Hát ezt is megértük... Amikor tavaly júniusban az első, örömittas közös levelet megírtam, bizony nem jutott eszembe, hogy ezt ilyen méretű vállalkozássá fogom növeszteni! De most, hogy már a tizediket pötyögöm bele a gépbe, és lassan itt-tartózkodásunk évfordulója is a küszöbön van, büszkeségtől dagadó kebellel, emelt fejjel mondhatom el: hát, ezt is megírtuk...
Zsuzsa megkérdezte Zoli "Honcsós" tanítónénijét, miért csak december 1-től fűtenek az iskolában. Ő mosolyogva így válaszolt: "mert Japán egy szegény ország". Mivel átlagon jóval felüli intelligenciájú személyről van szó, azt hittük, viccel. Később kiderült, hogy nagyon is komolyan gondolja, mármint azt, hogy Japán nyersanyagban, élelmiszerben nagyon szegény, az importért nagyon keményen meg kell dolgozni, és ezért minden csepp olajat, minden kalóriát meg kell becsülni. Hm, szép Magyarország! A beszélgetés óta gyűjtjük a véleményeket, akit lehet, megkérdezünk a "japán csodáról", a hatalmas technikai fellendülésről, a hirtelen jött gazdagságról, és a mesterségesen alacsonyan tartott fogyasztási- és életszínvonalról. Persze, többnyire a környezetünk faggatható, de vegyük figyelembe, hogy itt a társadalom sokkal egységesebb, véleményben is, életformában is, mint Európában. Az eredmény: meglepő variációgazdagság a jövő bizonytalan megítélésében. Most pedig beszéljenek az "interjúalanyok":
Ohtaki szenszei, 54 éves, a főnököm: "Én azt mondom, Tamás, ha csak 1 jened is marad, azonnal váltsd át márkára, vagy svájci frankra, mert a jen nem lesz sokáig ilyen erős. Persze ne dollárra, az rosszabb!"
Tanaka szenszei, 65 éves: "Amikor gyerek voltam, csodáltam a császárt, ő volt az isten. Meg is haltam volna érte, ha kell. Aztán rájöttem, hogy becsaptak mindenkit, a császár egy senki. Ma már csak átnézek rajta, egy tehetetlen öregember. De a japánok nagyon sokat szenvedtek miatta, és azóta is. Belekeveredtünk egy ostoba háborúba, ma pedig mi vagyunk az ütközőpont egy nagyon kényes világhelyzetben."
Okada szenszei, 50 éves: "Mi már megszoktuk a kemény munkát, és spórolunk is. A fiatalok nem nagyon értik ezt. De biztos vagyok benne, hogy hamarosan hatalmas földrengés lesz, amikor rengeteg ember elveszti majd a vagyonát, és sokan még az életüket is, és akkor a fiatalok kezében lesz Japán sorsa, és mindent előlről kell majd kezdeni, mint már annyiszor."
Simidzu szenszei, 45 éves, társprofesszor: "Én szerencsés vagyok, mert akkor születtem, amikor Japánnak jó lett a sorsa, és együtt nőttem fel Japán gazdagodásával. És persze ennek nagyon örülök. De ez az egész csak egy emberöltő, és ez semmi a történelemben. Valószínűleg csak véletlen, nem tart soká, és soha meg nem ismétlődik. "
Okazaki szan, 35 éves, dzsosu: "Mit termel Japán? Miből lett gazdag? Csupa olyan dologból, ami fölösleges, nem igazán létszükséglet, és divatkérdés, mint pl. a szórakoztató elektronika. És mit veszünk érte? Mindent, ami létszükséglet: élelmiszert, energiát, nyersanyagot. Emiatt teljesen ki vagyunk szolgáltatva a világnak. Mi lesz, ha többet már nem veszik meg az árunkat?"
Kunisige szan, 35 éves, filmrendező: "A konfucianizmus mélyen gyökerezik bennünk, minden egyes japánban. Ennek van jó oldala is, pl. az idegenek iránt tanúsított figyelem és udvariasság, az önfeláldozó és kemény munka. stb. De ez a nagy egyformaság, ez mindenkit kiszolgáltatottá tesz. Sokkal jobban különböznünk kellene egymástól."
