A köztudatban kevéssé ismert tény, hogy a Franciaország elleni, 1792-től 1797-ig tartó első koalíciós háború során Magyarországra és a magyar korona tartományaiba sok ezer francia hadifoglyot internáltak.^[1]

Nem tartottam feladatomnak, s erre terjedelmi okokból sem vállalkozhattam, hogy a francia és a császári-királyi hadszervezetet taglaljam, ugyanígy a könyvtárnyi irodalmat felmutató hadműveletek leírása is messze vezetne a választott témától.^[2]

Franciaország és az ellene tömörült koalíció fegyveres küzdelme 1793 őszétől jutott abba a stádiumba, hogy a hadviselő felek tízezres nagyságrendben ejtsenek foglyokat. A tárgyalt időszakban végnapjait élő pozíciókereső harcászati elveknek megfelelően a foglyok zömét az aktuális vonal erődjeinek meghódoltatása, s csak kisebb részben nyílt összecsapások és dezertálások során szerezték. Előbbire Condé 1793. július 10-i, Valenciennes július 28-i, Le Quesnoy szeptember 13-i, Fort Louis november 16-i bevétele példa. Utóbbiakra többek között az Avesnes melletti 1793 szeptember közepi, a Weissenburg-Lautenburg vonal körüli, s a Maubeuge és Bouchain-környéki 1793 október közepi, a következő évből a Beaumont, Landrécies és Charleroi melletti tavaszi csatározások szolgáltatnak adatokat.

A francia hadifoglyok elhelyezésének terhe elsősorban a magyar korona területeire hárult, amelyek felett öt főhadparancsnokság látta el a katonai közigazgatás feladatait. A mindenkori budai vezénylő tábornok a császári-királyi Udvari Haditanács utasításainak megfelelően, a szlavóniai, a bánsági, az erdélyi, valamint az alsó-, felső- és elő-ausztriai, továbbá a belső-ausztriai Főhadparancsnokságokkal együttműködve igyekezett végsősoron az uralkodó elvárásainak megfelelni. A fegyvertelen ellenséges tömegeknek az internálási helyszínekre szállítása, tartása, elkülönítése a hátországi katonai parancsnokságok feladata volt, a budai (magyarországi) Főhadparancsnokság vezetésével, Barco és Kavanagh lovassági tábornokok alatt. Hatáskörük a magyar törzsterületre terjedt ki, ám a Wallis altábornagy ügyvezetése alatt állt Udvari Haditanács parancsait közvetítve, a magyar koronához tartozó, de Habsburg-adminisztráció alá vont részeken: Szlavóniában, a Bánságban és Erdélyben is érvényesült a befolyásuk. Az utóbbi tartományok főhadparancsnokai: Geneyne (Pétervárad) és Soro (Temesvár) altábornagyok, valamint Mittrowsky táborszernagy (Nagyszeben) kötelessége volt a budai vezénylő tábornok által továbbított uralkodói, illetve haditanácsi utasítások végrehajtása. A horvátországi (Zágráb) Főhadparancsnokság bevonására ebben az időszakban nem volt szükség.

A hadifoglyok elhelyezése ezen túl Buda együttműködését követelte meg az alsó- felső- és elő-ausztriai főhadparancsnok: Kinsky lovassági tábornok és belső-ausztriai (Tirolt is ideértve) kollégája, Neugebauer altábornagy között.

Az első koalíció idején a mintegy 13-15 ezer francia közlegény és altiszt, valamint a csaknem 2000 tiszt több részletben történő dunai és szárazföldi szállítása, majd elhelyezése, felügyelete és ellátása a központ által is elismerten hatalmas terheket rótt nem csak az érintett főhadparancsnokságokra, katonai parancsnokságokra, hanem a polgári hatóságokra, s közvetve az átvonulások alá eső és a célterületek lakosságára is. A költségeket ráadásul a hadiadóból kellett fedezni.

Az internálási helyszínek - várak és jól őrizhető kaszárnyák - a magyar törzsterületen: Pozsony, Lipótvár, Győr, Pest-Buda, Kiscell, Kassa, Szeged, Arad, Nagyvárad, Munkács. Szlavóniában Eszéken, Péterváradon, Rácsán, Brodban és Gradiskán, a Bánságban Temesváron, és Csákován tartottak foglyokat. Erdélyben Gyulafehérvár, Medgyes, Beszterce, Brassó, Fogaras fogadott gallokat. Az ausztriai tartományokban Grazban, Klagenfurtban, Munkendorfban és Pettauban őriztek franciákat.

A hadifoglyok munkára fogásáról nem volt ugyan szó, de a tétlen rabság viszonyai között szembetűnő volt nagyarányú mortalitásuk. A fegyelmi gondokon, a gazdasági-anyagi tehertételen túl, a forradalmi eszmék exportjától való félelem a hátországban külön, ideológiai "frontot" nyitott. A felvilágosodás és a forradalom "mételyének" a lakosság közötti elterjedésének megakadályozási szándékával együtt nem elhanyagolható kihívást jelentett az egészségügyi válsághelyzet, a fogolytartók emiatt is lehetőség szerint hermetikus elkülönítésre törekedtek. Hiányosságok mégis akadtak, amit néhány, közrendészeti, politikai szempontból ártalmatlan, a civil lakossággal megvalósított kapcsolatfelvétel igazol. A fegyelemsértések másrészt tiltott közös rendezvények, megemlékezések tartásában, egymás közötti hangos nézeteltérésekben, életkörülményeik bírálásában nyilvánultak meg, amelyek elegendőnek bizonyultak a szigorú rendszabályok bevezetéséhez. Testi kényszert a fogolytartók ekkor sem alkalmaztak, a legsúlyosabb büntetés az elzárás, az illetménymegvonás és az áthelyezés volt. A teljesség kedvéért a forradalmi pátosz is megtépázódik, hiszen nemegyszer feltárul maguknak a franciáknak ambivalens viszonya a forradalmi terrorhoz, s hazájuk belpolitikai küzdelmeihez.

A problémakör kifejtése során, érintőlegesen is, megkerülhetetlen volt olyan civil- és hadtörténeti vonatkozások tárgyalása, mint a fogolycsere-bizottságok tevékenysége és informális diplomáciai csatorna-voltuk, az emigráns Condé-csapattest toborzása, a fogságban is megnyilvánuló jakobinus-royalista ellentét, a Dumouriez-féle átálltakhoz való viszony, az államfoglyok jogállása stb. A főtéma kibontása mellett választ kellett találni arra is, mi módon befolyásolta a fogolykérdés, társadalmi, gazdasági, politikai hatásain túl, a többszintű katonai és polgári bürokrácia működését, a hadviselők diplomáciáját, a közéletet, egyszóval mennyire fonódott össze a XVIII. század végének valóságával.

Miközben az iratváltások az egymásra utalt ausztriai (birodalmi) és magyarországi katonai parancsnokságok, civil állami és közigazgatási szervek lépéseit, a hadviselők közötti politikai és fegyveres konfrontációkat is érintik, feltárulnak az internált franciák hétköznapjai. Ellátásuk problémája számos adalékkal szolgál a korabeli gazdasági- és árviszonyokhoz, az egészségügyi állapotokhoz, a helyszínek leírásához, a lakosság reakcióihoz, a nyilvánosság színvonalához. A felvilágosodott abszolutizmus állami életének képe bontakozik ki a szűknek tűnő téma ellenére, lehetővé téve az időszak ívének felvázolását akár alul- és felülnézetből, de császári-királyi és francia nézőpontból is. Igen érdekes adalék a francia forradalom magyarországi fogadtatására és hatására vonatkozó vonulat, amely a hadifoglyoknak a lakossággal való érintkezésében tükröződik, s segít megmagyarázni a hivatalos politika keménységét a honi jakobinizmussal szemben. A hadifogolykérdés aspektusából számos egyéb területen is új megállapítások születhettek, főleg az első koalíciós háború diplomáciai és politikai döntésmechanizmusa és az államközi viszonyok vonatkozásában.

A korábban teljesen feltáratlan forrásbázison - ide tartoznak a bécsi Kriegsarchiv vonatkozó haditanácsi és a Régi Tábori Akták egyelőre kontrollanyagként szolgáló állagai is -, alapuló kutatások eredményeként elsődlegesen kiemelendő, hogy a mindeddig tisztázatlan hadifogolysorssal kapcsolatban szinte teljes képet kaphatunk a fogságbaeséstől az internáláson át a hazabocsátásig. A nem elhanyagolható mennyiségű bécsi többletinformációk elsősorban a legfelső szint döntéshozatali mozgatórugóit, a körülmények tisztázását, megértését, a foglyok azonosítását segítik. Háttéranyagként is igen hasznosak, utalnék a csak érintett államfogoly témakörre, a császári-királyi hadifoglyokkal való bánásmódra, az egyes fogolytartói szabálytalanságokat, túlkapásokat illető vizsgálati iratokra, a diplomáciai vonatkozásokra.

Elsődleges célom volt, hogy a forrásokat hűen visszaadva a lehető legtöbb információt dolgozzam fel, mivel ismeretlen terület lévén, az ésszerű teljességre törekedtem. Ez egyúttal módszertani példát is nyújt arra, miként (is) lehet a hadifogoly-kérdést adott háborúkkal kapcsolatban tárgyalni és elemezni.

Az 1989-ben megkezdett kutatások során a Hadtörténelmi Levéltár egyik legjelentősebb fondja, a magyarországi (budai) Főhadparancsnokság 1793-1797-ig terjedő aktáit néztem át, s mintegy 80 százalékuk érdemesült arra, hogy ne pusztán cédulázzam, hanem át is írjam azokat. Az iratok nyelve mintegy 95 százalékban német, a többi latin és elenyésző mennyiségben magyar. Ebben az időszakban a tematikus, rovatos ügyiratkezelés érvényesült, tehát csak ritkán kellett a korabeli mutatókhoz és iktatókönyvekhez nyúlnom, a témára vonatkozó források keresése nem vett el sok időt. A "klasszikus" többlépcsős kutatás csak a csekély irathiányok és a bécsi Hadilevéltárban található haditanácsi anyag esetén vált szükségessé, hogy az iratok rövid tartalmát adó mutató- és iktatókönyvi bejegyzések alapján rekonstruálhassam a tényeket. E szakaszban tehát hagyományos forrásfeltáró munkát végeztem, s ennek befejeztével kellett a feldolgozás módszerét megválasztanom. Lehetőségem lett volna arra, hogy a cédulák csoportosításával témakörök (szállítás, elhelyezés, ellátási, fegyelmi stb. ügyek) szerint szerkesszem meg az anyagot, de a szinte ismeretlen problémakör megértését ez megnehezítette volna, ugyanis a döntésmechanizmus lényege sikkadt volna el. Ezért elsődlegesen kronológiai-tematikai alapokon, az események rendjét követve fűztem fel az eseményeket az időbeli szálra, a forráskritika eszközeivel élve és bizonyos főbb csomópontokra összpontosítva, amelyeket a fejezetcímek jelölnek ki. Ahol ismereteim, a vonatkozó könyvészeti anyag, a logika megengedték, igyekeztem a forrásátvétel, a szelekció, a szerkesztés és az értelmezés, az indirekt bizonyítások egészséges egyensúlyát megteremteni. A módszer tehát tudatosan választott, s nem esetlegesen, a következtetések levonásától, az elemzések kockázataitól visszariadva adódott.

Más feldolgozói elvre utalva meg kell említenem Voigtländernek a hétéves háború porosz hadifoglyaira vonatkozó kutatásait.^[3] Ő a számára adott viszonylag rövid időszakaszból, kisebb létszámokból, szűkebb területből jól vizsgálható mintával dolgozhatott, s alkalmazhatta a tárgykörök szerinti felbontást.

Ismételten hangsúlyozva, a vázolt közlési elképzeléseknek megfelelően a fogolykérdés aspektusából számos területen új következtetések vonhatóak le a birodalmi, országos, továbbá az országos és regionális, valamint a regionális és helyi politikai és katonai hatóságok viszonyát, kapcsolatrendszerét illetően. Az uralkodó akaratát tolmácsoló Udvari Haditanács parancsai a legfelsőbb döntéshozatali szint mechanizmusába engednek betekintést, míg az államközi és birodalmi szintek, az alattuk működő országos hatáskörű szervek, mint a Helytartótanács, a Magyar Királyi Udvari Kancellária és a Kamara, az alattuk tevékenykedő megyék és helyi önkormányzatok levelezése a katonai hatóságokkal, fontos intézménytörténeti adalékokkal bír. Ugyanígy adatolhatók a Habsburg-államapparátus XVIII. századi politikai-hadi-gazdasági életének kevéssé ismert szegmensei, s nem kevésbé a francia forradalom korabeli vulgáris-ideológiai megítélése.

A diplomácia-, politika-, had- és közigazgatástörténeti vonatkozásokon túl a hadifoglyok életének forrásokon alapuló részletezése számtalan adalékkal szolgál a gazdaság-, egészségügy-, egyház- és művelődéstörténet területén. Legfontosabb a francia forradalom hazai fogadtatását illető vonulat, s ehhez kapcsolódik a hatalom ez irányban megnyilvánuló rigorozitása, mint előképe és igazolása a túlreagált honi jakobinizmus megsemmisítésére irányuló szándékának. Más vonatkozásban elgondolkodtató a magyarországi Habsburg-uralom megalapozottságát igazoló számos momentum. Ennek csak kis szelete annak tükröződése, hogy egy meglehetősen lassú és nehézkes, de végeredményben a feladatokkal megbirkózó, rideg, de nem embertelen szervezet, bürokrácia képe bontakozódik ki előttünk, amely jobban gondját tudta viselni az ellenséges foglyoknak, mint a hasonló célra felállított francia szervek. Noha a tiszti becsületszóra és a kor színvonalának megfelelni igyekvő bánásmódra még adtak, s ezt garantálta a megtorló jellegű kölcsönösség lehetősége is, sor került egyoldalú barátságtalan lépésekre, főleg francia oldalról.

Ezzel kapcsolatban említésre méltók a császári-királyi hadifoglyok franciaországi életére történő utalások, s ennek hadijogi vonatkozásai (többek között munkára fogásukra, a tiroli fogoly lövészek elleni atrocitásokra, sok fogoly gályarabságra eladására gondolok). Mégis, a fogolycserék általánossá válásával immár nem a hadifogoly-válságkezelés napi problémái, hanem átfogó, organikus megoldást célzó lépések kerültek előtérbe.

Eszmei oldalról megközelítve a kérdést, a forradalom győzelme és berendezkedése ellenére meglepő a régi hadseregbeli befolyás érzékelhető, nem elhanyagolható jelenléte, ami a hadifogoly tisztek (jakobinus-royalista) ellentéteiben, a melléjük rendelt emigráns papok nem egyértelműen elutasító fogadtatásában, valamint a közfoglyok, de a tisztek nagy részének is általában könnyű kezelhetőségében tükröződik.

A fogolycserék kérdésének vizsgálata során megerősítést nyert, hogy a felek néha a kölcsönösség rovására is a teljes megoldásra, "nullszaldóra" törekedtek, nem elhanyagolható mértékben a gazdasági tehertétel miatt. Taktikázások természetesen folytak, hiszen igyekeztek minél későbbre kitolni az "elit" hadifoglyok újbóli szolgálatba állításának idejét. Erre bizonyíték jó néhány francia tiszt ismételt felbukkanása a fogságban. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy a fogolytartó helyszínek kapacitása véges, tehát csak a rotáció biztosíthatta az internálások létszámigényét, illetve később Erdély jelentős mértékű bevonása. Utóbbi tekintetében a román Georgescu vélhetően helytállónak bizonyuló létszámadatai engedték meg a következtetést, hiszen feltételezve szakmai hozzáértését, kutatói szempontból privilegizált helyzetben ugyan, nem fűződhetett érdeke azok manipulálásához.^[4]

A mellékelt fogolynévsor-függelék remélhetőleg hasznosan egészíti ki a munkát, hiányossága ellenére oldva a foglyok elidegenítő anonimitását.

Wallis altábornagy, az Udvari Haditanács ügyvezető elnöke 1793. július 22-én kelt leiratában tájékoztatta Coburg herceget, a császári fősereg parancsnokát az egyre növekvő francia fogolylétszám kísérete és elhelyezése körüli tervekről. Coburg tábornagy július 10-i megkeresésére utalva, amelyben ő a hadmozdulatokat hátráltató és a harcoló csapatok ellátását veszélyeztető fegyvertelen tömeg kezelésére igyekezett megoldást találni, II. Ferenc császár akaratát közvetítette.^[5]

Hogy a Németalföldön, Condé erődjének július 10-i eleste következtében felduzzadt, addig is százakban mérhető fogolysereg elhelyezése megoldhatatlan gondokat ne okozzon, szükségessé vált egy részének továbbkísérése. Coburg már realizálódó javaslatával ellentétben, mely szerint a franciákat tisztjeikkel együtt, a kölni Mylius alezredes vezette 4 trieri század őrizete alatt Ruremonde (Roermond), Aachen és Köln területéről a Birodalmon keresztül a csehországi Eger (Cheb) várába kellett volna eljuttatni, a Haditanács más elképzelést tartott megvalósíthatónak.

Eszerint a Csehországba szánt, s éppen útnak indult hadifoglyokat Temesvárra, Péterváradra, Eszékre, esetleg Aradra irányították volna. Az útvonal ennek megfelelően Günzburgig menetben, onnan terményszállító hajókon Bécs környékéig, majd ugyancsak vízi úton, kincstári hajókon tovább, rendeltetési helyeikre. Linzig 4 trieri század, onnan császári-királyi különítmények kísérték volna őket. Az érintett magyarországi és a szlavóniai Főhadparancsnokság utasítást kapott, hogy Magyarország területén a tiszteket a közemberektől, valamint az összes foglyot az átvonulási terület lakosságától - egészségi állapotukat és személyes biztonságuk követelményeit is figyelembe véve -, tartsák távol. A feladat megfelelő végrehajtása érdekében Wallis, Mylius alezredes közvetítésével Coburgtól a felügyelete alatt álló franciákról és őrzőik létszámáról, illetményi-ellátási viszonyairól jelentést kért, hogy a günzburgi tábori hadbiztosság utasítására az ottani hajóhivatal a további intézkedéseket megtehesse. Érdekelték a fogoly legénységgel szembeni bánásmód, s a tiszteknek nyújtott engedmények is.

Wallis ugyanekkor Barco lovassági tábornokot, a magyarországi Főhadparancsnokság Coburgot helyettesítő vezetőjét (interims Commandant) is megkereste. Csatolva a Coburghoz intézett irat másolatát, mielőbbi tájékoztatást kért a szállítási és elhelyezési lehetőségekről.^[6]

Barco július 27-én továbbította a bánsági és a szlavóniai General Commandónak, valamint az aradi várparancsnokságnak a leiratot, kérve a megfelelő előkészületek megtételét. Mivel a Pozsonytól kijelölt Ferdinánd főherceg (2.) gyalogezred 4. (tartalék) zászlóalja Budáig, az ottani helyőrség különítménye csak Eszék környékéig, a kihajózási pontig kísérhette a foglyokat, a temesvári (bánsági) és péterváradi (szlavón) Főhadparancsnokságnak saját területén kellett lehetőségeit számbavennie. Barco az alsó-ausztriai General Commandót is tájékoztatta, s segítségét kérte a foglyok Bécstől Pozsonyig, esetleg azon is túl, Pestig kíséréséhez, mivel a Ferdinánd-ezred rendelkezésre álló létszáma helyőrségi szolgálati kötelezettségük miatt nem volt elegendő.

A vezénylő tábornok intézkedéseiről Wallist is tudatta, s közölte, hogy pontos kimutatásokat terjeszt fel. Pontosítani kívánta a beérkező létszámot, s felvetette a tisztek egy helyen, esetleg Eszéken megvalósítandó elhelyezését. Tapasztalatok híján érdeklődött a rendfokozatok szerinti bánásmódról, s a majdani kíséretek optimális erősségéről.^[7]

A gépezet beindult: Schill százados, a pesti hajóhivatal vezetője július 27-én tájékoztatta Lieblein budai főhadbiztost a vízi szállítási lehetőségekről. Schill jelentése szerint Eszékig a Drávatoroktól (Draueck) a Dráván hegymenetben 6 mérföldet vontatnák a hajót, amihez 2 nap szükséges. Temesvárra a Dunán Szalánkeménig hajóznának, onnan felfelé a Tiszán Titelig, majd a (Béga) csatornán egész végig vontatva. Aradig a Dunán, Szalánkeménig völgymenetben, onnan a Tiszán Szeged fölé, majd a Maroson fel, Aradig. Hozzáfűzte, hogy Temesvárra és Aradra a vízállás legfeljebb 7-800 mázsa terhelést enged meg (egy bécsi mázsa: 56 kg). Ha szárazföldön kell Eszékig menni, Dállya a kihajózási pont, s onnan menetben 4 mérföld a helység. Alacsony vízállásnál a Béga-csatorna nem hajózható, Titelnél ki kell rakodni.^[8]

Arad válasza sem sokáig késett. Báró Haan vezérőrnagy, erődparancsnok július 31-i tájékoztatása szerint a kazamatákban 52 tisztet és 703 közembert helyezhettek el. A legénység és a tisztek elkülönítését egymástól, illetve a lakosságtól egy őrszázad segítségével biztosíthatták. A szükséges edényeket és használati tárgyakat az újaradi hadikórházban lévő anyagraktárból vételezhették. Haan a 110. sz. kazamatában helyezte volna el az 52 tisztet, a 109., a 108., valamint a 2. kazamata 170, 158, illetve 170 legényt fogadott volna be. A helyreállítandó, valamint priccsekkel és rácsokkal ellátandó 1. és 3. kazamatában 63, illetve 142 közembernek lett volna hely, míg az ugyancsak felszerelendő 20. kazamatát a betegeknek tartotta volna fenn.^[9] Haan jelentését Barco augusztus 4-én továbbította a Haditanácshoz, egyúttal az aradi terveket is jóváhagyta.^[10]

Barco augusztus 21-én, az azóta tudomására jutott létszám birtokában (1221 főről volt szó), amit ugyan még nem bontottak le elhelyezés szerint, kiadta a döntést. Eszerint Aradon 550 legényt és 52 tisztet kellett elhelyezni, mivel a szűkös anyagi lehetőségek miatt csak végső esetben lehetett szó nagyobb mértékű helyreállításról. Utalt az aradi mérnökkari és erődítési igazgatóság előterjesztésére, miszerint 1000 forint szükséges a legfontosabb munkálatok elvégzéséhez.^[11]

A bánsági General Commando parancsnoka 1793. augusztus 3-án terjesztette fel jelentését a budai Főhadparancsnokságnak, amely augusztus 10-én továbbította azt Bécsbe.^[12] Soro altábornagy Temesváron csupán 600 közfogoly elhelyezésére mutatott készséget, mivel a helyőrség csekély száma miatt a megfelelő őrizetet nem biztosíthatta. Ezt is csupán a kazamaták bejáratainak megfelelő körülkarózása (verpallisadieren) és a helyőrségi kórház alagsorának zárhatóvá tétele után szavatolhatta. A francia tisztek elhelyezését inkább Erdélyben, Gyulafehérváron szorgalmazta. Soro kimutatása szerint az I. és a VII. védmű (Courtine) közötti, az Erdélyi kapunál (Siebenbürger Thor) lévő 7 nagy és 3 kis kazamatában, valamint 3 helyiségben 300 ember kaphatott helyet. A VII. bástya bal szárnyán 4 nagy és 2 kis kazamatában, valamint egy helyiségben 150 férőhely volt. A helyőrségi kórház alagsorába 150 fogoly férhetett.

A budai Főhadparancsnokság az első jelentések birtokában augusztus 17-én értesítette a Helytartótanácsot a tervezett fogolyátvételekről. Az alsó-ausztriai General Commando adatai szerint a hónap végére érkezett volna Linzbe a már említett 1221 fogoly, közöttük 1 tábornok, valamint 112 törzs- és főtiszt. Budára hajózásukat szeptember első napjaira várták. Ellátásukra, menetelhelyezésükre és az óvintézkedésekre a pesti tábori hadbiztosságnak, a budai várparancsnokságnak és Szerelem vezérőrnagy, pozsonyi dandárparancsnoknak a tartományi bizottsággal (Provincial Commissariat) egyeztetve kellett lépéseket tenniük. A budai helyőrség parancsa az őrszemélyzet kiállítására és készenlétben tartására szólt.^[13]

A Helytartótanács augusztus 9-én kelt átiratában már korábban, még pontos adatok híján ugyan, de tudomásul vette a tényeket és segítőkészségéről biztosította Barcót.^[14]

Buda augusztus 18-án átfogó rendelkezésben fordult a vele együttműködő katonai és polgári szervekhez.^[15] Szerelem tábornok is Barco leiratából értesült arról, hogy a franciák az ismert létszámban július 29-én és 30-án két részletben indultak el Kölnből. A két menetoszlopot egy-egy törzstiszt vezette, melléjük beosztott tiszttel a zsold és egyéb pénzkiadások számontartására. Az alsó-ausztriai Főhadparancsnokság tudomása szerint a négy trieri őrszázad összesen 4-500 főnyi erőt képviselt.

Nehézséget okozott, hogy Pozsonytól a Ferdinánd főherceg (2.) gyalogezred 4. zászlóalja magára volt utalva, hiszen Busek őrnagy vezetésével csupán ők adták a kíséretet. A vezénylő tábornok szerint Budáig szállításuk a megfelelő helyőrség hátrahagyása után, csak 120 fegyveres, ugyanezen zászlóalj állományához tartozó félrokkant bevonásával lett volna biztonságos. Amennyiben mégis kevés Ferdinánd-ezredbeli katona maradt volna Pozsonyban, végső esetben felfegyverzett polgárok alkalmazása - természetesen a Helytartótanács jóváhagyásával és a városi elöljáróság engedélyével - is szóba került a város őrzésére, a kísérő osztag visszatértéig. Számukra napi 4 krajcár fizetség, valamint kenyéradag, illetve 2 krajcár kenyérpénz (Brodgeld) járt volna. A foglyok érkezését Pozsonyba legkésőbb szeptember elejére várták.

A vonatkozó részintézkedések szerint a Helytartótanács legfontosabb feladata a pihenő vagy éjszakázás céljából partra szálló transzport élelmiszer-szükségletének biztosításában való segítség volt a Duna két partján fekvő városokban, illetve nagyobb helységekben. Ezt csak kedvező időjárási viszonyok (bei gutem Schiffmanns Wetter) mellett vehették igénybe. Kényszerű veszteglés esetén nagyobb lakott településtől távol, az utánpótlás csak a legközelebbi helységbe küldendő osztag ellátásával volt megoldható. Az élelem beszerzésére, kifizetésére, raktározására a kijelölt Duna menti helységekben az ellátóhivatal kapott utasítást.

A szlavóniai és a bánsági Főhadparancsnokság tájékoztatása mellett Barco biztosította Wallist arról, hogy partraszállás esetén a franciákat távoltartják a lakosságtól. Eldőlt az is, hogy az Eszékre irányított transzport Dállyánál kihajózik, onnan menetben érkezik állomására, a többiek Péterváradig eveznek tovább. Akiket nem ide rendeltek, azok Temesvárig vízen, míg a többiek innen Aradig gyalog jutnak el. A franciák továbbkísérése Dállyától, Pétervárad és Temesvár parancsnokainak megállapodásától függött, hiszen a budai, majd a Duna menti helyőrségek kísérő osztagait fel kellett váltani.

Wallis újabb, egy nappal előbb, augusztus 17-én kelt leirata új irányelvekkel bővítette a kiépülő terveket.^[16] A császár kívánságára a francia tiszteket nem helyezhették el kazamatákban, számukra Temesváron polgári házaknál, külön szobákban kellett helyet biztosítani. A város falain belül korlátozás nélkül mozoghattak. Amennyiben itt nem fértek volna, hasonló feltételek mellett Eszéken, illetve Szegeden kellett gondoskodni elhelyezésükről. Wallis némileg módosult adatokat közölt a Günzburg felé tartó, előreláthatóan augusztus 25-27-én érkező foglyok létszámáról. Von Stregen günzburgi tábori hadbiztos jelentése szerint 115 tiszt és 1104 főnyi legénység - őrmestertől lefelé - volt úton, fizetési jegyzékeivel együtt.^[17]

Von Stregen augusztus 11-i, Wallishoz intézett jelentéséhez mellékelte a Günzburgba tartó franciák menettervét, s utalt rá, hogy a szükséges hajótér rendelkezésre áll.^[18] A hadbiztos a két oszlop (Colonne) indulását pontos útvonaltervvel, a következő felosztásban jelezte: az első oszlopot három, egyenként 276 közfogolyból álló menetre osztották, fedezetük egy-egy 117 főből álló trieri század volt, 3-3 tiszttel. A második oszlop első fele 115 fogoly tisztet számlált, amelyet 100 főnyi cs. kir. fedezet 3 tiszttel kísért. Az oszlop 2. fele szintén 276 közfogolyból állt a 4. trieri század felügyelete alatt.

Buda augusztus 24-én kelt válaszában aggályainak adott hangot a tisztek esetleges szegedi elhelyezésével kapcsolatban.^[19] Mivel Szeged nyílt hely, s a foglyok városba engedése veszélyekkel jár, célszerűbb lenne őket Eszéken és Temesváron tartani. Kijelölt helyeikre kísérésük is gondokat okozott, hiszen a günzburgi menetterv őrszemélyzetként 15 tisztet és 568 közembert tartott optimálisnak. A Ferdinánd-ezred állományával és a melléjük rendelt 100 félrokkanttal is csak 468 főt tennének ki, de remélhetőleg vízi úton ennyi is elegendő.

Barco ismételten tudatta a Haditanáccsal, hogy Szerelem pozsonyi dandárparancsnokot és az ellátóhivatalt utasította a szükséges intézkedések megtételére. A szlavóniai és a bánsági Főhadparancsnokságot a megváltozott körülményekre hivatkozva arra kérte, hogy Temesváron házaknál helyezzék el a 115 tisztet, az 1104 legény pedig Péterváradra és Eszékre kerülne. Utóbbi helységbe a Temesvárra esetleg nem férő tisztekből is juthatna néhány.

A pesti hajóhivatalnak utána kellett néznie, hogy Budától Péterváradig, esetleg tovább, más fajtájú hajókat is igénybe vehetnének-e, illetve mennyire lenne szükség. A Helytartótanács is kimerítő tudósítást vehetett az eddigi intézkedésekről.

Az egyre erősödő nyomás és sűrűsödő iratváltás ismeretében nem meglepő, hogy a Haditanács újabb, augusztus 23-i rendelkezése nagyrészt érvénytelenítette a budai Főhadparancsnokság korábbi elképzeléseit. Wallis még Barco augusztus 18-i feliratára válaszolva közölte, hogy a császár rendelkezése folytán a francia legénységnek őrmestertől lefelé, ahogy szokásos, puszta szalma jár fekvőhelyül. Emellett pénzügyi okokra hivatkozva megtiltotta a pozsonyi polgárság helyőrségi szolgálatát. Javaslata szerint más garnizonokból kellett alakulatokat Pozsonyba rendelni.^[20] A végzést Buda augusztus 28-án nyugtázta, s erről értesítette Temesvárt és Péterváradot. Wallis megnyugtatására közölte, hogy Szerelem tábornok a kíséret kérdését a polgárság és idegen helyőrség bevonása nélkül rendezheti.^[21]

A Helytartótanács időközben ugyancsak augusztus 23-án, nem ismerve az új elképzeléseket, értesítette a budai Főhadparancsnokságot, hogy Torontál, Temes és Arad vármegyékkel tudatta a Haditanács és Buda augusztus 17-én és 18-án kelt rendelkezéseit a foglyokkal kapcsolatos teendőkről, valamint hozzájárulását is megadta a pozsonyi polgárok ismeretes alkalmazásához.^[22]

Az alárendeltek részintézkedéseinek sorában a budai Főhadparancsnokság augusztus 18-i átfogó rendeletére válaszolva, Schönholz, budai ellátóhivatali főgondnok augusztus 20-án tett jelentést. A foglyok pozsonyi indulásakor 5 napi kenyérellátmány áll rendelkezésre. Esztergomban 2 napi adagot vételezhetnek, ami Budáig elegendő. Nagy szél vagy más hátráltató körülmény esetén a kenyérhiányt a győri és a komáromi raktárak közbeiktatásával védhetik ki.^[23]

A General Commando augusztus 28-án Szerelem tábornokot is tájékoztatta azzal, hogy utasítsa az ellátóhivatalt a raktárak készenlétben tartására, hogy az élelem Eszékig és Péterváradig is biztosítva legyen.^[24]

A Helytartótanács 1793. augusztus 24-i kedvező híre szerint Verőce vármegye és a temesvári magistratus beleegyezett, hogy a tiszteket, együttműködve a várparancsnokkal, Eszéken, illetve Temesváron magánházaknál helyezzék el. Barco augusztus 31-én értesítette erről a bánsági és a szlavóniai Főhadparancsnokságot.^[25]

A Haditanács ügyvezető elnöke augusztus 28-án tette meg észrevételeit Barco augusztus 24-én kelt jelentésére Szeged ügyében. Jóváhagyta, hogy Szeged helyett a tisztek egy részét, néhányat egymástól is elkülönítve, Eszéken, Temesváron és Péterváradon tartsák. Kazamatákban továbbra sem lehettek, legfeljebb kaszárnyákban, illetve Temesvár esetében házaknál.^[26]

Barco ennek alapján szeptember 3-án kért jelentést a temesvári, a péterváradi Főhadparancsnokságtól és Aradtól arra vonatkozóan, hány tiszt számára lenne hely Temesváron, Eszéken és Péterváradon. Aradra tiszteket csak szükség esetén rendelt volna. Kíváncsi volt arra is, hány közembert fogadhatnának Eszéken és Péterváradon. Egyúttal értesítette a főhadparancsnokságokat, hogy a főhajóhivatal jelentése szerint a Bécs melletti Stockerauba szeptember 5-re és 7-re várták a szállítmányokat. A Haditanács a szokott módon kapta meg tájékoztatását.^[27]

Soro altábornagy augusztus 26-án, még a Haditanács 17-én kelt és Budán keresztül továbbított parancsára közölte Barcóval, hogy Temesváron lehetetlen mind a 115 tisztet elhelyezni. A vezénylő tábornok erre szeptember 4-én, megismételve előző nap kelt rendelkezésének lényegét, közölte, hogy a Temesvárra nem férő tiszteket Eszékre, Péterváradra, esetleg Aradra kísérik. Ez esetben Soro számíthatott rá, hogy legénységet telepítenek a vár kazamatáiba. Temesvár kérdésére a tisztek rendfokozatairól, még nem tudott tájékoztatást adni, de véleménye szerint a transzporttal vitt ellenőrző lajstromból (Revisions Liste) ez kiderül.^[28]

Haan, aradi várparancsnok augusztus 27-én válaszolt Barco 21-i leiratára a helyreállítás és berendezés eredményeiről. Derbey mérnök századosnak, az aradi erődítési igazgatóság tisztjének már augusztus 5-én, a General Commandóhoz intézett jelentésének adataira támaszkodva,^[29] Buda takarékossági szempontjait is figyelembe vette. Költségeket csak a már elkezdett munkák igényeltek. Hozzájárulást kért a kazamaták további felújításához és a cölöpözés megkezdéséhez.^[30]

Barco szeptember 4-én tájékoztatta Haant, hogy az új szándékok szerint Aradra tisztek kerülnének, mégpedig a kaszárnyába, illetve megfelelő bérlet ellenében polgári házakhoz. Ezért a következő utasításig függesszék fel a kazamaták helyreállítását, hogy ezzel is csökkentsék a kiadásokat, amint ezt 21-i leiratában már értésre adta.^[31]

Az elhelyezési készülődések közben szeptember 2-án futott be Schill századosnak, a pesti hajóhivatal parancsnokának jelentése a franciák Günzburgba érkezéséről. Schill mellékelte a Hütter őrnagytól, a bécsi főhajóhivatal helyettes vezetőjétől augusztus 29-ére keltezett parancs kivonatát. Eszerint a foglyok augusztus 27-én és 28-án 4 "Klobzille", 3 "Kehlheimer", 3 "Arzille" és 2 "Plette" dereglyén, illetve sajkán indultak Pest felé azzal, hogy lehetőség szerint a célállomásokig is vízen mennek tovább. Megérkezés után jelentést kérnek, hogy a hajósok további rendelkezést kaphassanak.^[32]

Von Stregen günzburgi tábori hadbiztos Wallishoz augusztus 28-án írt, s szeptember 3-án Budára továbbított jelentése pontos adatokkal szolgált a részletekről is.^[33] Tudatta, hogy az első menetoszlopot (Colonne) 27-én rakták vízre, s az trieri őrizettel Linzen keresztül Bécs felé tart. A mellékelt behajózási kimutatás (Embarquirungs Entwurf) a létszámon túl az élelem és a személyes holmik mennyiségét is feltüntette. Eszerint 709 hadifogoly altiszt, illetve közember utazott a 349 fős, 7 tiszt parancsnoksága alatt álló trieri őrszemélyzettel, köztük egy feleséggel. Hat napra 4254 adag kenyeret vittek, emellett 3 tiszti koffert és egy szalmazsákot, utóbbiakat 5 bécsi mázsa súlyban. Ez a transzport itt: 5 terményszállító hajóra (Natural Transport Retur Schiff) volt rakva, amelyeket Braunstein hidász tizedes vezetett 60 polgári hajóssal. Von Stregen tudomása szerint a 2. menetoszlop, ha előre nem látható akadály nem jelentkezik, augusztus 31-én hajózik be. A kimutatást az indulás napján küldi meg.

A szárazföldön eközben tovább folyt a felkészülés a franciák fogadására. Soro altábornagy augusztus 31-én, Barco még július 27-én kelt parancsával, amelyben a fogoly tisztek és legénység elkülönítéséről volt szó, egybevetette az ennek szerinte ellentmondó, augusztus 24-én kelt rendelkezést, amely Eszéket gyakorlatilag közös tartózkodási helyül jelölte ki. Javasolta, hogy Aradot, ahova tudomása szerint közemberek nem kerülnek, vegyék számításba a tisztek elhelyezésénél. Eszék Temesvárhoz viszonyítva egyébként is legkevesebb ötször távolabb fekszik Aradnál.^[34]

Buda szeptember 6-i válaszában közölte, hogy várja Pétervárad adatait a szlavón Főhadparancsnokság befogadóképességéről. Aradra csak azok a tisztek kerülnének, akik Eszéken, Péterváradon és Temesváron sem férnének. Arad természetesen megkapja az irányelveket, s megvizsgáltatják vele Temesvár javaslatát is.^[35]

Geneyne altábornagy, a péterváradi Főhadparancsnokság részéről szeptember 5-én válaszolt a vezénylő tábornok szeptember 3-án kelt, a Haditanács augusztus 28-i parancsát közlő átiratára. Eszerint Eszéken szükség esetén 30 tisztet helyezhetnének el a kaszárnyában. Ezt a számot némileg túl is léphetnék, de akkor előzetes értesítést várnak. Közölte, hogy emellett mind az 1104 közember elhelyezhető Eszéken és Péterváradon, s a legények és a tisztek befogadására megtették az előkészületeket.^[36] Geneyne másnapi dátummal, csatoltan újabb jelentést küldött, tovább részletezve terveit. Eszerint Péterváradon 600 embert tudnának őrmestertől lefelé elhelyezni, míg Eszéken 500-at. Utóbbi helyre a 20-30 francia tiszt fogadására szóló készségét megerősítette.^[37]

Rosenberg vezérőrnagy, eszéki várparancsnok szeptember 4-i keltezéssel vette von Backhenau péterváradi főhadbiztoson keresztül Geneyne parancsát a tisztek Eszékre irányításáról. Az 500 legény elhelyezésére az ún. Ferences kaszárnya, volt kolostor a legmegfelelőbb, mivel 13 fős őrszemélyzet elegendő. Utalt rá, hogy Rosenberg bizonyára gondoskodik egy elkülönített kórházról is a betegek számára. Eszék parancsnoka szeptember 7-én nyugtatta meg felettesét, hogy az előkészületeket megtette.^[38]

A budai Főhadparancsnokság szeptember 11-én ezek tudatában adta ki parancsát a pesti tábori hadbiztosságnak, a hajóhivatalnak, valamint O'Brien, Sztáray (33.) gyalogezredbeli őrnagynak azzal, hogy működjenek együtt a Pestre érkező foglyok átvételénél, kísérésénél, valamint az eszéki transzport kikülönítésénél, hogy az a Drávatoroknál az egész szállítmány feltartása nélkül leválasztható legyen.^[39]

Időközben Szerelem pozsonyi dandárparancsnok Bécsből, augusztus 26-áról keltezve vette az alsó-ausztriai General Commando képviselői: Kinsky főhadparancsnok és Molitor főhadbiztos jelentését a franciák utaztatásának fejleményeiről.^[40] Emlékeztetve a Buda és Pozsony által már ismert günzburgi indulásra, mellékelték Molitor főhadbiztosnak a menetparancsnokok számára kiadott részletes utasítását, amely segítséget nyújtott a franciák magyar területen történő kíséréséhez és a szükséges intézkedések megtételéhez.^[41] A foglyokat Günzburgtól Stockerauig terményszállító, onnét kincstári hajókon viszik céljukig. A kíséretváltás Linznél, Stockeraunál és Dévénynél esedékes, onnét Buda rendelkezik velük. Trapp, trieri őrnagy 4 századdal Linzig vezeti őket. Ott St. Julien, Jordis (59.) gyalogezredbeli alezredes a helyőrséggel váltja fel, majd Stockeraunál Brandis, Deutschmeister (4.) gyalogezredbeli alezredes a bécsi helyőrség osztagával veszi át a franciákat, Dévényig. Innét a Ferdinánd főherceg (2.) gyalogezred 4. zászlóalja kísér. A váltásokra azonnal kerüljön sor, hogy másnap indulhassanak. Útközben a szárazföldön éjszakáznak. A terv szerint az 1. napon Linztől Ybbs-ig, a 2-on Kremsig, a 3-on Stockerauig, a 4-en Dévényig érnek. Kremsnél és Stockeraunál a tisztek a legénységtől elkülönítve, laktanyákban szállnak meg. Ha az erős szél miatt a 4. napon nem érnék el Dévényt, a tisztek az ebersdorfi laktanyában hálnak, távoltartva a legénységtől és a lakosságtól, amit a főváros közelsége is indokol. Ahol kaszárnya nincs, ott is igen fontos elkülönítésük. Mind a laktanyákból, mind a szállásra igénybe vett házakból tilos kijárniuk. Csak kísérettel vásárolhatnak. Elkülönítésük mellett személyes biztonságukra is ügyelni kell. Az előreküldött szálláscsinálók a főzőedényekről is gondoskodjanak. A kaszárnyákban minden törzstiszt külön szobát kap, alantos tiszt egy szobában több is lehet. Trapp őrnagy a főseregtől a foglyokra vonatkozóan utasításokat kaphat, ezeket St. Juliennek közvetítse, tőle Brandis veszi át azokat. Útközben a menetparancsnokok tartsák szemmel a foglyokat, tapasztalataikat cseréljék ki. A pihenőhelyeken a lakosság bevonásával szorgalmasan őrjáratozzanak, nehogy gondatlanságból vagy rosszakaratból tűz támadjon. A parancsnokoknál elég pénz legyen a zsold és az egyéb kiadások kifizetésére. A létszámjegyzékeket, amelyekben a Ferdinánd-ezred 4. zászlóalja mellett a 123 félrokkantat is feltüntetik, a váltásoknál rendben adják át. Egyúttal felkérték, küldje el Dévénybe saját kísérő osztagát, annak ellenére, hogy pontos számadatokkal még nem tudtak szolgálni.

Az alsó-ausztriai General Commando, augusztus 29-én kelt újabb jelentéséhez mellékelte Sterndahl vezérőrnagy (Kinsky helyettese) és Molitor, Brandis alezredesnek szóló, ugyancsak 1793. augusztus 29-i utasítását, amelyet másolatban Szerelem is megkapott, s az előzővel együtt szeptember 8-án továbbított Budára.^[42] Eszerint Linzből értesítést kaptak, hogy a franciák szeptember 3-án és 5-én indulnak. Kedvező időjárás esetén az 1. oszlop 4-én, a 2. 6-án érkezik Stockerauba, s másnap Dévényig jutnak el. Várják Szerelem megerősítését, hogy fogadóképes. Közlik, hogy foglyok egy része, ha az időjárás engedi, szeptember 4-e és 5-e körül érkezik Korneuburgba. Az oszlopok 1-2 naponként követik egymást, hogy szállásukat könnyebben biztosíthassák. Őrmestertől lefelé fekvőhelyül szalmát, valamint főzéshez fát a kincstártól igényelhetnek. Az edények beszerzésében számítanak a lakosság segítségére. Gondoskodjanak arról, hogy a fogoly tisztek szükségleteik szerint mérsékelt árakon igényelhessenek ellátást. A legénység számára Linzben 4 napi, Stockerauban ugyanennyi kenyéradagot vételezzenek. A tisztek pékségeknél vehessék meg a kenyeret. A betegek száma már 90-re rúg, ami emelkedni fog, ezért Günzburgtól 2 hajót bocsátottak rendelkezésükre. Hogy éjjel a betegek a hajón hálhassanak, vagy kiszálljanak, az a helyi körülményektől függ. Az együtt utazó sebész tanácsait vegyék figyelembe, tekintettel a lakosság védelmére. Mivel az összes fogoly nem tartható éjszakára egy helyen, a közelben egy másik, esetleg egy harmadik szállásról is gondoskodjanak. A másnapi behajózás zavartalansága érdekében kerülni kell, hogy nem előre betervezett szállás esetén a foglyok egyik része a jobb, a másik a bal parton tanyázzon.

Szerelem nem tartotta kielégítőnek Kinsky tudósítását az érkezési időpontokról, de jelentette, hogy szeptember 5-én este a Ferdinánd-ezred 4. zászlóalja megérkezett Dévénybe. A budai parancsnokság szeptember 11-én adta tovább értesüléseit, illetve a menetparancsnokokra vonatkozó utasítások másolatait a szlavóniai és a bánsági General Commandónak, valamint O'Brien őrnagynak.^[43]

Wallis tábornok miután tudomást szerzett a szlavóniai és a bánsági elhelyezési lehetőségekről és előkészületekről, szeptember 10-én jóváhagyta azokat, hivatalosan is bejelentve az első szállítmány odarendelését.^[44]

Némiképp lassította a hadifoglyok szállítását, de a megfeszített felkészülés közben lélegzetvételnyi időt hagyott a beállott ködös és szeles időjárás, amiről a Haditanács szeptember 9-én értesítette Barcót. A budai Főhadparancsnokság szeptember 13-án, Bécsnek címezve még egyszer pontosította az érkező foglyok szállításának módját. Eszékre már egy kikülönített transzport megy, amely a Dráván halad tovább, míg a többiek Péterváradig hajóznak, ahol az ide rendeltek kiválnak. A maradék a már korábban, Schill százados által eltervezett módon Temesvárra, illetve férőhely hiányában Aradra megy. Hozzáfűzte, hogy gyalogmenetek esetén nem ártana mérlegelni az előfogatok költségeit, illetve a szekerekkel történő zökkenőmentesebb szállítás előnyeit, hiszen így kevesebb kísérőre lenne szükség.^[45]

A Haditanács a számba vett helyszínek zavartalan működése érdekében, s a jövőre is tekintettel, szeptember 21-én egészítette ki általános rendelkezését a foglyok illetmény-, járandóság-, levelezés- és hagyatékügyeiben követendő eljárásról. Eszerint a fogoly tisztek rendfokozatuk szerint folyósított fizetésükből fedezzék szükségleteiket, legyen az szolgáltatás, vagy gyógyszer. Hagyatéki eljárásukra a honi katonai személyekre vonatkozó rendelkezések érvényesek, tehát hátramaradt ingóságaikat tisztázni (depurriren) majd értékesíteni kell, s a befolyt pénzösszeget a hadipénztárnál kell letétbe helyezni. A Haditanács minden esetről kapjon jelentést. A levelezés megengedett, de minden hozzájuk érkező, vagy általuk elküldött levelet be kell mutatni a Haditanácsnak. A közvetlen levéltovábbítás tilalmára figyelmeztessék mind a postahivatalokat, mind a magánszemélyeket.

Barco szeptember 25-én továbbította Wallis rendelkezését a szlavón és a bánsági General Commandónak, valamint Aradnak.^[46]

Soro altábornagy ugyancsak szeptember 25-én, saját hatáskörében részletes utasítást adott Lebzeltern vezérőrnagy, temesvári várparancsnoknak az oda kerülő tisztekkel kapcsolatos teendőkről.^[47] Soro hivatkozott a magyarországi Főhadparancsnokságra is vonatkozó értesülésre, miszerint Temesvárra 1 tábornokot, 3 alezredest és 77 tisztet küldenek. 29-et, s egy alezredest Aradnak adnak át, így 51 helyben maradó személy ellátását kell megoldani. Őket a Bécsi kaszárnyában (Wiener Caserne) helyezik el, ahol a kapuőrséget egy őrvezető és 3 közlegény adja. A tábornoktól és a többi tiszttől írásban vegyék becsületszavukat, hogy nem távoznak a várfalakon kívülre, ám a városban szabadon mozoghatnak. A lakossággal szigorú büntetés terhe alatt - főleg saját államrendjükről, nézeteikről - nem tárgyalhatnak, nem nyugtalaníthatják őket, nem szolgáltathatnak okot semmiféle panaszra, egyszóval békésen kell viselkedniük. Az ügyeletes tiszt minden reggel tartson létszámellenőrzést. Betegség esetén hívják a helyőrségi kirurgust. Érkezésük napján minden kapunál, ahol átjárnak, hat emberrel növeljék az őrséget. Szálláshelyeikre sem altiszt, sem közkatona, sem polgár nem léphet be.

Bár az első szállítmányok még meg sem érkeztek állomásaikra, a Haditanács szeptember 30-án már új fogolytömegek császári kézre jutásáról értesítette Barco tábornokot, az uralkodó az eddig számításba jött helyek mellé így Erdélyt is felvette. Wallis ezért tudni akarta, hogy az addig Aradra tervezett 498 főn felül és másutt, hány franciát fogadhatnának. Szándéka alátámasztására megküldte a Wurmser lovassági tábornokhoz, a hadszíntérre ugyanezen keltezéssel eljuttatott parancs másolatát.^[48] Ebben hivatkozva Wurmser szeptember 21-i három jelentésére, amelyekben az újabb foglyok kíséretéhez gyalogsági erősítést és egy sajkás osztagot kért, tájékoztatta a címzettet az eddig számításba vett elhelyezési pontokról. Az érintett főhadparancsnokságok adatai szerint Eszéken 1170, Péterváradon 500, Temesváron 600, Aradon 498, összesen 2768 személy számára volt hely. A Haditanács erősítést a kísérethez egyelőre nem küldhetett, mivel Tirolban is csak Neugebauer főhadparancsnok gyenge helyőrségi zászlóalja tartózkodott. Azt ajánlotta, hogy Wurmser a helyszínen hozzárendelt birodalmi csapatokból (Reichs Truppen) állítson ki őrizetet, amely Coburg eljárásának mintájára Linzig hozná a foglyokat. Intézkedése azért volt sürgős, mert von Stregen, valamint a főhajóhivatal figyelmeztetett a hajózásra alkalmas évszak rövidségére. A sajkás osztagra vonatkozó igényt átadták a főhajóhivatalnak, amely a Klosterneuburgnál állomásozó hidász legénységből Rabenseifner százados vezetésével, 4 ácsot és 10 hidászt előfogatokon a fősereghez rendelt. Ígérete szerint az elkövetkező napokban egy Magyarországra transzportot kísért és onnan visszatérő alhadnagyot 16 közemberrel, erősítésül utánuk küld.

Barco október 7-én ennek megfelelően továbbította Wallis igényeit. A munkácsi várparancsnokságot megkérdezte, hány hadifoglyot tudna ott altiszttől lefelé elhelyezni. Az erdélyi, a szlavón és a bánsági Főhadparancsnokságok rövid tájékoztatásából kitűnt, hogy a 2270 lehetséges fogolyból eddig mintegy 1200 franciát (a már említett 2 oszlopot) irányítottak az országba, s így még több száz hely állt rendelkezésre. Buda felkérte az alsó-ausztriai General Commandót, közölje az új szállítmányok tiszti és legénységi állományát, a kíséret erősségét. Remélte, hogy az átadás-átvétel úgy történik majd, mint az előző transzportnál, s Szerelem tábornokot előzetesen tájékoztatják. A Helytartótanács segítségére a szállás és ellátás területén mint legutóbb is, számítottak. Az ellátóhivatal megkapta utasítását a szükséges intézkedések megtételére a kenyérellátmány ügyében.^[49]

1793. október 5-én a Haditanács az események felgyorsulásával Budának címezve megismételte parancsát. Az alsó-ausztriai Főhadparancsnokság közlése szerint Aachen és Köln környékéről több ezer hadifogoly indult Günzburg felé. Szeptember 30-i megkeresésére hivatkozva Wallis mielőbbi választ várt.^[50] Barco kénytelen volt október 9-én, az október 7-én kelt leirataival lényegében azonos tartalommal megsürgetni alárendelt és partnerhatóságai jelentéstételét. Ehhez az ügy komolyságára való tekintettel toldalékot is csatolt, amelyben az addig elfogadott férőhelyek számát a megnövekedett igényekre tekintettel bővíteni kívánta.

Arad július 31-i jelentésére hivatkozva 700 közember és 52 tiszt helyét szavatolhatta, így a már ott lévő 30 tiszt mellé 7-800 legényt szállíthattak. A szükséges elkülönítések mellett ezt csak úgy valósíthatnák meg, ha az összesen 200 férőhelyes 1. és 3. számú kazamatát helyreállítanák és felszerelnék. A Haditanács döntését várva, Buda erről haladéktalanul értesítést küldött. A pesti hadbiztosságnak és a hajóhivatalnak a szokott készenlétet parancsolták meg, míg Hannekard vezérőrnagy budai várparancsnok és Petrasch ezredes a De Vins (37.) gyalogezred parancsnoka a kíséret kiállításáért felelt.^[51]

Wallis be sem várva alig elküldött parancsainak tudomásul vételét és az intézkedéseket, október 8-án újabb leiratot juttatott el az egyre erősödő nyomás alá vett budai Főhadparancsnoksághoz. Korábbi kérdései - hány foglyot lehetne még Magyarországra, a Bánságba, Szlavóniába és Erdélybe eljuttatni - ismétlése mellett a császár új parancsát tolmácsolta. Közölte, hogy a franciákat nem szükséges ágyakban elhelyezni, s férőhelyeiket addig kell szűkíteni, amíg az még nem veszélyezteti egészségüket. Őrizetükre, miként az a Bánságban és Szlavóniában eddig is történt, szükség esetén az ország más területein is igénybe vehetnek határőröket. Természetesnek vette, hogy a foglyok egészségi állapotára és felügyeletükre kiemelt figyelmet fordítanak. Azt azonban tudni akarta, hogy a menet közben megbetegedett, nem szállítható, illetve tartózkodási helyeiken kórságokba esett embereket a lakosságtól és bajtársaiktól miképpen különítik el.^[52]

Barco a kiegészítéseket október 12-én adta tovább a munkácsi és aradi várparancsnokságoknak, mielőbbi jelentésüket várva. Hannekard és Szerelem tábornokot, továbbá Petrasch ezredest arra kérte fel, hogy az ellátóhivatallal, a hadbiztossággal, és a törzssebészettel (Staabs Chyrurgiatus) együttműködve, gondoskodjanak a nem szállítható betegek pest-budai, illetve pozsonyi ápolásáról anélkül, hogy a többiek folyamatos utaztatása csorbát szenvedne.^[53]

A Haditanács elnökéhez ugyanekkor eljuttatott tájékoztatás szerint az Aradra irányított foglyok betegei számára jól elkülönített, száraz kazamatákban biztosítottak helyet, megfelelő sebészi és gyógyszeres ellátással. A legutóbbi transzportnál a szállítható betegek külön, fedett hajókon érkeztek az országba, s így is utaztak tovább Szlavónia felé. Mivel az új szállítmányokkal egyre több nem mozgatható beteg érkezik, s számuk Magyarországon nőni fog, őket a pozsonyi helyőrségi kórházban, az ottani legénységtől elkülönítve ápolják majd, s felgyógyulásuk után, az időjárástól függően vízi úton küldenék a többiek után. A megfelelő kíséret kiállítása azonban szerfölött nehéz, mert a pozsonyi Ferdinánd-zászlóalj 300 emberét, valamint a Pesten és Budán helyőrségi szolgálatot ellátó Sztáray (33.), Esterházy (34.), és De Vins (37.) gyalogezredek zászlóaljaiból 200-200 embert, összesen 900 főt, tisztjeikkel együtt, pótlásként a hadszíntérre irányítottak. Ezért, hogy a franciák továbbkísérését katonai erővel elláthassák, ismét felvetődött a polgárság helyőrségi alkalmazásának igénye. Ennek engedélyezését kérte Buda a Haditanácstól, illetve az uralkodótól. Barco tábornok a jelentéshez csatolt utóiratában október 13-án a munkácsi és aradi elhelyezés esélyeit taglalta.^[54]

A korábban Munkácson őrzött török hadifoglyokkal kapcsolatos tapasztalatokból azokra a következtetésekre jutott, hogy az elhelyezés feltételei rosszak, s nagy létszámú őrség szükséges. Az ottani őrizetesek (Arrestanten) felügyelete az újonnan jöttekkel együtt, az 1. helyőrségi ezred különítményével elégtelen lenne. Erdélyből sem lehetne nagyobb segítséget hozni, mivel az oda rendelt franciák őrzése kötné le őket. Csak szárazföldön véghezvihető kísérésük nem annyira a fedezet gyengesége, mint inkább az egyre romló időjárás, a csaknem a lengyel határig tartó út, valamint a katonai kórházak hiánya, s az ezzel járó, a lakosságot is érintő fertőzésveszély miatt nem tanácsos. Ezért Arad lenne nem csak 5-700 közfogoly, hanem bizonyos létszámú tiszt számára is megfelelő. Munkács ennek ellenére, a várparancsnokság jelzése szerint, szükség esetén mégis kész foglyok fogadására.

