Előszó

Az egyik pályatársam, aki leginkább orosz verseket fordít, azt mondta nekem egyszer, hogy mesélni talán oroszul lehet a legjobban. Ironizálni viszont franciául - tette hozzá nyomban. Vitatkozásra és szószapora csevegésre viszont az olasz nyelv a legalkalmasabb.

Az angol főleg üzleti tárgyalásokra való. Ökonomikus nyelv: a legtöbb tárgyat, fogalmat egytagú szóval jelöli. Gyors, lényegre törő megbeszélésekre tehát valóban a legmegfelelőbb. És furcsa módon szerelmi vallomásokra is, éppen emiatt. Mert - ahogy már írtam valahol - az igaz szerelem sohasem bőbeszédű.

Vallomás - angolok esetében? Az ember úgy hinné, hogy a hidegvérű brit lovag inkább csak közli, mintsem megvallja szerelmét. Tárgyszerűen, röviden. Egytagú szavakból álló kurta mondatokban. Nálunk még ez a fajta tényközlő szerelmi vallomás is legalább kétszer annyi ideig tartana. Az angol főnevek, igék magyar megfelelői ugyanis rendszerint többtagúak. Ezért aztán bajban van az, aki formatartó szigorral fordít angol verseket magyarra.

Istennek hála, sokan vállalták - és vállalják ma is - a veszélyt. S az ilyenek előtt csodálatos birodalom tárul fel, mint ahogy a befogadók előtt is. Újra megbizonyosodhatnak arról, hogy a költészetre csak a saját öntörvényei érvényesek. Ennek a jól nevelt, szigorúan erkölcsös, alapjában véve konzervatív népnek is megvoltak a maga botrányt botrányra halmozó, polgárpukkasztó fenegyerekei, mint Lord Byron, a szülői akarattal szembeszegülő, romantikus szerelmesei, mint Elizabeth Barrett és Robert Browing - vagy éppenséggel az érzelmi "másságot" dacosan vállaló lázadói, mint Oscar Wilde. És nemcsak a szabadosabb századokban már, hanem sokkalta előbb: Christopher Marlowe éppen olyan korhely, bűnözőkkel cimboráló kocsmatöltelék volt a tizenhatodik században, mint a francia Villon az előzőben. Ha szerelemről van szó, a legendás angol hidegvér is éppen úgy felforr alkalmasint, mint a lobogásban sohasem lankadó latinok vére.

Angol - pontosabban brit - költők szerelmes verseiből kínálunk önöknek egy karcsú válogatást. Azért pontosítok, mert például a skót Burns éppen úgy helyet kap benne, mint - mondjuk - az ír Yeats. Meglepve tapasztalják majd, hogy a világ szerelmi lírájának slágerversei közül mily sokat "szállított" a ködös Albion.

Melengessenek bennünket ezek a ködön át érkező sugarak is az általános világhűlésben.

Baranyi Ferenc