Amíg a foglyok szállítása közben említésre méltó fegyelmi ügyek ritkán fordultak elő, addig a célállomásokon, főleg a tisztek tartózkodási helyein, annál több. Itt, már megállapodva, megszokva a körülményeket, nagyjából stabilizált egészségügyi és élelmezési viszonyok között élhettek. Ennek köszönhetően akár politikai késztetésből, akár unalomból, - hiszen a hadifogolylét pszichikai terhe többségüket hatalmába kerítette -, egyre több, a fogolytartók szemében rendbontásnak minősülő cselekedetre derült fény. Hiába voltak nagyrészt ártó szándék nélküliek, a hatalom saját alattvalóira nézve veszélyt látott bennük, s igyekezett elejét venni a szabadosságoknak. A sort abban az évben is Szeged vezette, majd ennek szerepváltása után később csatlakozott, s túl is szárnyalta az Újépület tiszti kolóniája. Más helyszínek: Munkács, Nagyvárad, Győr stb. is említésre méltó eseményeket idéztek elő.

Meconté és Ruth levelezési botránya újabb fejleményekkel az 1793. évről 1794 elejére is áthúzódott. Wallis még 1793. december 31-én kereste meg Barcót, tájékoztatva Geneyne tábornok további jelentéseiről. Meconté november 23-án Eszékről írt a Temesváron élő Ruth-nak, megsürgetve a nála lévő irományok átküldését. Ezekben Kölntől egészen Eszékig feljegyezték útjuk részleteit, a helységeket, a távolságokat, a birtokosok neveit, a lakosok erkölcseit, szokásait, hagyományait, amelyeket Meconté fel kívánt dolgozni. Mivel a tiszteket Temesvárról időközben Magyarországra szállították, Wallis utasította Barcót, hogy Ruth-tól vegyék el a feljegyzéseket, s küldjék fel Bécsbe. Wallis szerint ez is bizonyította annak szükségességét, hogy ki kell nyomozni a foglyok közt élő különleges kapcsolatokat.^[519]

A budai Főhadparancsnokság január 15-én írt le a szegedi parancsnokságnak, utasítva a kért, s általában az összes, Ruthnál talált irat átadására. Megismételte, ha elmulasztották volna, a korábbi rendeletekben feltüntetett tiltott fegyvereket, gyanúsnak ítélt könyveket vegyék el a tisztektől. Ruthot biztosítani kellett arról, hogy szabadulásakor mindent visszakap. Ha a keresett leírás nem lenne nála, faggassák ki annak hollétéről.^[520] Barco megnyugvására Riech százados január 25-i jelentéséhez mellékelve, megküldte Ruth főhadnagy feljegyzéseit. Egyebet nem találtak, mint Laboissière századosnál iratokat, s Peronard tüzér főhadnagynál két rendszeresített (uniform) pisztolyt.^[521]

Hogy ez nem volt elszigetelt eset, azt Wallis február 16-i leirata bizonyítja, amelyben a foglyok kötelező cenzúra alá vetett leveleire utalt. Ezekből kiderült, hogy mások is élénk levelezést folytattak úti tapasztalataikról, s feljegyzések is lappanghattak. A parancs szerint a fellelt irományokat el kellett kobozni. A foglyoknak értésükre kellett adni, hogy csakis rokonaiknak címzett, s csak egészségi állapotukról szóló leveleik továbbítását szavatolják.^[522]

A fogoly tisztek áttelepítése egyik helyszínről a másikra nem csak gazdaságossági, hanem politikai szempontokból is megtörténhetett. Wallis február 12-i, Barcóhoz intézett leiratában utalt a szlavóniai főhadparancsnok előterjesztésére, mely szerint Rácsáról két főjakobinust, Voland századost és Landon főhadnagyot egymástól szétválasztva, másutt kell elhelyezni. Buda végzése szerint előbbit az Újépületbe, utóbbit Szegedre szállították, s később is szigorú megfigyelés alatt tartották.^[523]

Wachter pesti hadbiztos február 13-án értesítette Lieblein budai főhadbiztost Miskei megyei biztos látogatásáról. Utóbbi elmondta, hogy Szilly alispán, aki éppen szegedi ügyeit intézte, levélben számolt be tapasztalatairól. Az ottani fogoly tisztek többsége zöld prémet és vörös magyar nadrágot szerzett be, hogy ezzel is nemzetieskedjék (sich nationalisiren). Lieblein Barcóhoz intézett javaslata szerint amennyiben ez igaz, s Zirkel őrnagy és tisztjei szeme láttára, minden további nélkül megtörténhetett, őket is rendre kell utasítani. Barco február 19-én intézte dörgedelmeit Szegedhez, s magyarázatot követelt. A január 4-i körparancsra utalva, miszerint a foglyoknak sem a magyar nyelv tanulása, sem magyar öltözék hordása nem megengedett, Szeged mellett a biztonság kedvéért a pozsonyi és a pesti dandárt, valamint Munkácsot is a legnagyobb szigorra utasította. A már elkészült, vagy átalakított magyaros ruhadarabokat késedelem nélkül francia mintára kellett átszabni, vagy visszaalakítani.^[524]

A Főhadparancsnokság tapasztalhatta, hogy politikai szembenállás a jakobinus-royalista ellentét miatt a tiszti foglyok között is érzékelhető volt. Február 20-án Diettrich alezredes adta elő a pesti tábori kórházban tett vizitációja eredményeit. Ekkor jelentkezett be nála négyszemközti kihallgatásra Quiwadell százados. Quiwadell előadása szerint kényszerből lett katona, pedig azelőtt a párizsi színház első táncosa volt, s nemcsak az udvar, hanem számos főnemes bizalmát élvezte. A királytól évi 50, a királynétól 25 Lajos-arany, madame Lambaltól 600 livre díjazást húzott, nem beszélve több miniszter jelentős anyagi hozzájárulásáról. A színháztól évi 6500 livre fizetést kapott, így jelentős tőkét takarított meg, amivel a tánc mellett gazdálkodott. Utóbbi tevékenységéből a színházi bevételeken túl évi 12 000 livre kamatnyereségre tett szert. Az uralkodócsalád és az udvar annyira kegyében tartotta, s ő is annyira elkötelezte magát irányukban, hogy mikor a királyi pár kivégzésekor lesújtottságának adott hangot, azonnal gyanúba keveredett. A nyaktilótól csak a Nemzetgyűlés néhány tagjának jóindulatából menekülhetett meg, akik elismerték táncosi erényeit. Századosként mégis be kellett állnia a párizsi 7. zászlóaljhoz, amely Le Quesnoy-ban állomásozott. Pár hónap múltán alakulata megbízásából pénzügyekben Párizsba kellett mennie, ahol a Nemzetgyűlésnél ismételten megvádolták azzal, hogy a sok pénzzel, amely nála volt, ellenforradalmat akart előkészíteni. A Nemzetgyűlés elnöke házába hívta, s közölte vele, amennyiben ügye napirendre kerül, nem tudja megmenteni. Tanácsát követve visszaszökött zászlóaljához, amellyel együtt aztán fogságba esett, s Magyarországra hozták. Társaihoz, akik közül korábban néhányat különféle uradalmaknál mint szolgát, vagy küldöncöt alkalmaztak, s ismerhették őt vidéki fellépéseiről, udvariasan, ám távolságtartóan viszonyult. Ezért itt is royalistának kiáltották ki, s félő, hogy kicserélése után az ő bujtogatásukra nem kerülheti el a guillotine-t. Ezért szeretné, ha a lázongó, dacos (aufsäsig) tisztek közül kiemelnék, s saját költségére külön szobát kaphatna.^[525]

A Főhadparancsnokság nem teljesíthette a kérést, inkább azt tanácsolta 26-án, hogy Quiwadell viszonyuljon barátságosabban, tisztességesebben bajtársaihoz. Ha jelentős sérelem érné, panaszát juttassa el Budára, s indokolt esetben a jog útján orvosolják azt. Barco a Diettrich által említett másik ügyről, Proudhon ezredes és Florainville alezredes viszályáról is közelebbi felvilágosítást kért.^[526]

Wallis február 20-án foglalt állást a tisztiszolgák alkalmazásának ügyében. Utalva az általa február 5-én megadott lehetőségre, miszerint a beteg tisztek ápolására fogoly legényeket irányíthatnak bizonyos helyszínekre, ellenezte, hogy az egészségesek is szobánként egy-egy tisztiszolgát kaphassanak. Példának okáért az Újépületben, ahol az akkori előterjesztés szerint 400 francia tisztet őriznének, indokolatlanul sok közfogoly lenne szolgálatban. Csupán azokról lehet szó, akik a bevásárlást - megszabott időben és megfelelő felügyelettel -, a tűzifahordást és egyebeket elvégzik. Úgy a tiszteknek, mint esetleg velük együtt élő hozzátartozóiknak, szolgálóiknak tilos elhagyni kijelölt szállásaikat. Rossz példaként utalt egy nagyváradi esetre, amikor a helybeliek bemehettek a foglyokhoz.^[527]

Wallis február 22-én jóval részletesebben taglalta intelmeit. Titkos, de megbízható értesülései szerint Szegeden nem az előírt módon őrizték a tiszteket. Kijárhattak a városba, s őket is látogathatta az ifjúság. A magyar nyelv tanulásában annyira előrehaladtak, hogy részben már beszélik is. Intette Barcót, hogy viselje szívén a lakosság és a foglyok elkülönítésének szükségességét, hiszen Váradról már olyan hír is érkezett, hogy ott a lakosság és a fogoly tisztek nyilvános mulatságot rendeztek volna. Ha ilyen esetre fény derül, a szervezőket és a résztvevőket, tekintet nélkül születésre, állásra, rangra, fel kell jelenteni. A hasonló szabadosságok megelőzésére szigorítsák meg az ellenőrzést, heti jelentéstételi kötelezettséggel.^[528] Később ezzel kapcsolatban Wallis március 7-én a nagyváradi állítólagos vigasságra, s más magyarországi, meg nem erősített értesülésekre - a lakosság és a francia tisztek szimpatizálására - hivatkozva kérte Barcót, nyomozza ki a hírforrásokat és vizsgálja meg hitelességüket. A főhadparancsnok március 12-i válaszából kiderült, hogy az értesülések ismeretlen helyről származnak, s a váradi eset igaz sem lehet, mivel oda eddig még egy foglyot sem szállítottak. Különben is, az ilyen esetek megelőzésére szigorú óvintézkedések vannak érvényben.^[529]

Barco a Haditanács intésére március 1-jén nagyjából a korábbiakat ismételve, terjedelmes körparancsban hozta az érintettek tudomására a követendő rendszabályokat. A Haditanács engedményét tolmácsolva, miszerint élelem, fa és más szükséges dolgok vásárlására a szokásos hetivásár alkalmával az erre kijelölt közfoglyok megfelelő kísérettel elhagyhatják az őrzési helyszínt, a tiszti foglyok és hozzátartozóik esetében a legbiztonságosabb megoldásnak a fogadósok útján történő beszerzést tartotta. Az addig is kiengedett közfoglyok a kereskedőkkel csak az adott üzleti ügyben tárgyalhatnak, s dolguk végeztével azonnal vissza kell kísérni őket.^[530] A rendelkezést a General Commando március 19-én közölte a Helytartótanáccsal, amely március 4-én tolmácsolta Bereg vármegye félelmeit a munkácsi várban és környékén úgy tűnik, meglehetősen szabadon mozgó francia tisztektől.^[531]

A szegedi katonai parancsnokság részéről Zirkel őrnagy és Riech százados március 15-én túlzónak minősítették a téves hírek nyomán ellenük felhozott vádakat. Előadásuk szerint felelősségük teljes tudatában betartják Buda korlátozó és fegyelmi rendelkezéseit, s azokat egy fogoly tábornok útján tolmácsok segítségével kihirdették. Egy volt szállásmester pedig az anyagi ügyekben van segítségükre. Azzal, hogy a tábornok, két tolmácstársa, továbbá a szállásmester, mint a legmegbízhatóbbak, kezdetben kilépőcédulát is kaphattak, csak szolgálataikat akarták jutalmazni. Akkor is csak dél- és estebédre kísérték őket saját tisztek társaságában, majd a közös étkezés után haladéktalanul visszatértek anélkül, hogy a lakossággal érintkezhettek volna. Ami a nyilvános mulatság vádját illeti, valójában az történt, hogy a négy francia tiszt séta közben elhaladt egy kávéház előtt, zenét hallott, s oda hívás nélkül bement. Mivel ez kockázatos volt, eltanácsolták őket, mire higgadtan visszatértek a várba, s azóta sem mutatkoznak nyilvános helyeken. A lakosság, főleg az ifjúság szabad ki- s bejárása, valamint a magyar nyelv tanulása - bár néhány fogoly beszéli - szintén képtelen állítás. A várba csak az ott lakó személyek és a kazamatabérlők nyerhetnek bebocsátást.^[532]

A régóta parázsló szegedi közhangulat újabb fellobbanásáról március 18-án Zirkel őrnagy hetijelentése adott hírt. Tudatta, hogy március 1. óta minden érintkezést beszüntettek a foglyok és a kereskedők között, s hogy egy hete megérkezett a 11 ide irányított francia tiszt. 10-én jelentették a várból, hogy előző nap este néhány tiszt a szobájában pantomimmel múlatta idejét, miközben ettek-ittak. Riech százados és Raymann alhadnagy a falra aggatott, vízfestékkel színezett figurákat találtak, amelyek Herculest, Jupitert és négy más fejet ábrázoltak, körülöttük "viva la Liberté", "viva la Republick" feliratokkal, amelyeket azonnal elvettek.^[533]

Raymann, De Vins-alhadnagy mellékelt jelentése jóval részletesebben taglalta, hogy a tisztek a nagy szobában szabadságünnepet tartottak, ettek, ittak, énekeltek. A festmények Hercules és Jupiter mellett két hősi fejet és két nőszemély képmását (Frauenzimmer Köpfe) ábrázolták. A szoba közepére szabadságfát állítottak (frígiai) sapkával, feliratokkal a szabadságról és egyenlőségről, hiszen a Liberté - République - Égalité szavak, noha franciául nem tud, számára is érthetőek voltak. A rendezvényt berekesztették azzal, hogy ettől fogva ne halljanak többet államrendjükről, szemük elé ne kerüljenek ilyen mázolmányok, mert egy monarchista államban ezek a szabadosságok tűrhetetlenek. Ezek után a kedélyek megnyugodtak.^[534]

A jelentés Riech kiegészítéseivel vált teljessé, vagyis az elégedetlenség egyik kiváltó oka a szigorítások mellett az volt, hogy a Temesvárról idekerült tisztek folyton ott élvezett szabadságaikkal dicsekedtek. Lehetőségük volt a várbeli virágos- és díszkertet konyhakertté átalakítani, élelem- és ruhaszükségleteiket beszerezni. Megjegyezte, hogy a mellettük szolgáló elzásziakat, s őt magát is a "ficter Allmang" (a.m. kib...ott német) sértéssel illették, ami tűrhetetlen.^[535]

Barco ezzel igazolva látta keménységét, s március 22-i parancsában elrendelte a szigorú korlátozások azonnali bevezetését."^[536]

A szegedi botrányt követő rendteremtésről Riech százados március 29-én két jelentést is tett. Az elsőben közölte, hogy Buda március 22-i parancsát miheztartás végett kihirdették a francia tisztek előtt. Nem tudta kideríteni, ki sértette meg őt itt: "Sacarti Allemands" kifejezéssel, mert tömegben voltak, s összetartásukban nem adták ki a bűnöst."^[537] A mozgolódást követő intézkedéseket részletező másik jelentésében tudatta, hogy mindent elkövettek az élelmezés javításáért, de nem csoda, hogy nem tudnak mindenki ízlése szerint főzni. Ewerts alhadnagy, akit mint hangadót Budára rendeltek, kérte, hogy a Főhadparancsnokság tekintsen el ettől. Elmondta, hogy német, s a franciák minden köztük élő németet árulóként sértegetnek. Éppen, mert ő maga is fogoly, a gyanú mindenképpen behálózná. Arra hogy tolmácsoljon, a többiek kényszerítették. Riech mentségéül hozta fel, hogy Ewerts mindig csendes ember volt, miként a többi fogoly német is. Összetartanak, s idegenkednek a franciáktól, akik viszont lenézik őket. Ewerts megbánta tettét, s ígéri, hogy ilyet többé nem tesz. Ezenkívül az utazás költségét sem tudná állni. Barcót nem hatotta meg az érvelés, s április 5-én elrendelte az alhadnagy Budára vitelét.^[538]

Bár az említett jóhiszemű tisztek nevei nem, a több helyszínen nagy bonyodalmat okozó Roumilhac tábornok neve fennmaradt. Később derült ki, hogy az első nagyobb, március 9-i szegedi fegyelemsértésben, a szabadságünnep szervezésében is fő szerepe volt.^[539]

Riech százados április 22-én jelentette, hogy a francia tisztek korábbi folyamodványuk eredményeképpen kaptak egy papot, de többségük, mivel emigráns, nem fogadja el. Húsvét vasárnap a várban misét tartottak, ahol a helyőrség, valamint az Antal főherceg (52.) gyalogezred 150 újonca jelent meg, s remélték, hogy a vonakodó fogoly tisztek is. Mégis csupán Tulles, Mondescourt, Vergés és Machy alezredesek, s 26 százados, illetve alsóbb osztályú tiszt jött el. Húsvéthétfőn a nevezettekkel együtt már csak 9 francia jelent meg, másnap, a tudósítás írásakor egy sem. Mindez Roumilhac rovására írható, akit bálványoznak és fő izgatóként," tekintélyének köszönhetően, a többség hallgat rá. Ennek alátámasztására mellékelte D'Argoubet ezredes, dandárparancsnok és Bonnot főhadnagy, a Szt. Lajos rend lovagja előző napokban Zirkelhez írott leveleit, melyekben bizonyítékot szolgáltattak Roumilhac ellen a misék erőszakos bojkottálása ügyében. Mindkettőjüket megfenyegette, s a kegytárgyakat harmadnap már nem engedte kölcsönvenni. Ezen kívül több bizonyíték van a tábornok republikánus elkötelezettségére, s bujtogatásaira bajtársai között. Riech százados a budai General Commando intézkedését kérte az ügy megoldására.^[540]

Barco április 30-i válaszában Roumilhac azonnali Pestre szállítását rendelte el, egy altiszt és két régi közlegény kíséretében. A Szegeden maradt társaknak tudtukra kellett adni, hogy a fogságban a Főhadparancsnokság alá vannak vetve, nem érvényesek rájuk a francia hadsereg alárendeltségi viszonyai. Az ellenszegülőket példás büntetés sújtja, míg a jó magaviseletű foglyok védelemre számíthatnak a renitensekkel szemben. Az istentiszteletekről szólva helytelenítette, hogy a kegytárgyakat nem egy kolostorból szerezték be, s hiányukról nem tettek jelentést. Az eseményről Wallis is tájékoztatást kapott, s egyúttal mellékelték a lelkész és Roumilhac által írt leveleket. Tájékoztatták, hogy a fő akadály kiiktatása után, amennyiben a szegedi foglyok többsége elfogadja, s ha alkalmasnak bizonyul, a papot, akit minden eszközzel támogatni kell, a helyszínen hagyják.^[541]

Roumilhac szegedi fő ellenfelét, D'Argoubet ezredest saját sérelmei, a köztársaság elleni averziói a foglyok "problémamentes", loyális csoportjába sorolták, mint például Ewerts alhadnagyot szintén Szegedről, vagy Quiwadell századost Pestről. Riech százados ugyancsak április 22-én, D'Argoubet jelleméhez szolgált adalékokkal. Ittléte óta a többi tiszttől különvonulva él, s lenézi többnyire jakobinus "Freyheits Patriot" társait. Ezrede Temesváron raboskodó legényei számára 200 forintot küldött, ami becsületességét tanúsítja.^[542] Korábban Franciaországban mindenét elvesztette, ezért tudott csak ennyit felajánlani. Elmondta, hogy alakulata az utolsó volt, amelyet sikerült a köztársasági eskü letételére kényszeríteni, s ő továbbra is királypártinak vallja magát: a király, és soha a köztársaság katonája. "Soldat du Roi, jamais de la République."

Buda csak május 24-én nyugtázta Riech jelentését, s tájékoztatta a Haditanácsot. Leszögezte, hogy az ezredes, s a továbbiakban loyalitást tanúsító foglyok megnyilvánulásait óvatossággal kell fogadni.^[543] D'Argoubet-t mindenesetre tisztázta a Temesváron működő Licot abbé, tábori lelkész levele, aki személyesen ismerte őt.^[544]

Hasonló tettre a Nagyváradon élt Proudhon ezredes is elszánta magát, aki saját illetményéből 30 forintot kívánt eljuttatni szintén Temesváron elhelyezett legényeinek. A Haditanács augusztus 8-i válasza szerint erre nem volt lehetőség, mivel az ezredes a kincstártól kapta járandóságát. Az összeget ellenben fel lehet használni majdani visszatérésük szállás- és menetkörülményeinek javítására.^[545]

A General Commando április 30-i leiratára, melyben Roumilhac eltávolításával igyekeztek a szegedi "lelkészügyet" megoldani, Riech május 13-án jelentette, hogy a franciát 8-án indították Pestre. Az ottmaradt társakkal közölték Buda parancsát az érvényes alárendeltségi viszonyokról. Az eddig nélkülözött kegytárgyakat a helyi piarista kolostor biztosította. A jóindulatú katolikus tiszti foglyok miselátogatása elől azonban nem hárultak el az akadályok, mivel maradtak még ott bojkottpártiak. Véleménye szerint nem megoldás a tiltakozók illetménymegvonása, s ha ez sem használna, közfoglyok módjára misére kísérésük. Nem kellene mást tenni, mint figyelmeztetni őket a párbaj, vagy orgyilkosság szigorú szankcionálására, s ennek érdekében az összes fogolytól el kellene venni oldalfegyvereiket. Így meg lehetne óvni a jó szándékú tiszteket azoktól, akik egy része minősítése szerint bűnözőből lett katona, s a király idején többségük akasztófára került volna."^[546]

Riech százados keménysége csupán egy későbbi iratváltás ismeretében válik érthetővé, ezért szükséges utalni Lefèvre alezredes és Liebert alhadnagy május 6-án végbement párbajára. A Wallis által csupán augusztus 13-án visszaküldött vizsgálati iratokból, köztük a július 16-án felvett kihallgatási jegyzőkönyvből egy banális eset vérontássá fajulása olvasható ki, ami nem követelt ugyan emberéletet, de indokolttá tehette a Riech által követelt szigorításokat. Az ügyről röviden, Liebert védeni akarván utóbbit, beleszólt Lefèvre, Moreau alezredesnek címzett ugratásába annak szerencsétlen kártyajátékával kapcsolatban, s a felek borközi állapotának köszönhetően, egy újabb provokációt követően Lefèvre és Liebert Louvier alhadnagy szobájában megvívott egymással. Előbbi két fejsebet kapott, utóbbi két ujját vesztette.^[547]

Kavanagh szeptember 17-én kérte a Haditanácstól a két tiszt hátralévő elzárás büntetésének elengedését, tekintettel a császári-királyi foglyokra.^[548]

A lelkészügyben Barco döntését megkönnyítette Wallisnak a budai Főhadparancsnokság április 30-i feliratára május 10-én kelt, időközben befutott válasza, miszerint meg kell szüntetni az elöljáró, illetve alantos tisztek alakulataik szerinti elhelyezését, hogy ezzel is oldják a francia hadseregben kialakult kötelmeket. A szegedi lelkiélet bajaira nem elegendő a kegytárgyak beszerzése (a Riech által javasolt fegyvermegvonásról még nem lehetett tudomása), ellenben más lelkésszel kell felváltani az itt ellehetetlenült papot.^[549]

Barco május 21-én tudatta Szegeddel, hogy kényszerrel valóban nem lehet megoldani a problémákat. Az ottani pap- és vallásellenesség csak növekedni fog, ezért a lelkészt világosítsák fel a Haditanács szándékairól, illetve kérjék ki tanácsát. Barco tájékoztatta Wallist egy Roumilhac-kal kapcsolatos meglepő fejleményről is. Pestre érkezése után kiderült, hogy valójában a 33. (Turenne) gyalogezrednél szolgált mint százados. A pesti gránátos kaszárnyában (később Károly kaszárnya, ma a Városháza L.F.) elkülönítve szállásolták el.^[550]

A szegedi eset nem volt elszigetelt, ezt tanúsítja Buda június 4-i, a munkácsi várparancsnoksághoz intézett leirata, s majd a témával foglalkozó külön fejezet is. Az (elveszett) előiratra utalva összegezte, hogy az ottani francia tisztek nem fogadják el Pierron lelkészt, s összesküdtek, hogy első hivatalos ténykedésénél, illetve miséjénél kivonulnak a templomból. Kinyilvánították, hogy tőle sem a haldoklók szentségét, sem esetleges temetésnél történő közreműködését nem fogadják el. A Főhadparancsnokság csupán annyit rendelt el, hogy biztosítsanak megfelelő szállást Pierron-nak.^[551]

Roumilhac távozása után a szegedi közhangulatról Riech százados június 3-án tette meg jelentését. Az ottmaradt tisztek továbbra is nyugtalanok, de szervezkedésre utaló jelek nincsenek. A bezártság a korábban kivételt élvezett tisztek kedvezményeinek megvonása után még jobban nyomasztja őket, de csendben vannak. A jó szándékúak igyekeznek visszatartani izgágább természetű társaikat, hiszen csirkefogóságaiknak (Spitzbiebereyen) nem akarják meginni a levét. A lelkész azonban a korábbi fenyegetések hatására annyira meg van félemlítve, hogy bár néhányan biztatták, egyelőre képtelen feladatai ellátására.^[552] Riech itt utalt egy Roumilhac távozása után, jelentése írásáig történt eseményre, amelyről eredeti irat (egy május 27-én kelt jelentés) nem maradt fenn. Eszerint öt tiszt kiszökött a városba, ezért átjárójukat zárva tartják. Wallis június 14-i leirata nyomán a General Commando 21-én foglalta össze az ügyet. Az említett öt fogoly éjszaka átmászott a várfalon, betért egy kocsmába, ahol másfél óráig időztek. Büntetésül 14 napi áristomra ítélték őket, de ezt megfelelő helyiség híján az őrszobán kellett letölteniük.^[553]

Riech június 7-én újabb jelentést tett, melyhez mellékelte Roumilhac visszamaradt iratait, nyugtáit és levelezését. Ezekben fény derült nem rendezett adósságaira - főleg Tulles alezredes és Lavaine főhadnagy kárára -, de a General Commando június 14-én tett észrevétele szerint veszélyes politikai tartalmú iratokat nem találtak. A már ismert Ruth főhadnagy bizonyítékokkal szolgált arra, hogy Roumilhac mi módon fenyegette misét látogatni szándékozó társait azzal, hogy francia földre lépésük után szuronyok alá adja őket. Összességében a foglyok megkönnyebbültek, s kívánják, hogy többé ne találkozzanak zsaroló társukkal.^[554]

Ha a tisztek kedélye javulhatott is valamelyest, unaloműzésül fabrikált eszközeikre, játékaikra, s főleg eszmei tartalmat hordozó tárgyaikra, jelképeikre azonnal lecsaptak, mint az a budai Főhadparancsnokság július 16-i leiratából kiderült.^[555]

A körülötte zajló eseményekről a fogoly Busseley főhadnagynak sok fogalma nem lehetett, ugyanis Riech július 1-i jelentése szerint már két hónapja, a javulás legcsekélyebb reménye nélkül őrültként kórházban tartották. Mivel már ott is minden keze ügyébe kerülő dolgot széttépett, s így teljesen meztelenül puszta szalmán feküdt, meg kellett fontolni az őrültek házába szállítását.^[556] Buda július 7-én tudósította a Haditanácsot, amely augusztus 11-én nyugtatta meg, hogy intézkedéseket tettek Busseley elhelyezésére a bécsi szakintézményben (Narrenthurm).^[557] Az alsó-ausztriai Főhadparancsnokság részéről Terzy altábornagy augusztus 23-án értesítette a budai General Commandót, hogy van hely, de a ház irodája François Busseley illetményére is kíváncsi, ugyanis az ápolási költségek őt terhelik. Kavanagh szeptember 17-i válaszában közölte, hogy a főhadnagyot, akinek 17 forint 6/8 krajcár volt a hópénze, 13-án útnak indították.^[558]

A szigorú rendelkezések ellenére Nagyvárad pár hónap múlva ismét gyanúba keveredett. Francia tisztek május végén Pestre küldött, s ott átnézett leveleiből kitűnt, hogy élénk kapcsolatokat ápoltak a helyi notabilitásokkal. Buda május 31-én írt le a váradi katonai parancsnokságnak, járjon utána, megalapozott-e a két tiszt állítása. Eszerint Dietrich hadnagy, aki a tiszteket odakísérte, nemcsak magyar nemesekhez vitte el őket, hanem a nemes urak és hölgyek naponta látogathatták őket szállásukon. A dolog úgy tűnik, hasonlóan a korábbi mulatság "kacsához", nem bizonyult igaznak, mivel további iratváltás nem történt.^[559]

Moro százados és Tabódy alhadnagy, a De Vins (37.) gyalogezred 4. zászlóaljának tisztjei június 20-i jelentésükben azonban - lupus in fabula - már valóban aggodalomra okot adó fegyelmezetlenségekről adtak hírt Nagyváradról. Az itt élő francia tisztek között jó néhány nyugtalan fő akad, főleg ha leittasodnak. Ezek nappal, valamint a tízórás takarodó után is, többszöri figyelmeztetés ellenére akkora zajjal és lármával vannak, hogy a legjobb lenne őket egymástól teljesen elkülöníteni. A kaszárnya beosztása azonban olyan, hogy nem lehet meggátolni érintkezésüket. Ezért kérték Buda tanácsát, s maguk részéről a foglyok áthelyeztetését is felvetették.^[560]

A Főhadparancsnokság június 28-i válaszában, illetve körlevelében a Szegeddel kapcsolatos korábbi botrány nyomán kiadott rendelkezésére utalt.^[561] Kiegészítette azzal is, hogy akár ittasság, akár szándékosság idézi elő a hasonló fegyelemsértéseket, a bűnösöket kicserélésükig kivétel nélkül el kell zárni. Mivel az italozás a foglyok között annyira elharapódzott, s emiatt a kicsapongások is megszaporodtak", az ebben kitűnő egyéneket szemmel tartva, időnként külön jelentést kell küldeni. Az előbbiekből következik tehát, hogy a zajongókra is a mondott büntetést kell mérni.

A szegedi "ruhaügy" után a tilalmak csak egy ideig használtak, mivel június 11-én gróf Zichy Károly országbíró, a pozsonyi városbíró előzetes értesítésére hivatkozva közölte Barcóval, hogy néhány, az ottani kaszárnyában hátramaradt lábadozó francia tiszt részben arany, részben fekete zsinóros magyar öltözéket készíttetett magának. Azt tanácsolta, hogy az ügyet veszélyessége miatt vegyék komolyan.^[562]

Wallisnak már ezelőtt tudomására jutott a dolog, hiszen június 10-én utasította Milhartitz pozsonyi főhadbiztost, járjon utána az esetnek, s Barcót is tájékoztassa. Milhartitz június 14-én olyan részletekkel szolgált, amelyek indokolttá tették az eljárás megindítását. Jobbágyi Mihály szabómester vallomása szerint Le Chevalier százados egy magyar bundát (Pelzel) egy dolmányt, és két (zwei Paar) nadrágot, több ismeretlen tiszt hat nadrágot rendelt. Három beteg tiszt kivételével a lábadozókat 9-én Budára küldték, s mivel azok nem csináltattak, utóbbiaktól kellett érkezésükkor elvenni a magyar ruhákat.^[563]

Wallis egyidejűleg Barconál is rosszallásának adott hangot, s követelte, hogy Buda vonalán is indítsanak vizsgálatot, s az eredményről mielőbb értesítsék.^[564] Barco erre Poppel, Sztáray (33.) gyalogezredbeli századost küldte ki a helyszínre, aki június 21-én, már Budán írta meg jelentését. Jobbágyi bevonásának előzménye, hogy Schrammel, német szabómestert, aki bejáratos volt a francia tisztekhez, s nekik német mintájú öltözékeket varrt, megkérdezték, tud-e magyar mestert ajánlani. Ő ezek után minden további nélkül Le Chevalier századoshoz vezethette Jobbágyit. Az tolmács segítségével megbeszélhette a részleteket, mértéket vehetett, s Nagy Pál posztókereskedő készletéből még mintákat is mutathatott. Miután a százados színt és fajtát választott, először két magyar nadrágot készített neki német hajtókával, majd a bundával és a dolmánnyal folytatta. Nem sokkal később egy ismeretlen lánnyal üzentek neki, erre ismét a kaszárnyába ment, ahol a Le Chevalier szobájában összegyűlt hat ismeretlen fogoly tiszt látta el megrendelésével. Ekkor hat különféle színű nadrágot varrt az előzőek mintájára. Hogy mi késztette a franciákat erre, Poppel nem tudta kideríteni, mivel tovább szállították őket. Elképzelhetőnek tartotta, hogy emléket akartak hazájukba vinni. A fő felelősség Poppel meggyőződése szerint Ehrendorffer főhadnagyot terheli a Ferdinánd főherceg (2.) gyalogezred 4. zászlóaljától, aki, bár felelt a foglyokért, állítása szerint nem tudott a kilengésekről. Mikor őrnagya felelősségre vonta, azzal mentette magát, hogy látta ugyan a magyar nadrágokat a franciáknál, de azt hitte, azokat úgy hozták magukkal. Az őrségnek az róható fel, hogy mindkét szabót, akárhányszor csak hívatták, akadékoskodás nélkül, nemegyszer az őrségvezető tizedes jelenlétében beengedték, pedig tudták, hogy azok kész ruhákat hoznak a tiszteknek.^[565]

Barco másnap küldte fel Poppel jelentését Bécsbe, s közölte, felelősségre vonja Radovics őrnagy, zászlóaljparancsnokot, s Ehrendorffer főhadnagyot. Számolva hasonló igényekkel, javasolta, ha valamelyik fogolynak ruhára lenne szüksége, azt csak az illető helyszín parancsnokának jelenlétében rendelhesse meg. Barco értesülései szerint az említett tisztek azóta megérkeztek Budára, a szóban forgó ruhadarabokat elkobozták tőlük, s letétbe helyezték.^[566] Az irat elküldése előtt azonban befutott a Haditanács 18-án kelt újabb parancsa, miszerint a tisztek szabadulásuk után sem kaphatták vissza az öltözékeket, hanem a számla ellenében pénzben kellett kártalanítani őket. Ehhez segítségükre volt Jobbágyi "magyar polgári szabómester" tanúsítványa is június 7-ről.^[567]

Felvetődött az is, miként járjanak el a fogságba esett huszárok, lovasvadászok, s más alakulatok tisztjeinek a magyaros mintához hasonló uniformisaival. Barco véleménye szerint, mivel a foglyok a lakossággal úgysem érintkezhetnek, ruhadarabjaik náluk maradhatnának. Viszont, ha el kell kobozni azokat, pótlásuk mindenképpen szükséges. Barco, Szerelem vezérőrnagyhoz intézett parancsában június 25-én, még február 19-én kelt utasítása értelmében megengedhetőnek tartotta, hogy a ruhák elvétele helyett a foglyok saját költségükre átalakíttassák a magyaros darabokat. Ezért kérte a dandárparancsnokot, - minden bizonnyal takarékossági megfontolásból -, derítse ki, hajlanak-e a francia tisztek az anyagi kárpótlás helyett erre a kompromisszumra.^[568]

Barco ugyanekkor biztosította Zichy országbírót a pozsonyi ügy megnyugtató rendezéséről, s utasította Radovics őrnagyot, hogy tiltsa meg a mesteremberek és idegenek ki-be járását. Az őrséget bizonyára nem oktatták ki megfelelően kötelességeiről, ezért azt Ehrendorffert is bevonva, sürgősen el kell igazítani.^[569]

Radovics őrnagy június 28-án azzal mentette magát, hogy szállása a kaszárnyától messze van, s egyéb elintéznivalói miatt nem kísérhette állandóan figyelemmel az ottani életet. Éppen ezért többször is szigorúan utasította Ehrendorffert a biztonsági rendszabályok következetes betartására. Bizonyítékul mellékelte a főhadnagy előző nap kelt önigazoló jelentését, melyben az a személyi állomány elégtelenségére és képzetlenségére hivatkozott. A Ferdinánd-ezred 4. zászlóalja a pótlegénységének az ezred 3. (tábori) zászlóaljához, a hadszíntérre küldése után annyira meggyengült, hogy tizedesi beosztásba őrvezetőt, annak helyébe párhetes újoncot kellett állítania. A transzportok mellett folyamatosan érkeznek rekruták és áristomosok is, akikre szintén ügyelni kell. Az őrséget minden váltásnál kioktatták, hogy civilek nem léphetnek be, s ez a szabómesternek saját bevallása szerint is csak többszöri próbálkozásra sikerült.^[570]

Barco július 5-i válaszában nem fogadta el Radovics érvelését, hiszen aki a főfelügyeletet ellátja, annak állandóan figyelemmel kellene kísérni beosztottjai működését, s erre nem mentség a szálláshely távolsága. Ehrendorffer magyarázata sem kielégítő, hiszen ha ez előfordulhat, azt jelenti, hogy a dandár-, illetve a katonai parancsnokság nem áll feladata magaslatán. Ezért a zászlóaljparancsnok ismét vizsgáltassa ki az ügyet, s tegyen jelentést, hogy a Haditanács várható eljárása ennek megfelelő lehessen.^[571]

Július 8-án Wallis ismét megragadta az alkalmat, hogy a pozsonyi eset kapcsán igazolja az érvényben lévő korlátozó rendelkezések szükségességét. Megsürgette a General Commando tisztázó jelentését, hogy a zászlóaljparancsnok és Ehrendorffer megbüntetésével példát statuálhassanak. Egyúttal megerősítette a fogoly tisztek kárpótlására hozott utasítását, amiben ruha-átalakításról nem ejtett szót. A fogságba esett francia huszárok, lovasvadászok továbbra is viselhették eddigi uniformisaikat, de azok elhasználódása után csakis ugyanolyanokat, s nem magyar módi szerintieket készíttethettek. A budai főhadparancsnok július 16-án tájékoztatta Szerelem tábornokot és a munkácsi várparancsnokságot.^[572]

Radovics a Haditanács utasításának megfelelően július 18-án tette meg a Jobbágyi-ügyre vonatkozó utolsó tisztázó jelentését. Megállapította, hogy Ehrendorffert elöljárója, Busek őrnagy osztotta be a Vízi kaszárnyába, a foglyok felügyeletére. Több ízben átvizsgálta a laktanyát, kikérdezte az őrséget, amely még most is nagyrészt újoncokból áll. Ismételten utasította a főhadnagyot és a legénységet, ha idegen akarna belépni, először a parancsnokhoz kell vezetni, s ezáltal a jövőben meg lehet akadályozni illetéktelenek behatolását. Megemlítette, hogy Pozsony városa még előző év november 26-án kihirdette, hogy a polgárok nem közeledhetnek a francia foglyokhoz. Ennek ellenére több lakos, köztük a szabómester is bejárhatott, utóbbi, bevallása szerint 1794. február 11-től június 8-ig. Hogy miért nem jelentkezett be Buseknél, Ehrendorffernél, vagy saját felettes hatóságánál, ami pedig kötelessége lett volna, tisztázatlan, hiszen katonai védelem alatt nyugodtan folytathatta volna mesterségét, s mégsem így tett.^[573]

A jelentés eloszlatta Barco kételyeit a pozsonyi helyőrség mulasztásait illetően. Július 7-én megállapította, hogy a felelősség katonai oldalról Radovicsot és Ehrendorffert, polgári részről pedig Jobbágyit terheli, utóbbi ügyében civil hatóság illetékes. Radovics őrnagy büntetése a zászlóaljparancsnokságból történő ideiglenes leváltás mellett - addig a rangidős százados lép a helyébe - 3 napi házifogság (Hausarrest), míg a főhadnagyé 6 napi porkolábfogság (Profosenarrest). Az intézkedésekről az országbírót is értesítette azzal, hogy szorgalmazza Jobbágyi példás büntetését, s jelezte a Haditanács felé, hogy ezzel az ügyet lezártnak tekinti.^[574]

1794 nyarának a fogolytartókra nézve legveszélyesebb fegyelemsértéséről, az Újépületben augusztus 10-én lezajlott forradalmi ünnepről Barco 12-én tett jelentést a Haditanácsnak. A francia tisztek feleségeikkel együtt anélkül, hogy az őrség az előkészületekre rájött volna, összegyűltek az épületben. Térdre borulva esküt tettek, majd mindenféle jelvényekkel, szabadságfákkal és más "badar francia cifraságokkal" körbevonultak, hogy az ünnepet nyilvánosan és félelem nélkül megtartsák. Miután "ezt a zabolátlan" hordát" nyomban feltartóztatták, a franciák estefelé teljesen váratlanul, kis gyertyákkal világították ki ablakaikat. Teljes szigorral ennek is véget vetettek, majd az ügy kivizsgálása során kiderült, hogy a színjáték főkolomposa a nemrég érkezett Roland (Rouland) tábornok, Landrécies korábbi parancsnoka volt, egy másik társával együtt.

