Angol drámaíró, költő, színész. 1564. április 23-án született Stratford-on-Avonban. Anyja, Mary Arden egy helyi földbirtokos lánya volt, apja, John Shakespeare polgári családból származott, kesztyűkészítő és bőráru-kereskedő, majd gabonakereskedő volt. 1568-ban a városka polgármesterévé és békebírájává választották, de később elszegényedett. Shakespeare tanulmányait valószínűleg a helyi iskolában végezte. 1582-ben, tizennyolc éves fejjel feleségül vette a nála nyolc évvel idősebb Anne Hathaway-t, aki ekkor már három hónapos terhes volt. 1583-ban megszületett lányuk, Susanna, 1585-ben pedig ikreik, Judith és Hamnet. Nem tudni, hogy mikor és hogyan jutott Londonba, de 1592-ben már sikeres londoni színészként és drámaíróként tartották számon. A legvalószínűbb, hogy 1587-ben egy színésztársulat csábítására utazott a fővárosba.

Pályája elején főleg a közönség körében népszerű olasz mintájú vígjátékokat (A makrancos hölgy, A két verónai nemes) írt, és ekkor kezdte írni királydrámáit (VI. Henrik, III. Richard) is, melyekben a York és a Lancaster uralkodóház véres küzdelmét, a "rózsák háborúját" dolgozta fel. Nemcsak történelmi drámájú drámáihoz használ forrásműveket, más műveihez is gyakran merített az ókori szerzők műveiből, különböző olasz novellákból és nemzetközi vándormesékből.

1593-tól 1594 tavaszáig a pestisjárvány miatt zárva voltak a színházak. Shakespeare ebben az időben kénytelen volt támogatót keresni maga számára. A Vénusz és Adonisz és a Lukrécia elrablása című elbeszélő költeményeit egyaránt Henry Wriothesley-nek, Southampton grófjának ajánlotta. Jó barátságot kötött a mindössze tizenkilenc éves gróffal, és ideje nagy részét Southamptonban töltötte. Valószínűleg ekkor írta szonettjei nagyobb részét is.

Miután újra megnyíltak a színházak csatlakozott a Lord Kamarás társulatához. Ekkor már jómódú ember lehetett, hiszen nemcsak szerzője és színésze volt a társulatnak, hanem résztulajdonosa, majd igazgatója is. Színészként saját darabjain kívül leginkább Ben Jonson darabjaiban játszott. Társulatával többször fellépett az udvarban a királynő előtt is, és hamarosan ünnepelt udvari szerzővé vált. A következő években évente átlagosan két drámát írt. Valószínűleg ebben az időben keletkezett a Szentivánéji álom, a Rómeó és Júlia, a II. Richárd, a János király, A velencei kalmár és a VI. Henrik.

Színházi sikerei anyagilag is jól jövedelmeztek, 1596-ban elintézte, hogy apja nemesi rangot kapjon, 1597-ben több telket és ingatlant vásárolt szülővárosában, köztük későbbi otthonát Stratford második legnagyobb házát, a New Place-t. 1599-ben résztulajdonosa lett az akkor épült Globe színháznak.

1603-ban meghalt I. Erzsébet, és a Stuart I. Jakab lépett a trónra. Az új király is támogatta társulatukat, mely felvette a Király Színészei nevet. A korszakváltás környékén születtek Shakespeare legnagyobb tragédiai, a Hamlet, az Othello, a Lear király és a Machbet.

1608-tól a Király Színészei engedélyt kaptak, hogy fellépjenek az előkelők számára fenntartott Blackfriars színházban. Ugyanebben az időben megváltozott Shakespeare drámáinak hangulata, ekkor kezdte írni úgynevezett regényes színműveit (Téli rege, Szeget szeggel, A velencei kalmár, Minden jó, ha a vége jó, Troilus és Cressida, Vihar).

1611 körül valószínűleg visszatért szülővárosába. Otthonában halt meg 1616. április 23-án.

Forrás: http://www.uhu.hu/szerzo.jsp?authorID=3330