Szilan
Hallottad, hogy hiány van a háznál?

Gavrilo
Hallottam.

Szilan
Idáig vagyok az ilyen eltűnésekkel. És éppen ez okból, barátaim, segéd urak, nálam bizony rend legyen: kilenc órára itthon lenni - és kapuzárás. Ami pedig az éjszakai átmászogatást a kerítésen illeti, - erről a divatról egészen le kell tenni; mert aki folytatja, azt galléron fogom, aztán gyerünk a gazdához.

Gavrilo
Csudálatos alak vagy te, de ha egyszer így kell lenni.

Szilan
Az én dolgom az, hogy meg lett légyen mondva; a többi meg a ti dolgotok! De én most különösképpen dühös vagyok. Olyan dühös vagyok, hogy no! (Gavrilo pötyögteti a gitárt. Szilan csendben nézi a kezét.)

Szilan
No, összehozod?

Gavrilo
Összehozom, lassankint. (Énekel és kíséri magát)

Se papuska, se mamuska
Nincsen itthon senki sem,
Nincsen itthon senki sem,
Ott az ablak, mássz be hozzám, kedvesem.

Szilan
Talpraesett nóta.

Gavrilo
Csuda remek nóta, elénekelheted akármilyen társaságban; csak ez a fogás itt... figyeld csak jól meg! Látod? Ez nem jön ki nekem.

Szilan
Úgy vélném, szeretett barátom, neked jobb lenne ezt a foglalatosságot abbahagyni.

Gavrilo
Miért hagynám abba, Szilan bácsi? Gondold csak meg, hogy mit fektettem már bele.

Szilan
Sok kínlódásod-bosszúságod van vele.

Gavrilo
A kínlódás, az nem számít, de a veszteség sok bizony; mivelhogy a gitár törékeny instrumentum.

Szilan
Ha nagyot lódítanak rajta, aztán neki a kályhának, akkor bizony vége.

Gavrilo
Vége, barátocskám, vége, sírhatja a pénzecske.

Szilan
Neki a kályhának! He? Jól kigondolta a gazda; hacsak meglátja ezt a gitárt, azon nyomban neki a kályhának! Csuda egy história!

Gavrilo
(sóhajt) Nem mindig a kályhának, Szilan bácsi. Kettőt a fejemen vert szét.

Szilan
Biz ez elég mulatságos lehet; zeng bele az egész ház.

Gavrilo
Van, akinek mulatságos, de nekem...

Szilan
Fájdalmas? Világos, ha úgy az éle...

Gavrilo
És ha nem is az éle... De hisz erre nem is sok a gondom, a fej az enyém, nem boltban vettem; de a gitárért pénzt fizetek.

Szilan
Ez is igaz. A fejed fáj, fáj, aztán abbahagyja; de a gitárt hiába borogatod.

Gavrilo
Nem volna jobb eltakarodnom innen? Nehogy a gazda meglásson.

Szilan
Nem! Ugyan! Szokásaképpen aluszik. Aluszik éjjel, aluszik nappal; tisztára agyonalussza magát, már fogalma sincsen semmiről. Nem lát tovább az orránál. Álmos fejjel összezagyválja, mi történt ébren, mit látott álmában; még a beszéde is olyan homályos lesz, csak dörmög; aztán valahogy csak alakul mindig, semmi baj.

Gavrilo
(hangosan énekel)
Se papuska, se mamuska,
Nincs itthon senki sem...

Kuroszlepov kijön a tornácra.

Szilan
Ácsi! Valahogy kibújt! Még ilyet! Tágulj a tetthelyről! Azaz várj csak! Bújj el ott, a tornácnál tovább nem megy, lusta ez ahhoz.

(Gavrilo elbújik)

Kuroszlepov
(leül a tornácon és egy ideig ásít) És mitől szakadt le az ég? Csak leszakad, fogja magát és leszakad. Vagy csak álmodtam, mit? Azt próbálja most valaki kitalálni, hogy mi van ilyenkor a világon: reggel vagy este? És nincs itt senki, hogy az ördög... Matrjona! Se a házban, se az udvaron, hogy ezt a...! Matrjona! Huj, de félelmetes, amikor az ember nem tudja, mi van a világon... Hátborzongató. És álmodtam én, vagy mi? Mintha rengeteg sok fát aprítottak volna. Minek az a fa, mondok. Aszongyák, a bűnösöket sütögetni. Csak nem a pokolban volnék? És hová süllyedt mindenki? És miféle rémület szállt meg engem máma? Mintha megint szakadna lefele az ég. Szakad biz az... Uramisten! Már meg szikrák! És hátha egyszercsak itt az utolsó ítélet? Nem is volna olyan nagy meglepetés. Biz ez mind nagyon könnyen megtörténhet, mivelhogy... szurokszagot éreztem, valaki vadállati hangon énekelt, aztán húrok, vagy trombiták hangja, tudom is én... Nem lehet rájönni.

A toronyóra üt

Egy, kettő, három, négy, öt (oda sem hallgatva tovább számol), hat, hét, nyolc, kilenc, tíz, tizenegy, tizenkettő, tizenhárom, tizennégy, tizenöt.

Az óra, amint elütötte a nyolcat, elhallgatott.

Csak? Tizenöt?... Istenem, istenem! Ezt is megértük. Tizenöt. Mit meg nem értünk. Tizenöt. És ez még mind kevés a bűneinkhez képest! Még lesz itt valami! Mi volna, ha bemennék és innék egyet minden eshetőségre? Igen, azt mondják, ilyenkor még rosszabb, mert az embernek tiszta lelkiismerettel kell... (Kiált.) Szilantij! Hé!...

Szilan
Ne ordíts, hallom.

Kuroszlepov
Hol kószálsz? Olyan dolog kezdődik...

Szilan
Sehol se kószálok, itt állok, itt, tégedet őrizlek.

Kuroszlepov
Hallottad az órát?

Szilan
Mi van vele?

Kuroszlepov
Hisz ez az éppen! Élnek még mind valamennyien?

Szilan
Kik?

Kuroszlepov
Kik? Hát a házam népe meg minden igazhitű keresztény.

Szilan
Ébredj már fel! Eridj, mosakodj meg!

Kuroszlepov
A források nem apadtak még el?

Szilan
Nem. Mitől apadtak volna?

Kuroszlepov
És hol van most a feleségem?

Szilan
Vendégségbe ment.

Kuroszlepov
Amikor ilyesmi történik, itt a helye az ura mellett.

Szilan
No, ez már az ő dolga.

Kuroszlepov
Hogyhogy vendégségbe? Jól megválasztotta az időt! A borzalom óráját.

Szilan
Micsodát?

Kuroszlepov
Akinek füle van hallhatta, hogy most ütötte el a tizenötöt.

Szilan
Akár tizenötöt, akár nem tizenötöt, de most múlt nyolc óra, annyi biztos... Most ideje lenne megvacsorázni, aztán tovább aludni.

Kuroszlepov
Azt mondod, vacsorázni?

Szilan
Okvetetlen. Ha valaminek az a rendje, akkor nem lehet másképp.

Kuroszlepov
Akkor hát most este van?

Szilan
Este.

Kuroszlepov
És minden úgy van, ahogy szokott? Semmi olyasmi nincs?

Szilan
Mi volna?

Kuroszlepov
Én meg hogy megijedtem! Mit el nem gondoltam itt ültömben! Úgy rémlett, hogy kezdődik a világ vége. De ki tudja, messze-e még?

Szilan
Minek arról morfondérozni?

Kuroszlepov
A templomból már kijött a nép?

Szilan
Épp az előbb.

Kuroszlepov
(dúdol) De, hát hogyha mégis... A kaput bezártad?

Szilan
Be.

Kuroszlepov
Oda kéne menni, megnézni utánad.

Szilan
Csak menj egy kicsikét. Jót tesz neked...

Kuroszlepov
Az, "menj egy kicsikét"! Ez mind csak a te hanyagságod. Mindenütt ott kéne tartanom a szemem. Kétezer rubelem veszett el! Gyerekjáték! Eridj és keress annyit!

Szilan
Te meg aludj csak még többet, akkor majd mindenedet ellopják.

Kuroszlepov
Sajnáljátok is ti a gazda pénzét! Majd én még teveled... Megállj csak.

Szilan
Az ám! Megijedtem! Tőlem ugyan el nem visz senki semmit. Én a magam dolgát elvégzem, járok egész éjszaka, meg vannak kutyák is... Én akár meg is esküszöm: nemcsak tolvaj, de még légy se repül itt be, úgy gondolom. Hol tartottad azt a pénzt?

Kuroszlepov
Nem volt időm betenni a ládába, a párnám alatt volt, harisnyába dugva.

Szilan
Ki férhetett hozzá? Magad is megítélheted! Harisnyába dugtad, - vallasd ki jól a harisnyáidat!

Kuroszlepov
Csak járjon a szád. Meg kéne téged fogni a hajadnál fogva és amikor az asszonyok a ruhát öblögetik...

Szilan
Rövid neked ahhoz a karod!

Kuroszlepov
Bor is annyi kell, hogy nem lehet győzni. Üvegszám tűnik el.

Szilan
Annál keresd, aki iszik, hozzám könyörületes volt a jóisten.

Kuroszlepov
Ki lophatta el?

Szilan
Fura dolog!

Kuroszlepov
Szinte úgy tűnik, mintha...

Szilan
Akkor még én a helyedben...

Kuroszlepov
(dúdol) De hát hogyha mégis... Azt mondod, vacsorázni?

Szilan
Csakis.

Kuroszlepov
Be kéne menni, megrendelni.

Szilan
Hát a kapu?

Kuroszlepov
Aztán. Hallod-e... (Megfenyegeti) Szót fogadj ám! Én, testvér, nem sokat törődöm azzal, hogy a bácsikám vagy. Nálam minden, ajtó, lakat, minden rendben legyen. Úgy őrizd mint a szemed világát. Nincs kedvem miattatok tönkre menni.

Szilan
No, elég lesz. Megmondtad, meglesz.

Kuroszlepov
Hol vannak a segédek?

Szilan
Ki tudja?

Kuroszlepov
Ha valamelyik még nem volna itt, ki ne nyiss neki, hadd éjszakázzon a kapu előtt: csak a feleségemet engedd be. Ha pedig idegenek akarnának a segédekhez jönni, még ha a legeslegjobb ismerőseid is, be ne engedd őket. Nekem eladó lányom is van. (Bemegy a házba.)

Szilan
(odamegy Gavrilohoz) Előmászhatsz, nincs baj.

Gavrilo
Elment?

Szilan
El. Most megvacsorázik, aztán megint huny egyet. És mitől alszik annyit? Attól, hogy pénze van. A magamfajta meg törheti magát egész éjszaka. Összerabolta a sok pénzt, én meg őrizem neki. Kétezer rubel! Könnyű azt mondani! Aszongya: a te gondatlanságodból! Ilyen szemrehányásokat kell hallgatnom vénségemre! Hej, ha én ezt a tolvajt...! Na, majd megmutatnám neki...! Azt hiszem, a fogammal tépném szét. Ha most meglátnám, hát evvel a seprővel egyenesen neki... (Észreveszi Vaszját, aki megjelent a kerítés tetején.) Megállj! Megállj! Itt is van! Várj csak, hadd másszon le a kerítésnél. (Nekiront a seprővel.) Őrség!

Vaszja
Mi van veled, hé, mi van veled? Ne ordíts, idevaló vagyok!

Szilan
(gallérjánál fogja) Hogy is ne, még hogy idevaló vagy! Hij, azt a...! Megijedtem. Mit mászkálsz a kerítésen? Őrs...!

Vaszja
Ne kiabálj, legyen már eszed. Ide akarok ülni hozzátok, esz az unalom otthon.

Szilan
Ha tisztességes szándékkal vagy, ott a kapu.

Vaszja
A kapu zárva van, kopogni meg - hátha meghallaná a gazda.

Szilan
(fogja a gallérját) És hol van olyan szabály, hogy a kerítésen szabad átmászni? Őrs...! Őr...!

Vaszja
Legyél már olyan szíves! Hisz ismersz; tán először vagyok itt?

Szilan
Ismerlek, azelőtt is a kerítésen szoktál bemászni, de most egyszerre nem megy; azelőtt sokminden másképp volt, de most eltűnt kétezer rubelünk. Ez a vége annak, ha elkapatunk benneteket.

Vaszja
De hisz nem én loptam el, azt magad is tudod, hát mi közöm az egészhez!

Szilan
(megrázza a gallérjánál fogva) Nincs hozzá közöd? Nincs hozzá közöd? Hát egyedül én feleljek mindenki helyett? Nektek semmihez semmi közötök? Mindig csak én? Most majd elfújjuk a nótádat! Őrség!

Gavrilo
No, eleget nyaggattad.

Szilan
(Vaszjához) Hajolj előttem a földig!

Vaszja meghajol.

Úgy ni! (Galléron ragadja)

Vaszja
Minek fogtál megint galléron?

Szilan
Elővigyázatosság okából. No, apád jól van?

Vaszja
Hálaistennek!

Szilan
Tudom én, miért jöttél: nincs itthon, vendégségbe ment.

Vaszja
Engedj már el.

Szilan
(fogja a gallérját) Vendégségbe ment, drága barátom. Várj, majd megjön. Ha megjön, találkozol vele. Tehát!

Vaszja
Na, eleget okoskodtál már velem. Minek fogod a galléromat?

Szilan
Ne vigyelek-e be addig is a gazdához?

Vaszja
Szilantij Ivánics, keresztény lélek van tebenned?

Szilan
(elengedi) Na, Isten nevében. Ülj le itt! De csak tisztességesen és úri módon. Mert akármi előfordul, rögtön kezeket hátra és be a gazdához. Értetted?

Vaszja
Mi van ezen értenivaló?

Szilan
Nohát, azért. Az én dolgom az volt, hogy megmondjam. (Odébb megy és kopog a deszkán.)

Gavrilo
Hogyhogy olyan rég nem mutatkoztál?

Vaszja
Nem volt nekem arra időm. Haj, Gavrik, milyen csudákat láttam én. Olyat, gondolom egész életedben nem látsz.

Gavrilo
Hol?

Vaszja
Hlinovnál voltam.

Gavrilo
A vállalkozónál?

Vaszja
Annál. De már nem vállalkozó, abbahagyta.

Gavrilo
Neked tán mostanság semmi dolgod?

Vaszja
Mi dolgom lenne? Minden lehető legrosszabban megy, tehetetlen vagyok, szinte béna a kezem. Emberek közé se akaródzik menni ilyen pénztelenül, elkényeztetett ember is vagyok...

Gavrilo
Majd mégy akarva-akaratlan, ha nem lesz mit enned.

Vaszja
No, akkor majd legyen isten szándéka szerint, de eddig csak sétálgatok.

Gavrilo
Aztán miféle csudadolgokat láttál Hlinovnál?

Vaszja
Csuda! Most a nyári házában lakik a kis erdejében. És hogy mi minden van ott őnála! Lugasok a kertben, szökőkutakat csinált; saját énekesei vannak, minden ünnepnap katonabanda játszik: különféle csónakokat szerzett, az evezősöket meg bársonykaftánba bújtatta. Egyre csak ott ül az erkélyen ingujjban, de a kitüntetéseit mind kitűzi, és reggeltől fogva pezsgőt iszik. A ház körül összeverődik a nép, mindenki őt bámulja. Amikor pedig beengedi az embereket a kertbe, bámulnák meg e sok csodát, akkor még a kerti utakat is pezsgővel locsolják. Úgy él, akár a paradicsomban.

Gavrilo
Pedig, ugye, nemrég még paraszt volt?

Vaszja
Micsoda ész! Nincs olyan szeszélye, amit valóra ne váltana. Ágyút vett! Hát még mit nem! Ehhez szólj! He? Ágyút! Mi kívánsága lehet az embernek még ezen a világon? Mije nincs még? Mindene van.

Gavrilo
Mire való neki az ágyú?

Vaszja
Hogyhogy mire való? Akinek ennyi a tőkéje, annak kell. Amint iszik egy pohárral, lőnek; felhajt még eggyel: lőnek, hadd tudja meg mindenki, milyen megbecsülés jár neki, mindenek fölött. Más ember meghal, mégsem éri ekkora tisztesség. Ha én csak egy napig így élhetnék!

Gavrilo
Kell is az a magunkfajtának! Imádkozz Istenhez, hogy mindig legyen munkánk, jóllakhassunk.

Vaszja
Van nála egy uraság is. Moszkvából hozta magával, mert olyan komoly ember, és most mindenütt magával hurcolja a nagyobb nyomaték végett. Ez az uraság semmit sem csinál, leginkább hallgat is, csak issza a pezsgőt. És nagy fizetést is húz nála, csak amiért olyan nem mindennapi bajusza van neki. Lám, még ennek az uraságnak is megvan a megélhetése, nem kell neki meghalnia.

Gavrilo
Hej, testvér, Vaszja! Kire irigykedsz te? Máma pezsgővel itatja azt az uraságot, holnap talán leszidja és elzavarja. Még jó, ha van valami pénzecskéje, másképp mehet Moszkvába az apostolok lován. De te, hacsak egy garas is van a zsebedben, a magad ura vagy.

Vaszja
De van ám neki másik szárnysegédje is, idevalósi polgárember, Arisztarh.

Gavrilo
Ismerem.

Vaszja
Az csak a kiagyalások végett van ott: hogy lehet mindent még csudálatosabbra csinálni, hogy lehet még vígabban inni, hogy ne legyen mindig egyforma. Masinákat szerkeszt Hlinovnak, zászlókat pingál, szökőkutat vezet be a kertbe, tarka lampionokat ragaszt, hattyút csinált neki a csónak orrára, akár az eleven; órát szerelt a lóistálló tornyára, zenével. Ez nem iszik és kevés pénzt vesz el, azért aztán kevésbé is becsülik. "Neked, aszongya, aranyból van a kezed, gyűjts magadnak tőkét nálam". - "Nem akarok, szongya Arisztarh, hisz a te tőkédnek sincs meg az igazsága". - "Hogy mersz, aszongya, gorombáskodni, elzavarlak." Arisztarh meg egyenest a szemébe mondja: "Hát zavarj el, aszongya, nem sírok. Olyan bolondot, mint te vagy, annyit találok, hogy futja egész életemre." Így, mintha összekapnának. De Arisztarh egy mákszemnyit sem fél tőle, gorombáskodik vele, leszidja szemtől-szembe. Hlinov meg épp ezért szereti őtet; meg azt is meg kell mondani, hogy Hlinovnak sok a pénze, az élete meg unalmas, mert nem tudja, hogy hágjon a nyakára a pénzének, hogy mentül vidámabb legyen. "Ha Arisztarh nálam nem volna, aszongya, csak úgy marékszám szórnám ki a pénzt." Hát ezért kell neki Arisztarh, hogy gondolkodjon helyette. Mert ha valamit ő maga eszel ki, az valahogy mindig rosszul sül el. Nemrégiben például kigondolta, hogy nyáron szánkázni akar a mezőn. Van ott nem messze egy falu, abban összeszedtek tizenkét lányt, azokat fogták a szánkók elébe. No, mi abban a mulatság? Adott minden lánynak egy aranyat. Egyszercsak megszállta a csömör. "Nem akarok, aszongya, részegeskedni, vezekelni akarok a bűneimért." Összehívja a lelkészi kart, leülteti őket rang szerint a fogadószobában, körbe-körbe karosszékekbe, kezdi őket etetni-itatni, mindegyik előtt a földig hajol. Aztán énekelteti őket, őmaga meg ott ül egyedül a szoba közepén és keserű könnyeket sír.

Gavrilo
És te mit csináltál nála?

Vaszja
Arisztarh hivatott. Most ők azt a csónak-játékot a maguk módján átalakították. Igazi csónak járja körül a szigetet, a tavon. A szigeten enni-innivaló, Arisztarh meg töröknek öltözve a házigazdát játssza. Három napig egyfolytában ezt játszották aztán beteltek vele.

Jön Narkisz.

Narkisz
Bánom is én, odaülök tán közétek, nem számít, hogy nem vagytok hozzám illő társaság. (Leül.)

Vaszja
(Ügyet sem vet rá) Hát ahogy a rablók kétszer megkerülik a szigetet, a kapitányuk meg egyre csak a messzelátón kukucskál, egyszer csak elrikkantja magát embertelen hangon, mire rögtön kikötnek, kezdik a fosztogatást, a házigazda meg hajlong előttük és eteti, itatja mindvalamennyit.

Narkisz
Miféle rablók azok és honnan kerültek elő? Ezt nekem ezen nyomban megmondjátok!

Vaszja
(elengedi a füle mellett) A házigazda pedig törökül beszél, úgy hogy olyan az egész, ahogy lenni kell.

Narkisz
Vannak, akik nem akarnak beszélgetni, de ezért aztán alaposan el is páholják őket.

Vaszja
A ruhájuk meg mind csupa bársony, valódi, velencei.

Narkisz
(előveszi illatos piros selyemzsebkendőjét, lobogtatja) Lehet ám, hogy más is ért az öltözködéshez, de úgy, hogy olyik kereskedőfélének az orrát facsarja a jó illat.

Gavrilo
Eriggy már innen a parfimoddal.

Narkisz
(gyűrűt mutat) Meg az is előfordul, hogy zefírköves gyűrűnk van, olyan, hogy némelyik kereskedő-csemete olyat még nem is látott. Ami pedig a ti rablóitokat illeti, azokról majd minden kitudódik, mivelhogy rejtegetni tilos.

Vaszja
Az is lehet, hogy te magad is rabló vagy: ki ismer téged?

Narkisz
Az ilyen szavakért se sokat teketóriázik a törvény a magadfajtával.

Vaszja
Amikor Moszkvában voltam, láttam a "Kétférjű asszony"-t. Abban egyenesen a csónakról lőnek puskával. Annál jobb már nincs is.

Narkisz
No, majd elmegyek én Moszkvába, megnézem, megnézem én, igazat beszélsz-e?

Vaszja
Hogy ennek a színésznek mennyit tapsikoltak; tapsikoltak a tenyerükkel, mint a bolondok.

Narkisz
Lassan a lódításokkal, mert utánanézek, aztán hátha kiderül, hol nem stimmel a beszéded.

Vaszja
Csakhogy ez kereskedő, nem színész, mégis jobban hasonlít a rablóhoz.

Narkisz
(feláll) Veletek, látom már, nem lehet okosan beszélgetni, hallgatni benneteket meg nem érdemes. Mellékesen még csak annyit kell mondanom, hogy nemsokára magam is kereskedő leszek. (Bemegy a melléképületbe)

Gavrilo
Hallgass ide, milyen nótát szerkesztettem.

Vaszja
Fújd fel!

Gavrilo
(énekel, gitárral kíséri magát)

Szilan
(messziről) Csend legyen, hé, mintha a gazda...

(Kuroszlepov kilép a tornácra.)

Gavrilo
(Nem hallja, nagy tűzzel)

[Vers - 6 sor]

Kuroszlepov
(lemegy a tornácról) Gavruska! Megvan már, hogy ki vonít. Micsoda bábeli zűrzavart csinálsz te itt az udvarban?

