232 Marosvásárhely, 1849. július 10.

Bem József honvéd altábornagy fegyverbe szólítja a székelyeket a betörő orosz csapatok ellen.

Székelyek, Gyermekeim!
Alig szabadítottalak ki benneteket az osztrák járom alúl, s imé a muszka még gyalázatosabb szolgasággal fenyeget benneteket.
Első kötelességemnek tartom nektek nyíltan megmondani mi várand reátok, ha le hagyjátok magatokat győzetni.
A muszka cár bír Ásiában határtalan pusztaságokat, hol szinte szünetlen tél uralkodik; s mellyekbe az ember növényeknek, annál kevésbé lakosoknak, nyomára sem talál. Ezen "szibériának" nevezett tartományban gazdag arany s ezüst bányák vannak, de nincsenek elég emberek, hogy ezen nemes érceket napvilágra hozzák. A zsarnok orosz kormány tehát a hadi foglyokat, valamint a legyőzött tartományokból az erős s ép embereket szibériába küldi, a bányákba. De mivel az ottani munka felette terhes és az egésségre nézve igen ártalmas a legerősebb, s legegésségesebb emberek is egy pár évig alig állhatják ki. Annálfogva az elhaltak mindég új s számos ember szállítmányokkal pótoltatnak.
Reátok is ezen sors vár székelyek, ha a muszka berontását vissza nem veritek.
Bár ki egyszer a muszka fogságába esik, az soha életben, sem annyát sem nőjét sem gyermekeit nem fogja többé meglátni; - azt több hónapokig botolva kergetik, míg rendeltetése helyét eléri, mellyett többé elhagyni neki nem lehet. Sziberia azon tágos sír, mellybe úgyszólva az emberiséget elássák, hol a föld alatti üregekbe száműzöttek, addig kéntelenek dolgozni, a legterhesebb munkát, míg csak erejök ki nem fogy.
Azok pedig kiket a muszka sereg hazájukban hágy, szolgaságba esnek: mert tudnotok kell, hogy oroszországban még a szolgaság uralkodik. A földmíves, ott tulajdona valamelly úrnak vagy a cárnak, a birtok mennyisége nem a birtok nagysága, hanem a lelkek száma szerént számíttatik, az az a férfiak száma szerént, kiket uruk másnak is eladhat s velek azt teheti a mi csak neki tetszik. A vagyon, mellyet ott a földmíves munkája által szerezhet, nője, gyermeke, mind annak tulajdona, kinek birtokába vásárlás útján jutottak, vagy a kinek a cár ajándékozta.
Látjátok tehát, hogy ha az osztrák szolgaság is nektek tűrhetetlen volt, a muszka szolgaságnak még sokkal borzasztóbbnak kell lennie.
Ne hagyjátok magatokat a kűlszín s az ígéretek által elámíttatni. Hogy az orosz sereg ott a hol betört nem öl s a lakosokat le nem koncolja, sőt, hogy még kecsegtető ígéreteket is tesz, egyedül onnan ered, mivel előbb benneteket lefegyverkeztetni s azután elevenen foglyokká tenni akar, - nagyon jól tudják, hogy a székely földön sok derék s ép ember van. Azért sietnek legelőbb is földetekre s támadnak meg benneteket Beszterce s Brassó felől.
Tehát fegyverre székelyek! fegyverre gyermekeim! Jelentékeny részével a magyar fegyveres erőnek jövök segítségtökre. De mivel a ti megmaradástuk forog kérdésben épen azért, minden egésséges s ép férfinak közülletek seregemmel egyetértőleg kell működnie: hogy az ellenség a legrövidebb idő alatt semmivé tétethessék. Nem elég Erdély határaiból kiűzni, hanem kergetni kell őt oláh, moldva s gallíciai földön mind addig míg tökéletesen semmivé tétetik.
Gyűljenek tehát mindnyájak kik magukba erőt s készséget éreznek, zászlóim alá, a marosszékiek seregeljenek össze Marosvásárhelytt, a Csíkiak Három- és Udvarhelyszékiek Udvarhelytt.
Egy hónap elegendő lesz, hogy hazátok tökéletesen az ellenségtől megtisztíttassék, de megkívántatik, hogy mindenki a csatatérre lépjen csak az aggok, asszonyok, s gyermekek maradjanak a földek mívelésére otthon.
Minden ember, ki szabadsága védelmére fegyvert fog, és a Honvédekhez nem tartozik, álladalmi költségen fog tartatni és beállása napjától számítandó egy hónap múlva 15 ezüst forintnyi jutalmat fog kapni, a mikor szabadságában álland haza mehetni.
A csatatéren elhulttak özvegyeinek s árváinak az ország részéről illendő nyugdíj biztosíttatik. Mind azok, kiknek lovuk van, lovastól együtt jelenjenek meg. Ez utóbbiak közül minden egyesnek egy hó elteltével 25 p.ftnyi jutalom fog adatni. Az esetben, ha a ló megsebesíttetnék vagy megöletnék, megfelelő árát fogja a tulajdonos megkapni. Tehát fegyverre!, mert szabadságtuk, jövendő boldogságtuk, a muszka sereg hirtelen megsemmisítésétől függ.
Az Isten győzelmünket megkönnyebbítendi. Esmeritek a magyar alkotmányos kormánytól ígértt jövendőt Szabadság és Egyenlőséget! És nem is fog ezentúl senki katonai szolgálatra kényszeríttetni, melly szinte az egész életéig tartott az osztrák kormány alatt. Csak a fiatalság 18-24 évig fog 4 évig katonai szolgálatot tenni mellynek eltöltével haza térhetnek s magokról rendelkezhetnek. Az önkéntesek 24 éven túl csak addig fognak szolgálni, mennyire magokat kötelezendik. Mindenkinek egyátalában teljes szabadságában álland személye s vagyona fölött rendelkezhetni. Egy részről a legborzasztóbb szolgaságot más részről szabadságot, nyugalmat, boldogságot s dicsősséget várhattok!
Tehát még egyszer fegyverre! s kevés idő alatt a benyomulttak meglesznek semmisítve.
Marosvásárhelyen Július 10-éán 1849.
Az erdélyi magyar sereg fővezérségétől
BEM J. m. k. altábornagy

HL 1848/49: 52a/273.
Magyar nyelvű nyomtatvány.

233 Nagyigmánd, 1849. július 11. délelőtt 10 óra

Haynau cs. kir. táborszernagy megküldi Bechtold altábornagynak hadműveleti utasításait arra az esetre, ha a magyarok komáromi táborukból éjszakai kitörést kísérelnének meg.

Nagyságos báró Bechtold cs. kir. altábornagy és hadosztályparancsnok úrnak, Mocsán
Mivel az ellenség már néhány nap óta egészen tétlenül viselkedik az elsáncolt táborában, és még mindig jelentős ereje van Komáromban összevonva, ezért feltehető, hogy minden oldalról körülzárva, kétségbeesett helyzetében arra határozza el magát, hogy egy éjszakai támadást hajtson végre hadseregünk egy része ellen, vagy akár azt is megkísérli, hogy valahol áttörjön.
Ezért valamennyi hadtest- és önálló csapatparancsnok figyelmét fel kell hívnom egy ilyen lehetséges esetre és egyúttal ki kell fejeznem a teljes meggyőződésemet, hogy az előőrsök kellő ébersége és a táborozó csapatok talpraesettsége mellett minden ilyen ellenséges vállalkozásnak meg kell törnie a csapataink szilárdságán és kudarcba kell fulladnia.
Ennek ellenére a legnagyobb elővigyázattosságot kell tanúsítani, és a következő rendelkezések a legszigorúbb zsinórmértékül szolgálnak:
Valamennyi csapatrész előőrseit éjszaka, - ahogy ezt a harctéri utasítás előírja - kissé vissza kell vonni, s meg kell őket erősíteni, és ahol gyalogos előőrsök vannak, ott meg kell határozni azok gyülekezési helyét és az állást, ahol odavágtató lovasok elől védelmet találnak.
A mély csatarend, amelybe az általános táborozást már elrendeltem és amire ismételten utalok, tökéletesen alkalmas az azonnali ütőképesség biztosítására, és különösen a gyalogság számára a legjobb eszköz a leggyorsabb tömörülésre.
Ha kitör az ellenség, akkor valamennyi zászlóaljnak azonnal tömörülnie kell a kisebb részlegeknek pedig egységet kell alkotniuk és ki kell tartaniuk.
A lövegeket úgy kell irányítani, és már úgy kell őket felállítani, hogy a netán előnyomuló ellenség hatásos kereszttűzbe kerüljön, és a fedezetüket a táborban is folyamatosan meg kell kapniuk.
A lovasságból erős készültségi részlegeket kell kijelölni, akiknek fel kell nyergelniük és fel kell kantározniuk, hogy rögtön előre tudjanak törni.
Báró Bechtold altábornagy hadosztálya egy részének már az első ágyúlövésre, amely netán Harkályon vagy Pusztacsémen esik, azonnal lóra kell ülnie és odasietnie, hogy az ellenségnek a szárnyába essen.
Az 1. hadtest a terep adottságai által bár jobban védve van egy támadástól, ezzel szemben igen közel van az ellenség elsáncolt vonalához.
Ahogy az 1. hadtest célszerű védelmi intézkedésekkel, torlaszokkal és lövegállásokkal megerősíti az állásait, és a tartalék hadtest Harkályon szintén valamennyire elvégezte a megerősítést, úgy haladéktalanul meg kell ezt tenni Pusztacsémmel is és a Wolf-dandárral Mocsán. A Wolf-dandárnak ellenséges támadás esetén be kell törnie Mocsára, és ezt a helységet meg kell tartania.
Mivel az ellenség ilyen vállalkozások során mindig az állásaink réseit keresi, ezért rendkívüli fontosságú, hogy az egymástól elválasztva táborozó seregrészek éjszaka idején közbülső őrszemek és igen mozgékony járőrözés által összeköttetésben maradjanak.
Ha az ellenség valóban áttöri e rések egyikét, miközben a Pusztacsém és Mocsa közötti terület számára a legelőnyösebb lenne, mégsem szabad a legsúlyosabb felelősség terhe mellett semmi esetre sem a jobbra és balra táborozó csapatoknak megkezdeniük a visszavonulásukat, hanem egymás felé kell fordulniuk, és az ellenségnek mindkét oldalról a szárnyát kell megtámadni, elnyomni és elzárni a vártól.
Ha egy őrült huszárrészleg mégis áttörne, senki se lássa benne mindjárt a harcvonal veszélyeztetését, hanem idézze inkább az emlékezetébe, hogy az ellenség egy kitöréssel, amelyben csupán lovasságot és lövegeket alkalmaz, bár lármát csaphat, de stratégiai sikert nem érhet el.
A 2. hadtestnek éjszakára szintén meg kell kettőznie az előőrséget és a legnagyobb óvatosságot kell tanúsítania. Ha fölényben lévő erők visszavonulásra kényszerítenék, akkor, miként ezt már megparancsoltam, 3-4 zászlóaljat és a szükséges ágyúkat azonnal a hídfőbe veti, amelyeknek ezt a legvégsőkig tartaniuk kell.
Ilyen esetben nem fogom elmulasztani, hogy biztosítsam a szükséges erősítést, amely az ellenségnek a Csallóközben a szárnyába és a hátába esik. Egyelőre az a határozat marad érvényben, hogy a Raischach-dandár, abban az esetben, ha az 1. hadtestet nem éri egyidejűleg egy túlerejű támadás, azonnal a hídfőbe és a csallóközi támadáshoz lesz diszponálva.
Végezetül meg kell még említenem, hogy valamennyi hadtest pontosan adja meg minden részlegnek a helyet és az irányt, ahol működnie kell, és ahova szerencsétlen esetben vissza kell vonulnia. Valamennyi csapatparancsnokot ki kell oktatni az egész hadsereg felállásáról, hogy ne keletkezzék zűrzavar, és hogy ne ismétlődjék meg a sokszor bekövetkezett eset, hogy a saját csapatainkat lőjük.*
Haynau táborszernagy

HL 1848/49: 37/198.
Német nyelvű, eredeti tisztázat fordítása.
Egykori bécsi jelzet: KAW 173. fasc. 1849 - 7 - 35.
*Az irat első oldalának bal alsó részén Haynau vezérkari főnökének, Ramming alezredesnek a megjegyzése áll: Die Expedition wurde bis zum 13ten Juli aufgehoben. Ramming Ob[er]stl[eutnan]t.

234 Nagyigmánd, 1849. július 12.

Haynau cs. kir. táborszernagy Bechtold altábornagyhoz intézett leiratában helyteleníti, hogy nevezett hadosztálya a július 11-i komáromi csatában nem a kiadott utasítás szerint működött, és nem támadta meg lovasságával a magyarok szárnyát.