Eredeti szándéka szerint külön szobába záratta volna őket, s több, ebben a "szörnyűségben" tevékenyen részt vett foglyot vasra veretett volna. Ám mivel egyre több szó esik a békekötésről, s a másik oldalon megtorlástól is tartani lehet, eltekintett ettől, Wallisra bízva a döntést. Felhívta a figyelmét, hogy az egyre romló őrzési feltételek között a sok gonosztevő által szinte naponta kipattantott botrányok megakadályozására megfelelő intézkedések szükségesek. A maga részéről fokozott figyelemre szólította fel parancsnokságait, s a közelben álló svadront is bevonta. Ismét megragadta az alkalmat annak közlésére, hogy a nehéz körülmények között, Soro kifogásai ellenére, el kell helyezni a Bánságban a többször említett 300 fogoly tisztet, hiszen Magyarország képtelen többet fogadni.^[575]

Wallis augusztus 19-i válaszában először elismerését fejezte ki az augusztus 10-i nappali és esti demonstráció gyors leállításáért, de szükségesnek tartott egy házkutatást az esetleg meglevő jelvények, szabadságfák elkobzására. A büntetés valóban megfontolandó, hiszen a túlzott keménység - a halálbüntetés szóba sem jöhet -, a saját foglyoknál francia részről megtorlást vonna maga után. Sőt, ezen túl is lépnének, mivel az ottani foglyok cselekedeteit saját fogalmaik és törvényeik szerint ítélnék meg. Ezért a tüntetés fő szervezőire elegendő vas nélküli elzárást mérni, de értésükre kell adni, hogy egy esetleges újabb kicsapongás a legszigorúbb büntetéssel járna. A másik témára térve Wallis igyekezett megnyugtatni Barcót, hogy a csákovai laktanya minden bizonnyal fogadóképes lesz, s a kért négy szlavón határőrszázadot is megkapja.^[576]

A Főhadparancsnokság Wallis ajánlásainak megfelelően augusztus 27-én tájékoztatta Szerelem tábornokot.^[577] Az ő utasítására kutatta át Nunez őrnagy, az Újépület parancsnoka a helyszínt, melynek eredményéről szeptember 1-jén tett jelentést. A nagy szabadságfát, amelyet Roland tábornok a menet élén vitt, egy legfeljebb négy láb hosszú ágból készítették, csúcsán az udvaron szedett gyomokból kötött zöld bokrétával. Pantallók, illetve többféle színű, felpántlikázott matróznadrágok is előkerültek, amelyeket az esemény után szintén elvettek. Több, mintegy hat rőf hosszúságú pálcát is begyűjtöttek, a tábornok szabadságfájára tűzött (frígiai) sapkával együtt. Találtak vörösre festett gyapjú, bojtos hálósipkákat is, melyekben a fogoly tisztek, sőt az itt szolgáló legénység is aludtak, hiszen használatuk Franciaországban igen elterjedt. A megmozdulás alkalmával Roland, a fő szervező, oldalán a Szegedről már ismert Roumilhac-kal és Follet alezredessel mentek elöl és vitték a szabadságfát. Ezt a szintén hadifogoly Drasdiansky alhadnagy tanúsította, mivel Nunez lekötelezettje volt.^[578]

Roumilhac-ot az ünnepségben (Comedi Fest) szintén részt vett Roland generálissal együtt a Bánságba irányították, s Kavanagh lovassági tábornok szeptember 9-i utasítása szerint büntetésüket is "magukkal vitték". Eszerint bajtársaiktól elkülönítve, egyhónapi szobafogságot kellett elviselniük Csákován. Figyelmeztették őket, hogy ez az enyhe büntetés hasonló kilengés esetén a legszigorúbb fenyítéssel jár.^[579]

Az augusztusi rendbontást követő fokozottabb éberség eredményeként Nunez őrnagy szeptember 2-án jelenthette, hogy Florainville alezredesnél különféle tárgyakat találtak, s koboztak el. Annyit sikerült kideríteni, hogy az alezredes a hét végén a Brutus című komédiát adatta volna elő, s ehhez voltak a kellékek. Florainville kitartott amellett, hogy társai és saját maga számára tricktrack nevű társasjátékot akart készíteni. Kötve hihető, hogy a mintegy fél mázsa hatféle színű festék, amit nála találtak, ehhez kellett volna, mire előadta, hogy a festészet szerelmese, s ezzel kívánja idejét múlatni.^[580] Kavanagh tábornok erre szeptember 10-én csak az előző év november 16-i uralkodói parancsot ismételhette, miszerint úgy a fogoly tiszteknek, mint a közlegényeknek tilos komédiákat vagy tragédiákat előadniuk.^[581]

A szegedi, nagyváradi, pozsonyi és újépületbeli fegyelemsértések során két vitatott kivétellel nem került sor a helység elhagyására, tehát szökésekről nem beszélhetünk. Miután a nyár végén a foglyok felügyeletét is megszigorították, dokumentáltan egyetlen "belföldi" őrzési helyszínről történt bizonyított szökésre van adat, az is a kevésbé jelentős Lipótvárról.

A 18 éves Pierre Robert őrvezetőről van szó, aki 1794. szeptember 23-án sikeresen kijutott a várból, de pár óra múltán kézrekerült. Szeptember 25-én felvett vallomását Heismann százados másnap terjesztette fel. Robert kísérletére este került sor, amikor a kórházból, ahol lázas betegen feküdt, kikéredzkedett dolgát végezni. A sötétség leple alatt két összecsomózott lepedő segítségével lemászott a várfalon anélkül, hogy az őrség észrevette volna. Ezek után egy parasztházban "bei dem Zügel Hütte" szalma közé bújt, s ott 3 óráig lapult. Később az országúton eljutott a félórai járásra lévő vámházig, ahol a vámos megállította, s megkérdezte, nem francia-e. Igenlő válaszára az megragadta, s átadta egy éppen arra járó rokkantnak. Szökése okára csupán józan eszének elvesztését tudta felhozni, s azt, hogy bajtársai meggyűlölték és kiközösítették lopási ügye miatt. Kiegészítő kérdésekre közölte, hogy zsoldját és kenyerét mindig rendben megkapta, s korábban már volt elzárva, miután társaitól egy inget, egy zsákot és 22 krajcárt lopott. Mellékbüntetésül akkor 18 pálcaütést szabtak ki rá. Végezetül csupán kegyes büntetésért esedezett.^[582]

Kavanagh október 8-i jelentésében ismertette az esetet Wallis-szal. Azzal tisztában volt, hogy a fogdíjat le kell vonni, de Robert büntetésének módjára előírás híján a Haditanácstól kért utasítást.^[583] Wallis október 25-én hagyta meg, hogy az érvényes rendelkezések szellemében, a honi törvények alapján kell lefolytatni a büntetőeljárást. Kavanagh november 11-én utasította a nagyszombati rokkantház parancsnokságát, hogy a pert folytassák le, de az aktákat az ítélet kihirdetése előtt küldjék fel Budára.^[584] Az elővigyázatosság indokolt volt, mert a december 13-án tájékoztatott Haditanács 27-én eljárásbeli kifogásokat emelt, valamint a vádat is tévesnek nyilvánította. A december 2-án hozott ítéletben a nagyszombati hadbíróság ugyanis Robert-t dezertálás miatt 300 ember közötti kétszeri vesszőfutásra ítélte, ami szinte biztosan a fogoly halálát jelentette volna. Kavanagh tehát 1795. január 14-én azzal adta át Bécs végzését, hogy a franciát még egy hónapig tartsák vasban. Wallis magyarázata szerint a dezerció vádja azért nem volt helytálló, mivel Robert érthetően fel sem esküdhetett a császárra. Érzékelhető a joghézag, hiszen az ellenséges fogoly szökését a rendelkezések betartásával csak a honi hadfiakra alkalmazható dezertálás Prokrusztész-ágyába lehetett begyömöszölni.^[585]

A valóban szökésnek mondható eset mellé felvehető Lemaire kapitány, valamint Crosnier és Coste hadnagyok kísérlete is, amelyre Soro december 13-i jelentésében utalt. Az ügy annak kapcsán került szóba, hogy a Csákován élt tisztek odaszállításuk során megkísérelt szökésük miatt még mindig a közlegényeknek kijáró napi 4 krajcáros börtönilletményen tengődtek. A budai Főhadparancsnokság december 24-én világosította fel bánsági testvérszervét, hogy ez az összeg csupán menet közben érvényes. Amint a foglyok megérkeznek, ismét a rang szerinti illetmény jár nekik, de ebből a fogdíjat le kell vonni.^[586]

A hatóságok szemszögéből "szökésgyanús" eset, de inkább a ma használatos "engedély nélküli eltávozás", illetve a csínyek kategóriájába sorolható négy francia tiszt, Vidal, Cheveraux, Morin és Sauvage tette, akik július 22-e előtt távoztak titokban az Újépületből, s az egész napot a Margitszigeten töltötték, teljes nyilvánosságban, amiből az ottani jóhiszemű vendéglős házaspárnak származtak gondjai, s az őrzés szigorítását vonta maga után.^[587]

Az őrzés hiányosságaira utal, hogy szeptember 1-jén a 25 éves főkirurgus, Antoine Bacqueville "lépett meg" az Újépületből, s csak másnap hozta vissza egy városi darabont. A kihallgatási jegyzőkönyv szerint Bacqueville a foglyok számára előírt esti séta közben egy lyukon át jutott kerítésen kívülre, majd egy dunaparti éjszakázás után városnézésre indult. Csak délután, már Budán tűnt fel a tábori kórházzal szemközti szőlőben lézengő, magát angolnak kiadó, s latinul társalgó francia egy uraságnak, aki a polgármesterhez vezettette. Visszavitele után előadta, hogy esze ágában sem volt szökni, ám mivel tudomást szerzett arról, hogy a közeli napokban máshová szállítják, elhatározta, hogy egy barátságos hölgy társaságában szórakozva ismeri meg a várost, s titokban visszatér. Mentségéül felhozta, hogy holmijait és pénzét hátrahagyva csak pár krajcárt vitt magával. Kihallgatói ennek ellenére a pár hete kiruccant négy tiszthez hasonlóan 14 napi vasas elzárással, valamint a fogdíj levonásával büntették.^[588]

Ellentétben a már végleges helyeikre szállított foglyok szinte kivitelezhetetlen szökési kísérleteivel, komoly próbálkozásokra derült fény Magyarországra kísérésük közben. Wallis 1794. március 13-án tájékoztatta Kinskyt és Barcót, hogy a felső-rajnai hadsereg parancsnoksága értesítése szerint a Fort Louis-nál elfogott foglyok közül a strasbourg-i zászlóalj négy tisztje szökött meg. Kopf századost, Hirschberger és Balthasar főhadnagyokat, valamint Stambler hadsegédet, akik az Ulm felé tartó 4. oszloptól léptek meg, útjukban Svájc felé, Engennél tartóztatták fel. Az ismert szabály szerint a kijelölt helyszínre kísérésükig napi négy krajcár rabilletmény járt csak részükre, nem beszélve fokozott felügyeletükről. Wallis érintőlegesen említést tett saját, francia fogságba került tisztek szökési kísérleteiről is, amely eufemizmusának bája miatt érdemes megjegyzésre: "öncsere" (selbst Rancionirung).^[589]. Barco március 22-én továbbította a hírt érintett parancsnokságainak azzal, hogy a négy tisztet az Újépületben fogják elhelyezni.^[590]

Más esetre utalva 1794. július 2-án Hermann, a Preiß (24.) gyalogezred őrmestere jelentette Riedlingenből, hogy Thoret gránátos kapitányt, Niolian alhadnagyot és Zittvogl altisztet Neufrachban ismét elfogták, s hozzá kísérték. A jelentés szerint ugyanekkor került sor 9 másik szökevény, név szerint Thervay, Raoulet és Boy kapitányok, Martin százados, Vivenot gránátos százados, Lerique százados-hadsegéd, Lacour főhadnagy és Frichot főhadnagyok, valamint Barbe alhadnagy visszavitelére. Ők a Bradatsch őrnagy vezette 3. menetoszlopból szöktek meg július elsején, s Ulm környékén fogták el őket. Vallomásuk szerint hazájukba akartak eljutni, s nem szándékoztak fegyvert fogni Németország ellen.^[591]

Wallis egy július 12-i jelentésre hivatkozva 24-én írt át a birodalmi toborzó-igazgatónak (Reichswerbungs Directeur), Nassau hercegének, számon kérve azon intézkedések megtételét, miszerint a szökött, s ismét elfogott francia tiszteket szigorú felügyelet alatt, vasra verve kell rendeltetési helyeikre szállítani. Olyan hírekre is utalt, melyek szerint Bradatsch oszlopából több mint 30 tiszt szökött volna meg. Ezért parancsba adta, hogy a transzport-parancsnokok szigorú felelősségük mellett vegyenek fel névjegyzékeket a szökött foglyokról, s azokat terjesszék fel. Wallis még aznap mindkét iratot másolatban küldte meg Budának, amely augusztus 2-án nyugtázta azt.^[592]

Barco augusztus 13-án Szerelem dandárparancsnokhoz intézett leiratában határozottan utalt arra is, hogy a 24 forint tagliát abban az esetben is ki kell fizetni a behozónak, ha csupán a körletből, vagy a helységből történő engedély nélküli eltávozásról van szó. Utasítása szerint azonban csupán a szándék nem jogosít a fejpénz levonására. A vezénylő tábornok kifejtette, hogy a pénzbüntetésnek az egyszerű engedély nélküli eltávozásnál jórészt humanitárius okai vannak.^[593]

Hermann őrmester augusztus 22-i jelentésében Voillot alezredes, Mongaçon és Neigean főhadnagyok, továbbá Vitrey-nek mondott Rigolot alhadnagy szökéséről és elfogásáról számolt be. A tisztek augusztus 9-én Lichtenauban szöktek meg, s 19-én, Riedlingen környékén fogták el őket a helybeliek. Wallis az esetről felvett jegyzőkönyvet október 9-én küldte meg Kavanaghnak. Ő október 15-én továbbította az aktát Szerelemhez, azzal, hogy értesítse, amint a foglyok megérkeznek.^[594] A jegyzőkönyv az érintettek vallomásai alapján részletesen beszámol Hansjerg Rohr ács, Stephan Buck suszter, Joseph Lang cseléd és Johann Münch paraszt hőstettéről. A franciák, akik közül Voillot-nál két - igaz, csak lőporral tömött - zsebpisztoly is volt, két összekötött létra segítségével ereszkedtek le Lichtenau városfalán azzal, hogy a számukra teljesen ismeretlen környéken Svájcba menekülnek. Bár négy napra elegendő élelmet vittek magukkal, az másnapra megromlott, s helyzetüket súlyosbította, hogy egy ideig csak éjjel, s később is csak egy-egy falut érintve mertek a határ felé menni, s néha-néha a helyes útirányról érdeklődni. Elfogásuk a nyílt mezőn történt, amikor az ott dolgozó, s összecsődülő parasztok köveket hajigálva, erőszakkal tartóztatták fel őket. Voillot a kérdésre, hogy adott szava (Ehrenwort ti. Revers vagy Parole) ellenére hogy vetemedhetett mégis szökésre, azzal válaszolt, hogy levelet hagyott hátra a lichtenaui parancsnoknak - amelyet társai is aláírtak -, miszerint közben fog járni bátyjánál, az alpesi hadsereg parancsnokánál 4 császári fogoly elengedése érdekében. A kérdésekre Voillot társai is nagyjából hasonló módon válaszoltak.^[595]

Kavanagh december 10-én értesítette Wallist, hogy a foglyok nemrégiben megérkeztek, s szembesítették őket a nürnbergi katonai parancsnokság által Joseph Schreiber küldönctől (Both) augusztus 25-én felvett vallomással, ami ellentmond a franciák verziójának. Eszerint a tisztek francia kereskedőknek kiadva magukat, Nürnbergtől a svájci Schaffhausenig felfogadott Schreiber kalauzolásával jutottak el egészen Ehingenig, ahol a küldönc egy sértést követően: "boucre d'allemand", csellel faképnél hagyta őket. Többnapos - Voillot pénze jóvoltából viszonylag zökkenőmentes - útjukat Schreiber részletesen elmondta, kitérve útitársai személyleírására, viselkedésére, az említésre méltó eseményekre. Ez ütközött a tisztek továbbra is fenntartott vallomásával, miszerint sosem jártak Nürnbergben, s útközben senki nem volt segítségükre.^[596]

Wallis december 20-án rendelte el, tekintettel nem visszaeső voltukra, a vas levételét a foglyokról, korábbi illetményük visszaállítását, ám különös figyelemmel kísérésüket. Kavanagh december 27-én utasította Szerelem dandárparancsnokot a franciák Kiscellbe szállítására.^[597]

Különösen fontosnak számító foglyok természetesen útközben is kiemelt felügyeletnek "örvendhettek", tehát szökésük elvileg lehetetlen volt. Garnerin, végrehajtó hatalommal rendelkező biztosra (commissaire du pouvoir exécutif) a fogolycsere-bizottság a szállítmányt Maastricht felé kísérő Oeder hadnagy figyelmét június 24-én külön felhívta.^[598] Kavanagh szeptember 11-én értesítette a Haditanácsot, hogy Garnerin megérkezett. Csákovára fogják irányítani, de addig is a pesti tábori kórházban biztosítanak számára külön szobát őrséggel, s államfogolyként kezelik.^[599] A budai főhadparancsnok szeptember 17-én már arról értesítette Wallist, hogy a becses fogoly átadta emlékiratát, melyben leírta fogságba esésének körülményeit, s később hogy bántak vele a főseregnél. Azt kérte, hogy irományát juttassák el Franciaországba, valamint századosi illetményért folyamodott, a hátralékokkal együtt.^[600] Ebből az évből november 5-ről van az utolsó adat Garnerinről. A császár akaratát a Haditanács október 30-án közvetítette, s ennek megfelelően Kavanagh elrendelte, hogy Garnerint hagyják a pesti tábori kórházban, s az eddigi módon őrizzék.^[601]

Egy másik tisztázatlan szerepű, s kiemelt figyelemmel kísért fogolyról szeptember 18-án adott hírt Wallis a General Commandónak. A 48 éves, luxemburgi származású Charles du Bost-t egy hazájából eredetileg Prága felé indított, közelebbről nem meghatározott transzportba osztották be, de érte nem emeltek szót a franciák. Bizonyos okokból várfogságra ítélték mint államfoglyot, ám mivel egy szállítmányt sem küldtek Cseh- és Morvaország felé, Magyarországra irányították. Uralkodói kívánságra a nevezett személyt fellelése után a többi fogolytól elkülönítve, szoros őrizettel Munkácsra kellett szállítani, ahol csak közlegényi rabilletményt élvezhetett.^[602] Kavanagh szeptember 23-án adta tovább a parancsot Szerelemnek, Kinsky híradása alapján feltételezve, hogy du Bost mint vélt tiszt egy Bánságba tartó, legújabban befutott szállítmányban lehet.^[603] Az értesülések nem bizonyultak megbízhatónak, ugyanis csak Thun altábornagy tudósítása nyomán írhatta Wallis november 3-án Budára, hogy du Bost végül a csehországi Egerbe (Cheb) érkezett. Kavanagh november 8-án tájékoztatta Szerelem tábornokot, hogy az államfoglyot Morvaországon keresztül szállítják Munkácsra.^[604]

Du Bost Szerelem 1795. január 7-i jelentése szerint két lábadozó fogoly százados, két hadnagy és egy szolgálatukra adott legény társaságában Pozsonyon át először mégis Pestre érkezett. Utóbbiakat az Újépületbe szállították, míg a Prágán, Brünnön és Olmützön keresztül kísért államfogoly kincstári kocsin Munkácsra viteléhez egy altisztet és 3 közlegényt rendeltek ki.^[605]

Nagy felbolydulást keltett 1794 végén Lafayette szökési kísérlete Olmützből, bár ez Budát csak közvetve érintette. Báró Splényi altábornagy, volt várparancsnok 1795. március 4-én önigazolási szándékkal küldte meg a Haditanácsnak és Kavanaghnak jelentését, elhárítva az "elsőszámú" államfogoly laza őrizete miatti vádakat. Splényi, elmondása szerint 1794. október 6-án adta át az erőd ideiglenes parancsnokságát elöljárójának, Arco altábornagynak, míg a fogoly kísérletére november 8-án került sor. Érthetetlennek tartja, hogyan vádolhatják olyannal, ami távozása után történt. A tisztánlátás érdekében a vádakat pontról-pontra cáfolva igyekezett rávilágítani a gyanú képtelenségére. Abban, hogy Lafayette-et olykor meglátogatta, már csak azért sem lehetett semmi szabály- és rendelkezésellenes, mivel maga akart meggyőződni a fogoly őrzési és személyi körülményeiről, s erről minden alkalommal írásban tájékoztatta felettesét. Hogy a kulcsokat hanyagul őriztette volna, arra azzal felelt, hogy nem tette másként és másutt, mint az Arco alatt is szokásos volt. A harmadik vádpontot, miszerint Haberlein törzskirurgust indokolatlanul is beengedte az államfogolyhoz, azzal védte ki, hogy csak Haberleinre hagyatkozhatott: "hogy ezt megítélhessem, orvosnak (Doctor Mediciane) kellett volna lennem." Az orvosi tanácsra történő sétát, kocsizást ezért nem bírálta felül, s a néha Slatenitzben (Slatenice) fürdőző foglyot éppúgy őrizték, mint Olmützben. A feltételezést, miszerint ideiglenes parancsnoksága alatt a prófosz hatalmában állt volna Lafayette-nek íróeszközöket adni, visszautasította. Azt végképp képtelenségnek tartotta, hogy Lafayette alkalmasint megfelelő kíséret nélkül kocsizott volna ki őrzési helyszíne környékére. Összegzésül leszögezte, hogy ha ezek meg is történtek, csakis távozása után, Arco parancsnoksága idején eshettek meg.^[606]

Wallis véleménye szerint, amelyet április 8-án juttatott el Kavanaghnak, Lafayette szökési, vagy szöktetési kísérletéért, illetve az előkészületek lehetőségéért mind Splényi, mind Arco felelt. A kapcsolattartás tilalma ellenére társalgásba bocsátkoztak vele, amelyről nem adtak tájékoztatást. A kulcsokat sem őrizték megfelelően, hiszen azoknak a várparancsnokságon kellett volna lenniük, nem a főőrségen. A sétakocsizásnál az elégtelen kíséret mindkét parancsnoknál bizonyított. Haberlein törzskirurgus látogatásai is segíthették az előkészületeket, az egyébként tiltott íróeszközök engedélyezésével együtt. Kavanagh a Haditanács véleményét április 25-én továbbította Splényinek. Wallis sommás véleményét tolmácsolva megállapította, hogy az előkészületek Lafayette szökésére Splényi előtt, alatt és utána is folyamatban voltak. A vezénylő tábornok szóról szóra átvette Wallis leiratának tartalmát, jelezve, hogy egyetért a felsőbb véleménnyel, miszerint mindkét parancsnok elmarasztalható.^[607]

A szigorú biztonsági intézkedések ellenére egy sikeresen szökés igencsak megterhelte a hadviselő felek fogolydiplomáciáját. Az iratváltások Wallis október 14-i, a General Commandóhoz intézett leiratával kezdődtek, s a szökés egyszerű fegyelmi tényén jóval túlvezettek. A hírt, miszerint a francia fogságba került saját foglyok közül becsületszóra sem lehet senkit elbocsátani, a Piemontban álló segédcsapatokat vezénylő Colli altábornagyon kívül Clerfayt táborszernagy is megerősítette. A francia tábornokoknak azt is kihirdették, hogy minden császári fogolynak kivétel nélkül assignatákban napi 10 sol (4 1/2 krajcár) s 24 uncia (1 bécsi uncia: 3,5 dkg.) kenyér jár. Jourdan francia tábornok ezt hivatalosan is közölte, elutasítva minden tárgyalást. Az uralkodó akaratából ezért minden francia hadifogolynak hozzák tudomására, hogyan kezelik császári sorstársaikat, s ezért hasonló elbírálásuk várható. Biztosítsák őket arról, hogy az ő fogolycsere-bizottságukkal mindenképpen megegyezésre törekszenek a rang szerinti illetményezés érdekében. Mielőtt illetményüket lecsökkentenék, adjanak lehetőséget a fogoly tábornokoknak, illetve törzstiszteknek, hogy a párizsi Konventhez a tisztázás érdekében levelet írhassanak.^[608]

Kavanagh a leiratot október 17-én ismertette Szerelem tábornokkal, a munkácsi várparancsnoksággal, valamint a szlavóniai és a bánsági Főhadparancsnokságokkal. A tisztázó irat megszerkesztése érdekében Buda meghagyta, hogy egy franciául kiválóan tudó személy legyen a foglyok segítségére magyarázataival, s az előterjesztést azonnal továbbítsák.^[609]

Wallis október 27-én a francia fogságban élő Foullon vezérőrnagy, Albrecht herceghez intézett levele nyomán újabb adalékokkal szolgált a konfliktushoz. Állítása szerint hat, Magyarországról szökött francia tiszt Párizsba eljutva a Nemzetgyűlés előtt teljesen tévesen előadta, hogy a francia hadifoglyok az ezredeseket is beleértve, csupán 4 krajcár rabilletményt kapnak, s rosszul bánnak velük. Buda a Haditanács nyomására november 1-jén sürgette meg a francia tisztek tanúságtételét az állítások valótlanságáról.^[610] Az ügyben Szerelem tábornok személyesen járt az Újépületben, hogy meggyőzze az ottani tiszteket a levél fontosságáról. November 2-i jelentése szerint fáradozásai eredményeképpen már csak az aláírások hiányoztak. Kavanagh erre ismét a dolog sürgősségére hívta fel Szerelem tábornok figyelmét azzal, hogy amint az összes törzs- és főtiszt aláírta a jegyzéket, azt azonnal továbbítsák hozzá.^[611]

Hasonló akció a kiscelli kaszárnyában is indult, ahonnét Rábaközi őrnagy november 3-án tett jelentést. Sikertelenségét tanúsítja, hogy Szerelem tábornok csak az ottani francia tisztek kifogásait, fenntartásait és félelmét tükröző magyarázatát tolmácsolhatta. Eszerint nincsenek abban a helyzetben, hogy ráadásul fővesztés terhe mellett (ti. ha hazájukban később felelősségre vonnák őket), a Konventtel ilyen tartalmú levelezést folytassanak. A tábornok sajnálattal közölte, hogy az Újépületből sem kapott még nyilatkozatot.^[612]

A főhadparancsnok egy másnap beérkezett, november 1-jén kelt újabb haditanácsi leirat hatására késlekedés nélkül felkérte Szerelem tábornokot, hogy az Újépületben és Kiscellben személyesen gyakoroljon nyomást a franciákra. Amennyiben nem lennének hajlandóak az immár leplezetlenül kötelezőnek tekintett előterjesztés aláírására, azonnal életbe lép az illetménycsökkentés.^[613] Kavanagh, Wallishoz írt november 5-i válaszában hangsúlyozta, hogy mindent elkövettek az Újépületben, Kiscellben és Munkácson őrzött francia tisztek tájékoztatására és meggyőzésére, s a retorziókat is kilátásba helyezték. Ennek eredményeképpen az Újépületből végre megkapta a nyilatkozatot, amit mellékelt. A franciák fenntartásait is tolmácsolta, miszerint a nyilatkozat részükről törvényellenes, s a legnagyobb veszélybe sodorná főként a tábornokokat és törzstiszteket, mivel elsősorban az ő aláírásukra számítottak. Kiscellből ezért továbbra sem sikerült hasonlót beszerezni. Kétli, hogy ezek után erőltetni kellene a munkácsi nyilatkozatot, ahol a 89 tiszt között csak 2 törzstiszt van. Szlavónia és a Bánság ebből a szempontból még kevésbé vehető számításba. Értékelése szerint a mérsékelt sikerhez tudati tényezők is hozzájárultak. Hozzáfűzte, nem tud arról, hogy a hat tisztnek Magyarországról sikerült volna megszöknie, s eljutnia Párizsba, sokkal valószínűbb, hogy még a határ előtt tették.^[614]

A várakozásokkal ellentétben Synn, november 1-i jelentéséhez a munkácsi foglyok nyilatkozatát is mellékelhette. Ugyancsak Munkácsról terjesztették fel továbbításra Taffoureaux századosnak a Konventhez, valamint Balland századosnak, konvent-tag testvéréhez írott levelét. Kavanagh megfogalmazásából arra lehet következtetni, hogy végül Kiscelltől is sikerült nyilatkozatot kicsikarni. Buda valamennyi iratot november 7-én juttatta el Wallishoz abban a reményben, hogy a császár szándékainak megfelelnek.^[615]

Az ügy fejleményeiről Wallis Zebro alezredest, a fogolycsere-bizottság vezetőjét november 14-én tájékoztatta. Kavanagh megtudhatta, hogy Albrecht herceg értesítése szerint Grösselsberg kapitány a Hohenzollern (4.) vértesezredtől érintkezésbe lépett a bázeli francia ügyvivővel, s ez a kapcsolatfelvétel remélhetőleg hasznos lesz.^[616] Wallis említette, hogy bizonyítékul fizetési nyugtákat is küldtek a francia félnek, igaz nem nagy számban, "mivel azok egy nagy csomagot tennének ki, s esetleg elveszhetnének." Az ügy valószínűleg kedvezően zárult, ugyanis három korábban említett csákovai fogoly tiszt (Lemaire, Crosnier és Coste) tévedésből folyósított csökkentett illetményét, ami csak a menet közbeni szökés büntetésére szolgált, december végén kiigazították.^[617]

A fogoly tisztek szabadságát korlátozó intézkedések ismeretesen nem csak őrizetük minél biztonságosabbá tételében, valamint szigorú rendszabályokban merültek ki, hanem maguknak is kötelezettséget kellett vállalniuk a fogolytartókkal szembeni loyalitásra. Az év elején elrendelt, s a tavasz folyamán indított kötelező nyilatkozat-begyűjtési akció késő őszig folytatódott. Alóla többen, különféle indokokkal igyekeztek magukat kivonni, de a kezdeti ellenállás dacára sikerült beszerezni azokat. Ilyen "zökkenőkre" utal Szerelem tábornok és Wachter hadbiztos június 11-i jelentése, miszerint az Újépületben, az elsőként felszólított Cloubilière ezredes meg sem várva mondandójuk végét, zaklatott és lelkes szónoklatban ismételte el aggályait, és egyet nem értését, amelyeket Nuneznak korábban már előadott. Goullus tábornok annyit mondott, hogy Brüsszelben már leadta nyilatkozatát. Ezek után több tiszttel együtt összegyűltek az iroda-szobában, ahol a felsőbb parancsra hivatkozva folytatták a győzködést. Ekkor viszont Carié alezredes lépett elő elutasító véleményével, miszerint a nyilatkozat méltatlan a francia nemzethez, s nem hagyja magát erre a hitványságra (lâcheté) rávenni. Figyelmeztették, hogy az ígérvény szellemében kell eljárni, hiába tűnik sok részlete számára elfogadhatatlannak.^[618]

A budai Főhadparancsnokság június 13-án tájékoztatta a Haditanácsot az elmaradt nyilatkozatok beszedéséről. Akik állításuk szerint már korábban, illetve idehozataluk után megtették ezt, azok név szerinti kimutatását felterjesztik. Pozsonyból beérkezett néhány betegen visszamaradt tiszt még a német minta szerint kitöltött kötelezvénye, valamint Szegedről 72 darab szabályos, francia minta szerinti nyilatkozat. Aggasztó azonban az Újépületben őrzött tisztek nyílt ellenszegülése (offenbahre Wiedersetzlichkeit), amelyet szigorú kényszerítő eszközök nélkül nem lehet megtörni, ezért rendelkezést kért.^[619]

Wallis június 30-i válaszában hangsúlyozta, hogy minden tisztet kivétel nélkül a kötelező nyilatkozat aláírására kell szorítani, ellenkező esetben fogassák le, és veressék vasra őket. Barco július 7-én azzal adta tovább a parancsot, hogy a már nyilatkozatot tett tisztekre továbbra is vonatkoznak a mozgásszabadságot korlátozó rendelkezések, mivel nem bízhatnak bennük, hiszen elég példa volt arra, hogy egyes foglyok minden elővigyázat ellenére megszöktek, vagy átmásztak őrzőhelyeik falain. Barco végül meghagyta, hogy az Újépületben tegyenek egy utolsó kísérletet a meggyőzésre, s Nagyváradról is küldjék meg az eddig elmaradt kötelezvényeket. A szlavóniai General Commandót figyelmeztette, hogy a nemrégiben az Újépületből Rácsára vitt foglyok között - akik helyébe viszont onnan hoztak veszélyesnek ítélt tiszteket - akadhatnak aláírás-megtagadó megrögzöttek.^[620]

Hasonló kihágásokra az ilyen szempontból "neuralgikus" pontnak számító Munkácson Wallis értesülései szerint az év végén is volt példa. Kavanagh a Haditanács utasítására Diettrich ezredest (sic!) küldte ki a helyszínre, hogy vizsgálja meg az ottani állapotokat.^[621]

A kötelező nyilatkozatok vonatkozásában Geneyne augusztus 6-i jelentése szerint az aggodalom túlzott volt, mind a 12, Magyarországról Rácsára áthelyezett tiszt aláírta azt. Barco ezt tudomásul véve, augusztus 16-án azzal fordult Szerelemhez, hogy Szegeden, Munkácson, Nagyváradon, illetve Pozsonyban utolsó figyelmeztetésre hívják össze a francia tiszteket. Akik ennek ellenére sem hajlandóak a kötelezettségvállalásra, azoknak csak illetményük fele jár, s keményebb elbánásra is számíthatnak. Nevesítésük a Főhadparancsnokság részére mindenképpen szükséges.^[622] Geneyne július 7-i jelentésében, melyben nyugtázta a 12 rovott múltú tiszt Rácsára irányítását, még fenntartásait fejezte ki a helyszűke miatt, ugyanis a három alezredes egyike feleségét és gyerekét is magával vitte, nem beszélve a szolgákról. A török oldalról a franciák irányában megnyilvánuló szimpátia szintén kérdésessé tette a helyszín alkalmasságát.^[623]

A Haditanács június 30-i parancsát kiegészítve, augusztus 11-én adta ki újabb rendelkezését. Mellékelte a fogolycsere-bizottsághoz a fősereg parancsnokságától eddig befutott, nyilatkozatukat az év elejétől megtett tisztek kimutatását is. Ezzel a nyilatkozat-begyűjtések felgyorsítását remélte elérni, mivel így részben ki lehetett szűrni a valóban renitens tiszteket. A hiányzó kötelezvények mielőbbi beszedését sürgetve megemlítette, hogy a felső-rajnai hadsereg Főhadparancsnoksága utasítást vett tőle, miszerint egy foglyot sem engedhetnek szabadságra, vagy becsületszóra eltávozásra, ugyanis ennek köszönhetően több szökés történt. Az Újépületből ismert Goullus tábornokra utalva tudatta, hogy nyilatkozatát a fogolycsere-bizottság igazolta.^[624] Barco augusztus 21-én szorgalmazta ismét Szerelem tábornoknál és Munkácsnál az elmaradt kötelezvények felterjesztését.^[625]

Az ősz folyamán az intézkedések nyomán, a különféle helyszínekről sorban érkeztek meg a fogoly tisztek kötelező nyilatkozatai. Nagyváradon már június 17-én sor került az aktusra, de az ottani fogolyváltás nyomán később Kiscellbe hozták a tiszteket. Ezek után az ő 135 kötelezvényükkel, s a kiscelli kaszárnyában szeptember 12-én pótlólag aláírt 66 nyilatkozattal együtt, szeptember 15-én összesen 201 tiszt nevét terjesztették fel a budai General Commandóhoz.^[626] Kavanagh szeptember 20-án, Szerelemhez intézett tájékoztatásában felhívta a tábornok figyelmét arra, hogy a laktanyában mintegy 500 tiszt tartózkodik, így nem szerepelhetett mindenki az összeírásban, tehát a hiányzók aláírásainak megszerzése az elsődleges feladat.^[627]

Szeptember 13-án Pestről, valószínűleg a tábori kórházból, 88 aláírást terjesztettek fel, csatolva a megtagadók névsorát is.^[628] Október 7-én Szerelem dandárparancsnok az Újépületben élt tisztek kimutatását juttatta el a Főhadparancsnoksághoz. Eszerint a 369 fő közül 318 már megtette nyilatkozatát, 39 elutasította, 12 az országba érkezése előtt adta le. Kavanagh október 11-én nyugtázta a jelentést, egyúttal megjegyezte, hogy a Kiscellben élő mintegy 500 tiszt között fel kell tüntetni azokat, akik megtagadták aláírásukat, illetve az országba lépésük előtt nyilatkoztak. A 39 kötelezettséget nem vállalt, egyébként is nyughatatlan tisztet elővigyázatosságból már október 1-jén Csákovára irányították.^[629]