Gavrilo
(Vaszjához) Uramisten! Fogd hamar a gitárt, bújj vele a bokorba.

Kuroszlepov
Kihez szóltam? Siket vagy, mi? Rögtön ide gyere, a szemem elé, a tamburáddal!

Gavrilo
Nincs nekem gitárom, Pavlin Pavlinics, itt süllyedjek el, nincs; én csak úgy...

Kuroszlepov
Hogyhogy csak úgy? Hogy úgy? Te csaló!

Gavrilo
Pavlin Pavlinics, én azt csak úgy a szájamnál csinálom, az ajkammal, igaz is...

Kuroszlepov
Ide gyere, gyere ide, ha mondom.

Szilan
Te csak eridj oda, barátocskám, ha parancsolják; ez ellen nincs apelláta.

Gavrilo
Miért ne mennék? Megyek én!

Szilan
No, egy kicsit megtépáz, ezt már meg nem úszod, azért ő a gazda.

Matrjona
(a tornác felé megy, a házból kiszalad a zilált Gavrilo és összeütköznek) Jaj! Akkurát! A bordám közé! Egyenesen ide... a szívem gödrébe! Majd ellátom a bajodat! (Elkapja a kezét.)

Te meg mit nevetsz? Mit nevetsz?

Parasa
Nevethetnékem van, hát nevetek.

Matrjona
Ezt a mérges kígyót! Ezt az áspis kígyót! (Parasa felé megy, maga után vonszolva az ellenszegülő Gavrilót.)

Parasa
Inkább ne gyere ide, mert rosszul jársz.

Matrjona
Bezárlak! Bezárlak a kamrába, aztán vége a beszélgetésnek.

Parasa
Nincs vége, mert nekünk még sok szavunk lesz egymáshoz. (El.)

Matrjona
Született áspis kígyó! (Gavrilóhoz.) Hát te honnan kerültél elő? Mióta ugrasz te csak úgy neki az embereknek? Tyű, de kócos vagy! Úgy látszik, megtépáztak, csak nem eléggé.

Gavrilo
Miért? Az tán rendjén való, hogy az embert megtépázzák? Ezzel ugyan eldicsekedhet. Mert mitől tépázzák meg az embert?

Matrjona
Mitől? No mondd meg, mitől?

Gavrilo
A műveletlenségtől.

Matrjona
A műveletlenségtől? Neked, úgy látszik, nem volt elég. Gyerünk csak, még beviszlek a gazda elé.

Gavrilo
No, igazán, hát minek! Tessék elengedni! (Kitépi magát.) Már úgyis vízbe akarom magamat ölni, maga miatt.

Matrjona
Remek! Lám, Parasa is épp vízbe akarja ölni magát, csináljátok együtt, megszabadulok tőletek.

Gavrilo
No, hát én vagyok, amilyen vagyok, de mit vétett magának az a lány? Élni se hagyja már. Elég hitvány dolog ám ez magától.

Matrjona
Ejnye, te féreg! Így mersz beszélni a gazdasszonyoddal?

Gavrilo
Hisz magában csak a bárdolatlanság tombolja ki magát.

Matrjona
Befogd a szád! Egy-kettőre megfosztalak minden jogodtól.

Gavrilo
Miféle jogomtól? Nincs énnekem jogom. Én minek fogjam be a szám? Szét fogom kürtölni az egész városban, hogy zsarnokoskodik a mostohalányán. Csak hogy tudja. (El.)

Jön Narkisz.

Matrjona
Te vagy az, Narkisz?

Narkisz
(durván) Nem, nem én vagyok.

Matrjona
Hogy beszélhetsz velem ilyen udvariatlanul? A háziasszony gyöngéden akar veled csevegni. Most ez a kívánsága...

Narkisz
Tessék elképzelni! És mi lesz még?

Matrjona
Faragatlan paraszt vagy, annyi igaz.

Narkisz
Akkor paraszt vagyok. Nem is adom a nagyságos urat. Amiért kocsisból segéddé léptettél elő, ispánná, azt hiszed mindjárt uraság is lettem a kedvedért, mi? Előbb szerezz nekem olyan írást, hogy én valóságos, vérbeli nemesember legyek, aztán követelhetsz tőlem udvariasságot.

Matrjona
Mit ki nem gondolsz? Ez lehetetlen.

Narkisz
Hát ha lehetetlen, akkor megvagyok anélkül. Amilyen faragatlan fajankó, goromba pokróc voltam, olyan is maradok. És egyáltalán nem búsulok emiatt, mert nekem így is nagyon jó.

Matrjona
Miért vagy máma olyan morcos?

Narkisz
Morcos vagyok, hát morcos vagyok.

Matrjona
De miért?

Narkisz
Csak úgy. Sokat hallottam rablókról.

Matrjona
Miféle rablókról?

Narkisz
Felütötték fejüket a környékünkön... Másfélszáz fő. Bandákba verődve járják az erdőt, meg csónakon a vizet.

Matrjona
Á, hazudnak az emberek, eridj már!

Narkisz
Vagy ki tudja, az is lehet, hogy hazudnak.

Matrjona
Mi az, tán félsz, mi?

Narkisz
Mi jut eszedbe! Én félek! Van is félnivalóm!

Matrjona
Miért jöttél ki ide? Semmi se kell neked?

Narkisz
De nekem most igen kell...

Matrjona
Micsoda...?

Narkisz
Pénz.

Matrjona
Micsoda pénz?

Narkisz
Pénz, - közönséges, állami pénz. Azt hitted játékpénz? Nem vagyok én gyerek, nem játékon jár az én eszem. Adj ezer rubelt!

Matrjona
Elment az eszed! Hát olyan régen...

Narkisz
Szentigaz, hogy nem régen; de, ha követelem, hát nyilván kell nekem. Mivelhogy én hamarosan kereskedő akarok lenni, következésképp elkerülhetetlenül szükségem van ezer rubelre.

Matrjona
Barbár! Te barbár!

Narkisz
Szentigaz, hogy én barbár vagyok; ebben igazad van. Nincs bennem irántatok semmi könyörület.

Matrjona
De hisz kirabolsz.

Narkisz
Miért ne rabolnálak ki, amikor kirabolhatlak. Mi vagyok én, tökkelütött, hogy lemondjak a szerencsémről?

Matrjona
Telhetetlen lélek, még mindig kevés?

Narkisz
Kevés, nem kevés, ha ez a kívánságom, akkor a te dolgod az, hogy adj: nincs mit feleselni. Elég nevetséges lenne, ha nem szednék tőled pénzt.

Matrjona
Ó, te... Irgalmas Isten... Mit kezdjek veled!

Narkisz
Most már vége, hiába akármi! Erre hamarább kellett volna gondolni...

Matrjona
Honnan vegyek én neked pénzt?

Narkisz
Ezen nem nekem kell a fejemet törnöm.

Matrjona
De gondolkozz csak magad, te fafejű, magad gondolkozz!

Narkisz
Jut eszembe! Mi közöm nekem hozzá? Csak nem töröm helyetted a fejem! Gondolkodni csak a pulykakakas szokott. Világéletemben nem gondolkodtam; ha pedig valami az eszembe jut, mint most, akkor az már el is van határozva.

Matrjona
Te pióca, te átkozott vérszopó! (Indul.)

Narkisz
Megállj, ne szaladj! Nem kell a pénz, tréfáltam.

Matrjona
Így már jobb.

Narkisz
Csak add hozzám feleségül a mostohalányodat, Parasát.

Matrjona
Hát nem vagy te utolsó kutya ezek után?

Narkisz
És pénzt és móringot, ahogy dukál.

Matrjona
Juj! Átkozott! Hát nem ki kéne szúrni azt a két kaján szemed!

Narkisz
És legyél olyan szíves, rendezd a lagzit mentül hamarább. Mert másképp olyasmiket csinálok, hogy csak győzd elszenvedni. Amit lelkem megkíván, az meglegyen! És kérlek szépen, ne állj az utamba. Most megmondtam. További beszélgetésre veled semmi kedvem. (El.)

Matrjona
Behálózott, hej, de behálózott! Magam tettem magamnak a zsineget a nyakamra! Elkergette a lelket gyenge, fehér testemből. A lábam nem tudom mozdítani. Mintha csak villám csapott volna le mellettem! Ha ezt a szörnyszülöttet valahol egy hasábfa agyoncsapná, azt hiszem, Kijevbe mennék zarándokútra.

Kijön Parasa.

Matrjona
Hová, te hová ugrálsz?

Parasa
Gyere hamar, apa hív.

Matrjona
Eridj előttem, én majd utánad.

Parasa
Nem vagyok én dobos, hogy előtted masírozzak. (Lejön a tornácról.)

Matrjona
Hová igyekszel? Úgysem lesz az, amit te akarsz, nem hagylak éjjel az udvaron kószálni.

Parasa
Jó, akkor hát kimegyek az utcára, ha így kezdted. Nincs odakint semmi dolgom, de kimegyek. Eridj haza, hívnak, mondtam már.

Matrjona
Inkább ketté szakadok, de amit a fejembe vettem, az legyen.

Parasa
Kitéped te az én szívem, kitéped. Mit akarsz tőlem? (Egyenesen szembeáll vele.)

Matrjona
Hogyhogy mit akarok, hogy mit akarok? Első kötelességem, hogy rád vigyázzak.

Parasa
Vigyázz te csak magadra.

Matrjona
Te nekem ne parancsolgass.

Parasa
Te meg nekem ne parancsolgass.

Matrjona
Én felelős vagyok érted az apádnak, te szemét...

Parasa
Ne eszelj ki olyat, ami úgysem lehetséges. Nem tartozol te semmiféle felelősséggel, magad is tudod; csak az irigység emészt. Baj az neked, mi, ha én az udvaron sétálok? Lány vagyok! Nekünk egyéb örömünk sincs, mint hogy nyáron sétálgathatunk az szabadon, szívhatjuk a levegőt. Érted, szabadon, szabadon, úgy, ahogy én akarom.

Matrjona
Tudom én, miért jöttél ki: nem hiába mondta Narkisz.

Parasa
Nem sül ki a szemed, még beszélni is Narkiszról?

Matrjona
Hát igenis, hogy nem, mert...

Kuroszlepov hangja: "Matrjona!"

Ej, hogy mennétek a fenébe! Agyonkínoztok! A sírba kergettek!

Parasa
Miért basáskodol te énrajtam? Még az erdei vadállatban is több az érzés. Olyan sok szabadság van a mi lány-életünkben? Olyan soká vagyok a magam ura? Hisz én mindig csak idegen vagyok, mindig idegen. Amíg fiatal vagyok, - apám, anyám cselédje vagyok. Ha felnövök, férjhez adnak, akkor meg az uramé leszek, az uram rabszolgája, egy szó ellenvetés nélkül. Hát odaadjam neked ezt az én rövid, kis, drága szabad életemet? Vegyetek el tőlem mindent, mindent, de a szabadságomat nem adom... Azért késhegyre megyek!

Matrjona
Jaj, megöl! Megöl!

Kuroszlepov kijön a tornácra, Szilan belép a kapun.

Kuroszlepov
Matrjona! Mi van veled, hogy nem jössz, ha hívlak?

Matrjona
Térítsd észre a lányodat! Meg akar gyilkolni!

Parasa
Nincs rajtam mit észretéríteni, úgyis nyugodt vagyok.

Matrjona
Jó kis családba kerültem, börtöntöltelékek közé. Maradtam volna inkább édesapámnál vénlánynak.

Kuroszlepov
No, csak ez hiányzott!

Matrjona
Ott szerettek engem, ott dédelgettek, ott a mai napig sírnak utánam.

Szilan
Ordíts még hangosabban! Így is már szinte összeszalad a város a kapunk előtt, hogy hol a tűz.

Kuroszlepov
Megseprűzhetnéd.

Matrjona
(Szilanhoz) Attól óvjon meg az uramisten! Hogy én akkor téged... (Kuroszlepovhoz) Te jól elkényeztetted a lányodat, te! Egyetlen dolog jár az eszetekben: engem akartok elemészteni. Parancsold meg a lányodnak, hogy szót fogadjon! Addig innen egy tapodtat se!

Kuroszlepov
Praszkovja, fogadj szót!

Parasa
Miben fogadjak szót? Kijöttem sétálni az udvarra, ő meg elkerget. Mit gondol ő énrólam? Mit köszörüli rajtam a nyelvét? Tisztességesebb vagyok én őnála! Engem ez sért. Keservesen sért.

Matrjona
Beszélj hát, kócos bolond.

Kuroszlepov
Söprűt neki!

Matrjona
Neked a söprűt! Beszélj, álomszuszék; az én dolgom-e őrködni fölötte?

Parasa
Nincs azon mit őrködni, aki maga vigyáz magára! Nekem ilyent ne is mondj!

Kuroszlepov
No és mi még? Akár a vásári kofák! Fogadj szót, hallottad.

Parasa
Te is azt mondod: fogadj szót? No, jó... Szótfogadok. (Matrjonához) Szót fogadok, de megmondom itt, apám előtt, hogy most teszem utoljára. Emlékezz a szavamra! Ezentúl oda megyek, ahová akarok, akkor megyek, amikor akarok. És ha akadékoskodnál, hát majd megmutatom, mit jelent az, elrabolni egy lány szabadságát. Hallgass ide apám! Nem beszélhetek én veled gyakran, hát megmondom egyszerre. Ti engem, mint lányt, megbántottatok. Civakodni veled, azt tiltja a lelkiismeretem, de hallgatni meg nincs erőm: ezután akár egy esztendeig is hallgatok, de most megmondom. Ne vedd el az én drága szabadságomat, ne piszkítsd be a lány-becsületemet, ne uszíts a nyomomba felvigyázót! Ha én magamnak jót akarok, akkor megőrzöm én magam-magamat, de ha őrizni akartok... Akkor sem tudtok megőrizni! (El.)

Szilan:
(megkopogtatja a deszkát) Tűzre-vízre vigyázzatok...!

Gradobojev
Na, jámbor ember, nem alszanak még a gazdáék?

Szilan
Aligha; vacsorázni készülnek.

Gradobojev
Ilyen későn?

Szilan
Egyre csak civódás; előbb veszekszenek, sokáig, aztán meg elkésnek.

Gradobojev
És hogy áll a dolog?

Szilan
Mi közöm hozzá? Beszélj a gazdával.

Gradobojev
Szidorenko, Zsigunov, a kapunál vártok rám.

Szidorenko és Zsigunov
Értjük, nagyságos uram.

Gradobojev a tornácon át el.

Szidorenko
(Szilannak kínálja a tubákos szelencéjét) Berezinai tubák.

Szilan
Van benne hamu is?

Szidorenko
Egy csipetnyi.

Szilan
Hát porrátört üveg?

Szidorenko
Arányosan keverek belé.

Szilan
De minek tubákozzak én, barátocskám, minek tubákozzak? Megvénültem, nem hat rám semmi, nincs meg a hatása. Ha nekem szánod, tegyél bele több üveget, - hadd frissítsen... hozzon tűzbe. De ez? Mi ez? Nem, olyan kell, hogy bátorságot szítson az emberbe, hogy fölmenjen az agyvelőig.

Kimennek a kapu elé. A tornácon lejön Parasa.

Parasa
Csend... Senki... Hogy fölenged a lelkem. Vaszja nincs itt, úgy látszik. Nincs, akivel egy órát agyonüssek, nincs, aki a szívecskémet fölmelegítse. (Leül a fa alá.) Itt ülök és azon gondolkodom, hogyan élnek szabadon a boldog emberek. Hej, sok-e a boldog ember? Nem is a boldogság... csak emberhez való életet élni... Ott, leesett egy csillag. Hova lesz? És hol van az én csillagom, mi lesz vele? Hát csakugyan tűrnöm kell továbbra is? Honnan is veszi az ember azt a sok türelmet? (Elgondolkodik, aztán énekel.)

[Vers - 3 sor]

Gavrilo
Sétálni jött ki?

Parasa
Sétálni, Gavrusa. Fülledt a levegő a házban.

Gavrilo
Most nagyon sétálnivaló idő van; a szív, az ilyenkor szeret a legjobban lányokkal diskurálgatni. Olyan, mintha elmerengene az ember, vagy varázslatos álmot látna. Amennyire észrevettem, kegyed, Praszkovja Pavlinovna nem óhajt engem szeretni.

Parasa
Hallgass ide, Gavrusa, ezt meg lehet ám unni! Hanyadszor kérdezed már? Hisz tudod, hogy mást szeretek, hát mire való ez!

Gavrusa
Igenis. Eszerint feltételezem, hogy a jövőt illetőleg se remélhetek.

Parasa
Hogy mi lesz a jövőben, galambom, azt egyedül a jóisten tudja; hát ura vagyok én a szívemnek? Csakhogy ameddig Vaszját szeretem, addig hiába is erőszakoskodsz. Inkább ügyelj, nem jön-e valaki, mert beszélnivalóm van ővele...

Gavrilo
Azt nagyon is lehet. Mivelhogy egész érző szívemből kívánom, hogy legalább ilyen csekélységgel kedveskedhessek kegyednek. (Elmegy.)

Parasa
Derék gyerek! (Vaszjához.) Vaszja, - mikor?

Vaszja
Papuskának az üzletei nagyon összevissza kavarodtak.

Parasa
Tudom. De ti mégiscsak éltek; tehát élni lehet így is; más meg nem is kell.

Vaszja
Na igen, igen...

Parasa
Hát akkor? Tudod ennek a városnak a szokását: itt szöktetik a menyasszonyokat. Persze leginkább a szülők beleegyezésével, de sokat megszöktetnek beleegyezés nélkül is; ezt itt megszokták, szóbeszéd nem kerekedik, csak egy baj van: lehet, hogy apám nem ad pénzt.

Vaszja
No látod?

Parasa
Olyan fontos ez, kedvesem? Neked is van kezed, nekem is van kezem.

Vaszja
Akkor már inkább összeszedem a bátorságom, eljövök valamikor apádhoz, földig hajolok előtte.

Parasa
Vaszja, galambon, nincs nekem annyi türelmem.

Vaszja
De csakugyan, hát hogy legyen? Ítélj magad.

Parasa
Te szabadon jössz-mész, de én, galambom, gondold csak el, mit szenvedek. Lelkem mélyéről mondom neked: nem győzöm türelemmel, nem győzöm!

Vaszja
Tűrjél még egy keveset, Parasa, az én kedvemért.

Parasa
Vaszja, ez nem tréfabeszéd, - jól értsd meg! Látod, hogy reszket mindenem. Ha én azt mondom, hogy nem soká tart a türelmem, akkor bizony már egy-kettőre vége szakad.

Vaszja
No, elég lesz! Mi az? Ne ijesztegess!

Parasa
De ijedős vagy! Már a szavaimtól is így megijedsz? Hát még ha a lelkembe látnál, ott mi van! Feketeség, Vaszja, feketeség. Tudod te, mi történik a lélekkel, ha a türelemnek vége szakad? (Majdnem súgva.) Tudod te, legény, milyen a vége, hol van a vége a türelemnek!

Vaszja
Isten látja... Én mit tehetek? Azt hiszed, én nem sajnálom?

Parasa
(hozzásimul) Akkor hát tarts engem, tarts erősebben, ki ne engedj a kezedből. A türelem vége a vízben van, vagy kötélen.

Vaszja
Amint csak egy kicsit is rendbe jövök az ügyeimmel, máris odaállok az apád elé, de az is lehet, hogy megcsinálom csak úgy, az ő tudta nélkül.

Parasa
De mikor? Mikor? Mondd meg a napját! Addig a napig olyan leszek, mint a halott, magamba ölöm a szívemet, összeszorítom, a két kezemmel tartom.

Vaszja
Hát ahogy Isten adja. Van még kintlevőségünk is, régi követelések; Moszkvába is fel kell mennem...

Parasa
Hallottad te, hogy mit mondtam? Azt hiszed, becsaplak, hogy túlzok? (Sír.)

Vaszja
A jóisten áldjon meg! Mi lelt?

Parasa
Hallottad? Hallottad? Hiába mutattam meg a szívemet csupaszon? Fáj ez nekem, fáj nagyon! Nem beszélek a levegőbe! Milyen ember vagy te? Aljas ember lettél, vagy mi? Szó vagy tett, az nálam ugyanaz. Te vezetsz, vezetsz az orromnál fogva, - de én már a halált látom a szemem előtt. Türelmetlen szenvedés, egy óra hosszat se lehet már kibírni, te meg egyre azt hajtod: "amikor Isten adja; meg Moszkvába kell utaznom, követelést kell behajtanom"! Vagy nem hiszel nekem, vagy olyan szemét ember lettél, hogy rád nézni sem érdemes, nemhogy szeretni.

Vaszja
Hát ilyen vagy te? Most egyszerre...

Parasa
Minek róttad rám ezt a büntetést, uram! Miféle legény, miféle anyámasszony katonája akaszkodott rám? Úgy beszélsz, mintha a lelkemet akarnád kitépni. Úgy nézel, mint aki lopott. Talán nem is szeretsz, talán megcsalsz. Ha csak látlak is, kiszáll az erő a lelkemből. (Indul.)

Vaszja
Várj, Parasa, megállj!

Parasa
(megáll) Ne, ne! Észre tértél hálaistennek! Legfőbb ideje!

Vaszja
Mit mégy el olyan haragosan? Így kell elbúcsúzni? Igazán, milyen is vagy! (Megöleli.)

Parasa
Nos, nos, beszélj. Kedvesem, te, kedvesem!

Vaszja
Mikor jöjjek el újra hozzád? Meg kéne mindent hányni-vetni, igazán, mindent meg kéne beszélni.

Parasa
(eltaszítja) Azt hittem már, hogy szólsz egy érdemes szót. Kevesebbet érsz akármiféle lánynál; takarodj a szemem elől, de végképp! Látom már, magamnak kell itt gondoskodni a magam életéről! Soha többet, de soha többet nem fogok már senkitől semmit remélni. Ezt megfogadom. Amit magam határozok magamról, az legyen. Legalább senkire se lesz okom panaszkodni. (El a házba.)

Gavrilo
Nos, beszéltél vele?

Vaszja
(tarkóját vakarja) Beszéltem.

Gavrilo
Milyen szép is lehet az, ilyen időben, este, kislánnyal szerelemről beszélni! Mit érez olyankor a legény? Gondolom, olyan lehet az, mintha muzsikálnának az ember lelkén. Még nekem is, pedig semmi közöm sem volt az egészhez, jó kedvem volt, mert Praszkovja Pavlinovnával beszéltél; hát még neked, mi?

Vaszja
Megjárja. Máma mintha haragos volna.

Gavrilo
Haragudhat is az ilyen életre! Csak te ne okozz neki bánatot! Azt hiszem, én a te helyedben... Ha azt mondaná nekem: táncolj, Gavrilo, én táncolnék. Ha azt mondaná: ugorj az örvénybe, én az örvénybe ugranék. Parancsolj, mondanám, édes mindenségem, parancsolj. Mondd Vaszja, mi a titka annak, hogy az egyik legényt tudják szeretni a lányok, a másikat meg ne adj isten.

Vaszja
Az kell, hogy a legény jó kiállású legyen, szép legyen.

Gavrilo
Igen, igen, igen. Az, az.

