Az e-mail önmagában is egy nagyon hatékony eszköz és most már mindenhová tudsz elektronikus levelet küldeni. Esetleg már rajta is vagy egy-két levelező listán. De az e-mail sokkal többet is tud, mint üzeneteket küldeni. Ha a szolgáltató gépeden nincs lehetőség az ftp-re vagy nem férsz hozzá minden ftp archívumhoz a Hálózaton, akkor kérheted azt is, hogy a programok és file-ok a postafiókodba legyenek elküldve. És néhány egyszerű trükkel te is tudsz levélben adatállományokat (pl. táblázatkezelőkből) vagy akár egész programokat küldeni a barátaidnak vagy a kollégáidnak a világ másik felére.
A kulcs mindkét esetben egy olyan programfajta, amit kódolónak, ill. dekódolónak neveznek. A hatékonysága mellett a hálózati e-mailnek van egy nagy problémája: nem tudja kezelni a grafikus karaktereket vagy a control kódokat, melyek még a legegyszerűbb számítógépes programokban is előfordulnak. A kódolók azonban átalakítják ezeket a file-okat olyan formátumra, ami már használható az elektronikus levelezésben, míg a dekódolók visszafordítják a számodra alkalmas formába. Ha egy Unix alapú szolgáltató rendszert használsz, akkor van rá esély, hogy találsz egy kódoló és egy dekódoló programot a gépen. Ezek a programok azokat a szoftvereket is használhatóvá teszik neked, amiket az olyan Usenet hírcsoportokban szoktak közzétenni, mint amilyen például a comp.binaries.ibm.pc.
Ha az a személy, akivel állományokat akarsz cserélni, is egy Unix rendszert használ, akkor szerencsétek van, mert szinte minden Unix szolgáltató gépen megvan a kódoló/dekódoló szoftver. Egyelőre tegyük fel, hogy ez a helyzet. Először töltsd fel azt a file-t a szolgáltató gépedre, amit el akarsz küldeni a barátodnak (kérdezd meg a rendszergazdát, hogy hogyan tudsz felküldeni egy állományt a saját "home" alkönyvtáradba, ha még nem tudnád). Majd írd be:
uuencode file file > file.uu
és nyomd meg az Entert. A "file" annak az állománynak a neve, melyet postázható állapotba szeretnél alakítani, és igen, kétszer kell beírnod a nevét! A ">" jel egy olyan Unix parancs, ami megmondja a rendszernek, hogy a "kódolt" file neve "file.uu" legyen (valójában bármi másnak is nevezheted).
Most már csak be kell ezt tenned a levélbe. Egy gyors és nem túl elegáns megoldás, ha beírod:
mail cím
ahol a "cím" a barátod postafiókja. A "subject:" sorban add meg a mellékelt file nevét. Amikor a levél első üres sora feltűnik, írd be ezt:
~r file.uu
vagy azt a file-nevet, amit használtál, és nyomd meg az Entert. (Egyes rendszereken a ~r parancs esetleg nem működik, ilyenkor kérdezd meg a rendszergazdád, hogy mit kell használni helyette.) Ez a parancs beszúrja a file-t a leveledbe. Nyomd meg a Ctrl/D-t és a file útjára indul!
A másik oldalon, amikor a barátod megnézi a postafiókját, le tudja menteni ezt a levelet a saját alkönyvtárába, mondjuk file.uu néven. Ezután ezt kell beírnia:
uudecode file.uu
Ez a parancs egy új file-t készít a directory-ban ugyanolyan néven, mint ami a te eredeti állományod neve volt. Ezt most már le tudja tölteni a saját számítógépére. Mielőtt a visszakódolást megcsinálná, előbb be kell töltenie a levelet egy szövegszerkesztőbe és törölni belőle a "rábélyegzett" fejrészt. Ha egy olyan levelezőprogramot használsz, ami automatikusan hozzátesz egy szignót is a levél végéhez, akkor hívd fel rá a partnered figyelmét, hogy ezt is törölje le.
Az elmúlt években kifejlesztették a Multi-purpose Internet Mail Extensions (MIME) szabványt, amivel ezeknek az állományoknak az elektronikus postázása nagyon könnyűvé vált.
