4. Internet-használat a mai Magyarországon

Ahhoz, hogy korrekt képet kapjunk a magyarok interneten való információkeresési szokásairól, ezen belül is a megfigyelt főiskolai hallgatókéról, véleményem szerint szükséges bizonyos fokú rálátás a magyarországi internet-használat fejlődésére, terjedésére. Ezek az ismeretek a nemzetközi összehasonlításhoz is szükségesek, hiszen, mint ahogy erre később statisztikai adatokat is látni fogunk, sajnos igen nagy a különbség, pl. a Magyarországon és az Egyesült Államokban internet-hozzáféréssel rendelkezők számában. Az pedig, hogy mennyien és hol használnak internetet, meglehetősen befolyásolja az információkeresési szokásaikat, jártasságukat, magatartásukat is.

4.1. A World Internet Projekt

"A World Internet Project (WIP) az internet társadalmi hatásainak széles körű vizsgálatára szerveződött nemzetközi kutatási program, amely a kaliforniai University of California, Los Angeles (UCLA) Center for Communications Policy és a szingapúri Nanyang Technological University (NTU) School of Communications Studies kezdeményezéseként indult 1999 nyarán.

A WIP kutatói egyetértenek abban, hogy az internet alapvetően fogja átalakítani társadalmi, kulturális, gazdasági életünket, jelentőségében pedig felülmúlhatja az utóbbi ötven év legnagyobb hatású médiumát, a televíziót. A World Internet Project kutatói abból indultak ki, hogy ezek a hatások módszertanilag egységes és nemzetközileg összehasonlítható tudományos vizsgálatokat igényelnek." (WIP, 2001, 7.o.)

Az ezzel a témával foglalkozó korábbi kutatások nem tesznek lehetővé kifinomult elemzéseket az internet társadalmi, kulturális hatásairól. A WIP kutatói szerint azonban egyre fontosabb az a kérdés, hogy milyen változásokkal jár az internet-használat terjedése a társadalmi élet különböző területein. Ezért úgy gondolták, olyan kutatásokra van szükség, amelyek nemcsak egy adott pillanat tényeinek rögzítésére törekszenek, hanem hosszú távon is figyelemmel kísérik az események alakulását.

A WIP jelentősége négy jellegzetességben foglalható össze (WIP, 2001):
1. Az internet társadalmi hatásainak vizsgálata:
Nem csak az elterjedést és a növekedést vizsgálja, hanem az attitűdöket, viselkedést is.
2. A vizsgálat kiterjesztése a nem-használókra is:
Korábbi kutatások főleg a használókra irányultak. A nem-használókra való kiterjesztéssel lehetőség van a két csoport attitűdjeinek összehasonlítására, valamint a változások, átjárások vizsgálatára is.
3. Longitudinális kutatás:
A vizsgálat 10 éven keresztül folyik, évente megismételve azt, minden évben ugyanazokkal az emberekkel. A kutatás rugalmas, mindig az éppen legjellemzőbb kérdéseket, problémákat helyezi előtérbe.
4. Nemzetközi összehasonlítás:
A WIP kutatásban számos ország vesz részt (pl.: Olaszország, Japán, Szingapúr, Tajvan, Dél-Korea, Svédország, Kína, Ausztrália, Németország, Nagy-Britannia, Franciaország, Finnország, India és Brazília). Magyarország 2001-ben csatlakozott a projektben résztvevő országokhoz. A kérdőívek minden országnak közös kérdésekből, és az adott országra vonatkozó speciális kérdésekből állnak.

A magyarországi vizsgálatot a Társadalomkutatási Intézet (TÁRKI) és a BME-UNESCO Információs Társadalom- és Trendkutató Központ (BME-ITTK) közös kutatócsoportja végzi. A kutatás tudományos vezetői: Dessewffy Tibor (BME-ITTK) és Fábián Zoltán (TÁRKI) (WIP, 2001). A nemzetközi WIP honlapja a www.worldinternetproject.net-en érhető el, a magyarországi kutatásokról pedig a TÁRKI és a BME-ITTK oldalain olvashatunk (WIP, 2002). A továbbiakban a WIP kutatások, és más Magyarországon végzett vizsgálatok eredményeire alapozva szeretném bemutatni a magyarok számítógép- és internet-használatának összetevőit.