Vaszja
Ez a fődolog, aztán pedig érteni kell a társalgáshoz.

Gavrilo
Miről kell társalogni, drága barátom?

Vaszja
Amiről akarsz, csak könnyed legyél és elfogulatlan.

Gavrilo
De én, testvér, amint nekem egy kislány megtetszik, rögtön úgy érzem, mintha közeli rokonok lennénk és elkezdem sajnálni. És ezzel vége is van, fesztelen beszélgetésről már szó sem lehet. Ha a lánynak jó szülei vannak, én valahogy akkor is sajnálom, de ha rosszak a szülei, arról már beszélni se lehet. Minden szempillantásra belenyilallik a szívembe: jaj, csak meg ne bántsa valaki. És elkezdek éjszakákon át azon gondolkodni, hogy ha én megházasodnék, hogy óvnám, hogy szeretném a feleségemet, hogy megtennék neki mindent, de nemcsak, amit kíván, hanem sokkal többet, - minden úton-módon csak arra törekednék, hogy neki örömet szerezzek. Avval buzdítgatnám magam, hogy nálunk az asszonyokat nagyon megbántják és elhanyagolják, hogy nincs olyan földhözragadt kis muzsik, aki az asszonyát nem tekintené alattvalójának. Ezért én megpróbálnék legalább egyet kényeztetni a többi helyett is. És örülne a szívem, ha legalább az az egy élne csupa jókedvben, megaláztatás nélkül.

Vaszja
És mi következik ebből? Mit ábrándozol így magadról? Mi sül ki ebből? Még megérteni se lehet.

Gavrilo
Mit tudsz ezen nemérteni? Minden világos. Csak az a szomorú, hogy ilyen lélekkel majd valamiféle szemét lányhoz jutok, akit nem érdemes szeretni, de én mégis szeretni fogom, a jók meg nektek jutnak, széltolóknak.

Vaszja
Te ezt az egész proklamációt el szoktad szavalni a lányoknak? Vagy nem?

Gavrilo
Elkezdtem, drága barátom, megpróbáltam, csakhogy a félénkségtől nem tudok kimondani semmit, ahogy kéne, csak hebegek. Akkor aztán összezavarodok...

Vaszja
És mit felelnek ők neked erre?

Gavrilo
Világos, hogy nevetnek.

Vaszja
Mivel ez a te beszéded nagyon alacsonyrendű. Igyekezz valami előkelőt mondani. Parasa mikor szeretett belém? Megmondom én mindjárt. Volt egy kis esti mulatság, csakhogy én előző este kicsit felöntöttem a garatra és reggel összekaptam a tatuskámmal, de úgy, hogy egész nap nem voltam észnél. Megyek a társaságba és ott ülök némán, mintha dühös lennék, vagy lehangolt. Aztán egyszercsak fogom a gitárt és afölötti elkeseredésemben, hogy összerúgtam a patkót a szüleimmel, ezt az egész érzésemet beletéve elénekeltem:

[Vers - 8 sor]

Aztán elhajítottam a gitárt és hazamentem. Parasa utána azt mondta nekem: "Nyilat lőttél a szívembe de egész körösztül." Nem is csoda, mert volt bennem valami hősies. De te mit beszélsz? Ilyen-olyan siránkozó szavakat, nincs bennünk semmi érdekes. Várj csak, majd én megtanítalak, hogy kell az ilyenfajtákkal beszélni és milyen szellemben. De te? Kész litánia. - Most hogy jutok én innen ki? Szilan mellett elmenni semmi kedvem, átlódulok megint a kerítésen. Jó éjszakát! (A kerítéshez megy.)

A tornácon megjelenik Kuroszlepov, Gradobojev, Matrjona és egy lány.

Gavrilo
Hová mégy! Gyere vissza, jönnek a gazdáék; meglátnak, szorul a kapca! Bújjunk a bokrok közé.

Elbújnak a bokrok közt.

Kuroszlepov
Gyerünk, Szerapion Mardarics, igyunk most egyet a fa alatt. (A lánynak.) Tedd a harapnivalót a fa alá.

Gradobojev
Igyunk hát egyet a fa alatt.

Matrjona
Hogyhogy nincs maradástok egy helyen?

Kuroszlepov
(a feleségének) Sicc a pad alá! (Gradobojevhez.) Hogy is volt az, amikor a törökkel háborúskodtál?

Gradobojev
Csak úgy, háborúskodtam, egyszerűen. Csak várat milyen sokat vettünk el tőle.

Matrjona
Hátha nem is igaz.

Kuroszlepov
Sicc, ha mondom!

Matrjona
Mondod, de nem kéne. Hát macska vagyok én, mi?

Kuroszlepov
Ne haragudj, Szerepion Mardarics, isten őrizz! Ügyet se vess rá, fordíts neki hátat, hadd ugassa a szelet. Hogy is vettétek be ezeket a várakat?

Gradobojev
Hogy vettük be? Te csudabogár! Hát a két kezünkkel. A töröknek nagy a bátorsága, de kicsi a kitartása, arról meg sejtelme sincs, hogy kell a katonának az esküjét tartani. És ha őrségen áll, hát mindjárt odaláncolják a lábánál fogva az ágyúhoz, vagy ami ott épp van, másképp elmenne. De ha kirohanásra mennek a várból, akkor jól vigyázz, mert előtte pohárszámra isszák az opibummot.

Kuroszlepov
Miféle dolog az az opibumm?

Gradobojev
Hogy is magyarázzam azt meg neked? Olyasmi, mint a firniszolaj. És egyszerre tele van tőle kurázsival; akkor jobb nem a kezeügyébe kerülni, a fogával is széttép. De hát a mieink erre is kieszeltek egy fortélyt. Amikor a törökök csapatostul kitódulnak a várból és karattyolnak a maguk nyelvén, a mieink azon nyomban elkezdenek hátrálni, hátrálni és egyre messzebb csalják őket előre, hogy kiszálljon belőlük a kurázsi; amikor már messzire elcsalogatták őket, a vitézség meg mind elpárolgott belőlük, akkor a kozákok oldalról megrohanják és derékon kapják őket. De fogd csak meg a törököt a két kezeddel, mindjárt azt kiabálja: aman!

Kuroszlepov
Nem szereti, mi? De mi az, hogy azt kiabálja: aman? Miért?

Gradobojev
Azt jelenti: pardon.

Matrjona
Azt mondod: pardon. De én azt hallottam, hogy vannak köztük, akik egyáltalán nem ismernek pardont.

Gradobojev
Á, hallottál valamit harangozni.

Kuroszlepov
Tedd meg nekem azt a szívességet, ne kapasd el, meg se halljad a szavát, hadd beszéljen. Mert próbálj neki csak egy mákszemnyi alkalmat adni, hogy belédkössön, megkeseríti az életedet. No, mi ketten pedig, a török csata után iszunk egyet.

Gradobojev
Annak rendje és módja szerint.

Leülnek, töltenek.

Lám, milyen rendőrfőnök vagyok én! Törökökről fecsegek veletek, vodkát iszom, látom mindenféle tudatlanságtokat, neveletlenségteket, mégse szólok semmit. Hát nem apátok vagyok én nektek, mondd csak!

Kuroszlepov
Ehhez szó sem férhet.

Matrjona
Süteményt nem eszel? Egyél, váljék egészségedre Szkorpion Nardarics.

Gradobojev
Jóságos Isten! Hogyhogy szkorpió? Te vagy a szkorpió, de én Szerapion vagyok.

Matrjona
Mit dörgölöd az orrom alá, nem én kereszteltelek! Tán én tehetek róla, hogy ilyen nevet adtak neked! Ha kitöröm is a nyelvem, mindig csak skorpió jön ki.

Gradobojev
Tudod mit, kedves hölgyem, néznél inkább a háztartás után: legjobb azt a magad szemével látni.

Matrjona
Ugyan hagyd már ezeket az ördögi kerülőutakat! Nem vagyok én butább nálad, csak éppen, hogy Törökországban nem jártam. Látom, hogy el szeretnétek kergetni, hát azért is, maradok.

Kuroszlepov
Ne törődj vele! Furcsa gesztus! Nem is értem... Ennél utolsóbb dolog már nincs is: asszonnyal diskurálni. Mintha az embernek más dolga nem is volna. Itt egy kis harapnivaló!

Isznak

Gradobojev
No, mi van a pénzeddel? Mit csináljunk evvel a dologgal?

Kuroszlepov
Ami a szekérről leesett, az odavan.

Gradobojev
Hol volt a pénz?

Kuroszlepov
Hát ismered a kis alvószobámat, olyan sötétecske. Oda rajtam, meg az asszonyon kívül soha senki be nem megy.

Gradobojev
Gyanakszol valakire?

Kuroszlepov
Nem akarok vétkezni, senkit sem gyanúsítok.

Gradobojev
Vizsgálat kéne.

Kuroszlepov
Hogy is ne: vizsgálat!

Gradobojev
Okvetlen.

Matrjona
Majd ha megengedem, hogy rendetlenséget csinálj a házamban.

Gradobojev
Lehet, hogy téged meg se kérdezünk.

Matrjona
Ismerem én az ilyen vizsgálatokat, tudom mire valók.

Gradobojev
Hogyne tudnád, okos asszony vagy te. Nekem tisztára kell mosakodnom, nehogy még azt mondják: lopás történt a városban és a rendőrfőnök a füle botját se mozgatja.

Matrjona
Hogyisne! Nem azért kell, hanem azért, mert te kapzsi ember vagy.

Gradobojev
Csak beszélj.

Kuroszlepov
Fordíts hátat neki.

Matrjona
Minden kevés neked.

Gradobojev
Kevés is. Tudod, mennyi a fizetésünk, és nekem családom van.

Matrjona
Kiderül, hogy kapzsi ember vagy! Skorpiónak születtél, skorpió is maradsz.

Gradobojev
(igyekszik megijeszteni) Még összeveszek veled! Mondtam, hogy ne merj skorpiónak nevezni: végre is kapitány vagyok, a cár jelvényét viselem. Felségsértésért megnyúzlak és aztán még kényszerzubbonyba is bújtatlak!

Kuroszlepov
Az kell neki!

Matrjona
Kényszerzubbonyba? Észnél vagy?

Gradobojev
És még párbajra is kihívlak.

Matrjona
Azt hiszed, megijedtem? Te csak asszonynéppel szeretnél verekedni! Nagy baj: skorpiónak szólítottalak. A magadfajtát szólíthatják akárhogy, csak jól tartsák!

Kuroszlepov
Ne állj szóba vele! Én már régóta semmiről se beszélek vele, nagyon régóta; mert nincs is mit. Más szavam nincs hozzá, mint: add ide, fogd, eridj innen - ez az egész.

Matrjona
(Gradobojevhez) Te tudod a te vizsgálatodat, én tudom az én vizsgálatomat. Bezárom a kaput, kieresztem a kutyákat, megvan a vizsgálat. Inkább a rablókat fognád el, mint hogy ilyen vizsgálatot...

Gradobojev
Miféle rablókat?

Kuroszlepov
Hagyd már!

Matrjona
A brinszki erdőbe odahajózott másfélszáz ember.

Gradobojev
Száraz tónak nedves partján... Hol láttad őket?

Kuroszlepov
Hagyd el, hallgass inkább, mert még elkezd olyan badarságot fecsegni, hogy tán még tüzelőfecskendővel se hallgattatod el.

Gradobojev
Elhallgattathatnád te.

Kuroszlepov
Megpróbáltam. Annál rosszabb. Csak egy mód van: hadd beszéljen, karattyolj, amennyit tudsz, de mi se odahallgatni, se felelni nem vagyunk hajlandók. Erre elfárad, aztán abbahagyja.

Isznak

Matrjona
A rablók fosztogatják a keresztény népet, ők meg ideplántálják magukat és vodkát isznak.

Gradobojev
Hol fosztogatnak? No, mondd már meg! Kit fosztanak ki?

Matrjona
Azt én honnan tudjam? Mi vagyok én, fogdmeg? Az erdőben fosztogatnak.

Gradobojev
Akkor nem az én dolgom, hanem a kerületi rendőrfőnöké.

Kuroszlepov
Mit akarsz tőle? Én neked illő alapossággal megmagyaráztam, hogy ővele nem lehet beszélgetni. Tessék, próbáld meg, fogadok, amibe akarsz, hogy egy félóra alatt okvetlenül vagy megbolondulsz, vagy a falra mászol és leszúrsz valaki idegent, akinek az egészhez semmi köze. Kipróbált dolog ez.

Gradobojev
No, látom már, neked egy kis ajándékot kell hoznom. Bessz-Arábiában vettem egy kirgiz kozáktól.

Kuroszlepov
Legyél olyan szíves.

Gradobojev
A tatár-hortában fonták, a nyele ezüst, fekete berakással. A barátomtól semmit se sajnálok. És mennyi hasznát fogod venni!

Matrjona
Hej, de nagyon okosak vagytok, csak úgy elnézlek benneteket. Ostort akarsz neki ajándékozni, vagy korbácsot. Sokat ér az ostor. Csak nincs kit ütni vele; az többe kerülne nektek, mint amennyit ketten együtt megértek, az ostoroddal együtt. Hozd csak ide! Elfogadjuk, miért ne? Még használhatjuk valamiféle bárdolatlan, neveletlen vendégnél.

Gradobojev
Melyik kerítéstek mögött van az üres telek?

Kuroszlepov
(mutatja) Ott.

Gradobojev
Ki kell mérni, hány ölnyire van a háztól.

Kuroszlepov
Minek?

Gradobojev
A rend kedvéért.

Kuroszlepov
Kimérhetjük.

Gradobojev
Gyere, lépjük ki, te a háztól, én a kerítéstől, középütt találkozunk. (A kerítéshez megy.)

Kuroszlepov
Rajta! (A házhoz megy.)

Matrjona
Csak lépkedjetek, szerencsére sötét van, nincs, aki nevessen rajtatok.

Gradobojev
(elindul a kerítéstől) Egy, kettő, három...

Kuroszlepov
(indul a háztól) Egyszer, kétszer, háromszor... megállj, összezavartam, kezdjük elölről.

Mindketten visszamennek a kiindulópontjukra és lépkedve közelednek egymáshoz.

Gradobojev
(nekimegy Vaszjának) Állj! Micsoda ember ez itt? (Galléron fogja Vaszját.) Szidorenko! Zsigunov!

Kuroszlepov
(nekimegy Gavrilonak, aki fellöki és elszalad) Jaj, megöl, jaj, már meg is ölt! Őrség! Fogják meg!

Odafut Szilan, utána a két rendőr és néhány munkás.

Matrjona
Jaj! Rablók! Őrség! Gyilkolnak!

Szilan
Hol vannak?

Matrjona
Ott a bokorban ölik a gazdát! Jaj, őrség!

Gradobojev
(a rendőröknek) Kötözd meg, csavard gúzsba a rablóját. Lopni jöttél, lopni? Hozzám, az én városomba? Ho-ho-ho!

A rendőrök megkötözik Vaszját.

Szilan
(megragadja Kuroszlepovot) Bánom is én, danolhatsz már nekem, amit akarsz, most megfogtalak. Megvagy! Mennyit nyaggattak miattad, mennyit gyanúsítgattak...

Kuroszlepov
Kit fogsz te, kit? A gazdát! Nyisd ki hát a csipádat!

Szilan
Jó is volna! Engem be nem csapsz! Mennyi bajom volt már nekem a te bűnöd miatt!

Gradobojev
(Szilanhoz) Vezesd ide azt is! Hozzatok világot!

Szilan
(az udvarosnak) Szaladj a segédek szobájába, hozd ki a lámpást!

Az udvaros el.

Kuroszlepov
Egy követ fújsz a rablókkal, a gazdára mégy rá, pedig a bácsikám is vagy.

Matrjona
Sok-e a rabló?

Szilan
Egy se szökik meg, mind itt van. Tartsátok őket, testvérek. Volt nekem valahol egy madzagom. (A csizmaszárában keresgél.)

Matrjona
Mind itt van? Másfélszáz? Őrség? Benneteket mind, mind levágnak, aztán még engem is sorravesznek! (A padra szédül.)

Gradobojev
Kötözzétek meg! Ho-ho-ho-ho! Az én városomban! Más helyet nem is találtak!

Kuroszlepov
Megállj! Csak a kezem hadd szabadítsam ki, lesz nemulass!

Az udvaros kihozza és leteszi a lámpást.

Gradobojev
Ide állítsátok őket! Most jön a kihallgatás. Tyű, de elfáradtam. Ilyen a mi szolgálatunk! (Le akar ülni a padra.) Itt van még valami! Valami puha! Talán hulla? (Megtapogatja.) Még egy gond! Pfuj, nincs az embernek egy perc nyugta sem.

Matrjona
Jaj! Én vagyok soron!

Gradobojev
Ejnye, ez a fehérszemély! Már megint itt vagy? (Kézen fogja)

Matrjona
Az a fő, hogy le ne szúrjatok, fehér testemhez ne nyúljatok!

Gradobojev
Az kell nekünk éppen! Micsoda ritkaság! Takarodj haza! Nem hallod? (Toppant.) Mit zavarod az igazságszolgáltatást? (Leül a padra.) Én a kötelességem teljesítem; mindjárt letartóztatlak.

Matrjona el.

Szilan
(Odatuszkolja Kuroszlepovot, más munkások segítségével) Itt van, nagysá... Hej az áldóját...! Hát nem a gazda?!

Kuroszlepov
Mi jut eszetekbe! Megvesztetek? (Kitépi magát a kötelékből és Szilant galléron ragadja.) Szerapion Mardarics! Rendőrfőnök úr! Ezt ítéld el! Könyörgök, ítéld el azonnal! (Szilanhoz.) Tégedet most sorba minden lehetséges módon ki kell végezni, mivelhogy te egy kereskedőembert, akit az egész társadalom megtisztel és kiemel, mind különféle adományaiért, mind pedig jótékonyságáért... megint csak a maga költségén... és te a kezét hátrakötöd, a nép színe előtt! És mit csináltál te énvelem! Most minden rangom, mintha nem is volna...

Gradobojev
Ne félj! Minden rangod megmarad. Ülj le!

Szilan
De hát tégedet kicsoda... Eridj már! Mindig szidsz, hogy rosszul őrizlek! Na, hát most... persze: ahogy az erőmből tellett. No hiszen! No most meg... hát tán én tehetek róla, hogy sötét van?

Gradobojev
No, ezt majd később tisztázzátok. Most lássuk a valódi tolvajt.

A rendőrök odavezetik Vaszját.

Ki vagy?

Kuroszlepov
Hisz ez a Vaszka!

Gradobojev
Hát te, szeretett barátom, miért vetemedtél tolvajlásra?

Kuroszlepov
Csakis ő tehette, mert az apja most ment tönkre...

Gradobojev
(Kuroszlepovnak) Te vezeted a kihallgatást? Lehetséges, hogy nekem ehhez semmi közöm? Akkor vedd fel a mundéromat, én pedig kérvényt írok, hogy küldjenek nyugdíjba.

Kuroszlepov
No, hagyd már, ne haragudj!

Gradobojev
(Vaszjához) Nos, hogy van ez, szeretett barátom?

Vaszja
Már meg tessék bocsátani, Szerepion Mardarics, talán nem tetszik ismerni a tatuskát, meg engem?

Gradobojev
Állj! Erre a kérdésre felelj: miért vetemedtél tolvajlásra? Megtetszett ez a foglalatosság? Vagy nagyon jól jövedelmez?

Vaszja
Tessék már megbocsátani, én tulajdonképpen látogatóba jöttem. Ez pedig tudott dolog, hogy Pavlin Pavlinics elől jobb elbújni, mert általában az ember hajának szokott esni... De hát énnekem gyerekkorom óta semmi kedvem a tolvajlásra... Még a legkisebb semmiség se kell nekem, ha a másé.

Gradobojev
Egyedül űzöd ezt a foglalkozást, vagy kompániád van?

Vaszja
Mit tetszik tőlem akarni? Nincs nekem ehhez semmi közöm.

Kuroszlepov
Ugyan már! Micsoda bíróság ez? Talán bizony vall? És ha vall is, a pénznek akkor is befellegzett! Hol van arra eset, pláne minálunk, hogy elveszett pénz megkerül? Ezért hát keresni se érdemes, bíráskodni meg nincs miért.

Gradobojev
Nem, ilyesmit ne beszélj! Felelsz érte!

Kuroszlepov
Mi felelnivalóm van? Találd meg, akkor felelek.

Gradobojev
Ne csúfolódj! Ne sértegess! Ha nekiveselkedek a keresésnek, akkor meg is találom. Most a érzékeny oldalamhoz nyúltál.

Kuroszlepov
Hát keresd! Ha megtalálod, neked lesz igazad; én meg bocsánatot kérek. Ezt pedig katonának adjuk a közösség nevében; az apja most úgyis csődbe ment, ennek okából ő is csak úgy teng-leng, semmi dolga. Jövő héten beadjuk regrutának, addig pedig hadd üljön a fogdában gyanú végett.

Gradobojev
Jól van, addig hadd üljön. (A rendőröknek.) Vezessétek a fogdába.

Vaszja
De miért, meg tessék bocsátani?

Gradobojev
Mars! Feleselés nincs!

A rendőrség elvezeti Vaszját.

Kuroszlepov
És még imádkozz istenedhez.... (munkásaihoz) Lóduljatok a helyetekre, de eltátottátok a szátokat!

Szilan és a munkások el.

Gradobojev
Volt még vele valaki?

Kuroszlepov
Inkább a mieink közül. Úgy gondolom Gavrilo! No ezzel majd magam számolok.

Gradobojev
Eszerint lezártuk az ügyet?

Kuroszlepov
Le.

Gradobojev
No, akkor...

Kuroszlepov
Akkor micsoda?

Gradobojev
Ha az ügyet lezártuk, akkor mi van?

Kuroszlepov
Mi van?

Gradobojev
Merci.

Kuroszlepov
Miféle merci?

Gradobojev
Nem tudod? Ez annyit jelent, mint köszönöm alássan. Érted már? Mit gondolsz, ingyen keresem az elveszett pénzedet?

Kuroszlepov
Hisz nem találtad meg.

Gradobojev
Még meg is találjam? Akkor nem így beszélnék veled. Ki vagyok én, taknyos kölyök, hogy éjnek évadján kergessem nektek a zsiványokat, életemet kockára téve? Én sebesült katona vagyok!

Kuroszlepov
Te ezt csak úgy mellesleg csináltad, vodkaszó mellett.

Gradobojev
A vodka magától értetődik; barátság az barátság, de a rend az rend! Te se adsz el portékát haszon nélkül, én is úgy vezettem be, hogy minden ügy után maradjon nekem is egy szőrszállal! Ha az ember egynek elnézi, mind elszemtelenednek. Ha te eszel, én is enni akarok.

Kuroszlepov
Hát akkor, no jó, talán holnap...

Gradobojev
Legyen szerencsénk egy csésze teára, mentül korábban.

Kuroszlepov
Jól van, elmegyek.

Gradobojev
(kezet nyújt) No, a viszontlátásra. Holnap küldd el hozzám Szilant, ki kell hallgatnom! (El.)