Ha már használtad például a munkahelyeden a cc:Mail vagy a Microsoft Mail levelezőrendszert, vagy szoktál telefonos BBS rendszereket hívni, akkor bizonyára ismered az állománycsatolás (file attachment) funkciót -- megírsz egy levelet és utasítod a számítógépet, hogy csatoljon hozzá még egy file-t is. A MIME lényegében ennek a megoldásnak az internetes megfelelője. Az egyetlen szükséges feltétel az, hogy a címzett oldalán is kell egy MIME-képességű levelezőprogram; egyébként problémák lehetnek (és ekkor kénytelen vagy mégis az uuencode-ra fanyalodni).
A MIME-hoz a Unix gépeken valószínűleg a legjobb a pine programot használni -- ezzel nagyon egyszerű a dolog. Mondjuk, hogy éppen most töltöttél fel egy grafikus állományt, amit el szeretnél küldeni a barátodnak. Hívd elő a pine-t és kezdj el egy új levelet készíteni. Amikor a kurzor még a fejrészben van (vagyis azon a területen, ahová az illető e-mail címét is írod), üsd le a Ctrl/J gombot. A program megkérdezi a csatolni kívánt file nevét. Gépeld be ezt a nevet (vagy az elérési útvonalat is, ha a file nem a "home" alkönyvtáradban van) és már kész is! Most már megírhatod az üzeneted a barátodnak és elküldheted a szokásos módon (csak most egy csatolt állomány is megy vele).
Feltételezve, hogy a címzett is a pine programot használja, amikor megkapja az üzenetet, az egyik lehetősége a Ctrl/V gomb lenyomása lesz. Ha kiadja ezt a parancsot, akkor a program megkérdezi tőle, hogy meg akarja-e nézni vagy inkább elmenti a csatolt állományt. Amennyiben az egy bináris állomány, akkor az "s" gombot ajánlatos megnyomnia (save) és meg kell adnia, hogy milyen név alatt akarja elmenteni a csatolt részt. Miután kilépett a pine rendszerből, letöltheti magának ezt az állományt -- és nem kell vacakolnia az uudecode programmal a visszakódoláshoz.
Már egy csomó cég árul olyan szoftvereket, amelyekkel a más levelezőrendszereket használók is tudnak küldeni és fogadni MIME típusú csatolt állományokat. Szóval, ha úgy tervezed, hogy olyan valakivel akarsz bináris állományokat cserélni, aki valamilyen speciális rendszert használ (pl. egy cc:Mail felhasználóval), akkor előbb kérdezd meg tőle, hogy az ő programja tud-e fogadni MIME állományokat. Ez mindkettőtök életét jelentősen megkönnyítheti.
Ha valaki neked küld egy UUENCODE kódolású állományt levélben, akkor egy pár dolgot meg kell vele csinálnod, mielőtt használható formába kerül. Ha az egyszerű mail programot használod, akkor indítsd el és írd be:
w # file.név
ahol a "#" annak a levélnek a száma, amit el akarsz menteni és a "file.név" az a név, ahogy az így kapott állományt nevezni szeretnéd. A pine program esetében hívd elő a levelet és nyomd meg az "O", majd az "E" gombot. Ezután a gép megkérdezi a file nevét. Az elm rendszernél miután előhívtad a levelet, az "S" gombot üsd le. Ezt fogod látni:
=file.request
Gépelj be egy új file-nevet és nyomd meg az Entert (ha anélkül nyomod meg az Entert, hogy beírtál volna egy nevet, akkor a levél egy másik iratgyűjtőbe kerül és nem a "home" könyvtáradban egy file-ba).
Mind a három esetben ezután ki kell lépned a levelezőprogramból, hogy visszakerülj a szolgáltató géped parancssorához. Mivel a file-t átkódolták az e-mailen való továbbításhoz, ezért egy dekódolót kell ráengedni. A parancssorba írd be:
uudecode file.név
ahol a "file.név" az az állomány, amit a levelezőprogrammal létrehoztál. Az uudecode program egy új, visszakódolt bináris állományt állít így elő. Egyes esetekben még más programokat is végig kell rajta futtatnod (például, ha a file "tar" formátumú), de rendszerint ez már letöltésre alkalmas formátumban van, így átviheted a saját számítógépedre (melyen esetleg még egy olyan kicsomagoló programot is rá kell engedni, mint például a PKUNZIP).
