...nem vagyunk babonásak, de jobb félni, mint megijedni, és talán jobb elkerülni a 13-as számot. A 13-as számhoz hasonló, szerencsétlen szám egyébként itt is van, amelytől babonásan irtóznak a japánok: ez a 4-es. A dolognak racionális oka van: a "négy" egyik kiejtési formája japánul "si", és ugyanúgy hangzik a "halál" szó (egyik) olvasása is. Ezért aztán csak természetes, hogy a kórházakban nincsen 4-es számú kórterem.
Természetesen már megint magunkról és a MIA-ról lesz szó. A helyzet a szokásos: ismét egy ünnep (macuri) készül, kedves pártfogóink ismét be akarnak vezetni bennünket a rejtelmekbe, és ez egyben ürügy arra is, hogy együnk-igyunk-barátkozzunk, és így, mintegy 50-ed magunkkal, meghívást nyerjünk egy újabb japán otthonba. Kezdem is már érezni, hogy nagyon el vagyunk kényeztetve, nem lesz ennek jó vége. Szoktam is mondogatni nekik, hogy mindenkit szeretettel látunk Magyarországon, csak azt az egyet kérjük, hogy ne egyszerre jöjjenek.
Apró bevezetésként meghívtak bennünket (kizárólag kis családunkat) egy koncertre, ahol igazi japán zenét játszottak a koto nevű 13 húros hangszeren, más néven japán gitáron, amely - nekem a laikusnak - úgy tűnik, hogy a gitár és a hárfa valamiféle kereszteződése. A zene szép volt, valóban fel is lehetett benne fedezni némi hasonlatosságot a magyar népzenével.
A dolog szokás szerint egyebekben is tanulságos volt: a színhely egy általános iskola, az előadóművész viszont a Tokiói Zeneakadémia vezető tanára, aki két tanítványával (mindhárman hölgyek), és egy férfi kísérőjével együtt, ingyen és önként lépett fel az iskolában, szombat délután, rettenetes hőségben, egy olyan teremben, ahol két ventillátor jelentette a légkondicionálást kb. 40 ember számára. Az illető hölgy egyébként olyan nagy szaktekintély, hogy már a császárnak személyesen is játszott! A koncert 2 órán át tartott, a zenészek végig mosolyogva, szerényen és kedvesen viselték kimonójukat a melegben. A férfi volt a kivétel, de csak annyiban, hogy ő kimonó helyett sötétkék öltönyben és zokniban lépett fel.
A tanabata macuri alkalmából Morii szan házába látogattunk el, amely egy igazán gyönyörű ház, első a műfajban. (A lakásokról és a lakáshelyzetről majd később még lesz szó). Morii szan arról nevezetes, hogy ikebanát tanít, amiről számos, szebbnél szebb váza és tartalmuk uralkodott a lakásban. Ezen kívül egy iskolában is tanít, angolt. Kísérletképpen ugyanis most vezetik be a jokohamai iskolákban, hogy az angolt mindenütt egy angol anyanyelvű tanár tanítsa, közösen egy japán anyanyelvű angol tanárral. Ebben a dologban ő a kísérleti japán nyuszi, és mi is azok voltunk, mert meghívta a partira a tanítványait is, hogy össze legyenek eresztve igazi külföldiekkel. Aranyos jelenet volt, az iskolások - valamennyien bájos jukatában - berajzottak, és elették az összes főtt kukoricát a fiaim elől.
Erre az alkalomra mi is jukatát öltöttünk.
Az eseménynek érdekes következményei lettek. Az egyik, hogy (hangsúlyozom) majdnem zavarba jöttem, amikor két csinos hölgy beparancsolt egy szobába, ahonnan a többi nőt előzőleg kizavarták "most férfi öltözik!" felkiáltással, majd közölték, hogy szabaduljak meg ruházatomtól, és se szó, se beszéd (pardon, ez azért túlzás, mert végig be nem állt a szájuk), elkezdtek átöltöztetni. Szóhoz sem jutottam a meglepetéstől, valamint attól, hogy szorosra húzták az övet a derekamon.
A másik következmény az volt, hogy megjelentünk az újságban! Már a közölt kép is lenyűgöző, de a szöveg egyenesen fantasztikus! A nagyszerű világlap, a Midori Sinbun riportere kicsit eleresztette a fantáziáját. Már a cím is jó: "A gaidzsin is kedveli a jukatát". Mivel pedig a riporterrel a helyszínen kölcsönösen névjegyet cseréltünk (az én csodálatos japán névjegyemet csatolom tárgyi bizonyítékként), és ezt ő japán szokás szerint alaposan tanulmányozta, mielőtt hatalmas mennyiségű söradagját elfogyasztotta volna, ezért a képhez a következő szöveget írta: "a szakállas gaidzsin, Radonai Tamaszu, aki a Tokiói Műszaki Egyetemre jött Svédországból, japán nevet is választott magának, és nagy örömmel viseli jukatáját. Radonai szan szerint a jukata nyáron, nagy melegben a legjobb viselet, mert a gallérjával legyezheti magát. Először ugyan kicsit zavarban volt, de most már ez a kedvence, és elhatározta, hogy ha majd hazatér, otthon is ezt fogja viselni a nagy melegben, és hideg mugicsát fog inni." (A mugicsa búzából főzött tea, én nem nagyon kedvelem, de hűsít.)