A Haditanács a már megszokott módon, Buda válaszát be sem várva, október 13-án valójában korábbi kérdéseit ismételve, Barco október 9-i feliratára reagált. Arad 1. és 3. kazamatájának helyreállítását helybenhagyva, s a minél gazdaságosabb helykihasználást sürgetve, az oda rendelt 30 tiszt máshová irányítását szorgalmazta. Emellett ismételten Munkács lehetőségeiről érdeklődött.^[55]

Barco október 16-án konstatálta, hogy október 7-én kelt küldeménye, amelyben Wallist eddigi intézkedéseiről tudatta, még nem futott be. Mivel Arad az új elképzelések szerint csak őrmestertől lefelé jöhetett számításba, megkereste Sorót a 30 tiszt Temesvárra küldése érdekében. Továbbította a Haditanács hozzájárulását is az aradi felújítási munkálatokhoz. Egyúttal jelentést kért arról, hogy az ottani helyőrség állománya elegendő-e az őrizethez, vagy a Württemberg (38.) dragonyosezred Újaradon és környékén állomásozó századát is bevonják-e. A majdan odakerülő foglyok számára szükséges ruhadarabokról a helyi ruházati bizottmány segítségével kellett gondoskodni.^[56]

A bánsági főhadparancsnok, még nem értesülve Arad "tisztmentesítéséről", október 7-én közölte Barcóval, hogy előző nap érkezett Temesvárra 81 francia tiszt, akik közül 29-et Aradra irányított, míg az 52 ott maradottal együtt a Bécsi kaszárnyában (Wiener Kasserne) még 63, összesen 115 fő számára lenne hely. Szükség esetére felajánlotta, hogy ha Szlavóniában és Magyarországon több nem férne, a területére előterjesztett 600 közfogoly mellé még 2-300-at tudna fogadni.^[57]

Soro szlavóniai kollégája, Geneyne tábornok 1793. október 12-én kérte fel Barcót, hogy továbbítsa Wallis október 9-én kelt leiratára tett jelentését. Geneyne utalva a Haditanács szeptember 30-i parancsára, amely új fogolytömegek elhelyezését szorgalmazta az addig Eszékre és Péterváradra szánt, összesen 1670 fő mellé, tájékoztatott a további lehetőségekről.^[58] Péterváradon 600 közember és kb. 30 tiszt, Eszéken 500 legény és ugyancsak 30 tiszt fér. Amennyiben Eszék, kazamatáinak helyreállítására 2300 forintot kapna, tölthetnék ki még 500 közember felvételével a keretet. Ebből az összegből meg is takaríthatnának, ha a szeptember 7-i jelentésében már említett volt ferences kolostor, akkoriban kaszárnya mellett döntenének. Panaszkodott, hogy a fogolykérdés előnyben részesítése lehetetlenné teszi az éppen folyó Wurmser-, valamint a szerb szabadcsapat toborzását. A mintegy 200 rekrutát csak akkor vehetné fel, ha mégis a kazamaták felújítása mellett döntenének.

További elhelyezési lehetőségekre a szlavóniai főhadparancsnok határőrvidéki útján bukkant. Eszerint Brod várában 150, Ógradiskán 100 közember férne el, míg a rácsai erősségben 30-40 tisztet tarthatnának. Nevezett várakat azonban csak akkor használhatnák fel, ha ablakaikat és ajtóikat kijavítanák, kazamatáikat a vízbetörés ellen biztosítanák, ez azonban idő- és költségigényes. Végső soron a Péterváradra még szállítható 30 tiszttel és 100 legénnyel együtt, Szlavóniában pótlólag 910 személy számára van hely. Geneyne végül megemlítette, hogy a fogoly legénység körében sok szász és egyéb birodalmi alattvaló (Reichsglied) található, akiket a szabadcsapatokhoz lehetne besorozni.

Geneyne tartalmas jelentését Barco október 14-én továbbította.^[59] Összesítve Soro és Geneyne adatait, 133 tiszt és kb. 2450 közember elhelyezését tartotta megvalósíthatónak. Erdélyből és Munkácsról még nem tudott hírekkel szolgálni. Úgy gondolta, hogy amíg az időjárás engedi, az új foglyokat vízen szállítják a Drávatorokig. Az eszékiek kikülönítése után a többiek Péterváradra hajóznának, ahol az ide rendeltek mellett maradnának a Brodba, Gradiskára és Rácsára szállítandók. A Temesvárra, Aradra és Erdélybe tartozókat Péterváradról tovább vinnék, míg a munkácsiak számára Budától a szárazföldi út marad. Barco javasolta, hogy az új foglyok már rendeltetési helyeik feltüntetésével érkezzenek, hogy erről fogadó állomásaikat értesíthessék. A tábornok végül köszönetét fejezte ki szlavóniai és bánsági partnerei eddigi együttműködéséért.

A budai General Commandóhoz 1793. október 13-i keltezéssel futott be Synn őrnagy, munkácsi várparancsnok jelentése, tudatva, hogy a régi palánkai kaszárnyában, valamint a vár kazamatáiban 8 tisztet és 200 közembert helyezhet el. Felügyeletüket azonban csak úgy vállalhatná, ha a helyőrséget ellátó állomány mellé bevonhatná a máramarosszigeti sóbányáknál őrséget adó 47 katonát, s így 60 főnyi legénység állna rendelkezésére.^[60]

Hannekard tábornok, budai várparancsnok a Főhadparancsnokság képviseletében október 17-én adta tovább Munkács jelentését a Haditanácsnak, valamint "per privatas" Mittrowsky táborszernagy, erdélyi főhadparancsnoknak. Utóbbitól Buda ismételten érdeklődött az erdélyi elhelyezési lehetőségekről. A munkácsi foglyok őrizetét véleménye szerint az erdélyi helyőrségi ezred egy zászlóaljának segítségével biztosíthatnák. Hannekard, az uralkodó október 8-án kelt engedélyére hivatkozva a határőrök alkalmazásáról, az ő bevonásukat is ajánlotta.^[61]

A munkácsi parancsnok október 19-én újabb jelentéssel bővítette ki korábbi tudósítását, Buda október 7-én kelt parancsára válaszolva. A palánkai várban fogoly tisztek elhelyezésére alkalmatlan néhány kis kunyhó volt, ahol az ott lakó családok is alig fértek el. A tulajdonosok telekbér ellenében a katonai beszállásolás alól is mentesültek. A vártól jó félórányira lévő munkácsi piacnál voltak csak kvártélyozásra alkalmas polgárházak, de ezek a Helytartótanács illetékességi körébe tartoztak.^[62]

A kedvezőtlen jelentés ellenére a budai Főhadparancsnokság részéről gyors intézkedésekre volt szükség, hiszen időközben Kinsky, alsó-ausztriai főhadparancsnok október 13-án pontos adatokkal szolgált a Wurmser-hadtesttől korábban elindult foglyok létszámáról.^[63] Eszerint 257 fő két hajón 16-án indul Günzburgból, s október 26-a körül fut be Linzbe. Hogy törzs- és főtisztek, illetve hány fő, voltak-e köztük, arról még nem kaptak hírt. Kinsky egy másik jelentést is vett Coburg herceg hadtestétől, amelyhez egy állomány-kimutatást is mellékeltek.^[64]

Az első oszlop kísérete 4 főtiszt és 290 katona volt. A foglyok létszáma egy törzstiszt, 83 főtiszt, 1452 altiszt és közkatona. Az összlétszám a fedezettel együtt tehát 1830 fő.

A második oszlopot Rücker őrnagy vezette Grönland alhadnaggyal, valamint 7 törzs- és főtiszttel, 270 katonával, s a szekerészkartól 7 fővel. A foglyok száma 5 törzstiszt, 84 tiszt és 931 közlegény. A létszám összesen 1306 fő.

A harmadik oszlopot 4 főtiszt és 194 katona kísérte. A franciák száma 5 törzs- és 72 főtiszt, valamint 732 legény. A létszám fedezettel együtt 1007 fő.

A tudósítás szerint tehát 3365 fogoly - közöttük 11 törzs- és 239 főtiszt - érkezik október 24. és 25. körül Günzburgba, s onnan vízen küldik tovább őket. Az időjárás szeszélyei miatt azonban pontosan nem lehet megmondani érkezésük időpontját, s azt sem, meddig tart a vízi út, továbbá nem kénytelenek-e őket részben szárazföldön kísérni. A fedezetek váltása ettől függetlenül új rendelkezéseket tesz szükségessé, amelyekről Szerelem tábornokot tájékoztatni fogják.

Barco 1793. október 18-án "terítette szét" az elintézésre vonatkozó parancsait, illetve javaslatait.^[65] Kinskyhez küldött átirata szerint az újonnan érkező franciák kíséréséhez szinte lehetetlen a megfelelő létszám, több mint 750 ember előteremtése. A legtöbb magyarországi ezred javát, tekintet nélkül itteni feladataikra, pótlásul a hadszíntérre kell küldeni. Ez történne a Ferdinánd főherceg (2.) gyalogezred 4. zászlóaljával is, ahonnan 300 embert vonnának el. A budai és pesti helyőrségekből 600 főt szándékoznak a harcoló csapatokhoz átdobni. A Szlavóniába foglyokat kísért osztag még vissza sem érkezett. Lovasságot vízi szállítás esetén nem alkalmazhatna, s a tartalék amúgyis remondákat vitt Morvaországba, illetve a pótlovak idomításával van elfoglalva. Ezért a Ferdinánd-ezred pótzászlóaljának itthon kellene maradnia, amíg a Budára küldött egység visszaér Pozsonyba.

Másik javaslata úgy szólt, hogy a bécsi kíséret egy részét a ferdinándokkal közösen alkalmaznák, legjobb esetben Budáig, illetve legalább Komáromig, ahol felváltanák azt. Szerelem dandárparancsnok ausztriai távolléte alatt a Ferdinánd-pótzászlóalj parancsnokát, Busek őrnagyot kell bevonni. Némiképp segítene, ha az október 26-án Linzbe érkező 257 foglyot Linz és Bécs, illetve Bécs és Pozsony között útközben feltartanák, hogy időt nyerjenek. Busek emellett arra is utasítást kapott, hogy egyetértésben a törzssebésszel, a nem szállítható betegeknek a pozsonyi helyőrségi kórházban elkülönített helyet biztosítson.

Az ellátóhivatal, a pesti tábori hadbiztosság, a hajóhivatal, valamint a Helytartótanács az új szállítmányok pontos adatainak megjelölése nélkül, csupán az előzetes intézkedések megtételére kaptak felszólítást. A budai és a pesti dandárokat utasították, hogy az ottani kórházakat is vegyék számításba a szállíthatatlanok elhelyezésénél. A pozsonyi helyőrség gyengesége miatt szükséges legalább 300 ember készenlétbe állítása, hogy azok az első parancsra legalább Komáromig az oda érkezők elé mehessenek.

A továbbiakban Barco ismételten felkérte Wallist, hogy a franciák már rendeltetési helyeik és állományuk feltüntetésével lépjenek be az országba, kísérésüket megkönnyítendő. Utóiratban csatolta az éppen befutott erdélyi jelentést, miszerint Fogarasban 300, Gyulafehérváron 200 közfogoly, Brassóban 40 tiszt férne.^[66]

Itt ejtett szót Arad befogadóképességéről, miszerint a kazamatákban 900 legényt lehetne egészségük károsodása nélkül elhelyezni. Ebben az esetben azonban több kirurgusra lenne szükség, s ehhez elengedhetetlen a Haditanács segítsége. Arad hozzájárulást kért a kazamaták paliszádolásához, ami 828 forint 44 krajcárba került volna. Haan ugyanis október 16-án jelentette Budára, hogy a Temesvárról fenntartásai ellenére átküldött 29 fogoly tiszt elhelyezését, mivel a kazamatákat ilyen célra nem használhatják, szinte lehetetlen biztosítani. A várban ugyanis sem laktanyák, sem alkalmas épületek nincsenek. A vár két kiépített szárnyában saját tisztek tanyáznak. A nehézségeket fokozza, hogy kenyéren, húson és boron kívül minden egyebet Ó- és Újaradról kellene hozatni az egyébként is drágaságra panaszkodó tiszteknek, ugyanis kereskedők nem jönnek a várba. Kérte, hogy a 29 tisztet máshová vigyék, legalábbis újakat ne hozzanak. Helyettük 900 közkatonát fogadnának. A betegeket egy külön kazamatában ápolnák, úgy mint a sajátokat. Melléjük azonban külön kirurgust kellene beosztani, mert a helyszínen állomásozó De Vins-különítmény fősebésze hosszabb ideje beteg. Csak egy törzsorvos és egy öreg törzssebész áll rendelkezésre, leszámítva egy szerencsétlen borbélyt: "nebst einen miserablen Bader".^[67]

Arad gondjait Barco másnap, október 19-én részletezve javasolta Wallisnak, hogy az ott lévő tiszteket küldjék vissza Temesvárra, s többet ne hozzanak a helyükbe. A sebészhiányt megfelelő fizetség ellenében ideiglenesen civil kirurgussal is enyhíthetnék. A helyreállításokhoz szükséges pénz kiutalására, ha jóváhagyják, az ottani hadipénztár kap utasítást. Az elkövetkező őrizeti nehézségekre számítva Újaradról bevonhatnák a Württemberg (38.) dragonyosezred ott álló svadronját. Ezáltal talán a körülkarózás költségei is megtakaríthatóak lennének. Arad a választ a Haditanácshoz felterjesztett javaslatokkal egyidejűleg kapta meg.^[68]

Wallis tábornok, Buda még október 12-én kelt jelentésére hivatkozva, október 16-án küldte meg következő parancsát.^[69] Bár Aradon tudomása szerint 5-700 közember és néhány tiszt elhelyezhető, Munkácsot mégis figyelembe kell venni, mivel a Németalföldről befutott hírek szerint 10 ezer hadifogoly, köztük több mint 400 tiszt tart Günzburg felé. Az uralkodó szándéka szerint túlnyomó részüket Magyarországon, Szlavóniában, a Bánságban és Erdélyben helyeznék el, s őrizetükre határőröket is igénybe vehetnének. Munkács őrzési gondjainak megkönnyítésére Erdélyből az 1. helyőrségi ezred 3. zászlóaljától, illetve a Splényi (51.) vagy a Beaulieu (31.) gyalogezred öt zászlóaljától irányítják oda a szükséges segítséget. Sürgős választ várt arra, hogy Aradon és Munkácson kívül hol lehetne még Magyarországon az új tömegeknek fedelet találni. Wallis leszögezte, hogy Aradon sem lehet tiszteket és közembereket együtt elhelyezni. A pozsonyi polgárság már tárgyalt helyőrségi alkalmazása ideiglenesen egy, a környéken állomásozó lovas tartalékszázad vezetésével valósítható meg. A szállítható betegek fedett hajókon utaztatására a bécsi főhajóhivatal utasítást kapott.

A budai General Commando ebben az ügyben október 19-én a nagyváradi és a szegedi parancsnokságoknál a közfoglyok elhelyezési lehetőségei felől érdeklődött.^[70] Emellett a Gyulai (32.) gyalogezred Szegeden állomásozó századán kívül az Anspach (33.) vértesezred Nagyváradon tartózkodó tartalék lovasszázadát is felkérte, tájékoztassák, hogy állományuk a szokásos szolgálat mellett a foglyok őrizetére igénybe vehető-e, avagy kiegészítésre szorul.

Arad és Munkács már felemelt létszám fogadására kapott utasítást azzal, hogy előbbi legalább 1000, utóbbi 300 közlegény tartására készüljön fel, tisztek nem jöttek számításba. Arad segítségül magához vonhatta az Újaradon állomásozó Württemberg-svadront.

Barco október 17-i és 18-i jelentésére utalva, valamint hivatkozva a Haditanács október 16-i parancsára, ugyanekkor tájékoztatta Wallist, s elismételte a foglyok kísérésénél adódott égető gondjait. Az egymást gyorsan követő transzportok a korábbiakat kísérő osztagok visszatérésére sem hagynak időt, s előzetes tájékoztatást sem kapott az újonnan belépő szállítmányok adatairól. Csupán annyit tehetett, hogy a pesti helyőrségből Komárom környékére rendelt vezénylőikkel együtt 300 gyalogost, s ezek pótlására Pest-Buda környékére a Czartoryski (27.) vértesezred, valamint a Württemberg-dragonyosok egy-egy századát. Pozsonyban a Nagyszombatból átirányított rokkantak működnek közre Busek, illetve Szerelem alárendeltségében a szállítmányok átvételénél, amire a rokkantház parancsnoksága megkapta utasítását. A pozsonyi polgárság helyőrségi alkalmazása, korábbi nyilatkozataival ellentétben, elkerülhetetlen. Kétségbe vonta, hogy mind a 10 ezer francia elhelyezhető lenne Magyarországon, ezért javasolta, hogy más erősségeket is vegyenek figyelembe.

Az alsó-ausztriai Főhadparancsnokságot elsősorban arra kérte fel, hogy az ország felé tartó foglyok és kíséreteik létszámáról adjon tájékoztatást. Egyúttal vázolta a Wallis részére kifejtett szükségmegoldásokat, s ezekben Kinsky szerepét. Busek őrnagy mint Szerelem távollétében a franciák első magyarországi átvevője, részletes utasításokat kapott arról, mi módon tudná az alsó-ausztrai Főhadparancsnoksággal együttműködve, illetve az említett új erőforrásokat bevonva, a lehető legbiztonságosabban megoldani a hadifoglyok kísérését.

Buda Geneyne részére is közvetítette a bécsi szándékokat az oda, a Bánságba, illetve Erdélybe tartó szállítmányok továbbításáról. Eszékről egy alkalmas, 2-300 főből álló különítményt kellene Tolnára vagy Szekszárdra vezényelni, amely ott venné át a Budáról érkező transzportokat. Az itteni helyőrségből ugyanis 900 főt a hadszíntérre irányítottak, s így képtelenek a foglyokat Eszékre továbbvinni. A határőr alakulatok alkalmazására vonatkozó engedélyt, mely részben csökkentette a kísérő osztagok el- s visszamenetelése okozta időveszteséget, Pétervárad is megkapta.

A Helytartótanácsot a vezénylő tábornok a fogolyszállítások időtartamára felkérte nemcsak a pozsonyi, hanem a budai és pesti polgárság helyőrségi szolgálatának megszervezésére is, biztosítva, hogy fegyverekkel ellátják őket. Ezen túl segítségét kérte a Komáromba küldendő 300 gyalogos, valamint a Württemberg- és Czartoryski-svadronok elszállásolásához, élelmezéséhez. Az érintett alakulatok, valamint a budai és pesti dandárok is megkapták tájékoztatásukat, illetve parancsaikat az átcsoportosításokról. Az ellátóhivatal feladata volt a tízezres összlétszám és az új elosztási tervek ismeretében - Arad: 1000 fő, Munkács: 300 fő, továbbá Szeged és Nagyvárad esetében egyelőre néhány száz fogoly - az útba eső raktárak értesítésével a kenyéradagok beszerzése.

Haan vezérőrnagy október 20-án, Buda még 16-án kelt parancsára hivatkozva újabb jelentésben taglalta az aradi állapotokat. A 900 közfogoly fogadására tett ajánlatát fenntartva közölte, hogy a 29 tisztet másnap visszaküldi Temesvárra.^[71] Haan kifejtette, hogy az őrizet csak akkor lenne kielégítő, ha a helyőrséget feltölthetnék, valamint a De Vins (37.) gyalogezred 2. zászlóaljából elégséges létszám maradhatna helyben. Továbbá be kellene vonni az Újaradra, Lippára és Óaradra rendelt, összesen 64 főnyi különítményeket. Véleménye szerint a 29 francia tiszt elég példát mutatott arra, mit jelent, ha sem a nyelvet, sem a pénzt nem ismerik. 900 fogoly esetében ez még több nehézséget okozna, ezért egy megbízható számvevőt a velük kapcsolatos adminisztráció végzésére Aradra kellene irányítani. Hogy az egészségügyi ellátás is kielégítő legyen, szükség volna egy kirurgusra is. Temesvártól hiába kért felvilágosítást a foglyok ellátására, így Buda instrukcióira volt utalva. A megfelelő élelmezéshez edények és főzőalkalmatosságok kellenének. A kazamaták helyreállításához igényelt összegről még nem tud semmi biztatót. Végezetül tanácsot kért, hogy a bérlőt, avagy a porkolábot alkalmazza-e italmérésre.

Barco október 23-án értesítette Wallist az aradi igényekről, valamint kielégítésük érdekében parancsait is kiadta a De Vins (37.) gyalog- és a Württemberg (38.) dragonyosezred érintett alegységeinek, s egyúttal Sorót is tájékoztatta. Haan vezérőrnagyot segítségéről biztosította, s megnyugtatta, hogy a felújítási munkálatokhoz szükséges összegről már rendelkeztek.^[72]

1793. október 23-án már előre látható volt, hogy a Wurmser-jelentésben szereplő 257 fogoly, akiket majd a Coburg által összegyűjtött jóval nagyobb tömeg követ, a hónap végére Pozsonyba érkezik. Buda intézkedett, hogy a tiszteket az előfogatok használatára szabott irányelvek szerint Temesvárra szállítsák, míg őrmestertől lefelé Munkács volt az úticél. Kíséretüket a nemrég Pestre és Budára rendelt Württemberg- és Czartoryski-lovasok látták el.^[73]

Barco emellett a pesti tábori hadbiztosság, valamint az eddig számbavett helyek figyelmébe ajánlotta a Haditanács október 19-i rendelkezését a foglyokkal kapcsolatos adminisztrációs kötelezettségekről. Wallis ebben az augusztus 17-én nagy vonalakban már értésre adott irányelveket részletekbe menően bővítette.^[74]

A hadifoglyokról naprakész rang- és állomány-nyilvántartásokat kell vezetni, feltüntetve minden változást s a velük kapcsolatos költségeket. Ezért elsősorban Pétervárad, Eszék, Temesvár és Arad, ahova addig franciák érkeztek, s Németalföldtől magukkal hozták ellenőrző lajstromaikat (Hauptrevisions Liste), az alábbiakat vegyék figyelembe. A listákon már menet közben feltüntették a transzportok összetételét, a betegség miatti visszamaradásokat, halál vagy egyéb esemény okozta változásokat. Miután megérkeztek, létszámuk mellett továbbra is vegyék fel az ellátási és őrzési kiadásokat. A kísérő jegyzékek alapján újonnan felvett állománytáblákat minden hónap végén - az illetékes parancsnok és hadbiztosság ellenjegyzésével, az átvétel napjának dátumával, az ellátólistákkal (Verpflegs Liste) s az eredeti jegyzékek másolataival együtt - küldjék meg a Haditanácsnak. Ugyanez vonatkozik a menet közben hátramaradt foglyokra is, akikről az érintett főhadparancsnokságok, illetve birodalmi toborzó igazgatóság (Reichswerbungs Direction), a katonai vagy civil kórházak, hadipénztárak, menetparancsnokok megjegyzéseivel hasonló kimutatásokat kötelesek a Haditanácshoz felterjeszteni. Az elhaltak igazolásait (Todtenschein) mellékelni kell. Ha útközben egy transzport szétosztására a különböző rendeltetési helyek miatt sor kerül, ennek is maradjon nyoma a résznyilvántartásokban (Abtheilige Listen).

A Haditanács október 20-án, előző rendelkezését részben ismételve, Buda eddig befutott augusztusi és szeptemberi, továbbá október 12.,14.,16.,17. és 18-i, Geneyne október 12. és 16-i, valamint Soro október 7-i jelentéseit összegezve summázta a hadifoglyok pillanatnyi elhelyezési lehetőségeit.^[75] Eszerint az október hónapot megelőző jelentésekre visszautalva Eszéken 60 tiszt és 1050 közember, Péterváradon 50 tiszt és 500 legény, Temesváron 600 közlegény, Aradon 52 tiszt, valamint 498 fő altiszttől lefelé, nyerhetne szállást. Ehhez a 162 tiszthez és 2648 közemberhez az októberi adatok szerint jöhetne Temesvárra 52 tiszt és 300 legény, Aradra 402 közlegény, Munkácsra 8 tiszt és 200 közember, Eszékre az utóbbiakból 500 fő, Rácsára 40 tiszt, Brodba, Gradiskára, Fogarasba, Gyulafehérvárra sorrendben 150, 100, 300, 200 közlegény, Brassóba 40 tiszt. E 140 tiszttel és 2152 közemberrel együtt a mondott helyek összesen 302 tiszt és 4800 legény befogadására képesek. Mivel Günzburgból eddig 115 tisztet és 1104 közlegényt küldtek és helyeztek el, a számítások alapján még 187 tisztet és 3696 főnyi legénységet fogadhattak.

Wallis további igényeket is kilátásba helyezve részletesen kifejtette, hogy a foglyokat az elhelyezés tekintetében másképp kell kezelni, mint a saját csapatokat, így az adott helyszínekre annyit szállítsanak, amennyit csak lehet. Ezáltal valósítható meg az - a Wallis által felkerekített - újonnan érkező 200-as, illetve 4000-es létszám fogadása. Rácsa, Brod és Gradiska esetében azonban a török határ közelsége miatt kettőzött elővigyázatosság szükséges. "Vigasztalásul" közölte, hogy az érkező franciák száma menet közben halálozások és betegségek miatt amúgyis csökken. Mivel számuk még így is jelentős, ideiglenes megoldásként csak akkor lehetnek tisztek és legénység egy helységben, ha elkülönítésükről megfelelően gondoskodnak. Utalva Geneyne kérdésére, a császár a hadifoglyok közt lévő szászokat és más birodalmi alattvalókat alkalmasság esetén nemcsak a szabadcsapatokhoz, hanem a német tábori ezredekhez^[76] is besorozhatónak ítélte. Foglalójukról és beosztásukról, illetve illetményezésükről később határoznak. Elrendelte, hogy róluk a foglyokról küldendő kimutatások mellett november 1-jétől havonta külön jelentéseket terjesszenek fel, feltüntetve alakulataikat is, ahova besorozták őket.

A foglyok őrizetével kapcsolatban az a döntés született, hogy a Ferdinánd főherceg (2.) gyalogezred 4. zászlóalja - bár a Wurmser-hadtestnél lévő három tábori zászlóaljhoz kell küldeni -, tekintettel a nehézségekre, egy időre haladékot kap, tehát egészében vagy részben visszatarthatják. A munkácsi és aradi őrséghez rendelt segítség (az erdélyi 1. helyőrségi ezred 3. zászlóalja, illetve az újaradi Württemberg-svadron), valamint Szlavóniában és Erdélyben a határőrség bevonása szabad utat kapott. Aradra emellett két kirurgus kivezénylését is megparancsolták. Az őrzési helyszíneken csak a feltétlenül szükséges javítási munkálatokat engedélyezték, hiszen a hat éve tartó háborús időszak miatt a kincstár sokat szenvedett. Wallis, előző napi parancsára utalva ismét kiemelte a fogolyállomány és az azzal kapcsolatos költségek nyilvántartásának fontosságát. Ezek gyakorlati alkalmazásának megkönnyítésére példaként mellékelte Geneyne augusztus 29-én, Eszékre és Péterváradra küldött rendelkezését.^[77] Eszerint a foglyok ellátásánál egy rátermett tisztet kell alkalmazni, mellette egy szállásmesterrel (Fourier). Utóbbi nem csak a természetbeni járandóságokkal és szolgáltatásokkal köteles foglalkozni, hanem az ellátmánypénzek kezelése is feladata. Ezt az összeget a hadbiztosság jóváhagyásával a helyi hadipénztártól igényelheti, a megfelelő elszámolással. A zsoldot (Löhnung) 5 napra, a kenyeret 4 napra, a hópénzt (Gage) minden hónap végén osztja ki. Az anyagjárandóságokat (Service) szükség szerint igényli és osztja szét, de ez nem haladhatja meg a gyalogságnál bevezetett mértéket, pld. őrmestertől lefelé töltött szalmazsák jár. A betegek és az őrizetesek (Arrestanten) úgy kezeltetnek, mint a honi helyőrségeknél. A betegek mellé egy, szükség esetén két alkirurgust adnak, akik havonta a fő seborvossal együtt állítják össze az igényelt gyógyszerek elszámolását. Ha egy fogolynak bármely ruhadarabra lenne szüksége, szemrevételezés után az ügyeletes hadbiztos utaltatja ki. A legénység az előírások szerint étkeztetésre jogosult, a kórházaknál napjában többször is. A szükséges kondérokat és serpenyőket (Kässel und Kastrols) nyugta ellenében az újvidéki szekerész raktárnál található hadikórházi készletekből vételezhetik. A fogolynyilvántartás és a velük kapcsolatos költségek összesítésének módjáról a csatolt mintajegyzékek tájékoztatnak. Az elhaltakról külön nyilvántartásokat kell vezetni, s mellékelni a többi felterjesztendő kimutatáshoz.^[78]

Barco október 24-én terjedelmes körparancsban, lehetőségeihez mérten igyekezett a Haditanács utasításait lelkiismeretesen továbbadni.^[79] A szlavóniai, a bánsági és az erdélyi főhadparancsnok Buda előterjesztése szerint Szlavóniába 50 tisztet és 1000 közembert, a Bánságba ugyanennyit, Erdélybe 50 tisztet és 700 főnyi legénységet várhatott. Magyarországra további 50 tiszt és a fennmaradó legénység elhelyezése hárult. Az előkészületek megtételén túl újabb férőhelyeket is fel kellett kutatniuk. Mittrowsky azt az utasítást kapta, hogy 3 altisztet és 50 közembert irányítson Munkácsra az ottani őrség kiegészítésére. Soro feladata a nem közölt számú határőr mellett két seborvos Aradra rendelése volt. Helyzetét nehezítette, hogy az érkező foglyok végigkísérésére a gyenge budai kíséret képtelen volt, ezért Temesvárról egy osztagot kellett Szegedre eléjük küldenie. A franciák átvétele után a Bánságba szánt foglyokon túl az erdélyieket a határig kellett kísértetnie, ahol a parancs szerint egy ottani különítmény feladata volt továbbvitelük.

Arad és Szeged parancsnokságát Barco tájékoztatta arról, hogy a korábbi szigorításokat - egyelőre - hatályon kívül helyezték, így megfelelő elkülönítés mellett tiszteket és legénységet egy helységben is tarthattak. Ezért Aradnak az oda szánt 900, Szegednek 650 közember elhelyezésén túl a tiszti férőhelyekről is számot kellett adnia.^[80] Utóbbiakat a laktanyák külön szobáiban, illetve magánházaknál lehetne elszállásoltatni, de a várakból semmi esetre sem léphetnek ki. Arad értesítést kapott arról, amennyiben az újaradi Württemberg-osztagot mégsem, határőröket és két seborvost küldenek a Bánságból.

A helyreállítási költségek tekintetében a már említett két vár mellett Munkácsot is takarékosságra szólította fel a kincstár leterheltsége miatt. Felhívta figyelmüket személyi, illetve pénzügyi nyilvántartásaik gondos vezetésére. A szabadcsapatokhoz és német gyalogezredekhez felvehető, a francia seregből fogságba került szászok és más birodalmi alattvalók lajstromait a címzetteknek október 1-re visszamenően, majd havonta kellett felterjeszteni.

A pozsonyi Ferdinánd főherceg (2.) gyalogezred 4. zászlóalját Barco tájékoztatta, hogy október 23-án a 300 ember a szükséges fő- és altiszti vezénylettel Budáról Komáromba indult. Egy De Vins-különítményről volt szó Herrlich százados vezetésével, amelynek Komáromban kellett a ferdinándoktól a franciákat átvenni. Buda figyelmeztetett, hogy a hajózásra alkalmas időszaknak lassan vége, ezért szárazföldi menetekre kell berendezkedni. Míg ez a szállítás tart, a Ferdinánd-regiment pótlegénysége, 300 fő, egyelőre Pozsonyban maradhat. Jelentési kötelezettségük a szállítmányok és kíséretük állományáról természetesen fennáll.

A Helytartótanács, az ellátóhivatal, a pesti tábori hadbiztosság és a hajóhivatal számára adott tájékoztatás, illetve utasítások annyiban szolgáltak újjal, hogy Arad, Szeged és Nagyvárad keretlétszámát egyelőre 50 tisztben és 1300 közemberben határozták meg. Az adott kényszerhelyzetben legalább a döntési szabadság látszatát segít megőrizni Barco félmondata: "Amennyiben ezzel a főhadparancsnokságok egyetértenek."

Az ismertetett ellátási szabályok szerint a pesti tábori hadbiztosság megbízást kapott a beérkező foglyok ruhaszükségleteinek összeírására. A budai ruházati bizottmánynak ennek megfelelően kellett kikülönítenie a készleteket. Petrasch ezredes arra kapott parancsot, hogy Busek őrnaggyal, illetve a pozsonyi dandárral, Herrlich századossal, a budai dandárral és a pesti tábori hadbiztossággal közösen, szervezze meg a foglyok kísérését Pozsonytól Budáig, s erről tegyen jelentést.

A Buda és Pest környékére rendelt lovasság ügyében Wachter pesti tábori hadbiztos október 25-én tett jelentést Lieblein főhadbiztosnak.^[81] Megítélése szerint a budai oldalon táborozó Czartoryski- és a pesti részen található Württemberg-lovasszázadok alkalmazhatóságát megnehezíti, hogy túlságosan messze, két órányi távolságra vesztegelnek, ezért indokolt lenne előbbieket Óbudára, illetve Buda-Újlakra (Neustift), utóbbiakat a pesti elővárosba (Vorstadt) bevonni. Bár szénára és zabra az ellátóhivatal jóvoltából eddig sem volt gondjuk, élelmezésük könnyebbé válna, s kéznél is lennének, amint a fogolykíséretnél szükség lenne rájuk. A beteg foglyok ápolását a pesti tábori kórházban valósíthatnák meg. Élelmezésük biztosítható, a tisztek külön, ágyakkal berendezett szobákat kapnak.

A Főhadparancsnokság ennek megfelelően másnap kiadta rendelkezését a hadbiztosságnak, az ellátóhivatalnak és a hajóhivatalnak. A Helytartótanácsot felkérte, hogy járuljon hozzá a lovasság beszállásolásához és élelmezéséhez. Helyzetük azért könnyebb, mert a kísérő csapatokat az állandósuló fogolyátvonulások miatt folyamatosan igénybeveszik, tehát alig fognak a városokban tartózkodni, illetve az egészséges franciák azonnal továbbvonulnak. A betegek ápolása is a katonai hatóságok feladata lesz. ^[82]

Bár a budai Főhadparancsnokság saját hatáskörében igyekezett megoldani a foglyok ruháztatását, Wallis október 21-én ajánlotta Barco figyelmébe Soróhoz intézett parancsát, miszerint a császár elrendelte, hogy a fogoly tisztek fizetség ellenében ágyneműhöz jussanak. A legénység, tekintettel a tél közeledtére, kapjon takarókat - amelyek a török háború idejéből megmaradt régi, de használható készletekből is származhatnak -, és puszta szalmát, ahogy az a harcoló alakulatoknál szokásos. Felsőruházatuk zsávolybélésű halinakabátból, mellényből, durva lenvászonnal bélelt magyar szabású zsávolynadrágból, halina bélésű vászonsapkából, két magyar ingből, egy gatyából (Gattje) és egy pár magyar cipőből álljon. Az alsóruházatot nem szabad állandóan a testen hagyni. A szalmát kukoricaszalmával is pótolhatták.^[83]

Barco október 26-án hagyta meg a budai ruházati bizottmánynak, az ellátóhivatalnak és a pesti tábori hadbiztosságnak, hogy a fogadó állomásokon: Aradon, Szegeden, Munkácson, Temesváron az említett cikkekből halmozzanak fel készleteket.^[84]

Az aradi parancsnok, Buda még október 19-én kelt rendelkezésére október 22-én jelentette az őrszemélyzet kiállítására a korábban tervezett módon tett lépéseit, de gondjait is.^[85] Az Újaradon tanyázó Württemberg-svadron lovait nehezen helyezhetnék el a várban, ezért az alakulatot inkább az ottani tábori kórház felügyeletére, valamint a Lippáról bevonandó De Vins-osztag felváltására alkalmazza. A saját őrizetesek által, így olcsón végezhető cölöpözési munkálatokhoz szükséges anyag rendelkezésre áll, de új őrhelyeket is kell létesíteni. Haan tájékoztatta Barcót, hogy civil kirurgust havi 10 forint alatt felfogadni lehetetlen. A legnagyobb nehézséget mégis a nagyszámú fogoly fizetésének folyósítása jelentette. Elmondása szerint az ezres létszámon felül a 3., 101., és 107. kazamatákban - amelyek renoválásához 378 forint, 39 krajcár szükségeltetett -, még 320 embert helyezhetne el. A 980 főt befogadó 104., 105. és 106. kazamaták - amelyek az előzőekkel együtt még berendezésre várnak -, helyreállítási költsége 738 forint 6 krajcár. A korábban igényelt 828 forint 44 krajcárról szóló nyugtát mellékelte.

Barco október 26-án hozta Haan tudomására, hogy az uralkodó szándéka szerint összességében, a létszámot jelentősen megemelve, 50 tisztet és 1000 helyett 1900 közfoglyot rendelnének oda, ami a kazamaták helyrehozatalával megvalósítható. Mivel Temesvár nem nélkülözheti két kirurgusát, vegyenek fel civil seborvosokat. A foglyok fizetésére, az ellátómintát (Verpflegs Schema) alapul véve, 50 tisztre és 1900 közfogolyra havonta 3-4000 forinttal kell számolni, amit három részletben adhatnak ki. Ezt az Arad megyei hadiadó terhére számolják el a foglyok ellátási és fizetési ügyeinek vezetésével megbízott De Vins (37.) ezred számvevőségénél oly módon, hogy ne csak a hátralékot, hanem a folyó contributio összegét is hajtsák be.^[86]

Wallis tábornok október 22-i menetrendszerű parancsa tovább sulykolta az uralkodói elképzeléseket.^[87] Bár átérezte Barco férőhelygondjait, az elsődleges cél a foglyok magyarországi, erdélyi, bánsági és szlavóniai elhelyezése volt. Ezen nem változtatott az sem, hogy egy töredéküket a német tartományokban őrizték. Véleménye szerint szükségmegoldásként a jól őrizhető bánsági kaszárnyákat is igénybe vehetnék az ottani katonaság hálópénz (Schlafkreutzer) ellenében történő beszállásoltatásával, de egyéb, jól felügyelhető épületek is számításba jöhetnének. Ha végképp kimerül az említett helyek befogadóképessége, akkor lehet szó arról, hogy a többi franciát Belső-Ausztriába és a német tartományokba szállítsák. Felkérte a budai főhadparancsnokot, jelentse, eddig hány fogoly került Magyarországra, s mennyit és hova tudnának még befogadni. Nyomatékul újra közölte, hogy több mint 600 tiszt, s 10 ezernél több közember van menetben. A bejelentési kötelezettség Szlavóniára, a Bánságra és Erdélyre is vonatkozott. Wallis tudomásul vette és jóváhagyta az érintett parancsnokságoknak a kíséretek használhatósága érdekében tett lépéseit. A nagyszombati invalidusok alkalmazásához hozzáfűzte, hogy az a legutóbbi török háborúban bevált mód szerint történjen. Ami a fogoly szászok és más birodalmi alattvalók átvételét illeti, a német gyalogezredekbe alkalmatlan emberek a Loudon és O'Donell-szabadcsapatokhoz még felvehetőek. A toborzópénz (Werbgeld) a gyalogezredekbe 15, a szabadcsapatokhoz 10 forint, hatévi szegődvénnyel (Capitulation).

A budai főhadparancsnok október 26-i válaszában adta Bécs tudomására, hogy szeptember folyamán a Bánságba és Szlavóniába történtek szállítások, s mivel az annak idején Aradra küldött 29 tisztet visszairányították Temesvárra,^[88] Magyarországon egyelőre nincsenek foglyok.^[89] Így szűkös elhelyezéssel Aradon 1900, Szegeden 650, Munkácson 300, s Nagyvárad éppen befutott jelentése szerint ott 700 közember fér. Az utóbbi helyszínre vonatkozóan De la Bonté kapitány (az Anspach-tartalékszázadtól) október 23-án tudatta, hogy az ottani kaszárnyában csupán a 2. emeleten helyezhetnének el foglyokat, mivel a földszinten és az 1. emeleten nincsenek vasrácsok, továbbá ezeket a szinteket termények és gyümölcsök raktározására használják. A 2. emeleten 26 helyiségben összesen 700 fogoly fér, de a helyőrség a betegek nagy száma és a transzportok kísérete miatt még a kaszárnya puszta őrzéséhez is alig elegendő. Ha minden helyiségre 3 embert számítanának, 78 főre lenne szükség. Amennyiben csak a lépcsők, folyosók őrizetére gondolnak, 7 poszt létesítésével 21 ember elég. Szabályos, háromszori váltás esetén az első esetben azonban 234, a második változatnál 63 főt alkalmaznának. Megoldásra várnak az eszközgondok is, hiszen a tartalékszázad nem rendelkezik a foglyok számára szükséges használati tárgyakkal. A saját legénység el sem férne, ezért polgárokhoz és parasztokhoz kellene beszállásolni.^[90]

Összesen tehát, a tiszteket nem számítva, Magyarországon 3550 közfoglyot helyezhetnek el. Több franciát lehetetlen az országba hozni, mert a többi helyszín egyrészt túl nyitott, másrészt a meglévő katonai épületek személyi feltételei sem megfelelőek.^[91]

A továbbiakban Barco a mások számára kiadott parancsok és tájékoztatások részleteiről tájékoztatta Wallist. Nagyváradnál bejelentette igényét az ottani 700 férőhelyre, s tudomásukra hozta, hogy a bánsági Főhadparancsnokságot megkereste a temesvári De Vins (37.) gyalogezred 4. zászlóalja két századának stábbal együtt történő odaküldésének ügyében. A saját legénység elszállásolását az ellátótiszttel és a városi önkormányzattal (Politico) együttműködve, az ellátóhivatal, illetve a felkérést szintén megkapott Helytartótanács felügyelete alatt oldja meg. Az igényelt eszközökről, edényekről, szalmáról, ruhaneműről s a foglyokkal kapcsolatos egyéb költségekről természetesen számlát vezetnek. De la Bonté a saját hadsereghez átvehető foglyokról is megkapta az ismert irányelveket.

Az ellátóhivatal külön parancsban értesült arról, hogy a terményekkel megrakott helyiségeket esetleg berendezhetnék. Ezzel az őrszemélyzet elszállásolását megoldhatnák, de szükséges a kirakott áruk biztonságos tárolása is. A raktáron levő edények és egyéb eszközök kiadásáról intézkedjenek.

Soro rövid átiratban vehette Barcótól a De Vins-zászlóaljra vonatkozó igényt, miszerint a Nagyváradra küldendő két század és a törzs mellett, Szegedre és Aradra irányítson egy-egy kompániát. Amennyiben ez nem lehetséges, a határőrök, illetve a Württemberg-dragonyosok egy részét fogják alkalmazni. A De Vins-zászlóaljhoz küldött parancs említést tett a nagyváradi Anspach-tartalékszázad 234 fős létszámáról.

A Ferdinánd-zászlóalj arról értesült, hogy Buda - bizonyára a szállítmányok jobb "teríthetősége" érdekében - Pozsonyt is kiszemelte a foglyok elhelyezési körletéül. Buseknek a hadbiztossággal közösen e célból meg kellett vizsgálnia a Duna mellett fekvő Vízi kaszárnya (Wasser Caserne), illetve más épületek alkalmasságát. Az ismert feltételek: puszta szalma, szoros elhelyezés, a tisztek és a legénység különválasztása továbbra is érvényben maradtak. Őrzésüket a már ismert módon, a nagyszombati rokkantház erre alkalmas állományának segítségével kellett megoldani. Végül a pesti tábori hadbiztosság, valamint Arad, Munkács és Szeged a szászok és hasonló elbírálás alá eső fogolytársaik alkalmazhatóságáról tájékozódhattak.

A Helytartótanács eddigi önzetlen segítsége mellett október 22-én felvetette az átvonuló transzportok szállásoltatásával (salgamalis) kapcsolatos anyagi igényeit.^[92] Barco október 27-i válasza szerint a hálópénz (Schlafgeld, Schlafkreutzer) igénylése alaptalan, mivel a rendelkezések szerint a foglyok és kíséretük átvonuló (transennal) csapatoknak minősülnek, akiket ingyen kell beszállásolni.^[93] A szárazföldi szállítás pedig megköveteli, hogy amint értesítést kapnak, intézkedjenek a szükséges előfogatok kiállításáról a hadbiztosság és az érintett megyei hatóságok bevonásával.

A félreértéseket tisztázni kellett, mivel Wachter pesti hadbiztos október 26-án jelentette, hogy Vácon egy fogolyszállítmányt vett át.^[94] A Ferdinánd-ezred által kísért transzport egyik felét O'Brien őrnagy a Sztáray (33.) gyalogezred 4. zászlóaljával Péterváradra, a többieket Máriássy százados egy De Vins-osztag fedezetével a Drávatorok érintésével Eszékre viszi. Wachter a Burgermeister, linzi tábori hadbiztos által szerkesztett egyszerű (einfache) jegyzék alapján kénytelen volt új kísérőlistákat kiállítani, mert az eredetieket a francia tisztek elmondása szerint az őket odáig kísérő trieri őrnagy nem adta át. A hadbiztos kérdésére a Főhadparancsnokság október 30-án közölte, hogy a jövőben ne csak a franciák által hozott, hanem a szétosztásuk után felvett jegyzékek másolatait is küldjék fel, az időközben - halálozás, betegek kiválása - adódott változások feltüntetésével. A Haditanácshoz küldött jelentés kitért arra, hogy az ellátólisták, valamint a halotti bizonyítványok pontos vezetése és továbbítása kötelessége a menetparancsnokoknak, és a fogadó állomásoknak.^[95]

Ahogy a Wachter által átvett fogolyszállítmányról adatok nincsenek, s dokumentációja sem terjedelmes, az illetékes parancsnokságokat annál inkább megmozgatta a korábban már említett 257, a Wurmser-hadtesttől ideirányított francia ügye. A kíséretváltások problémájára ottani szemszögből az alsó-ausztriai főhadparancsnok október 22-én, Wallishoz intézett jelentése derített fényt.^[96] Eddig meg tudták ugyan oldani a dévényi átadást, de a továbbiakban Barco igényei szerint ezt Budán, vagy legalább Komáromnál kellene megvalósítani. Tény, hogy a pozsonyi helyőrség csekély létszáma miatt egymagában képtelen feladata ellátására, de a Bécsben lévő alakulatokat is nagyrészt a hadszíntérre vezényelték, s az ott maradók alig tudják a székváros helyőrségi kötelezettségeit teljesíteni. Kinsky véleménye szerint ezért Pest-Budáról kellene Pozsonyba egy alkalmas osztagot küldeni, míg Pestre határőröket rendelnének. Utóbbiaknak ebben az évszakban már kevesebb kötelezettségük van, s a költségek is csekélyebbek lennének, mivel a foglyok elkísérése után hazatérnének. Buda javaslatával, miszerint a 257 főt feltartóztatnák, s később egy nagyobb csoporthoz csatolva továbbindítanák, nem értett egyet, mivel az évszak megkövetelné, hogy az éjjeli pihenőkön fedett helyiségekben (in Zimmern) adjanak szállást a foglyoknak. Kisebb szállítmányokat jóval könnyebb elhelyezni, s kíséretüknél az összevonással nem lehet jelentős megtakarítást elérni.

Kinsky aggályait Wallis október 24-én Barcóhoz is eljuttatta azzal a megjegyzéssel, hogy a transzport összetételéről amint lehet, értesítést küld. Kinskyhez intézett leiratában úgy vélekedett, hogy Barco a rendelkezésére álló eszközökkel tehermentesíteni tudja őt, tehát a 257 foglyot azonnal indítsa útnak.^[97]

Barcónak ezek után nem maradhatott más, mint október 27-én kiadni a parancsokat, illetve tájékoztatni a Haditanácsot.^[98] Utasítást adott, hogy Herrlich százados Komáromból 250 embert az összes tiszttel küldje Pozsonyba, míg a maradék 50 ember egy tiszttel, helyben marad, hogy a várhatóan november elején Komáromba érkező 257 foglyot Budára kísérjék. Petrasch-nak és Hannekard-nak Pestről, illetve Budáról egyelőre nem kellett a Sztáray (33.), Esterházy (34.) és De Vins (37.) gyalogezredek pótlegénységét a hadszíntérre küldenie, hanem egy 300 fős különítmény ugyancsak Pozsonyba rendelésére kaptak parancsot. A Budán maradók mellé a temesvári De Vins-zászlóaljtól kellett 75 katonát felrendelni, hogy onnan tovább kísérhessenek. A polgárság helyőrségi alkalmazása a továbbra is fennálló létszámgondok ismeretében megfontolandó. Busek őrnagy tiszte amellett, hogy az összességében 600 főre kibővült pozsonyi állománya elhelyezéséről gondoskodik, a tovább már nem késlekedő szállítmányok zökkenőmentes átvétele és továbbítása maradt. Buda elképzelése szerint az első szállítmányt a komáromi 250 ember, a másodikat a Ferdinánd-ezred, a harmadikat a pest-budai 300-as különítmény, míg a negyediket ismét a Ferdinánd-ezred, vagy az időközben esetleg felszabaduló "300-ak" vezetnék Budáig. Ha a szárazföldi menetek elkerülhetetlenek lesznek, szükségessé válik az ottani lovastartalék bevonása.

Továbbra is súlyos problémát jelentett, hogy Barcónak fogalma sem volt a transzportok nagyságáról és követési idejéről, a kíséretek optimális méretéről, valamint a szállítások módjáról Ausztria felől. Ezt az aggodalmát Kinsky és Wallis felé is jelezte, tájékoztatást kérve. Utóbbinak ezenkívül ismét felvetette krónikus létszámgondjait. Legalább négy századra lett volna szüksége csupán a megfelelő őrizethez, amit póttoborzásokból vélt előteremthetőnek, az itthon lévő ezredek pótlegénységének érintetlenül hagyásával. A budai főhadparancsnok Geneyne altábornagyot is tájékoztatta a sürgős teendőkről, megismételve korábban már hangoztatott kívánságát, hogy Szlavóniából Tolnáig küldjenek a Budáról érkező menet elé váltást. Geneyne számításaira hagyatkozva, melyek szerint 1000 fogolyra legalább 250 fős kíséret szükséges, indokoltnak érezte a határőrök magához vonását.

Miután az érintett felek a problémák felvetésével és ütköztetésével legalább a megvalósítás fő irányelveit tisztázták, sor került a részintézkedések összehangolására. Kinsky és Barco kompromisszumát, melynek fő eleme a Ferdinánd főherceg ezred 4. zászlóaljának pozsonyi visszatartása volt a fogolyszállítások időtartamára, Wallis október 25-én kiadott leiratában erősítette meg.^[99] A már többször említett 257 fős szállítmány szétosztásához, mely szerint a tiszteket Temesvár, a legénységet Munkács fogadná be, Wallisnak nem volt hozzáfűznivalója. A kérdésre azonban, hogy a fogoly tisztek előfogat-szükségleteit milyen forrásokból fedezzék, az előfogat-szabályzat (Vorspanns Normale) 4. §-a nem nyújtott egyértelmű tájékoztatást. Wallis döntését megkönnyítette, hogy - bár elvileg az a kincstárat terhelné -, viszonossági alapon, mivel a saját tisztek az ellenség fogságában saját kontójukra vehetik igénybe, az itteni francia tiszteknek a szabott ár szerint, maguknak kell fedezniük illetményeikből a fogatok költségeit. Annyi könnyítést adott, hogy ha fennakadás lenne fizetésük folyósításában, a kincstár hitelt nyújthat.

A mindeddig készséges Geneyne október 23-án, Buda október 19-én kelt átiratára kénytelen volt elutasító választ adni.^[100] A rendelkezésére álló helyőrségi csapatok gyengesége miatt nem különíthetett ki 2-300 embert a tolnai és szekszárdi átvételre. Határőrei a nagyrészt hadbavonult pótlegénység helyettesítésén túl a járványok miatt kordonszolgálatot, illetve a horvát határnál fokozott őrszolgálatot láttak el. Így az eszéki foglyokat ott, a Péterváradra, a szlavóniai várakba, a Bánságba és Erdélybe szántakat pedig csak Péterváradon tudták volna átvenni.

Barco október 30-án, a hajózásra alkalmas időt kihasználni akarván, felajánlotta, hogy a Drávatorokig szállíttatná a foglyokat. A továbbiakban az eszéki vagy a péterváradi helyőrség idáig küldene átvevő osztagokat, Temesvár Péterváradtól, Erdély Temesvártól biztosítana kísérőket. Amennyiben csupán a szárazföldi menet lehetséges, Buda Eszékig, a Bánságba és Erdélybe szánt foglyok esetében Szegedig eszkortírozna. Ezt azonban csak akkor tehetné, ha Sorótól Temesvárról megkapná a teljes De Vins 4. zászlóaljat, s cserébe a nagyszebeni Főhadparancsnokság által átadott alakulat felett rendelkezhetne. Barco Soro és Mittrowsky beleegyezését is kikérte.^[101]

1793. október 23-i keltezéssel végre befutott Kinsky jelentése Budára, amit Wallis október 26-án másolatban is eljuttatott Barcóhoz.^[102] A linzi katonai parancsnokságtól vették a hírt, hogy a már említett 257 fős transzportban 11 tiszt található. Egy St. Pöltenben állomásozó Pellegrini (49.) gyalogezredbeli osztag vette át őket Kremsben, de az alacsony vízállás miatt október 26. előtt nem érkezhetnek meg Linzbe. Egyúttal jelentették, hogy Freiburgból egy másik szállítmány - 5 tiszt, 95 közember és altiszt, 1 tiszt és 38 legény kíséretével - is elindult, amely október 30. körül fut be Linzbe.

Ugyancsak október 26-án kelt a Kinskyt távollétében helyettesítő Sterndahl vezérőrnagytól egy másik tudósítás, amely választóvonal az eddig csak bizonytalan értesülésekre alapozott jelentésekhez képest. Ettől kezdve a menetlevelek csatolásával általában pontosan dokumentálták a már folyamatosan érkező szállítmányokat. A mellékelt menettáblázatokban megadták a foglyok és kísérőik létszámát, valamint az előfogat-igényeket is.^[103]

Az első kimutatás szerint a pfalzi Rücker őrnagy és négy századból álló különítménye három oszlopban kísért franciákat Linzbe. Az elsőben 4 fő- és törzstiszt 240 altiszttel, illetve közemberrel 89 francia fő-, illetve törzstisztet, valamint 1480 közembert, illetve altisztet vittek. Hat hámos lóra és 24 kétfogatú kocsira volt szükségük. A második oszlop esetében 6 tiszt és 250 közember kísért 90 tiszti és 1200 közlegény foglyot. Számukra szintén hat hámos lovat és 22 kétfogatú kocsit igényeltek. A harmadik menetoszlopban 4 tiszt és 78 legény 78 francia tisztet és 1150 közembert szállított. A tisztek részére ugyancsak hat lovat, valamint 21 kocsit vettek használatba.

A másik, részletesebb menettáblázat szintén három oszlopról tesz említést, amelyeket von Brixen kölni kísérettel vitt Czeswitztől Linzig. Az első, 8 törzstisztből, 124 főtisztből és 2550 közemberből álló transzportot a 6 tiszttel együtt 338 fős, mainzi alakulatokból kiegészített osztag kísérte. Két hátas, 8 hámos lóra, valamint 20 kétfogatú kocsira volt igény. A második, 3 törzs-, 119 főtisztből és 2018 közemberből összeállított oszlopot 10 tiszt és 294 legény vitte 10 hátas és igásló, 20 kocsi vételezésével. A harmadik, 1 tábornok, 6 törzs, illetve 118 főtiszt, valamint 2015 legényből álló fogolytranszport hét tiszt és 348 katona fedezetével indult útnak. 4 hátas és 6 igáslóra, s 20 kocsira volt szükségük.

Ez a minőségi változás a budai Főhadparancsnokság levelezésében és intézkedéssorozataiban is tükröződik, hiszen már határozottabb elképzelésekkel, egyértelműbb utasításokkal és ajánlásokkal állhatott alárendelt, illetve partnerhatóságai elé.

A budai Főhadparancsnokság az immár jól dokumentált felsőbb szándékok ismeretében, 1793. november 3-án átfogó, részletes táblázatokkal illusztrált javaslatával fordult a Haditanácshoz.^[104] Az alsó-ausztriai General Commando által a Wurmser-hadtesttől átvett, már részletezett hat menetoszlop egy eddig nem említett, de szintén Wurmser által összegyűjtött, 16 tisztből és 352 közemberből álló csoporttal együtt összesen 652 tisztből és 10 765 közkatonából állt.

Ebből 398 tisztet és 7050 legényt fogadhattak a következő bontásban: Magyarországon - Aradon: 50 tiszt és 1900 közember, Szegeden: 50 tiszt és 500 legény, Nagyváradon: 700 közlegény, Munkácson: 8 tiszt és 300 katona, Pozsonyban: 100 tiszt és 700 közember helyezhető el. Összesen: 208, illetve 4100 fő.

Szlavóniában: Eszéken: 550 közember, Péterváradon: 40 tiszt és 200 legény, Rácsán: 40 tiszt, Brodban és Gradiskán: 200-200 közlegény; összesen 80 tiszt és 1150 katona fér.

Erdélyben: Brassóban: 60 tiszt, Fogarasban és Gyulafehérváron: 300, illetve 500 közember számára van hely.

A Bánságban: Temesváron: 50 tiszt és 1000 legény fedél alá juttatására van lehetőség. A fennmaradó 254 francia tiszt és 3715 közkatona elhelyezését Barco sugallata szerint már a német tartományokban kellett volna megoldani. Nem először utalt az alkalmas helyek és az őrző létszám hiányára, valamint a kíséretváltások problémájára.

A pozsonyi Ferdinánd-ezred a részutasítások sorában parancsot kapott, hogy az első négy transzportot irányítsák Budára, míg az ötödik egy része az ott tervbe vett kaszárnyában maradjon. Kötelességük volt a menetlevelek pontos vezetése és felterjesztése.

A pesti tábori hadbiztosságnak a tervnek megfelelően kellett irányítania a franciák kísérését. Tehát a Pozsonyba küldött 600 ember, a pesti és budai helyőrségek állománya, valamint az oda rendelt két svadron együttműködésére volt szükség, beleértve az ellátóhivatalt, a hajóhivatalt és az érintett megyéket is. Az előfogatokat a hadiadó terhére számlázhatták, amit a fogoly tisztek illetményükből fedeztek.

