Bevezetés

Hosszas habozás után, barátaim unszolásának engedve, végre reá adtam magam arra, hogy naplótöredékeimet összeállítsam s egy egésszé illesszem össze.

Mint 1824-ben született, hazám történelmének igen érdekes szakát éltem át. Zsenge ifjúságom s első emlékeim napjai éppen összeesnek Magyarország újra ébredésének korszakával. Utóbb, mint az életbe lépő ifjú, 1843. június hó végső napjaiban, éppen 19 éves koromban tevém le a jogászi vizsgát Késmárkon s még ugyanazon év december havában Pozsonyba indultam, mint gróf Ráday Gedeon, Pest vármegye akkor sokat emlegetett követének írnoka. Az 1843/44-ben Pozsonyban székelő országgyűlés hazánk reformtörekvéseinek egyik legnevezetesebb mozzanatát képviseli; joggal mondhatom tehát, hogy érdekes időszakban kezdettem az élettel magával megismerkedni. E pillanattól kezdve, el levén határozva az akkor dívó eszmék s divat szerint, miszerint öcsém, Ármin gazda leend, én pedig a közpályára lépendek, - hazám minden nevezetesebb mozzanatának részesévé lettem, mert akarva, nem akarva, nem voltam képes többé, mint kissé ideges s érzelgős természetű, megállapodni azon lejtőn, melyre részint hajlam, részint meggyőződés, részint pedig, amint föllebb jelzém, traditio nyomán léptem; mert a politika bármi szerény tevékenysége lejtőjén megállapodni, rendesen csak a végbukás alkalmával vagyunk képesek.

Nem csoda tehát, ha számtalan érdekes tapasztalataimból mintegy kiindulva s azok által indíttatva, sokan barátaim s ismerőseim közül unszoltak, írnám meg "Mémoire"-jaimat. Mémoire-okat nem írhatok, mert soha semmiféle helyzetében az életnek, s hazám a közel lefolyt 45 év alatti eseményei alatt, sem fő, sem kiváló szerepet nem vittem; segédkeztem, napszámoskodtam, kortesvezér valék, sürgölődtem, forgolódtam s mindig igen sokra reá értem ugyan, de soha oly állásra szert nem tettem -, de mint szerény s minden hiúságtól ment, öntudatos ember, azt elérni nem is vágyakodtam -, mely állás kidomborodónak, kiválónak lett volna mondható.

Megengedem azonban, hogy változatos s gyakran a regényességet megközelítő élményeim fölemlítése, - lehet bizonyos tekintetben mulattató s némely esetekben tanulságos is, amennyiben nem árt nekünk néha-néha egy visszapillantást tennünk, mert amilyen igaz, hogy reformjaink keresztülvitele következtében nem minden jól van úgy, amint van, éppen oly igaz az is, hogy nem mind rossz az, amint hajdan volt.

Einleitung

Nach langer Hesitation und nachdem meine Freunde mir zugesprochen haben, habe ich mich endlich entschlossen, meine Tagebuchfragmente einheitlich zusammen zu stellen.

Als ich 1824 geboren wurde, erlebte ich einen sehr interessanten Teil meiner Vaterlandsgeschichte. Meine frühe Jugendzeit und ersten Erinnerungstage sind mit der Epoche einer neuen Bewubtseinbildung in Ungarn zusammengefallen. Später, als ich 19 Jahre alt war, habe ich in Kesmark das juristische Examen gemacht, noch im Dezember des selben Jahres bin ich nach Pressburg gegangen, als Hilfssekretär von dem damals weit bekannten Grafen Gedeon von Ráday, Gesandter von Komitat Pest. Der im Jahre 1843/44 in Pressburg tagende Ständetag steht für einen der wichtigsten Schritte der Reformen in unserer Vaterlandsgeschichte. Man kann also mit Recht sagen, dass ich in einer interessanten Epoche mit dem Leben selbst bekannt geworden bin. Damals wurde nach der herrschenden Sitte und Mode beschlossen, dass mein jüngerer Bruder Armin (Hermann) Landwirt werden soll und ich im öffentlichen Leben arbeiten soll, so habe ich an allen herausragenden Ereignissen meines Vaterlandes teilgenommen. Ob ich wollte oder nicht, ich konnte nicht stehen bleiben auf dem Hang, wohin es mich einerseits meine Nervosität und mein sentimentales Wesen, anderseits auch meine Tradition, wie ich oben erwähnt habe, führte. Denn wenn es mit der Politik bergab geht, können wir nicht stehen bleiben; wir bleiben erst stehen, wenn der Letzte Sturz kommt.

Es ist also kein Wunder, dass ich, aufgrund meiner zahlreichen interessanten Erfahrungen einen Stoss bekam, und meine Freunde und Bekannten mich angetrieben haben meine "Memoires" zu schreiben. Memoiren konnte ich nicht schreiben, denn nicht im irgendeiner Tage des Lebens unter dem Ereignissen der letzten 45 Jahr habe ich eine bedeutende Rolle gespielt: ich habe im Vorlauf der vergangenen 45 Jahre als Tagelöhner meinem Volk gedient, ich habe Wahlkämpfe geführt, ich habe sehr vieles getan aber auch sehr viel Zeit gehabt, jedoch nie eine bedeutende Stellung, die als hervorragend bezeichnet hätte werden können, innegehabt oder erstrebt.

Ich lasse zu, dass meine Erfahrungen, die oft wechselhaft sein könnten, in einigen Fällen komisch und manchmal auch belehrend sind, wenn wir zurückblicken. Einerseits ist es wahr, dass durch unsere Reformen nicht alles so gut geworden ist, wie es sein könnte und es ist genauso wahr, dass nicht alles schlecht ist, was früher war.