Csáth Géza

Író, zeneesztéta, orvos. 1887. február 13-án született Szabadkán. Eredeti neve Brenner József. Gyerekkorában csodagyereknek tartották, több hangszeren játszott, festett, és már gimnazista korában novellákat írt és fordított unokatestvérével, Kosztolányi Dezsővel. Első írásait is Kosztolányi ösztönzésére publikálta. Már tizennégy évesen zenekritikákat és karcolatokat írt a Bácskai Hírlapba, és hamarosan kora legjobb zenekritikusává vált. Az elsők között ismerte fel Bartók és Kodály jelentőségét. Zenész szeretett volna lenni, de nem vették fel a Zeneakadémiára. Végül az orvosi pályát választotta, 1909-ben diplomázott a budapesti orvosi egyetemen. 1909-től az ideggyógyászati klinika tanársegédje volt. A klinikán tudatosan rászokott a morfiumra, melynek tudattágító hatása érdekelte. Tisztában volt a morfium veszélyeivel, és eleinte sikerült is kontrolálnia szenvedélyét. Írói képzeletét is többször az idegbeteg emberek groteszk, zilált lelkivilága izgatta, s mindenben a dolgok mélyére kívánt hatolni. Az emberi lélek mélységeit, új tájait térképezte fel, s a modern lélektan eredményeit is felhasználta. Kereste a különös, borzongató eseteket, a megdöbbentő történeteket, melyeket novelláiban dolgozott fel. Első novelláskötete az 1908-ban megjelent A varázsló kertje. 1911-es a Délutáni álom című elbeszéléskötete, amelyben már morfinistaként átélt tapasztalatait is feldolgozta. Csak 1978-ban adták ki az Egy elmebeteg nő naplója című művét, melyben orvosi megfigyeléseit irodalmi formában jegyezte le. 1910-től különböző fürdőhelyeken dolgozott fürdőorvosként, emellett volt ideje az irodalommal foglalkozni. 1914-ben behívták és katonaorvos lett. A fronton nem tudta kontrolálni morfiumfüggőségét, és súlyos morfinista lett. 1915-ben labilis idegállapota miatt szabadságolták, majd 1917-ben végleg leszerelték. Ezután körzeti falusi orvos lett, de a drogról nem tudott leszokni. Feleségével is megromlott kapcsolata, mert az le akarta szoktatni a morfiumról. 1919 januárjában súlyosbodott állapota, már mindenkiben ellenséget látott, teljesen összeroppant. Április-májusban a bajai kórház elmeosztályán kezelték, de megszökött. 1919-ben revolverrel megölte feleségét, önmagát pedig megmérgezte, s felvágta ereit. Sikertelen öngyilkossága után a Szabadkai korházban ápolták, ahonnan ismét megszökött. Amikor Szabadka közelében a szerb demarkációs vonalon 1919. szeptember 29-én elfogták, arzénnal megmérgezte magát.

Forrás: UHU könyváruház
http://www.uhu.hu