CÍMLAP
|
TARTALOM, ÉLETRAJZ |
Tartalom
Kisebb költemények 1828-1853
Vezérhang.
Kis madár.
A ligethez.
Élet és álom.
Ritornell.
A távolból.
Kettős bú.
Őzike.
A hűség diadalma.
Románcza a királyfiról.
Én és a festő.
Halászleány.
A két holló.
Az uj troubadour.
Emlékezet.
Haszszán.
Harczban haldokló magyar.
A sír.
Parlagi rózsák.
Számadás.
Az én dalom.
Új-évi ajándék.
Költő királysága.
A fehér ruha.
Az örömhez.
«Sírvirágok»-ból.
Tavaszi dal.
Fakadó szerelem.
Berend vitéz.
Az égő ház.
Menyasszonyomhoz.
Monda isten: nap legyen...
Házi boldogság.
Úti dalok.
Kont.
Hazám búja.
Báthori Erzsébet.
Hymnus.
Két dalnok.
A hetyke huszárok.
Az udvari bolond.
A néptörténetből.
Mátyás király Gömörben.
Gazdag szegénység.
Kont fegyvernöke
A hős és kedvese.
Két leány.
Gőzhajón.
Az örömek öröme.
Családi képek.
Az obsitos.
Deák szava és deák szavak.
Kandalló-dal.
A vész szelleme.
Magyar hölgy.
Vahot Imréhez.
Hit, remény és szeretet.
Magyar leány dala.
Bezerédi Istvánhoz.
Zrinyi Ilona.
Kelet népéhez.
A zarándok.
Áldomás Deák Ferenczre.
Barna Bandi és kedvese.
Az éji lámpához.
Hazámhoz.
Egy nagyúri kastélyban.
Levél Vachott Sándorhoz.
Őszi dal.
A pásztortűz.
Két árva.
Balatoni kagylókból.
A királyleány és apródja.
Vásárfia.
Vachott Sándornénak.
Komoly szó a vihar előtt.
Szabadsági dal.
Petőfi Sándor emlékkönyvébe.
Unio.
Induló.
Ütött az óra.
Hazám hölgyeihez.
Honvéd halála.
Egy álom.
Szeresd magyar hazádat.
Elbeszélő költemények
A fekete kutya.
Frangepán Kristófné.
Bosnyák Zsófia.
Csatár-ból.
Az Árpádok-ból.
Álmos.
Árpád, a honalapitó.
Zoltán, a bíró.
Lehel kürte.
Bánk-bán.
IV. Béla.
Szent László-ból.
Életrajz
Garay János
(Szekszárd, 1812. okt. 10. - Pest, 1853. nov. 5.)
Költő, elbeszélő, az MTA l. tagja (1839). Szekszárdi kereskedő fia. 1829-ben orvosnövendék lett Pesten, majd filozófiát hallgatott. 1833-ban a Regélő mellett a Honművész segédszerk.-je. 1834-től hőskölteményeket, hazafias verseket, prózai írásokat jelentetett meg (Csatár, Kont stb.). Szigligetivel, Vajda Péterrel és másokkal 1835-ben a Pesti Drámai Egyesületet alapította. Már közkedvelt író, mégis anyagi gondokkal küszködött családjával. 1837-ben a Rajzolatokat szerk., rá egy évre a pozsonyi Hírnököt. 1839-ben Pestre költözött, a Jelenkor és a Társalkodó szerkesztőségében dolgozott. 1842-től a Jelenkor, a Regélő Pesti Divatlap szerk.-je. A Kisfaludy Társ. tagja (1842). 1843-ban jelent meg Az obsitos c. költeménye, melyben a nagyotmondó Háry János alakját formálta meg. Ugyanebben az évben az MTA nagyjutalmát nyerte el Versei c. kötetéért. 1844-ben megromlott egészségi állapota miatt megvált a szerkesztéstől. 1845-ben állást kapott az Egy.-i Könyvtárban. 1848 eseményeit versekkel támogatta, majd ápr.-ban Vörösmarty javaslatára a pesti egy. nyelvi tanszékét foglalta el. Rövid ideig nemzetőri szolgálatot teljesített, a harcokban azonban betegsége miatt nem vehetett részt. 1848. aug.-szept.-ben Kossuth Hírlapjának segédszerk.-jeként is működött. Világos után haditörvényszék elé állították versei miatt, hamarosan szabadon engedték, de megfosztották katedrájától. 1850-ben az Egy.-i Könyvtárba könyvtártisztnek nevezték ki. Szegénységben, vakon, feleségének diktálva dolgozott haláláig. Versei megzenésítői között van Liszt Ferenc, Erkel Ferenc, Thern Károly stb. Irodalomtörténeti helye Vörösmarty mellett van. Mint polgári származású, nem népies tájékozódású költő és újságíró a m. városi polgárság ízléséhez igazította, ennek stílusában tolmácsolta a romantika nagy emberi és nemzeti témáit. Életművére ezért jellemzőek az idilli, érzelmes, biedermeier szemléleti és stílusjegyek is. - M. Összes munkái (I-V. Ferenczy József kiadása, Bp., 1886-1887); Válogatott munkái (Kovács Antal gondozásában, Szekszárd, 1956). Irod. Ferenczy József: G. J. életrajza (Bp., 1883); Jeney János: G. J. (Bp., 193z); Tóth Dezső: Két "Vörösmarty-epigon" (Irod. tört. Közl., 1960).
Forrás: Magyar életrajzi lexikon, 1000-1990
https://mek.oszk.hu/00300/00355