Az online kommunikációban úgy látszik van valami, ami különösen ingerlékennyé teszi az embereket. Talán az azonnalisága és a félig névtelensége felelős ezért. Bármi okozza is, rövidesen azt fogod érezni, hogy egy egész sor ember csak azért létezik, hogy megkeserítse az életedet.
Ahelyett, hogy megállnál és gondolkodnál egy kicsit az üzenet felett, mint ahogy tennéd ezt egy papíron érkezett levél esetén, túl könnyű lenyomni az R gombot és megmondani valakinek, akit igazából nem is ismersz, hogy mit gondolsz róla. Még egyébként higgadt emberek is néha azon veszik észre magukat, hogy dühöngő őrültekké váltak. Ha ez megtörténik, akkor felcsapnak a szenvedély lángjai ("flaming").
A "flaming" egy különösen csúnya, személyes támadás valaki ellen azért, amit írt. Időről-időre a szenvedélyes hangú levelek küldése valódi háborúba torkollik ("flame war"), ami elkezdi az összes helyet elfoglalni az illető newsgroupban (és esetleg többen is; a "flamer"-ek szeretik a keresztpostázást, hogy tudassák az egész világgal, hogyan éreznek). Ez hetekig is eltarthat (néha pedig akár évekig is, mely esetben "szent háborúról" beszélünk); rendszerint olyan témákról szólnak ezek, mint a Macintosh és az IBM gépek egymáshoz viszonyított előnyei. Gyakran, épp amikor már kezdenének a dolgok elcsendesedni, valaki, akinek új a "flame war" jelensége, elolvassa az összes üzenetet, felháborodik és elküld egy sürgős felszólítást, hogy a vitás ügyek megbeszélését tegyék át a privát e-mail szintjére és így a többiek visszatérhessenek a newsgroup eredeti témájához. Ennek azonban rendszerint az az eredménye, hogy egy vadonatúj háború tör ki, melyben a szerencsétlenre többen rátámadnak, mert meg merte kérdőjelezni az Alkotmány Első Kiegészítését a szólásszabadságról, ami aztán arra ösztökél másokat, hogy nekiugorjanak a támadóknak, amiért bántani kezdték szegény embert... Látod már a lényeget.
Hébe-hóba egy-egy vita annyira elszabadul, hogy valaki megjósolja, hogy vagy a kormányzat fog beavatkozni és lezárja az egész dolgot, vagy valaki beadványt ír, amiben követeli a hálózat leállítását, vagy esetleg a Jóisten haragja fog lesújtani mindenkire, aki benne van az ügyben. Erre jön az alábbi, elkerülhetetlen válasz azoktól, akik már felismerték, hogy a Hálózat valójában egy nagyon szívós és rugalmas valami, ami nem fog könnyen meghalni: "Az előrejelzések szerint a Usenetnek rövidesen vége. A film 11-kor kezdődik."
Ezek a szenvedélyes háborúk első ránézésre rettentően mulatságosak tudnak lenni, de gyorsan unalmassá válnak. És várj csak, amikor majd téged támadnak meg egyszer!
A "flamer" nem az egyetlen hálózati embertípus, akivel vigyázni kell.
A "dumások" ("spewers") azt hiszik, hogy minden, ami őket személy szerint foglalkoztatja vagy egyetemes érdeklődést vált ki, vagy pedig le kell azt gyömöszölni mindenkinek a torkán, aki nem érdeklődik iránta eléggé -- lehetőleg olyan gyakran, amilyen gyakran csak lehetséges. Egy ilyen dumás felismerhető a naponta ugyanarról a témáról közzétett levelei mennyiségéből, ill. azoknak a newsgroupoknak a számáról, ahová elküldi ezeket -- mindkettő jócskán elérheti a kétjegyű számok szintjét. Ezek az üzenetek gyakran a világban zajló különböző nemzetiségi konfliktusokhoz kapcsolódnak. Sokszor nincs semmi észrevehető kapcsolat az adott ügy és azok között a hírcsoportok között, ahová az illető az üzeneteit küldözgeti. Nem számít. Ha válaszként valamelyik levelére megpróbálod erre felhívni a figyelmét, akkor eláraszt dühös üzenetekkel, melyekben vagy azzal vádol, hogy egy érzéketlen fajgyűlölő/amerikai/bármi_más vagy, vagy pedig teljesen figyelmen kívül hagyva a megjegyzésedet további néhány száz sornyi elemzés jön azok álnokságáról, akikről a "spewer" úgy gondolja, hogy ki akarják pusztítani a népét.
A fenti típusú embereknek közeli rokona a Holocaust revizionista, aki rendszeresen eláraszt egyes hírcsoportokat (mint a soc.history például) hosszas értekezésekkel arról, hogy a zsidók irtása valójában nem is történt meg. Néhányan megpróbálják megcáfolni ezeket az embereket a tényekkel, de mások már felismerték, hogy ez csak felbátorítja őket.