Amennyiben valakitől egy MIME formájú csatolt állományt kapsz, akkor ezt nagyon könnyű visszalakítani. A pine és az elm is megkérdezi, hogy el akarod-e menteni a mellékletet egy file-ba. Ha az "y" megnyomásával válaszolsz, akkor még egy nevet kell adnod az illető állománynak (vagy csak üsd le az Entert, ha a gép által javasolt nevet akarod elfogadni). Miután kiléptél a levelezőprogramból, a 4. fejezetben, a Usenet üzenetek letöltésénél ismertetett módszerekkel át tudod tölteni az állományt a saját számítógépedre.
Még egy hasonló témáról érdemes itt beszélni: Mondjuk, hogy valaki küld neked egy sima, "régimódi" e-mail levelet (mindenféle kódolás nélkül), amit szeretnél áthozni a saját számítógépedre. Feltéve, hogy egy Unix rendszerű gépen át tudod a Hálózatot elérni és a levél egyszerű ASCII formátumú, erre több lehetőséged is van.
A gyors és egyszerű módszer az, hogy bekapcsolod a kommunikációs programod képernyő elmentő vagy naplózó funkcióját, mielőtt megnéznéd a levelet a levelezőprogrammal. Ezután előhívod a levelet és miután végiglapoztad, kikapcsolod a file-ba való mentést és a levél már ott is van a számítógépeden.
Ez a megoldás jó akkor, ha csak egy levelet akarsz letölteni, de mi van akkor, ha több levelet is el szeretnél menteni egyetlen file-ba (mondjuk egy levelezőcsoportból érkezett levélcsomagot)? Ilyenkor legjobb, ha eltárolod őket egy állományba a hálózati ellátó gépén és utána letöltöd azt.
Ha a pine levelezőprogramot használod, akkor hívd elő a levelet és nyomd meg az "e" gombot. A program megkér, hogy adj meg egy nevet a "home" alkönyvtáradban. Ha a mentés megtörtént, menj rá a következő levélre és ismételd meg ezt az eljárást. Amikor készen vagy, lesz egy nagy file a saját alkönyvtáradban, amit le tudsz tölteni. Ne feledd, hogy ha ilyet csinálsz, akkor a pine az elmentett levelet töröltnek tekinti, s ezért, ha meg akarod azt őrizni a postafiókodban is (mondjuk, hogy reagálj rá), válaszolj az "N" betűvel, amikor kilépsz a pine-ból és az megkérdezi, hogy eltávolítsa-e a töröltnek jelölt leveleket.
Ha az elm programot használod, akkor viszont az "s" parancsot add ki akár a levélen belül, akár akkor, amikor a kurzor az illető tételre mutat a levelek listájában. Erre valami ilyesmit kapsz:
=jdoe
ami a levél küldőjének az e-mail címéből egy részlet. Ha most leütöd az Entert, akkor ezzel elmentetted a levelet egy "jdoe" nevű file-ba a Mail alkönyvtáradban. Ha valami más nevű állományba akarod eltárolni a "home" alkönyvtáradban, akkor üsd le a Backspace gombot egyszer és írd be az új nevet (de az egyenlőségjel nélkül). Akárcsak a pine esetében, az üzenetek itt is törlésre lesznek bejelölve, ezt vedd figyelembe, ha meg akarod őket őrizni a postaládádban is.
Itt is a 4. fejezetben leírt módszerekkel tölthető le végül a file a saját gépedre.
Mi van akkor, ha barátod egy nem-Unix rendszerű géphez tud csak hozzáférni, mint például a CompuServe vagy az MCIMail? Vannak beszerezhető programok MS-DOS, Apple és Amiga gépekre is, melyekkel kódolhatók és dekódolhatók a file-ok. Természetesen, mivel nem tudod ezeket elküldeni a barátodnak e-mailben (mert hogyan kódolná vissza?), ezért lemezen, egy hagyományos levélben vagy személyesen kell előbb eljuttatni egy ilyen programot hozzá. Ezután már képes lesz az e-mail levélben kapott állományokat a fenti módszerrel (csak most a saját gépére) letölteni és használhatóvá tenni. Ne felejts el odaadni egy kódoló programot is, ha esetleg ő is szeretne neked állományokat küldeni.