Rábaközi őrnagy október 22-én a Szegedről átszállított tisztek névsorát közölte, közöttük a számokból ítélhetően nem volt ellenszegülő. Eszerint a kaszárnyában 135 Nagyváradról áthozott, 257 szegedi, s 65 kiscelli fogoly vállalt kötelezettséget, összesen 457 fő. A Főhadparancsnokság a tudósítás vétele után tisztázatlan okból felhívta a Pesten, Budán és Kiscellben élő foglyok felett főfelügyeletet gyakorló Szerelem tábornok figyelmét arra, hogy akár jelentések (Meldungen und Rapports), akár a foglyok előterjesztései futnak be hozzá, azokat azonnal továbbítsa a Főhadparancsnoksághoz.^[630]

Ennek megfelelően a dandárparancsnok november 1-jén jelentette, hogy a nyilatkozatok beszedése befejeződött. Kavanagh november 5-én végre nem kis büszkeséggel tudathatta Wallis-szal, hogy sikerrel jártak.^[631]

A fogolycsere-bizottság előkészítő, nyilvántartó tevékenysége a fennakadások ellenére tovább folyt, s ennek érdekében a mehrheimi főhadiszállásról október 25-én kiegészítette korábbi irányelveit. Zebro von Wachenburg alezredes és Prenninger hadbiztos ajánlásait Kavanagh november 22-én tette közzé összes érintett parancsnoksága körében. A havonként felterjesztendő összesítésekben csak változás esetén kellett megadni a foglyok neveit, egyébként elegendő volt az állomány szerinti adatfelvétel. Ezekben a kimutatásokban a továbbiakban fel kellett tüntetni a fogságba esés felsoroltak szerinti helyét: 1. Condé, 2. Le Quesnoy, 3. Fort Louis, 4. Landrécies, 5. Fősereg, 6. Rajnai Hadsereg (utóbbiaknál az ütközet, illetve a csata helyének feltüntetésével). Mindezekhez mintákat is mellékeltek.^[632]

A változás lényege tehát a december 6-án ismételten megfogalmazott utasítás szerint az, hogy az ún. névszerinti főkimutatásokat (Haupt Nominal Ausweis) elég volt minden hadi év végével, s nem havonként felterjeszteni. Ennek ellensúlyozására a hó végi állomány-, illetve rendfokozat szerinti kimutatásokban (Chargenweiser Summarischer Ausweis) név szerint fel kellett tüntetni a változásokat. Következésképp az év elejétől követelt kétheti állomány-kimutatásokat (Standes Ausweise) is mellőzhették.^[633]

A foglyok egymás közti és családtagjaikkal, illetve ismerőseikkel való levelezését a Főhadparancsnokság betekintési jogával, engedélyezték. Minden ilyen írást, tárgyküldeményt, beleértve a pénzátutalásokat is, kivétel nélkül a General Commandónál kellett engedélyeztetni, mint Kavanagh június 14-i parancsa ismételten meghagyta. Az assignatákat, mivel nem ismerték el érvényes fizetőeszköznek, letétbe helyezték.^[634] A rendelkezés ellenére előfordult, hogy a francia tisztek Buda megkerülésével leveleztek egymással. Nem feltétlenül titkos csatornákról volt szó, de Buda szeptember 22-i leiratában veszélyesnek ítélte, hogy ez esetben Pest és Kiscell között csak a felügyelő tiszt jóváhagyásával történt iratváltás.^[635] Ekkor Szerelem tábornok figyelmét hívták fel a szolgálati út betartására. Számolva a minimális ellenőrzést is kizáró levélforgalom veszélyével, utasították, ügyeljen arra, nehogy kereskedők, idegenek, vagy markotányosok közvetítsék nem csak az írásokat, de az assignatákat, illetve nyugtákat sem. A küldeményforgalom - melynek átbocsátó állomásai a francia és a császári-királyi fogolycsere-bizottság voltak - zavartalansága érdekében a Haditanács nyomán Buda szeptember 30-án meghagyta, hogy állítsanak össze rendszeres, körözendő kimutatásokat, főleg a pénzzel, illetve assignatákkal terhelt levelekről, amelyek címzettjeit a gyakori helyváltoztatás, vagy időközben bekövetkezett haláleset miatt nem lelték fel. Fel kellett tüntetni azt is, kifizették-e a levelenkénti 8 krajcáros portót.^[636] Az ismeretlen helyen élő címzettek felkutatása érdekében maga a Haditanács is hosszadalmas iratváltásokba bonyolódott Budával, s utóbbi az alárendelt parancsnokságaival.^[637]

Wallis az esetleírások közben ragadta meg az alkalmat, hogy különféle szabálytalanságokra hívja fel a figyelmet. A foglyok leveleiből derült fény arra, hogy Nagyváradon a tisztek a védműveknél sétáltak, Temesvárra egy helybeli zsidó Szegedről levelet kézbesített, vagy egy átvonuló közfogoly szegedi tiszt barátait látogatta meg.^[638] Egy másik leirat utalt bizonyos Doncaud (Donneaud?) nevű tiszt és Jean de Lasaky (Csáky?) grófnő pozsonyi ismeretségére. De Marsanges márkiné, egy Pesten férjével együtt raboskodó hölgy, Keller, Pellegrini ezredbeli századoshoz intézett levele szólt a szintén pozsonyi Prunk grófnővel való kapcsolatáról. Mindez bizonyíték a lakosság és a foglyok elkülönítésének nem teljes hatékonyságára.^[639]

Az említett küldemények kézbesítése oly módon történt, hogy az adott helyszínen összehívták a foglyokat, s tolmács segítségével a jelentkezőknek átadták az őket illető leveleket. Számítottak közreműködésükre az azóta máshová áthelyezett, távollévő társak azonosításában, illetve a nem regisztrált halálesetek felvételében is. A levelek és egyéb küldemények átvizsgálásánál annyira ügyeltek, nehogy veszélyes, vagy tiltott könyv, irat kerüljön a címzettek kezébe, hogy kis részletek is felkeltették a Haditanács figyelmét.

Wallis december 18-án említett meg egy levelet, melyet egy ismeretlen küldött a Pesten tartózkodó Zeysolf francia századosnak. Mivel a francia nyelvű szövegbe egy német szót: "Unruhe" (zavargás, forrongás) ékeltek, valamint a pecséten "Urit amor patriae" (A hazaszeretet hevít - Cicero L.F.) jelmondat szerepelt, vizsgálatot kértek. További gyanakvásra adott okot, hogy a levélíró egy magyar nyelvtant is kért a címzettől. Kavanagh Gärtner főhadnagyot, a pesti tábori kórház parancsnokát bízatta meg, beszélgessen el a századossal.^[640]

A sokféle tárgyküldemény, általában a fogoly tisztek által hátrahagyott, elvesztett dolgok utánuk küldése, vagy gazdátlan hagyatékok letétbe, illetve áruba bocsátásra bekérése, szintén jelentős forgalommal járt. A számtalan eset közül Duchés adjutáns, Fort Louis volt térparancsnoksági őrnagya részére Felső-Ausztriából eljuttatott könyvei említendőek meg a bécsi Főhadparancsnokság november 29-i tudósítása szerint.^[641] A budai Főhadparancsnokság december 6-i, Wallishoz intézett tájékoztatása szerint a "Franciaország politikai helyzete..." c. könyvet helyezték letétbe azzal, hogy szabadulásakor gazdája visszakapja azt. Kavanagh közölte, hogy a veszélyesnek minősülő iratokat és könyveket a jövőben is kiszűrik az 1793. december 15-i parancs értelmében.^[642] A Haditanács ezt csak a tilalmak általánosságban mozgó ismétlésével nyugtázta, ezért a leiratra írt megjegyzés tanúsága szerint Buda a biztonság kedvéért Duchés összes könyvét letétbe helyezte.^[643]

Külön kategóriát jelentettek a postai forgalomban a már említett pénzátutalások (Verlags Quittungen), amelyekre szintén számos rendelkezést hoztak. A kedvezményezett foglyoknak a hozzájuk legközelebb eső hadipénztárhoz utalták át az összeget, ahonnan minden további nélkül meg kellett kapniuk azt.^[644] Az assignatákat nem váltották át, azokat vagy vissza kellett küldeni a feladónak, vagy a cseréig letétbe helyezni.^[645]

A pénzküldemények átadását a levelekhez hasonlóan tilos volt magánszemélyekre bízni.^[646] A legjelentősebb pénzösszeg, amelyet a foglyok részére 1794-ben Franciaországból átutaltak, de az adományozót nem tüntették fel, 3000 livre-re rúgott. A fogolycsere-bizottság részéről november 12-én azt a kívánságot is tolmácsolták, hogy a pénzt a Le Quesnoy-nál fogságba esett, az Haute Vienne-ezred 2. zászlóaljának foglyai között kell szétosztani egyenlő részletekben, tekintet nélkül a rangkülönbségekre. A budai Főhadparancsnokság december 3-án szólította fel parancsnokságait az érintettek összeírására.^[647]

Az alanyi jogon járó illetmények és járandóságok körüli iratváltások a rendelkezések ismertetésén túl sok egyedi esettel foglalkoznak. Legnagyobb részük a foglyok reklamációja a téves besorolás miatt, vagy tartozások, pénzátutalások elintézésére irányulnak. Az aktákban említett nevek a levél- és küldeményforgalommal foglalkozó iratokban felvettekhez hasonlóan, szintén a foglyok azonosítását könnyítik meg. A hadifoglyok pénzbeli járandóságának kezelése a rendfokozatok (a fogságba eséskor felvett ellenőrző lajstromokat vették figyelembe) szerinti fizetési kategóriák betartásával azért is volt nagyon fontos, mert a tiszteknek mindenért fizetniük kellett, beleértve a természetbeni juttatásokat is. Buda nem mulasztotta el megjegyezni a saját foglyokhoz képest kedvezőbb állásukat.^[648] Az igazsághoz tartozik, hogy a francia hadsereg saját tisztjeit és közkatonáit is assignatákkal fizette. Az 1790-es, XVI. Lajos által jóváhagyott zsoldokat ezért ennek ellensúlyozására mintegy harmadával fel is emelték, amit figyelembe kellett venni a francia hadifoglyok illetményezésénél.^[649]

A Főhadparancsnokság elismerte, hogy jogos követelések is vannak, mivel az áttekintő fogolylajstromokat gyakran pontatlanul állították össze, esetleg elvesztek. Ilyen indokok alapján mégis a legritkább esetben került sor korrekcióra, ugyanis a foglyok a magasabb fizetség reményében nemegyszer hamisan adták meg rangjukat. A leggyakoribb elutasítási alap a kedvezőbb, készpénzes illetmény volt, mint a Haditanács február 22-i, Péterváradhoz intézett leiratából is kiderült.^[650] A foglyok hivatkozási alapja sokféle lehetett: Vergés tábornok számára, akit a király halála után léptettek elő, kevésnek bizonyult az ezredesi illetmény, amit még Coburg garantált. Roumilhac mint alszázados, arra hivatkozva követelt tábornoki illetményt, hogy 4000 önkéntest vezetett. Egy volt pap, Mathieu, aki közlegényként lett önkéntes, azzal az indokkal kért századosi juttatást, hogy csata közben bajtársai nevezték ki.^[651]

Buda ennek megfelelően március 1-jén hirdette ki saját területére a rendelkezést, több pontosságot követelve, s elutasítva az utólagos kérelmeket.^[652]

A hadifoglyok illetmény-kiszabásánál július 1-i hatállyal, a megtorló jellegű kölcsönösség alapján, a legfelsőbb szintű intézkedésre került sor. Wallis június 21-én ismertette a budai Főhadparancsnoksággal az uralkodó parancsát. Mivel a császári-királyi foglyokat assignatákkal fizették és a franciaországi igen nagy drágaságban kellett megélniük, a francia foglyok ellátmányát is ehhez kellett igazítani.^[653] Ez a közlegények és őrvezetők esetében a juttatások egy krajcáros leszállítását jelentette az eddigi 4 krajcárról. Az uralkodó annyi engedményt tett, hogy a magasabb árszintű német örökös tartományok területén elhelyezett foglyok között, őrvezetőtől lefelé napi egy krajcárral megtoldották az ellátmányt, s így a korábbi szint maradt. Az ezeken a területeken kívül, tehát a Magyarországon élő altiszteknek, közlegényeknek napi 3, a velük érkezett asszonyoknak és gyermekeknek továbbra is napi 2 krajcár díjazás járt, a kenyér-fejadagon felül. A harcoló állományba tartozó foglyoknál rendeltetési helyeikre érkezésük után, az asszonyoknál és a gyerekeknél rögtön a fogságba eséskor érvényesítették az említett rendelkezést.

Hasonló diszkrimináció a részleges fogolycserék idején is érvényesült, erre Barco Szerelemhez, 1795. augusztus 31-én intézett parancsában utalt.^[654]

A pontos nyilvántartások fő szorgalmazója, a brüsszeli fogolycsere-bizottság, a Haditanács június 28-i, Budához intézett leirata szerint a halotti bizonyítványok ügyében is szót emelt. A hiányosságok kiküszöbölése érdekében, bár a fizetési listák megjegyzései alapján a halálesetekről tudomása volt, Wallis megküldte a kórházakban, vagy menet közben Magyarországon elhalt 17 fogoly névsorát. Kavanagh július 23-án kérte be érintett parancsnokságaitól a tanúsítványokat.^[655] Zebro alezredes továbbra sem volt elégedett a halottak nyilvántartásával. A Haditanács, augusztus 8-i leiratához újabb névsort mellékelt, amelyben 206 Magyarország felé indított, de részben már útközben elhunyt franciát tüntetett fel.^[656] Zebro arra is panaszkodott, hogy számos kimutatásban nem tüntették fel az elhaltak alakulatait, s így az anyakönyv alapján, amelyben már mintegy 30 000 (!) fogoly neve szerepel, lehetetlen az azonosításuk. Buda augusztus 23-án szólított fel nagyobb lelkiismeretességre.^[657]

A halálozási arányszámokkal szorosan összefüggött az egészségügyi ellátás minősége. 1794 őszére, a betegségek szempontjából kritikus időszakra jóval kevesebb aggályos eset jutott, mint 1793-94 fordulójára, amikor szinte reménytelen erőfeszítésekkel igyekeztek útját állni a járványoknak. Abban az időszakban Wallis sem tudott egyebet tanácsolni, mint az addig betegápolásra és temetésre alkalmazott rokkantak és fenyítés alatt álló katonák helyett, már anyagi okokból is, magukat az egyelőre egészséges hadifoglyokat bevonni. Az akkor még pozsonyi dandárparancsnok, Szerelem vezérőrnagy pedig vitatható módszerekkel próbálta a fertőzéseknek útját állni. Wallis 1793. december 27-i leiratában elítélte a pestisjárványok idején szokásos intézkedéseket: a nagy riadalmat okozó füstöléseket, tüzek gyújtását, ahelyett, hogy a betegek elkülönítésére és a tisztaságra fordítottak volna nagyobb gondot.^[658] Barco január 4-i válaszában arról számolt be, hogy utasította Szerelem tábornokot a hatékonyabb intézkedések bevezetésére, s az egészségügyi szempontból haszontalan, bár jóhiszemű füstölések meg szüntetésére, miáltal Pozsony lakossága is megnyugodna.^[659]

1794 őszére, bár év közben, főleg a fogolyszállítások alatt adódtak nagy veszteségek (Lipótvár, valamint Basins transzportjának pusztulása), az állandó elhelyezési pontokon stabilizálódott a helyzet. Az évszakváltással azonban a rendelkezésre álló, nem igazán hatékony eszközök híján ismét tömeges megbetegedésektől kellett tartani. Az első aggodalmat keltő hírek Starker, budai tábori törzskirurgus közvetítésével október 5-i keltezéssel futottak be. Huber zászlóaljsebész szeptember 30-án Győrből terjesztette fel tudósításait, amelyekben mind a foglyok, mind a saját legénység betegállományát feltüntette. A három fő csoportba sorolt betegségnemek (febres, morbi interni, morbi externi) fajtáinak felsorolása után közölte, hogy a saját állományból 42 fő beteg, 26 lábadozik. A franciák között 372 beteg, 219 lábadozó található, 29 ember meghalt. Kozák, kassai alkirurgus szeptember 20-i összesítése 33 saját beteg mellett, akik közül 4 halt meg, 95 beteg foglyot tüntet fel, 31 halottal, 102 ember lábadozik. A meglehetősen magas (saját is) beteglétszám Starker megállapítása szerint ez a szűkös elhelyezésnek, az ágyneműhiánynak, s a rossz idő beálltával elhanyagolt szellőztetésnek köszönhető.^[660]

Az Erdélybe utazott Barcót helyettesítő Kavanagh a járványveszélytől tartva október 6-án rendelte el, hogy a nevezett helyszíneknek az ottani ellátóraktárakból utaljanak ki szalmazsákokat, téli takarókat, ágyneműket. Győr helyzetét súlyosabbnak ítélve, a Helytartótanácsot is megkereste annak érdekében, hogy a saját legénység, a tisztek, valamint a seborvosok részére hálópénz ellenében a városban, vagy másutt a megyében kvártélyt biztosítson.^[661]

Gärtner főhadnagy a pesti tábori kórházból október 13-án jelentkezett adataival. 20 fogoly tiszt tartózkodott a kórházban, közülük 16 beteg. Proust alezredes "rosszindulatú betegségben" aznap halt meg. Őrmestertől lefelé 334 beteg, s csupán 24 egészséges fogoly volt a helyszínen, az azóta elhalt 8 főt nem számítva. A pesti tábori kórház, könnyű szerkezete miatt a tél beálltával alkalmatlanná vált a betegek elhelyezésére. Szerelem, Wachter hadbiztos és Molitor törzskirurgus november 24-én kelt együttes jelentésében a ténymegállapítás után több javaslattal állt elő. Mivel Smettana kirurgust Győrbe rendelték, a még itt található 14 lábadozót vele kellene küldeni, míg a 4 tisztet az Újépületbe szállítanák. Ebből következik, hogy az Újépületben egy kis kórházat állíthatnának fel, s ott helyeznék el a veszélyes betegeket. A pesti kaszárnyában egy kényelmes és biztonságos szoba áll rendelkezésre a helyőrség gyengélkedői számára. A kiscelli betegeknek, akiket a tél folyamán nem lehetne a Dunán átszállítani, a Vízivárosban lévő berendezett ispotály biztosítana helyet. A pesti tábori kórház ebben az esetben a váratlan szállítmányok ideiglenes elhelyezését szolgálhatná.^[662]

A General Commando december 3-i válaszában fenntartások nélkül pártolta az előterjesztést.^[663]

A fogolycsere-bizottság aktivitása 1794 végére érezhetően megnövekedett, s mivel új szállítmányok sem érkeztek, a következő évre végképp rányomta bélyegét. Zebro alezredes reklamációjára, amelyet a Haditanács 1794. augusztus 8-án közvetített a General Commando felé, s az 23-án továbbította, szeptember végéig a különféle őrzési helyszínekről a válaszok többsége befutott. A fogolycsere-bizottság vezetőjének az azonosításhoz nélkülözhetetlen, az elhunyt foglyok alakulataira vonatkozó mellékelt hiánylistáit a címzettek legjobb tudásuk szerint igyekeztek kiegészíteni. Kavanagh, más helyszínek jelentkezésére is várva, csak 1795. január 18-án küldte meg a pótlásokat a Haditanács és Zebro részére.^[664]

A nyomozások eredményeinek, illetve az információknak a bekérése, az elhunyt tisztek - ritkán közemberek - hagyatékaival, az élők levelezésével, anyagi ügyeivel összefüggő iratváltások ettől függetlenül, sok esetben az előző évről áthúzódva, egész évben folytak. Közben gyakran bukkantak francia tiszteknek a lakossággal alkalomszerűen felvett kapcsolataira. Ez történhetett ingóságok megőrzésre hátrahagyása által, pénzügyekben, a foglyok ide került családtagjai útján. Utóbbira példa egy év eleje óta húzódó ügy, a Szegeden élő Maçon asszony, Kögler hadbíró-kapitányhoz és pesti tanácstaghoz intézett levele két gyermeke érdekében.^[665] Kögler február 2-án tájékoztatta a Főhadparancsnokságot, hogy az előző év októberében átvonult transzportból vette magához a teljesen leromlott állapotban lévő 12 éves Johannt, míg a 9 esztendős Dionisiuson egy ismerős asszony, Petzné könyörült meg. Apjuk, Rippe őrmester útban Köln felé halt meg, anyjuk Maçon gránátos közlegénnyel élt együtt. Wallis február 27-én vette tudomásul az ügyet, s jóváhagyta a fiúk pesti gondozását.^[666]

Másik, már említett esetre utal Wallis egy Pesten élt, Donneau (Doncaud) nevű tiszt Csáky grófnőhöz írt tudakozódó levele nyomán, amelyből kiderült, hogy a grófnő a foglyok pozsonyi átvonulásakor magához vette annak gyermekét.^[667] Az év végén a szülők számára is kedvező megoldást találtak az Eszéken élt Louis Masson első ezreddobos 3 éves fia és 7 éves lánya visszajuttatására. A családegyesítésre a nem harcoló kategóriába tartozott apa cserére bocsátása közben Pozsonyban került sor, útban Freiburg felé.^[668]

A Haditanácsot ettől függetlenül nyugtalanították a lakosság és a foglyok közötti kapcsolatfelvételre módot adó alkalmak, bár túlnyomórészt teljesen ártatlan, emberi dolgokról volt szó. Wallis március 19-én hagyta meg Budának, hogy az ilyen, a polgárokkal főleg anyagi ügyekben felvett kapcsolatokat számolják fel, illetve derítsék ki.^[669]

A Haditanács türelmét a foglyok házasságkötési szándékai is próbára tették. Wallis július 7-én két szlavóniai és egy magyarországi esetre utalva a korábbi gyakorlatot tartotta követendőnek, miszerint a tábori főpaplelkész (Feldsuperior) jóváhagyásával, s az egyházi törvények betartásával engedélyezhető a foglyok házassága. A foglyok kérelmeinek elbírálásakor azonban különbséget kellett tenni aszerint, hogy hajadonként érkezett nőkkel, vagy özvegyekkel kívántak-e egybekelni. A már említett Maçon asszonyon kívül kérelmet nyújtott be az ugyancsak Szegeden élt Catherine Michand, aki Rey tizedessel kívánt frigyre lépni. A magyarázat szerint utóbbiak férjeik halála után is házas állapotúnak minősültek, de ennek ellenére - az egyházi törvények így ítélték meg - ágyasokként éltek együtt a másik két fogollyal, s a hazájukban érvényes házassági formalitásokat sem vették figyelembe. Szándékukat ezért elutasították, s hogy az együtthálás tovább ne folytatódhasson, a nőket azonnal, csendben, minden feltűnés nélkül el kellett távolítani a férfiak mellől. Hazájukba történő visszaszállításukra a nem harcolóknak minősített csoportokkal együtt kerülhetett sor.^[670]

Wallis július 9-én kiterjesztőleg elrendelte, hogy az összes nőt, akik a foglyokkal együtt érkeztek, de nem tüntették fel őket az ellenőrző lajstromokban akár feleségként, akár gyerekként, ki kell emelni a foglyok közül. Barco az előző paranccsal együtt ezt is július 15-én hirdette ki: "...wegen der Abschaffung deren - nach genauer Untersuchung von der innen bemerkten Cathegorie befindenden - bey denen Kriegsgefangenen nicht weiters gedultet werden mögenden Weibs Personen einverständlich mit dem betreffenden Comitat und respective mit der Provincial Behörde das nöthige zu verfügen und von dem Erfolg de casu in casum hieher die Anzeige zu machen...".^[671]

A Haditanács, illetve Buda tevékenységének azonban csak kis szeletét adták a hasonló ügyek, annál többet kellett foglalkozniuk a foglyok levelezésével. A kezdetben részleges, a nem harcoló állományba tartozó foglyok cseréjével a levelezések kicsúszhattak a hatóságok ellenőrzése alól. A visszatérők ugyanis jó eszköznek bizonyultak a levelek továbbítására, s bár nagy részüket sikerült elkobozni, néhány sikeresen átcsempészett iromány megtépázhatta a fogolytartóknak az ellenfél irányában állandóan demonstrált humanitás-nimbuszát. Ehhez az sem volt elég, ha az állításokat - legtöbbször joggal - cáfolták, hiszen hadviselők között nem a jóhiszeműség a vezérelv.

A lavinát az Újépületben szolgáló Gretler kapitány jelentése indította el, aki június 4-én jelentette Szerelemnek, hogy a hazaindulás előtt álló nem harcolók holmijainak átkutatása, irataik és assignatáik lefoglalása (92 levélről tesz említést) közben elrejtett levelet találtak. A már ismert Bacqueville fő seborvosnál egy pár nem rászabott cipőn friss varrásra lettek figyelmesek a talprészen. Ezt felfejtve a talpbélésben egy, a Haditanácsnak "à Messieurs les Membres Composant le Conseil Aulique" címzett, s általa Szerelemnek átadandó, mintegy 200 tiszt kézjegyével ellátott levélre bukkantak, amelyben az aláírók kemény fogságukra panaszkodtak. Gretler a "műfaját" is meghatározta: vádirat, (Klagschrift), s ezt az elnevezést a későbbi iratváltások is megtartották.^[672]

Kavanagh június 10-én tett jelentést Wallisnak, leszögezve, hogy Thuilliere alezredes-vezérhadsegéd levele - melyből kiderült, hogy Chapuy altábornagy volt a vállalkozás értelmi szerzője - volt segítségükre az irat megtalálásában. Szerelem utasítást kapott hogy járjon utána Chapuy felelősségének, valamint egy másik levélre utalva annak, miképpen juthattak a foglyok újságokhoz, amelyekből Pichegru győzelmeiről: "que toutes les grandes nouvelles et victoires de la République" értesülhettek.^[673]

Wallis június 30-i válaszában az uralkodó akaratát tolmácsolta az ügy részletes kivizsgálására, utalva a 27 másik lefoglalt levélben leírt valótlanságokra. Annak is végére kellett járni, miként kerülhettek lapok a tisztek kezébe, s igaz-e, hogy az őrség hasznot húz a kereskedőktől a foglyoknak szállított cikkekből: "...die Wache von denen Verkäuffern der verschiedenen Erfordernißen, die zu ihnen gebracht werden, eine Geldabgab beziehen soll...".^[674]

A Haditanács elnöke július 10-i leiratában kiegészítve a korábban elmondottakat, szorgalmazta az érintett foglyok kifaggatását, s egyben felelősségre vonását a többi levélben foglalt igaztalanságról. Véleménye szerint a levelek elsődleges feladata az otthon maradottak megnyugtatása, s ennek a kívánalomnak többségük meg is felel. Tehát csak azokat továbbíthatják, amelyek a foglyok egészségi állapotát, illetve a családi vonatkozásokat taglalják, s megfelelnek a követelményeknek: "...Briefe feindlicher Gefangenen und an dieselbe, soweit sie Gesundheits Umstände und Familie-Angelegenheiten betreffen, nach der bestehenden Einleitung den Lauf nehmen.".^[675]

Szerelem tábornok július 31-én közölte vizsgálatának eredményeit. Július 22-én és 23-án Gretler szállására hívatta Chapuy altábornagyot, s tudatta vele, tisztában vannak azzal, hogy szobájában egy memorandumot (Denkschrift) fogalmaztak meg, s írtak alá. Némi töprengés után a francia tiszt valóságos "szóáradatban" "in einem Strohm von Reden" kezdte magyarázni, hogy valóban eléje tettek egy bizonyos iratot, amelyet akkor még nem is ismert, s először el akart olvasni. Szerelem közbevetésére, miszerint akkor biztosan tudta, mit ír alá, Chapuy "mit einem Meer von Reden"szóözönnel" bizonygatta, hogy ez őt semmire nem kötelezi, mivel csak a többség akaratának engedett. Miután kezébe adták az iratot, végeérhetetlen ide-oda lapozásba fogott, mire megmutatták neki a kézjegyét. Erre bocsánatkérő mentegetőzésbe kezdett, hogy bár kényszer hatására, de meggondolatlanul cselekedett. Panaszkodott a kényelmetlen körülményekre, hogy hazájában nem úgy szállásolják el a foglyokat mint itt. Levelezésük igen meg van nehezítve, újságokat nem olvashatnak, nem szerezhetik be szükségleteiket igényeik szerint. Szerelem ezt azzal cáfolta, hogy a francia hadifoglyoknak sokkal jobb a sora, mint a császáriaknak a túloldalon, sőt, ők maguk is éheznének saját kormányzatuk alatt. A dandárparancsnok emlékeztette Barcót arra, hogy az altábornagy is, mint a hozzá hasonlóak, olyan rossz viszonyba került a sorezredek derék tisztjeivel, hogy egy alkalommal, mikor a többiek, szégyenletes tetteit a többiek a szemére vetették, annyira zavarba hozták, hogy napokig ki sem mozdult a szobájából. Szerelem fejtegetései szerint az efféle tisztek képezik a fogolytársadalom alját, akik sosem hallgatnak becsületes társaikra, engedetlenségük és kelletlenségük csak megnehezíti felügyeletüket. Ha Chapuy-t is más helyszínre helyeznék át, a gondok megoldódnának.

A kihallgatás részletezése után a vezérőrnagy, jelentésében pontról-pontra igyekezett cáfolni a vádiratban taglalt, túlnyomórészt anyagi vonzatú sérelmek jogosságát. Érvelése a legkisebb részletekre is kitérve, fontos adalékokkal szolgál a korabeli árviszonyokhoz, valamint a foglyok juttatásaihoz. A franciák illetményeit az 1794 júliusától érvényes tarifák szerint, az általuk aláírt nyugtákkal folyósították. Az ágyak és egyéb berendezési eszközök díjait nyugta ellenében az előírások szerint vonták le, s azonnal átvezették az ellátóhivatal és az erődítés számlájára. A pesti városi tanács által megszabott díjszabással a franciák kívánságára úgy sütötték ki a szokásosnál jobban a kenyereket, hogy a súlyveszteséget is kipótolták. A marhahúst szintén a magistratus szabott árain szállították, minősége pedig a takarmányhiány miatt télen és az év elején volt rossz. Az pedig végképp tarthatatlan állítás, hogy a mérleget elrejtenék, hiszen kezdettől mindenki szeme láttára használják. A borból, egy icce fehér 6-8 krajcár, az extra bor butéliánként 10-12 krajcár, ahogy az Pesten az összes fogadósnál és vendéglőben szokásos. Ahányszor panasz érkezett a bor rossz minőségére és keverésére, azt mindig kivizsgálták. A cipőknek nincsenek szabott áraik, a közönséges cipő folyó áron 1 forint 40 krajcárért vehető, míg a rámán varrott cipő, amilyet a foglyok is gyakran csináltattak, 2 forint. A vászonkereskedő korábban franciául jól értő svájci volt, de a csalások elkerülésére más gyolcsossal kellett felváltani. Ő sincs ínyére a franciáknak, pedig mindenütt az a szokás, hogy a minőség szerint változnak a szövetek árai. Hogy az élelmiszerek a városban olcsóbbak, tévhit, hiszen a kofaasszonyok másutt sem adhatják drágábban áruikat. Példának okáért a télen egy tojás a városban 7-8 krajcár volt, s annyiba került a piacon is. Jelenleg mindkét helyen 6 krajcárért lehet 6-7 darabot venni. Az ágyakhoz félévenként ingyen kapnak szalmát, aki ezen felül igényel, annak a csomónkénti szabott árat kell kifizetnie. A tisztek a vádiratban ezen kívül kifejtették igényüket a naponkénti városba járásra, hogy szükségleteiket a kereskedőktől beszerezhessék.

A francia fogságban élő császáriak panaszait az élelmiszerárak elviselhetetlen mértékére, Zebro már a tavasz folyamán Wallis tudomására hozta. Ő április 23-án tájékoztatta a vezénylő tábornokot a Franciaországban uralkodó drágaságról, s az assignaták elértéktelenedéséről. A Haditanács egy francia nyelvre fordított, fogoly tisztek által aláírt árlistát kéretett, hogy ezzel is nyomást gyakoroljanak a túloldalon élő foglyok illetmény-emelésének érdekében. Wallis tisztában volt azzal, hogy a hasonlóra panaszkodó franciák ezzel nemigen fognak egyetérteni, ezért Buda hiteles listájával is megelégedett volna. Bár Kavanagh április 27-én továbbította a parancsot Szerelemnek, Munkácsnak és Sorónak, az első változat sikertelenségére közvetve a vádirat utal. Az iratok között a "puszta" árlista felterjesztésének sincs nyoma.^[676]

Szerelem dandárparancsnok a tisztek egyéb írásos kérelmeit taglalva említette meg Chapuy és Genier (Geniet) százados kérelmét a rendszeres fürdőre, ám mivel a vizet az ő költségeiken kellett volna az Újépületbe szállítani, eltekintettek tőle. Más tisztek, így Marchant és Thuilliere alezredesek, Riebel és Goussiere századosok, valamint La Vallete főhadnagy a budai fürdőt szerették volna használni, s ehhez orvosi igazolást is mellékeltek. A franciák azt is nehezményezték, hogy leveleiket csak 14-18 hónapos késéssel kapják meg. Több levélben illetményük, vagy ingóságaik ügyében reklamáltak,, illetve az a súlyos vád is felmerült, hogy az őrség a kereskedőktől és tőlük pénzt szedett el.

Szerelem konklúziója szerint mindebből világossá válik, hogy a vádirat Chapuy irányításával fogalmazódhatott meg, mivel környezetét a több szabadság követelésével akarta megtéveszteni. A tábornok, jelentéséhez csatolta a vádiratot és a témakörhöz tartozó leveleket.^[677]

Barco augusztus 5-i válaszában utasította Szerelem vezérőrnagyot, hogy nyomatékosan figyelmeztessék a valótlanságokat állító franciákat cselekedetük jogtalanságára. Nem tartotta azonban kétségkívül bizonyítottnak, hogy Chapuy lenne a vádirat értelmi szerzője, ezért az ügy teljesebb kivizsgálását kérte.^[678] Erre úgy tűnik, nem került sor még azután sem, hogy Buda október 5-én ismételten kérte Szerelem júliusi jelentésének kiegészítését. Hasonlóképpen elsikkadt az őrség állítólagos korrupciójának, illetve a becsempészett újságoknak a kérdése is.^[679]

Az ügy komolyságát Soro szeptember 23-i tudósításának csatolásával támasztotta alá, miszerint a Bánságban is előfordultak a pestihez hasonló esetek. Közölte, hogy az ottani foglyok közül a cserére jogosultak, főleg a condéiak, valamint a Fort Louis-ban kapitulált Gard megye 3 zászlóalja tagjai már útnak indultak.^[680]

A bajtársaik által titokban átadott, de náluk megtalált levelek kivonatait Barco Szerelemmel is ismertette.^[681] Egy számvivő őrmester csekély illetményére panaszkodik, amiből a drágaság miatt jól gazdálkodva sem képes megélni. (Temesvár) Egy másik fogoly arról ír, hogy egymás iránti hűségük az önkényes rendelkezések ellenére is él, de - főleg a kazamatákban élő emberek - tele vannak férgekkel, rühösek, s egyéb betegségek őrlik őket. (Csákova) Újabb rabszolgaságnak nevezi létét, amit csak az tesz elviselhetővé, hogy vele együtt élő fiával oszthatja meg szenvedéseit. (Csákova) Más szerencsésen átvészelt betegségéről tudósít, s arról, hogy hozzászokott a klímához. Ellentéte a rossz orvossal oda vezetett, hogy nagy szükségben szenved. (Csákova) Újabb szintén kiállt betegségét említi, s bár nélkülözik, viszonylag jól érzi magát. (Temesvár) Egy hadnagy az elszenvedett rosszakról, s a kemény fogságról ír, de bízik Franciaország győzelmében. (Csákova) A költői lelkületű Emmanuel százados sóhajtja, hogy társaival együtt milyen messze került szeretett hazájától. "A jó Ovidiusnak, a szerencsétlen fickónak", aki a hagyomány szerint itt írta keserveit (Trauerlieder v.ö. Tristia, s valójában Tomi-ban, a mai Constanţa helyén, a Fekete-tenger partján születtek L.F.) igaza volt, mikor e vidéken iszonyatos különbségeket látott a derék rómaiak és a félelmetes bennszülöttek között. De a tudat, hogy szeretett hazájáért kell szenvednie, megédesít minden kínt. (Csákova) Más a saját és társai kielégítő egészségi állapotáról szól, de hozzáfűzi, hogy a szörnyű fogságban igen legyengültek. (Csákova)

A felhozott példák is kiváltották a Haditanács fokozott törekvését a franciák levelezésének kézbentartására. A többszörös szűrőbe jutott - a megírás helye, Buda, Bécs, Brüsszel, illetve a fogolycsere-bizottság aktuális helyszíne -, akár otthonról, akár a fogságból származó levelek kivonatoltságuk ellenére számos adalékkal szolgálnak a foglyok egymás közötti és családi kapcsolataihoz, életkörülményeihez, de a legfőbb segítséget a személyek azonosításához nyújtják. Eredeti példányuk kevés maradt fenn, hiszen többségüket, bár nagy késéssel, célba juttatták, vagy ha tilalom alá esett, ad acta tették, vagy elvesztek. Kézbesítési gondok esetén a Haditanács a címzettek felkutatását keresőlistákkal, illetve regesztázással próbálta megkönnyíteni. Az írások tartalmáról ezen kívül vagy valamelyik főhadparancsnoksághoz intézett, vagy kritikus tartalmú, illetve titkosnak szánt, de felfedezett levelek értesítenek.