A "szószátyárok" ("blatherers") rendszerint jóakaratúbb emberek. Az ő fő problémájuk az, hogy egyszerűen nem tudnak a tárgyra térni -- három vagy négy oldalnyi szöveget is ki tudnak facsarni egyetlen gondolatból, amit mások egy-két mondatban meg tudnának fogalmazni. Egy másik járulékos jelenség ilyenkor a túlzott idézés. Az ebben a kórban szenvedők a válaszukba a teljes eredeti levelet beillesztik, ahelyett, hogy kivágnák belőle azokat a részeket, amik nem érdekesek a hozzászólásuk szempontjából. A legrosszabbak ebből a fajtából idéznek egy hosszú üzenetet, majd hozzátesznek egyetlen sort:
"Egyetértek!"
vagy valami ilyesmit, amit többnyire még egy szignó-szörnyeteg is követ (lásd a 4.7 fejezetet).
Van még egy pár tipikus Usenet-lakó, akiket rövidesen megismersz te is. Néhány közülük:
hálózati.mutogatós.bácsik: Vannak olyan emberek, akik élvezik, ha inzultálhatnak másokat; ők azok, akik mocskos leveleket küldenek egy varrással foglalkozó hírcsoportba, csupán a hecc kedvéért.
hálózati.spílerek: Ezeknek a Hálózat jelenti az életet; ők azok, akik attól rettegnek, hogy mi történik velük, ha elvégzik az egyetemet és elvesztik az ingyenes, napi 24 órás hozzáférési lehetőségüket.
hálózati.istenek: Az öreg rókák; ők az igazi óriásai a Hálózatnak és a közös történelem őrzői. Már akkor is ott voltak, amikor a Hálózat még csak egy pár számítógépből állt, amiket szögesdróttal kötözgettek össze.
hálózati.ólálkodók: Valójában bebizonyíthatatlan, hogy ezek az emberek jelen vannak, de jelen vannak; ők azok, akik csak olvassák a newsgroup üzeneteit, de sohasem válaszolnak vagy írnak bele levelet.
hálózati.varázslók: Olyanok, akik töviről-hegyire ismernek egy bizonyos hálózati témát. A Unix varázslók például bámulatos trükköket képesek produkálni ezzel az operációs rendszerrel.
hálózati.szentek: Ezek mindig hajlandóak segíteni az újoncokat, imádják megosztani a tudásukat olyanokkal, akik nem születtek azzal a belső képességgel, hogy navigáljanak a Hálózaton. Nem is olyan ritkák, mint ahogy gondolnád. Küldj el egy kérdést valamiről és gyakran meg fogsz lepődni, hogy mennyi válasz érkezik rá.
Ezzel az utolsó csoporttal visszajutottunk a Hálózati szájhagyomány kérdéséhez. Mivel kevés írott útmutató volt, az emberek hagyományosan úgy tanultak meg kiigazodni a Hálózaton, hogy megkérdeztek valakit, akár a mellettük levő terminálnál, akár magán a Hálózaton. Ez a hagyomány ma is létezik: ha van valami kérdésed, tedd fel!
Ma az egyik olyan fontos fórum, ahol segítség után lehet nézni, a news.newusers.questions nevű newsgroup, ahol -- miként a neve is utal rá -- sok mindent meg lehet tudni a Usenetről. De vigyázz, hogy mit kérdezel! Néhány Usenet varázsló arrafelé időnként bedühödik, mikor ugyanarra a kérdésre kell felelnie újra és újra. Persze, azért végül megválaszolják a kérdésedet, de előbb közlik veled, hogy a saját rendszergazdádat kellett volna először megkérdezned, vagy el kellett volna olvasnod a news.announce.newusers csoport cikkeit.
Ahogy egyre többet olvasod a Usenetet, előbb-utóbb találkozol rajta olyan dolgokkal vagy emberekkel, amiktől/akiktől tényleg felmegy benned a pumpa -- vagy csak fáraszt már a látásuk is.
A "killfile" az, amire ilyenkor szükséged van! Amikor elindítod a hírolvasó programodat, az megnézi, hogy van-e valami listád azokról a szavakról, kifejezésekről, vagy nevekről, amiket nem szeretnél látni. Ha csináltál ilyet, akkor a program kiszűr minden olyan levelet, amiben ezek a szavak előfordulnak.
Akárcsak a "zuhatagokat".
Ahogy már korábban láttuk, amikor válaszolsz egy üzenetre és annak egy részletét beilleszted a sajátodba, akkor az eredeti sorok elején egy > jel utal erre. Nos, és mi van, ha egy válaszra válaszolsz? Akkor egy >> tűnik fel a sor elején. És, ha erre a válaszra írsz választ? Akkor ezt kapod: >>>. Ha ezt tovább folytatod, akkor rövidesen egy egyre növekvő, ">" jelekből álló háromszög jelenik meg a leveleidben.
Vannak emberek, akik szeretnek ilyen háromszögeket vagy "zuhatagokat" ("cascades") építgetni. Ezek az emberek "válaszolnak" a leveledre, de úgy, hogy törölnek mindent, amit mondtál és csak az "In message 123435, you said:" részt és a szöveged utolsó sorát hagyják meg, amihez hozzáfűznek egy abszurd visszavágást. Ezt addig folytatják, amíg a háromszög eléri a képernyő jobb szélét. Ezután megpróbálják tovább növelni a háromszöget úgy, hogy minden újabb sornál törölnek egy ">" karaktert. Akinek sikerül befejeznie ezt a mega-háromszöget, az nyer.
