CÍMLAP
|
AJÁNLÁS, ELŐSZÓ |
Ajánlás
Olyan munka került a kezembe, amiben nem csupán az írás szenvedélye az erős. Ami nem csak beszél, hanem szól is valamirol. Főként az tetszett benne, hogy a "bűnöző" szebben gondolkodik, mint azok, akik elítélik őt. A főszereplő jelleme mellett a téma is megragadott. Sajátos utópia. Ez a mű Camus írásaira emlékeztet - az emberség és embertelenség határait feszegeti - mégis egyéni. Megállja a helyét a Camus-i regények mellett.
Iványi Bernadett
költő
Előszó
A Tüköremberek fő motívuma a napjainkban eredményesen végrehajtott klónozás. A mikrobiológusoknak ma már lehetőségük van, hogy egyetlen sejtből egy egész lényt, akár egy embert reprodukáljanak. Vajon milyen lenne egy így legyártott ember? Hasonló vagy akár megegyező módon viselkedne, gondolkodna és reagálna a dolgokra a különböző élethelyzetekben, mint az, akiről másolták, akitől származik? És vajon több lehet-e? Lelkileg fejlődhet-e "ősatyjához" képest? Mi a lelki fejlődés kulcsa és eredete? Talán ez is a génjeinktől függ?
Bármennyire furcsa is, a Földön még soha nem volt béke. Amint az erőszak alábbhagyott egy rövid időre a Föld egyik szegletén, fellángolt a gyűlölet valahol máshol. Megteremtettük a Poklot itt a Földön, mi magunk. Nem Isten ítél valakit Pokolra. A magunk gyújtotta tűzben szenvedünk.
Ez a könyv egy emberről szól, és itt játszódik a Pokolban. Egy emberről szól, aki lassan-lassan, sok-sok szenvedés után végül felismeri, hogy választhat ő is, ahogy mindenki más; választhat a Pokol és a Menny között.
Bükki Tamás