[1] Tudniillik a lóról lezuhantában, mikor is halálát lelte; csak akkor békült meg menyasszonyával. (Walter Scott jegyzete)

[2] A szatírát, amely e különös kis gyűjtemény, a Book of Scottish Pasquils első kötetében található, összevetettem azzal a hiánytalanabb szövegű, bővebb jegyzetanyaggal kísért példánnyal, amely Thomas Thomson úr helyettes jegyző jóvoltából az én birtokomban van. A második kötetben egyébként gyalázkodó hangú sírvers található Sir James Hamilton of Whitelaw-ra. (Walter Scott jegyzete)

[3] Ez az elégia a szerző egyik topográfiai munkájához csatolva, függelékként került a kezembe. A mű címe: Galloway nagyszabású leírása Andrew Symson, kirkinneri lelkész tollából, nyolcadrét kiadás, Taits, Edinborough, 1823. A tiszteletes elégiái ritkaságnak számítanak, saját példányán kívül e sorok írója sem találkozott velük - ezt a példányt is egybekötötték a Tripatriarchicommal, egy vallásos tárgyú verssel, az ugyancsak Symson tollából származó Bibliai történetek, című ciklus darabjával. (Walter Scott jegyzete)

[4] Lockhart törvényszéki elnök volt. John Chiesley of Dalry lőtte le pisztollyal 1689-ben Edinburgh főutcáján. A mindenre elszánt ember azért esküdött bosszút az elnök ellen, mert az nézete szerint igazságtalanul ítélt ügyében. A döntés értelmében kilencvenhárom font tartásdíjat kellett volna fizetnie feleségének és gyermekeinek. Azt mondják, már az istentisztelet közben meg akarta ölni a bírót, de ott mégsem merte, mivel tisztelte a hely szentségét. Mikor a gyülekezet szétoszlott, követte áldozatát a Lawnmarket végéig, ahol az elnök háza állt, s pontosan abban a pillanatban lőtte agyon, midőn be akart lépni a kapun. Számos néző jelenlétében követte el tettét, s menekülni sem próbált, hanem kérkedve felkiáltott: - Megtanítottam, hogyan kell igazságot tenni! - Némi mentségére szolgál, hogy legalább becsületesen előre figyelmeztette áldozatát. A gyilkost előbb megtortúrázták, majd a parlamenti rendek külön határozata alapján ügyét az edinburgh-i polgármester tárgyalta mint főbíró. Az ítélet szerint keréken vonszolták a vesztőhelyre, hol a kivégzése előtt még levágták a jobb kezét, majd azt a pisztolyt, mellyel az elnököt lelőtte, nyakába kötötték s felakasztották. Az ítéletet 1689. április 3-án hajtották végre. Erről az eseményről sokáig úgy beszéltek, mint rettenetes példájáról annak, amit a törvénykönyvek perfervidum ingenium Scotorum-nak, vagyis a skótok lobbanékony természetének neveznek. (Walter Scott jegyzete)

* Lásd A szerző jegyzetei-t: I. Caleb Balderstone lecsap.

** Lásd A szerző jegyzetei-t: II. A régiek vendégszeretete.

*** Lásd A szerző jegyzetei-t: III. Fellebbezés a Parlamenthez.

[5] Így neveztek az edinburgh-i királyi palota, a Holyrood Kastély közelében egy fasort, mely York hercegének, a későbbi II. Jakabnak volt kedves sétahelye skóciai tartózkodása idején. Később szokásba jött, hogy a párbajfelek itt adjanak egymásnak találkozót. (Walter Scott jegyzete)