Nagyságos báró Bechtold cs. kir. altábornagy, hadosztályparancsnok úrnak
Sajnálattal kellett a tegnapi csata során észrevennem, hogy nagyságod az ön alá rendelt csapatokkal nem a pontosan megjelölt parancs szerint járt el, és ezáltal a helyes várakozásaim nem teljesülhettek.
A parancsban elrendeltem, hogy ha a Pusztaharkályon felállított tartalék hadtestet túlerővel megtámadnák, akkor a lovas hadosztály azonnal essen az ellenség szárnyába, és meg kellett volna azt támadnia.
Ez nem történt meg, és habár nagyságodat az ellenség Ószőny felől lekötötte, de legalább egy dandárt kellett volna küldenie a fenyegetett pontra, amelynek az állásunk legfontosabbjaként minden mellékcélt meg kellett volna előznie.
Mikor délután a csata kiterjedt az egész vonalra, és az orosz hadosztály is beérkezett a tartalék hadtest jobb szárnyára, a lovas hadosztályból még mindig semmit sem lehetett látni. Hosszabb idő után gróf Mennsdorf ezredes úr egy közlegényt küldött hozzám azzal a kérdéssel, hogy mi a teendője az ezredével. Egy futártiszt által azonnal kiadtam számára a parancsot az előnyomulásra, és a gyalogság jobb szárnyának a mentesítésére. Ez csak vontatottan történt meg. Azt kellett feltételeznem, hogy az ezredes úr nem kapott öntől instrukciókat.
Amikor megküldtem önnek a leghatározottabb parancsot, hogy az egész csapatával nyomuljon előre, akkor úgy teljesítette ezt a parancsot, miként ezt az e hó 11-i beszámolójában jelenti, hogy csak lépésben nyomult előre az orosz oszlopok jobb szárnyán.
Nem titkolhatom el nagyságod elől, hogy ez az esemény nagy zavarba hozott engem, ugyanis, ha a lovas hadosztály a döntő pillanatban elérte volna ezt az oly fontos pontot, - amelyet egy lovassági tábornoknak nem kell előre kijelölni, hanem önmagától is a szemébe kell ötlenie, - akkor, azáltal a rendkívüli bátorság által, ami valamennyi csapatát áthatotta, még fokozhattuk volna az ellenség veszteségét, ami a tegnapi csata után - amelyben az egész alárendelt hadsereg hősiességben felülmúlni látszott önmagát - várható lett volna.
Haynau táborszernagy

HL 1848/49: 37/280.
Német nyelvű, eredeti tisztázat fordítása.
Egykori bécsi jelzet: KAW 173. fasc. 1849 - 7 - 40.

235 Hódmezővásárhely, 1849. július 13.

Ormai Norbert honvéd ezredes jelentése a magyar főhadparancsnokságnak Szegedre négy vadászezred szervezéséről és beosztásáról.

Honvéd Vadász Ezredek főparancsnokságátul
A Magyarhoni főhadi Kormánynak! Szegeden
H.M.Vásárhely julius hó 13-án 849.
Kötelességemnek eleget teendő kívánom jelenteni a tisztelt főhadi kormánynak, miszerint az országos kormányzó úrnak, szintúgy mint a hadügyministeriumnak magas rendelkezése folytán sikerült részint Magyar honban, részint Erdélyben, három és fél magyar honvéd vadász ezredet egybeállítni, mellynek összes létszáma a 8000 főt meghaladja s amellyekbül fölszerelve és az ellenség előtt áll:
az 1ső M. honvéd vadász ezredbül
a.) Magyarhonban 5 osztály (egy a Görgei táborában, négy a Dembiczkiében)
b.) Erdélyben 1 osztály
a 2dik M.honvéd vadász ezredbül:
a.) Erdélyben fölfegyverezve az ellenség előtt 8 osztály
a 3dik M. honvéd vadász ezredbül fölfegyverezve:
a.) Magyar honban 2 osztály Simonfy dandráparancsnok alatt N.Váradon táborban.
b.) Erdélyben 6 osztály - a Mocok ellen a havasokon.
a 4dik honvéd vadász ezredből:
a.) Fölszerelve fegyverben az Erdélyi részekben ellenség előtt 2 osztály.
b.) fölszereletben magyarhonban HMVásárhelyt alakulóban 2 osztály. Melly utolsó 2 osztály is rövid időn remélhetőleg fegyverekkel el fog látatni és ellenség eleibe állítatni.
A honvédvadász ezredek főparancsnoka
Ormai Norbert h. ezredes

HL 1848/49. 37/30.
Magyar nyelvű, eredeti tisztázat.

236 Szeghegyi tábor, 1849. július 13.

Guyon Richárd honvéd tábornok értesíti Kmety György tábornokot, hogy a különböző helységeket milyen erővel szállta meg az ellenség.

A bács-bánáti hadtest főparancsnokságától
Kmety tábornok úrnak Kernyáján
Szíves betekintésre mellékelten megküldöm önnek a csatorna-vonal megtámadásának a diszpozícióját.
Az ellenség állásáról közlöm önnel azt, amit be tudtunk szerezni.
Zombor és Szivác: állítólag egyáltalán nincs megszállva.
Kula: 1 zászlóalj gyalogság, 1 osztály lovasság, 10 ágyú; a két hidat leszerelték. A sörfőzdénél levőt éjszaka bontották le.
Cservenka: 500 emberrel és 2 ágyúval van megszállva.
Verbász: itt van az ellenség ereje összevonva, 40(?) ágyú, 12-15000 ember, de a nagyobb része újonc a határőrvidékről.
S[zent]tamás: megszállva 3000 ember és 6 ágyú által.
Újvidék: megszállva rácok által.
Sóvé: itt van Jellačić főhadiszállása, ahol a Jellačić-huszárok 3 százada és 50 szerviánus* tartózkodik.
Guyon v[ezér]ő[rnagy]

HL 1848/49: 37/237.
Német nyelvű, eredeti tisztázat fordítása.
Egykori bécsi jelzet: KAW 186. fasc. 1849 - 7 - 150.
* Szerb.

237 Huszt, 1849. július 15.

Kazinczy Lajos honvéd ezredes levele Perczel Mór tábornok hadteste összpontosításának nehézségeiről és hiányos felszereléséről. A határ védelméhez szükségtelen csapatok Munkács-Ungvár-Eperjes vagy Tokaj felé indítja. A visszavonulási pont Namény. 8000 fős hadtestét 18-19-én Munkácson vonja össze. Kéri, hogy tájékoztassa a hadműveleteiről.

Perczel tábornok úrnak!
A parancsnokságom alatti hadtest összpontosítása, több oldalról akadályozás álván ellent, csak nagy erőltetéssel, még alig sikerült - embereim nagy része szintúgy még felszereletlen -, tespedni mindamellett tovább egy helyt nem tudok s annál fogva a reám bízott határszéki védelemtől elvonható haderőt tegnapi napon útnak indítottam Munkács felé, onnan Ungvárra menni szándékom, és aztán amint az események igényelendik Eperjes vagy Tokaj felé visszavonulási pont Namény.
Ungváron, de még előbb is Munkácsra reménylem tábornok úr serege mozgalmairól újból szíves lesz tudósítani, mert saját mozdulataim is ettől feltételeztetvén, a siker talán mind két részről is ettől fog függeni.
Hadtestem, mely összesen mintegy 8000 főből áll, Munkácson 18-19kén lesz összpontosítva.
Kazinczy ezredes

HL 1848/49: 37/429.
Magyar nyelvű, eredeti tisztázat.
KAW SchA AFA KiU 186. fasc. 1849 - 7 - 165.

238 Szeged, 1849. július 15.

Szabó Imre államtitkár tájékoztatja Görgei tábornokot a többi hadtest helyzetéről és tevékenységéről, továbbá híreket kér a felső hadsereg felől.

A hadügyminisztériumtól
Görgei tábornok úrnak
Tábornok úr tudomására hozzuk azokat a hadműveleteket és diszpozíciókat, amelyeket a legutóbbi időben a többi hadtest foganatosított.
A 9. hadtest Wysocki tábornok úr alatt, továbbá a Perczel tábornok úr újonnan összeállított hadteste, amelyek Mészáros altábornagy úr főparancsnoksága alatt állnak, a vasútvonal mellől Hatvan felé vonultak.
A déli hadsereg egy része immár Vetter altábornagy úr személyes vezetése alatt általános támadó hadműveletet hajtott végre Titel ellen, amelynek az a fő célja, hogy Jellačić ellenséges hadtestét elvágja az utánpótlási vonalától.
Korponay ezredes népfelkelőkkel és néhány reguláris alakulattal megszállta Tiszafüredet és Egyeket, és karöltve Knezić tábornok úrral, aki szintén egy mozgó oszlopot vezet, el akarja űzni az ellenséget Tokajról, és ezáltal a Felső-Tisza birtokába kíván jutni. A paksi hidat Dembiński altábornagy úr parancsára kezdetben Bajára, majd onnan a csatornán Monostorszegre szállítják le. Szeged nagyon meg lesz erősítve; védelem céljára. Végezetül bátorkodom némi tájékoztatást kérni a felső hadseregről.
Szabó hadügyi államtitkár

HL 1848/49: 37/430.
Német nyelvű, eredeti tisztázat fordítása.
Egykori bécsi jelzet: KAW 186. fasc. 1849 - 7 - 160.

239 [ ? 1849. július 16.]

Stuller Ferenc kormánytanácsos a kormányzóhoz felterjesztett eredeti jelentés alapján kivonatos tájékoztatást küld egy meg nem nevezett szervnek Perczel Mór tudósításáról, amelyben az beszámol a Tisza-vonal védelméről, az ellenség mozdulatatairól és Szeged megvédéséről.

Perczel Mór tábornok az ország kormányzóját következőkről tudósítja, mellynek másolatát van szerencsém közölni, miután az eredetit kormányzó úrnak futár által megküldém:
Az ellenség kezd szorítani.
Knézsich rendeletem nyomán Tokajt elfoglalá, honnét az ellen kitakarodott. Korponay T.Füredet, Polgárt és az egész Tisza vonalt tartsa.
Kazinczy rendeletet nyer, Knézsichel összeköttetésben lépni. Cibakháza jól fedezve.
Szolnokon Lenkei hadosztálya 8000 emberrel. A főhad Abonyban mintegy 17000 fő.
A Tiszántúl összesen Knézsich, Korponay és a N.Váradon hagyatni rendelt erő Cserey alatt mintegy 8000 fő, Tiszán innen 26 000.
Az ellenség már 14kén Gödöllőn egyesíté magát az Árvából lejött erő a Miskolci erő két harmadával. Poroszló körül maradhatá vagy 12 000 fő. És így Tiszán inneni állásom két oldalról is fenyegetve Újszászról ma ide Abonyba jövék, egy részről Szegedet mennyire lehet fedezendő, más részt Tiszán úti sietésem is biztosító. Seregeim ujjak; de talán valamit még is tehetnek Desewffi hadai elkényeztetve, a lengyelek féktelenek; mindennap bor! ez nállam nem ment.
Az ígért fegyvert, lőkupakot, gyutacsot és 6fontos üteget kérem; mert igen kevés ágyúm. Pénzem mind ki fogyva, sietve kérek 120 000 ftot.
Seregem nem akarom kockáztatni, mert a felső sereg legutolsó megmentése, és már most tökéletes elzáratása után már most mondható ettől függ életünk.
Én holnap, vagy holnapután átkelek a Tiszán, onnét védendő Szegedet is.
Perczel Mór mk. Július 16. 1849.
Stuller Ferenc korm. tanácsos

HL 1848/49: 38/64.
Magyar nyelvű, korabeli fogalmazvány.
KAW SchA AFA KiU 186. fasc. 1849 - 7 - 173.

240 Komárom, 1849. július 18.

Klapka György honvéd tábornok jelenti Görgei Artúr hadsereg-főparancsnoknak, hogy egy őrjárata elfogta az ellenség három levelét, amelyben Csorich cs. kir. altábornagy felszólítja Pott vezérőrnagyot és Grabbe altábornagyot, hogy vonuljanak a Szentpéter és Hetény közötti fennsíkra. Híreket kér a hadsereg felől.

Klapka tábornok
Görgei tábornok és fővezér úrnak saját kezébe ott, ahol
A Lehel-huszárok egy őrjárata tegnapelőtt 16-án megtámadott egy ellenséges járőrt és 2 foglyot ejtett, akiknél fontos üzenetek voltak. Három levél volt Csorich altábornagytól Pott vezérőrnagyhoz és Grabbe orosz altábornagyhoz. Az elsőben azt írta Csorich szolgálatilag, hogy amilyen gyorsan csak lehet, nyomuljon előre a Sz[en]tpéter és Hetény közötti fennsíkra, és zárja körül a várat erről az oldalról is. Magánúton megismételte ezt a parancsot, azonban hozzáfűzte, hogy a gyors előnyomulásnak semmi más célja sincs, mint az, hogy Grabbe orosz altábornagyot gyorsabb utánanyomulásra bírja.
A magához az orosz altábornagyhoz intézett 3. levélben egészen alázatosan felszólította őt Csorich, hogy Kálnán keresztül szintén a fent említett fennsíkra vonuljon utána, mivel a csupán 5 zászlóaljból és 6 lövegből álló Pott-dandár nem tudja erről az oldalról a teljes körülzárást ellátni. Ebből a levélből megállapítható, hogy Grabbe orosz tábornok vagy nem akar előrenyomulni, vagy más rendelkezést kapott. Ez annál valószínűbb, mivel biztos hírek szerint 16-án este sem Léván, sem Kálnán nem voltak oroszok, ezzel szemben azonban Surányban állítólag igen.
A Pott-dandár, amelynek már tegnap kellett volna Hetényig előrenyomulnia, még nem jelent meg, sőt, még magában Érsekújvárban sem volt tegnap este osztrák katona. A vár tehát jelenleg csupán a jobb Duna-parton és a Csallóköz felől van körülzárva, éspedig 2 osztrák hadtest által, amelyek egyikét a Csallóközben Csorich altábornagy vezényli. Az ellenség eddig még nem tett második kísérletet az elsáncolt táborra, amelyet én 13 zászlóaljjal tartok megszállva, sőt ellenkezőleg, az egész vonalon elsáncolja magát, és igen szerényen viselkedik.
Tábornok úr hadseregének előrenyomulása felől a legkülönbözőbb hírek keringtek, míg a tábornok úrhoz küldött hírnök által meg nem tudtam, hogy a hadsereg Nógrád megye felé Rétságra vonult. Abban a reményben, hogy tábornok úr ezt a levelet biztosan megkapja, kérek tudósítást a hadsereg mozdulatai és szándékai felől.
Szolnokról kaptam hírt, ott a Wysocki-hadtest áll és Perczel alatt a népfelkelés, mintegy 32 000 fő. A Tiszán túl nincsenek oroszok. Azok, amelyek Debrecenig nyomultak előre, újból visszahúzódtak.
Klapka tábornok

HL 1848/49: 38/227.
Német nyelvű, eredeti tisztázat fordítása.
Egykori bécsi jelzet: KAW 186. fasc. 1849 - 7 - 185.

