Az 1%-os törvénnyel kapcsolatos tájékozottság és vélemények. Az esetleges elutasítás okai. Az állampolgárok elképzelései az adófizetők 1%-os döntéseinek motivációs hátteréről.

Az adófizetők 1997-ben és 1998-ban hozott tényleges döntései. Visszajelzések az 1%-os támogatás felhasználásáról.

Az 1999-ben hozott támogatási döntések és indítékaik. Az 1%-os felajánlás gyakorlati nehézségei. A lehetséges kedvezményezettekre vonatkozó információk forrásai.

A nonprofit szervezetekkel kialakított egyéb kapcsolatok: egyesületi tagság, természetbeni és pénzbeni adományok, önkéntes munka, kapott támogatások.

A válaszadók gazdasági, társadalmi és demográfiai jellemzői: iskolázottság, társadalmi státus, foglalkozás, munkahely, jövedelem, életkor, nem stb. (Ez a blokk minden omnibusz-felvételnek szerves része.)

A beérkezett adatok pontosságát és belső konzisztenciáját, valamint a számítógépes rögzítés minőségét olyan kutatók végezték, akiknek nagy gyakorlatuk van az empirikus adatok kezelésében. A nyitott kérdésekre kapott válaszok kódolására részletes tartalmi elemzés után került sor. A mintából nyert adatokat a népesség társadalmi-demográfiai szerkezetét leíró statisztikai mutatók segítségével teljeskörűsítettük.

II/1. tábla
Az 1%-os felajánlások rendszerével kapcsolatos tájékozottság
a megkérdezettek és a teljes felnőtt lakosság körében

II/2. tábla
Az 1%-os felajánlások rendszerével kapcsolatos tájékozottság adófizetői státus szerint
%

Az 1%-os rendszer ismertsége	Adófizetők	Nem adófizetők	Összesen
Hallott róla	97,9	88,2	93,7
Nem hallott róla	2,1	11,8	6,3
Összesen	100,0	100,0	100,0

II/3. tábla
Információk az egyházak számára felajánlható 1%-ról adófizetői státus szerint
%

Tájékozottsági szint	Adófizetők	Nem adófizetők	Összesen
Csak az egyházi 1%-ról tud	2,5	3,4	2,9
Csak a világi alternatíváról tud	0,6	0,8	0,7
Mindkét lehetőségről tud	81,5	69,2	76,2
Egyik lehetőségről sem tud	15,4	26,6	20,2
Összesen	100,0	100,0	100,0

II/4. tábla
A személyi jövedelemadó civil szervezetek számára felajánlható
1%-áról alkotott vélemények adófizetői státus szerint
%

Vélemény	Adófizetők	Nem adófizetők	Összesen
Egyetért	90,2	80,2	85,9
Nem ért egyet	9,6	14,2	11,6
Nincs kialakult véleménye	0,2	5,6	2,5
Összesen	100,0	100,0	100,0

II/5. tábla
A személyi jövedelemadó egyházak számára felajánlható
1%-áról alkotott vélemények adófizetői státus szerint
%

Vélemény	Adófizetők	Nem adófizetők	Összesen
Egyetért	60,4	63,7	61,8
Nem ért egyet	38,9	30,7	35,4
Nincs kialakult véleménye	0,7	5,6	2,8
Összesen	100,0	100,0	100,0

II/6. tábla
A második 1% állami pénzalap javára történő felajánlásának
lehetőségéről alkotott vélemények adófizetői státus szerint
%

Vélemény	Adófizetők	Nem adófizetők	Összesen
Egyetért	37,3	30,2	34,6
Nem ért egyet	62,7	69,8	65,4
Összesen	100,0	100,0	100,0

*A kérdést csak azoknak tettük fel, akik nem értettek egyet a második 1% egyházak javára történő felajánlásával.

II/7. tábla
A második 1% gyermekeket és fiatalokat segítő állami pénzalap javára történő
felajánlásának lehetőségéről alkotott vélemények adófizetői státus szerint
%

Vélemény	Adófizetők	Nem adófizetők	Összesen
Egyetért	82,4	81,8	82,2
Nem ért egyet	17,6	18,2	17,8
Összesen	100,0	100,0	100,0

*A kérdést csak azoknak tettük fel, akik nem értettek egyet a második 1% egyházak javára történő felajánlásával.

II/8. tábla
A második 1% millenniumi pénzalap javára történő felajánlásának
lehetőségéről alkotott vélemények adófizetői státus szerint
%

Vélemény	Adófizetők	Nem adófizetők	Összesen
Egyetért	19,8	14,6	17,9
Nem ért egyet	80,2	85,4	82,1
Összesen	100,0	100,0	100,0

*A kérdést csak azoknak tettük fel, akik nem értettek egyet a második 1% egyházak javára történő felajánlásával.

II/9. tábla
Lakossági feltevések az 1%-os felajánlások mögött rejlő megfontolásokról^*

*Az 1%-os felajánlás lehetőségét helyeslő megkérdezettektől kapott válaszok alapján.

II/10. tábla
Az elutasítás indokai az 1%-os felajánlás lehetőségét ellenzők körében^*

*Az 1%-os felajánlás lehetőségét elutasító megkérdezettektől kapott válaszok alapján.

II/11. tábla
Az érvényes rendelkező nyilatkozatok száma kedvezményezettek szerint
Ezer

Kedvezményezettek	1997	1998	1999
Nonprofit szervezetek	956	1 122	1 097
Az 1%-os törvényben felsorolt állami intézmények és alapok	21	22	20
Egyházak, egyházi intézmények és az alternatív állami alap	15	548	505

Forrás: APEH adatok

II/12. tábla
A folyósított 1%-os támogatások kedvezményezettek szerint
Millió Ft

Kedvezményezettek	1997	1998	1999
Nonprofit szervezetek	1 856	2 381	2 860
Az 1%-os törvényben felsorolt állami intézmények és alapok	43	50	55
Egyházak, egyházi intézmények és az alternatív állami alap	22	1 214	1 411

Forrás: APEH adatok

II/13. tábla
A nonprofit szektor bevételei bevételi források szerint, 1997

Forrás: Bocz és szerzőtársai (1999)

II/14. tábla
A nonprofit szektor 1%-os felajánlásokból és egyéb központi állami
támogatásból származó bevétele a kedvezményezett szervezet nagysága szerint, 1997
%

A kedvezményezett szervezet mérete	1%-os támogatás	Egyéb központi állami támogatás
Kis szervezetek	15,9	0,5
Közepes méretű szervezetek	50,1	4,2
Nagy szervezetek	34,0	95,3
Összesen	100,0	100,0

Forrás: Bocz és szerzőtársai (1999)

II/15. tábla
A nonprofit szektor 1%-os felajánlásokból és egyéb központi állami támogatásból származó bevétele a kedvezményezett szervezet székhelye szerint, 1997
%

Településtípus	1%-os támogatás	Egyéb központi állami támogatás
Főváros	40,8	73,3
Megyeszékhely	30,7	14,2
Többi város	20,4	9,4
Község	8,1	3,1
Összesen	100,0	100,0

Forrás: Bocz és szerzőtársai (1999)

II/16. tábla
Az 1%-os felajánlások számának megoszlása a kedvezményezett szervezet
tevékenységi területe szerint
%

Tevékenység	1997	1998	1999
Oktatás	37,6	36,8	36,1
Egészségügy	21,8	22,8	24,5
Szociális ellátás	18,1	15,8	19,2
Kultúra, tudomány, vallás	12,4	12,9	7,3
Egyéb	10,1	11,7	12,9
Összesen	100,0	100,0	100,0

II/17. tábla
A felnőtt népesség összetétele adófizetői státus és
1%-os felajánlások szerint 1997 és 1999 között

II/18. tábla
Az 1%-os döntések motivációja

II/19. tábla
Az adófizetők megoszlása 1%-os felajánlásaik kedvezményezettjének típusa szerint
%

	A személyi jövedelemadó 1%-áról		Összes
A kedvezményezett típusa	egyszer vagy kétszer	háromszor
	nyilatkozó adófizetők összetétele
Személyesen ismert szervezet, amely    az adófizető családjának nyújt szolgáltatást    az adófizető munkahelyéhez kapcsolódik    más formában is kap támogatást az    adófizetőtől	22,2 11,1 4,8	24,7 10,0 7,6	23,9 10,4 6,8
Rokonok és barátok közvetítésével megismert szervezet	13,9	17,1	16,2
Csak hírből ismert szervezet, amely    az adófizető által fontosnak tartott    tevékenységet folytat    a jövőben esetleg igénybe vehető    szolgáltatásokat nyújt	36,7 5,8	32,1 4,0	33,4 4,5
Rögtönzött vagy átengedett döntés	5,5	4,5	4,8
Összesen l	100,0	100,0	100,0

II/20. tábla
Visszajelzések az 1%-os támogatások felhasználásáról 1997-ben
Az adott forrásból információhoz jutó adófizetők aránya
%

Visszajelzések a civil szervezeteket 1%-os felajánlásaikkal támogató adófizetőknek	A személyi jövedelemadó 1%-áról		Összes
	egyszer vagy kétszer	háromszor
	nyilatkozó adófizetők
Semmilyen visszajelzést nem kapott	66,3	50,9	55,8
Közvetlenül a kedvezményezettől kapott információt	22,1	36,0	31,6
A média közvetítésével kapott információt	5,0	8,7	7,5
Egyéb forrásból kapott információt	8,0	8,8	8,5

II/21. tábla
Visszajelzések az 1%-os támogatások felhasználásáról 1998-ban
Az adott forrásból információhoz jutó adófizetők aránya
%

Visszajelzések a civil szervezeteket 1%-os felajánlásaikkal támogató adófizetőknek	A személyi jövedelemadó 1%-áról		Összes
	egyszer vagy kétszer	háromszor
	nyilatkozó adófizetők
Semmilyen visszajelzést nem kapott	67,4	48,5	55,0
Közvetlenül a kedvezményezettől kapott információt	20,4	37,5	31,6
A média közvetítésével kapott információt	6,8	9,1	8,3
Egyéb forrásból kapott információt	7,5	9,4	8,8

2000. január

A Nonprofit Információs és Oktató Központ Alapítvány, amely nonprofit szervezetek segítését tűzte ki céljául, egy programot dolgozott ki a törvény működésének elősegítésére. Ennek legfontosabb része az adóbevallási időszakban (január 4.- március 25.) működtetett "Adjunk egy részt a civileknek!" kampány, amely azt a célt szolgálja, hogy minél több és minél pontosabb nyilatkozat szülessen. A szolgáltatás elnyerte az adózók és a nonprofit szervezetek tetszését is. Jele ennek az adatbázisban szereplő mintegy 4000 szervezet és a napi 200-400 telefonhívás is.

A Nonprofit Információs és Oktató Központ Alapítvány 1999. június 14-22-e között rövid kérdőívvel kereste meg az adatbázisában szereplő szervezeteket, hogy információkat gyűjtsön körükben az 1%-os törvény eredményeiről, a törvény végrehajtásának körülményeiről, s magáról a törvényről. A civil szervezetek és a NIOK közötti jó kapcsolatnak köszönhetően a meglehetősen rövid válaszadási idő ellenére is több mint 600 szervezet juttatta vissza a kérdőívet.

1999 augusztusa és októbere között 22 szervezet körében interjúk is készültek, hogy a nagyobb mintán végzett felmérést a szervezetek telephelyén lefolytatott több órás beszélgetések tovább finomítsák. Az interjúk is elsősorban a CXXVI. törvény első tapasztalataira kérdeztek rá, de szó volt az adománygyűjtés általános megoldásairól és a szervezet mindennapos működéséről is.