Az MS-DOS gépekre például az uuencode.com és az uudecode.com programokat érdemes beszerezni. Mindkettő elérhető anonymous ftp-vel a wuarchive.wustl.edu gépen a /mirrors/msdos/starter directory alatt. Az MS-DOS változatot ugyanolyan könnyű használni, mint a Unix verziót. Csak írd be, hogy:
uudecode file.név
és nyomd meg az Entert.
A Mac gépek használóinak ajánlatos az uutool nevű programot letölteni. Ez az info-mac/util alkönyvtárban van a sumex-aim.stanford.edu gépen.
Kétszer is gondold meg, mielőtt egy óriási file-t elküldesz valakinek. Bár az Internethez közvetlenül kapcsolódó nagy szolgáltató gépek valószínűleg képesek a mega-levelek kezelésére is, de sok kisebb rendszer nem. Egyes kereskedelmi szolgáltatók, mint például a CompuServe és az MCIMail korlátozzák a felhasználóiknak küldhető levelek méretét. A Fidonet pedig nem is engedi meg kódolt levelek küldését. Általában valahol 30,000 byte körül van az a felső határ, amekkora levelek biztonságosan továbbíthatók a nem-Internet rendszerekbe.
Hogy az ftp hozzáféréssel nem rendelkező embereken segítsenek, több ftp archívumnál ún. mail-server (más néven archive-server) szolgáltatást állítottak fel, amivel az állományok e-mail útján is lekérhetők. Elküldsz egy kérést valamelyiknek ezek közül a gépek közül és az visszaküldi a kért file-t. Akárcsak az ftp-vel, így is bármit el tudsz érni a történelmi dokumentumoktól a szoftverekig (de ne feledd, hogy ha hozzá tudsz férni az ftp-hez, akkor az mindig gyorsabb és kevesebb hálózati erőforrást köt le, mint az e-mail használata).
Néhány érdekes vagy hasznos mail-server:
A Usenetről származó "gyakran ismételt kérdések" (FAQ) sorozat összeállításai; az USA képviselőinek és szenátorainak államok szerinti listája, postacímeik és hivatali telefonszámaik.
Információk az Electronic Frontier Foundation szervezetről; a Hálózattal kapcsolatos jogi ügyekről szóló dokumentumok.
A Computer Underground Digest régebbi számai; és minden létező adat, amire valaha is szükséged lehet a "The Simpsons" című tévésorozatról.
Programok sokféle személyi számítógépre; a Usenet newsgroupok archivált anyagai.
Az űrkutatással kapcsolatos szövegek és grafikus (GIF formátumú) állományok.
Részletes információk az Internetről.
A legtöbb ilyen mail-server nagyon hasonlóan működik -- neked egy olyan levelet kell küldened, amiben megmondod nekik, hogy melyik file-t akarod és milyen formátumban küldjék el neked. A legfontosabb parancs a "send"; ez közli a számítógéppel, hogy egy bizonyos állományt el akarsz küldetni magadnak.
Először azonban ki kell derítened, hogy a mail-server hol tárolja az illető file-t, mert meg kell neki adnod, hogy melyik könyvtárban vagy alkönyvtárban tudja azt megtalálni. Több mód is van ennek felderítésére. Küldhetsz például egy e-mail üzenetet a mail-server címére, ami ezt az egyetlen sort tartalmazza:
index
A program erre visszaküld neked egy listát a fő- vagy gyökérkönyvtár tartalmáról. ezután egy második levelet kell küldened, most már ezzel a paranccsal:
index könyvtár/alkönyvtár
ahol az index szó után azt az útvonalat adod meg, amelyről további listát szeretnél. A másik lehetőség, hogy öreg barátodnak, archie-nak írsz egy levelet, mire az visszaküldi neked a keresett file pontos helyét a mail-server gépén (igaz, az összes többi olyan hely listájával együtt, ahol a file szintén megtalálható).
Miután megvan a file neve és az elérési útvonala, küldj egy üzenetet az archive-server címére ezzel a paranccsal:
send könyvtár/alkönyvtár/file
Küldd el a levelet és néhány perc vagy néhány nap múlva egy új levelet találsz a postafiókodban; a kért file egy példányát. Az, hogy pontosan mennyi idő múlva kapod meg az állományt, több dologtól is függ: például attól, hogy hány kérés várakozik a tiéd előtt (a mail-server programok csak bizonyos számú kérést tudnak egyszerre feldolgozni), valamint a server és a te géped közötti hálózati kapcsolat minőségétől.
