Ismertető

Ennek a tanulmánynak az elkészítésére a Külügyminisztérium és a Környezetvédelmi Minisztérium adott megbízást. Célja az, hogy a környezetvédő szervezetek szempontjából vizsgálja: milyen környezeti követelményei, feltételei és hatásai vannak az Európai Unióhoz történő csatlakozásnak a közlekedés területén, továbbá mennyire felel meg az uniós normáknak és elvárásoknak a magyar közlekedéspolitika és gyakorlat a környezetvédelem szempontjából.

A kötet a közlekedéspolitika és a közlekedési eredetű környezeti problémák szinte minden fontos és kritikus területét áttekinti. A szerkesztők arra törekedtek, hogy kimutassák: milyen szabályozást valósít meg, vagy gyakorlatot képvisel az EU a tárgyalt kérdésekben, és milyet Magyarország, mennyiben egyezik azzal a hazai szabályozás és gyakorlat. Ha pedig ez nem lehetséges, úgy a hazai helyzetet hasonlítják össze az EU-ban tapasztalhatóval.

Az I. fejezet bemutatja az EU környezetvédelmi politikáját: hogyan kapott egyre nagyobb hangsúlyt a környezetvédelem a közlekedési dokumentumokban és melyek annak elvei, elemezi a közös közlekedéspolitika és a fenntarthatóság dilemmáját. A II. fejezet a hazai közlekedéspolitika néhány fontosabb elemét vizsgálja: kimutatja, hogy az új autópályák építése mellett elmarad a meglévő úthálózat karbantartása, a vasút és a tömegközlekedés nem kap elegendő állami támogatást, miközben az autógyártást hatalmas közpénzekben részesítik, és a közúton közlekedők egyre kevésbé fizetik meg az általuk okozott károkat.

A III. fejezet úttörő munkát ad közre: a csatlakozás külkereskedelmi következményeiből az áruforgalom volumenére következtető számításokat. Ez az első lépés ahhoz, hogy megbecsüljük a forgalom okozta környezeti károkat. Ezeket veszi számba a IV. fejezet: az infrastruktúrahasználatból, a közúti forgalomból és az ahhoz kapcsolódó üzemanyag-csempészetből és egyéb bűncselekményekből származókat. Az V. fejezet azt vizsgálja, hogy Magyarország mennyire felel meg az EU levegőminőségi és egyéb környezetvédelmi normáinak a közlekedésben.

Ezután a szerzők a közlekedési infrastruktúra hálózatait vizsgálják: milyen követelményeket támaszt az EU az újonnan belépő országokkal szemben a hálózatok összekapcsolása tekintetében (TEN és TINA, VI. fejezet); milyen érvek szólnak amellett, hogy Magyarországon nem célszerű tovább építeni az autópálya-hálózatot (VII. fejezet); melyek a hazai vasútfejlesztés és vasútpolitika jellemzői (VIII. fejezet); mik a teendőink a vasúti közlekedésben az uniós előírások és elvárások fényében (IX. fejezet); és melyek a hazai vasúti-közúti kombinált fuvarozás elterjedését akadályozó tényezők (X. fejezet).

A következő rész a hazai közlekedés-fejlesztésre rendelkezésre álló EU pénzügyi forrásokat tekinti át. A XI. fejezet e támogatási gyakorlatot, míg a XII. az ISPA-támogatások eddigi eredményeit elemzi.

A XIII. fejezet a Budapesti Agglomerációra vonatkozó hivatalos tervezetek és programok közlekedési és környezeti céljait ismerteti. A XIV. mindennek erőteljes bírálatát adja a környezetvédelem szemszögéből, a XV. fejezet pedig kiegészítő értékelést ad a közlekedési hálózatról és a zöldövezetekről.

Az összefoglalás a résztanulmányok legfontosabb megállapításait összegzi és ajánlásokat fogalmaz meg.