Még egy külön newsgroup is van ezeknek az alakoknak: az alt.cascade. Sajnos a zuhatagépítők szívesebben játszanak zuhatagosdit a többi hírcsoportban. Mivel jó sok levél kell, hogy egy teljes háromszög felépíthető legyen, a kiszemelt newsgroup gyorsan megtelik ezekkel az üzenetekkel. Természetesen, ha panaszkodni próbálsz, akkor elkezdenek bombázni a szólásszabadsághoz és a művészi önkifejezéshez való jogokról szóló levelekkel; vagy ami még rosszabb, egy újabb zuhataggal. Egyetlen dolgot tehetsz csak: figyelmen kívül hagyod őket úgy, hogy csinálsz egy "killfile"-t.
Vannak továbbá más hírcsoportok is, ahol a killfile nagyon hasznos lehet annak köszönhetően, ahogyan a newsgroupot szervezik. Például a rec.arts.tv.soaps "szappanoperákat" kedvelő olvasói mindig használnak valami rövidítést a leveleik "subject:" sorában, utalva arra a tévéjátékra, amiről éppen írnak (pl. az AMC az "All My Children" rövidítése). Ezzel a módszerrel azok az emberek, akik csak a "One Life to Live" című sorozatról akarnak olvasni, kiszűrhetnek minden hírt a "The Young and the Restless" és az összes többi műsorról (a "General Hospital" nézői mindig a "gh:" jelölést használják a "subject:" mezőben, hogy az emberek nehogy kiszűrjenek olyan üzeneteket is, amikben a "gh" betűcsoport előfordul).
Az nn és az rn is lehetővé teszi a killfile készítését, de különböző módon:
Ha egy killfile-t akarsz csinálni az nn programmal, akkor menj rá a bántó leveleket tartalmazó newsgroupra és nyomj egy nagy "K" betűt. Ezt fogod látni a képernyőd alján:
AUTO (k)ill or (s)elect (CR => Kill subject 30 days)
Ha most megnyomod az Entert, akkor az nn megkérdezi, hogy melyik cikk témáját unod. Válassz ki egyet és a cikk -- az összes rá érkezett válasszal együtt -- eltűnik, s nem is látod őket a következő 30 napban.
Ha viszont egy kis "k" betűt írsz, akkor ezt kapod:
AUTO KILL on (s)ubject or (n)ame (s)
Ha most az "s" vagy csak az Enter gombot ütöd le, akkor ezt fogod látni:
KILL Subject: (=/)
Itt írd be a bosszantó szót vagy kifejezést és nyomd meg az Entert. Ezután ez a kérdés jelenik meg:
KILL in (g)roup 'eff.test' or in (a)ll groups (g)
kivéve, hogy az "eff.test" helyett annak a hírcsoportnak a neve áll, amiben az adott pillanatban éppen vagy. Mivel a zuhatagosok és más bosszantó emberek gyakran keresztpostázzák az üzeneteiket egy sor newsgroupnak, ezért esetleg érdemes az "a" gombot megnyomni, a "g" helyett, ami csak az aktuális csoportra vonatkozik. Ezután ez jön:
Lifetime of entry in days (p)ermanent (30)
A "p" betű a bosszantó cikkeket örökre kiszűri, míg az Enter megnyomása csak 30 napig teszi ezt. De be is írhatsz egy számot, amivel megadhatod, hogy hány napig tartson a vesztegzár.
Az rn programban a killfile készítése másként zajlik -- a beépített killfile előállító csak egyes hírcsoportokra vonatkozóan működik, nem használhatod a teljes newsgroup listádra. Ha egy globális killfile-t akarsz csinálni, akkor meg kell írnod magadnak.
Az rn-ben egy killfile úgy hozható létre, hogy belépsz abba a hírcsoportba, ahol a zavaró üzenetek vannak és beírod az egyik számát, vagyis behívod a képernyődre. Most üss egy nagy "K" betűt. Ettől kezdve minden üzenet, aminek a "subject" sora megegyezik ezzel, eltűnik, mielőtt olvasni kezdenéd az illető hírcsoportot. Lehetőleg egy választ használj ilyenkor és nem az eredeti levelet, mert így el tudod kapni az összes reagálást (az eredeti levélnek ugyanis nincs a "Re: " szócska a subject sorában). Amikor legközelebb előhívod ezt a hírcsoportot, az rn közli veled, hogy kiirtja az üzenetek egy részét. Amikor készen vagy ezzel, akkor nyomd le a szóköz billentyűt, hogy visszakerülj az olvasó üzemmódba.
Ha egy "globális" killfile-t akarsz készíteni, ami automatikusan kitöröl minden cikket az adott témában az összes általad olvasott newsgroupból, akkor indítsd el az rn-t és üsd le a Ctrl/K gombot. Ez előhívja a szolgáltató gépeden az alapértelmezés szerinti szövegszerkesztőt, és készít egy KILL nevű állományt a News alkönyvtáradban.
Az első sorba írd be azt a szót, kifejezést, vagy nevet, amit nem akarsz látni, majd utána azokat a parancsokat, amelyekkel megmondod az rn programnak, hogy vajon az egész üzenetben megnézze-e a megadott szót vagy nevet, és hogy mit csináljon, ha esetleg megtalálja azt.
