Ismertető

A regény ott folytatódik, ahol a történet Napos oldal című előzménye abbamaradt. Felméri Kázmér kisfiával együtt visszatér falujába, hogy eddigi kudarcokkal sűrűn tűzdelt, küzdelmes élete után megnyugvást találjon. Hallatlan energiával fog hozzá apja összeomlott vízimalmának újjáépítéséhez és kisfia egyéniségének kifejlesztéséhez. A rengeteg kiadásra a pénzt szobrászkodással keresi meg. Közben egyre inkább összeütközésbe kerül a korlátolt jegyzővel, aki saját malma jövedelmét félti, a pökhendi, gőgbe merevedett báróval, megbarátkozik viszont a körorvossal, akit az író tisztánlátó, de cselekedni képtelen ezért az ivásba menekülő értelmiségi típusaként ábrázol. Mellette felsorakoznak a harmincas évek második fele erdélyi falujának jellegzetes típusai. A szobrász megnyugvási kísérlete csak nem akar sikerülni. Ilona, elvált felesége végül is magával viszi a városba kisfiát, aki pedig legerősebb támasza volt az új élet kiépítésében. Ugyanakkor szerelmi bonyodalomba keveredik a báró feleségével. A szerelemből tragédia lesz. A szobrászt súlyos betegség szögezi ágyhoz, s bár a malom végül is megindul, tudja, hogy sem szerelme, sem fia nem fog visszatérni hozzá.

A regényt ugyanazok az erények - remek emberábrázolás, irónia, öngúny, humor, fordulatosság - jellemzik, mint az előzményét, s teszik az olvasó számára emlékezetessé.

Forrás: Legeza Ilona könyvismertetői
https://legeza.oszk.hu