Obernyik Károly műve (22215 bytes)

OBERNYIK KÁROLY
(1815-1855)

A magyar társadalmi dráma romantikus előkészítői között alighanem a legtöbbet ígérő tehetség Czakó Zsigmond volt, de az ő élete és életműve töredék: huszonhét éves fővel öngyilkos lett. A legszínesebb életű a pillanatnyi világsikerekig is eljutó Hugó Károly, de ő belesüllyed az őrületbe. A legkiegyensúlyozottabb egyéniség, a legbiztonságosabb színpadtechnikájú szerző ebben a körben Obernyik Károly. Egyik-másik művét ma is elő lehetne adni, néhány novellájával ott volna helye nagy múltú és nagy színvonalú novellairodalmunk antológiájában is. Merő véletlen, hogy még nem fedeztük fel újra se színpadjaink, se novellás könyveink számára. Nyelvezete is, szerkesztő fegyelme is, racionális gondolkodása is modernebb, mint legtöbb romantikus kor- és kartársáé.

Nyírségi református papi család fia volt, a híresen magas színvonalú debreceni Kollégium mindvégig eminens tanulója, aki huszonhárom éves korára már jogi és tanári diplomát szerzett. Kölcsey fedezte föl benne a sok mindenre alkalmas tehetséget, így került Csekére, Kölcseyék kúriájába, ahol nevelője lett a nagy költőgondolkodó unokaöccsének, Kölcsey Kálmánnak (akihez a híres nagybácsi Parainesis című életbölcseleti művét címezte). De nem csak nevelő volt, hanem a költő magántitkára is, és nyitva állt előtte a csekei otthon óriási könyvtára, amelyben görög és latin klasszikusoktól a felvilágosodás szerzőin át egészen az akkor legmodernebb romantikus világirodalom minden olvasnivalóját megtalálhatta.

Ezek a csekei évek döntőek voltak továbbfejlődésére. Kölcseyben mesterre és embereszményre talált. Akárcsak Eckermann, Goethe hűséges titkára, Obernyik is napról napra naplóként jegyezte fel, mit beszélgetett mesterével. Kölcsey véleményeinek, világképének, világnézetének igen fontos forrásműve Obernyik naplója, amely eseménybeli és szellemi hátterét adja a Kölcsey-életműnek. A fiatal író itt szerzi a korszerű irodalmi műveltség mellé a gondolkodni merést, a saját véleményalakítás bátorságát és a gondolatok világos, egyértelmű kifejezését.

Természetes, hogy elragadja Victor Hugo bátorságával is, harcos demokratizmusával is. Szinte szentségtörés az a dráma, amelybe már Csekén belekezd, s majd élete jó részében szüntelenül csiszolgat. Tragédia Jézusról, amely nem vallásos mű, hanem történelmi-társadalmi dráma. Jézus alakjában felismeri a társadalmi reformátort, az elnyomott nép szószólóját. És ebben a drámában Júdás nem negatív gonosz, hanem a legszegényebbek forradalmi indulatainak képviselője. Talán fölösleges is mondani, hogy ezt a Messiás című drámát sohase mutatták be. Még nyomtatásban is csak jóval a szerző halála után jelent meg.