Minden sornak ilyen formájúnak kell lennie:
/minta/módosító:j
A "minta" az a szó vagy kifejezés, amit szeretnél az rn-nel kerestetni. Ez mindegy, hogy kis- vagy nagybetűs: a "teszt" és a "Teszt" szó egyaránt ki lesz szűrve. A "módosító" azt írja elő az rn programnak, hogy a keresést csak az üzenet fejrészére kell-e korlátoznia (ez akkor hasznos, ha az a cél, hogy egy adott személytől ne láss többet egyetlen levelet sem). Az értéke a következő lehet:
a: az egész üzenetet végignézi
h: csak a fejrészben keres
A "módosító" opciót ki is hagyhatod, de ebben az esetben az rn csak az üzenetek témáját jelző "subject:" sort nézi meg. A "j" a sor végén azt írja elő, hogy az rn szűrjön ki minden olyan cikket, ami a megadott szót tartalmazza.
Szóval, ha többé nem akarod a "foo" szót látni egyetlen levél fejrészében sem, akkor írd be ezt:
/foo/h:j
Ez különösen hasznos módszer arra, hogy olyan emberektől is megszabadulj, akik egyszerre több newsgroupba is leveleznek, mint amilyenek a "cascade" játékosok. Ha csak azokat az üzeneteket akarod kizárni, melyeknek a "subject" sorában van a "foo", akkor ezt próbáld megadni:
/foo/:j
Ha minden választ ki akarsz szűrni, ami bármelyik levélre érkezett, akkor ezt a mintát használd:
/Subject: *Re:/:j
Amikor befejezted a kiszűrendő szavakhoz tartozó parancssorok beírását, akkor lépj ki az editorból, ahogy egyébként is tennéd, s visszakerülsz az rn programba.
Egy jó tanács: óvatosan bánj a globális killfile használatával. Egy kiterjedt globális killfile, vagy egy olyan, amiben gyakori az "a:" módosító, drámaian le tudja lassítani az rn-t, mivel a rendszernek minden egyes üzenetben meg kell néznie minden egyes szót az összes olyan hírcsoportban, amit olvasni szoktál.
Ha van valaki, akinek a leveleit soha többé nem szeretnéd látni, akkor először keresd meg a címét (ez a levelei "from:" sorából kiderül) és utána írd be ezt a sort a killfile-ba:
/From: *name@address\.all/h:j
Tegyük fel, hogy van egy Usenet cikk, amit szeretnél áthozni az otthoni számítógépedre. Több lehetőség is van erre. Az egyik, hogy a kommunikációs programod naplózó vagy képernyő elmentő funkcióját használva egyszerűen eltárolod a szöveget, miközben az végigfut a képernyődön. Ez a módszer akkor jó, ha csak egy-két cikket szeretnél elmenteni.
De mi van akkor, ha van egy csomó levél valamilyen témában, amiket szeretnél mind letölteni, vagy mondjuk ideiglenesen online akarod őket tárolni, mielőtt lehoznád a saját gépedre? A legokosabb az lenne, ha az összest el lehetne menteni egy file-ba, amit azután letölthetnél.
Az nn programnál ez a dolog úgy megy, hogy egy nagy "S" betűt kell beírni, amikor benne vagy a cikkben. Valami ilyesmi jelenik meg:
Save on (+~|) +alt/internet/services
Ha most néhányszor megnyomod az Entert, akkor a cikk elmentődik egy file-ba. De figyeld meg azokat a "/" karaktereket! Ezek azt jelentik, hogy a file mellé valójában egy sor alkönyvtárat is létrehoztál (a fenti példában egy alt/internet directory útvonal jött létre és ebbe került a services nevű file). Ez elég bosszantó tud lenni! Ezért inkább töröld vissza a felajánlott nevet és írd be, hogy hogyan akarod hívni a file-t. Most üsd le az Entert néhányszor és így a file a "home" alkönyvtáradba íródik. Ezt ismételd meg a többi cikknél is, amíg csak el nem tárolod az összest. Ha minden alkalommal ugyanazt a nevet adod meg, akkor mindegyik levél ugyanabban a file-ban lesz eltárolva.
Egy megjegyzés az MS-DOS típusú embereknek: ügyelj rá, hogy olyan nevet adj a file-nak, amit a saját számítógéped képes kezelni. Például: manual.txt (és nem computer.manual.txt, amit a DOS nem enged meg).
Az rn programnál ugyanezt úgy teheted meg, hogy lenyomod a kis "s" betűt, miközben az adott cikkben vagy. Kapsz egy alapértelmezett nevet a cikk file-ba mentéséhez. Vagy ezt használod, vagy beírsz egy másik nevet. Nyomd meg az Entert és a program megkérdezi, hogy "mailbox" formátumban akarod-e elmenteni a cikket. Itt most nem sok jelentősége van annak, hogy az "y" vagy az "n" betűvel válaszolsz, hacsak -- valamilyen okból -- később nem akarod ismét megnézni az elmentett cikket az elm programmal vagy valamilyen más levelezőprogrammal. A file ezután elmentésre kerül a News nevű alkönyvtáradba (ami annak a könyvtárnak egy alkönyvtára, melybe akkor kerülsz, amikor hozzákapcsolódsz a hálózatot szolgáltató géphez). Ha még egy cikket szeretnél ugyanabba a file-ba eltárolni, akkor ismételd meg a fenti eljárást és ügyelj rá, hogy a file neve ugyanaz legyen. Ekkor a másik cikk az előbb létrehozott állomány végéhez íródik hozzá.
