Bevezető

Erősebb Uaszet minden más városnál.
Roppant erejének és nagy hatalmának nem találni mását.
Ő uralja valamennyit.

Így dicsőítették az óegyiptomi költők Egyiptom legnagyobb és legpompásabb városát, a birodalom központját, Uaszetet, vagy ahogy a görögök nevezték, Thébát.

Kezdetben Théba kis település volt, és csak később lett a birodalom székhelye. Különösen az i. e. XV-XIII. században indult virágzásnak, amikor az egyiptomi fáraók nagy hódító háborúkat viseltek északon: Élő-Ázsiában és délen: Núbiában. Minden egyes háborúban hatalmas zsákmánnyal és rabszolgák tömegével tértek meg Egyiptomba. Az uralkodók e roppant kincseket fővárosuk szépítésére fordították, és a Nílus jobb partján káprázatos várost építettek.

A fényűző paloták és templomok, az előkelőek gazdag házai tették Thébát Egyiptomban a legnagyobbá és legrangosabbá. A főváros dicsőségének híre messze túljutott Egyiptom határain; még Homérosz eposzaiban is szó esik Théba szépségéről és hatalmáról.

A város szélén, kis házakban és viskókban kézművesek éltek. A Nílus nyugati (bal) partján, sziklás hegyek között terült el a "Holtak Városa", Théba lakóinak hegyoldalba vájt síremlékeivel. Mellette, egy keskeny völgyben, amit a tudósok a "Királyok Völgyének" neveznek, temették el a fáraókat, innen nem messze pedig, a "Királynők Völgyében" feleségeik és gyermekeik sírboltjai voltak.

A sziklák közötti völgykatlanban húzódott meg az a település, melyben a Holtak Városának építői: kőfaragók és építészek, szobrászok és festők laktak. Ezek az ügyes mesterek faragták ki a síremlékeket, ők készítették a sírok falfestményeit, ők alkották a gyönyörű szobrokat. Kőből, fából, fémből ők csinálták azokat a csodás edényeket, bútorokat, díszeket, amelyekkel telis-tele voltak a fáraók, az arisztokrácia és a gazdagok sírkamrái.

Ezek között a mesterek között élt elbeszélésünk hőse, Kari. A fiú egy festőnek, Hevinek volt a tanítványa. A regény cselekménye körülbelül háromezer évvel ezelőtt játszódik; IX. Ramszesz fáraó uralkodása idején.