4.1.1. Hozzáférés
4.1.1.1. Rendelkeznek-e otthon számítógéppel?

Első kérdésként azt kell megnéznünk, hogy hány háztartás rendelkezik számítógéppel Magyarországon. Ezzel kapcsolatban a WIP-en kívül több felmérés is készült.
A WIP kutatása szerint (2002. október) a magyar háztartásoknak alig több mint egy negyedében van személyi számítógép. A felmérés szerint azonban növekedés is megfigyelhető, ugyanis 2000. tavaszához képest 2001 őszéig 5%-al, ehhez képest pedig 2002. őszéig 4%-al nőtt a PC-vel rendelkező háztartások száma (WIP, 2001 és WIP, 2002). Az USA-ban már 1998-ban meghaladta az 50%-ot a számítógéppel rendelkező háztartások aránya. Magyarország még ma is messze van ettől. A hazai internet-használat fejlődésének egyik gátja ebben keresendő (Molnár, 1999). Magyarországon a másik nagy akadály, hogy egyelőre magasak a kommunikációs költségek.

A Nemzeti Ifjúságkutató Intézet "Ifjúság 2000" című felmérésén (2001. november) belül is megkérdezték a 15-29 éves magyar fiatalokat, hogy van-e otthon számítógépük. Ennek a korosztálynak már több mint egynegyede (27%) él olyan háztartásban, ahol van személyi számítógép. Ebből is látszik, és a WIP legfrissebb kutatása is megerősíti, hogy azokban a háztartásokban van nagyobb arányban (56%) személyi számítógép, amelyekben fiatalok (14-17) is élnek. Az időseknél (60 év felett) már csak mindössze 7% a számítógéppel való ellátottság (Gyorsjelentés, 2002).

Érdekes és további kérdéseket felvető az a kutatási eredmény is, miszerint ezt a kérdést régiónként megvizsgálva jelentős különbségek mutathatók ki. Az "Ifjúság 2000." című felmérés szerint (2001. november) Budapesten csaknem minden második fiatal rendelkezik otthon PC-vel, a Dél-Alföldön pedig még csak minden ötödik sem (Nemeskéri, 2002). A WIP adatai alapján ez a különbség csak tovább nőtt. A következő grafikon a WIP eredményeit mutatja (WIP, 2002):

 
Forrás: WIP, 2002.

Ez azért is fontos lehet, mert az általam végzett vizsgálat Szombathelyen, tehát Nyugat-Dunántúlon történt, viszont figyelembe kell venni azt is, hogy a résztvevők egy része nem Nyugat-Dunántúlról érkezett, csak tanulmányai idejére tartózkodik az országnak ebben a régiójában.
Véleményem szerint érdemes összevetni a fenti adatokat a Nemzeti Ifjúságkutató Intézet kárpát-medencei magyar fiatalokat vizsgáló felmérésével is. Az adatok ebben az esetben csak a fiatal (15-29 éves) korosztályra vonatkoznak (Gyorsjelentés, 2002).

Forrás: Nemzeti Ifjúságkutató Intézet, 2002.

Arra már van rálátásunk, hogy számítógéppel mennyien rendelkeznek, de szükséges, hogy következő lépésként megnézzük, vajon hol férnek hozzá a magyarok a világhálóhoz.

4.1.1.2. Internetezik-e, ha igen, hol?

A WIP felmérése szerint ma a magyar felnőtt (18 éven felüli) lakosság 18%-a internetezik valamilyen gyakorisággal. Ez mindössze 1%-al magasabb arány a 2001. évi felmérés eredményéhez képest. Több tényező is befolyásolja az internet-használatot. Ilyen pl.: a végzettség és az életkor. Egyenes arányosság figyelhető meg az iskolai végzettség növekedése és az internet-használat növekedése között. A felsőfokú végzettséggel rendelkezőknek 46%-a, az érettségizettek 30%-a, a szakmunkásképzőt végzetteknek 8%-a, a maximum 8 általánost végzetteknek pedig 16%-a internetezik. Figyelembe kell venni, hogy a 8 általánost végzettek esetén általában nem egy befejezett iskolázottságról van szó, hiszen a felmérésben a 14-17 év közötti korosztály is képviselteti magát. Az is megfigyelhető, hogy minél idősebb a válaszadó, annál kevésbé valószínű, hogy a világháló használója (WIP, 2001 és WIP, 2002).

Úgy gondolom fontos kitérnünk arra is, hogy a magyarok hol férnek hozzá leginkább az internethez, ugyanis ezen a területen is nagy eltérések vannak a különböző országokban, ami jól látható a következő oldalon szereplő grafikonon (Level of Internet access, 2001).

