A Kalligram Tegnap és Ma sorozatának új kötete a napjaink költészetében az egyik legfontosabb alaknak tartott Kukorelly Endre életművét tárgyalja (mellesleg a kötetvégi biobibliográfiából kiderül, hogy rövid ideig az Új Könyvek egyik szerkesztője volt a 70-es években a költő).

Farkas Zsolt a posztmodernizmus, az újabb irodalomtörténeti interpretációs iskolák egyik legígéretesebb - és a figyelem reflektorfényével leginkább megvilágított - alakja. Ebben az esetben tehát a receptor, a kommentáló kritikus és a költő típusa, stíluseszménye éppen egybeesnek: Farkas monográfiája ugyanolyan módon rendhagyó, mint Kukorelly Endre fanyar, szüntelen ellenpontozásokkal, lefokozásokkal élő költészete és prózája. Ezt a kritikai módit már a tartalomjegyzék is tükrözi: zárójelbe tett, de az eddigi Kukorelly-életmű egészét ide-oda pásztázó gondolatmenet olvasható a lapokon. S minden részlethez az ifjú tudós komoly filológiai apparátust mellékel a lábjegyzetben, ezekben századvégünk neves angolszász és francia esztétái, irodalomtudósai és a magyar költőről idehaza értekező szerzők hivatkozásai egyaránt szerepelnek, sokszor igen dús formában; Farkas Zsolt gyakran vitázó, továbbfejtő értelmezést ad az apró betűs helyen. A kötet függeléke egy ún. Auto/bio-bibliográfia, illetőleg egy Irodalom címmel adott, a rövidítéseket, hivatkozásokat, tanulmányokat felsorakoztató jegyzék, továbbá gazdag fényképmelléklet, amelyeknek lapjain a Szondi utcában lakó költőt egészen kisgyermekként, illetőleg jeles magyar írók és költők társaságában lehet itthon és külföldön látni.