Friedrich Dürrenmatt

A nagy Romulus

Történelmietlen történelmi komédia négy felvonásban

 

Fordította: Fáy Árpád

 

SZEMÉLYEK

ROMULUS AUGUSTUS, nyugatrómai császár
JULIA, a felesége
REA, a leánya
ISAURIAI ZÉNÓ, keletrómai császár
AEMILIANUS, római patrícius
MARES, hadügyminiszter
TULLIUS ROTUNDUS, belügyminiszter
SPURIUS TITUS MAMMA, a lovasság prefektusa
ACHILLES
PYRAMUS
APOLLYON, műkereskedő
CAESAR RUPF, nagyiparos
PHYLAX, színész
ODOAKER, a germánok fejedelme
THEODERICH, az unokaöccse
PHOSPHORIDOS
SULPHURIDES
Szakács, szolgák, germánok

Idő: Krisztus születése után négyszázhetvenhatban,      
március 15-e reggelétől március 16-a reggeléig      
Szín: Romulus császár campaniai villája

 


 

I. FELVONÁS

A négyszázhetvenhatodik esztendőt írjuk; egy márciusi nap kora reggelén, már-már kidőlő lován megérkezik Spurius Titus Mamma prefektus a császár campaniai nyári rezidenciájába. Őfelsége a császár egyébként télen is itt lakik. Spurius Titus Mamma piszkosan, bal karján vérfoltos kötéssel, nagy nehezen leugrik lováról. Tántorog, közben rengeteg kotkodácsoló tyúkot riaszt fel maga körül. Mivel egy lelket sem lát, sietve végigmegy a villán, végül belép a császár dolgozószobájába. Itt is sivár elhagyatottság fogadja. Néhány rozoga, csámpás szék, körül a római történelem államférfiainak, bölcselőinek és költőinek tiszteletre méltó mellszobrai, valamennyiük arca kissé túlzottan komoly

SPURIUS TITUS MAMMA
Halló! Halló!

Csönd. A prefektus azonban végül a háttér közepén az ajtó mellett jobbról és balról két ősöreg komornyikot pillant meg, Pyramust és Achillest. Aggok, szürkék s mozdulatlanok, mint a szobrok; évek hosszú sora óta szolgálják az imperátorokat. A prefektus elcsodálkozva mered rájuk, tiszteletet gerjesztő megjelenésük lenyűgözi, egészen elbátortalanodik

Halló!

PYRAMUS
Csendesebben, fiatalember.

SPURIUS TITUS MAMMA
Végre. Már azt hittem, üres a ház. Kutyamód elfáradtam. (Zihálva beleveti magát egy székbe)

ACHILLES
Kicsoda maga?

SPURIUS TITUS MAMMA
Spurius Titus Mamma, a lovasság prefektusa.

PYRAMUS
És mit akar?

SPURIUS TITUS MAMMA
Beszélnem kell a császárral.

ACHILLES
Bejelentette magát?

SPURIUS TITUS MAMMA
Formaságokra most nincs idő. A hír, melyet hoztam, sürgető.

PYRAMUS
Egy római császár udvarában semmi sem sürgető, Spurius Titus Mamma.

SPURIUS TITUS MAMMA
(dühösen felugrik) Páviából hozok üzenetet. Rossz hírt, Orestestől, a császár hadvezérétől.

A két komornyik tűnődve összenéz

PYRAMUS
Rossz hírt, Páviából.

ACHILLES
(fejét csóválja) Pávia túlságosan jelentéktelen város ahhoz, hogy onnan csakugyan rossz hír érkezhessék.

SPURIUS TITUS MAMMA
Összeomlik a római világbirodalom. (A komornyikok nyugalma teljesen kihozza a sodrából)

PYRAMUS
Lehetetlen.

ACHILLES
Egy olyan hatalmas vállalkozás, mint a római impérium, nem is omolhat össze.

SPURIUS TITUS MAMMA
Jönnek a germánok!

ACHILLES
Azok már ötszáz éve folyton jönnek, Spurius Titus Mamma.

SPURIUS TITUS MAMMA
(megragadja Achillest, és úgy megrázza, mint valami korhadt oszlopot) Hazafias kötelességem, hogy beszéljek a császárral! Tüstént!

ACHILLES
Mi az olyan hazafiságot, amely ellentétes a művelt ember magatartásával, nem tartjuk kívánatosnak.

SPURIUS TITUS MAMMA
Ó, egek. (Csüggedten elengedi Achillest)

PYRAMUS
(csitítja a prefektust) Egy tanácsot, fiatalember. Ha megfogadja, villámgyorsan eléri célját. Menjen a főudvarmesterhez. Két óra múlva fogad. Pontban tízkor. Iratkozzék fel a jelentkezők listájára, a belügyminisztertől kérjen engedélyt, hogy egy fontos hírt közölhessen az udvarral, s akkor néhány nap múlva talán személyesen, a császárnak magának tehet jelentést.

SPURIUS TITUS MAMMA
(döbbenten) A főudvarmesterhez!

PYRAMUS
Jobbra a sarkon túl, balról a harmadik ajtó.

SPURIUS TITUS MAMMA
A belügyminisztertől!

PYRAMUS
Hetedik ajtó, jobbra.

SPURIUS TITUS MAMMA
(még mindig magánkívül) Hogy a hírt néhány nap múlva jelenthessem...

ACHILLES
Néhány hét múlva.

SPURIUS TITUS MAMMA
Boldogtalan Róma! Két komornyik okozta vesztedet! (Kétségbeesve kirohan balra)

Azok ketten újra megkövülnek

ACHILLES
Megrendülve kell megállapítanom: századunk erkölcsei az idő gyarapodásával rohamosan fogynak.

PYRAMUS
Aki minket lebecsül, Róma sírját ássa.

Az ajtón, a két komornyik között, belép a császár: Romulus Augustus, bíbor tógában. Fején arany babérkoszorú. Őfelsége túl van az ötvenen, nyugodt, kedélyes, nyílt

PYRAMUS és ACHILLES
Salve, Caesar!

ROMULUS
Salve. Ma van március idusa?

ACHILLES
Parancsára, császárom. Ma március idusa van. (Meghajol)

ROMULUS
Történelmi dátum. A törvény szerint ezen a napon kell kifizetnem birodalmam tisztviselőit és alkalmazottait. Régi babona! Állítólag arra jó, hogy meg ne öljék a császárt. Kerítsétek elő a pénzügyminisztert.

ACHILLES
A pénzügyminiszter megszökött, felség.

ROMULUS
Megszökött?

PYRAMUS
Az államkasszával, császárom.

ROMULUS
Miért? Hiszen üres volt.

ACHILLES
A pénzügyminiszter azt reméli, hogy ily módon valamiképp takargatni lehet az állami pénzügyek teljes csődjét.

ROMULUS
Bölcs ember. Aki el akarja kerülni a nagy botrányt, legjobban teszi, ha kisebbet rendez. Tüntessük ki a "Haza megmentője" címmel. Hol tartózkodik jelenleg?

ACHILLES
Siracusában. Cégvezetői állást vállalt egy borexport cégnél.

ROMULUS
Reméljük, hogy e hűséges tisztviselő a polgári kereskedelemben kárpótolja majd magát azokért a veszteségekért, amelyek az állami szolgálat velejárói... Nesztek! (Leveszi fejéről babérkoszorúját, letör két levelet, és átnyújtja nekik) Az arany babérlevél értékét számítsátok át sestertiusokra. De a visszajáró pénzt ideadjátok! A szakácsot kell még kifizetnem, birodalmam legfontosabb emberét.

PYRAMUS és ACHILLES
Parancsára, ó, császárom.

ROMULUS
Trónra lépésemkor harminchat levél volt ezen az aranykoszorún, a császári hatalom jelképén, most mindössze öt van rajta. (Elgondolkozva nézegeti babérkoszorúját, majd újra a fejére helyezi) Az uzsonnámat.

PYRAMUS
Az ozsonnát.

ROMULUS
Az uzsonnát. Hogy mi a klasszikus latinság, azt az én házamban én határozom meg.

Az öreg egy asztalkát hoz be, rajta az uzsonna. Sonka, kenyér, fügebor, egy csésze tej s kehelyben egy tojás. A császár feltöri

Augustus nem tojt?

PYRAMUS
Nem, császárom.

ROMULUS
Tiberius?

PYRAMUS
A Juliusok semmit.

ROMULUS
És a Flaviusok?

PYRAMUS
Domitianus. De az ő tojásait felséged határozottan nem óhajtja fogyasztani.

ROMULUS
Domitianus rossz császár volt. Tőlem tojhat, amennyit akar, én meg nem eszem.

PYRAMUS
Parancsára, császárom.

ROMULUS
(kikanalazza a tojást) És ez a tojás kitől való?

PYRAMUS
Mint rendesen, Marcus Aureliustól.

ROMULUS
Derék tyúk. A többi császár hajítófát sem ér. Tojt még valaki?

PYRAMUS
(kissé zavartan) Odoaker.

ROMULUS
Lámcsak!

PYRAMUS
Két tojást.

ROMULUS
Óriási! És hadvezérem, Orestes, akinek ezt a germán fejedelmet le kellene győznie?

PYRAMUS
Semmit.

ROMULUS
Semmit... Nem is becsültem sokra sohasem. Ma este az asztalomon legyen, gesztenyével töltve.

PYRAMUS
Igenis, felség.

ROMULUS
(sonkát és kenyeret eszik) És a nevemről elnevezett tyúkról nincs semmi jelentenivalód?

PYRAMUS
Legnemesebb és legtehetségesebb jószágunk, a római baromfitenyésztés mintapéldánya.

ROMULUS
Tojik-e a nemes állat?

Pyramus segélykérően Achillesre néz

ACHILLES
Majdnem, felség.

ROMULUS
Majdnem? Hát ez mit jelentsen? Egy tyúk vagy tojik, vagy nem tojik.

ACHILLES
Még nem, császárom.

ROMULUS
(határozott kézmozdulatot tesz) Tehát egyáltalán nem. Serpenyőbe vele, aki semmire se jó. A szakács készítse el velem és Orestesszel együtt Caracallát is.

PYRAMUS
Caracallát tegnapelőtt fogyasztotta el felséged Arábiai Fülöppel együtt, a vajas spárga mellé.

ROMULUS
Akkor süsse meg a szakács hivatali elődömet, Julius Nepost, az sem való másra. És a jövőben az Odoaker-tyúk tojásait kérem a reggelihez. Minden rokonszenvem az övé. Csodálatosak a képességei. Amit jól csinálnak ezek a germánok, azt át kell venni tőlük... ha már egyszer ide jönnek.

Balról Tullius Rotundus belügyminiszter rohan be halottsápadtan

TULLIUS ROTUNDUS
Felség!

ROMULUS
Mit akarsz császárodtól, Tullius Rotundus?

TULLIUS ROTUNDUS
Rettenetes! Szörnyűség!

ROMULUS
Tudom, kedves belügyminiszterem, két éve nem folyósítottam a fizetésedet, és ma, mikor meg akartam tenni, a pénzügyminiszter megugrott az államkasszával.

TULLIUS ROTUNDUS
Császárom, helyzetünk olyan katasztrofálisra fordult, hogy itt már senki sem gondol pénzre.

ROMULUS
(tejet iszik) No, akkor most újra szerencsém volt.

TULLIUS ROTUNDUS
Spurius Titus Mamma két nap, két éjszaka vágtatott lóhalálában, hogy hírt hozzon felségednek Páviából.

ROMULUS
Két nap, két éjszaka? Ez már valami! Üssük lovaggá ezért a sportteljesítményért.

TULLIUS ROTUNDUS
Rögtön felséged elé vezetem Spurius Titus Mamma lovagot.

ROMULUS
De hiszen bizonyára nagyon fáradt.

TULLIUS ROTUNDUS
A testi-lelki összeomlás határán.

ROMULUS
Akkor vezesd a ház legcsendesebb vendégszobájába, Tullius Rotundus. A sportolóknak is szükségük van alvásra.

TULLIUS ROTUNDUS
(meghökkenve) De a jelentés, felség!

ROMULUS
Éppen azért. Még a legszörnyűbb jelentés is szinte kellemesen hangzik egy kipihent, frissen fürdött és borotvált ember szájából, ha ráadásul jól meg is ebédelt. Holnap jöjjön.

TULLIUS ROTUNDUS
(tanácstalanul) De felség! Világrengető jelentésről van szó!

ROMULUS
Jelentések sohasem rengetik meg a világot. A tények igen, de ezeken nem tudunk változtatni, mert amikorra a jelentés befut, már megtörténtek. A jelentések csak felizgatják a világot, épp ezért lehetőleg le kell szokni róluk.

Tullius Rotundus zavartan meghajol, és balra kimegy. Pyramus egy nagy szelet marhasültet tálal fel Romulusnak

ACHILLES
Apollyon műkereskedő.

APOLLYON
(balról belép, elegánsan, görögösen öltözve, meghajol) Felség!

ROMULUS
Három hétig várakoztattál, Apollyon műkereskedő.

APOLLYON
Bocsásson meg felség, de Alexandriában voltam árverésen.

ROMULUS
Neked fontosabb egy árverés Alexandriában, mint a római impérium csődtömege?

APOLLYON
Felség, az üzlet - üzlet.

ROMULUS
Na és? Talán elégedetlen voltál a mellszobrokkal, amelyeket eladtam neked? Különösképp Cicero, micsoda pompás darab.

APOLLYON
Kivételes eset, felség. Ötszáz gipszöntvényt szállítottam belőle a gimnáziumoknak, amelyeket most alapítanak mindenfelé a germán őserdőkben.

ROMULUS
Az isten szerelméért, Apollyon, civilizálják Germániát?

APOLLYON
Az értelem világossága feltartóztathatatlan. Ha a germánok civilizálják országukat, nem fognak többé betörni a római birodalomba.

ROMULUS
(a marhasültet vagdalja) Ha a germánok Itáliába vagy Galliába jönnek, akkor mi civilizáljuk őket; de ha Germániában maradnak, akkor önmagukat civilizálják, és az rettenetes lesz... Nos, hát megveszed a maradék mellszobrokat, vagy sem?

APOLLYON
(körülnéz) Még egyszer alaposan meg kell néznem. Mellszobrokban gyenge most a kereslet. Szoborból ma voltaképpen csak a nagy bokszolók és a telt keblű hetérák kelendők. Egyébként is úgy látom, egyiknek-másiknak kétes a stílusa.

ROMULUS
Minden mellszobornak olyan a stílusa, Apollyon, amilyet megérdemel. Achilles, adj Apollyonnak egy létrát.

Achilles egy kis létrát hoz a műkereskedőnek; a görög felmászik rá, s ettől kezdve belemerül a mellszobrok vizsgálatába. Hol felmászik, hol le, majd odább csúsztatja a létrát. Jobbról belép a császárné, Julia

JULIA
Romulus!

ROMULUS
Te vagy, drágám?

JULIA
Legalább ebben a szent pillanatban ne ennél!

ROMULUS
(leteszi a kést és a villát) Ahogy kívánod, Juliám.

JULIA
Fő a fejem a gondoktól, Romulus. Aebius főudvarmester értésemre adta, hogy rettenetes hír érkezett. Én ugyan nem túlságosan bízom Aebiusban, mert germán, tulajdonképpen Äbi a neve...

ROMULUS
Aebius az egyetlen ember, aki folyékonyan beszél mind az öt világnyelven, latinul, görögül, héberül, germánul és kínaiul, egyébként őszintén be kell vallanom, szerintem a germán és a kínai egykutya. De bármint van is, Aebius olyan művelt, amilyen egy római sosem lehet.

JULIA
Határozottan germánbarát vagy, Romulus.

ROMULUS
Ostobaság. Korántsem szeretem őket annyira, mint a tyúkjaimat.

JULIA
Romulus!

ROMULUS
Pyramus, hozd be a feleségem terítékét és Odoaker első tojását.

JULIA
Megkérlek, légy tekintettel beteg szívemre.

ROMULUS
Épp ezért ülj le és egyél.

JULIA
(sóhajtva asztalhoz ül a bal oldalra) Hajlandó vagy végre megmondani, mi az a rettenetes hír, amely ma reggel érkezett?

ROMULUS
Nem tudom. A futár, aki hozta, még alszik.

JULIA
Akkor ébresztesd fel, Romulus!

ROMULUS
Gondolj a szívedre, drágaságom.

JULIA
Mint a Haza Anyja...

ROMULUS
Mint a Haza Atyja, talán én vagyok Róma utolsó császára, és már emiatt is némileg reménytelen a pozícióm a világtörténelemben. Mindenképpen rosszul járok. De egy érdememet nem engedem elvitatni: soha senki nem állíthatja rólam, hogy valaha is fölöslegesen megzavartam volna egy ember álmát.

Jobbról bejön Rea, a császár leánya

REA
Jó napot, apa.

ROMULUS
Jó napot, lányom.

REA
Jól aludtál?

ROMULUS
Mióta császár vagyok, mindig jól alszom.

Rea leül az asztal jobb oldalán

ROMULUS
Pyramus, hozd a hercegnő terítékét és Odoaker második tojását.

REA
Ó, hát Odoaker még egyet tojt?

ROMULUS
Az ilyen germán folyton tojik. Kérsz sonkát?

REA
Nem.

ROMULUS
Hideg marhasültet?

REA
Nem.

ROMULUS
Halacskát?

REA
Azt sem.

ROMULUS
(a homlokát ráncolja) Fügebort?

REA
Nem, apám.

ROMULUS
Mióta Phylax, a színész, deklamálni tanít, nincs étvágyad. Mit tanultok most?

REA
Antigoné siratóénekét, mielőtt a halálba indul.

ROMULUS
Ne foglalkozz ezzel az ósdi, szomorú szöveggel, a komédiában gyakorold magad, az sokkal jobban illik hozzánk.

JULIA
(felháborodva) Romulus, jól tudod, ilyesmi nem illő egy lányhoz, akinek három éve germán fogságban sínylődik a jegyese...

ROMULUS
Nyughass, asszony. Aki az utolsókat rúgja, mint mi itt valamennyien, az már csak a komédiát értheti meg.

ACHILLES
Mares hadügyminiszter sürgős ügyben meghallgatást kér a császártól.