241 Főhadiszállás Nagykáta, 1849. július 19.

Mészáros Lázár honvéd altábornagy jelentése a hadügyminisztériumnak Görgei megsegítéséről, a hadsereg egyesítéséről és Szeged megvédéséről.

A fővezérségtől
A magas hadügyminisztériumnak Szegedre
A magas hadügyminisztérium e hó 18-i 24142. szám alatti jegyzékére van szerencsém válaszolni, hogy a kormányzó úr július 15-i 9302. számú intimátumát csakugyan megkaptam, és teljesen ennek szellemében cselekedtem volna, ha minden feltételezés vagy várakozás ellenére nem jött volna közbe Görgei tábornok úr elvonulása Komáromból egy 25-30 000 fős hadsereggel. Megbízható hírek ágyúdörgésről beszélnek, azonban csak ma érkezett biztos értesítés a fővezérséghez a beteg Pikéty ezredes által, hogy Görgei tábornok annak ellenére, hogy Klapka tábornok július 12-ről minden elvonulást csak a távolabbi jövőbe helyezett, 13-án erőltetett menetekben Vácra vonult, 15-én és 16-án ott előnyösen megütközött, és erős veszteséget okozott az ellenségnek; 17-én a hadtest Pest irányába akarta keresztülvágnia magát, amikor egy jelentős osztrák erő Pestről Miskolc felé vonulásáról szóló álhír megváltoztatta az irányát Balassagyarmatra, ahova Görgei tábornok 18-án érkezett meg, és Losonc felé kezdte meg a vonulását.
Perczel tábornok úr hadteste, hogy feltartóztassa az oroszok gyors előrenyomulását, Újszásznak vette az irányt, majd innen Hatvan felé szándékozott előrenyomulni, amikor részben a kormányzó úr fent említett intimátuma, részben Klapka tábornok úr 12-i jelentése a hatvani előrenyomulás helyett egy oldalmozdulatot tetetett vele Abonyba. Ide 17-én beérkezve jött az első értesítés a váci csatáról. Erre az első értesítésre 18-án Nagykátának vette az irányt, 19-én a lovassággal Fényszarú felé előrenyomulva, miközben a gyalogság Szolnok felé vonult, ahova a lovasság követni fogja.
Habár a kormány a Duna, a Tisza és a Szeged közötti vonal fedezetét adta feladatul a hadsereg-főparancsnokságnak, nem kevésbé lépett közbe egy 25 000 fős hadsereg ellenséges átkarolástól való megmentésének szükségessége egy eltérítés által, mert oly sok ezer ember megnyeréséből, még Szeged azonnali feladása árán is, több hasznot húzhatna a haza.
Ennélfogva a szándék a bal parton Tiszafüred felé vonulni, hogy vagy magunkra vonjuk az ellenséges hadsereg egy részét, vagy előnyösen hátba támadjuk azt. Ha ez sikerülne, akkor a Görgei-sereg meg van mentve és Tokajnál, amit Knezić szállt meg, egyesülni tud Knezić tábornokkal és Kazinczyval, és ezáltal újból egy 40 000-es hadsereg lenne Görgei és Knezić alatt, és egy 25 000-es lenne Perczel alatt szolgálatra készen.
E körülményeket figyelembe véve elnézést kérünk, azonban egy ilyen nagy cél elérése érdekében némileg el kellett térni a kormány tervétől. Annál inkább, mivel semmilyen pesti erő sem lépte még át a vasútvonalat, következésképpen 10 napot igényelne a Szegedre érkezés, amelynek védelmére a hadsereg bár törekedni fog, hogy idejében Szegedre érkezzen, de határozott bizonyosságot csak akkor lehetne adni, ha Perczel tábornok hadteste megérkezik Törökszentmiklósra, ahova ez csak 12-e és 23-a között fog beérni.
Eközben a kormány - mivel Jellačić Titelre húzódott vissza és egy újabb kibontakozást könnyen meg lehet itt akadályozni - bizonyára előnyomultathatna Vetter tábornok seregéből 12 000 főt. Ezzel, valamint a csapatokkal, amelyek Baján állnak, az odavont 6000 fővel zászlóaljak szervezésére, és jelentős népfelkeléssel a szegedi sáncokban felállítva addig feltartóztathatják az ellenséget, amíg a Perczel-hadtest nem vonulna a kormány segítségére.*
Mészáros Lázár altábornagy, fővezér

HL 1848/49: 38/25.
Német nyelvű, eredeti tisztázat fordítása.
Egykori bécsi jelzet: KAW 186. fasc. 1849 - 7 - 201.
*A borítólap címzése alatt a következő megjegyzés áll: Futár által. Reggel 5 órakor. Sürgős.

242 Szeged, 1849. július 20.

Aulich Lajos honvéd tábornok és hadügyminiszter értesíti Mészáros Lázár altábornagyot, hogy Vetter altábornagy július 21-én megkísérli Titel elfoglalását. A továbbiakban Knezić Tokaj elleni tüntetéséről, a szegedi sáncok építéséről és Kazinczy hadtestének a tiszai hadsereghez történt csatolásáról ad tájékoztatást.

Mészáros altábornagy úr hadsereg-főparancsnokságának Abonyban
Válaszként nagyságod Abony, 1849. július 16-i jelentésére van szerencsém közölni, hogy a Bácska Vilovától Titelig újból a mi kezünkben van, és megnyílt a közlekedés a péterváradi erőddel.
Holnap Vetter altábornagy úr megkísérli Titel bevételét. Akár sikerül ez, akár nem, ezt követően a déli hadsereg egy része nagyságod rendelkezésére bocsátható, hogy szükség esetén támadó hadműveleteket hajtson végre, miként azt ön egészen helyesen megjegyezte.
E cél támogatására Knezić tábornok úr Tokajból tüntetést hajthatna végre az ellenség hátába.
Szeged előtt Pest irányába egy elsáncolt állást építünk, a Bácska felé már van egy, avégett, hogy kedvezőtlen körülmények esetén egy szorongatott hadsereg védelmet találjon.
Egy Péterváradon túli támadó hadművelet a jobb Duna-parton a jelenlegi helyzetünkben nem látszik célszerűnek, mivel jelenleg arról van szó, hogy a bal Duna-partot és a jobb Tisza-partot megtartsuk, s ezáltal minél kevesebb területet és így létfenntartási eszközt veszítsünk.
Nagyságodnak értesítenie kellene Bem altábornagy urat, hogy Kazinczy ezredes hadteste bekebeleztetett a tiszai hadseregbe, evégre ne csináljon vele kombinációkat.
Aulich

HL 1848/49: 38/313.
Német nyelvű, eredeti tisztázat fordítása.
Egykori bécsi jelzet: KAW 186. fasc. 1849 - 7 - 206.

243 Dubicsány, 1849. július 21.

Poeltenberg Ernő honvéd tábornok jelenti Görgei Artúr tábornoknak, hogy a 7. hadtest tisztikara nem fogadta el az orosz parlamenterek által átadott békeajánlatot.

7. hadtestparancsnokság
Görgei Artúr tábornok és fővezér úrnak Putnokon
A magyarországi békekötés feltételei vonatkozásában, amelyeket az orosz parlamenterek adtak át a hadseregnek, a 7. hadtest tisztikara a következőképpen nyilatkozott:
1-ször - amit nekünk átadtak, azok nem békefeltételek, hanem kapitulációs feltételek a magyar hadsereg számára, amelynek esze ágában sincs, hogy kapituláljon. Azonkívül ezek sértőek egy olyan tisztikar becsületére, amely a legszentebb dolognak tartja, hogy hű maradjon az esküjéhez, és semmi körülmények között sem alacsonyodik le soha annyira, hogy a haza javát feláldozza az egyéni érdekeiért.
Ahhoz, hogy békefeltételeket akár csak meghallgassunk, a legnagyobb mértékben becsületeseknek, és az ország érdekeit figyelembe vevőknek kell lenniük.
Ha bennünket, katonákat kérdeznek meg a feltételek felől, akkor a fő feltétel a megőrzése az V. Ferdinánd király őfelsége által adományozott és szentesített alkotmánynak, amelyre bennünket feleskettek, és amelynek fenntartásáért harcoltunk.*
Poeltenberg tábornok

HL 1848/49: 38/430.
Német nyelvű, eredeti tisztázat fordítása.
Egykori bécsi jelzet: KAW 186. fasc. 1849 - 7 - 215.
*Az irat címoldalán a következő feljegyzés áll: Zur eigenhändigen Eröffnung.

244 Abony, 1849. július 23.

Mészáros Lázár fővezér levele Aulich Lajos hadügyminiszternek az alvezérek közötti egyenetlenségekről, valamint a kormánynak a főparancsnok megkerülésével hozott intézkedéseiről. Olyan főparancsnokra lenne szükség, aki mindenki bizalmát élvezi.

A hadsereg-főparancsnokságtól
A hadügyminisztériumnak
Csatoltan alázatosan megküldöm Kazinczy ezredes egy jelentését, amelyből a hadügyminisztérium megláthatja az ottani eseményeket, valamint az innen számára kiadott parancsot.
Megláthatja továbbá a minisztérium, hogy a szerencsétlen ütközet után mit rendeltünk el innen Perczel tábornok számára.
Végül, bár Perczel tábornok még semmilyen engedetlenséget sem követett el, mégis - abban az esetben, ha az egyesülés Görgei tábornokkal megvalósul - túl sok ellenséges egyént látok ahhoz, semhogy ezzel nyugodtan szembe lehetne nézni. Szerencsétlen csillaga a hazának, hogy valamennyi mostani alvezér teljességgel meg van győződve arról, hogy tökéletes hadvezér - fővezérre gondoltam - és mégis, egyik sem bírja a másik bizalmát, és a jelenlegi parancsnokság is ebben a betegségben látszik szenvedni, mert a kormány, habár ő nevezte ki a főparancsnokságot, maga is tanácsokat ad az alvezéreknek úgy, hogy előbb mindig egy tanácskozásnak kell lezajlania a megteendő hadmozdulatok egyeztetése céljából.
Ez egy olyan visszásság, amely döntő pillanatban hátrányokat okozhat, amit idejében meg lehetne előzni egy olyan fővezér választásával, aki bírja mindenki bizalmát, amit a jelenlegi most nem élvez, és nehezen fogja azt megszerezni, mivel nem kényszeríthető ki.
Mindez szolgáljon szíves tájékoztatásul a hadügyminiszter úrnak.
Mészáros Lázár altábornagy, fővezér

HL 1848/49: 39/13.
Német nyelvű, eredeti tisztázat fordítása.
Egykori bécsi jelzet: KAW 186. fasc. 1849 - 7 - 231.

245 Sepsiszentgyörgy, 1849. július 23.

Gál Sándor honvéd ezredes értesíti Beke József ezredest, hogy Bem tábornok átlépte a moldvai határt, ő pedig a Szemeriáig előrenyomult ellenséget visszaszorította Előpatakra.

Gál Sándor ezredes
Beke József ezredes úrnak Nagyváradra
Ezennel értésére adom ezredes úrnak, hogy Bem altábornagy úr egy diverziót hajt végre Moldvába.
Őexcellenciája tegnap át is lépte a csapatokkal a határt.
Ezáltal más irányt fog venni az ellenség hadművelete, éspedig elhúzódik az ellenséges csapatok előnyomulása Belső-Erdélybe.
Én 8000 emberrel Sepsi[szen]tgyörgyön állok és sakkban tartom a Brassóban és Földváron álló ellenséges csapatot.
Az ellenségnek tegnap a birtokában volt a Hídvég és a Szemeria közötti hegység. A 2 zászlóalj erejű elővédje szintén Szemeriáig nyomult előre, az előőrseim azonban 2 órás csatárharcban visszavetették őket Előpatak irányába, habár a mi előőrségünkből csupán két század került a csatában bevetésre.*
Gál ezredes

HL 1848/49: 39/142.
Német nyelvű, eredeti tisztázat fordítása.
Egykori bécsi jelzet: KAW 188. fasc. 1849 - 7 - 14.
*Azonos tartalmú értesítést küldött Gál Forró alezredesnek is. Az irat címzésénél Nagyvárad alatt Arad is szerepel.

