Az Arany-hagyomány

A remekírók nem művészek csupán, hanem népük szellemének vezérjelenségei is. Műveik a történelem sodrában állanak: nemcsak jelzik, befolyásolják is a fejlődés útját. Az egymást felváltó nemzedékek az ő segítségükkel kapcsolódnak a történelem folytonosságába s velük mérkőzve fejtik ki önmagukat. Aki róluk beszél, szükségképpen érinti a közszellem alapvető kérdéseit. Azok akik a nemzeti művelődés állandóságát őrzik, a nagyok lényének és szerepének "eszmévé finomult" emlékezetét ápolják; a változás harcosai azt hangsúlyozzák, ami egyszeri, emberi volt bennük. Eszményítés és megelevenítés hasonló erőjátékában alakul a magyar Arany-hagyomány is.

Ez ellentétes fények sugárzása már Gyulai Pál Arany-képén érezhető. A nagy kritikus kortársa volt a költőnek: látta életének fordulóit, ismerte csüggeteg, zárkózott egyéniségét. De ő rajzolta meg az időtlen érvényűnek szánt Arany-arc első vonásait is, ő mutatta meg életében a "pálya" egységes ívét, ő jelölte ki helyét irodalmunk legnagyobbjai között. Gyulai értett hozzá, hogy a valóságot és az eszményt, a költőt és a mestert összhangzó egységbe foglalja. A következő nemzedékek ezt az egyensúlyt elejtették: az évek során egyre jobban elvált egymástól a példát mutató "klasszikus" és a gyötrődő, ellentmondásokkal teli "ember".

Arany már életében a nemzet koszorúsa lett: kora vezető szellemeinek barátja, a legtekintélyesebb költői iskola mintaképe, hivatalosság és ellenzék harcaiban, akaratán kívül, döntő fontosságú vitatárgy. Követői elsősorban művészi tökéletességét hangsúlyozták. Ezt az ellenzék is elismerte: a tökéletesség nyomán - mondták - csak utánzók járhatnak. A "makulátlan művész" ily módon kialakult vonásai csakhamar kiegészültek a példaadó erkölcsi egyéniségével. Gyulai fajunk szellemének és természetének megtestesülését látta a költőben. Az iskola magáévá tette e felfogást s céljának megfelelően elsősorban az erkölcsi mintakép vonásait emelte ki egyéniségéből. Lassanként végleges formát öltött így az eszményivé finomított és kötelező mintává általánosított "hivatalos" Arany-kép.

A szoborrá merevítő törekvésekkel szemben már Péterfy Jenő is fenntartással élt. Riedl Frigyes alapvető művében pedig gyakran szólt a költő kedélyéletének borulatáról. A lélek titkos redőit kutató érdeklődés most már ebbe az irányba fordult. A tépelődő egyéniség fontosabbá lett életművénél. A józan, kiegyensúlyozott Arany-arcon mindjobban átütöttek egy "beteg, abnormális zseni" vonásai; a bénult óriásé, aki "nem keresett az életben semmit, mert elrémült mindentől amit talált". Az ellenzék hamarosan kész volt a magyarázattal is: Arany szándéka ellen lett klasszikussá, meghasonlásának főoka szerepének és természetének ellentmondása.

Az "ember" és a "klasszikus", e kétféle Arany-szemlélet, irodalmi közvéleményünkben már-már ellenségesen néz farkasszemet. S hogy ez így van, az nem kis részben irodalomtörténetünk hibája. A terjedelmes Arany-filológia sok kitűnő részleteredményt mutathat fel, a költő jellemére és jelentőségére vonatkozó alapvető kérdések tárgyalását azonban átengedte az essay-íróknak. Ezek a dolog természete szerint a költő "faculté maitresse"-ét, vagy egyénisége látomását keresik; összképet adnak, nem fejlődésrajzot. Az Arany-kutatás főműve, Riedl nagyarányú mozaikja is inkább körülvezet Arany világában: keresztmetszeteket mutat, nem a költő fejlődésének útját. Szinnyei Ferenc könyve - ma is a legjobb kis életrajz - túlságosan vázlatos, Voinovich Géza alapos és részletes életrajza pedig ezideig befejezetlen. A költő fejlődésének, emberi és művészi természetének megítélésére döntő fontosságú adalékok egy része még mindig kiadatlan. Bizonyos: a hagyomány e belső ellentmondásainak csirái megtalálhatók Arany világában is. Minden fejlődés változás s Arany pályájának is megvannak a maga fordulói. A tévedés akkor történt, mikor a költő egy-egy életszakának, kedélye egy-egy hullámhegyének vagy völgyének jegyében magyarázták életműve egészét. A teljesebb Arany-hagyomány munkásainak egyre elodázhatatlanabb kötelességük tehát, hogy az egy-egy vonást kiemelő s általánosító jellemképek helyesbítése céljából elkészítsék Arany pályaképét: egyénisége és költészete változásainak s e változások belső összefüggésének megnyugtató rajzát. Ezt a célt kívánja szolgálni ez a könyvecske is.