ROMULUS
Különös, a hadügyminiszter mindig olyankor jelentkezik, amikor irodalomról beszélek. Jöjjön reggeli után.

JULIA
Achilles, jelentsd a hadügyminiszternek: a császári család örömmel várja.

Achilles meghajol, balra kimegy. Őfelsége szalvétával megtörli a száját

ROMULUS
Megint túlzottan harcias vagy, drágaságom.

A hadügyminiszter balról be. Meghajol

MARES
Felség!

ROMULUS
Furcsa, milyen sápadt ma valamennyi udvari tisztviselőm. Már a belügyminiszternél is feltűnt. Mit akarsz, Mares?

MARES
Mint a germánokkal vívott háború kimeneteléért felelős miniszter, felkérem felségedet, azonnal fogadja Spurius Titus Mammát, a lovasság prefektusát.

ROMULUS
Még mindig nem alszik az a sportoló?

MARES
Katonához nem méltó az alvás, ha tudja, hogy császára veszélyben van.

ROMULUS
Tisztjeim kötelességtudása kezd az idegeimre menni.

JULIA
(feláll) Romulus!

ROMULUS
Mit óhajtasz, legdrágább Juliám?

JULIA
Tüstént fogadd Spurius Titus Mammát.

Pyramus valamit súg a császár fülébe

ROMULUS
Felesleges, drágám. Pyramus épp most jelenti, hogy Odoaker egy harmadikat tojt.

JULIA
Romulus, birodalmad alatt inog a föld, katonáid az életüket áldozzák érte, és te szüntelenül ezekről a tollas dögökről beszélsz.

ROMULUS
Tökéletesen jogos, drágám, mióta ludak mentették meg a Capitoliumot. Spurius Titus Mammára nincs többé szükségem. Odoaker germán fejedelem meghódította Páviát, mert a nevét viselő tyúk ma hármat tojt. Ha még ennyi logika sem volna a természetben, meginogna bizalmam az egész világrendben.

Általános megrökönyödés

REA
Apám!

JULIA
Ez nem igaz!

MARES
Sajnos, ez az igazság, felség. Pávia elesett. Rómát most érte történelmének legkeservesebb veresége. A prefektus elhozta Orestes fővezér utolsó üzenetét, mielőtt egész hadseregével germán fogságba esett.

ROMULUS
Ismerem hadvezéreim utolsó szavait, mielőtt germán fogságba esnek: "Harcolunk az utolsó csepp vérünkig!" Mindegyik ezt mondta eddig. Hadügyminiszter, mondd meg a lovasság prefektusának, hogy most már aztán végérvényesen feküdjék le, és aludja ki magát.

Mares szótlanul meghajol, balra távozik

JULIA
Tenned kell valamit, Romulus, cselekedned kell, de azonnal, különben elvesztünk!

ROMULUS
Kiáltványt intézek katonáimhoz. Ma délután elkészítem a kiáltvány tervezetét.

JULIA
Hiszen légióid az utolsó emberig átszöktek a germánokhoz.

ROMULUS
Akkor kinevezem Marest birodalmi marsallá.

JULIA
Mares hülye.

ROMULUS
Ez igaz, viszont melyik értelmes embernek jutna ma eszébe hadügyminiszteri tárcát vállalni a római impériumban... Kiadatok egy kommünikét, hogy a legjobb egészségnek örvendek.

JULIA
Mit használ az?

ROMULUS
Drágaságom, többet csak nem kívánhatsz tőlem, mint azt, hogy uralkodjam.

APOLLYON
(lemászott a létráról, a császárhoz lép, egy mellszoborra mutat) Ezért az Ovidiusért három aranyat ajánlok fel, felség.

ROMULUS
Négyet. Ovidius nagy költő volt.

JULIA
Miféle ember ez itt, Romulus?

ROMULUS
Apollyon, siracusai műkereskedő, neki adom el a mellszobraimat.

JULIA
Csak nem kótyavetyéled el Róma nagy múltjának legjelentősebb költőit, bölcselőit és államférfiait?!

ROMULUS
Végkiárusítást rendezünk.

JULIA
Ne feledd, hogy atyám, Valentinianus, csak ezeket a mellszobrokat hagyta rád.

ROMULUS
Hiszen te is itt vagy még, drágaságom.

REA
Nem, ezt nem lehet kibírni. (Feláll)

JULIA
Rea!

REA
Megyek, tanulom az Antigonét! (Jobbra távozik)

JULIA
Látod, már a lányod sem ért meg téged.

ROMULUS
Mert szavalni tanul.

APOLLYON
Három arany és hat sestertius. Utolsó ajánlatom, felség.

ROMULUS
Végy át még néhány szobrot, akkor megszámítom en gros áron.

Apollyon újra felmászik a létrára. Balról berohan a belügyminiszter

TULLIUS ROTUNDUS
Felség!

ROMULUS
Mit akarsz már megint, Tullius Rotundus?

TULLIUS ROTUNDUS
Isauriai Zénó, a keletrómai császár menedéket kér.

ROMULUS
Isauriai Zénó? Hát már az sem érzi magát biztonságban, saját Konstantinápolyában?

TULLIUS ROTUNDUS
Ebben a világban már senki sincs biztonságban.

ROMULUS
Hol az az isauriai?

TULLIUS ROTUNDUS
Az előszobában.

ROMULUS
A kamarásait is magával hozta, Sulphuridest és Phosphoridost?

TULLIUS ROTUNDUS
Csak ők tudtak elmenekülni vele.

ROMULUS
Ha Sulphurides és Phosphoridos kint marad, akkor Zénó bejöhet. Nem bírom a bizánci kamarások szigorúságát.

TULLIUS ROTUNDUS
Igenis, császárom.

Balról beront Zénó császár, az isauriai, öltözéke sokkal drágább és elegánsabb, mint nyugatrómai kollégájáé

ZÉNÓ
Magasztos császári fivérem, üdvözöllek.

ROMULUS
Üdvözöllek.

ZÉNÓ
Üdvözöllek, magasztos császári nővérem.

Ölelések

(Zénó a menedéket kérő keletrómai császár pózába vágja magát)
Segítségért esdeklek én...

ROMULUS
Kedves Zénó, nem ragaszkodom hozzá, hogy felmondd a bizonyára nagyszámú strófákat, amelyeket a bizánci ceremónia ír elő a menedéket kérő császárnak.

ZÉNÓ
Nem akarom rászedni kamarásaimat.

ROMULUS
Én még csak be sem engedtem a kamarásaidat.

ZÉNÓ
Helyes, akkor hát, ha kamarásaim nem ellenőriznek, ma kivételesen nem mondom fel az előírt formulát. Kimerültem... Mióta Konstantinápolyt elhagytam, naponta körülbelül háromszor fel kellett mondanom a "Segítségért esdeklek én" számtalan versszakát, minden elképzelhető személyiség előtt. Tönkrement bele a hangom.

ROMULUS
Ülj le.

ZÉNÓ
Köszönöm. (Megkönnyebbülten asztalhoz ül)

E pillanatban berontanak a kamarások, mindketten komor, fekete öltönyben

SULPHURIDES és PHOSPHORIDOS
Felség!

ZÉNÓ
Jóságos ég! Végül mégis bejutottak a kamarásaim.

SULPHURIDES
A siratóverset, felség!

ZÉNÓ
Már felmondtam, Sulphurides és kedves Phosphoridos.

SULPHURIDES
Lehetetlen, felség. A büszkeségéhez folyamodom. Ön nem akármilyen menekülő magánszemély. Ön emigráns keletrómai császár, s mint ilyennek, örömmel kell alávetnie magát a bizánci udvari ceremóniának, ha mégoly érthetetlen is ez önnek. Nos, szabad kérnem?

ZÉNÓ
Ha feltétlenül muszáj.

PHOSPHORIDOS
Muszáj, felség. A bizánci szertartás nemcsak jelképe a világrendnek, hanem a világrend maga. Ideje, hogy ezt végre megértse. Tehát rajta, felség! Ne szégyenítse meg továbbra is kamarásait.

ZÉNÓ
Hiszen már csinálom.

SULPHURIDES
Három lépést hátra, felség.

PHOSPHORIDOS
Gyászállás, felség.

ZÉNÓ
Segítségért esdeklek én, ó Hold, ki úr vagy mindenségünk sötét egén, segélyt keresve...

SULPHURIDES
...kegyet keresve...

ZÉNÓ
...kegyet keresve lépek hozzád, jó Holdunk...

PHOSPHORIDOS
...Napunk...

ROMULUS
Achilles! Pyramus!

PYRAMUS
Császárom?

ACHILLES
Felség?

ROMULUS
Hajítsátok ki a két bizánci kamarást, és zárjátok őket a baromfiudvarba!

ACHILLES
Igenis, császárom.

SULPHURIDES
Tiltakozunk!

PHOSPHORIDOS
Ünnepélyesen és erélyesen!

Achilles és Pyramus végül is kituszkolják őket az ajtón. Achilles eltűnik velük. Pyramus kimerülten törölgeti homlokáról a verejtéket.

ZÉNÓ
Hál' istennek, csakhogy kint vannak! Amikor a nyakamon ülnek, úgy érzem magam, mint akit élve eltemettek, fulladozom a zagyva formuláktól és szabályoktól. Stílusosan kell mozognom, stílusosan beszélnem, stílusosan ennem és innom, már a falra mászom a sok stílustól. De abban a pillanatban, ahogy kiteszik a lábukat, feltámad bennem isauriai elődeim ősi ereje, az a sziklaszilárd hit... mondd csak, elég erős a kerítés a baromfiudvar körül?

ROMULUS
Afelől nyugodt lehetsz. Pyramus, hozz egy terítéket és tojást Zénónak.

PYRAMUS
Már csak egy tojásunk van, a Domitianusé.

ROMULUS
Ezúttal az is jó lesz.

ZÉNÓ
Mi tulajdonképpen hét éve háborút viselünk egymás ellen. Csak a közös germán veszedelem miatt nem került sor nagyobb összecsapásra seregeink között.

(Kissé zavarban van)

ROMULUS
Háború? Nem tudok róla.

ZÉNÓ
De hiszen elvettem tőled Dalmáciát.

ROMULUS
Enyém volt valaha is?

ZÉNÓ
A birodalom legutóbbi felosztásakor neked ítélték.

ROMULUS
Te, Zénó, császárok között legyen mondva: én már régóta képtelen vagyok áttekinteni a világpolitikát. Tulajdonképpen miért kellett elhagynod Konstantinápolyt?

ZÉNÓ
Anyósom, Verina, szövetkezett a germánokkal, és elkergetett.

ROMULUS
Sajátságos. De hiszen remekül megértettétek egymást a germánokkal.

ZÉNÓ
(sértődötten) Romulus!

ROMULUS
Szövetkeztél velük, hogy letaszítsd tulajdon édesfiadat a császári trónról... ha jól tájékoztattak a bizánci utódlás bonyolult viszonyairól.

JULIA
Romulus!

ZÉNÓ
A germánok elözönlik birodalmainkat. A gátakat többé-kevésbé már áttörték. Nem menekülhetünk már külön-külön. Nem engedhetjük meg magunknak azt a fényűzést, hogy kicsinyes gyanúsítgatás rontsa testvér-impériumaink viszonyát. Most a kultúrát kell megmentenünk.

ROMULUS
Hogyan? A kultúra olyasmi, amit meg lehet menteni?

JULIA
Romulus!

APOLLYON
(közben néhány mellszoborral odalépett a császárhoz) A két Gracchusért, Pompejusért, Scipióért és Catóért: két aranyat és hat sestertiust.

ROMULUS
Három aranyat.

APOLLYON
Jó, de akkor Mariust és Sullát is viszem. (Újra felmászik a létrára)

JULIA
Romulus, követelem, nyomban küldd el ezt a műkereskedőt.

ROMULUS
Sajnos, Juliám, ezt nem engedhetjük meg magunknak. Nincs kifizetve még a baromfitakarmány.

ZÉNÓ
Bámulok. Egy világ áll lángokban, és ti itt idétlen tréfákon derültök. Naponként ezren és ezren halnak meg, ti meg itt ültök ölbe tett kézzel. Mi köze a baromfitakarmánynak a ránk törő barbárokhoz?

ROMULUS
Elvégre nekem is vannak gondjaim.

ZÉNÓ
Úgy látom, itt még nem ismerték fel: mit jelent igazán a világot fenyegető germán veszedelem. (Ujjaival dobol az asztalon)

JULIA
Én is egyre ezt hajtogatom.

ZÉNÓ
A germánok sikereit nem lehet pusztán anyagi okokkal magyarázni. Nézzünk a dolgok mélyére. Városaink megadják magukat, katonáink átszöknek, népeink nem hisznek már bennünk, mert mi magunk is kételkedünk önmagunkban. Romulus! Össze kell szednünk magunkat, felidézni régi nagyságunkat, Caesar, Augustus, Trajanus, Konstantin emlékét. Nincs más út. Ha nem hiszünk magunkban és világpolitikai küldetésünkben, elvesztünk.

ROMULUS
Jó, hát higgyünk.

Hallgatás. Most hivő tartásban ülnek

ZÉNÓ
(kissé bizonytalanul) Te hiszel?

ROMULUS
Sziklaszilárdan.

ZÉNÓ
Régi nagyságunkban?

ROMULUS
Régi nagyságunkban.

ZÉNÓ
Történelmi küldetésünkben?

ROMULUS
Történelmi küldetésünkben.

ZÉNÓ
És te, Julia császárné?

JULIA
Én mindig is hittem.

ZÉNÓ
(megkönnyebbülten) Ugye, milyen nagyszerű érzés? Az embert valósággal meglegyinti a hit fuvallata, amint jótékonyan keresztüláramlik a termeken. De éppen ideje is volt.

Valamennyien hivő testtartásban ülnek

ROMULUS
És most?

ZÉNÓ
Mit akarsz ezzel mondani?

ROMULUS
Most hát hiszünk.

ZÉNÓ
Ez a fődolog.

ROMULUS
De mi történjék ezután?

ZÉNÓ
Nem fontos.

ROMULUS
De a szellemi magatartás nem elegendő. Valamit talán tennünk is kell.

ZÉNÓ
Jön az magától. Most még csak valami eszmét kell kitalálnunk, amit szembeállíthatunk a germánok jelmondatával: "A szabadságért és a jobbágyságért!" Én a következőt javasolnám: "Istenért és a rabszolgaságért!"

ROMULUS
Nem tudom, Isten a mi oldalunkon áll-e... Híreink e tekintetben eléggé bizonytalanok.

ZÉNÓ
"A jogrendért! A zsarnokság ellen!"

ROMULUS
Ez se jó. Én inkább egy gyakorlati s megvalósítható jelmondatot ajánlanék. Például: "Tyúktenyésztéssel a mezőgazdaságért!"

JULIA
Romulus!

Mares berohan balról. Magánkívül van

MARES
A germánok Róma felé menetelnek!

Zénó és Julia rémülten felugrik

ZÉNÓ
Mikor indul a legközelebbi hajó Alexandriába?

ROMULUS
Holnap fél kilenckor. Mihez akarsz ott kezdeni?

ZÉNÓ
Menedéket kérek Abesszínia császárától. Onnan folytatom tovább rendületlenül a harcot a germánság ellen, habár úgy érzem, jobb sorom lenne germán fogságban, mint a kamarásaiméban.

JULIA
(lassan visszatér az önuralma) Romulus, a germánok Róma ellen vonulnak, és te még mindig reggelinél ülsz.

ROMULUS
(ünnepélyesen felemelkedik) Ez a politikusok kiváltsága... Mares, előléptetlek birodalmi marsallá.

MARES
Meg fogom menteni Rómát, ó, császár! (Térdre esik, és megsuhogtatja a kardját)

ROMULUS
Még ez hiányzott nekem. (Újra leül)

MARES
Már csak egyvalami menthet meg minket: a totális mozgósítás. (Elszántan feláll)

ROMULUS
Hát ez miféle szó?

MARES
Épp most találtam fel. Ez a kifejezés: "totális mozgósítás", egy nemzet összes erőinek teljes összefogását jelenti katonai célokra.

ROMULUS
Ez nekem már stilisztikai szempontból sem tetszik.

MARES
A totális mozgósításnak ki kell terjednie az impérium valamennyi részére, amelyet az ellenség még nem szállt meg.

ZÉNÓ
Igaza van a marsallnak! Csak a totális mozgósítás menthet meg minket. Megvan hát az eszme, amit keresünk. "Mozgósíts totálisan", ezt mindenki megérti.

ROMULUS
A háború - bűn, már akkor az volt, amikor a fütyköst feltalálták, és ha most még a totális mozgósítást is bevezetjük, egyenesen eretnekség. Birodalmi marsall, ötvenfőnyi testőrségemet rendelkezésedre bocsátom.

MARES
Felség, Odoakernek százezres hadserege van, csupa jól felszerelt germán katona.

ROMULUS
Mennél nagyobb a hadvezér, annál kevesebb katonára van szüksége.

MARES
Ilyen mélyen még sosem aláztak meg római hadvezért. (Tiszteleg, és balra kimegy)

APOLLYON
(közben a középső kivételével valamennyi mellszobrot leemelte) Tíz aranyat adok az egész kacatért.

ROMULUS
Szívesebben venném, Apollyon, ha Róma nagy múltjáról tiszteletteljesebb hangon beszélnél.

APOLLYON
A kacat csak az itt heverő holmi régiségi értékére vonatkozik, nem történelmi ítélet.

ROMULUS
De a tíz aranyat rögtön ki kell fizetned.

APOLLYON
Mint mindig, felség. Egy mellszobrot itthagyok. Romulus királyt ábrázolja. (Kiszámolja a tíz aranyat)

ROMULUS
De hiszen Rómát végül is ez a névrokonom alapította.

APOLLYON
Iskolás munka. Töredezik is már.

ZÉNÓ
(türelmetlenül) Be sem mutattad nekem ezt az urat, Romulus.

ROMULUS
Apollyon, ez itt a keletrómai császár, Isauriai Zénó.

APOLLYON
(hűvösen meghajol) Felség.

ZÉNÓ
Kedves Apollyon, látogasson el egyszer Patmosz szigetére, amely hű maradt hozzám. Rengeteg különleges görög régiségem van ott.