Ez elég egyszerűnek látszik. Egy kicsit bonyolultabb lesz azonban akkor, egy programot szeretnél lehozni és nem egy dokumentumot. A programok és más, speciális jeleket vagy 130 karakternél hosszabb sorokat tartalmazó állományok (pl. képek) különleges bánásmódot igényelnek a mail-server részéről, hogy biztosan átmenjenek az e-mail rendszereken. Ezután a te oldaladon legalább egy konvertáló programot kell rajtuk átküldened, mielőtt ismét használható formába kerülnek. Ha biztos akarsz benne lenni, hogy a program vagy más "nem-postázható" file tényleg eljut hozzád, akkor még egy sort szúrj be a servernek küldött leveledbe:
encoder
Ez átalakítja az állományt kódolt formába. A visszakódoláshoz előbb el kell mentened a file-t tartalmazó levelet a saját alkönyvtáradban egy állományba.
Egy másik probléma is felmerülhet akkor, amikor egy különösen hosszú file-t akarsz elküldetni. Sok hálózati gép csak korlátozott méretű leveleket tud kezelni. Ha az egész file-t biztosan meg akarod kapni, akkor mondd meg a mail-servernek, hogy tördelje fel kisebb darabokra. Ezt egy újabb sor beírásával tudod megtenni, valahogy így:
size 100000
Ez megadja az egyes file-darabok maximális méretét byte-ban. A példában szereplő méret jól bevált UUCP rendszereknél. Az Internet és Bitnet gépek esetében általában 300000-ig felmehet ez az érték. Amikor megérkeznek a file-darabok, akkor mentsd el őket a "home" directory-ba. Lépj ki a levelezőprogramból és hívd be mindegyik file-t a szolgáltató géped szövegszerkesztőjébe, s töröld ki belőlük az egész fejrészt és a levél végén levő esetleges egyéb szöveget. Amikor ezzel is megvagy, akkor a parancssornál írd be ezt:
cat file1 file2 > mega-file
ahol a file1 az első darab, a file2 a második, és így tovább. A ">" jel azt mondja meg a szolgáltató gépnek, hogy egyesítse őket egy mega-file (vagy bármilyen általad megadott) néven.
Miután elmentetted a file-t a saját alkönyvtáradba (lásd a 10.2 fejezetet), ráengedheted az uudecode, a tar, stb. visszakonvertáló programokat, ha szükséges. Még egy apró figyelmeztetés: ha a kért file olyan nagy, hogy fel kellett darabolni, akkor gondold végig, hogy mennyi ideig fog tartani az egész letöltése -- különösen, ha egy 2400 baud sebességű modemet használsz!
Van még néhány más mail-server is, Ha szeretnél róluk egy listát, akkor küldj egy e-mail üzenetet a mail-server@rtfm.mit.edu címre ezzel a paranccsal:
send usenet/comp.sources.wanted/How_to_find_sources_(READ_THIS_BEFORE_POSTING)
Ezt pontosan így kell beírnod. Egyes mail-server rendszerek másfajta programmal működnek, ami azt jelenti, hogy kissé eltérő parancsokat kell hozzájuk használni, mint amikről eddig szó volt. Általában, ha egy olyan levelet írsz egy mail-server címére, amiben csak ennyi van:
help
akkor egy file-t kapsz vissza az összes használható parancs részletes ismertetésével.
De mi van akkor, ha a keresett file nincs meg egyik mail-serveren sem? Itt jön az ftpmail szolgáltatás szerepe. A Digital Equipment Corp. (California) által üzemeltetett rendszer csaknem a világ összes ftp archívumához hozzá tud kapcsolódni, lehozza az általad kért file-t és utána postázza neked. A használata elég egyszerű -- egy olyan levelet kell küldened az ftpmail címére, ami megmondja a rendszernek, hogy hol találja a kért állományt és milyen formátumban szeretnéd elküldetni magadnak.
