A tartalom szerinti információkeresés fejlődése már a II. világháború után elkezdődött, és a hypertext megjelenésén keresztül vezetett el az interneten megvalósult világméretű információkereséshez. Vannevar Bush, aki a háború alatt az amerikai tudósok "hadseregét" irányította, 1945-ben fogalmazta meg először, hogy az információkeresésnek asszociatív kapcsolatokon kell alapulnia (ekkor még nem használták az "information retriaval" kifejezést). "Ő használta először az összekapcsolt szövegblokkok fogalmát, ő vezette be a 'link' (ebben az esetben a releváns szöveghelyre utaló egyszerű kapcsolatjelölő: csatoló, kapocs, utaló, mutató, hivatkozás, ugrópont) és a nyomvonal, valamint a háló kifejezéseket a textualitás új elképzelésének a leírására. Koncepciója a gépesített, határtalan kapacitású, mindenféle dokumentumokat tartalmazó iratgyűjtemény és könyvtár, amely a felhasználó számára gyors, asszociatív keresést tesz lehetővé. A fél évszázada megálmodott elektronikus, hálózati könyvtár feltételei napjainkra értek meg." (Ungváry, 2000a, 3.o.)
Vannevar Bush munkássága nagy hatással volt többek között Theodor Holm Nelsonra. Nelson írta le először a hypertext nevet 1965-ben, és meghatározta fogalmát felhasználói szempontból: "Írott vagy képi anyagok olyan komplex összeköttetése, amit papíron nem lehet kényelmesen megalkotni. Összefoglalókat és térképeket tartalmazhat a benne szereplő anyagokról és ezek egymáshoz való viszonyáról; tartalmazhatja az anyaggal foglalkozó tudósok megjegyzéseit és lábjegyzeteit is." (Ungváry, 2000a, 4.o.)
1969-ben az Egyesült Államok hadügyminisztériumának rendelésére elkészült az ARPANET (Advanced Research Project Agency Network), ami az internet ősének nevezhető. Célja az volt, hogy egy esetleges atomcsapás esetén se szakadjon meg a kommunikáció az amerikai kormány- és katonai szervek között. Lényege, hogy a hálózatnak nincs központja, részei egymástól függetlenül működhetnek. Idővel a katonai részét teljesen különválasztották, s ami megmaradt, ahhoz szabaddá tették a csatlakozást. Ezzel elkezdődött az internet diadalútja. A nyolcvanas évekre már csak a felhasználóbarát kezelőfelület hiányzott. Olyan, ami egyértelmű, és mindenki számára lehetővé teszi az információkeresést az interneten. Ekkor, 1989-ben, készítette el Tim Berners-Lee, az Európai Részecskefizikai Laboratóriuma (CERN) számára a HTML nyelvet, és ezzel megvetette a World Wide Web alapjait.
Ezzel megnyílt az internet a laikusok számára is. Ez azonban még nem jelentette, hogy az online adatbázisokban való keresés szükségtelenné vált volna. Ebben a fejlődésben is differenciálódás játszódott le. Megjelent a használat egy újabb szintje, de a régi ettől még nem vesztette el létjogosultságát. Ugyanúgy, mint ahogy a hagyományos dokumentumok használata sem szűnik meg az elektronikusok megjelenésével, elterjedésével (Ungváry, 2000a).
Kezdetben tehát a hálózaton át elérhető, jól szervezett online adatbázisok voltak, amik zárt rendszerű keresést tettek lehetővé. A webes keresés ezzel szemben nem jól szervezett, heterogén, állandóan növekvő dokumentum halmazon alapul, melyben az eligazodást indexelő szolgáltatások, témakatalógusok segítik. Ezekkel részletesen a 4. fejezetben foglalkozom.
"A magyarországi online információkeresés születési évének 1980 tekinthető." (Roboz, 1991, 3.o.) Ekkor kezdődött meg a kísérleti, 1982-ben pedig az üzemszerű online keresés nyugati szolgáltatóközpontok kb. 200 adatbázisából. 1980-ban hozták létre az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutató Intézete (SZTAKI) és a Nemzetközi Alkalmazott Rendszerelemzési Intézet (International Institute for Applied Systems Analysis = IIASA) közti közvetlen adatátviteli vonalat, s ennek révén lehetőség nyílt külföldi központok adatbázisainak elérésére. Magyarország az elsők között volt ezzel Kelet-Európában. Elsősorban a vegyészeti, gyógyszerészeti és a műszaki témákban végeztek kereséseket.
Három összetevő hátráltatta hazánkban az online információkeresés fejlődését. Az egyik a hiányzó felsőszintű támogatás. Ez már a kísérleti időszakban megoldódni látszott, s az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság Rendszerelemzési Intézet (OMFBREI) a későbbiekben is támogatta az online információkeresés üzemszerű beindulását. A támogatás később tovább fokozódott. A felhasználói igények esete bonyolultabb, hiszen nehezen lehet felmérni az igényt egy olyan dologra, ami még nem ismert és kipróbált a potenciális felhasználók körében. Ez is indokolta a kísérleti üzem szükségességét. Általános probléma volt, hogy a szakinformációs igények elmaradtak a szükséglettől, a szerzők azonban úgy látták, hogy a szolgáltatást meg kell előlegezni, ha igényfelkeltésre törekszik a szolgáltató. A harmadik tényező a nehézkes adatátvitel volt (Komlódi, 1994). A rossz minőségű telefonvonalak meglehetősen hátráltatták a számítógépes adatátvitelt. Egy olyan adatátviteli hálózatra volt szükség, ami széles körű online kapcsolódást biztosít. 1982-ben indította a Magyar Posta a japán Nippon Electric berendezésekkel működő NEDIX vonalkapcsolt hálózatot, ami részben megoldotta ezt a problémát (Roboz, 1991). A következő lépés a csomagkapcsolt hálózat kialakítása volt, amit 1990-től lehetett online keresésre használni. Ezzel már a költségek is jelentősen csökkentek, az adatátvitel sebessége pedig növekedett (Komlódi, 1994).
