Amerikai író, költő, újságíró, szerkesztő. 1809. január 19-én születet Bostonban, déli vándorszínész házaspár, David Poe és Elizabeth Arnold Hopkins gyermekeként. Miután kétéves korára már mindkét szülőjét elvesztette, egy jómódú richmondi kereskedő, John Allan vette magához. 1815-1820-ig Angliában tanult, 1826-ben pedig a virginiai egyetemen kezdte meg tanulmányait. Habár jó tanuló volt, egy év után ott kellett hagynia az egyetemet, mivel szerencsejátékosként olyan nagy adósságokat csinált, hogy nevelőapja nem volt hajlandó kifizetni. Poe felbontotta eljegyzését menyasszonyával, Sarah Elmira Roysterrel, és támogatás hiányában kénytelen volt beállni katonának. Ez már azután történt, hogy 1827-ben megjelent első kötete, a Tamerlane és más költemények, melyen erősen érződik Byron hatása. Nevelőapja egy időre kibékült Poe-val és elintézte, hogy otthagyhassa a hadsereget, de anyagilag nem volt hajlandó többé nevelt fiát támogatni. 1831-ben harmadszor is megjelentek versei, és ebben a kiadásban már szerepelt két verse, a Helénának és az Israfel, melyekben már megmutatkoztak Poe költészetének jellegzetességei: az egyszerű, de végsőkig kicsiszolt formák, és a rendkívüli hatású zeneiség. Későbbi versei közül jegjelentősebbek, a test és a lélek középkori műfaját felelevenítő Ulalume, a technikai virtuozitás páratlan remeke, A harangok, és Poe leghíresebb verse, A holló. Poe 1832-ben özvegy nagynénjével, és annak lányával, Virginia Clemmel átköltözött a Maryland állambeli Baltimore-ba. Ebben az időben kezdte rövid történeteit különböző folyóiratoknál megjelentetni. 1832-ben a Philadelphia Saturday Courier öt humoros, illetve szatirikus novelláját jelentette meg, 1833-ban pedig ötvendolláros díjat nyert egy novellájával. 1835-ben Richmondba költöztek, ahol Poe a Southern Literary Messenger szerkesztője lett. Még ugyanebben az évben feleségül vette 14 esztendős unokahúgát. Poe komoly, elemző publicisztikája révén mint kritikus nagy népszerűségre tett szert. Bár rajongott Dickensért és még néhány kortárs szerzőért, a korszak irodalmáról és annak ünnepelt szerzőiről lesújtó kritikákat írt. Publikációi tagadhatatlanul növelték a lap olvasóközönségét, de nem nyerték el a tulajdonos tetszését, és az is rontotta Poe helyzetét, hogy ekkor már erősen ivott. 1837 januárjában ugyanabban a számban jelentették be, hogy Poe szerkesztői megbízatását visszavonták, melyben megjelent az Arthur Gordon Pym, a tengerész első részlete. Ezután Poe átköltözött New York-ba, ahol irodalmi újságírásból akart megélni. Bírálatokban és tanulmányokban fejtette ki esztétikai elveit, mely szerint a mű elsődleges célja a közönségre gyakorolt hatás, az ehhez vezető út pedig a rövidség, a tömörség és a szerkezeti egység. Ezek az írások 1846-ban Az irodalmárok című kötetben jelentek meg. Esztétikai elveit novellisztikájában és költészetében is következetesen alkalmazta. Elbeszélései nagy részében a borzalom és mindenfajta lelki abnormitás dominál. Poe korát megelőzve kezdett érdeklődni a pszichopatológikus témák iránt. Történeteiben a groteszk, a bizarr, a fantasztikum nagyon nagy szerepet játszik. Poe túllépve a prózán, olyan prózai költeményeket alkotott, melyek egy-egy hangulat mesteri érzékeltetései. Lírai novelláinak kiemelkedő alkotása Az Usher ház pusztulása. Az 1841-ben megjelent Morgue utcai kettős gyilkossággal pedig a detektívtörténetek ősét alkotta meg. Detektív- és kalandregényeiben egy-egy rejtélyes, lélektanilag nem motivált, abszurd esemény titkát következetes logikával deríti fel. Felesége 1847-es halála után Poe teljesen összeroppant, végleg az alkoholizmusba és a kábítószer-függőségbe süllyedt. 1849-ben ugyan még visszalátogatott Richmondba, ahol újra eljegyezte magát az 1826-ban elhagyott kedvesével, de nem sokkal ezután 1849. október 7-én eszméletlenül találtak rá Baltimore egy utcáján. A helyi újság rövid híradása szerint agyvértolulásban halt meg.

Forrás: http://www.uhu.hu/szerzo.jsp?authorID=3279