246 Szolnok, 1849. július 23.

Mészáros Lázár honvéd tábornok jelenti a hadügyminisztériumnak, hogy Perczel elindult Kőrösre, Lenkey pedig azt kapta feladatul, hogy egy-egy zászlóaljjal szállja meg Tiszafüredet és Szolnokot. Kéri a fővezérség alóli felmentését.

Mészáros Lázár altábornagy
A magas hadügyminisztériumnak, Szegeden
A július 22-i 3811/B. számú nagybecsű parancsra van szerencsém jelenteni, hogy - miként már tegnap kifejtettem - a magas parancs értelmében Perczel tábornok úr Abonyban álló hadteste Kőrösre és Kecskemétre fogja venni az irányt, ezért ma csak alázatosan ismételni tudom ezt a jelentést, hogy a hadtest ma reggel 4 órakor megkezdte a menetét Kőrösre. Lenkey ezredes úr hadosztálya azt a parancsot kapta, hogy egy zászlóaljat vessen Tiszafüredre, egy zászlóaljjal szállja meg Szolnokot, a bal parton rendezkedjen be védelemre, és az ellenség közeledésekor bontsa le a hidat; Cibakházát, fontos átkelő pontként, erősen védelmezze, és a hadosztálya többi részével vonuljon Szeged felé.
Abból kifolyólag, hogy két önállóan tevékenykedő parancsnok egymás mellett nemigen érti meg egymást, áthelyeztem a főhadiszállásomat a Tisza bal partjára, a pénztárt és egyéb málhát a Lenkey-hadosztállyal menetelni hagyva. Ami a személyemet illeti, Tiszaföldvárra megyek, és holnap, e hó 24-én Szentesen leszek található, és csak az a kérésem, hogy mentsenek fel e kínos beosztásból egy olyan személy által, aki élvezi mind a kormány, mind a csapatok bizalmát.*
Mészáros Lázár altábornagy, fővezér

HL 1848/49: 39/174.
Német nyelvű, eredeti tisztázat fordítása.
Egykori bécsi jelzet: KAW 186. fasc. 1849 - 7 - 240.
*A borítólap címzése alatt a következő megjegyzés áll: Hivatalból, visszatérő futár által. Indult 9 1/2 órakor délelőtt.

247 Szeged, 1849. július 23.*

Aulich Lajos honvéd tábornok és hadügyminiszter levele Görgei Artúr tábornoknak a hadsereg erői egyesítésének szükségességéről, valamint Mészáros Lázár altábornagy hadseregének erejéről és helyzetéről.

A hadügyminisztériumból
Görgei Artúr altábornagy úr hadsereg-főparancsnokságának, ott, ahol
Igaz hazafiúi lelkesedéssel vettük a hírt, hogy nagyságod e hó 21-én oly sok hősi harc után szerencsésen megérkezett Miskolcra.
Az osztrák és az orosz csapatok valószínűleg egyesültek már Pesten, - halaszthatatlanul egyesíteni kell a mi erőinket is, nehogy részenként megverjenek bennünket.
Mészáros altábornagy úr hadserege mintegy 30 000 emberrel és 78 löveggel e hó 22-én Abonyban állt, és eddig az volt a feladata, hogy a Tisza jobb- és a Duna bal partját, tehát a hadiforrások** pontjaként Szegedet és a déli hadsereget fedezze.
Néhány napon belül be fog érkezni a déli hadseregtől egy saját biztosító csapat Szegedre, ahol akkor a vasúton egyesülendő mindkét hadsereg hadműveletei akadálytalanul megkezdődhetnek.
A Bácska és a Bánát a mi kezünkben van, és megnyílt az összeköttetés Péterváraddal.
A kellő pénzszükséglet egy része a nagyságod hadserege számára haladéktalanul elmegy, és egyéb szükségleteknek kérem a jelentését.
Aulich hadügyminiszter

HL 1848/49: 39/203.
Német nyelvű, eredeti tisztázat fordítása.
Egykori bécsi jelzet: KAW 186. fasc. 1849 - 7 - 235.
*A keltezés alatt a következő megjegyzés áll: Expedirt um 71/2 Uhr Abends.
**Az iratban: Kriegsquellen áll.

248 Szeged, 1849. július 24. este 1/2 12 óra

Szabó Imre honvéd ezredes, államtitkár értesíti Görgei Artúr honvéd tábornokot, hogy Kossuth és Aulich a felső-magyarországi hadsereghez megy. Kossuth ki akar békülni vele. Óvatosságra inti.

Drága Artúrom!
Éppen most váltam el az új főnökömtől, a becsületes Aulichtól, aki közölte velem, hogy holnap reggel a kormányzóval a felső hadsereghez utazik. Megadom neked ehhez a kulcsot, ha még semmit se tudsz felőle! A közvélemény számodra kedvezően alakul, az ő számára viszont kedvezőtlenül. Holnap a nemzetgyűlés* konferenciáján arra tesznek javaslatot, hogy téged bízzanak meg a valamennyi Magyarországon álló sereg főparancsnokságával; - nagy többség melletted. A kormányzónak valószínűleg a tudomására hozták, hogy veled és melletted még egzisztálhat, nélküled azonban el kell buknia, hogy szükséges veled megegyeznie, veled kibékülnie. Ez az utazás legvalószínűbb oka és célja. Ravasz! Ezért viszi magával Aulichot, aki irányodban biztosan becsületes és tisztességes, veled szemben készséges, és nagy megbecsülést táplál veled szemben.
Ma egy diktatúráról beszéltek, a többség úgy vélekedik, hogy Kossuth nincs mellette, mivel nem katona. Lettél volna csak július 2-án Pesten!, most minden másképpen lenne. Tisztelőid közül néhányan szinte zokon veszik ezt a távollétedet!
Ezeken a napokon azonban ismételten örök életű babérokkal ékesítetted magad. Hűség - nézd kivel? - ne tévesszen meg téged!, és bocsáss meg nekem, hogy tanácsolni merészelek neked! Te azonban távol vagy a szintértől, és a politikai élet úgy látszik nem köt le túlságosan téged és nem köti le a figyelmedet! Kis indítékok! - nagy teljesítmények! A jó feleséged is itt van, ma láttam, Molnár** hozta el, egészséges, gondoskodnak róla.
...*** még ebben az évben, a visszalépésed után leköszöntem, a hivatalt azonban nem hagyhattam el, éppoly kevéssé Aulichot kezdetben, habár nem volt szüksége rám; - mindenesetre megyek! - csak te rendelkezel velem. Mert az ország elveszítéséhez nem akarok segédkezet nyújtani. Szemere le akart mondani, egy pro memoriát adott át Kossuthnak /:akinek én ugyancsak nem állok a kegyeiben:/, nem akarja nullifikáltatni magát. Kossuth ma újból vezére akart lenni a felső hadseregnek, a minisztertanácsban azonban kisebbségben maradt. Szemere, Csány, Duschek, Aulich ellene voltak! Ezért megy hozzád. Cselekedj gyorsan, mentsd meg a hazát, és hallass számunkra valamit magadról, és gondolj a te, a téged tisztelő Imrédre.
Nyugalom, és hagyatkozz a barátaidra!, ők mind becsületesek és tisztességesek veled szemben. Kérek igazolást, hogy megkaptad ezt a levelet!
Adieu, minden elképzelhető jót!

HL 1848/49: 39/327.
Német nyelvű, eredeti tisztázat fordítása.
Egykori bécsi jelzet: KAW 186. fasc. 1849 - 7 - 265.
*Az iratban: Assemblée Nationale **Minden bizonnyal Molnár Ferdinánd honvéd ezredesről van szó.
***A levél feltehetően hiányos, bár külső jel nem utal rá, a folytatásos rész csonka, az eleje hiányzik, és kis betűvel kezdődik.

249 Debrecen, 1849. július 26.

A debreceni városi tanács jelenti Görgei Artúr tábornoknak, hogy reggel 4 és 5 óra között mintegy 8000 orosz gyalogság és ismeretlen számú lovas Tiszafürednél átkelt a Tiszán.

Debrecen város Tanácsa
Görgei Arthúr Altábornagy Úrnak
Debrecen 1849ki Julius 26án délután
Városi rendőr kapitány Szabó Mártonnak - Kadarcson mai napon kelt hivatalos tudósítása folytán ezennel sietünk értesíteni Altábornagy urat, hogy "Tisza Fürednél a muszkák ma reggel 4-5 órák között - mivel a mi ottan volt 1400-1800 honvédeinknek munitiója elfogyott - általjöttek bár tegnap délután a Tisza hídja a miéink által felégettetett még is által jött mintegy 8000 gyalog, a lovasok számát nem tudhatni. Varga Imre élelmezési biztos előadása szerént a muszka tábor még bent van Füreden, a mieink Egyek és Kis Hortobágy felé Újvárosra vonulnak, de hogy merre veszi útját, a muszka requirálni fog é, nem tudhatni; tegnap előtt a Fürediek tizennégyet a muszka előőrsök közül elfogtak, - s azért meglehet hogy bosszút fog állani."
Debrecen város tanácsa

HL 1848/49: 40/1.
Magyar nyelvű, eredeti tisztázat.
KAW SchA AFA KiU 186. fasc. 1849 - 7 - 292.

250 Szeged, 1849. július 26.

Kiss Ernő honvéd altábornagy és főhadparancsnok a hadügyminisztériumhoz intézett jelentésében ismerteti a szegedi táborban elhelyezett csapatok erejét, feladatát és az erődítési munkálatokat.

A főhadparancsnokságtól
A magas hadügyminisztériumnak
A 3836/B. számú magas minisztériumi leirat következményeként van szerencsém a magas hadügyminisztériumnak az alábbiakat jelenteni.
A szegedi táborban jelenleg a következő csapategységek állnak:

Gyalogság
Olasz légió 4 felfegyverzett század.
90. számú honvéd zászlóalj 2 felfegyverzett század.
1. számú vadászezred 4 felfegyverzett század.
Baudis-féle vadászzászlóalj 3 felfegyverzett század.

Lovasság
3. számú huszárezred 1 felfegyverzett század
4. számú huszárezred 1 felfegyverzett század
8. számú huszárezred 1 felfegyverzett század.

Ezek a csapatrészek látják el az előőrség-szolgálatot 1 osztály gyalogsággal és egy lovassági tábori őrséggel, amely 1 tisztből, 3 altisztből és 30 emberből áll.
Az előőrségek Dorozsmától Tápéig terjednek ki és figyelik a Halasra és Majsára vezető utat. Lovas és gyalogos felderítő járőröket éjjel-nappal váltogatva küldünk ki Halasra, Kistelekre és Majsára különböző irányokban.
Két 12fontos fémből készült védelmi ágyút már felállítottunk Dorozsmán a nagy zárt erőditményben*, és lefektettük ehhez a lövegágyazatot.
Egy 3fontos gyalogos üteg felszerelésére Ullrich tüzér őrnagy kapott parancsot, hogy ezt a legrövidebb időn belül tegye bevetésre késszé.
Az 1/2 12fontos gyalogos üteg egyelőre Újszegeden van bekvártélyozva.
Mindkét ágyúállás kiépítéséhez, amelyeknek a helyét már kijelöltük, kénytelenek vagyunk a magas hadügyminisztériumot megkérni, hogy a sáncokhoz vezényelt munkásokból legalább 40 embert és 2 építési felügyelőt irányítson oda a szükséges sáncszerszámokkal és építési kellékekkel, mivel pillanatnyilag nem rendelkezhetünk műszaki részleggel, tekintve, hogy az ide vezényelt utász-osztályt a hídépítésnél használják fel.
Az itteni erődítés állapotát Török mérnök-tábornok** és Csermelyi vezérkari őrnagy szemrevételezte, és annak védelmi képességéről, valamint a hozandó intézkedésekről a következőket jelentették. Az elülső összekötő sáncban*** a tér felé a kazamaták az 1. számú rondella irányában bedőltek, a többi kurtinában levőket először teljesen ki kell üríteni, a bejáratokat áttörni és kibővíteni, hogy szükség esetén néhány löveget be lehessen vinni. Csak a 2. és a 3. számú rondellák között oly szélesek helyenként a gátutak a kurtinán, hogy lövegeket lehetne felállítani, ehhez azonban fából készített feljáratokat kellene gyártani, legalább 20 öl fa felhasználásával. A többi összekötő sáncon a gátutak sokkal keskenyebbek, semhogy lövegeket lehetne azokra telepíteni. A mellvéd mögött ezért csak gyalogságot lehetne felállítani.
A hajóhíddal a legrövidebb összeköttetés biztosítása céljából, és arra az esetre, ha a védőrség az erőd elhagyására lenne kényszerülve, szükséges lenne a 4. számú vízi-rondella melletti kurtinában egy kijáratot törni, és azt egy erős kapuval kellene ellátni. E kitöréstől a hajóhídig terjedő térséget egy kettős lábazattal**** kellene ellátni, és ezáltal egy kisebb hídfőt létesíteni.
Az 1. és a 2. számú összekötő sánc mindkét kapuját könnyen el lehet torlaszolni, mivel az erődben elegendő ömlesztett anyag található.
A legegyszerűbb védelmi intézkedések, amelyek haladéktalanul megvalósítandók lennének arra az esetre, ha az erődnek az utolsó redut szerepét kellene betöltenie, a következőkből állnának:
1. Az erőd és a kazamaták teljes kiürítése.
2. Két fából készült feljárat felépítése.
3. A kapu áttörése a vízi-rondellán keresztül, és néhány bejárat létesítése a kazamatákhoz.
4. A lábazat felállítása ettől a kijárattól egészen a hídig, a hídon felállított parti üteg***** lerombolása.
5. Az anyag felrakása a kapu mellett eltorlaszolás céljából.
Ezekhez a munkálatokhoz a lehető legrövidebb időn belül legalább 20 kőművesre, 30 ácsra és 200 munkásra, továbbá néhány építési felügyelőre lenne szükség.
Azonkívül a cölöpfalak elkészitéséhez, valamint a feljárók épitéséhez szükséges anyagot is elő kellene teremteni.
Az alázatosan aláirt főhadparancsnokság nincs abban a helyzetben, hogy rendelkezzék a sáncépítéshez vezényelt munkásokkal és építési felügyelőkkel, és ezért kéri a magas hadügyminisztériumot, utasítsa Török tábornok urat, hogy a sáncépitésen alkalmazott építési felügyelőkből és munkásokból a szükséges létszámot kellékekkel ellátva vezényelje ide, és kapjon utasítást az anyag beszerzésére, hogy a munkálatok rövidesen megkezdődhessenek.
Kiss Ernő vezénylő tábornok

HL 1848/49: 40/68.
Német nyelvű, eredeti tisztázat fordítása.
Egykori bécsi jelzet: KAW 186. fasc. 1849 - 7 - 377.
*Az iratban: ...in der grossen Redoute...
**Török Ignác honvéd tábornokról van szó.
***Az iratban: Courtine.
**** Az iratban: ...mit einer doppelten Tambourirung...
*****Az iratban: Strandbatterie.