Kölcsey halála után tanítványával és annak özvegy édesanyjával Pestre költözik. Itt hamarosan belekerül az irodalmi életbe. Előbb Czuczor Gergellyel és Vahot Imrével barátkozik össze, majd megismerkedik Petőfivel is. Egy ideig jó barátok, egyelőre közös bennük a forradalmi indulat. Obernyik tagja lesz a Pilvax Kávéház író-publicista baráti körének, tagja a Tízek Társaságának. És megírja élete legforradalmibb drámáját, a Főúr és pórt. Ennek a témája is régóta érett benne. Szinte "osztályharcos" dráma ez: kizsákmányolók és kizsákmányoltak elkeseredett, indulatos küzdelme, az egész földesúri világ elmarasztalása. Benyújtja egy akadémiai pályázatra, ahol a bírálókat elragadja a kitűnő jellemábrázolás, a szokatlanul jó dialógusépítés, az igazi drámai feszültség- és cselekménybonyolítás. Első díjat nyer: száz aranyat (óriási pénz ez akkor!). A színház is szívesen bemutatná, de a cenzor vörös ceruzája áthúzza az egészet. Még az is nagy nehézségekbe ütközik, hogy könyvben megjelenjék. Obernyik veszedelmes forradalmár hírébe kerül. Pedig közben az ellentétes politikai hatások kereszttüzében, Széchenyiék, Kossuthék vitája főleg a centralisták (Eötvös és társai) szívós, de forradalom nélküli fejlődésben reménykedő liberalizmusának hatására maga is reménykedni kezd a nemesség tényleges polgárosodásában. Ezt tükrözi legsikeresebb drámája, az Örökség, amelyben a szorgalmas munkája révén gazdagodó pesti polgár áll szemben a léha nemesúrfival. Itt azonban a fiatal nemes a saját kárán ráébred egész osztályának idejétmúltságára, és vállalja a munkálkodó polgári életet. Ezt már a valamennyire is haladó nemesek és a polgárok egyhangú elragadtatással vették tudomásul. Obernyik egyszeriben divatos lett. A Tízek Társaságában azonban sok vitára adott alkalmat világnézetének mérséklődése. Petőfivel is lazább lett a baráti kapcsolata.

Közben egy ideig ügyvédkedett is Pesten, de hamar rájött, hogy ehhez semmi kedve. S mikor Kölcsey Kálmán fiatalon meghalt, a népszerű író felhagyott a jogászi pályával is, egy időre visszaköltözött Csekére. Ott írt néhány könnyed, nem nagy jelentőségű, de hatásos vígjátékot (Nőtelen férj, Fiatal nagynéne), ezeket sikerrel be is mutatták Pesten. A forradalom hírére ugyan felsietett a fővárosba, de itt megbetegedett. A szabadságharcot úgyszólván végig betegágyban töltötte, bár közben írt egy valóban mulatságos politikai bohózatot Magyar kivándorlott a bécsi forradalomban címmel, amely egy reakciós magyar nemes fura kalandjáról szól. Torlay úr, a király hű alattvalója március 15-én úgy megijed, hogy egyenest Bécsbe menekül, ahol az ottani forradalmi ifjúság tévedésből magyar forradalmárnak tartja, és ebből a helyzetből sikerül is néhány bohózatos jelenetet kerekíteni.

A szabadságharc idején Szigligeti lelkesítő drámája, a II. Rákóczi Ferenc fogsága mellett ez volt a Nemzeti Színház legsikeresebb darabja. - A forradalomban és a szabadságharcban azonban nem vett részt, és utólag nehéz is megítélni, hogy betegsége nem volt-e pszichológiai kibúvó a helytállás elől. Hiszen világéletében hipochonder volt, rettegett a betegségektől, és minduntalan betegnek vélte magát. Ha egészséges, akkor Széchenyi, Eötvös, Deák visszahúzódása után nyilván maga sem tudja, hogy Petőfi vagy az egyre inkább békepárti Jókai mellett van-e a helye. De beteg volt... vagy belemenekült a betegségbe.

A bukás után tehát nem tartozott az üldözöttek közé. 1850-ben újra feljött Pestre. A Nemzeti Színház drámabíráló bizottságának titkára lett (ma úgy mondanók: a dramaturgia vezetője). Írt egy érdekes lélektani drámát Anya és vetélytársnő címen: anya és leánya közt feszült a konfliktus. Ugyanabba a férfiba szerelmesek, de nemcsak a szerelmi vetélkedés története, hanem a családon belüli nemzedéki ellentét jó pszichológiájú ábrázolása (és ez az ellentét anya és leánya közt talán még általánosabb, mint az apák és fiak között).