Kuroszlepov
(kiált) Gavrilka!

Gavrilo az ablaknál hangosan énekel: "Se papuska, se mamuska..."

Csalsz, de engem nem csapsz be, Gavrilka!

Gavrilo jön.

Gavrilo
Ha megint a hajamba tetszik akarni markolni, akkor inkább az elszámolást...

Kuroszlepov
Mindjárt meglesz az elszámolás. Szilantij! Bácsika! Hé!

Jön Szilan.

Lökd ki a ládikáját az utcára, őt meg utána, a nyakánál fogva.

Gavrilo
Hová legyek éjszaka?

Kuroszlepov
Mi közöm hozzá? Az én házam nem menhely olyanoknak, akik nem érdemlik. Ha nem tudod, hogy viselkedj az életben, takarodj és kész.

Gavrilo
Nekem még jár százötven rubel.

Kuroszlepov
Nagy eset, százötven rubel; nekem eltűnt kétezer rubelem. Kétezer! Akarsz a kóterbe jutni?

Gavrilo
Miért? Én szegény ember vagyok.

Kuroszlepov
Szegények is lopnak.

Gavrilo
Nekem tessék kiadni a pénzemet. Csak nem halhatok éhen.

Kuroszlepov
Eridj, pörölj be. Ilyen egy átokverte alak. Pfuj! Épp kedvem volt vacsorázni, most meg elment a kedvem. De ez itt: hogy éhenhal... meg százötven rubel...! Ezret kellett volna levonni neked ezért a bosszúságért. Gyere velem, Szilantij, odaadom az útlevelét. (Gavrilonak) Vagy a kóterbe csukassalak? (El Szilannal együtt.)

Gavrilo
Na most aztán befellegzett! Hová leszel most, Gavruska? Akárhová fordulsz, azt mondják, lopás miatt kergettek el. Gyalázat ül már az én fejemen. A veszteség se kutya, de a tetejébe még az erkölcs is. Mi legyen most az én útirányom? Az én egyenes útirányom most, - ki a kapun, be a vízbe. Magam a fenekére, buborékok a fölszínére. Jaj, jaj, jaj, jaj!

Jön Szilan

Szilan
Nesze az útleveled! Most szabad vagy, mint a madár. Én úgy gondolom, neked ez csak a javadra válik. Összeszedjem a cókmókodat, mi?

Gavrilo
Szedd össze, testvér, legyél olyan szíves, sok ingóságom nincs, minden elfér egy batyuban; a kezem mintha megbénult volna. A gitárt el ne felejtsd. Leülök addig itt a kerékvetőre.

Szilan el. Gavrilo leül a kerékvetőre; jön Parasa.

Parasa
Mi baj történt tiveletek? Apám egész kikelt magából.

Gavrilo
Ne-ne-nem lehet világosan látni. Engem végképp elintéztek.

Parasa
Hogyhogy végképp?

Gavrilo
Végképp. Se egy kopejkám nem maradt, se állásom, mehetek világgá.

Parasa
Ó, te szegény!

Gavrilo
Az én bajom még semmi, de Vaszját katonának adják.

Parasa
(ijedten) Katonának?

Gavrilo
Most a fogdában ül, de a napokban odaadják regrutának.

Parasa
Mit beszélsz! Énmiattam katonának adják?

Gavrilo
Nem maga miatt, hanem itt fogták az udvaron és semmiért tolvajnak mondták ki, mintha ő lopta volna el a pénzt.

Parasa
De hisz mindegy az, mindegy az, amikor énmiattam jött ide. Hisz engem szeret. Istenem! Micsoda vétek! Idejött, hogy találkozzon velem, - most meg katonának adják, elszakítják az apjától, tőlem. Az apja öreg napjaira egyedül marad, őt meg elhurcolják, elhurcolják! (Felkiált.) Ó, én boldogtalan! (Fejéhez kap.) Gavrilo, ülj itt, várj rám egy percig. (Kifut.)

Gavrilo
Hová lett? Mi lelte? Szegényke, szegényke. Lám, itt él apjával, anyjával, mégis árvább az árvánál! Mindig csak magának kell gondolkodni a maga sorsa fölött. Senki se törődik árvalányka-keserűségével. Hát lehet őtet nem szeretni? Jaj, hogy fáj a szívem, könnyek fojtogatják a torkomat. (Sír.)

Kijön Szilan batyuval és gitárral.

Szilan
Ne-e a sapkád! (Ráadja.) Itt a batyud, itt a gitárod. És hát barátocskám, isten veled! Tarts meg jó emlékezetedben!

Kijön Parasa, köpenyben, kendővel a fején.

Parasa
Gyerünk, gyerünk!

Gavrilo
Hová, hová tetszik, az isten szerelméért!

Parasa
Őhozzá, Gavrilo, őhozzá, kedves.

Gavrilo
De hisz ő a fogdában van; meg tessék bocsátani! Hogy tetszik gondolni?

Parasa
Pénz van nálam, látod? Adok a katonáknak, átengednek.

Gavrilo
De akkor is csak reggel; hova megy éjszaka? (Földig hajol.) Maradjon itthon, kedves, maradjon itthon!

Parasa
Keresztanyámnál alszom. Gyerünk, gyerünk! Kár e sok szóért!

Szilan
(Parasához) Ki akarod kísérni a kapun? Hát kísérd! Jó cselekedet, árvagyerek.

Parasa
(a ház felé fordul, egy ideig némán nézi) Isten veled szülőházam! Mennyi könnyet elhullattam benned! Uramisten, mennyi könnyet! De ha most legalább egyetlen könnycsepp kigördülne; hisz itt születtem, itt nőttem fel... Nem régen még, gyerekfejjel azt gondoltam: nálad kedvesebb a világon nincsen. Most meg, akár soha többé meg ne lássalak... Pusztulj a szemem elől, lányságom börtöne! (Elfut, Gavrilo utána.)

Szilan
Megállj! Hová? (Legyint.) Nem énrám tartozik! (Bezárja a kertkaput.) Milyen élet az! Isten büntetése! (Megdöngeti a deszkát és kiabál.) Tűzre-vízre vigyázzatok!

Arisztarh
(nem veszi észre Szilant) Hij, de ravasz, hij, de cseles. Várj csak, majd túljárok én az eszeden. (Kihúzza a horgot és megigazítja.) Ravasz vagy, de én még nálad is ravaszabb vagyok; a hal ravasz, de az ember bölcs, isten akaratából... (Bedobja a horgot.) Az embernek olyan ravaszság adatott, hogy ő fölébe emelkedik mindennek, ami a földön, a föld alatt, a vizekben... Ide gyere! (Kihúzza a horgot.) No, mi az? Ráharaptál? (Leveszi a halat és beteszi a haltartó edénybe.)

Szilan
Hát így fogod őket!

Arisztarh
(megfordul) Adjisten Szilantij bátyám!

Szilan
Ráolvasással... csakugyan... Te tudsz sok ilyen varázsigét, de én nem tudok egyet se, hát nem is kerülnek a horgomra.

Arisztarh
Miféle varázsigét?

Szilan
Imádság, vagy mi, vagy valamiféle bűvös szavak; hallani hallottam, csak nem értettem, a hal meg hallgat rá.

Arisztarh
Ugyan már, Szilantij bácsi, miféle bűvös szavak! Magamban beszéltem.

Szilan
Hát igen is. Ha tudja az ember az igét, akkor mindjárt jobb... Itt van például az óra... Arra is azt mondod, csak úgy megy, magától?

Arisztarh
Te is horgászni jöttél?

Szilan
Épp horgászni van most időm! A rendőrfőnökhöz jöttem.

Arisztarh
Minek?

Szilan
Olyan világ van most nálunk otthon, mint a litvánok dúlása idején, mintha a nyakunkon lenne Mamáj... Pénz tűnt el; a keresztlányod elment...

Arisztarh
Nagy csoda! Elmegy onnan az ember. Hová ment?

Szilan
A keresztanyjánál van. Odamentem. Megtiltotta, hogy az apjának... No, mi dolgom vele?

Arisztarh
És mi van a pénzzel? Ki lehetett az?

Szilan
Mondd meg, ha tudod! A tolvajnak egy a bűne, a gazdáé meg az enyém tíz: mennyi mindenkit megrágalmaztunk! Gavrilót elzavarta, Susztrij Vaszját a fogdában tartják egyelőre.

Arisztarh
A fogdában? Mit beszélsz! Bűn, bűn... !

Szilan
Bizony bűn... Mi követtük el... többet, mint a homok a tenger partján...

Arisztarh
Most mit csináljunk? Vaszját ki kell menteni! Ki csukott a fogdába? A gazda, mi?

Szilan
A gazda! Megvan hozzá az ereje, hát bolondozik. A rendőrfőnök fölébredt már?

Arisztarh
Eridj oda, kérdezd meg.

Szilan
Minek odamenni? Majd kijön ő maga az ajtó elé. Egész nap ott ül a kistornácon, az utat nézi. És milyen szeme van, hogy meglátja, ki az, akinek a zsebében nincs útlevél! Még ha egy bandában száz ember hömpölyög is el előtte, egyszer csak felnyársal valakit a tekintetével, magához inti: "Gyere csak ide, drágalátos barátom!" És eltalálta. (Megvakarja a tarkóját.) De oda is mehetek! (Odamegy a rendőrség házához.)

Gradobojev
(leül a lépcsőre) Az isten magasan, a cár messze van. Jól mondom?

Hangok
Jól mondja, Szerapion Mardarics! Jól mondja nagyságos uram.

Gradobojev
De én közel vagyok hozzátok, tehát én vagyok a ti bírátok is.

Hangok
Úgy van, nagyságos uram! Való igaz, Szerapion Mardarics.

Gradobojev
Hogy ítélkezzek én most fölöttetek? Ítélkezzek talán a törvény szerint...?

Első hang
Dehogy, ugyan, Szerapion Mardarics!

Gradobojev
Te akkor beszélj, ha kérdeznek. És ha engem félbeszakítgatsz, akkor kapsz egyet a mankómmal. Ítélkezzek talán a törvény szerint? Csakhogy sok ám a törvény... Szidorenko, mutasd meg nekik, mennyi törvényünk van.

Szidorenko bemegy a házba és hamarosan visszatér egy egész nyaláb könyvvel.

Látjátok, mennyi törvény van? Csak ennyi van énnálam, de mennyi van még másutt! Szidorenko, vidd vissza a helyére.

Szidorenko elmegy.

És a törvény mind szigorú: egyik könyvben szigorú, a másikban még szigorúbb, a legutolsóban a legszigorúbb.

Hangok
Úgy igaz, uram, úgy is van.

Gradobojev
Így hát, drágalátos barátaim, ahogy akarjátok: törvény szerint ítéljek-e fölöttetek, vagy a lelkem szerint, ahogy Isten a szívembe plántálja.

Hangok
Ítélj a lelked szerint, legyél atyánk, Szerapion Mardarics.

Gradobojev
No, jól van. Csak aztán ne panaszkodjatok, mert ha panaszkodtok... Tyű, akkor...

Hangok
Nem panaszkodunk, nagyságos urunk.

Gradobojev
(Zsigunovhoz) Foglyok vannak?

Zsigunov
Éjszaka összeszedtünk, nagyságos uram, csendháborítás okából, két szabót, egy susztert, hét fő gyári munkást, egy írnokot és egy kereskedő fiát.

Gradobojev
A kereskedő fiát a kamrába zárni és szólni az apjának, hogy jöjjön kiváltani, a váltságdíjat hozza magával, az írnokot futni hagyni, a többit... Van munka a veteményeskertben?

Zsigunov
Van. Két fő kell.

Gradobojev
Akkor válaszd ki a két legegészségesebbet, irányítsd a veteményesbe, a többi marad a fogdában, róluk később lesz határozat.

Zsigunov el a foglyokkal.

Gradobojev
Ki volna még? Gyertek ide egyenként!

Első kispolgár
Pénzt hoztam, nagyságos uram, a váltóért.

Gradobojev
Jól van, egy ügyet lezártam. Szidorenko, tedd az asztalra. (Odaadja a pénzt Szidorenkonak.)

Szidorenko
Sok ilyen pénz gyűlt már halomba nálunk, nagyságos uram. Nem kéne postán szétküldeni?

Gradobojev
Még szét is küldeni? Új módi, mi? A mi dolgunk, hogy behajtsuk, hát mi be is hajtjuk. Akinek kell, az jöjjön érte maga, mi odaadjuk. De még szét is küldözni? Oroszország nagy ám! Ha valaki nem jön, annak nyilván nem nagyon kell.

Odalép a második kispolgár.

Hát neked mi a bajod?

Második kispolgár
Egy kis váltócska volna. Nem fizet.

Gradobojev
(átveszi a váltót) Szidorenko, dugd a tükör mögé.

Szidorenko el.

Második kispolgár
Hogyhogy a tükör mögé?

Gradobojev
Hát hová tegyem? Rámáztassam be? Nem csak a tied van ott, ott meredezik vagy harminc váltó. Ha valahol összetalálkozom az adósoddal, szólok neki, hogy fizessen.

Második kispolgár
De hogyha ő...

Gradobojev
Hogyha ő... Hogyha te még soká járatod a szádat, látod ezt? (Mutatja a mankót.) Lódulj innen! (Meglátja a harmadik kispolgárt.) Hát te drágalátos barátom, te itt vagy? Adósságot fizetni, arra nincsen pénzed, de részegeskedni, arra van. A váltód már második esztendeje meredezik a tükör mögött, már a penész is rég belepte, de te inni jársz. Eridj a folyosóra, ott várakozz! Majd a hátadra teszem a váltót és megindítom a behajtási eljárást a botommal.

Harmadik kispolgár
Legyen hozzám könyörületes, Isten nevében, nagyságos uram! A vagyoni viszonyainkat tetszik ismerni... essen meg a szíve.

Gradobojev
Majd megesik. Indulj! (Észreveszi Szilant.) Hej, te, bácsika! Menj csak be a szobámba! Veled nagy beszédem lesz. (A többieknek.) No, Isten áldjon benneteket. Nem érek most rá a bíráskodásra. Akinek kell valami, jöjjön holnap. (El Szilannal.)

Eloszolnak. Jön Gavrilo vászontarisznyával a vállán.

Arisztarh
Ahá! Üdvözöllek, te száműzött.

Gavrilo
Akkor hát hallottad.

Arisztarh
Hallottam.

Gavrilo
Hol az igazság?

Arisztarh
Nem tudod? Emeld föl a fejed.

Gavrilo a magasba néz.

Ott.

Gavrilo
Tudom. De hol keressen bírót a magunkfajta?

Arisztarh
Bíró meg ott! (A rendőrfőnök házára mutat.)

Gavrilo
De ha nekem igazságos bíró kell.

Arisztarh
Ha igazságos kell, akkor várjál, lesz igazságos is.

Gavrilo
De hamar lesz-e?

Arisztarh
No, nem olyan hamar, de legalább jó. Ítél az mindenek felett, meg azok felett is, akinek rosszul szolgáltattak igazságot, meg akiknek sehogyse szolgáltattak.

Gavrilo
Tudom, miről beszélsz.

Arisztarh
Hát ha tudod, miért kérded? Hát ezt a tarisznyát minek vetted a nyakadba, tán útra készülsz?

Gavrilo
Zarándokútra megyek.

Arisztarh
Áldott legyen ez az óra. Hová?

Gavrilo
A remete-kolostorban.

Arisztarh
Egyedül?

Gavrilo
Nem, sokan vagyunk, a keresztlányod is.

Arisztarh
A kis szökevény? Otthon meg alighanem keresik.

Gavrilo
Nem, a keresztanyja üzenetet küldött, hogy, aszongya, elmentek zarándokútra, ne is keressék. Ki sír őutána? A mostohája, alighanem örül, az apjának meg egyre megy, mert az már semmire se emlékszik. Nekem a keresetemből nem ad ki százötven rubelt.

A tornácos feljáróra kijön a rendőrfőnök és Szilan.

Gradobojev
Belebolondulok már ebbe az átkozott históriába; egész éjjel nem aludtam. Mintha szöget vertek volna a fejembe, de átrágom magam rajta. (Szilanhoz.) Beszélj legalább te értelmesen, te madárijesztő!

Szilan
Én nem mondok semmit, mivelhogy: sok a bűn. Kacifántos dolog ez! Hej, kacifántos! Csuda kacifántos!

Gradobojev
De a gazda már Vaszilij előtt is gondolt valakire?

Szilan
Mondom, egész bedagadt már a két szeme; bedagadt, vaksi lett. Ébren már semmit se tud csinálni... semmit, amit kéne, csak beszél a levegőbe, az elvadult feje után.

Gradobojev
Előveszlek én téged, kóterbe duglak!

Szilan
No hiszen! Törte a fejét, törte a fejét, a végén kigondolta. Ez telt a nagy eszéből.

Gradobojev
Kivel gorombáskodsz te? Jól megválogasd, hogy kivel gorombáskodsz!

Szilan
Ha egyszer semmi értelme sincs és egyáltalában nem tartozik rám.

Gradobojev
Látom, rég nem ültél fogdában.

Szilan
Azért nem ültem ott, mert az nem nekem való hely. Ez az.

Gradobojev
Hallgass!

Szilan
Hallgatok.

Gradobojev
Majd megtanítalak beszélni, barátocskám! (Odamegy.) Ki a tolvaj?

Szilan
Ha ijesztgetni akarsz... Nem tudom, nem tudom... Én csak ezt hajtogathatom... Még ha tűzzel sütögetsz is... Meg is mondom neked a kőből hamarabb megkapod a választ, mint éntőlem.

Gradobojev
Barbárok! De persze nem Vaszka volt!

Szilan
Honnan tudjam? Vaszka kis ember, őt oda lökheted, ahová akarod, de lelke azért neki is van, az pedig érez.

Gradobojev
És Gavrilka se?

Szilan
Megint csak nem az én dolgom. Gavrilkát meg akár kifordíthatod, lelsz-e nála akár egy vörös garast is? Aligha. De lelkiismerete, ellentétben másokkal... több is van neki, mint elegendő.

Gradobojev
Akkor hát a tiedre jön ki.

Szilan
Az enyimre? Én nem tudok semmit, itt van, megmondtam.

Gradobojev
Akkor hát kóterbe veled, nincs több beszélnivalónk.

Szilan
Akár kóterbe is, a dolgon az se változtat. És kész... (Határozottan.) Nem tudok semmit... mit akarsz engem, vén embert ijesztgetni?

Gradobojev
(öklét rázva rohan hozzá) Csakhogy én nem ijesztgetek ám. Én teveled barátsággal... érted? Kedvességgel...

Szilan
Még ha kedvességgel is...

Gradobojev
Mert ha te nekem segítesz, én neked olyan áldomást fizetek... na, tíz rubelt, tizenöt rubelt...

Szilan
Gondolom, hamarabb a kőből való pópának az a vasból való se...

Gradobojev
Ne mondd végig, csirkefogó! Tiszteld a rendőrfőnököt.

Szilan
Hogy tiszteljelek? Úgy állok előtted, ahogy illik: levett sapkával.

Gradobojev
Hallgass ide. (Fülébe súg valamit.)

Szilan
Igen.

Gradobojev
Gyakran,

Szilan
Majd minden éjjel.

Gradobojev
No, hallgass ide. (Súg.) Rögtön adj jelt. Kiálts.

Szilan
Jól van.

Gradobojev
De senkinek egy mukkot se! Ismersz!

Szilan
Jó, jó, persze...

Gradobojev
Tágulj!

Szilan
Engedelmet kérünk. (El.)

Gavrilo közelebb megy.

Gradobojev
(meglátja Gavrilót) Hát te, drágalátos barátom, mit lézengsz itt?

Gavrilo
Én most állás nélkül vagyok, nagyságos uram.

Gradobojev
Nem jó dolog! Aki dologtalan, az naplopó.

Gavrilo
Csakhogy én nem vagyok ám oka, Szerapion Mardarics. És nem csak állás nélkül vagyok, hanem úgy, ahogy itt állok, egyetlen kopejka nélkül.

Gradobojev
Még rosszabb! Nekem is csak fölös gondom van most veled. Nekem most úgy kell rólad gondoskodnom, kedvesem, mint az édes fiamról.

Gavrilo
Ne is tessék elhagyni.

Gradobojev
Nem hagylak el. Mind a két szememmel csak azt fogom figyelni, el ne lopj valamit. Akinek egy kopejka nincs a zsebében, annak viszket a keze, ha idegen holmit lát. Az ilyenek pedig közel állnak az én szívemhez.

Gavrilo
Minek nekem a másé! Még a magamét se adják ki.

Gradobojev
Nem adják ki?

Gavrilo
Elzavart a gazdám elszámolás nélkül.

Gradobojev
Elzavart? Tyű, a rabló! Nos, mit tetszik most parancsolni, mit csináljak vele?

Gavrilo
Legyen irányomban isteni kegyelemmel.

Gradobojev
Leszek. Várj, mindjárt jön a gazdád, kérd tőlem az elszámolást az én jelenlétemben, én nem értek egyet vele.

Gavrilo
Lesz-e nekem ebből hasznom, nagyságos uram?

Gradobojev
Nem tudom, barátom. Én úgy gondolom, hogy a gazda le fog téged szidni, ha meg csökönyösködsz, akkor elver, én meg még megtetézem.

Gavrilo
Hogy szerezzem meg tőle a pénzt, nagyságos uram?

Gradobojev
Bánom is én, szerezd, ahogy akarod.

Gavrilo
Akkor hát én most haljak éhen?

Gradobojev
Akkor hát halj éhen. - De ki tudja, hátha kifizet.

Gavrilo
Dehogy fizet. Hacsak meg nem tetszik neki a parancsolni.

Gradobojev
Parancsolni! Először gondold meg, olyan nagy kutya vagy-e te, hogy érdemes-e miattad a gazdáddal összeveszni. Elvégre őt nem foghatom galléron, a mankómmal meg nem inthetem, ahogy veletek csinálom. Próbáljak csak kiállni egy segédért, mit szólnának a gazdák? Se lisztecskét nem küldenének, se zabocskát a lovaimnak: talán majd ti tápláltok engem? No, nem ment még el a kedved a pörösködéstől? Mert akkor csak várjál, várjál drágalátos barátom!

Gavrilo
Nem, tán jobb lesz...

Gradobojev
Ez az, hogy jobb lesz... szaladj, de szaporán, nehogy megfogassalak.

Gavrilo
(hátrál és meghajol) Hát akkor én...

Gradobojev
Eridj Isten hírével!

Gavrilo elsiet.

Fogják meg! Ha-ha-ha!

Gavrilo elszalad és az utcasarkon eltűnik.

Hej, micsoda dolgok ezek! Nem kéne kimenni a piacra a rend kedvéért? (Kiált.) Szirdorenko!

Szidorenko megjelenik az ajtóban.

Szidorenko
Tessék parancsolni, nagyságos uram!

Gradobojev
Fogd a szatyort, gyere utánam; a piacra megyek. (El.)

Szidorenko a szatyorral utána szalad. Jön Gavrilo és Parasa, zarándok-ruhában. Arisztarh odamegy hozzájuk.