Állíts össze egy levelet és küldd el az alábbi címre:
ftpmail@decwrl.dec.com
A "subject:" sort hagyd üresen, A levélbe többféle parancsot tudsz megadni. Az első sor lehetőleg ez legyen:
reply cím
ahol a "cím" a te e-mail postacímed. A következő sor általában ez:
connect gép
ahol a "gép" annak a rendszernek a neve, ahol a keresett file van (pl. wuarchive.wustl.edu). További parancsok, amiket szintén használnod kell esetleg: "binary" (programok letöltése esetén); "compress" (a gyorsabb átvitel érdekében tömöríti a file-t); és "uuencode" (a file kódolása, hogy bináris file esetében is használható maradjon a postázás után). A leveled utolsó sorába ezt a szót kell írni: "quit".
Mondjuk, hogy szeretnél egy példányt az USA alkotmányából. Az archie segítségével találtál egy (érdekes módon) "constitution" nevű állományt az archive.cis.ohio-state.edu ftp archívumban a /pub/firearms/politics/rkba directory alatt. Most írj egy levelet az ftpmail@decwrl.dec.com címre, ami ezt tartalmazza:
reply adamg@world.std.com (ide a saját címed írd!)
connect archive.cis.ohio-state.edu
binary
compress
uuencode
get pub/firearms/politics/rkba/constitution
quit
Amikor megérkezett a file a postafiókodba, akkor a fenti eljárással másold be azt egy állományba. Alakítsd vissza az uudecode programmal. Majd írd be ezt:
uncompress file.név
hogy olvasható legyen ismét.
Mivel ez egy szöveges állomány volt, ezért a "binary" helyett "ascii" parancsot is írhattál volna, s utána az "uuencode" is kimaradhatott volna. Programok esetében azonban ezeket a sorokat bele kell írni a levélbe. Egy figyelmeztetés az ftpmail szolgáltatással kapcsolatban: olyan népszerű lett, hogy esetleg egy hétig vagy még tovább is várni kell, mielőtt a kért file megérkezik!
Az őszülő Usenet veteránok (azonnal felismerhetők a kávéfoltos bőrdzsekijükről) ábrándozva emlegetik azokat a napokat, amikor az ember még el tudott olvasni minden egyes üzenetet, amit a hálózatra küldtek, s még dolgozni is maradt valamennyi ideje.
De most már, ahogy a hírcsoportok száma kezdi megközelíteni a 10 ezret, ez természetesen lehetetlen. Ezzel viszont egy új probléma keletkezett. Mi van akkor, ha folyik valahol egy vita, ami érdekelne téged? Na persze, a Usenet éppen azért van hierarchikusan szervezett hírcsoportokba rendezve, hogy segítsen az embereknek az egyes témákat megkeresni, de mivel olyan sok ember olyan sok levelet küld minden nap, van rá esély, hogy elmulasztasz valamit. Ha például nyaralsz és mikor visszajössz 2,000 új üzenet vár a kedvenc hírcsoportodban, nagyon nagy a kísértés, hogy egyszerűen mindegyiket "elolvasott"-nak jelöld be, és nem kezded el őket végigbogarászni az esetlegesen hasznos vagy érdekes információkért.
Ismerkedj meg a Stanford University Netnews Filtering Server nevű szolgáltatásával. Valahol Stanfordban ül egy számítógép, mely minden nap készít egy indexet az összes Usenet üzenetről, ami átmegy rajta. Egyszerű, e-mail levélben elküldött parancsokkal tudod megkérni ezt a gépet arra, hogy szűrje át a cikkeket számodra és minden nap küldjön el egy összefoglalót azokról, amiket talált. Ha egy összefoglaló elég érdekesnek tűnik, akkor kérheted, hogy a teljes cikket postázza neked.
Az alapvető parancsok nagyon egyszerűek. Meg kell adnod a gépnek, hogy mit keressen neked és milyen gyakran szeretnéd megkapni az összefoglaló jelentéseit. Küldj egy levelet erre a címre:
netnews@db.stanford.edu
A "Subject:" sort hagyd üresen és a levélbe ezt írd:
subscribe szó vagy kifejezés period 1
Például:
subscribe boston bruins
period 1
Ez arra utasítja a gépet, hogy keressen utalásokat a Bostoni Mackókra vonatkozóan és mindennap számoljon be az eredményről (ha a "period 2" parancsot írod be, akkor csak minden másnap jön a jelentés; a legmagasabb érték az 5 lehet). Van egy harmadik (opcionális) parancs is: az "expire", amivel megadhatod a számítógépnek, hogy hány napig dolgozzon neked. Például:
expire 30
Ilyenkor a keresés 30 nap után abbamarad.