Forrás: Eurostat, 2001. és WIP, 2001.

Érdekes megfigyelnünk, hogy a magyarországi adatok mennyire elmaradnak az Európai Unió országainak adataitól. A legfrissebb (WIP, 2002) felmérés szerint is csak 8%-ra emelkedett azok száma, akik otthonukban rendelkeznek internet-hozzáféréssel. Az emelkedés aránya is jóval lemarad Európa országaihoz képest. Furcsa, és érdemes lenne kutatást végezni azzal kapcsolatban, hogy mi lehet az oka annak, hogy egyedülálló módon Észtországban esett vissza a világháló otthoni használata. Kiugróan magas azonban az észak-európai országok (Izland, Hollandia, Svédország, Dánia, Norvégia, Finnország) otthoni internet-használata.
Az otthoni internet-hozzáférés aránya, a Nemzeti Ifjúságkutató Intézet már említett kutatása alapján, számomra meglepő volt. A Felvidéken 7%, Kárpátalján 2%, Belső Erdélyben 5%, Székelyföldön 2% és a Vajdaságban 22% (!) (Gyorsjelentés, 2002). Ezek az arányok azonban csak a 15-29 éves korosztály megkérdezése alapján mondhatók el.

Sokan nem otthonaikban, hanem más helyeken férnek hozzá a világhálóhoz. Magyarországon legtöbben a munkahelyen vagy az iskolában. Bár az is igaz, hogy a NetSurvey Internetkutató Intézet 2001-es kutatása szerint félév alatt 32%-al növekedett az otthonról internetezők száma is (Bokker, 2002). A Visitor Lifestyle Research 2002. nevű kutatás is közöl adatokat arra vonatkozóan, hogy a 18-64 év közötti internetező magyarok általában hol interneteznek (Győri-Klenovszky-Ritter, 2002):

Forrás: Visitor Lifestyle Research, 2002.

A Voxline a hazai gazdasági főiskolások és egyetemisták között végzett kérdőíves felmérése (2001.) szerint a megkérdezett több mint 600 résztvevő közül legtöbben (49%) az iskolai és a kollégiumi gépeken internetezik, 35% otthon és 11% pedig a munkahelyén (Mobiltelefon- és internet-használati szokások, 2002).

4.1.2. Mire használják az Internetet?

Véleményem szerint erre a kérdésre is fontos kitérnünk, hiszen az, hogy általában mire használja valaki a világhálót, jelentősen meghatározhatja szokásait, jártasságát, ha információkat kell keresnie. Ezzel kapcsolatban szintén több kutatás eredményeire is támaszkodhatunk. Ami mindegyik eredményében megegyezik, hogy az elektronikus levelezés és az információkeresés az elsők között található. A következő táblázat a WIP kutatás eredményét mutatja (WIP, 2002).

Forrás: WIP, 2002.

Az internetezők majdnem fele (49%) hetente többször is küld vagy fogad e-mailt. A munkához kapcsolódó információkeresés is kiemelkedik a többi tevékenység közül (48%), s ezt követi a magáncélból való információkeresés (30%) (WIP, 2002).
A NetSurvey arra kérdezett rá a 15 éves és idősebb magyar internetezőktől, hogy a 2001. év harmadik negyedévében milyen lehetőségeket vettek igénybe a világhálón. Az eredmények alapján a legtöbben általános információk beszerzésére (a megkérdezettek 63%-a), levelezésre (56%) valamint tanulásra és a játékra (40-40%) használták. Ezeket követi a letöltés (37%), a munka (35%), a csevegés (28%), a képeslapküldés (20%) valamint az ügyintézés és az online tévézés, rádiózás (17-17%) (Bokker, 2002).
Az eddig ismertetett adatok alapján megállapítható, hogy Magyarországon legnagyobb arányban a fiatalok, s főként a magas iskolai végzettséggel rendelkezők használják az internetet. Így az ebben a szakdolgozatban vizsgált felhasználói csoport tipikus internet használóknak mondhatók korosztályuk és főiskolai hallgató voltuk miatt. Mivel rendszeresen használják az internetet, így megfelelő csoportot alkotnak a webes keresési szokások tanulmányozására.