Mit szóltok? Svéd névrokonom furcsa egy szerzet lehet, ha annyira szégyelli magát a jukatában, hogy vigyorogva odaáll a díszes hölgykoszorú közepébe nyakig szorosan vászonba bugyolálva, és még legyezgetni is elfelejti magát, sőt, még azt is hajlandó elfelejteni, hogy Svédországban nincs is ilyen meleg nyár. Most már csak egy dolog aggaszt: nem fog-e a svéd nagykövetség belekötni abba, miért utazik egy állampolgáruk magyar útlevéllel?
A tárgyilagosság kedvéért meg kall állapítanom, hogy Zsuzsa viselte a legszebb jukatát, és nagyon jól állt neki, bár a képen tőle balra álló izraeli hölgy sem éppen csúnya, a nepáliról nem is szólva. A terjedelmes egyiptomi hölgyből viszont már nem sok fért a képbe. Ez még csak hagyján, de vendéglátóink nem találtak ráillő méretű női jukatát, ezért egy férfijukatát adtak rá!
Minthogy ez is hozzátartozik az élethez, essék erről is szó. Vannak országok, ahol az emberek ezt a kérdést kissé eltúlozzák: állandóan politikáról fecsegnek, mindenki okos, mindenki mindent jobban tud, jobban értesült a másiknál, és egyedül érvényes véleménye van. Van olyan hely is, ahol hetenként kezdenek új reformba, miközben a termelékenység egyre kevésbé nő. Van olyan hely, ahol 4 évre választanak elnököt, és a választás két évig zajlik. Van olyan is, ahol szándékosan is, véletlenül is lőnek; olyan is, ahol egyszerre csinálnak Olimpiát és tömegzavargást.
Japán, úgy tűnik, ebben is kivétel. Az embereket nem a politika, hanem a munka érdekli, a politikusok pedig azzal vannak elfoglalva, hogy az exportot segítsék elő (úgy, hogy azért a lóláb ne lógjon ki nagyon). Itt a miniszterelnök választása, mint döntő fontosságú politikai esemény, úgy zajlott le, hogy az LDP (Liberális Demokrata Párt) hosszas tanácskozás után felkérte a régi miniszterelnököt, nevezze meg az utódját! Nakaszone közölte, hogy rendben, de csak akkor, ha senki sem befolyásolja, és mindenki elfogadja a döntését. Ezt is megígérték, aludt hát egyet, és másnap kihirdette: a főnök Takesita, de a másik két jelölt is megkapja a következő két legfontosabb politikai beosztást.
Az átlagemberhez a hírek szabadon eljutnak, a világ minden részéről. Nincs még egyetlen olyan napilap a világon, mint a 3 legnagyobb japán lap. Van olyan, amelyik 20 millió példányban jelenik meg naponta! A 8 TV csatorna mindegyik este sugároz híreket, és két csatornán is 1,5 órás híradó megy. Az átlagjapánt ennek ellenére nem érdekli nagyon a politika, és ismeretei meglepően alacsony szinten állnak. Egy példa:
Még a cseresznyevirágzásos majálison történt, hogy egy társaság meghívott egy kis "nemzetközi kommunikáció" kedvéért. Amikor meghallották, hogy magyarok vagyunk, egyikük hozzám fordult, és közölte, hogy ő kommunista. Mondtam, hogy örülök, de érdeklődésére megmondtam, hogy én viszont nem vagyok az. Már ő sem nagyon tudott mit kezdeni ezzel, de másnap aztán a kollégák a laborban... Elmeséltem előző napi élményemet, és amikor a fenti részhez érve, mondtam nekik, hogy milyen furcsa Japánban kommunistát találni, a jelenlevő négy, egyetemet végzett személy gyanúsan üveges szemmel nézett rám. Az egyik meg is kérdezte: "mi az, hogy kommunista?" Azt hittem, nem értették meg a szót, magyaráztam, hogy Marx, kommunista párt, SzKP, semmi. Egyedül Gorbacsovról hallottak, (a "Peresztrojka" című könyv japán fordításban hetekig bestseller volt, az első négy hely között szerepelt a nem szépirodalmi kategóriában), de az a hír, hogy Gorbacsov kommunista, kissé elképesztette őket! Végül előszedtem a nagyszótárt is, de abból sem értették. Hiába no, ez itt eléggé ismeretlen fogalom. A mi országunkról is csak mint a "Keleti blokk tagjáról" beszélnek.
Nehogy azt higgyétek, hogy ez egyedi eset volt! Zsuzsa angolul tanuló barátnőinek a "common" (közös) szó jelentését akarta megvilágítani a "communist" szóval. Az üveges szemek itt is azonnal megjelentek.