Még mielőtt a betegek nagy száma miatt a pesti tábori kórház szűknek bizonyult volna, új, szeparálható helyiségek után kellett nézni. Wachter pesti hadbiztos november 6-án, Buda november 3-i leiratára válaszolva közölte, hogy nem csak a végleges elhelyezések, hanem az átvonulók szállásai is nehezen biztosíthatóak. Szükségmegoldásként a tábori kórház földszintjén lévő 6 nagy teremből, ahol eddig hordókban lisztet tároltak, az élelmezési hivatal kiürít egyet. A maradékot az ott lévők tiltakozása ellenére a laktanyákban éjjeleztetnék. A hiányos öltözetben érkező franciák érdekében, akiknek egyelőre csak lábbelit és fehérneműt tud biztosítani, a budai ruházati bizottmányt is felkereste. Albrecht alezredes és Götz őrnagy úgy válaszoltak még aznap, hogy nem ismerik a francia mintát, s különben is, a saját állomány élvezzen előnyt. Annyit mindenesetre közölhetett, hogy olyan készültségi fokon vannak, hogy az átvonulókat ha kisebb osztagokban érkeznek, a 2. napon továbbküldhetik.^[105]

Wachter november 6-i jelentése nyomán Lieblein az ellátóhivatalnak már olyan értelemben nyilatkozott, hogy a pesti tábori kórházat nem csak az átvonuló transzportok részére tartanák fenn, hanem mint állandó elhelyezési körletet vennék használatba.^[106]

Soro, Geneyne és Mittrowsky úgy értesült Barcótól, hogy Magyarországon 405 tisztet és 7102 közlegényt lehet elhelyezni. Saját területeiken azonban további igényekre is számíthattak, ahogy ez a mellékelt elosztási tervből (Repartition) kiderült.^[107]

A budai Főhadparancsnokság a szállítmányok jobb áttekinthetősége érdekében a Haditanácshoz egy minden eddiginél részletesebb és áttekinthetőbb tervezetet is eljuttatott.^[108]

Barco ugyancsak november 3-án, a szlavóniai főhadparancsnok október 28-án kelt, s éppen befutott jelentésére támaszkodva közölte Wallis-szal a megnövekedett igényeknek inkább megfelelő szlavónai férőhelyadatokat.^[109] Az eddig Eszékre, Péterváradra s a kisebb várakra tervbe vett 80 tiszt és 1150 közember létszámát legfeljebb 110 tisztre és 2065 katonára képesek bővíteni. Hogy így még 7-800 franciát fogadhassanak, az eszéki kazamatákat több mint 3000 forintos költséggel helyre kell állítani. Barco a Haditanács jóváhagyását kérte az elengedhetetlen kiadáshoz, s erről Geneyne is értesítést kapott.^[110]

A péterváradi főhadparancsnok ugyanaznap kelt jelentésében tett említést a foglyok menet közbeni nagy veszteségeiről, s utalt arra, hogy ezt a transzportok indításánál, a fogadóhelyek kihasználása érdekében számításba vehetnék.^[111]

Buda 1793. november 5-én kelt válaszában ezek után Szlavóniába, a még hajózásra alkalmas időszakban egyelőre 80 tiszt és 1150 közember szállítását helyezte kilátásba, míg a Bánságba és Erdélybe, péterváradi kihajózással mintegy 100 tisztet és 1800 legényt kívánt eljuttatni.^[112] Az is kiderült, hogy amíg a Haditanács engedélye az említett renoválási költségekről nem érkezik meg, addig nem akarják Szlavónia keretét a végsőkig kimeríteni. A vízi szállítás pártolása pedig válasz volt egy nem megnevezett Czartoryski-alezredes Geneyne által közvetített javaslatára, miszerint a bánsági és erdélyi transzportokat Budáról egyenesen oda kellene irányítani, így is tehermentesítve a franciákat Szlavóniáig kísérő őrséget.

Busek őrnagy pozsonyi jelentése október 30-i keltezéssel futott be a Vízi kaszárnya lehetőségeiről.^[113] Busek Buda október 26-i megkeresésére közölte, hogy a földszinten és az első emeleten 700 fogoly közembert helyezhetne el. A 2. emeletet a Ferdinánd-ezred 4. zászlóalja két századának tartaná fenn. A 3. század a korábbi tanácsépületben (Consilii Gebäude) volt már eddig is, míg a 4. századot az egykori kincstári épület (Kammer Gebäude) első emeletére költöztetné. Az épület 2. emelete alkalmas kis helyiségek híján az átvonuló saját csapatok számára maradna, míg 3. emelete száznál is több francia tisztnek felelne meg. Amennyiben az érkező transzport igen népes lenne, akkor a tágas kincstári épületben szállásolnák el a közembereket, s a tisztek számára maradna a tulajdonképpeni laktanyaépület. Tájékoztatott arról, hogy a zászlóalj állománya az állandó kíséretadás, a gyakori megbetegedések, a toborzó osztagok távolléte, s az újoncok tapasztalatlansága miatt igen gyenge, így a helyőrséget alig tudják ellátni. Ezért a nagyszombati invalidusokat a raktárak és a külső posztok felügyeletére, kórházi őrségre és betegápolásra is alkalmaznák. Az őrnagy emellett számos kérdésére várt eligazítást.

Buda november 2-án a különféle anyagjárandóságok (Service), úgymint ruházat, ágynemű, főzőedények és egyéb használati eszközök, fűtés, világítás stb. ügyében a korábbi rendelkezések betartására utalta Busekot.^[114] A fogolykísérés szabályait nagyrészt ismételve hangsúlyozta, hogy a kórházhiány miatt egyetlen beteget sem hagyhatnak hátra ápolásra a falvakban. Külön hajókon, vagy kocsikon, amennyi elfér, szállítsák őket Budáig, ügyelve a fertőzésveszélyre. Útközben éjszakára üres, lakatlan épületekben szálljanak meg. A tisztek felügyelettel házaknál éjszakázhatnak, de költségeiket a sajátjukból fizessék. A közemberek közül legényt nem fogadhatnak. A legénység illetményezésére az ismert rendelkezés mérvadó.^[115] Számukra a magyar, napi 3 krajcáros, s nem a német 4 krajcáros rabilleték jár, amint az a pozsonyi helyőrségnél érvényben van. Az elhalt foglyok holmijaira, illetve a rendbe ütköző cselekedetek büntetésére vonatkozóan Barco ugyancsak nem részletezett utasításokra hivatkozott. Jóváhagyólag utalt egy kérésre is, miszerint Busek Schloßhofból vagy egy környéki tartaléksvadrontól egy kimustrált igáslovat is kölcsönkért volna lószerszámmal, hogy a járóképtelen beteg foglyokat a meglevő kis kocsival (Wagerl) a pozsonyi elővárosban lévő kórházba, illetve az elhaltakat a szintén távoli temetőbe szállíttathassa. A lóról egy betegápoló gondoskodott volna, s a kocsit fa és szalma szállítására is használták volna. Buda a több mint 100 tiszt, illetve 700 közkatona pozsonyi elhelyezési lehetőségéről ugyanekkor Wallist is tájékoztatta.

A kevésbé készséges bánsági főhadparancsnok 1793. október 30-án két, 31-én egy átiratot juttatott Budára, érdekeit védendő. Barco október 20-án kelt megkeresésére utalva közölte, hogy Temesváron 81 francia tiszt található, akikhez még 34-et tudnának fogadni. A Barco előterjesztéséből megismert 50 tiszt és 1000 legény elhelyezése a helyhiány és a járványveszély miatt biztonságosan nem megoldható. Temesvár helyett Aradot ajánlotta, ahol a várban "in den zweyten Quarrée" több tiszti szállás üres, így 50-100 francia tiszt számára lenne hely. A legénység számára is alkalmasabb Arad, mert csak két kapuja van, átjárók nincsenek, s mivel a Mikalakával szembeni kaput lezárták, jól őrizhető. A temesvári helyőrség gyengesége miatt a két határőrszázadot, valamint a két alkirurgust nem engedheti át. A határőrök emellett a kordonszolgálat és a belgrádi zendülés (Revoldanten) miatt is le vannak kötve. Temesvárról ezenkívül nemrégiben két De Vins-századot vontak el. A Bánságba szánt foglyok szegedi átvételére előzetes értesítés után csak száz gyalogost és 60 Württemberg-dragonyost különíthet ki.^[116]

Soro eznap kelt másik jelentésében közölte, hogy a De Vins (37.), Nádasdy (39.) és Alvinczy (19.) gyalogezred temesvári pótzászlóaljainak ott maradt legénységét sem engedheti el, mivel a toborzásnál, illetve az újoncozásnál szükség van rájuk. A szerbiai pestisveszélyt és a belgrádi törökök zavargásait ismételten felhozta, mint a határőröknek a francia ügyön túl jelentkező tehertételét.^[117] A temesvári főhadparancsnok október 31-i újabb jelentése sem szolgált jobb hírekkel.^[118] Korábbi szándékait fenntartva közölte, hogy az ottani helyőrség erősítésére nagy költségekkel két század határőrt rendelt Temesvárra. Ha a De Vins (37.) gyalogezred 4. zászlóaljára Barcónak mindenképpen szüksége van, további négy századot kell a határőrségtől elvonnia. Így az otthon lévőket is be kellene hívni a kordon fenntartására, ami ismét csak a kincstárat terhelné. Arra kérte a budai főhadparancsnokot, hogy ha a magyarországi tábori csapatok nem elegendőek a foglyok őrzésére és kísérésére, Nagyszebenhez forduljon.

Barco 1793. november 2-án közvetlenül a De Vins (37.) gyalogezred 4. zászlóaljának parancsolta meg, hogy a korábbi terveknek megfelelően egy-egy századát Aradra és Szegedre irányítsa, míg két századot a törzzsel együtt Nagyváradra.^[119] Indulásukat mint eldöntött tényt, jelentsék Sorónak, nem kevésbé a két Aradra szánt seborvos iránti igényét is. Közölte, hogy Mittrowskyt a Temesvárnak nyújtandó segítség ügyében megkeresték, s a határőrök fokozott bevonásához a Haditanács is hozzájárulását adta. A lépésekről az aradi és szegedi várparancsnokságot, valamint a nagyváradi Anspach-tartaléksvadront is értesítette, szorgalmazva az előkészületek megtételét. Barco Wallist is felkérte, hogy Sorónál nyomatékosítsa eddig tett intézkedéseit.

Arad és Buda levelezésének következő fordulója még mindig a már tárgyalt gondok többé-kevésbé eredményes megoldását célozta.^[120] Haan, Buda október 22-i parancsát nyugtázva, az egészségügyi nehézségeket taglalva, október 26-án mellékelte Drescher törzsorvos és Ernst törzskirurgus előző nap kelt javaslatát a várban egy fiók-patika nyitásáról. Indoklásuk szerint a tábori patika félórányira van ugyan, de a rossz idő beálltával az onnan hozott medicamentumok károsodnának. Mivel a beteg foglyok ápolását közülük kiállított társaiknak kellene végezniük, s a gyógyszereket elhozniuk, a melléjük adandó fedezet is a helyőrséget terhelné. Tehát, mint ahogy az a legutóbbi török háborúban - akkor csak 500 fogoly volt Aradon - történt, a várban fiók-patikát állítanának fel, amelynek felszereléséhez engedélyt és pénzt kértek. Ezen túl, a felemelt fogolylétszámra hivatkozva, október 29-én kérték az ottani De Vins-osztag megerősítését, s ismételten egy megbízható furirt. Az egyetlen civil kirurgus, akit felleltek, korábban alkirurgusként szolgált, ezért kérik ideiglenes állományba vételét - ami tekintélyét is növelné - és honorálását. A kazamaták helyreállításához és berendezéséhez eddig igényelt 828 forint 44 krajcáron felül, Christoph van Roy számvivő csatolt előterjesztése szerint pótlólag mintegy 377 forint szükséges, összesen 1205 forint 5 krajcár. Haan közölte, hogy a szükséges berendezési tárgyak és edények beszerzése akadozik.

Barco november 6-án kelt rendelkezései igyekeztek véglegesen megoldani az 50 tiszt és 1900 közfogoly fogadásának előkészületei körül adódott problémákat.^[121] Elismerte, hogy a felemelt létszám a még mindig mozdulatlan De Vins-század, s velük együtt a Bánságból furir és kirurgusok odarendelését teszi szükségessé, ezért ismételten megkereste temesvári pótzászlóaljukat. A megnövekedett helyreállítási költségekre a megye hadiadó kerete 1000 forint erejéig még fedezetet nyújt. A fiók-patika ügyét, valamint az állománybővítés igényét Wallishoz is továbbította.

A Haditanács elnöke, még nem értesülve Barco november 2-i, Soro irányában alig leplezett panaszáról, október 31-én tovább ütötte a francia-kérdés vasát. Nem kényelmi, csupán egészségügyi szempontokat hangsúlyozva, minél több fogoly elhelyezését szorgalmazta Magyarországon és részeiben. A bánsági, a szlavóniai és az erdélyi főhadparancsnok, illetve a magyarországi katonai parancsnokságok teljes együttműködési készségét feltételezve, ismételten összegezte a számbavehető helyszínek tovább bővítendő befogadóképességét.^[122]

Eszerint Magyarországra csupán közfoglyok kerülnének, így Aradra 1900, Szegedre 650, Munkácsra 300, Nagyváradra 700. Temesvárra 115 tiszt és 900 legény. Eszékre 60 tiszt, 1550 közember, Péterváradra 50 tiszt, 500 közlegény, Rácsára 40 tiszt, Brodba 150, Gradiskára 100 közkatona. Erdélyben Fogarasba 300, Gyulafehérvárra 200 közember, Brassóba 40 tiszt kerülne: összesen 305 tiszt és 7250 közlegény. Ebből a Günzburgból eddig elindítottakat: 115 tisztet és 1104 legényt levonva, 190 tiszt és 6146 közfogoly helyezhető még el. Wallis ehhez nem számította hozzá a bánsági kaszárnyák, Pozsony, illetve a szükség esetén szerinte még bevonható, nem részletezett helyek befogadóképességét. A francia tisztekre - az előterjesztés 200 tisztet (sic!) 650 törzs- és főtisztet említ - vonatkozó szabályok annyiban változtak, hogy a szobák nagysága szerint kettő, vagy több is lakhatott egy helyiségben, zárt helységekben.

Wallis másnap, előbbi parancsát kiegészítve, a fogoly tisztek számára felderítendő zárt helységek reményében már 650 tiszt és 6500 közember további odairányítását tartotta lehetségesnek. A megemelt keretre Busek hozzá is befutott pozsonyi felmérése jogosította fel.^[123]

Barco november 4-én terjedelmes jelentésben, illetve utasítássorozatban tett eleget közvetítői kötelezettségének.^[124] Előző nap kelt, táblázattal illusztrált tudósítására hivatkozva emlékeztette felettesét, hogy a négy magyar tartományban 405 tiszt és 7102 katona helyezhető el, így a Wallis parancsában 650 tisztre és 6500 közemberre rúgó szám még 245 tiszttel és 602 legénnyel megfejelhető. Utóbbiakat minden további nélkül elhelyezhetnék Pozsonyban, mivel az ottani kapacitás 132, illetve 700 fő. Ellene szól azonban, hogy a város nyílt hely, s Bécs közelsége miatt fokozott felügyeletre van szükség. Javaslata szerint csak közembereket tartanának ott. Temesváron, Szlavóniában és Erdélyben a tervezett 650 tisztből 273 fér. Ha szorosan veszi a menetkimutatásokat - 652 tiszt -, a megmaradó 379 törzs- és főtisztet, a tábornokokat is beleértve, a budai váron kívül, a kiscelli kaszárnyában szállásolhatná el. Mellékesen megemlítette, hogy különösen Gyulafehérváron, a tervezettnél jóval több tiszt férne. A kedvező hírek után Barco ismét felvetette a Temesvárról bevonandó De Vins-zászlóalj Erdélyből történő pótlásának igényét.

A Ferdinánd-ezred 4. zászlóalja már azt a parancsot vehette, hogy Pozsonyban csak közembereket helyezzenek el, a tiszteket kísérjék Budára. A 700 közfoglyot a környéki lovasság bevonásával, s a rokkantakkal megfelelően őrizhetnék, így a polgárság garnizonszolgálata feleslegessé válna. Soro, Geneyne és Mittrowsky is Barco közvetítésével szerezhetett tudomást a császár akaratáról, hogy mindent tegyenek meg a 650 tiszt, s a több mint 6500 katona elhelyezésére. Erdélynek a De Vins (37.) gyalogezred 4. zászlóalja helyett egy másikat kellett Temesvár rendelkezésére bocsátania.

A pesti tábori hadbiztosság, Hannekard tábornok és az ellátóhivatal 377 törzs- és főtiszt, valamint egy tábornok kiscelli fogadására számíthatott. Az utasítás szerint egy szobában többen is lakhatnak, ágyaikat, ágyneműiket, egyéb szolgáltatásaikat a szokott, szabott áron maguk fizessék. A szükséges helyreállítási munkálatokat fogadóik végeztessék el, s hozassák rendbe a kutat. A gazdasági részintézkedések sorában Braunendahl ezredes az ellátóhivataltól november 3-án tájékoztatta a budai Főhadparancsnokságot arról, hogy a dupla szalmazsák sokkal kifizetődőbb a puszta szalmánál.^[125] Schönholz ellátóhivatali főgondnok (Oberverwalter) ekkor világosította fel Munkácsot, Péterváradot, Szegedet, Aradot és Nagyváradot arról, hogy az egyszerű ágy napi díja a francia tisztek részére 2 krajcár. A fogoly legénység számára a szigorú fagy miatt biztosítsanak halinatakarókat.

Barco november 8-án kérte a Haditanács jóváhagyását.^[126] Braunendahl és Schönholz még eznap érdeklődött, hogy megfelelő számú halinapokróc hiányában adhatnak-e téli takarókat. Lieblein lehetségesnek tartotta ezt, de november 11-én a Haditanács engedélyét is kikérték.^[127] November 5-én Braunendahl már számadatokkal állt elő, a fogadó állomások ágynemű és lisztszükségletét taglalva.^[128] Eszerint Munkácsra, Kassáról 1200 mázsa lisztet, 3 dupla szalmazsákot, 44 téli és 55 nyári egyszerű takarót, 162 lepedőt, 49 szalmazsákot és 41 párnát kell küldeni. Aradról Nagyváradra 2000 mázsa liszt, 57 nyári takaró, valamint 136 dupla szalmazsák szükséges. Péterváradról Szegedre 200 dupla nyári takarót, 100 dupla szalmazsákot és 100 egyszerű nyári takarót fuvaroztassanak.

A Főhadparancsnokság az előkészületek sorában november 8-án meghagyta a Helytartótanácsnak, hogy az érintett megyékkel nyugta ellenében állíttassa ki a szükséges fogatokat.^[129]

Időközben utóbbi is megtette hatáskörébe tartozó intézkedéseit. A foglyok vonulásánál érintett megyéknek és megyei hatóságoknak meghagyta, hogy szállásuk és élelmük biztosításában, illetve a szökevények elfogásában és átadásában működjenek közre. Emellett közölte az átvonuló foglyok létszámát és rendeltetési helyeiket.^[130] Kiderült, hogy Temesvárra 50 tisztet és 1000 közlegényt, Munkácsra 8 tisztet és 257 közembert, Nagyváradra 700 közembert, illetve Aradra, Szegedre és Nagyváradra összesen 50 tisztet és 1300 katonát, Erdélybe 50 tisztet és 700 legényt szántak. Arad és Csongrád megye külön felszólítást kapott a szökött foglyok elfogására és átadásukra a katonai hatóságoknak. A Helytartótanács Barcót előzetesen tájékoztatta intézkedéseiről.^[131]

Barco 1793. november 7-én a pozsonyi és pesti hadbiztosságokkal közölte a Helytartótanács együttműködési készségét mind a tárgyi, mind a politikai feltételek esetében.^[132] Ugyanakkor a nagyváradi Anspach-parancsnokságnak, illetve az ottani ellátóhivatalnak meghagyta, hogy a kaszárnya terményekkel megrakott helyiségeit ürítsék ki, s keressenek más raktárat.

A Haditanács elnöke lélegzetvételnyi időt sem hagyva, 1793. november 4-én minden eddiginél terjedelmesebb és részletezőbb rendeletben közvetítette az uralkodói szándékokat.^[133] Eszerint az összes hadifoglyot az eddig szóba került tartományokban kellett elhelyezni. A francia tisztek kardjukat, oldalfegyverüket a fogságban is viselhették, amíg erre rászolgáltak, de helytelen tett és szóbeli magatartás esetén el kellett venni azokat, lecsukva a bűnösöket. Szökés, illetve dezertálás esetén a behozónak a megszabott fogdíj (Taglia) járt. A foglyok magaviseletére vonatkozóan különösen a laktanyai elhelyezés során kellett megakadályozni a franciák, illetve a saját katonaság és a lakosság érintkezését, amihez a kijelölt helyszín elhagyásának tilalma is járult. Egymáshoz való viszonyukat figyelemmel kísérve elejét kellett venni a tisztek titkos szervezkedéseinek, kicsapongásainak. Felügyeletüket az ajánlás szerint egy megbízható ember - tiszt, vagy egy ügyes altiszt - bevonásával tehetnék hatásosabbá, aki állandóan szemmel tartaná őket, s szigorú felelősség mellett jelentéseket tenne a helyi körülményekről, a tisztek viselkedéséről, hangulatáról, kapcsolatairól, levelezéséről.

Az új számítások szerint a négy tartományban összesen 301 tisztet és 8150 közembert fogadhattak. Magyarországon: Aradon 1900, Szegeden 650, Munkácson 300, Nagyváradon 700, összesen 3550; Szlavóniában: Péterváradon 40 tisztet és 600 legényt, Eszéken a kazamaták helyrehozatalával 30 tisztet és 1800 közembert, Brodban és Gradiskán 200-200 katonát, Rácsán 40 tisztet; összesen 110 tisztet és 2800 közfoglyot helyeznének el. A Bánságban, Temesváron 131 tiszt és 1000 legény számára van fedél. Erdélyben a brassói várkastélyban 60 tiszt, Fogarasban és Gyulafehérváron 300, illetve 500 közlegény férne.

Temesváron addig 81 tisztet, Péter váradon 400 közkatonát, Eszéken 30 tisztet és 450 legényt helyeztek el. A még szállítható létszám így 190 tiszt és 7300 közember. A 652 fős tiszti és 10 755 fős legénységi összlétszámhoz viszonyítva kitűnik, hogy 462 tiszt és 3455 közkatona elhelyezésére kellett még gondolni. Ezért a Haditanács igyekezett további férőhelyeket kipréselni főhadparancsnokságaiból. Az uralkodó nevében kifogásolta, hogy a bánsági és pozsonyi kaszárnyák mellett Lipótvárat eddig nem vették számításba, így az ottani lehetőségekről is jelentést vártak.

Soro parancsot kapott a De Vins (37.) gyalogezred 4. zászlóalja két századának Barco rendelkezésére bocsátására. Pótlásukra a 2. bánsági határőrezredtől vonhatta el a szükséges állományt. Mittrowsky táborszernagy is utasítást vett, hogy az erdélyi 1. helyőrségi ezred 3. zászlóaljából akár három századot bocsásson Barco rendelkezésére, valamint Munkács korábban tárgyalt igényét is elégítse ki. Mivel Aradon a seborvosok száma elegendő volt, a De Vins-ezred Nagyváradra küldött 4. zászlóalja törzséhez az Aradra rendeltek helyett, valamint Szlavóniába, a Jellačić (a továbbiakban is a mai ortográfia szerint L.F.) (53.) gyalogezred 2 tábori zászlóaljához két-két számfeletti alkirurgust kellett küldeni. Brambilla fősebész megbízást kapott, hogy a budai főhadbiztosság segítségével a négy alkalmas személyről gondoskodjon.

A vezénylő tábornok november 8-án az általában előírt magatartási szabályokra és betartatásukra hívta fel összes számba vehető parancsnoksága figyelmét.^[134]

Barco másnap a felemelt létszámnak megfelelően, további helyszínekről rendelkezett.^[135] A Wallishoz felterjesztett új változat szerint - mivel a bánsági laktanyákról Barcónak adatai még nem voltak - az összes, a kiscelli kaszárnyába és Szegedre szánt tisztet Nagyváradon gyűjtené össze. Ezáltal az előző két helyszínen 500 helyett 650, illetve 700 helyett 1500 közember férne, tehát 950-el több. Az eszéki helyreállítások nyomán, tisztek nélkül oda még 800, Pozsonyba további 300 főt zsúfolhatnának. Így a 652 tisztet egészében, a 10 755 legényt pedig 1603 híján el tudnák helyezni. A fennmaradókból 200-200-at Erdélybe, illetve a Bánságba szállítanának. A többi 1200 fogoly lehetőségeiről jelentést ígért. Lipótvár eddig azért nem jöhetett számításba, mert a nagyszombati rokkantház fiókja foglalta a helyet. Barco tudomása szerint 1789-ben 550 török foglyot őriztek ott. Az ügy érdekében pontos adatok közlésére kérte fel parancsnokságukat.

Wallis ekkorra már megkapta Strack ezredes november 10-i, Lipótvárra vonatkozó jelentését, ezért 11-én felülbírálhatta Barco 9-i tervezetét. Kinskyvel egyetértésben úgy vélekedett, hogy a 652 tisztet és a 10 755 közembert Magyarországra kell küldeni.^[136]

A budai főhadparancsnok a terveknek megfelelően ugyanekkor Petrasch, De Vins-ezredparancsnok Nagyváradra vonatkozó adataira hivatkozva érdeklődött az Anspach-vértesek tartalékparancsnokságánál, tudnának-e 700 közfogoly helyett 400 tisztet fogadni. Az ezredes ugyanis november 7-én jelentette, hogy várban, illetve kaszárnyában 200 lakóhelyiség van. 41 legénységi szoba, 17 nagy tiszti szoba, 97, illetve 26 közepes és kisebb tiszti szoba, 16 tisztiszolga-szoba, 3 étkező (Tafelzimmer). A kisebb szobákban kettesével, a többiben hármasával-négyesével elhelyezve a fogoly tiszteket, kb. 300 főt szállásolhatnának el. A legénységi szobák terményekkel vannak megrakva, amiket kiürítenek. A De Vins-különítmény egy legénységi és három tiszti szobát foglal. Az Anspach-vértesek berendezkedéséről nincs adata. A várat mély árok övezi, két kapuja van, amelyekből a hátsó teljesen zárható, míg az elülső jól őrizhető. A várban egy kincstári fogadó (Cameralisches Wirthshauss) is van, ahonnét étel-ital hozatható a tiszteknek. Templom a misékhez, mészárszék, bolt (Gewölbe) is rendelkezésre áll. Az Anspach-tartalékot Nagyvárad-Újvárosban helyezik el, mert a várban kevés az istálló. A tisztek őrizetére a vértesektől egy tisztet vennének át 40 katonával. A címzett és a De Vins-ezred odarendelt állománya a városban szállásolhatna el.^[137] A továbbiakban Pozsony és a többi főhadparancsnokság is megkapta feladatait.

A leginkább érintett Geneyne - mivel az eszéki kazamaták helyrehozatala Wallis elképzelései szerint Szlavóniában összesen 2800 közfogoly fogadását tette lehetővé az eredetileg tervezett 1150 helyett - arra számíthatott, hogy az Aradra szánt első oszlop 880 közfoglyát is oda irányítják. Velük együtt, az Eszéken és Péterváradon lévő 850 közlegény mellett Szlavóniában optimális esetben még 1950 fogoly számára volt hely.^[138]

Az időközben állomáshelyére visszatért Szerelem tábornok november 6-án jelentette, hogy előző nap késő este a Pellegrini (49.) gyalogezred 38 főnyi osztaga egy tiszt vezetésével öt fogoly tisztet és 93 közembert kísért hajón Pozsonyba. Aznap délelőtt 65 kísérő egy hadnaggyal, szintén egy hajón 9 francia tisztet és 196 legényt hozott Bécstől. A 14 tiszt és 289 katona közül 23 beteg marad Pozsonyban, míg a többit 7-én délelőtt Matskásy alhadnagy a Gyulai Sámuel (32.) gyalogezredtől 72 kísérővel, két hajón viszi tovább.^[139]

Tájékoztatásul a további szállítmányokról, Szerelem mellékelte az alsó-ausztriai General Commando november 4-én kelt, hozzá intézett rendelkezésének másolatát is. Kinsky és Molitor tudósítása szerint a pfalzi Prukert (sic!, Rücker) őrnagy szállítmányának második oszlopa október 29-én Günzburg alól, Launingenből, 8 hajón és egy tutajon indult el. Létszámuk 86 tiszt, 981 altiszt és közkatona, 11 feleség, valamint 4 gyermek. Az 1082 főből már induláskor 292 ember beteg volt. Fedezetük egy törzstisztből, négy főtisztből és 140 legényből áll. November 7. és 9. között futnak be Linzbe, s mint az első oszlop is, egy nappal később Ybbs-en, Kremsen, Stockeraun és Ebersdorfon át indulnak tovább Magyarország felé.^[140]

Buda abban az értelemben adta tovább a pesti hadbiztosságnak, az ellátóhivatalnak és a hajóhivatalnak, valamint a munkácsi várparancsnokságnak a rendelkezést, hogy a 266 egészséges közembert az utóbbi helyszínre kísérjék. A tisztek bevárják az utánuk jövő transzportot, s akkor döntenek róluk. Az útközben szükséges előfogatokról a korábbi parancsoknak megfelelően intézkedjenek. A kíséret egy része mindaddig maradjon Munkácson, amíg az Erdélyből odarendelt erősítés megérkezik.^[141]

Szerelem dandárparancsnok csak november 9-én továbbíthatta Budára az alsó-ausztriai Főhadparancsnokság két korábban kelt híradását, amelyekben Kinsky november 1-jén és 3-án szintén a bajor-pfalzi Rükert (Rücker) őrnagy szállítmányának három menetoszlopáról adott tájékoztatást. Az első október 31-én indult meg Günzburgból, 10 hajón. Állománya 83 főtiszt, 1250 közember őrmestertől lefelé, 15 asszony és 8 gyermek. Linzbe érkezésük után 4 tisztet és 254 katonát adnak melléjük fedezetül a helyőrségből. Az eredeti előterjesztés szerint a 2. oszlopnak október 28-án, a harmadiknak 30-án kellett volna indulnia, de azóta nem kapott hírt. Az első oszlopnak tudomása szerint Günzburgban már 217 betege volt, akiket fedett, tapasztott kályhákkal (mit erdenen Oefen) és tűzhelyekkel fűtött hajókon, amelyeken éjszakára is maradhattak, indítottak tovább. Mivel a betegek száma napról-napra nőtt, minden oszlophoz készenlétbe helyeztek egy kórházhajót. A legénység közt uralkodó főbb kór a fertőző sebláz (Faulfieber) és a vérhas (eine faulartige Ruhr), így az elkülönítés a lakosság érdekében is igen fontos. A foglyok betegeiket maguk ápolják, a melléjük adott kirurgusok felügyelete alatt. A franciák elszállásolása, őrizetük, élelmezésük a szeptemberi szállítmánynál bevált módon történjék. A további szállítmányokról értesítést adnak. Kinsky és Molitor kalkulációi szerint Günzburgtól Linzig az út 11-12, onnan Bécsig 4-5 nap.

Kinsky másik tudósításában két, már korábban jelzett kisebb oszlop linzi indulásáról adott hírt. Az egyik 257 fős (65 kísérővel), a másik egy száz fős csoport (39 kísérővel) 31-én indult, s pozsonyi érkezésük kedvező időjárás esetén november 4-re várható. Az első csapatból a súlyos betegek miatt csak 10 tiszt és 212 közlegény indult útnak, a másodiknál nem volt lemorzsolódás.^[142]

A budai General Commando november 10-én adta tovább Szerelem jelentését. Az érkezőkkel kapcsolatos teendőkhöz hozzáfűzte, hogy a budai helyőrségi kórházban visszamaradó betegek mellé közülük válasszanak ápolókat. Az útközben megbetegedetteket a lakosság védelmében, tilos hátrahagyni. Ha a foglyok között seborvosok vannak, alkalmazzák őket.^[143]

Wallis november 7-én kelt újabb parancsában lényegében az eddig elhatározottak mielőbbi megvalósítására szólította fel Budát. Az viszont nem vall nagyvonalúságra, hogy a Pozsony által igényelt kincstári lovat nem engedélyezték azzal az indoklással, hogy a ló által végzendő munkára a foglyokat is alkalmazni lehet.^[144]

Barco november 12-én parancsolta meg Aradnak, hogy immár 2000 közember fogadására készüljön fel. A három főhadparancsnok az érkező szállítmányok fedezete ügyében véglegesnek tűnő határozatot vehetett. Eszerint a Szlavóniába tartó franciákat nem tovább, mint a Drávatorokig, illetve Eszékig, a Bánságba irányítottakat Szegedig kíséri a Buda alá tartozó őrcsapat, mely azután késlekedés nélkül visszatér. A Helytartótanács megtudhatta, hogy a pesti tábori kórházba és a kiscelli kaszárnyába összesen 2700 foglyot hoznak. Ezért szükségessé vált két svadron helyben tartása, akik nem csak a gyalogságot segítenék, hanem mozgó őrcsapatként is szerepelnének rendbontások (Inconvenienten) esetén." Elszállásolásukat minél közelebb kellene megoldani. Barco előterjesztése szerint erre Óbuda, illetve a pesti előváros lenne alkalmas, amihez Helytartótanács segítségét kérte.^[145]

Új helyszínként Kassa merült fel, ahonnét a vezénylő tábornok a főhadbiztosság jelentését várta tisztek vagy közkatonák elhelyezési lehetőségeiről, az ismert feltételek mellett. Barco még november 10-én elrendelte, hogy a kassai főhadbiztosság a helyi közigazgatási hatóságokkal (Politico) egyetértésben mérje fel az ottani laktanyát, illetve más zárt, jól őrizhető házakat. Közfoglyokat vinnének oda, mint a török háború idején is. Gondoljanak a foglyok élelmezésére, illetve használatieszköz-szükségletükre. Mérjék fel, hány embert - beleértve az őrséget is -, fogadhatnak, ezenkívül milyen helyreállítási munkák halaszthatatlanok. Egyezzenek meg egy fogadóssal is, amennyiben a franciák nem maguk főznének. A követendő rendszabályokra külön felhívta figyelmüket.^[146]

A kiscelli kaszárnya vizsgálatát Hannekard tábornok, budai várparancsnok és Kalliwoda hadbiztos ejtette meg, akik november 9-én terjesztették fel jelentésüket. Ebben arra utaltak, hogy a kiscelli laktanya épületében 1500 közfogoly férne. Ha a templomszárny erősebb lenne, 2000, a 3. emelet igénybevétele esetén 3000 ember számára biztosíthatnának helyet. őrzésükre egy 160 katonából és 4 tisztből álló század elegendő. A kaszárnyán kívül 5, egymás látótávolságában lévő poszt van, további kettőt a laktanya bejáratánál, illetve hátrébb, a 2. kapunál állítanának fel. Az ügyeletes tiszt egyebek között a tűzőrségre - amely a belső nyugalomért is felelős - is felügyelhetne. Az őrszázadot a földszinten, a laktanya bejáratánál tartanák, mivel a foglyok itt járnának át a fogadóshoz (Traiteur), a henteshez, illetve az udvarra. Hogy a foglyokat a kaszárnya más részeitől elkülöníthessék, az átjáróba egy rácsot tennének, szűk ajtóval. A kályhák megtapasztásán és két ablakszárny készítésén kívül nincs más javítanivaló. Az udvarban jó istállók vannak, amelyeket több mint tíz lovas vehetne igénybe. Az itt lévő fogadóssal a biztonság kedvéért szerződést kötnek. A kaszárnyagondnokot (Casernen Aufseher) meghagyják eddigi lakásában. A 3. emeletre szükséges használati eszközök beszerzésével és a reparálásokkal az ellátóhivatalt bízták meg.^[147]

Lieblein budai főhadbiztos november 13-án adta át a végleges parancsot az építési igazgatóságnak és az ellátóhivatalnak a szükséges munkálatok elvégzéséről, s Hannekardot is értesítette 1500 ember majdani odairányításáról. A tábornok aggodalmára indítványozta, hogy a ritkán váltott őrség és a foglyok fraternizálásának veszélyét a gyakoribb cserével küszöbölhetnék ki. A fogadóst is ellenőrizzék, hogy kontraktusának megfelelően járjon el.^[148]

A Lajtán túli események felgyorsulását tanúsítja Sterndahl vezérőrnagy tudósítása, aki Kinsky távollétében november 6-án továbbította Budára von Stregen október 28-án kelt, eredetileg a Haditanácshoz intézett jelentését. Eszerint a Weissenburgnál és Lautenburgnál fogságba esett franciák újabb, 578 fős csoportját Forstner százados a sváb kerület Württemberg-ezredének 221 katonájával Günzburgba kíséri. Azóta, november 2-án már beérkeztek, s várható továbbküldésük. Barco erre a gondjait csak tetéző hírre, november 12-i megkeresésében tudatta Wallis-szal, hogy az addig számba vett 652 tiszten, 10 755 altiszten és közlegényen kívül elképzelni sem tudja, hogy az 578 főt is a négy tartományba irányítsák. Barco véleménye szerint az új szállítmány elindításáról csak abban az esetben lehetett szó, ha menet közben a korábbi transzportokból legalább ennyi fogoly meghal, vagy elvész.^[149]

Ebben a meggyőződésében megerősítette Mittrowsky november 5-én kelt, s Budán, 10-én vett átirata az erdélyi helyzetről. A szebeni főhadparancsnok Wallisnak címezte tudósítását, de másolatát Barcóhoz is eljuttatta. Ebben Wallis október 22-én kelt leiratára közölte, hogy Gyulafehérváron 700, a fogarasi várkastélyban 300 közfogoly fér. Brassó a határ közelsége miatt alkalmatlan tisztek fogadására, ezért Medgyes és Beszterce jöhetne szóba 60 fő elhelyezésénél. Utóbbihoz a Gubernium hozzájárulása is szükséges. Hozzáfűzte, hogy Gyulafehérvár a szállások hiánya miatt alkalmatlan francia tisztek elhelyezésére.^[150]

Mittrowsky híradása október 31-én lényegében azonos tartalommal, de Barcóhoz intézve már megszületett, de a címzett csak november 12-én vehette kézhez. A szebeni főhadparancsnok, Buda október 24-én kelt átiratára közölte, hogy Gyulafehérváron 500 helyett 700, Fogarasban 300 közfoglyot képes elhelyezni. 60 tiszt számára a brassói szállás helyett, ekkor még nem volt elképzelése. Tájékoztatta, hogy a határon Dobránál veszi át Sorótól az Erdélybe irányított franciákat. Barco, november 16-i válaszában felsőbb akaratra hivatkozva, az ezerfős közfogolylétszám mellett már 72 tiszt elhelyezését szorgalmazta Erdélyben.^[151]

A vezénylő tábornok ugyancsak november 12-én egy másik jelentést is eljuttatott a Haditanácshoz, annak 9-én kelt leiratára reagálva. Wallis a parancsban ismételten hangoztatta a tisztek és a legénység más-más helységben való elhelyezésének szükségességét, egyúttal szorgalmazta további zárt helyek felkutatását. Szeged és Munkács, Lipótvár és Nagyvárad mellett már mint lehetséges tiszti internálási helyszín tűnt fel. Így Temesvárra, Eszékre és Péterváradra csak legénység került volna.^[152]

Az elképzeléseknek Barco új tervezettel kívánt megfelelni, miszerint Magyarországon Pozsonyban 1000, a kiscelli kaszárnyában 1500, a pesti tábori kórházban 955, Aradon 2000, Lipótváron és Munkácson - utóbbiakban egyelőre még - 350, illetve 500 közember helyeztetne el, 180 tiszt kerülne Szegedre, 400 Nagyváradra. Összességében így 580 tiszt és 6305 legény jutna a budai Főhadparancsnokság területére. A Bánságba 1200, Szlavóniába 2250 közember, míg Erdélybe 72 tiszt és 1000 közkatona kerülne, kitöltve a 11 407 fős csúcsszámot.

A számukra rendszeresítendő őrizetet a következő felosztásban képzelte el. Pozsonyban a Ferdinánd főherceg (2.) gyalogezred 4. zászlóalja, Kiscellben a budai helyőrség: (a Sztáray (33.) gyalogezred 4. zászlóaljából és a De Vins (37.) gyalogezred ezredesi zászlóaljának (Leib Bataillon) 4. századából összeállítva), Pesten a Gyulai (32.) és Esterházy (34.) gyalogezredek 3. és 4. zászlóaljából összevont helyőrség. Utóbbi két helyszín megtámogatva egy-egy lovasszázaddal Óbudán és Pesten. Szegeden egy már ott lévő Gyulai-század, valamint az oda menetben lévő De Vins-ezred 4. zászlóaljának egy százada látná el a felügyeletet. Aradon a De Vins ezredesi zászlóalj két százada, s ugyanezen alakulat pótzászlóaljának egy százada, Nagyváradon a De Vins-törzs, és -pótzászlóalj két százada, valamint az Anspach-vértesek tartaléka. Munkácson az erdélyi 1. helyőrségi ezred 3. zászlóaljának egy százada, 1 tiszttel és 53 emberrel megerősítve. Lipótvárra 100 katonát rendelnének tisztjeikkel. A szállítások befejezésével csatlakoznak hozzájuk a Pozsonyból visszatérő rokkantak, akik a hadiadó behajtása után megtérő 50 közemberrel és tisztjeikkel egészülnek ki. A másik három tartományról Barco nem tudott nyilatkozni.

Hozzáfűzte, amint a szállítások befejeződnek, az addig visszatartott pótlegénységnek, kb. 800 főnek, hadba kell vonulnia. A Pozsonyban, Pesten és Budán addigra elhelyezett, kb. 3500 fogoly őrizetéhez szüksége lenne az 1. helyőrségi ezred segítségére.

A tervezethez magyarázatul hozzáfűzte, hogy az addig Aradon, Szlavóniában és a Bánságban élt francia tiszteket összevonja Szegedre, míg az oda szánt legénységet az előbbi helyekre osztja szét. A változásról értesítette az érintett helyszíneket. Ennek megfelelően a Bánságba 50 tiszt helyett 200, Szlavóniába 80 tiszt helyett 300 legényt küld, aminek eredménye Temesváron 1200, Szlavóniában, a helyreállított eszéki kaszárnyát (sic!) is beszámítva, 2250 közember. Barco nézete szerint a bánsági kaszárnyák számbavétele felesleges volt, mivel kevéssé voltak alkalmasak a fogoly tisztek számára. Megjegyezte, hogy a tervezett elhelyezési létszámok és az előre jelzett, s valójában útnak indított szállítmányok között adódó különbség felettébb zavaró körülmény, s az ezekből származó állandó változtatási kényszer igencsak megnehezíti Buda és a vele kapcsolatban álló parancsnokságok együttműködését.^[153]

Munkács november 13-án kapott értesítést, hogy ott csupán tiszteket helyeznek el. A szobák nagyságától függően 2-4 személy lakhat együtt.^[154]

A bánsági kaszárnyák alkalmatlanságára Soro november 9-én kelt jelentése is utalt, amelyben a foglyok ottani elhelyezésének lehetetlenségét bizonygatta. Wallis október 31-i és november 4-i leiratára hivatkozva közölte, hogy a verseci, újpécsi és lugosi kaszárnyákat a Württemberg-dragonyosok teljesen belakták. Az újaradi az előző évben leégett, így csak a csákovai helyreállítandó - közemberek elhelyezése esetén kettős felkarózás szükséges -, a helységen kívül fekvő, s eddig számba sem vett laktanya jöhetne szóba. A Haditanács november 4-i leiratában említett 462 tisztnek csak egy részét lehetne 6-8-asával egy-egy szobába rakni. Az élelmezési nehézségek mellett tudatta, hogy a helységet és környékét túlnyomórészt oláhok lakják. Ezeken kívül Fehértemplomban (Weisskirchen) volt egy, Karánsebesen két, az ellenség által felégetett laktanya, valamint Bozsovitzon és Mehádiában egy-egy - utóbbi az Alvinczy (19.) gyalogezred pótzászlóaljának egy századától lakott - kaszárnya. Utóbbi kettőt azonban, melyek csupán egy állomásnyira vannak a török határtól, nem tanácsos használatba venni.

Temesvárra vonatkozóan közölte, hogy a De Vins-pótzászlóaljat elindította Aradra, Szegedre és Nagyváradra. Panaszkodott az itteni francia tisztekre, akik többnyire oldalfegyver nélkül járnak, s nyugtalanságuk, illetve ebből következő gyakori ittasságuk rovására több kicsapongás írható.^[155] A botrányok elkerülésére Soro a magistratust már korábban eligazította. Figyelmeztette a polgárokat, hogy a francia tiszteknek, akiknek mindenért készpénzzel kell fizetniük, ne kölcsönözzenek. Ellenkező esetben a panaszosok nem számíthatnak meghallgatásra. Tartsák szemmel a tisztek viselkedését, s gyanús, illetve helytelen magatartás esetén értesítsék az első őrséget, vagy tisztet. Ne politizáljanak, vagyis a legkevésbé se bocsátkozzanak szóba velük országuk állapotáról, berendezkedéséről. Végül tudatta, hogy a fogoly tisztek a váron kívülre nem mehetnek, csupán a városban mozoghatnak takarodóig. Ha valakit engedély nélkül ezután is kint érnének, fogják le, és kísérjék a főőrséghez.^[156]

Barco november 12-én lépett az ügyben. Előzetes véleményét megerősítve közölte Wallis-szal, hogy a bánsági kaszárnyák felhasználása elé több akadály gördült. Továbbadta Soro észrevételeit a francia tisztek magatartásáról, s ezért kivonásukat is indokoltnak vélte. Megnyugtatta Sorót, hogy ne számítson kaszárnyái igénybevételére, csupán a már eltervezett 1200 közfoglyot irányítják területére, s a részletekről alkalomadtán értesíti. Szegedi és nagyváradi parancsnokságainak ugyanekkor meghagyta, hogy az érintett helységek önkormányzatát tájékoztassák az oda kerülő tisztekkel szembeni bánásmódról (ami szinte teljesen megegyezik Soro intézkedéseivel).^[157]

Geneyne Soróhoz hasonlóan, szintén november 9-én tett jelentést. Némileg elmaradva a változásoktól, de készségesen közölte Wallis, még október 31-én kelt parancsára vonatkozó elképzeléseit abban a tudatban, hogy 30 tiszt mellett 500 közember helyett Eszékre utóbbiakból 300-zal többet, ezzel szemben Brodba, Gradiskára és Péterváradra összesen 250 közemberrel kevesebbet küldenének. Eszerint, ha Eszék befogadóképességét mintegy 800 fővel bővítenék, Péterváradon 50 tiszt és 250 közfogoly, Rácsán 40 tiszt, Brodban és Gradiskán 200-200 legény lenne a létszám. A nagyobb fegyelem érdekében javasolta, hogy az Eszékre és Péterváradra irányított tisztek mellé egy-két fogoly törzstisztet rendeljenek.^[158]

A budai főhadparancsnok "per privatas" november 12-én válaszolt kollégájának, felvilágosítva, hogy Szlavóniában még 2250 legényt és altisztet helyezhetnének el, amennyiben tiszteket nem irányítanának oda. Wallis november 4-i parancsát idézve megismételte: 110 tiszt és 2800 közember befogadásához az Eszéken és Péterváradon található 30 tiszt és 850 katona mellett még 80 tiszti és 1950 legénységi fogolyról kellett volna gondoskodniuk. Következésképpen, ha figyelembe veszi a tisztek tervezett kivonását, 2250 közfogolyra biztosan számíthat.^[159] Barco utalt arra is, hogy az Eszékről, Temesvárról és Péterváradról kivont, s esetleg még érkező francia tisztek elhelyezése ügyében lépéseket fog tenni. Hogy ez megtörtént, azt Wallishoz intézett november 13-i felirata bizonyítja, mely szerint - bár ez nem felelt meg a magyarországi elhelyezési koncepciónak -, szükség esetén az egyik szlavóniai vár jöhetne számításba tiszti körletként.^[160]

Barcónak ez ügyben november 16-án ismét meg kellett keresnie Péterváradot, mivel Geneyne november 10-én is úgy nyilatkozott, nyugtázva az első, 880 közemberből álló , eredetileg Aradra szánt oszlop átirányítását, hogy Szlavónia velük együtt kész további 1950 közfoglyot fogadni, bár még csak 120 tiszt és 1450 legény átvételének feltételeit teremtették meg.^[161]

Lipótvárra vonatkozóan Strack ezredes, a nagyszombati rokkantház parancsnoka, november 10-én közvetlenül Wallisnak tette meg jelentését, de másolatát Barcóhoz is eljuttatta. Közölte, hogy Lipótváron kevés tiszti szállásnak alkalmas helyiség van, inkább kazamaták, a legénység számára. Ha a legénységi elhelyezést részesítenék előnyben, 500 fő férne. Őrizetükre 2 kapitány, 4 alsóbb tiszt, 1 furir, 2 őrmester 12 tizedes, 4 zenész, 24 őrvezető és 200 közlegény szükséges. Pozsonyba a Ferdinánd-ezred kisegítésére 1 főhadnagyot, 1 őrmestert, 1 furirt, 3 tizedest, 18 őrvezetőt és 76 közembert küldtek. Pozsony és Nyitra vármegyékbe a hadiadó beszedésére 40, illetve 48 embert rendeltek ki, így csupán 2 kapitány, egy-egy főhadnagy és alhadnagy, 1 furir, 1 őrmester, 6 tizedes, 2 zenész, 12 őrvezető és 100 közlegény az állományuk. Az őrséget így szükségből nyomorék, falábú legénység, a rokkantak látják el. A várőrséget ezért ki kell egészíteni 2 tiszttel, 1 őrmesterrel, 6 tizedessel, 2 zenésszel, 12 őrvezetővel és 100 közlegénnyel az eredeti létszám helyreállítására.^[162]

Strack adatait figyelembe véve Barco november 12-én felszólította Szerelem tábornokot, hogy a Pozsonyba szánt 1000 foglyon felül 500 főt küldjön Lipótvárra. Mivel a Ferdinánd-ezred a fogolykíséréssel van elfoglalva, az iderendelt rokkantakból engedjen át 50 főt Lipótvárnak, akik az ott lévő állománnyal együtt már boldogulnának. Ha létszámuk ennek ellenére elégtelen lenne, Pozsonyból kaphatnak még segítséget, illetve a hadiadót behajtó osztagokat (Contributions Executions Commando) visszatérésük után magukhoz vonhatják. A foglyok elhelyezési, ellátási és egyéb szabályairól a dandárparancsnok világosítsa fel a nagyszombati rokkantház parancsnokságát egy Pozsonyba küldendő kapitány és számvivő segítségével. Az ellátóhivatal parancsot kapott az anyagi és élelmezési szükségletek kielégítésére. Mivel a transzportok gyérebben jöttek, s az elosztási tervezet is lehetővé tette, a tábornok belátására bízta a kíséretek összeállítását. Kijelentette, ha a budai és pesti helyőrségekből kivonult 600 fő egy része felszabadulna, visszavárja őket.^[163]

Megjegyzéséből kitűnt, hogy bár a szállítmányok folyamatosan érkeztek, a fogadásukkal kapcsolatos kezdeti pánik, szervezetlenség múlóban volt. A helyszínek viszonylag megbízható felmérése nagyrészt megtörtént, tudták, hol és hány fogolynak biztosíthatnak fedelet. Ezzel azonban új kötelességek támadtak, minőségi változás állt be, hiszen a folyó szállítások mellett a már beérkezett foglyok szétosztása, célállomásaik mindennapi működésének megszervezése ha lehet, még több gonddal járt.

1793. november 12-én Wachter pesti hadbiztos jelentette Lieblein budai főhadbiztosnak, hogy Schill századostól szerzett értesülései szerint a már említett, 266 közfogolyból álló transzportot a kedvező időjárás kihasználásával hajón küldhetik Péterváradra. Egy másik, 14 főtisztet számláló csoport a Gyulai (32.) gyalogezredbeli Novák százados vezetésével Szegedre indul.^[164]

Buda aznap értesítette a szlavóniai General Commandót és Eszék várparancsnokságát. Mintegy 270 fogolyról szólt, akik egy fő- és néhány altiszt, s 70 katona fedezete alatt a napokban indulnak el a Drávatorokig. Közölte, hogy a jóváhagyott tervek szerint több tisztet nem irányítanak oda, s meghagyta, hogy a már ott lévők számára más helységben találjanak fedelet.^[165]

Wachter november 18-án jelentette ismét, hogy az első oszlop, az Esterházy (34.) gyalogezred 4. zászlóalja főhadnagya, Gärtner fedezete alatt 10 napon belül a Drávatoroknál lesz. A Haditanácshoz felterjesztendő létszámjegyzéket (Haupt Revisions Liste), mellékelte. Öt menetlevelet (ebből 4 saját alakulatok mozgásáról), s egy behajózási tervezetet is csatolt.^[166]

Buda ennek megfelelően aznap ismét értesítette érintett parancsnokságait 265 legény Eszékre és Péterváradra, valamint a 11 tiszt Szegedre indulásáról. (3 tiszt betegen a budai helyőrségi kórházban maradt./^[167] November 21-i megérkezésükről Riech, De Vins-százados 25-én értesítette Budát, megjegyezve, hogy az általa említett 10 tiszt közül 5 beteg. Tájékoztatást kért fizetésük és ellátásuk mikéntjéről, s a halál- és hagyatéki ügyekben, valamint a rendkívüli esetekben alkalmazandó eljárásról. Közölte, hogy a számvevői feladatokat Raymann alhadnagy látja el. Buda december 4-én az érvényes rendelkezések betartására utasította a századost, rendszeres jelentéstételi kötelezettséggel. Egyúttal tudatta, hogy a számfeletti Zirkel, Mészáros-ulánus törzstiszt őrnagyot Szegedre rendelte, hogy a helyőrség és a foglyok feletti parancsnokságot Riech feletteseként átvegye.^[168]

Nagyváradról De la Bonté, az Anspach-vértesek kapitánya, Wachter első értesítésével egyidőben, november 12-én tette meg harmadik jelentését Buda november 9-i parancsának megfelelően.^[169] Az eredetileg oda szánt 700 közfogoly helyett 400 francia tisztnek, akik között egy tábornok és több törzstiszt is volt, 1, 2, 3, 4 főt, összesen 348 személyt befogadó tiszti szobákat, a többieknek 13, 4-4 személyes legénységi szobát ajánlhattak fel. Mivel a fogoly tábornoknak étkező, háló és még egy "extra" szoba is jár, s a törzstiszteknek külön helyiség, a többieket 5-6-osával helyeznék el, vagy több legénységi szobát vennének használatba. Ha a tiszti szárnyon lévő helyiségeket az ott tárolt terményektől megszabadítanák, az őrszemélyzet számára kitakarított 12 szobát hely híján ismét raktárnak használnák. Az érkező két De Vins-század és törzse így a városban nyerne szállást. Mivel a templomot szintén terményekkel rakták meg, istentiszteletre a tábornok ebédlőjét kell fenntartani. Bár a laktanyában két fogadó van, bérlőik pocsék itala és viselkedése miatt meg kellene fontolni egy itáliai, név szerint Rocco Forto nagyváradi kávémérő (Coffa Siedes) és vendéglős alkalmazását.

A Főhadparancsnokság november 17-én hagyta jóvá a váradi elhelyezési terveket, felszólítva a tartaléksvadront, hogy a De Vins-ezred pótzászlóaljának őrnagyával, Lippével közösen gondoskodjanak az élelmezési és eszközproblémák megoldásáról.^[170]

Szeged, D'Obell százados november 13-án tett jelentése szerint minden előkészületet megtett 180 francia tiszt fogadására. A tisztek berendezett szobákban négyesével-hatosával lakhatnának. A vár teljesen rendbehozott kazamatáiban lévő száraz és tiszta szobákat is fenntartják részükre. Utalt rá, hogy a város közelsége, s jó néhány nyugtalan és bolond fő miatt a foglyokat nem tanácsos a várból kiengedni. Buda 1793. november 17-én megelégedéssel nyugtázta a szegedi intézkedéseket. A részletekre vonatkozóan meghagyta, hogy a fő seborvos és beosztottja által szükségesnek ítélt gyógyszereket, amelyekért a franciáknak fizetniök kell, Újaradról, vagy a helyszínről vételezzék a 100 főt befogadó kórház számára. A térítésköteles használati eszközökről a helyi raktár gondoskodjon.^[171]

Wallis november 13-án közölte véleményét Barcóval, Soro és Geneyne 9-én kelt jelentései alapján. Soro a temesvári óvintézkedésekről tájékoztatta Wallist, valamint annak szükségességét vetette fel, hogy mivel sem a határőrök, sem a tábori csapatok nem nélkülözhetik számvevőiket, két furirt bocsássanak rendelkezésére a foglyok körüli pénzügyek vitelére. Emellett anyagi természetű gondjairól is tájékoztatta felettesét: a helyi hadipénztár kimerült, a hadiadóban sok lemaradás van, továbbá az alkirurgusok számát is szaporítani kellene.