Száeki szenszei, Zoli tanítónénije, aki hölgy lévén, kortalan: "Gyerekek, Japán nem volt mindig ilyen gazdag. Persze, most sokan irigyelnek is bennünket a világon, de azok elfelejtik, hogy nem is olyan régen, nagyon szegények voltunk, és nagyon sokat kellett dolgoznunk a gazdagságért, és kell most is, minden nap."
Szató szan, 3 gyerekes anya: " Igen, a japánok nagyon sokat spórolnak. De kell is, mert a lakás nagyon kicsi és drága. És ha egyszer az ember megöregszik, és szeretne bekerülni egy öregek otthonába, rettenetesen sok pénzt kell azért fizetni. És milyen szörnyű, ha egy élet takarékoskodása után az ember kifizeti a sok pénzt, bevonul az otthonba, és utána másnap meghal!"
Ohtaki szenszei, még egyszer: "Gambatte kudaszai, Nyihonno tame ni! (Fel a fejjel, Japán érdekében!)"
A múlt héten megnyitották a Szeto ó-hasit, a világ állítólag leghosszabb hídját, amely a japán főszigetet, Honsút köti össze Sikokuval. A híd 12,3 km hosszú, autópálya és vasút is megy át rajta. Megépítése 100 milliárd jenbe került, ami kb. Magyarország fél éves nemzeti összterméke. Azok után, hogy januárban megnyílt a Honsút Hokkaidóval összekötő kb. 40 km-es tengeri alagút, most már valamennyi nagy szigetre el lehet menni gyorsvonaton, komp nélkül.
Emeletes sinkanzent állítottak forgalomba. Ez egyelőre még lassú, mert "csak" 250 km-rel megy, de már folynak a pályapróbák a lineáris motorral hajtott, 500 km-rel futó kísérleti vonattal is.
A bejelentett VISA SUPERSMART bankkártya (mikroprocesszor van ám beleépítve) piackutatása folyik. Ezzel nemcsak pénzforgalmat lehet lebonyolítani, hitelezni stb. anélkül, hogy az ember bemenne a bankba, hanem egy speciális, utcán felszerelhető telefonba bedugva, értékpapírokat lehet vele eladni, és venni, devizákat egymásra átváltani, repülőgépre helyet foglalni, és jegyként felhasználni, sőt, egyben ez lehet a beszállókártya és az útlevél is!
Az egyik áruházban elkészítettük családi fotónkat egy videoprinter segítségével. Az egyik (csinos) reklámhölgy nekünk szegezett egy videokamerát, megnyomott egy gombot, és 80 mp múlva kijött egy polaroid jellegű fénykép a televízióra csatolt videoprinterből. Természetesen, a masina tud a futó TV-műsorról is állóképeket csinálni. Ára kb. 160.000 jen (kevesebb, mint két heti átlagos japán fizetés).
Új szupercomputer családot állított csatasorba a NEC (Nippon Electric Company). Az összekapcsolható egységekből álló masina mindegyik darabkájának a memóriája külön-külön 2 gigabyte (a gyengébbek kedvéért: egy Commodore memóriájának mintegy 100 milliószorosa), és az adatok olvasási sebessége lemezről 20 megabyte/mp, tehát egy mp alatt tud beolvasni olyan mennyiségű adatot, amelynek befogadására alkalmas tárolóról az otthoni akadémiai kutatóintézeti laborunkban egyelőre még csak álmodozunk (és amely tárolók, Winchesterek egyébként némely itteni üzletben tízesével hevernek, félredobva egy sarokban).
A szupercomputerek hasznossága felbecsülhetetlen: Y. Kanada matematikus professzor például bejelentette, hogy az egyik új Hitachi géppel sikerült kiszámítania a π értékét 213.260.000 tizedesjegy pontossággal, megdöntve az eddigi, 134.217.728 jegyes világrekordot! Ha ezt Archimedes tudta volna! Ő csak odáig jutott el, hogy a π értéke kb. a 22:7 hányadossal egyezik, de azt azért érezte, hogy ez még nem eléggé pontos.
