CÍMLAP
|
TARTALOM, BEVEZETÉS |
Tartalom
Előszó
1. A kísérleti módszerek kiválasztása és alkalmazása
1.1. Bevezetés
1.2. A szilárdságtan kísérleti módszerei
2. Elektromos ellenállás változáson alapuló nyúlásmérés
2.1. Bevezetés
2.2. Mérési módszer ismertetése.
2.2.1. Nyúlásmérő bélyeg alkalmazásának fizikai alapjai
2.2.2. Mérőműszer elektromos áramköre. Wheatstone híd
2.2.3. Hasznos tanácsok
2.3. Irodalom
3. Optikai feszültségvizsgálat
3.1. Bevezetés
3.2. Kétdimenziós fotorugalmasságtan:
3.2.1. Feszültségállapot
3.2.2. Polariszkópok
3.2.3. Kiértékelés
3.2.4. Teljes kiértékelés
3.3. A modellen nyert mérési adatok átszámítása az eredeti szerkezetre
3.4. Törtértékű izokróm rendszámok meghatározása
3.5. Modellanyagok
3.6. Modellanyagok hitelesítése
3.7. Dinamikus fotorugalmasságtan
3.8. Fotobevonatok módszere
3.9. Fotorugalmasságtan és a számítógép
3.10. Három-dimenziós fotorugalmasságtan
3.10.1. Feszültség-befagyasztásos eljárás
3.11. Fotoképlékenységtan
3.12. Irodalom
4. Kausztikák módszere
4.1. Bevezetés
4.1.1. A módszer szilárdságtani alapjai
4.1.2. A kausztikák módszerének rövid történeti háttere
4.2. A kísérleti módszer alkalmazása
4.2.1. A kausztikák előállítására szolgáló berendezés, próbatestek
megtervezése, összeállítása, legyártása
4.2.2. A mérési adat, azaz a kausztika képének rögzítése
4.2.3. A kausztikák kiértékelésének mechanikai szempontjai
4.2.3.1. A mérési módszer fizikai alapjai
4.2.3.2. Az optikai leképezés általános egyenletei
4.3. Irodalom
Bevezetés
Jelen füzet egyike annak a sorozatnak, amelyik a kísérleti és numerikus feszültséganalízissel foglakozik.
A korszerű gépgyártás fejlődése szoros kapcsolatban van a szilárdságtani és dinamikai feladatok megoldásával. Gépek tervezésénél egyik igen fontos mozzanat a gépelemekben a terhelés során létrejövő mechanikai állapotjellemzők (pl. elmozdulás-, alakváltozás-, feszültségmező) meghatározása. Ez a teendő nem kevésbé fontos már régóta üzemelő objektumok esetében sem.
E feladatok bonyolultsága szükségessé teszi a különféle kísérleti és számítási (numerikus) módszerek együttes alkalmazását. A rugalmasságtan és képlékenységtan elméletének számítógépet alkalmazó korszerű numerikus módszerei bár igen hatékonyak és sokat fejlődtek, nem zárják ki a kísérleti módszerek alkalmazásának szükségességét. Utóbbi eljárások szükségesek a konkrét feladatok megoldásánál, a kiindulási adatok nyerésénél és a gépelemek és konstrukciók szilárdsági és merevségi számítási módszereinek (matematikai modelljeinek) ellenőrzésénél.
Egyes feladatoknál a teljes alakváltozási- és feszültségi mezőt kell meghatározni, míg másoknál az alkatrészek adott pontjainak vagy keresztmetszeteinek az alakváltozási és feszültségi állapotát kell tisztázni. Az előbbi esetben a szerkezeti elemek veszélyes keresztmetszeteit és pontjait keressük. Ez az eset fordul elő a szerkezet szilárdságtani, merevségi, anyagtakarékossági szempontjának optimálása esetén is, valamint akkor, amikor a mechanikai állapotjellemzők a szerkezet üzemszerű használat során változnak.
Kísérleti módszerekkel és eszközökkel a mechanikai állapotjellemzők meghatározása történhet vagy a fizikai modelleken, vagy az eredeti gépelemek és konstrukciók anyagaiból készült próbatesten, vagy magán az eredeti szerkezeten is. Nem könnyű feladat a megfelelő kísérleti módszer kiválasztása. Ehhez adnak némi segítséget a mellékelt táblázatok.
Mint minden új kezdeményezésnek, e füzetnek is nyilvánvalóan meglesznek a maga hiányosságai és a jövőben számos területen kiegészítésre szorulnak. Ezt nagyban segítené az, ha a Tisztelt Olvasók észrevételeiket, javaslataikat a szerzőknek vagy a projekt vezetőjének eljuttatnák. A TEMPUS program nyújtotta támogatás lehető legjobb kihasználása érdekében az elkészült tananyagokat INTERNET-en is közreadjuk (http://www.bzlogi.hu/tempus.html) annak érdekében, hogy a szerkezetintegritás diszciplínája hazánkban minél gyorsabban és minél szélesebb körben elfogadásra és elterjedésre találjon.
Miskolc, 1999. augusztus 10.
Nagy Sándor