Előszó

Egy kötetre való modern brazíliai vers jelenik meg magyarul s olyan kitűnő műfordítói tolmácsolásában, mint Rónai Pál: ez az esemény megérdemli, hogy Magyarországon és Brazíliában egyaránt felfigyeljenek rá.

A felfedezés lázas izgalmában indul útjára ez a könyv, mint hajdan a duzzadó vitorlájú ibériai gályák - s úgy látszik, a fordító valóban fedezett fel a modern Brazíliai költők kifejezésében új, az idegek mostani háborújában vergődő Európában még nem túlságosan gyakori elemeket.

Egyetemes műveltség kell ahhoz, hogy valaki "a másik Brazíliát" értékelni tudja. Rónai Pál, aki a portugál irodalomnak is alapos ismerője, meg tudta látni, hogy a brazíliai műveltség már régóta nem az európai civilizáció puszta vetülete s a brazil irodalom gazdag és buja tenyészetének eredetiségét méltán csodáljuk. Nem lehetetlen, hogy néhány évtized mulva Európa költői brazil társaik művéből fognak ihletet és új élményeket meríteni.

Rónai Pálnak ez a szép könyve a magyar kultúra becsületére válik. Egy idegen költészet termékeit, amelyek a művészet világforradalma óta megtett úton bíztató és konstruktiv eredményt jelentenek, hibátlan magyar versekben mutatja be honfitársainak.

A pastiche, a pótlékok és főleg a hamis tradiciók ellen Brazíliában is támadt forradalom. Ott is a valóság értelmét kezdték keresni. S míg ez a lázadás a politikai, müvészi és szellemi mimikri minden válfaja ellen harcot indított, a brazíliai költészet ugyanolyan hévvel tombolta ki magát a futurizmusban, kubizmusban és egyéb szélsőségekben. Programmszerüen igyekezett végleg megzavarni az utánzó szemlélődés és az átlag-kultusz békés csendjét. Persze azután új értékeket kellett teremtenie - már amennyire a teremtés szó az emberre vonatkoztatható. A "teremtő" ember nem tesz mást, mint újra meg újra szétbontja és összerakja a természetet s kiemeli az éltető elemet a felbomló anyagból és a szellemből, amely a kishitűekben elsorvad.

Ma Brazíliában a költészet egy új, eredeti és találékony szellem megnyilvánulása. Magaszabta törvényei keretében jellegzetes erőfeszítéssel igyekszik korunk legegyetemesebben emberi tartalmához igazodni. Ez a törekvés hamarosan kifejlesztette a megfelelő technikát is. Hagyjuk figyelmen kívül vagy talán bocsássuk is meg e kétségtelenül genuin költészet néhány, tropikus szenzualizmusból eredő túlzását: bizonyára vannak eredeti, Európában nagyrészt még ismeretlen értékei.

Ezek az értékek vonzották Rónai Pált s oltották belé a felfedező lázát. Ez a fogékony temperamentumú költő habozás nélkül indult meg új szellemi kalandok, új kincsek keresésére. Bevezetésében honfitársai elé vetíti Brazília szellemi arcát s rámutat a fajkeveredés hatalmas és biztató ígéretére; figyelmeztet, hogy vannak nemzetek, mint Brazília is, melyek már nem elsősorban a háboruért élnek. (Az emberjogok ünnepélyes kihirdetése óta a derék vadembernek volt arra is ideje, hogy elgondolkozzék a törvényes egalitarizmus sok hátrányán, és a secundum Johannem Jacobum értelmezett szabadságban rejlő sok csalódáson.)

Rónai Pál könyvének olvasói bizonyára örömmel üdvözlik majd e remény lobogóját hajója előárbocán.

Adná Isten, hogy a fiatal Amerika szellemi kincsei hozzájáruljanak egy új európai renaissance mielőbbi kialakulásához. A XVI. század humanizmusa, mely a gondolkodás legkisebb erőfeszítésének elvét hirdette és a mechanika törvényeit alkalmazta a szellemre, a modern ember patologikus aggodalma előtt lassankint elveszti hitelét. Az új renaissance költője az életmisztérium szabad kutatásán alapuló emberjogokat fogja hirdetni azzal az alázattal, amely nélkül nincs gondolatszabadság, annak a fénynek világosságában, amely - mint kiderült - nem lehet sem fizikai, sem matematikai.

Octavio Fialho
Brazília budapesti követe