Geneyne tábornok is hasonló gondokkal küszködött. A rendszabályok betartásának köszönhetően fegyelmi téren eddig nem voltak gondjai. Kész fogadni további foglyokat, de helyőrségei leterheltsége miatt szüksége van 2-3 kiszolgált, megbízható és alkalmas tisztre, 10-15 forint havi pótdíjazással. Őket a foglyok melletti teendők vitelével bízná meg.^[172]

Wallis, Barco korábbi javaslatát felülbírálva szükségesnek tartotta néhány bánsági kaszárnya bevonását foglyok elhelyezésére. Meghagyta, hogy a Szlavóniában lévő francia tiszteket a lehető legmesszebb helyezzék el legénységüktől, s folytassák tovább a kazamaták helyreállítását. Utalt Soro panaszára is, miszerint a fogoly tisztek kard nélkül járnak-kelnek. Ezt mindaddig helyben kell hagyni, amíg rendeltetési helyeikre is oldalfegyver nélkül érkeznek.^[173]

A budai főhadparancsnok november 18-án javasolta, hogy a csákovai kaszárnyát jelöljék ki az Erdélybe szánt 72 tiszt számára. A temesváriakat is ide helyezhetnék át, de az igénybevételhez a Helytartótanács jóváhagyása szükséges.^[174]

Barco döntését befolyásolta, hogy Wallis, ugyancsak november 13-án kelt másik parancsában a Medgyesre és Besztercére szánt, akkor még 60 francia tiszt elhelyezését a Gubernium és az erdélyi Udvari Kancellária beleegyezésétől tette függővé. Mivel fontos volt számára a jó kapcsolat fenntartása a kormányszékekkel, hangsúlyozta, hogy a dolgot ne erőltessék, hanem Magyarországon találjanak a fogoly tisztek számára fedelet. Véleménye szerint az sem mellékes, hogy a távolság nagy, s a rossz időjárás is akadályozó tényező.^[175]

Wallis tapogatódzásai a fogoly tisztek erdélyi elhelyezésére ettől függetlenül folytatódtak. Levelezése eredményéről gróf Teleki Sándor erdélyi udvari kancellárral, november 22-én Nagyszebent és Budát is tájékoztatta. Wallis egy más, szintén november 13-án kelt átiratára utalva Teleki november 16-án válaszolta, hogy a Gubernium Medgyes és Beszterce ügyében érintkezésbe lépett Mittrowskyval. A 60 tiszt elhelyezését e két városban nem polgároknál, de nyilvános épületekben, megfelelő őrizettel, - mivel elkülönítésük a lakosságtól állandó felügyeletet követel -, oldhatnák meg. A Haditanács november 22-én, a biztonsági intézkedések szükségességével egyetértve nyugtázta Mittrowsky korábbi előterjesztését, vagyis Erdély készségét Gyulafehérváron és Fogarasban 700, illetve 300 közfogoly, az említett városokban összesen 60 tiszt fogadására. Tisztek azonban - mivel a császár kívánságára valamennyit Magyarországon kellene összpontosítani - csak szükség esetén kerülhetnének oda.^[176]

Kinsky, alsó-ausztriai főhadparancsnok hasonlóképpen november 13-án kelt átiratának hatására egy időre úgy tűnt, hogy meginog a fogolyszállítások rendje. A Haditanáccsal nagy nehezen kialkudott csúcsszámról tudomást sem véve közölte, hogy amíg további parancs nem érkezik, minden foglyot Pozsonyba irányít, aki területére érkezik.^[177]

Barco november 20-án határozottan leszögezte ennek képtelenségét, azzal, hogy csak az addig elfogadott 652 tiszt és 10 755 altiszt és közlegény, s nem több számára van hely Magyarországon, a Bánságban, Szlavóniában és Erdélyben."^[178]

A kiszemelt elhelyezési pontok jelentkezése természetesen tovább folyt. Gottschlig, kassai főhadbiztos november 14-én tette meg jelentését, amely a városi tanács és az Alvinczy (19.) gyalogezred toborzó- és szállítmányozási parancsnoksága megegyezése nyomán született. Eszerint a főkapunál lévő városi kaszárnya 48 berendezett legénységi szobájával különösebb helyreállítási munkák nélkül alkalmas 600 közfogoly, valamint az őrszemélyzet elhelyezésére. 30 szobában ágyak nélkül, húszasával szállásolnák el a foglyokat, míg 12 szobába az őrséget raknák. Ezen kívül van egy őrszoba, öt helyiséget pedig a markotányosoknak, illetve más szükségletekre tartanának fenn. Az épület mészárszékkel is rendelkezik, s a városból egy markotányos, vagy fogadós segítségével minden szükségeset beszerezhetnének anélkül, hogy a franciák nemkívánatos kimozdulására szükség volna. Az itt állomásozó Alvinczy-alakulat 287 főből áll, de közülük 98 toborzáson van. A napi helyőrségi szolgálathoz 35 tiszt, 24 rekruta és 41 közkatona kell. Emiatt szabályos váltásukat is alig tudják megvalósítani, hiszen a szállítmányozók gyakorta távol vannak. Feltétlenül szükségük lenne egy kiegészítő különítményre, amely 2 főtisztből, 1 őrmesterből, egy-egy furirból, seborvosból és dobosból, valamint altisztekkel együtt 100 közlegényből állna.^[179]

A budai Főhadparancsnokság reakciója erre a jelentésre nem ismeretes, de Gottschlig november 22-én kelt újabb jelentése arra utal, hogy számítottak Kassa igénybevételére. Gottschlig, Buda november 12-én kelt megkeresésére, amelyből kitűnt, hogy elsősorban tisztek számára szemelték ki Kassát, újabb adalékokkal szolgált. A felső kapunál lévő, már bemutatott kaszárnyán kívül az alsó kapunál is van egy kisebb laktanya. Itt az Alvinczy-toborzóparancsnokság, valamint családtagjaik laknak, de máshová nem lehet áthelyezni őket, ui. a nemrégiben dúlt kassai tűzvész miatt szűkében vannak alkalmas épületeknek. A legutóbbi török háború idején a volt ferences kolostorban fogoly tiszteket helyeztek ugyan el, de ez az épület november eleje óta nem a kincstár, hanem a vallásügyi alap (Religions Fond) kezelésében van. Emellett a tűzvész miatt ez az épület is lakott. A felső-kaszárnyában 600 közembert lehet elhelyezni, de tisztekkel együtt legalább 100 fő szükséges az alvinczyek mellé. Amennyiben mégis francia tisztek jönnének, ugyanitt 30 szobában legfeljebb 100 személynek tudnának férőhelyet biztosítani.^[180]

Barco utasítása a kassai hadbiztossághoz november 30-i keltezéssel futott be. Számítaniuk kellett 6-700 közfogoly odairányítására, a szükséges őrpótlás mellett. A foglyok szalmazsákokon háljanak, anyagjárandóságuk a saját legénységnek megszabott mértékű. Főzőedényeiket maguk vásárolják meg, ápolóikat körükből válasszák, a temetéseket is maguk végezzék. A kapun kívülre egy lépést sem mehetnek. Hagyatéki- és büntetőügyekben a honi rendszabályok érvényesek. A helyőrséggel, illetve a lakossággal nem érintkezhetnek. Mindent készpénzben kell fizetniük, kölcsönt nem vehetnek fel.^[181]

Az itthoni készülődésekkel, a beérkezett foglyok szétosztásával párhuzamosan az alsó-ausztriai General Commando a korábban indított szállítmányok sorsáról tudósított. Soros jelentése november 14-i keltezéssel érkezett meg a pozsonyi dandárparancsnokságra. Az általuk elsőnek és másodiknak elkönyvelt oszlop előző nap futott be Stockerauba. Az első oszlop 78 tisztből és 1274 közemberből állt, a második 84 tisztet és 874 katonát számlált, 285, illetve 309 beteggel. Rajtuk kívül több egészséges franciának volt lehetősége a fedett hajókon történő utazásra. Az első oszlop még 13-án tovább indult, míg a másik másnap követte. Pozsonyt két nap alatt érhették el. A harmadik oszlopról még nem kaptak hírt.^[182]

Kinsky november 15-én újabb híradást juttatott el Szerelemhez, amelyhez von Stregen günzburgi tábori hadbiztos behajózási kimutatását csatolva sejtetni engedte, hogy az első nagy szállítmányt több mint három oszlopra osztják fel. Von Stregen adataira támaszkodva közölte, hogy a kölni Brixen alezredes által Günzburgba kísért 2. oszlopból 4 tisztet és 371 altisztet, illetve közlegényt szintén kölni fedezettel (43 katona és Müller főhadnagy) két kettős tutajon Bécsbe indítottak.^[183] Szerelem november 16-án továbbította a hírt Budára. Egyben tudatta, hogy a Pozsonyból továbbított legutóbbi szállítmányból visszamaradt két beteg tiszt közül Roy százados előző nap meghalt.^[184]

Buda új elhelyezési lehetőségeket kutató körleveleire november 17-én a Gyulai- (32.) gyalogezred 3. (tábori) zászlóaljától, Borbély százados jelentése érkezett be Győrre vonatkozóan. Közölte, hogy az új kaszárnyában 410, a régiben 620 francia közembert és altisztet helyezhetnek el. Ha tisztek jönnének, a két laktanyában együttesen 450 fő férne. Az új kaszárnyánál egy őr a kapunál, egy az utcán, a harmadik hátul őrködne. Két utóbbi azért, mert az ablakokon nincsenek rácsok. A régi kaszárnyánál négy személyre lenne szükség, a három bejárathoz, illetve hátulra.^[185]

Ugyancsak november 17-én, Wallis elégedetlenségét fejezte ki, hogy a fogoly tisztek még mindig Péterváradon, Eszéken, Temesváron és Aradon vesztegelnek. Szorgalmazta, hogy a Barcótól befutott elhelyezési terveket késedelem nélkül valósítsák meg. A továbbiakban megismételte a már hangoztatott elkülönítési szabályokat, s nyomatékul mellékelte az uralkodó által is jóváhagyott elképzelést.^[186] Eszerint Magyarországon - Pozsonyban, Lipótváron, Aradon, Kiscellben, a pesti tábori kórházban, 1000, 500, 2000, 1500, illetve 955 közembert helyeznének el. Nagyváradra, Szegedre, Munkácsra 400, 181, illetve 80 tiszt kerülne. Erdélyben egy külön várba jutna 72 tiszt, illetve a csákovai kaszárnyába irányítanák őket. Emellett 1000 közembert szánnak még Erdélybe. Szlavóniába 2250 közkatona menne, s az itt lévő 30 tiszt szintén egy különálló várba, vagy Csákovára. A Bánság 1200 közlegényt fogadna be. (Az itteni 81 tisztet a Főhadparancsnokság széljegyzete szerint Szegedre küldik.) Marad még 350 közember, akiknek Magyarországon kell helyet biztosítani.

A budai főhadparancsnok november 21-én tájékoztatta felettesét. Közölte, biztos volt benne, hogy szlavóniai és bánsági társai a legfelsőbb szándék értelmében mindent megtettek a területükön lévő francia tisztek áthelyezéséért. Így meglepetéssel értesült Wallis kifogásairól, s biztosította, hogy Bánságban és Szlavóniában található 111 francia tiszt közül a Temesváron lévő 81 tisztet rögvest Szegedre irányítja. Az eszéki 30 tiszt Csákovára kerülne az Erdélybe tervezett 72 fővel együtt. Mivel az eddig rendelkezésre álló adatok szerint 763 tisztet kell elhelyezni, felvetette, hogy Munkácsra az oda szánt 352 közember helyett 80 tisztet szállíthatnának.^[187] Utóbbi ígéretre Synn munkácsi várparancsnok november 16-án kelt jelentése jogosította fel, aki közölte, hogy a várban, vagy a palánkai kaszárnyában egy szobában négyesével, összesen 80 francia tisztet képes elszállásolni. Magában a városban (Markt), amely félórányira van, Bereg vármegye és a Helytartótanács illetékes.^[188]

Barco, Wallishoz intézett jelentéséhez - utalva a hadi sikerekre, melyek következtében szükségessé válhat még több francia hadifogoly befogadása" -, hozzáfűzte Csákovára vonatkozó kibővített létszámjavaslatát 462 tiszt elhelyezéséről, továbbá Győrt és Kassát együttesen 1000 közember befogadására tartotta alkalmasnak. Soro és Geneyne azonnali parancsot vett a franciák átadására, Munkács és Szeged átvételükre. Szlavónia arról is tájékoztatást kapott, hogy a 17-én Drávatorokra érkezett 265 közlegényt belátható időn belül követi nemcsak a még Szlavóniába szánt 1985 fő, hanem a Bánságba küldendő létszám is.^[189] A vezénylő a Helytartótanácstól hozzájárulást kért a csákovai laktanya átengedésére, s ott távlatilag 462 tiszt elhelyezésére.^[190] Barco saját módosításaival kibővítve a Haditanács elhelyezési tervezetét is továbbadta.

Wallis november 25-én megismételte előző parancsának lényegét. Erdélyre utalva, megfelelő körülmények között elképzelhetőnek tartotta tiszti foglyok odairányítását, de véleménye továbbra is az volt, hogy erre csak végső esetben kerülhet sor, mert elsősorban Magyarországot kell számításba venni.^[191] Aznap kelt másik parancsában részletesebben kifejtette: a Temesváron, Aradon és Szlavóniában tartózkodó francia tiszteket zárt területekre, Magyarországra kell átszállítani, s Erdélyt lehetőleg mentesíteni. Felkérte Barcót, állítson össze végleges összefoglaló tervezetet. Ha ez még nem lehetséges, arra kíváncsi, Erdélyt valóban ki lehet-e vonni a tisztek odaszállítása alól, vagy feltétlenül szükséges bizonyos létszám küldése.^[192]

Barco november 28-i válaszában nyugtázta, hogy Erdélyben nem kívánatos tiszti foglyok elhelyezése. November 21-i tervezetére utalva közölte, hogy csak a csákovai kaszárnya igénybevételével valósíthatja meg az erdélyi 72, valamint a szlavóniai 30 tiszt átirányítását, amihez Soro segítsége is szükséges. A 102 francia esetleg Munkács, Szeged és Nagyvárad között is elosztható. Ebből következik, mint az érintett helyszínekkel is közölte, hogy Munkács 80 helyett 100, Szeged 180 helyett 213, Nagyvárad 400 helyett 450 tisztre számítson. Ez csak összébb szorításukkal, illetve a helyőrségek kiszállásoltatásával lehetséges.^[193]

Végezetül az (aktuális) végső elhelyezési és őrzési tervet is Wallis rendelkezésére bocsátotta.^[194] Eszerint Magyarországon Pozsonyban 1000, a Ferdinánd főherceg (2.) gyalogezred 4. zászlóaljának őrizetével; Lipótváron 500, a 100 rokkant és a melléjük adandó 50 fős pótlás felügyeletével; Aradon 2000, a Nádasdy (39.) gyalogezred törzsével és 4. zászlóaljának különítményével, valamint a De Vins (37.) gyalogezred pótzászlóaljának egy századával; a kiscelli kaszárnyában 1500 közfogoly nyerne elhelyezést, a budai helyőrség és az Óbudáról odarendelt Czartoryski-svadron (27. vértesezred) alatt; továbbá a pesti tábori kórházban 955 közfogoly, a pesti garnizon és a Württemberg-dragonyosok (38. dragonyosezred) egy századának felügyeletével. Kassa 350 közembert fogad, a De Vins-ezred törzséből és 4. zászlóaljából kialakított osztállyal, melléjük adva az Anspach-vértesek (33. vértesezred) tartaléksvadronját. ((sic!): a tervezet felcseréli Kassa és Nagyvárad őrségét.) A tisztek közül Nagyváradra 450 kerülne, a helyőrség, valamint az Alvinczy (19.) gyalogezred toborzóparancsnoksága őrizete alatt (sic!); Szegedre a Temesvárról átszállított 81, illetve a Rácsáról odavitt 30 fővel együtt 213 fő menne a Gyulai (32.) gyalogezred 3. zászlóaljának egy, valamint a De Vins-ezred 4. zászlóaljának egy százada alatt, akiknek az Antal főherceg (52.) gyalogezred toborzóparancsnoksága, illetve a Vécsey (34. huszárezred) -huszárok asszisztálnának. Munkács 100 tisztet fogadna az 1. helyőrségi ezred 3. zászlóaljának egy századával, s az Erdélyből adandó 50 fős erősítéssel. Összesen 763 tiszt és 6305 közlegény.

Erdélyben Gyulafehérvárra 700, Fogarasra 300; összesen 1000 közfogoly kerülhetne. Az őrizeti terv még nem ismert. A Bánságban, Temesváron 1200 közlegény nyerne elhelyezést ismeretlen őrizettel. Szlavóniában Péterváradon 450, Eszéken, Brodban és Gradiskán együttesen 1800 közember találna helyet; összesen 2250 fő. Az őrizetről Barcónak nem voltak adatai.

A budai Főhadparancsnokság az átvonuló, illetve helyben maradó foglyok különféle betegségek következtében adódott és egyre fokozódó elhullásának következményeit egymaga már képtelen volt kezelni. Ezért november 27-én a Helytartótanácshoz fordult a temetőkérdés megoldása ügyében. Az iratváltások előzményeként Hannekard vezérőrnagy, budai várparancsnok november 24-én tett jelentése vetette fel először új temetők használatba vételét, számolva az elhalálozások növekedésével. A kis budai helyőrségi temető nem jöhetett szóba, mert a szomszédos Krisztinaváros polgárai már addig is panasszal éltek a Helytartótanácsnál és a Főhadparancsnokságnál. Mivel a budai katonai kórház a tél beköszöntével szűk lenne a betegek befogadására, néhány quasi- azaz pótkaszárnyát, vagy más alkalmas épületet javasolt felhasználásra. Véleménye szerint a Helytartótanács és a budai magistratus véleményét is ki kell kérni.^[195]

Hannekard javaslatát felhasználva, Barco a vízivárosi helyőrségi kórház fenntartása mellett pártolta az üresen álló pótkaszárnya igénybevételét a betegek számára, miáltal a lakosságot kevésbé fenyegetné a fertőzésveszély. A helyőrségi kórház melletti terület a városi tanács szerint is alkalmas lett volna temetkezésre. Buda kiegészítésképpen a kiscelli kaszárnyába felveendő markotányos alkalmazásáról is rendelkezett, részletezve kötelességeit.^[196]

Hannekard december 5-én tett új jelentést a budai városi tanáccsal együtt végzett szemléjéről.^[197] Előterjesztése szerint a Gellért-fürdő (Blocksbaad) melletti polgári kórház (Lazarethum) szabad fekvése, jó beosztása több mint száz beteg ápolását tenné lehetővé. Az orvosi és ápoló személyzet, valamint egy pap is elférne itt, illetve a környező épületekben. A temető is éppen a kórház mögött van. A kiszemelt épületben három szoba fűtés nélküli ugyan, de vaskályhákat állíthatnának be, s nem mellékesen, a város 14 nap alatt vállalja a helyreállítást és a berendezést. Hátránya, hogy meglehetősen messze fekszik a vártól és a Vízivárostól, de így a fertőzésveszély is kisebb. Hozzáfűzte, hogy egy pesti, franciául tudó szervita pap vállalkozott a foglyok melletti lelkiszolgálatra.^[198]

Axter törzskirurgus december 10-én, Hannekard jelentésének ismeretében ellenjavallatokkal állt elő, s ezeket figyelembe véve a Főhadparancsnokság december 11-én elvetette az elképzelést. Nem maradt más, mint kitartani a helyőrségi kórház 2. emeletének és a mellette fekvő pótkaszárnyának a használatbavétele mellett. Axter elsősorban a nagy távolságot kifogásolta, valamint azt, hogy a szükséges gyógyszertár, eszközök és személyzet biztosítása fokozottan terhelné a kincstárat. Kevesellte a kórház befogadóképességét is, hiszen emiatt úgyis új épületek után kellett volna nézni.^[199]

A Helytartótanács december 6-án a temető és a szabott bérű quasi-kaszárnya felhasználásához elvben hozzájárult ugyan, de a budai magistratust is meg kellett kérdeznie. A kaszárnya esetében a General Commando kikötötte, hogy azt a város rendezze be. Ha ez az ellátóhivatalra hárulna, meg kell elégednie fél hálópénzzel.^[200] A sikeres megoldást kérdésessé tette a budai városi tanács december 17-én, a Helytartótanácshoz intézett jelentése, mely szerint a quasi-kaszárnyák közül egyik sem alkalmas igazán beteg foglyok elhelyezésére, s berendezésük mindenképpen az ellátóhivatalt terhelné (ezért a fél hálópénz kielégítené). Az elvetett Lazareth helyett a tanács egy, a Tabán elővároson kívüli, az előbb említett épület alatt fekvő házat tartott alkalmasnak könnyebb és lábadozó betegek részére. Buda erre december 25-én azt az intézkedést hozta, hogy minél több beteget szállítsanak a pesti tábori kórházba, a nem mozgathatóakat pedig a Rácváros (Raizen Stadt, illetve Tabán) elővárosban kiszemelendő épületbe.^[201]

A pesti tábori kórház felhasználását a Főhadparancsnokság úgy képzelte el, hogy egyik részét betegek, a másik felét az átvonuló foglyok számára tartotta volna fenn, megfelelő elkülönítés mellett. A szükséges berendezési tárgyak és gyógyszerek beszerzésére adott utasításon túl a törzskirurgus mellé két sebészgyakornok felvételét is engedélyezték. A szekerészetet naponta egy kocsi átengedésére kötelezték, eszközök szállítására.^[202]

Az egészségügy gondjai a Haditanácsot is annyira foglalkoztatták, hogy Wallis korábban, november 23-án, Kinskyhez intézett rendelkezését Barcóhoz is eljuttatta. Von Stregen, günzburgi tábori hadbiztos november 15-én kelt jelentése szerint a szállítóhajókat deszkatetőkkel fedték le. Bár a foglyokat menet közben nem polgároknál, hanem különálló deszkapajtákban éjszakáztatták, mégis sok lakos, aki a betegeknek frissítőket hozott, megfertőződött, s néhányan már meg is haltak. Ezért tartotta szükségesnek az óvó rendszabályok kihirdettetését.^[203] A günzburgi tábori hadbiztos szorgalmazására Wallis elrendelte, hogy az egészséges foglyokat szállító hajókat is lássák el félfedelekkel (Flugdach). Utalva a lakosság körében bekövetkezett halálesetekre, a foglyok legszigorúbb elkülönítésére utasított. Buda november 27-én továbbította a parancsot, kibővítve azzal, ha a betegeket hajókon szállítják, éjjel-nappal tartsák rajtuk. Ápolásukra társaikat alkalmazzák, s lehetőség szerint orvosaik is közülük kerüljenek ki.^[204]

Továbbra is fontos kérdés volt a fogságba esett, illetve a francia seregtől dezertált katonák átvétele. Wallis november 17-én, utalva előző hó 22-én kelt parancsára, részletes rendelkezést adott ki Wurmser hadtestének. Az utasítást a szászok és egyéb birodalmi alattvalók esetében követendő eljárásról ugyanakkor Barcónak is megküldte, melyet ő november 27-től köröztetett. A toborzópénz a német ezredekhez változatlanul 15, a szabadcsapatokhoz 10 forint, 6 évi kapituláció mellett. Wallis megkötései szerint a német ezredekhez csak azokat lehet felvenni, akik legalább 5 láb 5 hüvelyk (171 cm.) magasak. Különbséget kellett tenni az önként átálltak, és a fogságba esettek - utóbbiakat a szabadság csábíthatta - között. Előbbiek bárhol szolgálatra jelentkezhettek, míg utóbbiak csak az említett alakulatoknál. Ügyelni kellett arra, hogy az újonnan átvetteket lehetőleg ne hagyják együtt, s ezután is tartsák szemmel őket.^[205]

A félreértések eloszlatására Wallis december 7-én megismételte rendelkezéseit, miszerint csak a teljesen alkalmas személyek szolgálhatnak a német ezredeknél, míg a többi jelentkező szász és más birodalmi alattvaló az egyébként galíciai kiegészítésű O'Donell és Grün-Loudon szabadcsapatokhoz vehető fel az említett óvintézkedések betartásával. A Haditanács a két szabadcsapat felszereléséből egy készletet a budai ruházati bizottmányhoz küld, hogy a jelentkezőket beöltöztethessék, s mielőbb rendeltetési helyeikre - a hadszíntérre, mint Buda november 30-án utalt rá - irányíthassák.^[206] A várakozásokkal ellentétben tömeges átlépésekre nem került sor, amit alátámaszt Wallis december 18-án kelt leirata, a császár szavait tolmácsolva, aki még mindig csak mint lehetőségre, utalt a toborzásokra."^[207]

Szerelem dandárparancsnok közben egyre küldte szaporodó gondjairól tanúskodó jelentéseit. November 26-án közölte, hogy alig négy órával az első oszlop beérkezése után, minden előzetes értesítés nélkül a második is befutott Pozsonyba. Ezt Herrlich, De Vins ezredbeli százados 8 hajón vezette tovább, 2 tiszt és 155 katona fedezetével. A szállítmány 58 tisztből, 410 egészséges és 312 beteg közemberből állt. Közülük 23 beteg tiszt maradt Pozsonyban, közember egy sem. Veszteségük Stockerautól 3 tiszt és 115 katona volt. A korábban befutott szállítmányból 12 lábadozót és egy tisztet az éppen elindulthoz csatoltak. A voltaképpeni első oszlop kedvező idő esetén másnap indul tovább Mayer, Esterházy (34.) gyalogezredbeli százados, két tiszt és 148 katona kíséretével, ugyancsak 8 hajón. Fogolyállományuk 56 tiszt, egy lábadozó tiszt, 692 egészséges, 223 beteg legény. Ez a szállítmány 22 tisztet, 37 közembert és 10 ápolót hagyott vissza a kórházban. Hogy a 3. oszlop ne érje őket váratlanul, 30 embert Szerelem Dévénybe küldött, hogy ott feltartsa azt, míg a két előző szállítmány eltávozik, s a fogadóhelyet alkalmassá teszik. A tábornok felvetette, hogy Busek javaslatával ellentétben vissza kellene állítani a foglyok dévényi átvételét, mert Pozsonyban a közönség összecsődült, s inkább szánalmának, mint helyénvalóbb ellenszenvének adott hangot, s félő, hogy a dolog együttérzéssé fajul. A kiküldött csapat híradása után a kísérő osztag két óra alatt Dévénybe érne. Szerelem lehetetlennek tartotta 1000 fogoly állandó pozsonyi elhelyezését a hátramaradók nagy száma miatt. Meggyőződése volt, hogy a fogoly tisztek közül sokan betegnek és szállíthatatlannak hazudják magukat. Mint úgymond halálos betegek siránkoznak, hogy a következő szállítmányt bevárhassák. Saját tapasztalataira hivatkozva állította, hogy a francia tiszteket csak megvetéssel és kemény szigorral lehet engedelmességre és gyorsaságra bírni az utasítások végrehajtásában. A saját tiszteket is utasítani kell a megfelelő bánásmódra, különben könnyen csalódnak, mert a francia behízelgéssel föléjük kerekedik és hangadóvá válik.^[208]

A budai Főhadparancsnokság november 30-án tájékoztatta Kinskyt Szerelem javaslatáról. A pesti hadbiztosság parancsot kapott, hogy az érkező 114 tisztből százat Munkácsra, a többit Szegedre irányítson. Az 1637 közkatona Szlavóniába kerül, ezért szállítsák őket a Drávatorokig. A kísérő tisztek figyelmét felhívták a foglyokkal szemben követendő, Szerelem által javasolt bánásmódra is.^[209]

Szerelem tábornok újabb jelentése november 29-i keltezéssel futott be Budára, mely szerint a második szállítmány, tehát a tulajdonképpeni 1. oszlop, 8 hajón elindult Pozsonyból. További 27 ember jelentett beteget, s a behajózásnál még 34 főt kellett visszatartaniuk. A hátramaradt tisztek közül 3 nap alatt négy meghalt. Hagyatékukat a fennálló rendelkezések értelmében kezelik. Jelezte, hogy aznap, 29-én indult el Dévényből a 3. szállítmány Güllich, Sztáray (33.) gyalogezredbeli alszázados és Matskásy zászlós, valamint 82 katona fedezetével. Állományuk 67 tiszt és 279 közkatona négy hajón. Az előző két szállítmányból 22 lábadozó közlegényt vittek magukkal Pozsonyból.^[210] Szerelem mellékelte a behajózási listát és az alsó-ausztriai főhadparancsnok addig vett jelentéseinek másolatait. Ezekben a Brixen, kölni alezredes által kísért második nagy transzport első és második oszlopának útjáról adtak hírt.^[211]

November 25-i jelentésében Kinsky tudatta, hogy Linzből elindult az oda Brixen által kísért és ott kibővített 1. oszlop, amely 13 fő- és törzstisztből, 1454 főből őrmester alatt, 10 asszonyból és 3 gyerekből állt. Csatolták hozzájuk az első transzport 3. oszlopához tartozott 4 fő- és törzstisztet, valamint 112 közkatonát. Kíséretük 1 kapitány, 1 hadnagy és 221 közlegény. A katonai parancsnokság jelentése szerint a létszámjegyzékeket a betegekről és egy zászlóaljnyi fogolyról, magánál tartotta a betegen hátramaradt kölni tiszt, aki csak a 2. oszloppal fog visszatérni. Ezért Linzben új listát kell felvenni a francia őrmesterek bemondása alapján.

Kinsky és Molitor november 27-én jelentették, hogy ugyanez a csoport a Bécs melletti Nußdorfba érkezett. Kilenc hajón indulnak tovább, létszámuk 11 egészséges és 3 beteg tiszt, 1254 egészséges és 288 beteg közkatona. A 250 fős fedezetet a Toscana nagyhercege (23.) gyalogezred 3. zászlóaljától Handelmayer kapitány vezeti. A foglyok közt utazott La Gardiole ezredes is három lovával, akit Mengin, Pellegrini (49.) gyalogezredbeli alezredes tolmácsolásával felvilágosítottak ezzel járó költségeiről. Az ezredes korára és törődöttségére hivatkozott, s arra, hogy Coburg herceg a condéi kapitulációnál az uralkodó nevében engedélyezte lovai megtartását. Hasonló esetekre javasolták, hogy a fogoly tiszt minden költséget álljon, vagy szabaduljon meg lovától.

Kinsky november 28-i legújabb híradása szerint 24-én Laxderer porosz százados vezetésével a második oszlop is elindult Linzből, amely 323 tisztet és 1483 közkatonát számlált, közöttük 626 beteggel. Két törzstiszt, valamint öt főtiszt maradt Linzben.

A bécsi főhadparancsnoknak más jellegű közölnivalója is volt, a járványveszéllyel kapcsolatos óvintézkedésekről. November 27-én másolatban küldte meg egy saját területére vonatkozó, 25-én kiadott parancsának másolatát. A járványok elterjedésének meggátolására szigorúan meg kell akadályozni a beteg foglyok érintkezését mind a lakossággal, mind egészséges fogolytársaikkal. Hogy a foglyok, elhalt társaik tárgyait, különösen ruháikat el ne adogathassák, azokat semmisítsék meg, vagy a holtakkal együtt temessék el.^[212]

Kinsky és Molitor főhadbiztos ekkor egy másik, részletesebb utasítást is kiadott Mengin alezredes számára, aki a szállítmányok szervezésében vett részt. Ezt november 28-án szintén megküldték Szerelemnek, amit a tábornok a többivel együtt továbbított Budára. Mivel a fedezetparancsnokok megengedték, hogy a lakosság a foglyok közelébe férkőzzön, néhányan máris meghaltak fertőzés következtében. Csakis azok a személyek érintkezhetnek a franciákkal, akár betegek, akár egészségesek, akik élelmet szállítanak, vagy egyéb szolgálati kötelezettség miatt foglalkoznak velük.^[213]

Barco ezek, s az ellátóhivatal november 21-én kelt jelentése alapján, - miszerint a Duna menti élelemraktárak tudósításai szerint a gyakori szélviharok miatt a fogolyszállító hajók sokszor vesztegelni kénytelenek, s a kenyérellátás akadozik -, november 30-án tette meg a szükséges lépéseket. Utasította a pesti hadbiztosságot, hogy menetrenden kívüli éjszakázás esetén a szállásmester időben értesítse a legközelebbi élelemraktárat. Hasonló eshetőségekre a kíséretvezető tisztet is készítsék fel. Amíg a hajózás lehetséges, a betegeknek éjjel-nappal a számukra berendezett járműveken kell maradniuk. Szárazföldi szállításkor a maródiakat szalmával bélelt kocsikon utaztassák, hátrahagyni egyet sem lehet. Éjszakázás esetén a helyi elöljáróval együtt intézkedjenek, hogy a betegek a helyőrséggel, illetve a lakosokkal ne léphessenek kapcsolatba. Ezt különálló, lakatlan épületek, házak, jól őrzött csűrök és pajták igénybevételével előzhetik meg. Elismételte a foglyok tárgyaira és ruhadarabjaira vonatkozó óvó rendszabályokat is, kiterjesztve a saját legénységre, a vezető tisztekre, illetve az adott terület helyőrségére. A Helytartótanácsot megbízta, hogy azokat felelőssége tudatában a lakosság között hirdettesse ki. Betartásukra az összes érintett katonai parancsnokságot is kötelezték.^[214]

Barco november 21-én kelt utasításaira Temesvárról november 27-i és 28-i keltezéssel érkezett válasz. A korábbiban Soro nyugtázta, hogy a temesvári 81 francia tisztet Szegedre kell átirányítani, bár maradásuknak sem látja akadályát. A csákovai kaszárnya ügyét a Helytartótanáccsal kell rendezni. Másnap részletesebben, de éppoly távolságtartóan közölte, hogy ha már Szegedre kell szállítani a tiszteket, az a fedezet vigye őket oda, amely helyükbe legénységet hoz. Amennyiben Csákova evidenciában marad, nem tud a helyőrségből őrizetet biztosítani, ezért a kaszárnyát Barco belátása szerint a Württemberg-dragonyosokra kellene bízni.^[215]

Buda december 4-én tudatta Soróval, hogy a tiszteket feltétlenül ki kell vonni Temesvárról, mivel Szegedre küldésük, akár a Soro által javasolt módon is, eldöntött tény. Barco ugyanekkor értesítette Wallist lépéseiről, valamint a csákovai kaszárnya ügyének függőben maradásáról.^[216]

Geneyne ugyancsak november 28-án jelentette a Buda által november 21-én közvetített parancsra, hogy a Szlavóniában található francia tiszteket útnak indította Rácsára, ahol a végleges döntést bevárhatják. Egyúttal kérte, hogy az átadási jegyzékeken a foglyok rang- és alakulatmegnevezéseit a rövidítések okozta nehézségek miatt teljes egészében tüntessék fel.^[217]

A budai Főhadparancsnokság december 4-én közölte Temesvárral és Péterváraddal, hogy a beállott rossz és hideg időjárás, valamint a linzi állomány-változások miatt a foglyokat ezentúl szárazföldön kísérik. Ebből következik, hogy a Bánságba küldendő foglyok elé a kíséret ne Péterváradra, hanem Szegedre menjen. Geneyne panaszára megnyugtatásul közölte, hogy a létszámjegyzékeket a továbbiakban pontos rang- és csapatmegjelölésekkel vezetik. Barco az utóiratban említette meg, hogy Herrlich, De Vins ezredbeli kapitány 682 fős szállítmánya december 5-én még hajón indul a Drávatorokra.^[218]

A Haditanács, november 30-i parancsában hosszas megfontolás után hozta meg aktuális döntését Csákova ügyében. Mivel nyitott helyszínnek számított, nem lehetett biztosítani a fogoly tisztek kellő elkülönítését. Ellentétben tehát az eddigiekkel, Erdélyt mégis számításba kellett venni. Az ottani Udvari Kancelláriával érintkezésbe léptek, de Barco előterjesztéseit is várták az erdélyi lehetőségekről.^[219]

A budai Főhadparancsnokság december 7-én válaszolta, hogy bár a fogoly tisztek egy lépést sem tehetnek kijelölt állomásaikon kívül, ezt csak a valódi várban, Munkácson lehet betartatni. Mivel Szeged és Nagyvárad már nem számít igazi erősségnek, újabb kapukkal kell ellátni, s nagyobb őrséggel megrakni. A fokozott biztonsági kívánalmakat Munkács, Szeged és Nagyvárad parancsnokságai is tudomásul vehették.^[220] Mint a későbbiekből kiderül, a sok ingadozás után Erdély ekkor sem vált fogolytartó helyszínné.

A kedvezőtlen időjárásra és a szállítás közben felmerült hiányosságokra utalt Kalliwoda hadbiztos, december 7-én Budán kelt jelentésében. A Herrlich-féle transzport állapotáról írt, de látlelete általánosítható. A foglyok kiváltképp fáradtak és erőtlenek, a szárazföldi menetet nem bírnák. Állapotuk nagyrészt annak köszönhető, hogy 4-5 napja alig ettek, azt is csak akkor, ha valamelyik gazda adott valamit, vagy a kísérők juttattak, pedig nekik is maguknak kellett gondoskodniuk élelmükről. A gondokat némileg enyhítené, ha a szállítmányt vezető tiszt edényeket vihetne magával, valamint a franciák zsoldjukat is időben megkapnák, amiből húst vehetnének. Az erősen igénybevett fedezet számára december 1-től a német zsoldot kellene folyósítani.^[221]

Barco a saját legénység nehézségeire is gondolva, ami a napnyugtáig tartó vízi út, a szárazföldi menetelés, rossz időjárás, fokozott figyelés terhére írható, december 6-án Wallis jóváhagyását kérte az illetményügyben. Bár Herrlich szállítmányát december 4-én még vízen küldte tovább Szlavóniába, az őket követő két oszlop a hirtelen beállt nagy hideg, a Duna befagyása miatt már csak menetben haladhatott. A szállíthatatlan betegek a budai és pesti kórházakban maradtak, míg a gyengéket és erőtleneket előfogatokkal vitték tovább, hiszen az említett kórházaknak újabb betegeket kellett fogadniuk.

Barco a megváltozott viszonyokhoz való alkalmazkodásra kérte fel Szerelem tábornokot azzal, hogy a beérkező foglyok nagyobb részét, akik Cseklészen (Pozsony vm.) és Érsekújváron (Nyitra vm.) keresztül menetben érkeznek, a pesti oldalon küldje tovább úgy, hogy 2000 közfogoly Aradra, 1200 a Bánságba, 1000 Erdélybe kerülhessen. Ezen kívül 900 főt a pesti tábori kórházba, 1500-at a budai oldalon lévő kiscelli kaszárnyába, mintegy 300-at Kassára szánnak, kik szintén a pesti oldalon jöjjenek. Mivel Günzburgtól a halálozások miatt az oszlopok létszáma változott, s Pozsony esetében további visszamaradókra kell számítani, a felesleget irányítsák Kassára, illetve a pesti tábori kórházba. Szerelemre bízta, hogy a pesti oldal igénybevétele mellett (Bánság, Erdély, Arad), Győrön keresztül, a budai oldalon érkező menetek létszáma és követési sűrűsége függvényében, hány fogoly továbbküldését tartja célszerűnek. Az érkező szállítmányok és kísérőik létszámáról, az útvonalról és állomásairól ettől függetlenül értesítést várt. A tisztek mindenképpen a pesti oldalon induljanak tovább, mivel Pestről Munkácsot, Nagyváradot és Szegedet könnyebben elérhetik. Jelentést kért arról, hogy Pozsonyban hány beteg fogoly található.^[222]

Az új körülményeknek megfelelően december 7-én Barco már azt jelezte az ellátóhivatalnak, hogy Szegeden keresztül 568 közfoglyot 100 kísérővel Temesvárra küldenek, tehát napi 668 kenyéradag kiszolgáltatását szervezze meg. Az átvonulási területről nyugta ellenében, vár vagy más katonai objektum érintésekor az ottani élelemraktárból szerezzék be a szükségletet. Hogy idejében felkészülhessenek, minden további szállítmányról előzetes értesítést kapnak. A lépésre azért volt szükség, mert a budai ellátóhivataltól Hiltl élelmezési tiszt nyomán Braunendahl ezredes december 5-én jelentette, hogy az utolsó vízi transzport Baján, mivel nem jelezték időben, kenyér nélkül maradt. Ennek elkerülésére javasolta, hogy legalább két nappal előbb nyújtsák be az igényeket.^[223]

Herrlich kapitány többször említett szállítmányáról a következő, behajózási jegyzékkel dokumentált jelentést Kalliwoda hadbiztos december 6-án juttatta el a Főhadparancsnokságra. Kalliwoda már e transzportnál is elképzelhetetlennek tartotta, hogy végig vízen utazzon. Mivel a foglyok annyira leromlottak, hogy a menetelést nem bírnák, javasolta, hogy annyi kocsit igényeljenek, amennyin hatosával tovább lehetne őket szállítani Szlavóniába. A behajózó lista szerint 252 beteg és 430 egészséges fogoly 80 fős kísérettel indult el. Az ismert rendelkezéseket és óvintézkedéseket a szokásos módon részletezték és betartásukat megkövetelték. A hadbiztos közölte, hogy Szilly alispántól 42 kocsit kért 122 francia tiszt Szegedre szállításához, valamint 80 kocsit rendelt közfoglyok számára. Megjegyzése szerint ez nem is sok, hiszen az előző nap érkezett 742 közlegény mellé egy frissen befutott szállítmány 270 emberét is felültette, s aznap továbbindította. A súlyos betegek helyben maradtak.^[224]

A 682 közfogoly érkezéséről Barco december 7-én értesítette a szlavóniai General Commandót és Eszék várparancsnokságát. A behajózási lista másolatát csatolva utalt arra, hogy a beálló Duna miatt útközben partra kell szállítani a foglyokat és szárazföldön Eszékre kísérni. Budán egy másik szállítmány is van, amelynek egy része Temesvárra kerül, míg a még Eszékre szánt maradék kénytelen megvárni a Duna befagytát, hogy aztán átkelve, a pesti oldalon lévő Eszékre menetelhessen.^[225]

Szegedről még december 3-án jelentette Riech százados, hogy Buda november 28-i parancsának megfelelően 213 tiszt számára készítették elő a várat. Világos, száraz, egészséges kazamata-szobákban helyezték el őket, ahova ágyakat állítottak be. A helyőrséget a városi kincstári kaszárnyában, ahová szükség esetén még egy félszázad is fér, szállásolták el. Barco a jelentést december 11-i megjegyzésével, miszerint Szegedre 250-260 tisztet kell irányítani, egyelőre félretette.^[226] Riech százados, aki D'Obell századostól vette át az ügyeket, három nappal korábbi jelentésében már felterjesztette a szegedi fogoly tisztek novemberi állománykimutatását és fizetési listáját (másolat nem maradt fenn), utalva az ezen a téren előadódott nehézségekre. A szükséges kórházi felszereléseket Újvidékről, a főzőedényeket Aradról hozatták. A De Vins-ezred 4. zászlóaljának egy századával a kirurgus is megérkezett, aki a városi kaszárnya kórházában fekvő helyőrségi betegekkel foglalkozik. A fogoly tiszteket a várban, egy Gyulai ezredbeli sebész gyógyítja majd.^[227]

Pozsony mint az első nagy belföldi fogadó és elosztó állomás, december 5-én Kinsky és Molitor nyomán újabb szállítmányrészek indításáról értesítette Budát. Szerelem november 30-i jelentésükből tudhatta meg, hogy előreláthatóan aznap, egy Württemberg-fedezet alatt álló transzport fut be Linzbe, amely ez évben valószínűleg az utolsó lesz, mivel továbbiakról értesítést Bécs nem kapott. Bianchi alezredes és Burgermeister linzi tábori hadbiztos november 24-én kelt jelentésére hivatkozva Kinsky közölte, hogy 13 tiszt és 529 közember, akik Weissenburgnál és Lautenburgnál estek fogságba, köztük 35 beteggel, november 19-én Günzburgból Gundelfingen és Donauwörth érintésével indultak Linz felé. Fedezetük Forhina századossal és 2 tiszttel együtt 211 fő, három lóval és egy kocsival. Linztől a Jordis (59.) gyalogezred 3. zászlóaljából egy százados és 68 katona, a Stain (50.) gyalogezred 3. zászlóaljából egy alhadnagy 68 katonával, valamint a Klebek (14.) gyalogezred tartalékából 28 katona, 166 fő kíséri őket.^[228]

Kinsky, Bianchi alezredes egy későbbi, november 27-én kelt jelentéséből, melyet december 4-én adott tovább Pozsonynak, értesült arról, hogy Brixen alezredes szállítmányának 3. oszlopa Linzből Mauthausenen, Ybbs-en és Kremsen keresztül Stockerau felé indult. Létszámuk 39 törzs- és főtiszt, 1113 személy őrmestertől lefelé, 8 asszony és 2 gyerek; 8 kocsival és 2 lóval. A 2. oszlopból visszamaradt 7 tisztet és 11 közlegényt hozzájuk csatolták. 8 beteg főtiszt és 560 beteg katona van köztük. Hátrahagytak viszont 4 szállíthatatlan tisztet, 3 fogoly katona ápolása alatt. Kíséretük Vela térparancsnoksági őrnagy (Platz Major), 3 főtiszt és 236 katona a Stain (50.), Klebek (14.) és Jordis (59.) gyalogezredektől.^[229] A pozsonyi dandárparancsnok értesülései továbbadásán túl, mivel több új szállítmány nem várt, megfontolásra ajánlotta, hogy be kellene tölteni Pozsony és Lipótvár kvótáját. Közölte, hogy december 4-én délután 3 órakor a negyedik oszlop is megérkezett Pozsonyba, amely az állomány regisztrálása után talán 7-én indulhat tovább.^[230]

A katonai szervek terveit veszélyeztette a pozsonyi városi tanács tiltakozása, amelyet a Helytartótanácshoz terjesztett fel november 27-én. Az oda szánt 1000 hadifogoly, különösen a fertőző betegek miatt, nem kívánatos a városban, hiszen az első és a második szállítmányból már 160 főt temettek el.^[231] A Helytartótanács december 6-án adta tovább a General Commandónak az előterjesztést, megértve a magistratus aggodalmait. Áthidaló javaslata szerint a betegeket a nagyobb városokon kívül kellene elhelyezni.^[232]

Barco december 9-én lépett érintkezésbe a Haditanáccsal és a Helytartótanáccsal. Előadása szerint más helyeket, mint ahol eddig ápolták a beteg foglyokat, nehezen tud elképzelni, mert csak itt biztosították valamelyest a személyi és tárgyi feltételeket. Amellett, hogy költséges átszervezésekre lenne szükség, a helyőrségek kórházak nélkül maradnának. Mivel az egészségügyi személyzet egy része a transzport-parancsnokok mellé van beosztva, köztük is sok a megbetegedés. Ezért a beteg foglyokat a Pesten kívüli tábori kórházba, vagy a kiscelli kaszárnyába szállítanák, amely Budán kívül fekszik. Pozsony tehermentesítésére az egészséges közfoglyokat a pesti és a budai helyőrségi kórházakban helyezhetnék el, vagy tovább irányítanák őket Szlavóniába és a Bánságba. Azt is megtehetnék, hogy a civil hatóságok ellenére, a szállítási költségek megtakarítása érdekében Szerelem javaslatára betöltenék Pozsony 1000, Lipótvár 500 férőhelyét. A végső döntés a Haditanács kezében van, eredményét közvetlenül Szerelem tábornokkal közöljék.^[233]

Pozsony újabb, december 8-i jelentésében közölte, hogy a 38 tisztből, valamint őrmestertől lefelé 1485 katonából álló 4. oszlop, Basins, Gyulai (32.) gyalogezredbeli százados, 3 tiszt és 310 közkatona fedezete alatt, 9 hajón Pest felé indult. Ez a szállítmány a mellékelt, december 7-én kelt behajózási tervezet szerint 1. oszlopként van feltüntetve - a 2. nagy transzport 1. oszlopáról van szó amely Handelmayer kapitány, és alakulata kíséretével érkezett -, s 19 tisztből, 1343 katonából, 10 asszonyból és 3 gyerekből állt. Hozzájuk csatolták a pfalzi Rücker őrnagy, majd a St. Julien alezredes által kísért 1. nagy transzport 3. oszlopából visszamaradt 4 tisztet és 63 közembert. A szállítmányban 59 lábadozó volt. (Számukat utólag 47-tel bővítették, beleértve 12 saját embert is. Ezzel a 15 tiszttel és 20 közemberrel gyarapodott másnapra a fogolylétszám 38-ra, illetve 1485-re). Emellett La Gardiole ezredes 4 lovát és 1 kocsit is vittek magukkal.^[234]

Számítva a kényszerű partraszállásra, Szerelem megállapodott a pozsonyi főhadbiztossal, a kerületi főbiztossal (Ober Provincial Commissair) és Komorsky városi orvossal az útba eső állomásokon található lakatlan épületek, istállók kitakarításáról, szalmával béleléséről. A dandárparancsnok hozzájárulást kapott a posta-futárút (Poststraße) használatához. A pozsonyi parancsnok mellékelte Kinsky jelentéseinek másolatait is, amelyekben nagyrészt gyakorlati kérdéseket tárgyaltak. Az elsőben közölték, hogy Brixen alezredes, majd Vela térparancsnoksági őrnagy, végül Mengin alezredes által több részletben Pozsonyba kísért transzport már Németalföldön bádog- és vaskondérokat, serpenyőket kapott, amelyeket kíséretváltáskor kell átadni-átvenni, megérkezésük után pedig visszaszolgáltatni. Utaltak egy linzi kimutatásra, mely szerint az 1. oszlop 109 üstöt (Kessel) és 95 serpenyőt (Kastrol), a 2. 143, illetve 120, a 3. 109, illetve 63 megfelelő fajtájú edényt vitt.

A második jelentés szerint, mivel az úticél miatt a szárazföldi szállítások a jobb parton folynának, a dévényi átadás nehézségekbe ütközne, ugyanis átkelő csak Pozsonynál van.

A harmadik jelentésben Kinsky a szárazföldi menetek elkerülhetetlenségét taglalta. Előre nem lehet meghatározni, hogy mekkora részletekben érkeznek a foglyok. Annyit mindenesetre közölhet, hogy az Ebersdorfban található 3-400 egészséges és könnyebb beteg fogoly Fischamend, Riegelsbrunn és Deutsch-Altenburg érintésével érkezik Pozsonyba. Mások, akik Kremsben és Ybbs-ben időznek, Stockeraun és a Morvamezőn (Marchfeld) keresztül mennek tovább. Végezetül tudatta, hogy aznap (december 7-én) az 1. transzport, mely 29 tisztet számlál és a 2., mintegy 310 közemberrel, Ebersdorfban indulásra kész.^[235]

Barco december 10-én értesítette parancsnokságait a Basins-féle 4. oszlop indulásáról. Még nem tudta, hogy a pesti, vagy a budai oldalon érkeznek-e, ezért a kiscelli kaszárnyát, a pesti tábori kórházat, valamint a budai helyőrségi ispotályt is készenlétben tartotta. Ha a budai oldalon jönnek, 1300 közembert azonnal Eszékre, míg a 38 tisztet Szegedre (ahova még 60 fér), kell irányítani. A maradék 185 katona nagy része számítása szerint addigra meghal, vagy betegen hátramarad. Ha a menet a pesti oldalon érkezik, az összes közkatonát irányítsák Temesvárra. Közülük 1200 maradna ott, a többit Erdélybe küldenék. A tiszteket ebben az esetben is Szeged várja. A szokásos módon elismételt óvintézkedések mellé felvette a kölcsön főzőeszközök Kinsky által szorgalmazott szigorú számontartását is.^[236]

Milhartitz, pozsonyi főhadbiztos december 7-én értesítette az alsó-ausztriai General Commandót a 4. oszlop indulásáról, s Budát is tájékoztatta. Az időjárás kegyéből hajón utaznak Budáig, míg az őket követő oszlopok a Duna jobb partján érkeznek. A szállíthatatlanok közül csupán 200 főt képesek Pozsonyban elhelyezni, mivel a Ferdinánd-ezred, s más alakulatok 100 betege is itt fekszik. Emiatt kénytelenek 7-800 beteget kocsikon továbbküldeni. A franciák ruházatlanok, takarók és pokrócok nélkül életük veszélyben forog. Kérte Bécset, hogy mintegy 800 takarót bocsásson rendelkezésükre. Mivel a győri kaszárnyán kívül útközben egy üres paraszt- vagy egyéb ház sincs, a foglyok szalmával rakott istállókban fognak éjjelezni.^[237] Barco ezzel párhuzamosan, Wallis november 23-i parancsát ugyancsak december 7-én továbbítva elrendelte, hogy a foglyoknak halinatakarókat adjanak, mivel a török háborúból nem maradtak készletek.^[238]

Szerelem tájékoztatása szerint a szállítmány december 8-án indult el, ezért Lieblein külön érdeklődött Kalliwodánál a Pest-Budáról továbbindított, s helyben maradt foglyokról. A csupán feljegyzésnek minősülő nem hivatalos átirat ("Nebst Anwünschung eines guten Morgens bitte ich mir (...) 'a madame vôtre Épouse einen guten Morgen") hátlapján Kalliwoda tájékoztatást adott arról, hogy Szegedre 102 tisztet küldött D'Enng, Württemberg-dragonyos főhadnagy és egy 30 lovas különítmény fedezetével. Temesvárra 568 legény indult, Güllich százados, Malfaly és Gyulay alhadnagyok, valamint 100 katona (minden a Sztáray-ezred 4. zászlóaljából) kíséretével. Továbbiakra válaszolva közölte, hogy a pesti helyőrségi kórházban 47, a budai tábori kórházban 23 beteg tiszt, s utóbbiban még négy egészséges található. Ugyanitt rajtuk kívül 400 közfogoly fekszik.^[239] Kalliwoda a magántermészetű tájékoztatás mellett december 8-án a két menetlevél másolatát is mellékelte.