Óriási sikert arattam a laborban kétszemélyes AUTOPRESS kávéfőzőmmel. (Itt a németekéhez hasonló, lötyögtetős-csöpögtetős masinák használatosak). Többszöri ismételt főzés során munkatársaim elsajátították a szükséges bonyolult szakismereteket, és alaposan összehasonlították az ízben és illatban fellelhető különbségeket az általuk, illetve általam használt eszközzel készített italok esetében, mind amerikai, mind haiti, mind pedig indonéz babkávét lefőzve. Egyértelmű volt, hogy a magyar csúcstechnika remeke sokkal jobb a japánnál, arról nem is beszélve, hogy lényegesen kisebb! Egyelőre ugyan még csak közelítő árat tudtam mondani (standard típus: 10.000 jen, porcelán változat: 30.000 jen), de két egyedi megrendelés máris érkezett. Most azt fontolgatom, hogy ha beleszerelek egy mikroprocesszort, egy kvarcórával, akkor kb. 40.000 jenes áron az első évben mintegy 1 millió darabot tudnék forgalmazni Japánban. Gondolkozom egyébként a brazil kávé re-exportjáról is, valamint már kezd kialakulni bennem a hagyományteremtő "kávéceremónia" forgatókönyve is....
Bűntény Nagojában: Még nem is írtam meg, milyen szörnyű bűntény áldozata lettem Nagojában! A rjokanban, ahol megszálltam, mint mindenütt, mindenkinek jut egy pár papucs, amibe már a szálloda bejáratánál belelépünk. Ezek a papucsok persze mind egyformák. Szóval felhúztam a magamét, majd a szobámban, amint azt illik, felöltöttem gyönyörű köntösömet (jukata), és elindultam fürödni a közös fürdőbe. Odaérvén, illedelmesen letettem az ajtóban az ott heverő többi papucs mellé az enyémet, köntösömet pedig egy szabad kosárba tettem, és mentem fürödni. A benn lévő férfiak hamarabb végeztek, mint én, és amikor távoztam, döbbentem tapasztaltam, hogy mindössze egy fél pár papucs várakozik a kijelölt helyen! Japánban, a világ legbiztonságosabb országában, ellopták egy fél pár papucsomat! Az eset szörnyű következményeként kénytelen voltam mezítláb végigmenni a szálloda két emeletén. Szerencsére csak egy részeg jött szembe, az meg biztosan azt gondolta magában: "Nini, egy gaidzsin punk!" Csak azt nem tudom, ki az, aki fél pár papucsban jött az o-furoba? Mindenesetre, gondolatban hálát adtam (de pénzt nem) a Buddhának, hogy nem a jukatámat lopták el, mert meztelenül mégsem masírozhattam volna ki...
Elnémult telefonok: Egy munkás egy aszfaltvágó körfűrésszel elvágott egy telefonkábelt! 12.000 telefon (a meglévő 60 millióból) elnémult. Hogy mik vannak! Ez reggel volt, és a telefontársaság a példátlan eset miatt bocsánatért esedezve, délutánra sürgősen felszerelt 36 új nyilvános telefonkészüléket a környéken. Aki elvágta, egyébként nem is az ő emberük volt, hanem egy vízvezetékszerelő.
A masiniszta lelkiismerete: Néhány éve volt itt egy híres baleset. Egy többszáz méter magas viaduktról a szél lefújt egy vonatot. (Azóta automata szélsebesség mérők vannak felszerelve minden ilyen helyen, amelyek nagy szél esetén tilosra állítják a jelzőlámpát). A vonatvezető akkor is nagyon óvatos volt, mielőtt átment volna a hídon, minden utast kiszállított, és lassan hajtott, mégis lepotyogott. Sajnos, éppen egy buszra esett, és emiatt egy csomó ember meghalt. A bírósági tárgyalás a vezetőt felmentette, mondván, hogy maximális gondossággal járt el. Munkahelye megdicsérte, mindenki hősnek tartotta, ő mégis - öngyilkos lett. Nem bírta elviselni, hogy része volt emberek halálában.
Eme szomorú hír után íme, Zoli legújabb japán találós kérdése: Melyik az a tabako, amelyiket nem lehet megvenni a dohányboltban? A válasz: a getabako. (Ez a neve az ajtó mellett, a belépőben tartott cipődoboznak.) Viccet is talált ki már a fiam, így kezdődik: "Jean és az úr mennek Nagacuta felől Fudzsi-ga-oka felé..."