És most hozzuk haza az egészet! Először is, meg kell mondanod a kiszolgáló gépednek, hogy egy file-letöltést (download) szeretnél. Ha a kommunikációs programod ismeri a Zmodem szabványt, akkor más dolgod már nincs is -- a letöltés automatikusan elindul. Ha azonban valami más rendszert használsz (pl. Xmodem, Ymodem vagy Kermit), akkor a saját számítógépedet is utasítanod kell, hogy fogadja az állományt. A Zmodem szerinti letöltéshez a Unixnál ezt írd be:
sz file-név
ahol a "file-név" a letölteni kívánt állomány neve és üsd le az Entert. A Zmodem (és az ún. batch-Ymodem) esetében egyszerre több file letöltését is kérheted: vagy úgy, hogy több nevet is beírsz az "sz" parancs után (pl. sz file1 file2), vagy a Unix joker karaktereit használod, amelyek nagyon hasonlóak az MS-DOS jokerekhez (pl. az sz man* parancs letölti a manual1, a manual2 és a manoman.txt állományokat is). Ha Ymodem protokollt használsz, akkor a letöltő parancs így néz ki:
sz -k file-név
Míg, ha Xmodem szabványt használsz, akkor ezt kell írnod:
sx file-név
Fontos, hogy az Xmodemnél minden egyes letöltendő file esetében ki kell adni az "sx" parancsot.
Az Ymodem és az Xmodem esetében meg kell mondanod a számítógépeden futó kommunikációs programnak, hogy most egy állományt akarsz letölteni és hogy mi legyen a neve.
Az rn használóknak nem szabad elfelejteniük, hogy az elmentett file a News alkönyvtárba került. Ez azt jelenti, hogy a letöltéséhez valami ilyesmit kell beírni:
sz News/file-név
Különben egy hibaüzenet jelenik meg.
Ez nem is volt nehéz, ugye? Sajnos a dolog tovább tud bonyolódni. A Unix, az MS-DOS és a Macintosh számítógépek különböző módon kezelik a szövegeknél a sorok végét. Ez azt jelenti, hogy amikor letöltöttél egy szöveges állományt (mondjuk egy gyűjteményt a Usenet cikkekből), akkor ezek esetleg szörnyen furcsán néznek ki a saját számítógépeden, sőt talán csaknem olvashatatlanok lesznek. Több módszer is van a probléma kezelésére: Az egyik az "ASCII opció" használata az "sz" (vagy az "sx", vagy az "sz -k" parancs után). Ha szerencséd van, akkor a kiszolgáló nagygép és a saját számítógéped is képes lesz megérteni, hogy a sorok végét át kell alakítaniuk. Ekkor a kiadandó parancs formája ilyen lesz:
sz -a file-név
vagy
sz -ka file-név
stb.
Ha ennek ellenére az eredmény továbbra is ijesztő, akkor a legtöbb Unix rendszerben van egy konvertáló program, ami megcsinálja a megfelelő sorvégeket. A
unix2dos file.név file.név
parancs beírása után egy szabályos MS-DOS állományt fogsz kapni. Egy hasonló program (unix2mac néven) áll rendelkezésre a Macintosh gépekhez.
A kis- és nagybetű nem mindegy a Unixban -- az esetek többségében. Sok Unix parancs, köztük egy sor olyan, amit a Usenet cikkek olvasásához kell használni, érzékeny a betűméretre. Üss le egy "d" betűt, amikor valójában egy "D"-t kellett volna, és vagy semmi nem történik, vagy valami egészen más, mint amire számítottál. Szóval vigyázz a kis- és nagybetűkkel!
Az nn programnál a legtöbb helyzetben lehet segítséget kérni a kérdőjel beírásával (kivéve, amikor éppen írsz egy saját üzenetet, mert ilyenkor a szövegszerkesztő programban vagy). Az rn esetében egy kis "h" beírásával bármelyik menüben kapsz valami kis segítséget.
Amikor egy bizonyos newsgroupra akarsz rákeresni, akár az "l" paranccsal az rn-ben, akár az nngrep programmal az nn-nél, időnként kénytelen vagy több kulcsszót is megpróbálni. Például, van egy newsgroup, ami a Grateful Dead zenekarral foglalkozik, de soha nem találod meg, ha mondjuk az "l grateful dead" paranccsal próbálkozol, mert a csoport neve rec.music.gdead. Többnyire ajánlatos a keresett szó vagy csoportnév legkisebb lehetséges darabját beírni; például a "trek" szót írd be, ha a "Star Trek" filmsorozatról akarsz hírcsoportokat találni. Ha az egyik szóval nem találsz semmit, akkor próbálj egy másikat.