A tanulmányban - ahol erre lehetőségünk volt - az országos összehasonlíthatóság érdekében feltüntettük az APEH, valamint a KSH - 1998. nyarán végzett, az 1997-es évre vonatkozó vizsgálatának a nonprofit szerveztekről információt nyújtó - adatait.

A Nonprofit Információs és Oktató Központ Alapítvány felhívást tett közzé a nonprofit szervezetek körében, hogy szolgáltatásokkal segíti őket a 1% begyűjtésében. A felhívásra több mint 2700 civil szerveződés jelentkezett. Ezen szervezetek alkották a minta nagyobbik részét. A NIOK ezen kívül sajtófigyelést rendelt, amelynek eredményeként további mintegy 1300 nonprofit szervezetről derült ki, hogy tevékenyen részt vesz az 1%-os felajánlások begyűjtésében. Ezek alkották a minta kisebbik hányadát. A két forrásból összesen 4000 szervezetnek juttatta el a NIOK a kérdőívet.

A visszaküldött és feldolgozott kérdőívek^[30] száma: 622. A mintavételi eljárás nem teszi lehetővé, hogy a kérdőívekből kapott válaszokról azt állítsuk, hogy teljes mértékben - a statisztikai hibahatáron belül - tükrözik a civil szervezetek véleményét az 1%-os felajánlásokkal kapcsolatban. A vizsgálat célja azonban nem is ez volt. "Gyorsjelentésként" kívánt szolgálni mind a civil szervezetek, mind az 1%-os törvény kapcsán érintett egyéb intézmények számára.

A válaszoló civil szervezetek döntő többségének valamely magyarországi város a székhelye, a falvakból csak 13%-os arányban érkeztek válaszok. A budapesti székhellyel rendelkező szervezetek aránya 34%. Az országos összehasonlításból kitetszik, hogy a visszaküldők között alulreprezentáltak a községi nonprofit szerveződések.

A válaszolók nagy többsége (70%) nem közölte, hogy hány fizetett alkalmazott segítségével végzi tevékenységét. A fennmaradó 30%-on belül a nagyon kicsi, illetve a kisméretű szervezetek vannak többségben: a szervezetek több mint fele legfeljebb három alkalmazottat foglalkoztat. (A KSH 1997-re vonatkozó adatai szerint a nonprofit szektor összesen 52 825 főt foglalkoztatott teljes munkaidőben.) Az interjúk során sok esetben azt tapasztaltuk, hogy egy anyaintézmény megléte esetén az alkalmazotti létszám alig tükrözi a ténylegest. Sok állami alkalmazott dolgozik a szektorban és ugyanakkor a nonprofit szektor alkalmazottja, munkaidejének jó részében az állami intézmény ügyeiben vesz részt.

A válaszolók háromnegyede végez közhasznú vagy kiemelten közhasznú tevékenységet. Ez jóval meghaladja az országos átlagot, de ne feledjük el, hogy a mintában szereplő szervezetek az átlagnál nagyobb aktivitást mutattak az 1%-os törvény irányába is. (A KSH 1998-ra vonatkozó adatai szerint a nonprofit szervezeteken belül a kiemelten közhasznú, illetve az ezen státuszt kérelmező szervezetek aránya 5%, a közhasznú, illetve az ezen státuszt kérelmező szervezetek aránya 30%, míg a nem közhasznú szervezetek aránya 65%.)

1.ábra
A szervezetek éves költségvetése 1998-ban

2.ábra
"Bevétel származik"

A válaszoló szervezetek legnagyobb arányban (76%) "saját bevétel", illetve "önkormányzati, kormányzati támogatás" révén jutnak forrásokhoz. Egyéni adományokból, illetve az 1%-os juttatásból kétharmadnyian jutnak bevételekhez. A civil szervezetek vállalati finanszírozása alig felükre jellemző.

A források diverzifikáltsága azonban közel sem jelenti azt, hogy összegében, volumenében egyforma súlyt képviselnének az egyes bevételi források. Ha a bevételek számszerű arányát vizsgáljuk, akkor azt tapasztaljuk, hogy az egyéni adományok (18%) és az 1%-os bevételek (15%) mindössze harmadát képezik a bevételeknek, míg a döntő hányadot az önkormányzati, kormányzati támogatások adják.

A KSH 1998-as adatai alapján - amely az 1997-es évre vonatkozik - a nonprofit szervezetek bevételeinek 2,3%-át tette ki a lakossági, 6,9%-át a vállalati támogatás, míg az 1%-ból 0,6%-nyi bevétel származott. Ez az arány összegét tekintve 1,77 milliárd Ft volt. Ezek alapján nyilvánvaló, hogy a mintánkban az 1%-ból részesülők sokkal nagyobb arányban találhatók.

3. ábra
A különböző "nagyságú" szervezetek költségvetési bevételeinek aránya, 1998

(%)

A 3. ábra adataiból jól kiolvasható, hogy a különböző "nagyságú" szervezetek életében milyen szerepet játszanak az egyes forrástípusok. Míg a "nagyok" bevételének mindössze négy százalékát teszik ki az 1%-ból eredő összegek, addig a "kicsik" költségvetésének mintegy negyedét biztosítják az innen befolyt bevételek, tehát ők vannak a leginkább rászorulva az állampolgárok felajánlásaira.

1998-ban a válaszoló szervezetekhez átlagosan mintegy 295 ezer forint jutott el a személyi jövedelemadó 1%-ának felajánlása útján. (Az APEH 1998-ra vonatkozó adatai alapján megállapítható, hogy milyen az egybeesés a hivatalos adatok és a kérdőívből számítható adatok között. Az APEH adatok 2,3 milliárd forintos bevételt mutatnak 10 203 szervezet körében, ez átlagosan 231 000 Ft-ot jelent szervezetenként.)

A bevételek erősen szóródtak: pár ezer forintos tételtől milliós nagyságrendig jelentettek forrást a civil szervezetek számára. A bevételek általában (46% esetében) nem érték el a 100 ezer forintot, és csupán 4% esetében haladták meg az egy milliót. A 4. ábrában a szervezetek azon 60 százalékának válaszaira támaszkodunk, amelyek valamekkora összeget megjelöltek 1%-os bevételként 1998-ban. N=433)

4. ábra
Az 1%-os bevételek megoszlása, 1998

Az egyes szervezetek típusa szoros összefüggést mutat a számukra felajánlott személyi jövedelemadó-hányaddal (1. tábla). Az alacsony költségvetésből gazdálkodók, a községi, valamint nem közhasznú tevékenységet folytató civil szervezetek az átlagnál rendre kisebb, míg a nagyszervezetek, a budapesti székhellyel rendelkező, valamint a kiemelten közhasznú minősítést elnyert civil szervezetek az átlagnál rendre nagyobb összegű 1%-os támogatásban részesültek. Különösen az számít nagy előnynek a felajánlások során, ha a szervezet Budapesten van bejegyezve. (A támogatások majd 48%-a jutott Budapestre, ahol azonban a szervezetek harmada található). A városi civil szervezeteké a támogatások további 44%-a, miközben ők képviselik a válaszolók több mint 54%-át. A 13%-nyi községi szervezetnek 8% jut az 1%-ból.

1. tábla
Az 1%-os bevételek átlaga a különböző szervezetek körében

A civil szervezeteknek ugyan harmada részesült az 1%-ból, de közel sem egyformán. A szervezetek egy része eleve elesik ettől az új lehetőségtől, ha szolgáltatásaival nem az adófizetőkkel kerül közvetlenül kapcsolatba, hanem civil szervezetekkel, önkormányzatokkal működik együtt.

"Sajnos az ernyőszervezeteknek nincs közvetlen kapcsolata az egyénekkel, így számunkra ez a megoldás nem megfelelő."( Egészségkárosodottak budapesti ernyőszervezete)

Ezek a szervezetek nem is nagyon hirdették magukat, hiszen sejtették, hogy nem sok keresnivalójuk van ezen a piacon, és ha mégis, hamarosan belátták ügyük reménytelenségét.

"Az első évben még lelkesek voltunk, össze-vissza rohangáltunk szórólapjainkkal. Ma már csak a Családsegítőben tesszük ki a felhívást, és a ismerőseinknek szólunk. Az eredmény ugyanaz a 25-40 ezer forint." (Nagyvárosi szociális szervezet)

"50 ezer forintot költöttünk el reklámra, az 1%-ból azután 60 ezer forint jött össze. Azt hiszem, a számok magukért beszélnek."( Kisvállalkozók, nonprofit szervezetek Budapesti tréningszervezete)

Nem ébredtek fel Csipke-Rózsika-álmukból az 1% kedvéért a szép számmal létező alvó^[31] szervezetek. Nem nagyon tudtak gyűjteni a munkanélkülieket, nyugdíjasokat összefogó kis egyletek sem. Nagyon sok szervezet mögött pedig nincs közösség, sok esetben csak egy-két ember^[32] ügyködik a céljaikért. Más, működőképesebb alapítványok, egyesületek viszont komoly válságként élték meg, ha terjesztették adószámukat, hirdették magukat, és a végén meglátták a csak pár ezer forintos támogatást.

"Egyesületünk ingyenesen készített adóbevallást az igénylőknek, ezért arra számítottunk, hogy lesz 1%-os bevételünk. Sajnos nem lett."(kisvárosi munkanélküliek szervezete)

"Könyvtárunk nem kér sem beiratkozási, sem regisztrációs díjat, ehhez képest a kapott 1%-ot nagyon kevésnek tartom"(Kisvárosi kulturális alapítvány)

Nem is számíthattak az 1%-os támogatásra, és természetesen nem is kaptak, azok a szervezetek, amelyek még a saját tagjaik számára sem elég fontosak, tagjaik - sőt maguk a szervezetek is - úgy ítélték meg, hogy más szervezetek támogatása törvényszerűen kerül hozzájuk képest előtérbe.

"Az elnök úrnak a szanatóriumban is van egy szervezete, az 1%-át természetesen odaadja, másoknak is van még más szervezete is, ha pedig nincs, akkor a gyereke iskolájának adja, ez csak természetes."(Városi szociális szervezet)

Akciókat szerveztek, hirdették magukat, s mégis sikertelennek bizolyultak az 1% elnyerésében még olyan szervezetek is, amelyek sok emberrel tartanak fenn kapcsolatot, s munkájukba önkénteseket is tudnak bevonni.

Az 1 %-os felajánlások háromnegyedét az egészségügy, az oktatás vagy a szociális szférában tevékenykedő szervezetek nyerték el, a nem ilyen területen tevékenykedők iránt csekély az 1%-kal kapcsolatos érdeklődés. De erről a helyzetről számoltak be a még közismertnek is mondható - jó média kapcsolatokkal rendelkező - alkoholistákkal, drogosokkal foglalkozó szervezetek is.

"Óriási lelkesedéssel vágtunk neki, több mint 300 meleghangú levelet írtunk, két éjszaka hordtunk ki. A következő években emeltük a szórólapok számát is, de 25 ezer forintnál sohasem kaptunk többet. Úgy elment a kedvünk, hogy utoljára már át se vettük." (Nagyvárosi, kiemelkedően magas költségvetésű, drogprevenciós szervezet)

"A legtöbb embernek a kulturális dolgokhoz nincs erős kötődése, mint prioritás az utolsók között kullog. Ha nem választják le pl. az egészségügyet, a hozzánk hasonló szervezetek még morzsákhoz se jutnak."(Nagyváros országosan ismert kulturális szervezete)

De hogy szervezetek és támogatási összegek és azok értékelése milyen relatív, érzékelhető a következő idézetből. "Az 1%-os törvény bevezetésekor költségvetésünkben érzékelhető hányadra számítottunk. A jelenlegi nagyságrend csupán erkölcsi jelentőségű" - nyilatkozta egy budapesti kulturális intézmény gazdaságisa a közel 1 millió forintról.