Ezekből kitűnt, hogy a temesvári, 568 közfogolyból és a Güllich százados vezette 102 kísérőből álló menet 14 kocsit vett igénybe a betegek, 2 kocsit az ellátmánypénz (2000 forint) és egyebek szállítására. Sürgős betegellátásra a legközelebbi civil sebészhez fordulhattak, de egy foglyot sem lehetett hátrahagyni. A másik, szegedi 102 fős tiszti szállítmány 26 kocsin és egy málháskocsin indult útnak D'Enng Württemberg-dragonyos főhadnagy és 28 lovas fedezete alatt. Az előfogatok díját, belefoglalva a magukkal vitt 2000 forintba, megelőlegezték.^[240]

Buda december 9-én jelentette a Haditanácsnak a két csoport indítását, s Sorót is tájékoztatta. Eszerint Szegeden az új szállítmány beérkezése után 191 tiszt lesz. Sorót egyúttal felkérték, hogy küldjön osztagot Szegedre a transzport átvételére, s vitesse velük a temesvári fogoly tiszteket.^[241]

Nagyvárad készségét, de gondjait is, Lippének, a De Vins (37.) gyalogezred 4. zászlóalja őrnagyának sorozatos jelentései dokumentálják.^[242] November 28-án jelentette, hogy a De Vins-osztag a törzzsel együtt megérkezett, s elfoglalta helyét a várkaszárnyában. 420 fogoly tiszt és a 2 fogadós - akiket már eligazítottak - helye biztosított. December 3-i jelentésében, Buda november 28-án kelt megkeresésére tudatta, hogy 450 francia tiszt fogadására képes. Ha megbetegedések nem lesznek, az Anspach-tartalék segítségével megbízhatóan el tudják látni őrizetüket. Utalva Barco, De la Bonté Anspach-vértes kapitány iránti érdeklődésére, megnyugtató választ adott.^[243] Lippe december 4-én javasolta, hogy a helyi élelmezési hivatallal üríttessék ki a terményekkel rakott vártemplomot, mivel az őrség és a városi templomba kikísért foglyok együttes misehallgatása mégis csak szabályellenes lenne. A püspöktől egy franciául tudó jó katolikus papot kérnének a helyi katonaság és a foglyok lelkigondozására. Nagyvárad december 5-i jelentésében a két fogadós díjtalan szállása és feladataik ügyében tudósított. Gondoskodniuk kellett jó minőségű ételről és italról, s kötelesek voltak a várkaszárnyában az összes folyosót és szögletet éjszakára kivilágítani, bármiféle csalás és botrány megelőzésére. A Főhadparancsnokság december 14-én vette fel a kapcsolatot az ellátóhivatallal és a váradi püspökkel.^[244]

A pesti Újépület felhasználása a helyszűke miatt, de inkább politikai okokból - itt jobban szemmel tarthatták a franciákat - megfontolandóvá vált. Wallis december 4-i rendelkezése szerint a király döntése nyomán, a magyar és az erdélyi Udvari Kancellária megegyezése során Nagyváradot mentesíthetnék a 450 fogoly tiszt elhelyezése alól. Ezáltal 400 főt az Újépület, a fennmaradó 50-et pedig Szeged fogadná, ahova összességében 250-260 tiszt kerülne. Erdélybe és Csákovára így nem küldenének tiszteket.^[245]

Barco december 8-án adta ki tájékoztatását, illetve parancsait. Bár nem lelkesedett az új elképzelésekért, Diettrich, Gyulai (32.) gyalogezredbeli alezredesnek utasítást adott az Újépület szemrevételezésére. Az ellátóhivatalnak, illetve az erődítési igazgatóságnak kellett gondoskodnia 400 ágynemű és a berendezési-használati tárgyak beszerzéséről. Mivel Wachter hadbiztos megbetegedett, az őt helyettesítő kollégája, Kalliwoda működött közre az előkészítés munkálataiban.^[246] Barco december 10-i, a Haditanácshoz intézett felirata Diettrich aznapi jelentésére támaszkodva taglalta a fogoly tisztek újépületi elhelyezésének lehetőségeit. Az Újépület 4., elkészült szárnyában (Quarrée, Pavillon) az 1. emeleten 5 nagyobb és 2 kisebb szoba, a 2-on 11 nagyobb és 2 kisebb, a 3. emeleten 12 nagyobb szoba van, de az összes lakott. 5 szobában a kályhák javításra szorulnak. Az őrszemélyzet és a markotányos mellett legfeljebb 250 franciát képesek fogadni, 400-at semmiképpen sem. Az épület hátránya, hogy a bejáratot környező lakóházakat le kell zárni, s mivel Pest nyílt város, nagyobb létszámú őrségre van szükség. A fennmaradó 150 foglyot Barco javaslata szerint Nagyváradra kellene küldeni. Mivel Várad már kész 400 tiszt fogadására, nem lenne ellenére az Újépület helyett odairányítani őket, valamint 100 főt Munkácsra. Barco előterjesztése szerint tehát a 2. és 3. emeleten 250 francia férne, míg az 1. emeleten az őrszemélyzet lakna.^[247]

A mérnökkari és erődítési igazgatóság ugyancsak december 10-én, még a 400 fős elképzelés tudatában részletezte az Újépület berendezésének tervét. A pesti tábori kórházban 40 hosszú asztal, 40 pad és ugyanannyi fogas van raktáron, amelyeket az Újépületben lehet felhasználni. A főhadbiztosság december 12-i válaszában, hivatkozva Diettrich szemléjére, 250 fogoly számára igényelt berendezési tárgyakat, de egyelőre megelégedett készenlétben tartásukkal.^[248]

Buda, Munkács november 13-i kérését méltányolva, noha november 20-i válaszában nem sok jóval biztatott a vízhordó ökrök ügyében, Synn várparancsnok november 30-i ismételt folyamodványát december 11-én Wallishoz továbbította. Mivel a tisztek minden szolgáltatásért fizetni kötelesek, a meglévő 8, s szükség esetén további 4 vízhordó ökör sem terhelné különösebben a kincstárat. Ezért bízva Bécs jóváhagyásában, előzetesen engedélyezte Munkács számára a jószágok használatát.^[249]

A foglyok vonulása közben eluralkodó kétségbeejtő egészségügyi viszonyok a Helytartótanácsot december 10-én további lépésekre sarkallták. Tájékoztatása szerint Pest vármegye elrendelte, hogy az átvonulók pihenőhelyein egy megyei tisztiorvos (Comitats Physicus), vagy egy kirurgus álljon készenlétben. A lakosságot tájékoztatták a járványveszélyről. Elrendelték, hogy a betegeket szállító parasztok ne a kocsikon, hanem a befogott lovakon üljenek. Mivel az út mentén kevés üres csűr, vagy épület van, a beteg foglyokat ne indítsák útnak, hanem a pesti, illetve budai katonai kórházakban tartsák vissza, amivel a lakosságot is óvnák. A megye beszámolt arról, hogy a Duna pesti partszakaszán hosszabb ideje több lemeztelenített, temetetlen halott francia fekszik. Akiket eltemettek, oly módon tették, hogy katonai erőszakkal és ütlegekkel parasztokat hajtottak elföldelésükre. Ezenkívül december 8-án Harasztiban előzetes értesítés és jóváhagyás nélkül szállásoltak el foglyokat. A megye tiltakozására a Helytartótanács javasolta, hogy halottaikat maguk a foglyok hantolják el. A szállítmányokról tájékoztassák az érintett járásokat, ahol azok a katonai és civil hatóságok megegyezése nyomán vonulhatnak csak át. A katonai orvosok és seborvosok tartsanak kapcsolatot Weza országos főorvossal (cum Regni protomedico), így az együttműködés a betegségek okai, kezelése, szakmai és anyagi segítség terén a tisztiorvosoknak (jurisdictionum Physicis), s végső soron a lakosságnak is hasznára válna.^[250]

Barco december 18-i válaszában közölte, amíg a vízi szállítás folyt, a beteg foglyokat az elkülönítés érdekében éjjel-nappal a fedett, fűtött hajókon tartották. A tél beállta óta áttértek ugyan a szárazföldi menetre, de a "bal parti" betegeket akkor sem a pesti helyőrségi, hanem a kívül eső tábori kórházban ápolták. Az egészségesek éjjelezésére szolgáló kiscelli kaszárnya mellett, a budai oldalon érkező betegek részére a Gellért-fürdő melletti házat veszik (mégis) igénybe. Az útközben megbetegedett franciákat eddig sem hagyták hátra, hanem szalmával rakott szekereken vitték tovább, illetve különálló épületekben, szállásolták el. A bajtársak ápolóként való alkalmazását már korábban elrendelték, mint azt is, hogy halottaikat ők maguk, legalább 9 láb (egy láb mintegy 31 cm.) mélyre temessék. A hajtók lóra ültetését megszívlelendőnek tartotta. A transzport-parancsnokokat a rendszabályok szigorú betartására, s arra szorítja, hogy előzetesen értesítsék útvonalukról a polgári hatóságokat. Ezért Herrlich, De Vins (37.) ezredbeli századossal visszatérte után tisztázza a haraszti ügyet. A járvány megelőzésére a Pesten és Budán szolgáló törzssebészeket az országos főorvossal való együttműködésre utasította. A tárgyaltakat Buda a helyi és a pesti dandárnak, a pesti hadbiztosságnak, Molitor és Axter törzskirurgusoknak is elrendelte.^[251]

Az Udvari Haditanács december 12-én jelezte, hogy Buda 9-én kelt megkeresése nyomán utasította a bécsi Főhadparancsnokságot, tájékoztassa Szerelem vezérőrnagyot a Magyarország felé még úton lévő hadifoglyok pontos állományáról. Erre a szállítási költségek csökkentése miatt volt szükség azért, hogy Pozsonyból és Lipótvárról ne kelljen a szükségesnél több franciát továbbküldeni. A pesti és budai helyőrségi kórházak felmentése a betegek elhelyezése alól, a lakosság érdekében elengedhetetlen. Biztosítsák őket, hogy nincs fertőzésveszély, a szükséges orvosi és gyógyszeres segítség rendelkezésre áll. Egyes helyszíneken azonban a katonai egészségügyi személyzetet ki kell egészíteni.^[252]

Barco december 18-án kért jelentést Pozsonyból, hány tiszti és legénységi fogoly maradt vissza a Basins százados által kísért, s aznapra vagy másnapra várt, eredetileg 1485 közkatonából állt oszlop eljövetele után. Ha a Pozsonyban maradó, tervbe vett 1000 fő őrzésére a helyőrség kevés lenne, Győrből lovasságot vonhatnak magukhoz. A pesti és budai dandárokat egyidejűleg felszólította, jelezzék, hány főnyi egészségügyi személyzetre lenne szükségük a meglévő állományon felül, a franciák maradéktalan ellátása érdekében. Emellett meg kell oldani a pesti tábori kórházban, illetve a Gellért-fürdő melletti házban ápolt foglyok elkülönítését mind a helyőrségtől, mind a lakosságtól.^[253]

Kinsky és Molitor december 10-én tájékoztatták ismét Szerelem tábornokot az úton lévő szállítmányok sorsáról. Az Ebersdorfból aznap indult 400 fogoly Bruck an der Leithá-nál tér rá a postaútra (Poststraße), ezért szükségtelen őket Pozsony felé fordítani. A jövőben fenntartják ezt az útvonalat a Linzbe, Brixen alezredes által kísért 6000 fős 3. oszlopnak is. A szállítmány kedvező esetben másnap ér Ebersdorfba, s indul tovább Magyarország felé a Duna jobb partján, s nem a Morvamezőn (Marchfeld) keresztül. Mivel közöttük alig 300 (!) személy egészséges, csak őket küldik azonnal. A gyakorlat a továbbiakban is az lesz, hogy súlyos betegeket szállítható állapotba hozatalukig visszatartják. Az Ybbs-nél időző 500 fős weissenburgi csoportról egyelőre semmi hírük.^[254]

Szerelem vezérőrnagy december 14-én adta tovább értesüléseit Barcónak, amelyeket a már valóban elindult menetek pontos adataival is kibővíthetett. Előző nap indult a köpcsényi váltóállomásról Kölbel, Ferdinánd (2.) ezredbeli főhadnagy és 30 katona fedezetével 287 fogoly tiszt és 95 közlegény. Három szállíthatatlan beteg tisztet Pozsonyba vittek. A főhadnagy elmondása szerint a fogoly tisztek, hogy a többieken segítsenek, néha gyalog mennek. Ugyancsak előző nap kellett volna Gátáról, Királyhidánál átlépve, egy másik szállítmánynak befutnia, de erről még nem kapott jelentést. A két csoport menet közben négynaponként pihenne, s így december végére érnének Budára. Közölte, hogy Pozsonyban 33 tiszti és 29 legénységi fogoly fekszik. A helyőrség, illetve az átvonuló csapatok által visszahagyott saját betegek száma 157.^[255] Buda is aggasztónak találta ezt, ezért december 18-án, bár a helyi kirurgusok és medikusok működését megfelelőnek találta, az elkülönítés szigorítását szorgalmazta.^[256]

Ebbe az intézkedéssorozatba illik Kalliwoda hadbiztos 18-i jelentése előző napi, a pesti tábori kórházban végzett szemléjéről. Ha szalmazsákokon fektetik a betegeket, a kórház bal oldali részlegében 180 közember és 20 tiszt fér el. A jobb oldali részlegben a földszinten, két kamrában terményeket, a harmadikban lisztet tárolnak. Az első emeleten egy osztály 100 szalmazsákkal, valamint ágyneművel, másik kettő szalmával van előkészítve. Ezekben a helyiségekben 400 beteget fektethetnek, s amennyiben a terményeket más, jól zárható helyre hordják át, 600 közlegény is elfér. Átvonuló transzport esetén 100 tiszt és 700 közkatona szállását biztosíthatnák.^[257]

A pesti hadbiztos december 17-én egy jóval részletesebb jelentésben taglalta a kórház állapotait. Ebben közölte, hogy a kórház berendezése megtörtént. A bal részlegben 56 beteg és 18 egészséges francia tiszt, valamint 331 beteg közember van. További 30 tiszt és 180 közfogoly számára van még hely. A jobb oldali részlegben raktározott termények kamrákban jól el vannak zárva, így az 1. emelet 400 közembert fogadhat. Átvonulók esetén, ha a bal szárny nem telik be, ugyanitt fogoly 100 tisztet és 700 katonát éjjeleztethetnek. Az egészségügyi személyzet létszáma megbetegedések miatt erősen visszaesett, de a további szállítmányokból németül tudó, erős, egészséges franciákkal egészítik ki őket. Véleménye szerint Molitor törzskirurgus panaszai a sebészhiányra megalapozottak. Eddig egy fiatal, szorgalmas és igyekvő doktor 15 forint gyakornoki fizetéssel, egy másik újonnan, 12 forinttal felvett gyakornokkal, valamint egy helyőrségi alkirurgussal - mivel a zászlóaljsebész megbetegedett - állta a sarat. Egy-két alkirurgus odavezénylésére mindenképpen szükség van. Pótdíjazásukra, mint a török háború idején, meg kellene teremteni a lehetőséget, ez a napi 3 krajcár borleves-pénzt (Weinsuppen Geld) tenné ki. A továbbiakban Kalliwoda közölte elképzeléseit a foglyok anyagi ellátására és költségeik rendezésére.^[258] Az aktához csatolták Molitor törzskirurgus Diettrich alezredes útján felterjesztett három jelentését, amelyek szakmai szempontból világítják meg a kórház viszonyait.

Molitor december 14-én tett jelentést előző napi látogatásáról. A betegállományt a foglyok gyengesége, nyelvi nehézségek, a kevés és tudatlan gyakornok (Practicanten) alkalmatlansága miatt nem adhatták meg pontosan. S mikor végre odáig jutnának, a hasmenés miatt ki-be futkosó franciák számbavétele lehetetlen." A legtöbb fogoly vérhasban és seblázban szenved, s a bajtársaik közül kikerült ápolóik nagy része is beteg. Bár ő maga sem egészséges, mindent elkövet a rendteremtésért, ám ehhez több gyakornokra és egy kocsira lenne szüksége. Megjegyezte, hogy könnyebb 100 saját beteget, mint 20 franciát ellátni.^[259]

A törzssebész december 16-án is az előző napi helyzetet vázolta. Megismételte, hogy a sebészi személyzet kevés, hiszen az odarendelt Gyulai (32.) ezredbeli zászlóaljsebész megbetegedett, s a Jellačić (53.) gyalogezredtől visszatartott alkirurgusnak végleg el kell mennie. A pesti, 165 beteget számláló helyőrségi kórházban csak egy-egy odavezényelt zászlóalj, illetve alkirurgus áll rendelkezésére, akik saját betegeiket is alig tudják ellátni. Ezért Bécsből kellene kérni egy fősebészt és két alkirurgust a tábori kórházban szolgáló két gyakornok mellé. Jelentéséhez részletes létszámkimutatást is csatolt, mely szerint december 2-án és 3-án 83 beteg tisztet és 471 közembert vett át, akik közül gyógyult 17 tiszt és 12 legény, meghalt 9 tiszt és 71 katona, így állománya 57 tiszt, illetve 1305 közfogoly volt.^[260]

A budai Főhadparancsnokság a tudósítások hatására december 22-én rendelte el a szükséges egészségügyi szakszemélyzet pesti tábori kórházba irányítását, valamint az anyagi ügyek rendezését. Utasították Axter, Budán szolgáló törzssebészt, hogy két kirurgust a Sztáray és De Vins ezredektől időlegesen azonnal bocsásson Molitor rendelkezésére. Szükség esetén a tüzérségtől, illetve a koronaőrségtől is vonhattak el seborvosokat.^[261]

A sürgős intézkedések közben érte a Főhadparancsnokságot a Helytartótanács december 20-i újabb, lakossági panaszokat közvetítő megkeresése. A haraszti, aggályokat ébresztő incidens után, Tétény és Földvár mezővárosok lakói közül a foglyok beszállásolása következtében többen megbetegedtek, s néhányan hamarosan meghaltak. A csatolt iratok szerint Pest-Pilis-Solt vármegye közönsége december 14-én kereste meg a Helytartótanácsot, mellékelve Márton József általános orvos december 13-i részletes jelentését a tétényi birtokon pusztító járványról, melyben eddig 26 ember betegedett meg, s közülük 4 halt el. Márton részletesen taglalta a betegség tüneteit, s a kezelés módjait is.^[262]

Rehák János földvári uradalmi intéző december 15-én hasonló megkereséssel élt, mellékelve Haffner János doktor összesítését az áldozatokról. 42 személy betegedett meg, köztük 8 gyerek és egy terhes asszony. A tényt Boldizsár István és Bertalan Fülöp kiküldött esküdtek is tanúsították.^[263] Barco december 28-án korábbi ígéreteit ismételve közölte, hogy a betegeket vagy Pozsonyban hagyják, vagy a pesti tábori kórházban, illetve Budán, a Tabánban erre a célra berendezett házban helyezik el. Az úton megbetegedettek a hajókon maradnak, illetve menet esetén elkülönített építményekben éjszakáztatják őket.^[264]

1793. december 14-én Wallis újabb parancsa véget vetett a másik problémakör, a foglyok ideszállítása terén már-már konszolidálódó viszonyoknak. Idáig ugyanis arról volt szó, hogy az eddig fogságba esett franciák folyamatos szétosztását kell megoldani, új tömegek nem várhatóak. Erre közölte, hogy Németalföldről és Fort Louis-ból 4460 foglyot indítottak el Ausztria felé. Közülük 2824 főt Alsó-Ausztriában helyeznek el, a maradék 1636 embert más tartományokba irányítják. A helyzet jobb áttekinthetősége érdekében mellékelte Kinskyhez küldött, részletesebb átiratának másolatát is. Kinsky december 12-én kelt jelentése szerint Németalföldről 600, Fort Louis-ból mintegy 3860 fogoly indult Ausztria felé. Az uralkodó eredeti szándéka az volt, hogy 2800 embert Alsó-Ausztria, a többit Cseh- és Morvaország fogadja be. Ezzel szemben a fő terhet eddig is viselő négy országrészre előterjesztett 652 tiszt és 10 755 katona jelentős része betegen visszamaradt, sokan elhaltak. Ezért az uralkodó úgy véli, hogy a Grazba és Pettauba (Stájerország) küldendő 700-700, a Klagenfurtba (Karintia) és Munkendorfba (Krajna) irányítandó 1000 és 424 foglyon felül eső részt, 1636 főt, akik közt 160 tiszt is van, Magyarországra kell irányítani. Hogy a Felső- és Alsó-Ausztriában a kíséretet eddig ellátó 3. zászlóaljak fellélegezhessenek, Neugebauer altábornagy, a felső- és belső-ausztriai (sic!) Főhadparancsnokság ideiglenes ügyvezetője megbízást kapott a Stájerországban állomásozó zászlóaljak szükség szerinti felhasználására. Ezért Wallis Kinskyt a Barcóval és Neugebauerral való teljes együttműködésre szólította fel.^[265]

Wallis, utalva a Helytartótanács által felkért építési igazgatóság újépületbeli vizsgálatának a Magyar Királyi Udvari Kancellária által is közölt eredményére, az újonnan érkező tisztek nagyváradi elhelyezését szorgalmazta. Az igazgatóság a Főhadparancsnokság 400 tisztre szóló előterjesztésére közölte, hogy az Újépületben (von dem Pester allgemeinen Versorgungshaus) csak egy szárny lakható, de az alkalmazottakat, akik az itt tárolt nagy mennyiségű terményt és eszközöket őrzik és kezelik, lehetetlen kiköltöztetni. Ha - mint a Helytartótanács elképzelése utal rá - egy szobába 3-4 tisztet raknának, legalább 100 szobára lenne szükség, nem számítva a markotányos szükségleteit. A kész épületszárnyban összesen csak 74 szoba és konyha van, amelyek felét az említett személyzet lakja. A több mint 20 000 forint értékre becsült készleteket is fel kellene számolni a foglyok jelentette fertőzésveszély miatt. Ágynemű, padok és asztalok sem állnak rendelkezésre, beszerzésük kb. 2000 forintra rúgna.^[266]

Barco december 18-án tett jelentésében, hivatkozva az Újépületnek csak legfelsőbb döntés nyomán, s akkor sem tanácsos felhasználására, közölte, hogy Szegeden már mintegy 200 francia tiszt él, akik mellé szükség esetén még 60-at küldhetnének. Ha a pesti tábori kórházban fekvők felgyógyulnak, s csatlakoznak hozzájuk a még menetben lévők, az Újépület esetleges kiesése nyomán 100 tisztet Munkácsra, a maradékot Nagyváradra kénytelen küldeni. Azt is számba kellene venni, hogy Rácsára az ottani 30 fő mellé még hányat lehetne irányítani. Remélte, hogy az osztrák területekre szánt foglyok kíséretére elegendő az ottani létszám, hiszen pozsonyi, valamint pesti és budai helyőrségével épp hogy el tudja látni magyarországi kötelezettségeit.^[267] Ekkorra, - bár Mittrowsky december 3-án azzal a kéréssel fordult Budához, hogy a tudomása szerint Erdélybe szánt 72 tisztet és 1000 közembert két, egymást követő oszlopban küldjék -, Barco december 18-i átirata a császár akaratát tolmácsolva Erdélyt végleg kivette a tisztek elhelyezése alól. Biztosította Nagyszebent, hogy a két oszlop, amely már csak 1000 közfogolyból fog állni, nem éri be egymást az éjjelezési állomásokon.^[268]

Az új helyzet nyomán előállt gondokat Barco Soróval is közölte, tudakozódva Rácsa befogadóképességéről. Számítva az Újépület esetleges, uralkodói szándékra bekövetkező felhasználására, a főhadparancsnok felkérte a Helytartótanácsot, hogy a Magyar Királyi Udvari Kancelláriával együttműködve a mégis alkalmasnak ítélt helyiségeket készítse elő, s rendeztesse be. A Helytartótanács december 24-én küldte meg válaszát. A végleges uralkodói döntésre várva, s együttműködési készségét hangoztatva, ugyancsak utalt a fennálló akadályokra.^[269] A kérdést annyira fontosnak tartotta, hogy véleményét ugyanaznap megismételte.^[270]

Hogy az Újépület körüli minden bizonytalanság ellenére előbb-utóbb számítani lehetett felhasználására, Diettrich és Kalliwoda december 26-i jelentése is tanúsította. A szemlénél Heppe építési igazgató és Schönholz ellátóhivatali főgondnok is jelen voltak. Megállapították, hogy legfeljebb 200 fogoly tiszt számára van férőhely. A földszinten és az 1. emeleten a ki nem lakoltatható őrszemélyzet és alkalmazottak élnek. Ott csak a fogadósnak, az ellátóhivatali altisztnek, az inspekciós tisztnek és a papnak tudnának helyet szorítani. A 2. emeleten 13, a 3. szinten 12 szoba, összesen 25 áll a francia tisztek rendelkezésére. A 200 főt hatosával-nyolcasával helyezhetnék el. Néhány szobába kályhát kellene állítani. Ha tábornokok, illetve ezredesek, esetleg más törzstisztek kerülnének ide, ők külön helyiségre jogosultak, ezáltal még kevesebb személlyel számolhatnak.^[271]

A francia tisztek elhelyezési nehézségeit Erdély kiesése mellett tovább fokozta, hogy Barco december 18-i másik átiratában kénytelen volt közölni a most készségesebb Soróval, hogy a csákovai kaszárnyáról is le kell mondani. A bánsági főhadparancsnok Chkolineri, Württemberg-dragonyos főhadnagy december 7-i szemléjének eredményét adta tovább Barcónak december 9-én, annak november 30-i megkeresésére. A jelentés szerint a csákovai laktanyában 280 főt helyezhetnének el, ha a kisebb szobákban 4-6, a nagyobb "Kammeratschaft" szobákban 8-10 személy lakna. Van egy egyelőre fűtetlen kápolna-szoba is, ahol 18 fogoly nyerhetne szállást. Az őrségről, illetve a markotányosról nem feladata előterjesztést tenni. Javításokra csak az ablakoknál lenne szükség. Azt is megjegyezte, a kaszárnya nyílt területen fekszik, s csupán egy könnyen átugorható, lábnyi széles árok övezi, így nagyobb létszámú őrség szükséges. Soro a jelentéshez hozzáfűzte, hogy a helyreállítás a Helytartótanács feladata. A 81, még mindig Temesváron veszteglő tisztet Szeged helyett, Csákova elfogadása esetén, utóbbi helyszínre szorgalmazta átirányítani.^[272]

Hogy a gondok tetőzzenek, Basins százados Handelmayer századostól Pozsonyban átvett szállítmányának folyamatos pusztulásáról tett jelentést december 18-án, Esztergomból. Már 7-én 9 bérelt hajón elindultak, de a kedvezőtlen időjárás szerfölött késleltette őket. Az egészségi állapotok siralmasak: pestisszerű (petetisch), skorbutos és egyéb veszélyes fertőző betegségek gyötrik a foglyokat, s félő, hogy ezek a kíséretet is megtámadják. Az irtózat a bűzös nyavalyáktól a fedezet jó néhány tagját így is megbetegítette. A fogyás oly nagy, hogy minden éjjelezési állomáson 40-50-60 halottat temettettek el, a fennálló parancsok értelmében ruhástól. A kísérő kirurgus is súlyosan megbetegedett, s Lipold állomásról vissza kellett kocsiznia Pozsonyba. A pozsonyi dandártól eredménytelenül kért új orvost, így a foglyokat két fogoly seborvos kezeli. Elszállásoláskor a gazdát és családját arra az időre eltávolítja a házból, s így 40-50-60-asával házakban, istállókban éjjelezteti a foglyokat. Ha az időjárás engedi, december 21-én ér Pestre.^[273] Basins mellékelte a behajózási tervezetet is, mely szerint 4 hajót betegekkel (348 fő), ötöt egészségesekkel rakott meg. A létszám tehát La Gardiole ezredes, három lovával és egy kocsival, 22 tiszt, 1099 katona őrmestertől lefelé, 2 tiszti és 7 legénységi feleség, két gyerekkel. A fedezet 4 tisztből és 310 katonából áll, utóbbiak a Sztáray (33.) és a De Vins (37.) gyalogezredektől.^[274]

Szerelem tábornok tájékoztatása érdekében a Haditanács még december 12-én felkérte Kinskyt, adja meg a Magyarország felé úton lévő szállítmányok létszámát. Ő ennek december 10-én részben eleget is tett, de akkori jelentését december 13-án kiegészítette. Eszerint a legutóbb útra kelt két transzport egyike Ebersdorfban 1484, a másik Ybbs-nél 505 főt számlált, tehát összesen 1989 fogoly volt mozgásban. Az ebersdorfiak közül aznap 498 könnyebb beteg és 600 egészséges, összesen 1098 fogoly indult tovább. A helységben 257 súlyos beteg, s az ápolásukra rendelt 169 egészséges francia maradt, vagyis 386 fő. Kinsky közben vette a jelentést, hogy a vízi közlekedés akadályoztatása miatt 400 egészséges francia menetben kelt útra. A többiek, illetve a lábadozók meg nem határozott módon követik őket. A másik, Ybbs-i, Weissenburgnál fogságba került 505 fős csoport 207 beteget, továbbá 16 tisztet számlál. A betegeket Ebersdorfba szállítják, a maradék a Morvamezőn keresztül indul Pozsony felé.^[275] Kinsky december 17-i jelentésében pótlólag tudósított arról, hogy Ebersdorfból másnap egy mintegy 300 fogolyból álló szállítmány indul el.^[276]

A pozsonyi dandárparancsnok ezeket a tudósításokat mintegy mellékesen továbbította december 19-én Budára, hiszen a helyi gondok sokkal jobban lekötötték, s emellett a jobb parti útvonal előnyben részesítése Pozsony csomópont jellegét némileg visszaszorította. A tábornok elsősorban az őt leginkább aggasztó egészségi állapotok javítására tett intézkedéseiről tájékoztatta Barcót. A Vízi kaszárnyában élő foglyok súlyos fertőzésveszélyt jelentenek a helyőrségre, s közülük többen megbetegedtek. A kaszárnya fogadósa és a szakácsnő meghaltak, szintúgy, mint a beteg foglyok mellé beosztott kapucinus barát. A rossz kipárolgások miatt takarítani sem lehet rendesen, ezért naponta szellőztetnek, szirmokat égetnek, s ezekkel füstölnek, de így is egyre nő a betegek száma. Mivel a kaszárnya a betegek elkülönítésére alkalmatlan, őket a lazarettben kellene elhelyezni. Ápolásukról a nagyszombati rokkantintézet két kölcsönkért kirurgusa gondoskodna addig, míg Lipótváron ismét szükség lesz rájuk.

Kinsky jelentése óta annyiban változott a helyzet, hogy előző nap, délután 2 órakor Köpcsénybe érkezett egy 5 törzstisztből, 30 főtisztből és 440 közlegényből álló szállítmány. Közülük 2 törzs- és 13 főtiszt a pozsonyi kórházban (Lazareth) visszamarad, míg a többiek 12 lábadozóval gyarapítva, Mayer százados és 50 Ferdinánd-gyalogos fedezetével 20-án indulnak tovább. Kocsikat Moson vármegyétől igényeltek. A Köpcsénybe belépő, őket követő menetek a továbbiakban kisebb csoportokban utaznak, hogy könnyebben találjanak szállást.^[277]

Szerelem vezérőrnagy Busek őrnagy közvetítésével szükségesnek tartotta Sonntag törzskirurgus, valamint a zászlóaljsebész előterjesztését is ajánlani az általuk javasolt gyógymódokról, hiszen már 116 saját ember feküdt a kórházban.^[278] Busek december 17-i jelentéséhez mellékelte Sonntag törzskirurgus és Haar zászlóaljsebész december 14-i ajánlását a borecet alkalmazásáról a sebláz (Faulungs Fieber) ellen. Kellő mennyiségű borecet kiutalását is kérte, amit december 25-én engedélyeztek. Egy-két kóreset tünetei és a betegség lefolyásának rövid taglalása után, sikeres gyógyulásokra hivatkozva Sonntag teljes meggyőződéssel írta, hogy a saját állomány elkülönítésével, rendszeres szellőztetéssel, borókafüsttel, a fűtés csökkentésével, borecet adásával, friss levegővel és testmozgással megelőzhető a baj.^[279]

Basins százados hányatott sorsú szállítmánya, amelyről legutóbb Esztergomból adott hírt, terv szerint, december 21-én futott be Pestre. Kalliwoda hadbiztos azonnal jelentést tett, mellékelve az új behajózási tervezetet is, mely szerint másnap indítja útnak őket Szlavónia felé. A transzporthoz ezúttal 631 egészséges és 414 beteg közkatona tartozott. Őket továbbra is Basins, a Gyulai (32.) gyalogezred 3. zászlóaljának századosa kísérte, 3 tiszttársával és 280, a 4. helyőrségi zászlóaljból kiállított fegyveressel, 8 hajón, Drávatorok úticéllal. Kalliwoda a szokásos rendszabályokat is mellékelte, számítva a gyalogmenetre.^[280] Buda az 1045 fogoly indulásáról december 24-én továbbította a jelentést a Haditanácsnak, az eszéki várparancsnokságnak és a szlavóniai Főhadparancsnokságnak.^[281]

A fogolyfedezetek veszélyeztetettségéről Axter törzskirurgus feltehetően Basinstól is értesült, s erről december 21-én tett jelentést a Főhadparancsnokságnak. Közölte, hogy a Sztáray (33.) és De Vins (37.) gyalogezredek osztagainak állományából 102 fő fekszik kórházban, s számuk nőni fog. Idáig 9 fő halt meg, s sok ember helyzete reménytelen. Véleménye szerint a katonák az egész napos evezések közben kaphattak fertőzést. Javallatainak megfelelően a betegek alatt naponta reggel és este cserélni kell a szalmát, s az elhasználtat kidobni, továbbá a fekvőhelyeket takarítani. A betegszállító hajókon legalább két helyen egész nap égessenek borókát. Az evező legénységet kétóránként váltsák. A katonák ivóvizébe, illetve ételébe vegyítsenek ecetet, de inkább bort itassanak velük. Végezetül némi pótdíjazásért folyamodott a fedezetet adó emberek számára.^[282] Lieblein főhadbiztos még aznap megszívlelésre ajánlotta a pozsonyi, a pesti és a budai dandároknak Axter javaslatait, s Barco hozzájárulását is tolmácsolta a zsoldok német díjazásra kiegészítéséhez.^[283]

Barco december 22-én tudatta a Haditanáccsal, hogy december 18-i parancsa értelmében a beérkezett foglyokból Pozsony ezer fős keretét már betöltötték, s az itt tartózkodókból Lipótvár is megkapja 500 fős kontingensét. Az 1500-on felüli tiszteket és közlegényeket haladéktalanul továbbküldik.^[284]

Szerelem tábornok ugyanerre a Barco-parancsra szintén december 22-én jelentette, hogy a kevés adatból nem képes megbízható előrejelzést adni, vagyis, hogy a Pozsonyban maradó 1500 foglyon kívül hányat fog Pest-Buda felé irányítani. Basins és Mayer százados szállítmányai távozása után a városban számításai szerint 1589 fogoly volt. Mivel Lipótvár még nem kész a franciák fogadására, az oda szántak is Pozsonyt terhelik. A foglyok átvétele hosszadalmas procedúra, s a betegeket is kénytelen felépülésükig itt tartani. A rendelkezésre álló laktanyák túlterheltek, s félő, hogy a hadszíntérre gyakorta átvonuló csapatok közt járvány üti fel a fejét. Ez reális veszély, hiszen aznapi adatok szerint 9 új beteget vettek fel, s így a saját állományból 127 fő van kórházban. Az eddigi 5 fős veszteség még szerencsésnek is mondható.^[285]

Buda december 25-i válaszában ismételten hangoztatta, hogy a gazdaságossági szempontokat a szállítási költségek megtakarítása érdekében figyelembe kell venni. Más megoldás nincs, mint a Vízi kaszárnyát 1000 beteg és egészséges fogoly elhelyezésére maximálisan kihasználni. Az ezen felül ottrekedt franciáknak a hajózásra alkalmas időszak beköszöntéig Pozsony környékén találjanak fedelet. Az átvonuló csapatok számára vagy Pozsonyban gondoskodjanak elkülönített szállásról, vagy őket is a szomszédos helységekben helyezzék el.^[286]

Az alsó-ausztriai Főhadparancsnokság által 17-én már jelzett, 6 tisztből és 300 közlegényből álló csoport Szerelem december 21-i jelentése szerint előző nap érkezett Köpcsénybe. Rendben átvették, s másnap indulnak tovább a Hochstrassén (Országúton), valamennyien kocsikon. Csatlakozott hozzájuk 12 lábadozó fogoly tiszt is. Fedezetük 30 fő a ferdinándoktól, valamint 12 lábadozó Gyulai ezredbeli katona. A közben befutott dévényi tudósítás két hajón 3 francia tiszt és 221 közlegény érkezéséről számolt be, amiről előzetes értesítést nem kapott. Ha az időjárás engedi, másnap indulnak tovább 34 fős kísérettel.^[287] Szerelem tábornok tájékoztatásul mellékelte Busek őrnagy jelentését is, a helyben lévő Ferdinánd főherceg (2.) gyalogezred 4. zászlóaljának állományáról. Eszerint a tényleges állomány 782 fő, közülük kísérési kötelezettség, toborzás, kihelyezés, vagy egyéb okból 319-en vannak távol. A 463, Pozsonyban állomásozó katonából 131 szolgálatképtelen, így csupán 332 fő áll rendelkezésre. Busek hozzájuk számította a lábadozók, a nem teljesen egészségesek, a félig, vagy csaknem egészen rokkantak 90 főnyi csoportját, de ez is csak a lehetetlen állományviszonyokat illusztrálja.^[288]

Barco december 25-én továbbította a jelentést a budai várparancsnokságnak, a pesti hadbiztosságnak és dandárnak. A két szállítmány érkezésével kapcsolatban utasította a címzetteket, hogy a fogoly legénységet Kiscell, a betegeket és a tiszteket a pesti tábori kórház fogadja. Ebből kifolyólag Kiscellből a tiszteket vonják ki, s a tábori kórházból elbocsátható lábadozó társaikkal együtt irányítsák máshová. Közülük 250 főt az Újépületben, a többit Nagyváradon kellene elhelyezni. Eddigi fedezetük a lehető leggyorsabban térjen vissza Pozsonyba. Amint az időjárás engedi, a befutott legénységi állományból a Szlavóniába szánt részt hajón el kell indítani.^[289]

Az előző napon, december 24-én 69 tisztet Szegedre is küldtek, mint arról Kalliwoda a menetlevél másolatát csatolva értesítést adott. Utaztatásukat 27 kocsin oldották meg Schlager, Württemberg-dragonyos alhadnagy, két tizedes és 30 közlegény lovas kíséretével. Az állomásonkénti egy forint díjat a foglyoknak szokás szerint állniuk kellett. Kalliwoda megemlítette, hogy Szeged befogadóképessége ezzel kimerült, hiszen a Temesvárról odaküldött 81, a Novák kapitány kísérte 10, a Denck (D'Enng) főhadnagy vezette 102, s a mostani 69 tiszttel a helyszínen, két elhunyt franciát leszámítva, 260 fő lesz.^[290] Az intézkedésre Riech százados december 20-i jelentése adott lehetőséget, aki közölte, hogy a D'Enng dragonyos főhadnagy vezette 102 fős tiszti szállítmány 18-án megérkezett a városba. 9 beteg volt köztük, 2 fő 19-én meghalt. Hagyatéki leltárukat csatolták a jelentéshez. Ugyancsak 19-én Aradról is jött egy beteg tiszt, majd 20-án Temesvárról befutott 4 törzstiszt és 74 főtiszt. Bár utóbbiak közt beteg nem volt, mégis szükség lenne 4-6 jó elzászi vagy lotharingiai, németül tudó közlegényre, betegápoláshoz. Buda december 28-i válasza szerint be kell tartani a rendelkezést, amely a fogoly tisztek és legénységük szigorú elkülönítésére vonatkozik. Tanácsosabb lenne, ha a tisztek maguk közt találnának ápolókra. A Főhadparancsnokság a végleges döntést a Haditanácsra hárította.^[291]

A Pozsonyba addig szinte követhetetlenül befutó, majd Pest-Buda felé továbbküldött, s onnét a célállomásokra irányított oszlopokról Kalliwoda, pesti hadbiztos december 27-én egy összesítést terjesztett Barco elé.^[292] A kimutatásban a visszamaradt foglyok is szerepelnek.

1793. november 16-án érkezett Pest-Budára Matskásy, Gyulai (32.) gyalogezredbeli főhadnagy vezetésével 12 tiszt és 262 katona őrmestertől lefelé. A 262 közembert november 17-én küldték tovább Gärtner, Esterházy (34.) gyalogezredbeli főhadnagy kíséretével a Drávatorokig, Eszék úticéllal. 1793. december 3-án érkezett 59 tiszt és 682 közfogoly, Herrlich, De Vins (37.) gyalogezredbeli százados fedezetével, akik közül a 682 katonát december 5-én ugyancsak ő vitte tovább Eszék felé. 1793. december 5-én futott be 57 tiszt és 756 közlegény Graw, (Grau) Sztáray (33.) gyalogezredbeli főhadnagy alatt. 1793. december 7-én Güllich kapitány, a Sztáray-ezred tisztje hozott 66 tisztet és 272 közembert. December 8-án ugyancsak Güllich vitt tovább Temesvár felé 568 közfoglyot ebből, s valószínűleg az előző szállítmányból. 1793. december 20-án Basins (Passain), a Gyulai-ezred századosa szállított 22 tisztet és 1045 legényt; utóbbiakat ő kísérte Eszék felé. Ezzel Szlavóniába, a korábbi két transzporttal együtt, a már korábban odaszállítottak mellé 1989 közfoglyot juttattak el. 1793. december 23-án Kölbel főhadnagy, a Ferdinánd (2.) gyalogezredből, hozott 241 tisztet és 76 legényt. 1793. december 24-én érkezett meg Massio alhadnagy, szintén a Ferdinánd-ezredből, 2 tiszttel és 172 közkatonával. Ezidőben tehát a felsorolt oszlopok 459 tisztet és 3265 katonát hoztak. A közemberek közül 2557 főt vittek tovább.

A tiszteket más időpontokban vitték el, nevezetesen: 1793. november 17-én Novák, Gyulai ezredbeli százados kísért 10 tisztet Szegedre a Temesvárról átirányított 81, s az ottani 181 mellé. 1793. december 8-án D'Enng, a Württemberg (38.) dragonyosezred alhadnagya (sic!) vitt Szegedre 102 tisztet. 1793. december 23-án Schlager, Württemberg-dragonyos alhadnagy ugyancsak Szegedre, 69 tisztet kísért, 260 főre kiegészítve (2 meghalt), s ezzel kitöltve a hely kvótáját. 1793. december 27-én Wacker, másodosztályú kapitány a Czartoryski (27.) vértesezredtől 100 tisztet szállított Munkácsra. Eszerint a tárgyalt időszakban érkezett 459 tisztből 281-et szállítottak tovább. Kalliwoda kimutatása szerint 178 fogoly tiszt, illetve 708 közkatona maradt hátra Pest-Budán. December 3. és 27-e között közülük 10 tiszt és 228 közkatona halt meg, így a hátrahagyottak valós száma 168, illetve 480 fő.

Barco a rendelkezésére álló adatok alapján december 28-án tette meg jelentését a Haditanácsnak. Közölte, hogy Munkács az odaküldött 100 tiszttel és Szeged a maga 260 fős állományával betelt. A pesti tábori kórházban 186 tiszt fekszik, s számuk az új szállítmányok nyomán biztosan nőni fog. Ezért kérte, hogy az eddig csak evidenciában tartott Újépületet ténylegesen felhasználhassa, s az ott nem férőket Nagyváradra küldhesse. Ha ezt nem engedélyezik, az összes tiszti fogoly Nagyváradra kerülne, ahol már megtették az előkészületeket. Szlavóniában is lenne számukra hely a Rácsán lévő 30 fő mellett. Az Újépület ellen a Helytartótanácsnak már nincs kifogása, de szükséges a legfelsőbb jóváhagyás. A kedvező döntés megnyugtatná, ugyanis az ország más területeire nem szívesen szállíttatna francia tiszteket.

Munkács ugyanekkor kapta meg a parancsot, hogy az oda érkező 100 tisztet az addig kiadott rendelkezések szerint kezelje.^[293]

Kalliwoda hadbiztos december 28-án emlékeztetett arra, hogy a beérkező egész-séges közfoglyokat a kiscelli kaszárnyában, a betegeket a tisztekkel együtt, utóbbiak továbbküldéséig a pesti tábori kórházban kell elhelyezni. Kérte a Főhadparancsnokságot, hogy az ottani helyőrség egy zászlóalját a budai oldalon érkező transzportok átvételével, s nevezett laktanyában való elhelyezésével, illetve tovább kísérésükkel bízza meg. Javaslata szerint az újonnan befutó szállítmányokat a pontos létszámlisták felvétele után orvosi vizsgálatnak kellene alávetni. Haugwitz őrnagy másnap reggel a szekerészkar kocsijaival az összes kiscelli foglyot átvitetné a tábori kórházba, s ezt a gyakorlatot a későbbiekben is folytatnák.^[294]

Barco december 31-én jóváhagyólag utasította a De Vins-ezred parancsnokságát, hogy a budai oldalon érkező foglyok átvételével és élelmezésével, valamint az addigi fedezet felváltásával az ezredesi (2.) zászlóaljat bízza meg. Kalliwoda javaslata értelmében a franciák felülvizsgálatra vitele is feladatuk lett.^[295]

Az 1793. évi utolsó belföldi átirányítás, a munkácsi 100 tiszt indulásáról Kalliwoda szintén december 28-án tett jelentést. Bár ekkor már ismerhették Synn december 18-i legújabb jelentését, a létszámon mégsem változtattak. A munkácsi várparancsnok nyilatkozata szerint a várhegyre egyetlen út vezet. A külső erősségnek nincs kapuja, de a második védművel együtt a felső várat is zárni lehet. Palánka, amely elvileg átjárókkal, közvédekkel, árokkal és síkozattal (Glacis) mint valódi erőd szerepel, valójában a Thököly és Rákóczi-idők óta annyira leromlott, hogy teljesen szabadon ki-be lehet járni és lovagolni, mint egy nyílt faluban. Palánkánál, a hegy lábánál van egy használhatatlan, rossz kaszárnya, ahol 60 tisztet lehetne elhelyezni. Ezenkívül egy 16 szobás, 4 konyhás, udvar nélküli ház is szóba jöhetne. Azonban itt még folyosók, pince, faház, sőt illemhely (Privet) sincs. Utóbbi szerepét egy, a háztól mintegy 40 lépésnyire lévő, félreeső árok tölti be. Buda december 28-án kelt válaszában már nem utalt az ígért őrizeti segítségre, arról Munkácsnak magának kellett gondoskodnia.^[296]

Az említett december 28-i Kalliwoda-jelentés mellékelt menetterve szerint a 100 francia tiszt Wacker másodosztályú Czartoryski-vértes kapitány, Zivlar főhadnagy, egy-egy őrmester és tizedes, valamint 50 közlegény fedezetével, 25 négyfogatú kocsin indult el. Útiköltségre 3400 forintot vételeztek a budai hadipénztártól. Mint minden menetlevélben, itt is meghagyták, hogy a fogadóállomáson a fogoly tisztek hópénzét minden hónap végén, szükség esetén 5-5, vagy 10-10 napra fizessék ki, de előleget adni nem lehet. Wacker tervei szerint 3-4 naponta lenne pihenőnap, miközben Munkácsig több mint 25 állomás van. A pénzösszeget így 40 napra számolták ki, hiszen egy hadipénztár sem esett útba. A hadbiztos megjegyezte, hogy a foglyok közt több nyugtalan és gyanús személy van, akikre fokozottan kell figyelni. Név szerint említette La Salinire, Lecoq és Laurent alezredeseket, Rabière főhadnagyot, továbbá Sevette és Arnault alhadnagyokat. Öt szolga (Domestique) is velük tartott, akik közül Johann Didot őrvezetőt december 1-től gazdája, La Salinière fizetett mint magánszemélyt.^[297]

Barco december 31-én figyelmeztette Munkácsot az említett tisztek veszélyességére, s bármely botrány esetén a fennálló rendelkezések szerinti eljárást, valamint azonnali jelentést kért. A vezénylő tábornok a hadsereg-főhadparancsnokság (sic!, Armée General Commando) véleményét is kikérte a tárgyalt ellátási ügyben.^[298]

A hadifoglyokkal kapcsolatos teendők érthetően nem merültek ki szállításuk, elhelyezésük, egészségügyi és anyagi ellátásuk körében. A Haditanács - az uralkodó szándékait tolmácsolva - és a többnyire közvetítői szerepet vivő budai Főhadparancsnokság, igyekezett magánéletüket is minden szempontból szabályozni. Intézkedéseikben vörös fonálként húzódott végig a francia tisztek és legénységük túlnyomó részében gyökeret vert új ideológiák az alattvalók közötti elterjedésének mindenáron történő, sokszor kisstílű megakadályozási szándéka. Ez a törekvés, bármilyen csekély reménnyel, a jakobinus érzületű foglyokat is igyekezett a monarchikus eszmények elvárásaihoz, magatartásukban a hazai (hadi/törvényekhez idomítani. Az elsősorban járványügyi célzattal kiadott rendelkezések nem titkoltan a foglyok és a lakosság - beleértve a saját katonaságot -, s nem utolsósorban a francia tisztek és katonáik eszmei elkülönítését is célozták. E követelménynek sem mindenütt tudtak maradéktalanul megfelelni. Az elkülönítéseket a fogolytartók nemcsak egészségügyi, ideológiai, hanem gazdasági okokból is elrendelhették. Példa erre a Haditanács 1793. november 17-i leirata, melyben a lakosságot és a katonaságot, saját érdekükben bármely hitel nyújtásának tilalmára figyelmeztették. A rendelkezést a Helytartótanács, a munkácsi, a szegedi és a nagyváradi parancsnokság kapta meg.^[299]

Bár végleges tartózkodási helyeiken a francia tisztek szeparációja nem volt olyan szigorú, szállításuk közben annál inkább veszélyesnek minősítették a nyilvánvalóan jakobinus tisztek egymásra és társaikra hatását. Ezeket az egymás közt kölcsönösen szilárd egyetértést és komoly vonzalmat tanúsító személyeket menet közben is elkülönítették, s állandóan szemmel tartották. A kíséret dolgát bizonyos, egy ideig nem rejthető, de éppúgy vállalható külső jegyek, a "körbenyírt" hajviselet is megkönnyítette."^[300]

Alakulat szerinti elkülönítésre is akadt példa, Diettrich alezredes december 22-i pesti jelentése szerint. Ekkor választották el a veszélyesebbnek ítélt Nemzeti Gárda tagjait a sorezredek tisztjeitől.^[301]

A Haditanács november 11-én továbbította azt az uralkodói rendelkezést, mely szerint a fogoly tiszteknek éppúgy, mint a legénységnek, megtiltották komédiák és tragédiák játszását. Buda (bár precedensre nem utalt) november 16-án összes parancsnoksága körében köröztette a rendeletet.^[302]

A bánsági Főhadparancsnokság megkeresésére Wallis november 7-én azt az utasítást adta, hogy a foglyok büntetőügyeiben fegyelmi és bírói eljárás esetén a honi hadi rendelkezések szerint kell eljárni. E parancsot Buda november 20-án hirdette ki.^[303]

A foglyok levelezésére vonatkozó, korábban részben ismertetett szabályok, melyek szerint a leveleket csak hivatalos úton továbbíthatták, s az esetleges véleményezésekkel együtt a Haditanácsnak is be kellett mutatni, indokoltnak bizonyultak.

Hogy a saját tisztikar egy része is bizonyos szimpátiát táplált a fogoly tisztek iránt, az Wallis december 8-án Barcóhoz intézett döbbent hangú leiratából derült ki. A Haditanács elnöke négy, kezébe került levélből tudhatta meg, hogy Temesváron és Eszéken élt tisztek még odaszállításuk közben, Mylius, kölni alezredestől ajánlóleveleket kaptak. Ezekben felhatalmazták őket arra, hogy a kereskedőknek a pénzváltás során megbotránkoztató (anstössige) leveleiket továbbításra átadhassák. A másik írásban egy Meconté nevű eszéki tiszt Ruth nevezetű temesvári társának elválasztottságukra, s emiatt a páholyülés megtartásának lehetetlenségére panaszkodott. Azonban elújságolta, hogy Rosenberg, eszéki várparancsnok szép nőket engedett hozzájuk, akik közül többen franciául is beszéltek. Rosenberg elmondta azt is, hogy ő szabadkőműves, s minden szabadkőműves (Maurer) jakobinus, de ő (Meconté) nem fedte fel magát. Levelében az eszéki tiszt arra kérte Ruthot, hogy Temesváron élő, Victor nevű bajtársuktól juttassa el hozzá Mylius ajánlólevelének egy példányát. Kiderült, bár a rendeletek szerint az eszéki kaszárnyát nem hagyhatták el, hogy Rosenberg estefelé ordonánc kíséretében néhány órás sétát engedélyezett nekik.

Wallis a példák nyomán szükségesnek tartotta a francia tisztek fokozott figyelését, s indokolt esetben elkülönítésüket. Közölte, hogy Geneyne főhadparancsnok utasítást kapott arra, hogy Rosenberg ügyét Eszéken vizsgálja ki, s tegyen jelentést.^[304]

A tisztikar körében egy elszigeteltnek minősíthető jelenség annál több gondot okozott a lakosság tekintetében. Wallis december 13-án hozta Barco tudomására, hogy a kedvezőtlen időjárás miatt vesztegelni kénytelen foglyok egyre több közeledési alkalmat találnak a lakossághoz. Ennek példája, hogy gombokat osztogattak a szabadság jelképeivel, valamint Liberté és Égalité feliratokkal ellátva. Mivel a gombokat rövid időn belül itt és más tartományokban is másolhatják, a rendőrminiszter (Staats und Polizey Minister) elrendelte, ha ilyeneket szorgos nyomozással felfedeznek, feltűnés nélkül kobozzák el, illetve akadályozzák meg utánzásukat. Buda december 21-én adta tovább a Helytartótanácsnak a bécsi Rendőri Főigazgatóság (Polizei Ober Direction) figyelmeztetését.^[305]

A hadifoglyok zömének beérkezésével az addig csak érintőlegesen tárgyalt, szökések esetére vonatkozó eljárást az uralkodó elképzeléseinek megfelelően Wallis december 18-án részletezte. Mittrowsky, nagyszebeni főhadparancsnok felvetésére válaszolta, ha egy alattvaló szökött tisztet fog el, a saját dezertőrökre megállapított 24 forint fogdíj illeti meg, amit az elfogott járandóságából kell levonni, annak ellenére, hogy egyéb esetekben, ha tiszt szökik, nem szoktak tagliát kiadni. A fogoly altiszteket és legénységet nem engedhetik ki a kazamatákból, illetve kaszárnyákból. Friss levegő-igényüket bőven kielégíti, ha kísérettel váltásokban piacra mennek, kenyeret vételeznek, fehérneműt mosnak, vagy akár halott bajtársaik temetésére vonulnak ki.

A foglyok és a lakosság elkülönítésének szükségességéből következik, hogy előbbiek nem dolgozhattak honi művészek, iparosok és mások számára. Az egész-ségügy vonatkozásában Wallis kitért rá, hogy a kazamatákban, illetve kaszárnyákban megbetegedett foglyok azonnali elkülönítésükön túl, gyógyulásuk elősegítésére rendes fekvőhelyeikre ágyneműt is kapjanak.^[306]

A Haditanács december 15-én utalva arra, hogy bár a beérkező foglyok, kiváltképpen a tisztek poggyászait a határokon eddig is megfelelően átvizsgálták, La Gardiole ezredes esetét említve, a tiltott könyvek elkobzásának szükségességét emelte ki. A lovait is megtartani szándékozó ezredes kofferében Ebersdorfban, a fehérnemű közt több elrejtett könyvet találtak. A csomagok tüzetes átvizsgálása ezért a jövőben is fontos, sőt, a már rendeltetési helyeikre érkezett tiszteknél ezt pótlólag meg kell ejteni. Ezt egy kioktatott, megbízható tiszt a tulajdonos jelenlétében végezze el. A tiltott, vagy gyanús könyveket emeljék ki, írják össze, s további rendelkezésig őrizzék meg. Barco december 28-án hirdette ki a parancsot.^[307]

Wallis december 23-án további irányelvekkel bővítette biztonsági intézkedéseit. Amellett, hogy a fogoly altisztek és közlegények mozgásszabadságát már korábban az elkerülhetetlen tevékenységek mértékére szorították, ezt a tisztek esetében is igyekeztek az elviselhetőség határáig mérsékelni. Ezentúl, hogy érintkezésüket a lakossággal megakadályozzák, a tisztek sem távozhattak szálláshelyeik falain kívülre, csupán a folyosókon és az udvarokon levegőzhettek. Megtiltották azt is, hogy a polgárok közül bárki hozzájuk menjen. Mivel az őrség tisztjei egyéb szolgálataik miatt amúgy is elfoglaltak, állítsanak nyugalmazott, de szolgálatképes, megbízható tiszteket a foglyok mellé, megfelelő gyalogsági békedíjazással. A honi tisztek, amennyiben a francia tisztek között rendkívüli viszonyokra, titkos megbeszélésekre avagy megállapodásokra jönnek rá, tegyenek jelentést az érintett főhadparancsnoknak, majd a vétkeseket különítsék el. Az intézkedések szükségességét Wallis megjegyzése szerint az aggasztó szlavóniai példa is igazolta.

Ugyancsak az eszéki esetre utalva, a főhadparancsnokságoknak szigorúan figyelmeztetniük kellett az ismert kereskedőket és pénzváltókat, illetve számításba jöhető magánszemélyeket a levéltovábbítások tilalmára. Amennyiben ilyen levelek, vagy bármely iromány hozzájuk kerülnének, azonnal küldjék meg azokat az érintett főhadparancsnoknak.

Bár a fogoly tisztek oldalfegyvereiket megtarthatták, poggyászaikat alaposan át kellett vizsgálni, nehogy pisztolyok, zsebpisztolyok, tőrök, tőrös botok, vagy más titkos fegyverek maradjanak náluk. Ezeket helyezzék letétbe, s csak távozásukkor adják vissza. Amennyiben valamelyik tiszt visszaél kardviselési szabadságával, meg kell ragadni az alkalmat, hogy az oldalfegyvert a többitől is elvegyék, s zár alá helyezzék. Buda 1793. december 27-én hirdette ki a rendelkezést.^[308]

Az 1793-94. évek fordulóján - bár jóval kisebb ütemben - szünet nélkül folyt a hadifoglyok rendeltetési helyeikre irányítása. A Haditanács 1793. december 26-án utalt a Magyar Királyi Udvari Kancellária rosszallására, miszerint a foglyokat kerülő úton továbbítják Pest felé Pozsony, Nyitra, Komárom, Esztergom, Hont, Nógrád és Pest vármegyéken keresztül. Javaslata szerint a szállítmányokat a köpcsényi beléptetés után Moson megyéből az imént említett vármegyéken keresztül az egyenes úton kellene vonultatni.^[309]

Barco 1794. január 4-én terjedelmes, önigazoló jelentésben részletezte az eddig követett gyakorlatot. Közölte, hogy az ország belsejébe indított legutóbbi transzportok zöme részben vízen, részben szárazföldön, elsősorban Szlavónia felé vette útját. Ezért érkeztek a szárazföldi menetek a felsorolt megyéken keresztül, de a budai oldalon. Mivel a további csoportokat Temesvárra, Aradra, Nagyváradra, Erdélybe és az Újépületbe szánják, ismét a Kancellária által preferált útirányt veszik igénybe. Mivel a szerfölött változékony évszak Pest és Buda között az átjárást bizonytalanná teszi, ez is amellett szól, hogy a szállítmányokat ne Köpcsényen keresztül a budai oldalon, hanem Bécstől a Morvamezőn (Marchfeld) és Pozsonyon át, Cseklész és Érsekújvár érintésével a pesti oldalon továbbítsák, mellőzve a bizonytalan vízi szállítást. A szükségletektől függően mégsem lehet kizárni a két part váltott használatát, hogy a beszállásolások terhét megosszák a budai postaút mellett fekvő, valamint a túloldali helységek között. Barco mindenesetre sértetten utasította vissza a vádakat azzal, hogy minden tőlük telhetőt megtettek."^[310]

Kifejtette, hogy sok múlik a megyei hatóságok hozzáállásán is, hogy a meneteket a legrövidebb, a legjobb utakra tereljék, biztosítsák a szállást, az élelmezési és elkülönítési lehetőségeket. Dolguk így egyszerűsödne, mert a menetben 3-400 fős szállítmányokat a két parton lévő nagyobb helységekben könnyebb elhelyezni, mint a többnyire ezer főt meghaladó vízi transzportokat. Katonai részről az jelent gondot, hogy a pesti oldalon Pozsony és Pest között egyetlen átvonulás alá eső helységben sem állomásozik katonaság, így a kíséretváltás igen nehéz. A budai részen csak Győrben áll rendelkezésre egy 100 fős Czartoryski-osztag, de remondákkal és egyéb lovassági szolgálatokkal is foglalkoznia kell. Ezért szükséges az állomáshelyek létrehozása. Az új elképzelésekről Kinsky is tájékoztatást kapott.^[311]

Kalliwoda, pesti hadbiztos ugyancsak január 4-én értesítette a budai Főhadparancsnokságot a Szlavóniába szánt transzportok utolsó csoportjának elindításáról. A menetterv tanúsága szerint Zapf, Czartoryski (27.) vértesezredbeli alhadnagy 22 lovas és 24 gyalogos katonával 354 közfoglyot kísért a budai oldalon Eszékre. Egy másik, 191 fős, szintén közfoglyokból álló csoport Zech, Württemberg (38.) dragonyos ezredbeli alhadnagy, 11 lovas és 20 gyalogos fedezete alatt a pesti oldalon indult Temesvár felé.^[312]

Barco december 6-án értesítette Bécset, utalva arra, hogy a még Szlavóniába szánt 2250 fős keretet ezzel a 354 emberrel túllépnék ugyan, de számolni kell az elhullásokkal is. Wallis a Temesvárra irányított másik menet indítása mellett arról is értesült, hogy a transzportokkal mindkét helyszínre bizonyos mennyiségű komplett francia egyenruhát küldtek. A vezénylő tábornok a Haditanács január 2-i leiratára hivatkozva közölte azt is, hogy az Újépületbe szánt tiszteket a Helytartótanáccsal egyetértésben rövidesen elhelyezik. Az ezen felüli létszám csak Nagyváradra kerülhet, mivel ott adottak a feltételek. Soro és Geneyne ugyanekkor vehették Buda tudósítását.^[313]

A hadifoglyok veszteségeinek nyilvántartását Wallis január 9-én rendelte el. Buda január 15-i válaszában biztosította arról, hogy a beteg és elhalt franciák összeírására a pozsonyi és pesti hadbiztosságok utasítást kaptak, s ennek eredményét felterjesztik. Az adatfelvételt a menetoszlopok beérkezése után azonnal megteszik. Tájékoztatásul közölte, hogy katonai kórház Pozsony és Pest között csak Győrben van, ahol a Czartoryski (27.) vértesezred pótlovazási, és az Erdődy (11.) huszárezred toborzóparancsnoksága található. Ezért lehetetlen a súlyos betegek hátrahagyása, - ápolásukra az átvonulás alá eső terület lakosságát sem kötelezhetik -, hanem Budáig kell őket hozni.^[314]

Pozsony gondjai ezzel nem csökkentek, amit alátámasztott a Helytartótanács jegyzéke, melyben még 1793. december 31-én ismertette a városi tanács ismételt kérését az egészséges foglyok máshová helyezéséről, s a betegek szeparációjának szükségességéről. Szerelem tábornok ugyanis annak ellenére, hogy a legutóbb befutott transzport 260 tagjából 152 főt kellett a pozsonyi Lazarethben elhelyezni, szigorú parancsra hivatkozva ragaszkodott ahhoz, hogy január folyamán 1000 fogoly nyerjen szállást a Vízi kaszárnyában.^[315]

A General Commando január 8-i válaszában nem tágított korábbi elképzelésétől, mely szerint 1000 foglyot Pozsonyban, 500-at Lipótváron kellett elhelyezni. A pozsonyi dandár feladata maradt a beteg foglyok és bajtársaik, valamint az egészséges franciák és a lakosság biztonságos elkülönítése. Elismerte, hogy a megnyugtató megoldás csak az lenne, ha a jó idő beköszöntével esetleg más, még felkutatandó helyre szállíthatnák őket. Pozsony mentesítési kérelmét Barco a Haditanács részére is továbbította.^[316]

Némi reményt Pozsony részleges tehermentesítésére a Magyar Királyi Udvari Kamara számára 1793. december 31-én kiadott uralkodói rendelet jelentett az Újépület tárgyában.^[317] A Kamara részéről a leiratra báró Orczy László január 8-án adott kedvező tájékoztatást a budai Főhadparancsnokságnak.^[318]

Barco január 13-án nyugtázta a megkeresést, ajánlva, hogy Heppe építési igazgatóval, Diettrich Gyulai (32.) gyalogezredbeli alezredessel és a pesti tábori hadbiztossággal együttműködve a Kamara teremtse meg a 400 tiszt, valamint a markotányos és az őrszemélyzet elhelyezésének feltételeit annak ellenére, hogy azok egyelőre csak 200 fő számára voltak adottak.^[319]

A Helytartótanács, miután a Kancellária január 7-én Bécsből már értesítette,^[320] január 10-én erősítette meg Bécs felé az Újépületre vonatkozó terveit, tudatva, hogy kész együttműködni a kamarával és az építési igazgatósággal.^[321]

Az ügy állásáról a pesti dandár és Wallis is tájékoztatást kaptak. Utóbbi számára a francia tisztek elhelyezése sürgős volt, mivel január 15-én, miután a Magyar Királyi Udvari Kancellária hivatalosan is tájékoztatta az Újépület ügyében tett lépésekről, az erre vonatkozó tervek summázása után (a Nagyváradra szánt 400 tiszt Pestre irányítása, valamint 50 tiszt Szegedre vitele), az Újépület mielőbbi használatba vétele mellett új helyszínek felkutatását szorgalmazta.^[322]

Barco január 22-én részletesen beszámolt eddigi intézkedéseiről. Biztosította Wallist, hogy az Újépületben szükséges helyreállítási és berendezési munkálatokat az érintett szerveknél (Kamara, Helytartótanács, mérnökigazgatóság, ellátóhivatal, pesti tábori hadbiztosság) megsürgette. A férőhelyeket a pesti tábori kórházból hozott egészséges tisztekkel töltenék fel. A többi helyszínről szólva tudatta, hogy a Pozsony és Lipótvár 1500 fős kontingensét meghaladó közfogolylétszámot, az utánuk érkező mintegy 1500 embert, Temesvárra és Nagyszebenbe szállíthatnák. Felvetette, hogy a kiscelli kaszárnyába 3-400 tisztet hozhatnának, mivel viszonylag közel fekszik az Újépülethez, de a Duna elválasztja őket, s mindkettő jól zárható épület. Kassán és Győrben, két hasonló kaszárnyában, 100-100 tisztet lehetne elhelyezni.