251 Kiskunfélegyháza, 1849. július 26.

Perczel Mór honvéd tábornok jelentése Aulich Lajos hadügyminiszternek. Az ellenség Pestet elhagyva három oszlopban nyomul előre. Egy 6000 fős oszlop Abonyig nyomult előre, egy 10-12 ezer fős Kecskemétig, egy 15 ezer fős pedig Kalocsáig és Akasztóig. Ma - Izsák, Kőrös és Örkény felől - megtámadta az ellenség Kecskemétet. Csapataival 28-án vonul be Szegedre.

Félegyháza Julius 26kán 1849.
Hadügyminiszter Aulich tábornok Úrnak!
Cibakházán v.
Mai napon költ hivatalos levele következtében vagyon szerencsém értesíteni, miként a Pestről kimozdult ellen három Coloumba* fejlődvén egyikével mintegy 6000 fővel ma Abonyig haladt; másikával mintegy 10-12.000 fővel ma Kecskemétet foglalá el -, a harmadik Dunamentében részint Kalocsáig részint Akasztóig haladt és 15.000-re becsültetik. Mennyi legyen a tartalék bizonytalan. Úgy látszik, hogy ezen egész cső, melly Görgeyvel győz Komárom körül ütközve viszonyokban halad.
Az ellenség van Kecskeméten 3 oldalról körbe Izsákról, Kőrösről és Örkényről. Úgy látszik támadásra készültek. Tartaléka még nem vonult be. Számát nem ismerem.
Én holnap hajnalban Kistelekre és 28-án Szeged alá szállok.
A Cibakházi és Szolnoki állomások védelmezésére Lenkey ezredes hadosztályát alkalmazám. Tartanom kell támadástól; mert hadaim igen újjak és átallyában a lovas csatát kivéve tűzben nem voltak.
Perczel

HL 1848/49: 40/74.
Magyar nyelvű, eredeti tisztázat.
KAW SchA AFA KiU 186. fasc. 1849 - 7 - 300.
* Oszlop.

252 Szerencs, 1849. július 27-én este 6 órakor.

A Táborkari Központi Iroda utasítja Nagy-Sándor József honvéd tábornokot, hogy ameddig lehetséges, védelmezze a hernádi állásokat. Támadás esetén Szerencsre vonuljon vissza, Megyaszón azonban újból foglaljon állást, hogy a többi hadtest is vissza tudjon vonulni.

A Táborkari Központi Irodától
Nagy-Sándor tábornok úrnak, Alsódobszára
A mai utasításból kivehette a tábornok úr, hogy a Hernád menti állások tartását határoztuk el addig, ameddig lehetséges. Ezt a határozatot megküldtük valamennyi hadtestnek azzal az értesítéssel, hogy hova vonuljanak vissza az illetékes hadtestükkel, ha az erőszakolt támadást nem lehet elkerülni, vagy egy átkarolást nem lehet tovább megakadályozni.
E visszavonulási pontok: az 1. hadtest számára - Szerencs, a 3. hadtest számára - Zombor és a 7. hadtest számára - Tarcal.
Ha tehát a tábornok úr nem tudja elhárítani az ellenséges támadást, vagy az ellenség ténylegesen végrehajtja az átkarolást Felsődobszánál /:Csobád:/, akkor a rendelkezés szerint megkezdi a visszavonulást Szerencsre, Megyaszónál azonban állást foglal, és addig védekezik ott, ameddig csak lehetséges, hogy ezáltal a másik két hadtest /:amely távolabb van a visszavonulási pontjától, mint az 1. hadtest:/ időt nyerjen a gyülekezéshez és hasonlóképpen megkezdje a visszavonulást. Csak akkor kezdheti meg az 1. hadtest teljesen a visszavonulást Szerencsig, ha tábornok úr biztos hírt hall arról, hogy a másik két hadtest Megyaszóval azonos magasságig retirált.
Ehhez azonban még az is szükséges, hogy mielőtt tábornok úr elhagyja a hernádi állásokat, írásban értesítse erről Gesztelyen a 3.-, Hernádnémetiben a 7. hadtestet és a főparancsnokságot.
Mindenesetre tanácsos, ha tábornok úr az összes málhát és magánkocsit azonnal visszaküldi Szerencsre. A szerencsi állásban meg kell szállni Bekecset, Ondot és Rátkát, és erős járőröket kell kiküldeni Tállyáig.
A főhadiszállás a hadsereg visszavonulása esetén Tokajra megy.*

HL 1848/49: 40/172.
Német nyelvű, eredeti tisztázat fordítása.
Egykori bécsi jelzet: KAW 186. fasc. 1849 - 7 - 311.
*Az iratról hiányzik az aláírás.

253 Tokaj, 1849. július 27. reggel 1/4 10 óra*

Knezić Károly honvéd tábornok jelenti a hadsereg-főparancsnokságnak, hogy Korponay ezredes a csekély erejével nem tudta megakadályozni az oroszok átkelését Tiszafürednél a Tiszán. A hadtestnek Debrecen felé kellene sietnie, hogy lelassítsa az ellenség előnyomulását.

Knezić tábornok
A hadsereg-főparancsnokságnak, menet közben Gesztelyről Tokajba
Korponay ezredes úr éppen most megkapott tegnap reggeli 4 órai jelentése szerint T[isza]fürednél jelentős orosz erő megtámadta, és az ütegeit szorosan a Tisza-parton állította fel az ellenség. Mivel az ezredes úr csak egy 12fontos és egy 4fontos üteget tudott csekély személyzettel szembeállítani, ezért igen gyorsan visszavonulásra kényszerült.
Mivel szintén csekély erőm miatt én sem tudok számára segítséget küldeni e fontos átkelőpont megtartásához, támogatást kérek a hadseregparancsnokságtól, amely legalább egy dandárból álljon néhány löveggel megerősítve.
Éppen most érkezett a 26. zászlóaljtól egy tiszt, aki éppen visszavonulóban találta a csapatokat a Hortobágyon és ezek szerint az ellenség T[isza]fürednél már átlépte a Tiszát. A segítség tehát elkésett. Ezért a legjobb lenne, ha az egész hadtest gyorsan átlépné Tokajnál a Tiszát és Debrecen felé sietne, hogy lehetőség szerint megakadályozza az ellenség előnyomulását.**
Knezić tábornok

HL 1848/49: 40/176.
Német nyelvű, eredeti tisztázat fordítása.
Egykori bécsi jelzet: KAW 186. fasc. 1849 - 7 - 315.
*A keltezésnél az időpont nehezen állapítható meg: valószínüleg 1/4 10 óra.
**A címzés oldalán a következő megjegyzés áll: Sehr dringend.

254 Főhadiszállás Hódmezővásárhely, 1849. július 27.

Mészáros Lázár honvéd altábornagy jelentése Aulich Lajos hadügyminiszternek az algyői híd meghagyásáról, és javaslata a szegedi összevonással, valamint a Görgei-hadtestnek adandó feladatokkal kapcsolatban.

A hadsereg-főparancsnokságtól
A hadügyminiszter úrnak Cibakházán
Egy július 26-i keltezésű, Szabó államtitkár úrhoz küldött parancsból értesültem arról, hogy az ellenség 3 oszlopban nyomul előre Szeged felé, továbbá a rendelkezésről az algyői híd lebontására, illetőleg Szegedre szállítására.
Ez utóbbival kapcsolatban bátorkodom javasolni a lebontás felfüggesztését addig, ami a Lenkey-hadosztály - amely azt a feladatot kapta, hogy vegyen részt a csapatok szegedi összevonásában - vagy átkel, vagy annak másirányú rendeltetése nem válik ismertté számomra.
Mind a hadügyminiszter úr értesítéseiből, mind egyebekből is Szeged gyors fenyegetése állapítható meg. A Guyon-hadtest csak 30-31-én vonul be. A Perczel-hadtestnek már 28-án vagy 29-én kellene ott megjelennie; megkérem nagyságodat a kiegészítésére és a növelésére. Cibakháza megszállva tartása után kérem a hadosztály azonnali menetbe helyezését Kunsz[ent]mártonon, Szentesen és Vásárhelyen keresztül vagy szíveskedjék engem értesíteni ennek további rendeltetéséről.
Azt is kérem, hogy a Görgei-hadtestnek elsőként, amíg másként nem szándékoznak vele diszponálni, Szolnokot adják meg útirányul, hogy aggályokkal töltse el az ellenséget a szárnyon. Ha azonban Szeged nagyon fenyegetve lenne, akkor annak az irányát rövidesen Arad felé kellene kijelölni, hogy politikai szempontokat is figyelembe véve egy hadsereg legyen ott látható.
Mind Görgei tábornok, mind Lenkey számára egy levelet csatolok, amelyek elküldésére nagyságodat kérem, miután igenlő vagy nemleges álláspontot foglalt el.
Végezetül alázatosan jelentem, hogy abban az esetben, ha a kormányzó úr nem utazna ma keresztül Vásárhelyen, a hadsereg-főparancsnokságban bekövetkezendő változásig a tartózkodási helyem minden tekintetben Szegeden van, ahova holnap fogok elmenni.
Mészáros altábornagy

HL 1848/49: 40/188.
Német nyelvű, eredeti tisztázat fordítása.
Egykori bécsi jelzet: KAW 186. fasc. 1849 - 7 - 332.

255 Szerencs, 1849. július 28.

A hadsereg-főparancsnokság utasítása az 1., a 3. és a 7. hadtest parancsnokságának a Tiszán való átkelésre, mivel az ellenség Tiszafürednél átlépte a Tiszát. Menetparancs a fenti hadtestek számára július 30-tól augusztus 4-ig.