Magyarországon az 500 ezer Ft éves bevételt el nem érő szervezetek vannak többségben (55%). Ennek ellenére az állami támogatás alig 0,5%-ára számíthatnak. Ezen a döbbenetes aránytalanságon az 1% nem tud gyökeresen változtatni, de mégis lényeges elmozdulást eredményezett a bevezetése, hiszen KSH adatai szerint az 1%-os bevételek 16%-a érkezett ezekhez a szervezetekhez.

Az 1% talán egyik legnagyobb eredménye ez. Állami pénzt ilyen sokfelé, ilyen hatékonyan aligha lehetne osztani e rendszer nélkül. Hiszen itt legtöbbször egy kisközösség hoz döntést kisméretű összegekről, és ellenőrizi annak felhasználását is, pályáztatási, ellenőrzési költségek nélkül.

Ezen kör számára különösen fontos az 1%. Hiába kis összegű a támogatás, de még így is fontos, mert egy új és mással nem pótolható bevételi forrásuk.

"43 család adja ki az egyesületünk taglétszámát. Nagyon sokat számít nekünk az 1%, hiszen összes vagyonunk 120 000 Ft, és más támogatás nem nagyon érhető el számunkra." (Betegek városi szervezete)

"Amíg az iskolában csak mi voltunk jogosultak, elég jól ment. Mióta az iskola alapítványa is elérte a három évet, azóta már csak a harmadát kapjuk. De ennek is nagyon örülünk." (Városi diáksportkör)

"Ez a pár tízezer forint az összes bevételünk 30%-a. A tagjainknak nincs nagy keresete vagy nyugdíjasok." (Községi hagyományőrző egyesület)

"Az 1%-ból befolyt összeggel nagyon meg vagyok elégedve. Kevesebbre számítottam." (Faluszépítő egyesület)

Az alacsony 1%-os összeg különben sem volt ritkaság. A felmérésünkben szereplő szervezetek 46 %-a kapott kevesebbet 100 ezer Ft-nál. Ugyanez az összeg az átlagos bevétel felét sem éri el, mégis ez a jellemző nagyság. Ugyanis az 1%-ból részesülő szervezetek kétharmada évek óta ebbe a kategóriába esik^[33]. És ez nemcsak a kis szervezetekre jellemző, hiszen a 10 millió Ft-ot meghaladó költségvetésűek közel 30 százaléka is ilyen jelzés értékű összeghez jutott.

Minden második 1%-ot az 500 ezer Ft-nál többel gazdálkodó, de 5 millió Ft-ot el nem érő költségvetésű szervezet kapta, a KSH adatai szerint.

Ha jól behatárolható érdekeltségi körük van, vagy rendszeres szolgáltatásaikat sokan veszik igénybe, akkor könnyű helyzetük van.

"Meghatónak tartjuk, hogy a református gimnázium érdekében ennyien áldoztak."

Az egyesületek nem szerepeltek igazán jól. Az 1%-ok alig 15 %-a került hozzájuk. És nem is annyira a kis helyi egyesületek, mint a nagy országos szervezetek voltak sikertelenebbek. Ha a tagokkal a kapcsolat nem elég szoros és élő, a tagsági díj mellé nem érkezett meg automatikusan az 1% is.

"Az egyesület méretéhez képest ( 300 fő) úgy gondoljuk, több személytől kaphatnánk meg az 1%-ot." (Városi néptánc egyesület)

"A budapesti tagok létszáma 4350 fő, ehhez képest kevés azoknak a száma, akik nekünk utalták át az 1%-ot." (Országos szakmai szövetség fővárosi szervezete)

"K-n több mint 10 000 cukorbeteg van, többre számítottunk."(Cukorbetegek városi egyesülete)

Sok esetben a szervezetnek sok a nyugdíjas tagja, vagy hátrányos helyzetűekkel foglalkozik. Ebből a körből különösen sok a panasz a hálátlan ügyfelekre és a magas média árakra. A sokszor több milliós költségvetésű, több száz emberrel kapcsolatot tartó szervezetek negatív visszajelzésnek fogják fel az 1%-os támogatások vártnál kisebb számát, s ezt nehezen tudják feldolgozni.

"Akikért létrejött az alapítvány, elég közömbösek iránta. Ki tudja miért.? (Országos szakmai segélyszervezet, a kampányra összesen 3 - 4 órát fordított)

"A szolgáltatásainkat ingyenesen igénybe vevők nagyobb számban ajánlhatnák fel az 1%-ot. Kvázi ellenszolgáltatás, köszönet lehetne részükről." (Kisvárosi szervezet, 10 000 Ft-ot gyűjtött)

"Még így sem készek az emberek az adományozásra! Érzéketlen és durva a társadalmunk." (Egyház mellett működő alapítvány)

A civil szervezetek helyzetén az 1 %-os törvény önmagában nem tud segíteni, az 1%-os adományokból még csak azt sem tudhatják meg, hányan elégedettek a munkájukkal, hiszen az csak mint összbevétel jelentkezik.

"Nem tudjuk megállapítani, kitől kell kérnünk az 1%-ot, és kinek is kellene megköszönni, így nem lehet adománygyűjtést folytatni." (Kulturális területen működő budapesti szervezet)

"Több településen szervezünk programokat, de ki mondja meg nekem, hol szeretnek, legalább az adakozók településének a nevét megmondhatná az APEH." (Megyei betegszervezet)

Egyfajta javaslatnak látszik a megoldásra egy Veszprém megyei szervezet példája.

"Egyik egyesületünk tavaly erős tagépítést határozott el. Rendszeres gyűlések, önkéntesekkel való foglalkozás, közös munkák és közös bulik - egy év alatt 50-ről 350 ezerre emelkedett az 1%." (Kisvárosi környezetvédő egyesület)

Az 1% legnagyobb nyertesei az oktatással, neveléssel, egészségüggyel és szociális szférával foglalkozó szervezetek. Ezek nagy része egy ilyen jellegű intézmény támogatását vállalta fel. E szervezetek költségvetése többségében 500 ezer és 5 millió Ft közé esik.

Településtípusok szerint is megvizsgálva, mindenhol az oktatás került az első helyre (a vidéki városokban a támogatások közel fele ide került), de a fővárosban a szociális szférában működő szervezetek is jól szerepeltek. Sokan választották a kedvezményezetti körből a kisebb településeken az összefogást megtestesítő falufejlesztő-szépítő szervezeteket is. A községekben övék lett az ezüst érem az oktatás mögött, a KSH adatai szerint.

2. tábla
A nonprofit szervezetek a személyi jövedelemadó 1%-ából származó bevétele tevékenységcsoportok és településtípusok szerint, 1997^[34]

A 2, táblában szereplő területeken működő szervezeteknek szoros, sokszor mindennapos kapcsolatuk van a nyilatkozóval vagy családtagjával. Az ide juttatott felajánlásokkal az adakozó szinte saját magát vagy szűkebb környezetének fejlesztéseit finanszírozza. Az ilyen jellegű felajánlás ugyan szemben áll a törvény szellemével, de nem hallottunk olyan esetről, ahol emiatt utasítottak volna el nyilatkozatot.

" A város lakói jól ismerik az alapítvány tevékenységét, és szívesen is támogatják." (Kisváros fejlesztéséért létrehozott alapítvány)

"Ennyi pénzt csak sokkal több időráfordítással tudtunk volna céljaink megvalósításához begyűjteni." (Városi közalapítvány)

Az iskolák igazgatói szinte forintra kiszámolhatják a várható támogatást.

"Minden szülőin megemlítjük, hogy az alapítványt támogatni lehet, elmondjuk az adószámot és évente többször kiosztjuk a csekkeket." "Mintegy 300 tanulónk van, sokuknak a szülei munkanélküliek vagy alacsony keresetűek, tehát jónak tartom az eredményünket" "Az 1%-ok jelentősen javították az általános pénzügyi lehetőségeinket, reméljük hosszabb távon számolhatunk ezzel a támogatási formával." (Iskolákat támogató alapítványok)

A szervezetek egy része már korábban is folytatott adománygyűjtést, tehát komoly tapasztalattal rendelkezett e téren. A kevésbé "rámenősek" viszont - idegenkedve attól, hogy gyerekek szüleitől vagy betegek rokonaitól kérjenek - felszabadulásnak élték meg a lehetőséget.

"Ha a szülő megjön, az előcsarnokban mindjárt egy nagy tábla várja az adószámunkkal. Nem lehet, nem észrevenni... Végre van egy adománygyűjtési mód, anélkül, hogy koldulásnak éreznénk." (Fogyatékos gyerekek otthonát támogató alapítvány)

"Az alapítás kivételével nem gyűjtöttünk adományokat, mert szerintünk ez nem veszi jól ki magát egy iskolai alapítványnál. Ugyanezért az 1%-nál se merünk nagyon rámenősek lenni." "Végre az adományozó nem érzi, hogy valaki turkál a pénztárcájában, mégis hasznos dologra adhat." (Iskolai alapítványok)

Az 1%-ok gyűjtését nemcsak az érdekeltség, hanem a könnyű reklámozás és a visszacsatolás lehetősége is segíti. Gyerekek és betegek hordják-viszik a cédulákat. Az adófizető meg láthatja az új szekrényeket, a színvonalasabb nyári táboroztatást, az új járdát. (Sok helyen még fényképet is kitesznek az 1%-okból vásárolt berendezésről, felszerelésről.)

"A rendelőben egész évben kint van az adószámunk, az adóbevallás időszakában pedig előre megírt cédulákkal is segítünk." (Rendelőintézet alapítványa)

"A közhasznúak minden házhoz elvitték az adószámot, így se sikerült eleget gyűjtenünk... Szerintem Sz-ben sok munkáltató lenyúlja az 1%-okat." (Falufejlesztési alapítvány)

A szervezetek költségvetésében általában jelentős arányt tesznek ki az 1%-os bevételek, még akkor is, ha azt azért nem mondhatnánk, hogy függnek is tőle.^[35] A mi mintánkban 16%-nak származott a bevételének legalább a fele innen.

Az 5 millió Ft feletti bevétellel rendelkező szervezetek az 1%-ok 34% át gyűjtötték be. Respektjük lényegesen kisebb az adófizetők előtt, mint az állam előtt, tudniillik a központi támogatás 95%-a kerül ide. A KSH adatai szerint nem is nagyon törekednek erre a piacra, hisz bevételük 0,2%-a származik csak 1%-okból.

Felmérésünkből látható, hogy a még nagyobb, a 10 millió Ft-ot meghaladó költségvetéssel rendelkező szervezetek több mint negyedének is 80 ezer Ft-nál kisebb 1%-os bevétel jutott. Csak minden ötödik kapott félmilliónál többet. Átlagosan 71 ezer forintot költöttek és 35 órát töltöttek el, hogy sikeres kampányuk legyen. Tehát lehetőségeikhez képest nem sok energiát fordítottak a potenciális adományozók megnyerésére. Az összbevételükben alig jelentkező tétellel csak egy nagyon szűk körnek érdemes igazán foglalkozni. Szerepe inkább egyfajta visszajelzés.