4.1.3. Miért nem használják?

Azt már látjuk kik, hol, milyen célból interneteznek, de még mindig nagyobb a magyar lakosságnak az a része, akik egyáltalán nem használják a világhálót. A következő grafikonon összehasonlíthatjuk a magyar és az egyesült államokbeli nem internetezők válaszait. A nem-használatra egyszerre több indokot is megjelölhettek a nem internetezők, a válaszokat nem kellett rangsorolni.

Forrás: WIP, 2002.

A nem-használat okai között leggyakrabban a számítógéphez való hozzáférés hiányát említették a WIP kutatásban résztvevők. A második legtöbbet említett indok egyszerűen az érdektelenség, bár a legnagyobb mértékben ez az idősebb, 60 év feletti korcsoportra jellemző. Az idősek 56%-a jelölte be, hogy nem is érdekli az internet (Rigler, 2002a).

Érdekes megfigyelnünk, hogy a WIP egyesült államokbeli felmérése is a magyar okokhoz hasonló eredményeket mutatott ki, viszont néhány kivételtől eltekintve (pl.: fél tőle) lényegesen kisebb arányszámokkal. Amerikában az internetezés költsége például kevésbé távoltartó erő. Ott a válaszadóknak csak 3%-a mondta azt, hogy a költségek miatt nem használja a világhálót, míg a magyarok közül 21% jelölte ezt indokként (WIP, 2002). A szerzők nem magyarázták, hogy mi az oka a nagy különbségnek, csak konstatálták az adatokat.

Magyarországon a nem-használat negyedik okaként említették a hozzáértés hiányát (17%). Az előző évi adat alapján (21%) (WIP, 2001) egy év alatt valamelyest csökkent azok száma, akik nem értenek hozzá, s ezért nem használják az internetet. Amerikában mindössze 7% a hozzá nem értők aránya. A hozzáértés területén erős összefüggés figyelhető meg az iskolai végzettséggel. A legfeljebb 8 általánost végzettek között 22% azok aránya, akik ezzel indokolják, hogy nem használják az internetet. Az érettségivel vagy felsőfokú végzettséggel rendelkezők körében ez az arány mindössze 10% (WIP, 2001).

Az eddigieken kívül a nem-használat indokaként említették még például, hogy számítógépük nem elég nagy teljesítményű, így nem alkalmas internetezésre, vagy hogy félnek az interneten keresztül terjedő számítógépes vírusoktól, esetleg személyes adataikat féltik (Rigler, 2002a). A személyes adatok védelme azonban a 2002. évi magyar eredményekben nem került elő indokként, s az Egyesült Államokban is alacsony azok száma (2%), akik emiatt nem interneteznek.

4.1.4. Internettel kapcsolatos vélemények

A WIP kutatás keretében rákérdeztek az internettel kapcsolatos vélekedésre is. Az eredmények alapján Gayer Zoltán "info-optimistáknak" nevezte a magyarokat (Gayer, 2002). Az új technológiák megítélése a 2001-es adatokhoz képest is javult. Legtöbben ugyanis úgy gondolják, hogy az internet és a mobiltelefon elterjedése jó hatással lesz a világra, s csak nagyon kevés azok száma, akik szerint rossz hatással lesz. Ez utóbbit általában az internetet nem használók nyilatkozták (9%), persze vannak kivételek is. Az internetet használók közül mindkét évben 4% mondta azt, hogy szerinte rosszabbá válik a világ az új technológiák elterjedésével.

Forrás: WIP, 2002.

A WIP amerikai felvételének (2001) eredményeihez képest is nagyon optimistának tűnik a magyarok véleménye. Az amerikai felvétel szerint ugyanis a netezőknek csak 62%-a, a nem-használóknak pedig csak 50%-a érzi azt, hogy az új technológiák elterjedése jó hatással lesz a világra. Sőt, a pozitív megítélés az amerikai internethasználók között egy év alatt 4%-ot csökkent is.

Összességében tehát a magyarok várakozásai az új információs technológiákkal szemben sokkal bizakodóbbak, várakozás-telibbek, s kevésbé szkeptikusak, mint az USA-belieké (Gayer, 2002). Az amerikai adatokban hazánkéval ellentétes tendenciát figyeltek meg. Náluk ugyanis fokozatosan csökken az új technológiák pozitív megítélése. Hazánkban ez a technológiai optimizmus az életkor növekedésével csökken. A 15-17 éves korosztályban még 78%, a 60 év felettieknél csak 46% szerint lesz jobbá a világ (WIP, 2001).