Most tegyük fel, hogy valamelyik cikkből többet szeretnél látni. Mindegyik üzenetnek van egy száma. Ha le akarod tölteni valamelyiket, írj vissza a netnews@db.stanford.edu címre és a levélben a "get" parancsot és számot add meg:
get news.group.#
Például:
get alt.sex.hamsters.duct-tape.4601
A Stanford adatbázisban a korábban beérkezett levelekben is tudsz keresni. Ismét csak a netnews@db.stanford.edu címre kell írnod. Most ezt a parancsot írd be:
search szó vagy kifejezés
Ekkor visszakapsz egy listát a valószínűleg a megadott témával foglalkozó cikkekről.
Igen, az Internet messze a világ legnagyobb számítógépes hálózata, de azért nem mindneki kapcsolódott rá -- egyelőre. Néhány Internet úttörőnek köszönhetően azonban ma már elérheted a Hálózatról azokat az embereket is, akik még mindig a fax készülékekben hisznek.
1993-ban Carl Malamud, az Internet Multicasting Service alapítója (mely most már mindenféle szolgáltatást kínál, az Interneten terjesztett félórás "talk show" rádióadásoktól kezdve a szabadalmi és SEC információkat tartalmazó adatbázisokig) és Marshall Rose, egy számítógépes szakértő, kitalált egy módszert arra, hogy az Internet elektronikus leveleit fax üzenetekké alakítsák át. Jelenleg már több nagyvárost el lehet érni az USA, Kanada, Dánia, Németország, Japán, Korea, Portugália, Uj-Zéland és az Egyesült Királyság területén ezzel a szolgáltatással.
A TPC projekt önkéntesek során alapszik, magánszemélyektől kezdve nagy cégekig, akik elvállalták, hogy Internet-fax átjáró szolgáltatást nyújtanak egy adott földrajzi körzetben. A TPC technikai szempontból még csak kísérleti fázisban van; az egyik dolog, amit Malamud és Rose szeretne hosszú távon megoldani az, hogy hogyan lehetne a rendszert anyagilag önfenntartóvá átalakítani.
Egy fax elküldése a TPC-n keresztül ugyanolyan egyszerű, mint egy e-mail levél elküldése, kivéve, hogy ki kell találni az adott faxhoz tartozó elektronikus postafiók címét, ami -- egy kívülálló számára -- szörnyen furcsa eljárásnak tűnhet.
Először is valószínűleg szerezned kell egy listát a TPC által lefedett területekről, hogy lásd, az elérni kívánt személy a TPC "hatókörén" belül van-e. Küldj egy levelet a tpc-coverage@town.hall.org címre (nem igazán érdekes, hogy mit írsz a levélbe; mondjuk a "send info" tökéletesen megfelel). Erre kapsz egy listát a jelenleg elérhető nagyvárosokról és (többnyire) az illető területeken levő központokról. Ha a címzett személy az egyik ilyen területen belül található, akkor elkezdheted a levél elkészítését.