Akárcsak a valódi világ egyes területeinek, a Usenetnek is megvannak a saját városi legendái és megkérdőjelezhető ügyei. Különösen három érdekes ezek közül, melyek állandóan kísértenek a Hálózaton. Töltsél el, hmm mondjuk 15 percet a Usenetben és biztosan összetalálkozol az Agydaganatos Fiúval, a gonosz FCC tervvel, mellyel meg akarják adóztatni a modemed, és Dave Rhode csodálatos módszerével a szegénység gyógyítására. A történeti hűség kedvéért itt van mindegyik sztori:
Volt egyszer egy hétéves kisfiú Angliában, egy bizonyos Craig Shergold, akiről megállapították, hogy látszólag gyógyíthatatlan agydaganata van. Ahogy feküdt haldokolva, csak egyetlen kívánsága volt: hogy legyenek barátai, akik képeslapot küldenek neki. A helyi lapok felkapták a könnyfacsaró történetet. A fiú kívánsága rövidesen módosult: most már azt szerette volna, ha bekerül a Guinness Book of World Records nyilvántartásába, mint akinek a legnagyobb képeslap gyűjteménye van. A hír gyorsan szétterjedt az egész világon. Az emberek milliószámra küldtek neki képeslapokat.
Csodálatos módon a fiú életben maradt. Egy amerikai milliárdos még át is repítette őt az USA-ba, hogy a sebészek eltávolíthassák, ami még maradt a daganatból. És a kívánsága a legmerészebb álmait is túlszárnyalva teljesült -- bekerült a Guinness Bookba.
De most már Craig javában tinédzser korban van és az álma rémálommá vált annak a London melletti kisvárosnak a postahivatala számára, ahol él. Akárcsak Craig, a képeslapokra vonatkozó kérése sem hajlandó jobblétre szenderülni; minden évben lapok milliói árasztják el a postát. Amikor már úgy tűnik, hogy az áradat csökken, megint jön valaki, aki elindít egy újabb mozgalmat és felszólítja az embereket, hogy küldjenek szegény Craignek képeslapokat (vagy üdvözlő lapokat, vagy névjegyeket -- a Craig-levelek kezdenek önállló életre kelni és mutációkon mennek át). Még Dear Abby is képtelen volt megállítani a dolgot!
Mi köze van ennek a Hálózathoz? A Craig-féle levél, úgy tűnik, ugyanolyan gyakran bukkan fel a Useneten, mint ahogy a vállalati faliújságokon. Nem érdekes, hogy valaki, például Gene Spafford, rendszeresen közzétesz üzeneteket arról, hogy ezeket a felhívásokat hagyd figyelmen kívül vagy költsd a pénzed valami értelmesebb dologra (mondjuk add oda a Vörös Keresztnek), valakinek mindig sikerül postázni egy körlevelet, amiben kéri az olvasókat, hogy küldjenek képeslapokat szegény, kicsi Craignek.
De ne küldj lapokat a Federal Communications Commission címére sem!
1987-ben az FCC fontolóra vette, hogy megszünteti azt az adókedvezményt, amit az országos telefonhálózat használatához a CompuServe-nek és más, nagy, kereskedelmi számítógépes hálózatoknak adott. Az FCC gyorsan meggondolta magát, miután a BBS-ek riadóztatott felhasználói elkezdték felháborodott levelekkel bombázni őket a "modemadó" miatt.
Még mostanában is, néhány havonta, valaki közzétesz egy "sürgős" üzenetet, amiben figyelmezteti a Hálózat használóit, hogy az FCC meg akarja adóztatni a modemeket. Ez így NEM igaz. Az, hogy egy kacsáról van szó, abból is megállapítható, hogy a levél MINDIG megemlít egy esetet, mely szerint San Franciscoban a KGO rádió egyik talk-show műsorvezetője élő adásban háborodott fel, amikor elolvasta az adóról szóló hírt a New York Timesban.
Egy másik jel, amiből eldönthető, hogy a sztori nem igaz, hogy soha nem említenek benne egy konkrét FCC ügyirat számot vagy valami dátumot, ameddig a tiltakozásokat be lehet küldeni.
Ez ügyben tehát ne küldj levelet az országgyűlési képviselődnek.
Előbb vagy utóbb össze fogsz találkozni egy ilyen című levéllel is: "Make Money Fast" ("Gazdagodj meg gyorsan"). Ez a legegyszerűbb pilótajáték levél. A lánclevelek Usenet változatai szinte mindig egy Dave Rhodes nevű fickóról szólnak, aki már majdnem meghalt vagy valami ilyesmi, amikor felfedezett egy tökéletesen legális módszert, amivel több tonnányi pénz lehet keresni -- úgy, hogy egy levelet küldsz a számítógépes rendszereken át az egész világra... Na, igen.
Vannak ilyen szignók és vannak olyan szignók. Sok ember csak a minimális információt teszi a .sig file-ba -- a nevét és az e-mail címét, esetleg még a telefonszámát. Mások hozzátesznek valami humorosnak vagy mélyértelműnek gondolt idézetet, s egy megjegyzést ("disclaimer") is, mely szerint az ő véleményük nem azonos a munkáltatójukéval.
