A Sorozatszerkesztő előszava

Kedves Olvasó!

"Hívjuk talán nonprofitnak..." - fejezte be a vitát valamelyikünk a kilencvenes évek elején, amikor ismerkedni kezdtünk azzal a világgal, amelyet akkor az alapítványok és egyesületek alkottak. Lehet persze, hogy naivak voltunk, hiszen a "minek nevezzelek" kérdése újra és újra felvetődött. De ettől függetlenül a nonprofit szektor első tíz évén túl leszünk lassan. Ez a kötet egyfajta ünneplése ennek az eltelt évtizednek. Ünneplése azáltal, hogy megpróbálja számba venni és elemezni, mi is történt ez idő alatt, mennyi sikert könyvelhet el magáról a nonprofit szektor, milyen kudarcokkal kellett és kell szembenéznie.

Kuti Éva könyve a Nonprofit Kutatások sorozatának hetedik kötete. Olyan kötetek előzik meg, mint a nemzetközi és a hazai elméleti irodalom (akkori) legjavát tartalmazó A HARMADIK SZEKTOR és A NONPROFIT SZEKTOR MAGYARORSZÁGON. Ezt követte az első kísérlet egy EGYESÜLETI CÍMTÁR összeállítására. A kutatások ezek után az empíria felé fordultak, és egy nemzetközi összehasonlító elemzés részeként megszületett a SZEKTOR SZÜLETIK című kötet. A Kutatócsoport ezt követően - megérezve az egyre jobban megszerveződő nonprofit szervezetek igényét - segítséget nyújtott egy nagyon is gyakorlatias kötet, az ÁTFOGÓ NONPROFIT MENEDZSMENT előállításához. A sorozatban ezek után - az Ön által kézben tartott kötetet megelőzően - a nonprofit szektor egyik fontos részterülete felé fordultunk, és kiadtuk az EGYESÜLETEK, TÁRSADALOM, EGÉSZSÉGÜGY című kutatási anyagot.

Most tehát, Kedves Olvasó, helyezze magát kényelembe! Utazzunk együtt a magyar nonprofit szektor múltjába, abban a reményben, hogy utazásunk végén jobban értjük a jelent is.

Harsányi László

A Szerző előszava

Ez a könyv közel tíz év munkájának eredményeit foglalja össze. A magyarországi nonprofit kutatás 1989 végén, a Nonprofit Kutatócsoport megalakulásával indult, nagyjából egy időben a harmadik szektor legújabb kori fejlődésének kezdetével. A Kutatócsoport eleinte nem volt más, mint a civil kezdeményezések iránt érdeklődő, az alapítványok és egyesületek szerepének és működési mechanizmusainak megértésére törekvő szakemberek laza szövetsége. Ebben a minőségében ideális kereteket teremtett a nonprofit jelenség sokoldalú és sokszempontú vizsgálatához, hiszen a különböző hátterű, érdeklődési körű, eltérő megközelítéseket alkalmazó kutatóknak anélkül kínált együttműködési lehetőséget, hogy közöttük bármiféle hierarchiát teremtett volna.

Mindezt azért tartottam fontosnak elmondani, mert érzékeltetni szeretném, hogy milyen sokat köszönhetek a Kutatócsoport tagjainak. A velük folytatott szakmai viták és beszélgetések nélkül ez a könyv gondolatokban és gyakorlati példákban egyaránt sokkal szegényebb lenne. Mi több, talán a megírásához vezető út első lépéseit sem tettem volna meg, ha nincs Marschall Miklós, aki mindannyiunknál előbb ismerte fel a nonprofit kutatás szükségességét, és Harsányi László, aki képes volt arra, hogy tétova ötleteinket valódi empirikus kutatási programokká fejlessze.