Az Újépületben őrzendő tisztek kommendálására Barco Nunez, nyugalmazott címzetes őrnagy személyében talált megfelelő embert. Nevezett francia és egyéb nyelveken is beszélt, s jó tulajdonságai alkalmassá tették a feladatra. Javasolta, hogy díjazása a békében érvényes német gyalogsági őrnagyi rangnak megfelelő legyen, ingyen kvártéllyal.^[323]

Ugyancsak január 15-én Kinsky is megkereste Barcót, tájékoztatva a várható transzportok ütemezésének és szállításának módjáról. Mivel a hajózás beindulásáig nagy létszámú oszlopokra nem számítanak, a német földről érkezett lábadozó foglyok kisebb csoportjait menetben indítják el a Morvamezőn keresztül. Az Ebersdorfban felgyógyult franciákat a jobb parton irányítják Köpcsény felé, mert csak Pozsonynál kelhetnek át a Duna bal partjára. Egy 106 fős kontingens január 12-én indult, s követi egy 60 fős menet is. Remélte, hogy ezzel megfelel Buda január 4-én kifejtett elképzeléseinek, a bal part előnyben részesítéséről.^[324]

Az Újépületben folyó berendezési munkálatokról Diettrich alezredes és Kalliwoda pesti hadbiztos tettek részletes jelentést még január 20-án, ám Barco egyelőre nem tájékoztatta a Haditanácsot. A jelentés ugyanis világossá tette, hogy az erőfeszítések ellenére egyelőre csak 200 tiszt férőhelye biztosított. Külön szobát kellett biztosítani egy fogoly tábornoknak, egy ezredesnek (La Gardiole-ról van szó) és a fiának, valamint néhány alezredesnek. Mivel az ágyak egyszemélyesek, s a fogoly tisztek közt házasok is voltak, felsőbb engedélyre vártak, hogy igényelhetnének-e az ellátóhivataltól kettős fekvőhelyeket, avagy a hölgyek külön ágyon aludjanak. Az magától értetődik, hogy a tisztek minden szükségletükért (fa, világítás stb.) fizetni kötelesek. Engedélyt kértek arra is, hogy szolgálatukra rendelhessenek szobánként egy-két fogoly legényt. A helyiségekben néhány ablak javításra szorul. Ami az alkalmazottakat illeti, felsőbb döntéstől függ, hogy feltétlenül szükségesek, avagy a több férőhely érdekében kiköltöztetésük elengedhetetlen. Érdeklődtek afelől is, mikor érkezik a tisztek felügyeletével megbízott Nunez őrnagy.^[325]

A Főhadparancsnokság január 22-én kereste meg a Magyar Királyi Udvari Kamarát, s felsőbb érdekekre hivatkozva a 400 francia tiszt minden áron történő elhelyezését szorgalmazta. A pesti tábori hadbiztosság javaslatát átvéve felvetette, hogy az Újépületben nem feltétlenül szükséges személyeket ki kellene költöztetni. Helyiségek szabadulnának fel azáltal is, ha a terményekkel rakott szobákat kiürítenék, s berendeznék. A pesti dandár utasítást kapott a szükséges intézkedések megtételére. A helyszűke arra késztette Barcót, hogy Szegedet is megkérdezze még igénybe vehető férőhelyeiről.^[326]

Kinsky még január 15-én adott tájékoztatását megelőzve, a felső rajnai hadtestparancsnokság parancsa nyomán, január 12-én Wernle, ulmi tábori hadbiztos is a korábban visszamaradt, de már szállítható, főleg tiszti foglyok rendeltetési helyeikre irányítását szorgalmazta. Híradása jelentős, hiszen az ez idő szerint még Kinsky tudomása szerint is csak csordogáló szállítmányok előtt felnyílt a zsilip. A gyengélkedő von Stregen günzburgi tábori hadbiztost helyettesítő Wernle közölte, hogy az első oszlop január 24-én kerekedik fel, s Augsburgon át, Bajorországon keresztül várhatják érkezését. A másik három oszlop négynapos időközökben követi. Az első menetoszlop mintegy 170 tisztet és 700 közembert számlál. A müncheni császári-királyi követséget és a linzi tábori hadbiztosságot felszólították a menetek vezetésére és szállásoltatására. Megjegyezte, hogy az éjszakáztatás a sváb kerületben már eddig is sok gondot okozott a francia tisztek botrányos viselkedése és beszéde miatt. Ezért a közbiztonság érdekében kívánatos lenne távoltartásuk ettől a környéktől.^[327]

Wallis a jelentés vétele után Barcónak adott tájékoztatásában január 19-én a foglyok elindításának hátterét is megvilágította. A császári csapatok rajnai visszavonulását követően a Fort Louis feladásánál fogságba esett franciákat a kedvezőtlen időjárás miatt kénytelenek voltak Württemberg tartományban teleltetni. A szárazföldi szállítás amúgy is nagyon megviselte volna a vidéket, s magukat a foglyokat is. Ezen túl a jelenlegi háborúban, a fennálló haditörvények értelmében a birodalom rendjei és kerületei kötelezettséget vállaltak arra - bizonyára humanitárius szempontokból is, a télre tekintettel -, hogy a foglyokat saját területükön helyezik el. Azonban a francia tisztek viselkedéséről befutott értesülések szükségessé tették, hogy a foglyokat négy oszlopban továbbküldjék. Ebből 2800 fő elhelyezésére Belső-Ausztria kapott parancsot, de a tiszteket, s a 2800 emberen felül eső közfoglyot Magyarországra irányítják. Ezért utána kellett nézni, hogy Nagyvárad hány tisztet fogadhat, valamint az eddig felmért helyszíneken hány közlegény férne még.^[328]

Barco sem számíthatott a szállítmányok hirtelen megindulására, de január 25-én összegezte a rendelkezésre álló férőhelyeket. Eszerint Arad 2000, a kiscelli kaszárnya 1500, Temesvár további 600, Erdély 1000, Pozsony az oda szánt 1000 főn felül még bizonyos számú közfogoly fogadására képes. Nagyváradon 450 tisztet tudnának máris fogadni, de az Újépület 400 fős kvótája, a Kamara és a Helytartótanács többszöri sürgetése ellenére még bizonytalan. Véleményt kért arról is, ha Pozsony nem képes 1000 főnél többet elhelyezni, hogy a felesleget Aradra, Temesvárra, illetve Erdélybe irányítsák. Kiscell nem jöhetett számításba, mert a helyőrség egy részét itt kellett bekvártélyozni. Ezzel Magyarország és a három tartomány kerete teljesen kimerült.^[329] A Helytartótanács január 24-én kelt megkeresésére azonban a Főhadparancsnokság január 29-én kiadhatta az utasítást a pesti dandárnak az Újépület 400 francia tiszttel történő megszállatására, Heppe építési igazgató asszisztenciájával.^[330]

Az 1794-es "vidéki" helyzetjelentések sorát Riech százados nyitotta meg január 5-én Szegedről. Az előzményekhez tartozik, hogy Buda amellett, hogy január 3-án értesítette a francia tisztek feletti további főfelügyelettel megbízott Zirkel őrnagy érkezéséről, elégedetten addigi dolgos és pontos működésével, meghagyta számára a foglyok levelezési, ellátási és pénzügyeinek gondozását. Egyben utasította, hogy gondoskodjon az őrnagy szállásáról, lovának takarmányozásáról.^[331]

Riech jelentése szerint a várostól különálló várban a foglyokon és az őrségen kívül csak két fogadós, egy-egy cipész és asztalos, valamint egy zsidó lakott, akik nem győzték a tisztek igényeit. Mivel a franciák a várból nem léphettek ki, s a lakosságot is eltiltották tőlük, némi enyhítést kért. Indítványa szerint a tiszteket kettesével-hármasával, egy kísérővel alkalmanként ki lehetne engedni a városba, hogy beszerezhessék szükségleteiket. A törzstiszteket akár kísérő nélkül, igazoló kártya (Karten Billiet) rendszeresítésével is kibocsáthatnák ügyeik intézésére. Szükség lenne egy nyugalmazott tisztre, aki segítene a foglyok körüli teendőknél, s egyben megfigyelés alatt tartaná őket. Rendelkezésére állnának a megbízható parancsőrtisztek, akik a francia tisztek esetleges városbéli titkos összejöveteleit akadályoznák meg. Buda január 11-i egyértelműen elutasító válasza semmi kivételt nem engedett.^[332]

A már igénybevett helyszínek közül január 10-én a lipótvári rokkantház-fiók jelentkezett tudósításával. Strack ezredes és Piroth tábori hadbiztos jelentette Nagyszombatból, hogy a Lipótvárra felvett 456 közfogolyból 1793. december 31-től 1794. január 8-ig 107 fő halt meg. Az életben lévő 349 ember többsége beteg. A foglyok fizetése körül kialakult félreértések orvoslására is útbaigazítást kértek a Főhadparancsnokságtól, mivel 7 altiszt mindeddig csak közlegényi zsoldot húzott. Egy másik személy, Lebrun gránátos őrmester özvegye, a 27 éves Marianne Fleurimond ellátására is utasítást vártak. Mivel a foglyok nagy része teljesen lerongyolódott, kérték, hogy a szükséges ruhadarabokat utaltassák ki a budai ruházati bizottmánytól. A továbbiakban más személyzeti, egészségügyi és eszközgondokról is beszámoltak. Mellékelten a török foglyok őrzésében tapasztalatokat szerzett Simon Heismann alszázados alatt Lipótváron szolgáló, összesen 178 fős őrszemélyzet kimutatását is megküldték, alátámasztva a Pozsonyba küldött rokkant-osztag és a két sebész visszahívására szóló igényüket.^[333]

Buda január 22-én igazította el a nagyszombatiakat. A fizetési problémák megoldásához vessék össze a Pozsony rendelkezésére bocsátott eredeti létszámkimutatásokat a Lipótváron felvett listával, s ahol az alakulat és rangmegjelölés hiányzik, pótolják. Az özvegynek mint örökösnek, bocsássák rendelkezésére férje hagyatékát. A ruházati igényeket jelezték az óbudai bizottmánynak. Az egyéb ügyekben a takarékossági elvek hangsúlyozásával az élvezhetetlen komiszkenyér (Komißbrod) helyett engedélyezték a 2 krajcáros napi kenyérpénzt, bár a porció szerintük többet ért. A rokkantosztag és a kirurgusok visszarendelésének lehetőségéről megkérdezték a pozsonyi Ferdinánd-zászlóalj parancsnokságát. Helyet adtak Strackék azon kérésének, hogy a Lipótváron adódó fogolyfogyatékot nem egészítik ki 400 fölé, így csak 50 főt küldenek Pozsonyból. Az őrség vezetését ellátó Heismann alszázados illetményének századosi rendfokozat szerinti megállapítására vonatkozó kérelmet is továbbították.^[334]

A fizetési ügyek rendezésére utal, hogy Strack ezredes február 8-i jelentése szerint a pozsonyi főhadbiztosság átadta a hiányzó nyilvántartási adatokat. Ahol lehetett, utólag feltüntették az illetmények folyósításához szükséges alakulatokat és rendfokozatokat, de 40 ember esetében, akik ráadásul Lipótvárra érkezésük után rövidesen meghaltak, ez nem sikerült. Barco február 15-én terjesztette fel a javított fizetési és állomány-kimutatást.^[335]

A budai Főhadparancsnokság közvetlen látóterébe eső elhelyezési pontok közül január 7-ről Diettrich alezredesnek, a pesti tábori kórházra vonatkozó jelentése futott be. A létszámadatok szerint január 6-án 207 tiszt volt a kórházban, közülük csupán 45 egészséges. Őrmestertől lefelé 486 fő található, mindössze 50 ember egészséges. A foglyok létszáma így 693 volt. Január 7-ére ez annyiban változott, hogy a beteg közemberek közül 15-en meghaltak, ezzel az összlétszám 678-ra fogyott. Beteget jelentett Delombre százados, a párizsi 7. zászlóaljtól. A létszámadatok mellett Diettrich kitért egy elhunyt francia ezredes, Brauer temetésére, közölve, hogy a foglyok mellett alkalmazott szervita pap súlyosan megbetegedett.^[336]

Buda egy Pozsonyban, a foglyok mellett szolgált kapucinus barát halálhírén túl január 11-én tudatta a Haditanáccsal a szervita pap kiesését, s hogy gyors felépülésére nincs remény. Pótlásukról éppen ezért franciául értő lelkészek személyében kellene gondoskodni, de hasonló igények más helyszínekről is befuthatnak. A jelentéshez csatolták január 7-i megkeresésüket a Brauer ezredes esetét majdan követő, a fogoly tisztek számára adandó végtisztesség gyakorlatáról. Az ezredes halála előtt azt kívánta, hogy a szokásos katonai tiszteletadással temessék el. Szabályozás híján Brauert a tűzfegyverek nélkül felvonult - ezért a háromszoros össztűz is elmaradt -, pesti helyőrség képviselőinek jelenlétében helyezték nyugalomra.^[337]

A Haditanács az érzelmi megfontolásokat félretéve, a foglyok lakosságtól való elkülönítésének követelményére hivatkozva január 15-i parancsában megtiltott minden ceremóniát. Az elhunyt fogoly tábornokokat, törzs- és főtiszteket a továbbiakban teljes csendben, s nem saját katonasággal, hanem civil halottvivőkkel kell sírba tétetni, mivel a nyilvános katonai tiszteletadás komoly benyomást keltene a nép körében. Buda január 22-én hirdette ki az összes, francia tisztet tartó helyszínnek a rendelkezést.^[338]

Mivel a felterjesztett jelentésekben a foglyok mellett különféle, leginkább halálozási ügyekben azok családtagjai is szerepelhettek, január 24-én Wallis a császár erre vonatkozó rendelkezését tette közzé. Mivel az elhalt foglyok özvegyei, amennyiben ellátásuk nem kerül túl sokba, egyelőre helyben maradhatnak, szükséges az ő és egyéb hozzátartozók számbavétele. Az özvegyeken kívül össze kell írni a nős közemberek és altisztek kíséretében lévő feleségeket, gyermekeik számát, nemét, életkorát. Buda január 27-én ezt kiterjesztette a tábornokokra, törzs- és főtisztekre is, egy mintát mellékelve.^[339]

Barco, még január 22-én Szegedhez intézett kérdésére a tisztek ügyében, Riech százados január 25-én nem szolgálhatott megnyugtató válasszal. Szeged minden kényelmi szempont kizárásával az ott lévő 249 tiszt mellé csupán 11-et vehetett át, mert a korábban elfogadott 260 fős számot nem léphette túl. Buda február 1-jén elrendelte, hogy a Temesvárra irányított közlegény-szállítmányhoz csak 11 fogoly tisztet csatoljanak, s őket Szegeden adják le.^[340]

Barco aznap lépett egy Szegedet és Munkácsot egyaránt érintő aggályos ügyben is. A posta Munkácsról, francia tisztektől 3 lepecsételt levelet továbbított a Főhadparancsnokságnak, ahogy azt a korábbi rendelkezések előírták. Kiderült, Munkácson nem az összes tiszt lakik a várban, hanem egy részük lenn, a faluban. Néhányuk, amikor csak akar, kísérővel fel-le járhat a vár és a falu között, illetve a helységben szabadon sétálhat. Mivel ez teljes mértékben ellenkezik a fennálló paranccsal, mely szerint a tisztek nem mozdulhatnak ki körleteikből, számadásra kötelezték Munkácsot.

Egy másik levélből kitűnt, hogy D'Arjot, Szegeden élő százados a Munkácsra szállított La Salinière alezredes holmijait Pestről magával vitte. Utóbbi kérte, hogy D'Arjot a poggyászban lévő könyveket, kéziratos térképeket és tervrajzokat, valamint egy újság bekötött példányait küldje el neki. Barco ezért meghagyta, hogy a szegedi kapitánynál lévő holmikat, ha ez még nem történt volna meg, tüzetesen vizsgálják át, de a bekötött újságpéldányokat mindenképpen tartsák vissza, s jegyzékbe vétel után a tiltott könyvekkel együtt juttassák el Budára.^[341]

Az Újépület ügye ha nem is a kívánt mértékben, kimozdulni látszott a holtpontról. Diettrich és Kalliwoda január 28-án jelentették, hogy az építmény kiépített négyszögében (Quarre) lakó, de nélkülözhetetlen építésianyag-számvivőt, valamint két felügyelőt a többi személyzettel együtt február 15-ig leköltöztetik a földszintre. Ezáltal 80 fogoly tiszt számára szabadul fel hely, s így már 280 fő férne. Természetesen a 400 tiszt mielőbbi elhelyezését tartják szem előtt, de ehhez a Vác irányában álló - második tömböt be kell fejezni. Az 1. emeleten csak vakolni kell, a másodikon már a nádazással végeznek. Itt egy különálló szárnyban, a két emeleten az őrséggel és az inspekciós tiszttel együtt 180 fogoly tiszt számára lesz hely. A földszint a vasrácsok hiányában erre a célra alkalmatlan, a harmadik emeleten a födém még csak deszkázva van. Heppe építési igazgató a Kamara nevében úgy nyilatkozott, hogy az említett négyszög teljes kiépítése, hacsak legfelsőbb rendelkezés nyomán nem emelik a költségkeretet, három hónapnál előbb nem várható.^[342]

A Főhadparancsnokság február 1-jén adta tovább értesüléseit Wallisnak, összegezve a tisztek elhelyezésének lehetőségeit. Az Újépületben 280, Nagyváradon 450, összesen 730 tiszt fölé kerülhet fedél. További igények esetén, amennyiben Kassára 100 tiszt kerülne, s beszámítanák a pesti tábori kórházban lévő 198 főt is, újabb 632 (sic!) franciát helyezhetnének el. Munkács 100 tiszttel betelt, s Szeged 260 fős kvótája is kimerül, mihelyt a már tárgyalt 11 tiszt megérkezik. Aradra 2000 közfogoly helyett nem tanácsos 50 tisztet telepíteni, mert ezzel felborulna a nagyjából kialakított rend, hiszen a helyreállítások befejeződtek, a tűzifára szerződést kötöttek, s az odarendelt őrség egy része is feleslegessé válna. A kiscelli kaszárnya, mivel a helyőrség számára másutt nem találtak kvártélyt, egyelőre kiesett a fogoly tisztek fogadása alól. Barco arra az esetre, ha az Újépület teljes kihasználása nem menne, megkérdezte az érintett civil hatóságokat egy kassai és győri felmérésen túl Mártonhegy (Martinsberg) (Szt. Márton hegye, később Pannonhalma) lehetőségeiről.^[343]

Kalliwoda a Főhadparancsnokság január 15-én kelt utasítására, amely a Haditanács 9-én kelt leirata nyomán adatott ki, január 28-án terjesztette fel kimutatását, amely nagyrészt megegyezik december 27-i jegyzékével, de újabb szempontokat is figyelembe vesz. Buda 1794. február 1-jén terjesztette fel Wallishoz az összesítést.^[344] Eszerint 1793. szeptember (sic!) 17-én Matskásy alhadnagy a Gyulai (32.) gyalogezred 3. (tábori) zászlóaljából, 12 fogoly fő- valamint 263 altisztet és közlegényt kísért Pestre. 11 főtisztet Szegedre, egyet Munkácsra, a közembereket Eszékre vitték tovább. 1793. december 3-án Herrlich százados a De Vins (37.) gyalogezred ezredesi zászlóaljától, Pestre kísért 59 főtisztet és 653 közfoglyot. 59 tiszt Szegedre, 1 Munkácsra került, 628 közembert Eszékre vittek. A visszamaradt 7 főtisztből és 25 közlegényből 1 tiszt, valamint az összes közkatona meghalt. 1793. december 5-én Grau (Graw) főhadnagy a Sztáray (33.) gyalogezred pótzászlóaljától, 57 tisztet és 685 közkatonát hozott, akik közül 34 tiszt Szegedre, 5 tiszt és egy közkatona (La Salinière tisztiszolgája) Munkácsra, 379 közfogoly Temesvárra került. 18 tiszt és 305 katona maradt hátra, akik közül 6, illetve 180 hunyt el. 1793. december 7-én Güllich alszázados ugyancsak a Sztáray (33.) gyalogezred 4. zászlóaljától, kísért 66 tisztet és 225 közlegényt, közülük 44 tiszt Szegedre, 3 Munkácsra került. Temesvárra ment 182 közfogoly. Visszamaradt 19 tiszt és 43 legény, 7, illetve 23 halt meg. 1793. december 20-án Basins százados a Gyulai (32.) gyalogezred 3. (tábori) zászlóaljától, 22 tisztet és 1045 közfoglyot hozott. 12 tiszt került Szegedre, 1 Munkácsra. A közlegényeket Eszékre vitték. Pesten 9 tiszt maradt hátra. 1793. december 23-án jött Kölbel főhadnagy a Ferdinánd főherceg (2.) gyalogezred pótzászlóaljától, 241 tisztből és 76 legényből álló szállítmánya. 29 tiszt Szegedre, 89 Munkácsra ment. 31 közkatonát vittek Temesvárra. Pesten 123 tiszt és 45 legény maradt, meghalt 11, illetve 20 fő. 1793. december 24-én Musson (Massio) alhadnagy szintén a ferdinándoktól, 2 tisztet és 324 közkatonát hozott Pestre. őket is a pesti tábori kórházban vizsgálták meg, s osztották el. 117 közembert irányítottak Temesvárra, míg a 2 tiszt és 207 közfogoly maradt helyben. Január 18-ig az egyik tiszt, s 66 legény meghalt. 1793. december 31-én Mayer százados a Ferdinánd (2.) gyalogezred 4. zászlóaljától, 29 tiszttel és 371 közlegénnyel érkezett. 244 főt Eszékre vittek, míg a tisztek és 127 közkatona Pesten maradt. Utóbbiak közül 40 halt el. Végül 1794. január 1-jén Koronás, Ferdinánd (2.) gyalogezredbeli főhadnagy hozott 18 tisztet és 203 közfoglyot. 113-at Eszékre irányítottak, míg a tiszteken kívül Pesten maradt 90 közfogoly. Január 18-ig az egyik tiszt, s 46 közkatona halt meg.

Összegezve, a pesti tábori kórházon ez időben 506 tiszti és 3845 közfogoly ment át. Szegedre 181, Munkácsra 100 tisztet és egy tisztiszolgát vittek tovább, míg Eszékre 2293, Temesvárra 709 közlegényt irányítottak, összesen 281 tiszti és 3003 közfoglyot. Az akkor Pesten maradt 225 tiszt és 842 legény közül 27, illetve 400 fő halt meg, tehát az itt éltek száma a január 21-i állapot szerint 198, illetve 442, összesen 640 személy.

Buda ugyancsak január 15-én kelt utasítására Milhartitz január 30-i összesítése Pozsonyból futott be az oda érkezett szállítmányokról. Ennek ismeretében már pontos képet kaphatunk a korábban egyenként tárgyalt transzportok összetételéről és létszámáról.^[345]

Az első oszlop 1. része, amely 696 közfogolyból állt, 1793. szeptember 10-én futott be Dévénybe, majd 11-én indult Buda felé. Ugyanezen oszlop 2. fele szeptember 15-én érte el Dévényt, s 112 tisztből és 257 közfogolyból álló tömege másnap indult Budára. A második oszlop, mely csupán 23 közembert számlált, szeptember 18-án ért Pozsonyba, s 19-én távozott. A harmadik oszlop, mely 12 főtisztből és 288 közlegényből állt, november 5-én érte el Pozsonyt, s 7-én ment tovább. Közülük 1 egészséges főtiszt, valamint 6 beteg főtiszt és 21 beteg közfogoly maradt vissza. Kórházon kívül 3 közember, a kórházban 4 tiszt és 17 katona halt meg. A jelentéstétel idején 2 tiszt és 4 közfogoly betegeskedett Pozsonyban. A negyedik oszlop 1. és 2. része, mely összesen 58 tisztből és 769 közlegényből állt, november 17-én és 21-én érkezett, s 26-án indult tovább. Betegen 23 tiszt és 13 legény maradt vissza, kórházon kívül 47 közember, kórházban 12 tiszt és 10 közfogoly halt meg. Pozsonyban tartózkodik 11 tiszt és 3 legény. Az ötödik oszlop 61 tiszttel és 1020 legénnyel november 21-én érkezett, s 27-én ment tovább. 44 közkatona maradt, kórházon kívül 85, kórházban 39 hunyt el. Öt túlélő beteg van a helységben. A hatodik, 67 tisztet és 279 legényt számláló oszlop november 26-án ért Dévénybe, s december 8-án indult Budára. A 16 beteg közfogoly fele meghalt a többiek még a kórházban vannak. A hetedik menetoszlop, mely 39 tisztből és 1555 közkatonából állt, december 3-án futott be, s december 8-án indult tovább. 3 tiszt és 7 közember került kórházba, akik Pozsonyban vannak, de korábban már 1 tiszt és 70 közfogoly meghalt. A nyolcadik menet 287 tiszttel és 95 legénnyel december 10-én ért Köpcsénybe, s 12-én távozott. Két beteg és két egészséges tisztet hagytak hátra, akik a jelentéstételkor is Pozsonyban éltek. A kilencedik csoport 2 tisztje és 370 legénye december 11-én ért Gátára, s veszteség nélkül ment tovább 13-án. A tizedik oszlop 30 tiszttel és 440 katonával december 18-án érte el Köpcsényt, s szintén hiánytalanul, 20-án távozott. A tizenegyedik menetoszlop, amely 18 tisztet és 300 embert számlált, december 20-án Köpcsénybe ért, s teljes létszámban december 22-én tovább indult. A tizenkettedik csoport 3 tiszttel és 245 közlegénnyel december 24-én futott be Dévénybe, utóbbiakat 27-én irányították Lipótvárra. Három egészséges tiszt és öt beteg közfogoly maradt vissza, de utóbbiak a kórházban meghaltak. A tizenharmadik oszlop december 26-án érte Dévényt, s közemberei 28-án szintén Lipótvár felé indultak. Hét egészséges tiszt, s utóbb a kórházban elhalt 10 közkatona maradt Pozsonyban. Végül 1794. január 13-án egy 7 tisztből és 113 közkatonából álló - oszlop érkezett Pozsonyba, akik közül 7 egészséges tiszt és 41 közember maradt, 15 beteg közkatona pedig a kórházban meghalt. (Itt nem tüntették fel úticéljukat.)

Összességében 708 tisztet és 6702 altisztet, illetve közkatonát vett számba a pozsonyi főhadbiztosság, közülük kórházon kívül, illetve ápolás közben 17 tiszt és 309 közember halt meg. A felmérés idején 66 beteg és 45 egészséges fogoly tartózkodott ott, 43 tiszt és 68 legény.

Wallis az ügy fontosságára tekintettel, január 28-án ismételten sürgette a megszakított áttelelés után a württembergi és elő-ausztriai területekről útnak indított fogolytömegek fogadására teendő intézkedéseket. Első oszlopuk 170 tisztjének elhelyezéséről mindenképpen magyar területen kellett gondoskodni, s ehhez járult még a belső-ausztriai tartományok által vállalt 2800 közfoglyon felüli rész is. Barcóra bízta, hogy akár Nagyváradon, akár Aradon, vagy másutt biztosít a tisztek számára helyet, gondoskodjon a megfelelő biztonsági feltételekről. Várta Buda értesítését a kassai, győri, esetleg komáromi és mártonhegyi lehetőségekről is.

Az Újépületben alkalmazandó Nunez címzetes őrnagy ellen nem volt kifogása, de a szabályok szerint neki csak századosi békeilletmény járt. Lemondására, betegségére, túlterheltségére vagy egyéb akadályoztatására számítva gondoskodni kellett egy másik képzett személy felvételéről is.^[346]

Az igények ismeretében Barco február 5-én megkerestette a kassai főhadbiztosságot 100 francia tisztnek az ottani kaszárnyában történő elhelyezése ügyében. Ugyanezt tette a Gyulai (32.) gyalogezred 3. zászlóalja esetében 200 tiszt győri fedél alá juttatása, valamint Komárom és Mártonhegy vonatkozásában. Nunezt elveszíteni nem akarván, közölte, hogy számára a századosi, de német békeilletmény jár. Emellett azt ajánlotta, hogy Weinert, Gyulai ezredbeli nyugállományú számvivőtisztet vegye segítségül maga mellé.^[347]

Diettrich és Kalliwoda ez ügyben február 5-én közölte, hogy 4-én a pesti tábori kórházból átvittek az Újépületbe 79 francia tisztet és 4 asszonyt, akiket a 2. emeleten 14 szobában szállásoltak el, szobánként egy-egy közfogoly szolgával. Nunez őrnagy, aki átvette őket, Weinert számvevő mellé, aki főhadnagyi illetményt húz, 4-6 altisztet is igényelne a nagyszombati invalidusház állományából, felügyelői szerepkörbe.^[348] A Főhadparancsnokság a költözés kezdetéről február 8-án értesítette a Helytartótanácsot, kérve, legyen segítségére az őrnagynak. A felügyelő altisztekről a pesti és budai dandároknak kellett gondoskodniuk.^[349]

A Haditanács Milhartitz főhadbiztos összesítése nyomán, értesülve Pozsony kihasználatlanságáról, már február 1-jén bejelentette igényét a szabad helyekre.^[350] Az ismét meginduló transzportokra hivatkozva, Wallis tovább sürgette új magyarországi helyszínek felkutatását. Felvetette, hogy Temesvárra is lehetne még foglyokat szállítani, de a kiscelli kaszárnyát egyelőre hagyják üresen.

Barco ennek megfelelően február 8-i parancsában szorgalmazta Pozsony közfoglyokkal való feltöltését. Lipótvárra azonban egyet sem küldhettek, mivel a parancsnok és a fősebész is meghalt, s többen megbetegedtek. A pozsonyi főhadbiztosságnak ezentúl tizennégy naponként állományjelentést kellett tennie. Meghagyták azt is, ha a beérkezőkből több tiszt összegyűlne, azokat irányítsák tovább Buda felé. Barco felvilágosítást kért a szlavóniai és a bánsági General Commandótól is, hogy az előbbi számára megszabott 2250, illetve utóbbi részére meghatározott 1200 közfoglyon felül tudnának-e többet fogadni. Egyúttal veszteségeikről is tájékoztatást kellett adniuk.^[351]

Buda január 15-i, a veszteségek nyilvántartására tett kötelezettségvállalását Wallis január 27-én újabb utasítással bővítette. Szállítás közben előfordul, hogy a betegek olyan állapotba kerülnek, hogy már a kocsikon sem maradhatnak. Ilyenkor olyan helyre vigyék őket, ahol a lakosságtól elkülönítve ki lehet várni felépülésüket vagy halálukat. Barco ezt a parancsot kiegészítve, ugyancsak február 8-án adta tovább a pozsonyi és a pesti hadbiztosságoknak. A transzport-parancsnokok számára, bár a betegeket nem hagyhatták hátra, előállhatott kényszerítő körülmény. A budai oldalon azonban sehol másutt, mint Győrben, a pesti oldalon pedig, ahol Pest kivételével sem Szegedig, sem Aradig nem volt katonai kórház, megfelelően szeparált helyen tehették ezt meg.^[352]

Az előzményekhez tartozik Wallis január 27-én közzétett e hó 13-i tudósítása az alsó-ausztriai General Commando gyakorlatáról, mely szerint a szállíthatatlan betegeket elkülönített helyre gyűjtik össze, ahol szalmazsákokat, takarókat, vászonkendőket és élelmet bocsátanak rendelkezésükre. A melléjük adott sebészek, ápolók és felügyelő arra törekszenek, hogy mielőbb továbbküldhessék őket.^[353]

A sürgős intézkedésekre azért is szükség volt, mert Buda a szlavóniai General Commandóhoz január 18-án intézett átiratában kénytelen volt Verőce vármegye panaszát is felhozni, miszerint az ottani Szarvas falu lakói a franciáktól megfertőződtek. Ezért a megye és a Helytartótanács javaslatára az eddig Eszék városban használt kórház helyett a Duna másik partján lévő ún. koronavédműbe (Kronenwerk, Hornwerk) kellene áthelyezni a beteg foglyokat.^[354] A Helytartótanács már előző év december 23-án felpanaszolta a szarvasi eseményt, ami nem volt elszigetelt jelenség. A budai Főhadparancsnokság ezzel kapcsolatos január 18-i megkeresésére Geneyne január 29-én azzal védekezett, hogy a francia betegeket kezdettől az eszéki erőd védművében helyezték el. A szarvasi beszállásolást követő fertőzés körülményeit Rumliger eszéki törzskirurgus és Kercselics megyei orvos kivizsgálták. Ennek eredménye december 21-i jelentésük, mely szerint addig 3 személy halt meg, s további 4-5 fő súlyos beteg. Buda február 5-én vélt megnyugtató választ adni.^[355]

Egészségük érdekében a foglyok maguk is igyekeztek lazítani a fennálló szigorú tilalmak béklyóin. A Szegeden élt Vergés tábornok január 27-én tiszttársai nevében a Mészáros-ulánusoknál szolgált Zirkel őrnagyhoz fordult séták engedélyezéséért. A parancsnok a folyamodványt másnap terjesztette fel Budára. A tisztek panaszait idézve részletezte a szűk hely, s az állóvíz okozta bűz kellemetlenségeit. A Főhadparancsnokság a lehetetlen állapotokra tekintettel február 5-én engedélyezte, hogy a tisztek váltásokban a vár területén szabad levegőt szívhassanak. Felkérte a szegedi parancsnokságot, adja tudtukra, hogy franciául beszélő lelkipásztor iránti igényüket figyelembe fogják venni.^[356] Riech százados az utóbbi folyamodványt még január 14-én továbbította Budára, s ugyanekkor azt is kérte, vizsgálják felül a tisztek még előző év december 28-án elutasított kérelmét elzászi és lotaringiai közlegény betegápolók és személyzet ügyében.^[357]

Lipótvár súlyos gondjairól a Haditanács első kézből szerzett értesülést, s február 2-án a nagyszombati parancsnokság jelentésének továbbításán túl, az elhalt fősebész sürgős pótlására szólította fel Budát. Strack és Piroth január 28-i jelentéséből kiderült, hogy már 25-én tudattak Anton v. Klesztinsky lipótvári rokkantház-fiók parancsnok és Johann Weiner fősebész haláláról, de a küldemény elveszett. A beérkezett foglyok annyira gyengék voltak, hogy úgy kellett őket a kocsikról leemelni, s többet kellett helyére cipelni, mint kísérni. Vonulás közben - a távolság az első szállítmánynál Pozsony és Lipótvár között 8, a másodiknál Dévény és a célállomás között 10 magyar mérföld (1 új magyar mérföld: 8,35 km.) - az állomásokon a foglyok még lóváltás idejére sem szállhattak le a kocsikról. A franciák kora reggeltől este 9 óráig télidőben, szakadatlanul áztak, s úgy legyengültek, hogy érkezésükig egy ember meghalt, másik három az utolsókat rúgta, s még az éjjel hunyt el. Azóta a jelentéstétel napjáig 241 fő halt meg, s így képtelenség, hogy maguk a foglyok ássák meg a sírokat és temessék el a halottakat. Mivel nem akarták az összes foglyot feláldozni, a temetésnél a rokkantak és őrzőik segítettek, ennek eredményeként a parancsnok és a fősebész elvesztésén túl a tisztek és az invalidusok egy része is megbetegedett. (Kritschesius számvivő alhadnagy és 4 furir halt meg.) Strack ezredes és Piroth tábori hadbiztos sürgős segítséget kértek, mivel a többnyire amúgyis törődött, idős rokkantak nem bírták a terhelést. A fertőzésveszély igen nagy volt, néhány ember, aki a környékről erre vetődött, szintén kórságba esett. Haggenmüller törzskirurgus elrendelte, hogy a teljes legénység tízesével naponta egy meszely (0,35-0,45 l) ecetet kapjon ételébe és ivóvízébe. Az elhunyt parancsnok és fősebész helyettesítésére mielőbbi intézkedést kértek.^[358]

Nagyszombat február 1-jén külön is emlékeztette Budát január 22-i parancsára, melyben megígérte, hogy Lipótváron nem helyez el 400-nál több foglyot, tehát csak 50 főt küld. Ám a helyzet, mint az a részletes jelentésből is kitűnik, oly rossz, hogy ettől is el kellene tekinteni.^[359] Barco február 8-án hagyta meg a pozsonyi főhadbiztosságnak Lipótvár zár alá helyezését azzal, hogy az április 1-ig befutó szállítmányok ezren felüli részét azonnal irányítsák Buda felé. A változásról a Haditanács, és a pesti hadbiztosság is értesítést kapott.^[360]

Nyugtalanító hírek Munkácsról is érkeztek, ahonnan Synn február 1-jén tett jelentést. Mivel Bereg vármegyénél a beteg tisztek nagy felbolydulást okoztak, megnyugtatásul egy bizottságot küldtek ki, amely egy katonasebészből, egy francia ezredkirurgusból, valamint a megye első seborvosából állt. A tiszteket megvizsgálták, s diagnózisuk szerint a kórházban fekvők közül néhány rühességben, mások vastagbélhurutban szenvedtek, amely a hosszú út rovására írható, de súlyosan fertőző beteg egyáltalán nem volt közöttük. Synn megjegyezte, hogy a tisztek egy része ötösével-hatosával otthoni mód szerint főz, amelyhez időnként kísérővel le kell engedni őket a piacra. Itt vásárolnak ruhadarabokat is, mivel teljesen lerongyolódtak. A franciák egyébként nyugodtan és szerényen viselkednek.

Az őrnagy a január 31-i állapotot tükröző létszámkimutatást is mellékelte. Eszerint január 19-én 96 tiszt érkezett, közülük négyen, név szerint Bocard és Manton főhadnagy január 21-én, Couré százados január 25-én, Laurent százados január 27-én halt meg. Semmit nem hagytak hátra, gyógyszereiket, temetésüket stb. bajtársaik fizették. A Munkácson lévő 92 tiszt közül 69 egészséges, 23 beteg.^[361]

Wallis következő híradása az új szállítmányok közeledéséről a szokásos sürgetéssel együtt február 10-i keltezéssel futott be Budára. Továbbadta a stuttgarti kerületi kancellária kimutatását január 16-ról, az útnak indított négy menetoszlop nagyságáról és útvonaláról. A tervezet szerint az első menetoszlop 182 főből és 34 lóból álló fedezettel 170 fogoly tisztet és 720 közlegényt kísér Ulm állomás (Sistirungs Quartier) felszámolása után. A második oszlopban 700 közfoglyot kísér 158 ember és 29 ló, Weissenhorn szállásról. A harmadik menetoszlop állománya 161 katonából és 32 lóból összeállított kíséret, mely 600 közfoglyot vezet. A negyedik colonne 562 közfoglyot számlált, 177 katona és 43 ló fedezettel. Az értesítésekben nem említett ötödik menetoszlopot, amely 18 tisztet és 250 közembert foglalt magában, 54 fős fedezetével együtt az első oszlophoz osztották be. A teljes transzport létszáma eszerint 188 francia tiszt és 2832 közlegény, melléjük kíséretül összesen 732 katonát és 138 lovat adtak. Az első oszlop 40, a többi 4-4 négyfogatú kocsit kapott.^[362]

Barco február 12-én vette a Haditanács tudósítását, s saját elhelyezési lehetőségeinek összesítésével válaszolt. A tisztek esetében Nagyvárad 450 férőhelye még üresen áll, míg az Újépületbe a jelenleg elhelyezhető 280 főből 79-et költöztettek. Szeged 260 helye teljesen be van töltve, a 100 férőhelyes Munkácson 4 tiszt halála után üresedett meg ágy. E helyszíneken összesen 1090 tiszt fér, de csak 435 főt fogadtak eddig, tehát 655 hely áll rendelkezésre. Ezekre a helyekre 411 igény van, amely egy Pozsonyból érkező 51 fős, egy a Haditanács által február 3-án jelzett (közelebbről nem meghatározott) 31 fős, a pesti tábori kórházban betegeskedő 108 személyes, a Pozsonyból elhozandókon túl még ott maradt 33 fős, végül a Fort Louis-nál kézre került 188 fős csoportból tevődik össze. Férőhely az előbbiek levonása után 244 francia tiszt számára volt. Az igényeknél nem vette számításba a korábbi szállítmányokból betegen Ausztriában rekedt, eredetileg Magyarországra irányított tiszteket.

A közfogolyférőhelyekből Arad 2000 helye még betöltetlen, szintúgy mint Pozsony 1000 fős kvótájából 932. A kiscelli kaszárnya 1500 személyes befogadóképességét egyelőre szabadon kell hagyni. A pesti tábori kórházban 292 hely van betöltve, s a fennmaradó 663-at betegek számára tartják fenn. Lipótváron az oda szánt 500 fogoly helyett mintegy 300 tartózkodik, s a még betölthető 200 helyre április 1-ig nem küldenek közfoglyokat. Kassán 350 szabad hely van, míg Szlavónia a 2250 fős kvótáját már 43 fővel túlszárnyalta. Temesváron 709 fogoly tartózkodik, így még 491-et képesek fogadni. Erdély 1000 fős kvótája még kimerítetlen. A 10 755 fős végső számból eddig 3662 vonható le, ezáltal 5636 közfoglyot irányíthatnak még ide. Ez kevesebb a csúcsszámnál, mivel Kiscell 1500 férőhelyével egyelőre nem rendelkezhetnek. Ha ezt is hozzáveszi, s az Eszékre szállított 43 főnyi többletet levonja, abban az esetben lesz a végeredmény az eredetileg "kialkudott" 10 755 közfogoly.

Végezetül Barco hozzáfűzte, az, hogy Kassára, Komáromba, Győrbe, illetve Mártonhegyre jöhetnek-e tisztek, s a helyreállítási költségek itt mennyire rúgnak, a későbbiekben dől el. Részletesen indokolta számadatait, kitérve az Újépületre. Amennyiben még 120 tisztet kell fogadni, szükséges a másik épületszárny (Pavillon) befejezése, de az anyagi vonzatokat csak felsőbb jóváhagyás után egyeztethetik a Helytartótanáccsal és a Magyar Királyi Udvari Kamarával. Nagyvárad esetében indokolt a tiszti foglyok mielőbbi odairányítása, mivel a felvett markotányos panaszkodott, hogy bor- és élelemkészletei veszendőbe mennek.^[363]

A kilátásba helyezett új szállítmányok érkezése szükségessé tette, hogy a szeptemberben útnak indított első transzportok induló, majd Linzig követett állományával Buda tisztában legyen, s azt összevethesse a Magyarországon felvett nyilvántartásokkal. Kinsky ennek érdekében február 8-án bocsátotta Barco rendelkezésére az eredeti ellenőrző lajstromokat, amelyek részben segítenek feloldani a hadifoglyok anonimitását.^[364]

A magyarországi elhelyezési gondok, s a helyszíneken uralkodó, egyáltalán nem megnyugtató környezeti-egészségügyi állapotok a Haditanácsot részengedményekre késztették. A Szegeden tartózkodó francia tisztek ismételt kérésének vétele előtt - amelyet Buda február 5-én továbbított -, Wallis ugyanezen a napon adta ki rendelkezését, ami csak részben orvosolta a panaszokat. Megerősítette, hogy a tisztek semmi esetre sem hagyhatják el körleteiket, s őket a melléjük nagy nehezen engedélyezett, feltétlenül szükséges számú elzász-lotharingiai betegápoló és kiszolgáló legénységgel összezárva kell tartani.^[365]

Barco február 19-én tudatta Szegeddel, hogy a pesti tábori hadbiztosság 6 közlegényt küld (a 260 tisztre), de Riech és Zirkel szoros felelősséggel ügyeljen a rendre, nehogy ez rossz következményekkel járjon. Az Újépületre, ahol ez a lehetőség korábban megvolt, szintén vonatkoztak a megszorítások.^[366]

Riech százados ettől függetlenül, február 18-án részletezte a szegedi várbanl biztosított mozgáslehetőségeket. Elismerte, hogy Vergés és tiszttársai panaszának alapja nem elsődlegesen az egészségügyi körülmények, hanem a Temesváron élvezett nagyobb tér hiánya voltak, bár ott a falakon nem sétálhattak. Szegeden a hét öl magas várfalon nem csak a kilátást, hanem a levegőt is élvezhetik. A fal hossza 253 lépés, s rajta 2-3 ember is elfér egymás mellett. Az udvar egyik oldaléktól (Flanque) a másikig 265 lépés, szélessége azonban az épületek és a fegyházat a vártól elválasztó fal miatt legfeljebb 80 lépés. A másik rész, a "hajóvontató udvar" (Schiefzieher Hof) 75 lépés hosszú, 38 lépés széles, s itt is lehet levegőzni. A víz a sáncárokból a Tisza áradása miatt kiöntött, de nem bűzös. Ez az elmocsarasodott árkokra mondható inkább, de azokat legkésőbb a meleg eljöttével lecsapolják. A salétromos és homokos talaj aztán meggátolja a büdösséget.^[367]

Mindezek a kellemetlenségek eltörpülnek a lipótvári pusztulást időben és nagyságrenddel meghaladó, Basins százados által február 15-én részletezett katasztrófa mellett, amely szállítmányát érte. A már ismert transzport 1793. december 5-én érkezett Pozsonyba, s 1794. január 10-én adták át Eszéken. Basins nyolc pontba szedve igyekezett bizonyítani, hogy a szabályok szerint járt el, s rajta kevés múlott. Komáromban egy nyomorúságos kolostorban kellett volna éjszakázniuk, amit nem állhattak, így a várban vették igénybe a kaszárnyát. Ezzel ki is merült a város segítsége, hiszen tűzifában nagy ínség volt. Esztergomban egy kolostor templomában zsúfoltak össze 700 foglyot, ahol a kegyetlen hideg miatt a rossz ruházatú legénység igen szenvedett. Az élelem, amit a megye küldött, annak ellenére, hogy határtalanul drága volt, élvezhetetlennek bizonyult. Vizet csak késő este hoztak, lámpásokat egyáltalán nem, pedig ezek hiányában tűz fenyegetett. Ezért kénytelenek voltak a megyétől a világító alkalmatosságokat kikényszeríteni, annak ellenére, hogy már négy nappal korábban előreküldték Gregorics tizedest szállást csinálni. Vácon a Terézia-rendház, illetve alapítványi ház volt a szállás, ahol a rossz ablakok miatt a legénység teljesen összefagyott. Földváron két fedetlen és hideg csűrben éjszakáztak, annak minden következményével. Pakson négy, éppen akkor elkészült üres istállót kaptak, egyebet semmit. Tolnán egy nyomorúságos klastromban szenvedtek a borzalmas hidegtől. Baján részint istállókban, részint szegényes, fűtetlen házakban háltak. Bieloberdo és Szarvas helységekben (Verőce vm.) a Drávatoroknál a megye nem engedte beszállásolni a foglyokat, ezért a folyóparton kellett éjszakázniuk úgy, hogy egy egészségeseket szállító hajóról a foglyokat a másik két kisebb hajóra rakták át, hogy az ott lévőkkel együtt legalább egymást melegítsék. Jégzajlás közepette csak az Eszék-Alsóvárosnál lévő cserjésig (Unter Warosser Gebusch) jutottak, ahol a nagy szél miatt megrekedtek. Itt éjjeleztek úgy, hogy a városból sem fát, sem élelmet nem küldtek. Szóbeli és írásbeli kérései, melyeket Milbek hadnagy által intézett a várparancsnoksághoz, nem találtak meghallgatásra, ezért csak január 6-án értek be a városba. Az 1502 fős szállítmányból Basins végül 526 embert adhatott át - 976 ember halt meg -, amiért a felelősséget az elöljáróságokra (Landständische Obrigkeiten) hárította.^[368]

A Főhadparancsnokságot annyira megdöbbentette a jelentés, hogy február 22-én a Gyulai (32.) gyalogezred 3. zászlóaljához és a Helytartótanácshoz küldött megkeresésében vizsgálatot követelt.^[369] A vallomástevők, köztük Basins is egybehangzóan állították, hogy mulasztást nem követtek el, mindenben igyekeztek a rendelkezések szerint eljárni. Az ügyet ezzel lezárhatták volna, ha a Helytartótanács egy július 7-i, a Gyulai-ezred 3. zászlóaljának szóló Barco-leirat szerint nem tiltakozik a civil hatóságokat ért vádak ellen. Eszerint Komáromban nemcsak élelmet, hanem fát, szalmát és kvártélyt is adtak, s ezt más érintettek is határozottan állították. Részükről az a viszontvád is elhangzott, hogy kihajózáskor több tetemet kiraktak a hajókból, amelyek bizonyára napokig feküdtek ott.^[370] Július 12-én újabb, a Barcót ebben az időben helyettesítő Kavanagh tábornok leirata tudatta Bács vármegye tanúságtételét, miszerint Basins Baján 2, a város alatt 12 holttestet távolíttatott el a hajókról, ami ismét bizonyíték az egészségügyi rendszabályok áthágására.^[371] A Helytartótanács Esztergom és Pest vármegyék felelősségét is kivizsgálta, amelynek eredményeként július 30-án közölték a Gyulai-ezred 3. zászlóaljával a megyei hatóságok vétlenségét, vagyis azok biztosították a foglyok számára az élelmet és a szállást.^[372] A tiltakozások végül nem vezettek az ügy felülvizsgálatához, s eljárásnak sincs nyoma.

Másrészről úgy tűnt, tisztázódik a munkácsi francia tisztek levelei nyomán felvetődött gyanú, hogy a rendelkezések ellenére szabadon mozoghatnak. Synn várparancsnok február 7-i jelentése leszögezte, hogy az Arnault kapitány által említett falu Palánka, amely a védelmi rendszeren belül van, így jog szerint kijelölt tartózkodási területnek számít. Hogy a foglyok a palánkai kaszárnyából a várba fel- s le járhatnak, az szükséges óvintézkedés az ottani mocsarak és állóvizek miatt. Emellett az öreg kaszárnyaépület nedves, nincs udvara, folyosója, egy karnyújtásnyi terület sem. Ha még ezt is meg kellene tiltani, s nem járhatnának át a száz lépésnyire lévő markotányoshoz, annak súlyos következményei lennének, mivel a kaszárnya rövid idő alatt kórházzá válna, járvány ütné fel a fejét, s így valamennyien tönkremennének. A munkácsi piacra, kísérővel azért engedték ki őket, hogy az utazás során megfogyatkozott pénzükből élelmet és ruhadarabokat vehessenek.^[373]

A Főhadparancsnokságot nem győzte meg Synn érvelése, ezért február 19-én a fennálló rendelkezések szigorú betartására utasította Munkácsot, s arra, hogy gondjait csak az előírásoknak megfelelően oldhatja meg.^[374] Munkács ugyanekkor Riech százados február 11-i jelentésének másolatából tájékoztatást kapott, hogy La Salinière alezredes D'Arjot kapitánynál maradt holmijait továbbítás előtt átvizsgálták, és semmi veszélyeset nem találtak. A két ládában egyéb ingóságok mellett két zászlóaljnapló, számadások, két, hazai ügyekkel foglalkozó újság, térképek Elzászról, Namurról és Monsról, amelyeket bármely könyvkereskedésben meg lehet venni, néhány régi kort tárgyaló könyv és egy "Kramer" (talán Krammer Ferenc teológus egy műve L.F.), fogalmazványok, levelek voltak.

A budai Főhadparancsnokság, a Haditanács január 24-én kelt parancsára, amely a hadifoglyok hozzátartozóinak összeírását rendelte el, ugyancsak február 19-én, néhány helyszín adatait közölte Wallis-szal.^[375] A nyilvántartási kötelezettség az elhalt foglyokra is vonatkozott, amint arra a Haditanács február 10-én ismételten felhívta a figyelmet.^[376] Erre a későbbiekben nagy szerepet játszó, kezdetben Brüsszelben felállított fogolycsere-bizottság (Auswechslungs Commission) jó működése érdekében volt szükség. Az adatszolgáltatást a bárhol elhunyt fogoly teljes nevének, alakulatának, rendfokozatának pontos feltüntetésével kellett megtenni. Az így kiállított halotti bizonyítványokat, listákat a Haditanács aztán eljuttatta az érintett hadsereg főhadparancsnokságához (Armée General Commando). Buda február 19-én hozta az összes érintett tudomására a rendelkezést.^[377] Az igazolásokat ekkor még elegendő volt az állomány- és fizetési kimutatásokkal, számlákkal együtt felterjeszteni, de a naprakészség érdekében Wallis március 21-én elrendelte, hogy a halotti bizonyítványokat azonnal továbbítsák, de másolataikat is csatolják az egyéb listákhoz.^[378]

A fogoly tisztek elhelyezése érdekében újonnan megkeresett helyszínek közül február 14-én először Kassa jelentkezett, Gottschlig főhadbiztos tudósításával. A száz tiszt számára kiszemelt városi kaszárnyát egy kőmívesmester jelenlétében megvizsgálták, s azt jó karban találták, csupán az évenként esedékes javításokra lenne szükség. A laktanya jól őrizhető, mivel falak veszik körül. Három emeletén négy részlegében összesen 48 szoba, valamint 12 konyha van, ahol a helyőrség megrövidítése nélkül el lehetne helyezni úgy a franciákat, mint az őrséget. A saját katonaság ui. az ún. kisebb kaszárnyában, az alsó kapunál nyerne fedelet. A fogadósnak több helyiséget tudnak biztosítani, emellett a laktanyának saját mészárszéke van. A magistratus kész az élelemszükségletek kielégítésére, így a foglyoknak ki sem kell lépniük az épületből. Mindezek kiegészítésül szolgáltak előző évi november 14-i és 22-i jelentéséhez.^[379]

Buda február 22-én megelégedéssel értesítette Wallist, de a helyiségek berendezése fölötti aggályait is jelezte. Számított arra, hogy a költségek nagy részét a foglyok fogják viselni. Véleménye szerint egy tiszttel és 30 legénnyel biztosítani lehetne az őrizetet.^[380]

Az Újépület sürgető teljes kihasználásának lehetőségéről a Magyar Királyi Udvari Kancellária részéről gróf Pálffy Károly jó hírekkel szolgálhatott Wallisnak. Február 3-i megkeresésének egy példányát a Haditanács február 17-i leiratának mellékleteként Barco is megkapta. Eszerint az építkezés folytatásához szükséges pénzeszközök a kamarai alapból rendelkezésre állnak, s az uralkodói jóváhagyásra sem kell sokáig várni. A Főhadparancsnokság, hogy elősegítse a 400 fogoly tiszt mielőbbi elhelyezését, február 24-én hagyta meg a pesti dandárnak, hogy költöztesse ki a még mindig ott található bérlőket. Egy mintegy száz fős csoportot a beérkezőkből, illetve a pesti tábori kórházból Nagyváradra irányított, egyrészt hogy helyeket szabadítson fel, másrészt, mert aránytalanul sok fogoly tiszt együtt tartása veszélyekkel járt volna.^[381]

Barco február 5-i parancsára, a győri, komáromi és mártonhegyi elhelyezési lehetőségekről Borbély százados, a Gyulai (32.) gyalogezred 3. (tábori) zászlóaljától február 20-án tett jelentést. Borbély, aki február 9-én személyesen szállt ki az említett helyszínekre, Győrre vonatkozóan írta, hogy a város közepén lévő, polgárházakkal övezett, három utcára néző ún. Új kaszárnyának (neue Caserne) 20 különféle nagyságú szobája van, nem számítva az egyéb helyiségeket. Kissling élelmezési tiszt szerint 200 francia tisztet lehetne ezekben elhelyezni. Az őrséghez 1 tizedes, 1 őrvezető és 7 közlegény elegendő, mivel csak a zárható kaput kell egy őrszemmel vigyázni, míg a másik a bástyán az egész laktanyát szemmel tarthatja. A fehérvári kapunál lévő Öreg kaszárnya (alte Caserne) 17 szobás, ahol szintén 200 tiszt férne. Itt is elég két silbak: egyik a városi főlépcsőnél, a másik a bástyán posztolna. A teljes őrszemélyzet hasonlóképpen 7 közkatona, egy-egy tizedessel és őrvezetővel. A saját legénységet a földszinten, a tiszteket a városban szállásolnák be. Az átalakítási költségek hozzávetőlegesen 304 forintra rúgnának, melyeket a város által a kincstárnak évente beszolgáltatandó 1200-1200 tégla, vagy annak megfelelő évi 80 forintok fedeznének.