APOLLYON
Megtehetem, felség.

ZÉNÓ
Mivel holnap Alexandriába utazom, talán lehetne némi előleget...

APOLLYON
Sajnálom, de császári házaknak elvből nem adok előleget. Nyugtalan időket élünk, a politikai intézmények ingatagok, a vásárlók pedig újabban nem az antik holmit keresik, hanem a germán iparművészet iránt érdeklődnek. Ma a primitívek művészete a nagy cikk. Borzasztó, tudom, de hát az ízlésről nem lehet vitatkozni. Megengedik felségtek, hogy most elbúcsúzzam.

ROMULUS
Sajnálom, Apollyon, hogy birodalmam általános összeomlásának kellős közepébe csöppentél bele.

APOLLYON
Nem tesz semmit, felség. Végül is régiségkereskedő vagyok, ebből élek. Ami pedig a fal mentén felállított szobrokat illeti, elküldöm majd a szolgáimat értük. (Még egyszer meghajol, és balra távozik)

ZÉNÓ
(elgondolkozva csóválja fejét) Magam sem tudom, miért, Romulus, de én évek óta képtelen vagyok kölcsönt szerezni. Egyre szilárdabb meggyőződésem, hogy nem jó szakmát választottunk.

Balról belép Tullius Rotundus, a belügyminiszter

TULLIUS ROTUNDUS
Felség!

ROMULUS
Alszik végre az a sportember?

TULLIUS ROTUNDUS
Ezúttal nem Spurius Titus Mamma, hanem Caesar Rupf ügyében jöttem.

ROMULUS
Hát az meg ki?

TULLIUS ROTUNDUS
Fontos személyiség. Levelet írt felséges uramnak.

ROMULUS
Mióta császár vagyok, nem olvasok leveleket. Miféle az illető?

TULLIUS ROTUNDUS
Nadrággyáros. Ama germán ruházati cikk készítője, amelyet az emberek a lábszárukra húznak; nálunk is kezd divatba jönni.

ROMULUS
Belügyminiszter, gazdag ez az ember?

TULLIUS ROTUNDUS
Mérhetetlenül.

ROMULUS
Végre egy értelmes ember.

JULIA
Romulus, azonnal fogadod!

ZÉNÓ
Csalhatatlan ösztönöm azt súgja: ő fog minket megmenteni.

ROMULUS
Kéretem a nadrággyárost.

Balról belép Caesar Rupf, hatalmas, kövér alak, drága öltönyt visel; egyenesen Zénó felé megy, mert őt nézi császárnak. Zénó zavartan Romulusra mutat, Caesar Rupf széles karimájú, antik útikalapot tart a kezében. Kimérten meghajol

CAESAR RUPF
Romulus császár.

ROMULUS
Üdv néked!... A feleségem, Julia császárné... és ezt itt Isauriai Zénó, keletrómai császár.

Caesar Rupf biccent

Mit kívánsz tőlem, Caesar Rupf?

CAESAR RUPF
Családom tulajdonképpen Germániából származik, de már Augustus császár idején Rómában telepedett meg, és az első évszázad óta vezető szerepet visz a textilszakmában.

ROMULUS
Örvendek.

CAESAR RUPF
(Zénó kezébe nyomja a kalapját, aki elképedve megfogja) Felség, én mint nadrággyáros csak nagyvonalú üzletekkel foglalkozom.

ROMULUS
Természetesen.

CAESAR RUPF
Józan logikámmal meg tudom ítélni, hogy Róma konzervatív köreinek szemlélete határozottan nadrágellenes. Irtóznak minden újtól, irtóznak attól, hogy világosság gyúljon a koponyájukban.

ROMULUS
Ahol a nadrág kezdődik, ott véget ér a kultúra.

CAESAR RUPF
Ezt a szellemességet ön mint császár természetesen megengedheti magának, én azonban a kendőzetlen valóság embere vagyok, és azt vallom: a nadrágé a jövő! Holtbiztosan tönkremegy az a modern állam, amelyben nem viselnek nadrágot. Hogy a germánok nadrágot viselnek, és oly bámulatos előrehaladást érnek el, mély törvényszerűségre utal. A mindenkori államférfiak, akik az orruknál nem látnak tovább, ideig-óráig kétségbe vonhatják ezt, de egy üzletember számára a napnál világosabb ez az összefüggés. Róma a beözönlő germán hordák ostromának csak nadrágban állhat ellen!

ROMULUS
Ha olyan derűlátó volnék, mint te, kedves Caesar Rupf, a helyedben magam is belebújnék egy ilyen legendás erejű ruhadarabba.

CAESAR RUPF
Megesküdtem, hogy csak akkor húzok nadrágot, amikor már a legelmaradottabb koponyában is kigyulladt a felismerés, hogy nadrág nélkül vesztébe rohan az emberiség. Felség, ez nálam szakmai becsület kérdése, ilyesmiben Caesar Rupf nem ismer tréfát. Vagy diadalmaskodik a nadrág, vagy lemondok.

ROMULUS
Mi az ajánlatod?

CAESAR RUPF
Felség, itt áll egyfelől a Caesar Rupf világcég, másfelől pedig a római impérium, ezt önnek is el kell ismernie.

ROMULUS
Semmi kétség.

CAESAR RUPF
Töltsünk tiszta vizet a pohárba, semmiféle szentimentalizmus ne tévesszen meg. Mögöttem néhány milliárd sestertius áll, ön mögött pedig a tátongó szakadék.

ROMULUS
Ennél jobban meg sem lehet fogalmazni a különbséget.

CAESAR RUPF
Először arra gondoltam, hogy egyszerűen felvásárlom a római impériumot.

ROMULUS
(alig tudja palástolni örömteli izgalmát) Caesar Rupf, erről komolyan kell tárgyalnunk. Először mindenesetre lovaggá ütlek. Achilles, egy kardot!

CAESAR RUPF
Köszönöm, felség, de már minden elképzelhető kitüntetést összevásároltam. És látja - egy kis józan észért Caesar Rupf nem megy a szomszédba -, aztán mégis elvetettem a felvásárlást. A római birodalom gazdaságilag annyira lezüllött, hogy még egy világcégnek is meg kell gondolnia, érdemes-e milliókat rákölteni. Talpra állítsunk egy ilyen monstrumot, és ne tudjunk vele mit kezdeni? Vagy világcég, vagy világbirodalom! Kereken kimondom, én a világcég mellett döntöttem: az jövedelmezőbb! Ellene vagyok tehát a vételnek, Romulus császár, de nem ellenzem a liaison-t.

ROMULUS
Hogy képzeled el a kapcsolatot az impérium és céged között?

CAESAR RUPF
Merőben organikusan, egyáltalán: mint kereskedő, csakis az organikus dolgokat szeretem. Gondolkozz organikusan, különben tönkremégy: ez a jelszavam. A germánoknak tehát először is kitesszük a szűrét.

ROMULUS
De éppen ez lesz meglehetősen nehéz.

CAESAR RUPF
Egy világcég tulajdonosa nem ismeri ezt a szót: nehézség, ha kellő aprópénzzel rendelkezik. Odoaker érdeklődésemre írásban kijelentette, hogy tízmillió ellenében hajlandó Itáliát kiüríteni.

ROMULUS
Odoaker?

CAESAR RUPF
A germán hadvezér.

ROMULUS
Különös. Nem hittem volna róla, éppen róla, hogy megvásárolható.

CAESAR RUPF
Ma mindenki megvásárolható, felség.

ROMULUS
És milyen ellenszolgáltatást kívánsz segítségedért, Caesar Rupf?

CAESAR RUPF
Kifizetem a tízmilliót, és néhány milliócskát még beletömök az impériumba, éppen csak hogy a víz fölött tudjuk tartani az egészet s el ne merüljön. A legegészségesebb állam is így vegetál. Egy feltételem van, azonkívül persze, hogy a nadrágviseletet törvénnyel kell kötelezővé tenni: leányát, Reát, kívánom feleségül. Mert az, ugye, a napnál is világosabb, hogy liaison-unkat csak így tudjuk organikusan megalapozni.

ROMULUS
Leányom egy elszegényedett patrícius menyasszonya, s jegyese három éve germán fogságban senyved.

CAESAR RUPF
Láthatja, felség, én józan üzletember vagyok. Szemrebbenés nélkül el kell ismernie, hogy a római világbirodalmat már csak egy ilyen megbízható, tapasztalt cég segítségével lehet megmenteni, különben dübörgő léptekkel bevonulnak a germánok, hiszen máris itt ólálkodnak Róma falai alatt. Ön ma délután megadja nekem a választ. Ha nemet mond, elveszem Odoaker lányát. A Rupf cégnek örökösről kell gondoskodnia. Erőm teljében vagyok, de az üzleti élet viharai, amelyekhez képest az önök csatái ártalmatlan csetepaték, eddig lehetetlenné tették számomra, hogy egy hűséges asszony karjai között keressem a boldogságot. Nem könnyű a választás. Politikailag természetes lenne, hogy habozás nélkül a germán nőt vegyem el, a vendéglátó ország iránti hálám viszont arra indít, hogy önnek tegyem meg ezt az ajánlatot; csak azt nem szeretném, ha a Rupf-cég a világtörténelem ítélőszéke előtt pártoskodás gyanújába esnék. (Kimérten meghajol, kalapját kitépi Zénó kezéből, s balra távozik)

A többiek elképedten ülve maradnak az asztal mellett, és hallgatnak

JULIA
Romulus, te most azonnal beszélsz Reával.

ROMULUS
Ugyan mit beszéljek én Reával, drágaságom?

JULIA
Azonnal nőül kell mennie Caesar Rupfhoz.

ROMULUS
A római impériumot bármikor eladom egy marék sestertiusért, de eszem ágában sincs a lányomat elkótyavetyélni.

JULIA
Rea önként fogja feláldozni magát az impériumért.

ROMULUS
Mi évszázadok óta már oly sokat áldoztunk az államnak, itt az ideje, hogy most már az állam áldozza fel magát érettünk.

JULIA
Romulus!

ZÉNÓ
Ha a lányod elszalasztja ezt a partit, összeomlik a világ.

ROMULUS
Mi omlunk össze. Nagy különbség.

ZÉNÓ
A világ mi vagyunk.

ROMULUS
Vidéki alakok vagyunk, a világ túlnőtt rajtunk, meg sem tudjuk érteni.

ZÉNÓ
Olyanfajta ember, mint te, ne legyen Róma császára! (Öklével az asztalra vág, majd kimegy jobbra)

Balról öt pókhasú szolga jön be

ELSŐ SZOLGA
A mellszobrokért jöttünk.

ROMULUS
Ó, tessék, itt állnak a fal mellett.

ELSŐ SZOLGA
Csupa császár. Jól vigyázz. El ne ejts egyet se, mert menten szétmegy.

A helyiség megtelik szolgákkal, hordják ki a mellszobrokat

JULIA
Romulus, engem a Haza Anyjának neveznek, és én büszke vagyok e kitüntető címre. És most mint a Haza Anyja akarok veled beszélni. Te egész nap csak a reggelizőasztal mellett ülsz, téged csak a tyúkjaid érdekelnek, nem fogadod a futárokat, vonakodol a teljes mozgósítást elrendelni, nem szállsz hadba a germánok ellen, nem akarod a lányodat nőül adni az egyetlen emberhez, aki megmenthet minket. Voltaképpen mi a szándékod?

ROMULUS
Nem szeretném megzavarni a világtörténelmet, kedves Julia.

JULIA
Szégyellem, hogy a feleséged vagyok (Jobbra távozik)

ROMULUS
Pyramus, szedj le. Az uzsonnával végeztem. (Száját megtörli az asztalkendővel)

Pyramus elviszi az asztalt

Vizet, Achilles.

Achilles hozza a vizet, Romulus megmossa a kezét. A bal oldali ajtón beront Spurius Titus Mamma

SPURIUS TITUS MAMMA
Császárom! (Térdre borul Romulus előtt)

ROMULUS
Ki vagy te?

SPURIUS TITUS MAMMA
Spurius Titus Mamma prefektus.

ROMULUS
Mit akarsz?

SPURIUS TITUS MAMMA
Két nap, két éjszaka nyargaltam Páviától idáig. Hét ló dőlt ki alattam, három nyíl sebzett meg, és mikor ideértem, nem engedtek eléd. Íme, császárom, utolsó hadvezéred, Orestes üzenete, közvetlenül az előtt írta, hogy az ellenség fogságába esett. (Pergamentekercset nyújt Romulus felé)

ROMULUS
(nem mozdul) Megsebesültél, kimerültél. Miért ez a mértéktelen erőfeszítés, Spurius Titus Mamma?

SPURIUS TITUS MAMMA
Hogy Róma éljen!

ROMULUS
Róma rég meghalt. Egy halottért áldozod fel magadat, egy árnyért harcolsz, egy besüppedt sírhantért élsz. Eredj aludni, prefektus, napjaink üres pózzá alacsonyítják hősiességedet! (Méltóságteljesen feláll, és a háttér középső ajtaján át kivonul)

SPURIUS TITUS MAMMA
(teljesen megzavarodva felemelkedik, aztán hirtelen földhöz vágja Orestes üzenetét, rátapos és felkiált) Gyalázatos császárod van, Róma!

 

II. FELVONÁS

A négyszázhetvenhatodik év vészterhes márciusi napjának délutánja. Park a császár vidéki rezidenciája előtt. Mindenütt moha, repkény, gaz. Mindenütt kotkodácsolás, kukorékolás. Néha tyúkok röpülnek át a színen, különösen akkor, ha jön valaki. A háttérben a szárnyasoktól alaposan kikezdett, düledező villa frontja, egy ajtóval, ahonnan lépcső vezet a parkba. A ház falain krétával odafirkált feliratok: "Éljen a jobbágyság, Éljen a szabadság!" Általános benyomás: tyúkfarmon vagyunk, habár jobboldalt az előtérben néhány finom formájú, valaha jobb napokat látott kerti szék áll. A színt olykor komor füst borítja el, amely egy alacsony épületből tör elő. Ez a kancellária, amelyet talán a villától balra derékszögben képzeljünk el. Mindent egybevetve: nyomasztó kétségbeesés, világvége-hangulat, "utánunk az özönvíz". Az egyik széken Tullius Rotundus belügyminiszter ül, a másikon Mares hadügyminiszter, most már - mint tudjuk - birodalmi marsall, teljes fegyverzetben. Mares alszik, térdén Itália térképe szétteregetve, mellette a földön sisakja, marsallbotja. Pajzsa a ház falának támasztva, erre is ráfirkálták a germán jelmondatot. Spurius Titus Mamma, - még mindig piszkosan, bepólyált karral - keservesen botorkál végig a kancellária épülete mentén, időnként a falnak támaszkodik, majd továbbvonszolja magát

SPURIUS TITUS MAMMA
Fáradt vagyok. Fáradt vagyok. Halálosan fáradt vagyok.

A villa ajtaján egy szakács lép ki, fehér kötényben, fején magas süveg

SZAKÁCS
Van szerencsém bejelenteni a menüt: ma, a négyszázhetvenhatodik év márciusának idusán a következő ebédet készítem: zöldségleves, három tyúk sült gesztenyével, campaniai módra. (A kést háta mögött tartja, a tyúkokat csalogatva megindul jobbra a park felé) Julius Nepos, Orestes, Romulus... pipipipí...

Balról felbukkan Isauriai Zénó, megáll és a földhöz dörzsöli saruját

ZÉNÓ
Már megint ráléptem egy tojásra. Hát itt már csupa tyúk az egész világ? A sarum talpa merő egy sárga ragacs.

TULLIUS ROTUNDUS
A császár egyetlen szenvedélye a tyúktenyésztés.

Jobbról futár ront be

FUTÁR
A germánok Rómában! A germánok Rómában!

TULLIUS ROTUNDUS
Már megint egy vészhír. Így megy ez egész nap.

ZÉNÓ
Mind a tyúkmánia következménye. Remélem, a császár a kápolnában van, és legalább most imádkozik népeiért.

TULLIUS ROTUNDUS
A császár alszik.

ZÉNÓ
Mi lázas erőfeszítéseket teszünk a civilizáció megmentésére, a császár pedig alszik... Minek van itt olyan füstszaga?

TULLIUS ROTUNDUS
Elégetjük a levéltárat.

ZÉNÓ
(mintha villám sújtotta volna) Ti... elégetitek... a levéltárat? Miért, az isten szerelmére?

TULLIUS ROTUNDUS
Róma kormányzásának művészete nem válhat a germánok prédájává, az okmányok elszállítására pedig nincs anyagi fedezetünk.

ZÉNÓ
És erre se szó, se beszéd, elégetitek a levéltárat, könnyű szívvel, mint akik már úgysem hisznek a jó ügy végső győzelmében. Hát a ti nyugatrómai birodalmatokon csakugyan nem lehet már segíteni, a velejéig romlott. Semmi lendület, semmi bátorság...Jobbról a két kamarás jön

SULPHURIDES és PHOSPHORIDOS
Felség!

ZÉNÓ
(halálos rémületben) A kamarások! Kiszabadultak a baromfiudvarból!

A kamarások megragadják a kezét

SULPHURIDES
Nos, felség, ismételjük csak el a siratóverset. Sürgős szükségünk van rá.

PHOSPHORIDOS
Megkérhetem hát, Isauriai Zénó.

ZÉNÓ
Segítséget esdeklek én, ó Hold, ki úr vagy mindenségünk sötét egén. Kegyet keresve lépek hozzád, jó Holdunk...

PHOSPHORIDOS
...Napunk...

ZÉNÓ
...Napunk - na tessék, megint egy tojás!

Letörli saruját. A kamarások balra elvezetik

SPURIUS TITUS MAMMA
Száz órája nem aludtam. Száz órája.

Rettenetes kotkodácsolás. Jobbról belép a szakács, mindkét kezében egy-egy tyúk, a harmadikat a hóna alatt szorongatja. Köténye vérfoltos

SZAKÁCS
Ezek tyúkok? Ilyesmit kell feltálalnom! Név szerint csupa császár, de olyan sovány mind, hogy még egy tisztességes levesre sem telik belőlük. Szerencsére bőven van gesztenye, kutyának való eledel, de legalább teletömhetik vele a gyomrukat az uraságok. (Bemegy a házba)

SPURIUS TITUS MAMMA
Már hallani sem bírom ezt az örökös kotkodácsolást! Fáradt vagyok, átkozottul fáradt. Páviától vágtában idáig, és hozzá az óriási vérveszteség.