Most már csak ki kell találni egy adott fax hívószám e-mail megfelelőjét. A címzett fax készülék telefonszáma elé oda kell tenni az illető ország nemzetközi távhívó kódját -- ezt akkor is így kell csinálni, ha a saját országodon belül akarsz faxot küldeni (az USA nemzetközi kódja az 1-es). Viszont nem szabad hozzávenni azt a számot, amit a külföldi hívások előtt tárcsázni kell (ez az USA-ban: 011). Ezután távolíts el minden zárójelet, kötőjelet, vagy szóközt. Például a 1 (213) 555-1234 számból így 12135551234 lesz. Tedd hozzá a ".iddd.tpc.int" végződést:
12135551234.iddd.tpc.int
Ez lesz az e-mail címnek a "@" jeltől jobbra eső része. A bal oldali cím ilyesmi lesz:
remote-printer.John_Doe/5th_floor
Ez tulajdonképpen egy trükkös módja annak, hogy a távoli faxon az üzeneted elé egy címlapot nyomtass. A TPC rendszerben minden cím a "remote-printer" szóval kezdődik. A következő rész -- ahogy látod a példán -- az elérni kívánt személy neve. Mivel az Internet címekben nem lehetnek szóközök, ezért mindig egy "_" jellel kell elválasztani a neveket egymástól. A TPC fax server a "/" jelet egy parancsnak értelmezi, mely szerint a következő betűket új sorba kell írnia a címlapon. Szóval már csak össze kell az egészet rakni és ezt kapod:
remote-printer.John_Doe/5th_floor@12135551234.iddd.tpc.int
Phű! De a dolog működik! Most írd meg a leveled és küldd el arra a címre, amit most csináltál. A TPC elirányítja azt a rendszerbe belépett legközelebbi fax készülékig, ami továbbküldi a címzettnek. Amikor a fax elment, visszakapsz egy nyugtázó e-mail levelet. Ha vannak olyan címeid, ahová várhatóan többször is fogsz írni, akkor ez a legjobb alkalom arra, hogy berakd őket a pine vagy az elm levelezőprogram címtárába egy becenév alá. Ha már a pine jött szóba: ki lehet használni a programnak azt a lehetőségét, hogy egy levélhez mellékletként egy grafikus állomány is hozzácsatolható és elküldhető a fax szövegével együtt. Lásd az SZT fejezetben, hogy hol lehet erről információt kapni.
Még egy érdekes dolog, amire az e-mail használható: tanácsot tudsz kérni a Usenet Bölcsétől (Usenet Oracle). Az Oracle bármilyen témában megkérdezhető, s visszaküld egy választ. (Aztán, hogy tetszik-e neked ez a válasz, az már más kérdés.)
Először is meg kell tanulnod, hogy hogyan szólítsd meg a Bölcset ("ő" vagy "az" ugyanis nagyon kényes az ilyesmire és szereti, ha komoly, magasztos és lehetőleg hízelgő stílusban szólnak hozzá). Küldj egy e-mail üzenetet az
oracle@iuvax.cs.indiana.edu
címre. A "subject:" sorba ezt írd:
help
A levélbe nem kell írnod semmit, legalábbis egyelőre. Üsd le a CTRL/D-t és küldd el a segítségkérést. Néhány órán belül az Oracle egy részletes ismeretőt küld vissza. Ez egy elég hosszú file, így mielőtt elkezdenéd olvasni, kapcsold be a kommunikációs programod naplózó funkcióját és mentsd el a saját számítógépedre (vagy tedd el a levelet egy file-ba a szolgáltató gépeden a saját alkönyvtáradba és azután töltsd le a file-t). Miután megemésztetted a szöveget, megírhatod a kérdésedet az Oracle-nek. Küldd el a fenti címre, csak ezúttal a "subject:" sorba a kérdésed témáját írd be. A válaszra néhány napig várnod kell. És ne lepődj meg, ha egy másik kérdést is találsz a postafiókodban -- az Oracle úgy oldja meg a fizetség ügyét, hogy a bölcsességet keresőkkel mások kérdéseit válaszoltatja meg!
A TPC rendszernél ez két dolgot jelenthet: vagy egy olyan területre próbáltál faxolni, ahová a TPC még nem terjed ki, vagy elkövettél valami hibát a fax szám TPC címre való átalakításakor. Ellenőrizd még egyszer mind a TPC által lefedett helyeket, mind pedig az átalakítás után keletkezett e-mail címet.
Ha egy sokkal alaposabb ismertetőt szeretnél a Stanford's Netnews Filtering Server szolgáltatásról és tippeket arról, hogy hogyan lehet segíteni a számítógépnek a keresés menetének finomításában, akkor írj a netnews@db.stanford.edu címre. A levél témájának nem kell megadni semmit és a levélbe ezt írd:
help
A TPC (ami egyébként az 1967-es "The President's Analyst" című filmről kapta a nevét) üzemeltet egy levelező listát is a projekttel kapcsolatos ügyek megvitatására. Ha fel akarsz iratkozni rá, akkor küldj egy kérést a tpc-rp-request@aarnet.edu.au címre. Részletes információk a TPC-vel kapcsolatban a tpc-faq@town.hall.org címen kaphatók.