A Győrtől mintegy két mérföldre fekvő Mártonhegyen, a vallásügyi alap kezelésében lévő kolostorban 67 lakható szoba van, ahol az őrszemélyzettel, a fogadóssal együtt szintén 200 fogoly tiszt férne. Mivel csak a belső és a külső kaput kell őrizni, két őrszem elegendő. A teljes felügyelet ellátásához mint Győrben, elég egy félszázad. A helyreállítási és berendezési költségek mintegy 666 forintot tennének ki, hozzáadva a vízhordás havi 5 forintos díját az uradalomból vödrönként 10 krajcár merítési és fuvardíjjal 300 emberre. A tisztek naponta és személyenként 3 krajcárt fizetnének az ivásra, mosásra és főzésre használt vízért. A kincstár költségeit tovább emelné, hogy Győrből kellene mind a kenyeret, mind az ágyneműket odaszállítani. Komáromról, mivel ott erre a célra sem kincstári, sem magánépület nem volt, le kellett mondani.^[382]

A Főhadparancsnokság február 26-án tett jelentést a Haditanácsnak azzal a kiegészítéssel, hogy amíg a toborzások nem adnak nagyobb növekményt, addig nehéz biztosítani a félszázadokat (egyenként 70-80 ember). A mindkét helyszínre szükséges nagyobb kiadások mellett Mártonhegy ellen szól a távolság is, amely az élelemellátásban okozna nehézségeket. Ha átengedné is utóbbit, a Helytartótanáccsal meg kellene egyezni a bérleti díjról, ami 200 tiszt esetében (egy főre 1 forint 30 krajcárral számolva), havi 300 forintot tenne ki. Mindenesetre, míg az Újépület és Nagyvárad be nem telik, tartalékolni kellene a két dunántúli helyszínt.^[383]

A budai Főhadparancsnokság még február 8-án kelt átiratára Geneyne február 19-én adott választ, miszerint Szlavóniában január végén, a fogyaték levonásával a foglyok száma 2128 fő volt. Ezért Pétervárad még mintegy 200 közfoglyot fogadhat. Barco március 1-jén, ezt tudomásul véve, s Basins szállítmányának veszteségeire hivatkozva, Eszék szabad kapacitása iránt is érdeklődött.^[384]

Soro, saját területéről február 26-án szolgáltatott adatokat. Temesvárra az oda előirányzott 1200 közfogolyból, két transzportban 712 fő érkezett meg. A menet közben, illetve a helyi kórházban azóta elhunyt 96 ember, így Temesváron 616 francia tartózkodik, tehát még 584 fogoly számára biztosíthatnak fedelet. Soro ismét megragadta az alkalmat annak közlésére, amennyiben a dolog nem sürgős, lehetőség szerint másutt találjanak helyet az újabb szállítmányoknak.^[385]

Barco ezt figyelembe véve március 8-án úgy rendelkezett, hogy a Pesten lábadozó közfoglyok közül egyelőre 100-150 főt indít útnak. Ezzel összefüggésben azt is meghagyta a pesti tábori hadbiztosságnak, hogy az Újépületből az összes nős tisztet (egyelőre 50 főt) küldjék Nagyváradra, s helyüket lábadozó egyedülálló társaik foglalják el.^[386]

Hogy a foglyok életkörülményeinek szabályozása túlzottan szigorúnak bizonyult, tanúsítja Riech kapitány és Zirkel őrnagy március 1-i jelentése, melyben a január 5-i indítvány (a tisztek piacra engedése) elutasítását próbálták felülvizsgáltatni. Zirkel részletesen taglalta, mennyire hasznos lenne, ha a francia tisztek elrongyolódott és férges ruháikat a piacon pótolhatnák, s egyúttal élelmüket is beszerezhetnék. Kereskedőket nem akarnak a várba engedni, mivel ez több veszélyt hordoz, mint szigorú felügyelet mellett a piaci vásárlás. Kiderült, hogy érkezése előtt Riech is biztosította a lehetőséget, s miután Zirkel vette át a parancsnokságot, saját felelősségére reggel 8 és 9 között ő is engedélyezte a szükséges dolgok beszerzését a csupán 50 lépésre lévő piacon.^[387]

Buda március 8-i sommás válaszában a kilépési tilalmat már a tisztek hozzátartozóira és szolgáira is kiterjesztette, egyúttal szoros felelősségükre figyelmeztetve a szegedieket.^[388]

Az új szállítmányokról szóló híradások után, március 7-én Kinsky egy kisebb csoport tényleges útnak indulásáról számolt be, Barcónak címezve. Létszáma egy tábornok, egy ezredes, hét alezredes, egy őrnagy, 10 százados, illetve kapitány, 89 főhadnagy és alhadnagy, valamint 11 altiszt, illetve közkatona, összesen 120 fogoly. Március 3-án indultak el Stockerauból, s Pozsonyba a Pellegrini (49.) gyalogezred 3. zászlóaljából kiállított osztag kíséri őket.^[389] Másnap egy nagyobb, 39 tisztből és 364 közemberből álló transzport Pozsonyba irányításáról tudósított az alsó-ausztriai főhadparancsnok.^[390]

Buda a két szállítmány indítását március 12-én nyugtázta Szerelem tábornoknak azzal, hogy döntse el, hajón küldi őket tovább, vagy a pesti oldalon menetben. Tájékoztatta, hogy a 148 tisztből százat Nagyváradra, a többieket az Újépületbe szállítják. A 375 közfogoly végállomása Arad lesz.^[391]

A nagyváradi helyszín betöltése Wachter március 13-i jelentése szerint a Pesten lévő tisztekből, a budai főhatóság március 8-i parancsának megfelelően, elkezdődött. A mellékelt menetterv 54 fogoly útbaindításáról tájékoztatott, Zech, Württemberg-dragonyos alhadnagy és 22 katonája fedezetével. Velük tartott a pesti tábori kórházban meghalt Papeume hadnagy özvegye, valamint a Temesváron élő Alex Colle őrvezető felesége, akit férjéhez vittek. Ekhardt alsebész a De Vins (37.) gyalogezred pótzászlóaljától, is csatlakozott, hogy szolgálatát Váradon folytassa. 12 kocsit bocsátottak a foglyok, valamint 850 forint költőpénzt Zech alhadnagy rendelkezésére. Egyidőben a fogadóállomások értesítésével, Barco március 16-án a Helytartótanácsot és az Udvari Kamarát is megkereste az Újépület hátralévő szárnyának mielőbbi befejezése érdekében, amit az uralkodó is jóváhagyott.^[392]

A szállítások kezdete előtt az Újépületből Nunez őrnagy március 12-én tett állományjelentést, mely szerint 180 tiszt és 21 fős fogoly személyzet tartózkodott ott, egy fő a pesti tábori kórházban gyengélkedett. Senamand kapitány elbocsátotta civil személyi szolgáját, aki útlevélért folyamodott, hogy hazájába visszatérhessen. Barco Wallishoz intézett március 15-i jelentésében az említett személyén és feleségéén kívül Petitjean kapitány özvegyének útlevélkérelmét is felterjesztette.^[393] Hasonló eset állt elő az elhalt Nadand kapitánynak - aki gyermekét még korábban Fürling esztergomi takácsmesternél hagyta havi 4 forint fizetséggel - a pesti tábori kórházban élő özvegyével. A Főhadparancsnokság március 26-án maga kezdeményezte visszaküldésüket Franciaországba. Az ügyet március 20-án előterjesztő Szerelem tábornok a kedvező döntés érdekében emberiességi megfontolásokra hivatkozott.^[394]

"Ellenkező irányú" törekvésre példa Antoine Simon tüzér Angelique nevű özvegyéé, aki Linzben maradt kisfiát szerette volna magához hozatni Temesvárra. A házaspár akkor kénytelen volt megválni a kiskorú Jacques-tól, akit - a hosszan taglalt történet szerint -, hogy nyomorúságukban szülei nehogy a Dunába vessék, Matthias Greimlin kőmívesmester családja vett magához, megkereszteltette, s adoptálta.^[395]

Mivel jelentős számú fogoly özvegye, árvája, hozzátartozója és szolgálója tartózkodott Magyarországon, s hazaengedésükről egyelőre nem lehetett szó, az uralkodó addig is gondoskodott a létfenntartásukhoz szükséges anyagiakról. Wallis március 21-én hozta Barco tudomására, hogy ezeket a személyeket a honi özvegyeknek törvényesen járó özvegyi nyugdíj fele mint kegydíj illeti meg. Ehhez pontosan ismerni kellett az elhalt rendfokozatát és szolgálati idejét. Buda a rendelkezést április 2-án adta tovább érintett parancsnokságainak.^[396] Az özvegyek és egyéb hozzátartozók hazaengedése a Haditanács ugyancsak április 2-án kelt rendelkezése szerint azért nem volt lehetséges, mert a reménybeli csere érdekében a fogolyállományban semmiféle direkt változtatást nem engedtek. Tehát Petitjean özvegyének meg kellett elégednie a kegydíjjal, míg Senamand kapitány szolgájának és nejének el kellett helyezkednie.^[397]

A Magyarországra került foglyok között házasságkötésre is volt példa. Egy alkalommal, a halotti bizonyítvány hitelességének megállapítása után, a Főhadparancsnokság engedélyezte Cartier alhadnagy és Simeon (Simon) özvegyének munkácsi, második házasságra lépését.^[398] A másik ügyben Dollet százados és Domergue százados lánya jelentkeztek mint házasságkötő felek.^[399] A Magyar Tábori Főpapi Hivatal (Feldsuperiorat) jóváhagyása mindkét esetben szükséges volt. A sorozatos jelentések után, amelyek Munkácson és Szegeden is tarthatatlannak ítélték a francia tisztek, illetve esetleges hozzátartozóik szigorú bezárását, Barco belátta, hogy amíg nem képesek biztosítani a foglyok élelem- és ruházati szükségleteit természetesen azok költségén, addig kénytelenek kis engedményeket tenni. Véleményéről március 19-én Wallist is tájékoztatta, elismerve, hogy szükséges ezeknek a veszélyes embereknek teljes távoltartása a lakosságtól. Ehhez hozzátartozik, hogy Condé állítólagos feladási feltételeiről és Coburg altábornagy (sic!) biztosítékairól fogalmuk sincs, pedig ezekre is hivatkozva tüntettek a tisztek Szegeden, a szigorú őrizet, továbbá a fogadós kosztja ellen.

A pontos véleményalkotás végett Barco mellékelte a szegedi parancsnokság március 10-én és 11-én kelt jelentését az ottani eseményekről. Megfogalmazásából kiviláglott, hogy nem egyszerű tiltakozásról volt szó, hiszen szigorú megelőző intézkedéseket, s egyúttal megnyugtató lépéseket szorgalmazott. A főszereplő, a rendbontásban felettébb kitűnt Ewerts francia alhadnagyot Pestre rendelték, tisztázó megbeszélésre. A Szegedhez intézett utasításban szóba került a fogadós elbocsátása is, amennyiben az nem képes elegendő és elfogadható árú élelmet biztosítani. A rendteremtési szándékok ellenére pár napra rá, s a későbbiekben is bebizonyosodott, hogy Szeged a fegyelem szempontjából kritikus helyszínné vált.^[400]

Hogy ennek esélye másutt is megvolt, Wallis március 12-i leiratából derült ki, melyben Kassa, Komárom és Mártonhegy lehetőségeit nyugtázta. Bár maga is elismerte, hogy az addig felhasznált helyszínekről nem tanácsos a tiszteket több helységbe szétszórni, Mártonhegy alkalmatlanságának belátása mellett Győrt és Kassát evidenciában tartotta.^[401] A leginkább számbajöhető győri városi (Öreg) kaszárnya berendezése felől Buda március 22-i parancsa szerint az ottani Czartoryski-parancsnokságnak kellett puhatolóznia a magistratusnál.^[402]

A helyiségek berendezési költségeit Szegeden Riech március 29-i jelentése szerint úgy fedezték, hogy a fogoly tisztekkel a napi fél hálópénzen felül fél krajcárt fizettettek a felszerelési tárgyak használatáért.^[403] Az egykrajcáros díjszabást a General Commando április 19-i parancsa értelmében az összes helyszínre kiterjesztették, ahol tisztek tartózkodtak. A széleskörű bevezetést Munkács április 9-i panasza is alátámasztotta, miszerint egyes tisztek gondatlanságból, vagy szaggatással és ugrálással megrongálják a berendezést.^[404]

Az alsó-ausztriai General Commando március 16-i előzetes értesítése nyomán Barco március 22-én tudatta Szerelem tábornokkal, valamint a bánsági és az erdélyi Főhadparancsnokságokkal, hogy Felső-Ausztriából 5-e és 6-a körül Stockeraut eléri egy 274 fős közfogolycsoport. Őket nem Szegeden, - nem véletlenül -, hanem Aradon és Temesváron keresztül irányítják Erdélybe.^[405]

Az országon belül lévő transzportok szétosztásának nehézségei a javuló időjárással mérséklődtek. Erre Wallis március 22-i parancsa utalt, miszerint Erdély végre megkaphatja előkészített helyeire közfogolykontingensét. Barco március 29-én értesítette Mittrowskyt, hogy még előző év december 3-i kívánsága szerint két, időben is elkülönített oszlopban, a bánsági Főhadparancsnokság segítségével, útnak indítják az eddig Erdély szomszédságában elhelyezett franciákat. Ugyanakkor küldik tovább a Temesváron élt, de melléjük rendelt Aubin du Hamel és Pellisot francia lelkészeket.^[406]

Nagyvárad feltöltése is folytatódott, amelyről Wachter pesti hadbiztos március 26-i jelentésében szólt. A szállítmány Krmpotich, Sztáray (33.) gyalogezred, 4. zászlóaljbeli főhadnagy és 21 katonája, valamint 5 Württemberg-dragonyos fedezete alatt 59 francia törzs- és főtisztet, 11 tisztiszolgát, valamint 17, a pesti tábori kórházból távozó fogoly főtisztet számlált. Magukkal vittek 35, az Anspach-vértesekhez besorozott újoncot is. Tíz négyfogatú kocsit bocsátottak a francia tisztek rendelkezésére, míg a menetparancsnoknak 1800 forintból kellett gazdálkodnia, amiből az élelmezést és az illetményt fizette.^[407]

A biztató értesítések ellenére az Újépület teljes előkészítése továbbra is vontatottan haladt. A Haditanács kénytelen volt lépéseket tenni a Magyar Királyi Udvari Kancelláriánál az építkezések meggyorsítása érdekében. Hogy a budai General Commandót kielégítően tájékoztathassa, március 26-án küldte meg a Kancellária, a Haditanács és a Helytartótanács levelezésének dokumentációját. A Főhadparancsnokság ezek tudomásulvételével, április 2-án kereste meg a Helytartótanácsot, összefoglalva a tényállást. A Kamara és a Helytartótanács egyetértettek abban, hogy az Újépület helyreállítási költségeire rendelkezésre álló 7700 forint nem elegendő arra, hogy ott az eredetileg tervezett 450 tisztet fogadhassák.^[408]

A hadifoglyok internálási helyeikre szállítása közben tovább folyt. Wachter április 9-én tájékoztatta felettesét a másnap, Szabó, De Vins-főhadnagy és 21 legénye kíséretével Aradra induló 83 fős közfogolycsoportról, köztük egy francia kirurgussal, akit Joseph Wivaldovsky zászlóaljkirurgus kommendált. A menet három négyfogatú kocsit vett igénybe gyógyszerek és az élelmezési pénz (150 forint) szállítására.^[409]

A helyzet és az időjárás normalizálódásával a foglyok halálozási aránya is csökkent. Gärtner főhadnagy a pesti tábori kórházból április 8-án jelentette, hogy 15 új francia közkatonát vettek fel. Gondot csak az jelent számukra, hogy két, korábban elhalt közkatona özvegye, valamint egy cselédlány eltartását a kórház költségére kell megoldaniuk. Jó lenne, ha továbbküldenék őket, vagy szolgálatba állhatnának.^[410] A Főhadparancsnokság április 12-i válasza szerint, mivel az itt rekedt özvegyeket, hozzátartozókat, illetve személyzetet nem lehet hazaengedni, s rendeltetési helyeiken kívül a lakosság sem alkalmazhatja őket, a három személyt esetleg az Újépületben tevékenykedő fogadósné rendelkezésére bocsáthatnák. Szerelem tábornok, mint a foglyok beléptetésénél az átvételt irányító legmagasabb rangú parancsnok, az összes érintett parancsnoksággal együtt utasítást kapott, hogy a továbbiakban is írják össze a területükön tartózkodó, említett jogállású egyéneket, hogy ellátásukat biztosíthassák.^[411]

A rendezésre Wallis április 9-i parancsában került sor, melyet 16-án hoztak az illetékes szervek tudomására. A császár az elhalt tisztek hozzátartozóira vonatkozó, már ismert szabályokon túl, az altisztek és közlegények özvegyeinek és árváinak eltartásáról úgy határozott, hogy ők napi két krajcárt kapjanak, de kenyéradag nélkül. Kiegészítésképpen megengedték a nők és a serdültebb árvák foglyok melletti alkalmazását.^[412]

Wallis még április 5-én utalt Kinsky jelentésére, miszerint az osztrák területeken rekedt foglyok közül 31 lábadozó tisztet, 454 közlegényt és altisztet indítanak el Magyarország felé. Őket követi 9 hajón 1825 közfogoly, 9 törzs- és főtiszttel. A korábbi parancsok értelmében az útközben elhaltak halotti kimutatásait azonnal fel kellett terjeszteni. Barco április 16-án rendelte el hadbiztosságainál, hogy mindezekről a menetparancsnokokat is tájékoztassák.^[413]

Az újonnan érkezők számára szükséges helyek biztosítása érdekében, a már itt tartózkodókat folyamatosan tovább szállították az ország távolabbi pontjaira, mint arról Wachter április 12-i menetterve is tudósított. Ez a kis transzport Fichtel, a (vacant ti. megüresedett) Wallisch (21.) vértesezred hadnagya és 15 katonája fedezetével 31 fogoly törzs- és főtisztet kísért másnap Nagyvárad felé. Számukra elegendő volt 4 kocsi, a szokásos, állomásonkénti 1 forintos fuvardíj mellett. Az élelmezésre Fichtel 400 forintot vehetett magához.^[414]

Időközben, habár az Újépület teljes betöltése még nem realizálódhatott, a budai építési igazgatóságtól Heppe április 9-én jelenthette, hogy a helyszínt további 100 fő befogadására tették alkalmassá. Szemléje során megállapította, hogy a váci kapunál lévő négyszögben az első emeletet teljes egészében a franciák rendelkezésére bocsáthatják, míg a földszinten egy szobába az őrség költözik. Ezzel a munkáknak nagyjából a felét elvégezték. A folytatáshoz, a készletben lévő építőanyagok mellé 1925 forintra volt szükség.^[415]

A Kamara április 11-én indítványozta, hogy a takarékosság jegyében a munkákhoz a civil munkások helyett katonai segítőket vegyenek fel. Egyúttal javasolta, hogy az épület nagy udvarát a fogoly tisztek számára sétára alkalmassá tehetnék. A Főhadparancsnokság április 16-án nyugtatta meg a Kamarát, hogy máris megbízta Szerelem tábornokot, hogy a pesti és budai garnizonból rendelje oda a szükséges, remélhetőleg nem nagy létszámú katonai segédszemélyzetet (Handlanger).^[416]

Győrből Rollin, másodosztályú Czartoryski-kapitány április 8-án tett táblázattal is illusztrált jelentést a fehérvári kapunál lévő laktanya állapotáról. Az épület megfelelően be van rendezve, a 200 foglyot 10 szobában helyeznék el. Kissling ellátóhivatali tiszt 150 kettős (doppelte) és 600 egyszerű (einfache) ágyneműt bocsátott rendelkezésükre. Az ablakokat berácsozták, az ajtókat lakatokkal látták el, hat őrposztot létesítettek. Ahol a falak szorosan az utca mellett vannak, ott kerítéseket emeltek. Az őrségre rendelt félszázad 50 embere részére két szobát különítettek el, tisztjeiket a közelben, polgárházakhoz szállásolják be. Mindezek ellen a városi tanács sem emelt kifogást. Buda április 16-i válaszában elsősorban arról kívánt meggyőződni, hogy az átalakítási munkák nem jártak-e túlzott költségekkel.^[417] Nyilvánvalóvá vált tehát, hogy a Főhadparancsnokság az Öreg kaszárnyát pártolta.

Miközben Lipótvár továbbra is szállítási tilalom alatt állt, Barco április 19-i jelentésében 239 ott élő fogoly ellátólistáját küldte fel a Haditanácshoz, emlékeztetve arra, hogy a zárlat április 1-ig szólt. Közölte azt is, hogy a többi helyszín feltöltése tovább folyik.^[418]

A fő irány Arad volt, ahová Wachter április 23-i menetterve szerint Grau főhadnagy és 54 katonája a Sztáray (33.) gyalogezred 4. zászlóaljától 320 közfoglyot kísért. Az asszonyok és a gyerekek a könnyebbség kedvéért, betegek módjára kocsikon utazhattak. Az útiellátmányra 650 forintot irányoztak elő a napi kenyérporcióval.^[419] A következő aradi szállítmány április 30-án indult, Juricskay, a De Vins (37.) regiment ezredesi zászlóaljában szolgáló alhadnagy és 67, két budai helyőrségi zászlóaljból kiállított embere kíséretével. A transzport 680 közfoglyot számlált, 1000 forint élelmezési pénz és 745 kenyéradag utalványozása mellett. A Főhadparancsnokság, miközben ezeket Wallis-szal és Haan vezérőrnaggyal is tudatta, Soro jelentésére hivatkozva Bécs végleges döntését kérte a temesvári mintegy ezer közfogoly Erdélybe szállításáról, vagy Erdély mentesítéséről.^[420] Egy újabb aradi szállítmány Wachter jelentése szerint május 3-án indult el, Sztrasay (vacant) Esterházy (34.) gyalogezred 4. zászlóaljbéli alhadnagy és két pesti helyőrségi zászlóaljból toborzott 53 katonája fedezetével. 332 közfoglyot vitt, miután napi 385 porcióra, valamint 700 forint élelmezési pénzre kapott utalványt. Szegedet az előző menetekhez hasonlóan, nekik is el kellett kerülniük.^[421]

Arad mellett Nagyváradra is folyamatosan érkeztek a tiszti szállítmányok, köztük lovakkal rendelkező személyek is voltak. Egy ilyen transzport április 13-i érkezéséről számolt be Wiskoczill őrnagy április 18-án, a lovak elhelyezésének nehézségeit ecsetelve. Az első szállítmánnyal futott be La Gardiole ezredes 3 lovával, míg a legutóbbival Michel Durand tábornok 3, valamint von Jägers alezredes 1 lóval. Utóbbiak hátasairól nem kaptak előzetes értesítést, így az Anspach-tartalék lovaival teljesen megszállt istállóban már nem férnek. Ezért az Újvárosban (Neustadt) átmenetileg egy vendéglőnél kaptak helyet, egy vértes gondozása alatt. A foglyok az ismert tilalmak miatt nem láthatják állataikat, melyek tartása is költséges. Mivel az Anspach-egységet folyamatosan kiegészítik, s további fogolyszállítmányok is érkeznek, az ügy megoldásra vár. Buda április 30-i válaszában a saját lóállomány kaszárnyabéli elhelyezését részesítette előnyben, így helyben hagyta a foglyok lovainak a tárgyalt módon történő tartását. Utalva korábbi parancsára, az összes költséget a franciáknak kell állniuk, beleértve a felfogadott honi lovász fizetségét is.^[422]

Az Erdélybe irányuló fogolyszállítmányok kényszerű leállításáról Wallis május 16-án döntött végleg, mivel Erdélyből csapatokat kellett Galíciába átdobni, s így nem állt rendelkezésre megfelelő őrizet. Egyúttal megragadta az alkalmat, hogy felkérje Barcót, a helyzetnek megfelelően állítsa össze, a hadifoglyok veszteségadatai mellett, az elhelyezésüknél számbajött helyszínek létszámmutatóit.^[423]

A Főhadparancsnokság minden részletre kiterjedő válasza május 26-án kelt. Nagyváradra 450 tisztet szántak, addig 154 érkezett oda, így még 296 főt fogadhatnak. Az Újépület kvótája 380 fő, 225 tiszt tartózkodik ott, tehát 155 embert vihetnek még. Szeged 259 tiszttel egy fő híján betelt. Munkácson 90 tiszt van, s tíz személyt fogadhatnak. Kassa 100 férőhelyét még nem töltötték be. Győr 200 helye ugyancsak üres. Rácsán 30 tiszt él, s többet nem is tudnak ott elhelyezni. Összességében tehát 1520 tiszt elhelyezésével számolhatnak, közülük 758 főről gondoskodtak, így 762 fogoly juthat még fedél alá.

Ami az őrmestertől lefelé számított állományt illeti, Aradra a lehetséges 2000 emberből 1415 érkezett meg, tehát 585 főt fogadhatnak még. Pozsony 1000 helyéből 101 van betöltve, 899 fogoly jöhet. Lipótvár 500-as kvótájának kimerítéséhez 107 fogoly hiányzik, mivel jelenleg 393-an vannak ott. A pesti tábori kórházban a 955 helyből 107 betöltött, 848 embert helyezhetnek még el. A kiscelli kaszárnya 1500 fogolyban megállapított kerete üres. Szlavónia 2250 helyére már addig is 2343 foglyot hoztak. Temesváron az 1200 férőhelyből 909 foglalt, tehát 291 közfogoly jöhet. Erdély ezerfős állománya egyelőre betöltetlen. A végeredményben 10 405 helyhez, ha Kassa eredetileg 350 közfogolyra tervezett kvótáját is hozzászámítják, jön ki az eredeti 10 755-ös létszám. Ebből 5175 helyet töltöttek be, nem számítva a szlavóniai 93 fős többletet. Ezzel a kalkulációval 5230 közkatona és altiszt, valamint 762 tiszt számára volt még fedél.

Barco a táblázataihoz néhány lényeges technikai jellegű megjegyzést is fűzött. Egyrészt figyelembe kellett venni Erdély kiesését. Másrészt, ha Kiscellt mégsem a saját katonaság részére tartották volna fenn, 1500 közfogoly itteni, illetve a közelben, a Duna pesti oldalán lévő Újépületben 3-400 tiszt elhelyezése azt a veszélyt rejtette volna, hogy az itt felvert állandó hajóhíd elszigetelésüket megnehezíti, s ez Kiscell mellőzését indokolta. Harmadsorban ugyanez volt érvényes a pesti tábori kórház és az Újépület viszonylatára, hiszen ezek is túl közel voltak egymáshoz. Végül Pozsony többszöri tiltakozását is méltányolni kellett az ezer közfogoly ottani elhelyezésével szemben. Az itteni kaszárnyában elhelyezendő, illetve az átvonulóban megszálló foglyok őrizetéhez a ferdinándok létszáma kevés volt. A vezénylő tábornok értékelése szerint amennyiben ezekkel a bizonytalan helyszínekkel valamely okból nem lehetne számolni, az 5230, Magyarországra szállítható fogolyból 4455 máris kiesik, s így csak 775 helyre lehet biztonsággal gondolni. Ha Szlavónia még 2-300 embert fel tud venni, ez a szám akkor is csak 1075, illetve Pozsony "erőltetésével" 2075. A tájékozódást az is nehezíti, hogy híján vannak megbízható állomány-kimutatásoknak.

A tisztek vonatkozásában elvileg 762 főt lehet elhelyezni, de az Újépületben 125 férőhelyen még dolgoznak. A győri és kassai 300 ágy az őrszemélyzet kiállításának gondjai miatt veszélyben van, mert a hadszíntér és az átcsoportosítások felszívták a nélkülözhető állományt. A személyi kimutatások, melyeket minden hó végén kell felterjeszteni, az állomások távolsága miatt érthetően csak a következő hónap 20-a felé érkezhetnek meg Bécsbe.^[424]

A nyilvántartás hiányosságaira a fősereg mellett Brüsszelben felállított fogolycsere-bizottság (Rancionirungs Commission) részéről Zebro von Wachenburg alezredes és Prenninger hadbiztos május 9-én közvetlenül Buda figyelmét is felhívta. Számukra elégtelenek a menet közben felvett listák, ténykedésükhöz a helyszíneken havonként kiállított kimutatások szükségesek. Ennek érdekében egy mintát is mellékeltek, hangsúlyozva, hogy a francia nevek felvételekor adódó torzításokat ki kell küszöbölni.^[425] A budai Főhadparancsnokság május 24-től köröztette a brüsszeli szerv kötelező ajánlását, a szükséges magyarázatokkal együtt.^[426]

A nyilvántartási problémák mellett az elhelyezési gondok is Barco elemzését támasztották alá, miszerint a már biztosnak tűnő állomások sem kezelhetőek úgy, mint kikezdhetetlen alapok. Ennek példája Strack ezredes május 2-i jelentése, mely a pozsonyi főhadbiztosság közvetítésével jutott Buda tudomására. Strack elismerte ugyan, hogy 500 közfogoly fogadására vállalt kötelezettséget, de a zárlat feloldása után nyilvánvalóvá vált, hogy legfeljebb 400 franciát képes elhelyezni. Kérte, hogy Lipótvárat ennek megfelelően kezeljék.^[427] Milhartitz főhadbiztos a jelentést Pozsonyra vonatkozó lényegesebb közlendői mellett, május 22-én terjesztette fel. Egyelőre nem tudta, hány fogoly érkezik Pozsonyba, akik közül 1200 főt Buda felé, 200-at Lipótvárra küldhetne. A Vízi kaszárnya (Wasser Caserne) a helységbe szánt 1000 fogoly, valamint az itt állomásozó ferdinándok elhelyezése érdekében nem nélkülözhető. Remélte, hogy ezt a városi tanács is belátja.^[428]

Barco a Helytartótanácshoz intézett válaszában a hadszíntéri sikerekre hivatkozva kért ellentmondást nem tűrően megértést. Ezen túl a helyőrséghez tartozó tisztfeleségek kvártélyait is fenn kellett tartani a városban. A főhadbiztossághoz intézett parancsban Buda nyugtázta Lipótvár csökkent fogadóképességét, s kilátásba helyezte, hogy Aradra az ottani szám betöltéséhez 6-700 foglyot irányíthatnak tovább.^[429]

Szegeden időközben Zirkel őrnagyot, aki eddig a főfelügyeletet látta el, Buda május 22-i, Riech századoshoz eljuttatott rendelete tanúsága szerint felváltották. Miként Zirkel esetében, a századost a szükséges segítség megadására kérték azzal, hogy elsődleges feladata a számvitel lesz. Az új parancsnok, Rábaközi őrnagy pedig a foglyok és a saját katonaság felett veszi át a rendelkezést.^[430]

A fogoly francia tisztek kötelező nyilatkozatáról, azaz a fogságban tanúsítandó loyalitás vállalásáról (Revers), mely az utalások szerint már az előző évben is szokásban volt, csak 1794 tavaszán esik szó először. Innét követik egymást a tömeges nyilatkozat-felvételek, illetve rendeleti szabályozásuk. Wallis március 31-i parancsában említette, hogy a januárban begyűjtött nyilatkozatokat, s a későbbieket is, a többi kimutatás módjára terjesszék fel a Haditanácshoz.^[431] A még szabályozatlan eljárást Wallis május 3-i leirata tisztázta.^[432] A felső-rajnai hadsereg Főhadparancsnoksága április 12-én utalt arra, hogy a francia tisztek nyilatkozatait fogságba esésükkor gyakran elmulasztották felvenni, így azokat utólag pótolni kell. A könnyebbség kedvéért egy mintát is mellékeltek, amelyet Barco május 14-én tett közzé.^[433]

A végrehajtás körülményeiről május 30-án először az Újépületből jelentette Nunez őrnagy, hogy a francia tisztek feltételekhez kötik a kötelezvény aláírását. Szerintük egyrészt botrányos, hogy a velük lévő, francia szolgálatba állt, de emigránsnak tekintett tisztek az övékével azonos ellátást élveznek. Másrészt adjanak számukra lehetőséget kapcsolattartásra a polgárokkal, s ígérik, hogy ezzel nem élnek vissza. Harmadszor, az épületben több, államfogolynak tekintett személy él, akiktől a legkisebb szabadságot is megvonják, ezért tőlük feleslegesen követelnek kötelező nyilatkozatot. Végül: adjanak alkalmat kijárásra a bevásárláshoz és szabad levegő élvezetéhez.^[434] A Főhadparancsnokság mintha elengedte volna a füle mellett a követeléseket, mert június 2-i parancsában csak azt ismételgette, hogy kérjenek azoktól nyilatkozatot, akiknél ez idáig elmaradt. Aki állítása szerint megtette, kérdezzék meg, milyen alkalommal és hol kerített rá sort.^[435]

Pozsony már május 24-én Budára küldött három megkésett kötelezvényt, de ezt csak június 4-én nyugtázták azzal, hogy a jelentéstévő Radovics, Ferdinánd főherceg (2.) gyalogezredbeli őrnaggyal, valamint a tiszteket fogadó más helyszínekkel is közölték a Nunezhez intézett, a kiegészítésre vonatkozó utasítást.^[436] Pozsony ezt a követelményeknek megfelelően május 31-én egy állomány-kimutatással is megtoldotta. Eszerint a városban élt 106 fogolyból május folyamán 11 meghalt. A 95 élő személy közt 1 beteg alezredest, 8 beteg századost, 2 főhadnagyot, 1 alhadnagyot, 5 őrmestert, 14 tizedest, 6 zenészt, 5 őrvezetőt, 43 beteg közembert, valamint 10 egészséges közlegényt regisztráltak. Barco június 17-i parancsa szerint a szállítható betegek közül a közembereket Lipótvárra, a tiszteket Budára kellett szállítani.^[437]

Nagyvárad állomány-kimutatása is ugyanezen a napon kelt, Moro százados szignójával. Egyelőre 152 fogoly tiszt lakik ott, közülük 49 nős. Tervbe vettek még 43 franciát, közöttük 18 nős személyt. A kaszárnyában eszerint 262 tiszt számára biztosíthattak helyet. Moro jelentése rendkívüli részletességgel ismerteti a laktanya hivatali és szolgálati helyiségeinek beosztását, miáltal rekonstruálható akkori lakottsága, a csapatok, a kiszolgáló személyzet, valamint a foglyok elhelyezése. Buda azonban Nagyváradon ekkor már közfoglyok elhelyezését szorgalmazta. Június 6-i parancsában ennek megfelelően arról kért sürgősen adatokat, hány közfogoly és altiszt számára van ott fedél, beleértve a saját őrző és kiszolgáló állományt is.^[438]

A szlavóniai főhadparancsnok június 7-i jelentésében a fogoly tisztek egy csoportjának újfajta kívánságáról tudósított. Eddig csak az elhelyezési körleteken belüli körülmények javításának igénye merült fel (Szeged, Munkács, Temesvár stb.), ám most a Rácsán tartott foglyok jobb helyre való áthelyezésüket kérték. Geneyne javaslata szerint a Magyarországra szánt létszám egy része a Rácsáról átirányítottak helyébe kerülhetne. Ez a politikailag veszélyesebb tisztek ellenőrzését is könnyítené, mivel a központhoz közelebb lennének. Őket hasonlóképpen alsóbb rangú, de royalista érzületű tisztekkel válthatnák fel, egyelőre 11-12 fővel. Barco június 18-án alapjában pártolta az elképzelést, csupán a kiszemelt tisztek nevesítését kérte.^[439]

Az idáig mellőzött csákovai lovassági kaszárnya felhasználása Wallis június 13-i leirata nyomán elkerülhetetlenné vált. Indoklása szerint azonban hiányzott a megfelelő számú férőhely, ezért utasította Barcót, vegye fel a kapcsolatot a Helytartótanáccsal. A foglyok mindkét osztálya vagylagosan számításba jöhet, amennyiben őrzésük és anyagi szükségleteik, utóbbiak a megye segítségével, biztosíthatóak. Az esetleges helyreállítási munkálatoknál, valamint a szállások kialakításánál is nélkülözhetetlen a polgári hatóságok segítsége.^[440]

Buda június 18-án haladéktalanul érintkezésbe lépett a temesvári General Commandóval és Haller gróffal, aki a Sándor Lipót nádort helyettesítő, de másutt tartózkodó gróf Zichy Károly országbíró távollétében a Helytartótanács elnökletét mint tartományi bizottsági főigazgató (Oberst Provincial Commissariats Director) vitte. Wallishoz intézett jelentésében Barco egyelőre annyit közölt, hogy a De Vins (37.) gyalogezred 2. zászlóalja kivonult a kiscelli kaszárnyából, így az, az Újépülettel együtt alkalmas lenne az eredetileg Kassára és Győrbe szánt, illetve Szegeden és Nagyváradon élő fogoly tisztek fogadására, miáltal utóbbi körletekbe közfoglyokat szállíthatnának. Barco érvelését számadatokkal is alátámasztotta, miszerint Győrbe 500, Szegedre 650, Nagyváradra 700, Kassára 600, Pozsonyba 1000, Aradra még 600, Szlavóniába mintegy 300, Temesvárra 300, összesen 4650 közembert irányíthatnának. Az Újépület és a kiscelli laktanya megfelelő intézkedések után 500-500 tisztet fogadhatna, tehát a már Magyarországon és Szlavóniában lévő létszámon felül további 300 tiszt szállása biztosítható. Mindahhoz, hogy a számszerű kimutatásban tervbe vett 4650 köz- és 1000 tiszti fogoly - főleg ha Erdélyt, valamint Haller kérésére Horvátországot is mentesítik -, elhelyezhető legyen, újabb intézkedésekre van szükség. Be kell vonni egy feltöltött határőrzászlóaljat, hogy a helyszíneken az őrséget erősítsék, a vízi szállítmányok kíséreténél - ahol lovasságot alkalmazni nem lehet - közreműködjenek, valamint a közbiztonság és az elkülönítés fenntartását elősegítsék. Tisztázni kell a foglyok elosztási arányait, kik maradnak Magyarországon, s kiket irányítanak tovább. A Magyar Királyi Udvari Kancellária, illetve az építési igazgatóság tegyen meg mindent az Újépület második pavilonja második emeletének elkészülte érdekében, hogy ott 200 tisztet elhelyezhessenek. Be kell látni, hogy ilyen nagy tömeg átvonulása a magyarországi hadiadót irreális összegű készpénzkiadás-sal terheli, s emiatt a megyék is kénytelenek azt erejükön felül pénzben behajtani. Ha valamely fogoly tisztnek vagy közlegénynek sikerülne a szökés, a lakosságot vészharangokkal kell figyelmeztetni, s a behozónak a megszabott fogdíjat fizessék ki.

A csákovai kaszárnyával kapcsolatban Buda emlékeztetett rá, hogy a helyszínt előző év novemberében már megvizsgálták, de nyíltsága és az ellátási nehézségek miatt eltekintettek használatától. Hogy alkalmas legyen, paliszádokkal kell körülvenni, s meg kell oldani az élelmezést. Temes vármegye anyagi segítségén túl az őrizet ellátásához feltétlenül szükséges a temesvári garnizon és a Württemberg (38.) dragonyosezred bevonása.^[441]

Barco a jelentést Soróhoz és Hallerhez intézett pótlólagos tudósítással egészítette ki. A bánsági főhadparancsnokot igyekezett meggyőzni Csákova nélkülözhetetlenségéről, felsorolva a szükséges teendőket. Haller hasonlóképpen tájékozódhatott az égető gondról, vagyis, 8-9 ezer hadifogoly elhelyezése hárult az országra. A rá vonatkozó elsődleges feladat az Újépület és a csákovai laktanya mielőbbi rendbehozatalában való közreműködés és az élelem beszerzése.^[442] Barco végezetül Hauer felügyelő (Aufseher) jelentése nyomán a kiscelli kaszárnya férőhelyeiről is tájékoztatta Wallist, miszerint ott a három emeleten 463 személyt tudnának egyszerű nyoszolyákon elhelyezni. Emellett 19 lóállás vehető igénybe.^[443]

A budai Főhadparancsnokság saját hatáskörében is igyekezett a szükséges átcsoportosításokat végrehajtani, hiszen a nagyváradi katonai parancsnoksághoz, Wallis leiratával egyidőben, június 13-án megkeresést intézett. Erre utalva Wiskoczill őrnagy június 17-én válaszolt, részletezve a fogoly tisztek helyett, közemberek és altisztek elhelyezésének feltételeit. Adatai szerint 800 fő számára van fedél, ha ott hagyják az Anspach-vértes tartaléksvadront, s számukra a kórházat is fenntartják. Emellett helyet kell biztosítani a toborzások nyomán érkező mintegy 300 újoncnak is. Bár ők az őrizethez elegen lennének, a hely jellege miatt szükséges a folyosók és a négy belső kapu zárhatóvá tétele, valamint a földszinti ablakok berácsozása. A magas költségeken túl hátrány, hogy a foglyok részére nem tudnak szeparált kórházépületet biztosítani. Az alkalmazandó markotányosnak szintén külön kvártélyra van szüksége.^[444]

Buda június 18-i válaszában nyugtázta a rendelkezésre álló férőhelyek számát, egyúttal szorgalmazta a nem oda tartozó lakók kiköltöztetését, hogy az így megürült helyiségekből kórházszobákat alakíthassanak ki. Mivel eddig 30 szobát laknak fogoly tisztek, s 180 lakóhelyiség áll rendelkezésre, a jövőben közfoglyok ittléte esetén egy külön traktusban meg lehet oldani teljes elkülönítésüket. Ez egyszerűbb is lenne, mert őket a rendelkezések szerint szűkebben, szalmazsákokon helyeznék el. A saját állomány beszállásolása a városban így feleslegessé válik, de el kell rendelni, hogy takarodó után a parancsnok engedélye nélkül senki sem jöhet be, illetve hagyhatja el a kaszárnyát.^[445]

Egy kisebb tiszti szállítmány útnak indítása tanúsítja, hogy a lázas szervezési munkálatok közben is folytatódott a foglyok szétosztása. Wachter június 24-én jelentette, hogy Pétervárad úticéllal Fritz, a (vacant) Esterházy (34.) gyalogezred 4. zászlóaljának alhadnagya 10 katonával, 12 francia törzs- és főtiszttel, valamint 4 szolgával másnap hajóra száll.^[446]

A nyilvántartási gondok a Haditanács és a fogolycsere-bizottság eligazításai ellenére sem szűntek meg teljesen, az egyeztetési és az adatfelvételi hiányosságok miatt. Buda június 25-én nagyobb pontosságra szólított fel, kiterjesztve azt a halálozási listák körére is. Ez alkalommal továbbította Brüsszelbe a beérkezett 15 állomány-kimutatást (Lipótváré nem futott be) Munkácsról (90 tiszt), Szegedről (261 tiszt), Nagyváradról (199 tiszt), Aradról (májusban 1357, június 15-ig 1290 közfogoly), Pozsonyból (13 tiszt és 84 legény).^[447]

Wallis június 23-án sokadjára ismételte el a transzportok kíséreténél bevezetett rendszabályokat, kiegészítve azokat az évszaknak megfelelő veszélyek elhárítására teendő intézkedésekkel. A parancs szerint, amelyet Budával egyidőben Körner élelmezési főgondnok (Verpflegs Ober Verwalter) és von Stregen günzburgi tábori hadbiztos részére adott ki, az Enns feletti katonai parancsnoksággal együtt az alábbiakra kellett ügyelni. A hajósok célállomásaik elérése után azonnal térjenek vissza, hogy ne legyen fennakadás a későbbi szállítmányok továbbításánál. Ezért a transzportokat vezető parancsnokok is használják ki a hosszú napokat, indokolatlanul sehol se szakítsák meg önkényes, pihenőhelyeken való időzéssel az utat. A folyamatos hajózást segíti, ha annyi élelmiszert és kenyeret visznek magukkal, amennyit csak lehet. Betegeket ne hajózzanak be, hanem kórházakban hagyják hátra őket. A kidőlteket külön hajón gyűjtsék össze megfelelő gyógyszeres ellátással, kirurgusokkal, tiszta szalmával. Akadályozzák meg, hogy a foglyok útközben éretlen gyümölcshöz jussanak, s ettől megbetegedjenek.^[448]

A General Commando július 2-án a rendelet szigorú betartására utasította a fedezeteket ellátó alakulatok parancsnokságait, valamint a pesti hajóhivatalt. Ezt még a foglyok és az átvonulási, illetve tartózkodási helyszíneken élő lakosság érintkezésének sokszor említett tilalmával is megtoldotta.^[449]

Az elhelyezési lehetőségekről egymást követően három helyszínről vehetett tudósítást Buda. Győrből június 15-i keltezéssel futott be Rollin kapitány jelentése, mely szerint a saját tisztek városba kvártélyozása után a fehérvári kapu melletti kaszárnyában, 24 szobában, 450 közfoglyot fogadhatnának.^[450]

Rábaközi őrnagy szegedi tudósítása, amely június 16-án kelt, s szintén a Haditanács június 13-i, átcsoportosítást szorgalmazó terveinek kívánt megfelelni, a tisztek helyett 900 közfogoly elhelyezését tartotta megvalósíthatónak a várban. Élelmezésüket azonban nem lehet úgy megoldani, mint a tisztekét, akik a fogadós tűzbiztos (feuerfrei) konyhájáról étkeztek, hiszen esetükben csak pajtásságokban (kammeradschaftsweise) képzelhető el a főzés. Ennek viszont akadálya, hogy az épületben másutt nincs tűzbiztos hely, s így tűzvész fenyegetne, mivel a várban csak egy rossz kút van, a tér is igen szűk, s a vár csupán egy kijárattal rendelkezik. Ha a bérbe kiadott kazamatákat kitakarítanák és helyreállítanák, a mondott 900 helyett 2000 ember számára biztosíthatnának fedelet. Mindez azonban nagy költségekkel járna, s időigényes, hiszen ajtókat és ablakokat kellene törni, kályhákat, tűzhelyeket beállítani, s a helyiségeket a berendezésükön túl vízteleníteni. Ezen kívül a vár körfalai alacsonyak, rosszak, könnyen áthághatóak, tehát őrséggel kellene megrakni. A budai Főhadparancsnokság július 2-i válaszában a főzés gondjait egy vagy több markotányos odavitelével, s tűzbiztos konyhák kialakításával vélte megoldhatónak. Riech századost megbízta, méresse fel a városi kaszárnya konyhai kapacitásait.^[451]

Ugyancsak július 2-án válaszolt Barco a kassai főhadbiztos, Gottschlig június 17-i jelentésére, melyben ő, előző évi november 14-i és 22-i, valamint 1794. február 14-i tudósításait egészítette ki. A városi Felső kaszárnyában (Obercasserne), amely fallal van körülvéve, s saját mészárszékkel rendelkezik, 600 közfogoly fér. A laktanya 3 emeletes, 4 külön részlegből áll, saját bejáratokkal. Összesen 48 szoba és 12 lakóhelyiség (Kuchel) vehető igénybe. 30 szobában húszasával lakna a 600 fogoly, 12 szobában a saját katonaság, illetve kíséret, egy szoba őrszoba lenne, míg a markotányos 5 szoba felett rendelkezhetne. Az őrszemélyzet optimális létszáma 2 főtiszt, 1 őrmester, 1 furir, 1 kirurgus, 1 dobos és 100 legény, nem számítva az altiszteket. A tiszti állományt a helyi nyugalmazott tisztek közül egészítenék ki, de seborvost és furirt máshonnan kell hozatni. A laktanya beosztása és ellátottsága egyben a foglyok kijárását is szükségtelenné teszi. Ugyanitt biztosítható az őrszemélyzet és a markotányos szállása is.^[452]

Geneyne altábornagy június 23-án terjesztette fel létszámadatait, feltüntetve a május és június között adódott változásokat. Eszerint Eszéken 3 fogoly elhunyta után 1590 altiszt és legény található. (1 kirurgus, 163 őrmester, 2 ezreddobos, 209 tizedes, 20 zenész, 129 őrvezető, 1064 közlegény, 1 asszony, valamint 1 leány). Pétervárad állománya 2 főnyi veszteség után 375 közfogoly, köztük 1 kirurgus, 21 őrmester, 1 ezreddobos, 40 tizedes, 6 zenész, 2 őrvezető és 304 legény. Rácsa várában 32 tiszt élt. (20 százados, 1 alszázados, 5 főhadnagy, 4 alhadnagy, 1 zenész, valamint egy őrvezető). Az összállomány az 5 fő levonásával tehát 1997 fő, a rácsai tisztekkel együtt. Buda megjegyzése szerint a tervezett 2250 fős kontingenshez még 285 közfoglyot lehet hozni.^[453]

Csupán közjáték, de a szegedi foglyok állandó ostromára utal Rábaközi őrnagy június 24-én kelt heti jelentése. Előadása szerint több francia tiszt a vár területén kívül, a Tiszában szeretne fürödni, amit ő 10-12 fős csoportokban, felügyelettel engedélyezne. Buda július 2-án ezt kategorikusan elutasította, annyi engedményt téve csak, hogy szükség esetén a vizet a várba is fel lehet hordani.^[454]

Az alsó-ausztriai General Commando június 30-án közvetlenül kereste meg budai testvérszervét, részletezve a régóta "várt" új szállítmányok indulási idejét, létszámát, útvonalát és kíséretét. A tervek szerint az első oszlopot, amely 2780 közfoglyot számlált, 7 tisztből és 282 katonából álló fedezettel, június 28-án indították Burgautól. A második, 2000 fős közfogolytranszport másnap indult Günzburgból, 14 tiszt, 297 közlegény (és 82 ló) kíséretével. A harmadik kolonne július 3-án és 4-én Weissenhornból indul, amelyben 2 tiszt, 270 legény (és 11 ló) látja el 280 francia tiszti és 2000 legénységi fogoly fedezetét.

Mindhárom oszlop július 1. és 10. között részben Günzburgnál, részben a Lech folyó torkolatánál hajózik be, s onnan a hajósokkal kötött szerződés szerint Albernig folytatja útját. Itt váltják fel a frank kerületi két zászlóaljat is, majd Linzen keresztül mennek tovább. A betegeket Ulmban, Bieberbachban, Linzben, Kremsben, illetve Stockerauban hátrahagyják, s csak egészséges foglyokat visznek tovább.^[455]

Barco július 3-án hozta az érintettek (Pozsony, Nagyszombat, a Helytartótanács és az óbudai ruházati bizottmány) tudomására értesüléseit, részletezve a teendőket, amelyekkel nagyjából az előző évi gyakorlatot követték A Főhadparancsnokság számításai szerint a mintegy 7000 köz- és 280 tiszti fogoly túlnyomó, Magyarországra szánt része a hónap 20-a táján érné el Pozsonyt. Egyúttal aggályait is jelezte Wallisnak, miszerint az őrszemélyzet gyengesége és más nehézségek miatt lehetetlen biztosítani a megfelelő körülményeket. Június 18-i jelentésére hivatkozva, s felróva a válasz elmaradását, ismételten kérte, hogy tegyék lehetővé a helyőrségek kiegészítését, valamint a hátralévő építési munkálatok befejezését, hogy képes legyen fogadni a 4650 altisztet és közlegényt, s a 300 (sic!) tisztet.^[456]

A Helytartótanács július 8-án jelezte az átvonulásokban és az elhelyezésekben érintett megyék és városok felé az új szállítmányok elindulását, utasítva a címzetteket az együttműködésre.^[457]

A Haditanács hiányolt parancsa elkerülve a korábbi jelentést, július 1-i keltezéssel futott be, de csökkent hírértéke ellenére fogódzót nyújtott. Amellett, hogy utalt a Szlavóniában még elhelyezhető 30 tiszti és 610 közfogolyra, a Bánság 486 közlegényi, s Magyarország 300 tiszti, valamint 4050 legényre szóló férőhelyére, beszámolt a Kinsky által már taglalt új szállítmányok indulásáról. Hangsúlyozta, hogy az uralkodó szándéka szerint az összesen 6780 legényből és mintegy 250 tisztből Magyarországnak kell minél többet befogadnia, míg a maradék Csehországba és Belső-Ausztriába kerülne. Az uralkodó arra számít, hogy az eddig behozott franciák veszteségei lehetővé teszik a zökkenőmentes elhelyezést. Ezenkívül az uralkodó jóváhagyta a csákovai kaszárnya bevonását, miután azt élelemmel megfelelően ellátták, s az őrizetet is biztosították. Az utóbbi megvalósítása érdekében Szlavóniából dobják át az ott nélkülözhető Czartoryski-lovasságot, illetve irányítsák az összes használható nyugzsoldos rokkantat a helyőrségekhez.

Az uralkodó egyetértett a Barco által javasolt óvintézkedésekkel, de ami a vészharangok alkalmazását illeti szökés, vagy csoportos kitörés esetén, figyelembe kellett venni, hogy a harangok félreverésének nem ez az elsődleges célja, hanem a lakosság egybehívására szolgál, így csak adandó alkalommal kell az emberek tudomására hozni. Ez ellen szólnak az erdélyi tapasztalatok is, ahol az elégedetlen alattvalók a harangok szavára szoktak összegyűlni. A megfelelő megoldás tehát a foglyok összeesküvésének (Komplot) megelőzése őrzési és tartózkodási helyeiken, a csoportos szökések megakadályozására.^[458]

Barco július 5-i válaszában ismét határozottan kijelentette, hogy az őrzés, kíséret és elhelyezés feltételeinek hiányában képtelen 300 tiszt és 4050 legény átvételét megoldani. Gondjait tetőzi, hogy 1400 főnyi pótlegénységet kellene hadba küldeni az országban lévő zászlóaljaktól. Akik maradnának, többnyire kiképzetlen és megbízhatatlan újoncok, akik erre a célra alkalmatlanok. Kérte, hogy Magyarországra legfeljebb 2400 közfoglyot és mintegy 280 tisztet irányítsanak. Ezen felül tovább kísértetne Szlavónia felé 610, Temesvár felé 486 közlegényt, illetve egyelőre még ismeretlen számú fogollyal Csákova esetében is lehet számolni. Helyszínek szerinti felbontásban Pozsonyban 1000, Kassán 600, Aradon 800 francia altisztet és legényt, Nagyváradon és az Újépületben 125-125 tisztet tudna még fedél alá juttatni. Ezen kívül 30 tisztet küldene Szlavóniába. Mindehhez Kassára kell küldenie egy teljes századot, továbbá meg kell erősítenie Pozsony, az Újépület, Nagyvárad és Arad őrségét is. Győrbe nem irányíthat közfoglyokat, mivel oda egy teljes század szükséges, s több embere még a Czartoryski-vértesek bevonásával sem lenne. Ezért tárgyalásokat folytatott a Helytartótanáccsal, hogy a Győr környékén idestova egy éve állomásozó pótlovazási parancsnokságot 100 főnyi lovasított erővel felválthassa. Pozsonyba, Kassára, Nagyváradra, valamint a pesti kaszárnyába egyenként 30 fős segédosztagokat (Soutien) küldenének az ott található gyalogság támogatására. Ennél többet nem tehet, s gondjait tetézi a lovassági élelmezés drágasága is, nem beszélve elhelyezésük nehézségeiről.

A nagyszombati invalidusokon kívül - akiket Pozsonyba rendelt -, a többi sorstársuk sürgető újbóli nyugzsoldos szolgálatba állítása, melyet a kerületi hadbiztosságok végeznének, a felülvizsgálat és az átirányítás időigényessége miatt több hét késedelemmel realizálódhat csak. A csákovai laktanya ügyében, a szükséges teendőket vázolva Buda ugyanekkor kereste meg Sorót is.^[459]

Az alsó-ausztriai Főhadparancsnokság és Wallis ugyan már értesítette Barcót a három új menetoszlop elindításáról, de Milhartitz pozsonyi főhadbiztos Annaker, bécsi tábori hadbiztostól származó értesüléseire hivatkozva, július 2-án harmadjára is felhívta rájuk a figyelmet. A 280 tiszt és 6780 közlegény közül csupán 6-700 főt küldhetnek tovább Buda felé, így a pozsonyi Vízi kaszárnya ezer férőhelyének betöltése után megoldatlan a többiek ideiglenes elhelyezése. Ezért kérte Buda mielőbbi utasítását, mit tehetnének.^[460]

Az alsó-ausztriai General Commando részéről Sterndahl vezérőrnagy Budának címezve másnap egészítette ki a korábbi tudósításokat. A linzi katonai parancsnokság szerint az 1. oszlop július 2-án, a 2. 3-án, míg a 3. július 8-án indul Günzburgból, s mintegy 5-5 nap alatt érkeznek Linzbe. A változás annyi, hogy a hajók nem Albernig, hanem csak Stockerauig szállítják a foglyokat, s ott történik a birodalmi kíséret császáriakkal történő felváltása is. A továbbhajózás zavartalansága érdekében utasították a főhajóhivatalt, hogy a hidász zászlóaljtól irányítsanak Stockerauba egy hajózásban jártas altisztet, aki a menetparancsnokokat felvilágosítja a szél- és időjárási viszonyokról, s eszerint indítsák tovább a szállítmányokat. Kedvező körülmények között az 1. oszlop július 9-én, a 2. 10-én, a 3. 15-én ér Pozsonyba.^[461]

Milhartitz július 5-én, a három transzport érkezési időpontjának megerősítése után sürgette Buda válaszát arra, hogy a pozsonyi ezer fogoly elhelyezése után hány franciát küldhet tovább Buda felé, mivel az ezen felüli szám a polgárság és a katonaság terhére lenne.^[462]

A Főhadparancsnokság július 7-én megnyugtatta a főhadbiztosságot, hogy Pozsonyban semmiképpen sem marad 1000 fogolynál több. A többiek azonnali továbbküldése azonban lehetetlen, ezért utána kell nézni, hogy a város környékén számukra mint átvonulóknak, hol lehetne megfelelő elkülönítéssel szállást biztosítani. Az elegendő őrizethez a pozsonyiak és a rokkantak mellé oda kell rendelni a német lovasság egy részét (mintegy 30-50 fős segédcsapatot). Buda számításai szerint az 1. oszlop (2780 fő) július 13-14-én éri el Pestet. A pozsonyi ezer fő levonása után Péterváradra 600, Temesvárra 500, Aradra a várható veszteségek levonása után 5-600 közfogoly kerülne, amint erről az érintetteket értesítette.

