Tétel adatlapja
CÍMLAP
Verebics János
A tér, a szabadság és a normák

TARTALOM, ELŐSZÓ



Tartalom

Előszó

Bevezető

1. Az információs társadalom új struktúrái és a "primitív konfliktusok"
2. Jogfilozófiai közelítés: a pozitivizmustól a törvény természetjogi alapon való érvénytelenítéséig
3. Az Internet korlátlan szabadsága és a kibertér lovagjai
4. Az "itt és most" szituációja: de ki vigyázza az őrzőket?
5. A jog a totális információs társadalom határán: a törvény keresése

A. A játéktér

1. Százmillió felhasználó a hálózatok hálózatán
2. Az Internet hatása: gazdasági, társadalmi változások
3. A kibertér urai: mi szabályozza a viselkedést s hogyan a virtuális világban?

B. Az Internet - jogmentes terület?

1. A "rechtsfreier Raum" mítosza
2. Kívánatos az anarchia?
3. Az Internet önszabályozó és szankciós rendszere
4. A kibertér minden, csak nem anarchikus?
5. Külső reguláció vagy belső szabályozás?
6. Az irracionalitás mély gyökerei
7. Az "utolsó vad határvidék"

C. A normák

1. A netikett vége, a jog kezdete
2. A CyberLaw nyomában
3. A common law és a római-germán jogok alapvető különbözősége: jogösszehasonlító kitekintés
4. Van e jog a törvény felett: a bírói jogértelmezés lehetőségei az Egyesült Államokban
5. Egy pillantás a német Internet-jog rendszerére

D. A Web sötét oldala

1. Készenlét, éberség és fegyverkezés
2. A jogmentes tér mítosza újra kísért: ahol a büntetőjognak nincs mit keresnie
3. A bűnmegelőzés járható útja: a közösségi politizálás
4. "Technikailag nem követtem el bűncselekményt."
5. A számítógép, mint bűncselekmények célja és eszköze
6. Büntetőjogi megközelítés a jogvédte érdekek és a törvényhozás fő irányai felől
7. USA: a legfőbb jogvédte érdek a tulajdon?
8. Szex, terror és más kellemetlenségek
9. Ha a médiát vonják perbe...
10. A jog és a törvény megérkezik a határvidékre

Függelék



Előszó

Jelen tanulmány egy konkrét eset kapcsán készülő munka (Szabadság és felelősség az Internet jogában) első, általános bevezetésként írott fejezete. Önálló közzé tételét a téma iránti nagy érdeklődés, valamint a szerző abbéli törekvése indokolja, hogy a legérintettebbeket, a kibertér polgárait bevonja a közös gondolkodásba. Azok az amerikai, angol, ausztrál, német források, melyekre munkánkban hivatkozunk mindenki számára hozzá férhetők: fellelhetők a világhálón.

A Szabadság és felelősség... lényegében három területet kíván részletesen tárgyalni, úgy, hogy ezek jogát az Internet összefüggésében vizsgálja. Először alkotmányos alapjogunk s szólásszabadság kérdéskörével foglalkozunk; meddig terjedhet ez a szabadság, milyen garanciák védik, mely esetben (s mennyire) korlátozható. A munka második fő része a felelősség kérdéseit vizsgálja: előbb a polgári jog, majd a büntetőjog szempontjából.

E bevezető fejezet arra vállalkozik, hogy az alapfogalmakat tisztázza, s arról, amit ma kiberjognak vagy az Internet jogának nevezünk egy igen vázlatos, közelítő képet adjon. E körben fontosnak tartom, hogy néhány alapvető elméleti (sőt, jogfilozófiai) kérdést felvessünk, s azokra választ találjunk. Az Internet az angol-amerikai jogterületen született meg, jogi szabályozása egy a kontinentálistól teljesen különböző gondolkodásmód, a common law szerint alakult; a jogösszehasonlítás módszerével törekszünk a fő eltérések bemutatására.

Az Internet-jog külföldi forrásainak, elméletének és gyakorlatának ismerete az e területtel foglalkozni kívánó jogászok számára kétszeresen is lényeges. Lényeges, mert a magyar szabályozás (hatályos jogunk értelmezése, vagy a szükségszerűen megvalósuló törvényi szintű rendezés) meg kell, hogy feleljen az uniós jogharmonizáció követelményeinek.

S fontos a külföldi jogok ismerete azért is, mert alkalmazásuk, ütközésük kérdéseivel néhány éven belül nap mint nap szembesülni fogunk. A netes jogügyletek hihetetlen mértékben növekvő száma (és sokfélesége), elektronikus kereskedelem volumenének alakulása a nemzetközi magánjog klasszikus szerepének várható átértékelődéséhez vezet. Ugyanakkor szembe kell néznünk közjogi és büntetőjogi jellegű kihívásokkal is: tudomásul kell vennünk, hogy a common law eltérő jogászi gondolkodása a személyiségvédelem jogát (s még igen sok más kérdést) alapvetően másként kezeli, mint az általunk megszokott: az óceánon túl törvényeinkkel, európai kategóriáinkkal (de még jogerős és végrehajtható ítéleteinkkel sem) aligha boldogulunk.

Az Internettel kapcsolatos jogi kérdések azonban ritkán vetődnek fel pusztán elméleti jelleggel: mindig egy-egy eset konkrétságában vetnek fel jogértelmezési, jogalkalmazási kérdéseket. Az ún. "fehérvári Internet-per" ilyen szempontból mindenképp jelentőséggel bír: az egyik (sértetti) oldal, mint jogsérelmet szenvedett fél ugyanúgy érvei felsorakoztatására kényszerül, mint a másik (a védelem, a sérelmet, kárt okozó).

Az Internet-jog gyakorlatában nem szokatlan, hogy egy-egy konkrét jogeset kapcsán a bíróságok elé állásfoglalásokat, jogi tanulmányokat terjesztenek az érintett felek, illetőleg jogi képviselőik. A common law országokban (mint látni fogjuk) ez kötelességük is: a jogi érvelés az esetjog és az irodalom érvrendszerének megfelelő csoportosítására épül. A közelmúlt leghíresebb európai Internet-perében, a német CompuServe igazgatója, Felix Somm ellen indult eljárásban Ulrich Sieber (http://www.digital-law.net/artikel5/artikel/ stellungnahme.html) a legnagyobb tekintélyű európai internetes büntetőjogász igyekezett a védelem álláspontját kifejteni.

Jelen írás a sértetti, károsulti oldal jogi álláspontját szeretné alátámasztani. Ez az álláspont igen röviden így foglalható össze: az Interneten sem szabad mindent. A szerződésszegés, a károkozás, a tényállásszerűen megvalósított rágalmazás, a becsületsértés, a személyiségi jogok bizonyított megsértése nem maradhat következmények nélkül.

Hogy melyek ezek a következmények, s hogy viselésükre ki, milyen mértékben kötelezhető - adott esetben ez a jogvita tárgya, de egyben a legmodernebb "jogág", az Internet-jog legaktuálisabb, kutatásra méltó kérdése is.

E körben köszönettel vesz és vár minden - szakmai - véleményt, álláspontot

A szerző


×