Arisztarh
Hát te, szépségem, mit kószálsz a városban?

Parasa
Keresztapám, hogy találkozhatok én Vaszjával?

Arisztarh
Mit akarsz vele? Hagyd, Isten nevében.

Parasa
Nem, keresztapám, nem lehet. Miattam járt így, ártatlanul. Mindjárt elmondom neked minden bánatomat, nincs miért szégyenkezzem előtted. Azért jött, hogy velem találkozzon, aztán tolvajnak nézték.

Arisztarh
Ejnye! Nem jó ez így! Te gazdag apa lánya vagy; még meglát valaki.

Parasa
Hadd lásson! Úgyse ismernek meg, látod, milyen ruha van rajtam; az arcom meg eltakarja a kendő. No meg, ha megismernek is, de nagy baj! Dehogy is vagyok én már gazdag ember lánya. Most katonáné vagyok, keresztapám.

Arisztarh
Hogyhogy katonáné? Mit beszélsz?

Parasa
Csak úgy! (Kinyitja a zsebkendője csomóját.) A napokban okvetlenül hozzámegyek feleségül, és ha akadályoznak, előre megmondom, olyat teszek, amit nem illik, bemegyek hozzá a kaszárnyába. (Pénzt ad Arisztarhnak.) Itt van pénz, add oda a katonának.

Arisztarh
Észnél vagy? Uramisten!

Parasa
Nohát! Mitől ijedtél meg? Nem vagyok én a magam ura? Ne félj! Ugyan! Engem a lelkiismeret hajt. Nyílván így kell ennek lenni. Az emberek megsértették, mindenétől, de mindenétől megfosztották... az apjától elragadták. Nos? Ő szeret engem, lehet, hogy ez minden, ami megmaradt neki a világon: hát elvegyem ezt az utolsó örömét? Hát mi vagyok én? Mi jogon lennék én gőgös vele szemben? Rosszabb ő énnálam? Így se, úgy se maradhatok már lány. Férjhez adnak, keresztapám. Talán jobb lesz nekem, ha valami részeges kereskedőt dédelgethetek akaratom ellenére? Nemcsak, hogy kedvem nincs, de azt hiszem, inkább kézzel szúrnám le: itt meg menne a dolog bűn nélkül, szerelemből.

Arisztarh
Látom már, téged nem lehet meggyőzni. Mit csináljak veled? De minek nekem ez a pénz? Van nekem pénzem, neked meg még szükséged lehet rá. (Visszaadja a pénzt és bemegy a fogdába.)

Gavrilo
(vállára veszi a tarisznyát) Indulunk hamarosan?

Parasa
Csak előbb Vaszjával találkozunk.

Gavrilo
Hát jó, találkozzanak, mi meg Arisztarhhal majd vigyázunk, meg ne lássák.

Arisztarh visszajön.

Arisztarh
Az őrizetesek mindjárt kijönnek vízért, őt kiengedik velük együtt.

Kijön két fogoly dézsával, a folyóhoz mennek. Utánuk egy katona. Arisztarh és Gavrilo a kikötőhöz megy.

Parasa
(meghajol) Jó reggelt, Vaszja!

Vaszja
(porig sújtva) Hogy kerülsz te ide? Istenem! Most nekem még nehezebb! (Könnyét törli.)

Parasa
Nem baj, Vaszja, nem baj! Ne sírj! (Megöleli.) Én végképp elmentem hazulról, most már egész életemre veled maradok; ahogy te élsz, úgy élek én is.

Vaszja
Hogyhogy?

Parasa
Hozzád megyek, megesketnek bennünket... semmi, semmi, ne sírj... no, megmondom, hogy ez az én férjem, mondom, nem tudok tőle elszakadni... ne szakítsatok el egymástól, mondom, inkább eskessetek meg.

Vaszja
Köszönöm. (Megcsókolja.)

Parasa
No, ezt meg is beszéltük. Most arról beszéljünk, hogy fogunk élni, Vaszja, galambom, Vaszja!

Vaszja
Beszéljünk.

Parasa
(hozzásimul) Nagyon fognak ám téged ütni-verni.

Vaszja
Majd igyekszem.

Parasa
Igyekezz, Vaszja, igyekezz! És ide figyelj: ha már mindenre megtanítottak, és át akarnak tenni a regrutáktól az ezredhez, igazi katonának, akkor kérd meg a legfőbbet, a legfőbb parancsnokot, aki csak van, hogy tégedet vigyenek a Kaukázusba és egyenesen, mindjárt a csatába!

Vaszja
Minek?

Parasa
És igyekezz megölni sok, mentül több ellenséget. Ne kíméld a magad fejét.

Vaszja
De hogyha engem magamat...

Parasa
Hát aztán? Egyszer csak meghalunk. Legalább lesz kit megsiratnom. Igazi bánatom lesz, a legszentebb bánat. Mert gondold csak el, ha nem kéredzkedel a csatába és áttesznek a helyőrséghez: elkezdesz bolondozni... meglopod a veteményeskerteket... Milyen lesz akkor az én életem? Utolsóbb az utolsónál. Bánatnak nem lehet nevezni, boldogság se lesz - csak hitványság. Elhal akkor a szívem, ha csak rádnézek is.

Vaszja
Én úgy gondolom, hogy engem Pétervárra visznek, a gárdába.

Parasa
Hát az jó; de mégis legjobb a csatába. Mert vedd csak azt: ha Isten megsegít, a vitézségedért tisztté léptetnek elő, - szabadságot kérsz... Hazautazunk a városba, karonfogva járkálunk. Majd meresztik akkor a szemüket ezek a gonoszok. (Megöleli.) Mi, Vaszja? Hátha minden bánatunk után végül megérjük ezt a boldogságot?

Vaszja
Nem mondom, nem lehetetlen, ha megvan hozzá a bátorság...

Parasa
No most, Vaszja, én elmegyek a remetekolostorba, imádkozom Istenhez teérted, egész nap, hogy megadjon mindent, amit veled kettesben kigondoltunk. De hátha az én bűnös lelkem imádsága nem jut el az égbe? Hová legyek akkor? Az emberek bántanak téged és... (Sír.) Hallod-e Vaszja, én holnap újra eljövök hozzád. Most a keresztanyámnál lakom, haza nem megyek semmi kincsért! Ahogy átléptem a küszöböt, elhiszed-e, ahogy átléptem a küszöböt, máris inkább mennék tűzbe, mint visszafelé. És úgy érzem, hogy ott már fáznék és mintha sötét is lenne, és hogy ott minden sarokban csak bántalom vár rám; és minthogyha engem ott örökké csak szidnának, gúnyolnának, a szívem meg egyre csak szorongana. Mint a mély gödörben, olyan ott nekem, mint a gödörben. (Elgondolkodik.) De te ügyet se vess rá, Vaszja, te csak mutasd ki a bátorságodat, hogy a többi előtt...

Katona
Hej, te, őrizetessel nem szabad ám...

Vaszja
Várj csak egy csöppet, vitéz. (Parasához.) Olyan vagy most te nekem, mint a mennyből leszállt angyal...

Parasa
No, kedves, addig is, Isten veled!

Vaszja
(megcsókolja) Isten veled! (Megcsókolja.)

Parasa indul, messziről meghajol. Vaszja odamegy a kapuhoz, a katona mellé.

Parasa
(a katonához) Jaj, várj csak, vitéz, várj!

A katona és Vaszja megáll.

Vaszja, itt van még egy kis pénz, hadd vegyél kalácsot, galambom. Isten veled!

Vaszja
Ugyan, nem kell.

Katona
Gyerünk! Mi lesz itt! Tilos!

Parasa
No, Isten veled!

Vaszja a katonával el; Parasa egy ideig utána néz.

Várj, várj, vitéz!

Odamegy Arisztarh és Gavrilo.

Gavrilo
Induljunk szaporán! A zarándokok már kimentek a városból.

Parasa
Menjetek most tőlem! (Odamegy a fogdához, bekukucskál az ablakon, aztán leül a kapu melletti padra és énekel.)

[vers]

(letörli a könnyeit, Gavrilóhoz) Hát gyerünk! Ne haragudj rám.

Gavrilo
(átad egy botot) Ugyan, hová gondol. Itt van: választottam magának egy zarándokbotot...

Parasa
(elfogadja) Új élet kezdődik az én számomra, Gavrusa. Nehéz lesz. Akárhogy is vesszük, mégsincs nekem férfierőm, Gavrusa.

Gavrilo
(könnyek között) A kérge meg van faragva... a botnak... olyan szép...!

Arisztarh
Siess, Parasa, siess! Jön a rendőrfőnök apáddal.

Parasa
Isten veled, keresztapám!

Parasa és Gavrilo el.

Arisztarh
Lám, nem is tulajdon lányom, mégis hogy sajnálom; halálosan sajnálom.

Jön a rendőrfőnök, Kuroszlepov és Szidorenko zsákokkal.

Gradobojev
(a rendőrhöz) Rendeld meg a tízórait!

Szidorenko el.

Kuroszlepov
De megkeresd ám a lányt! Ez a te első kötelességed. Ezért tettünk meg rendőrfőnöknek.

Gradobojev
Te csak ne taníts engem; értem én a magam dolgát, tudom, miért állítottak ide. És nem te helyeztél ide, hát ne merészelj engem utasítgatni.

Kuroszlepov
Ha szökevényeket minden ellenőrzés nélkül...

Gradobojev
Hát szökevény ő? Zarándokolni ment a keresztanyjával.

Kuroszlepov
Zarándokolni?

Gradobojev
Látod, többet tudok nálad. Azért is vagyok rendőrfőnök, azért is kapom a fizetést, te meg paraszt vagy és paraszt is maradsz világéletedben.

Kuroszlepov
Dehát hogy szabad neki kéredzkedés nélkül...?

Gradobojev
Kitől kéredzkedne? A mostohája úgysem engedi, te alszol egész nap, őt azonban hajtja az ájtatosság.

Kuroszlepov
Jó, hát amint megjön, kísértesd haza egy katonával...

Gradobojev
Katonával?

Kuroszlepov
Kötélen vezetve.

Gradobojev
Méghozzá kötélen vezetve?

Kuroszlepov
Föl vele a padlásra, bezárjuk, ki se engedjük.

Gradobojev
Miféle náció vagytok ti? Miért szerettek ti mindent, ami szégyenletes? Mások úgy félnek a szégyentől, nektek meg ez a legnagyobb örömötök. Becsület: tudod te, hogy az mit jelent, vagy nem tudod?

Kuroszlepov
Miféle becsület? Gyűjtöttem tőkét, tessék, ez a becsület. Minél több a tőke, annál nagyobb a becsület.

Gradobojev
Parasztok vagytok, mindig arra jön ki. Úgy borít be benneteket a bárdolatlanságtok, mint fatörzset a kérge. Csakhogy ezt a kérget ágyúval se lehet szétlőni.

Kuroszlepov
Akkor hadd maradjon.

Gradobojev
A lánya - eladólány, de ő katonával akarja vezettetni kötélen.

Kuroszlepov
Mivelhogy... a tiszteletlenségért, hadd érezze...

Arisztarh
Szegényke!

Kuroszlepov
Itt meg... ki szólt?

Gradobojev
Arisztarh, a keresztkomád.

Kuroszlepov
(Arisztarhhoz) Ki a szegényke teszerinted?

Arisztarh
(meghajol) Jó reggelt, tekintetes uram.

Kuroszlepov
Nem az, hanem ki a szegény?

Arisztarh
(sóhajt) Kis halacska.

Kuroszlepov
Miért szegény?

Arisztarh
Azért, mert a nagyobbak bántják.

Kuroszlepov
Úgy, úgy halacska. De ha lázadozol, akkor...

Gradobojev
Hagyjátok már a fecsegést, úgyse mondasz semmi okosat.

Kuroszlepov
Mikor lettél te nekem keresztkomám? Amikor még nem volt tőkém.

Gradobojev
Gyerünk, gyerünk! Vár a tízórai. (Kivezeti Kuroszlepovot.)

Arisztarh
Miért szeretek én csukát fogni? Azért, mert bántja a többi halakat, fogas jószág, harap. Vergődik, vergődik a szegény kis hal, sehogysem tudja a csukának bebizonyítani, hogy neki van igaza!

Távolból énekszó hallik.

Ez meg mi? Tán csak nem a miéink? Épp jókor jönnek, szólok neki, lehet, hogy segít.

Befut egy csónak, azon áll Hlinov ingujjban, két keze hetykén csípőre téve; vele a hosszúbajszú uraság és hat evezős.

Arisztarh
Mit rendetlenkedtek itt, csak a halakat riasztjátok! (Hlinovnak.) Na, te is, már reggel keresztbe áll a szemed. Sehol sincs nyugta tőletek az embernek.

Kikötnek. Hlinovot és az uraságot partra segítik.

Hlinov
(méltóságteljesen) Miket beszélsz, én édes testvérkém! A folyón szabad az út mindenkinek.

Arisztarh
Hallod, én édes testvérkém, gyere csak ide. (Hlinovot a színpad előterébe vezeti.) Ha olyan kereskedő akarsz lenni, hogy mindenkinek elálljon szeme-szája, akkor ne öntözd többet pezsgővel a homokot. Nem nő ki abból semmi.

Hlinov
No, mondd szaporábban, testvérkém! Nekem most nincs olyan napom, hogy az oktatásaidat hallgassam.

Arisztarh
Csak egyetlen jó dolgot csinálj. Akkor majd beszélnek rólad, - megmutatod, ki vagy.

Hlinov
Én mindent meg tudok csinálni...

Arisztarh
Ismered a Susztrij Vaszját? Fogdában ül semmiért; vállalj érte kezességet.

Hlinov
Nem fontos dolog ez! Mondd gyorsabban, testvérkém! Látod, hogy nem érek rá.

Arisztarh
A fejes gonoszságból katonának akarja adni. Váltsd ki, megszolgálja a pénzedet; vagy bérelj önkéntest, aki helyette elmegy, vagy vedd meg neki az obsitot.

Hlinov
Ilyen semmi üggyel zaklatsz te engem, testvérkém!

Arisztarh
Egy ember elpusztul ok nélkül, ez nem semmi ügy.

Hlinov
Nem látok benned, testvérkém, egy szikra okosságot se. Hogy tiszteljenek engem, ha őt kiváltom? Nem ér a te beszéded egy fületlen gombot. A dolog így áll: minekutána Vaszka már kezdett igenis jól érteni a csörgős dobhoz, és nekem ez szórakozásomra szolgál, tehát én egy perc alatt elintézem ezt a dolgot. Mert aki nekem kedvemre van, ahhoz senki nyúlni ne merjen!

Arisztarh
(meghajlással) Ahogy jónak látod, ahogy jónak látod. Csak ne hagyd, hogy bántsák!

Hlinov
Hogy mersz nekem parancsolgatni? Otthon szóbaállhatok veled, de a városban te nekem nem vagy társaság. Azonnal vissza az illő távolságba! Nagyságos uram, gyerünk a rendőrfőnökhöz.

Arisztarh
Ingujjban! Ezek aztán vendégek!

Hlinov
Megmondtam, mi a helyed, ahhoz tartsd magad! A macskaasztalhoz, a muzsikusok közé! És minden erkölcsi prédikációdat tartsd meg magadnak, bennünket nem nagyon érdekel.

Uraság
Én nem megyek így, nem való, udvariatlanság!

Hlinov
Szerintem pedig ez gőg.

Uraság
Egyáltalán nem gőg, mon cher, mire lennék gőgös? De nem való. Tudod hogy nem szeretem ezt a vonásodat. Már megbocsáss.

Hlinov
I-igen. Micsoda vonást, ha szabad kérdezni?

Uraság
Azt, hogy disznó vagy.

Kijön a rendőrfőnök és Kuroszlepov. Szidorenko az ajtóban áll.

Hlinov
Rendőrfőnök urunknak... (Meghajol.) Ezredes uram, mi méltóságodhoz jöttünk...! Pavlin Pavlinicsnak, kereskedőtársadalmunk hadvezérének tiszteltünk. (Az urasághoz.) Nézze csak uraságod, ez a mi elöljáróságunk. Méltóságos Gradobojev ezredes, Kuroszlepov úr ő tekintetes tekintetessége; de ez nekünk mind egy nagy semmi, amit akarunk, azt csináljuk.

Gradobojev
Te, Hlinov úr, te már nagyon rakoncátlankodsz.

Hlinov
Ezredes úr, ez tény és valóság. Rakoncátlanság az van bennünk, jócskán több, mint elegendő. Ezredes úr, parancsoljon a rakoncátlankodásomért büntetést szabni rám! Valahányszor rendetlenséget követek el, tessék csak azonnal: "Hlinov, büntetést..." Méltóztassék kasszírozni, ezredes uram.

Kuroszlepov
No, neked ugyancsak megnőtt a kurázsid.

Hlinov
Miért ne nőtt volna meg a kurázsim, Kuroszlepov úr? Nálam az egész pince tele van kurázsival. Uraim, tisztelt vezetőség, kegyeskedjenek nekem választ adni: milyen okból kifolyólag tartják lakat alatt Susztrij Vaszkát?

Gradobojev
No, Hlinov úr, a te kurázsid csak hadd maradjon kurázsi, de más dolgában ne ártsd magad, mert majd én húzom meg a határaidat.

Hlinov
Egyáltalán nem a más dolga, mert a fiúra azonnal szükségem van.

Kuroszlepov
Mi se nagyon szeretjük ám a városban a garázdálkodást.

Hlinov
Hát ha garázdálkodásról van szó, azért én felelek. Ezennel kezességet vállalok érte.

Kuroszlepov
A község részéről megy katonának; találunk mi helyet mindenkinek.

Hlinov
Állítok helyette önkéntest. Rendőrfőnök úr, méltóztassék kiengedni Susztrijt az én kezességemre. Ha hálát követelne, azon se múljék. (A zsebében kotorász.)

Uraság
Hagyd el, mit beszélsz!

Hlinov
Csitt, egy szót se! Ezredes úr, maga méltóztassék megszabni, mennyit.

Gradobojev
Szidorenko, eridj, bocsátasd szabadon Susztrijt!

Szidorenko
Igenis, nagyságos-ságos uram! (El.)

Hlinov
Uraim, legyen szerencsém ebédre, a nyári házamban, legalázatosabban kérem egy kanálka levesre, kására. De ha szétnézünk, tán kecsegét is találunk. Azt hallottam, hogy már unalmas nekik a haltartó edényben csücsülni, hallevesbe kívánkoznak. Majdcsak akad egy kis borocska is, úgy rémlik, még hánykolódik nálam valahol egy üvegecske. És ha a lakájok nem restek, még a pincébe is lemennek, egy-két tucat üveg pezsgőt fölcipelnek. Mivel pedig kegyedék a mi elüljáróságunk, hát a kegyedék egészségére fogunk inni, ágyúsortűzzel és a népet oda állítjuk a kertbe éljenezni. Legyen szerencsém, uraim, tiszteljenek meg!

Gradobojev
Lám, amikor a tárgyhoz szólsz, akkor jól esik téged hallgatni.

Kuroszlepov
A feleségem várni fog, majd mindenfélét gondol.

Hlinov
A feleségednek sürgönyt küldünk, stafétát stafírozunk ki hozzá.

Szidorenko bevezeti Susztrijt.

Hlinov
(Vaszjához) Tartsd be a rendet! Mert hát te, pajtás, elég műveletlen vagy! A rendőrfőnök úrnak borulj a lábához.

Vaszja megteszi.

Tekintetes uramnak!

Nekem.

Vaszja megteszi.

Eridj a csónakba, fogd a csörgődobot.

Vaszja a csónakba száll.

Parancsoljanak uraim!

Mind a csónakhoz mennek.

Arisztarh a kormányhoz!

Markotányos! Teljesítsd a kötelességed!

Egyik evezős vodkáskulacsot és harapnivaló szolgál fel.

Tessék, uraim, az útra, hogy bátrabban hajózzunk.

Mind isznak, esznek.

Arisztarh, figyeld, testvérkém, hol van zátony, hol van szirt! Minden veszélyes pontot jelents, - mi azonnyomban beveszünk valamit belsőleg, bátorság végett. Indulás! Gyújts rá a nótára! Vaszja, dolgozz avval a csörgősdobbal!

Dal. Eleveznek.

Kuroszlepov
Ez aztán a vendéglátás! Csak Isten adja, hogy kibírjam. Ilyenformán valami kormányzót is meg lehetne vendégelni! Becsületedre szolgáljon!

Hlinov
Mi másért is törnénk magunkat, mint a becsületért! Ez az egy, amiért élünk-halunk.

Kuroszlepov
No, Isten veled, értem jött a kocsi, most már elvisz haza.

Hlinov
Megálljunk, így nem megy! Hátra van a Szent János áldomása! (Szolgához.) Hé, testvér! Eridj, nézd meg, nincs-e még valamelyes borunk. Gondolom, kerül még.

A szolga elmegy.

Gradobojev
Ti igyatok, de én pontot tettem.

Hlinov
Ezredes úr, nálunk az a mondás járja: vendégnek nincs szabadsága.

Gradobojev
Eleget vontad már meg a szabadságomat.

A szolga hozza a pezsgőt.

Hlinov
Rendőrfőnök urunk! Tisztelettel Vitéz harcos! Ne keserítse el a házigazdát, ne vegye el Hlinov kereskedő bátorságát. (Ad neki egy pohárral.)

Gradobojev
Nem, az régi móka. Minden borodat úgysem tudjuk kiinni. Igyátok meg magatok.

Hlinov
Amennyiben ezredes úr látni parancsolja, megbízható-e a lakosság, ezt azonnal megmutatjuk. (Kuroszlepovnak.) Elüljáró úr, ex! (Az urasághoz.) Uraságod segítsen!

Isznak.

Úgy látszik, elég tisztán, akkurátosan ment. (Megmutatja a poharát Gradobojevnek.) Mivelhogy én szeretem a házamban a tisztaságot. (A szolgának.) Találd ki a gondolatom, barátocskám, találd ki!

Szolga
Kész, kérem alázattal. (Felkínál egy másik üveget.)

Kuroszlepov
Nem, nem, Isten áldjon, másképp nem jutok el hazáig, ott hemperedek el az útfélen.

Hlinov
Adunk kísérőt.

Kuroszlepov
Makacs vagy, de én még makacsabb vagyok. Vagdoss darabokra, akkor sem maradok. Megszereztem neked ezt az örömet, de most már elég. Már úgyis olyan álmokat kezdtem látni! Uramisten! Mindenféle vadállatok, ormányok, mind az ember után kapkod, el akarja csípni, az ég meg szakad lefele... Isten veletek! Ugyan, ti... (Indul)

Hlinov
El ne felejts bennünket!

Kuroszlepov
Vendéged leszek máskor is! (El.)

Hlinov
Hej, legények, ültessétek be Kuroszlepov urat a hintóba! És ha nem találjuk elegendőnek a saját erejét, szembe ültetünk vele egy legényt, az tartsa a vállánál fogva hazáig. (Indul.)

Uraság
Te maradj az ezredes úrral, majd én kikísérem. (El, néhány ember követi.)

Hlinov
(tálcán pohárral) Ezredes úr, várlak!