A levelezések elválaszthatatlanok a foglyok pénzügyeitől, hiszen a pénzküldemények, amelyek számukra érkeztek, s fontos kiegészítői voltak illetményüknek, gyakran ezen az úton, s nem puszta átutalással jutottak el hozzájuk. A Haditanács április 26-i leiratában feltüntette a legfontosabb kategóriákat, s február 19-i parancsára utalva ismételten megszabta a kézbesítés módját.^[682]

Ugyancsak kiterjedt feladatot jelentettek a császári-királyi katonai hatóságok számára a sima pénzátutalások, amelyek az előző év gyakorlatához hasonlóan lehettek személyre, vagy egész alakulatokra szólóak. Zebro von Wachenburg alezredes és Prenninger hadbiztos Nassau-Dietzből 1795. január 19-én jelentős összeg szétosztására kért intézkedést. Ezúttal 4386 livre-ről (bécsi kurzus szerint 1675 forint 12 1/12 krajcárról) volt szó, amely a francia fogolycsere-bizottság meghagyása szerint 64 személyt illetett a megadott összegekre bontva. Kavanagh február 11-i utasítása szerint a címzettek megtalálásáig az elismervény ellenében átvett pénzt a budai hadipénztárban helyezték letétbe.^[683]

Kavanagh ugyanekkor Wallist is biztosította, hogy ügyelnek a küldeménytovábbítás szabályaira, vagyis egyetlen levelet sem kézbesítenek a General Commando megkerülésével, még kevésbé kerülhetnek assignaták a foglyok kezébe.: "kein Brief ausser durch den Kanal des General Commandos jemahls zugestellet werde, noch weniger die Assignaten in ihre Hande geraten...". Fokozott éberségüket az is kiválthatta, hogy tudomásukra jutott, Kiscellben tehetősebb francia tisztek a társaiktól névérték alatt assignatákat vesznek, arra spekulálva, hogy hazatérésük után hasznot húzzanak belőlük. Ezért szükséges poggyászuk átvizsgálása, s a tiltott iratokon és könyveken túl assignatáik elkobzása és letétbe helyezése.^[684]

A Haditanács 1795. február 19-i összesítése szerint 1794 október közepéig francia magánszemélyek, megyék és hadbiztosságok (commission de la guerre) 5648, illetve 893 livre adományt gyűjtöttek össze.^[685] Wallis február 19-i átfogó parancsa a kimutatásokon túl minden részletében igyekezett szabályozni a levél- és pénzküldemények kezelését. A már ismertetett kategóriákon belül kiemelt figyelmet szentelt az assignaták kérdésének.^[686] Pár nappal későbbi, február 26-i leiratában így fogalmazott:leszögezte, hogy az assignaták nyilvános kereskedelme, még kevésbé forgalma nem megengedett, ezért azok tiltott árunak nyilváníttattak. "...ist es allgemein bekannt, daß denen französischen Assignaten keine öffentliche Verhandlung vielweniger also ein Kurs in unsern Landen gestattet werden kann. (...) die Assignaten dadurch für eine verbottene Waare erkläret worden sind..." Buda március 7-én tette közzé Wallis parancsát.^[687] Az assignatákat a korábbi gyakorlatnak megfelelően a levelekkel együtt visszaküldték Franciaországba, vagy a fogolycseréig letétbe helyezték az illetékes főhadparancsnokságnál úgy, hogy a General Commando pecsétjével ellátott levelek átadásakor a címzetteket tájékoztatták a korlátozásról. A beérkező és kimenő levelekről nyilvántartásokat vezettek aszerint, hogy egyszerű, vagy pénzzel, váltókkal, assignatákkal terhelt küldeményekről volt-e szó. A feladó és a címzett adatain kívül fel kellett tüntetni, hogy a felmerülő postaköltségeket a címzett, amennyiben megtalálták, kifizette-e. Ezek a listák egyúttal keresőlisták szerepét is betöltötték, sokszor belőlük derült fény a címzett halálára, vagy helyváltoztatására.

Kavanagh március 4-én értesítette parancsnokságait, valamint Péterváradot és Temesvárt a rendeletről. Az érintettek ettől kezdve folyamatosan küldték jelentéseiket a keresések eredményéről.^[688] Hasonló nyilvántartásokba vették fel a letétbe helyezett gazdátlan, nem kifizethető pénzösszegeket, s a listákat köröztetve remélték a kedvezményezettek megtalálását.^[689]

Wallis érdeklődését igencsak felkeltette egy április 1-i leiratában említett eset, ami az ellenőrzés gyengéire is bizonyíték. Értesülései szerint Fort Louis-ból a strasbourg-i zászlóalj egy tagja, Mannberger, 7787 livre-et hozott magával fogságba esése után, s ebből az összegből 7000 livre-rel a zászlóaljnak volt köteles elszámolni. Wallis utasítása szerint a foglyok között veszélytelen módon, feltűnés nélkül és titokban ki kellene nyomozni, hogy az összeg akár készpénzben, akár assignatákban fellelhető-e, hiszen az erő jogán meg is lehetne kaparintani.: "...und ob nicht etwa diese Baarschaft oder Papiere in die Kathegorie derjenigen Sachen gehören, die mit dem durch die Waffen bezwungenen Platz in unser Eigenthum zu kommen gehabt haben?"^[690]

Az év legnagyobb összegű pénzküldeményére szeptember 19-én utalt Neugebauer altábornagy, hivatkozva a Haditanács augusztus 26-i rendeletére. Az irat nem maradt fenn, de a belső-ausztriai General Commando ideiglenes főhadparancsnoka 6996 livre 17 solt említ, amelyet Angeli Boutonne alias St. Jean d'Angeli járás önkéntesei között kellett volna szétosztani, akik Charente Inférieure ezrede 1. zászlóaljában szolgáltak. A kiutalást Barco szeptember 30-án már kivitelezhetetlennek tartotta, mivel a foglyok cseréje folyamatban volt, s ez állandó változásokkal járt. Javaslata szerint nagyobb könnyebbséget jelentene a franciák számára, ha részüket a határon kapnák meg.^[691]

Az 1795. év a budai Főhadparancsnokság számára nagyrészt a foglyok életének, jogainak szabályozását, valamint a fogolycserék szervezését jelentette. Valóban rendbontásnak minősülő cselekményekről az iratváltások alig tudósítanak, hiszen a legáltalánosabban elterjedt kihágások: a levelek "kerülő úton" küldése, valamint a tiltott dolgok elrejtése nem jelentettek nyílt ellenállást. Ennek megfelelően a General Commando intézkedései is inkább egyes személyek kiemelését, az információk begyűjtését célozták abban a tudatban, hogy a lappangó szembenállás éppen olyan veszélyes lehet.

Példa erre Gerin, Munkácsra szállított fogoly esete, akire Zebro alezredes kérésére fokozott figyelmet kellett fordítani. A Haditanács május 10-i leirata tudatta, hogy a nevezett személy igen veszélyes ember, aki korábban jakobinusként exponálta magát: "...nach gemachten Nachforschung in den Jahren 1789. und 1792. eine Hauptrolle bey den Aufwiglern und Klubisten gespielet haben soll." Ezért feltűnés nélkül megfigyelés alatt kellett tartani.^[692]

A súlyos fegyelemsértések ritka sorában 1795-ben egyetlen alkalommal történt halálos végű verekedés. Ennek során Kassán, a már kétszer elzárt Dusseaux tizedes felbujtására Vathier őrmester fadarabra erősített ollópengével szúrta le Trevache lovassági altisztet, akinél a penge párja lehetett. A május 28-án, este 8 óra után történt eseményről Ágoston őrnagy tett jelentést azzal, hogy a bűnjeleket Dusseaux a latrinába dobta. Kavanagh június 6-án utasította a kassai parancsnokságot, hogy a tetteseket kicserélésükig tartsák elzárva.^[693]

Talán éppen a feszültségek levezetésére engedte meg a győri parancsnokság, hogy az ottani közfoglyok vívóleckékkel múlassák idejüket. Wallis figyelmét is felkeltette a dolog, mivel a levelezések ellenőrzésekor derült ki az eset. Július 5-i leiratában közölte, hogy tudomása szerint a gyakorlatokat Gallay francia őrmester mint vívómester vezeti, sőt Úrnapján ünnepséget is szerettek volna tartani. Kérte, hogy Buda diszkréten "ohne der Erweckung eines Aufsehens unter den Gefangenen" vizsgálja meg a dolgot, nem tesznek-e közben rendeletekbe ütközőt. Azt is meghagyta, hogy tapintatosan figyelmeztessék a franciákat felelősségükre egy esetleges kihágás esetén.^[694]

Barco július 15-én utasította a győri katonai parancsnokságot jelentéstételre, s Schröck százados 19-én tisztázta az ügyet. Közölte, hogy a kaszárnyában nincs udvar, ahol testgyakorlatokat lehetne tartani, pedig az egészségtelen környék miatt ez ajánlatos lenne. A franciák ezért szobáikban botokkal vívnak oly módon, hogy 2-2 pár egymással szemben áll. Tevékenységüket duhajkodás nélkül végzik, s mivel veszélytelen, sosem tiltották. Miután Buda július 25-én továbbította hírt, Wallis megnyugodva, augusztus 7-én a leírt módon engedélyezte a gyakorlatokat.^[695] Barco augusztus 15-én ismertette Győrrel a döntést.^[696]

Chaigneau hadnagy más irányú, "szellemi" gyakorlatok iránti igénye hasonlóan gondolkodóba ejtette a vezénylő tábornokot, ezért augusztus 15-én a Haditanácshoz fordult. A fogoly szerette volna megtartani négy darab (4 Exemplarien) francia-német nyelvtanát, ezért Barco érdeklődött, hogy a nyelvtanulási tilalom a magyaron kívül a németre is vonatkozik-e.^[697]

Bár a válasz nem ismert, a kedvező elbírálás feltételezhető, hiszen a fogolycserék megindulásával a Haditanács nagyobb engedményeket is tett, illetve igyekezett rendelkezéseit rugalmasabban kezelni. Wallis szeptember 5-i leiratában tudatta a budai General Commandóval, hogy a francia tisztek elégedettek lehetnek, s sokan elismerték, hogy a császári hatóságok figyelmet fordítanak többek között arra, hogy élelmiszereiket, italaikat és egyéb szükségleteiket olcsó áron szerezhessék be. Hangoztatta, azt sosem tiltották, hogy a fogoly tisztek idejüket könyvek és újságok olvasásával töltsék, de be kell látniuk, hogy e tekintetben a honos polgárokat is törvények és előírások kötik. Az idegeneket még annyira sem lehet mentesíteni, hiszen az engedékenység botrányokhoz vezetne. Ennek szellemében megengedett, hogy többek között az újépületi tisztek ártalmatlan, a korabeli viszonyokat nem érintő újságokat és könyveket olvashassanak. Az általános hangulatot Wallis emelkedett sorai is kifejezték.: "Mit was für einer Bereitwilligkeit schon eine Zeither sich darbreithende Gelegenheiten benuzet worden, um Partial Auswechslungen vor sich gehen zu lassen und dadurch Gefangene wieder in die Freiheit und zu den Ihrigen zurükgelangen zu machen, hievon liegen die Beweise vor den Augen." Ennek szellemében megengedett, hogy többek között az újépületi tisztek ártalmatlan újságokat és könyveket olvashassanak: "...derer keine Bedenken besonders auch im Bezug auf die izige Umstände und Verhältnüssen vorfallen kann..."^[698]

Szökésre csak egyetlen alkalommal utaltak, s ez a kísérlet is az előző év augusztusában, s német földön történt. A már részletezett eset során Voillot alezredes, Mongaçon, Neigean hadnagyok és Vitrey-nek mondott Rigolot alhadnagy útban Nürnberg felé szöktek meg. Elfogásuk után, rendeltetési helyükre érkezésükig napi 6 krajcáros rabilletményre fogták őket, vasban. Ügyük azért került szóba ismét, mert Kiscellbe, illetve az Újépületbe szállításuk után, nem ismerve a fennálló rendelkezéseket, illetménykiesésüket követelték.^[699]

A részleges fogolycserék hatálya alá eső személyek összeírásakor Szerelem tábornok szeptember 25-i jelentésében más jellegű fegyelemsértésekre is utalt. Raison főhadnagy lopásért 1794. április 25. óta kezdetben vasas, majd anélküli áristomot kapott. Érzékelési zavarai és állandó fejfájása miatt javasolták a visszaküldendő krónikus betegek csoportjába. Joseph Caulet alhadnagy ugyancsak lopott, de még nem ítélték el.. Ő esés miatt akkora derékfájásra panaszkodik, hogy mozogni is képtelen. Christian Starck főhadnagy a budai helyőrségi kórházban vett fürdőkúrát, s az ott alkalmazott hölgytől kapott újságokat olvasta. A zárkában szerzett csúza és fejfájása sorolta a hazaküldendő krónikus betegek közé. Végül Christoph Cottel főhadnagyot említette a dandárparancsnok, aki egy hazaindulónak rejtve átadott, szüleihez írt levelében rossz sorára panaszkodott, de azzal is dicsekedett, hogy az őrséget (Geoliers) kijátszva tiltott újságokat szereztek be. A dandárparancsnok megjegyzése szerint Cottel olyan nyápic ember (Schwächling), hogy több időt tölt ágyban, mint lábon, ezért az ő hazaindítását is javasolta.^[700]

Ő esés miatt akkora derékfájásra panaszkodik, hogy mozogni is képtelen. Christian Starck főhadnagy a budai helyőrségi kórházban vett fürdőkúrát, s az ott alkalmazott hölgytől kapott újságokat olvasta. A zárkában szerzett csúza és fejfájása sorolta a hazaküldendő krónikus betegek közé. Végül Christoph Cottel főhadnagyot említette a dandárparancsnok, aki egy hazaindulónak rejtve átadott, szüleihez írt levelében rossz sorára panaszkodott, de azzal is dicsekedett, hogy az őrséget (Geoliers) kijátszva tiltott újságokat szereztek be. A dandárparancsnok megjegyzése szerint Cottel olyan nyápic ember (Schwächling), hogy több időt tölt ágyban, mint lábon, ezért az ő hazaindítását is javasolta.

Császári-királyi fogságba esett dezertőrökre, illetve jóhiszemű vélekedéssel korábban francia szolgálatba állt személyekre csupán két utalás van. Zebro alezredes 1795. május 4-i, Wallishoz intézett jelentésében felhívta a figyelmet a listák szerint az Újépületben fogva tartott Johann Drasdiansky-ra, aki gyanúja szerint azonos azzal a hadnaggyal, aki a csehországi Melnickben született, s 1793. december 9-én esett fogságba a Chamborant-huszároktól.^[701] A Haditanács május 30-i utasítására Kavanagh június 6-án szólította fel Szerelem tábornokot, hogy a fogolytársaknál feltűnés nélkül puhatolódzzanak Drasdiansky illetőségéről, vagy beszélgessenek el akár magával a gyanúsítottal előéletéről, francia földre kerüléséről, s szolgálatba állásáról.^[702]

A másik személy, a Hont vármegyei Kemencére való Simonyi Miklós neve egy levél kapcsán merült fel, amelyet számára mint francia hadifogolynak küldtek.^[703]

Wallis április 9-én tudatta Kavanaghgal, hogy a Nassau-Dietzben működő fogolycsere-bizottság részéről Zebro von Wachenburg alezredes a kétoldalú csere érdekében megtette az előkészületeket az ellenséggel történő kapcsolatfelvételre. Ehhez azonban szükséges volt a hadifoglyok megbízható jegyzéke, hogy ennek segítségével kezdhessék meg a tárgyalásokat. Az érintett főhadparancsnokságok kötelességévé tették az összes állomás és kórház fogolyállományának felvételét a hónap végéig, az eddig csupán minden hadiév végre bekért névszerinti főkimutatások "(Haupt Nominal Ausweis"-ek) mintájára. Május hónapra csak a változások feltüntetésére szolgáló összesítést (Summarischer Chargenweiser Ausweis) kellett kiállítani, de a változásoknövedékek és a fogyatékok nevesítésével: "...nebst der namentlichen Dozirung über den sich ergebenen Zuwachs und Abgang."^[704]

Wallis a zökkenőmentes lebonyolítás elősegítésére mintákat is mellékelt, feltüntetve a rovatokat.^[705] A kimutatásokat a felső-rajnai hadsereghez, Zebro címére kellett továbbítani. Kavanagh április 21-én juttatta el összes magyarországi parancsnokságához a rendeletet azzal, hogy az eddig hatályos adatfelvételi parancsok érvényüket vesztik.^[706]

A katonai hivatali bürokrácia azonban tehetetlenségi nyomatékától hajtva és a fáziskésés miatt, május 18-án még felterjesztette az 1795. év első három hónapjára "kitermelt" összesítéseit. A januári "Summarischer Ausweis" szerint Pozsonyban - nem részletezve a fegyvernemek és rangok szerinti felosztást, mivel az előző évi kimutatásokhoz képest nagy változások nem történtek - 1794 december végén 733 közfogoly élt, akikhez 42 érkezett addig. Így januárban 775 fogoly gyűlt össze, közülük 30 fő halt meg, illetve egyéb módon fogyaték: (ansonsten). Tehát az 1000 férőhelyből 745 volt betöltve, vagyis 255 foglyot fogadhattak volna még. A már ismert "képlet" szerint:

A teljes szám a veszteségek levonásával 9187 fő. A februári kimutatás szerint 9083, a márciusi szerint 8947 foglyot regisztráltak Magyarországon, a Bánságban és Szlavóniában.^[707]

Wallis újabb megkeresése április 25-i keltezéssel érkezett Budára, s ebben Zebro alezredes tervei szerint már a csere alá eső nem harcoló (nicht streittende Partheyen) , illetve (non Combattans) csoportokba tartozókat is felsorolta, az eredeti, francia nyelven felvett táblázat alapján:. "Tableau des Individus reconnus pour Non Combattans - Armées Autrichienne, Anglaise, Hollandaise et du S-te Empire - Armée franaise. (...)" Aláírói a heidelbergi cs. kir. főhadiszállás részéről Wachenburg alezredes és Prenninger hadbiztos április 7-én; Brüsszelből a francia oldalról Alexandre Lautour vezérhadsegéd, dandártábornok, valamint Perman hadbiztos március 24-én. A Haditanács ezt német fordításban is Buda rendelkezésére bocsátotta. Ebbe a körbe tartoztak a hadsereg jogi, hivatali, pénzügyi, egészségügyi, élelmezési és ellátó személyzete, a szállítmányozás, mesteremberek, tábori lelkészek, zenészek, munkára kirendeltek stb.^[708]

A főhadparancsnokságok feladata ennek megfelelően a rendelkezés hatálya alá eső foglyok összeírása, s összevonásuk a hivatalos döntésig, egy Buda által meghatározott magyarországi helyszínre. Wallis tájékoztatott arról is, hogy Zebro a foglyok özvegyeinek, asszonyainak, árváinak és gyerekeinek a tartásdíjáról tárgyalásokat folytat. Kavanagh április 30-án alárendelt parancsnokságain kívül a szlavóniai és a bánsági Főhadparancsnokságokat is értesítette, szorgalmazva a családtagok pótlólagos összeírását. A pozsonyi katonai parancsnoksággal közölte, hogy a hazatérők gyűjtőállomásául a várost szemelték ki. Addig is elrendelte, hogy a távolabbi magyarországi helyszínekről, valamint a Bánságból és Szlavóniából indítsák el az érintetteket Buda felé, míg a lipótváriakat és a győrieket egyből kísérjék Pozsonyba.^[709]

A felszólításra május 2-én először Gretler kapitány jelentkezett az Újépületből, megfogalmazva az összeírás körül adódott gondjait. Az ottani tisztek szolgáit, mivel ellátásukról gazdáik gondoskodnak, semmilyen átadó-, illetve ellenőrző listára nem vették fel. Annak ellenére, hogy ők sem harcolók, s uraik hazautazásánál nélkülözhetetlenek, nem tartoznak a hazaküldendők körébe. Ez azt vonná maga után, hogy eltartásuk a kincstárat terhelné. Az itt alkalmazott öt francia kirurgus távozása pedig azzal járna, hogy a helyben maradottak nem kapnának orvosi ellátást, ezért legalább egynek maradnia kellene. Gretler utalt a már ismert, politikailag veszélyes fogolynak tartott Garnerinre aki végrehajtó hatalommal rendelkező közjóléti biztosi funkciója mellett a szekerészkar főnöke (Cheff des Divisions de Chariot) is volt, elvileg tehát cserére jogosult.^[710]

Kavanagh május 3-án fordult Wallishoz, részletezve a feltárt problémákat, különös figyelmet fordítva Garnerinre. Mivel nevezett államfogolynak minősült, s a császár kívánságára szoros felügyelet alatt állt, felsőbb döntést kért sorsáról.^[711] Javaslatai szerint - elsősorban gazdasági megfontolásokból - a tisztiszolgákat mindenképpen alkalmazóik mellett kellene hagyni, oly módon, hogy gazdáikkal vagy hazatérhessenek, vagy maradhassanak. Valamennyi francia távozásáig a kirurgusok visszatartása is indokolt, mert ha elengednék őket, fizetség ellenében újakat kellene felfogadni. Végül közölte, hogy a többi fogoly összegyűjtésére a szükséges intézkedéseket megtették.

Hogy a fogolycserék nem csak ezen az átfogó módon folytak, hanem viszonossági alapon korábban elkezdődtek, tanúsítja Wallis május 1-i leirata, mely szerint a franciák ajánlatot tettek a munkácsi La Salinière alezredes és az újépületi Silly százados kiváltására egy saját őrnagy és százados fejében. Wallis elfogadta az indítványt, de a visszautazás biztonságos lebonyolítása érdekében egy-két megbízható altiszt melléjük adását parancsolta meg úgy, mint február folyamán Mallarmé alhadnagy esetében.^[712]

Kavanagh május 5-én Szerelemhez és Munkácsra továbbított parancsa részletesen szabályozta a visszaszállítás módját. Eszerint a tiszteket a mondott kísérettel Magyarországon nyugta, Ausztriában készpénz ellenében, előfogatokon a legrövidebb úton szállítsák Bécsbe, s ott adják át az alsó-ausztriai General Commandónak. A rajnai hadsereg Főhadparancsnoksága főhadiszállására továbbításukról a Haditanács gondoskodik. A franciáknak nem árulhatták el az igazi okot és úticélt, hanem azt kellett mondani, Győrbe viszik őket. La Salinière előzetesen átvizsgált, s eddig letétben volt kofferét a korábban érkező Silly kísérőjének kellett átadni, hogy Bécsben gazdájuk megkaphassa azt.^[713]

A szabadlábra helyezések Zebro értesítései szerint a túloldalon elkezdődtek. Wallis május 3-án tudatta Budával, hogy a franciák 69 császári-királyi, 20 angol, 44 hannoveri, 12 hessen-darmstadti és 55 hessen-kasseli, összesen 200, nem harcoló kategóriába tartozó foglyot engedtek el. Ezért szükséges a hasonló megítélés alá eső franciák mielőbbi összevonása, s elindításuk megbízható kísérettel, saját költségükre előfogatokon, illetve szekereken, osztagokban. Előzetesen néhány levelet küldhetnének a francia fogolycsere-bizottsághoz, hogy ők is meggyőződhessenek a kölcsönösségről. Kavanagh május 9-én hagyta meg Pozsonynak, mivel Győrben nem voltak nem harcoló kategóriájú franciák, hogy lipótváriakból állítsanak ki egy transzportot, s a foglyokat az említett módon azonnal indítsák Bécs felé. A távolabbi helyszínek, valamint Soro és Geneyne is megkapták a végzést a franciák mielőbbi útnak indításáról.^[714]

A fogolycserék technikai feltételeinek biztosítása, ezen belül az átvonulási útvonalak meghatározása a német területeken is folyamatban volt. Wallis május 14-én tudatta a budai Főhadparancsnoksággal, hogy a rajnai hadsereg vezénylő tábornoka Mainz városát jelölte ki a Magyarországból és a környező tartományokból visszaérkező nem harcoló kategóriájú hadifoglyok átbocsátó állomásául: "...von dem Kommandierenden Herrn Generale der Armée am Rhein die Stadt Maynz zum Transportirungspunkt für die aus unseren Länder abzuschickende französische non Combattans bestimmt worden ist.". Bécs egyúttal megsürgette az érintett foglyok névsorainak felterjesztését is.^[715]

Időközben a francia tisztek alkalmazottainak a kérdése is tisztázódott. Wallis május 17-én tájékoztatta Budát, hogy bár a tisztek kincstári ellátás alá nem eső cselédjei (Dienstbothen) a nem harcoló kategóriába tartoznak, csak azokat lehet hazaengedni, akiket gazdáik nem kívánnak tovább foglalkoztatni. A leginkább érintett Szerelem tábornok, Munkács és a bánsági General Commando május 23-i keltezéssel értesültek a döntésről.^[716]

Kavanagh ugyanaeznap adta tovább Wallis május 14-i parancsát a hazatérők könyveinek, iratainak, illetve assignatáinak kezeléséről. Ezeket a tulajdonos feltüntetésével és aláírásával két példányban leltárba kellett venni. Az egyik összeírás az illetékes főhadparancsnokságnál maradt, míg a másikat az a szerv tartotta magánál, amelyik a foglyot a határon átadta, s egyúttal tárgyait is visszaszolgáltatta.^[717]

Egyes parancsnokságok nagy ügybuzgalmukban nem Zebro alezredes instrukcióinak megfelelően cselekedtek, mivel a foglyok április 21-én bekért névjegyzékeihez (Haupt Nominal Ausweise) halotti kimutatásokat is csatoltak. Valóban, a rendeletben erről Wallis május 27-i leirata szerint szó sem volt, ezeket a bizonyítványokat közvetlenül a Haditanácshoz kellett felterjeszteni. Buda június 3-án egyedül Nagyváradnak címezte tisztázó parancsát, tehát a "tettesre" is fény derült.^[718]

Június hónapból csak öt név szerint említett személy távozásáról van adat Kiscellből, bár az iratváltások nem szólnak fennakadásokról.^[719]

A hazatérés anyagi terheinek könnyítésére osztrák területen az alvicetizedesek, őrvezetők és közlegények az addig kiszabott illetménynél egy krajcárral többet kaphattak a kenyérporció mellett. Barco erről július 1-jén tájékoztatta alsó-ausztriai kollégáját, Kinskyt.^[720]

A Wallist betegsége miatt ideiglenesen helyettesítő Ferraris tábornok július 19-én a kicserélendő foglyok kategóriáinak bővítéséről számolt be Barcónak. A két fogolycsere-bizottság tárgyalásainak eredményeképpen arra jutottak, hogy a nem harcoló állományba tartozó foglyok mellé fel kell venni a rokkantakat (extropirte) és a szolgálatra alkalmatlanokat (dienstuntaugliche) is. Ezért a foglyok közül minden különösebb feltűnés nélkül össze kellett írni e két csoportba tartozókat, hogy amint végleges döntés születik, hamarabb rendelkezésre álljanak a kimutatások. Barco július 24-én értesítette parancsnokságait, valamint Soro és Geneyne tábornokokat, állítsák össze jegyzékeiket, tüntessék fel bennük az érintettek azonosító adatait, károsodásuk jellegét, s azokat juttassák el Budára.^[721]

Ferraris augusztus 2-án véglegesítette korábbi parancsát, kiegészítve a testi állapotuk miatt elbocsátható foglyok kategóriáját a krónikus betegségekben szenvedő franciákéival. Összeírásuk minden aggály nélkül történhetett, s ahogy a nem harcolókat, őket is úgy kellett a rajnai hadsereghez szállítani, s névsoraik egy példányát a Haditanácshoz eljuttatni. Az utóbb induló szállítmányokhoz csatlakozhattak az eddig elmaradt nem harcolók is.^[722] A Haditanács augusztus 6-án megsürgette az érintett foglyok elszállítását, mivel a saját foglyok jó része a túloldalról már részben német földre, részben a fősereghez érkezett.^[723]

Barco augusztus 12-én a két parancsot együttesen ismertette alárendeltjeivel, valamint Temesvárral és Péterváraddal. Azt is közölte, ha visszatérő transzportokban tovább nem szállítható súlyos betegek lennének, őket a legközelebbi katonai parancsnokságnak adják át, s erről tegyenek jelentést. Feliratában biztosította Ferrarist, hogy az összes, a rajnai sereghez irányított szállítmány kimutatását rendelkezésére bocsátják, feltüntetve az indulás napját. A felsőbb szándékokra utalva nem tartotta jogtalannak a hazatérő szállítmányokban a tisztek és a legénység azonos megítélését.^[724]

A Haditanács elnökségét visszavett Wallis augusztus 12-én ismét a cserére jogosult szállítmányok meggyorsítását sürgette, hogy ezzel is alátámasszák az ellenség felé tett ígéreteiket. Ennek érdekében arra is szükség volt, hogy a később induló foglyok értesíthessék hozzátartozóikat, tehát ilyen tartalmú híradásokat kellett Zebróhoz eljuttatni. Buda augusztus 19-én hagyta meg az érintett parancsnokságoknak az előzetes értesítések engedélyezését hogy bizonyságát adják az ígéretek betartásának."...um dem Feind einen Beweis von der Erfüllung unserer Zusagen zu geben..."^[725]

Az egyelőre maradó foglyok elhelyezése nem volt gondoktól mentes. Ennek gazdaságosabbá tételére Soro, Mitterpach temesvári tábori hadbiztos augusztus 11-i jelentésének felhasználásával 14-én tett javaslatot. Elképzelései szerint a kincstár tehermentesítésére a Szegeden élő 509 franciát az aradi 1388 mellé kellene vonni, s így a Szegeden alkalmazott félrokkant határőrszázadból álló őrség, amelyre a pestiskordon miatt amúgyis égető szüksége van, felszabadulna. Az Aradon elhelyezendő 1897 fogoly felügyeletére elegendő lenne két század De Vins (37.) és egy század Antal főherceg (52.) gyalogezredbeli katona. Barco egyetértve az előterjesztéssel, augusztus 22-én az érintetteket, köztük a Helytartótanácsot is tájékoztatta az összevonásról, ami az elbocsátott foglyok távozásával úgyis szükségessé vált.^[726]

A szabadulók körébe az említett kategóriákon és egyes külön kezelt személyeken kívül egész alakulatokat is bevontak. Wallis augusztus 17-én kelt parancsa szerint Zebro ajánlására ezek közé tartozott a sedani nemzeti gárda, amelynek Magyarországon élt tagjait kellett útjukra engedni.^[727] A Haditanács utasítása szerint az azonnal elindítandó sedaniakon kívül a nem fellelhető, vagy elhalt foglyokról a bajtársakat is ki kellett kérdezni, s az eredményről tájékoztatni a fogolycsere-bizottságot.

A Haditanács és Zebro nem voltak megelégedve a cserére induló szállítmányok gyorsaságával, hiszen augusztus 19-i keltezéssel ismét sürgető parancs futott be Budára.^[728]

Másnap Wallis arra biztatta Barcót, hogy a korábbi elveknek megfelelően, a visszaszállítások során ne tegyenek különbséget tisztek, altisztek és közlegények között. Az egyéni fogolycsere alá eső személyeket a lehető leghamarabb csatlakoztassák az induló transzportokhoz, s kerüljék el a tévedéseket, amelyek a szolgálatképtelenek, rokkantak és szállítható krónikus betegek névsorába való véletlen felvételükből adódhatnak.^[729]

A Főhadparancsnokság augusztus 26-án hirdette ki a parancsokat, s figyelmeztetett arra, hogy a betegségektől való utálat ne tartsa vissza alárendeltjeit a krónikus beteg, de szállítható foglyok útnak indításától, hiszen ezek a rossz idő beálltával csak többletterhet hárítanának a kincstárra: "...sich respectu der Kronischen und sonst transportablen Kranken um so weniger all zu haiklich zu benehmen seyn, als solche dermahlen noch bey weiter nicht jene Unkösten verursachen werden, als selbe in der Folge bey üblerer Witterung und vermehrenden Krankheits Umständen notwendig machen würden.".^[730]

A Haditanács augusztus 20-án a francia fél újabb, meghatározott egyének elbocsátását szorgalmazó névsorát bocsátotta Zebro útján Barco rendelkezésére. A lista 66 francia tiszt adatai mellett feltételezett tartózkodási helyüket is megadta.^[731] A Főhadparancsnokság 28 személyt tudott igazolni, akiket Wallis parancsa értelmében, azonnal haza kellett indítani, amennyiben erre még nem került sor. Wallis arra is figyelmet fordított, hogy ha a 66 fős keretet a megadott nevek alapján nem tudnák kitölteni, a Bánságból olyan altisztekkel és közlegényekkel egészítsék ki, akik legrégebben vannak fogságban, házasok, illetve viselkedésükre panasz nem volt. A rendelkezést, amely szigorú keretszámokban gondolkodott ugyan, de némi lazulást jelentett a kategóriák rendszerében, Barco augusztus 29-én adta közre.^[732]

A fogolycserék hatályának további kiterjesztését jelentette a mondott csoportokon, illetve a személyre szóló igényeken túl, nem szólva az elenyésző mennyiségű becsületszóra elengedésről, egész helyőrségek állományának kölcsönös szabadon bocsátása. A Haditanács augusztus 23-án értesítette Budát, hogy a két bizottság tárgyalásainak eredményeképpen az 1793. július 13-án foglyul ejtett condéi garnizont kiváltják a saját, ugyanebben az évben hasonló helyzetbe került yperni helyőrséggel. Tájékoztatásul a július 15-én Lörachban aláírt szerződés szövegét is mellékelték, felsorolva a csere alá eső alakulatokat. Condé helyőrségét a 3., 6., 38., 49. gyalogezredek, a 6., 7. párizsi zászlóalj, Charente Inférieure 1. zászlóalja, Charente 3., Pas de Calais 5. zászlóalja, s egy tüzérosztály tették ki. Különítményi szinten kiegészültek az 1., 2., 5., 12., 25., 72., 74., 78., 83., 90., 104., gyalogezredekből, az 1. és 6. tüzérezredből, Condé polgári tüzéreiből, valamint Indre et Loire 1., Seine et Oise 1. zászlóaljából, s több más alakulatból, lovasságot is beleértve.

Ypern őrségét a Stuart ezred 2. zászlóalja, a Schröder és Callenberg ezredek 1. zászlóalja, az O'Donell ezred 2 százada, valamint kisebb tüzér-, bombász-, árkász-, aknász-, utászkülönítmények, Blankenstein huszárok és két mérnökkari tiszt alkották.^[733]

Kiegészítésül egy másik listát is csatoltak, amelyben francia oldalról 12, császári-királyi oldalról 31 tisztet soroltak fel, akik cseréjéről ezen felül állapodtak meg.^[734]

Barco szeptember 2-án rendelte el a név szerint említett tisztek útnak indítását, Condé helyőrségi állományának felkutatását és összeírását azzal, hogy az összesítéseket három példányban kell felvenni, melyekből kettő a fogolycsere-bizottságot, egy a Haditanácsot illeti.^[735]

Bécs augusztus 28-án bővebben kitért a condéiak összeírására, egy helyre gyűjtésükre, s remélhetőleg mielőbbi elszállításukra."^[736] A tisztánlátás kedvéért Wallis másolatban Buda rendelkezésére bocsátotta aznap Zebróhoz intézett parancsát, melyben technikai kérdéseket taglalt.^[737]

A foglyokat vezető hatóságoknak minél gyorsabban továbbítaniuk kellett a franciákat. Ezért a sedani gárda teljes összeszedését tagjainak szétszórtsága miatt nem kellett bevárni, hanem részletekben is elbocsáthatták őket. Az ellenőrző lajstromok szerepe nagyon fontos volt, s pontos kiállításukon túl az alakulat- és személynevek azonosításához francia tiszteket kellett igénybevenni. Wallis utalt arra is, hogy a francia oldalon élt császári-királyi fogoly tisztek számára az itteni franciáktól felvett kötelezvények helyett, amelyeket odaát nem ismernek el, ún. felmentő leveleket (lettres de décharges) állítanak ki. A francia fogolycsere-bizottság részéről Bacher ügyvivő az egyensúly megtartása érdekében azt javasolta, hogy azon sajátosság figyelembevételével foganatosítsák a cseréket, hogy francia oldalról több tiszt, míg császári oldalról több közkatona esett fogságba.

A Haditanács elnöke másnap, augusztus 29-én újabb parancsot intézett a Barcóhoz, tovább taglalva a cserék irányelveit. Az osztrák, cseh és morva területeken található, szállítható betegek és rokkantak, valamint a Fort Louis-ban kapitulált Gard megye 3. zászlóalja, nem kevésbé a condéiak útnak indítása sürgető feladat. Ezért ugyancsak másolatban, Wallis mellékelte az alsó-ausztriai, a cseh, a morva és a belső-ausztriai Főhadparancsnokság részére kiadott parancsát. Wachenburg és Prenninger már augusztus 17-én rendelkezett azzal a kimutatással, melyből kitűnt az új kedvezményezett, Gard megyei 3. zászlóalj, valamint a condéi helyőrség teljes fogolyállománya, valamint tartózkodási helye. Ezért vélhető, hogy Wallis csak a kontroll kedvéért rendelte el augusztus 23-án utóbbiak összeírását. Gard megye 3. zászlóaljából őrmestertől lefelé Aradon 126, Eszéken 1, Kassán 4, Lipótváron 1, Grazban 67, Nagyváradon 4, Péterváradon 6, Temesváron 18, Pozsonyban 1 katona, összesen 228 fogoly élt. A condéi állomány Temesváron 261, Szegeden 18, Lipótváron 14, Kassán 13, Nagyváradon 6, Klagenfurtban 94, Aradon 177, Eszéken 365 (tollhiba folytán 265-öt írtak), Pozsonyban 20, összesen 968 főt számlált az ugyancsak június végi állapot szerint.^[738] Ebben az eddigi részleges fogolycserék mellett a teljeskörű cserék lehetőségére utalt, hiszen ez irányba már több lépés mutatott. A cserére kiemelt foglyokat a legrövidebb úton, s a leggyorsabban juttassák el a határra, de elengedhetetlen a nyilvántartások pontos felvétele is. Az elsődleges útirány "Lengyelország"," illetve Frankfurt, ahol összegyűjtenék őket, majd utóbbiakat a Strasbourggal szemközti Kehlbe, vagy Mainzba kísérnék az ellenséges átvevő állomásokig. Az állandó létszámellenőrzés mellett biztonsági intézkedések is szükségesek a nem kívánatos események elkerülésére, de az elsődleges felelősség a transzportok parancsnokait terheli. A csere azokra a kórházakban hátramaradt betegekre is vonatkozik, akik eredeti rendeltetési helyeikre el sem jutottak, tehát a visszatérő szállítmányokhoz nekik is csatlakozniuk kell. Buda ezt a két parancsot is szeptember 2-án hirdette ki, ismételten utalva az ügy sürgősségére.^[739]

Ennek ellenére Gretler kapitány az Újépületből, augusztus 31-én még csak az egészségügyi okok miatt cserére bocsátandó foglyok névsorát küldhette meg, amelyet Szerelem szeptember 2-án továbbított.^[740] Azt is megjegyezte, hogy előző nap 51 foglyot indítottak haza. Erre augusztus 31-én adott parancsot Barco, utalva a korábban már érintett rendelkezésre, miszerint számukra a teljes illetmény jár, míg a maradóknak be kell érniük félzsolddal. Ekkor még 50 fogolyról volt szó, akiket mind gazdaságossági okok, mind a kíséret újra alkalmazhatósága miatt, késedelem nélkül útnak kellett indítani.^[741]

Wallis augusztus 30-án, mint ezekben a napokban annyiszor, ismét a francia fél lépéselőnyére figyelmeztetett. Zebro értesítése szerint a betegek és rokkantak tetemes részét - igazolásukhoz elegendő volt a tény puszta közlése -, a franciák már elbocsátották fogságukból, s egyre többen térnek haza. Az együttműködési készség demonstrálására ezért, amennyiben a francia egészségkárosodottak létszáma és rangja nem érné el a saját foglyokét, előbbiek számát és arányát 1000 altisztre és közlegényre, 40 századosra, 60, illetve 80 fő- és alhadnagyra egészítsék ki. Ha az ebbe a kategóriába eső foglyokat már elindították volna, a többiek közül pótolják a hiányt, és küldjék utánuk, természetesen úgy, mint érkezésükkor, elkülönítve a lakosságtól.^[742]

A budai Főhadparancsnokság szeptember 2-i parancsözönében adta tudtára az érintetteknek a leiratot, felhíva a figyelmet azon tévedések elkerülésére, amelyek néhány esetben a kiemelt alakulatok (condéiak, sedani nemzeti gárda, Gard megye 3. zászlóalja) és a testi okok miatt elbocsátható foglyok listáinak átfedéséből származtak.^[743] Ebből az is következett, hogy a pótlást semmi esetre sem lehetett a kiemeltekből tenni, hiszen azokat külön kezelték.