TULLIUS ROTUNDUS
Menjen a villa mögé. Ott kevésbé hallja a kotkodácsolást.

SPURIUS TITUS MAMMA
Már voltam, ott most szavalni tanul a hercegnő, a tó partján pedig a keletrómai császár gyakorol...

MARES
Csend! (Újra elalszik)

TULLIUS ROTUNDUS
Ne beszéljen olyan hangosan, felébred a birodalmi marsall.

SPURIUS TITUS MAMMA
Elmondhatatlanul fáradt vagyok, és a tetejébe ez a füst, ez a büdös, maró füst!

TULLIUS ROTUNDUS
Üljön le legalább.

SPURIUS TITUS MAMMA
Ha leülök, elalszom.

TULLIUS ROTUNDUS
Aki fáradt, ennél okosabbat nem tehet.

SPURIUS TITUS MAMMA
Nem akarok aludni, bosszút akarok állni!

MARES
(kétségbeesetten feláll) Hát nem lesz itt nyugalom? Az ember képtelen bármit átgondolni. Pedig a stratégia sugallat kérdése. A sebésznek műtét előtt koncentrálnia kell. Semmi sem árt annyira egy háborúnak, mint a meggondolatlan zajongás a főhadiszálláson. (Dühösen összecsavarja a térképet, felemeli sisakját, elindul a ház felé, pajzsához nyúl, és visszahőköl) Valaki ellenséges jelszavakat pingált a pajzsomra. A házfalak is tele vannak firkálva.

TULLIUS ROTUNDUS
A helvéciai cselédlány.

MARES
Összehívni a hadbíróságot!

TULLIUS ROTUNDUS
Erre aztán csakugyan nem érünk rá, birodalmi marsall.

MARES
Szabotázs!

TULLIUS ROTUNDUS
Emberhiány. Végül is valakinek csak segítenie kell a főudvarmesternek a csomagolásban.

MARES
Maga is segíthet. Nem tudom, belügyminiszter létére mi fontosabb dolga lehetne.

TULLIUS ROTUNDUS
Meg kell teremtenem a császári udvar Szicíliába telepítésének törvényes alapját.

MARES
Nem engedem magam megtéveszteni a maga defetizmusától! A stratégiai helyzet óráról órára kedvezőbb. Vereségről vereségre javul. Minél beljebb merészkednek a germánok a félszigetre, annál mélyebbre kerülnek a zsákutcában, és mi majd Szicíliából és Korzikából könnyűszerrel lerohanjuk őket.

SPURIUS TITUS MAMMA
Először a császárt rohanja le!

MARES
Ezt a háborút el sem lehet veszteni. A germánoknak nincs hajóhaduk. A szigeteken megtámadhatatlanok vagyunk.

SPURIUS TITUS MAMMA
Csakhogy nekünk sincs hajóhadunk. Mit érünk a szigetekkel? A germánokat semmi sem mozdíthatja ki Itáliából.

MARES
Akkor majd építünk flottát.

SPURIUS TITUS MAMMA
Építünk? Az állam csődben van.

TULLIUS ROTUNDUS
Ettől most ne fájjon a feje. E pillanatban az a legfőbb probléma: hogyan jutunk Szicíliába?

MARES
Iderendelek egy háromárbocost.

TULLIUS ROTUNDUS
Háromárbocost? Nem engedhetjük meg magunknak, megfizethetetlen. Hajtson fel valahonnan egy gályát.

MARES
Most aztán még hajóalkusszá is lefokoztak. (Betámolyog a villába)

TULLIUS ROTUNDUS
Látja, a végén mégis felébresztette a birodalmi marsallt.

SPURIUS TITUS MAMMA
Hiszen olyan fáradt vagyok.

TULLIUS ROTUNDUS
Már csak abban reménykedem, hogy találunk Szicíliában egy villát, amelynek nem lesz túlságosan drága a bére.

Heves kotkodácsolás. Balról lassan közeledik Aemilianus. Szikár, sápadt, lerongyolódott

AEMILIANUS
(körülnéz) Ez a császár campaniai villája?

TULLIUS ROTUNDUS
(meghökkenve méri végig a kísérteties alakot) Ki maga?

AEMILIANUS
Kísértet.

TULLIUS ROTUNDUS
Mit óhajt?

AEMILIANUS
Ugye, a császár mindannyiunk atyja?

TULLIUS ROTUNDUS
Minden hazafié.

AEMILIANUS
Hazafi vagyok. Eljöttem, hogy meglátogassam az atyai házat. (Újra körülnéz) Piszkos baromfiudvar. Elhanyagolt, ócska vidéki ház. A tó partján viharvert Venus-szobor. Repkény, moha, a gyom között mindenütt tojások, néhány már a talpam alá került... a császár pedig bizonyára bent hortyog valahol.

TULLIUS ROTUNDUS
Tűnjön el, mert hívom a testőröket. Itt gyakorlatoznak a park mögött a mezőn.

AEMILIANUS
Bóbiskolnak a park mögött, a mezőn, elálmosodtak a kotkodácsolástól. Nem kell ezt az isteni békét megzavarni.

Az ajtóban megjelenik a császárné

JULIA
Aebius! Aebius! Ki látta Äbi főudvarmestert?

AEMILIANUS
A Haza Anyja.

TULLIUS ROTUNDUS
Talán a csomagolásnál segít, felség.

JULIA
Reggel óta nyoma veszett.

TULLIUS ROTUNDUS
Akkor már meglépett.

JULIA
Jellemző a germánokra. (Bemegy)

SPURIUS TITUS MAMMA
És a sok római, aki meglépett? (Egy pillanatra dühbe gurul, aztán újra magába roskad, kétségbeesetten járkál fel-alá, hogy el ne aludjék)

AEMILIANUS
(a birodalmi marsall székébe ül) Ön Tullius Rotundus belügyminiszter?

TULLIUS ROTUNDUS
Maga ismer engem?

AEMILIANUS
Gyakran lakomáztunk együtt, Tullius Rotundus, szép nyári éjszakákon.

TULLIUS ROTUNDUS
Nem emlékszem.

AEMILIANUS
Hogy is emlékezhetnék? Közben egy világbirodalom pusztult el.

TULLIUS ROTUNDUS
Legalább azt árulja el, honnan jött.

AEMILIANUS
A valóságból. És egyenesen ideérkeztem a császári udvar nevetséges árnyékbirodalmába.

SPURIUS TITUS MAMMA
Fáradt vagyok, átkozottul fáradt.

Újabb kotkodácsolás. A villából kilép Mares

MARES
Itt felejtettem a marsallbotomat.

AEMILIANUS
Parancsoljon. (Átadja a tábornagynak a marsallbotot, amely ott feküdt előtte a földön)

Mares visszatámolyog a villába

TULLIUS ROTUNDUS
Értem. Maga, jóember, most érkezett a frontról. A hazáért ontotta vérét. Mit tehetnék az érdekében?

AEMILIANUS
Mit tehetne ön a germánok ellen?

TULLIUS ROTUNDUS
Ma közvetlenül senki nem tehet semmit. Hosszú időre ellenállásra kell berendezkednünk. Isten malmai lassan őrölnek.

AEMILIANUS
Akkor értem sem tehet semmit.

A villából szolgák jönnek ki bőröndökkel

EGY SZOLGA
Hová vigyük a császárné bőröndjeit?

TULLIUS ROTUNDUS
Le, Nápolyba.

A szolgák kiviszik a bőröndöket. Apránként. Olykor még a következő jelenetben is felbukkan közülük egy-kettő

Keserves idők, tragikus korszak, de ennek ellenére: egy jogilag oly tökéletesen megszervezett intézmény, mint a római birodalom, belső értékeire támaszkodva a legsúlyosabb válságot is át fogja vészelni. Magasabb kultúránkkal fogjuk legyőzni a germánokat.

SPURIUS TITUS MAMMA
Rettentő fáradt vagyok.

AEMILIANUS
Szereti Horatiust? Itália irodalmi nyelvét használja ön?

TULLIUS ROTUNDUS
Jogász vagyok.

AEMILIANUS
Én szerettem Horatiust. És valamikor Itália irodalmi nyelvén írtam.

TULLIUS ROTUNDUS
Költő?

AEMILIANUS
A magasabb kultúrában éltem.

TULLIUS ROTUNDUS
Akkor írjon újra, költsön újra. A szellem győzedelmeskedik a testen.

AEMILIANUS
Ahonnan én jövök, ott mészárosok győzedelmeskedtek a szellemen.

Újabb kotkodácsolás. Ismét tyúkok rebbennek szét. Jobbról a villa mentén Rea közeledik és Phylax, a színész

REA
   Lássatok engem, ó, hazám polgárai
   Hogy indulok én ez utolsó
   Utamra, utószor
   Látva a nap fényét,
   S aztán soha többé...

SPURIUS TITUS MAMMA
Nem bírok most klasszikusokat hallgatni, rögtön elnyom az álom.  (Kitámolyog balra)

PHYLAX
Folytassa, hercegnő, de súlyosabban, drámaibban.

REA
   ...Az egy közös úr,
   Hádés engem élve hajt
   Akherón partja felé.
   Menyegzőt nem értem én,
   És nekem nem zeng a nászdal,
   Engemet eljegyzett Akherón!

PHYLAX
Engemet eljegyzett Akherón.

REA
(ismétli)  Engemet eljegyzett Akherón.

PHYLAX
Tragikusabban, hercegnő! Lüktetőbben, több belső zokogással, a lelkét adja bele, különben senki sem hiszi el magának, amit ezek a halhatatlan sorok mondanak. Az ember érzi, hogy nem élte át Akherónt, Hádést, a Halál Istenét. Úgy ejti ki a nevét, mintha valami elvont fogalomról beszélne. Még nem érett meg magában. Irodalmi élmény, nem pedig valóság. Kár, nagy kár. Kérem, figyeljen csak: Engemet eljegyzett Akherón...

REA
Engemet eljegyzett Akherón.

PHYLAX
Még gúnyolnak is...

REA
   Még gúnyolnak is engemet, ó, halljátok, istenek!
   Megvárnád legalább, amíg
   Eltűnök, s ne szemembe mondd!
   Ó, hazám, kincses hazám
   Polgárai, férfiak!
   Ó, jaj,
   Legyetek ti tanúk,
   Hogy nincsen, ki megsirasson, és milyen hallatlan új
   Törvény kényszerít a szörnyű sírbörtönbe engemet!
   Én, én nyomorult,
   Kit az élők kivetettek
   S nem fogadnak be a holtak.*

PHYLAX
Kit az élők kivetettek, s nem fogadnak be a holtak... Tragikusan, hercegnő! Tragikusan! Mérhetetlen gyásszal! Még egyszer: Kit az élők...

REA
Kit az élők kivetettek, s nem fogadnak be a holtak.

Aemilianus felemelkedett. Már ott áll a szavaló hercegnő előtt, aki csodálkozva mered a különös jelenségre

Mit óhajt?

AEMILIANUS
Ki vagy te?

REA
Én talán több joggal kérdezhetném: te ki vagy?

AEMILIANUS
Én az vagyok, ami visszajön az emberből, ha oda ment, ahová én mentem. Ki vagy te?

REA
Rea vagyok, a császár leánya.

AEMILIANUS
Rea, a császár leánya. Már meg sem ismerlek. Szép vagy, de az arcodat elfelejtettem.

REA
Ismertük egymást?

AEMILIANUS
Ha jól emlékszem.

REA
Ravennából jöttél? Gyerekkorunkban játszottunk egymással?

AEMILIANUS
Akkor játszottunk egymással, amikor már férfi voltam.

REA
Nem akarod elárulni a nevedet?

AEMILIANUS
Nevemet a bal kezembe írták.

REA
Mutasd hát a kezedet.

Aemilianus kinyújtja bal kezét

Ó... milyen borzalmas... a kezed!

AEMILIANUS
Visszahúzzam?

REA
(elfordul) Nem bírom nézni.

AEMILIANUS
Akkor nem is fogod soha megtudni, ki vagyok. (Újra elrejti a kezét)

REA
Add hát a kezedet. (Kinyújtja jobbját, és Aemilianus belehelyezi bal kezét) A gyűrű! Aemilianus gyűrűje!

AEMILIANUS
A vőlegényed gyűrűje.

REA
Meghalt?

AEMILIANUS
Megdöglött.

REA
A hús helyenként benőtte a gyűrűt. (Mereven nézi Aemilianus kezét)

AEMILIANUS
A gyűrű eggyé lett meggyalázott húsommal.

REA
Aemilianus! Te vagy, Aemilianus!

AEMILIANUS
Én voltam.

REA
(rámered) Már meg sem ismerlek, Aemilianus.

AEMILIANUS
Nem ismerhetsz rám soha többé. Germán fogságból jövök, császár leánya.

Állnak és nézik egymást

REA
Három évig vártam rád.

AEMILIANUS
Germán fogságban három év egy örökkévalóság, császár leánya. Ilyen sokáig senkire sem szabad várni.

REA
Most itt vagy. Jöjj be hozzám, atyám házába.

AEMILIANUS
Jönnek a germánok.

REA
Tudjuk.

AEMILIANUS
Akkor menj, és ragadj kést.

REA
(ijedten bámul rá) Hogy érted ezt, Aemilianus?

AEMILIANUS
Úgy értem, hogy egy nő késsel is harcolhat.

REA
Nem kell már harcolnunk. A római hadsereget megverték. Nincs már katonánk.

AEMILIANUS
A katonák emberek, és az emberek tudnak harcolni. Itt még sok ember van. Nők, rabszolgák, aggastyánok, nyomorékok, gyermekek, miniszterek. Menj, ragadj kést.

REA
De hisz ennek semmi értelme, Aemilianus. Meg kell adnunk magunkat a germánoknak.

AEMILIANUS
Három évvel ezelőtt meg kellett adnom magamat a germánoknak. Mit csináltak belőlem, császár leánya? Menj, ragadj kést.

REA
Három évig vártam rád, napról napra, óráról órára, most pedig félek tőled.

AEMILIANUS
"Engemet eljegyzett Akherón." Nem te idézted ezeket a sorokat? Valósággá lett a vers. Menj, ragadj kést. Menj, menj!

Rea a ház felé menekül

PHYLAX
De hercegnő! Még nincs vége az órának. Hiszen most következik a tragédia csúcspontja, az a csodálatos rész Akherónról, a klasszikus irodalom teteje.

REA
Nincs szükségem többé irodalomra. Tudom már, ki a Halál Istene. (Eltűnik a villában)

A színész utánarohan

TULLIUS ROTUNDUS
Marcus Junius Aemilianus hazatért germán fogságból! Megrendítő!

AEMILIANUS
Akkor menjen ki a frontra, különben fütyülök a megrendülésére.

TULLIUS ROTUNDUS
Kedves barátom, magának bizonyára nehéz volt a sora, s minden tiszteletünket megérdemli, de azért ne gondolja, hogy mi, itt a császári rezidenciában, nem éltünk át egyet-mást. Itt ülni, s egyik vészhírt a másik után hallani, anélkül, hogy segíteni tudnánk, ez talán a legrosszabb, amit egy politikus megérhet.

Balról futár ront be a palotába

FUTÁR
A germánok a Via Appián dél felé menetelnek! A germánok a Via Appián dél felé menetelnek!

TULLIUS ROTUNDUS
Látja. Dél felé. Egyenesen felénk. Alighogy a vészhíreket emlegettük, máris itt egy újabb.

A villa ajtajában megjelenik Mares

MARES
Gálya nincs. Semmi pénzért.

TULLIUS ROTUNDUS
Hiszen a nápolyi kikötőben is vesztegelt egy.

MARES
Átevezett a germánokhoz.

TULLIUS ROTUNDUS
De az ég szerelmére, birodalmi marsall, elő kell teremtenünk egy hajót!

MARES
Megpróbálkozom egy halászbárkával. (Újra eltűnik)

TULLIUS ROTUNDUS
(bosszúsan) Mindent előkészítettünk, hogy Szicíliából újra feltámasszuk a birodalmat. Szociális reformokat tervezek... rokkantsági biztosítást a kikötőmunkásoknak. Ezeket a terveket, persze, csak úgy tudnám valóra váltani, ha találnék egy hajót.

SPURIUS TITUS MAMMA
Ez a füstszag! Az örökös fojtó füstszag!

Kotkodácsolás. Balról megjelenik Caesar Rupf

CAESAR RUPF
Uraim. Remélhetőleg világos önök előtt, hogy Róma eleste után az impérium egy fabatkát sem ér: a gazdasági csőd után most katonailag is kátyúba jutott, ebből már nem tudja magát a saját üstökénél fogva visszarántani.

AEMILIANUS
Maga kicsoda?

CAESAR RUPF
Caesar Rupf, a Rupf világcég tulajdonosa, nadrág- és mellénygyáros.

AEMILIANUS
És mit akar?

CAESAR RUPF
Minden félig-meddig tájékozott politikusnak tisztán kell látnia, hogy Rómát ma már csak a Rupf cég milliói menthetik meg. E gyökeréig tisztességes ajánlatomra becsületes választ várok. Igent vagy nemet. Örömünnep vagy világvége. Vagy hazaviszem a menyasszonyt, vagy befellegzett a birodalmuknak.

AEMILIANUS
Mire megy ez a játék, belügyminiszter?

TULLIUS ROTUNDUS
Odoaker beleegyezett, hogy tizmillióért kiüríti Itáliát. Ez a... nadrággyáros... hajlandó az összeget kifizetni.

AEMILIANUS
És a feltételei?

TULLIUS ROTUNDUS
Rea hercegnőt akarja feleségül.

AEMILIANUS
Hozza ide a hercegnőt.

TULLIUS ROTUNDUS
Ön úgy gondolja...

AEMILIANUS
És hívja egybe az udvart.

A belügyminiszter bemegy a villába

Rövidesen megkapja a választ ajánlatára, nadrággyáros.