Wallis ugyanekkor vehette Barco jelentését, aki a következő két transzport elhelyezésére más megoldást nem látott, mint az Újépületben tanyázó fogoly tisztek Nagyváradra és Kassára vitelét, s közemberek telepítését az itt felszabaduló helyekre, valamint a kiscelli kaszárnyába és Csákovára. Kérte felettesét, hogy több tisztet ne küldjön Magyarországra, hiszen már a megfelelő őrséget sem tudná kiállítani, mivel Kiscellbe és Kassára egy-egy századot kellene irányítania. Emiatt az eredetileg tiszti körletnek szánt Győr is kiesik. Barco értesítette Nagyváradot és Kassát, hogy 200, illetve 100 francia tiszt fogadására számítsanak.^[463]

A helyzetet tovább bonyolította, hogy Milhartitz főhadbiztos július 12-én jelentette, hogy az első transzportból Pozsony ezer főt semmi esetre sem képes elhelyezni, csak 500-at, a betegeken felül. Indoklása szerint az őket követő két szállítmány foglyainak fedél alá juttatása a Vízi kaszárnyán kívül másutt nem lehetséges, mert egyéb átvonuló-szállásnak alkalmas épületet nem találtak. Buda július 16-i válaszában beleegyezett, hogy a három szállítmányból a betegekkel együtt, Pozsonyban összesen ezer fő maradjon, míg a többit irányítsák Buda felé. Ekkor tűnt fel először Kavanagh lovassági tábornok, aki július közepétől augusztus elejéig, majd szeptembertől 1795 június közepéig eleinte esetlegesen, majd huzamosabb ideig vitte az ügyeket, Barco egyéb elfoglaltságai miatt.^[464]

Geneyne szlavón főhadparancsnok időközben, július 2-án megküldte területének június végi pontos létszámadatait, melyek a június 23-i kimutatáshoz képest sok változást nem mutattak. Azóta Eszéken 1 őrvezető és 3 közlegény halt meg, míg Péterváradon 1 legény. Így az előző helyszínen 1586, utóbbin 375 közlegény és altiszt, (itt eredetileg 376 fővel számoltak, ami a korábbi kimutatáshoz képest elírás is lehet). Rácsán 30 tiszt 1 zenész és 1 őrvezető élt. Az összlétszám Szlavóniában 1993 fő.^[465]

Az Udvari Haditanács július 6-i leiratában a sokasodó gondok ellenére nem kínált kézzelfogható megoldást. Ismételten szorgalmazta a csákovai kaszárnya használatba vételét, de csakis az őrzési és ellátási feltételek megteremtése után. A továbbiakra jobb híján szabad kezet adott a budai főhatóságnak, de a biztonsági intézkedések kötelezővé tételével. Wallis egyetértett Barco törekvésével, vagyis minél több segéderő, így a rokkantak és a Czartoryski-vértesek minél nagyobb arányú bevonásával. Megnyugtatásul közölte, hogy Geneyne már utasítást kapott egy határőr-zászlóalj készenlétben tartására, s adandó alkalommal az ország belseje felé indítására. A Magyar Királyi Udvari Kancelláriát ismételten megsürgette az újépületi munkálatok felgyorsítása érdekében.^[466]

Barco július 10-én értesítette a Haditanácsot elképzeléseiről, majd széleskörű utasítássorozattal állt elő. Wallishoz intézett feliratában beszámolt arról, hogy a Helytartótanáccsal állandóan tartja a kapcsolatot az Újépület ügyében, immár 500 fogoly tiszt elhelyezése érdekében. A szlavóniai segédcsapat átengedése tárgyában is tett lépéseket, de idestova négy hete eredmény nélkül, bár az új szállítmányok érkezésének időpontja vészesen közeleg. Hiányolta, hogy Csákova esetében nem kapott megerősítést, tiszti avagy legénységi helyszínként jöjjön-e számításba. Erőfeszítéseinek köszönhetően Magyarországon egyelőre 4050 fogoly altiszt és közlegény, valamint 300 tiszt elhelyezése biztosítható. Győrben 500, Szegeden 650, Nagyváradon 700, Kassán 600, Pozsonyban 1000, Aradon 600 ember helyezhető el, őrmestertől lefelé. A tisztek közül a kiscelli kaszárnya és az Újépület fogadhatna 500-500 főt. A kísérők és őrzők létszámhiánya azonban még az ígért segítséggel is veszélyezteti a tervek megvalósítását.

A budai főhadparancsnok ezt követően tért a teendők részletes taglalására. Geneyne altábornagyhoz intézett átiratában a határőr-zászlóalj haladéktalan Budára irányítását sürgette. A Helytartótanácsot az erősítésül érkező alakulatok beszállásolása és az Újépület használható állapotba hozatala ügyében kereste meg azzal, hogy az érintett polgári hatóságokat utasítsa szoros együttműködésre. Az országbírót is tájékoztatta a fejleményekről, s felkérte, tegyen meg mindent az országos hatóságok bevonása érdekében.

Nagyvárad parancsot kapott arra, hogy az ott tartózkodó francia tiszteket, akiket a kiscelli laktanya vár, a megfelelő fedezet és egy kirurgus melléjük adásával kísértesse fel. Visszafelé 7-800 közfoglyot visznek Váradra, ahol elhelyezésükre tegyék meg az előkészületeket. Szeged ugyanezt a parancsot vehette azzal, hogy az általuk átadott tisztek közül 100 főt az Újépület, a többit Kiscell fogadja. Visszafelé 700 legényt szállítanak, de számítani kell arra, hogy őket több közfogoly is követi. Ezért Riech százados, aki a Kiscellben alkalmazandó Rábaközi őrnagytól ideiglenesen átveszi a parancsnokságot, biztosítson minél több férőhelyet. A budai ellátóhivatal utasítást kapott a kiscelli kaszárnya és az Újépület ágyakkal való felszerelésére, egyelőre 500 tiszt számára, a szegedi és nagyváradi készletek felhasználásával.

Szerelem tábornokot megbízták a kiscelli és újépületbeli tisztek főfelügyeletével, s azzal, hogy az előző helyszínre őrizetül irányítson két tisztet és 50 katonát altisztekkel együtt. Tájékoztatták arról is, hogy a Szegedről ide irányított 260 tiszt 100 nagyváradival együtt Kiscellben, míg a többi 100 váradi fogoly az Újépületben kap szállást.

A továbbiakban Barco az őrző alakulatok átirányítását és szolgálati helyeit, a foglyok élelmezése és berendezkedése körüli teendőket, valamint a szakfeladatokat ellátó tisztek beosztását vázolta Szerelem számára. Kiscellen kívül Óbudára a város szélére (in die äusserste Häuser) 30 lovast és 10 lovasított katonát, a pesti kaszárnyába egy tisztet és 30 lovasítottat kellett a környék éjszakai őrizetére rendelnie.

Győrben D'Obell Gyulai (32.) gyalogezredbeli százados valamint 100 legény és altiszt, Cserey alhadnagy, vagy egy másik tiszt segítségével vigyázna 600 közfogolyra. Budáról odakísérésük is az ő feladatuk. Ugyancsak a Gyulai-ezredtől rendelnének Kassára egy másik, 2 tisztből és 100 legényből álló különítményt, Borbély százados alatt, 600 közfogoly kommendálására. A főparancsnokságot Ágoston, nyugalmazott őrnagy látná el.^[467]

Aradról Haan vezérőrnagy már július 1-jén jelezte, hogy az elképzelés, mely szerint összességében mintegy 2000 közfogollyal kell számolnia, közöttük mintegy 100 beteggel, nem tartható. A várban 1351 fogoly él, s a betegek száma máris 300 fölé emelkedett. A legtöbben vérhasban, seblázban, skorbutban szenvednek. Mivel őket egymástól is el kell különíteni, s így térigényük nagyobb, csupán 1500 fogoly körülményeit biztosíthatja. Barco, július 12-i válaszában, az uralkodói óhajra utalva, hogy elsősorban Magyarországon kell minél több foglyot elhelyezni, nem tehetett engedményeket. A közfoglyok szalmazsákjainak összébb szorításával erőltette 2000 ember elhelyezését.^[468]

A General Commando sikeresnek tűnő erőfeszítései Lebzeltern vezérőrnagy, temesvári parancsnok július 9-i jelentésének vételével részben meghiúsulni látszottak. Lebzeltern Buda június 18-i parancsára a Württemberg-dragonyosok által megszemlélt csákovai lovassági kaszárnya alkalmazhatóságáról terjesztette fel Czigány ezredes július 5-én kelt jelentését. Az ezredes szerint ahhoz, hogy a helyszínen az őrszemélyzettel, kirurgussal, pappal, fogadóssal, s másokkal együtt 254 francia tisztet vagy 400 legényt, a saját állomány kiszállásoltatásával 400 tiszti, illetve 600 közfoglyot fogadhassanak, mindenekelőtt az ellátást kell megszervezni. A laktanya körül húzódó, többnyire beomlott, s könnyen áthágható árkot fel kell újítani, s ki kell szélesíteni. Mivel minden eső után tönkremegy, egyrészt, különösen éjszaka, őrséget kell a szélére állítani, másrészt cölöpökkel megerősíteni, ami nagy költségekkel járna. A sajátokat nem tanácsos a foglyokkal együtt a kaszárnyában elhelyezni, mert a "rosszindulatú" (böß gesinnte) franciák velük összekeveredve, a saját katonaságot káros eszméikkel megrontanák, vagy föléjük kerekedve lefegyvereznék, s kitörnének. Mivel a lakóhelyiségek boltozatlanok és sok a faépítmény, félő, hogy a "gonosz" (boßhafte) foglyok felgyújtják az épületet, s az menthetetlenül leég.

Lebzeltern javaslata szerint a költséges paliszádozás helyett a kaszárnya körüli árkot csupán reparálni kellene, s az őrséget megerősíteni, amely a helyőrség 60 gyalogosából, s a württembergek 50 lovasított emberéből állna, a melléjük adott tisztekkel. Utóbbiakat Csákova térségében szállásolnák be. Az őrszemélyzet mellé éjszakai őrjáratokat is rendszeresíteni kell. A laktanya tényleges felhasználása azonban a Helytartótanács és Temes vármegye hozzájárulása nélkül lehetetlen.^[469]

A budai Főhadparancsnokság július 11-i válaszában átérezte ugyan a csákovai kaszárnya ellen szóló érveket, de a helyhiány miatt nem tehetett mást, mint az átengedés ügyében az országbíróhoz fordult, s felszólította a bánsági General Commandót, hogy a megyével együtt készítse fel az épületet a francia tisztek fogadására. Minderről Wallis is tájékoztatást kapott, hiszen a végleges döntés Bécs kezében volt.^[470]

Az Udvari Kamara részéről gróf Szécsen Sándor elnök július 13-án, annak ellenére, hogy Szerelem tábornokkal együtt szükségesnek tartotta az Újépület további munkálatainak költségfelmérését, kísérletet tett arra, hogy a fogoly tisztek többsége elhelyezésének terhét a kiscelli kaszárnyára hárítsa. A Főhadparancsnokság nem állt el eredeti szándékától, s július 15-i válaszában közölte, hogy a két helyszínen mindenképpen 500-500 tisztet kell fogadni. Indoklásul felhozta, hogy az Újépületben 350 férőhely már rendelkezésre áll, s további 200 létrehozása az erre szánt szárnyban 5-6 lakóhelyiség (Chambrée) kialakításával viszonylag kis költséggel megvalósítható. Ezért, mivel a foglyok már úton vannak, sürgős lenne a kamaraelnök nyomására, az érintett hatóságok segítségével, a munkálatok mielőbbi befejezése.^[471]

Wallis július 10-én kelt leiratában ismertette Budával legfrissebb értesüléseit a transzportok indulásáról, a birodalmi behajózási állomások jelentései nyomán. Eszerint a 250 francia tiszt, valamint 6780 altiszt és közlegény 3 oszlopban vett irányt Magyarország felé. Az 1. oszlop július 2-án indult Gundelfingenből 2250 közfogollyal, a 2. július 4-én 1865 legénnyel Günzburgból, a 3., 1541 fős csoport július 8-án szintén Gundelfingenben szállt hajóra. Az összlétszám 5656 ember, de útközben várható annyi fogyaték, hogy gond nélkül el lehessen helyezni őket a magyar tartományokban. Barco július 16-i válaszjelentésében kötötte magát a korábban vállalt, 300 tisztből és 4050 közlegényből álló fogolylétszámhoz, egyúttal ismételten felsorolta a biztosan számbavehető helyszíneket, illetve azok őrségeit. Július 10-én közreadott elgondolásait annyiban bővítette, hogy Aradra küldene erősítésül egy századot, míg a szlavóniai határőrzászlóaljat Budán hagyná. A nyugzsoldos rokkantakat behívásuk körzetében alkalmazná.^[472]

Az esztergomi katonai parancsnokság július 15-én jelentette, hogy az első új szállítmány beérkezett az országba. Eszerint 3 fogoly főtiszt, 135 tiszt, valamint 904 altiszt és legény, összesen 1042 fő volt útban Pest felé. Kíséretük a Ferdinánd-ezredtől 2 tiszt és 80 katona, a hozzájuk csatolt Gyulai Sámuel (32.) gyalogezred különítményével, mely 1 tisztet és 55 legényt számlált. Az ő továbbításukról számolt be Wachter hadbiztos július 17-én, de itt már csak 840 közfogoly Pétervárad felé indításáról volt szó. Fedezetükre Czompo, a (vacant) Esterházy (34.) gyalogezred 4. zászlóaljától, valamint Cserey főhadnagyokat, utóbbit a Gyulai-ezred 3. zászlóaljától rendelték ki, 106 katonával. Útiellátmányuk a napi 946 kenyéradag mellett 1500 forint volt. A menetintézkedés azt is megszabta, hogy a kíséret feladata végeztével előfogatokon azonnal térjen vissza.^[473]

A budai Főhadparancsnokság részéről Kavanagh tábornok július 17-i, a Haditanácshoz intézett jelentésében utalt arra, hogy az ígért 2780 fogoly helyett csak 904 érkezett meg Pestre, s közülük 124 beteg az ottani tábori kórházban rekedt. A lábadozók közül csatoltak az említett péterváradi transzporthoz 60 főt. Minderről Geneyne és Soro is értesült azzal, hogy Péterváradra a megállapodások szerint 600 fogoly kerül, míg Temesvár, 486 fős kvótájára átveszi a maradékot.^[474]

Wallis újabb, július 15-én kelt leirata némi magyarázatot adott a Buda által említett szállítmány-létszám csökkenésekre. Bár a Németalföldről 250 francia tisztet és 6780 közkatonát szállítottak el, számuk a dunai behajózásig 5656 főre apadt. Mivel számítani lehet további veszteségekre, véleménye szerint nem okozhat gondot magyarországi, szlavóniai és bánsági elhelyezésük, de a biztonság kedvéért a szükséges helyreállításokat az egyelőre mellőzhető csákovai laktanyában el kell végezni. Bécs optimizmusának ellentmond, hogy Wallis ugyanebben a parancsban rendelte el, hogy a havonként felterjesztendő állomány-kimutatásokban a főhadparancsnokságok tüntessék fel, területükön hol lehetne még foglyokat elhelyezni.^[475]

Buda július 19-i jelentésében ismételten leszögezte, hogy Magyarország még 300 tisztet és 4050 közfoglyot, Szlavónia 600, Temesvár 500 közlegényt fogadhat. Ez 5450 fő, ha a csákovai laktanyát figyelmen kívül hagyják. Wallis-szal egyetértésben remélte, hogy a leiratban említett 5656 fős létszám ennyire le fog olvadni. Szükség esetén Csákován 300 tiszt még elférne, illetve ha az Újépületet teljesen befejeznék, s a kellő létszámú őrséget is biztosítanák, 3-4 ezer közfoglyot fogadhatnának ott. Wallis puhatolózására válaszolva, új alkalmas helyszínekről nem tudott. Utalva a fogolycsere-bizottság megkeresésére, minden érdekelt állomásnak megküldték az új mintalistát, hogy a továbbiakban ennek alapján terjesszék fel a kimutatásokat. Az elírások kiküszöbölése érdekében ezeket francia foglyok közreműködésével kellett kiállítani.^[476] Barco összesítéséből kitűnt, hogy az eddig elküldött listák alapján a június végi állapot szerint Pozsonyban 73, Lipótváron 383, Aradon 1150 közfogoly tartózkodott. Szegeden egyelőre 261,^[477] Nagyváradon 200, Munkácson 90 tisztről volt tudomásuk,^[478] míg az Újépületben 224 tiszt és 37 legény élt, tehát az említett helyszíneken összesen 775 tiszt és 1643 közkatona. Szlavóniában Eszéken 1486, Péterváradon 375 közfoglyot írtak össze, míg Rácsán 32 tiszt tartózkodott. Temesvárról nem kaptak összesítést. Magyarországon és tartományaiban így 807 tiszti és 3604 közfogollyal számoltak.

A megváltozott elhelyezési terveknek megfelelő elképzelésével először Nagyvárad jelentkezett. Wiskoczill őrnagy július 11-i jelentésében tudatta, ahhoz, hogy a 200 tiszt helyett (sic!) 7-800 közfoglyot fogadhassanak, az egyik őrszázadot a városban kell bekvártélyozni, s szükséges a De Vins-kórház kihelyezése is. Az eddig a felső szinten élt fogoly tiszteket itt tartózkodásuk idejére a kitelepített alakulat helyére, a középső épületrészbe költöztetnék át. Helyükre kerülnének aztán a közfoglyok, s számukra néhány kórházszobát is kihasítanának. Bombalek, szerződéses fogadós működését a kaszárnyán belül másutt biztosítanák, de az Anspach-vértesek ispotályát mindenképpen ki kell költöztetni. A laktanyából kiszállásolt őrszázadot a közelben helyezik el, hogy riadó esetén egy órán belül ott teremhessenek. Ennek ellenére nem tudják majd kielégítően megakadályozni az egy épületben lakó francia tisztek és legények kapcsolattartását. Az itt állomásozó, kiképzés alatt álló 300 újonc és a szolgálatban lévő őrszemélyzet, illetve az esetleg átvonuló katonaság szállása is gondot jelent. Szükség lenne két felügyelő tisztre, mivel az itteniek saját szolgálati ügyeikkel vannak elfoglalva. Tűzvész esetére hiányoznak az oltóeszközök, ezekre is igény van. Az érkező foglyok számára vizescsöbröket, székeket, asztalokat, padokat kell biztosítani, ami önerőből nem megy.^[479]

Buda július 19-i válaszában elégedetten nyugtázta a nagyváradi előkészületeket, azonban felhívta figyelmüket tévedésükre, hogy tisztek is maradnának ott. Ismét felvilágosította őket - a július 10-én kelt parancsot valószínűleg még nem kapták meg -, hogy a tiszteket egy De Vins-osztag Budára kíséri, majd visszafelé 7-800 közfoglyot visz Váradra. Így a kaszárnyában megoldható mind az újoncok, mind a zászlóalj elhelyezése. Érdeklődött, nem tudnának-e több közfoglyot fogadni. A szükséges eszközök dolgában azt ajánlotta, hogy forduljanak a területileg illetékes temesvári erődítési igazgatósághoz.^[480]

Wiskoczill július 26-án jelentette, hogy a kaszárnyában, a kórházhelyiségeket is beszámítva, ezer közfoglyot helyezhetnek el.^[481]

Kalliwoda hadbiztos ezt megelőzően helyszíni szemlét tartott, ám Debrecenből, július 25-én kelt jelentésére a Főhadparancsnokság csak augusztus 6-án intézkedett. Kalliwoda észrevételei szerint a kaszárnya földszintje és 1. emelete az ablakok alacsonysága miatt csupán kórház céljaira és a saját állomány elhelyezésére alkalmas. A második emeleten 800 egészséges és elkülönítve 200 beteg fogoly fér. A helyőrséget nem tanácsos a városban bekvártélyozni, mivel a távolság miatt, riadó esetén aligha érnének egy órán belül a kaszárnyába. Buda ezt követően hagyta jóvá ezer közlegény odaszállítását azzal, hogy a tetőt és a kutat sürgősen ki kell javítani.^[482]

A többször említett új nagy szállítmány 2. oszlopának július 14-i Pozsonyba érkezéséről Milhartitz július 18-án adott hírt. Ez is a vártnál kisebb létszámban lépte át a határt, 35 tisztből, 1179 közlegényből és altisztből állt. Pozsonyban 39 közfoglyot tartottak vissza, ellenben a továbbindulókhoz 3 gyógyult tiszt és 69 legény csatlakozott. Az így összeállított, 38 tisztre és 1209 közkatonára rúgó oszlopot Mayer, a Ferdinánd főherceg (2.) gyalogezred 4. zászlóaljának századosa és 150 katona kísérte Buda felé. A harmadik oszlop érkezéséről még nem volt értesülése.^[483]

Buda július 19-i, a pesti hadbiztossághoz, a kassai és győri főhadbiztosságokhoz, továbbá a győri katonai parancsnoksághoz intézett leiratában azzal számolt, hogy a 2. oszlop július 21-én érhet Pestre. A korábbi elképzeléseknek megfelelően a tisztek az Újépületben maradnának, míg 600-600 közfoglyot Győrbe és Kassára küldenének. A helyben maradó betegekkel azok gyógyulása után Győr létszámát 700 főre egészítenék ki. Pozsony számíthatott arra, hogy a 3. oszlop kipótlódik az első két menetből hátrahagyottakkal, így mindenképpen be kellett töltenie férőhelyeit, s csak a maradékot irányíthatta Buda felé.^[484]

A budai Főhadparancsnokság nem tévedett, Wachter hadbiztos július 22-én a már befutott 2. oszlop Győr és Kassa felé indításáról számolt be. Az egyik, 600 közfogolyból álló csoport a Gyulai (32.) gyalogezred 3. zászlóalja Rubendunst százados alá tartozó kompániájának kíséretével indult el július 23-án, Bartolomi alhadnagy vezetésével. A század, melynek Győrben kellett maradnia, 106 főből állt, s hozzájuk csatoltak Wahner főhadnagy alatt, Pozsony rendeltetési hellyel egy 32 lovasból álló Czartoryski-osztagot. Ellátmányukat augusztus 1-i érkezésre időzítve napi 747 kenyéradagban és 500 forintban állapították meg. A kiutalt 17 négyfogatú kocsiból 12-őt a maródiaknak tartottak fenn. A másik csoport, mely őrmestertől lefelé 520 fogolyból állt, ugyaneznap indult Kassa felé, Farkas alhadnagy vezetésével, a Gyulai (32.) gyalogezred 3. zászlóaljából kiállított 110 katona fedezete alatt. Négynaponkénti pihenőnappal augusztus 6-i érkezéssel számoltak, ennek megfelelően napi 630 cipóval és 800 forint költőpénzzel.^[485]

A főhadparancsnok Győr és Kassa eligazításán túl, július 24-én tájékoztatta a Haditanácsot arról, hogy a 38 francia tisztet az Újépületbe szállították.^[486]

A Haditanács július 25-én jelentkezett ismét igényeivel, elképzeléseivel. Barco július 19-i jelentésére hivatkozva Wallis igyekezett szaván fogni a vezénylő tábornokot, miszerint Magyarországon és tartományaiban 300 tisztet, valamint 5150 közfoglyot helyezhetnének el, nem számítva Csákovát, ahol 300 francia tiszt férne. A gondolatot, amely az Újépület 3-4000 fogoly közemberrel való "feltöltését" célozta, már nem csak elképzelésként kezelte. Részletes tudósítást várt a terv megvalósíthatóságáról, mivel az uralkodó ennek megfelelően is dönthet, hiszen minél több fogoly magyarországi elhelyezése a szándéka. Most is hangoztatta, hogy az eleinte összesen 6780 fős három új transzport létszáma az úton annyira lecsökkent, hogy némi kényelmetlenséggel még az azt követő 4. szállítmányt is fogadhatják.^[487]

Buda ennek szellemében július 29-én írt át Kinskynek, kérve, idejében tudassa a 4. oszlop indulásáról és létszámáról. Hogy a szállítmányt Pozsony fogadhassa, utasítást kapott az ott lévő, a 3. oszlopból visszamaradt 822 fogoly és a lábadozók Buda felé indítására. Az Újépület körüli huzavonák ismeretében nem meglepő, hogy Kavanagh, Szerelemhez ugyanekkor intézett parancsában a Barco által korábban előadott elképzeléseket megváltoztatva, immár 2-3000 fogoly tiszt ottani elhelyezésére gondolt. Wallis által is osztott érvelése szerint az Újépületben 500 tiszt tartózkodik, s az építési munkák oly jól állnak, a hely annyira alkalmas, hogy a munkálatok befejeztével a jövőben további 1000-2000 tisztet fogadhatnának, beleértve az őrző és egyéb személyzetet is. Némileg rontotta azonban meggyőző erejét, hogy fogalma sem volt arról, hogy az eddig oda szánt közfoglyokat hova szállítsák. Természetesen jóval előbb értesítést várt az érkezők létszámáról, hogy az építkezést ennek megfelelően ütemezhessék.^[488]

A negyedik oszlop indulásáról Sterndahl vezérőrnagy július 23-án értesítette a budai Főhadparancsnokságot. Adatai szerint a szállítmány 128 tisztből és 3100 közlegényből áll, s 31-én lép Burgauba. Innét 6-8 nap, amíg Magyarországot elérik. Milhartitz pozsonyi főhadbiztos július 29-én erősítette meg a bécsi főhadbiztosság híreit, de panaszkodott, hogy az előreláthatólag augusztus 7-8-án befutó új szállítmány részére képtelen átvonuló szállásokat felhajtani, ezért kénytelen azt azonnal továbbküldeni.^[489]

Buda a főhadbiztos gondjait méltányolva, július 30-i parancsában utasította Pozsonyt, hogy a korábbiakkal ellentétben, a 3. oszlopból a városban maradt 822 foglyot inkább tartsák ott, s a negyedik szállítmányt, amint beérkezett, kísérjék tovább. Mivel a kiscelli kaszárnya és az Újépület még nem teljesen fogadóképes, s a pesti tábori kórházban emiatt már 60 tisztet kellett elhelyezni, újonnan érkező 128 bajtársukat Temesvárra irányítják abban a meggyőződésben, hogy addigra a csákovai kaszárnyát helyreállítják.^[490]

Gottschlig főhadbiztos július 25-én jelentette Kassáról, hogy a Buda július 19-i parancsában említett 600 közfogoly és a 100 fős őrség elhelyezésére kiszemelt Felső kaszárnya (obere Caserne) bár fogadóképes, még nincs teljesen berendezve. Hiányoznak a szalmazsákok is, ezért egy ideig puszta szalmán kell heverniük a franciáknak. Közölte, hogy a mészárszék, a söntés és a szatócsüzlet (Greisselstube), akárcsak a markotányos, beköltözésre készen állnak. A számvivő bizonyos Schédy, a kirurgusi teendőket Hoppenhagen látja el. Ágoston, nyugalmazott őrnagy aki eddig 800 forint nyugdíjat élvezett, a parancsnokságot rendben átvette. Az említett személyek fizetésére intézkedést kért. A budai Főhadparancsnokság augusztus 2-i válaszában leszögezte, hogy Ágostonnak a rangja szerint kiszabott magyar békeilletmény, a furirnak és a sebésznek havi 15 forint jár.^[491]

Wallis július 28-i leiratában arra is gondot fordított, hogy a hadiszerencse forgandósága miatt a legutóbbi transzportokkal érkező foglyok szigorú elkülönítésére hívja fel Buda figyelmét. Kavanagh ezt augusztus 3-án hozta az összes érintett tudomására.^[492]

Barco bizonyára némi megkönnyebbüléssel vette Wachter augusztus 9-i jelentését, melyben a hadbiztos, Magdeburg tábornoktól származó értesüléseire hivatkozva közölte, hogy a negyedik transzport a hónap vége előtt nemigen éri el Pestet. Tájékoztatásul közölte, hogy a hajóhivatali Schill századossal térképen megtervezték a foglyok útvonalát. Eszerint a Csákovára szánt 300 tisztet hajón vinnék Péterváradig, s onnan tovább szárazföldön. Nagyváradra mindenképpen menetben kell eljutni az ezer közfogolynak. Szegedre ellenben a 700 legényt legcélszerűbb Bajáig hajón vinni, ahonnan 12 kis mérföld a város.^[493]

Buda ennek megfelelően adta ki rendelkezéseit a pesti tábori hadbiztosságnak és a célállomásoknak. Amint a 4. oszlop megérkezik, Nagyváradra indul menetben 1000, Kassára 80 közfogoly. Szegedet a mondott útvonalon és létszámban érik el, míg Aradra 900, Temesvárra 250 közlegényt irányítanak úgy, hogy lehajóztatják őket Péterváradig, s onnan menetben kísérik őket tovább. Csákova a végállomása az említett útvonalon a 128 tisztnek, akikhez, hogy a kaszárnyát betöltsék, 172 bajtársuk Budán csatlakozik. A visszamaradók ideiglenesen a pesti tábori kórházban nyernek elhelyezést.^[494]

A megváltozott elhelyezési tervek Szeged nehézségeit növelték, hiszen a várkút rossz vize a majdan érkező 700 közfogoly ellátására végképp elégtelennek bizonyult volna. Riech százados augusztus 9-i jelentésében a Főhadparancsnokság engedélyét kérte, hogy a foglyok a Tiszából maguk szerezhessék be vízszükségletüket. Elképzelése szerint a hátsó kaputól csupán 180 lépésnyire lévő folyóból, 30 lépésenként őröket állítva, biztonsággal hordhatnának vizet a várba. Erre naponta csak egy órát fordítanának, mivel a tárolóedényekben (Bodingen) egész napra tartalékolhatnak. Rossz idő esetén egy főre ivásra és főzéshez napi 5 icce vizet számítva (a budai icce: 0,915 l.), ami hordónként 9 krajcár, napi 6 hordó esetén 54 krajcárra rúgna a fuvar. Ám inden eszközzel igyekeznek a kincstár kiadásait csökkenteni.^[495]

Buda augusztus 16-án leszögezte, hogy csak az összes biztonsági előírás betartása mellett egyezik bele az elképzelésekbe. Megjegyezte, hogy a vízhordás díja túl drága, hiszen Győrben hasonló mennyiség beszerzésének havi díja csupán 20 forint, ami átszámítva Szegeden 27 forint. Afelől is érdeklődött, nem lehetne-e a Tiszáig vezető lejárót kavicsokkal, dorongokkal télire megerősíteni. Abban a reményben, hogy a város és a megye segítségükre lesz, előzetes költségvetést is kért.^[496]

Soro szintén augusztus 9-én közölte, hogy Temesvár 1200 fős kontingensét egy Péterváradról áthozott 500 fős csoporttal kitöltötte. Lebzeltern temesvári parancsnok július 31-i jelentése alapján a gyalogságtól 76 őrmester, 107 tizedes, 10 zenész, 81 őrvezető, a gránátosoktól 57, a lövészektől 270 közlegény élt az erődben. A lovasság 4 zászlótartóval, 2 tizedessel és 17 legénnyel képviseltette magát. A tüzérség 3 bombászt, 5 fő és 17 altüzér-tizedest, 2 zenészt, 17 fő- és 35 altüzért számlált, összesen 703 főt. Soro szerint augusztus 3-án Péterváradról még 500 közfoglyot hozzájuk csatoltak, így az 1200-as csúcsszámot túl is lépték.^[497]

Bár a csákovai kaszárnya felhasználásának elvi akadályai elhárultak, a bánsági főhadparancsnok már augusztus 6-án felhívta Barco figyelmét a szerinte leküzdhetetlen nehézségekre. Elsősorban anyagiakra hivatkozott, mivel Temes vármegye a pénzhiány miatt adótartozásait csak terményekben, s azt is kis mennyiségben teljesíthette. Emiatt még a tábori csapatok illetményeit sem tudják kifizetni, nemhogy a 300 fogoly tiszt előreláthatólag összesen 4-5 ezer forintot elérő járandóságát. A garnizon létszáma a mintegy 1200 közfogoly őrzésére a magukhoz vont határőrökkel együtt sem elegendő, s Csákovára is mintegy 60 granicsárt kell küldenie, ami további kiadásokkal járna. Az ottani élelmezés szinte áthidalhatatlan nehézségekbe ütközik a termény- és takarmányínség, s utóbbi okból a vonóökrök elerőtlenedése miatt. Az idei aratás a szárazság miatt semmi reménnyel nem kecsegtet a végső szükségben szenvedő paraszt számára. Az általános élelemhiány a 300 tiszt ideérkezése után még érezhetőbb lenne. Soro ezen indokok alapján kérte, hogy tekintsenek el a franciák idehozatalától.^[498]

Barco, augusztus 13-i átiratában hivatkozva a területén is fennálló hasonló gondokra, nem változtathatta meg döntését a 128, s még további 60-70 tiszt Csákovára küldéséről. Reményét fejezte ki, hogy ennek ellenére Soro mégis úrrá tud lenni a gondokon. A Haditanácshoz intézett jelentésben azonban kérte, hogy több francia tisztet ne küldjenek az országba, mivel elhelyezésük lehetetlen.^[499]

Hogy megfeleljen a nyilvántartási kötelezettségeknek, s érveit ezzel is alátámassza, Barco augusztus 23-án felterjesztette az 1794. év első nagy összesítő kimutatását július hónapról, s ebben 11 594 fogolyban maximálta Magyarország és tartományai kapacitását.^[500]

A táblázat szerint Pozsonyban a stábtól 6 furir és 2 kovács, a gyalogságtól 2 számvivő őrmester (sz.ő.), 20 őrmester (őrm.), 131 tizedes (tiz.), 44 őrvezető (őrv.), 4 dobos (d.), 56 gránátos (gr.) és 562 lövész (löv.) közlegény (kl.); a lovasságtól 1 sz.ő., 4 őrm., 4 tiz., 1 altizedes vagy őrv., és 30 kl. élt. A tüzérséget 5 őrm., 3 tiz. főtüzér (főt.), 13 fő- és 2 altüzér (alt.) képviselte, tehát összesen 890 fogoly volt a városban.

Győr fogolylétszáma a gyalogságtól 8 sz.ő., 36 őrm., 69 tiz., 32 őrv., 7 d., 34 gr. és 360 löv. kl., míg a lovasságtól csak 2 őrv., összesen 548 személy.

Lipótváron a gyalogság száma 17 sz.ő., 8 őrm., 37 tiz., 37 őrv., 10 d., 21 gr. és 245 löv. kl. A tüzérségtől 3 tiz. főt., 2 d., 4 főt., és 7 tüzér (t.); összesen 391 fő.

Kiscellben a törzstől 2 tábornok (tbk.), 3 ezredes (ezds.), 18 alezredes (alez.), 2 őrnagy (őrgy.), 2 ezredi és 3 zászlóalji segédtiszt élt. A sebészek száma 2 fő és 1 alkirurgus. Ugyanott 3 számvivő tartozott a stábhoz. A gyalogság létszáma 91 százados (szds.), 8 alszázados (alszds.), 134 főhadnagy (fhdgy.), 130 alhadnagy (alhdgy.), 1 őrm., 6 löv. kl. A lovasság 3 kapitányt (kap.), 1 másodosztályú kapitányt (2. kap.), 19 fő- és 18 alhdgy.-t, míg a tüzérség 3 szds.-t, 8 fő- és 6 alhdgy.-ot számlált. Az összlétszám 464.

Az Újépületbe a törzstől 4 tbk., 1 ezds., 15 alez., 2 őrgy., 1 tábornoki, 5 vezér- és 6 ezredhadsegéd, 5 ezred- és 3 alsebész, 2 számvivő került. A gyalogság 126 szds.-sal, 9 alszds.-sal, 104 fő- és 112 alhdgy.-gyal, 2 furirral, 7 tiz.-sel, 6 őrv.-vel, 3 gr. és 19 löv. kl.-nyel képviseltette magát. A lovasságtól 6 kap., 7 fő- és 11 alhdgy., 1 kl. került ide. A tüzérségi foglyok létszáma 22 szds., 7 fő- és 4 alhdgy., 1 mérnökkari, 2 fő- és 1 alt. Az összlétszám 494 fő. A pesti tábori kórházban a gyalogságtól 5 őrm., 47 tiz., 9 őrv., 3 d., 18 gr. és 169 löv. közl., a lovasságtól 20 közl., a tüzérségtől 3 főt. tiz., 10 alt. élt, összesen 284 fogoly.

Munkácson 5 alez., 1 ezredkirurgus, 15 szds., 27 fő és 42 alhdgy., a lovasságtól 1 alhdgy., a tüzérségtől 2 szds., 1-1 fő- és alhdgy. tartózkodott, összesen 95 személy.

Arad fogolylétszáma 1 alsebész, 5 furir, 47 sz. őrm., 157 tiz., 97 őrv., 5 d., 76 gr. és 607 löv. közl., a lovasságtól 3 őrm., 1 tiz., 4 őrv., 16 közl., a tüzérségtől 2 főt. és 1 alt. tiz., 1 bombász, 2 főt. és 52 alp., összesen 1077 ember.

Temesváron 76 őrm., 107 tiz., 81 őrv., 10 d., 57 gr. és 270 löv. kl., a lovasságtól 4 zászlóvivő, 2 tiz., 17 legény, a tüzérektől 5 főt. és 17 alt. tiz., 3 bombász, 2 d., 17 fő- és 35 alt. volt fogságban, összesen 703 fő.

Szegeden az átcsoportosításokkal egyelőre 2 főt. maradt, s hasonlóképpen Nagyvárad és Kassa is üresen állt az adatfelvétel időpontjában.

Péterváradon 1 alsebész, 3 ezreddobos (ed.), 22 őrm., 80 tiz., 8 őrv., 6 dobos 560 löv. közl., összesen 680 fogoly volt. Eszéken 1 alkirurgus, 2 ed., 163 őrm., 208 tiz., 127 őrv., 20 d., 1060 löv. közl., összesen 1581 fő tartózkodott, 2 családtaggal együtt. Brodban 1 ezds.-t, 3 alez.-t, 4 alszds.-t 1 fő- és 3 alhdgy.-ot, 12 tisztet írtak össze.

Rácsa 20 szds.-t, 1 alszds.-t, 5 fő- és 4 alhdgy.-t, 1-1 őrv.-t és d.-t, 32 személyt tartott fogva.

A leírt számokon felül Pozsony még 110, Győr 52, Lipótvár 9, Arad 923, Temesvár 497, Szlavónia 300, Nagyvárad 1000, Szeged 700, Kassa 600 közfogoly, Kiscell 36, az Újépület 6, Munkács 5 tisztet fogadhatott még, tehát a már elhelyezett 7255 foglyon felül 47 tisztet és 4191 közlegényt, illetve altisztet lehetett az összeírás időpontjában felvenni. Augusztus folyamán azonban beérkezett 1669 közfogoly, így a még rendelkezésre álló helyek száma 2522-re csökkent. A napokban vártak 128 tisztet és 1700 közlegényt, tehát csak 47, illetve 822 szabad hely maradt. Gondolni kellett arra is, hogy Csákova és az Újépület az építési munkálatok miatt még nem volt teljesen fogadóképes.

Soro, augusztus 6-i panaszait augusztus 17-én hasonló stílusú átiratban igyekezett megtámogatni, hogy a csákovai kaszárnyát mentesíthesse. A rend kedvéért azonban mellékelte a bizottsági felmérés eredményét a férőhelyekről. Eszerint 46 tiszti és 12 legénységi szoba, 24 lakóhelyiség, 12 éléskamra, 3 őrbódé, 6 illemhely: "S(it).V(enia) Privet" áll rendelkezésre, így 314 tisztet lehetne elhelyezni. A tető helyreállításához tízezer zsindely kellett volna. Hangsúlyozta, hogy az élelemhiány következtében mérhetetlen a drágaság, az adót nincs miből beszedni, s a lakosság hiába vár segítségre. Ha még foglyokat is hoznának a nyakukra, szökésük veszélyén túl - mivel a kellő létszámú őrség, s a megfelelő árok hiányoznak - a nélkülözés is fokozódna.^[501]

Mindezzel csak azt érhette el, hogy Buda augusztus 22-én 300 helyett 200 francia tiszt odairányítását javasolta a Haditanácsnak.^[502] Több engedményt nem tehettek, mivel az alsó-ausztriai Főhadparancsnokság augusztus 18-án jelentette, hogy egy transzport, amely 120 tisztből és 1500 közemberből állt, a napokban Linzbe érkezik. Ott csatlakozik 200 lábadozó, s előreláthatólag 21-én futnak be Pozsonyba. A főhadparancsnok azt is kifejtette, hogy 80, Pesten véglegesen nem elhelyezhető tisztet az érkező 120 főhöz csatol, s őket küldi Csákovára. A Helytartótanácsot megsürgették, hogy mielőbb végezzenek a kaszárnya helyreállításával. Az 1700 közfogoly közül 463-at Nagyváradra, 700-at Szegedre, 500-at Aradra kísérnek, illetve utóbbiakhoz csatlakoznak a pesti tábori kórházból elbocsátott lábadozók.^[503]

A helyzetet bonyolította, hogy a Helytartótanács augusztus 26-án megírt véleménye szerint a csákovai laktanya felújítása nem a törvényhatóságokat terhelte. A Barcót ideiglenesen felváltó Kavanagh tábornok ezért szeptember 3-án kénytelen volt Temesvár tudomására hozni, hogy a munkálatok az ottani katonai főhatóságra hárultak.^[504]

A jelzett szállítmányok pesti indulásáról Wachter hadbiztos tudósított. Szeptember 9-én juttatta el Kavanagh lovassági tábornokhoz a Csákovára irányított 200 fős tisztcsoport behajózási tervezetét. Fedezetükre Teisinger (vacant) Esterházy (34.) gyalogezredbeli századost és a pesti helyőrségből alá adott 50 katonát rendelték. A nyugtával fizetendő kenyéradagok mellé 1200 forint költőpénzt vittek az útra. Egy másik, 463 közfogolyból és 27, az Anspach-vértesekhez sorozott rekrutából álló menet Tabódy alhadnagy és Ostoich zászlós, valamint 53 katona kíséretével, a De Vins (37.) gyalogezred 4. zászlóaljától, Nagyváradot vette célba. Négynaponkénti pihenővel érkezésüket szeptember 24-re jelezték. Ellátmányukra napi 543 cipót, valamint 570 forintot utaltak ki. 10 előfogatot is vihettek azzal, hogy szükség esetén útközben bérelhetnek még. Wachter szeptember 10-én jelezte egy Szegedre induló 650 közfogolyból álló transzport készülődését. Fedezetükre Maythany századost állították ki a Sztáray (33.) gyalogezred 4. zászlóaljától, valamint 100 katonát szintén onnan, illetve a De Vins ezredtől. Velük tartott még egy alkirurgus is, gyógyszerekkel. Az élelem mellé költőpénzül 1000 forintot utaltak ki.^[505] Buda szeptember 9-én értesítette a célállomásokat a szállítmányok indulásáról, majd másnap Wallist és Kinskyt tájékoztatta.^[506]

Soro szeptember 12-én jelentette, hogy a 300 francia tiszt fogadására Csákován minden lehetséges előkészületet megtettek. Anyagi eszközük az ismert körülmények miatt csak a feltétlenül szükséges munkálatok elvégzésére volt. A költségkimutatást pótlólag küldik meg. Kérte, hogy adjanak anyagi támogatást a foglyok ellátására, mivel Temes, Torontál és Krassó vármegye a balszerencsés év miatt az adót képtelen volt behajtani, s jelentős hátralékai vannak.^[507]

Kavanagh tábornok szeptember 20-án ismételten csak annyit ígérhetett, hogy egyelőre 200 tisztet küld Csákovára. Anyagi segítséget az üres hadipénztárból nem nyújthatott. Kilátásba helyezte, amint mód lesz rá, a többi 100 foglyot is útnak indítja, s ezért a pécsi hadikasszát felkérte, ha lehet, utaljon ki 4-5000 forintot Temesvárnak.^[508]

A szállítmányok szétosztása, mint Wachter szeptember 19-i jelentéséből kiderült, tovább folyt. Ezúttal egy 300 közfogolyból álló csoport Eszékre irányításáról számolt be, akik Haan főhadnagy és 50 legénye, a Jellačić (53.) gyalogezred tábori (3.) zászlóaljából, kíséretével magukkal vittek 3 saját, büntetés alatt álló katonát is. A vízi útra a szokásos porciók mellett 300 forintot vételezhettek. Buda még aznap értesítette Péterváradot és az eszéki várparancsnokságot.^[509]

Szeptember 30-án került sor az idáig visszatartott 100 tiszt Csákovára küldésére, amiről Wachter szeptember 29-én tett jelentést. Fedezetükre a Gyulai (32.) gyalogezred 3 zászlóaljától D'Obell századost és 30 katonáját rendelték ki, de hozzájuk csatoltak 8 átirányított saját közlegényt is. Előre nem látható költségekkel számolva 100 forintot vittek magukkal a hajóútra.^[510]

A pesti hadbiztos másnap értesítette a budai Főhadparancsnokságot, hogy október 1-jén Szegedre is indítanak egy menetet, amely 150 közfogolyból áll, s a Jellačić (53.) gyalogezredben szolgáló Relkovich alhadnagy és 34 legénye kíséri őket. Csatlakozott hozzájuk különféle alakulatoktól 39 katona, akiknek szintén Szeged volt az úticéljuk négynaponkénti pihenőnappal, október 11-12-re kalkulált érkezéssel. 23 kenyéradaggal számoltak naponta, s emellé 200 forint költőpénzt, s a gyenge foglyokra, valamint a saját félrokkant legénységre tekintettel 5 kocsit vihettek magukkal. A Haditanácsot és Szegedet Buda október 4-én tájékoztatta. Wallisnak felvetették azt is, hogy az eredetileg 700 közfogoly helyett Szeged 900 főt is fogadhatna.^[511]

Úgy tűnik, 1794 október végére az összes bejelentett transzport az országba került, mivel ebben az évben az utolsó jelzett szállítmány beléptetéséről Milhartitz pozsonyi főhadbiztos október 14-én tett jelentést. Egy kisebb, 2 tisztből és 249 közlegényből álló csoport - valószínűleg hátramaradottak - érkezéséről számolt be azzal, hogy a Ferdinánd főherceg (2.) gyalogezred 4. zászlóaljától Donalepitsch főhadnagy és 39 legénye kíséretével továbbküldte őket Budára.^[512]

A közvetett adatokból ítélhetően a csákovai kaszárnya betelepítése október közepére megtörtént. Október 17-én ugyanis Soro, a csákovai francia tiszteket képviselő Perrin dandártábornok kérelmét terjesztette fel, miszerint legényekre lenne szükségük, akik szolgai teendőket látnának el körülöttük. Kavanagh tábornok október 25-én kedvező választ adott, de csakis a biztonsági előírások betartásával.^[513]

Hasonló kérelemre került sor a kiscelli francia tisztek esetében is, számukra a pesti tábori kórházból küldtek legényeket. Az itt élő foglyok érdekében a mérnökkari Baumeister százados a kaszárnyában lévő 3 kút állagát is megvizsgáltatta. Október 21-én kelt részletes jelentésében két kutat javíthatónak ítélt, de a kimélyítések idejére a Dunából kellett vizet hordatni. Ehhez a szekerészkar segítségét kérte a fogoly tisztek mellé adott szolgák bevonásával, akik emellett fát hordanának, s takarítanának is. A General Commando ennek sem látta akadályát, s október 25-én engedélyezte a dolgot.^[514]

A következő belföldi fogolyszállításra Wachter október 22-i jelentése szerint 23-án került sor. A Jellačić (53.) gyalogezredbeli Schmidt százados és a budai helyőrségből kiállított 50 katona fedezete alatt őrmestertől lefelé 394 közfoglyot irányítottak Aradra. Ellátmányuk napi 440 cipó és 550 forint költőpénz volt. Az óbudai ruházati bizottmány készletéből egyenruhákat is vittek Aradra, amihez 7 előfogatot kaptak. Schmidt százados kényelmére egy kétlovas finom csézát adtak, sajátjából fizetendő állomásonkénti és lovankénti 15 krajcár díjért. Arad október 25-én kapott értesítést az indulásról.^[515]

Az év utolsó fogolymenete szintén Arad úticéllal kerekedett fel Pestről. Wachter november 6-án kelt tudósítása szerint a 450 közfogolyból álló transzport november 8-án indult el, a (vacant) Esterházy (34.) gyalogezredbeli Mayer százados, valamint 44 legény kíséretével, akiket az Esterházy és a Gyulai gyalogezredek 4., illetve 3. zászlóaljai adtak. Élelmezésükre 400 forint költőpénzt és napi 493 porció kenyeret utaltak ki. A célállomás értesítésére november 12-én került sor. Ez a menetlevél utalt a kísérő legénység illetményezésére, miszerint odafelé a német és örökös tartományokbeli békeilletmény, visszaúton a magyar díjazás járt.^[516] November 22-i érkezésükről Haan aradi várparancsnok november 25-én tudósított, mellékelve a foglyok állomány-kimutatását 411 fogolyról, akik közül két ember halt meg.^[517]

Mivel október közepe óta Ausztriából nem érkezett új szállítmány, s továbbiak érkezéséről sem adtak hírt, a magyarországi, valamint a szlavóniai és bánsági fogolylétszám egyelőre megállapodott. Ezért a budai Főhadparancsnokság ezt a tárgyévre vonatkoztatva véglegesnek tekinthető állapotot december 22-én, feltüntetve a változásokat és a még rendelkezésre álló helyeket is, újabb létszámkimutatásban rögzítette, az októberi helyzetnek megfelelően.^[518] Pozsonyban szeptember végén 875 fogoly élt, később 7 fővel gyarapodtak, így 882 francia tartózkodott ott, miközben 175 fős veszteség adódott. Október végén a lehetséges 1000 fogolyból 707 volt itt, így még 293 fő számára volt hely. Rövidítve: 875+7=882-175=707/1000/293. Fegyvernem és rang szerinti bontásban (rövidítések a júliusi kimutatásnak megfelelően): Gyalogság (Gy.) 18 őrm. 130 tiz. 33 őrv. 3 d. 47 gr. és 409 löv. kl. Lovasság (Lov.) 5 sz.ő. és 12 tiz. 28 kl. Tüzérség (Tüz.) 7 főt. tiz. 14 főt. és 1 alt.

Győr - 562+1=563-37=526/600/74. Gy.: 5 sz.ő. 6 őrm. 91 tiz. 32 őrv. 6 d. 33 gr. és 343 löv. kl. Lov.: 1 tiz. 2 őrv. 1 kl. Tüz.: 1 alt. tiz. 5 alt.

Lipótvár- 382+20=402-10=392/400/8. Gy.: 15 őrm. 9 szakaszvezető (szkv.) 35 tiz. 35 őrv. 8 d. 22 gr. és 247 löv. kl. Lov.: 1 őrm. 1 tiz. 4 kl. Tüz.: 4 főt. tiz. 2 d. 3 főt. és 6 alt.

Kiscell - 453+0=453-42=411/500/89. A törzskartól (T.) 2 tbk., 3 ezds., 17 alez., 2 őrgy., 2 ezredi és 3 zászlóalj-adjutáns, 2 ezredi és 1 alkirurgus, 3 számvivő. Gy.: 85 szds., 4 alszds., 118 fő- és 116 alhdgy. Lov.: 3 kap., 1 2. kap., 17 fő- és 18 alhdgy. Tüz.: 6 szds. 3 fő és 5 alhdgy.

Újépület - 376+5=381-3=378/500/122. T.: 2 tbk., 9 alez., 2 vezér- 3 ezredi és 3 zászlóalji hadsegéd, 4 ezredi és 1 alsebész, valamint 1 közjóléti biztos Gy.: 96 szds. 8 alszds. 78 fő- és 71 alhdgy. 2 szkv. 5 tiz. 5. őrv. 4 gr. és 28 löv. közl. Lov.: 6 kap., 6 fő és 10 alhdgy. 1 kl. Tüz.: 20 szds. 6 fő- és 2 alhdgy. 1 irányzó? (Designateur) a mérnökkartól 2 fő- és 2 alt.

Pesti tábori kórház - 408+38=446-290=156 (ideiglenes helyszín). Gy.: 4 őrm. 30 tiz. 10 őrv. 6 d. 19 gr. és 72 löv. kl. Lov.: 8 kl. Tüz.: 3 fő és 1 alt. tiz. 3 alt.

Munkács - 89+0=89-0=89/89/100. T.: 5 alez., 1 ezredsebész. Gy.: 15 szds. 18 fő- és 37 alhdgy. Lov.: 1 alhdgy. Tüz.: 2 szds. 5 fő- és 5 alhdgy.

Arad - 944+0=944-10=934/2000/1066. T.: 1 alsebész, 2 furir. Gy.: 42 sz.ő. 152 tiz. 68 őrv. 5 d. 64 gr. és 536 löv. kl. Lov.: 3 sz.ő. 1 tiz. 4 őrv. 14 kl. Tüz.: 1 fő és 1 alt. tiz. 1 bombász, 7 fő és 32 alt.

Temesvár - 1142+0=1142-97=1045/1200/155. T.: 1 furir. Gy.: 82 őrm. 164 tiz. 93 őrv. 11 d. 86 gr. és 504 löv. kl. Lov.: 4 szkv. 2 tiz. 26 legény. Tüz.: 4 főt. és 16 alt. tiz. 3 bombász, 17 fő- és 32 alt.

Csákova - 0+286=286-4=282/300/18. T.: 1 tbk., 1 ezds., 10 alez., 2 őrgy., 3 vezér és 3 ezredi hadsegéd, 1 ezred és 1 alkirurgus, 2 számvivő. Gy.: 60 szds. 3 alszds. 75 fő- és 88 alhdgy. 1 őrm. 5 tiz. 5 löv. kl. Lov.: 4 fő- és 6 alhdgy. Tüz.: 4 szds. 2 fő- és 4 alhdgy.

Szeged - 538+147=685-65=620/700/80. T.: 4 furir, 1 ezreddobos. Gy.: 15 sz.ő. 31 szkv. 77 tiz. 30 őrv. 5 d. 27 gr. és 390 löv. kl. Lov.: 1 őrm. 2 szkv. 2 tiz. 1 őrv. 16 legény. Tüz.: 3 fő és 15 alt.

Nagyvárad - 895+0=895-230=665/1000/335. T.: 1 furir. Gy.: 43 őrm. 1 szkv. 81 tiz. 28 őrv. 4 d. 30 gr. és 425 löv. kl. Lov.: 2 szkv. 4 tiz. Tüz.: 2 fő és 15 alt. tiz. 29 alt.

Kassa - 432+0=432-30=402/660/258. Gy.: 9 őrm. 83 tiz. 23 őrv. 7 d. 27 gr. és 217 löv. kl. Lov.: 2 sz.ő. 4 tiz. 19 legény. Tüz.: 2 alt. tiz. 15 bombász, 29 alt.

Pétervárad - 661+0=661-16=645. T.: 1 alsebész, 3 ezreddobos. Gy.: 22 őrm. 77 tiz. 8 őrv. 6 d. 528 löv. kl.

Eszék - 1571+276=1847-24=1823. T.: 1 alkirurgus, 2 ezreddobos. Gy.: 172 őrm. 254 tiz. 134 őrv. 26 d. 1234 löv. kl.

Brod - 12+0=12-0=12. T.: 1 ezds., 3 alez. Gy.: 4 alszds. 4 alhdgy.

Rácsa - 32+0=32-0=32. Gy.: 20 szds. 1 alszds. 5 fő- és 4 alhdgy. 1 őrv. 1 d. Szlavónia férőhelyeit együttesen adták meg 3000 főben, ebből 478 közfogolyét még nem töltötték be.

Csákovára úton volt 64 fő, de ismeretlen okból csak 25 (4 alszds., 8 fő- és 10 alhdgy., 1 kl.) érkezett meg. Péterváradra is elindítottak 4 foglyot, de ők nem értek oda. A végső összesítés szerint a felsorolt helyszíneken 9144 fogoly élt október végén, miután a teljes beszállított létszámra, 10 220 főre 1076 fős veszteség jutott. Fegyvernemekre és rangokra bontva: Törzs: 5 tbk., 5 ezds., 45 alez., 4 őrgy., 2 tábornoki, 6 őrnagyi, 8 ezredi- és 3 zászlóalji segédtiszt, 8 ezred- és 8 alkirurgus, 5 számvivő, 7 furir, 1 kovács, 6 e.d. és 1 jóléti biztos. Gy.: 276 szds. 24 alszds. 302 fő- és 330 alhdgy. 62 sz.ő. 372 őrm. 43 szkv. 1184 tiz. 500 őrv. 88 d. 359 gr. és 4939 löv. kl. Lov.: 9 kap., 1 2. kap., 27 fő- és 35 alhdgy. 10 sz.ő. 2 őrm. 8 szkv. 27 tiz. 7 őrv. 117 legény. Tüz.: 32 szds. 16 fő és 16 alhdgy. 1 célkijelölő (irányzó?), 19 fő- és 24 alt. tiz. 19 bombász, 2 d. 50 fő- és 129 alt. Bár a kimutatás szerint 11 960 hely állt rendelkezésre, az előterjesztések a 9144 foglyon felül további 240 tisztre és 2747 közfogolyra, 171 fős többletre szóltak. Bizonyára az útközben adódó fogyatékokkal is számoltak.

---