Bevezetés

Napjaink egyre gyakrabban felmerülő kérdése a nyomtatott és elektronikus sajtóban, hogy mit szabad, és mit nem szabad közzétenni az Interneten. Ennek oka, hogy egyre több szélsőség, gyűlölet, illetlenség jelenik meg a Hálózaton, és mivel a felhasználók száma is egyre növekszik, ezek nyilvánossága is egyre nagyobb. Természetesen a kérdés nemcsak a média figyelmét kelti fel. Akkor, amikor az Internet használóinak száma a világon meghaladja a 40 milliót, és Magyarországon is több, mint félmillióan használják a Hálózatot, nem beszélhetünk arról, hogy a kommunikációnak ez az új formája ne lenne hatással a társadalomra, ne generálna globális változásokat, ne avatkozna be az emberek mindennapjaiba. Egy ekkora hálózat ellenőrzése kihívás, sőt bizonyos esetekben úgy tűnhet, kötelesség az állam számára. A gondolatok teljesen szabad áramlása, mely többé-kevésbé megvalósul az Interneten, akár veszélyes is lehet az állam, a társadalom, és annak polgárai számára. Elég, ha csak a gyűlöletkeltő, kirekesztő ideológiák korlátok nélküli terjedésére, a bombagyártó műhelyekre, a szélsőséges szervezetekre tekintünk a hálózaton, és megérthetjük, miért igényli a hatalom, a gyakran magát veszélyben érző társadalom és annak egyes csoportjai azt, hogy ellenőrizhető és egyben korlátozható legyen az Interneten megjelenő információáradat. Ennek az igénynek azonban van egy másik oldala is. Ez pedig maga a hálózat. Az Internet ugyanis nemcsak egyszerűen egy új kommunikációs forma, egy új tömegkommunikációs eszköz. Annál jóval több. Az Internet azon felül, hogy egy új kommunikációs technológia, olyan mögöttes jelentéstartalmat hordoz, amely megkérdőjelezi azt, hogy kezelhetjük-e úgy, mint a többi médiumot. Az Internetre, mint látni fogjuk, sok elemzője tekint úgy, mint a szabadság utolsó mentsvárára. Tehát megfontolandó, hogy ha az Internet egy minden tulajdonságában új médium, melynek egyik legfőbb értéke a szabadság, alkalmazhatóak-e a véleménynyilvánítás szabadságának hagyományos fogalmi elemei, a korlátozásának hagyományos okai, eszközei, melyek természetesen nem az új médiumra tekintettel fejlődtek ki.

Az Internet szabadságának, ezen belül is a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozásakor, illetve annak terjedelmének meghatározásakor a legfontosabb kérdés véleményem szerint az, hogy megtaláljuk a korlátozásnak, a szabályozásnak azt a mértékét, mely nem veszi el az Internettől annak egyedülálló lehetőségeit a vélemény, a gondolat kifejezésében, terjesztésében, cseréjében. Tehát a kérdésnek nem annak kell lenni, hogy legyen-e szabadság az Interneten, hanem annak, hogy megtaláljuk azt a pontot, ahol még az Internet szabadsága sem szenved csorbát, és az állam, illetve a társadalom érdekei sem sérülnek. Mint erre rá kívánok mutatni, véleményem szerint az Internet, és ezen belül annak szabadságának védelme bizonyos esetekben fontosabb lehet az állam biztonsághoz fűződő érdekeinél. Erre a problémára világítanak rá Benjamin Franklin szavai 1784-ből:

"Akik szabadságjogot adnak fel azért, hogy szusszanásnyi ideig biztonsághoz jussanak, nem érdemlik meg sem a szabadságot, sem pedig a biztonságot"

Ahhoz, hogy meghatározzuk azt a kört, melyben az állam beavatkozása nem korlátozza lényegesen az Internetet, és a vélemény, a gondolat, a kifejezés szabadsága sem sérti a társadalom és az állam legfontosabb érdekeit, feltétlenül ismernünk kell az Internet, mint közeg legfontosabb tulajdonságait, illetve azt, hogy a szabályozás jelenlegi helyzetében a meglévő szabadságjogok hogy érvényesülnek az Interneten.