1910. április 10-én "reggel fél hatkor a gyönyörű tavaszi nap sugaraiban fecskendeztem be az asztalomon levő fecskendővel az ugyanott pihenő oldatból az első adagot" - emlékezik a sorsdöntően tragikus pillanatra a magyar irodalom "elátkozott nemzedékének" talán legnagyobbja, Csáth Géza, aki a betegségtől való félelmében nyúlt legelőször a kábítószerért, hogy azután soha többé ne szabadulhasson a szenvedély rabságából. A Stubnyafürdő és a budapesti Moravcsik-klinika orvosaként muködő író följegyzései szinte a művek alkotójától idegen, arra miben sem hasonlító embert mutatnak, egyre jobban eltorzuló alkatát, veszendő lelkét idézik meg. Pszichikai folyamatábra, irodalmi kuriozitás dokumentuma, orvosi diagnózisok és tünetleírások gyűjteménye a Napló, mely kizárólag felnőttek kezébe való könyvecske.

Forrás: Legeza Ilona könyvismertetői
https://legeza.oszk.hu