Megint mások még egy kis ASCII grafikát is hozzáraknak. És vannak, akik teljesen bevadulnak és hatalmas műalkotásokat küldözgetnek a leveleikkel; sokszoros idézetekkel, ijesztő ASCII "kariktertúrákkal" és több e-mail címmel, mint amire egy halandó embernek valaha is szüksége lehet. A Hálózatra rászabaduló elsőéves egyetemisták különösen kitűnnek ezen a téren. A legrosszabb szignók közül a legjobbak az alt.fan.warlord newsgroupban láthatók, mely kizárólag azért jött létre, hogy az ilyen, eltúlzott .sig blokkokat kritizálják, mint amilyen például ez:
---------------------------------------------------------------------------
___________________________________________________________________________
|#########################################################################|
|#| |#|
|#| ***** * * ***** * * ***** ***** ***** |#|
|#| * * * * ** ** * * * * |#|
|#| * ****** *** * * * *** * ** ***** ***** |#|
|#| * * * * * * * * * * * |#|
|#| * * * ***** * * ***** ***** * * |#|
|#| |#|
|#| **** ***** ***** ***** ***** ***** ***** ***** |#|
|#| * ** * * * * * * * * |#|
|#| **** * * ** ***** * * ** * * * |#|
|#| * ** * * * ** * * * * * * * |#|
|#| **** ***** ***** ** ***** ***** ***** ***** ***** |#|
|#| |#|
|#| T-H-E M-E-G-A B-I-G .S-I-G C-O-M-P-A-N-Y |#|
|#| ~-----------------------------~ |#|
|#| "Annoying people with huge net.signatures for over 20 years..." |#|
|#| |#|
|#|---------------------------------------------------------------------|#|
|#| "The difference between a net.idiot and a bucket of shit is that at |#|
|#| least a bucket can be emptied. Let me further illustrate my point |#|
|#| by comparing these charts here. (pulls out charts) Here we have a |#|
|#| user who not only flames people who don't agree with his narrow- |#|
|#| minded drivel, but he has this huge signature that takes up many |#|
|#| pages with useless quotes. This also makes reading his frequented |#|
|#| newsgroups a torture akin to having at 300 baud modem on a VAX. I |#|
|#| might also add that his contribution to society rivals only toxic |#|
|#| dump sites." |#|
|#| -- Robert A. Dumpstik, Jr |#|
|#| President of The Mega Big Sig Company |#|
|#| September 13th, 1990 at 4:15pm |#|
|#| During his speech at the "Net.abusers |#|
|#| Society Luncheon" during the |#|
|#| "1990 Net.idiots Annual Convention" |#|
|#|_____________________________________________________________________|#|
|#| |#|
|#| Thomas Babbit, III: 5th Assistant to the Vice President of Sales |#|
|#| __ |#|
|#| ========== ______ Digital Widget Manufacturing Co. |#|
|#| \\ / 1147 Complex Incorporated Drive |#|
|#| )-======= Suite 215 |#|
|#| Nostromo, VA 22550-1147 |#|
|#| #NC-17 Enterpoop Ship :) Phone # 804-844-2525 |#|
|#| ---------------- Fax # 804-411-1115 |#|
|#| "Shut up, Wesley!" Online Service # 804-411-1100 |#|
|#| -- Me at 300-2400, and now 9600 baud! |#|
|#| PUNet: tbabb!digwig!nostromo |#|
|#| Home address: InterNet: dvader@imperial.emp.com |#|
|#| Thomas Babbit, III Prodigy: Still awaiting author- |#|
|#| 104 Luzyer Way ization |#|
|#| Sulaco, VA 22545 "Manufacturing educational widget |#|
|#| Phone # 804-555-1524 design for over 3 years..." |#|
|#|=====================================================================|#|
|#| |#|
|#| Introducing: |#|
|#| ______ |#|
|#| The |\ /| / |#|
|#| | \/ | / |#|
|#| | | / |#|
|#| | | / |#|
|#| | | ETELHED /_____ ONE |#|
|#|'`'`'`'`'`'`'`'`'`'`'`'`'`'`'`'`'`'`'`'`'`'`'`'`'`'`'`'`'`'`'`'`'`'`'|#|
|#| 50Megs Online! The k00l BBS for rad teens! Lots of games and many |#|
|#| bases for kul topix! Call now and be validated to the Metelhed Zone|#|
|#| -- 804-555-8500 -- |#|
|#|\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V/////////////////////////////////////|#|
|#| "This is the end, my friend..." -- The Doors |#|
|#########################################################################|
---------------------------------------------------------------------------
Hit "b" to continue
Hahahha... fooled u!
---------------------------------------------------------------------------
A Usenet nemzetközi elterjedése érdekes jogi kérdéseket vet fel, melyeket még nem sikerült teljesen megoldani. Egy vita vagy egy levél, aminek a témája teljesen törvényes egy országban, átküldhető-e egy olyan országba, ahol azt tiltják a törvények? Egy levél illegális lesz attól, hogy átlépi a határt? És mi van, ha az illető ország csak egy átjárót jelent egy harmadik országba, ahol az üzenet ismét a jogi normákon belül van? Több külföldi egyetemen és egyéb intézményben megszüntették bizonyos hírcsoportok szolgáltatását, amikor az amerikaiak olyan -- az USA-ban egyáltalán nem tiltott -- témákban kezdtek vitákat indítani, mint a kábítószerek és az alternatív szexuális magatartásformák. Még az USA-ban is voltak egyetemek, ahol leállítottak egyes newsgroupokat (szintén az "alt." kategóriából), mert a rendszergazdák visszataszítónak találták őket.