Menetparancs
Az ellenség Tiszafürednél átkelt a Tiszán, ezáltal lehetetlenné vált a felső Tisza-vonal tartása, és a fő feladatunk az marad, hogy amilyen gyorsan csak lehet, egyesüljünk a déli hadsereggel és a kormánnyal.
A 3. és a 7. hadtestnek ezért még a mai éjszaka folyamán Tokajnál át kell kelnie a Tiszán, és a nyíregyházai úton fekvő Vaskapupusztánál egy szabad tábort kell vernie arccal Nyíregyháza felé. A 3. hadtest az elővédet alkotja és az úttól balra ver tábort, a 7. hadtest 2 órával később kezdi meg a menetet a tarcali út állásából és Vaskapunál táborozik az úttól jobbra.
Az 1. hadtest 3 órával a 7. hadtest elvonulása után hagyja el az állását Legyesbényénél, 1 hadosztályt a keresztúri út mindkét oldalán állítson fel a Zombori kettős nevű kocsma mögötti magaslaton, a másik hadosztályt a tarcali út mentén lévő magaslaton és ez harckészültségben marad, hogy az esetleg utánanyomuló ellenséget fogadni- és ebből a tartható állásból vissza tudja verni.
Ebben az állásban a parancsot a visszavonulásra a Tiszántúlra írásban kapják meg, és semmi esetre sem szabad azt - a hadtestparancsnok urak személyes felelőssége mellett - többé elhagyniuk.
Mihelyt átkelt a 3. és a 7. hadtest a Tiszán, és megérkezik az 1. hadtesthez a parancs a visszavonulásra, akkor a keresztúri út mindkét oldalán* álló hadosztály a régi vár melletti úton Keresztúron át Tokajba megy, és a tarcali úton álló hadtest Tarcalon keresztül Tokajba vonul vissza. E két hadosztálynak még egy ideig az elfoglalt állásokban kell tartózkodnia; a visszavonulás során önmagától annyiszor kell megállnia, ahányszor csak lehetséges, és nem szabad előbb belépnie a városba, míg az 1. hadtest két oszlopa át nem kelt a Tiszán, és a Tiszán túl, Tokaj felé nem foglalt állást a hid megvédésére. Csak ekkor vonul át a két utóvéd-csapat gyorsan a városon, átkelése után lerombolja a Tisza mindkét hidját és ezután bevonul az oszlopaihoz. Az 1. hadtest ebben az állásban lefőz és a következő menetirányt veszi.
Július 30-án**
A 3. hadtest elővédként és a 7. hadtest Vaskapuról Nyíregyházára [megy]. Mindkét hadtest elvonulása 2 órával a Vaskapura érkezés után [történik].
Az 1. hadtest a lefőzés után Rakamazról Nyíregyházára [vonul], elfoglalja a helység előtti tábort arccal Tokaj felé.
Hadsereg-főhadiszállás - Nyíregyháza.
Július 31-én
A 3. hadtest és a 7. hadtest Nyíregyházáról Nagykállóra, az 1. hadtest Nyíregyházáról Újfejértóra [megy]. Hadsereg-főhadiszállás - Nagykállóra.
Augusztus 1-én
A 3. hadtest és a 7. hadtest Nagykállóról Nyíradonyba, az 1. hadtest Újfejértóról Hadházára [vonul]. Hadsereg-főhadiszállás - Nyiradonyba.
Augusztus 2-án
A 3. és a 7. hadtest Nyíradonyból Vámospércsre, az 1. hadtest Hadházról Debrecenbe [megy]. Vezérkari szállás - Vámospércs.
Augusztus 3-án
A 3. és a 7. hadtest Vámospércsről Nagylétára, az 1. hadtest Debrecenből Derecskére [vonul]. Főhadiszállás - Nagyléta.
Augusztus 4-én
A 3. és a 7. hadtest Nagylétáról Kismarjára, az 1. hadtest Derecskéről Berettyóújfalura [megy]. Főhadiszállás - Kismarja.
A lőszer-főtartalék és a hídfelszerelés kocsijai a 3. hadtest után vonulnak. Minden málhakocsi és saját fogat, a törzstisztek és tábornokok, valamint a hadsereg-törzs kivételével, holnap, július 29-én Rakamazon összegyűjtésre kerülnek és Knezić tábornok úr csapatainak fedezetével egy háttérben lévő oldalúton az illetékes hadtest utolsó menetállomására lesznek vezetve. E rendeletnek a legszigorúbb felelősség terhe mellett senkinek sem szabad ellenszegülnie.
Valamennyi menetet, ahol az indulás ideje nincs külön megadva, pontosan reggel 5 órakor kell megkezdeni.
Az ellenség az oszlopok bal szárnyán áll. A menetnek mindig a Tiszafüred felé eső állás-arcvonal bal szárnya felől kell megkezdődnie. A menetnek és a szabad tábornak a biztosítására még egyszer emlékeztetünk.***

HL 1848/49: 40/278
Német nyelvű, eredeti tisztázat fordítása.
Egykori bécsi jelzet: KAW 186. fasc. 1849 - 7 - 353
*Az iratban: à cheval.
**A menetparancs július 29-től augusztus 3-ig terjedő keltezéseit javították: júl. 29. = júl. 30.; júl. 30. = júl. 31.; júl. 31. = aug. 1.; aug. 1. = aug. 2.; aug. 2. = aug. 3.; aug. 3. = aug. 4. A közlésnél a ceruzával javított keltezéseket vettük figyelembe.
***Aláírás nincs az irat végén.

256 Debrecen, 1849. július 28.

Korponay János honvéd ezredes jelenti Knezić Károly tábornoknak, hogy az ellenség seregének egy része valószínűleg Debrecen ellen fog támadni, másik része pedig a Kunságba vonult.

Korponay ezredes
Knezić tábornok úrnak Tokajban
Tábornok!
Az ellenség 2-3000 fős lovassággal megszállta a nagy Hortobágyot. A legújabb hírek szerint seregének a fele Tiszafüreden áll, valószínűleg ezt jelölték ki arra, hogy Debrecen felé működjék. A másik fele a Kunság felé vonult el. Polgárt és Csegét csak gyengén szállta meg az ellenség. A leggyorsabb segítséget kérem öntől, valamint helyzetem ábrázolását Görgei tábornoknak.
Korponay ezredes

HL 1848/49: 40/281.
Német nyelvű, eredeti tisztázat fordítása.
Egykori bécsi jelzet: KAW 186. fasc. 1849 - 7 - 356.

257 Szeged, 1849. július 29.

A magyar hadügyminisztérium vezérkari osztályának jelentése Aulich hadügyminiszter számára az általános helyzetről, a szegedi lőszerrobbanásról, a sáncok állapotáról, Mészáros főhadiszállásának Szegedre helyezéséről és Perczel csapatainak bevonulásáról a szegedi táborba.

Vezérkari szekció
Aulich hadügyminiszter úrnak, ott, ahol
Csatoltan előterjesztjük nagyságodnak A alatt Vetter altábornagy úr e hó 27-én Beodráról kelt jelentésének B alatt Stein ezredes úr e hó 25-én Marosportusról kelt jelentésének a másolatát és C alatt a hadsereg-főparancsnok altábornagy úr e hó 27-én H[ód]m[ező]vásárhelyről kelt levelét azzal a jelentéssel, hogy a híd elszállítását szüneteltetni kellett, jóllehet ha az ellenség Szeged közelében helyezkedik el, a Cibakházáról közeledő hadosztály, - ha képes lenne is kibontakozni - idevonulása során a szárnyán veszélyeztetve van, és ennek elkerülésére a menetét Makon keresztül kellene vennie.
9 órakor az a szerencsétlenség történt, hogy a bal Tisza-parton levő egyik lőporraktár a levegőbe repült, mialatt a déli hadsereg számára lőport raktak kocsikra, eközben kész lőszerből mintegy 150 mázsa lőpor tönkrement, 100 tüzér és 300 ember meghalt.
Mészáros altábornagy úr egy éppen most beérkezett értesítése szerint nevezett Szegedre helyezte a főhadiszállását a [...]* Rókus-féle kúriába. Értesítések szerint az oroszok behatoltak a hortobágyi pusztákra 15 000 emberrel, következésképpen a bal Tisza-parton Korponayt visszaverték. Továbbá Lenkey ezredes urat bízta meg az altábornagy úr az algyői híd leúsztatásával.
Perczel tábornok még ma bevonul az itteni táborba.
A sáncok még távolról sincsenek készen.
Zámbelly ezredes Almáson van és parancsot kapott, hogy vonuljon be ide.

HL 1848/49: 40/380.
Német nyelvű, eredeti fogalmazvány fordítása.
Egykori bécsi jelzet: KAW 186. fasc. 1849 - 7 - 359.
*A kúria tulajdonosának vezetékneve olvashatatlan.

258 Érsekújvár, 1849. július 30-31.

Pott cs. kir. vezérőrnagy jelenti Csorich altábornagynak [?], hogy a Komáromból kitörő magyarok Szentpéternél megtámadták, és visszavonult előlük Érsekújvárra.

Pott-dandár
Érsekújvár, 1849. július 30-án és 31-én.
Jelentem, hogy [30-án]* reggel 4 és 5 óra között az ellenség három lovas osztállyal, három üteggel /:ütegenként 8 ágyúval:/ és 4-5 zászlóalj gyalogsággal az arcvonalam teljes kiterjedésében megtámadott Martosfalva és Marcalháza között, fő támadási iránnyal Szentpéterre. Háromszor foglaltam állást, hogy a dandárom csapatait magamhoz vonjam, mégis vissza kellett vonulnom Érsekújvárra, mivel az ellenséges lovasság minden alkalommal fenyegette a szárnyaimat. Az ellenséges tűztől csak 40-50 embert veszítettem, azonban a bajcsi hétórás harc következtében és innen Érsekújvárig 200-nál több ember esett el kimerültségtől. A legtöbbje kolera tüneteit mutatta, és az ellenséges lovasság benyomulása miatt csak keveset tudtunk közülük magunkkal vinni, a többit a sorsára hagytuk. A veszteség 200-300 embert tesz ki, 10-15 lovat és egy szétlőtt lőszerkocsit.
Az ellenség visszavonult a várba, mindenesetre Bajcsot és jobbra egy majorságot gyalogsággal, lovassággal és 8 ágyúval megszállta. Érsekújvártól északra állok a vasúti töltés mögött, a Szeredre vezető út mindkét oldalára merőlegesen, és a várost néhány zászlóaljjal, lovas századdal és két ágyúval megszállva tartom, az előőrsök a Nyitra bal partján vannak. A jobb szárnyamon Andódon és Gugon egy század és hat ulánus van, akik a Vágig cirkálnak. A bal szárnyon Bánkeszi helységet egy század és hat ulánus szállta meg, Pusztacsíkon egy ulánus osztály áll, amely Surányig és Tótmegyerig őrjáratozik.
Két század Koudelka és két század Fürstenwärther Martostól Keszegfalvára és Gútára vonult. Parancsot adtam nekik, hogy Negyeden és Tótmegyeren keresztül csatlakozzanak a dandáromhoz. A lovam egy horzsoló lövést kapott, és bukásakor alaposan megsérültem a fejemen. Szükségem van leglább két ütegre s egy lovas osztályra; az erősítés megérkezéséig Érsekújváron kívánok maradni. Az ellenség látszólag erősítést von magához; 29-én este Almásról egy oszlopot láttunk menetelni, és két gőzhajó fel és alá megy. Az ellenség lovassággal nyugtalanítja az arcvonalat.
Az ellenség 31-én 9 óra tájban fenyegette és megtámadta a keszegfalvai hidat. Martost el kell foglalni és nem engedhető meg, hogy az ellenség megtelepedjen a Zsitva és a Nyitra között.
A Martos elleni támadáshoz egy zászlóaljra és hat lövegre van szükség. Az almási oszlopból Alcaini alezredes és Lendwich százados Bécsben van.

HL 1848/49: 41/56.
Német nyelvű, eredeti tisztázat fordítása.
KAW SchA AFA KiU 180. fasc. 1849 - 7 - 86.
*Az eredeti jelentésben a nap megjelölése üresen maradt.

259 Szeged, 1849. július 30.

A magyar hadügyminisztérium értesíti Mészáros Lázár altábornagyot, hogy a Szeged környékén összegyűlt csapatok parancsnokává Dembińskit nevezték ki. A leváltott Perczel Mór helyett Gál László ezredes lett a hadtest parancsnoka.

A hadügyminisztériumtól
Mészáros altábornagy és hadsereg-főparancsnok úrnak helyben
Nagyságod kérésének megfelelően, hogy mentsék fel a hadsereg-főparancsnokság alól, van szerencsém a tudomására hozni, hogy a mai napon kiadott kormányzói rendelet következményeképpen Dembiński altábornagy neveztetett ki nagyságod helyett hadsereg-főparancsnokká, azonban csupán az itt összegyűlt hadsereg főparancsnoka lett. Egyébként bizakodva reméli a kormány, hogy nagyságod közvetlen tisztség nélkül sem fogja megtagadni a tanácsait és az együttműködését a hazától.
Egyúttal van szerencsém közölni, hogy Perczel tábornokot felmentették a szolgálatai alól és helyette Gaál ezredes úr vette át a hadtestparancsnokságot.

HL 1848/49: 41/58.
Német nyelvű, eredeti fogalmazvány fordítása.
Egykori bécsi jelzet: KAW 186. fasc. 1849 - 7 - 387.

260 Nyíregyháza, 1849. július 30.

Görgei Artúr honvéd tábornok jelentése Aulich Lajos hadügyminiszternek a parancsnoksága alatt álló sereg hadműveleteiről július 23-a óta, valamint a magyar hadsereghez való csatlakozás érdekében tett intézkedésekről.

