Skót költő és regényíró, az angol történelmi regény megteremtője. 1771. augusztus 15-én született Edinburgh-ban, ősi skót nemesi családban. Egy gyerekkori betegség köveztében jobb lábára sántított, és így a gyerekjátékok helyett a könyveket bújta. Képzeletét lenyűgözték a skót határ menti balladák és népmesék. Később több alkalommal bejárta a skót felföldet régi kastélyok kincsei, a középkor emlékei után kutatva. Az edinburgh-i egyetemen bölcsészetet és jogot hallgatott, majd ügyvédbojtár lett apja ügyvédi irodájában. 1792-ben kapta meg az ügyvédi címet. 1799-ben Selkirk járásbírójává nevezték ki. 1806-ban az edinburgh-i legfelsőbb bíróság tisztviselője lett. 1797-ben feleségül vette a francia Margaret Charlotte Charpentier-t. Öt gyerekük született. A balladairodalom iránti szenvedélyét tovább mélyítette Percy püspök gyűjteménye, majd a német romantikus balladairodalommal kezdett foglalkozni. Számos német művet lefordított és megjelentetett. A Skót határvidék népballadái című gyűjtését 1802-03-ban adta ki. Ennek első két kötete saját gyűjtését tartalmazta, a harmadik kötetében pedig mások és saját népballada-imitációit jelentette meg. Ezután kezdte megjelentetni saját műveit, eleinte lírai betétekkel gazdagon díszített romantikus elbeszélő költeményeket, melyek a skót határvidék legendaanyagát dolgozták fel. A skót középkorban - de pontosan meg nem határozott időben és helyen - a civilizációtól meg nem érintett vad és egyszerű világban játszódó történetei hatalmas sikert arattak a romantikára éhes angol közönség körében. Művei, Az utolsó regös éneke (1805), a Marmion (1808), A tó asszonya (1810), a Rokeby. (1813), A szigetek ura (1815) az elbeszélő költészet fejedelmévé, a kor legnépszerűbb írójává tették. Byron fellépése után viszont ráébredt, hogy költőként csak második számú lehet és ettől kezdve regényekben írja meg romantikus történeteit, és általában évente új regénnyel jelentkezik. A sort az 1814-ben megjelent Waverley nyitja, majd sorba jelennek meg a skót történelemben gyökerező művei. Regényeit névtelenül, Jebediah Cleisbotham álnéven, vagy "A Waverley írója" néven jelentette meg. Népszerűségére jellemző, hogy az 1818-ban megjelent Rob Roy című műve, mely a skót történelem egyik legnépszerűbb alakjának történetét dolgozza fel, két hét alatt tízezer példányban fogyott el. Az utolsó, sokak szerint legjobb skót témájú regénye, az 1824-ben megjelent Redgauntlet. Scott ezen regényeiben gyakorlatilag a középkortól a XVIII. századig feldogozta Skócia történelmét. Mint politikai gondolkodó kiáll az Angliával 1707-ben létrejött unió mellett, de mint romantikus író nosztalgiával ábrázolja a skót történelem heroikus függetlenségi törekvéseit.1819-ben jelent meg leghíresebb regénye az Oroszlánszívű Richárd uralkodása idején játszódó Ivanhoe, mely első nem skót témájú regénye volt. Ezután Scott még számos regényében az angol vagy európai középkorba nyúlt vissza témáért. Scott az 1810-es évek elejétől, mint egy középkori várúr élt maga építette palotájában, Abbotsfordban. A középkori módon megépített épület folyamatos bővítése újabb és újabb bevételeket igényelt, ezért Scott nyomdát és kiadót alapított egy barátjával. A cég 1826-ban csődbe ment, és Scott ettől kezdve adóságai kifizetése fejében írt, erőltetett iramban és érthetően gyengébb színvonalon. A csőd egyben írói anonimitását is lerombolta, ezután már Sir Walter Scott néven publikálta regényeit. Scott elsősorban, mint az angol történelmi regény megteremtője ismert, de írt kortárs témájú regényt és számos színdarabot is, továbbá külön elutazott Franciaországba, hogy anyagot gyűjtsön az 1829-ben megjelent kilenc kötetes Napóleon élete című munkájához. 1830-ban szélhűdés érte, de életerejére jellemző, hogy a következő évben elutazott Olaszországba, és haláláig még két regényét sikerült befejeznie, és végül regényei bevételeiből minden adósságát sikerült visszafizetnie. Otthonában halt meg 1832. szeptember 21-én.

Forrás: http://www.uhu.hu/szerzo.jsp?authorID=3628