"Nem nagyon szerveztünk különleges dolgokat, az adószámokat eljuttattuk a helyi vezetőknek, és a továbbiakban rajtuk múlott a dolog sikere." (200 milliós szervezet)

"Tavaly az összeg félmillióval több volt, valamit nem jól csinálunk." (Sérült emberekkel foglalkozó városi alapítvány)

"A törvény jó, de nekünk nem sokat segít. Nem is nagyon foglalkoztunk a kampánnyal." (Fővárosi alapítvány)

"Hatékonyabbak szeretnénk lenni. Jobban tájékoztatni az embereket tevékenységünkről, lehetőséget nyújtva a bekapcsolódásra, együttműködésre - és több visszajelzést igényelnénk tőlük is." (Fővárosi segély-alapítvány)

Kiemelkedő bevételt csak az erősen emocionális hatást kiváltó területen működő szervezetek érhettek el. Az eddigi legnagyobb összeget (100 millió Ft-ot) egy súlyosan beteg gyerekeket gyógyítani szándékozó nemrég alakult szervezet szerezte meg. Ekkora, vagy közel ekkora sikert a súlyos betegségek (különösen gyerekbetegségek) gyógyításával foglalkozó vagy a közismert, nagy karitatív szervezetek érhetnek csak el. Sok adakozót meg tudtak mozgatni az állatvédelmi szervezetek is, és egy-két országosan jegyzett, legendás iskola is mozgósítani tudta régi tanítványait. Ezek a szervezetek már komolyan foglalkoznak a kampányukkal, sok esetben profi média szakemberek segítik munkájukat. Könnyebben kapnak jelentős média támogatást is, nem kell az egyen-kockákban^[36] kucorogniuk. Reklámra is sokat költenek, hiszen nekik majd' az összes adózót meg kell szólítaniuk.

"A szülőktől évközben egyáltalán nem fogadunk el adományt, a kis betegek szüleit ilyenkor (adóbevallási időszakban) kérjük fel, hogy népszerűsítsék az alapítványt." "Engem az 1%-os kampányra vettek fel annyiért, amennyit a marketing szakmában máshol is kapnék." (Fővárosi egészségügyi alapítványok)

"4000 levelet küldtünk ki, az újságíró ismerősöket cikkek írására bíztattuk." (Fővárosi állatvédő alapítvány)

"N. újság volt az egyik főszponzorunk, de menet közben visszamondta az egészet, mert megnyertük B. újságot is partnernek." (Budapesti egészségügyi alapítvány)

Az interjúk során kiváló lehetőség nyílt arra, hogy a szervezet 1%-os kampányának sikeréről vagy sikertelenségének okairól képet alkothassunk. Egyértelműen látszik, hogy másként tudtak hozzáfogni azok a szervezetek, amelyek már korábban is foglalkoztak adománygyűjtéssel (esetleg már közismertségnek is örvendenek), és másként azok, amelyeknek ez a terep teljesen új volt. Más aspektusból mások a lehetőségei annak, aki csak a barátoknak, ismerősöknek, és annak, aki szolgáltatást igénybevevőknek tudja odaadni az adószámát.

"Mi széleskörű agitációt folytatunk a dolgozók körében már régóta...Aktivistáink saját üzemüknél szerveznek... Korábban emléklapot lehetett venni 100-500 Ft értékben... Most ugyanezeket az aktivistákat bíztuk meg az 1%-hoz szükséges adószámunk terjesztésével..."

Ingyenes kártyanaptárt osztogattak az adószámukkal, a 40 ezer példányszámban megjelenő szakszervezeti lapban csak az ő hirdetésük jelenik meg, az összes bérelszámolási vezetőt ismerik személyesen a tagvállalatoknál stb. Legjobb reklámnak mégis a pozitív szájhagyományt tartják. (Országos szakmai segély-szervezet)

"Nagyon sok emberrel levelezünk (1200-as levelezési lista),... az alapítókkal (több mint százan vannak) pedig rendszeres kapcsolatban vagyunk, beszámolókat, jelentéseket, kiadványokat, ünnepek kapcsán képeslapokat postázunk nekik... Az éves beszámolónkat minden jelenlegi és volt p-i diák megkapta, és ebben volt egy felhívás az 1%-ról is... Számtalan ember telefonált folyamatosan az 1%-os időszak alatt, végül minden telefonra felragasztottuk az adószámot..." (Kisvárosi iskolai alapítvány)

Ha a kapcsolati rendszereket a szervezetek nem most kezdték építgetni, hosszú távra átgondolt adománygyűjtés részévé vált az 1% is, mint egy lehetőség a sok közül. A oktatási, egészségügyi és más állami intézmények mellett működő szervezetek emiatt is könnyen előnyös helyzetbe kerülhetnek. A mostani vagy a korábbi ügyfelekkel - elégedettség esetén - szinte biztos támogatóként számolhatnak. Ha pedig a szervezésben a fejlődés egy magasabb fokára sikerül fellépniük, akkor a volt szülők, betegek önkéntesként vesznek részt a szervezet 1%-os kampányában.

Fontos szempont volt a kampány megtervezésében annak minél pontosabb tudása, hogy mennyi közös érdekű, érdeklődési körű adófizető létezik, és ebből mennyit lehet könnyen elérni.

"Évek alatt összegyűlt azoknak az ügyfeleknek a listája, akiknek az év végi adománykérő lapot és a cserébe felajánlott arany mancs oklevelet elküldtük. Ők most megkapták az egy százalékos szóróanyagainkat is... Valaha mindent majdnem egyedül csináltam, ma 15-20 "zombi"^[37] segíti önkéntesként a munkámat. Ha valamit elérünk, azt ezen a "zombihálózaton" keresztül tudjuk csak megcsinálni." (Fővárosi állatvédő szervezet)

Sok szervezet a sikertelenség okát az alacsony keresetekkel magyarázta.

"A jövedelmi viszonyok a városrészben átlag alattiak, így ez is szép eredmény." (Város oktatási alapítványa) "Szövetségünk tagjai nem rendelkeznek magas adóköteles jövedelemmel."

A média segítségével azok tudtak hatékonyan támogatókat találni, akiknek emocionálisan mozgósító célkitűzésük vagy évek alatt kialakított népszerűségük volt. Javultak egy szervezet kilátásai, ha talált a megcélzott közönségének ( pl. kisváros lakosságának) szóló népszerű médiát.

"Ha ismertetni tudnám tevékenységünket (súlyosan, halmozottan sérült gyermekeknek óvoda, lakóotthon, majorság), többen adnának nekünk." (Sérült fiatalok budapesti szervezete) "Kevés a médiában lévő szereplési lehetőség, csak ismerős, barát által jöhet létre." (Állatvédő egyesület)

Az 1%-os rendszer egyik nem könnyen megoldható problémája, hogy a szervezetek nagyon nehezen tudnak kapcsolatba lépni az adakozókkal. Egyrészt a média minimális érdeklődést mutat a civil szféra iránt, másrészt, ha egy szervezet valamilyen véletlen folytán mégis hírt tudott magáról adni, és az adózó neki küldte az 1%-át, nehezen tudja megtartani, hiszen nem ismeri. E tekintetben a szervezet kommunikációja két irányban is le van zárva.

Végezetül, de nem utolsósorban sok függ attól, hogy a szervezet munkáját mennyire ismeri el a szűkebb-tágabb környezete.

"Az első évben lassan eszméltünk, talán, ha pár ezer forint összejött, azt hiszem, át se vettük. De később sokan kérdezték, hogy mi az adószámunk, pedig még csak beteg rokonaik se voltak." (Betegek községi szervezete)

Az 1% "begyűjtésére" - reklámra és igazolások beszerzésére - fordított közvetlen költségek csupán 4 esetben haladták meg a befolyt bevételeket, tehát pénzügyi tekintetben a szervezetek döntő többsége számára abszolút nyereséges tevékenységnek bizonyult az 1% megszerzése. (A válaszolók köre ebben a vonatkozásban csupán a szervezetek felére terjedt ki, N=319.) Az összes civil szerveződés harmincötször nagyobb pénzügyi bevételt realizált, mint amekkora ráfordítást eszközölt. Az 1%-ra fordított költség átlaga 27 100 Ft.

A "nyereségráta" azonban újfent jelentősen különbözik településtípusok szerint. A falvakban tevékenykedő civil szervezetek a ráfordítások hatvanszorosát tudták bevételként elkönyvelni. A kiugró eredmény azonban nem a hatékony akvizíciós munkának, hanem a relatíve nagyon alacsony befektetésnek köszönhető.

A budapesti székhelyű alapítványok, egyesületek harminchétszer több támogatáshoz jutottak a befektetett összegekhez képest, amellett, hogy invesztáltak is. Összességében - mint már említettük - minden civil szerveződés jól járt, bevételhez jutott az 1%-os felajánlások révén, viszont a legnagyobb bruttó hasznot a budapesti alapítványok, egyesületek realizálták.

"Ahhoz képest, hogy mennyit foglalkoztunk vele, nagyon sokat kaptunk." (Fővárosi egyesület)

Az 1%-os forrásnak sok civil szervezet még nem tulajdonít kiemelt fontosságot. Az akvizícióra fordított időmennyiséget tekintve azt tapasztaljuk, hogy a szervezetek fele legfeljebb 12 órát fordított az 1% marketing munkáira.

"Jobban kellene propagálni a lehetőséget, még a saját (fizetett) alkalmazotti réteget se tudjuk kihasználni, tőlük se kapjuk meg az 1%-ot." (Fővárosi közalapítvány) "Nem fordítottunk elég gondot az 1%-ok gyűjtésére, sajnos..." "A meghirdetett és kért támogatásra nem reagált környezetünk." (Fővárosi egyesület)

A fentiek figyelembe vételével nem meglepő, hogy az 1%-os bevételekkel való elégedettség/nem elégedettség megosztja a nonprofit szervezetek körét 5. ábra). Valamivel többen (29%) elégedettek, mint nem elégedettek (23%), míg a relatív többség (48%) "részbeni elégedettségről" számolt be.

5. ábra
"Elégedett-e Ön az 1%-os eredménnyel?"

Az elégedettség mértéke összefüggésben van a szervezet székhelyével, közhasznúságával, költségvetésének nagyságával. A budapesti, a kiemelten közhasznú, valamint a 10 millió Ft feletti büdzsét kezelő civil szerveződések az átlagosnál gyakrabban számoltak be elégedetlenségükről, míg a községekben bejegyzett alapítványok, egyesületek, a közhasznú minősítéssel bíró, valamint a kisebb pénzügyi volumennel gazdálkodó szervezetek inkább tartoznak az elégedettek közé.

Az "elégedettség/nem elégedettség" indoklásaként nagyon sokféle a válasz. Vannak az "önkritikus" válaszok (11% esetében): a szervezet maga nem tett meg minden tőle telhetőt az 1% begyűjtésére, nem élt a reklám adta lehetőségekkel.

A szervezet "külső okokra" vezeti vissza elégedetlenségének forrását (32% esetében): az adományozók, a tagok nem voltak eléggé "fegyelmezettek", munkájukat megnehezítette a szükséges igazolások beszerzése, a (civil) társadalom érdektelensége, "hálátlansága", az alapítványok, egyesületek tevékenységének nem méltó elismerése.

Egyéb negatívumok jelennek meg a válaszolók további 17%-nak esetében: "nem éri meg a befektetést", illetve a szervezetről való ismeretek hiányának tulajdonítják a felajánlások elmaradását.

A válaszadók 13%-ára volt jellemző egyszavas válasz, azaz tőlük nem kaptunk érdemi indoklást elégedettségükre-elégedetlenségükre.