1982-ben az Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár (OMIKK) keretében működő OMIKK-Technoinform külkereskedelmi részleg megkapta a jogot és a valutakeretet az online információkereskedelemre. Ezt követően a magyar online felhasználók rajtuk keresztül köthettek szerződést a hostokkal (Roboz, 1991). A kísérleti szakasz lezárultával egyre több helyen megindult az online keresés. Az évek során egyre több intézmény (pl.: Veszprémi Egyetem Könyvtára, Agroinform, Kőbányai Gyógyszerárugyár, Miskolci Egyetem Könyvtára, Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Központi Könyvtára, Országos Orvostudományi Információs Intézet és Könyvtár, stb.) építette ki saját adatátviteli lehetőségeit, és kezdett önálló szolgáltatásba. Az önálló online információkeresést végző szervezetek száma 1985-ben 32 volt, 1990-ben pedig 46. A tíz leggyakrabban használt központ a Dialog, STN International, Data-Star, Orbit, Télésystémes-Questel, DIMDI, Radio Austria, IAEA, Pergamon InfoLine, ESA-IRS volt. Ezek közül az első ötben végezték a keresések 80 %-át (Roboz, 1991).
Mint már korábban említettem az online adatbázisok után a hypertext megjelenésével kezdődhetett el az internetes, ill. a webes információkeresés. Kuhlen fogalmazta meg, hogy a hypertexttől az információkeresés kiszélesedése várható. "Ez a kiszélesedés egyrészt bizonyos paradigmaváltáson, másrészt a felhasználó csoportoknak más fejlődéseken is alapuló és kívánatos kiszélesedésén alapszik." (Sütheő, 1999, 76.o.) Napjainkra már mindenki számára nyilvánvalóvá vált az a paradigmaváltás a World Wide Web rendkívül gyors elterjedése nyomán, amit Kuhlen már 1991-ben leírt (Sütheő, 1999).
A 80-as évek végétől vált lehetővé az interneten való keresés széles körben való elterjedése. A telnettől a webig vezető úton számos új módszer jelent meg az elérhető információk áttekintésére. A gyors fejlődést már nem lehetett nyomon követni csupán szóban, elektronikus levelezéssel vagy sokszorosított listák útján (Góth, 2000).
A kezdeti eszközök a laikus felhasználó számára elég nehézkesen használhatók voltak. Ilyen az FTP (File Transfer Protocol), az adatátvitel általános szabványa, s egyben program, ami biztosítja, hogy a hálózat számítógépei között egységes formában jöjjön létre az állománycsere. A WAIS (Wide Area Information Servers), az Archie hozták létre a másodlagos adatállományokat (indexek, relevanciaadatok, leírások), amelyek az internetre kerülő dokumentumokra utalnak. Ezek a szerveroldali indexelő rendszerek (Ungváry, 2000a). Ezek a háttérben működnek, ezért használatuk, mint már említettem, meglehetősen bonyolult.
Az áttörést két rendszer megszületése
hozta:
· 1991-ben Gophereket készítettek. Ez egy szöveges,
menüszerkezetű információs hálózat,
ami hasonlít a hierarchikus tartalomjegyzékekhez. "A Gopherben
a felhasználó szöveges (és csak szöveges) állományokat
nézhetett meg és tölthetett le. Legismertebb keresőeszköze
a Veronica integrált menülekérdező és indexelő
rendszer (Very Easy Rodent-Oriented Net-wide Index to Computerized Archives)."
(Ungváry, 2000a, 6.o.)
· Ugyancsak 1991-ben Tim Berners-Lee kísérleteiből
kiindulva született meg a World Wide Web hipermédia információs
hálózat üzemszerű formája. "Ebben a rendszerben
a hypertext jóvoltából az információforrásokra
hypertext csatolók (hyperlinks) formájában teljesen szabadon
lehet egymással összekapcsolni. A kapcsolódó és
megjeleníthető információforrások nemcsak
szövegek, hanem képek, hangok és mozgóképek
is lehetnek. A rendszeren belül nem érvényesül semmiféle
hierarchikus rendező elv, minden forrás egyszerre több
forrással is összefügghet és fordítva (azaz
a kapcsolódások szerkezete M:N). A weben belül hamarosan
kialakultak különféle keresőszolgáltatások,
mint például a Galaxy, az Infoseek, a Yahoo!, a Lycos vagy az
AltaVista. A web formájában végre megvalósult
az általánosan hozzáférhető és asszociatív
gondolkodással összhangban álló felhasználói
felület, amelyet 1945-ben Vannevar Bush megálmodott. Benne minden
addigi egységesítő (FTP), feldolgozó és
keresőeszközt (WAIS stb.) integráltak." (Ungváry,
2000a, 6.o.)
Az internet fejlődését a kereslet-kínálat
kettőssége is meghatározta. Így alakult ki a web
két "oldala": a tartalomszolgáltatás és
a keresőszolgáltatás (Ungváry, 2000a).