SPURIUS TITUS MAMMA
(jobbról előtámolyog) Száz órája nem aludtam. Száz órája. Fáradt vagyok, hullafáradt.

A villa ajtajában megjelennek: Rea, Tullius Rotundus, Zénó, Mares, Phosphoridos, Sulphurides, a szakács, őrök

REA
Hívattál, Aemilianus?

AEMILIANUS
Hívattalak. Jöjj ide hozzám.

Rea lassan közeledik Aemilianushoz

Három évig vártál rám, császár leánya?

REA
Három évig, nap nap után, éjszakáról éjszakára, óráról órára.

AEMILIANUS
Szeretsz?

REA
Szeretlek.

AEMILIANUS
Egész lelkeddel?

REA
Egész lelkemmel.

AEMILIANUS
Mindent megtennél, amit kívánok tőled?

REA
Mindent megteszek.

AEMILIANUS
Kést ragadnál?

REA
Kést ragadok, ha úgy kívánod.

AEMILIANUS
Ilyen határtalan a szerelmed, császár leánya?

REA
Mérhetetlenül szeretlek, Aemilianus. Nem ismerek rád, de szeretlek. Félek tőled, de szeretlek.

AEMILIANUS
Akkor menj férjhez ehhez a pókhasú pasashoz, és szülj neki gyermekeket. (Caesar Rupfra mutat)

ZÉNÓ
Végre egy értelmes nyugatrómai!

AZ UDVAR
Férjhez menni, hercegnő, férjhez menni!

TULLIUS ROTUNDUS
Drága hazádnak hozd meg ezt az áldozatot, lányom!

Valamennyien reménykedve tekintenek Reára

REA
Elhagyjalak?

AEMILIANUS
Hagyj el.

REA
Mást szeressek?

AEMILIANUS
Szeresd azt, aki megmentheti hazádat.

REA
De hiszen téged szeretlek!

AEMILIANUS
Azért taszítalak el, hogy Róma éljen.

REA
Meg akarsz gyalázni, ahogy téged is meggyaláztak, Aemilianus?

AEMILIANUS
Meg kell tennünk, amire a szükség kényszerít. Szégyenünk táplálni fogja Itáliát, gyalázatunk árán új erőre kap.

REA
Hogy kívánhatod ezt tőlem, ha szeretsz?

AEMILIANUS
Csak tőled kívánhatom, mert szeretsz.

Rea rémülten mered rá

Engedelmeskedni fogsz, császár leánya, mert szerelmed mérhetetlen.

REA
Engedelmeskedni fogok.

AEMILIANUS
Az asszonya leszel.

REA
Az asszonya leszek.

AEMILIANUS
Nyújtsd hát kezedet e józan ítéletű nadrággyárosnak.

Rea engedelmeskedik

Caesar Rupf, megkaptad a császár egyetlen leányának kezét, szűzi koszorújával ékesítik az aranyborjút, mert olyan időket élünk, amikor a kerítés erénynek számít ahhoz a galádsághoz képest, amelyet az emberiség ellen követnek el.

CAESAR RUPF
(elérzékenyül) Hercegnő! Higgye el: a könny szememben hamisítatlan, akár a színarany. Ezzel az élettársi kapcsolattal világcégem feljutott a legmagasabb csúcsra. Példátlan teljesítmény a textilszakmában.

Hatalmas füstgomolyok törnek elő

MARES
Meg van mentve a birodalom!

SZAKÁCS
És a nyugati civilizáció! Az ünnepi alkalomra levágom a Flaviusokat!

SULPHURIDES és PHOSPHORIDOS
A diadalmi verset, felség!

MINDKETTEN ZÉNÓVAL
   Ujjongj, ujjongj, ó, Bizánc
   Amit remélsz, amit kívánsz,
   Betölti már a kék eget,
   Büszke híred fénnyel árad,
   Örvendjünk az új csodának:
   Meg van mentve életed!

TULLIUS ROTUNDUS
Azonnal eloltani a tüzet a levéltárban!

ACHILLES HANGJA
A császár!

A füst elhúzódik, az ajtóban udvari kíséretével megjelenik Romulus, mögötte Achilles és Pyramus, az utóbbi lapos kosarat tart a kezében. Csend

ROMULUS
De jó kedvetek van! Megtudhatnám, miért ez a nagy felfordulás itt a parkban?

Csend

AEMILIANUS
Üdvözlégy, lakomák imperátora. Üdvözöllek, tyúkok cézára! Üdvözlégy, akit katonáink úgy emlegetnek, hogy "kis" Romulus.

ROMULUS
(figyelmesen nézi Aemilianust) Te Aemilianus vagy, leányom vőlegénye.

AEMILIANUS
Te vagy az első, Romulus császár, aki megismer. Még a lányod sem ismert rám.

ROMULUS
Ne kételkedj szerelmében. Csak a koros embernek éles a szeme. Üdvözöllek, Aemilianus.

AEMILIANUS
Bocsásd meg nekem, Világ Atyja, hogy üdvözletedet esetleg nem úgy viszonzom, ahogy szokásos. De túlságosan sokáig voltam germán fogságban. Udvari szokásaitokban már nem vagyok jártas. Róma történelméhez kell segítségért folyamodnom. Volt császár, akit így üdvözöltek: "Jól győztél, felség?" Mást így: "Jól gyilkoltál, felség?" Téged így fognak köszönteni: "Jól aludtál, Romulus császár?"

ROMULUS
(az ajtóban leül egy székre, és hosszasan nézi Aemilianust) Testedről lerí a nyomorúság és nélkülözés. Éhség és szomjúság gyötört.

AEMILIANUS
Én éheztem, és te lakmároztál.

ROMULUS
Látom a kezeden, hogy megkínoztak.

AEMILIANUS
Engem megkínoztak, ellenben a te tyúktenyészeted felvirágzott.

ROMULUS
A kétségbeesés beszél belőled.

AEMILIANUS
Elhagytam börtönömet Germániában, Róma császára. Elgyalogoltam hozzád, felséges úr. Végigróttam birodalmad, a végtelen messzeségeket, mérföldről mérföldre, lépésről lépésre. Láttam impériumodat, Világ Atyja...

ROMULUS
Mióta császár vagyok, még nem tettem ki a lábamat vidéki házamból. Mesélj a birodalmamról, Aemilianus.

AEMILIANUS
Semmi mást nem láttam, csak roppant pusztulást.

ROMULUS
Beszélj alattvalóimról.

AEMILIANUS
Üzérek és háborús nyerészkedők fosztogatták népedet, zsoldosok követtek el rajta erőszakot, germán martalócok űztek csúfot belőle.

ROMULUS
Nem új számomra, amit mondasz.

AEMILIANUS
Mit tudhatsz te arról, amit sohasem láttál, Róma császára?

ROMULUS
El tudom képzelni, Aemilianus. Gyere be hát házamba. Leányom terád várt, évek hosszú során át.

AEMILIANUS
Nem vagyok többé méltó rá, hogy elfogadjam leányodat, Róma császára.

ROMULUS
Nem méltatlan vagy te, csak szerencsétlen.

AEMILIANUS
Meggyalázott. A germánok befogtak, mint a barmot, durva, vérmaszatos igát kellett a nyakamba vennem. Csupaszon. Akár a baromnak.

MARES
Ez bosszúért kiált!

REA
Aemilianus! (Átöleli jegyesét)

AEMILIANUS
Római katonatiszt vagyok. Elvesztettem a becsületemet. Menj ahhoz, császár leánya, akihez tartozol

Rea lassan visszamegy Caesar Rupfhoz

Leányod nőül megy ehhez a nadrággyároshoz, Róma császára, gyalázatom árán megmented birodalmadat.

ROMULUS
(feláll) A császár nem adja beleegyezését ehhez a házassághoz.

Dermedten állnak valamennyien

CAESAR RUPF
De papa!

REA
A felesége leszek, apám. Nem kényszeríthetsz rá, hogy elszalasszam az egyetlen lehetőséget, hogy megmentsem hazámat.

ROMULUS
Lányom alá fogja vetni magát a császár akaratának. A császár tudja, hogy mit tesz, amikor a tűz martalékául dobja birodalmát, hullani hagyja, aminek hullani kell, és széttapossa, ami halálra van szánva.

Rea lehajtott fejjel bemegy a házba

Most pedig lássunk munkához, Pyramus. Ide a tyúkeledelt! Augustus! Tiberius! Trajanus, Hadrianus, Marcus Aurelius! Odoaker! Pipipipí! (Tyúkeledelt szórva jobbra eltűnik komornyikjai kíséretében)

Mozdulatlanul állnak valamennyien

TULLIUS ROTUNDUS
Sürgősen égessétek tovább a levéltárt!

Újra beborít mindent a fekete füst

AEMILIANUS
Ennek a császárnak pusztulnia kell!

 

III. FELVONÁS

Négyszázhetvenhat március idusának éjszakája. A császár hálószobája. Balra ablaksor. A háttérben ajtó. Jobbra ágy és még egy ajtó. A helyiség közepén két kerevet összetolva, a közönség felől nézve tompaszögben. Közöttük alacsony, kecses asztalka. Telihold. A szobában sötétség. Csak az ablakból vetődnek fényfoltok a padlóra és a falakra. A hátsó ajtó kinyílik. Pyramus jelenik meg egy háromkarú gyertyatartóval, ezzel gyújtja meg az ágy mellett álló kandeláber gyertyáit. Majd az előtérbe lép, és leteszi a gyertyatartót az asztalra. A császár megjelenik a jobb oldali ajtóban, meglehetősen ócska hálóingben. Mögötte Achilles

ROMULUS
A jó vacsora után kétszeresen jólesett a fürdő. Patetikus egy nap volt ez a mai, nem szeretem az ilyen napokat. Ezen már csak a fürdő segít. Nem kenyerem a tragédia, Achilles.

ACHILLES
A császári tógát óhajtja, felség, vagy a hálóköntöst?

ROMULUS
A hálóköntöst. Ma már nem uralkodom.

ACHILLES
Felségednek még alá kellene írnia a római néphez intézett kiáltványát.

ROMULUS
Majd holnap.

Achilles rá akarja adni a hálóköntöst. A császár habozik

A birodalmi hálóköntöst add ide, Achilles. Ez már nagyon ócska.

ACHILLES
A birodalmi hálóköntöst a császárné már becsomagolta, felség. Az édesapjáé volt.

ROMULUS
Vagy úgy... Akkor segíts belebújni ebbe a rongyba. (Bebújik a köntösbe, és leveszi fejéről a babérkoszorút) Nézd csak, a fejemen felejtettem a babérkoszorút. Úgy fürödtem. Akaszd az ágy fölé, Pyramus. (Átadja neki a babérkoszorút)

Pyramus az ágy fölé akasztja

Hány levél van még rajta?

PYRAMUS
Kettő.

A császár felsóhajt, és az ablakhoz megy

ROMULUS
Ma rengeteg kiadásom volt. Végre egy kis friss levegő! A szél megfordult, a füst is elhúzódott. Gyötrelmes egy délután volt. De legalább elégették a levéltárt. Belügyminiszterem egyetlen értelmes intézkedése.

PYRAMUS
A történetírók jajgatni fognak, császárom.

ROMULUS
Ostobaság. Majd kitalálnak forrásokat, jobbakat a mi levéltárunknál. (Leül a jobb oldali kerevetre) A Catullusomat, Pyramus. Vagy talán már azt is becsomagolta a feleségem, mert az apja könyvtárából való?

PYRAMUS
Már azt is, császárom.

ROMULUS
Nem baj. Akkor megkísérlem Catullust emlékezetből felidézni. A jó vers sose merül teljesen feledésbe. Egy kupa bort, Achilles.

ACHILLES
Falernumit óhajt, felség, vagy siracusait?

ROMULUS
Falernumit. Ilyen időkben csak a legjobbat.

Achilles serleget helyez a császár elé az asztalra.

PYRAMUS
(tölt) Már csak ez az egy üvegünk van a hetvenes évjáratú falernumiból, császárom.

ROMULUS
Akkor hagyd itt.

ACHILLES
A Haza Anyja óhajt beszélni felségeddel.

ROMULUS
Jöjjön be a császárné. A második gyertyatartóra már nincs szükségem.

A komornyikok meghajolnak és kimennek. Pyramus magával viszi az ágy mellett álló gyertyatartót. Csak az előtér világos. A hátteret növekedő holdfény világítja meg. Julia kilép a háttérből.

JULIA
A főudvarmester átszökött a germánokhoz. Mindig óvtalak ettől az Äbitől.

ROMULUS
No és? Germán létére talán haljon meg a rómaiakért?

Csend

JULIA
Eljöttem, hogy utoljára beszéljek veled.

ROMULUS
Útiruhában vagy, drágaságom.

JULIA
Ma éjszaka Szicíliába utazom.

ROMULUS
A halászbárka készen áll?

JULIA
Csak egy tutaj.

ROMULUS
Nem lesz kissé veszélyes?

JULIA
Maradni veszélyesebb.

Csend

ROMULUS
Jó utat kívánok neked.

JULIA
Lehet, hogy sokáig nem látjuk egymást.

ROMULUS
Soha többé nem látjuk egymást.

JULIA
Eltökéltem, hogy Szicíliából folytatom az ellenállást a germánokkal szemben. Mindenáron.

ROMULUS
Ellenállás mindenáron: ez a lehető legnagyobb értelmetlenség.

JULIA
Defetista vagy.

ROMULUS
Én csak mérlegelek. Ha védekezünk, bukásunk még véresebb lesz. Látványos dolog, de mire való? Az ember nem borít lángba egy világot, amely amúgy is elveszett.

Csend

JULIA
Tehát nem akarod, hogy Rea nőül menjen ehhez a Caesar Rupfhoz?

ROMULUS
Nem.

JULIA
És Szicíliába sem akarsz eljönni.

ROMULUS
A császár nem menekül.

JULIA
Ez a fejedbe fog kerülni.

ROMULUS
Hát aztán? Emiatt már most fejetlenül cselekedjem?

Csend

JULIA
Húsz éve vagyunk házasok, Romulus.

ROMULUS
Mire célzol ezzel az ijesztő ténnyel?

JULIA
Valaha szerettük egymást.

ROMULUS
Te is tudod, hogy hazudsz.

Csend

JULIA
Tehát csak azért vettél feleségül, hogy császár légy?

ROMULUS
Azért bizony.

JULIA
Ezt ilyen nyugodtan a szemembe mered mondani?

ROMULUS
Természetesen. Házasságunk borzalmas volt, de azt a bűnt sosem követtem el, hogy akár egy napig is kétségben hagytalak volna afelől, miért vettelek el. Elvettelek, hogy császár lehessek, s te nőül jöttél hozzám, hogy császárné légy. Feleségem lettél, mert a legelőkelőbb római főnemesség sarja vagyok, te pedig Valentinianus császár és egy rabszolganő lánya voltál. Én törvényesítettelek téged, te megkoronáztattál engem.

Csend

JULIA
Szükségünk volt egymásra.

ROMULUS
Természetesen.

JULIA
De akkor az is kötelességed, hogy most velem jöjj Szicíliába. Egymáshoz tartozunk.

ROMULUS
Semmiféle kötelességem nincs többé veled szemben. Megkaptad tőlem, amit akartál. Császárné lettél.

JULIA
Nem vethetsz semmit a szememre. Egyformán cselekedtünk.

ROMULUS
Nem egyformán. A kettőnk cselekedete között óriási a különbség.

JULIA
Nem látom be, miért.

ROMULUS
Te becsvágyból lettél a feleségem. Minden, amit csinálsz, becsvágyból történik. Most is becsvágyból nem akarod feladni az elvesztett háborút.

JULIA
Azért megyek Szicíliába, mert szeretem a hazámat.

ROMULUS
Nem ismersz te semmiféle hazát. Amit te szeretsz: egy elvont állameszme, amely lehetővé tette, hogy házasság révén császárné légy.

Mindketten újra elhallgatnak

JULIA
Nos jó. Miért ne mondanám meg az igazat? Miért ne lennénk őszinték egymáshoz? Becsvágyó vagyok. Számomra nincs más, csak a császárság. Az utolsó nagy római császár, Julianus dédunokája vagyok. Büszke vagyok erre. És ki vagy te? Egy csődbe jutott patrícius fia. De benned is a becsvágy dolgozott, különben te sem lennél ma egy világbirodalom császára, hanem maradtál volna az a senkiházi, aki voltál.

ROMULUS
Amit tettem, nem becsvágyból tettem: a szükség vitt rá. Puszta eszközként használtam, amit te életcélodul tűztél magad elé. Én politikai belátásból lettem császár.

JULIA
Ugyan miféle politikai belátásból? Uralkodásod húsz esztendeje alatt egyebet sem csináltál, mint nagyokat ettél-ittál, aludtál, olvastál, és tenyésztetted a tyúkokat. Ki sem mozdultál vidéki birtokodról, a fővárosba nem tetted be a lábad, közben annyira kiürült az államkassza, hogy most napszámos módjára kell tengődnünk. Egész életrevalóságod abban merült ki, hogy szellemesen elhárítottad, ha szóba került, hogy letegyenek a trónról. És erről a magatartásról azt mered állítani, hogy politikai belátásból fakadt? Mondhatom, merészség kell hozzá ekkorát hazudni. Néró nagyzási hóbortja, Caracalla őrjöngése csupa érett államférfiúi megnyilvánulás a te tyúktenyésztési szenvedélyedhez képest: lusta fráter vagy, ez az igazság.

ROMULUS
Ez az. Politikai belátásom a semmittevés.

JULIA
Ehhez nem kell császárnak lenni.

ROMULUS
Semmittevésem éppen ettől kapott értelmet. Magánemberként henyélni: teljesen hatástalan.

JULIA
Császárként henyélni: az államot veszélyezteti.

ROMULUS
Na látod.

JULIA
Mit akarsz ezzel mondani?

ROMULUS
Megfejtetted lustálkodásom mélyebb értelmét.

JULIA
De hiszen ez lehetetlen; csak nem akarod azt mondani, hogy kétségbe vonod az állam szükségességét?