Pozitív kicsengésű, az 1% lehetőségét, konkrét programok megvalósítását említő, illetve az 1%-os felajánlásokat "kvázi" megköszönő válaszelemeket a kérdezettek 8%-ának esetében tapasztaltunk.

A megkérdezettek 5%-a az 1% begyűjtésére vonatkozó kérdésünkre általában a civil szervezetek működési körülményeit értékelő választ adott.

Az 1%-os törvény már megszületése pillanatában a viták kereszttüzébe került. Mi a véleménye a törvényről azoknak, akiket a leginkább érint?

A válaszoló szervezetek képviselői nyolc állítás közül jelölhették meg azt a hármat, amellyel a leginkább egyetértenek. Az 1%-os törvényről - legyen mégoly bürokratikus és nehézkes is - a civil szféra erős pozitív véleményt formál.

"A törvény után fellélegezhettünk és lélegzünk ma is." (Betegek városi szervezete)

A közvetlen anyagi hasznosságán túl feltétlen előnyének tartják, hogy - a személyi jövedelemadó kapcsán - a társadalom széles rétegei számára teszi kézzelfoghatóvá létüket, tevékenységüket. "Ezeken nem kell most változtatni!" (Városi kulturális szervezet)

Ugyanakkor kvázi elutasítják azokat az állításokat, amelyek megkérdőjeleznék a törvény szellemét: elvétve fordul elő az a vélemény, hogy "az 1%-os törvény úgy rossz, ahogy van". Az állami szerepvállalás - nyílt vagy bújtatott formában történő - növelése sem népszerű körükben.

6. ábra.
"Mi a véleménye a törvényről?"
Az egyes állítások említési aránya a három legelfogadottabb között (%)

Természetesen az nem állítható teljességgel, hogy minden szervezet képviselője egyértelműen magáévá tenné a "civil gondolatot". Ha csupán a kisebbségre jellemzően is, de továbbra is létező az a vélemény, amely az állami gyámkodásban, a központi szerepvállalás erősödésében látná annak biztosítékát, hogy el tudja látni választott feladatát.

A civil szervezetek - szemléletmódjuk alapján - három nagyobb csoportba sorolhatók.

A legnagyobb csoportot (55%) a "bizakodók" alkotják, akiknek véleményében a pozitív megközelítés dominál. ("Az 1%-os törvény ráirányítja az adózók figyelmét a nonprofit szervezetekre, segítségével javulhat a szervezetek anyagi helyzete, illetve erősíti az adományozói magatartást).

A "racionalista" megközelítés - amely a szervezetek 30%-ára jellemző - "az anyagi helyzet javulásának, a sok bürokratikus megkötés" szempontjának hangsúlyozását takarja.

A harmadik, a szervezetek 15%-át kitevő csoportra az "etatista" szemléletmód jellemző. Igenlik "az állami támogatást, illetve az adományozók állami támogatásának" növelését, s ez a legfontosabb megítélési szempontjuk. Erre a csoportra jellemző még, hogy a törvényt, úgy ahogy van, rossznak tartja.

A három csoport összetételét az 1%-okból elért bevétel határozza meg. A "bizakodóknak" természetesen jóval nagyobb bevétele volt, a "racionális" középen helyezkedik el, az "etatista" szervezet nagyon kevés vagy zérus bevételre tett szert.

2. tábla.
Az 1%-os törvény megítélése a szervezetek egyes csoportjai körében
(Az egyes állításokkal leginkább egyetértők aránya)

A válaszolók tele voltak ötletekkel, amikor egy "új" 1 százalékos törvényt kellett körvonalazni. Egyrészt nagyon sokféle saját változtatási tervet írtak le és mondtak el, másrészt szinte nem volt olyan válaszoló, aki legalább egy szempontból ne akart volna egy kicsit mást, mint a mostani törvény.

A civil szervezetek képviselőinek döntő többsége helyeselné, hogy azok 1%-a is a nonprofit szektort gazdagítsa, akik nem nyilatkoztak az adóbevallásban ilyen értelemben. A civil szervezetek és az adományozók közötti szorosabb kapcsolat lehetővé tételét - az adományozó személyének megismerését - a válaszadók szintén abszolút többsége támogatná (57%).

A változtatási szándékok nem mutatnak összefüggést a szervezetek székhelyével, költségvetésének nagyságával, elégedettségének mértékével, tehát "bármely" típusú szervezetet nézünk, azok egyforma arányban értenek egyet az 1%-os törvény változtatásának főbb lehetőségeivel.

7. ábra
"Az 1%-os törvényen úgy kellene változtatni, hogy..."

Ezeken kívül a folyamatot szeretnék leginkább egyszerűsíteni a szervezetek. Úgy érzik, nehéz nyilatkozni, és ha a nyilatkozat megszületett is, a szervezet csak lassan juthat a pénzéhez.

"Ne kelljen külön borítékba tenni, hanem az adóbevallás egy sora legyen!" "A hozzájutás adminisztratív könnyítése." " Rövidebb átfutás a nyilatkozattól az átutalásig." "Adóíven lehessen nyilatkozni!" "Miért kell ilyen sokat várni a pénzre?" " Lehessen hosszabbtávra nyilatkozni, s ezzel elkerülhető lenne az évi procedúra egy része." "Az egyébként is APEH-nél nyilvántartott adatokról a szervezeteknek minek külön nyilatkozni?" "Miért az APEH-nél kamatozik 6-9 hónapot?"

Sokan úgy gondolják, hogy az 1% minimális. Egy részük legalább a másik 1%-kal szeretné összevonni.

"A másik 1%-kal ne csak az egyházakat lehessen támogatni, hanem a civil szervezeteket is!" " A két 1%-ot vonják egybe!" "Emeljék fel 5%-ra!"

A megkérdezettek a média, az állam és az APEH felelősségét is felvetették.

"Aktívabb tájékoztatást kellene adni az adózóknak!" "Az állam részéről is kellene támogatás, kampány!" "Lehessen egy állami kiadványban közzétett, konkrét, tevékenységi csoportonként összegyűjtött listához hozzáférni!" Az APEH mellékeljen névsort, mint az egyházaknál!"

"Legyen kiadvány a szervezetekről, ismertetővel, feladatkörök szerint!" "Töröljék a sajtó útján történő elszámolási kötelezettséget, mert az csak a sajtónak jó!" "Nagyobb nyilvánosságot!" "A közszolgálati médiák rendszeresen, díjmentesen, legalább 1 perces reklám- segítséget adjanak!"

És természetesen voltak furcsa ötletek is: "Legyen kötelező az 1% !" "A nem nyilatkozók írásban közöljék véleményüket!" és végezetül, talán a kedvencünk: "Ne csak az 1%-kal foglalkozzunk, azt kellene megtudni, mi van a többi 99 % -kal!"

Magyarországon létrejött egy nonprofit szervezeteket támogató törvény, mely ebben a formájában a világon egyedülálló. Ezt a törvényt - és az így létrejött elosztó rendszert - a civil szervezetek túlnyomó többsége pozitívan fogadta. Annak ellenére gondolják így, hogy ez az új adományozási forma csak töredéküket jutalmazza jelentős bevétellel. Az anyagi haszon mellett azt tartják a legfontosabbnak, hogy az adózók figyelmét felhívja a nonprofit szervezetekre. A civil szektor minden tagját szembesítette azzal a ténnyel, hogy mekkora a támogatottsága, az ismertsége, milyen erős a kötődése a szervezethez azoknak az embereknek, akik tagjai, önkéntesei, segítői. Túlnyomó többségük azonban finomítana a törvény rendelkezésein. A szektor képviselői elsősorban azt szeretnék elérni, hogy az összes adózó 1%-os felajánlásával számolhassanak. A szervezetek többsége még abban is egyetért, hogy a szervezeteknek meg kell ismerniük a nyilatkozót, hogy a jelenlegi visszacsatolási rendszer hibás, azon változtatni kell, hiszen a visszacsatolás biztosítása minden adakozás szükséges velejárója. A jelenlegi rendszerben aránytalanul nagy előnyöket élveznek az adózóval közvetlen kapcsolatban álló, a rendelők, kórházak, iskolák mellett működő szervezetek.

A siker kulcsa azonban nem csak ebben rejlik. Sok függ attól, milyen területen működik a szervezet, mekkora tapasztalata és lehetősége van az adófizetőkkel való kapcsolattartásra, illetve potenciális adakozói milyen anyagi helyzetben vannak. De ehhez mindig hozzá kell gondolnunk, hogy sok szervezetnek sokat jelentenek a pár tízezer forintos támogatások is. Ezek a kis összegek oda is elkerülnek, ahova más központi támogatási rendszer nem ér el. A szervezetek nagy részének pozitív véleménye van a lehetőségeket illetően, ugyanakkor sokan vannak olyanok is, akik túl vannak már az első csalódáson és a nonprofit szervezetek támogatási rendszerének egy új, de nem meghatározó elemeként értelmezik a törvényt.

"Ez a törvény csak az egyik eleme egy elképzelt támogatási rendszernek, sok mindennek kell összeállnia ahhoz, hogy azt tudja adni, amit végül is várunk tőle."(Városi tudományos egyesület)

1999. január-március időszakban harmadik alkalommal volt lehetőségük az adózó magyar állampolgároknak arra, hogy az előző évben keletkezett személyi jövedelemadójuk "meghatározott részét" (1996-ban 1%-ot, 1997-ben és 1998-ban 1+1%-ot) felajánlhassák közcélra. 1999. szeptember-október hónapokban pedig nonprofit szervezetek ezrei immár harmadszorra várták boldog izgalommal az APEH illetékes igazgatóságainak értesítését arról, hogy: "adófizető állampolgárok egy csoportja úgy rendelkezett, hogy személyi jövedelemadójának 1%-a Önöket illesse meg rendelkezésük szerinti felhasználásra". Azóta ezen felajánlások döntő többsége meg is érkezett a kedvezményezett szervezetek bankszámlájára, és bizonyára már szolgálják is a közcélokat. Mindhárom évet többszörösen is érintettként éltem át (mint a Szegedért Alapítvány titkára, mint a szegedi RECIPROK Iroda programfelelőse, mint a Szegedi Rákkutatási Alapítvány önkéntese, mint a lányom iskolai alapítványának kurátora), így talán elegendő tapasztalatom gyűlt össze ahhoz, hogy az "1%-os" törvény hatásáról, megvalósulásának gyakorlatáról, az ehhez fűződő véleményekről - remélhetően jellemző - összegzést készíthessek.

A személyi jövedelemadó (továbbiakban Szja) 1%-a közcélú felajánlásának lehetőségéről 1995. december 12-én határozott a Parlament az 1995. évi CXVII. törvény 45.§-ában, mégpedig úgy, hogy "az e §-ban foglalt rendelkezést megvalósító eljárást és a kedvezményezettek körét külön törvény szabályozza".

A törvény ezen passzusára feltehetően elsődlegesen a nonprofit szervezetek figyeltek oda, és várták reménykedve a folyatást, vagyis a külön e kérdéskört szabályzó jogszabályt. Várhattak rá egy évet. A Parlament 1996. december 19-én szavazta meg az 1996. évi CXXVI. törvényt, amely "az Szja meghatározott részének az adózó szerinti közcélú felhasználásáról" szól. A törvény elfogadása után - elvileg - két héttel az első adóbevallást készítők már rendelkezhettek is adójuk 1%-ának felajánlásáról, ha tudták, hogy van ilyen jogszabály, ha ebből ismerték, hogy milyen szervezeteket támogathatnak, milyen módon rendelkezhetnek, ha egyáltalán akadt, aki erre felhívja figyelmüket.