Egy érdekes példa ezzel a kérdéssel kapcsolatban az az 1993-ban történt eset, amikor egy kanadai bíróság hírzárlatot rendelt el a kanadai újságírók számára, egy bizonyos, sokat vitatott gyilkossági ügyben. Az amerikaiak, akikre a hírzárlat nem vonatkozott, elkezdtek beszámolókat küldeni a tárgyalásról -- s ezeket bármelyik hálózati hozzáféréssel rendelkező kanadai azonnal elolvashatta.
Az 1970-es évek vége felé a Unix fejlesztői egy új funkcióval álltak elő; egy olyan programmal, amivel a Unix számítógépek adatokat tudtak cserélni telefonvonalakon keresztül.
1979-ben a Duke University (North Carolina) két egyetemi hallgatója, Tom Truscott és Jim Ellis, azt az ötletet vetette fel, hogy ezt a UUCP (Unix-to-Unix CoPy) nevű rendszert közérdekű információk terjesztésére is lehetne használni a Unix közösséget alkotó emberek között. Steve Bellovin, a University of North Carolina hallgatója és Steve Daniel segítségével írtak egy konferencia programot, s összekötötték a Duke és a UNC számítógépeit.
A hír gyorsan terjedt és 1981-ben a Berkeley egyik egyetemistája, Mark Horton és egy közeli főiskola tanulója, Matt Glickman közzétett egy új verziót a szoftverből, ami további funkciókat is tartalmazott és nagyobb mennyiségű levelezést is képes volt kezelni -- az első, North Carolina eredetű program csak arra volt felkészítve, hogy napi néhány cikket továbbítson egy newsgroupban.
Ma a Usenet több tízezer rendszert kapcsol össze az egész világon, nagygépektől kezdve egészen az Amiga gépekig. A 9,000-nél is több hírcsoportjával és a pontosan nem tudni hány ezer olvasójával talán ez a világ legnagyobb számítógépes hálózati rendszere.
Egy pár percen belül a program meg fogja kérdezni, hogy megőrizze vagy törölje ezeket? Töröltesd őket. A "hamis" newsgroup egy olyan hírcsoport, amiről a rendszergazda vagy valaki más úgy határozott, hogy többé nincs rá szükség.
Ez rendszerint egy olyan cikket jelent, amit valaki közzétett, de később úgy határozott, hogy visszavonja.
Ez azért van, mert a Unix másként kezeli a sorok végét, mint az MS-DOS vagy a Macintosh számítógépek. A legtöbb Unix gépen vannak programok, amik átkonvertálják a másfajta számítógépekről kapott állományokat. Ezeket úgy kell használni, hogy feltöltöd a file-t, majd a parancssorban beírod, hogy:
vagy
attól függően, hogy milyen számítógépet használsz, és ahol a "file-név" annak az állománynak a neve, amit az előbb felküldtél. Egy-egy hasonló program áll rendelkezésre azokhoz a szöveges állományokhoz, amiket le akarsz tölteni a saját gépedre. Például:
vagy
Ezzel a megoldással biztos lehetsz benne, hogy az a szövegfile, amit le akarsz tölteni, helyesen fog megjelenni a gépeden.
Sajnos, az állományok átvitele a nagysebességű modemekkel még mindig bajos néha. A probléma okának felderítése és elhárítása gyakran azt jelenti, hogy játszadozni kell a rengeteg beállító opcióval; akár a te oldaladon (pl., ha a modemed a hardveres "handshake" funkciót támogatja, de a kommunikációs programodban szoftveres "handshake" van beállítva), akár a kiszolgáló gép oldalán (a különböző "flag" állításokkal), vagy akár mind a két oldalon. A legjobb, amit tehetsz ilyen problémák esetén az, hogy írsz egy levelet a rendszered gazdájának, vagy küldesz egy üzenetet a kiszolgáló gép "general" vagy "help" hírcsoportjának, ha esetleg létezik ilyen. Ha valami problémád van, akkor nagy az esély rá, hogy valaki korábban már megbirkózott valami hasonlóval és tud rajtad segíteni. Ajánlatos ilyenkor megadnod a modemed típusát és a kapcsolat sebességét is.
Leanne Phillips rendszeresen közzétesz a Usenet news.newusers.questions és news.answers hírcsoportokban egy listát azokról a gyakran feltett kérdésekről (és a rájuk adott válaszokról), melyek az rn killfile funkciójának használatára vonatkoznak. Bill Wohler az nn hírolvasó programról szokott egy útmutatót postázni a news.answers és a news.software newsgroupoknak. Érdemes megkeresni a news.groups és a news.announce.newusers csoportok anyagában az "A Guide to Social Newsgroups and Mailing Lists" című cikket, ami röviden összefoglalja a különböző "soc." kategóriájú hírcsoportok jellemzőit.
Tim O'Reilly és Grace Todino "Managing UUCP and Usenet" (O'Reilly & Associates, 1992) c. könyve egy remek útmutató azoknak, akik saját Usenet rendszert akarnak felállítani.