Életrajz

Ottlik Géza (Bp. 1912. máj. 9. - Bp. 1990. okt. 9.)

Író, műfordító. 1923-26-ban a kőszegi katonai alreáliskola, 1926-29-ben a budai katonai főreáliskola hallgatója. A katonaiskola műveiben Ottlik magánmitológiájának meghatározó színhelye. Érettségi után beiratkozott a bp-i egyetem matematika-fizika szakára, Fejér Lipót tanítványaként szerzett végbizonyítványt. Első írásai 1931-ben jelentek meg a Napkeletben. 1945-46-ban a Magyar Rádió dramaturgjaként dolgozott. Huszonöt év magyar irodalma címmel előadásokat tartott a rádióban, hangjátékokat fordított, és hangjátékot is írt. (A Valencia-rejtély). 1945-től 1957-ig a Magyar PEN Club titkára. Az Iskola a határon c. regénye 1959-ben jelent meg. 1981-ben József Attila-díjat, 1985-ben Kossuth-díjat, 1988-ban Szép Ernő-díjat, 1990-ben Örkény-díjat kapott. Írásmódjára kezdetben Kosztolányi és Márai, valamint André Gide volt a legnagyobb hatással. Az Iskola a határon növendékei állandó választási kényszerben élnek: az autonómia, a szolidaritás és a behódolás, a nyájszellem értékei között kell választaniuk. Tudatosítaniuk kell, hogy az egyén magára van utalva, a külső kiszolgáltatottságot csakis a belső függetlenség ellensúlyozhatja valamennyire. Nincs igazság és törvény, csak kifürkészhetetlen gondviselés van; embernek maradni az embertelenségben: olyan kegyelmi állapot, amelynek természetéről semmit sem tudhatunk. (Új magyar irodalmi lexikon, Akadémiai Kiadó 2000. Második, bővített, javított kiadás.)

Forrás: http://kincsestar.radio.hu/panoptikum/koltok/ottlik.php