Összefoglalás

A globális felmelegedés elleni nemzetközi erőfeszítések eredményeként 1997-ben megszületett a Kiotói Jegyzőkönyv. A Jegyzőkönyvhöz való csatlakozásával Magyarország vállalja az üvegház-hatású gáz emisszióinak korlátozását a 2008-2012 közötti időszakban. A Jegyzőkönyvet aláíró fejlett államok számára az egyezmény valóban elsősorban korlátokat jelent, Magyarország azonban, a többi átmeneti gazdasághoz hasonlóan, jelentős előnyökhöz is juthat. A Magyarország által vállalat emissziós határértékek még folyamatos gazdasági növekedés mellett is betarthatóak, ha pedig a határértékek alatt marad a szennyezőanyagok kibocsátása, a különbözet "szennyezési jogok" formájában értékesíthető. Lehetőség van továbbá működőtőke bevonására a szennyezések csökkentése céljából, egy-egy ilyen beruházás a csökkenő emissziókkal megegyező mennyiségű szennyezési jogot hoz létre, melynek egy része a beruházót, egy másik része a magyar államot illeti. Ezen működőtőke beruházások összefoglaló neve: közös megvalósítás (Joint Implementation, JI), tanulmányunkban azt vizsgáljuk, hogy a JI milyen hasznokat és költségeket rejt magában a hazai gazdasági szereplők számára.

A hasznok és költségek nagyságát, ahol lehet, pénzre váltottuk. Az efféle átváltások az utóbbi években egyre finomodó módszerek ellenére is többféle bizonytalanságot rejtenek magukban, mindazonáltal a pénzösszegek nagyságrendjét és az egyes tételek egymáshoz viszonyított arányát helyesnek tekintjük. Mivel a szennyezés-elhárítási beruházások nemcsak JI keretében, hanem más okok (pl. egyébként is esedékes technológia-váltás vagy környezetvédelmi szabályozás módosítása) miatt is bekövetkezhetnek, elképzelhető, hogy a nettó haszonnak csak egy része kapcsolódik a JI- hoz. A hasznok ugyanakkor alsó becslésként is értelmezhetők, elemzésünk során ugyanis nem tudtunk figyelembe venni minden szennyezőforrást, szennyezőanyagot és elhárítási lehetőséget, s úgyszintén kihagytuk az összegzésből a szén-dioxid biomasszában történő megkötésének alternatíváját.

A költségeket és hasznokat a 2008 és 2012 közötti évekre, 2000-es folyó áron számoltuk. A JI hazai résztvevőire háruló tranzakciós költségek nagysága évi kb. 250 mFt és 4,3 Mrd Ft közé esik, míg az éves hasznok 7,9 - 77,6 Mrd Ft közé várhatók. A hasznok tetemes hányada (évi 5,6 - 50,3 Mrd Ft) a helyi és regionális légszennyező anyagok (elsősorban kén-dioxid, nitrogén-oxidok és por) emisszióinak csökkenésével hozható összefüggésbe és így mindenekelőtt a lakosságnál és az egészségügyben, valamint kisebb mértékben a mezőgazdaságban és az iparban jelentkezik. A megtakarított energia értéke 2,3 - 10,1 Mrd Ft/év, ez a haszon zömmel az iparban mutatkozik meg. Az állam forgatókönyvtől függően maximum évi 17,2 Mrd Ft haszonra tehet szert a JI-ból származó, értékesíthető emissziós jogok formájában. A nettó haszon nagysága 7,7 és 73,3 Mrd Ft/év közé várható, a sáv teteje már makroökonómiai szinten is igen jelentős tétel (a GDP kb. 0,6 %-a). A vizsgált öt év alatt az összes nettó haszon nagysága 39 - 367 Mrd Ft, ami egy évi GDP 0,3 - 3,1 százaléka. Mivel a JI beruházások egy része várhatóan már 2008 előtt megvalósul és pozitív hatásai 2012-n is túlnyúlhatnak, az összes nettó haszonra vonatkozó becslésünk konzervatívnak tekinthető.

Évi több tíz milliárd Ft nettó haszon realizálásához a külső körülményeknek az emissziós jog árában összegződő, számunkra kedvező alakulásán kívül szükség van egy vonzó, jól működő és Magyarország érdekeit maradéktalanul érvényesítő hazai szabályozás kialakítására és a szabályozás megvalósulásának elősegítésére is. Egy ilyen szabályozásnak sokoldalú, egymással gyakran konfrontálódó igényeket kell kielégítenie: az emisszió-csökkenés kiszámítására pontos, ám alacsony költségű módszertant kell biztosítania; az emissziókat precízen nyomon kell követni és regisztrálni; egyszerű, egyértelmű, mégis nehezen kijátszható eljárási rendet kell kialakítania a JI projektek teljes életciklusára; a projektek engedélyezésénél és az emissziós jogok beruházóval történő megosztásánál a hazai érdekeket kell képviselnie, miközben a beruházókat sem riasztja el; s végül, felelősen kell bánnia a JI-ból Magyarországon maradó emissziós jogokkal. Egy ilyen rendszer kialakítása rengeteg erőfeszítéssel jár együtt, ám úgy véljük, ez az egyik legvonzóbb a jelenleg Magyarországon rendelkezésére álló befektetési lehetőségek közül, ami már rövidtávon megtérüléssel, sőt jelentős haszonnal kecsegtet.