A jogszabály egyértelműen rögzíti, hogy az 1989. évi II. törvény alapján létesített társadalmi szervezetek (pártok, munkaadói és munkavállalói érdekképviseleti szervezetek kivételével), alapítványok és közalapítványok, a törvényben nevesített országos közgyűjteményi és kulturális intézmények támogathatók 1%-os felajánlással. Felsorolja a támogathatóság feltételeit (belföldi székhely, közhasznú tevékenység, politikamentesség, köztartozások kifizetése, legalább egyéves folyamatos működés a rendelkező nyilatkozat megtétele előtt), és ebből kiderülnek a kizáró okok is. Részletesen szabályozott a felajánlás technikai eljárása mind az önadózás, mind a munkáltatói elszámolás esetére, illetve tartalmazza a kifizetőhelyek kötelezettségeit. Rögzíti az adatok kezelésének módját, az adóhatóság tennivalóit, valamint az adományok eljuttatásának feltételeit és menetét. Külön paragrafus foglalkozik azzal, hogy mikor tekinthető érvénytelennek a támogató rendelkezés. Határoz a jogszabály a nyilvánosságra hozatal követelményeiről is.

A törvény nemcsak az utolsó pillanatban született, de - a civil szektor általános ítélete szerint - bonyolult a szövege, szigorúak a támogathatóság feltételei, és az első évben olyan nagy számú igazolás (TB, vám, helyi adó) beszerzésének feladata elé állította a nonprofit szervezeteket, amelyre sem azok, majd mint később kiderült, az érintett állami és önkormányzati szervek sem voltak felkészülve. (Az 1997. évi CXXIX. törvénnyel történt módosítás után a társadalombiztosítási, a vám és az állami adókötelezettségek teljesítésével kapcsolatban az igazolások beszerzése helyett a kedvezményezett szervezet nyilatkozatával is megelégszik a törvény). Jellemző, hogy az igazolások határidőre történő kiadása teljesíthetetlenségének felismerésekor az APEH igazgatóságok azzal is beérték, ha a támogatott szervezet azt dokumentálta, hogy igényelte az igazolást köztartozásainak teljesítéséről. Csak színesíti az akkori képet az a több megyében előforduló helyzet, hogy a vámszervek illetékkötelesen adták ki az igazolást (holott az előző gazdasági évben társasági nyereségadót nem fizető nonprofit szervezetek illetékmentességet élveznek az államigazgatási eljárás során), majd később visszatérítették az illeték összegét.

A törvény meglehetősen késői megalkotása, a szigorú szabályozás és a rövid határidő ellenére is már az első év - megítélésem szerint - sikert hozott: több mint egymillió adózó állampolgár tett érvényes nyilatkozatot, s közel kétmilliárd forint támogatás jutott el a szervezetekhez.

Miközben - többnyire azonosulva a civil szervezetek általános panaszával - helyenként magam is túlszabályozottnak és bürokratikusnak tartom a felajánlás módját és a támogatott szervezetekre rótt kötelezettségeket, el kell ismernünk, hogy ennek voltak és vannak jótékony hatásai a nonprofit szervezetekre, s a szektor egészére is:

A támogatásra igényt tartó szervezetek számára ma már természetes, hogy eleget tegyenek olyan törvényi kötelezettségeknek, mint a bejelentkezés a helyi adók hatálya alá, a társadalombiztosítási törzsszám megkérése, vagy a köztartozások időbeni rendezése. 1997. őszén - az első 1%-os támogatásokról szóló kiértesítések időszakában - számos nonprofit szervezet szembesült azzal a hiányossággal, hogy a bírósági bejegyzési végzés kézhezvétele után, az adószám és a bankszámla rendezésén túl egy sor formai kötelezettséget nem teljesített, s egyidejűleg - pótlólagosan - kérte pl. a TB-törzsszámot, valamint az igazolást arról, hogy ilyen jellegű köztartozása nincs. A státusszabályok előírásainak betartása természetesen nemcsak a már működő szervezetek körében vált normává, hanem egyre inkább erre törekednek az újonnan létrejövők - s majdan támogatásban reménykedők - is.

Az 1%-os törvény hatására sok ezer alapító okiratot és alapszabályt módosítottak, pontosítottak. A közvetlen politikai tevékenységet kizáró, és a pártoktól való függést tiltó passzus megkövetelése a létesítő okiratban arra ösztönözte a szervezeteket, hogy ezt átvezessék, illetve, ha már dolgoztak a létesítő okirat módosításán, azokat más kérdésekben is összhangba hozták a hatályos követelményekkel, különösen a közhasznú szervezetekről szóló törvény életbe lépése után.

A folyamatos tevékenység, mint a támogathatóság egyik feltétele ösztönzőleg hatott a működés rendszerességére. Ennél természetesen sokkal fontosabb, hogy rendszeres tevékenység nélkül a szervezet ismertsége és elismertsége nehezen biztosítható a szűkebb és tágabb közvélemény előtt, s ez már kihatott a támogatásokra is. A nonprofit szervezetek kénytelenek voltak rádöbbenni: az 1%-os adományok elnyerésért folytatott kemény küzdelemben csak a valóban működők és a törvényességi kritériumoknak megfelelők indulhatnak eséllyel.

Komoly lélektani és etikai hatással volt a nonprofit szektorra a törvény azon előírása, hogy az 1%-os adomány összegét és cél szerinti felhasználását a következő év október 31-ig sajtóközleményben kell nyilvánosságra hozni. A nyilvánosság követelménye ekkor fogalmazódott meg először törvényi szinten, és ettől még komolyabbá vált az 1%-os felajánlások kezelése. Ennek felismerésének jelentősége mellett eltörpülnek azok a bizonytalankodások, hogy ezt országos vagy helyi lapban kell megjelentetni, vagy más kiadványokban is meg lehet tenni. Szemmel láthatóan a szervezetek eleget tesznek ezen kötelezettségüknek, sőt felfedezték ennek reklámértékét is (az októberi dátum már nagyon közel van a következő évi adományszerzési kampányhoz). Ugyancsak érzékelhető, hogy a sajtó is "rámozdult" erre a kérdésre: a legtöbb országos és helyi lap kedvezményesen közli le a hirdetéseket a speciálisan erre az alkalomra szánt oldalakon.

Amint arra más összefüggésben már utaltam, a Parlament 1997. december 2-án módosította az 1996. évi CXXVI. számú alaptörvényt. Egyrészt törölt néhány igazolási kötelezettséget, másrészt a kapott adományt fel lehet használni köztartozás teljesítésére is. A legjelentősebb változás az, hogy miközben az adózók továbbra is személyi jövedelemadójuk 1%-át olyan alapítványoknak, közalapítványoknak, társadalmi szervezeteknek, nevesített intézményeknek ajánlhatják fel, amelyek megfelelnek a törvény előírásainak, további ugyancsak 1%-ot ajánlhatnak fel egyházaknak. Az 1%-os törvény így lett 1+1%-os. Jelen tanulmánynak nem célja a második 1%-kal foglalkozni, így az előző megállapítások, és a későbbi következtetések is a "világi" szervezetek tapasztalataira vonatkoznak.

A nonprofit szervezetek nagyon gyorsan felfedezték, hogy az 1%-os felajánlást ugyan az állampolgár teszi, de ez a pénz már nem nála van. Míg minden más adomány függvénye a lehetséges támogató magánszemély pillanatnyi anyagi helyzetének - természetesen sok minden másnak is! - , de az adó 1%-a az, amely már bent van a költségvetés nagy kalapjában, az adózó már megfizette, nem újabb kiadás, egyszerűen csak tudatosan kell róla rendelkezni. Az 1%-os felajánlást tevők számának alakulása egy picit tükre a honi civil kurázsinak is. Ismervén, hogy a harmadik évben is az adózó állampolgároknak mintegy harmada tett rendelkező nyilatkozatot (és bár a felajánlott összeg növekedett, míg a felajánlást tevők száma kismértékben csökkent), a szám nem vall túl nagy állampolgári öntudatra. Nehéz eldönteni, hogy a nem rendelkező kétharmad milyen okból nem teszi ezt? Nem tud a lehetőségről? Nem akar újabb adminisztrációs teherrel bíbelődni? Nem ismer olyan közhasznú szervezetet, amelynek szívesen tenne adományt? Nem kereste meg még ilyen kéréssel egyetlen szervezet sem? Úgy gondolja, hogy az állam célszerűbben tudja felhasználni az adóját, mint ő? Eleve ellenszenvvel viseltetik a nonprofit szervezetek iránt? Miután a felajánlás önkéntes és anonim, így csak a civil szervezetek válaszait ismerem: ők egyértelműen a rendelkezés bürokratizmusát okolják elsődlegesen. Úgy gondolom, hogy az okok ennél összetettebbek.

Általános tapasztalatként rögzíthető, hogy a civil szervezetek többsége a személyes megkereséseket alkalmazta. Viszonylag gyorsan jöttek rá, hogy ez a hatékonyabb, illetve ebbe elsődlegesen munkát kell fektetni és nem pénzt. Ez a módszer teljesen természetes a tagsággal rendelkező szervezeteknél, illetve ott, ahol a közhasznú tevékenység színvonalának emelkedése visszahat a támogatókra, vagy azok hozzátartozóira. Ez utóbbi klasszikus példái az óvodai és iskolai alapítványok, de hasonló helyzetben vannak az egészségügyi és kulturális intézmények alapítványai is. Az egyesületek és az óvodai, iskolai alapítványok vezetői a legteljesebb mértékben kiszolgálják (helyesen!) a lehetséges támogatót. A tagság, az óvodás, az általános és középiskolás gyermekek szülei kitöltött rendelkező nyilatkozatot kapnak kézhez, amelyen már rajta szerepel a kedvezményezett szervezet adószáma és elnevezése. Az óvodás és az iskolás gyermekek általában két darab rendelkező nyilatkozatot visznek haza, hiszen a nonprofit szervezet számít mindkét szülő adományára. Bár ezeken a nyomtatványokon szerepelnek a borítékolás és záradékolás tennivalói, számos szervezet külön levelet is mellékel. E levél tartalmazza a felajánlás kérését, a rendelkezés szabályos leírását, és sok esetben ekkor számol be a szervezet az adományozónak korábbi felajánlásának hasznosításáról is. Az óvodai és iskolai alapítványok esetében postaköltség sem merül fel, hiszen a legfőbb motivációs tényező, hogy maga a gyermek a kézbesítő is. Mind az előkészítésnek, mind a visszacsatolásnak természetes fórumai a személyes kontaktust is biztosító szülői értekezletek.

Személyes megszólítás kategóriájába sorolhatók az egészségügyi és a kulturális intézményekben kifüggesztett felhívások is, amelyek az ott működő - elsősorban - alapítványok és egyesületek támogatására irányítják rá a figyelmet. Ez természetesen nem annyira direkt, mint a gyermek által átadott levél, és a kapcsolatteremtés sem automatikus, de ezen szervezetek is rendelkeznek azzal az előnnyel, hogy a lehetséges támogató "házhoz jön". Ezen intézményeknek "törzsközönsége" van, még ha más-más okból is. A klinikák, kórházak, rendelőintézetek folyosóin, váróiban van ideje a betegeknek szemlélődni és - sajnos - megtapasztalni azt is, hogy adományának helye van. A kulturális intézményekben működő művészeti és más csoportok tagjai is visszajárók, rögzülhet bennük a támogatásra felhívó plakát szövege. A direkt marketing eszközeit is alkalmazzák: a kulturális intézményekben szórólapokon, belépőjegyek hátoldalán tudatosítják az adószámot, míg a kórházak a zárójelentésekhez csatolják a tudnivalókat, ügyelve arra, hogy nehogy a beteg a támogatástól függőnek érezze az ellátást. Gyakorlat az is, hogy egy-egy egészségügyi intézmény megkeresi az 1% felajánlása érdekében azokat a cégeket, amelyek munkatársainak szűrővizsgálatot végez, illetve felhívásaikat gyógyszertárakban is elhelyezik.