Gradobojev
Nem iszom, megmondtam az édes anyanyelveden, vagy nem!

Hlinov
Nálam van egy törvény, ezredes úr: aki nem iszik, annak a fejére öntjük.

Gradobojev
Nagyon rászorultam, hogy a te törvényeidet tudjam. Neked törvényed van, nekem botom.

Hlinov
Nem boldogulsz velünk, ezredes úr, nyakon öntünk. Fogadok, hogy nyakon öntünk.

Gradobojev
Csak próbáld! Olyat még nem pipáltál!

Hlinov
Nem is fogok, mert velem ugyan semmit se csinál.

Gradobojev
Elítél a törvény, még Szibériában sem lesz nyugságod.

Hlinov
Nem félek, ezredes úr, ne ijesztgessen. Csakugyan, inkább ne ijesztgessen! Mert én attól csak rosszabb leszek. Akar fogadni, hogy egy morzsányit se félek? Mindjárt megmutatom, hol itt a rezon: ha el találok követni valamilyen rendetlenséget, azon percben felmegyek a kormányzó székhelyére, őhozzá magához. A kegyelmes úr első szava: "Te, Hlinov, sokat rendetlenkedsz!" Rendetlenkedek, kegyelmes uram, mivelhogy minekünk ilyen a nevelésünk, - sokat vertek bennünket, de kevés értelemmel. Hanem hallottam, hogy a tűzoltóparancsnokságon tatarozások meg javítások kellenének. Én megcsináltatom ingyenesen. "Igen, aszongya, neked nagyon rakoncátlan a természeted." Rakoncátlan, kegyelmes uram, nekem se sok örömem telik a természetemben, tiszta vadállat vagyok. Hanem a fogdák is rossz állapotban vannak, kegyelmes uram. Még megesik, hogy szétszaladnak a rabok; azt is megcsinálhatom ingyenben. Tetszik látni, ezredes úr, az a mi politikánk! De ez még nem minden. A kegyelmes úrtól a kegyelmes asszonyhoz. "Ha kegyelmes édesanyánknak is úgy tetszenék, építenék a városban egy házat és felajánlanám az árváknak". Mivelhogy én a kegyelmes asszonyhoz nemcsak bejáratos vagyok, hanem még teát is szoktam inni nála, meg kávét is, mégpedig a legnagyobb lelki nyugalommal. Mi jön ebből ki, ezredes uram? Az, hogy a rendőrfőnököknek velem összeveszni nem épp jó üzlet. Másnak félelmetes emberek, de a magamfajtának senki és semmi. Azért hát jobban teszi, ha velem nem száll pörbe, mert én rögtön meg tudom kontrázni; jobb, ha büntetést szab ki rám, minden rendetlenkedésért száz rubelt ezüstben. (Kínálja a bort.) Méltóztassék minden ceremónia nélkül.

Gradobojev
(elfogadja a poharat) Ti bélpoklosok! A töröktől nem féltem úgy, ahogy tőletek félek, ti ördögök! Többet iszom a kedvedért, te barbár, mint amennyit a lelkem kíván. Mikor akad már a torkotokon ez az átkozott bor!

Hlinov
Ez mind a mi javunkra teremtődött, ezredes úr... Habár néha egy kicsit sok is talál lenni, sőt egyszermáskor szörnyűségesen sok...

Gradobojev
Egyszermáskor! Minden nap, tinálatok.

Hlinov
Megengedem; de ha az ember imádsággal kíséri, meg főképpen, ha nem beszél róla senki... mi baj lehet belőle?

Gradobojev
Isten áldjon! Egyhamar nem csalsz ki ide.

Az uraság visszatér.

Hlinov
Miért? Pedig mi azt reméljük, hogy állandó vendégeink lesznek. (Előveszi a pénztárcáját.) Tekintse büntetéspénznek!

Gradobojev
Ugyan már no, nem kell!

Hlinov
(megöleli és erőszakkal a zsebébe dugja a pénzt) Lehetetlen! Vendégajándék nélkül nem engedem el. Mi is nagyon jól értjük, milyen szolgálat ez a maguké.

Gradobojev
Leveszel a lábamról, te erdei manó.

Hlinov
Kegyed nem tehet semmiről, ne tessék nyugtalankodni, erőszakkal dugták oda.

Gradobojev
No, Isten veled! Köszönöm!

Összecsókolódznak.

Hlinov
Hé, népek! Kísérjétek ki a rendőrfőnököt! De sorakozva ám!

Mindenki el. Jön Vaszja.

Uraság
Na, hogy áll a szénád?

Vaszja
Az obsitot megkaptam, csak nem tudom, hogy Tarah Taraszovics... Ö...

Uraság
Kifizeti a pénzt.

Vaszja
Csakugyan kifizeti?

Uraság
Kifizeti, csakhogy téged udvari bolondjává tesz.

Vaszja
Mire való ez a móka?

Uraság
Nem akarod? Inkább mégy katonának?

Vaszja
Persze.

Uraság
Dehogy, csak hetvenkedsz! Láttam én elég magadfajtát. Nem ilyenek a katonák, gyenge vagy te izületben. Írnok, az lehetnél, bizony; tarajos frizura, pomádés haj, bronzból való láncocskákat magadra aggatni, érzelmes versikéket kimásolni, irkába, bizony; de katonának te nem vagy való. De itt jön maga Hlinov, beszélj vele.

Vaszja félénken visszahúzódik. Jön Hlinov és néhány cselédje.

Hlinov
Elment. Én meg, én édes testvérkém, én itt maradtam. Meg kell halnom az unalomtól, a pénzem miatt.

Uraság
Tőled függ, hogy unatkozol-e!

Hlinov
Mit csináljak? Ide-oda szaladgáljak? Téged bámuljalak, mi? Mi cifraságot találok rajtad, testvér?

Uraság
Először is vigyázatosabban fejezhetnéd ki magad, másodszor itt van neked Arisztarh, hogy szórakozásokat gondoljon ki.

Hlinov
Az ám, úgy látszik, nem gondolt ki semmit. Az imént parancsoltam meg neki: ülj itt testvér, el ne mozdulj a helyedről, törd a fejed, mit csináljak máma este. (Egy szolgához.) Hol van Arisztarh?

Szolga
Itt van a kertben, fekszik egy fa alatt.

Hlinov
Gondolkodik?

Szolga
Nem, dudál a dudán, héját csalogat.

Hlinov
Az a parancs, hogy a fejét törje, ő meg dudán dudál. Azonnal idehívni, a szemem elé!

A szolga elmegy, Hlinov, Vaszját meglátva, leül egy karosszékbe, kényelmesen szétterpeszkedik és tekintélyt parancsoló hangon megszólal.

Hlinov
Á, te itt vagy? Gyere ide, beszélgetni óhajtok veled! Én teneked, édes testvérkém, szegénységedben jótevőd akarok lenni. (Vaszja meghajol.) Ennélfogva megkérdezlek, hogy gondolkodsz te magad-magadról.

Vaszja
Találtak obsitlevelet.

Hlinov
És milyen lehet az árfolyama az efféle pátensnek?

Vaszja
Azt tetszik érteni, hogy mibe kerül?

Hlinov
Te, testvér, tartozol mindent mindjárt megérteni. Mindenféle senki-ember kedvéért nem ismételhetek mindent tízszer.

Vaszja
Négyszáz rubel.

Hlinov
Honnan reméled, hogy ezt a tőkét megkaphatod?

Vaszja
(földig hajol) Ne hagyjon cserben Tarah Taraszics!

Hlinov
Testvérke, te tán azt képzeled, hogy a meghajlásaid sok pénzt érnek?

Vaszja
Ha Isten engedi, a tatuskával kievickélünk a bajból és akkor aztán hálánkkal...

Hlinov
Testvér, hogy mersz te nekem az én saját nyaralómban ilyesmit mondani? Talán bizony egyenrangúak vagyunk mi, hogy pénzt akarsz nekem visszaadni? Mi az, baráti kölcsönt akarsz felvenni nálam? Ahogy én így elnézlek, testvér, nincs tebenned egy szemernyi műveltség se. Neked tudnod kell, hogy mekkora kegy lesz ez az én részemről; lehet, hogy ezt a pénzt elengedem neked, lehet, hogy egyszer bukfencet kell vetned előtted és kvittek vagyunk. Honnan akarod te tudni, mi lesz a lelkemben, amikor magam sem tudom, hisz ez attól függ, milyen kedvemben leszek.

Vaszja
Ahogy Tarah Taraszicsnak parancsolni tetszik; csak hát hogy énbennem most a lélek el akar válni a testtől.

Hlinov
Így kellett volna kezdettől fogva... alázatosan... Most hát testvér, én így határozok: négyszáz rubel nekem annyi, mint egy köpés. Ezért a pénzért te szolgálni fogsz nálam egy esztendeig, hogy milyen minőségben, azt majd megszabom.

Vaszja
Most tessék megmondani, Tarah Taraszics; mivelhogy az én ügyem így áll: ott van a tatuska, no meg ismerős is van sok, mert jeles emberek voltunk mi a városban, magunk is kereskedői ragban voltunk...

Hlinov
Neked, testvér, Hlinov úrnál előénekesnek kell lenned. Ezt a rangot kapod te éntőlem.

Vaszja
Ez igen nagy szégyen ám a magamfajtának, Tarah Taraszics.

Hlinov
Ha szégyen, testvér, nem kényszerítlek; eriggy katonának.

Vaszja
Tessék megengedni Tarah Taraszics, hogy gondolkodjam.

Hlinov
Megintcsak kibújik belőled a tökkelütött fajankó! Tán szenátor lettél, hogy gondolkodni akarsz? Gondolkodni csak okos emberek szoktak. De ha neked kedved szottyant gondolkodni, testvér, visszavitetlek a fogdába, ott alkalmatosabb lesz a gondolkodás.

Vaszja
Nem, ne tessék már tönkretenni a fiatalságomat, Tarah Taraszics; legyen úgy, ahogy parancsolni tetszik.

Hlinov
Nem soká gondolkodtál, testvér.

Jön Arisztarh.

Hlinov
Hol bujkálsz, én édes testvérem...?

Arisztarh
Várhass, te rusnya! (A cselédséghez.) Ti itt részegen lődörögtök a kertben, hát vigyázzatok, bele ne lépjetek a csapdáimba, görénynek tettem ki. Szép kis személyzet! Akár a gazda. Van ott nekem a fa alatt egy sárkányom is.

Hlinov
Minek neked a sárkány? Elég ostoba vagy, testvér! Még megharap valakit.

Arisztarh
Te meg lám, milyen okos vagy. Papírból van az. Én ragasztottam, száradni tettem oda.

Hlinov
Mi célból?

Arisztarh
Este feleresztjük a csónakról, lampionnal. A csónakra meg olyan masinát szerkesztek, kézihajtásút, a kerekeket már meg is rendeltem, hogy olyan lesz, mint a gőzhajó.

Hlinov
Csakhogy, testvér, én neked azt parancsoltam, hogy gondolkozz, hova tegyük magunkat máma este.

Arisztarh
Azt már kigondoltam, mindjárt elmondom. (Széket hoz, leül.) Halljátok-e! Nem messze tőlünk van egy földesúr, Hvatszkij a neve. Szép birtoka volt, de mindent eltékozolt különféle ötletekre. A házát egészen tönkretette, a kályhákat és a közfalakat lebontatta és az egészből színházat csinált, ő maga meg a fürdőházban lakik. Vett díszleteket, különféle jelmezeket, parókákat, kopaszokat is meg másféléket is; csak nincs, akinek azt a színházat mutogassa, játszassa. Most nagyon meg van szorulva pénz dolgában, mert az egész földjén krumplit ültetett, keményítőt akart belőle csinálni, de mind ottfagyott a mezőn, ott is maradt a földben; már meg Asztrahánba akar menni halenyvet gyártani; most eladja az egész színházát egy pofa bagóért.

Hlinov
Testvér, minek adod elő nekünk ezt az egész históriát?

Uraság
Várj csak, abból mintha kisülne valami.

Arisztarh
Világos, a levegőbe nem karattyolok. Hallgass ide, te rusnya, mi jön aztán! Most én mindjárt odakocsizok, megveszem az összes jelmezt. Este pedig mindenkit felöltöztetünk rablónak; vannak neki olyan nagy, tollas kalapjai. A mi rablóink nem oroszok lesznek, hanem olyanok, mint a színházban szoktak lenni, tudom is én, hova valósiak, nem tudom megmondani. Amit nem tudok, azt nem tudom. Magunk is felöltözünk; én remete leszek.

Hlinov
Miért remete?

Arisztarh
Nem értesz te ehhez! Én tudom, mit miért mondok. A rablók közt mindig van egy remete. Úgy mulatságosabb. Akkor mind kimegyünk az erdőbe, az országút szélére, a kunyhó mellé. A nagyságos urat rablóvezérnek öltöztetjük, mert olyan szigorú képet van, meg nagy a bajusza. Tégedet is rablónak öltöztetünk, rajtad nem is kell sokat alakítani, úgyis ahhoz hasonlítasz, az erdőben, éjjel kiköpött rabló leszel.

Hlinov
Csak meg ne feledkezz magadról, testvér!

Arisztarh
Fütyülőkkel fogunk füttyentgetni a bokrokban, megállítjuk a járókelőket, mindet a vezér elé vezetjük. Valamennyit megijesztjük, leitatjuk, aztán útjára bocsátjuk.

Uraság
Pompás kiagyalás.

Hlinov
Megjárja. Nagyon érdekes elfoglaltság lesz. Akkor hát menj, én addig szundítok egyet. (El.)

Uraság
Mi a néppel előbb próbát tartunk. Remek história lesz, nemes és kellemetes história. Vidám, az ördög vigye el, már majd megdöglöttem az unalomtól. (El.)

Vaszja odamegy Arisztarhhoz.

Vaszja
Arisztarh bácsi, Hlinov mellett döntöttem.

Arisztarh
Az a te dolgod.

Vaszja
De mégiscsak megszáll a kétség! Újra meg újra eszembe jut: nem lenne-e jobb katonának menni! Ha nem volna olyan nehéz, én mindjárt... mert ami a hősi szellemet illeti...

Arisztarh
Ez az: a hősi szellemeddel be is álltál udvari bolondnak.

Vaszja
Nem tehettem egyebet. Rettenetes! Pedig, ha összeszedném a bátorságomat, gondolom, micsoda dolgokat tudnék elkövetni!

Arisztarh
Elég lesz! Ugyan már! Túl sok fehér kenyeret ettél te. Kurta a bátorságod, jobb, ha nem is hencegsz. He-he-he! Nagy senki vagy te, a sütnivalód se sok! Egész életedben morzsán élsz, sose fogsz egy egész falatot látni, adod a hetykét, hogy ne tartsanak egészen fatuskónak. Mindig csak kapálódzol, csúszol-mászol, nehogy egészen arccal merülj a sárba.

Vaszja
Ez így van, de...

Arisztarh
Fiatalkorban, amikor még fénylik bennünk az úr képmása és hasonlatossága, úgy gondolom, nem jó dolog cigánykereket hányni. Persze semmi közöm hozzá, de szóba került, hát megmondtam.

Vaszja
Ebben igazad van. Aztán van még egy gondom: mit szól majd Parasa, ha Hlinovnál maradok, mint előénekes? Eh, mit törődöm én az emberekkel. Ha szeret, akkor gondolkodjék az én eszem szerint. Hogy nekem mi a jobb. Minden szentnek maga felé hajlik a keze. Nem igaz, Arisztarh bácsi? Hej, micsoda tűzrőlpattant énekes leszek én nálatok!

Mindketten el.

Narkisz
(kint) Hó! Vinné el az a...! Hová hajtottam én? Ez aztán a sűrűség! Itt nemhogy kocsival, de még gyalog se vágja át magát az ember! (Bejön.) És hogy a csudában kerültem én ide? Elbóbiskoltam, úgy látszik. (Megáll.) Ez meg miféle kacsalábon forgó kunyhó? Cserény! Ejnye! Hisz én már másodszor jutok el egy és ugyanarra a helyre. Kerültem egyet. Nem tiszta dolog ez! Szenteltessék meg a hely, amelyen állok. És hogy mehettem így körbe-körbe, nincs még olyan késő, még egész világos van. Nem, azt kell gondolnom, hogy tán elbóbiskoltam. És még ha ki tudja, mennyit ittam volna ezekkel a muzsikokkal. Pedig dehogy! Mit is ittam? Isten, segíts visszaemlékeznem! Két pohárral meg egy félpohárral. Meg két teáscsészével és még egy félcsészével. Meg egy pálinkáspohárral. Minek számoljam! Adja Isten egészségemre! Hálistennek énnekem egész olyan, mintha vizet innék, más ember tán még vízből ne bírna el annyit. De utánaszámlálni vétek. Azt mondják, attól összeszárad az ember, az utánaszámlálgatásból... Mindössze négy versztányira vagyok hazulról, mégse sikerül sehogyse hazajutnom. Megyek, kivezetem a lovat az útra, ott aztán olyan sózok rá, hogy egy szempillantás alatt otthon leszünk. Mégiscsak gyalázat! A gazda elküldött, hogy intézzek el valamit, én meg elkallódtam; és még hozzá ezt tessék meggondolni: becsípve! (El.)

Az erdőből libasorban kijön Hlinov, ingujjra spanyol köpenyt kanyarított, fején bársony barett tollakkal, Arisztarh kapucinus barátnak öltözve, az uraság, utána pedig párosával Hlinov emberei különféle ruhákban, köztük Vaszja; végül két kosarat hoznak inni és ennivalókkal.

Hlinov
(az útra akar kimenni) Mars!

Arisztarh
(visszatartja) Várj, rusnyaság! Hová?

Hlinov
Kocsin ment erre valaki, testvér.

Arisztarh
Hát aztán?

Hlinov
Meg kell szemlélnem, vagy sem?

Arisztarh
Nekünk még korai elhagyni az erdőt, nagyon világos van. (Kinéz az útra.) Mindjárt meg is mondom, ki hajtott erre. Ez Narkisz, a Kuroszlepov segéde, a gazdája kordélyán. Elküldték máshová. Hej! Hogy dülöng! Alighanem elbóbiskolt. Merre fordul ez a csudabogár? No, a ló maga is tudja, mit csináljon, kiviszi az útra.

Hlinov
Testvér, te tervelted ki, te is szabd meg a rendjét.

Arisztarh
Hadd álljon az egész! Itt lesz a pihenőhelyünk. Uraságod és Hlinov földbirtokos, ti üljetek a padra a cserény mellé: ott nem látnak benneteket az útról. A kosarakat vigyétek be a cserénybe.

Hlinov
Markotányos, készíts harapnivalót, hadd javítsuk fel magunkat!

Hlinov és az uraság leül a padra.

Arisztarh
Most pedig elosztjuk az embereket. Ti ketten felmentek a dombra, ti ketten a hídhoz, jól elrejtőzzetek ám a bokrokban. Arra a mezei útra nem kell senki, ott csak parasztok járnak meg zarándokok. Ti, ha gyalogost, vagy kocsit láttok jönni, előbb csak engedjétek el magatok előtt, aztán fütyüljetek. Ti többiek meg ott a közelben üldögéljetek a cserjésben. Csak üljetek, zajt ne üssetek, ne énekeljetek, fejt vagy írást ne játszatok, ne ökleljétek egymást. Ha én fütyülök, előjöttök. (Odamegy Hlinovhoz)

Hlinov
Mi meg mit kuksolunk itt, testvér? Első gondod az legyen, hogy nekünk ne fogyjon ki az elfoglaltságunk. Mert amint nekem nincs elfoglaltságom, mindjárt búskomorságba eshetek. A búskomorság pedig rossz gondolatokat plántál az ember fejébe, azoktól én még hirtelen le is soványodhatok.

Arisztarh
Miért unatkoznánk? Micsoda csönd! A legszívesebben sohasem hagynám itt az erdőt; milyen csodás az este!

Hlinov
Hogyhogy csodás az este? Mi szép van rajta? Érted te ezt, testvér? Nyári este attól tud kellemetes lenni, hogy jót pezsgőzik az ember, lehűl, hát finoman csúszik. De pezsgő nélkül mit ér az este? Nagyságos úr, ne nézzünk a fenekére egy butéliácskának?

Füttyszó

Arisztarh
Megállj! (Fütyül.)

Csend!

Narkisz
(kint) Hó-ha! Hogy elvinne a ... Hej, enne meg a farkas! Hová vittél? Hó!

Arisztarh
Megyek, megnézem. (Odamegy a bokorhoz és visszajön.) Ez Narkisz; eltévedt az erdőben. (Hlinovnak.) Nesze zsákmány!

Narkisz
(kint) Ez aztán a história! Innen semmiféle erőfeszítéssel ki nem lehet vergődni. A farkadnál fogva kell téged visszarángatni. És hová jutottam? Körül kell nézni.

Arisztarh
(az emberekhez) Kerítsétek be! Amint én jelt adok, megragadjátok és ide hurcoljátok.

Jön Narkisz. Hlinov emberei minden oldalról körülveszik.

Narkisz
(körülnéz) No, ez aztán...! A cserény! Már megint itt vagyok, harmadszor is. Derék dolog! Hát ha ebben nincs ördöngösség...! Akárhogy is vesszük, ez nyilvánvaló! Már sötétedik és megszáll a félelem. Ő űzi velem a tréfáit. Most bújt ő elő, amikor sötétedik, itt az ő ideje. Világosan nem jön elő soha, ez a rend, olyankor nem tud... Hát tréfálni csak hadd tréfáljon, csak a maga valóságában meg ne mutatkozzon. Azt mondják, a látása oly igen fertelmes, hogy nincs az a bátor ember, aki szembe merne nézni vele. Mikor jutok én most haza? Nem, elég volt! Most majd kantárszáron vezetem, akkor nem nyomhat el az álom. Csak ő elibém ne toppanjon, mert akkor, attól tartok, még a lovat is szélnek ereszteném. Nem, most már haza jutok; nem vagyok én gyáva legény. De persze, ha egyenesen az orrom előtt felbukkan a földből, akkor megije... (Indul a kocsija felé.)

Arisztarh jelére Hlinov egyik embere elállja az útját.

Már itt is van... Na, szépen vagyunk! Hát nem itt van?! Megfordulok a másik oldal felé, széjjel se nézek. (A másik irányba indul.)

Egy másik ember is elállja az útját.

Itt a másik. No de ilyet!

Arisztarh kijön a cserény mögül és jelt ad, hogy ragadják meg.

Ez meg a harmadik! Tele van velük az erdő! Ez már, úgy látszik a legvalódibb. A mámor is kiszállt a fejemből. Kiabáljak, vagy ne kiabáljak? De minek kiabáljak? Az erdei manón kívül senki se válaszol. (Kezével Arisztarh felé int.) Szenteltessék meg a hely, ahol állunk! (Suttog.) Nincs hatása! No, most végem van!

A szolgák karon fogják és Hlinovhoz vezetik. Mások bort és poharat hoznak. Az uraság jelzi, hogy most innia kell.

Ez azt jelenti, hogy inni kell? Ez tán valami varázsital? Talán szét is tépi az embert?

Az uraság tagadóan rázza a fejét.