4.1.5. Elégedettség az internettel

A magyarországi internethasználók összességében elégedettek a világhálóval. A mi szempontunkból a következő két kérdésre adott válaszuk figyelemreméltó: Mennyire elégedett az interneten elérhető információk mennyiségével, és az információhoz jutás egyszerűségével. A válaszadóknak 1-5-ig (5 = nagyon elégedett, 1 = egyátalán nem elégedett) kellett osztályozni mennyire elégedettek. Mindkét dolgot meglehetősen pozitívan értékelték a magyar felhasználók (4,2 és 4,0 átlaggal) (WIP, 2002).

 

4.2. Milyen a magyar hálózati polgár?

"A teljes magyar lakosságnak mindössze 1-3 százaléka tekinthető tudatos hálózati polgárnak, vagyis az információs elitbe tartozó olyan netizennek, aki otthon és munkahelyén egyaránt aktívan használja az internetes szolgáltatásokat." (Molnár, 2000a, 11.o.) Molnár Szilárd tanulmányában a hálózati polgár 5 típusát különítette el. A szerző utal Goerlich, Maroney és McConichie által az Egyesült Államokban végzett kutatásra, amelyben kimutatták, hogy az egyes technológiák szétterjedésének elméleti modellezése alapján, megtalálhatók azok a társadalmi csoportok, amelyek egymástól eltérő mértékben és gyorsasággal képesek adaptálni az új technológiai eszközöket. Az így felállított kategóriák alapján Molnár Szilárd is felállította a magyar társadalom csoportjait, finomítva az amerikai kategóriákat, s a hazai kutatási eredmények felhasználásával. A szerző megjegyzi, hogy természetesen a másodelemzésből következően ezek a kategóriák viszonylagosak és hozzávetőlegesek, s hangsúlyozza, hogy ez egy gondolati kísérlet, nem egy önálló kutatás eredménye, inkább hipotézis további kutatásokhoz (Molnár, 2000a). A számszerű adatoknál figyelembe kell vennünk, hogy a tanulmány 2000-ben készült. Úgy gondolom, hogy ennek ellenére a típusok meghatározásai ma is ugyanúgy érvényesek lehetnek.

1. Információs elit:
Az információs elitbe tartozók használják legrégebb óta a számítógépet, s minimum 3-4 éve (2000-ben) internet-felhasználók is, nemcsak munkahelyükön, hanem otthon is. Jellemző rájuk, hogy a világháló csaknem minden szolgáltatását ismerik, használják, a legfontosabbakat naponta is (pl.: e-mail). Az átlagosnál jobb az anyagi helyzetük, valamint magasabb az információs igényük. Szinte kivétel nélkül ismernek idegen nyelveket. Az új keresése, az előnyök, hátrányok felderítése és kommunikálása jellemző rájuk. Az információszerzésben és a kommunikációban már szinte kizárólag az internetre támaszkodnak. Mint már említettem a magyar társadalomnak mindössze 1-3%-a tartozik az információs elitbe.

2. Bátor felfedezők:
Alapvetően nyitottak az új iránt, de inkább a hasznosság, mint az új technológia falása szempontjából közelítenek. Ők is a régi felhasználók közé tartoznak, de életükben nem tölt be akkora szerepet a számítógép és az internet, mint az információs elit tagjainál. Főleg a munkájukhoz, tanulásukhoz, hasznos dolgok kereséséhez használják az internetet. Általában a munkahelyen, iskolában, egyéb nyilvános helyeken veszik igénybe a világhálót. Arányuk a magyar társadalomban 5-7%.

3. A jó úton járó bizonytalankodók:
Ez a csoport, ha meggyőzik nem áll ellen, elfogadja az újat. Hazánkban azok tartoznak ebbe a csoportba, akik rendelkeznek egyfajta alaptudással az internetről, érzik a hasznosságát, de hozzáférés hiányában egyelőre ők nem válnak igazán használókká. Számukra a számítógép és az internet-hozzáférés még nem presztízskérdés, szemben az előző két réteggel. A jó úton járó bizonytalankodók érdeklődnek, de egyelőre óvatosak Ezt a réteget tehát nem gazdasági kérdések tartják vissza, hanem sokkal inkább az információ-kommunikációs eszközökről való hatékony, világos kommunikáció hiánya. Ennek a csoportnak az aránya 35-40% körül mozog.

