A szókratészi-platóni erkölcs középpontjában az "igazságosság" fogalma áll. Ennek eleven drámai megjelenítését adja a halálraítélt Szókratész szavait, védőbeszédét, sorsvállalását felidéző két Platón-mű.

Szókratészt az athéni bíróság a fiatalság megrontásával és istentagadással vádolja. A "védőbeszéd" nagyszerű lendülettel, emelkedett okossággal szedi ízekre a vádpontokat. Kimutatja a bennük rejlő képtelenséget, hamisságot - s ezt azért teszi, hogy napfényre hozza a "per" lényegét: a kicsinyes gyűlölködést. Önismeretre, életük igaz képével való szembenézésre kényszerítette éveken át a bölcs athéni gazdagokat - megelégelték e gyötrő igazságmutatást. A beszéd a vitára idézetteket teszi erkölcsileg semmissé. A védelem - támadássá élesedik. Mikor bűnösnek mondják, sot halálos ítéletét szavazzák meg - a drámai monológ még magasabbra emelkedik, Szókratész kifejti: az igazságossággal szemben a halál: semmi. A felismert igazhoz képest az önmentés szándéka nevetséges. Nem kér kegyelmet: inkább díszlakomát élete végén.

Forrás: Legeza Ilona könyvismertetői
https://legeza.oszk.hu/