Meglepően sok felhívás jelenik meg az országos napilapokban, amelyekben társadalmi szervezetek, a törvényben nevesített intézmények, és helyi, lokális, egy-egy intézményhez kötődő egyesület, alapítvány kéri a támogatást. Míg az előzőek esetében ez érthető, az utóbbinál elég nehéz rá magyarázatot találni. Mire számít egy iskola, óvoda alapítványa az országos napilapban - drága pénzen - közzétett felhívása nyomán? Egykori, elszármazott, tehetős diák felajánlására? Előfordulhat ilyen, de ennél célszerűbb a helyi lapokban, a helyi televíziók reklámadásában elhelyezett felhívás, amelyet szervezetek sokasága meg is tesz. Az 1%-os kampány - tapasztalataim szerint - még nem fedezte fel az Internetet.

Január-február hónapban megszaporodnak az 1%-os felhívások az ingyenes reklámújságokban, és az ilyen célú szórólapok a postaládákban. A hirdetést és a szórólapokat közreadó szervezetek sikere - számomra - igen csak kérdéses, hiszen a megkeresésnek ez a módja meglehetősen személytelen. Kétségtelen és jótékony hatása lehet viszont arra, hogy mind több adózóban tudatosuljon ezen állampolgári jogosítványa.

Miután a törvény előírásai szerint csak "a magánszemély rendelkező nyilatkozata évének első napja előtt legalább három évvel nyilvántartásba vett" (magyarul legalább három teljes adóéve működő) szervezet támogatható, így előfordultak olyan kezdeményezések, hogy az ennek a feltételnek megfelelő szervezet felajánlotta, hogy "gyűjti" a más, rövidebb ideje működő szervezeteknek szánt adományokat is, majd szétosztja azokat. Néhány szervezet összefogott ennek a megvalósítására annak tudatában is, hogy a rendelkezők személye ismeretlen, tehát a felosztás nem lehet abszolút igazságos. Ennek ellenére úgy ítélték meg, hogy az így kapott összeg is több a semminél.

Az 1%-os törvény messzemenően tiszteletben tartja az önkéntességet és az anonimitást. Az adományozó kedvet - az előzőekben felsorolt és még sok más módon - csak a nonprofit szervezetek befolyásolhatják. Felkelthetik ezt azonban a nagyobb kifizetőhelyek, ahol a munkatársak figyelmét felhívhatják a velük kapcsolatban álló és támogatásra érdemes közhasznú szervezetekre. Több könyvelő vállalkozásnál - ahol természetesen adóbevallások készítésével is foglalkoznak - szintén tájékoztatják az önadózót (ha elfelejtkezne) az 1% felajánlásának lehetőségére, s ha igényli, információt kap az adományra méltó szervezetekről is. Ezeket az ösztönzéseket - felfogásom szerint - etikusnak fogadhatjuk el. Van viszont példa arra is - szerencsére nagyon elvétve - ahol ráerőltetik az alkalmazottra a támogatandó szervezetet. Ez a gyakorlat nagyon messze van a civil szféra egyik fő jellemzőjétől, az önkéntességtől.

A sajtóközleményekből - és gyakorlati tapasztalataimból is - egyértelműen megállapítható, hogy mind gyakoriságban, mind összegszerűségben a legtöbb felajánlást az általános és középiskolákhoz kötődő alapítványok kapták. Ez különösen igaz azokra a településekre, ahol egyetlen iskola működik, de ugyanígy érvényes a több iskolával rendelkező városokra is. Ez utóbbinál már befolyásoló körülmény az összeg nagyságára a szülők jövedelmi viszonya, az iskola elhelyezkedése, felkapottsága. Különösen sikeresek voltak azok az 1%-os kampányok, ahol az általános támogatási kérelmek mellett konkrét célokat is (pl.: számítógépes szaktanterem berendezése) be tudtak mutatni. Az iskolai alapítványok nemcsak a szülők felajánlásaival számolhatnak, hanem a tantestületek tagjai és azok hozzátartozói is általában ideirányítják adójuk 1%-át. A gyakran félmilliós, milliós összértékű felajánlások sokszor nagyobbak, mint az iskola egész éves "dologi kiadásra" kapott önkormányzati támogatása. Találkoztam olyan véleménnyel, amely éppen e miatt nem is tartotta jónak az iskolai alapítványok ilyen mértékű támogatását, mondván, hogy az önkormányzatok eleve betervezik ezeket az iskola működőképességének fenntartásába. Nonprofit oldalról tapasztalható egy általános tendencia: az önkéntes szülői alapítványi egyéb támogatások nagymértékben lecsökkentek, az 1% felajánlásával szinte mindenki "letudja" évi adományát.

Az 1%-os felajánlásokból ugyancsak jelentős mértékben részesültek az egészségügyi intézmények alapítványai (Csongrád megyében mindhárom évben a Szegedi Gyermekkórház és Rendelőintézet alapítványa kapta a legnagyobb összeget: 1997-ben 1,7 millió, 1998-ban 3,0 millió, 1999-ben 2,0 millió forintot ajánlottak fel előző évi adójukból az állampolgárok). Ez az egészségügy általános pénztelenségén túl a konkrét céloknak (pl.: eszközök, műszerek beszerzése) és a személyes megszólításnak is betudható. Meglepő, hogy a gyógyító tevékenység mellett a leggyakoribb halálokokhoz kötődő kutatások (pl.: rákkutatás) támogatását is fontosnak tartják az adózók.

A tagsággal rendelkező szervezetek biztosan számíthatnak tagjaik 1%-os felajánlására, és itt nagyon sokszínű a kép: sport, hobbi, művészeti, természetvédelmi egyesületek, öregdiák baráti körök, nemzeti kisebbségek szervezetei tették közzé nyilatkozataikat a támogatásokról. Az összegek nagyságrendjéből (többségük nem éri el a százezer forintot) kikövetkeztethető, hogy itt mindenekelőtt a tagok a "fegyelmezett" felajánlók, a szimpatizánsok száma viszonylag szerény. Sajátos problémával küszködnek a nyugdíjasokat tömörítő szervezetek, hiszen tagjaik többségének egyetlen jövedelmi forrása a nyugdíj, amely nem adóköteles, így 1%-ot nem tudnak miből felajánlani.

A törvény a 4. §-ban tételesen és részletesen kifejti a kedvezményezettség feltételeit, ezek, ha nem is könnyen, de érthetők. Néhány megfogalmazás viszont a gyakorlati értelmezésben félreértésre ad okot:

Többször történik hivatkozás a közhasznú szervezetekről szóló törvényre (a 26.§ c) pontjára, a 4.§ 1. bekezdésének d) pontjára a 26. § d) pontjával való összefüggésben), és ugyancsak tartalmaz erre való hivatkozást az a nyilatkozat is, amelyet a kedvezményezett szervezetnek az adóhatóságokhoz el kell juttatni. Ez a körülmény számos helyen azt a képzetet keltette, hogy az 1%-os felajánlással csak a közhasznú szervezetekről szóló törvény hatálya alá bejelentkezett nonprofit szervezet támogatható. Pedig erről nincs szó, "csupán" a folytatott tevékenységnek, illetve a politikamentességnek kell ugyanúgy megfelelni, mint egy közhasznú szervezetnek.

A közvetlen politikai tevékenység, az országgyűlési képviselői és megyei, fővárosi önkormányzati jelöltállítás tilalma egyértelmű. Ennek ellenére az 1998-as választások során - majd később különböző fórumokon felvetődött, hogy hogyan ítéltetik meg az, ha egy nonprofit szervezet tisztségviselője (kurátora, elnökségi tagja, stb.) akár pártok jelöltjeként, akár függetlenként indul a választásokon? Kizáró ok-e ez a közhasznúság hatálya alól, vagy az 1%-os támogathatóságból? Felfogásom szerint, ha a jelölt nem a szervezet jelöltjeként indul, "érdemei" között meg sem említi az ott betöltött tisztséget, s a szervezet nem folytat kampányt mellette, akkor ennek a közhasznúságra hátrányos következményei nem lehetnek. Ugyancsak e témakörben kellett többször megerősíteni azt, hogy a törvény a helyi önkormányzati választásokba történő bekapcsolódást nem tiltja.

Három éves létezés követelménye nem egyértelmű. A törvény szerint kedvezményezett azon szervezet "... amelyet a bíróság a magánszemély rendelkező nyilatkozata évének első napja előtt legalább három évvel nyilvántartásba vett...". Ha az adózó 2000. január-március hónapban tesz rendelkező nyilatkozatot 1999. évi adójának 1%-ról, melyik év számít? Amikor rendelkezik, vagy amelyikről rendelkezik? Ha az előbbi, akkor az 1996. december 31-ig, ha az utóbbi, akkor az 1995. december 31-ig nyilvántartásba vett szervezetek támogathatók. Van ezenkívül a feltételek között szó "a rendelkező nyilatkozat évét megelőző egy év óta megszakítás nélkül ténylegesen folytatott" tevékenységről is - gondolom már csak ezért is, hogy a szerencsétlen nonprofit végleg megzavarodjon...

1999-ben a Miniszterelnöki Hivatal Civil Kapcsolatok Főosztálya által szervezett "Dialógus a civil Magyarországért" konferenciasorozaton az ország hét városában mintegy hétszáz nonprofit szervezet képviselője vett részt, s mondhatott véleményt a szektort érintő bármely kérdésről. A helyszínektől függetlenül az egyik legtöbbet emlegetett téma az 1%-os törvény volt, és ezzel kapcsolatban nagyon sokszínű ötlet, felvetés hangzott el. Az észrevételek minősítése nélkül a legjellemzőbbeket csokorba szedem:

Igen sokan fogalmazták meg azt a véleményt, hogy a kezdő, frissen induló szervezeteket rendkívül hátrányosan érinti az - a már korábban is említett - feltétele a kedvezményezettségnek, hogy (egyszerűen fogalmazva) legalább már három éve nyilvántartásba vették. A kritizálók szerint pont abban az időszakban esnek el az 1%-os támogatástól, amikor a kezdeti pénztelenség problémáival kell megküzdeniük, amikor még nem tanulták ki az adományszerzés, a pályázás technikáit, amikor még - éppen ismeretlenségük okán - nem számíthatnak arra, hogy az önkormányzatok szerződéses feladat-kihelyezéssel bízzák meg őket. Azt nem vitatják, hogy valamilyen időszakú működéssel bizonyítaniuk kell életképességüket, de elegendőnek tartanák a törvény által egyébként is megkövetelt egy éves folyamatos közérdekű tevékenységet. Diszkriminatívnak ítélik meg azt, hogy a közalapítványok esetében nincs ilyen feltétel. Miközben számosan a három év ellen emeltek szót, több olyan szervezet, amely már megfelelt ennek a követelménynek, és kapott is 1%-os felajánlást, fontosnak tartotta, hogy csak az időtállónak bizonyult kezdeményezések részesüljenek ebben a kedvezményben. Teljesen nyilvánvaló, hogy az 1%-os adományok megszerzésében a nonprofit szervezetek vetélytársai egymásnak, s a már ismerteknek előnyös, ha e követelmény alapján is őrizhetik pozícióikat.