A késedelmek ellenére a visszaszállítások ténylegesen, s tömegesen elkezdődhettek, hiszen a rajnai hadsereg Főhadparancsnoksága augusztus 19-én az ajánlott útvonalat is közölte a Haditanáccsal, amelyet az szeptember 1-jén továbbított Budára. Clerfayt tábornagy és Molitor főhadbiztos útmutatása szerint a Rajna-vidékre szánt foglyok közül a Magyarországból érkezők Günzburgon, az Ausztriából indulók Tirolon keresztül érhetik el a Strasbourg melletti Kehlt.^[744] Barco szeptember 7-én azzal nyugtázta Wallis értesítését, hogy Tirolon át semmi esetre sem küldenének szállítmányokat, mivel ott a kíséretváltás megoldatlan.^[745]

Wallis is tudatában volt a visszainduló transzportok nehézségeinek, ugyanis szeptember 6-án a belső- és a felső-ausztriai főhadparancsokság erre vonatkozó utasítást kapott tőle, s szándéka szerint ez Budára is vonatkozott. Mivel Magyarországról és a Bánságból érkező szállítmányok Linzet érintik, s Belső-Ausztriából, Karintiából és Stájerországból is ide futnak be, ez nem csak a torlódások, hanem a lakosság túlzott előfogat-megterhelése miatt is káros. Ennek megakadályozására az eddig bekért ellenőrző lajstromok mellett alkalomról-alkalomra külön névlista megküldésével értesíteni kellett a Haditanácsot, hogy ennek megfelelően szerveztesse meg a foglyok továbbítását.^[746]

A Magyarországról és a Bánságból visszaindított foglyok Bécsen keresztül történő továbbítása úgy tűnik, bevált, ahogy arról Wallis szeptember 10-én Budát is értesítette. A Szlavóniából, főleg Eszékről hazatérő franciák esetében az ésszerűség a Barco által említett nehézségek ellenére a legrövidebb úton, Belső-Ausztrián és Tirolon keresztül való szállítást követelte meg.^[747]

A szabadulás lehetősége nem csak a már említett kategóriák és kivételezett, illetve kölcsönös cserére engedett személyek és alakulatok esetében volt meg, hanem tisztán politikai indítékok is közrejátszhattak. Wallis augusztus 31-én értesítette Barcót, hogy a császár Condé hercegének (Louis Joseph de Bourbon) megengedte, hogy csapattestét a francia hadifoglyok közül alkalmas személyekkel kiegészíthesse és bővíthesse. Ez semmi esetre sem történhetett erőszakkal, csak önként vállalkozó katonák jöhettek számításba, akik nézetei a céllal összhangban álltak. Ez kiderülhetett itt tartózkodásuk alatt is, de a legjobb mérce a Nancy püspökétől a fogolytartó helyszínekre küldött lelkészek sora, akik megbízható információkkal szolgálhatnak.

A sikeres toborzás érdekében a Condé-csapattest két törzstisztje, de Vassé ezredes, püspöki ügyvivő (vidâme) és lovag de Bouan őrnagy készen állnak arra, hogy az akciót személyesen irányítsák. Ezért a foglyok állomáshelyein parancsnokló tisztek, valamint az érintett papok csendben készüljenek elő, hogy tájékoztatásuk alapján az odaérkező francia törzstisztek megtehessék a szükséges lépéseket. Tevékenységüket Pozsonyban kezdik, onnan együtt mennek Budára, ahol megbeszélik a teendőket Barcóval, s Pesten folytatják a toborzást. A továbbiakban egyikük Aradra, majd a Bánság és Szlavónia felé veszi útját, míg másikuk Belső-Ausztriában működik tovább. Mivel ez csak Budán dől el, Barco feladata, hogy őket igazoló iratokkal ellássa.

Ami a toborzás technikai részét illeti, a jelentkező francia altiszteket és közlegényeket a többiektől el kell különíteni, s attól fogva a saját állomány módjára ellátni. Amint egy-egy helyen 10-15-20 fő összegyűlik, egy később meghatározandó külön állomásra vonják össze a jelentkezőket. Ha már 2-300 ember együtt van, Ausztrián, Bajor- és Svábországon keresztül kísérjék őket Freiburgba oly módon, amint ez más foglyokkal történt. Szükség esetén ruhadarabjaikat pótolják, s ez csakúgy, mint ellátásuk, járandóságaik, gyógyszereik stb., szerződtetésük napjától a Condé-csapattest számlájára megy. A csoportokról hadbiztosi ellenjegyzéssel részletes, a költségeket is feltüntető listákat küldjenek fel a Haditanácshoz, hogy a kincstár ezek alapján nyújthassa be igényét.

A tényekről és a teendőkről Soro, Geneyne és a belső-ausztriai ideiglenes főhadparancsnok, Neugebauer altábornagy, valamint a vendégeket először fogadó Milhartitz, pozsonyi főhadbiztos is tájékoztatást kapott. Wallis meghagyta, hogy a jelentkezők kísérésénél legyenek különös figyelemmel a rendszabályokra. Közöttük, szintúgy mint a többi hazatérőnél, legyen néhány németül értő fogoly. Fő feladatuk, hogy tolmácsolják az éretlen gyümölcsök "élvezetére" vonatkozó tilalmakat, s ne hagyják, hogy a gyakorta hűvös éjjeleken a rájuk és a lakosságra is fertőzésveszéllyel járó túl szoros elszállásolással éljenek.^[748]

Wallis szeptember 6-án egészítette ki leiratát, utalva legfontosabb intelmeire, elsősorban a kényszer mellőzésére. Bár a jelentkezők visszanyerik szabadságukat, s többségük csupán emiatt, s nem meggyőződésből dönt így, s elhatározásuk számos hátránnyal jár. Ezért feltűnés nélkül, beszélgetésszerűen tájékoztassák őket arról, hogy közeli fogolycserében reménykedhetnek. Ha a Condé-csapattest megbízottai vételezni akarnának a raktárakból, a csapattest számlájára terhelt nyugtáikat továbbítani kell a freiburgi ellátóraktárnak, amely havonta elszámol a kiadásokról. A két törzstiszt szükség esetén, ha postajárat nem áll rendelkezésükre, készpénz ellenében előfogatot igényelhet.^[749]

A budai vezénylő tábornok a parancsokat összevonva, szeptember 14-én ismertette magyarországi szerveivel. Elrendelte, hogy Aradról és Nagyváradról a jelentkezőket a személyi és költségkimutatásokkal együtt Pestre, illetve Lipótvárról Pozsonyba kísérjék. Az összesített nyilvántartásokat a költségkimutatásokkal együtt Bécsbe küldik.^[750]

De Vassé ezredes szeptember 16-án már Pestről számolt be a Győrött tartózkodó de Bouan őrnagynak eddigi ténykedéséről, tudatva feladatait, illetve terveit. Eszerint ő maga először Kassára, majd Nagyváradra, Aradra, Temesvárra, Péterváradra, végül Eszékre utazik. De Vassé elképzeléseinek megfelelően Barco utasította Kissling győri ellátótisztet, hogy a levélhez mellékelt kimutatásokat adja át az őrnagynak. Mivel Győrből a foglyokat már elszállították Lipótvárra és Pozsonyba, de Bouan követi őket, tehát előfogatra is szüksége lesz.^[751]

A Haditanács kiemelt figyelemmel kísérte a vállalkozás menetét, de annak kényszermentes lebonyolítására nem győzte eleget figyelmeztetni Barcót. Wallis szeptember 16-án a fokozott óvatosság mellett a meglevő eszközök csekélységére is utalt, ami miatt a Rajnánál álló Condé-csapattestbe jelentkezett foglyokat alkalomadtán a hadszíntérre induló pótlegénységgel együtt kell kísérni. A többi fogoly hazaszállítása még így is rendkívül vontatottan halad, ezért gyorsítsák meg.^[752]

Barco szeptember 19-én nyugtatta meg Wallist, hogy a toborzást az elképzeléseknek megfelelően folytatják le. Tájékoztatta döntéséről, miszerint gyűjtőhelyül Pestet és Pozsonyt jelölte ki, s az ottaniaknak a parancsokat kiadta. Elismerte, hogy az egyéb szállítmányok a kísérő legénység elégtelensége miatt valóban késlekednek. Ezért ismételten megsürgette az elbocsátó helyszínek parancsnokságait, s közölte a Haditanácsnak az önkéntesekre vonatkozó elképzelését is.^[753]

Wallis szeptember 22-én, korábban csak érzékeltetett aggályait hangsúlyozottan adta Barco értésére. Újólag utasította a vezénylő tábornokot, hogy a foglyok között informális úton hintsék el, hogy közeli szabadulásukban reménykedhetnek. Azt sugallta, hogy ebből a bizalmas rendelkezésből kivehető, hogy a különleges politikai viszonyok és körülmények között a saját érdekeknek az felelne meg, ha a francia küldöttek csupán kevés, vagy egyetlen foglyot sem vehetnének át. Ezt azzal is elő lehetne segíteni, s ezért is a sok sürgetés, ha a cserére kiemelt foglyokat mielőbb elszállítanák."^[754]

Barco ennek tudatában szeptember 26-án a leginkább érintett pozsonyi és nagyszombati parancsnokságokat utasította, hogy a megállapodások szerint csere alá eső foglyokat a lehető leggyorsabban indítsák útnak, s számítsanak a többiek elbocsátására.^[755] Amúgyis kétséges a fogságuk végét látó, mielőbbi hazatértüket remélő emberek körében a két Condé-törzstiszt sikere. Itt nem kényszeríthetik őket: "...Zwangsmittel zu dieser Gefangenschaft nicht gehoeren", s bajtársaik ítélete is visszatartó erő, másrészt kicserélésük helyén, szabad akaratuk birtokában dönthetnének. A Haditanács október 11-én némi képmutatással érdeklődött, miért nem futottak be jelentések a toborzó franciák működésének eredményéről. Barco október 14-én továbbította Wallis igényét a nagyváradi és pozsonyi parancsnokságoknak, valamint Szlavóniába és a Bánságba. A Haditanács elnökével a már ismert tényeket közölhette, miszerint de Bouan Pozsony környékén, de Vassé délen próbálkozik.^[756]

Az utolsó híradás a kudarcba fulladt akcióról november 5-ről ismert, amikor Wallis végül 21 embernek a Rajnához induló pótlegénység-menethez csatolásáról rendelkezett. Útvonaluk Alsó-Ausztrián, vagy Belső- és Felső-Ausztrián keresztül vezessen. Indulásukról értesítsék az átvonulási terület főhadparancsnokságait, valamint - mivel a Condé csapattest Wurmser alárendeltségébe tartozik - a rajnai hadsereg Főhadparancsnokságát is.^[757]

Az Udvari Haditanács némileg zavarosnak, tétovának tűnő reakciói az emigráns csapattest toborzóakciója során annál is inkább feltűnőek, mivel már a tavasz folyamán a francia fél tudomására jutottak, s kiváltották ultimátumszerű elutasítását. Elképzelhető az is, hogy presztízsszempontokból késett a császári döntéshozók visszakozása, hiszen nehezen hihető, hogy ennek pusztán technikai okai lettek volna.

A Condé-csapattest toborzása "szabotálásának" indítékaira Wurmsernek egy 1795. júniusi, a császárhoz intézett jelentéséből derül fény. Közölte, hogy főhadiszállására abban a szempillantásban érkezett két, a francia hadifogságból becsületszóra elengedett százados, mégpedig név szerint báró Borrivitz a Manfredini (12.), valamint Gundian a Franz Kinsky (47.) gyalogezredtől. Bacher, bázeli francia ügyvivő^[758] bízta meg őket azzal, hogy tolmácsolják elképedését afelől, miféle módokon: részben kényszerrel, részben ravasz fondorlatokkal" csábították szolgálatra a Condé-csapattest toborzói az örökös tartományokból Ulmba, Augsburgba és Biberachba szállított francia hadifoglyokat. Valószínűleg ezért állhatott elő az a helyzet, hogy a franciák az eddig elbocsátott nagyszámú császári fogoly helyett egyre kevesebb sajátot kapnak vissza. Bacher úgy nyilatkozott, ha megbizonyosodna arról, hogy a toborzás pusztán titkos, büntetendő cselekedet", arra kényszerülne, amennyiben azt rövidesen meg nem szüntetik, hogy jelentést tegyen a közjóléti bizottságnak, amelynek következményeként a fogolycseréket leállítanák.

Wurmser felhívta a császár figyelmét az emigránsok toborzó akciójának azon hátrányára is, hogy annak a felvett megbízhatatlan emberek gyakori szökése miatt semmi haszna nincs, ezért ne vállalja érte a felelősséget. Grösselsberg kapitányt mindenesetre Bacherhez küldte azzal, hogy türelmét kérje, továbbá tudassa vele, hogy rosszallását tolmácsolni fogja.^[759]

A már tervbe vett fogolycsere-szállítmányok az inkább csak elvi jelentőségű kísérlet mellett, s nem utolsósorban kivédésére, egyre nagyobb hullámokban indultak a határ felé. Wallis szeptember 13-án a folyamatosság érdekében elrendelte, hogy a Pozsonyban összegyűjtött foglyokat azonnal kísérjék tovább, s helyükre a többi magyarországi, valamint szlavóniai és bánsági állomásról kiemelt, s őket követő csoportokat szállítsák. Barco a parancsot szeptember 17-én hirdette ki.^[760]

A fogolycserében érdekelt parancsnokságok természetesen tisztában voltak feladataikkal, s ennek megfelelően Synn őrnagy szeptember 13-án jelentette Munkácsról, hogy másnap hét, a condéi helyőrséghez tartozott, továbbá 15, testi okok miatt elbocsátott tisztet indít útnak. Előfogatokon, három katona fedezete alatt Tokajon át küldik őket Budára. A címzett szeptember 23-án a pesti tábori hadbiztosságot is értesítette.^[761]

Az országon kívüli területek forgalmáról a belső-ausztriai Főhadparancsnokság részéről Neugebauer altábornagy szeptember 12-én hivatalból tájékoztatta Barcót. Mellékelt kimutatásai szerint Grazban 52 rokkant és szolgálatképtelen, 67 Fort Louis-ban elfogott, s Gard megye 3. zászlóaljához tartozott, valamint 94 condéi foglyot regisztrált, akiket Tirolon keresztül szállítanának a határra az egyetlen sedani gárdatag franciával együtt.^[762] Az egyéni fogolycserék keretében a Haditanács szeptember 17-én Zebro alezredes nyolc tiszt nevét tartalmazó listáját továbbította Barcóhoz azzal, hogy a nevezetteket csakúgy, mint a korábban már kiemelt foglyokat, a lehető leghamarabb indítsák el.^[763]

Az útvonal a körülményektől függően változhatott. Wallis a nehézségekre hivatkozva, szeptember 19-én a régebbi, az Enns feletti területeken vezető irány helyett a korábban aggályosan kezelt tiroli utat ajánlotta. Eszerint Magyarország felől Vas vármegyén keresztül a foglyokat Belső-Ausztriába, s innen Tirolon át kellett vezetni.^[764]

A távoli körzetekből a megbetegedett Soro nevében Lebzeltern vezérőrnagy jelentkezett először szeptember 16-án, Temesvárról. Tudósítása szerint szeptember 13-án 239 fogoly tisztet és 28 közkatonát indítottak Pestre, október 3-ra jelzett érkezéssel. Nagy részük az átcsoportosítások miatt kerülhetett el a Bánságból, de köztük lehetett a condéi helyőrség egy részét alkotó Charente Inférieure 1. zászlóaljának 44 embere is, akiket a többiekkel együtt július 20-tól köröztetett a Lörachban székelő fogolycsere-bizottság.^[765]

Péterváradról Geneyne tábornok ugyancsak szeptember 16-án tudósított arról, hogy a sedani nemzeti gárdából 3 embert Eszéken talált 348 condéival együtt, s útnak is indítaná őket, ha a pénzhiány nem gátolná. Ezért, hogy a franciákat, ideértve Gard megye 3. zászlóalja tagjait is, Horvátországon, Stájerországon és Karintián keresztül mielőbb kiváltásuk helyéig kísértethesse, anyagi támogatást kért.^[766]

A Haditanács szeptember 22-én, 17-i parancsára utalva ismét megsürgette a pozsonyi áteresztő helyszín kiürítését, s folyamatos feltöltését a később elbocsátandókkal. Buda szeptember 26-i válaszában biztosította Wallist, hogy mindent megtesznek az egyrészt Németországon, másrészt Belső-Ausztrián át történő gyors szállítások érdekében. Egyúttal megkérdezte, a téli rossz időjárás eljövetele előtt nem lehetne-e a cserére kiemelt franciákon kívül minél többet elbocsátani. Ez természetesen azokra is vonatkozna, akik időközben megbetegedtek, vagy betegségük krónikussá vált."^[767]

Szeptember 19-én Soro újabb bánsági szállítmány indítását jelentette, melyben 17 condéi tiszt és 232 legény, valamint 16, Fort Louis-ban, Gard megye 3. zászlóaljából foglyul ejtett katona kelt útra. Két személyt szállíthatatlanságuk miatt egyelőre visszatartottak, de helyettük két lábadozó tiszt csatlakozhatott. Számításai szerint október 9-én érkeznek meg Pestre.^[768]

A visszaszállítások során az előfogatok költségei körül félreértések is adódhattak, amint erre Wallis egy Bánságból indult s Pozsonyon keresztül Ausztriába lépett, 23 tisztből és 60 legényből álló csoport kapcsán utalt. Rosszallását az váltotta ki, hogy a tisztek részére igényelt négy, s a legénységnek szánt 5 előfogatot a kincstár terhére számolták el. Emlékeztetett a cserék megindulásakor, május 3-án kiadott parancsára, miszerint a szállítóeszközökért a foglyoknak maguknak kell fizetniük. A szeptember 29-én eredetileg Soróhoz intézett leirat másolatát Barco október 7-én ismertette a pesti és pozsonyi hadbiztosságokkal.^[769]

A Haditanács ugyancsak szeptember 29-én, mint annyiszor, a lassúságot rótta fel Budának, követendő például állítva az ellenfél e téren tapasztalt fürgeségét."^[770]

Barco október 2-i válaszában hangsúlyozta, hogy a számbavehető foglyokat amint lehetett, útnak indították, de a távolságok miatt, elsősorban Pétervárad, Nagyvárad és Arad esetében, ez nem mehet olyan gyorsan. Eszékről Stájerországon keresztül mennek a franciák, s az újabb parancs értelmében már Vas vármegye is átvonulási terület, nem beszélve a Morvaországon át irányítottakról. A késedelem annak a gyakorlatnak is köszönhető, hogy az elsősorban tisztek számára fenntartott alsó-ausztriai útvonalon eddig kevés közfoglyot szállítottak. A vezénylő tábornok továbbra is fenntartotta ajánlatát, hogy a hátrányt egyéb foglyok elengedésével lehetne csökkenteni. Végül csatolta az ismert irányelvek szerint cserére kiemelt foglyok különféle helyszínekről bekért kimutatásait.^[771]

Barco október 7-én az Újépületben élt foglyok közül a pusztán testi okok miatt elbocsátott személyek 59 fős listáját terjesztette pótlólag a Haditanács elé, s ebből a fogolycsere-bizottság is kapott.^[772] Buda ugyancsak október 7-én továbbította Rábaközi őrnagy kimutatását a Csákováról egészségi okok miatt Kiscellbe szállított 43 tisztről azzal, hogy mihamarább Bécs felé indítja őket.^[773]

Az Újépület Szerelem tábornok október 5-i jelentése szerint egy 64 tisztből, 3 asszonyból, 2 gyerekből és 2 szolgából álló csoportot már elbocsátott. Fedezetükre Ehrendorffer, Ferdinánd főherceg (2.) gyalogezredbeli főhadnagyot rendelték ki, aki 14 egyéni csere alá eső tisztet, valamint testi okok miatt távozókat vitt Pozsonyon át.^[774] Újabb, 16 fős tiszti csoport október 8-i távozásáról Gretler kapitány 12-én tudatta a Főhadparancsnokságot, amely 17-én értesítette Wallist és a fogolycsere-bizottságot.^[775]

A hazafelé tartók mostoha körülményeire Kinsky szeptember 28-án hívta fel a Haditanács figyelmét. Gärtner alhadnagy és 24 katonája a Wenzel Colloredo (56.), s részben a Pellegrini (49.) gyalogezredtől, 132 közfoglyot kísért Ebersdorf felől, Linzen keresztül a felső-rajnai hadsereghez, akik kivétel nélkül mezítláb, s többnyire hiányos öltözetben voltak. Ezért mindenekelőtt lábbeliket, de ingeket és gatyákat is kiutaltak részükre. Erről a fogolycsere-bizottságot is tájékoztatták oly módon, hogy a létszám-nyilvántartáshoz mellékelték a vételezett ruhadarabok kimutatását. Wallis október 2-án utasította a budai Főhadparancsnokságot, hogy a jövőben a szükséges ruhadarabok nélkül egyetlen foglyot sem bocsáthat el.^[776]

A szállítási útvonalak mellett ugyancsak fontos volt az átadó állomások meghatározása. E tekintetben a fősereg, illetve a birodalmi sereg Főhadparancsnoksága részéről Sebottendorf vezérőrnagy és Molitor főhadbiztos szeptember 27-én a fennálló körülményekre utalva változtatást javasolt a Haditanácsnak. A foglyok egy részét eddig a Mannheim melletti Ketschnél, valamint Strasbourg közelében, Kehlnél adták át a franciáknak. A továbbiakban egyelőre Kehl is, de távlatilag, a módosításokra számítva, egyedül a fogolycsere-bizottság székhelye, a Basel melletti Lörach jöhetett számításba. Ezt figyelembe véve ajánlották, hogy a Pozsony felől, illetve az örökös tartományokból érkező foglyok Svábországon és Elő-Ausztrián keresztül vonuljanak.^[777] A Haditanács október 5-én Barcót, ő 10-én Kinskyt, valamint a pozsonyi és pesti hadbiztosságokat tájékoztatta.^[778]

Az alsó-ausztriai főhadparancsnok október 3-án, a hazatérő transzportok állapotát illetően újabb aggasztó jelekre hívta fel Buda figyelmét. Az előző napokban átvonult tiszti csoport némely tagja annyira rossz egészségi állapotban volt, hogy egyikük, Wallard mérnök-százados meghalt. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy olyanokat is útra bocsátanak, akik nem bírják. Vélekedését alátámasztja, hogy a közfogolyszállítmányokból többen az ebersdorfi kórházba kerültek. Kérte, a következő transzportokkal betegeket ne küldjenek.^[779] Barco a pesti és pozsonyi hadbiztosságoknak október 10-én, erősen csorbítva annak élét, azzal továbbította Kinsky óhaját: csak azokat engedjék tovább, akikről remélhető, hogy az utat kiállják."^[780]

A Haditanács eközben, október 7-i parancsában ismételten a szállítások gyorsítását szorgalmazta, hiszen elemzése szerint a cserék a késő téli hónapokig elhúzódhatnak, s számos nehézség adódhat a foglyoknak az átadó állomásokig történő továbbításánál. Ennek érdekében használják ki a rendelkezésre álló útvonalakat, annál is inkább, hogy a lakosságra és a tartományokra háruló terheket megosszák. Ezért, s a torlódások elkerülésére, a franciák visszakísérésénél Alsó-Ausztria, Cseh- és Morvaország területét vegyék igénybe.^[781]

Október 9-én Wallis újból a tűrhetetlen lassúság miatt emelte fel szavát, kiemelve a pozsonyi áteresztő állomás késlekedését."^[782] Barco október 14-i válaszában hangsúlyozta, hogy a cserére szánt foglyokat az összes helyszínről útnak indították. A jövőben világosan adják értésre, hogy a kiemelt csoportokon kívül számíthatnak-e a többi, mintegy 7600 tiszt és legény elbocsátására, amint ezt ő maga már felvetette. Határozott parancs nélkül nem akarja a többi foglyot felelőtlenül útnak indítani, hiszen ha cseréjükre nem kerülne sor, a téli időszakban a felkészületlen német tartományok viselnék elhelyezésük terheit. Pozsonyban jelenleg is 947 francia vesztegel, egészségesek, harcképesek, s ezért nem lehet őket elengedni.^[783] Mivel a város több átvonuló foglyot nem képes fogadni, Barco javaslata szerint az itt tartózkodó franciákat cserére kellene bocsátani, hogy helyükre újabb szállítmányok érkezhessenek, s indulhassanak tovább.^[784]

A vezénylő tábornok az ügyben még aznap kiadta utasításait Szerelemnek, Munkácsnak, Nagyváradnak és Pozsonynak. Gazdaságossági okokból - anyagjárandóságok, a vízhordás és az őrizet költségeinek megtakarítása - elrendelte, hogy Kiscellből a visszamaradt, remélhetőleg nemsokára kiváltható tiszteket szállítsák át az Újépületbe, ahol kéznél lesznek.^[785] Az üresen maradt kiscelli kaszárnyát hozzák rendbe, Rábaközi őrnagy pedig, aki november 1-től nyugállományba kerül, jelentkezzen, hogy további sorsáról tárgyalhassanak. A Munkácson maradt 53 tisztet két-három csoportban szintén hozzák az Újépületbe, s akikre francia oldalról igényt jelentettek be, azokat azonnal küldjék tovább. Pozsonynak meghagyta, hogy az ottani 947 fogolyból válasszanak ki kora vagy testi hibája miatt még elbocsátható mintegy 200 főt. Helyükre Nagyváradról kellett 250, szintén nem teljesen egészséges közfoglyot küldeni, hogy a város 1000 férőhelyét kitölthessék. Mindehhez természetesen a személyi kimutatások, valamint Kinsky értesítése is szükségesek voltak.^[786]

Ezek után Barcót nem lephette meg Wallis október 18-i leirata arról, hogy nem csak a Pozsonyban lévő összes foglyot, hanem a tél beálltáig a többi állomáson élő franciát is vonják össze, s indítsák el hazájuk felé." Arra az ismert tényre utalt, hogy míg az ellenség fogságában a saját közfoglyok, addig császári kézben a francia tisztek vannak többségben. Az arányosság elve ezért megköveteli, hogy minél több altisztet és közlegényt bocsássanak cserére. A francia tisztek esetében, akiket szintén egy helyre kell összevonni, elegendő, ha csak azokat engedik el, akikért az ellenség eddig is szót emelt.^[787]

Buda ezt megelőzően első lépésben a Haditanács egy október 14-i, nem fellelhető, de a 9-i paranccsal feltehetően azonos tárgykörben mozgó leiratára intézkedett október 19-én. Mivel a pozsonyi foglyokat amúgy is tovább kellett szállítani, indokolt volt a Szlavóniában (in Sirmien) élő franciák elindítása a fenyegető járvány miatt. Barco úgy rendelkezett, hogy Péterváradról 124 foglyot vonjanak Budára, Eszékről 1100 franciát több transzportban irányítsanak Belső-Ausztrián keresztül rendeltetési helyeikre. A pozsonyiak utasítást kaptak, amint a foglyokat téli ruházattal ellátták, egy részüket Alsó-Ausztrián, másik felüket Cseh- és Morvaországon át indítsák el. Helyükre Aradról és Temesvárról 600, Nagyváradról 250 ember érkezne. A tisztek közül csak a reklamáltakat engednék el. Az ügy kapcsán Sorót felszólította, hogy Temesvárról 140 foglyot kísértessen Aradra, akik onnan induló 300 fős menethez csatolva érik el Pestet. Aradon így marad még 400 (sic!) fogoly, akiket útra készen kell tartani.^[788]

Barco a Haditanács október 18-i parancsát még a futár indulása előtt véve, 20-án részben megváltoztatta előbbi utasításait. Az aradi katonai parancsnokságnak azonnal el kellett indítania 300 közfoglyot. A pozsonyiak útra keléséről ugyancsak akkor értesítette az alsó-ausztriai és a morva General Commandót. Az óbudai ruházati bizottmány azt a feladatot kapta, hogy készleteiből mintegy 1300, főleg apróbb egyenruházati darabot (besonders in kleiner Montur) bocsásson a foglyok rendelkezésére.^[789]

A temesvári foglyok október 29-i indulásáról Soro november 4-én értesítette Barcót, mellékelve az elbocsátottak névsorát. A végül 141 altisztből és közlegényből, valamint 8 tisztből álló csoportot, akik között 28 beteg és 50 gyengélkedő volt, összesen 10 katona kísérte, beleértve egy alkirurgust is. A menetparancsnok, a Benyovszky (31.) gyalogezredhez tartozó Schuler hadnagy és az alsebész egy, a fogoly tisztek három kétlovas fogatot kaptak, míg a többiek 18 előfogaton osztozhattak. Az elszállítás előtt a már korábban is beteg Etienne hadnagy halála jelentett veszteséget.^[790]

Geneyne, péterváradi főhadparancsnok október 17-én, egy október 7-i haditanácsi leiratra utalva, tájékoztatást kért Barcótól, - akinek a szlavóniai foglyok tárgyában kelt átiratát természetesen még nem vehette át -, mi módon hajtsák végre a franciák elszállítását. A feladatról Wallis parancsából már korábban értesült, de a részletek nem voltak világosak számára. A péterváradi 124 foglyot az összevonások jegyében Budára küldi, de nem tisztázott, hogy az eszéki 1100 embert, még mielőtt az általa panaszolt egészségügyi állapotok és az időjárás engedi, milyen úti céllal bocsássa el. Barco október 20-án ismételte meg, hogy az eszéki foglyokat 3-4 részletben Belső-Ausztria felé kísérjék, s onnan a hadsereghez.^[791]

A központból természetesen tovább folyt a foglyok elszállítása. Október 22-én Rábaközi őrnagy, addig orvosi vélemény alapján visszatartott, de már viszonylag jó állapotba került 74 lábadozó, ám továbbra is szolgálatra alkalmatlan kiscelli tiszt menetkészségét jelentette. Barco a gyakorlatnak megfelelően október 24-én értesítette Wallist, Kinskyt, valamint a fogolycsere-bizottságot.^[792]

Wallis szeptember 29-i figyelmeztetése ellenére továbbra is előfordult, hogy a visszaszállítás költségeit kincstári forrásokból fedezték. A Haditanács ezért október 21-én, Soróhoz intézett leiratában, melyet másolatban Buda is vehetett, hangsúlyozta, hogy az ingyenes betegellátás csakis a fogoly altiszteket és közlegényeket illeti meg. Rendeletéből már egyértelműen kiderült, hogy a költségmentesítés a járóképtelen francia altisztek és közlegények fuvardíjaira is vonatkozott. A törzs- és főtisztek mind kezeltetésük, mind szállításuk költségeit kötelesek voltak megtéríteni."^[793]

Bécs számára nem csak a hadifoglyok hazajuttatása, s annak költségei jelentettek gondot, hanem bizonyos, az ellenfél szemszögéből formaságnak tekinthető, de a császári hatóságok nézőpontjából botrányos "fellazítási" kísérletnek minősülő külsőségek is. Wallis október 22-én Zebro alezredes észrevételére, miszerint a honi fogoly tisztek elbocsátásakor kezükbe adott felmentő levelekre (Decharge Briefen) a franciák szabadság- és más "visszatetszést keltő holmi" jelképeket (Schwindelszeichen) pingálnak", kiadta erre vonatkozó utasítását. Ezeket az irományokat figyelmen kívül kell hagyni, tehát elegendő a volt foglyok kimutatásait az érintett alakulatoknak és parancsnokságoknak megküldeni, bizonyságául annak, hogy ismét szolgálatba állhatnak. Ezzel elkerülhetik az olyan kellemetlenségeket, amilyenek még a rendelkezés kiadása előtt Wurmser hadtesténél adódtak, amikor a felmentvényeket is továbbították. Az ilyen iratokat tehát gyűjtsék össze, s juttassák el a Haditanácshoz.^[794]

Barco azzal adta tovább a parancsot, hogy amennyiben némely szabaduló tiszt mégis ilyen irat birtokában érkezne haza, azt el kell venni tőle, s továbbítani kell Budára.^[795]

A felmentő leveleknek lehetőleg már a határon történő visszatartására Wallis október 25-i leirata is utalt. Húsz császári-királyi tisztnek már csupán a névsorát juttatta el Zebro, jelezve, hogy a nevezettek ismét szolgálatra készek.^[796]

Tévedések azonban így is előfordulhattak, mint Markus Pietich, a varasdi (64. v. 65.) gyalogezred tizedesének esetében, aki a felmentvényeken szokásos, botrányos jelképekkel ellátott menetlevéllel és igazolással tért haza. Számítva arra, hogy a jövőben több katonaszemély hasonló papírokat kap, Wallis november 28-án ismét elrendelte, hogy az ilyen és hasonló iratokat tulajdonosaiktól vegyék el, s küldjék fel a Haditanácshoz. A parancs kihirdetésére a Főhadparancsnokság részéről december 5-én került sor.^[797]

A folyamatos fogolycserék terén döntő fordulatot sejtetett Wallis november 22-i leirata, amelyben a szállítások azonnali felfüggesztését rendelte el. A még az országban volt, cserére kijelölt, Pozsonyban és Pest-Budán elhelyezett altiszteket és legénységi foglyokat helyben kellett tartani, míg a Belső-Ausztria felé vonuló, illetve a már ott menetelő szállítmányokat újabb parancsig azonnal meg kellett állítani."^[798] A budai vezénylő ennek megfelelően figyelembe véve, hogy egyes csoportok úton voltak, meghagyta, hogy az Aradról elindult foglyokat Lipótvárra, a Váradról jövőket Pozsonyba kísérjék. Intézkedéseiről november 28-án tájékoztatta Bécset.^[799]

November 23-án a függő kérdések sorában Wallis, Zebro alezredes november 6-i jelentését továbbítva, technikai nehézségekre is hivatkozott. Eszerint Lörach nem alkalmas a foglyok átadására, helyette Kehl kiesése után a Mannheim melletti Ketsch jöhet számításba.

Zebro jelentése a következő nehézségeket sorolta fel: Lörach kicsisége miatt nem képes sem a francia fogságból visszatérő saját katonákat, sem az ellenséges foglyokat elszállásolni, s a városon kívül ez egyébként sem tanácsos. Előfogatokat nem lehet svájci belépésre szerezni, s amint a menetek svájci földre lépnek, a fogolykísérők puska nélkül, csak mint vezetők működhetnek." Mivel Basel kapuit alkonyatkor bezárják, a fedezet visszatérése szerfölött megnehezül. A hátráltató tényezők a francia felet is sújtják, ezért Bacher többször javasolta, hogy az átadó állomást Basel helyett Strasbourgba telepítsék, ami gazdaságossági szempontból is alkalmasabb lenne. Ezért indokolt Ketsch megtartása. Bár Tirol felől várható néhány transzport, azokat még a rövidebb úton, Waldshuton, Sackingenen, Kaisers-Auguston keresztül terelnék Basel felé.^[800]

A Haditanács december 15-i parancsa már eldöntött tényként kezelte a fogolycserék megszakítását, s ennek megfelelően rendelkezett. Wallis, Milhartitz pozsonyi főhadbiztost kötelezte arra, hogy Pozsonyból egy foglyot sem indíthat Cseh- és Morvaország felé, s a fedezetükre rendelt személyzet ezentúl csak mint őrség működhet. Kiegészítésük a kéznél levő tartaléksvadronokból, valamint a nagyszombati, illetve lipótvári használható rokkantakból valósulhatna meg. Alkalmazásuk Buda környékén is szükséges, mivel a pótlegénységet Itáliába kell vezényelni.^[801]

Barco december 19-én először a pesti dandárnak és a tábori hadbiztosságnak parancsolta meg, hogy a pesti tábori kórházba érkezett transzportot huzamosabb időre szállásolják be, s gondoskodjanak őrizetükről. A nagyszombati invalidusház parancsnoksága, valamint az őrzésnél felhasználható Ferdinánd főherceg (2.) gyalogezred 4. zászlóalja, a Mack (20.), az Estei Ferenc József főherceg (29.), továbbá a Nassau-Usingen (14.) vértesezredek tartaléka a Pozsonyban és Lipótváron, esetleg Nagyszombatban tartandó foglyokra kapta meg utasításait. A pozsonyi főhadbiztosság feladata az elhelyezések megszervezése volt azzal, hogy Buda felé egy franciát sem küldhetnek vissza.^[802]

Milhartitz főhadbiztos december 18-án Anton Sonntag törzskirurgus jelentését is felhasználva, közvetlenül Wallist tájékoztatta a pozsonyi helyzetről. Összesen 1583 francia érkezett a városba, egyenként 206, 300, 500 és 577 fős transzportokban. A törzssebész a 3. szállítmányban 60, többnyire skorbutos, seblázas és egyéb súlyos beteget talált, közülük már többen meghaltak. Véleménye szerint, ha a már itt lévő 849, nagyrészt szintén beteg fogolyhoz zsúfolnák őket, a járványveszély mind a helyőrséget, mind a polgárságot fokozottan fenyegetné. Személyzete alig van, mivel a fertőzéstől való félelem miatt még magasabb fizetséggel sem talál kirurgusokat. Milhartitz a lehetetlen állapotokat tovább taglalva felhívta Wallis figyelmét arra, hogy a Vízi kaszárnya csupán 1000 embert fogadhat be. A többieket csak polgárházakban, vagy a város közepén álló kincstári épületekben helyezhetné el, de akkor a helyőrséget kellene kilakoltatnia. Ezért kérte, hogy a város befogadóképességét meghaladó létszámról mielőbb rendelkezzenek.^[803]

A Haditanács december 19-én, csatolva a két jelentést, értesítette Budát, s mellékelte Milhartitzhoz intézett parancsának másolatát is. Ebben azt az utasítást adta, hogy az érkező foglyok közül a lehető legtöbbet helyezzék el Pozsonyban és Lipótváron, s csak azokat küldjék el onnan, akiket végképp nem tudnak befogadni. Szavaiból nem derült ki, hogy a határon túlra, vagy más magyarországi állomásokra irányítsák-e a franciákat"^[804]

Bár a fogolycserék megszakításának miértjére a felsőbb parancsok közvetlenül nem utalnak, igen valószínű, hogy annak nem annyira politikai, inkább technikai okai voltak. Ismert a tény, mennyi nehézséggel járt a foglyok ideszállítása a tél beköszöntével, s ez a visszaútra éppúgy érvényes volt. Nem véletlen az sem, miért sürgette a Haditanács a cserék gyorsítását, amíg és amint erre lehetőség volt. A téli kényszerpihenő közben Wallis már 1796. február 18-án elrendelte a fogoly altisztek és közlegények útnak indítását oly módon, hogy őket a hadba induló pótlegénységgel együtt kellett Belső-Ausztriába továbbkísérni, majd onnan a kicserélési pontokra. Egyúttal azt is meghagyta Barcónak, hogy a fogolycsere-bizottsághoz eljuttatandó névjegyzékek egy példányát Bécs is kapja meg.^[805]

A budai vezénylő tábornok február 24-én hirdette ki a Haditanács rendelkezését a pozsonyi főhadbiztosságnak és a Ferdinánd-pótzászlóaljnak. Utasítása szerint a városban élt 786 foglyot két részletben, a megfelelő kíséret melléjük adásával Sopronon keresztül a legrövidebb úton azonnal el kellett indítani Belső-Ausztria felé. Hogy a magyarországi fedezetet mihamarább felválthassák, a menetparancsnokoknak meghagyta, hogy érkezésük után időben vegyék fel a kapcsolatot az ottani főhadparancsnoksággal, s igazodjanak magatartási utasításaihoz (Verhaltsbefehle).