Igaz a szavad? Akkor hát, mit nekem, megiszom. (Iszik, újra töltenek neki.) Vagyis hogy újra? Nem baj, az első lecsúszott, ahogy kell. Még egyet. (Iszik.) Köszönetássan. Most pedig engedelmükkel hadd kérdem meg, kifélék maguk? Emberek, példának okáért, vagy valami másfélék.

Uraság
(mély basszushangon) Rablók vagyunk.

Narkisz
Rablók? Nem is olyanok. Inkább hasonlítanak azokhoz, akik nem magunkfajták, ezt nem éjjel kell mondani, hanem nappal, különösképpen ez itt. (Arisztarhra mutat.) Ez valami szörnyűség, pláne éjjel az erdőn.

Arisztarh
Reszkess...!

Narkisz
Úgyis reszketek. Reszket nekem mindenem.

Uraság
Mi idegen földről valók vagyunk.

Narkisz
Csakugyan! Ide tetszettek érkezni? És agyongyilkolással is tetszenek foglalkozni?

Uraság
Nem.

Narkisz
No most már könnyebben érzem magam. Biz az jó dolog, hogy emberéletben nem tetszenek kárt tenni. De akkor jócskán tetszenek rabolni?

Uraság
Nem.

Narkisz
Hogyhogy nem? Hogyhogy nem? Mármint hogy nem rabolnak? Rosszul teszik. Maguk idegen földről valók, nem ismerik a mi népünket. A mi népünk egyszerű, békés, türelmes nép, azt mondom neked, őtet ki lehet rabolni. És mellesleg van itt sok olyan, aki azt se tudja, hová legyen a sok pénzével. Így igaz. Itt van Hlinov, miért ne rabolnák ki őtet? Neki az még jót is tenne.

Hlinov
Hogy mersz, testvér...

Arisztarh
(félelmetesen) Hallgass!

Narkisz
(az urasághoz) Tudod-e, mit mondok, barátocskám? Adass nekem még egy pohárkával. Az ijedtségtől, vagy mitől szinte didergek.

Az uraság bólint.

Narkisz
Aztán azután csinálhattok velem, amit akartok. Nektek a borotok is olyan, hogy: import! De, drága barátom, nálunk a kereskedelemben annyi a csalás. (Bort adnak neki, kiissza.) Egyszóval ti nem raboltok.

Uraság
Nem rablunk.

Narkisz
Akkor mit csináltok velünk?

Uraság
Elcsípünk, leitatunk, szélnek eresztünk.

Narkisz
Ez nagyon jó. Ez csudajó.

Arisztarh
Tetszik?

Narkisz
Mi jobb ennél? Soha ilyet nem hallottam és ha valaki mesélné, nem hinném.

Uraság
Akarsz felcsapni rablónak a mi bandánkba?

Narkisz
Rablónak? És milyenek nálatok a feltételek? Közös kasszára dolgoztok, vagy bért kaptok a gazdától?

Uraság
Bért.

Narkisz
Ellátás? Saját költségre, vagy a gazda adja?

Uraság
A gazda.

Narkisz
Jó feltételek. Én a legeslegnagyobb örömmel... de nézd csak, pajtás... (Hlinov embereit nézi.) Mit állnak ezek itt? Kergesd el őket, ne félj, nem szököm meg. Üljünk le a gyepre, szeretem én a jó társaságot.

Arisztarh intésére az emberek szétszélednek. Narkisz, Hlinov, az uraság és Arisztarh leül a földre.

Hallgass ide, egyetlen barátom, hogy szólítsalak, nem tudom. Mennék én szívesen... de nem megyek.

Uraság
Miért nem?

Narkisz
Nekem most olyan életem van... Olyan életem! Gyöngy élet! Nem halok éhen. Mindenem megvan - első minőség. A gazdám buta. Most is engem küldött, hogy a rét bérletét letárgyaljam a muzsikokkal; nem nagyon tisztelem. De a gazdánéval, avval szerelemben vagyok meg teljes egyetértésben.

Arisztarh
Nem hiszem.

Narkisz
Pedig ez így igaz. Hogyne! Nem beszélek a levegőbe. Ami a kosztot illeti, meg minden egyebet... mindent. Most mindjárt, ha hazaérek... gyertek hozzám vendégségbe. Rögtön bort rendelek neked, pajtás, mindenfélét: vöröset, fehéret, rumot, mindent. És egyszercsak azt mondom: hozzál ide ezer rubelt! De ebben a szempillantásban! Idehozza!

Arisztarh
Hazudsz!

Narkisz
Így igaz! Nem is először! Hoz a kettőt is, csak sikerüljön ellopni az urától. Szörnyen szeret. Azt mondom neked, egyetlen barátom, rettenetesen szeret, azt szó el nem mondja. Nemrégiben kétezret hozott sajátkezűleg. Én azt rögtön a párnám alatt a kisládába... csattan a kulcs, aztán fel a kulccsal a kereszt mellé a nyakamba. Most is, ha megérkezem, rendelek ezret - és be a ládába és csett a kulccsal; mivelhogy én, drága barátom, kereskedő akarok lenni. Tudom én, hogy mi kell nekem. Hanem hallod-e kedves pajtásom, én nem bánnék még eggyel...

Arisztarh
Úgy látszik, szereted.

Narkisz
Nem is az, hogy szeretem, hanem, hogy érzésem szerint nagyon jót tesz nekem.

Arisztarh
Parancsolj! Fő, hogy jól essék, borunk van bőven. (Odahív egy szolgát.) Ezek itt majd segítenek neked a lovat kivezetni. (A szolgához.) Jól megvendégeljétek. (Halkan.) Aztán tedd fel a kordélyra és vidd be a városba. (Narkiszhoz.) Menj vele, nem bánod meg.

Narkisz
Köszönöm a kedveslátást. (El.)

Arisztarh
(Hlinovhoz) No, meg vagy-e elégedve? Minden rossznak megvan a jó oldala. Még máma elmagyarázok mindent a rendőrfőnöknek, nehogy amiatt a gazember miatt ártatlanok szenvedjenek.

Hlinov
Most jó volna, testvér, valami nemesembert elcsípni, hogy legyen kivel pezsgőzni.

Uraság
Valami kisasszonyt, jólneveltet, intézeti növendéket!... Egyszeribe térdre vetném magam előtte és jelenetet adnék elő egy tragédiából.

Arisztarh
Menjünk most már ki az országútra, hátha akad valaki. Ez csak olyan dűlőút. Látod, zarándokasszonyok jönnek.

Az úton zarándokasszonyok vonulnak fel.

Hlinov
Ezzel a népséggel, testvér, mi mulatsága lehet az embernek? Tisztán unalom.

Elmennek. Parasa és Gavrilo megjelenik az úton.

Parasa
Jaj, de elfáradtam! Erőm végére jutottam! Egy tapodtat sem tudok tovább menni, nem jutok el a városig.

Gavrilo
Pihenjen, Praszkovja Pavlinovna; oda üljön le a tisztásra, a fatönkre. A fűre ne tessék ülni, harmatos. Kipihenjük magunkat, aztán utolérjük a többieket, még korán van. Tíz óra előtt bent leszünk a városban.

Parasa
Üljünk le, nem tudok már menni, nem bírok.

Gavrilo
Nem is annyira az úttól van ez, inkább az érzéstől.

Parasa
Összeesem... összeesem...

Gavrilo
Tessék megengedni, hogy a könyökénél fogjam és támogassam. (Odavezeti a fatönkhöz.)

Parasa
Csak elfáradtam; az imádságtól mintha megkönnyebbültem volna. Nem is tudom, hogy köszönjem meg neked. Ha te itt nem lennél, nem jutnék el hazáig.

Gavrilo
Ugyan, nekem magamnak is kellett ez...

Parasa
Ne is mondd, úgy is tudom, hogy csak miattam jöttél. Hanem a fejem... a kezem, a lábam, mintha nem is az enyém lenne, olyan kábulatféle... A fejemben meg valami zúgás, nem fáj semmi, jól érzem magam, kellemes, csak olyan furcsa képzelődés... mi az? Susog, susog, mint a patak a köveken, vagy mint amikor a malom... Rosszul vagyok, Gavrusa, rosszul vagyok!

Gavrilo
De mi a baj, kedves? Megyek, hozok vizet. Ott valahol volt egy forrás.

Parasa
Menj, menj!

Gavrilo indul. Több oldalról fütyülés. Gavrilo visszafordul.

Gavrilo
Fütyülnek.

Parasa
Mit beszélsz! Én nem hallom.

Gavrilo
Az erdőben fütyülnek.

Parasa
Semmi az, valaki bolondozik... Csak menj.

Gavrilo elmegy. Ekkor a fütyülés erősödik. A bokrok közül kilép az uraság; amikor Parasát meglátja, odafut hozzá. A lány rémülten mered rá. Néhány helyen megjelennek Hlinov emberei.

Uraság
Szépség! Végre megtaláltalak! (Kézen fogja.)

Parasa menekülni akar, de ereje elhagyja. Az uraság támogatja, egyik karjával átölelve.

Gavrilo
(felkap egy nagy, bütykös ágat, az uraságra veti magát) Ne merj hozzá nyúlni! Inkább itt halok meg, de nem engedem, hogy hozzáérj!

Az uraság elsüti a pisztolyát, Gavrilo elesik.

Parasa
Jaj, megölték, megölték! (Kezével eltakarja az arcát.)

Gavrilo
(feltápászkodik és megtapogatja magát) Nem, úgy látszik, élek. Gondolom, csak az ijedségtől... Csak elszédültem. Mi ez, uramisten! (Feláll.)

Az uraság intésére odafut néhány ember és elhurcolja Gavrilót.

Uraság
Nem ismersz meg engem? Ó, én már régóta szeretlek. Miért tettél boldogtalanná? Elhagytam az emberek közösségét, elbujdostam az erdőbe, rablóbandát toboroztam. Végre a kezemben vagy. Enyém leszel. Ó...!

Parasa
(igyekszik kiszabadulni, de ereje fogytán van) Jaj, nem, nem! Nem kell, semmi sem kell! Engedj el! Könyörülj... Kérlek, könyörgök, könyörülj! (Csaknem súgva.) Én már nem vagyok a magamé. Másé vagyok, Vaszjáé... Vaszja! Vaszja! (Elájul.)

Az uraság leülteti a padra a cserény mellett és támogatja. Jön Hlinov és Arisztarh.

Hlinov
Micsoda lövöldözés ez?

Uraság
Gyertek gyorsan! Micsoda szépséget zsákmányoltam! Úgy látszik, nagyon megijedt, segíteni kell rajta valahogy.

Hlinov
Testvér, ez első minőség. Helyeslésemmel találkozik.

Arisztarh
(odafut) Ó, ti barbárok! Hisz ez az én keresztlányom, Parasa, Kuroszlepov lánya. (Hlinovhoz.) Küldj gyorsan kocsiért, hazaviszem.

Hlinov az egyik emberét elküldi.

Arisztarh
No, uram, te is jól kiválasztottad, kit bántsál! Látom, annyi eszed van, mint egy kisgyereknek. Adjátok csak ide, haramiák, nem a magatokfajta részeg disznókhoz illik ez a lány! Hol vagytok ti őtőle? (Leül a padra Parasa mellé, zsebkendőjével legyezi.) Vizet!

Szolgák futnak vízért.

Hogy mertek hozzányúlni szennyes mancsotokkal? Kis galamb ő, ti meg az ördögnél is alig vagytok jobbak. Hát tréfa ez? És én bolond fejjel még szórakoztatni akarlak benneteket! Ideje volt már rájönnöm, hogy nálatok nincs tréfa sértés nélkül. Legjobb mulatságtok, ha szegényeket és védteleneket sértegettek. (Hozzák a vizet, Arisztarh néhány cseppet Parasa önt.) Talán nem elég sérelem érte azt a kislányt, hogy ti is bántjátok? Otthon teljesen elnyomták, épp hogy kitépte magát valahogy...

Parasa lassankint eszméletre tér, hallgatózik.

... elment zarándokútra, Isten védelmét kérni... Az apja, álmos, csipás szemével, a mostoha sugalmazására máma reggel meghagyta a rendőrfőnöknek, hogy csípje el és katonával kötélen kísértesse végig a városon szégyenszemre; otthon a padlásra zárják félévre, ha nem egészre.

Parasa
(feláll és mintha lázasan félrebeszélne) Katonával végig a városon? A padlásra? Hol van? Hol a rablóvezér? Gyerünk! Együtt menjünk! Én is veletek...

Uraság és Arisztarh
Hová?

Parasa
A városba, a városba! Én magam... (felkiált) Engem meg nem szégyenítenek! Én nem kuksolok a padláson! Felgyújtom a saját házunkat négy sarkán! Gyerünk! Vezetlek benneteket! Egyenesen oda vezetlek! Adjatok valamit a kezembe... Puskát!... Tűzcsóvát... sok tüzet... (Erejét vesztve összecsuklik.)

Arisztarh
Parasa! Mit beszélsz! Az Isten szerelméért! Én vagyok itt, a keresztapád. (Leveti a kámzsáját.)

Parasa
(nézi) Keresztapám!

Arisztarh
Az, az keresztapád! Arisztarh! Megismersz már? Csak tréfáltunk. Ez itt Hlinov, a vállalkozó! Hallottál róla? Olyan rusnya. Dolga nincs, pénze meg sok van, hát rendetlenkedik.

Parasa
Hol van Gavrilo?

Arisztarh
(megfordul) Hol van Gavrilo?

Egy szolga
Kitépte magát a kezünkből és elszaladt.

Arisztarh
Na, most fut és felzargatja az egész várost. De mi kocsin hamarabb odaérünk. Tudod-e, Parasa, hogy Hlinov kiváltotta Vaszját a katonaságtól?

Parasa
Kiváltotta?

Hlinov
Négyszáz rubelem bánja, ezüstben.

Arisztarh
De hol van Vaszja? Velünk jött.

Hlinov
Hol van Vaszja? Vaszkát idehívni!

Vaszja kijön az erdőből.

Parasa
Vaszja! Vaszja! (A nyakába borul.)

Vaszja
Mit csinálsz? Ennyi ember előtt nem való.

Parasa
Hát szabad vagy?

Hlinov
Most én neveztem ki énekesemmé.

Parasa
(meghőköl) Énekessé?

Vaszja
Hát aztán? Valamivel csak kell foglalkozni, kenyeret keresni.

Hlinov
Most én őtet ezért a pénzért egy évre jobbágyommá fogadtam.

Parasa
(ijedten) Jobbággyá?

Arisztarh
Ezzel dicsekszik! A jótevő! Emberből udvari bolondot csináltál.

Hlinov
És ha udvari bolondot is, testvér. Ki tilthatja azt nekem! Vagyona nincs; a pénzemért olyan munkát osztok ki rá, amilyen nekem jólesik. Úgy látszik, az neki is tetszik. Bolondnak szegődött, legyen is bolond. Vaszka, tartsd be a távolságot. A macskaasztalhoz! Kisasszony, nem parancsol egy kis szórakozást? Mindjárt rendelek valami vidámat. Hej, népeim! Vaszka, fogd a csörgős dobot, mókázz, trillázz!

Vaszja hátrább megy.

Parasa
(könnyek közt) Vaszja! Vaszja!

Vaszja
(odamegy hozzá) Mi a baj?

Parasa
(könnyek közt) Vaszja, miért fogadtad el azt a pénzt?

Vaszja
Mentem volna inkább katonának?

Parasa
Igen, igen. Már imádkoztam is érted... Én határoztam. Igen, igen, katonának... Fájdalmas, de legalább becsületes... Hisz elhatároztuk; hisz megbeszéltük; te akartál... Te, csak nem... csak nem...

Hlinov
Vaszka, a helyedre.

Vaszja hátrább megy.

Parasa
Csak nem... lettél gyáva?

Vaszjának odaadják a csörgősdobot. Némán fogja.

Felelj! Felelj nekem! Gyáva lettél? Megijedtél?

Vaszja dühösen megrázza a csörgősdobot.

Ilyen szép fiú, ilyen remek fickó és inába száll a bátorság? Itt áll a csörgősdobbal! Ha-ha-ha! Most esett csak rajtam az igazi sértés! Mi vagyok én? Mi vagyok én? Ő paprikajancsi, de mi vagyok én? Na, kinek kellek? Csak őérte éltem, érte szenvedtem. Én, a gazdag kereskedő lánya katonáné akartam lenni, kaszárnyákban élni vele, ő meg... Jaj, keresztapám! Nehéz ám énnekem... Önts belém lelket!... Az kell nekem most, lélek... de nincs! Megvert engem a sors, megvert... ő meg... ő meg... agyoncsapott. (Arisztarh karjába ájul.)

Arisztarh
Kocsit, frissebben! Adja Isten, hogy élve odaérjen! Szegénykém, szegény kis mártírom!

Kuroszlepov
Matrjona!

Matrjona
Mi kell még? Dédelgetni kell, mint egy kisbabát. Hát felébredtél, kinyitottad a csipádat?

Kuroszlepov
Gyere ide!

Matrjona
(megfordul) No?

Kuroszlepov
Mit hagysz te engem egyedül? Éjszaka évadján.

Matrjona
Ha éjszaka évadja van, hát aludj! Mit akarsz még?

Kuroszlepov
Persze, hogy aludni kéne... de nekem nincs nyugtom... Hol van Narkisz?

Matrjona
Ne aggódj, megkerül. Nem gombostű az a Narkisz; ha azt elveszted, nehezen leled meg.

Kuroszlepov
Micsoda rend az...? Hogy merészel...! Látom, el kell már kergetni. A gazdája ügyében küldték, azt is megparancsoltam neki...

Matrjona
És ha itthon van?

Kuroszlepov
Akkor miért nem mutatkozik?

Matrjona
Hátha alszik? Ő is ember, vagy nem?

Kuroszlepov
Vagyis nincs egészen magánál.

Matrjona
Te tán egészen magadnál voltál, amikor az előbb hazajöttél Hlinovtól? Ott ül egy ember, szemközt veled és tart a válladnál fogva. Nappal, a városon át.

Kuroszlepov
Mindenki tudja, hogy én vagyok a gazda. De ő micsoda?

Matrjona
Amilyen az úr, olyan a szolgája. Kin vegyen példát, ha nem a gazdáján?

Kuroszlepov
Mit bolondítasz engem? Még nem vesztettem el egészen az eszemet. Akit megbízással küldtek el, kötelessége-e annak jelentést tenni? Mondd csak, kötelessége?

Matrjona
Holnap tán nem lesz nap? Majd megbeszélitek. Végre is nem államügyben járt.

Kuroszlepov
(ijedten) Matrjona! Matrjona!

Matrjona
Mi van veled?

Kuroszlepov
Nézz fölfelé! Odanézz!

Matrjona
Ó, Pavlin Pavlinics, hogy tudsz egy asszonyt hirtelen így megijeszteni? Minket olyan gyengécskének teremtettek, hogy minden kicsiségre tudomisén... Ilyesmivel egyszer még meg is nyomorítasz! A szívverésem is elállt. Alig élek, minden mintha üres lenne.

Kuroszlepov
Fölfelé nézz, ha mondom!

Matrjona
Minek?

Kuroszlepov
Szakad?

Matrjona
Mi szakad, te eszelős?

Kuroszlepov
Az ég.

Matrjona
Ugyan, menj már! Elmondtad a magadét, elég lesz. Eriggy aludni! Nem lehet téged már kibírni. Csak megkötözni és be a bolondok házába. Hogy szakadhat le az ég, amikor meg van erősítve. Nem azt mondják, hogy hatalmas az ég? Menj aludni! Menj feleselés nélkül. Egy perc nyugta sincs tőled az embernek.

Kuroszlepov
(elmenet) Aludni? Jó, aludni. Megyek.

Matrjona
Te, mit dugtál ott be a csizmád szárába?

Kuroszlepov
Pénzt.

Matrjona
Sokat?

Kuroszlepov
Egy híján hatszáznegyven rubelt.

Matrjona
Kiejted a csizmád szárából, aztán megint komédiát csapsz.

Kuroszlepov
Nem, most tudod, hová teszem? Van a hálószobában egy kis zsák dió, oda dugom a dió alá, egész a fenekére, hadd maradjon ott holnapig. Ott meglesz, a dió alatt. (El.)

Matrjona
Szilantij!

Szilan
(odamegy) Mit akarsz?

Matrjona
Mi van Narkisszal?

Szilan
Semmi, már felébredt. Most fésülködik.

Matrjona
Hol járt így?

Szilan
Talán kevés az alkalom? Csak a kedv legyen meg hozzá. Muzsikokkal alkudott, egy egész faluközösséggel.

Matrjona
No és?

Szilan
Csak ennyi. A parasztoknál nincs országháza, nincs szenátus, ott csak egy ház van, abban intézik a faluközösség ügyét.

Matrjona
Aha.

Szilan
Persze. Meg van szabva a rend, azt nem való megzavarni. Nos, magad is megítélheted, mi lesz, ha valaki esendő. Itt is van már a Narkisz.

Eltávolodik Matrjonától, később kimegy a kapu elé. Jön Narkisz.

Matrjona
No, te csavargó! No, te csavargó! Várj csak, várj, kapsz a gazdától.

Narkisz
Nem nagyon félek. Ne is ijesztgess! Ma este különb veszedelmeket láttam, mégsem ijedtem meg. Ha neked volna dolgod ilyen szörnyűséggel, majd meglátnám, mit szólnál. Ott az egyiken olyan csizma volt, hogy te magától a csizmától világgá szaladtál volna. Hát még milyen kalapok! Csupa tollas! Egyiknek meg zsák volt a fején posztóból.

Matrjona
Ilyen tobzódás után lehet ám álmodni. Két napig is arról mesélhetsz.

Narkisz
Annyit csak tudok tán, hogy mi volt az álom, mi nem. Ha nem is magam ijedtem meg, azért csak összetört. Nekem most jó gyógykezelés kell.

Matrjona
Miféle gyógykezelés?

Narkisz
Rum, egy üveggel, vagy kettővel... Éjszakára meg forró ital kell.

Matrjona
Inkább hársfateát ihatnál.

Narkisz
Ne fecsegj! Kamillát ne igyak? Kell is nekem ez a nedvesség a hasamba! Megmondtam: rumot. Jobban ismerem a magam természetét.

Matrjona
Honnan szerezzem?

Narkisz
Keresd! Ha sötétben nem találod, gyújts lámpást.

Matrjona
Olyan szörnyeteget, mint te vagy, még nem szült ez a világ.

Narkisz
Igaz is, a rummal együtt hozzál ki nekem ezer rubelt; számításom szerint nekem most épp ezer rubel hiányzik.

Matrjona
Nem, nem, nem! Semmi áron! Ne is célozgass rá!

Narkisz
Nem célozgatok én, hanem nyíltan beszélek. Máskülönben a küszöbömig sem engedlek. A holnapi napon, amikor a gazdának beszámolok, minden viselt dolgodat kiteszem elébe a tenyeremre.

Matrjona
Nem én voltam-e az, te pimasz, aki jót tettem veled, ahol csak értem? És most te nem szánod meg a jótevődet?