Egyöntetű volt a vélemény viszont annak megítélésében, hogy az 1% felajánlásának jelenlegi eljárási módja rendkívül bürokratikus. A külön rendelkező nyilatkozat, a rendelkező nyilatkozat méretével megegyező méretű postai boríték, a záradékolási szabályok valóban azt a látszatot keltik, hogy a törvény előírásai nem ösztönözni, hanem inkább riasztani kívánnak az adományozástól. Az önadózók hiába a kapják meg a nyomtatványt az "adócsomagban", elsődlegesen a bevallási ív megismerésére és helyes kitöltésére koncentrálnak. Azok, akiknek munkáltatói kifizető helyük készíti adóelszámolását, nem is rendelkeznek automatikusan a nyilatkozattal. Igen sokan javasolták azt, hogy magán az adóbevallási íven lehessen rendelkezni az 1% felajánlásáról. Véleményük szerint annak a rovatnak a megjelenítésével, hogy "Kívánja-e Ön adójának 1%-át egy közcélú szervezetnek felajánlani? Ha igen írja ide a szervezet nevét és adószámát...." nagymértékben lehetne egyrészt egyszerűsíteni a felajánlást, másrészt ez a figyelemfelhívás nagyságrendekkel növelné az adománytevők számát. Ez az ötlet látszólag egyszerű, kézenfekvő, és minden bizonnyal nagyon hatásos lenne. Nincs viszont tekintettel arra, hogy a jogszabály igen komolyan veszi a személyiségi jogok védelmét, s megfogalmazza: "A borítékon és a rendelkező nyilatkozatban feltűntetett adatok adótitoknak minősülnek, és ennek megfelelően védelemben részesülnek...". A kérdés csak az, hogy ez indokolt-e? Hiszen az önadózó önmaga elől "zárja el" az információt, a munkáltatói elszámolást készítő munkáltatónak pedig kísérőjegyzéket kell készítenie, s így arról, hogy ki és mennyit adományoz, már van tudomása, legfeljebb a kedvezményezettről nincs.

E problémához kötődik az a gyakran - de nem az előző hangsúllyal - felvetődő kérdés, hogy a szervezetek miért nem ismerhetik meg, hogy kik támogatták őket? A megismerés igényét elsődlegesen az a szándék motiválja, hogy köszönetet tudjanak mondani a támogatóknak. Természetesen felmerülhet az is, hogy valamely szervezet azért kíváncsi a támogatóira, mert azt akarja tudni, hogy ki teljesítette - s ki nem - a feléje tett ígéretet. Ismét hangsúlyozom, hogy az erre való igény nem azzal az elemi erővel fogalmazódott meg, mint a felajánlási mechanizmus egyszerűsítése.

Többen javasolták, hogy az 1+1%-ot lehessen összevonni, s az adózó rendelkezhessen 2%-ról, akár "világi" nonprofit szervezetnek, akár egyháznak kíván felajánlást tenni. Viszont csak elvétve vetették fel azt, hogy az 1%-ot megoszthassák több szervezet között.

Általános az a megítélés, hogy a felajánlások megtétele és a szervezethez történő eljutása között igen hosszú az "átfutási idő". A rendelkezések - az adóbevallásokkal együtt - március hónapban az adóhatóságokhoz megérkeznek, s a törvény szerint a kedvezményezetteket minden év szeptember első napjáig kell értesíteni (ez általában, ha kis késéssel is, de megtörténik). Ezt követően a nonprofit szervezetnek 30 napja van nyilatkozatának megtételére, a szükséges igazolások beszerzésére, s ezek megküldése után, általában október hónapban, tehát fél évvel a rendelkezések megtétele után jut el az adomány a címzetthez. Azt mindenki elismeri, hogy a feldolgozásra, összesítésre, a kedvezményezettek értesítésére és nyilatkozatára idő kell, de jellemző az a vélemény, hogy "az állam fél évig használja a pénzünket".

1998-ban és 1999-ben is 200-300 millió forint közötti nagyságrendű volt összességében azon a felajánlásoknak az összege, amelyekről az adózók rendelkeztek, de különböző okok miatt nem jutottak el a címzettekhez (az adószám nem volt pontos, a boríték rosszul volt záradékolva, a kedvezményezett szervezet nem működött még három éve, nem módosították a jogszabálynak megfelelően a létesítő okiratot, nem nyilatkoztak határidőre, olyan kicsi volt az összeg, hogy nem volt érdemes fogadni, stb.). Számosan tették fel a kérdést, hogy mi lett ezen felajánlások sorsa? Természetesen "bennragadtak" a költségvetésben. Egyöntetű a civil szervezetek azon véleménye, hogy miután ezen 1%-okat a nonprofit szektor támogatására szánták, ezt valamilyen formában arra is illene fordítani. Vagy növelni kellene a "bennragadt" 1%-ok összegével az Országgyűlés Társadalmi Szervezetek Bizottsága által elosztásra kerülő támogatásokat, vagy egy önálló "Civil Alapot" lehetne ebből a forrásból képezni, amelyből pályázat útján a nonprofit szervezetek a működési költségeikhez kérhetnének támogatást (a különböző pályázatok mindenekelőtt program és témafinanszírozáshoz kötődnek, és számos szervezetnek jelent gondot a működéshez szükséges források előteremtése). A felvetéssel szemben áll az a vélemény - ezt nem civil szervezetek képviselői fogalmazták meg -, miszerint a törvény szándéka éppen az, hogy az adózó választhassa meg az általa támogatásra méltónak tartott szervezetet, ezért más nem dönthet arról, hogy e szervezet helyett - ha bármilyen oknál fogva nem fogadja vagy fogadhatja a felajánlást - hova kerüljön az 1%-a. A javaslat elhangzott az Országgyűlésben is a 2000. évi költségvetési vitában - nem került elfogadásra.

Hasonló logikából vetődött fel az is, hogy a fel nem ajánlott Szja 1%-ok valamilyen formában kerüljenek a civil szervezetekhez. Ötletként elhangzott - a már korábban is nevesített - Országos Civil Alap, de szóba jött olyan megoldás is, hogy a fel nem ajánlott 1%-ok az adózók lakhelye szerinti önkormányzatokhoz kerüljenek visszaosztásra, és ott legyen kötelező a nonprofit szervezetek támogatására fordítani. Ez a felvetés gyakorlatilag automatikussá tenné, hogy az évente befizetett Szja 1%-a a civil szférához kerüljön, és háttérbe szorulna a rendelkezés személyes jellege.

A szektor részéről megfogalmazódott kritikák és a törvény módosítását szolgáló javaslatok, valamint a továbbfejlesztéssel kapcsolatos új ötletek ellenére is vitathatatlan, hogy az Szja 1+1%-a felajánlásának lehetősége a nonprofit szektor számára felbecsülhetetlen értékű jelentőséggel bír. Ez a szervezetek általános véleménye, s az elégedetlenség annak szól, hogy ebből a forrásból sokkal többet lehetne profitálni. E jogosultsága az adózóknak egy apró, de nagyon fontos lépés a demokratikus önrendelkezési formák között, az öntudatos polgári magatartás kialakulásában. Ugyanakkor az 1%-ok felajánlása évente egy alkalommal jelzésértékű is, hogy mit gondol a civil szféráról a lakosságnak azon része, amely az anyagi és szellemi javak előállításából döntő részt vállal. Az adózók - némi túlzással fogalmazva - évente szavaznak a nonprofit szervezetekről, és nagyon figyelemreméltó, hogy hányan mennek el szavazni (vagyis hányan rendelkeznek az 1%-ról), és kikre adják voksukat (kik kapják az 1%-ot). Lehet ötletelni arról, hogy milyen módon egyszerűsíthető a felajánlás, de a hatályos törvényi keretek között most mégis a civil szervezetek kezében van a nagyobb siker kulcsa. A nyilvánosság, a szektor egészének és egyes szervezetei teljesítményének prezentálása, a lehetséges támogatók megszólításának és elérésének meggyőzőbbé tétele, a visszajelzés a támogatás értelméről - ezeket a tennivalókat senki más nem végezheti el a civil szervezetek helyett. A szektor mennyiségi növekedése és minőségi mutatóinak javulása automatikusan nem vonzza az 1%-os felajánlásokat, ennek érdekében a célirányos, az adóbevallások időszakára időzített, sokszínű kampányt kell folytatni.

Tagadhatatlan, hogy erre elsődlegesen a tartalmilag és formailag "karbantartott" szervezetek képesek, amelyek tevékenységéről nemcsak január-március hónapokban, hanem az év más időszakában, folyamatosan kapnak impulzusokat a lehetséges támogatók. Az 1%-os jogszabálynak tehát hajtóereje is van.

Ezen megállapítás mellé gyorsan odailleszthető a "hosszú távú" jelző is. Három év tapasztalata alapján kimondható, hogy a jól működő és kommunikálni képes szervezetek tervezhető, biztos bevétele az 1%, és ez nagyon kevés más forrásról állítható. A már három éves múlttal rendelkező, a hatályos törvények szerint működő óvodai, iskolai és egészségügyi alapítványok, a nagyobb tagsággal rendelkező szervezetek évi "cash-flow"-jában október hónapban a bevételek között bizonyosan megjelenik az 1%-os adomány.

A hosszú távú tervezhetőség a szektor nagy optimizmusa. Arra ugyanis, hogy ez a lehetőség, az adózóknak ez a jogosítványa megszűnjön, a civil szféra egyetlen szereplője sem gondol. Nem lehet olyan rossz a költségvetés állapota, nem sérülhet úgy a társadalmi demokratizmus gyakorlata, hogy 2 vagy 5 esetleg 10 milliárd forint sorsáról ne azok és úgy döntsenek, akik a legvalósabb értékítélettel rendelkeznek közvetlen környezetük nonprofit szervezeteiről.

Itt van 2000. január-márciusa, a negyedik kampány, az adóbevallások és a rendelkező nyilatkozatok megtételének időszaka. A tennivalók három év tapasztalatainak birtokában megfogalmazhatók:

A törvény követelményeivel összhangba kell hozni a formális és tartalmi elemeket, hogy a szervezet egyáltalán támogatható legyen (létesítő okiratok, bejelentkezések, köztartozások, stb.);

Rövid, tömör prezentációs anyag készítése a szervezetről, amely meggyőz arról, hogy támogatásra méltó közhasznú tevékenységet végez, valamint tartalmazza a rendelkező nyilatkozathoz szükséges adatokat;

Olyan konkrét célok megfogalmazása, amelyek a szervezet általános tevékenységén túl vonzók és mozgósítók lehetnek;

A lehetséges támogatók tudatos számbavétele, és a hozzájuk vezető stratégiák kidolgozása. A megkeresés módjának optimális kiválasztása (személyes, írásos, hirdetéses, szórólapos, stb.);

A korábbi években már megnyert támogatói kör mellé további adományozók felkutatása;

Mindezt pontosan és gyorsan szükséges elvégezni. Ha valahol, akkor itt igaz: az idő pénz! Amely szervezet csak februárban kezdi el kampányát, már lemarad.

A szektornak tudatában kell lenni: a kormányzat készül a nonprofit szervezeteket érintő jogszabályok módosítására, ez érintheti az 1%-os törvényt is. Az eredmények felmutatása lehet kezünkben a legmeggyőzőbb érvrendszer.