Barco ugyanekkor, a Haditanácshoz intézett feliratában fenntartásait fejezte ki a pótlegény-transzportok és a cserére kísért foglyok menetének egyesítése ügyében. Véleménye szerint ez sok zavart és kihágást okozna, tehát a franciákat az amúgyis kicsapongásokra hajlamos gyalogsági- és szabadcsapat-újoncoktól elkülönített osztagokban, saját, megfelelő fedezettel kell elindítani. Felvetette azt is, hogy a Nagyszombatban elhelyezett 596 és a Lipótváron élő 558 foglyot, ha engedélyt kapnának, részben Alsó-Ausztrián keresztül juttatnák haza. Ez az útvonal azért indokolt, mivel tartani lehet attól, hogy a Belső-Ausztriába vezényelt nehezen nélkülözhető kísérőket nem váltják fel, s sokáig elmaradnak, különösen, mert Galíciából és Erdélyből is sok szállítmány (ti. saját csapatok) vonul.

Szerelem tábornok arra kapott utasítást, hogy a fogoly tisztek között található, krónikus beteg, vagy szolgálatra alkalmatlan személyeket a pesti tábori hadbiztossággal együttműködve a szokott módon küldjék a hadsereghez. ^[806]

Wallisnak a tömeges cserék mellett a császár parancsára az egyik legveszélyesebbnek ítélt," már jól ismert, államfogolyként őrzött Garnerin szabadlábra helyezését is el kellett rendelnie. Március 1-jén utasította Barcót, utalva annak előző év december 16-án kelt megkeresésére, hogy a közjóléti biztost szigorú felügyelettel indítsák el Lörachba. A Haditanács ügyvezetője tájékoztatásul a Zebro alezredeshez intézett parancs másolatát is megküldte, amelyben kifejtette, hogy maga a francia hadügyminiszter követelte a nem harcolónak minősülő Garnerin elengedését.^[807]

Barco március 19-i válaszában tájékoztatta Wallist, hogy Garnerint a Fegyveres, De Vins ezredbeli százados parancsnoksága alatt a felső-rajnai hadsereghez, az utászokhoz besorozott 300 emberrel együtt, 22-én indítják útnak, s végül Bacher veszi át őt. Mellékelte a százados részére kiadott, minden részletre kiterjedő utasítást is, amely a francia anyagi ellátásán s átadása módján túl a szigorú biztonsági intézkedésekre is kiterjedt.^[808]

Az Újépületben Jobbágyi első osztályú kapitány április 6-i jelentése szerint akkor már csak 208 fogoly tiszt tartózkodott, s a budai Főhadparancsnokság április 9-i felirata a Haditanácshoz az ő kicserélésüket is valószínűsítette, amikor a felügyeletüknél foganatosítandó takarékossági intézkedésekről adott tudósítást. Rábaközi nyugalmazott őrnagyot vezényelték ide, hogy teljes kicserélésükig vigye az ügyeket.^[809]

Wallis április 26-án már a közfoglyok ismét realizálódó cseréit nyugtázta, de nem az elismerés hangján. A Pozsonytól Ebersdorfig vezető rövid úton ugyanis a 622 fogoly közül 4 halt meg, s 44 beteg olyan állapotban került a helységbe, hogy orvosi és lelkészi segítséget kellett küldeni Bécsből. Hogy a szerencsétlen foglyok teljesen romlásba ne dőljenek, s a kíséret, valamint a lakosság se fertőződjön meg", Barco május 4-én adta parancsba, hogy a még Pozsonyban lévő betegeket csak teljes felépülésük után indíthatják el.^[810]

A vezénylő tábornok május 25-én javasolta a Haditanácsnak, hogy a fogoly tiszteknek a kincstárt havi 5000 forinttal terhelő illetményezését azzal lehetne elkerülni, ha a még az országban lévő franciákat becsületszavuk vétele mellett visszaküldenék hazájukba."^[811]

A betegen hátramaradt közfoglyok teljes cseréje ettől függetlenül továbbra is sürgős volt a Haditanács számára, amelynek május 31-én hangot is adott. Barco június 8-án parancsolta meg a pozsonyi főhadbiztosságnak, hogy a lábadozókat a lehető leghamarabb küldjék tovább.^[812]

A Wallist helyettesítő gróf Tige altábornagy, a Haditanács részéről június 6-án ismét visszatért a kérdésre, s válaszul Buda május 25-i előterjesztésére, kibővítette azt a fogoly tisztek cseréjének lehetőségéről adott tájékoztatásával. Ennek alapján úgy tűnik, hogy inkább rendfokozat szerinti paritásra, mint feltétel nélküli cserére törekedtek."^[813]

Az eddig tárgyalt időszak fogolycsere-akciója valószínűleg nem lehetett igazán teljes, erre utalás sem történt, ellenben a Haditanács augusztus 2-án új fogolytömegek Magyarországra szállításáról rendelkezett. Az uralkodó döntése nyomán Bamberg körzetéből 1000-1100 foglyot irányítottak a csehországi Eger és Plan környékére, akiket onnan Nagyszombatra és Lipótvárra kellett kísérni.^[814]

Az uralkodói végzés nyomán, amely bizonyos mértékben a csehországi Főhadparancsnokság sugallatára születhetett, az Udvari Haditanács augusztus 2-i parancsában, mint ismeretes, Nagyszombat és Lipótvár mellett döntött. Az indoklás szerint azért volt az a környék foglyok elhelyezésére a legalkalmasabb, mert a rokkantházak állománya a harcoló legénység távollétében és az emberhiány miatt őrizetüknél kapóra jött.

Barco lovassági tábornok augusztus 10-én hirdette ki a rendelkezést, egyúttal az előkészületek megtételére is felszólította a nagyszombati rokkantház parancsnokságát.^[815]

Kinsky ekkorra augusztus 3-i keltezéssel egy másik híradást is elküldött, miszerint 10-én érkezik Braunauba 5-600 francia hadifogoly, akiket Pozsonyba továbbítanak. A budai Főhadparancsnokság augusztus 8-án adta tovább az értesülést a pozsonyi főhadbiztosságnak és a Ferdinánd főherceg (2.) gyalogezred 4. zászlóaljának, ugyancsak az előkészületek megtételére felszólítva azokat.^[816]

Barco a Helytartótanácsot is tájékoztatta a szállítmányok érkezéséről. A Haditanácshoz intézett feliratában kitért azokra az anyagi és személyi gondokra, amelyek véleménye szerint a foglyok megfelelő őrizetét és eltartását megnehezítették. Egyrészt az eredetileg Mantovába, az ott felállítandó 1. rokkant-zászlóalj állományába kirendelt két invalidus-század mentesítését kérte, mivel a ferdinándok toborzással és a rekruták kísérésével voltak elfoglalva. Másrészt a hadipénztár ürességére is figyelmeztetett, hiszen készpénz hiányában aligha tehettek volna bármit is a hadifoglyok megfelelő ellátásáért.^[817]

Bender tábornagy, prágai vezénylő, augusztus 6-án írt át Budának, részletezve a területén átvonuló transzportok összetételét. Két, összesen 431 tisztből álló szállítmány 11-én és 12-én ér Písekbe, majd augusztus 26-án és 28-án Stockerauba. Két másik, összesen 807 főből álló menetoszlop, amelyekből Bayreuth környékén 26 ember megszökött, Theresienstadt felé tart, s onnan tovább, Brünn irányába. Arra is utalt, hogy a bécsi és a brünni Főhadparancsnokságok tájékoztatnak majd a négy traszport magyar területre lépéséről.^[818]

Kinsky augusztus 10-én értesítette a budai General Commandót, hogy a 212, illetve 219 fogoly tisztre felosztott transzport az Erbach (42.) gyalogezred 3. zászlóalja 45 embere fedezetével 26-án és 28-án, a Bender tábornok által jóváhagyott marsruta útmutatása szerint érkezik Stockerauba.^[819] Barco 15-én tájékoztatta Pozsonyt és az Újépületben Rábaközi őrnagyot arról, hogy a franciák vízen érik el e két célállomást.^[820]

Barco augusztus 17-én, Bender augusztus 6-i átiratára utalva, a Haditanácshoz intézett emlékeztetőjében ismételten kénytelen volt nehézségeit részletezni. A 431 fős tiszti szállítmány, továbbá a 807 közlegényből és altisztből álló szállítmány, végül az 5-600 foglyot számláló menetoszlop kísérete és őrizete az emberhiány miatt megoldhatatlan. A Ferdinánd főherceg (2.), a Sztáray (33.) és a De Vins (37.) gyalogezredek 4. zászlóaljainak két-két századát, valamint a Ferenc főherceg (29.) vértesezred és a Császár (3.) dragonyosezred tartaléksvadronjait Bécsbe kellett irányítani. A helyben maradt alakulatok a rekrutákkal vannak elfoglalva, s tetejében még készpénz sem áll rendelkezésre. Ennek ellenére a 431 tisztet az Újépületben, a 800 közfoglyot Nagyszombatban és Lipótváron, az 5-600 franciát pedig Pozsonyban helyezik el, óriási erőfeszítésekkel. A továbbiakban Magyarországot azért is kímélni kellene a további fogolytömegektől, mivel legutóbb két francia tiszt kísérelt meg szökést, s így kénytelen volt kiadni hasonló esetekre a tűzparancsot. Mindezekhez az is hozzájárul, hogy Soro altábornagy segítséget kért tőle a báni határőrvidék menti török zavargások megfékezéséhez.^[821]

Kinsky lovassági tábornok augusztus 15-én újabb két szállítmány braunaui indításáról adott hírt. Az egyik 1 alezredest, 22 századost, 23 főhadnagyot, 30 alhadnagyot, 4 hadsegédet, valamint 26 tizedest számlál, összesen 106 főt. A másik, 30 lábadozóból álló kisebb csoport ugyancsak Pozsony úticéllal követi majd. A budai Főhadparancsnokság elképzelése szerint a tiszteket a Dunán küldenék tovább Pest felé, míg a többiek Pozsonyban maradnának.^[822]

Rábaközi őrnagy a felügyelete alatt lévő franciák ellátási nehézségeit ecsetelve, szeptember 1-jén elégedetlenségükre hívta fel Barco figyelmét. A budai vezénylő másnap a Haditanácshoz intézett feliratában részletezte az Újépületben adódott gondokat. A pénzhiány miatt az ottani francia tisztek csak fél hópénzüket, összesen 2010 forintot kapták kézhez, s nem adtak hitelt Rábaközi ígéretének sem a pótlásra, sőt 60-70 fős csoportosulás támadt. A pénz kifizetése a további 431 tiszt érkezése után a 600-at meghaladó fogolylétszám miatt méginkább megnehezül, s a nyugtalanság kitörése fokozottan fenyeget. Ennek elkerülésére Barco javaslata szerint az újonnan érkezőket el kell különíteni, Mentschick, nyugalmazott hadnagyot Rábaközi mellé kell beosztani, s mivel a környéken állomásozó amúgyis túlterhelt 7 gyalogosszázad odarendelése az őrséget nem erősítené eléggé, a bánsági General Commandónak is át kellene adnia egy Württemberg (38.) dragonyosezredbeli svadront. A helyzetet súlyosbítja, hogy az eddig Pesten és Óbudán beszállásolt lovassági parancsnokság ellen kifogások merültek fel. Miután az esetleg rendelkezésre álló svadront is az ellátóraktárból kellene élelmezni, tanácsosabb lenne egy a hadszíntéren nélkülözhető zászlóalj mentesítése, mivel a rokkantakra is szükség van állomáshelyeiken, a 900 közfogoly őrzésénél.^[823]

Tige altábornagy augusztus 25-én kelt leirata, amely sok jót nem ígért, csak ezután került Barco kezébe. Amellett, hogy gondoskodnia kellett az érkező franciák elhelyezéséről, őrzéséről és élelmezéséről, a Haditanács nem rendelkezett nélkülözhető csapatokkal, pénzzel, s a foglyok más tartományokba szállításáról sem lehetett szó. Az ajánlás szerint nem maradt más hátra, mint a rendelkezésre álló eszközökkel, a fogolycserékben bízva megoldani az internálásokat. A Haditanács ügyvezetője csupán a jó terméssel biztathatott."^[824]

Barco, szeptember 4-i válaszában némi javulásról számolhatott be a nyugzsoldos rokkantak behívásának és a hadszíntérről hazahozott invalidusok alkalmazásának köszönhetően.^[825]

Ezt megelőzően, a budai Főhadparancsnokság szeptember 2-án átfogó rendelkezésben készítette fel a pesti és a pozsonyi katonai parancsnokságot, valamint a nagyszombati rokkantház parancsnokságát az érkező franciákkal kapcsolatos teendőkre. A korábbiakban már megismert óvintézkedések: az útipoggyászok átvizsgálása, a tiltott tárgyak között az assignaták elkobzása stb. betartására intett. Felhívta figyelmüket a halotti kimutatások pontos vezetésére, s a fogolylajstromok lelkiismeretes felvételére - ideértve a családtagokat, s az esetleg a foglyok mellett levő nőket is - a meglevő minták alapján. A francia tisztektől a szokásos kötelező nyilatkozatokat be kellett szedni. Utóbbiakban a kijelölt internálási helyszínek elhagyásának tilalma is szerepelt, mivel, az gyakran előfordult csellel és az őrség rászedésével".^[826]

Az előző évekhez hasonlóan, továbbra is zavaró tényező maradt a francia huszárok egyenruházata. Tige szeptember 8-án hívta fel Barco figyelmét a morvaországi vezénylő, Botta altábornagy emlékeztetőjére, miszerint a Magyarországra irányított szállítmányokban francia huszárok is voltak. Az ő távoltartásuk a lakosságtól a magyar viseletre igencsak emlékeztető mundérjuknak köszönhető rokonszenv veszélye miatt volt indokolt. Az intelmeket Barco szeptember 14-én továbbította az érintetteknek.^[827]

Barco tábornok, Tige augusztus 28-án kelt leiratára hivatkozva, a szokásos tájékoztatáson túl, szeptember 6-án kérte Soro altábornagyot, mivel Galíciából minden nélkülözhető csapatot hadba küldtek, hogy a keze alatt lévő Alvinczy (19.) gyalogezred 4. zászlóalját bocsássa rendelkezésére, s cserébe az újoncozás és a határőrizet biztosítására az erdélyi General Commandótól követelje vissza a Nádasdy (39.) gyalogezred kintlévő zászlóalját.^[828] Az intézkedés azért volt sürgős, mert Kinsky szeptember 3-án értesítette Barcót egy 3 tisztből és 34 legényből, valamint egy 6 tisztből és 225 katonából álló transzport Pozsonyba indításáról. Buda szeptember 7-i végzése szerint a tiszteket az Újépületbe, a közfoglyokat Nagyszombatba és Lipótvárra szánták.^[829]

Az Udvari Haditanács szeptember 4-én már a nyilvántartásokat kérte Budától, a szeptember 15-i állapot szerint, s a továbbiakban minden hó 15-éről fel kellett terjeszteni a lajstromokat. A közfoglyok esetében ez alatt a rendfokozat szerinti kimutatásokat, a tiszteknél pedig a név szerinti számbavételt értették. Ez a kötelezettség nem csak a már beérkezett, hanem az úton lévő szállítmányokra is vonatkozott. Egyik példányukat Bécsbe kellett küldeni, míg a másik a Baselben székelő fogolycsere-bizottság vezetőjét, az ezredessé avanzsált Zebrót illette. Barco szeptember 11-én hirdette ki a rendelkezést.^[830]

Ugyancsak szeptember 4-én, a Haditanácsot képviselő Nostitz tábornok a fogolycserék zavartalan bonyolítása érdekében a francia kézre került - köztük a megszökött, a becsületszóra elengedett, vagy hivatalosan még nem kicserélt - császári-királyi foglyok rang- és alakulatszerinti kimutatását kérte, az ellenség előtt elesettek és a tisztek név szerinti lajstromaival egyetemben. Ezeket minden hónap 15-i dátummal ugyancsak a Haditanácshoz és Zebróhoz kellett továbbítani. Barco szeptember 12-én értesítette valamennyi, rendelkezése alá tartozó zászlóaljat és lovassági tartalékot.^[831]

Az Udvari Haditanács a cserék összehangolására szeptember 9-én a francia hadifoglyok hasonló kimutatásainak elkészítését sürgette az összes helyszínről.^[832] Az első összesítést Rábaközi őrnagy az Újépületből szeptember 18-án terjesztette fel a budai Főhadparancsnoksághoz, amely azt 21-én továbbította. Tájékoztatása szerint 15-én érkezett oda 97 fogoly tiszt, így velük együtt 587 francia - köztük 33 közlegény és altiszt - élt felügyelete alatt.^[833]

A nagyszombati rokkantház parancsnoksága szeptember vége felé jelentette, hogy négy transzportban 1332 fogoly érkezett körzetükbe, akik közül 700 Lipótváron, 632 helyben nyert fedelet. Őrzésüket Lipótváron 1 százados, 4 tiszt és 180 legény látta el, míg Nagyszombatban 1 százados, 2 tiszt és 102 közember felügyelt rájuk.^[834]

A hadifoglyok zavartalan elhelyezését a magyar országgyűlés esedékessége, Nostitz október 3-i leirata szerint alaposan megnehezítette. A diéta kezdetéig, november 6-ig a foglyokat vízi úton kellett volna Pozsonyból Győrbe és Kiscellbe szállítani és a pozsonyi kaszárnyát az odarendelt katonaság számára előkészíteni. A franciák megfelelő őrzését viszont reménytelivé tette az a tény, hogy a tervek szerint Legnano francia fogságba esett, majd kötelezvény (Kapitulazion) fejében elbocsátott őrségéből 350 határőrt Győrbe szántak (itt 650 foglyot helyeztek volna el), egy részüket szükség esetén Kiscellbe. Közülük azonban a bánsági németek kikülönítését fontolgatták, hogy eredeti szolgálati helyükön, a határon hasznosítsák őket.^[835] A budai Főhadparancsnokság október 8-án részletezte a Helytartótanács, érintett szervei és parancsnokságai tennivalóit.^[836]

Az alsó-ausztriai Főhadparancsnokság részéről Terzy altábornagy október 6-án értesítette Budát egy 21 tisztből, valamint 491 közlegényből és altisztből álló új fogolytranszport Bécsbe hajózásáról.^[837] Barco tábornok október 10-i válaszában a csehországi General Commando jelentésére utalt, miszerint az onnét magyar területre szállított franciákat Regensburgba, Nauendorff altábornagyhoz kell visszaküldeni, hogy azután egy csereakcióban Moreau francia tábornok vehesse át őket. Károly főherceg kifejezett parancsára azonban emeljék ki közülük azt a 4-500 embert, akik június 19-én, a hohenburgi csatában estek fogságba. Mivel a legjobb és legválogatottabb" csapatokból valók, őket további rendelkezésig vissza kell tartani. Ezzel összefüggésben tehát a Terzy által jelzett transzportot is juttassák vissza alsó-ausztriai fedezettel Regensburgba.^[838]

A különleges eljárásról a morva Főhadparancsnokság október 5-i, Kavanagh tábornokhoz eljuttatott jelentése szolgált bővebb adatokkal. Az említett elit foglyok a De Ligne (30.) gyalogezredbeli Nicolle százados vezetésével abban a két osztagban jöttek, amelyek szeptember 1-jén és 3-án érkeztek Brünnbe. Innét az egyik, 19 tisztből és 391 legényből álló szállítmányt a De Ligne (30.) ezredbeli Horváth főhadnagy szeptember 2-án, a másik, 22 tisztből és 397 közfogolyból álló oszlopot az ugyancsak ebből az ezredből való Radkowitz főhadnagy szeptember 4-én kísérte tovább Magyarország felé. A "hohenburgiak" kikülönítése után a fennmaradókat kellett Regensburgba irányítani, ellenőrző lajstromaikat négy példányban kiállítva.^[839]

Kavanagh lovassági tábornok a kellő tájékoztatás mellett október 10-én utasította a pozsonyi főhadbiztosságot, hogy a foglyokat Győr helyett Regensburgba indítsa, hiszen az alsó-ausztriai Főhadparancsnokság éppen akkor vett átiratának értelmében^[840] a Terzy által október 6-án jelzett 491 közfoglyot is visszafordították, kivéve az Újépületbe szánt 21 tisztet. A nagyszombati és a lipótvári parancsnokság, valamint Rábaközi őrnagy is arra kapott parancsot, hogy a cserék alá eső foglyokat kellőképpen felszerelve és nyilvántartásokkal ellátva bocsássák el, de a hohenburgiakról is vegyenek fel lajstromokat.^[841]

Barco október 13-án tájékoztatta a fősereg Főhadparancsnokságát a foglyok visszaszállításáról, érdeklődve arról a lehetőségről is, hogy a kincstár tehermentesítése érdekében nem lehetne-e szó a Magyarországra augusztus óta szállított 431 tiszt cseréjéről. Ugyanezt az indítványt felvetve, Buda a fogolycsere-bizottságnál is puhatolódzott a Pesten elhelyezett összesen 649 francia tiszt legalább egy részének elbocsátásáról, hiszen eltartásuk meghaladta a havi 16 ezer forintot, s nem mellékesen, császári-királyi tisztekre válthatták volna őket.^[842]

Ekkorra a Legnanóból sürgősen Győrbe rendelt 350 granicsár is új úticélt kapott. Az alsó-ausztriai General Commando nevében Colloredo tábornok október 11-én értesítette Budát, hogy a határőrök napi 3 állomás elhagyásával előfogatokon Trieszt és Fiume érintésével a határra értek, s győri felhasználásukról a károlyvárosi-varasdi General Commandót (sic!, helyesen 1792 óta Grenzgeneralat - határőr-főhadkerület) is tájékoztatták. Barco október 19-én nyugtázta a híradást azzal, hogy a határőröket Győr bizonytalanná válásával helyőrségi szolgálatra Pestre kell irányítani.^[843]

Más előjellel ugyan, de a meglévő bizalmatlanság jegyében igyekeztek a központi hadügyi szervek a Dumouriez tábornokkal császári oldalra dezertált francia tábornokokkal, törzs- és főtisztekkel kapcsolatos álláspontot kialakítani. Az Udvari Haditanács az alsó-ausztriai és a magyarországi Főhadparancsnoksággal szeptember 8-án közölte először az uralkodó elképzeléseit. Politikai szempontoktól függetlenül, más emigránsok módjára ezt a társaságot sem volt szabad a seregek közelében hagyni. Mivel eddigi tartózkodási helyükön, az Enns fölött sok csapat került elhelyezésre, továbbá az ellenséges veszély miatt, új szálláshelyükül Temesvárt jelölték ki, ahova vízen szállították volna őket. Hasonlóképpen, mint előző helyükön, Konstanzban, ahol az elő-ausztriai kormányzat felügyelete alatt álltak, utóbbi helyszínen a várparancsnokság feladata lett volna szemmel tartásuk. A budai General Commando részére megküldött másolathoz mellékelték a szóbanforgó 49 személy névsorát, s illetményezésükre vonatkozó utasításokat is adtak. Ebben fontos szerepet szántak a melléjük adott Soliva, francia számvivő biztosnak (Kommissär Ordonateur).^[844]

Barco szeptember 21-én tájékoztatta a Helytartótanácsot, s rendelkezésére bocsátotta az evakuálandók névjegyzékét.^[845]

Az emigránsok mozgását az Udvari Haditanács mégsem tudta teljes egészében ellenőrizni, ugyanis szeptember 20-án kénytelen volt közölni a budai General Commandóval a morva Főhadparancsnokság jelentését, miszerint a Bussi-féle és az emigráns Condé-csapattest több tisztje anélkül, hogy a hadseregtől való távozására engedélyt kért volna, Brünnben tűnt fel. Kérdésére a Haditanács úgy rendelkezett, hogy ezeket a személyeket a császári-királyi tisztekhez hasonlóan, a szeptember 3-án kiadott parancs értelmében vissza kell küldeni a sereghez. Kavanagh szeptember 28-án továbbította a végzést összes parancsnokságának.^[846]

A Dumouriez-féle átálltak helyzete október közepére a császári-királyi fegyverek sikereinek köszönhetően kedvező fordulatot vett". Az Udvari Haditanács október 20-án nem kis megkönnyebbüléssel közölhette, hogy a francia tisztek az Enns fölött maradhatnak, s amíg a körülmények lehetővé teszik visszatérésüket Konstanzba, esetleg más alkalmasabb környéket is kereshetnének számukra. Így Temesvárra szállításuktól teljes egészében el lehet tekinteni. Barco ennek megfelelően november 2-án közölte az új tényállást a Helytartótanáccsal.^[847]

Időközben, Károly főherceg diszkriminatív elképzeléseinek megfelelően folyamatosak voltak az iratváltások az Udvari Haditanács és az érintett főhadparancsnokságok között a hohenburgi foglyok kirekesztése, ám ettől függetlenül a teljes körű cserék ügyében. Október 12-én a Haditanács részéről Tige altábornagy emlékeztetett arra, hogy Károly főherceg parancsa nyomán a kikülönített franciákat július elejére Hasslinger százados a törzsgyalog-ezredtől (Staabs Infanterie Regiment) Csehországba kísérte, majd a csehországi Főhadparancsnokság augusztusi híradása szerint az említett foglyokat Theresienstadtból Morvaországon keresztül magyar területre vitték. Tehát, miközben a többi franciát cserére küldenék, a hohenburgi 4-500 embert további parancsig vissza kell tartani.^[848]

Tige október 15-én, a pár nappal korábban értésre adott irányelveket fejtegetve reményét fejezte ki, hogy bár a többi fogoly tiszt visszatartásáról nem volt szó, az érintett három főhadparancsnokság addig nem indítja útnak őket, amíg Károly főherceg erre határozott parancsot nem ad. A visszaküldéseket az országgyűlés miatt csak Pozsony és környéke elkerülésével, s csak akkor lehet végrehajtani, ha a diéta mellé rendelt katonaság nélkülözhetővé válik.^[849] A Haditanács ügyvezetője mellékelte a cseh General Commando szeptember 28-i átiratát morva testvérszervéhez, amelyben Bender a fősereg Főhadparancsnoksága utasítására a foglyok visszaszállítása érdekében kapcsolatfelvételre szólította fel utóbbit Budával. Prága is hangsúlyozottan utalt a Nicolle által szeptember 1-jén és 3-án Brünnbe, majd onnan tovább kísért hohenburgi foglyok kikülönítésére.^[850]

A világos parancs ellenére november 2-án az Udvari Haditanács mégis kénytelen volt felelősségre vonni Budát a visszaszállítások megkezdése miatt. A bécsi ruházati főbizottmány a maga részéről jelezte Milhartitz pozsonyi főhadbiztosnak, hogy a Buda ösztönzésére a nagyszombati rokkantház parancsnoksága által a Morvaországba visszainduló foglyok részére igényelt ruházatot október 29-én vízi úton Pozsonyba küldte. A Haditanács november 2-i parancsához csatolt, Barco részére megküldött másolat leszögezte, hogy a Haditanács sem erről, sem a nagyszombati és lipótvári foglyok indításáról nem kapott előzetes értesítést. Mivel indokolatlan volt ilyen nagy mennyiségű új ruházat igénylése, amennyiben azokat még nem adták ki, vissza kell tartani, s csak a feltétlenül szükséges fejenként egyetlen inget és a kórházi készletekből a használt lábbelit utalhatják ki.^[851]

Barco november 6-án igyekezett igazolni magát az Udvari Haditanácsnál azzal, hogy a cseh és a morva Főhadparancsnokság október elejei megkeresésére, valamint arra, hogy Kinsky Linzből visszafordított egy 600 fős szállítmányt, kezdte el előzetes értesítés nélkül a nagyszombati és a lipótvári franciák elszállítását. Hivatkozott az alsó-ausztriai és a cseh Főhadparancsnokság friss értesítésére is, miszerint Károly főherceg is kiadta a parancsot, hogy minden francia közlegényt és altisztet ki kell cserélni. Ezért további négy transzport indulna még november folyamán Magyarországról Morva- és Csehországon keresztül.^[852]

Az Udvari Haditanács november 2-i újabb parancsában, a magyarázatkérést követően felül is bírálta Buda öntevékenységét. Tige feltehetően akkor kapta kézhez Buda október 28-i jelentését, amelyben Barco újabb szemrehányásokra adott alkalmat. Az előzetes megállapodástól eltérően a Pozsonyban addig elhelyezett foglyokat nem Győrben, hanem Nagyszombatban és Lipótváron szállásolta el, mivel az onnét elszállított franciák helye megüresedett. Tige ismételten értetlenségét hangsúlyozta a jóvá nem hagyott szállításokért, s részletes magyarázatot kért. Reményét fejezte ki, hogy a mostani határozott parancsra a hohenburgi 5-600 fogollyal nem történik hasonló "malőr", s utalt arra, mivel a rokkantak az említett két helyszínen immár kéznél lesznek, nincs szükség a bánsági és a károlyvárosi határőrök felrendelésére, továbbá az addig őrzésre használtakat is haza kell engedni, hiszen a határon nagy szükség van rájuk.^[853]

Barco, november 7-i válaszából ítélve továbbra is Károly főherceg, illetve a fő- és birodalmi sereg Főhadparancsnokságának felsőbbsége felé hajlott, s már említett parancsát tartotta mérvadónak, vagyis az összes, az országban lévő közfogoly cserére küldését. (A hohen-burgiakra nem történt utalás) Ezért a nagyszombati és a lipótvári katonai parancsnokságok utasítást kaptak arra, hogy az ott található hadifoglyokat négy transzportban, a rokkantak vezetésével és a pozsonyi főhadbiztosság közreműködésével Morva- és Csehországon keresztül kiszállítsák. Ezért nem lehetséges a Győrben elhelyezett határőr legénység elbocsátása sem, mivel a De Vins (37.) és a Sztáray (33.) gyalogezred két osztálya Bécsben, a többi egységük pedig Pest-Budán lát el helyőrségi szolgálatot, illetve a pótlegénységgel és az újoncokkal van elfoglalva.^[854]

Károly főherceg többször csak hivatkozásokban említett parancsa Bender tábornagy, prágai vezénylő közvetítésével, október 29-i keltezéssel végre eljutott a budai Főhadparancsnoksághoz is. Eszerint a Sambre-, a Maas- és az Északi-hadsereghez tartozott francia közfoglyokat kis menetekben és nem túl nagy osztagokban a Latour-féle császári-királyi fősereg szélső balszárnyához, vagy Ehrenbreitsteinig kell irányítani, négy példányban, hadseregszinten felvett lajstromaikkal együtt. Ki kell kötni azt is, hogy az elbocsátottak formális kicserélésükig nem szolgálhatnak a császár és a szövetségesek ellen.^[855]

A parancsot alátámasztotta és a további teendőkhöz is útmutatásul szolgált Kinsky lovassági tábornok november 1-jén Budára eljuttatott átirata, amelyhez mellékelte Lincken vezérőrnagynak a heidelbergi főhadiszállásról, Károly főherceg nevében a linzi katonai parancsnoksághoz október 15-i keltezéssel intézett leiratát. Lincken parancsából pontosabban kiderül a visszaküldések módja. Eszerint a közfoglyokat a francia sereg szembenálló szárnyaihoz kell küldeni: a Rajnai- és a Mosel-hadsereghez tartozottakat Ehrenbreitsteinig, a Sambre-, a Maas- és az Északi-seregnél szolgáltakat Latour szélső balszárnyához. Pontos nyilvántartásaik és ellátólistáik felvétele magától értetődött. A francia tiszteket Károly parancsára ezzel szemben, a név szerint reklamáltakat kivéve, egyelőre vissza kellett tartani, mivel vonatkozásukban jelentős aktívum állt elő, s ennek tisztázására meg kellett várni a fogolycsere-bizottság állásfoglalását.^[856]

Kavanagh november 6-án utasította a nagyszombati rokkantház parancsnokságát Károly főherceg rendelkezéseinek végrehajtására. Az említett helyszínen és Lipótváron tartott foglyokat négy transzportban, nyolc nap követési idővel kellett elindítani. Csak annyi előfogatot igényelhettek, amennyi a betegek és a poggyász szállításához szükséges volt. A morva Főhadparancsnokság a rokkantakból álló fedezetet saját határán váltja fel. Emiatt Piroth nagyszombati tábori hadbiztosnak természetesen előre kell értesítenie Brünnt.

Buda ezzel összefüggésben mintegy 800 fogoly négy transzportban történő indításáról tájékoztatta a morva Főhadparancsnokságot, s útvonalukat azzal indokolta, hogy a pozsonyi országgyűlés nem zavarható a postaúton, vagy Bécs felé és Schloßhofon keresztül történő meneteltetéssel. A pozsonyi főhadbiztosság feladata a kifelé tartó fogolytranszportokkal kapcsolatos teendők koordinálása volt.^[857]

Lincken vezérőrnagy Heidelbergből közben folyamatosan tartotta a kapcsolatot a budai Főhadparancsnoksággal, a főherceg elképzeléseinek megfelelő fogolycserék ügyében. Október 21-én utalt a fogolycsere-bizottság ellenséggel kötött egyez-ségére, miszerint a szeptember 1. óta a Felső-Rajnánál és a Boden-tónál ejtett foglyokat törzstisztektől lefelé, a tábornoki kar kivételével kölcsönösen elszámolva (auf Abrechnung) ki kell cserélni. Ennek érdekében, ideértve a Moreau-féle hadsereghez tartozott tiszteket is, az összes tiszti foglyot kötelező nyilatkozat tételére kell bírni. Miután ez a szokásos szabályok - formális kicserélésükig nem szolgálhatnak fegyveres kézzel a császár és a szövetségesek ellen - figyelembevételével megtörtént, együttes kiszállításuk a hátramaradt közfoglyokkal megtörténhet. Lincken előzetes értesítést kért minden transzport indításáról.