ROMULUS
Nem vonom kétségbe az állam szükségességét, de igenis kétségbe vonom a mi államunk szükségességét. Mert világbirodalommá vált, és ezzel nyíltan intézményesítette a gyilkosságot, fosztogatást, sarcolást és erőszakot más népek kontójára. És akkor jöttem én.

JULIA
Végképp nem értem; ha ez a véleményed a római világbirodalomról, akkor miért éppen császár lettél?

ROMULUS
A római világbirodalom már évszázadok óta csak azért maradhatott fenn, mert császára van. Nem volt tehát más választásom, mint császárrá lenni, hogy likvidálhassam a birodalmat.

JULIA
Vagy te háborodtál meg, vagy a világ.

ROMULUS
Én az utóbbi mellett döntöttem.

JULIA
Tehát csak azért vettél el, hogy felbomlaszd a római birodalmat?

ROMULUS
Semmi más okom nem volt rá.

JULIA
Tehát kezdettől fogva ezt forgattad a fejedben, a birodalom bukását.

ROMULUS
Semmi egyebet.

JULIA
Tudatosan szabotáltad a birodalom megmentését.

ROMULUS
Tudatosan.

JULIA
Megjátszottad a cinikusat, a csillapíthatatlan falánk pojácát, hogy aztán hátba támadj minket.

ROMULUS
Így is lehet mondani.

JULIA
Megtévesztettél.

ROMULUS
Te tévesztetted meg önmagadat. Feltételezted, hogy megszállottja vagyok a hatalomnak, akárcsak te. Számító voltál, csak éppen hiba csúszott a számításodba.

JULIA
De a te számításod bevált.

ROMULUS
Rómának vége.

JULIA
Róma árulója vagy!

ROMULUS
Nem. Én Róma bírája vagyok.

Csend. Majd a császárné kétségbeesetten felkiált

JULIA
Romulus!

ROMULUS
Eredj! Menj Szicíliába. Nincs több mondanivalóm számodra.

A császárné lassan kimegy. A háttérből előrelép Achilles

ACHILLES
Császárom.

ROMULUS
Üres a serleg. Tölts.

Achilles tölt

ROMULUS
Te reszketsz.

ACHILLES
Igenis, felség.

ROMULUS
Mi van veled?

ACHILLES
Felséged nem szereti, ha a katonai helyzetről beszélek.

ROMULUS
Hiszen tudod, hogy ezt kifejezetten megtiltottam neked. A katonai helyzetről csak a fodrászommal beszélgetek. Ő az egyetlen, aki ért valamit hozzá.

ACHILLES
Capua elesett.

ROMULUS
Ez sem ok arra, hogy kiloccsantsd a falernumit.

ACHILLES
Bocsánatot kérek. (Meghajol)

ROMULUS
Eredj most aludni.

ACHILLES
Rea hercegnő szeretne még felségeddel beszélni.

ROMULUS
Jöjjön be a leányom.

Achilles kimegy. A háttérből belép Rea

REA
Apám.

ROMULUS
Jöjj, gyermekem. Ülj ide mellém.

Rea leül mellé

Mit akarsz mondani nekem?

REA
Róma veszélyben van, apám.

ROMULUS
Sajátságos, hogy éppen ma éjszaka akar velem mindenki politikai beszélgetéseket folytatni. Holott annak az ebédnél van helye.

REA
De hát mi egyébről beszélhetnék?

ROMULUS
Amiről egy lány ilyen késő éji órán az apjával beszélni szokott. Ami a szívedet nyomja, gyermekem.

REA
Róma sorsa nyomja a szívemet.

ROMULUS
Tehát már nem szereted Aemilianust, akire olyan sokáig vártál?

REA
De igen, apám.

ROMULUS
De már nem olyan forrón, mint azelőtt? Nem úgy, ahogy valamikor szeretted?

REA
Az életemnél jobban.

ROMULUS
Akkor mesélj nekem Aemilianusról. Ha szereted, akkor ő fontosabb, mint egy lezüllött császárság.

Csend

REA
Apám, hadd legyek Caesar Rupf felesége.

ROMULUS
Ez a Rupf - habár rokonszenves nekem, mivel pénze van - elfogadhatatlan feltételeket szabott.

REA
Meg fogja menteni Rómát.

ROMULUS
Hiszen éppen ez az, amiért viszolygok tőle. Egy nadrággyáros, aki meg akarja menteni a római államot, csak őrült lehet.

REA
Nincs más út a haza megmentésére.

ROMULUS
Elfogadom, nincs más út. A hazát már csak pénzzel lehet megmenteni, különben elveszett. Az a kérdés, mi jobb: egy kapitális katasztrófa, vagy egy katasztrofális kapitalizmus? De te, édes gyermekem, nem mehetsz feleségül ehhez a Caesar Rupfhoz, hiszen Aemilianust szereted.

Csend

REA
El kell hagynom őt, hogy a hazámnak szolgáljak.

ROMULUS
Könnyű azt mondani.

REA
A haza mindenekelőtt.

ROMULUS
Látod, látod, kár volt úgy elmerülni az antik tragédiákban.

REA
De hát nem kötelességünk-e a hazát minden másnál jobban szeretni?

ROMULUS
Nem. Kevésbé kell szeretnünk, mint egy embert. Mindenekelőtt pedig gyanakvással. Senkiből sem lesz olyan könnyen gyilkos, mint a hazából.

REA
Apám!

ROMULUS
Tessék, leányom.

REA
Nem hagyhatom cserben a hazát.

ROMULUS
Cserben kell hagynod.

REA
Haza nélkül nem bírok élni.

ROMULUS
A szerelmesed nélkül igen? Sokkal nagyobb és nehezebb dolog hűnek maradni egy emberhez, mint az államhoz.

REA
A hazáról van szó, nem az államról.

ROMULUS
Hazának mindig olyankor nevezi magát az állam, amikor tömegmészárlásra készül.

REA
A haza iránti határtalan szeretetünk tette naggyá Rómát.

ROMULUS
De nem tette jóvá. Hazafias erényeinkkel fenevadat hízlaltunk. Megrészegedtünk a haza nagyságától, akár a bortól. De az örömből üröm lett.

REA
Hálátlan vagy. Mégiscsak a hazád.

ROMULUS
Nem, csak nem úgy viselkedem, mint a szomorújátékokban egyik-másik hős atya, aki még jó étvágyat is kíván a hazának, amikor gyermekeit készül felfalni. Eredj, menj férjhez Aemilianushoz.

Csend

REA
Aemilianus eltaszított.

ROMULUS
Ha a valódi szerelmi tűznek csak egy szikrája is ég benned, ez nem választhat el szerelmesedtől. Vele maradsz, ha eltaszít is, kitartasz mellette, még ha gonosztevő is. De a haza, az más, attól elválhatsz. Ha zsiványbarlanggá és hóhértanyává változott, töröld le lábadról a porát, mert szereteteddel semmire sem mégy.

Csend. A bal oldali ablakon át emberi alak lép be a szobába, és elrejtőzik a háttér homályában

REA
Ha visszatérnék hozzá, ismét eltaszítana. Újra és újra el fog taszítani.

ROMULUS
Térj vissza hozzá újra és újra.

REA
Nem is szeret, már csak Rómát szereti.

ROMULUS
Róma elpusztul, s Aemilianusnak nem marad semmije, csak a te szerelmed!

REA
Félek.

ROMULUS
Tanuld meg legyőzni a félelmet. Napjainkban ez az egyetlen művészet, amelyhez értenünk kell. Félelem nélkül szemlélni a dolgokat, félelem nélkül a helyes utat választani. Én egy életen át gyakoroltam ezt. Gyakorold te is. Menj vissza hozzá.

REA
Igen, apám. Megteszem.

ROMULUS
Ez a helyes, gyermekem. Így szeretlek. Menj Aemilianushoz. Búcsúzz el tőlem. Nem látsz többé, hamarosan meghalok.

REA
Apám!

ROMULUS
A germánok megölnek. Ezzel mindig is számoltam. De ez az én titkom. Feláldozom Rómát, és magamat is feláldozom.

Csend

REA
Drága apám!

ROMULUS
De te élni fogsz. Menj, gyermekem, menj Aemilianushoz!

Rea lassan kifelé indul. A háttérből belép Pyramus

PYRAMUS
Felség!

ROMULUS
Mit akarsz?

PYRAMUS
A császárné elutazott.

ROMULUS
Jól van.

PYRAMUS
Nem óhajt felséged lefeküdni?

ROMULUS
Nem. Beszédem van még valakivel. Hozz még egy serleget.

PYRAMUS
Parancsára, felség. (Odahozza a másik serleget)

ROMULUS
Tedd ide, jobbra, az enyém mellé. Töltsd tele.

Pyramus tölt

Az enyémet is.

PYRAMUS
(tölt) Most aztán kiürült az utolsó üveg hetvenesünk, felség.

ROMULUS
Akkor eredj aludni.

Pyramus meghajol és kimegy. (Mozdulatlanul ül, míg az utolsó léptek is el nem hangzanak)

Gyere most ide, hozzám, Aemilianus. Egyedül vagyunk.

Aemilianus fekete köpenybe burkolózva lassan előrejön a háttérből

AEMILIANUS
Tudtad, hogy itt vagyok?

ROMULUS
Néhány perccel ezelőtt az ablakon keresztül léptél a szobámba. A serleg, amelyből iszom, visszatükrözte képedet. Nem akarsz leülni?

AEMILIANUS
Állok.

ROMULUS
Kissé későn jöttél. Éjfélre jár.

AEMILIANUS
Bizonyos látogatásokra ez a legalkalmasabb idő.

ROMULUS
Láthatod, vártalak. Az egyik serleget kiváló falernumival töltettem meg, hogy felköszöntselek. Koccintsunk.

AEMILIANUS
Ám legyen.

ROMULUS
Hazatérésedre!

AEMILIANUS
Arra, ami ez éjféli órán beteljesedik.

ROMULUS
Nos?

AEMILIANUS
Az igazságra igyunk, Romulus császár!

ROMULUS
Az igazság félelmetes dolog, Aemilianus.

AEMILIANUS
Félelmetes, akár az én sebeim.

ROMULUS
Nos, legyen, az igazságra!

AEMILIANUS
Magunkban vagyunk. Csak az éjfél a tanúnk, hogy Róma császára és az az ember, aki germán fogságból visszatért, két pohár vérvörös falernumival az igazságra koccint.

Romulus feláll, koccintanak. Ebben a pillanatban felkiált valaki, majd a császár kerevete alól előbukkan Tullius Rotundus belügyminiszter feje

ROMULUS
Belügyminiszter, az isten szerelméért, csak nem történt valami bajod?

TULLIUS ROTUNDUS
Felséged a kezemre lépett. (Nyög)

ROMULUS
Sajnálom. De igazán nem sejthettem, hogy alattam tartózkodol. Minden belügyminiszter felhördül, ha az igazságra koccintanak.

TULLIUS ROTUNDUS
A római birodalom valamennyi alattvalójára kiterjedő öregségi biztosítás törvényjavaslatát akartam felséged elé terjeszteni. (Kissé zavartan előmászik; ugyanolyan fekete köpeny van rajta, mint Aemilianuson)

ROMULUS
Vérzik a kezed, Tullius Rotundus.

TULLIUS ROTUNDUS
Ijedtemben megkarcoltam magam a tőrömmel.

ROMULUS
Ja, kedves Tullius barátom, a tőrrel nagyon óvatosan kell bánni. (Elindul balra)

AEMILIANUS
A komornyikokat akarod behívni, Romulus császár? (Farkasszemet néznek. Aemilianus ellenségesen, elszántan; Romulus mosolyogva)

ROMULUS
Ugyan minek, Aemilianus? Hiszen jól tudod, hogy éjfélkor alszanak. Kötszert keresek megsebesült belügyminiszterünk részére. (Balra, az előtérben álló szekrényhez lép, kinyitja. Kissé meghajolva, Isauriai Zénó rejtőzik benne) Bocsáss meg, Kelet-Róma császára. Nem sejthettem, hogy itt alszol a szekrényemben.

ZÉNÓ
Ó, kérlek, nem tesz semmit. Mióta elmenekültem Konstantinápolyból, oly hányatott az életem, megszoktam az ilyesmit.

ROMULUS
Őszintén sajnálom, hogy ennyi kényelmetlenségben van részed.

ZÉNÓ
(ugyancsak fekete köpenybe burkolózva, kiszáll a szekrényből, csodálkozva néz körül) Van itt még valaki?

ROMULUS
Ne zavartasd magadat. Tiszta véletlen, hogy ők is beállítottak. (Kendőt vesz elő a szekrény felső rekeszéből) Még valaki van bent?

ZÉNÓ
Sulphurides, a kamarásom.

Sulphurides kilép. Hórihorgas fickó, ugyancsak fekete köpenyben. Ünnepélyesen meghajol Romulus előtt

ROMULUS
(szemügyre veszi) Jó estét. A másik szekrényben kellett volna elbújtatnod, császári fivérem. És hová dugtad Phosphoridost?

ZÉNÓ
Még ott van az ágyad alatt, Romulus császár.

ROMULUS
Sose feszélyezze magát. Nyugodtan előbújhat.

Phosphoridos, apró emberke, kimászik a császár ágya alól; rajta is fekete köpeny

SULPHURIDES
Eljöttünk, felség...

PHOSPHORIDOS
...hogy előadjuk a siratóverset,

SULPHURIDES
...amelyet még nem volt alkalma felségednek végigélvezni.

ROMULUS
Kérem. Csak ne most, e csendes éjféli órán. (Újra leül, és átnyújtja Tullius Rotundusnak a kendőt) Kösd be a sebedet ezzel a kendővel, belügyminiszter. Nem szeretek vért látni.

A jobb oldali faliszekrény felpattan, nagy robajjal kizuhan Spurius Titus Mamma, és teljes hosszában elterül a földön

Hát ez a sportoló sem alszik még?

SPURIUS TITUS MAMMA
Fáradt vagyok. Halálosan fáradt vagyok. (Imbolyogva feláll)

ROMULUS
Elejtetted a tőrödet, Spurius Titus Mamma.

SPURIUS TITUS MAMMA
(zavartan felemeli a tőrt, és gyorsan fekete köpenye alá rejti) Száztíz órája nem aludtam.

ROMULUS
Van-e még itt valaki? Ha igen, kérem, jöjjön elő.

A bal oldali kerevet alól kimászik Mares, nyomában egy katona, mindketten hasonlóképpen fekete köpenyben

MARES
Bocsáss meg, császárom. A totális mozgósítást szeretném veled megvitatni.

ROMULUS
És kit hoztál magaddal erre a vitára, birodalmi marsall?

MARES
Adjutánsomat.

A kerevet alól lassan kimászik a császár szakácsa is, magas, fehér süvegben, egyébként ugyancsak fekete köpenyben. Most először rendül meg a császár szemlátomást

ROMULUS
Hát te is, szakács? És ezzel a késsel, amellyel a császárok oly megszámlálhatatlan sokaságát ölted le?

A szakács lesütött szemmel lép be a sorba, amely most félkörben veszi körül a császárt

Amint látom, valamennyien feketében vagytok; ágyam alól, a kerevet alól, a szekrényekből másztatok elő, fél éjszakát töltöttetek a legbonyolultabb és legkényelmetlenebb pozitúrában. Miért?

Mély csend

TULLIUS ROTUNDUS
Beszélni akarunk veled, Róma császára.

ROMULUS
A császár nem tudta, hogy az udvari etikett ilyen tornamutatványra kötelezi azokat, akik beszélni akarnak vele. (Feláll és csenget) Pyramus! Achilles!

A háttérből reszketve ront be Achilles és Pyramus, hálóköntösben és bojtos hálósipkában

ACHILLES
Császárom!

PYRAMUS
Felség!

ROMULUS
A császári tógát, Achilles, a császári babért, Pyramus.

Achilles a császár vállára teríti a tógát, Pyramus a fejére helyezi a babérkoszorút

Az asztalt és a bort vigyétek ki, Achilles. A pillanat ünnepélyes.

Achilles és Pyramus jobbra kiviszi az asztalt

Most menjetek vissza aludni.

Pyramus és Achilles meghajol; mélységes zavarban, ijedten távoznak a háttérben, középen

A császár kész benneteket meghallgatni. Halljam, mi mondanivalótok van?

TULLIUS ROTUNDUS
Visszaköveteljük a provinciákat.

MARES
A légiókat.

AEMILIANUS
Az impériumot.

Mély csend

ROMULUS
A császár nem tartozik nektek számadással.

AEMILIANUS
Rómának tartozol számadással.

ZÉNÓ
A történelem előtt kell felelned.

MARES
A mi hatalmunkra támaszkodtál.

ROMULUS
Nem a ti hatalmatokra támaszkodom. Csak akkor volna jogotok így beszélni, ha a ti segítségetekkel hódítottam volna meg a világot, de a birodalmat, amelyet elvesztettem, nem ti szereztétek. Elszórtam, mint a hamis pénzt. Szabad vagyok. Semmi dolgom veletek. Csak addig röpködtetek, vaksi lepkék, amíg az én lángom körül táncoltatok, s bukó árnyként vesztek a semmibe, amint megszűnök fényleni.

Az összeesküvők a császár elől a falhoz hátrálnak

Közületek csak egyvalakinek tartozom számadással, ehhez az egyhez volna most néhány szavam. Gyere ide hozzám, Aemilianus.

Aemilianus jobbról lassan odalép hozzá

Nem tudok veled úgy beszélni, mint egy tiszttel, aki elvesztette becsületét. Civil vagyok, a tiszti becsület iránt sosem volt érzékem. Úgy beszélek veled, mint sokat szenvedett emberrel, mint valakivel, akit megkínoztak. Szeretlek, mintha fiam lennél, Aemilianus. A végső, cáfolhatatlan érvet látom benned a kiszolgáltatottság ellen, az embert, aki, akárcsak jómagam, védekezni béna, akit újra és újra meggyaláznak, a hatalom ezerszeresen bemocskolt áldozatát. Mit követelsz császárodtól, Aemilianus?

AEMILIANUS
Választ követelek, Romulus császár.

ROMULUS
Megkapod a választ.

AEMILIANUS
Mit tettél annak érdekében, hogy néped ne kerüljön a germánok kezére?

ROMULUS
Semmit.