Görgei tábornok
Aulich tábornok úr magyar hadügyminiszternek, Mezőtúron
A július 27-i levélre a következő jelentést teszem a parancsnokságom alatt álló csapataim hadműveleteiről július 23-a óta, és az intézkedésekről, amelyek a Magyarország többi seregéhez való csatlakozásért és a Tiszafürednél a Tiszán átnyomult orosz oszlopok legyőzéséért tétettek.
Július 23-án a VII. hadtesttel* a Görömböly előtti magaslatokat -, a 3. hadtesttel Felsőzsolcától Sajóládig a Sajó-vonalat - és az 1. hadtesttel Sz[en]tpétert és Szikszót megszállva erőszakolt felderítések által meggyőződtem arról, hogy a Harsányon és Szalontán álló orosz hadsereg létszámban jelentősen erősebb az enyémnél, és a menetet a Tisza jobb partján csapataim hősiessége ellenére sem lehet erőltetni. Ezt felismerve és a Putnokról Sajósz[en]tpéter felé előnyomuló orosz oszlopok által szorongatva a Sajó-vonalat választottam erőim összevonására, és éppen kiadtam a parancsot a menetre ebbe a vonalba az 1. és a VII. hadtestnek, amikor a VII. hadtestet július 24-én este 5 órakor Harsány felől túlerővel megtámadták és visszanyomták Miskolc felé.
Ez esemény által az eltökélt szándékomban meg nem csalatva, még július 24-én éjjel bevonultattam az 1. és a VII. hadtestet a Sajó-vonalra Ónodtól Sajóvámosig, és megvédtem azt július 25-én az ellenség Sajóládra, Alsó- és Felsőzsolcára, valamint Arnótra intézett háromszori támadása ellenére is.
A Sajó-vonal nyújtotta csekély biztonság azonban, és az ellenséges oszlopok mozgása Kazától Edelényen keresztül Jánosd felé és Nyékről Nagycsécsen át, arra kényszerített, hogy a Sajó diadalmas megtartása ellenére a hadsereget 25-én éjjel visszavonjam a Hernád mögé.
Ezt a vonalat, amely az ellenség akkori állása mellett tökéletesen alkalmas volt még egy hosszabb védekezésre is, július 27-én és 28-án orosz csapatok különböző irányokból nagy elszántsággal megtámadták. Tüzérségem rátermettségének köszönhető, hogy valamennyi támadást diadalmasan visszavertünk, és az orosz csapatok - mindkét nap nagy veszteséget szenvedve - visszavonultak a Zsolcán, Sajóládon és Ónodon levő régi állásaikba.
Tiszafüred makacs védelmét feltételezve az volt a szándékom, hogy a hernádi állásokat más utasítások átvételéig, vagy a szükséges lőszertartalék megérkezéséig megvédem, annál is inkább, mivel Kazinczy ezredes úrnak ezáltal alkalma nyílt arra, hogy az én hadseregemmel azonos magasságba jöjjön, és vele összhangban egy támadó hadművelet tételére az ellenség ellen. Az orosz sereg áttörése Tiszafürednél azonban a szilárd hernádi állások feladására kényszerített engem, és arra, hogy harc nélkül visszahúzódjam a Tisza mögé. Ezt a visszavonulást július 28-án éjjel rendeltem el, és július 29-én Tokajnál átkeltem a Tisza bal partjára. Ezzel alkalmam adódott volna arra, hogy a Tiszafürednél behatoló ellenségre vessem magam és újból átnyomjam azt a Tiszán.
Az utóbbi harcok a Sajónál és a Hernádnál azonban olyannyira lecsökkentették a lőszerkészletemet, hogy kénytelen vagyok e lehetőség kihasználásától eltekinteni, mert egy ilyen támadást már az első jelentős, mégha győztes csata után is teljes lőszerhiány miatt meg kellene szakítani. Ennek folytán többre tartottam oly gyorsan és biztonságosan egy olyan vonalra menetelni, ahol az utánnyomuló ellenséget a még meglévő lőszerkészlettel képes vagyok oly sokáig feltartani, amíg a fő lerakatból meg nem kaphatom a szükséges lőszermennyiséget. Ilyen vonalnak tekintem az előttünk fekvő terepen a Berettyót, és e felismerésből kiindulva úgy hoztam meg az utasításaimat, hogy augusztus 4-én az alámrendelt hadsereg Berettyóújfalura és Kismarjára érkezzék be.
Íly sajnálatos körülmények által gyors menettel a Berettyó mögé kényszerítve Kazinczy ezredes úr hadteste teljesen el van vágva Magyarország egyéb hadseregeitől, és a bal Tisza-part egész felső része ki van szolgáltatva az ellenség erőszakosságainak.
Az ellenség visszanyomása tehát erről a partról - véleményem szerint - hadseregem első feladata kell, hogy legyen, és annak a gyors megoldása egyedül attól a lehetőségtől függ, hogy számomra a legrövidebb idő alatt és a legrövidebb úton valamennyi lőszerfajtából a lehető legnagyobb mennyiséget Nagyvárad felé a Berettyóújfalu és Kismarja vonal mögé küldjenek.
Görgei Artúr tábornok

HL 1848/49: 41/61.
Német nyelvű, eredeti tisztázat fordítása.
Egykori bécsi jelzet: KAW 186. fasc. 1849 - 7 - 390.
*A jelentésben a hadtestek számozása arab számokkal történik, a VII. hadtestet azonban következetesen római számokkal jelölik.

261 Főhadiszállás Beodra, 1849. július 30. este 11 1/2 óra

Vetter Antal honvéd altábornagy elővigyázatosságra hívja fel Kmety György tábornokot a Titel felé irányuló hadműveletek során, és utal egy döntő csata lehetőségére Szegednél.

A déli hadsereg főparancsnokától
Kmety tábornok hadtestparancsnok úrnak Zsablyán
Éppen most kaptam meg a jelentését a georgevai* csatatérről, és sietek önnek válaszolni, hogy a Titel elleni hadműveletei során legyen nagyon elővigyázatos, mivel a Mosorinnál kibontakozó ellenség könnyen hátbatámadhatja. Ezért arra kérem, hogy e pillanatban amennyire lehetséges, egyáltalában erősítések érkezéséig, szorítkozzék az állásai megtartására, annál is inkább, mivel - hírek szerint - Jellačić főereje Bezdánnál erőltetni akarja az átkelést a Dunán.
Ma egy 35 000 főből álló ellenséges erő áll néhány órányira Szeged előtt, és vele szemben Perczel és Guyon körülbelül azonos erővel. Várható tehát, hogy 48 órán belül sor kerülhet a döntő csatára, amely a további kombinációinkat és hadműveleteinket meg fogja határozni.
A hadügyminiszter értesítése szerint Görgei állítólag Tokajban van.**
Vetter

HL 1848/49: 41/69.
Német nyelvű, eredeti tisztázat fordítása.
Egykori bécsi jelzet: KAW 186. fasc. 1849 - 7 - 398.
*Georgeva nem szerepel Lipszky Repertóriumában.Valószínűleg Gyurgyevo.
**Az irat címoldalán a következő megjegyzés áll: Igen sürgős.

262 Dorozsmai tábor, 1849. július 30.

A Guyon-hadtest tisztjeinek nyilatkozata: a hazát csak az mentheti meg, ha a kormányzó tábornagyként átveszi a főparancsnokságot és Dembińskit nevezi ki vezérkari főnökévé.

A IV. hadtest és az erdélyi hadosztály főparancsnokságától*
Guyon tábornok főparancsnok urunktól a mai napon kibocsátott felhívás, még inkább a minden oldalról ostromolt hazánk szorongatott helyzetének a megvitatása és a mód megtárgyalása következményeképpen, amelynek segítségével azt ebből a veszélyes helyzetből ki lehet ragadni, egyhangúlag úgy határoztunk és a belső meggyőződésünket abban fejeztük ki, hogy a veszélyeztetett hazánkat csak akkor lehet megmenteni, ha a tisztelt országkormányzó úr vállalja a teljes magyar hadsereg fővezéri** állását, és Dembiński altábornagy urat nevezi ki vezérkara főnökévé, akkor, és csak akkor, kölcsönösen titokban tartott és egybehangolt tevékenység által lehet és lesz a haza megmentve.***

HL 1848/49: 43/63d.
Német nyelvű, eredeti fogalmazvány fordítása.
Egykori bécsi jelzet: KAW 86. fasc. 1849 - 8 - 248d.
*A nyilatkozattevő egység megnevezése alatt, az irat közepén Auf szócska szerepel, majd alatta, tőle kicsit balra és áthúzva: Erklärung. A borítólapon pedig a következő címzés található: An dem Herrn Gouverneurs-Praesidenten in Szegedin.
**Az iratban: ...den Posten eines Generalissimus...
***A nyilatkozat fogalmazványa feltehetően befejezetlen, a szöveg végén még egy, Mészáros Lázárhoz címzett jelentés fogalmazványa van, amelyben jelentik, hogy ellenséges ulánusok félórányira megközelítették az állásaikat, és felderítés alapján támadás várható.

263 Szeged, 1849. július 31.

Aulich Lajos hadügyminiszter értesíti Görgei Artúr tábornokot hadügyminiszteri kinevezéséről, Perczel Mór leváltásáról, Mészáros Lázár lemondásáról, Dembiński ideiglenes fővezéri kinevezéséről, és latolgatja a szegedi összeütközés lehetőségét és kimenetelét.

Kedves, drága Barát!
Ebben a jelenlegi felfordulásban nem értem rá, hogy néhány sort intézzek hozzád. Bizonyára csodálkoztál azon, hogy engem új állásban találsz. Sokáig tiltakoztam egy ilyen ellen, végül azonban csak azzal a szándékkal egyeztem bele, hogy a tábornoki karban beállott nézeteltérésekben esetleg békítő szerepet szolgáljak.
Hogy sikerül-e, tudják az istenek, az én jószándékomon biztosan nem fog múlani.
Egy itteni haditanácson Perczel tábornok az öccséért, akit Damjanich tábornok függelemsértés miatt vasra veretett, egy hallatlanul modortalan jelenetet rendezett, és ez alkalomból kijelentette, hogy semmi esetre sem rendeli magát alá egy magasabb parancsnokságnak.
Ezért a minisztertanácsi határozat következtében felmentették a hadtestparancsnoksága alól; valóban úgy viselkedett, mint egy tébolyodott, akit őrizetbe kell venni. Gaál ezredes vette át helyette a hadtestparancsnokságot. Ez a 10. számot kapta.
Mészáros altábornagy főparancsnokként leköszönt, és helyébe a választás Dembińskire esett, à faut de mieux*, mindenesetre azzal a feltétellel, hogy csupán az itt összegyűlt seregnek a főparancsnoka, éspedig csak addig, amíg veled nem egyesülünk.
A felvett diplomáciai tárgyalások már folyamatban vannak, az Isten adja, hogy sikerüljenek, a szegény nemzet rettenetesen szenved e háború elhúzódása által.
Jöttél volna csak mindjárt kezdetben a hadseregeddel Pestre, most mindennek más formája lenne. Sokszor az eszembe ötlött, és most is sóvárogva kívánom az egyesülésünket, ez vezethetne elsőként egy sikeres eredményhez.
A mozgó hadügyminisztériumban nem hiányznak a rendetlenségek. Nem várok dicséreteket, és ha valaki át akarja venni a minisztériumot, akkor örömmel lépek le, hiszen te tudod, hogy engem semmilyen becsvágy sem vezet, hanem csupán a szerencsétlen hazánk sorsa iránti aggódás.
Mindig ez a visszásság jut az eszembe: egy magyar hadügyminiszter, aki nem ismeri a nyelvet. llyen eset még nemigen fordult elő.
A feleséged által továbbítás céljából átadott levelet bizonyára megkaptad hírnök által. Igen sajnáltam, hogy a találkozásunk** nem sikerült. A feleséged jól van, tudniillik fizikailag.
Kezdetben az volt a szándék, hogy az ellenséggel itt mérkőzzünk meg, nem tudom, hogy az új főparancsnok mit fog határozni. Ha nem ütközünk meg itt, akkor elveszítjük a Tisza jobb partját, s a vele járó segélyforrásokat***, és igen szorongatott helyzetben érezzük majd magunkat, miként ez már tavasszal is megtörtént velünk. Támadás nélkül nem látok boldogulást.
Úgy érzem magam, mint egy elnyűtt gép, amelyen a tengelyfuratok elhasználódtak, ezért állapotában változó.****
Sokszor és szívélyesen csókol a te igaz barátod
Aulich

HL 1848/49: 41/128.
Német nyelvű, eredeti tisztázat fordítása.
Egykori bécsi jelzet: KAW 186. fasc. 1849 - 7 - 402.
* Jobb híján.
** Az iratban: Randez-vous.
*** Az iratban: Resourcen.
**** Az irat borítólapján a címzés alatt a következő megjegyzés áll: Eigenhändig.

264 Nyíradony, 1849. augusztus 1.

A magyar hadsereg-főparancsnokság utasítja az 1. hadtest parancsnokságát, hogy vonuljon Debrecenbe és Újváros felé foglaljon állást. Ha az ellenség támad, akkor a csatát el kell fogadni.

Az 1. hadtest parancsnokságának
A mai napról származó iratnak megfelelően a hadtestparancsnokság ezennel azt az utasítást kapja, hogy mindjárt lefőzés után vonuljon Debrecenbe és ott Újváros* felé foglaljon állást. Ha az ellenség holnap támadna, akkor a csatát el kell fogadni, és az ellenséget vissza kell verni.
A többi napra a rendelkezés azonos marad azzal, amit a hadtest még Szerencsről kapott 208. számmal.

HL 1848/49: 41/178a.
Német nyelvű, eredeti fogalmazvány fordítása.
Egykori bécsi jelzet: KAW 187. fasc. 1849 - 8 - ad8.
*Balmazújváros.

265 [1849. augusztus 1. ?]

Berg orosz tábornok jelentése Paszkevics tábornagynak. Haynau szerint, ha Görgei csata nélkül megadná magát, azzal oly mértékben züllesztené széjjel a magyar hadsereget, hogy e tettéért biztosítani kellene az életét. A többi átállt honvédtiszt életét is biztosítani lehetne azzal a feltétellel, hogy kötelesek igazoló bizottság előtt megjelenni.