Lincken november 1-jén azzal egészítette ki a korábban leírtakat, hogy a Csehországból hozzájuk szállított, már említett 431 francia tiszt nem szeptember 1. óta esett fogságba, s már csak azért sem bocsáthatók cserére, mivel az ellenség még nem tett eleget a paritás követelményeinek. A Hohenburgnál elfogottak kiemelése Károly főherceg kívánságára továbbra is érvényben maradt.^[858]

Kavanagh november 15-én Károly főherceg elképzeléseinek szellemében tájékoztatta Rábaközi őrnagyot az Újépületben élt tisztekkel kapcsolatos teendőkről, egyúttal a kötelező nyilatkozatot tett franciák névsorát is bekérte.^[859]

A Haditanács november 12-i újabb leirata világossá tette, hogy nem félreértésekből adódtak az általa nehezményezett, a főhadparancsnokságok által tett lépések, hanem valóban hatásköri nézeteltérései támadhattak Károly főherceggel. Tige biztosította a budai vezénylőt, hogy ismerte a főherceg fogolycserék ügyében képviselt álláspontját és sérelmezte, hogy Buda nem értesítette előzetesen a nagyszombati és a lipótvári foglyok elbocsátásáról. Bécs ugyancsak rosszallását fejezte ki amiatt, hogy Sorótól kellett értesülnie a Bánságból Győrbe rendelt 250 határőrrel kapcsolatos haditanácsi rendelkezés felülbírálatáról. Ezek után csak remélhette, hogy a már elküldött foglyok kísérői valóban négypéldányos ellenőrző lajstromokat vittek magukkal, s a hohenburgi foglyokat tényleg visszatartották, illetve esetleges, Morvaországba küldésükről előzetes tudósítást kap. A Haditanács újból határozottan meghagyta, hogy az esetleg folyamatban lévő szállításokat állítsák le, s a továbbiakban csak kifejezett parancsára indítsanak új cseretranszportokat.^[860]

Tige november 15-én megerősítette, hogy csak haditanácsi parancsra indulhatnak csereszállítmányok, s amennyiben a főseregtől ilyen értelmű rendeletet vennének, haladéktalanul jelezzék. Utasított arra is, hogy a Lipótváron lévő foglyokat vonják Nagyszombatra, hogy alkalomadtán onnan indulhassanak a morva határ felé.^[861]

Kavanagh november 21-én tudatta Nagyszombattal és Lipótvárral, valamint Brünn-nel a fogolycserék letiltását. A két katonai parancsnokság utasítást vett arra, amennyiben az első transzport már elindult volna, azonnal értesítsék a Haditanácsot. A morva Főhadparancsnokságot is kötelezte arra, ha a főseregtől ellenkező értelmű parancs érkezne, késedelem nélkül hozzák tudomására.^[862]

A két malomkő között őrlődő budai General Commando ugyanaznap közölte, hogy eleget tett a tiltó rendelkezésnek. Megjegyezte, hogy a foglyok összevonása Nagyszombatban helyhiány miatt lehetetlen, ezért inkább eredeti helyeiken kellene hagyni őket, ami a visszaszállításoknál amúgy sem okozna nehézséget. Az Újépületben lévő, szeptember 1. óta a Felső-Rajnánál és a Boden-tónál foglyul ejtett tisztek cserelehetősége is szóba került. Buda jelezte, hogy minden, e téren tett lépésről Bécs előzetes értesítést kap, és a Haditanács hozzáállásától függően teszi meg azokat.^[863]

Másnap Barco a birodalmi és a fősereg Főhadparancsnokságát tájékoztatta a Haditanács közbelépéséről, ami a közfoglyok kivétel nélküli elbocsátásának tilalmát illeti. Értesítette arról is, hogy az esetleg kicserélhető 39 tiszt névsorát megküldte a Haditanácsnak azzal a kérdéssel, hogy becsületszóra engedésükről szó lehet-e. A már kellőképpen "megdolgozott" budai vezénylő azt tanácsolta a címzettnek, hogy hasonló esetekben egyenesen Bécshez forduljon, hogy a szolgálati utat betarthassák^[864]

A Haditanács november 27-i leiratában adta Buda értésére, hogy csakis határozott parancsa nyomán kerülhet sor az említett tisztek elbocsátására. Kívánságára a Főhadparancsnokság december 7-én a Lipótváron és Nagyszombatban élt, a Felső-Rajnánál és a Boden-tónál szeptember 1. elfogott közfoglyok névsorát is bekérte, kiegészítve a hohenburgi foglyok listájával. Kavanagh december 7-én továbbította a parancsot a két helyszínre. Egyúttal afelől is érdeklődött a Haditanácsnál, nem lehetne-e szó ezen foglyok elbocsátásáról.^[865]

A hatáskörök tisztázására éppen időben került sor, mivel Zebro ezredes Baselből október 30-án értesítette Budát arról, hogy a francia fél részére 564 tisztjének becsületszóra engedését előlegezte meg, miáltal aktív mérleg áll elő. Így valamely elfogott saját tiszt azonnali cserére jogosult, s nem kell a fogolycserealap számára tartalékolni." A lépés azért is indokolt, mivel főleg a fogoly tisztek tartása terheli igazán a kincstárat, továbbá egy éve nem képesek annyi értékű közlegényt kicserélni az elbocsátott saját tisztesekért, amennyit a személyi tarifa előír. Ezért figyelemre méltó Károly főherceg javaslata, miszerint a költségesen tartható fogoly főtiszteket, néhány századost és hadnagyot, különösen a testi és lelki fogyatkozásokban szenvedőket becsületszóra el lehetne bocsátani. Ezt az is alátámasztja, hogy eddig nem volt példa arra, hogy a parolát a tényleges csere előtt a franciák megszegték volna.^[866]

Barco november 23-án tájékoztatta a Haditanácsot a javaslatról azzal, hogy az Újépületben élő sok francia tiszt valóban súlyos teher a kincstár számára, s a testi és lelki sérültek elbocsátása még indokoltabb volna. Mindezt az is alátámasztja, hogy az Újépületben több olyan tiszt van, akiket kicsapongásaik miatt már többször elzártak, s viselkedésük társaikat is megronthatja.^[867] Tige december 3-i válaszában a jelentős tiszti aktívum ellenére nem látta akadályát az eljárásnak, de figyelmeztetett arra, hogy az egyik kategóriába sem tartozó fogoly tisztek előtt ez maradjon titokban, mivel ők is hasonló elbánást követelnének.^[868] Bár ekkor még Baselt jelölte meg a fogolycsere-bizottság állomáshelyéül, december 8-án a Haditanács közölte, hogy a megváltozott körülmények miatt Zebro Rheinfeldenben érhető el.^[869]

A december 3-i rendelkezést továbbadva, Kavanagh 15-én közölte Rábaközivel, hogy elsősorban a legrégebben fogságban élt tisztek becsületszóra bocsátása kerülhet szóba. Névsorukat állítsák össze, ideértve azokét is, akiktől betegségük, vagy nyughatatlanságuk miatt tanácsos megválni. Tájékoztatásul egy francia nyelvű, kötelező nyilatkozat-mintát is mellékelt.^[870]

Az Udvari Haditanács december 10-én ismertette Budával Károly főherceg óhaját, miszerint nem csak az eddig visszatartott hohenburgi, hanem az összes, az örökös tartományokban élt francia foglyot a felső-rajnai sereghez kell küldeni, hogy értük a császári-királyi fogoly legénységet visszakaphassák. A franciákat az akkor érvényben volt elképzelés szerint Lörach környékére kellett volna kísérni és Baselnél átadni. Ám mivel a fogolycsere-bizottság azóta áttette székhelyét, a megfelelő óvintézkedésekkel és a nyilvántartási kötelezettség betartásával a Felső-Rajnához küldött transzportokról a fősereg és a birodalmi sereg Főhadparancsnokságát kéthetenként tájékoztatják majd. Tige az előkészületek megtételén túl egyelőre a fogoly tisztek visszatartására is utasítást adott.^[871]

Kavanagh december 15-én adta tovább a rendelkezést a nagyszombati rokkantház parancsnokságának azzal, hogy menetlevél csatolásával értesítsék a morva General Commandót, s csak a feltétlenül szükséges ruhapótlást adják ki a mintegy 350 fős csoportokban, először Lipótvárról indulók részére.^[872]

Rábaközi őrnagy december 19-én terjesztette fel az Újépületben élt beteg, nyughatatlan, így becsületszóra elengedhető 151 francia tiszt névsorát.^[873] Kavanagh december 21-én továbbította azt a Haditanácsnak azzal a javaslattal, hogy a maradókat a megüresedett helyiségek felhasználásával kényelmesebben kellene szétosztani.^[874]

November 30-i keltezéssel a nagyszombati katonai parancsnokság részéről Holzbecker kapitány küldte meg az ott található 767 közfogoly listáját Budának.^[875] Lipótvárról Heissmann százados ugyancsak ekkor adott számot 743 ott élő közfogolyról.^[876] Rábaközi őrnagy december 15-i állapotot tükröző összesítése is befutott az Újépület 702 fős állományának rendfokozatok szerinti számbavételéről.^[877]

Kavanagh tábornok ezek alapján december 22-ére állíttatta össze a 2212, magyar területen tartózkodott fogollyal együtt betölthető férőhelyek listáját. Eszerint Pozsonyban 1000, Lipótváron 743 közlegény fért, az Újépületben pár tíz közemberrel együtt 702 tiszt, Nagyszombatban 767, Győrben 600 közfogoly, Kiscellben és Munkácson 500, illetve 100 tiszt. Temesvárra 43 tisztet és 1200 közlegényt, Csákovára 343 tisztet, Szegedre 700 közfoglyot vihettek volna. Nagyvárad fogadókészsége 1000, Kassáé 660 közlegényre szólt, míg Péterváradon, Eszéken, Brodban és Rácsán összesen 3000 közfranciát helyezhettek volna el. Arad 2000 közfoglyot fogadhatott volna, így az eddig elhelyezettekkel együtt 991 tiszt és 10 160 közlegény és altiszt számára volt fedél. A magyar korona tartományainak kapacitása ekkor 13 363 francia fogoly ellátására lett volna elegendő.^[878]

Az Udvari Haditanács párhetes "technikai" szünetet követően 1797. január 21-én jegyezte meg Budának címezve, hogy bár onnét nem kapott értesítést fogolyszállítmányok kiindításáról, a morva Főhadparancsnokság tájékoztatta, hogy az előző év december 21-én elrendelt szállítási szünet (Sistirung) után Lipótvárról január 9-én elindított 371 fős transzport folytatja menetelését. A többi három transzport további parancsig egyelőre vesztegel. Tige tájékoztatta a budai General Commandót, hogy Károly főherceg a császári-királyi hadifoglyok hazaengedésének előrehaladott volta miatt szükségesnek tartja, hogy az országok területén elhelyezett francia foglyokat gyűjtőállomásokra vonják össze, hogy hetente kisebb transzportokban folytathassák az ő elszállításukat is. Budának tehát ennek értelmében kellene együttműködnie Brünn-nel, s folyamatosan tájékoztatnia a fő- és birodalmi sereg Főhadparancsnokságát, valamint a Haditanácsot.^[879]

Kavanagh tábornok január 25-én utasította a lipótvári és a nagyszombati katonai parancsnokságokat Tige leiratának végrehajtására, s Brünnt is értesítette a második lipótvári és két nagyszombati transzport elindításáról.^[880]

Buda 1796 novemberi összesítése Lipótváron 743, Nagyszombatban 767, míg az Újépületben 702 foglyot, összesen 2212 főt regisztrált. Decemberben az említett helyszíneken 742, 764, illetve 688 francia, összesen 2194 fogoly élt, s a magyar korona területein 13 345 főt fogadhattak volna.^[881]

Tige, a rajnai hadsereg császári-királyi foglyainak előrehaladott elbocsátására hivatkozva, február 1-jén sürgette meg a csereszállítmányok meggyorsítását, egyelőre a közfoglyokra vonatkoztatva. A tisztek esetében megelégedett egy név szerinti nyilvántartás bekérésével, hogy az Itáliai seregtől fogságba került császári-királyi tisztek cseréjére is sor kerülhessen. Azt is meghagyta, amennyiben személy szerint reklamálnák a fogoly tiszteket, őket haladéktalanul indítsák útnak. Kavanagh február 5-én adta tovább Nagyszombatnak és Rábaközinek a parancsot.^[882]

Az Udvari Haditanács február 2-i leiratában tudatta, hogy Zebro ezredes tájékoztatása szerint a francia rendfenntartó alakulattól (gens d'armes, vagyis a tábori csendőrség) fogságba esett személyek is a harcolók kategóriájába tartoznak, amennyiben a hadseregnél és hazájuk határain túl fegyveresen akadtak rájuk, vagyis a cseréknél nem számíthattak különleges elbánásra, de becsületszóra őket is elbocsáthatták.^[883]

A fogolycserék meglehetősen lassú előrehaladásáról csupán a General Commando februári összesítése ad némi tájékoztatást. Eszerint Lipótváron 563 közfogoly jutott 742 férőhelyre. Nagyszombatban a 764 helyre 555 fő elszállítása után csupán 16 közfogoly maradt, míg az Újépület 688 helyéből 660-at töltöttek be. A három helyszínen tehát 676 fogoly élt.^[884]

Wenzel Colloredo táborszernagy, belső-ausztriai és tiroli vezénylő Grazban, március 22-én kelt átiratában már a cserék megszakításáról és a Stájerországban volt francia foglyok Magyarországra irányításáról szólt. Colloredo a visszairányításoknál egy mintegy 120 fős tiszti és három 5-600 fős közfogolytranszporttal számolt, s mellékelte menettervüket is. Colloredo utalt egy kisebb, Karintiából visszarendelt szállítmányra is, amelyet valószínűleg az előzőekbe olvasztottak.^[885]

Kavanagh március 25-én, az előzőek értelmében meghagyta a foglyokat hozó Strassoldo (27.) gyalogezredbeli Süss alhadnagynak Fürstenfeldbe, valamint a Terzy (16.) gyalogezredbeli Meyersfeld főhadnagynak Nagykanizsára, hogy egy-egy közfogolytranszportot Nagykanizsán és Pécsen keresztül, a pécsi tábori hadbiztosság közreműködésével Baranya és Bács vármegyéken át szállítsanak Aradra. A Strassoldo ezredbeli Hahn alhadnagy Szentkereszten azt az utasítást vehette, hogy az előbb mondott útvonalon, de Temesvár végcéllal kísérjen legényeket, míg Beck alhadnagynak, a Terzy-ezredtől, ugyancsak Szentkeresztről kellett egy tiszti szállítmányt Körmenden, Veszprémen és Székesfehérváron át Pestre vinnie. Az érintett végállomások természetesen megkapták tájékoztatásukat azzal, hogy a két aradi és a temesvári transzport április 25. körül érkezik, így az előkészületeket is meg kell tenni fogadásukra. Rábaközi április közepére várhatta a 120 fős tiszti szállítmányt. Kavanagh ugyanakkor utasította a pécsi tábori hadbiztosságot az együttműködésre, s nyugtázta Belső-Ausztria híradását. Hogy a menetparancsnokoknak váltás nélkül kell végigkísérniük a szállítmányokat, azzal indokolta, hogy saját alakulatai a rekrutákkal vannak elfoglalva.^[886]

A Haditanács március 24-én az előzőekben taglaltakra hivatkozva azt a kiegészítést tette, hogy a Magyarországra kísért foglyokat készenlétben kell tartani, hogy az esetleg ismét meginduló cseréknél kéznél legyenek. Ezért ajánlatos, hogy a franciákat a stájer határhoz minél közelebb helyezzék el.^[887]

Tige március 25-én ismét a foglyok határhoz közeli állomásoztatásának szükségességére utalt, s ennek alátámasztására mellékelte a Colloredo táborszernagynak szintén vezérfonalul szolgáló, az Itáliai hadsereg Főhadparancsnokságához aznap intézett leirat másolatát. A fogolycserék folytatására Károly főherceg és a Haditanács jóváhagyásával jók voltak az esélyek, mivel Avemann alezredes is megerősítette, hogy a saját fogoly tisztek, valamint főleg a mantovai legénység nagy részének szabadulása várható volt, s ezt viszonozni kellett. Erre azonban Colloredo táborszernagy március 22-i jelentése az ellenség karintiai előrenyomulásáról árnyékot vetett, s emiatt vált szükségessé a francia foglyok evakuálása Stájerországból magyar területekre. A fogolycserék újbóli megindulásához meg kell egyezni az ellenséggel, s ehhez szükséges az ellenőrző lajstromok cseréje is. Avemann összekötőnek az ellenséges fogolycsere-bizottsággal való tárgyalásainak eredményétől függ, hogy a foglyokat Magyarországra szállítják, vagy a kicserélési pontokra, amelyek ebben az esetben az ellenséges előőrsök. Colloredo azt a parancsot kapta, hogy a foglyokat addigi tartózkodási helyeiken várakoztassa, s Károly főherceg rendelkezésétől függően tegye meg Budával egyetértésben a szükséges lépéseket. Siker esetén a csehországi és morvaországi fogoly tiszteket, s amennyiben számuk kevés lenne, néhány magyarországi tisztet is, Avemann alezredes előterjesztése szerint cserére küldhetnének.^[888]

Colloredo tábornok következő, március 27-i átiratában megerősítette, hogy a Haditanács utasítása szerint be kell várni a főherceg parancsát, s addig a Pettauból már elindult foglyokat Nagykanizsán, a Fürstenfeldből elindultakat Szentkereszten kell várakoztatni. Kavanagh mindezt továbbította az érintett transzport-parancsnokoknak, s tájékoztatta a célállomásokat, továbbá a Helytartótanácsot is.^[889]

Colloredo táborszernagy március 29-i átiratában a fogolyszállítmányok hátországba indítására adott utasítást, amiből kiderült, hogy a cseretárgyalások egyelőre eredménytelenek maradtak. Fürstenfeldből és Szentkeresztről 31-én mozdítják ki a transzportokat, az addig Grazban időzött 120 fogoly tiszt pedig április 3-án ér Szentkeresztre, s indul Magyarország belseje felé. Ugyanez vár a Csáktornyán vagy Nagykanizsán feltartottakra is, s Pettauból 31-én követi őket 7-800 francia.^[890] Utóbbiak, akiknek ellenőrző lajstromát mellékelték, szintén Székesfehérváron át vonulnának Pestre, amennyiben nem kapnak más rendelkezést. A március 26-án felvett lajstromban 676 közlegényt és altisztet sorolnak fel, nem számítva a Pettauban maradt 99 beteget, akik közül addigra 10 fő meghalt.^[891] A budai Főhadparancsnokság április 3-án közölte a kanizsai és szentkereszti transzport-parancsnokságokkal, a fogadóállomásokkal, valamint a Helytartótanáccsal az új tényállást.^[892]

Kavanagh április 10-én, az Újépület más célú felhasználási terveire utalva utasította Rábaközi őrnagyot, hogy a fogoly tiszteket tartsa készenlétben, mert áthelyezésükre lehet számítani. Ezzel összefüggésben a bérelt kincstári berendezési és használati tárgyak sorsát, valamint a tiszteknek a markotányossal szemben fennálló adósságait is rendezni kell.^[893] A döntést érthetőbbé teszi Buda ugyanaznap, a pécsi tábori hadbiztossághoz, a szlavóniai General Commandóhoz, valamint az aradi várparancsnoksághoz intézett tudósítása. Ennek értelmében a Belső-Ausztriából eredetileg Aradra és Temesvárra rendelt közfoglyok új rendeltetési helye Pétervárad, ahová a tárgyhó 20-áig érkeznének meg. Buda közelebbről nem megnevezett, sürgető körülményekre hivatkozva (Napoleon előretöréséről lehet szó L.F.) hivatkozva tartotta szükségesnek az 1200-1500 franciának Pécsen keresztül az ország belsejébe vonását.^[894]

Rábaközi őrnagy április 11-én nyugtázta a budai vezénylő parancsát, s érdeklődött az előző év szeptember 11. óta az Újépületbe szállított francia tiszteknek a General Commandónál letétbe helyezett assignatáival, valamint a gránátos kaszárnyában őrzött fegyvereivel kapcsolatos teendők felől arra az esetre, ha valamelyiküket mégis cserére bocsátanák.^[895] Az Újépület parancsnoka aznap kelt másik jelentésében közölte, hogy a helyben található rokkantakat a foglyok kísérésére berendelte, egyúttal a személyi kérdéseken túl pontos feladataira is intézkedést kért.^[896]

Kavanagh másnap részletezte, hogy a foglyokat két transzportba kell beosztani. Az elsőt Holzbecker kapitány vezeti rokkant-osztagával, a második kísérése Rábaközire vár, a Czartoryski-vértesek kéznél lévő állományával, közülük az első szállítmányhoz is rendelnének katonákat. A fogolyszállításnál ügyelni kell az éjszakai pihenők során történő kihajózásokra a lakosság biztonsága érdekében. A fedezet minden tagja hat éles lőszert kap, s a fegyelem érdekében ajánlatos a foglyok alárendeltségi viszonyait is meghagyni. A menetparancsnokok utasításainak szigorú betartása azért is indokolt, mivel a francia nemzet egyedül maga tehet a cserék kudarcba fulladásáról, s a hadműveletek újbóli megindulásáról, amely miatt az Újépületet a több ezer újonc elhelyezésére kell fenntartani. A személyi kérdéseken túl Buda a tisztek fegyvereinek és assignatáinak utánuk küldéséről rendelkezett, amennyiben cseréjükre sor kerül, de addig erről nem tárgyalhattak velük.^[897]

A budai Főhadparancsnokság már április 10-én tájékoztatta a bánsági General Commandót az Itáliai sereg hátrahagyott raktárai, a marburgi bizományi készletek (Commissions Vorräthe) és személyzetük, továbbá más kincstári lerakatok - részükre 900 kocsit rendeltek Fürstenfeldbe -, a nevelőintézetek, a politikai szempontból exponált (condemnirte) civilek Pest-Budára (anhero) történő evakuálásáról. Ezért szükséges Magyarország felső részeit kiüríteni, s felkészülni a hadikórházak fogadására is. A Haditanács ismert parancsa szerint a Belső-Ausztriából hátravont 120 francia tiszti és mintegy 1500 közfogoly Péterváradon nyerne elhelyezést. Ezzel szemben az addig itt élteket, a személyzettel együtt mintegy 600 főt kitevő tiszti kolóniát mégis Temesvárra irányítanák. Buda ezért felkérte Sorót, hogy az érkezők részére akár Csákova felhasználásával is teremtse meg a feltételeket. Ebben segítségére lesz Rábaközi őrnagy, a melléje rendelt számvivővel, valamint a kísérő rokkantosztaggal. Amennyiben a megvalósításban mégis nehézségek támadnának, akkor az erdélyi Főhadparancsnoksággal kell kapcsolatba lépni, hogy a foglyok egy részét az ottani erődített helyeken fogadják. Ebben az esetben az ottani nyugállományú tisztekkel és a gyulafehérvári 1. helyőrségi ezreddel, valamint laktanyáival lehet számolni.

A budai Főhadparancsnokság ugyanekkor röviden utalva a Belső-Ausztriából történő áttelepítésekre, meghagyta a pesti hajóhivatalnak, hogy Rábaközi instrukciói alapján gondoskodjon a francia tisztek Temesvárra szállításáról.^[898] 1

Soro, egy március 30-i saját átiratára utalva, elutasító válaszával elébe ment Kavanagh kérésének, hiszen április 10-én közölte, hogy Temesváron lehetetlen francia foglyokat fogadni és őrizni. Azonban számítva az ismételt megkeresésre, nem zárkózott el más helyszínek megvizsgálásától.^[899]

Kavanagh április 16-i válaszában felsőbb érdekekre, vagyis az udvari hatóságok (Hofstelle) bármely napra várható Budára költözésének lehetőségére, valamint a nádor határozott kívánságára hivatkozva, miszerint a francia foglyokat a legmagasabb hatalom szeme elől el kell távolítani, kész tények elé állította a temesvári vezénylőt. Közölte, hogy az első tiszti transzport előző nap Titel felé elhajózott, s a második másnap követi. Amennyiben a foglyokat, valamint kísérőiket, Rábaközit, Mentschick hadnagyot, valamint a számvivőt, továbbá a második szállítmányt vezető Holzbecker kapitányt a mellé adott tiszttel és embereikkel együtt Temesváron és Csákován teljes létszámban nem tudnák elhelyezni, az erdélyi Főhadparancsnokság segítségét kell kérni Gyulafehérvár és az ottani helyőrség, vagy Déva felhasználásának érdekében, akár "civil" közreműködéssel is. ^[900]

A hadifoglyok szállítására, áthelyezésére, elhelyezési gondjaikra, több mint egy hónapos magyarországi "forráshézag" miatt nem lehet adalékokat felsorakoztatni, csupán a Dumouriez-féle átálltak esküjére történt utalás.^[901] A leobeni fegyverszünetet és előzetes békét (1797. április 18.) követő, uralkodói és felső kormányzati szinten inkább politikai-diplomáciai aktivitást indukáló időszak is magyarázatul szolgál a honi hadifogolykérdés viszonylagos háttérbe szorulására. Ám hogy nem minden történt a Haditanács elképzelései szerint, arra Tige május 23-i leirata szolgál bizonyítékokkal. Az ügyvezető rosszallását fejezte ki amiatt, hogy Bécs és a belső-ausztriai hadsereg Főhadparancsnoksága tudta és megkérdezése nélkül a budai General Commando 654 foglyot visszairányított Belső-Ausztriába. Határozottan utasította Budát arra, ha Szlavóniában és a Bánságban képtelenek több foglyot elhelyezni, Nagyszombatba és Lipótvárra kell szállítani őket. Tige felszólította a General Commandót, hogy újabb rendelkezésig egyetlen további transzport se induljon vissza.^[902]

Az említett parancsra nem sokáig kellett várni, hiszen az Udvari Haditanács másnap rendelte el, hogy meg kell kezdeni az összes hadifogoly cserére kísérését. Az első 500 fős szállítmány indítása után nyolc nappal keljen útra a hasonló létszámú második, s őket kövesse egy 100-120 tisztből álló transzport. Ellenőrző lajstromaikat három példányban állítsák ki, s a kötelező nyilatkozatok is legyenek kéznél. A belső-ausztriai hadsereg Főhadparancsnoksága tájékoztatást ad a legrövidebb útvonalról és az átadási helyről, hogy a cserék mihamarabb végbemehessenek.^[903]

Kavanagh május 28-án tájékoztatta a bánsági, a szlavón, az erdélyi és a belső-ausztriai Főhadparancsnokságot arról, hogy a foglyokat (a tiszteket a Bánságból és Erdélyből, a közlegényeket Magyarországról és Szlavóniából) Pécsen keresztül szállítják a határra. A törzs- és főtisztek térítés ellenében előfogatokon utazhatnak. Buda jövőbeli felhasználásuk érdekében kérte Sorót, adja meg Rábaközi, Holzbecker és Mentschick tartózkodási helyét.^[904]

A budai Főhadparancsnokság alárendelt szervei is aznap kapták meg utasításukat. Kavanagh ekkor utalt egy Lipótvárra nem sokkal korábban befutott 160 fős fogolytranszport visszaszállítására.^[905] Aradról a Strassoldo (27.) gyalogezredbeli Süss alhadnagynak kellett elkísérnie az annak idején általa odavitt foglyokat, s csak a mozdíthatatlan betegeket hagyhatta hátra. A pozsonyi és a soproni fő-, valamint a pécsi és a pesti tábori hadbiztosságok feladata a szállítások koordinálásán túl a hátramaradt betegek felgyógyulásuk utáni továbbküldése volt.^[906]

A visszatérők, főleg a tisztek, jelentős mennyiségű assignatát és utalványt (Mandaten) hagytak letétben, ám azokat a budai General Commando, az érvényben lévő haditanácsi rendelet szerint a belső-ausztriai hadsereg Főhadparancsnokságához küldte meg, mivel az értékpapírokat csak gazdáik határra érkezésekor szolgáltathatták ki. A pontos nyilvántartás érdekében Kavanagh május 31-én Temesvártól és Nagyszebentől a tulajdonosok listáinak összeállítását kérte.^[907]

A pécsi tábori hadbiztosság június 9-én, a budai General Commando május 17-i, 21-i és 28-i parancsaira hivatkozva közölte az előző évben főként Rivolinál fogságba került 108 tiszt (köztük Valette tábornok és Dessaix ezredes) továbbá néhány közember névsorát, akik a Terzy (16.) gyalogezredbeli Hessen főhadnagy vezetésével 5-én értek Pécsre, hogy onnan Belső-Ausztria felé folytassák útjukat. Broosig hadbiztos egy másik listában frissen fogságba esett 29 francia tisztet, két közlegényt és egy szolgát sorolt fel, akiket az előbbi transzporthoz csatoltak. Pécs értesítése szerint azóta a városon átvonult Krauss, Czartoryski (27.) vértesezredbeli alhadnagy 573 közfogollyal, valamint az ugyanitt szolgáló Kilchevsky alhadnagy 118 francia alhadnaggyal.^[908] A szállítmányok ellátására 2300, 1200 és 500 forintot utaltak ki. A tábori hadbiztosság ezzel vezette be pénzügyi gondjainak taglalását, hiszen bár a május 18-án Buda által jelzett, 531 fogollyal vonuló Süss alhadnagyról még nem kaptak hírt, a szlavóniai Főhadparancsnokság az eszéki és a péterváradi foglyok indítását jelezte. Az első, 11-én útra kelő szállítmány részére az eszéki tábori hadbiztosság pótlólag 500 forintot igényelt, s ez feltételezhető a következő menetekről is. A pécsi hadipénztár teljesen kimerült, túlfizetéseik vannak, ezért írt a péterváradi fő- és az eszéki tábori hadbiztosságnak, hogy a szlavónai transzportok annyi pénzt vigyenek magukkal, amennyi a francia előőrsökig kitart.^[909]

Az egyre gördülékenyebb visszaszállítások sorában Leeuwen ezredes, a nagyszombati rokkantház parancsnoka június 10-én küldte meg Budára a Lipótváron élt négy fogoly főhadnagy névsorát, s mellékelte a Winkelmann alhadnagy és 30 embere vezetésével 16-án velük együtt Marburgba induló 313 közfogolyra vonatkozó, Piroth tábori hadbiztos által összeállított, Pozsonyig szóló menettervet is.^[910]

A futárszolgálatot nehezítő távolságok miatt a foglyok visszaszállítását elrendelő parancsok még nem érték utol az Erdélybe irányított transzportokat. Ennek megfelelően Holzbecker kapitány május 24-én Szászsebesről egy 150 fős transzport Fogarasra, s egy 161 fős szállítmány Gyulafehérvárra indításáról számolt be.^[911] Velük kapcsolatban Schlaun altábornagy június 9-én Nagyszebenből már arról tudósította a budai Főhadparancsnokságot, hogy a Haditanács rendelkezéseinek értelmében a gyulafehérvári foglyok 17-én, a fogarasiak 24-én érnek vissza a bánsági határra, Kossóra.^[912]

A Haditanács június 14-én ismételten megerősítette utasítását az összes erdélyi, bánsági és szlavóniai francia hadifogoly cserére szállításáról, nehezményezve, hogy bár erre határozott parancsot nem adott, a Bánságba rendelt franciákból Erdélybe is irányítottak.^[913]

A budai General Commando június 17-én a kényszerítő körülményekre hivatkozva tisztázta magát az indokolatlannak vélt erdélyi szállítások vádja alól. Utalt az áprilisi nagyarányú evakuációkra, melyek során az Itáliai hadsereg raktárai, a nevelőintézetek, a pettaui rokkantház menekítésén túl 300 rabot kellett Aradra szállítani, s Pest-Budán kellett helyet teremteni a magyar és az erdélyi Udvari Kancelláriának, a Haditanács egyes részlegeinek, az uralkodócsalád kiskorú tagjainak (allerhöchste junge Herrschaften). Az Újépületet a magyar királyi nemesi testőrség részére foglalták le, így a Csákován és Temesváron nem fért francia tisztek jó részét és a Péterváradon helyet nem talált közfoglyok közül többeket Erdélybe kellett továbbvinni, s mindehhez az őrző legénység hiánya is hozzájárult. Kavanagh biztosította Tige tábornokot, hogy a visszaszállítások a korábbi parancsok értelmében folytatódnak, s a pécsi tábori hadbiztosság parancsot kapott arra, hogy a területén átvonuló transzportokat hetenként továbbítsa Belső-Ausztria felé.^[914]

Az aradi helyszínről Vanguez alezredes, várparancsnok június 25-én jelentette, hogy 21-én, az időlegesen visszatartott, lábadozó foglyokat Schultz mérnök-főhadnagy vezetésével Budára indította. A kórház-kazamatákat már kitakarították, hogy termények tárolására alkalmasak legyenek, s ehhez Buda hozzájárulását is kérik. Kavanagh július 8-án hagyta jóvá az említett helyiségek átadását a katonai ellátóraktárnak.^[915]

Munkácson úgy tűnik, egyetlen államfogoly, az 1794 decemberében Basel mellett foglyul ejtett, de eddig nem említett Daniel Stamm maradt, aki Custine tábornok hadsegédjeként, valamint politikailag exponált ügynökeként 1795 áprilisában került a Latorca partjára. A Haditanács, mivel terhelő bizonyítékot nem talált ellene, s francia oldalról határozottan követelték elbocsátását, 1797. július 24-én rendelte el cserére küldését. Stammt szigorú felügyelet alatt kellett Bécsen keresztül Rheinfeldenbe szállítani, amint ezt Kavanagh augusztus 2-án a munkácsi várparancsnokságnak is meghagyta.^[916]

Az Erdélyből az itáliai területekre cserére visszaszállított francia tisztek hazaútja az erdélyi Gubernium vádjainak köszönhetően botrányszagúvá vált. Gróf Bánffy György kormányzó, gróf Batthyány Ignác erdélyi püspök tudósítására hivatkozva, július 6-án értesítette a budai Főhadparancsnokságot, hogy a Gyulafehérvárról visszaindított francia tisztek helybeli polgárok, köztük bizonyos Gross Mihály, feleségeit vitték magukkal, férfiruhába öltöztetve.^[917] Kavanagh július 22-én kérte fel az Itáliai hadsereg Főhadparancsnokságát, hogy a hölgyeket a kincstár költségén kísértessék vissza hazájukba, s a szállítmányvezető tiszteket szigorúan vonják felelősségre. A Gubernium értesítést kapott Buda rendelkezéseiről, s a budai vezénylő a Haditanácsot is tájékoztatta. Az erdélyi General Commando is méltó büntetés meghozatalára kapott felszólítást.^[918]

A Haditanács július 29-én küldte meg Budának az aznap az Itáliai hadsereg Főhadparancsnokságához intézett parancs másolatát, Gross Mária és asszonytársai ügyében. Arra az esetre, ha a hölgyek már francia területre léptek volna, intézkedni kellett visszaadásukról a fogolycsere-bizottság közreműködésével. A címzettet a francia fogolycsere-bizottság tájékoztatásával is megbízták, hogy az érintett francia tisztek se kerülhessék el a felelősségrevonást.^[919]

Az eset részleges tisztázására Holzbecker kapitány Nagyszombatban, augusztus 29-én kelt, a gyulafehérvári férjek által követelt nyilatkozatában kerített sort, amelyet von Retheim őrnagy aznap továbbított Budára. A nyugállományú kapitány június 12-én indult el Gyulafehérvárról tiszti foglyaival, s július 3-án adta át őket a Temesvár melletti Szabadfalván (Freydorf) az őt váltó Wetzel, Czartoryski-ezredbeli kapitánynak. Útközben egyetlen megszöktetett hölgyről sem volt tudomása. Napközben egy altiszt négy legénnyel az elővédet alkotta, egy őrmester a kíséret többi emberével az utóvédet. A fogoly tisztek előfogatokon a menet közepén utaztak, Holzbecker személyesen ügyelt fel rájuk, s egész úton csak a három nős tiszt feleségei voltak velük. Amúgy Gyulafehérváron alig négy-öt polgárház (der Civil Jurisdiction unterstehende Häuser) található, s ha a franciák katonai törvények alá tartozó nőket szöktettek volna meg, az erődparancsnokság az első állomásra, Balomirra (Hunyad vm.) bizonyosan egy Savoya (9.) dragonyosezredbeli ordonáncot küldött volna utánuk, hogy a szállás átvizsgálása során akadjanak nyomára esetleg megszökött, feslett (liederliche) nőszemélyeknek. Az egész hosszú úton, július 3-ig sem katonai, sem civil megkeresés nem érte be őket, mialatt rögtön Déván egy, útközben két pihenőnapot tartottak, majd Szabadfalván kilencet, ahonnan július 4-én indultak tovább Pécsre. Az is meghökkentő, hogy Batthyány püspököt csak 24 nappal később tájékoztatták, noha Gyulafehérvár és Kolozsvár csupán egynapi útra van egymástól. Hasonló jelenséget Holzbecker útközben nem észlelt, s nem is észlelhetett, mivel bár a vonuló gyalogságnál, illetve a lovasságnál is gyakori könnyűvérű nőszemélyek rejtőzése, továbbá az éjszakai pihenő során észrevétlenül, furfanggal is hozzájuk csapódhattak volna, 44 rokkant emberével - velük tartott egy Savoya-dragonyos kapitány és 60 lovas is - nagy erőfeszítésekkel ügyelt a foglyok zökkenőmentes továbbítására és a botrányok elkerülésére. A püspököt ezen kívül a szó (seductio a.m. elvezetés, elcsábítás) kétértelmű jelentése is megtéveszthette, s indíthatta arra, hogy gyulafehérvári asszonyok szöktetésére gondoljon. Erről azonban tájékoztatással szolgálhat, mivel a foglyok a várparancsnokság felügyelete alatt álltak. Magában a helységben a francia tisztek felügyelettel a legtöbb polgárházba bejáratosak voltak, főleg a portréfestészetben tanúsított jártasságuk miatt.^[920]

Időközben, augusztus 8-án, Terzy táborszernagy, az Itáliai hadsereg Főhadparancsnokságának vezetője, a laibachi főhadiszállásról értesítette a budai Főhadparancsnokságot arról, hogy a Haditanács augusztus 2-i parancsának értelmében a visszaszállítandó transzportokat újabb rendelkezésig fel kell tartóztatni, illetve több pihenő, vagy kisebb távolságok megtételével lassan vonultatni. A parancs mindenesetre felesleges volt, ugyanis Buda augusztus 19-i széljegyzete szerint a magyar korona területén már egyetlen francia hadifogoly sem élt."^[921]

A fogolycserék fennakadás nélküli lebonyolításához azonban szükség volt az ellenőrző lajstromok három példányban történő pontos összeállítására, amelyeknek tartalmazniuk kellett az illető fogoly alakulatát, a fogságba esés helyét és időpontját. Tige augusztus 12-én megküldött reklamációja szerint erre gyakran nem került sor, amint azt az Itáliai hadsereg mellett a fogolycserék irányítását ellátó Avemann alezredes is nehezményezte. A Haditanács ezért határozottan felszólította a budai Főhadparancsnokságot a hiányosságok pótlására, s utalt a francia tisztek sérelmeire is, miszerint oldalfegyvereiket nem kapták vissza, továbbá a magyarországi élelmiszerraktárak uzsoraüzelmeit is megemlítette.^[922]

A budai vezénylő augusztus 19-én szólt az Újépület már említett szempontokból történt kiürítéséről, melynek következtében a francia tiszteket Temesvárra és Csákovára szállították, vagyis cserére kísérésük adminisztrációja már a bánsági Főhadparancsnokságot terhelte. Kavanagh ezért az első vádat visszautasította, de azt is nehezményezte, hogy fogolycsere-bizottság bizonyítékok hiányában is hitelt adott a franciák panaszainak, amelyek az élelmiszer kiutalások körüli visszaélésekre vonatkoztak. Egyúttal, mint oly sokszor, a császári-királyi és a francia hadifoglyok illetményezésével kapcsolatban az utóbbiak sokkal jobb helyzetét is felhozta, amennyiben a saját tiszteket papírral fizették, lealacsonyítóan bántak velük, s kicserélésük után rongyosan, ziláltan, mint koldusok tértek haza. Ez a francia tisztekre nem igaz, mivel ők már rongyosan érkeztek az országba, továbbá az állam nagylelkűségének köszönhető túl magas fizetségükből nemcsak bőségesen táplálkozhattak, hanem félre is tehettek. Ennek elegendőnek kellett lennie előfogatra, tisztességes öltözködésre, valamint a visszaút költségeinek megtérítésére. Ami a franciáknak az élelmiszerek drágaságára vonatkozó panaszait illeti, a császári-királyi foglyokkal ellentétben számukra egységes ebéd és vacsora (Abendbroth) díjszabást állapítottak meg. Az élelmiszerárak emelésére csak akkor került sor, ha a fogadósok a foglyok által okozott edény- és evőeszközkárok botrány nélküli behajtására más esélyt nem láttak. Buda kérte a Haditanácsot, győzze meg a fogolycsere-bizottságot, utasítsa vissza a francia tisztek alaptalan állításait, s a francia fogolycsere-bizottságtól is kényszerítse ki a saját tisztek készpénzes illetményezését, fogadós alkalmazását, s a bánásmódot is egyeztessék.^[923]

A jövőben is követhető irányelvek megállapításán túl, a francia hadifoglyok visszaszállítását követő időszakban az érintett parancsnokságok feladata már csak az esetleges nyilvántartásbeli hiányosságok pótlása, illetve a megkésett összesítések beküldése maradt. A Haditanács új adatok híján augusztus 27-én mentesítette a budai Főhadparancsnokságot a császári-királyi, még haza nem tért hadifoglyok listáinak 1796. szeptember 4-én elrendelt bekérése alól, ami azt is bizonyítja, hogy az ellenkező oldal is eleget tett csere-kötelezettségeinek.^[924]

Az elmaradt összesítések sorában Buda szeptember 16-án továbbította Bécsbe a március 20. után Morvaországba küldött 405 nagyszombati fogoly (köztük 3 feleség és egy gyerek) fizetési és természetbeli illetményezési listáját, továbbá a Gyulafehérváron (és Fogarasban) őrzött 322 francia hasonló nyilvántartását május hónapról.^[925] Utóbbi listát június hónapra kiterjesztve Holzbecker október 3-án terjesztette fel a budai General Commandónak.^[926]

Holzbecker kapitány december 16-án küldte meg utolsó megkésett összesítéseit és fizetési jegyzékeit a Nagyszombatban őrzött hadifoglyokról, 1796 szeptemberétől 1797 februárjáig. Eszerint 1796 szeptemberében és októberében 631, novemberben 767, decemberben 764, 1797 januárjában 763, februárban 405 fogoly élt ott.^[927]

Tige tábornok október 7-én a halotti bizonyítványok tekintetében oly módon rendelkezett, hogy bár addig az összeset, hadseregre való tekintet nélkül Zebro ezredeshez kellett továbbítani, Gaultier francia tábornok óhaja szerint az itáliai hadsereghez tartozott franciák hasonló tanúsítványait neki küldjék meg. A Haditanács ezért felkérte Budát az esetleg elmaradt halotti bizonyítványok említett módon történő beterjesztésére. A budai Főhadparancsnokság, október 14-i, egyenesen az itáliai hadsereg Főhadparancsnokságához intézett átiratában utalt arra, hogy minden bizonyítványt elküldtek már, s az országban egyetlen francia sincs. Biztosította arról, hogy a jövőben kész lesz hasonló igények teljesítésére.^[928]

Terzy táborszernagy, november 6-án, Laibachban kelt megkeresésében Budának címezve tudósított a Magyarországból és Erdélyből hazatért francia tisztek május 31-én utánuk küldött nyugtáinak és assignatáinak tulajdonosaik részére történt átadásáról. Egyúttal mellékelt négy átvételi elismervényt, 21 volt fogoly aláírásával.^[929]

December folyamán még néhány hagyatéki ügy tisztázására került sor, s ezzel az első koalíciós háború magyarországi hadifogoly története lezárult.^[930] Erre az időszakra már csak az 1798-as évet végigkísérő, a katonai bürokrácia által fáradhatatlanul tologatott, egy tévesen kiutalt 360 forintos hadifogoly-kenyérpénzre vonatkozó akta emlékeztetett.^[931]

Röviden ki kell térni arra, hogy a bécsi haditanácsi iratok kínos pontossággal, számszerű táblázatokkal és névsorokkal dokumentálják nem csak a francia, hanem a császári-királyi hadifoglyok kicserélésének és hazaszállításának folyamatát is. Noha a cserék, főleg a szinte személyekre bontott paritásra törekvés miatt, ekkor sem voltak zökkenőmentesek, Terzy táborszernagy 1797. október 26-án kiadott parancsa szerint a campoformiói békekötést (október 18.) követő negyven napon belül mindet végre kellett hajtani.^[932]

Az államfoglyok elbocsátása október elejére teljesen befejeződött, s Thugut, császári külügyminiszter október 4-i elismerése a többnyire prominens személyiségek visszakísérése során fontos szerepet játszott Auernhammer őrnagy részére, a sikeres lebonyolítást is tanúsította.^[933]

A két császári-királyi fogolycsere-bizottság, Rheinfeldenben Zebro ezredes, valamint Görzben Avemann ezredes, ennek tudatában végezte az időnként meg-megtorpanó visszaszállítások összehangolását és a saját foglyok fogadását, illetve nyilvántartásba vételét. Előbbi többek között október 25-én utalt arra, hogy a fogolycserék megszakadtak, de rövid idő múltán ismét folytatódtak.^[934]

A vélhetően utolsó francia hadifogoly-szállítmányok közül való az, amelyre Terzy tábornok november 10-én utalt a Haditanácshoz intézett jelentésében. Mack altábornaggyal egyetértésben akkor a császári-királyi hadsereg közelében beszállásolt francia hadifoglyok minden további nélkül történő kiszállítását indítványozta. A Haditanács november 22-én kelt válaszában a vállalt kötelezettségek kétoldalú betartásának szükségességét hangsúlyozva, a feltétlen kölcsönösség meglététől tette függővé a foglyok elbocsátását. Ez egyben alátámasztja a francia féllel szemben még mindig fennálló súrlódásokat.^[935]

A teljes fogolycserék a nehézségek ellenére, az 1797. év végéig befejeződtek, s az Udvari Haditanács feladata ebben az ügykörben az alárendelt főhad- és katonai parancsnokságoktól pótlólag felterjesztett, vagy addig elmaradt pénzügyi- és személyi nyilvántartások, összesítések iktatása, elintézése maradt.