AEMILIANUS
Mit tettél annak érdekében, hogy Rómát éppúgy meg ne gyalázzák, mint engem.

ROMULUS
Semmit.

AEMILIANUS
És mit hozhatsz fel mentségedre? Az a vád ellened, hogy elárultad a birodalmat.

ROMULUS
Nem én árultam el a birodalmat. Róma önmagát árulta el. Ismerte az igazságot, és mégis az erőszakot választotta. Tudta, mi az emberség, s mégis a zsarnokságot választotta. Kétszeresen lealacsonyodott: önmaga előtt, és azoknak a népeknek a szemében, amelyek hatalmába kerültek. Láthatatlan trón előtt állsz, Aemilianus, a római császárok trónja előtt, kik között utolsó vagyok a sorban. Megérintsem a szemedet, hogy látva lásd a trónt, feltornyozott koponyák gúláját, a vérzuhatagot, amely lépcsőin gőzölög mint Róma hatalmának végtelen folyama? Miféle választ vársz te attól, aki a római történelem e hatalmas építményének csúcsáról szól hozzád, a mélybe? Mit szólhat a te sebeidhez a császár, aki saját fiainak és idegen népek gyermekeinek holtteste fölött trónol, az áldozatok hekatombái fölött, akiket a Róma dicsőségéért viselt háborúk meg a Róma élvezetét szolgáló vadállatok taszítottak tömegestül a lába elé? Róma legyengült; tántorgó öregasszony lett belőle, de nem mentesül a felelősségtől; a bűn, amely terheli, nincs jóvá téve. Elérkezett a számadás éjszakája. Áldozatainak átka beteljesült. A meddő fa megérett rá, hogy kivágják. A fejsze csapásra lendül. Itt vannak a germánok. Elég idegen vért ontottunk, a magunkéval kell most megfizetnünk érte. Ne fordulj el, Aemilianus. Ne riadj vissza császári felségemtől, amely előtted teljesedett be, bemocskolva történelmünk ősi vétkével, és visszataszítóbban, mint a te megkínzott tested. Az igazságról van szó, amelyre koccintottunk. Felelj hát te az én kérdésemre: megillet-e még minket a védekezés joga? Nem kötelességünk-e az áldozat sorsát vállalni?

Aemilianus hallgat

Te hallgatsz.

Aemilianus lassan visszamegy a többiek közé, akik széles ívben veszik körül a császárt

Visszatérsz azok közé, akik mint tolvajok lopóztak be hozzám ez éjféli órán. Legyünk becsületesek. Hazugság, alakoskodás ne emeljen többé gátat közénk. Jól tudom, mit rejtegettek a fekete köpeny alatt, minek a markolatát szorongatja kezetek. De tévedtetek. Azt hittétek, hogy egy védtelen embert találtok itt, s íme, az igazság mancsaival teperlek le, s az erkölcs fogaival marcangollak szét benneteket. Megtámadottból támadóvá, vádlottból vádlóvá lettem. Védekezzetek! Nem tudjátok, ki előtt álltok? Tudatosan vittem romlásba a hazát, amelyet ti meg akartok védeni. Beszakítom a jeget, melyen jártok, felégetem a gyökereiteket. Mit tapadtok hát némán szobám falához, sápadtan, mint a téli hold? Egyetlen választ adhattok csupán. Öljetek meg, ha azt hiszitek, nincs igazam, vagy adjátok meg magatokat a germánoknak, ha beláttátok, hogy nincs többé jogunk védekezni. Válaszoljatok.

Csend

Válaszoljatok!

AEMILIANUS
(széles mozdulattal kirántja a tőrt) Éljen Róma!

Valamennyien tőrt rántanak, és elindulnak Romulus felé, aki mozdulatlanul, szenvtelenül ülve marad a közeledő tőrök gyűrűjében. E pillanatban félelemtől rikácsoló, ijesztő ordítás hangzik fel a háttérből: "Jönnek a germánok!" Pánik tör ki, ablakon, ajtón rohan kifelé mindenki. A császár mozdulatlanul ül. A háttérből sápadtan lép be Pyramus és Achilles

ROMULUS
Hol vannak hát a germánok?

PYRAMUS
Nolában.

ROMULUS
Hát akkor mit kiabálsz? Hiszen csak holnap érnek ide. Most aludni akarok. (Feláll)

PYRAMUS
Igenis, felség. (Leveszi róla a császári tógát, a babérkoszorút meg a hálóköntöst)

ROMULUS
(odamegy az ágyhoz, megtorpan) Itt fekszik még valaki az ágyam előtt, Achilles.

ACHILLES
(odavilágít a gyertyával) Spurius Titus Mamma. Horkol, felség.

ROMULUS
Hála istennek, végre alszik a sportoló. Hagyd csak ott. (Keresztüllép rajta, úgy fekszik az ágyba)

Pyramus elfújja a gyertyát; Achillesszel együtt sötétben botorkálnak ki

Pyramus!

PYRAMUS
Császárom?

ROMULUS
Ha aztán megérkeznek a germánok, csak ereszd be őket.

 

IV. FELVONÁS

A négyszázhetvenhatodik esztendő március idusát követő nap reggelén. A császár dolgozószobája, mint az első felvonásban. Már csak Róma alapítójának, Romulus királynak szobra látható a falon, az ajtó fölött. Az ajtó mellett Achilles és Pyramus áll, a császárt várják

ACHILLES
Szép, üde reggel.

PYRAMUS
Nem megy a fejembe, hogy végső pusztulásunk idején a nap egyáltalán felkelt.

ACHILLES
Már a természetben sem bízhatunk.
Csend

PYRAMUS
Tizenegy császár alatt hatvan évig szolgáltuk a római államot. Úgy vélem, történelmi képtelenség, hogy ez az állam még életünkben megszűnik létezni.

ACHILLES
Mosom kezeimet. Én ártatlan vagyok. Mindenkor tökéletes komornyik voltam.

PYRAMUS
Mi voltunk a császárság egyedüli szilárd oszlopai.

ACHILLES
Ha már mi is lelépünk, elmondhatják: most ért véget az ókor.

Csend

PYRAMUS
Gondold el, olyan idők következnek, amikor nem beszélnek többé latinul és görögül, hanem olyan lehetetlen nyelveken, mint ez a germán.

ACHILLES
Képzeld el, germán törzsfőnökök, kínaiak, zulukafferok ragadják meg a világpolitika kormányrúdját, olyan emberek, akik műveltség dolgában mélyen alattunk állnak. Arma virumque cano... az egész Vergiliust betéve fújom.

PYRAMUS
Mehnin aeide thea... én meg Homéroszt.

ACHILLES
Száz szónak is egy a vége, rettenetes napok virradnak ránk.

PYRAMUS
Igazi, sötét középkor. Nem vagyok pesszimista, de azt mondom neked: ezt a mostani katasztrófát az emberiség sohasem fogja kiheverni.

Császári tógában, babérkoszorúval a fején belép Romulus

ACHILLES és PYRAMUS
Salve, Caesar.

ROMULUS
Salve. Megkéstem. Az audienciák váratlan halmozódása kimerített. Amellett olyan álmos voltam reggel, hogy majdnem megbotlottam, amikor a sportolón átléptem, képzeljétek, az még most is ott horkol az ágyam előtt. Az utolsó éjszaka többet uralkodtam, mint uralkodásom húsz esztendeje alatt összesen.

ACHILLES
Minden bizonnyal, felség.

ROMULUS
Különös, dermedt csend van. És minden olyan kihalt.

Csend

Rea lányom hol van?

Csend

ACHILLES
A hercegnő...

PYRAMUS
És Aemilianus...

ACHILLES
És a császárné...

PYRAMUS
A belügyminiszter, a birodalmi marsall, a szakács és a többiek mind...

Csend

ROMULUS
Nos?

ACHILLES
...átkelőben Szicíliába, tutajukkal a tengerbe vesztek.

PYRAMUS
Egy halász hozta a hírt.

ACHILLES
Csak Isauriai Zénó menekült meg a két kamarásával, ők az alexandriai postahajón utaztak.

Csend. A császár nyugodt

ROMULUS
Rea leányom, Aemilianus fiam. (A két komornyik szemébe néz) Egy könnycseppet sem látok a szemetekben.

ACHILLES
Öregek vagyunk.

ROMULUS
Nekem pedig meg kell halnom. Megölnek a germánok. Még ma. Engem már semmi fájdalom nem talál szíven. Aki hamarosan maga is meghal, nem siratja a holtakat. Sose voltam nyugodtabb, sose voltam derűsebb, mint most, hogy már mindenen túl vagyok. Az uzsonnámat.

PYRAMUS
Az ozsonnát?

ACHILLES
De hisz a germánok, felség, a germánok minden pillanatban itt lehetnek...

PYRAMUS
És tekintettel az általános birodalmi gyászra...

ROMULUS
Badarság. Nincs már birodalom, nincs, aki gyászoljon. Magam pedig úgy akarok elmúlni, ahogy éltem.

PYRAMUS
Igenis, felség.

A császár leül az előtér közepén levő székre. Pyramus egy asztalkát visz oda, rajta a megszokott fogások

ROMULUS
(elgondolkozva mered a terítékre) Miért teszitek elébem, utolsó uzsonnámhoz, ezeket az ütött-kopott bádogtányérokat, a csorba csészét?

PYRAMUS
A birodalmi étkészletet magával vitte a császárné. Az édesapjáé volt.

ACHILLES
Most aztán a tenger fenekén van.

ROMULUS
Nem tesz semmit. Siralomházi lakomához illőbb is ez az ócska edény (Feltör egy tojást) Augustus, persze, megint nem tojt.

PYRAMUS
(segélykérő pillantást vet Achillesre) Nem, felség.

ROMULUS
Tiberius?

PYRAMUS
A Juliusok egy darabot se.

ROMULUS
A Flaviusok?

PYRAMUS
Domitianus. De abból felséged határozottan nem óhajt fogyasztani.

ROMULUS
És ez a tojás kitől való? (Kikanalazza)

PYRAMUS
Mint rendesen, Marcus Aureliustól.

ROMULUS
Tojt még valaki?

PYRAMUS
(kissé zavartan) Odoaker.

ROMULUS
Lámcsak!

PYRAMUS
Hármat, felség.

ROMULUS
Figyeljétek meg, ez a tyúk ma rekordot fog tojni. (Tejet iszik) Olyan ünnepélyesek vagytok. Nyomja valami a szíveteket?

ACHILLES
Húsz évig szolgáltuk felségedet.

PYRAMUS
És negyven esztendeig felséged tíz hivatali elődét.

ACHILLES
Hatvan esztendőn át vállaltuk a legkeservesebb szegénységet a császárságért.

PYRAMUS
Az utolsó bérkocsist jobban megfizetik, mint a császári komornyikot. Meg kellett ezt egyszer mondani, felség.

ROMULUS
Elhiszem. De gondoljátok meg, hogy még egy bérkocsis keresete is több, mint a császáré.

Pyramus segélykérően pillant Achillesre

ACHILLES
Caesar Rupf nadrággyáros felajánlotta, hogy odavenne bennünket a házába komornyiknak.

PYRAMUS
Évi négyezer sestertius és hetenként három szabad délután.

ACHILLES
Végre lenne időnk a memoárjainkat megírni.

ROMULUS
Fantasztikus feltételek. Szabadok vagytok. (Leveszi fejéről a babérkoszorút, és letép nekik egy-egy levelet) Aranykoszorúm utolsó két levele. És egyszersmind uralkodásom utolsó pénzügyi ténykedése. (Harcizaj hallatszik) Miféle lárma ez?

ACHILLES
A germánok, felség! Megjöttek a germánok!

ROMULUS
Nos, akkor fogadnom kell őket.

PYRAMUS
Óhajtja felséged a birodalmi pallost?

ROMULUS
Hát nem csaptuk még zálogba?

Pyramus segélykérően néz Achillesre

ACHILLES
Egy vasat sem adtak rá. Csupa rozsda. A birodalmi ékköveket felséged maga szedte ki belőle.

PYRAMUS
Hozzam?

ROMULUS
Hagyd, Pyramus, birodalmi pallosnak sarokban a helye.

PYRAMUS
Óhajt még valamit felséged?

ROMULUS
Még egy kis fügebort.

Pyramus reszketve tölt

Elmehettek. A császárnak nincs többé szüksége rátok. Derék szolgáim voltatok mindvégig.

A két komornyik ijedten távozik. A császár iszik egy pohár bort. Jobbról belép egy germán. Biztosan, elfogulatlanul mozog. Nadrágot visel, de ezenkívül semmi sem vall benne a barbárra. Megszemléli a helyiséget, mintha valami múzeumon sétálna végig, hébe-hóba felír valamit jegyzetkönyvébe, amelyet ilyenkor bőrtáskából vesz elő. Nadrág van rajta, könnyű, bő zeke és széles karimájú útikalap. Egyetlen harcias darabja a kard, amelyet övére csatolt. Mögötte egy fiatalember lépdel, teljes hadifelszerelésben, de vigyázzunk, ne legyen benne semmi operaszerű. A germán jóformán véletlenül pillantja meg a császárt, szinte csak úgy, mint akinek valami berendezési tárgyon akad meg a szeme. Csodálkozva néznek egymásra

GERMÁN
Egy római!

ROMULUS
Üdvözöllek.

FIATALEMBER
(kardot ránt) Meghalsz, római!

GERMÁN
Dugd vissza hüvelyébe a kardodat, öcsém.

FIATALEMBER
Igenis, kedves bátyám.

GERMÁN
Bocsáss meg, római.

ROMULUS
Kérlek. Igazi germán vagy? (Kétkedve nézi)

GERMÁN
Ősrégi törzs sarja.

ROMULUS
Nem értem. Tacitus szerint a germánoknak dacos, kék szemük, vörhenyes szőke hajuk van, hatalmas, barbár termetük, és ahogyan téged nézlek, inkább valami álruhába bújt bizánci botanikusnak vélnélek.

GERMÁN
Én is egészen másként képzeltem el a rómaiakat. Sokat hallottam a bátorságukról, s most te vagy az első, aki nem futamodott meg.

ROMULUS
Nyilván mindkettőnknek merőben hamis fogalmunk van a fajokról. Ezt hívják nadrágnak, amit a lábszáradon viselsz?

GERMÁN
Úgy van.

ROMULUS
Sajátságos ruhadarab, valóban. Hol kell ezt begombolni?

GERMÁN
Elöl.

ROMULUS
Hallatlanul praktikus. (Hörpint egyet a borból)

GERMÁN
Mit iszol?

ROMULUS
Fügebort.

GERMÁN
Megkóstolhatnám?

ROMULUS
Saját termésem. (Tölt)

GERMÁN
(iszik, megrázkódik) Rémes! Ennek sem jósolok nagy jövőt. Jobb a sör. (Odaül az asztalhoz Romulus mellé, és leveszi a kalapját) Gratulálok a Venusodhoz, ott a tó partján, a parkban.

ROMULUS
Mi különöset találtál rajta?

GERMÁN
Valódi Praxitelész.

ROMULUS
Ilyen pech. Mindig azt hittem, értéktelen másolat. Most meg már elment a régiségkereskedő.

GERMÁN
Megengeded? (Szemügyre veszi a kikanalazott tojást) Nem rossz.

ROMULUS
Tyúktenyésztő vagy?

GERMÁN
Szenvedélyes.

ROMULUS
Érdekes! Én is tyúktenyésztő vagyok!

GERMÁN
Te is?

ROMULUS
Én is.

GERMÁN
Végre egy ember, akivel elbeszélgethetek szenvedélyemről. A te tyúkjaidat láttam a parkban?

ROMULUS
Az enyémeket. Kiváló házityúk fajta. Galliából importáltam.

GERMÁN
Tojnak?

ROMULUS
Micsoda kérdés!

GERMÁN
Ne vágj fel. A tojás után ítélve, csak mérsékelten.

ROMULUS
Hát igen. Valóban egyre kevesebbet tojnak. Magunk közt, tyúktenyésztők közt szólva, gondban vagyok miattuk. Már csak egy van közülük jó formában.

GERMÁN
Az a kendermagos?

ROMULUS
Hogy jöttél rá?

GERMÁN
Mert én hozattam ezt a fajtát Itáliába. Ki akartam próbálni, hogyan bírja a déli éghajlatot.

ROMULUS
Csak gratulálhatok. Kiváló fajta.

GERMÁN
Saját tenyésztésem.

ROMULUS
Úgy látom, mestere vagy a tyúktenyésztésnek.

GERMÁN
Mint a Haza Atyjának végül is kötelességem ezzel foglalkozni.

ROMULUS
Mint a Haza Atyjának? Ki vagy te tulajdonképpen?

GERMÁN
Odoaker, a germánok fejedelme.

ROMULUS
Örülök, hogy megismerhettelek.

ODOAKER
És te?

ROMULUS
Róma császára vagyok.

ODOAKER
Én is örülök, hogy megismerhettelek. Habár én az első percben tudtam, kivel állok szemben.

ROMULUS
Tudtad?

ODOAKER
Bocsásd meg alakoskodásomat. Meg kell értened, feszélyezett, hogy most egyszerre szemtől szemben állunk egymással: mi, a két ellenség, s ezért úgy éreztem, hasznosabb lesz veled előbb a tyúktenyésztésről elcsevegni, és majd aztán rátérni a politikára. Engedd meg, hogy bemutassam az unokaöcsémet. Hajolj meg, öcsém.

FIATALEMBER
Igenis, kedves bátyám.

ODOAKER
Hagyj magunkra, öcskös.

FIATALEMBER
Kérlek, kedves bátyám. (Kimegy)

Ők ketten hallgatnak, nézegetik egymást

ODOAKER
Te vagy hát Romulus. Évek óta szüntelenül veled foglalkozom gondolatban.

ROMULUS
És te vagy Odoaker; én is elképzeltelek; mint ellenségemet képzeltelek el, pedig hát éppen olyan tyúktenyésztő vagy, mint én.

ODOAKER
Elérkezett a pillanat, amelyre évek óta várok.

ROMULUS
(szalvétával megtörli a száját, és feláll) Én készen állok.

ODOAKER
Készen? Mire?

ROMULUS
A halálra.

ODOAKER
Te azt hiszed, meg kell halnod?