Tábornagy Úr!
Elmondtam Haynau főparancsnoknak, annak a hevenyészett parlamentairenek, lovas századparancsnoknak, kedves lélekjelenlétét [?].
Ez alkalommal arról az ügyről beszélgettünk, mely felől nekem főméltóságod elrendelte, hogy Őnagyméltóságát kipuhatoljam. Elárulta, hogy a legmesszebbmenő plein pouvoirja* van a háborúnak úgy a folytatására avagy bevégzésére, mint Magyarország kormányzására, amelynek a meghódításáról van szó.
Haynau báró elárulta még nekem, hogy mit gondol arról, ha oly fontos személyiségű lázadó főnök, mint Görgei, mielőtt egy csatát és fegyvereit megkísérelné a valóságban tényleg megadná magát az összes tisztekkel, akik őt követnék, az egész lovassággal, mely alatta van, 100 egynehány ágyúval, melyeket magával hoznak és jelentékeny számú gyalogsággal, átadván a fegyvereket és az egész hadi anyagot. - Tekintettel íly cselekedet fontosságára és arra, hogy a háború ezáltal majdnem be lenne fejezve és tekintettel továbbá arra, hogy ez a példa valószínűleg valamennyi lázadó hadteste feloszlatását és széjjelzüllését vonná maga után, Haynau báró úgy gondolja, hogy akkor "Görgei parancsnoknak életét és büntetlenségét azon érdemből kifolyólag, amelyet kiérdemelt azáltal, hogy elsőnek adta meg magát a magyarországi inzurgensek** közül, biztosítani lehetne, sőt kellene neki személyesen valamelyes pénzösszeget adni, de sohasem megadni neki azt a tiszteletet és megbecsülést és semmit, amely igazolná az ő infámis*** és áruló magaviseletét. Lehetne garantálni valamennyi felkelő tisztnek életét, akik az ilyen példát követni fogják, anélkül, hogy a személyes büntetlenséget biztosítanók nekik, mindenesetre csak azon feltétellel, ha a különböző purifikációs bizottságoknál**** jelentkeznének, amelyek Ausztriában minden egyesnek a magaviseletét elbírálni hivatvák és megítélni, hogy az egyes tisztek vagy egyének mennyiben érdemlik ki a felség legfelsőbb jóakaratát és kegyét, mert sokan közülük karakter-gyengeség és szerencsétlen körülmények következtében bele lettek sodorva a dologba. - Az ide vonatkozó bizottságok mindezt tekintetbe veszik." - Haynau báró hangsúlyozza azonban, hogy az "amnesztia" és "kapituláció" szavak ne forduljanak elő, se alkalmazva, se kimondva ne legyenek, egy szóval semmi, amely arra mutatna, hogy hatalom hatalommal és fegyveres erő fegyveres erővel tárgyalna. - Mindennek az ő intenciói és instrukciói szerint kell történni, tehát meghódolás a törvényes hatalommal szemben, vagy teljes megadás avval a hatalommal szemben, amely sajnos Ausztriában igen türelmes és nagyon atyai volt.
Tábornok Úr! Fenséged ismeri azt a lelkiismeretességet, amellyel én a reám bízott ügyeket kezelem, kértem tehát Haynau bárót, az osztrák hadsereg parancsnokát, olvassa el ezt a jelentést, mielőtt aláírom azt és egy láttamozott másolatot részemről fogadjon el.
Fogadja stb.
A hasonló másolat hiteléül: Báró Berg m/p.
Az eredetivel azonos: Ramming s. k. alezredes.
A fordítás hiteléül: Bp. 1929.VII.26. (Olvashatatlan aláírás!)

HL 1848/49: 41/197.
Egykorú francia másolat magyar fordítása. (Rossz magyarságú fordítás!)
* Teljhatalom.
** Felkelő.
*** Becstelen.
**** Igazoló bizottság.

266 Debrecen, 1849. augusztus 2. délelőtt 8 óra

Az 1. magyar hadtest parancsnoksága jelenti a Táborkari Központi Irodának, hogy a 32 000 főre becsült ellenséges erőből 15 000 működik ellenük, és mindent megtettek fogadásukra.

Az 1. hadtestparancsnokság
A Táborkari Központi Irodának, Vámospércsen
A kézhez vett utasítást követően a hadtest lefőzés után tegnap Hadházról* Debrecenbe menetelt.
Beérkezésünkkor a Látókép-csárdát az ellenség már megszállta. Korán reggel csatárharcot kezdett az előőrseinkkel, és mintegy 2 lovasosztállyal és némi gyalogsággal előrenyomult, amikor azonban a mi lovasságunk nyomult előre, visszahúzódott a kukoricaföldekre, ahonnan lövöldözött a mieinkre, majd lassan-lassan beszüntette a tüzet.
Az előrevonuló csapatait nem lehetett pontosan látni, csupán egy tegnap elfogott orosz kijelentése szerint az erejük 32 000 fő, akik közül 15 000 harcolt ellenünk.
Minden elővigyázatossági rendszabályt megtettünk az illő fogadására, és hogy elég gyorsan megtudjuk, ha Szoboszló irányába és tovább lefelé szándékozna vonulni, miként ezt egy őrjárat jelentette, ami azonban mostanáig alaptalan volt.
A régi utasítás szerint a hadtest holnap Derecskére menetel.
Pongrácz**
Végezetül jelentem, hogy Korponay ezredes úr Knezić tábornok hadtestének átadott két 12fontos ágyút.
Pongrácz

HL 1848/49: 41/271.
Német nyelvű, eredeti tisztázat fordítása.
Egykori bécsi jelzet: KAW 187. fasc. 1849 - 8 - 10.
* Hajdúhadház.
** Pongrácz István honvéd őrnagyról van szó.

267 Makó, 1849. augusztus 2. délután 4 óra

Aulich hadügyminiszter jelentése a kormánynak a mezőhegyesi méntelep biztosításáról, a lőszertartalék Nagyváradra rendeléséről és Görgei Berettyóújfalura és Kismarjára érkezéséről augusztus 4-én.

A hadügyminisztériumtól
Az országkormánynak, Mezőhegyesen
Hivatkozva az 1849. augusztus 1-i Mezőhegyesen kelt magas jegyzékre, van szerencsém mellékelten csatolni Dembiński altábornagynak a mezőhegyesi méntelep biztonságára vonatkozó válaszát tartalmazó írását.
Miként a nevezett altábornagy úr nekem szóban kifejtette, Lenkey ezredes különítménye ideiglenesen Vásárhelyen marad, ami által Mezőhegyes néhány napra biztosítva van. Ha azonban az ellenség Csongrádnál túlerővel átkel a Tisza bal partjára, és innen előrenyomul, akkor Mezőhegyes semmiképpen sincs biztonságban, ezért a ménest mindenképpen biztonságba kell helyezni.
Mészáros altábornagy véleménye, hogy a puszták Nagykároly és környékén alkalmasak e ménes befogadására.
A legvégső esetben legalább a nemesebb részét kellene biztosítani, és nem kellene mindent egy helyre vinni.
Szegedet csak ma szállta meg az ellenség, éspedig csupán gyengén.
A mai magas értesítéssel kapcsolatban, hogy Görgei tábornok Újvárosnál megverte az oroszokat, és ezek visszavonultak a Tisza jobb partjára, a Gyulán lévő lőszertartaléknak azt a parancsot adom, hogy Nagyváradon keresztül vonuljon Görgei tábornok hadtestéhez, mivel ez az 1849. július 30-án Nyíregyházán kelt levelében sürgősen lőszert kér.
Görgei tábornok úr jelzi továbbá, hogy augusztus 4-én elfoglalja a Berettyó vonalát és seregével Berettyóújfalura és Kismarjára érkezik, amiről egyúttal Dembiński altábornagy urat is értesítem.
Aulich hadügyminiszter

HL 1848/49: 41/272.
Német nyelvű, eredeti tisztázat fordítása.
Egykori bécsi jelzet: KAW 187. fasc. 1849 - 8 - 15.

268 Kelementelke, 1849. július 23. - augusztus 3.

Lüdersz orosz tábornok levele Clam-Gallas cs. kir. altábornagyhoz a segesvári csatáról és az ezt követően hozott hadműveleti intézkedésekről.

Clamm-Gallas grf. úrnak
Kelementelke. 1849. VII/23. VIII/3.
Gróf Úr!
14/26-án Nagyszeben-ből elindulva július 17/29-én Segesvár-ra értem, szükségesnek véltem 18/30. és 19/31.-én pihenőt tartani részben azért, hogy csapataim pihenhessenek és Dick tbk-al egyesüljenek, részben azért, hogy Nagyméltóságodtól és Grotenhielm tbktól híreket kapjak. - De 19./31.-én Bem megtámadott az Udvarhely felőli úton 7000 emberrel és 12 ágyúval. Az ütközet délelőtt 10 órakor kezdődött és szívós hevességgel küzdve délután 5 óráig tartott, azaz addig, amíg az ellenség összes támadásait visszavertük és Bem visszavonulását megkezdte. Üldözésükre a lovasságot küldtem, amely hatalmas lendülettel űzőbe vette őket.
A csatatéren maradt az ellenség részéről több mint 1000 halott, 500 fogoly, 8 ágyú, sok fegyver, két zászló, Bem kocsija igen fontos okmányokkal és más járművek képezték e nap hadizsákmányát. A foglyok vallomása szerint 3 ágyú ütközet közben felrobbant. Bem könnyen megsebesült, s csak legnagyobb bajjal tudott a kozákok elől megmenekülni. A mi veszteségünk halottak, sebesültek és sérültekben körülbelül 250 főt tesz ki, súlyossá teszi azonban az az érzékeny csapás, hogy Scariatin tábornok az ellenség egyik legelső golyójától találva, néhány óra múlva kiszenvedett. Bem csapatainál olyan pánik uralkodott, hogy Segesvár-ról való távozásunk után még 250 ember tette le a fegyvert ezen város tanácsa előtt. Segesvár-ról távozva Keresztúr-ra értem, amikor hallottam, hogy Bem Maros-Vásárhely-re vonult vissza ezen pont felé fordultam tehát, s Kelementelkére érkeztem tegnap, amikor értesítettek, hogy Marosvásárhelyt már teljesen kiürítették, és hogy Bem Kolozsvár felé indult; Megyes-ből júl. 19/31-éről kelt hír azt mondja, hogy Gálfalván ma 5000 ember megérkezését várják, Kolozsvár felől. Bár Bem ezen terve valószínűleg még veresége előtt keletkezett, mégis szeretném Nagyszeben elleni összes vállalkozásait ellensúlyozni és Gyulafehérvár ostromát megszüntetni, ma megindulok Kis Kükülő völgye felé. Meghagytam egyidejűleg a Szász Régen-ben lévő Grotenhielm tábornoknak, hogy Marosvásárhelyt elfoglalja, s szem előtt tartva a Kolozsvárra vezető utat, és hogy legyen gondja Bukovina védelmére is.
Dannenberg tbk. egyik jelentéséből kiveszem, hogy a Moldvába betört magyarok - hála az ott lévő csapataim pontos együttműködésének és a törökök azon kijelentésének, hogy minden ilyen benyomulást hadüzenet számba vesznek -, Erdélybe visszatértek; Dannenberg tbk. hozzáfűzi még, hogy a tőlem kapott parancshoz alkalmazkodva az Ojtozi szorost és Berecket el fogja foglalni. Ismételtem előtte kívánságomat, hogy addig maradjon ott, amíg szükségesnek tartja, s hogy e tárgyban Nagyméltóságoddal is lépjen érintkezésbe.
Felteszem, hogy Ön Csík-ban van jelenleg, híreit a legnagyobb türelmetlenséggel várom. Ismétlem kérésemet grf. úr, hogy parancsnoksága alatt lévő csapataimat haladék nélkül küldje hozzám, s irányítsa őket Udvarhely, Segesvár és Megyesen át Nagyszeben felé.
Önnek módjában lesz most grf. úr közvetlen érintkezésbe lépni Grotenhielm tbk-al, és íly módon Erdély nagy részét lecsendesíteni. E percben kapom a hírt, hogy Grotenhielm tbk. tegnap este elfoglalta Marosvásárhelyt.
Azon véleményben, hogy több főrangú tiszt beérkezte folytán Önnek nem lesz szüksége Van-der-Nüll ezredesre, kérem őt felhatalmazni, hogy hozzám bevonuljon.
Fogadja Gróf Úr legmélyebb tiszteletem és nagyrabecsülésem kifejezését, a melylyel vagyok Nagyméltóságod alázatos és engedelmes szolgája
A. Lüders
Ha az ellenség Udvarhely-ben nagyobb erővel rendelkeznék, úgy kérem Önt grf. Úr, hogy összes csapataival hajtsa végre hadműveleteit, s az én csapataimat csupán az ellenség leverése után küldje Nagyszebenbe.

HL 1848/49: 41/148.
Francia nyelvű xeroxmásolat és magyar nyelvű fordítás a KAW-ban lévő eredeti tisztázatról.
KAW SchA AFA KiU 141. fasc. 1849 - 8 - 8.

269 [Berettyóújfalu, 1849. augusztus 2. vagy 3. ? ]

Pongrácz István honvéd őrnagy, az 1. hadtest vezérkari főnöke jelenti a vezérkar központi irodájának, hogy az ellenség túlerővel megtámadta a hadtestet, amely a visszavonulás során kettészakadt. A veszteség rendkívül jelentős.

1. hadtest
A fővezérkar/főtáborkar központi irodájának ott, ahol
Alulírott harmadszor jelenti, hogy a hadtestet délután túlerővel megtámadták és visszavetették, s az a visszavonulás során két részre oszlott, ami által a győzelmesen előrenyomuló bal szárny a legnagyobb veszélybe került. Ez ez ideig nem érkezett meg, és a jobb szárnyat az ellenséges lovasság egészen idáig szakadatlanul üldözte.
A veszteség sajnos rendkívül nagy, mivel a jobb szárny kis híján teljes gyalogsága a harc során szétszóródott a pusztán, azonban remélhető, hogy a bal szárny harcolva egyesül és megmenekül.
Nehezen jut el azonban Berettyóújfaluba, és az ide szétszórt erő csak arra lesz képes, hogy a lőszertartalékot és a vele levő ütegeket megvédje, az ellenséget azonban nem tudja feltartani.
Pongrácz

HL 1848/49: 51/123.
Magyar nyelvű, eredeti tisztázat.