Narkisz
Hányszor megmondtam már, hogy én nem szánok soha senkit. Ne is reménykedj az én szánalmamban.

Matrjona
Ó, gyilkosom, gyilkosom!

Narkisz
Hallod, csendben legyél, ne csinálj idő előtt botrányt.

Matrjona
Hol vegyek én annyi pénzt?

Narkisz
No, ha valamicske hiányzik belőle, azt megbocsátom.

Matrjona
De hogy menjek be hozzád? Szilantij észrevesz.

Narkisz
Így ni: vedd fel az urad kaftánját vagy köpönyegét, tedd a fejedre a kalapját. Ha meg is lát Szilantij, azt hiszi, hogy maga a gazda jön hozzám veszekedni. Én meg most megyek, felteszem a szamovárt, hadd melegedjek át...

Bemegy a melléképületbe, Matrjona pedig a házba. Szilan bejön a kapun.

Szilan
Széjjelmentek. Csodálatos! A rendőrfőnök meg vár. Menjek-e, mondjam-e neki, hogy elmehet haza? Elég lesz már neked, mondok az éjszakából. Eriggy, mondok, szegény kis öreg, eriggy haza! Ez is micsoda foglalkozás! Hát ne essen meg rajta az ember szíve? A lakosság most alszik, ő meg őrzi. De kit is őriz? Kit? És még őt vonják felelősségre. Ezt nem vette észre, amott felületes volt. Hej, te a polgár nyugtot akar. De minek az neki? Tán túlerőltette magát a munkában? Leitta magát, teleette magát, azután be a tollas ágyba, akár a fadarab. Soha semmiféle szolgálatot nem teljesített, hadjáratot nem küzdött végig, sosem kellett fenékig ürítenie a keserű poharat; hever, mint a kandisznó és azt mondja: a te dolgod, hogy megóvjál minden bajtól. Nem, kinek hogy, de én sajnálom a mi öregünket. Először is öreg, nyomorék...

Kijön Matrjona köpenyben és sapkában.

Mi a csuda! Kijött a gazda! Nagyon meglepő dolog, mert ilyenkor őtet, hacsak hévérrel nem, vagy daruval, senki fel nem emeli... (Odamegy Matrjonához.) Mi kell neked? Tán nem jön álom a szemedre? Ne aggodalmaskodj, itt vagyok én.

Matrjona
(elváltoztatott hangon) Eriggy a kapu elé! Mi keresnivalód van itt?

Szilan
A kapu elé parancsolod...? Voltunk mink már a kapu előtt is.

Matrjona
Lódulj, ha mondom!

Szilan
(magában) Ehe! Hát így! (Matrjonához.) Megyek, gazda, megyek egész éjjel ott fogok ülni a kapunál - nem kell nyugtalankodni. (A kapuhoz megy.)

Matrjona bemegy Narkiszhoz.

Nem, ezek buta tréfák! Engem nem csapsz be. Rövideket lépsz, elcserélted a lábaidat? És mi volt a kezében? Valami kis zsák; biztos diót visz Narkisznak, szórakozásul. (Odamegy a kertkapuhoz és kinyitja.)

Belép Arisztarh és Parasa.

Szilan
Hát ti meg hogy kerültök ide?

Arisztarh
Egy szarka hozott bennünket a farkán. Járt már itt?

Szilan
Kicsoda? Tágulj, testvér, tágulj, nincs neked itt semmi keresnivalód. Ha van valami, a gazdával egymás közt elintézzük. Nem trombitáljuk ki a nagytrombitán.

Arisztarh
Velem ne erőszakoskodj! Engem a rendőrfőnök küldött, én meg ő ügyelünk a tiszta lelkiismeretre.

Szilan
Akkor hát azt mondd! Ő már járt itt, testvér, járt itt. (Parasához, meghajlással.) Váljék egészségedre az imádság.

Parasa
Isten irgalmas volt hozzám.

Arisztarh
(Parasához) No, menj, szépség, menj a kis fészkedbe, ne félj, lelkemmel felelek. Baj lesz, de nem neked. Apádra ne haragudj, nem annyira rosszaságból teszi, inkább gyöngédségből. Mit van mit tenni? Éjjel a kakukk is hangosabb, mint nappal. Aki veled gonoszkodik, annak megcsípjük a nyelvét.

Parasa bemegy a házba.

(hangosan) Tűzre-vízre vigyázzatok!

Jön Gradobojev, Vaszja, Szidorenko, néhány rendőr és rokkant katona.

Gradobojev
(Szirdorenkónak) Állíts őrséget az ablakokhoz, ajtókhoz, kapukhoz, hogy légy se repülhessen ki. Ho-ho-ho! Még hogy én nem találom meg, ami elveszett! Hogy nem találom meg! Majd én megmutatom, megtalálom-e vagy sem! Megtalálom én, az orrát verem hozzá a pénzhez. Látod, azt mondom, látod? Nem találom? Látod-e már? Hogy pedig ne sértegess öreg, érdemes tiszteket, ezt a pénzt most zsebrevágom. Szidorenko, van nálad papíros, hogy megírhassuk a határozatot?

Szidorenko
Van, nagyságos uram.

Gradobojev
A tanúk itt vannak?

Szidorenko
Itt ülnek a kapu előtt, nagyságos uram.

Gradobojev
(Szilannak) Most hozd a gazdát.

Szilan
Felköltsem, mi? Mi hasznunk belőle? Ha álmos, olyan, mint akinek elment az esze.

Kuroszlepov kijön a tornácra.

Szilan
No, itt jön magától. Most mit akarsz vele...?

Kuroszlepov
(a tornácon) Nesze neked dió! Matrjona! Matrjona, nem láttad, hol a dió? (Az égre néz.) Ó, Uramisten! Már megint szakad lefele. Most, most... Nem, nem szakadt le, de mintha felébe hasadt volna...

Szilan
(Gradobojevhez) Hallja, mit beszél?

Kuroszlepov
Matrjona! Szilan! Hé! Ki van itt eleven ember?

Matrjona megjelenik az épület ajtajában.

Szidorenko
(elállja az útját) Tilos!

Matrjona
Jaj! (Vissza a melléképületbe.)

Kuroszlepov
No, valakit gyilkolnak. Te meg élj, ahogy tudsz. A házban fosztogatás, az udvaron meg csupa rablás; látnivaló, hogy bekövetkezett az utolsó ítélet; az égen egy hasadás, nem tudni, mitől.

Gradobojev
Majd adok én neked prófétálást! Gyere ide, rég várunk már rád.

Kuroszlepov
Te meg kiféle-miféle vagy?

Gradobojev
Gyere is, ha mondom. Akadékoskodásra nincs időnk!

Kuroszlepov
Á, te vagy az! Ez azért most könnyít rajtam. Barátom, már megint... Egész zsák diót.

Gradobojev
Megkerül.

Kuroszlepov
Az, te mindig csak azt hajtod: megkerül; de nem kerül meg semmi. Ígérni, azt tudtok...

Gradobojev
Hát akkor vedd tudomásul: a pénzed megkerült, csak kényes dolog hozzájutni.

Kuroszlepov
Hogyhogy?

Gradobojev
Meglátod magad! Menjünk együtt.

Kuroszlepov
Menjünk.

Gradobojev
Zsigunov, sorakoztasd fel az őrséget. Menet előre in-dulj!

Zsigunov és néhány katona a melléképülethez menetel.

Kuroszlepov
Megállj!

Gradobojev
(Zsigunovhoz) Állj!

Zsigunov megáll.

Kuroszlepov
Hallod-e mit akarok kérdezni tőled, hogy nyugtom legyen már... Nézz felfelé.

Gradobojev
Nézek.

Kuroszlepov
Megszakadt az égbolt? Úgy egy kicsit rézsút?

Gradobojev
Mi vagyok én, csillagász? Torkig vagyok én a dologgal anélkül is. Ha megszakadt, megfoltozzák. Mi közünk hozzá? Mars!

A melléképület ajtaja kinyílik, megjelenik Matrjona köpenyben és sapkában.

Szidorenko
(nem engedi) Tilos!

Kuroszlepov
Itt is van már az én halálom! Mi mindenféle csodát meg nem értem már, de ilyet még soha. Nem, az már nyilvánvaló, barátom, akárhogy forgolódok is, ebből ki nem keveredek. Mert odanézz! Itt állok én teveled és amott, a küszöbön megintcsak én.

Matrjona, amint meglátja a férjét, elbújik a melléképületbe.

Gradobojev
Majd látsz te még mást is, várj! Mars!

Zsigunov a katonákkal behatol a melléképületbe, Gradobojev és Kuroszlepov utánuk.

Arisztarh
(Vaszjához) Most van a te dolgod javulóban, Vaszja.

Vaszja
De most már szigorú leszek; hogy mert ő engem szégyenbe hozni! Miatta estem becstelenségbe... Katonának akart adni, én meg, az ő kegyelméből, kénytelen voltam jobbágysorba szegődni. Én most mindezekért bátran követelhetem a lányát. Mi ugyan kis emberek vagyunk, de bemocskolni azért nem hagyjuk magunkat. Nem, most már ide a lányoddal! Mindenki tudja, hogy a kerítésen át szoktam bemászni hozzá, ezt a városban nem lehet titkolni. Ennélfogva a vőlegénye vagyok. Nálunk ez a rend.

Arisztarh
Cselekedj, testvér, ahogy jónak látod.

Vaszja
Milyen az én jellemem, Arisztarh bácsi? Veszekedett egy jellem! Nem tűr sértést.

A melléképületből kijön Gradobojev, Kuroszlepov, Matrjona, Narkisz megkötözve, Zsigunov és a katonák.

Gradobojev
(Kuroszlepovhoz) Érted már?

Kuroszlepov
Hogyne érteném, nem tegnap szedtek ki a pelenkából. No, hogy állunk, Matrjona Haritonovna?

Matrjona
Hát én tán a magam akaratától függök? Tudott dolog, hogy a Gonosz vitt tévedésbe. Őrá egyedül kell hát minden bűnt hárítani. Megzavart, megkavart - és kész... Akármennyire is elleneztem, akárhogy erősködtem is, bizony látnivaló: erős ám ő... Hegyekkel dobálózik, hát még mivelünk, bűnös emberekkel, akik tele vagyunk gyöngeséggel.

Kuroszlepov
Igazán? Hegyekkel?... Tegnap azt szónokolta, hogy a tatuskájánál sokkalta jobb magának, hogy ott nagyon bánkódnak maga után; így hát most tessék őhozzá átköltözni!

Matrjona
Most már persze. Valahol csak ki kell magam sírnom maga miatt. Ki kel itt védelmemre? Legalább elpanaszolom a szülémnek, milyen szégyenbe hozott maga engem. Mivelhogy egész életemben ádáz ellenségem volt, hát mi jót várhatok most még magától. Hanem lesz még nekünk egy nagy ügyünk a bíróság előtt.

Kuroszlepov
Nem félek. Maga most dugja el az orrát a párnába szégyenletében, holnap pedig, amint megvirrad, elszállítjuk.

Matrjona el.

Gradobojev
No, így rendben is van, ez derék dolog.

Kuroszlepov
(Narkiszhoz) Hát veled mi van?

Narkisz
Ugyanaz.

Kuroszlepov
Te most nem kapsz ám dicséretet.

Narkisz
Hát lesz, ami lesz, de legalább kedvemre éltem. Kár, hogy nem csaptam fel máma rablónak! Az lett volna nekem való foglalkozás.

Gradobojev
No, mit csináljunk vele? Határozatot írjunk, kezdjük el a dolgot annak rendje szerint?

Kuroszlepov
Hogyisne, majd még mocskoljuk a papírt. Vitesd a fogdába, Vaszja helyett beadjuk katonának és kész.

Gradobojev
Szidorenko, vidd be a fogdába és bocsásd el a tanúkat. Hé, vitézek! Mars haza!

A katonák elmennek, viszik Narkiszt.

Vaszja
És most mi lesz? Minek esett úgy nekem? Most kiderül, hogy becsületes ember vagyok. Nem szép dolog ám így megsérteni az embert.

Kuroszlepov
Igazad van, testvér, én voltam a hibás! Nagyon elhamarkodtam a dolgot! Leszel te még katona, csak nem mindjárt. Ha igaz ember vagy, éld még egy kicsit a világod, amíg rád nem kerül a sor.

Gradobojev
No, a pénzed nálam van, holnap megosztozunk. Emlékszel a beszélgetésünkre, emlékszel a sértésre; majd elszámolunk. De most jól esnék a munka után megnedvesíteni a gégénket, a talált pénzt meglocsolni.

Kuroszlepov
Szilantij bácsi, adass nekünk egy kis puttyogós bort.

Szilan el.

Gradobojev
Lám, most rendben fogsz élni, a háztartásodat a lányod fogja vezetni, és vegyél jó vőt a házhoz.

Kuroszlepov
A lányom! Hisz a lányom megszökött.

Gradobojev
Álmodtad.

Kuroszlepov
Még mit nem?

Arisztarh
Álmodta, tekintetes uram.

Kuroszlepov
Csak beszéljetek!

Jön Szilan.

Hol a lányom?

Szilan
Hol volna? Itthon, persze.

Jön Parasa üveg borral, tálcán, poharakkal.

Itt hozza a bort.

Kuroszlepov
Megálljatok! (Gradobojevet oldalra vezeti.) Hallgass ide, légy igaz barátom, könnyekkel a szememben kérlek, mondd meg nekem tiszta lélekből, egészen bolond vagyok-e én már, vagy van még bennem az ép észnek egy szikrája? Mert ha egészen, akkor jobb lenne engem rács mögé tenni, hogy ne keltsek zavart az emberek közt.

Gradobojev
Nézz rám! Nem, még korai a rács mögé tenni, még elsétálgathatsz. Majd én szólok.

Kuroszlepov
No, jól van. (Parasához.) Kínáld a vendégeket! Szokd meg a háziasszonykodást.

Parasa betölti a bort és megkínálja Arisztarhot.

Kuroszlepov
Ebből látható, hogy csacsi vagy. Rang szerint kell kínálni!

Parasa
A rangjukat nem ismerem, hát annak adok először, aki engem a legjobban szeret. Ha én vagyok a gazdasszony, ne tanítgass. (Gradobojevet kínálja.)

Gradobojev
(iszik) Igazság, testvér, add férjhez, itt az ideje; látom mindenből, hogy itt az ideje.

Parasa megkínálja az apját.

Kuroszlepov
Akarsz férjhez menni?

Parasa
Miért ne akarnék? De megmondom előre, nehogy aztán veszekedés legyen! Csak ahhoz adjál, akit én magam megszeretek. Ne kényszeríts engem! Mert ha én akaratom ellenére megyek férjhez, ezzel az én szívemmel, attól jót ne várj.

Gradobojev
Lám, milyen lány! Mondom, add férjhez mentül előbb!

Dörömbölnek a kapun.

Szilan
Ki az már megint? (Kaput nyit.)

Berohan Gavrilo.

Gavrilo
(nem veszi észre Parasát) Jóságos ég! Vége minden erőmnek. Pavlin Pavlinics! Jaj, megfulladok! Nagy baj van!

Kuroszlepov
Mi történt? Akasztófáról szakadtál le?

Gavrilo
Rosszabb! Elvették, a kezemből kitépték!

Kuroszlepov
Mit?

Gavrilo
A lányát, a maga édes lányát, Praszkovja Pavlinovát! Én oda hozzá... amaz meg csak rám a pisztollyal... De mit tesz az! Én őérte az életem is szívesen odaadnám - de nem lőtt agyon, nem lőtt agyon.

Kuroszlepov
Látom, hogy nem lőtt agyon.

Gavrilo
Két falut felzargattam, az egész erdőt átkutatták. Nincs, megszöktette. A kezemből, abból a kezemből... Atyuska, Pavlin Pavlinics... (Meghajol.)

Kuroszlepov
Most mit csináljak vele? Megpróbáljam egy dézsa vízzel?

Gavrilo
Atyáim! Szeretett kedveseim! Szerencsétlenségére vitt magával engem, ostoba fajankót! Aki nekem mindennél a világon drágább, akit jobban óvtam, mint a szemem fényét... hisz egész nap még a porszemet is lefújtam róla... és most egyszerre éntőlem...

Kuroszlepov
No, Gavrilka, úgy látom, mi ketten egyazon láncon fogunk raboskodni!

Gavrilo
Bocsássanak meg az Isten szerelméért! Csak azért rohantam ide, hogy megmondjam, mert nekem most már csak egyféle végem lehet... A hídról, a hídról! A legközepéről, kővel a nyakamban. Bocsássatok meg nekem, igazhívő emberek, ha valakinek valamit... (Meglátja Parasát.) Ó!... (El akar szaladni.)

Szilan
(megállítja) Állj! Hová? Ostoba tréfa ám az avval a híddal...! De nagy szerencsétlenség! Nem eresztelek... És jobb ha nem is kívánkozol. Nincs abban semmi jó, hidd el.

Arisztarh odamegy Gavrilóhoz és a fülébe súg valamit.

Parasa
Nem tesz semmit, elmúlik. Csak a bánattól van, mert elkergették az állásából. (Gradobojevet és az apját borral kínálja.) Tessenek!

Kuroszlepov
Adhatnál még egy üvegcsével.

Parasa
Mindjárt hozzák. Szilantij bácsi, hozz a pitvarból még egy üveggel.

Szilan el.

Parasa
Az imént elkezdtem valamit mondani, de nem fejeztem be. (Az apjához.) Fogadd meg keményen, szavadra, hogy nem kényszerítesz olyanhoz, akit nem szeretek.

Gradobojev
Úgy van, és mi leszünk a tanuk.

Kuroszlepov
Tőlem akár azonnyomban. Csak mondd meg, kit szeretsz, ahhoz már mehetsz is.

Parasa
Hogy kit szeretek? Megmondjam? Kérem, megmondom! (Kézenfogja Vaszját.) Ez az, akit szeretek.

Gavrilo
(könnyét törli) Hát... bizony... hála Istennek.

Vaszja
De most már mondd ki egyenesen.

Parasa
Ki is mondom egyenesen. (Apjához.) Megmondom, hogy szeretem ezt az embert: amikor katonának akartad adni, férjhez akartam menni hozzá, nem féltem a katonáné sorsától.

Gavrilo
Jól is van ez így, minden így a legjobb.

Parasa
De most, amikor ő szabad, amikor nekem pénzem is lesz meg kelengyém is, és senki sem fog az utunkban állni...

Gavrilo
Ó, adja Isten.

Parasa
Most már hozzámennék, csak félek, hogy faképnél hagy és elmegy táncosnak. És nem mennék hozzá, ha tetőtől talpig arannyal árasztana is el. Ha nem tudott elvenni szegény lány létemre, ne vegyen el gazdagon se. Hanem férjhez megyek őhozzá. (Kézenfogja Gavrilót.)

Gavrilo
Nem, nem. Tévedni tetszik. Nem úgy van, egyáltalán nem.

Parasa
(az apjához) Ha nem adsz hozzá, megszökünk és úgy esküszünk meg. Neki sincs egy garasa se, nekem sincs. Ettől mi nem félünk. A mi kezünk nem törik le a munkától, még ha rothadt almát árulunk is a piacon, de jobbágysorba senkihez se szegődünk! De ami nekem mindennél többet ér: tudom, hogy szeretni fog engem. Egy napig figyeltem és egész életemre rábízom a lelkem.

Gavrilo
De hát ez lehetetlen, tessék megbocsátani. Mit beszél?

Parasa
Miért?

Gavrilo
Micsoda vőlegény vagyok én? Hát én tán igazándi ember vagyok, olyan, mint a többi?

Parasa
Hogyne volnál igazándi ember?

Gavrilo
Úgy, hogy nem vagyok egész ember. Nagyon sok nyaklevest kaptam én kezdettől a mai napig; belőlem már sok érzést kipofoztak, aminek meg kellene lenni az emberben. Se egyenesen járni, se az embereknek a szemébe nézni nem tudok.

Gradobojev
Nem baj, apránkint rendbe jössz.

Kuroszlepov
Bánom is én, menj férjhez Gavrilkához. Legalább becsületesebben fog folyni az élet a házunknál, mint eddig.

Parasa
Köszönöm, édesapám, hogy gondoskodsz rólam, az árváról. Sok év elmúlt, de most először hajlok meg előtted olyan érzéssel, ahogy a lányodhoz illik. Soká idegen voltam a számodra, de az nem az én hibám volt. Én nem tukmálom rád a szeretetemet, de ha akarod, hát tudd is megőrizni. Keresztapám, téged megfogadunk ispánnak Narkisz helyébe. Költözz át holnap hozzánk.

Szilan hozza a bort.

Kuroszlepov
Engem már nem is kérdezel?

Parasa
Majd ha valamit nem tudok, azt megkérdem, de amit magam is tudok, minek kérdezgessem?

Kuroszlepov
Hát csak gazdálkodj, gazdálkodj!

Parasa
(bort kínál) Tessenek!

Gradobojev
Köszöntsd fel a vőlegényt és a menyasszonyt.

Kuroszlepov
Hát gyerekeim, adjon Isten nektek több boldogságot, mint amennyi nekünk jutott.

Gavrilo
Alázatosan köszönjük. (Parasához) De csakugyan igaz?

Gradobojev
Már ittunk is rá, hát meg van pecsételve.

Kuroszlepov
Hány nap van ebben a hónapban? Harminchét vagy harmincnyolc?

Gradobojev
Ejha! Nem lesz hosszú egy kicsit?

Kuroszlepov
Hosszú bizony.

Gradobojev
Minek is számlálni? Akárhány nap, mindet végig kell élni a következő hónapig.

Kuroszlepov
Világos, pedig ez nekem szerencsétlen hónapom. Milyen lesz az új? Mi mindenen át nem estem ebben a hónapban! Pénz veszett el, adósok nem fizettek; tegnap azt hittem, kezdődik az utolsó ítélet, ma meg egyre csak szakad az ég lefele, sőt álmomban kétszer is voltam már a pokolban.

Gradobojev
Méltónak találtattál?

Parasa
Nos, drága vendégeink, úgy látom, itt az ideje, hogy apám aludni menjen, már kezd hetet-havat összehordani.

Gradobojev
Hát Isten veled. Mikor ünnepeljük az eljegyzést?

Parasa
Csak engedjék meg, hogy egy kicsit összeszedjük magunkat, majd szétküldjük a meghívókat. Isten veled, keresztapám! Isten veled, Vaszja! Ne haragudj, látogass meg bennünket.

A vendégek elmennek.

(Apjához.) Nos, jó éjszakát, édesapám! Aludj, az Úr legyen veled! Én pedig most megérem azokat a gyönyörű napokat, amikor egész éjszaka kedvemre üldögélhetek kedvesemmel a fa alatt, szívem szerint kibeszélgetem vele magam, ahogy nekem, lány létemre jólesik. Úgy fogunk csicseregni, mint a fecskék a legragyogóbb hajnalon. A madarak felébrednek, megszólalnak a maguk nyelvén, nos, akkor itt az ő idejük, mi pedig - egyik is, másik is - hazamegyünk. (Megöleli Gavrilót, leülnek a padra a fa alatt.)

* Tehát kevéssel 1840 előtt. (Ford.)