ROMULUS
Köztudomású, hogyan bánnak el a germánok foglyaikkal.

ODOAKER
Felületesen ítéled meg ellenségedet, ha arra adsz, amit a világ fecseg, Romulus császár.

ROMULUS
Mi egyebet akarhatnál, mint halálomat?

ODOAKER
Majd meglátod. Öcsém!

Jobbról belép a fiatalember

FIATALEMBER
Parancsolsz, kedves bátyám?

ODOAKER
Hajolj meg Róma császára előtt, öcsém.

FIATALEMBER
Igenis, kedves bátyám. (Meghajol)

ODOAKER
Mélyebben, öcsém.

FIATALEMBER
Kérlek, kedves bátyám.

ODOAKER
Térdelj le Róma császára előtt.

FIATALEMBER
Igenis, kedves bátyám. (Térdre veti magát)

ROMULUS
Mit jelentsen ez?

ODOAKER
Állj fel, öcsém.

FIATALEMBER
Igenis, kedves bátyám.

ODOAKER
Most ismét menj ki, öcsém.

FIATALEMBER
Igenis, kedves bátyám. (Kimegy)

ROMULUS
Nem értem.

ODOAKER
Nem azért jöttem, hogy megöljelek, Róma császára. Azért jöttem, hogy egész népemmel téged szolgáljunk.

Odoaker is letérdel. Romulus halálosan megrémül

ROMULUS
De hiszen ez őrület!

ODOAKER
Egy germánnal is megeshet, hogy a józan ész szavára hallgat, Róma császára.

ROMULUS
Gúnyolódol.

ODOAKER
(ismét feláll) Romulus, oly értelmesen beszélgettünk az imént a tyúktenyésztésről. Nem beszélgethetünk éppoly értelmesen népeink sorsáról?

ROMULUS
Beszélj hát.

ODOAKER
Megengeded, hogy ismét leüljek?

ROMULUS
Miért kérded, te vagy a győztes.

ODOAKER
Elfelejted, hogy az imént fogadtam neked alattvalói hűséget.

Csend

ROMULUS
Ülj le.

Mindketten leülnek, Romulus komoran, Odoaker figyelmesen Romulusra függeszti tekintetét

ODOAKER
Láttad az unokaöcsémet? Theoderichnek hívják.

ROMULUS
Igen.

ODOAKER
Udvarias fiatalember. Igenis, kedves bátyám, kérlek, kedves bátyám, ez így megy egész nap. A viselkedése kifogástalan. De életmódjával egész népemet megfertőzi. A nőktől megtartóztatja magát, nem iszik csak vizet, és a puszta földön alszik. Naponta gyakorolja a fegyverforgatást. Fogadok veled, hogy most is tornázik, míg az előszobában várakozik.

ROMULUS
Ha egyszer hős.

ODOAKER
A megtestesült germán ideál. Világuralomról álmodozik, s vele együtt a nép is. Kényszerűségből indítottam ezt a hadjáratot. Magamra maradtam - szemben unokaöcsémmel, a költőkkel, az egész közvéleménnyel. Engednem kellett. Azt reméltem, hogy emberséges módon is lehet hadat viselni, hiszen a rómaiak szinte semmi ellenállást nem tanúsítottak; ám ahogy egyre mélyebben törtünk előre dél felé, úgy harapózott el a hadseregben a hatalmaskodás, nem mintha a mi katonáink kegyetlenebbek volnának, mint bármely más hadsereg katonái, hanem mert minden háború szükségképpen bestiális. Elborzadtam. Megkíséreltem véget vetni a hadjáratnak; kész vagyok elfogadni a nadrággyáros pénzét, főembereim megvesztegethetősége is az én malmomra hajtja a vizet, ma még én diktálom az iramot. Ma még. De már nem sokáig. Aztán végérvényesen a hősök népe leszünk. Ments meg ettől, Romulus, te vagy az egyetlen reménységem.

ROMULUS
Mit remélsz te tőlem?

ODOAKER
Puszta életemet.

ROMULUS
Fenyegeti valaki?

ODOAKER
Unokaöcsém ma még kezes jószág, a szolgálatkészség szobrát mintázhatod róla. De egyszer, néhány év sem telik bele, gyilkosom lesz. Ismerem a germán hűséget.

ROMULUS
Ezért akarsz behódolni nekem?

ODOAKER
Egy életen át kerestem az igazi emberi nagyságot, nem a talmi nagyságot, mely öcsémben feszül, akit egykor a nagy Theoderichnek fognak nevezni... ismerem a történetírókat. Paraszt vagyok, gyűlölöm a háborút. Azt az emberséget kerestem, amelyet a germán erdők táján nem találtam. Benned leltem meg, Romulus császár. Főudvarmestered, Aebius révén alaposan kifürkésztelek.

ROMULUS
Aebius a te megbízottad volt?

ODOAKER
A kémem volt. De csak csupa jót tudott írni, az emberséges emberről, az igazságszeretőről, rólad, Romulus.

ROMULUS
Egy bolondot festett le neked, Odoaker. Egész életemet arra tettem fel, hogy egy szép napon összeomlik a római birodalom. Úgy éreztem, megillet a jog, hogy Róma bírája legyek, mert kész voltam életemet áldozni ezért. Embertelen áldozatot követeltem országomtól; megtehettem, mert a magam életét is áldozatra szántam. Megfosztottam népemet védelmétől, engedtem, hogy vérét ontsák, de a magamét is kész voltam kiontani. És most azt akarod, hogy tovább éljek. Visszautasítod áldozatomat. Maradjak itt, az egyetlen ember, aki megmentette az irháját. De nemcsak ez. Mielőtt jöttél, kaptam a hírt, hogy leányom, akit szeretek, jegyesével, feleségemmel és egész udvartartásommal együtt életét vesztette. A hírt könnyű szívvel fogadtam, mert én is halálra szántam magamat, most aztán kegyetlenül sújt le rám, embertelenül rám cáfol. Minden, amit tettem, elvesztette értelmét. Ölj meg, Odoaker.

Csend

ODOAKER
A fájdalom beszél belőled. Légy úrrá gyászodon, és fogadj el alattvalódnak.

ROMULUS
Te félsz. Győzd le félelmedet, és ölj meg.

Csend

ODOAKER
Te népedre gondoltál, Romulus, gondolj most ellenségeidre is. Ha behódolásomat visszautasítod, ha mi ketten nem jutunk egyezségre, a világ unokaöcsém ölébe hull, megszületik a második Róma, egy germán világbirodalom, éppoly mulandó s éppoly véres, mint a római volt. Ha ez megtörténik, személyes műved, a birodalom felbomlasztása, értelmetlenné válik. A nagyság kötelez, Romulus; te vagy az egyetlen, aki érti, hogyan kell ezt a világot kormányozni. Gyakorolj kegyet, fogadd el behódolásomat, légy a mi császárunk, védj meg minket Theoderich véres nagyságától.
Csend

ROMULUS
Nem tehetem, germán barátom, most már nem tehetem. Ha akarnám, se tudnám megtenni... Te magad ütötted ki ezt a fegyvert a kezemből.

ODOAKER
Ez az utolsó szavad?

ROMULUS
(letérdel) Ölj meg. Térden állva kérlek.

ODOAKER
Arra nem kényszeríthetlek, hogy segíts. A baj megtörtént. De azt nem bírom megtenni, hogy megöljelek. Megszerettelek.

ROMULUS
Ha nem bírod megtenni, maradt még egy megoldás. Az egyetlen ember, aki megteszi, itt alszik az ágyam előtt. Megyek, felkeltem. (Feláll)

ODOAKER
(is feláll) Nem megoldás, Romulus. Kétségbeesésedben nem látod, hogy halálod értelmetlen volna; értelme csak úgy lehetne, ha a világ olyan volna, amilyennek elképzelted. Nem olyan. Ellenséged is ember, keresi a kivezető utat, akárcsak magad. Sorsodnak alá kell vetned magadat. Nincs más választásod.

Csend

ROMULUS
Üljünk le újra.

ODOAKER
Ám legyen.

ROMULUS
Mi a szándékod velem?

ODOAKER
Nyugdíjba küldelek.

ROMULUS
Engem nyugdíjba?

ODOAKER
Ez az egyetlen út.

Csend

ROMULUS
Ez a legnagyobb csapás, ami érhet.

ODOAKER
Ne felejtsd, nem kisebb borzalom az sem, ami reám vár. Itália királyává kell hogy kikiálts. Ez a vég kezdete lehet, hacsak nem cselekszem gyorsan. Akár akarom, akár nem, az uralkodást gyilkossággal kell kezdenem. (Kihúzza kardját, és elindul jobbra)

ROMULUS
Mit akarsz?

ODOAKER
Megölöm az unokaöcsémet. Ma még én vagyok az erősebb.

ROMULUS
Most belőled beszél a kétségbeesés. Hiába ölnéd meg, ezer és ezer új Theoderich lépne a nyomába. Néped nem úgy gondolkodik, mint te. Hősi életre áhítozik. Ezen úgysem tudsz változtatni.

Csend

ODOAKER
Üljünk le. Ördögi körbe gabalyodtunk.

Leülnek

ROMULUS
Kedves Odoakerom, én a sors szerepét akartam játszani, te szeretted volna elkerülni a magadét, most íme, mindkettőnk sorsa, hogy csődbe jutott politikusokat kell alakítanunk. Kiengedtük markunkból a törékeny világot, te a te Germániádat, én az én Rómámat, most aztán összeszedhetjük a cserepeket. Én tönkretettem Rómát, mert rettegtem múltjától, te Germániát, mert borzadtál jövőjétől. Kísértetek játékszerévé váltunk, hiszen nincs hatalmunk sem afölött, ami volt, sem afölött, ami lesz. Hatalmunk csak a jelen fölött van, ezt kihagytuk számításainkból, s most mindketten zátonyra futottunk. Nyugdíjasként éljek hát a mának, miközben lelkiismeretemen szárad leányom halála, akit szerettem, a fiamé, feleségemé és többi boldogtalan embertársamé.

ODOAKER
Én pedig lássak neki az uralkodásnak.

ROMULUS
Eszméinket helyreigazította a valóság.

ODOAKER
Keservesen.

ROMULUS
Ha keservesen is, el kell viselnünk. Hátralevő idődben megkísérled majd, hogy értelmet plántálj az értelmetlenbe, s híven kormányozd a világot. Ajándékozd meg Germánia és Róma népét a békével. Fel hát munkára, Germánia fejedelme! Uralkodj most te! Néhány olyan esztendő következik, amelyről meg fog feledkezni a történelem, mert minden hősiességnek híján lesz, de e kusza világ legboldogabb évei lesznek mégis.

ODOAKER
És azután meg kell majd halnom.

ROMULUS
Nyugodj meg. Öcséd engem is meg fog ölni. Sose fogja megbocsátani, hogy térdepelnie kellett előttem.

ODOAKER
Akkor hát teljesítsük szomorú kötelességünket.

ROMULUS
Szaporán. Játsszunk még egyszer, utoljára, komédiát. Tegyünk úgy, mintha evilági számadásunk tiszta volna, mintha a szellem győzött volna az anyagon.

ODOAKER
Öcsém!

Jobbról belép Theoderich

THEODERICH
Kedves bátyám?

ODOAKER
Szólítsd be tábori kapitányaimat, öcsém.

THEODERICH
Igenis, kedves bátyám. (Kimegy jobbra)

A helyiség megtelik a hosszú meneteléstől elcsigázott, lerongyolódott germánokkal. Egyhangú zsávolyöltözetek, egyszerű sisakok.

ODOAKER
(feláll) Germánok! A vég nélküli meneteléstől fáradtan és porosan, a perzselő naptól szikkadtan, íme, hadjáratunk végére értetek. Róma császára előtt álltok. Tisztelegjetek.

A germánok vigyázzba vágják magukat

Germánok! Ezt az embert nevettétek ki, róla költöttétek a gúnydalokat, amelyeket menetelés közben meg a tábortűz mellett énekeltetek. De én megismertem őt a maga emberségében. Soha nagyobb emberrel nem találkoztam, és ti sem fogtok soha nála nagyobbal találkozni, bárki lesz is az utódom. Átadom a szót Róma császárának!

ROMULUS
A császár feloszlatja birodalmát. Vessetek utolsó pillantást a színes buborékra: mert most foszlik szét egy nagy birodalom álma, már felszállt, és szabadon lebeg, ajkaim könnyű lehelete lebegteti; nézzétek ezeket az országokat, amelyek elterülnek rajta, a kék tengereket a ficánkoló delfinekkel, a dús provinciákat, a sárga gabonaföldeket, a nyüzsgő városokat, ahol magasra veti habját az élet; nézzétek, ez volt Róma, a Nap, ő adta az élet hevét, ám delelőjére hágva, lángba borította a világot, s most - buborékká válva a császár kezében - szelíd párává foszlik szét.

Áhítatos csend. A germánok csodálattal tekintenek a császárra, aki most feláll

Odoakert, a germánok hadvezérét, kinevezem Itália királyává!

ODOAKER
Én viszont kiutalom Róma császárának Lucullus villáját Campaniában. Ezenkívül megállapítok részére évi hatezer aranytallér nyugdíjat.

ROMULUS
A császári nyomorúság évei véget értek. Fogd, itt a babérkoszorú meg a császári tóga. A birodalmi pallost megtalálod a kerti szerszámok közt a fészerben, a szenátust Róma városának katakombáiban. Most pedig vegyétek le nekem a falról névrokonomnak, Róma alapítójának, Romulus királynak a szobrát.

Egy germán odaviszi neki a szobrot

Köszönöm szépen. (Hóna alá veszi a szobrot) Most hát elhagylak, germánok fejedelme. Nyugdíjba vonulok.

GERMÁNOK
Éljen a nagy Romulus!

A háttérből berobban Spurius Titus Mamma, meztelen kardjával hadonászva

SPURIUS TITUS MAMMA
Hol az a császár? Most aztán megölöm.

Itália királya méltósággal elébe áll

ODOAKER
Dugd vissza a kardod, prefektus. Nincs többé császár.

SPURIUS TITUS MAMMA
És a birodalom?

ODOAKER
Feloszlott.

SPURIUS TITUS MAMMA
Akkor az utolsó császári tiszt átaludta hazája bukását! (Tompán, megrendülten a császár székébe roskad)

ROMULUS
Ezzel, uraim, a római birodalom megszűnt létezni. (Lassan, lehajtott fejjel, hóna alatt a szoborral, távozik)

A germánok tiszteletteljesen sorfalat állnak

 


A SZERZŐ MEGJEGYZÉSE

Súlyos komédia, bár látszatra könnyű. Hivatásos német irodalmár nem tud vele mit kezdeni. Mert a stílus, ugyebár, olyasmi, ami ünnepélyesen cseng. Így azután a Romulusban aligha fog egyebet érzékelni, mint bohóckodást; és be fogja skatulyázni a darabot valahová Theo Lingen és Shaw közé. S ez a sors egy kicsit illő is Romulushoz. Húsz esztendeig játssza a pojácát, és környezete nem jön rá, hogy módszer van ebben az értelmetlenségben. Elgondolkodtató körülmény. Az én alakjaim csak belülről ábrázolhatók. Színészre, rendezőre egyaránt érvényes szabály. Gyakorlatilag a kérdés így hangzik: hogyan kell Aemilianus szerepét megformálni? Napokig, talán hetekig bujkált, gyalogolt feldúlt városokon át, s most megérkezik a császár házához, amelyet ismer ugyan, mégis azt kérdi: ez a császár campaniai villája? Nem sejlik-e fel vajon e mondatban a hitetlenkedő álmélkodás, hogy baromfi nyüzsög a düledező villa körül, amely a császári rezidencia szerepében tetszeleg - puszta szónoki kérdés-e vajon az is, amikor félénken s elbűvölten tudakolja kedvesétől: ki vagy te? Mert valóban nem ismer rá, valóban elfelejtette, már inkább csak sejti, hogy valaha ismerte, szerette ezt a lányt. Aemilianus merő ellentéte Romulusnak. Végzetét emberileg kell érzékeltetni, egyszersmind a császár szemével nézve, mert ő meglátja a meggyalázott tiszti becsület álarca mögött "a hatalom ezerszeresen bemocskolt áldozatát". Romulus komolyan veszi Aemilianust, aki fogoly volt, aki elkínzott, aki szerencsétlen. Amit nem fogad el, az Aemilianus követelése: "menj, ragadj kést" - meg a szeretett lány áruba bocsátása a haza üdvére. A színésznek minden alakom külsőleges vonásai mögött az embert kell megkeresnie, különben sohasem fog megbirkózni szerepével. Ez egyébként valamennyi darabomra érvényes. Túl ezen, Romulus alakítójának ezúttal sajátos, járulékos nehézségeket kell leküzdenie. Arra a nehézségre gondolok, amely abból adódik, hogy nem szabad a közönség rokonszenvét egykettőre felkeltenie. Ilyen követelményt könnyű megszabni, de szinte lehetetlen teljesíteni, módszerként mégis felhívom rá a figyelmet. A császár igazi egyénisége csak a harmadik felvonásban bontakozhat ki. Az első felvonásban a prefektus kijelentésének kell igazolódnia: "Gyalázatos császárod van, Róma"; a másodikban Aemilianus szavának: "Ennek a császárnak pusztulnia kell!" Ám a harmadik felvonásban már Romulus ül törvényt a világ felett, a negyedikben a világ Romulus felett. Jól figyeljünk oda, miféle ember az, akit én színpadra állítottam: elmés, könnyed, humánus, végső soron azonban kíméletlenül rideg és könyörtelen a cselekvésben, s attól sem riad vissza, hogy ugyanezt az elszántságot másoktól is megkövetelje; veszélyes fickó, aki halálra szánta magát; ez teszi borzasztóvá ezt a császári tyúktenyésztőt, ezt a bohócsipkában ágáló világbíráját, akinek tragédiája éppen abban rejlik, hogy bohózati véget ér: nyugdíjba küldik, ő azonban - és ettől nő óriásira - olyan bölcs és belátó, hogy ezt is elfogadja.



* Trencsényi-Waldapfel Imre fordítása (Sophoklész drámái, Magyar Helikon, 1959.)