A körülmények szerencsés egybeesése folytán a magyarországi nonprofit kutatás szinte indulása pillanatától bekapcsolódhatott a Johns Hopkins University Lester Salamon és Helmut Anheier által vezetett nemzetközi programjába, amely elsőként vállalkozott a nonprofit szektor tudományosan megalapozott, gondosan egyeztetett definíciókon és módszereken alapuló összehasonlító vizsgálatára. Ez nemcsak módszertani szempontból jelentett óriási segítséget, hanem arra is módot adott, hogy eredményeinket azonnal összevessük a nemzetközi tapasztalatokkal, s azok fényében elemezzük és értékeljük. A hazai fejlemények megértését és nagyobb összefüggésekben való elhelyezését jelentősen megkönnyítette, hogy a nemzetközi nonprofit kutatás olyan kiemelkedő képviselőivel dolgozhattunk együtt, mint Edith Archambault, Paolo Barbetta, Virginia Hodgkinson, Jeremy Kendall, Martin Knapp, Wolfgang Seibel, Marilyn Taylor és Perri 6.

Más okokból, de hasonlóan nagy hálával tartozom azoknak a kollégáknak, akik a nonprofit szektor rendszeres statisztikai megfigyelését meghonosították és a mai szintre fejlesztették. A korábbi egyesületi felvételek hagyományaira alapozó, de immár a szektor egészére kiterjedő adatgyűjtések Vajda Ágnes és Gyulavári Antal szakmai erőfeszítései nyomán alakultak ki és váltak részévé a magyar statisztikának. Fennmaradásuk nagyrészt annak köszönhető, hogy Hüttl Antónia és Harcsa István a legélesebb helyzetekben is kiállt a munka folytatása mellett, szakmai kiteljesedésük pedig annak, hogy Bocz János, Mészáros Geyza és Sebestény István hosszú éveken át keményen dolgozott az adatgyűjtési és -feldolgozási módszerek fejlesztése, az adatminőség javítása és a legszélesebb felhasználói igényeket kielégítő adatközlés érdekében. Az általuk végzett munka teremtette meg azokat a statisztikai alapokat, amelyekre elemzéseim épülnek.

A könyvben összefoglalt ismeretek összegyűjtésében közvetlen kollégáimon kívül is igen sok kiváló kutató közreműködött, az itt vázolt gondolatok kialakulásában sokan és sokféle módon voltak segítségemre. A nonprofit szektor 1990-1991-es állapotát feltérképező reprezentatív adatgyűjtés koncepcióját és kérdőívét Czakó Ágnessel és Harsányi Lászlóval együtt dolgoztuk ki, a számítógépes feldolgozást Balogh Edit végezte. Ugyanez a team bővült ki Vajda Ágnes-sel, amikor 1994-ben a lakossági adományok és önkéntes munka felmérésére vállalkoztunk. A kutatásokban résztanulmányok, adatfeltáró és jogtörténeti elemzések, eset-tanulmányok és interjúk készítésével, illetve levéltári kutatással vállalt részt Bagó József, Balázs Magdolna, Bartal Anna Mária, Gayer Anikó, Gyergyói Ildikó, György István, Hegyesi Gábor, Jagasics Béla, Kaposvári Anikó, Kirschner Péter, Kovács Annamária, Králik Miklós, Mátyus Alíz, Mérő Éva, Monostori Judit, Pataki György, Reisz László, Várhegyi György és Voit Krisztina. Sokat tanultam azokból a vitákból, beszélgetésekből, konzultációkból is, amelyeket a nonprofit szektor vezetőivel és szakértőivel folytattunk, valamint azokból a könyvekből, cikkekből, tanulmányokból, amelyek az utóbbi években a nonprofit szektorról megjelentek.

Őszintén hálás vagyok mindazoknak az itt felsorolt és fel nem sorolt kollégáknak, akik akár közvetlen, akár közvetett módon befolyásolták szakmai fejlődésemet, gondolkodásom alakulását, s így hozzásegítettek ennek a könyvnek a megírásához. Mindazonáltal a tanulmányban szereplő valamennyi megállapításért, következtetésért, az esetleg előforduló hibákért és tévedésekért egyedül engem terhel a felelősség.

1998. október
Kuti Éva