De a színház közelléte sem tartja Pesten. Tanítani akar, és 1851-ben tanár lesz a kecskeméti református kollégiumban. Jó tanár, alkalmas a fiatal lelkek formálására: értelmes, gondolkodó embereket akar nevelni. Pesten azonban korábban is, későbben is, ha itt élt, novellákat is írt különböző lapoknak. Ezek hamarosan közkedveltek lettek. Kitűnően értett a tömör, fordulatos történetek kitalálásához és fegyelmezetten rövid megfogalmazásához. Ironikus humora is volt. Nemigen érthető, miért nem fedeztük fel még benne a tárcanovella egyik hazai klasszikusát. Ezeket a rövid írásműveket folytatta Kecskeméten is, beküldte a pesti lapokhoz, amelyek örömmel közölték. De nagy tervei voltak még a színpad számára. Lassan, gondosan írta meg Khelonisz című, az antik világban játszódó, de nagyon is modern újabb lélektani drámáját, amelyben egy asszony felőrlődik a szeretett férj és a szeretett szülők közti engesztelhetetlen ellenségeskedésben. Ez is siker volt 1854-ben. És akkor kezdett bele zordon történelmi drámájába, a Brankovics Györgybe. Ennek csak egyik érdekessége, hogy a magyar és szerb nép sorsközösségét, világpolitikai egymásrautaltságát hirdeti (a drámában a közös ellenség a török, de nem lehetett másra gondolni, mint a Habsburg-elnyomókra vagy általában a német veszedelemre), erkölcsi mondanivalója az volt, hogy az apák helytelen politikáját a fiak bűnhődik meg. Romantikus történelmi drámáink egyik legjobbika ez, még a szerző halála után évtizedekig nemcsak a Nemzeti Színház, hanem a vidéki színházak legnagyobb sikerei közé tartozott. Keletkezése maga is romantikus rémdráma. Obernyik Kecskeméten írja drámáját, amikor a városban valaki meghal kolerában. A hipochonder, minden betegségtől rettegő Obernyik, aki tizenhat éves korában átélte az 1831-i kolerajárvány országos rettegését, úgy megrémül a hírre, hogy kéziratával azonnal kocsira ül, és Pestre hajtat. Itt bezárkózik egy szállodaszobába, enni-inni is alig mer, nem megy emberek közé, szorongó rettegésben írja drámáját, amelyet élete főművének tart. A kolera már Pesten is pusztít. Talán ez is hozzájárul, hogy a drámán is végighúzódik a szorongásos félelem ismert és ismeretlen veszedelmektől. És egy reggel a szálloda pincére a szoba íróasztala mellett, kéziratára borulva találja: írás közben ölte meg a kolera.

A kéziratot csak óvatos fertőtlenítés után meri átvenni a színház. Három felvonása teljesen kész. A két végső felvonásnak csak részletes vázlata maradt (mindig gondosan és részletesen készített vázlatokat drámáihoz). Ezekből a vázlatokból Egressy Gábor és Bulyovszky Gyula fejezi be a művet. Egressynek mindhaláláig egyik kedvenc szerepe volt, utána az akkor nagy hírű E. Kovács Gyulának lett népszerű szerepe a helytelen politikával fiait szerencsétlenségekbe sodró szerb fejedelem. Nemsokára Erkel sokáig népszerű operát is írt belőle.

Obernyik romantikája egyben-másban előlegezi a későbbi drámai törekvéseket. A Főúr és pór forradalmi demokratizmusa fejlettebb társadalomismeretre vall, mint bármelyik drámánk a századfordulóig, és a nemesi világ léhűtővé züllése, amely az Örökségben a fő mondanivaló, szinte előlegezi Csiky Gergely dzsentrikritikáját. Lélektani hitelessége, jellemző ereje és dialógusépítése pedig fejlettebb egész romantikus drámairodalmunknál.

Nem volt félbetört zseni, mint Czakó, nem volt őrületbe futó majdnem-zseni, mint Hugó Károly, hanem valódi jó író volt.


TARTALOM