4. Bátorításra váró bizonytalankodók
A bátorításra váró bizonytalanok még ellenállnak az információs korszak változásának. Többnyire ki vannak zárva a számítógép és internet hozzáféréséből és használatából. Közösségi hozzáférést biztosító terek, képzések által megszólíthatók lennének. 30-35% körüli az arányuk a magyar társadalomban.

5. Lemaradók/ellenzők
Az információs korszak új eszközeit ellenzik, használatukban lemaradtak. 2000-ben Magyarországon a társadalom 20-25%-át tették ki (Molnár, 2000a).

A kutatásomban résztvevő hallgatók a kérdőíveken megadott szokásaik alapján a második kategóriába ("Bátor felfedezők") sorolhatók be. Így a vizsgált csoport a mi céljainknak megfelelt, de valamilyen mértékben korlátozta is az eredményeket.

4.3. Mi alapján keresnek? A keresőrendszerek ismertsége

Több kutatás foglalkozik azzal, hogy felmérje hogyan, mire alapozva, miből kiindulva keresünk információkat a világhálón, melyik portált, ill. keresőrendszert ismerjük és használjuk.

A Zandl Group cég (USA) végzett egy vizsgálatot, melynek során mintegy 3 ezer 18-24 év közötti amerikai fiatalt kérdeztek meg arról, hogy honnan kap tippet "cool site"-okra. 74% válaszolta azt, hogy barátaitól, 54% hirdetésekből, 44% keresőkből, 28-28% e-mail értesítésekből és magazinokból, valamint 26% linkekből (Molnár, 2000b). Ebből az eredményből jól látszik, hogy a megkérdezett 3 ezer fiatal hogyan keresgél az interneten. Egy másik cikk szerint a világháló forgalmának elemzéséből az derül ki, hogy a keresőket mindössze a teljes forgalom 6-7%-ában használják, s az esetek 46%-ában linkek mentén haladnak (Zadányi, 2002).

Végeztek kutatást a portálok és keresők ismertségéről is. Sokan választják az internet-portálokat keresésük kiindulási pontjának, hiszen a portálok értéknövelt szolgáltatásokat kínálnak, pl. útmutatókat, keresési segédleteket, híreket, ugrópontokat hasonló témájú webhelyekhez. (Roboz, 2002, 287.o.) A NetSurvey 2000. novemberében végzett kérdőíves felmérést a 15 év feletti internetet legalább havonta használó magyarok között 2500 fő megkérdezésével (Kitzinger, 2001). A következő grafikonon megfigyelhetjük, hogy a magyar férfiak és nők körében mennyire ismertek az egyes portálok (Kitzinger, 2001, 143.o.).

Forrás: NetSurvey, 2000.

A kérdésnél több válasz is bejelölhető volt. A női internetezők körében mindegyik a kutatásban résztvevő portál kevésbé volt ismert, mint a férfiak körében. Végül figyeljünk meg egy grafikont keresők ismertségéről a magyar lakosság körében (Kitzinger, 2001, 143.o.):

Forrás: NetSurvey, 2000.

Ennél a kérdésnél is több választ lehetett bejelölni. A megkérdezettek 79 ill. 74,6%-a jelölte, hogy ismeri az AltaVizslát, valamivel kevesebben (61,9 ill. 49,4%) az AltaVistát és a Yahoo!-t (58,8 ill. 47,4%). Ezeket követte a Heuréka ismertsége (48,8 ill. 43,9%). Az Index, a Lycos, a Hudir és Kincskereső nagyon hasonló ismertségű volt 2000-ben. A lista végén akkor még a Google állt (12,3 ill. 7,4%). Ezek a különbségek valószínűleg a kutatásunkban résztvevő hallgatók esetében is jelentkezni fognak. Érdekes lesz majd megfigyelni, hogy mennyire lesznek határozottak, céltudatosak a résztvevő női, ill. férfi hallgatók. Amennyiben a vizsgálatban résztvevők között is a férfiak között lesz ismertebb a Google, akkor valószínűleg ők biztosabbak lesznek a Google-ben való kereséskor, mint női társaik.

 

A két grafikon alapján elmondható, hogy az indexelőszolgáltatások ismertsége általában magasabb, mint a portáloké.

Az ebben a fejezetben számbavett jellemzőkre, statisztikai adatokra saját felmérésem eredményeinek elemzése során ismét támaszkodni fogok, rámutatva a hasonló és eltérő tapasztalatokra is.