A Habsburg Birodalom és benne a Magyar Királyság politikai szövetségi meghatározottságának függvényében, újabb hadifogolytömegek fogadására és elhelyezésére az 1799-1802-ig tartott második koalíciós háború idején került ismét sor. A napoleoni háborúk későbbi szakaszaiban az 1805. évi harmadik, az 1809. évi ötödik, és az 1813-1814. évi hatodik koalíció hozott francia hadifoglyokat a magyar korona tartományaiba.

A hadifoglyok mindennapi életének egyik fontos szelete volt lelkigyakorlati igényeik kielégítése. Különleges és kiemelt szerepénél fogva indokolt ezért a problémakör külön tárgyalása. Paradox módon egyedül szinte itt érintkezett a fogolytartók elvárásaival az általuk elzártak világképe, de - főleg a tisztikar túlnyomó részének esetében - a szembenállás is itt volt a legélesebb. Anélkül, hogy vállalkozásukat heroikus színezetben tüntetnénk fel, hiszen a foglyok közé menetelükben küldetéstudatuk mellett bizonyosan püspökeik akarata is döntő súllyal esett latba, ténykedésük az egyszerű katonáknak a fogság átvészeléséhez elengedhetetlen pszichikai kondícióját segített legalább a kritikus szint fölött tartani.

A hadifoglyok első, Szlavóniába érkezett csoportjainak többségében - Arad részéről Haan vezérőrnagy októberi, egyelőre eredménytelen jelentkezését nem említve^[936] - már 1793 végén felmerült az igény lelkük megerősítésére, ezért Geneyne altábornagytól franciául értő katolikus papot kértek. Wallis a tényre utalva, 1793. december 25-én tájékoztatta Barcót, hogy a Haditanács pártolja az elképzelést, sőt lelkészek kiküldésére kerülhet sor más fogolytartó helyszínekre is, amennyiben erre igény lesz.^[937] A budai vezénylő 1794. január 4-én szólította fel érintett parancsnokságait, hogy tájékoztassák őt a jelentkező igényekről, hogy a szükséges intézkedéseket megtehessék.^[938]

Barco 1794. január 22-én, a Lipótvár képviseletében elsőként jelentkező nagyszombati rokkantház és a szegedi katonai parancsnokság ilyen vonatkozású kérését továbbította Bécsbe.^[939]

Wallis január 18-án - utalva Buda e hó 11-én kelt feliratára - és 29-én türelmet kért, s azt tanácsolta, hogy amíg a kijelölt papok megérkeznek, helyben találjanak képzett, esetleg franciául értő papokat, megfelelő fizetség ellenében.^[940] A Haditanács elnöke február 12-én már azzal a kedvező hírrel szolgálhatott a budai főhadparancsnoknak, hogy az uralkodó engedélye folytán rövidesen 4 lelkész érkezik Magyarországra. Nevezetesen Cretin Pozsonyba, Priolet (Briolet) Lipótvárra, Pierron (Bieron) Budára, továbbá Jacques Pestre. Nem titkolt reménye szerint e személyek szorosan vett feladataikon túl információkkal is szolgálhatnának a foglyokról. Wallis tájékoztatásul azt is közölte, hogy Szlavóniába Pion és Royer lelkészeket fogják küldeni.^[941]

A Haditanács részéről február 14-én Ferraris tábornok tájékoztatta ismét Budát az ügyben tett lépésekről, s másolatban megküldte a Kollonich kalocsai érsekhez és Batthyány József hercegprímáshoz intézett megkeresések kópiáját. Az előbbihez írt levélből kiderül, hogy a Haditanács útlevelével szintén ellátott két utóbbi pap közül Royer Eszékre, Pion Gradiskára utazik. Kollonichtól azt kérték, hogy a helybeli ferences kolostorban szállásolja el, őket, s január 1-re visszamenően folyósítsa illetményüket. A Batthyánynak címzett irat a már ismerteken túl annyival szolgál, hogy Pesten a szervita kolostorban, a másik három helyszínen a ferenceseknél kellett szállást keresni a lelkészeknek. Fizetésükről hasonló rendelkezés született.^[942]

Wallis február 16-án értesítette Barcót újabb lelkészek útnak indításáról. A már említett 6 személyen kívül a császár engedélyének köszönhetően, az elképzelések szerint Langlaise, a poitiers-i egyházmegye papja Gyulafehérvárra, Licot, a langres-i egyházmegyéé Fogarasra, Aubin du Hamel, a troyes-i egyházmegye lelkésze Temesvárra kerülne, mindnyájan Konstanzból. Elődjeikhez hasonlóan útlevéllel látták el őket, az egyházi jurisdictiót az apostoli helynök képviselőjétől (Militär Consistorial Auditor) kapták meg. Wallis kiegészítése szerint, amíg Erdélybe nem kerülnek hadifoglyok, az oda irányított két papnak Magyarországon kellett maradnia.^[943]

Barco március 8-án tudatta a pesti tábori hadbiztossággal, a Tábori Főpapi Hivatallal (Feldsuperiorat), valamint a bánsági és az erdélyi Főhadparancsnokságokkal a hírt. Utasítása szerint az egyelőre visszatartandó papokat egy pesti, vagy budai rendházban kellett elhelyezni, míg du Hamelt haladéktalanul Temesvárra utaztatni.^[944]

A szegedi igényeket 1794. február 15-én jelezte ismételten Riech százados. A fogoly tisztek számára mindeddig nem adódott más lehetőség, mint betegség esetén a franciául nem értő helybeli papot elhívni. Mivel a foglyok a vár területét nem hagyhatják el, a külön bejáratú vártemplom is elérhetetlen számukra. Ezen azzal segíthetnének, ha várban húzódó falon, amely a fegyháztól és a hozzá is tartozó templomtól a foglyok körletét elválasztja, ajtót törnének. A fegyencekkel és a lakossággal a franciák így sem találkozhatnának, mivel egy minorita a felsővárosból vállalta, hogy vasár- és ünnepnapokon külön időpontokban misézne számukra. A foglyokat a helységbe kikísérni végképp kockázatos lenne. Az esetleges temetéseket a városi pap vállalná, a helyzettől függően részint ingyen, részint fizetségért.^[945]

Barco február 22-i válaszában nyugtázta a szegedi kérést, de ellenezte a fal áttörését, mivel véleménye szerint ez lehetővé tette volna a foglyok és a helybeliek érintkezését. Megítélése szerint a temetéseknél felesleges lett volna egy saját pap odakísérése, míg a halottvivők díját az elhunyt hagyatékából vélte kifizethetőnek.^[946]

A szegedi parancsnokság nem tudván belenyugodni Buda döntésébe, március 8-án újabb érveket hozott fel a falbontás mellett. Zirkel őrnagy indoklása szerint a fegyházat a foglyoktól elválasztó fal csupán másfél kantárszárnyi vastag, s itt egyébként is egy befalazott ajtó van. Ezt a biztonság kedvéért akkor falazták el, amikor még hajóvontatók (Schiffzieher) tanyáztak ott. A fegyházban kevés őrizetes van, akiket a tágas templomban egy deszkafallal választhatnának el, s így vasár- és ünnepnapokon a franciákkal együtt hallgathatnák a misét. Tehát csak az elfalazott ajtó megnyitására lenne szükség. Buda - március 15-i válaszában az indítványról tudomást sem véve - arról értesítette Szegedet, hogy egy francia papot küld a helyszínre.^[947]

Strack ezredes, a nagyszombati rokkantház parancsnoka február 25-én már arról számolt be, hogy Priolet lelkészt aznap Lipótvárra küldte, de természetbeni járandóságai még nem tisztázottak. Buda március 8-i válaszában Pozsonnyal is közölte, hogy Cretin és kollégája Batthyány hercegprímástól kapja fizetését, vagyis 1794. január 1-től június végéig a budai hadipénztártól fejenként 120 forintot utalnak ki számukra, a világítást és fát pedig az érintett kolostor biztosítja.^[948]

Barco március 15-én értesítette a Haditanácsot, hogy Langlaise, Licot és Aubin du Hamel megérkezett Magyarországra. Langlaise megbetegedett, de Licot-t és du Hamelt még aznap Temesvárra irányította, ahol utóbbi addig marad, amíg foglyokat nem szállítanak Erdélybe. Elképzelései szerint Langlaise-t felépülése után Szegedre küldené, ahonnan már több ízben sürgették. Azonban ő is csak az erdélyi fogolyszállítások megindulásáig maradhat ott, s majd egy pesti papot küldenek helyette. A fejleményekről Soro és Mittrowsky is értesült.^[949]

Milhartitz pozsonyi főhadbiztos március 15-i tudósítása szerint Cretin lelkészt érkezése után négy nappal mutatta be a helybeli kanonok, s a bíboros érsek nevében kérte, hogy valamelyik laktanyában szállásolják el a vendéget. Milhartitz a Vízi kaszárnyában (beym Wasser) biztosított számára helyet, amivel ő nagyon elégedett volt. Cretin azt kérte még, hogy ne fél-, hanem negyedévenként folyósítsák illetményét, mivel egyéb jövedelem híján nem tudna megélni. Barcónak nem volt ellenére, hogy Cretint nem a pozsonyi franciskánus kolostorban helyezték el, s javasolta, hogy fizetési ügyében a bíborosi számvivőséghez forduljon.^[950]

Wallis március 18-i leiratában értesítette Barcót a 10. pap útnak indításáról. Hugo-Vinzenz Pellisot, aki eredetileg a langres-i egyházmegyében szolgált, a megfelelő útlevéllel ellátva utazik Budára. Illetményét és felhatalmazását 9 társához hasonlóan kapja meg.^[951]

Barco március 20-i válaszában kitért arra, hogy Pellisot-t küldené Gyulafehérvárra, mivel az eredetileg oda szánt Langlaise-t egészségi állapotára tekintettel egyelőre Szegedre irányítják. Elképzelései szerint egy-egy pap Pozsonyban, Lipótváron, Pesten, Szegeden, Temesváron, Gyulafehérváron, Fogarasban és Munkácson, két lelkész pedig Szlavóniában nyerne végleges alkalmazást. A vezénylő tábornok ugyanekkor tájékoztatta Sorót, hogy Aubin du Hamelt ideiglenes temesvári tartózkodási helyéről mielőbb Fogarasba küldik, s további illetményezéséről is gondoskodnak. Szerelem vezérőrnagy, a Tábori Főpapi Hivatal és a pesti hadbiztosság Pellisot szolgálatba állítására kaptak utasítást, s Munkács is értesülhetett papja útnak indításáról.^[952]

Barco április 6-i további rendelkezéseiből kitűnt, hogy Pierron 4-én indult el Pestről, s Kassán keresztül utazott Munkácsra. Erről Szerelem tábornok értesítette felettesét, s a pap kísérőjét, az Alvinczy (19.) gyalogezredbeli Eggendorffer hadnagyot is megnevezte. A dandárparancsnok tudatta, hogy Pellisot is elindult, hogy Temesváron át egy bérelt kocsin Erdélybe utazzon. Barco arra is utalt, hogy a lelkészek járandóságát rendben folyósítják.^[953]

A tényt Wallis elégedetten nyugtázta március 31-i leiratában. Az egyháznagyok tehermegosztása szerint Batthyány hercegprímás 4, a kalocsai érsek 6 lelkész illetményét állta, fél évre előre. Ezt Barco is megerősítette április 9-i válaszában, vagyis a fejenként havi 20 forintokra bontott összeget június végére szólóan már átutalták a budai hadipénztárnak. Előrelátóan arról is érdeklődött, mi legyen a teendő a félév lejárta után.^[954]

A lelkipásztorok elhelyezkedésük utáni gondjainak megoldásában a Haditanács igyekezett ugyan részt vállalni, de minden anyagi kötelezettség nélkül. Wallis április 10-én említette meg Barcónak, hogy a lipótvári pap kolostor híján egy tiszti szobában húzta meg magát, ahol díjtalan tüzelőt és világítást élvezett. A budai főhadparancsnok Wallis óhajának megfelelően Batthyány érsekhez fordult, hogy Priolet természetbeni járandóságainak terhét a kincstárról levegye. Az anyagi hozzájárulás érdekében némi bókkal is élt."^[955]

A Pesten alkalmazott két lelkész kegytárgyakkal való ellátása ügyében Franz Xaver Klauss tábori főlelkész (Feldsuperior) március 21-én kereste meg a General Commandót. Mivel a budai templomi raktárban szinte minden eszköz megvolt, kérte Barcót, hogy járjon közben a Helytartótanácsnál az általa felsorolt eszközök kikölcsönzése érdekében, mivel mindegyikből újakat venni gazdaságtalan lett volna.^[956] Barco meghagyta a Tábori Főpapi Hivatalnak, hogy a Helytartótanács ajánlásának megfelelően a szükséges eszközöket a templomi lerakatból nyugta, vagy elismervény ellenében szerezzék be.^[957]

Klauss április 14-én jelentette, hogy kötelezvény kiállítása után a kegytárgyakat átadta Jean-Baptiste Jacques-nak. A készletben nem lévő eszközök egy részét a Tábori Főpapi Hivatal saját, nélkülözhető tárgyai közül pótolták, illetve a szervita kolostorból kölcsönözték, így a francia teljes kápolna-felszereléssel rendelkezik. Csak egy kehely hiányzott, mert ami addig volt, azt vissza kellett adni a szervitáknak.^[958]

Az illetmények kifizetése a rendelkezések ellenére mégsem volt teljesen zavartalan, hiszen Milhartitz április 16-án továbbította Budára Cretin kérését, hogy neki és testvéreinek fizessék ki januári-februári járandóságukat. Barco április 23-án ismét az érseki számvivőséghez utasította a folyamodókat azzal, hogy ott biztosan megkapják hátralékukat.^[959]

Riech százados Szegedről, április 1-i hetijelentésében utalt arra, hogy a Buda által még március közepén ígért pap 29-én érkezett meg, s egyből Makóra, a püspökhöz ment. Nem is akarta, hogy a tisztek közé helyezzék a várba, mert félt tőlük. Riech pontokba szedve fogalmazta meg az erre az ügyre vonatkozó kérdéseit Érdeklődött, hogy úgy kezeljék-e a lelkészt, - már ami elhelyezését illeti, - mintha fogoly lenne, vagy a városi kaszárnyában biztosítsanak számára szállást, továbbá templomszolgát is adjanak-e mellé a helyőrségtől. Választ várt arra is, hogy mivel istentiszteletre más alkalmas helyiség, mint a fogadósnál, - s ez amúgy sem lenne helyénvaló - nincs, inkább az udvaron felállítandó sátorban misézzenek, vagy mégis törjék át a már említett ajtó-befalazást. Tovább érvelve az utóbbi megoldás előnyei mellett, Riech biztosította Barcót, hogy a lakosság sem a fegyház, sem a vártemplom területére nem léphet be, s a fegyenceket is igen jól őrzik. A százados mellékesen megemlítette, hogy Vergés tábornok elégedetlen levelei elmaradása miatt, de azt is megsúgta neki, hogy ha egy francia kalendáriumot, ún. katonai Almanach-ot szereznének be, annak tiszti névsorából kiderülne, kik állítják magukat a foglyok közül hamisan tiszteknek, vagy magasabb rendfokozatúaknak.^[960]

Riech április 5-i újabb jelentésében tudatta Barcót, hogy Langlaise atya másodikán visszatért Makóról, s miután a fogoly tisztek előtt felfedte emigráns voltát, egyértelmű elutasításban részesült. Roumilhac tábornok a franciák nevében írásban követelte, hogy hívják vissza a papot, s helyébe egy minden gyanú felett álló lelkészt küldjenek. Riech mellékelte Roumilhac és Langlaise levelét is.^[961]

Barco április 9-i válaszában ellenezte a pap váron kívüli elszállásolását, de engedélyezte váltott templomszolgák alkalmazását. Az időjárás kegyéből sátorban is misézhetnek, s az említett fogadósi szoba ellen sem volt kifogása. A tiszti tiltakozásra a követelés teljesíthetetlenségét emelte ki, s abban sem hitt, hogy az elutasítás egyhangú lett volna. Elrendelte, hogy az ellenállókkal szemben, s rájuk tekintet nélkül, a lelkészt elfogadó tisztek részére, a papnak minden támogatást megadva, biztosítsák a zavartalan lelkigondozást. Barco adatokat kért az abbét megtagadók, illetve elfogadók számarányáról is. Vergés reklamációját azzal hárította el, hogy beérkezett leveleit azonnal továbbították, így valószínűleg később vesztek el.^[962]

Langlaise keserveit minden bizonnyal elutasított fizetési panaszai is szaporították, hiszen a budai Főhadparancsnokság május 14-i leiratában a kiutalásokat rendben lévőnek találta.^[963]

A lelkipásztorral már rendelkező helyszínek napi gondjainak megoldása mellett új fogolytartó állomások igényei is felmerültek. Barco április 30-án másolatban továbbította a Haditanácshoz Kiss Mihály általános helynöknek (vicarius generalis) a nagyváradi Lippe őrnagyhoz intézett válaszát. Ezzel illusztrálta, hogy ott is szükség lenne egy papra, mivel csak vasár- és ünnepnapokon misézhetnek a foglyoknak, de azok nem értik. Mivel Kiss április 16-i válasza szerint egyházmegyéjében franciául tudó lelkész nem volt, nem intézkedhetett az ottani 75 tiszt kérése kedvező elbírálása érdekében. Arra is felhívta Wallis figyelmét, hogy a jövőben, amennyiben Győrbe és Kassára tiszteket szállítanának, ott is lenne igény lelkigondozásra.^[964]

Hasonlóan Nagyváradhoz, kezdetben Arad is maga igyekezett megoldani foglyai lelki istápolását. Haan vezérőrnagy május 10-én tájékoztatta Barcót kapcsolatfelvételéről a bánsági General Commandóval, s mellékelte Soro altábornagy válaszát is. Arad parancsnoka hivatkozva Buda 1793. október 24-én kelt rendelkezésére, hogy az említett ügyben forduljon Temesvárhoz, értesítette Barcót, hogy 1794. május 7-én kapott ugyan lelkészt onnan, de gondjai voltak a szükséges eszközök beszerzésével és a járandóság folyósításával. Példának okáért gyertyát a helyi kórházi megtakarításból azért nem szerezhettek, mert az ottani készletek is igen csekélyek voltak. Elgondolása szerint, mivel Aradon még kevés fogoly van, a helyőrségi templomban lehetne istentiszteleteket tartani, más időpontban, mint a lakosoknak.

Az ügyet részletesebben megvilágítja Soro már említett válasza Haan április 28-i megkeresésére, miszerint Aubin du Hamel Aradra küldése azért volt lehetséges, mert Erdélyben egyelőre még nem volt rá szükség. Anyagi segítséget nem adhattak, ezért Budához utasították őket. Soro Haan érdeklődésére közölte, hogy a helyi kórházépületben miséztetnek, hogy elkerüljék a foglyok érintkezését a lakossággal.^[965]

Barco május 24-i parancsában megtiltotta, hogy a franciákat a helyőrségi templomba kísérjék misére, hiszen fogságuk helyszínét tilos volt elhagyniuk. Ajánlása szerint erre a célra egy sátor is alkalmas. A viaszgyertya- és misebor-szükségleteket a nehézségek ellenére is a kórházi készletekből kellett kielégíteni.^[966]

Nagyvárad igényére Wallis május 21-én írta le a budai Főhadparancsnokságnak, hogy az addigi gyakorlat, miszerint a foglyok vasár- és ünnepnapokon misét hallgathattak, s ez szokásukká is vált, követendő példa. Az eljövendő húsvéti időszak lelkigyakorlati gondjainak megoldására indítványozta, hogy a Magyarországra küldött lelkészek közül egyet irányítsanak oda. Barco május 28-án egyidejűleg tájékoztatta a szegedi és a nagyváradi parancsnokságot, hogy az országban egyéb nélkülözhető francia pap híján, a legalkalmasabb lenne a Szegeden szolgáló, amúgyis ellehetetlenült Langlaise-t Váradra küldeni.^[967]

Riech előző napi, 27-én kelt jelentése megerősítette Buda vélekedését. Utalva a Haditanács május 10-i és Buda 17-i rendelkezésére, kijelentette, ha egy másik emigránst küldenének, az semmit sem változtatna a helyzeten. Meg kellene inkább fontolni a fogoly tisztek óhaját, hogy egy honi pap misézzen nekik. A százados ugyan megpróbálta őket meggyőzni, hogy a lelkigondozás nem csak misemondásból, hanem prédikációból, gyónásból és egyebekből is áll, s erre nyelvtudás híján a helybeli pap alkalmatlan lenne, de a franciák nem tágítottak. A tisztek nézetkülönbségeire utalva Riech kifejtette, hogy a két tábor elkülönítése lehetetlen, mivel szálláskörletük nyitott, s összejöveteleiket nem lehet meggátolni. Véleménye szerint mégis jobb lenne őket az eddigi, alakulat szerinti rendben hagyni, mivel az egy alakulatban szolgáltak jobban bíznak egymásban", s ellentéteik dacára a szabályokat is inkább betartják és betartatják. Az idő a bizalmat természetesen meghozná, de az csak akkor valósulhatna meg maradéktalanul, ha minden ezredből csupán egyetlen fogoly lenne ott. Buda a jelentést ad acta tette, mivel már eldöntött tény volt Langlaise Nagyváradra helyezése.^[968]

A Langlaise-ügy megoldásaként Rábaközi őrnagy június 10-én jelentette Szegedről, hogy az atya 6-án elutazott Nagyváradra, s úgy tűnik, ez a tisztek túlnyomó részének kedvére történt, mivel Pünkösd első ünnepnapján 160, a második napon 80-90 fogoly jelent meg a misén, amelyet egy felsővárosi minorita tartott. Ezen felbuzdulva érdeklődött, nem lehetne-e a továbbiakban is vasár- és ünnepnapokon felkérni. Felvetette fizetsége kérdését is, mivel a felsővárosi minorita kolostor csaknem negyedórányi járásra volt, s minden kegyszert onnan kellett áthozni. A városi pap két káplánja azért nem jöhetett szóba, mivel főnökük egyiket sem nélkülözhette. A piaristák azért nem tudnak jönni, mert a latin iskolákban oktatnak." Barco június 18-i válaszában egyetértett azzal, hogy a minoritát vonják be a foglyok lelkigondozásába, ám fizetség nélkül, mivel arra nem volt anyagi fedezet.^[969]

Langlaise távozása után a gondok a kezdeti biztató jelek ellenére Szegeden mégis fennmaradtak. Erre egy július 22-i jelentés kivonata utal, miszerint nyelvtudás híján nincs aki - különösen halálozások esetén - a foglyok körüli papi teendőket megfelelően ellátná.^[970]

A szegedi bonyodalmak, miszerint a kirendelt emigráns papot a teljes létszámban katolikus tisztek nem voltak hajlandóak elfogadni, hasonló színezetben Munkácson is kifejlődtek. Synn őrnagy június 18-án jelentette Budára, hogy a foglyok nyugodtan és elégedetten jártak a vártemplomba, amíg a helybéli káplán, Ossifka misézett. Vasár- és ünnepnapokon, valamint a jelenleg 21 beteg tiszt mellett szükség is volt tevékenységére. Ám mióta Pierron francia lelkész megérkezett, a tisztek forrongani kezdtek, s ez 3 hete, vasárnap tetőzött. A várkáplán ekkor reggel Pierron helyett misézett, s a francia mintegy próbaképpen, kollégája helyett tartotta meg a nagymisét. A tisztek, amint a sekrestyéből kilépő Pierront meglátták, egyszerre kivonultak a templomból. Synn érdeklődésére a várkáplán felvilágosította, hogy 6-7 fogoly tiszt úgy nyilatkozott, hogy a hazájából szökött papot és szolgálatait sem fogadják el. Synn utasította Ossifkát, hogy tegyen jelentést a tábori főlelkésznek. Pierron kezdetben egy kényelmes, berendezett szobában lakott, ám kívánságára, hogy nem akar a foglyok szomszédságában élni, Synn jobb híján a saját lakosztályának másik szobáját ajánlotta fel számára.^[971]

Időközben a helyzet Nagyváradon rendeződni látszott. Wiskoczill őrnagy június 20-án jelentette Budára, hogy Langlaise 8-án érkezett meg Szegedről, s a húsvéti istentiszteletet is megtartotta, amit tudomása szerint a tisztek kedvezően fogadtak. A váradi parancsnok a pap fizetésére is intézkedést kért.^[972]

Az átcsoportosításokkal azonban a hiány csak részben oldódott meg, s ezt tetézte a Temesvárról Aradra küldött Aubin du Hamel halála. A vonatkozó, 1794. július 1-jén és 11-én kelt aradi jelentésekre hivatkozva, a Barcót helyettesítő Kavanagh július 16-án intette türelemre Haant azzal, hogy mielőbb eljárnak a pótlás ügyében, mégpedig a kérelem szerint az ottani létszámnak jobban megfelelő két fővel.^[973]

Barco augusztus 6-án intézkedett ismét, s érdemben az összes, lelkipásztort tartó helyszín ügyében. Elképzelése szerint, mivel Szegeden már az emigráns papokat jobban tűrő közfoglyok voltak (a tiszteket időközben az Újépületbe és Kiscellbe szállították), számíthatnak arra, hogy pótolják a korábban eltanácsolt, s Nagyváradra áthelyezett Pierront (sic! helyesen: Langlaise-t L.F.). Addig egy honi pap is alkalmas lenne a szükséges teendők elvégzésére. A vezénylő tábornok tájékoztatása szerint a Temesvárról az elhunyt du Hamel pótlására Aradra helyezett Pierrot (helyesen: Pellisot) atyát Csákovára küldenék, ezért Aradon egyelőre be kellene érni egy honi pappal, aki vasár- és ünnepnapokon misézne. Barco ugyanekkor kérdést intézett Pozsonyba, Nagyváradra és Nagyszombatba, minden rendben van-e az ott alkalmazott lelkészekkel, s elfogadták-e őket. Külön érdeklődött Győrnél és Kassánál, mert ha nincs, aki legalább a jeles napokon a lelkigondozást ellássa, igény esetén a Haditanácshoz fordul újabb francia papok behozataláért.

Szerelem tábornoknál Barco afelől tudakozódott, miután kilátásba helyezte újabb papok behívását, hogy a Pesten szolgáló Jacques nem tudna-e a kiscelli kaszárnyába is átjárni, avagy ez az utóbbi helyszínen esetleg uralkodó előítéletek miatt (ekkor már Szegedről és Nagyváradról elhozott tisztek éltek itt) megvalósíthatatlan lenne?^[974]

Wallis már július 5-én kapott jelzéseket az újabb papok iránti igényekről, hiszen augusztus 2-án azt írta le Budára, hogy két lelkészt indít útnak. Egyiket a Bánságba, a temesvári mellé, a másikat egy elhunyt lelkész - du Hamel - helyett küldenek Nancy püspökének ajánlásával és megfelelő útlevéllel ellátva. Buda augusztus 9-én továbbította a kedvező hírt Sorónak azzal, hogy egyiket az ideiglenesen Aradra küldött Pellisot mellé, s majd ha tisztek mennek Csákovára és nekik megfelel, oda küldik. Hiszen bebizonyosodott különböző megítélésük a fogoly legénység és tisztek körében. Előbbiek, őrmestertől lefelé, elfogadják az emigráns papokat, míg utóbbiak csaknem kivétel nélkül elutasítják őket."^[975]

Szerelem tábornok augusztus 18-i híradása a kiscelli lelkigondozás megnyugtató rendezéséről szólt. Tudatta Barcóval, hogy a legutóbbi Mária-napon (Assumptio Mariae) Rábaközi őrnagy adatai szerint 200, az előző vasárnapon még több fogoly tiszt jelent meg a misén. Ezért a jövőben a tábori kórházban szolgáló honi pap rendszeresen átjárna Kiscellre, ha ezt lehetővé tennék. Francia pap alkalmazásától az ellenérzések miatt el kellett tekinteni. Barco augusztus 23-án kérte fel a Magyar Tábori Főpapi Hivatalt a szükséges intézkedések megtételére.^[976]

Újabb helyszín képviseletében Rubendunst Gyulai (32.) gyalogezredbeli százados augusztus 20-i jelentése szerint a győri foglyok lelki istápolását egy Lotharingiából két éve kivándorolt pap látta el, ám mivel betegen fekszik, ideiglenes helyettesítése szükséges. Buda másnapi válasza szerint róla és nagybátyjáról, Hagondange nyugalmazott térparancsnoksági őrnagyról gondoskodni kell, de nem árt őket szemmel tartani.^[977]

A tendenciát, hogy egyre inkább magyarországi lelkészt, mint emigráns honfitársat kívántak a hadifogoly tisztek, Nunez őrnagy szeptember 13-i, újépületi híradása is bizonyítja. Az ottani franciáknak sem volt ínyére kimenekült papjuk, s ezért kérték, hogy legalább vasár- és ünnepnapokon bocsássanak rendelkezésükre honi tisztelendőt.^[978] Kavanagh szeptember 17-i, a Tábori Főpapi Hivatalhoz intézett megkeresésében pártolta a kérelmet.^[979]

Némi megnyugtatásul Radovics őrnagy augusztus 14-én jelentette Pozsonyból, hogy az ottani foglyok elfogadják a francia papot. Ez is példa a tiszti és legénységi foglyok között e tekintetben - Nagyvárad mint szabályt erősítő kivétel volt pár hétig - húzódó választóvonalra, mivel Pozsonyban túlnyomórészt közemberek éltek, eltekintve az átvonuló, vagy betegen ott rekedt tisztektől.^[980]

Buda korábbi elvi egyetértése nyomán Ágoston őrnagy augusztus 18-án jelentett be igényt Kassáról a Munkácson amúgyis ellehetetlenült emigráns pap átvételére. Remélte, hogy számíthat a helybeli foglyok beleegyezésére, mivel nyelvtudás híján az idáig számukra lelki vigaszt nyújtott dominikánus képtelen volt feladatát egyedül ellátni.^[981]

Riech százados utolsó kísérletére a szegedi "ajtóügyben" szeptember 20-án került sor. Az eljövő téli időszakra hivatkozva, s szemléltetésül egy rajzvázlatot is mellékelve, ismét engedélyt kért a fegyház templomának használatára. Tudósítása szerint a már említett franciskánus a nyelvi nehézségek dacára vállalta az istentiszteletek megtartását. Az időpontokról is volt elképzelése, miszerint a fegyencek reggel 9-10-ig, a foglyok 10-11-ig jártak volna misére. Kavanagh szeptember 27-i elutasító válaszában azt javasolta, hogy a várban egy helyet, vagy néhány szobát jelöljenek ki mise céljaira.^[982]

A részint a foglyok eltérő fogadási hajlandósága, részint objektív körülmények miatt meglehetősen bonyolulttá vált lelkészkérdést Wallis október 13-i leiratában igyekezett összefoglalni, s a lehetőségek szerint rendezni. Az addig Magyarországon szolgált 10 pap közül 2 meghalt, egy súlyos betegsége miatt felváltását kérte, a nagyváradi pap pedig a foglyok (akkor már közemberek éltek itt), s köztük is a betegek nagy száma miatt segítséget kért maga mellé. Ezért a továbbiakban a besançoni egyházmegyében szolgált Vernier, Jourdain és Maillot, és a nancy-i egyházmegyében működött Jacques indult útnak, a Haditanács útlevelével felszerelve. Wallis úgy gondolta, hogy Vernier a Temesváron megüresedett helyre kerül, míg az elhunyt du Hamel helyét betöltetlenül hagyva, Aradon elegendő a korábban Temesváron 2. papként ténykedett Pellisot. Ezért a Bajorországból jött, eredetileg Aradra szánt Jacques maradjon Pesten, hogy a tábori kórházban működött, de betegség miatt legyengült, s emiatt kilépni szándékozó lelkész helyén szolgáljon. Jourdain mint segítő (als Cooperator) Nagyváradra megy, míg Maillot-t Temesvárra, vagy Eszékre küldenék. Így összesen 12 pap szolgálna a magyarországi helyszíneken. Fizetésüket, mivel a kincstárat nem terhelhetik, vagy az addig rendelkezésre állt keret újraosztásával, vagy további egyházi anyagi hozzájárulással lehetne előteremteni. Wallis hozzátette, hogy Vernier, Jourdain és Maillot 16-án indul a Bánságba letelepítésre menő - valószínűleg emigráns - francia családokkal együtt."^[983] Kavanagh mellékelten kapta meg az új lelkészek igazoló okmányait.^[984]

A budai vezénylő október 22-én továbbította Bécs leiratát. Az általa összegzett, némileg módosított személyi változtatások szerint Temesvárra az elhunyt Licot abbé helyébe az újonnan jöttek közül Vernier-t, a Nagyváradon közben elhunyt Langlaise pótlására Jourdaint küldik, míg az ugyancsak frissen érkezett Maillot állomáshelye Soro és Geneyne alkujától függően Temesvár, vagy Eszék lenne. Jacques a terv szerint, betegség miatt felmondott névrokonát váltaná fel a pesti tábori kórházban. A már korábban jóváhagyott belső átcsoportosítás is megtörtént, ugyanis Munkács parancsot kapott, hogy az ott hitelét vesztett Pierront engedjék át kérésének megfelelően Kassának.^[985]

Geneyne altábornagy Kavanaghhoz intézett október 20-i átiratában, a Haditanács október 10-i leiratára hivatkozva, miszerint Maillot Temesvárra, vagy Eszékre kerülne, az ajánlatot köszönettel elhárította, hiszen Eszéken is szolgált egy lelkész, a társa pedig Péterváradon és Rácsán egyszemélyben is teljesíteni tudta kötelezettségeit.^[986] A budai ideiglenes vezénylő ezért október 29-én némi megkönnyebbüléssel tudathatta Soróval, hogy Vernier és Maillot az említett francia családok (Famillen) egy csoportjával már Temesvár úti céllal fog megérkezni. Ha Csákován a fogoly tisztek nem fogadják el papjukat, meg lehetne fontolni, hogy Maillot-t Temesvárra érkezése után Szegedre irányítsák. Vernier az előző helyszínen elegendő lenne, míg a Csákovára szánt lelkész Győrt erősítené.^[987]

A Magyarországon szolgált lelkészek minden bizonnyal rendszeresen tájékoztatták elöljáróikat, amint erre Wallis október 30-i leirata is utalt. Ebből derül ki, hogy Nancy püspöke Bécsben tartózkodott, míg Langres püspöke Konstanzban időzött. A Haditanács ügyvezetője azt is megemlítette, hogy Pellisot atya két levelében itteni nehézségeikről, Licot abbé haláláról, a foglyok körülményeiről, s saját ügyeiről adott tájékoztatást, például, hogy szeretne Aradon maradni, s nem Csákován szolgálni. Wallis ennek hatására is eltekintett az áthelyezéstől, s erről értesítette Budát.^[988]

A bánsági főhadparancsnok október 31-i, Kavanaghhoz intézett levelében, annak 22-i átiratára hivatkozva sürgette Vernier és Marcellius Andriot érkezését Temesvárra, mivel ott nagy szükség lett volna rájuk. Kavanagh november 12-én nyugtatta meg Sorót, azt a helyesbítést téve, hogy Andriot minden bizonnyal Maillot-val azonos. A budai vezénylő tábornok ugyanekkor érdeklődött Szerelem dandárparancsnoknál afelől, hogy a Pesten leköszönt Jacques elhatározása végleges-e, vagy felépülése után folytatná-e szolgálatát. Ha válasza kedvező, őt, vagy bajor földről várt névrokonát küldenék Győrbe.^[989]

Jacques atya Wallis és Ferraris november 13-i tájékoztatása szerint már Bécsben tartózkodott, s megfelelő ajánlással ellátva el is indították. Kavanagh november 22-én utasította Szerelem tábornokot, hogy az újra szolgálatra kész idősebb Jacques-ot egészségi állapotára tekintettel a győri, az ifjabbat a szegedi közfoglyok mellé küldjék, mivel a pesti fogoly tisztek elutasítása miatt ott nincs szükség papra, s a tábori kórházban is csak néhány beteg van.^[990]

A foglyok lelkigondozásának nagyjából a rendes kerékvágásba zökkenésére az említésre méltó iratváltások ritkasága utal. Csak 1795. május 18-án kellett Nagyvárad képviseletében az időközben elhunyt Wiskoczill őrnagyot helyettesítő Moro századosnak egy félreértést tisztáznia. Eszerint Jourdain abbé valóban tart istentiszteleteket a vártemplomban, a lakosság és a helyőrség részére, de oda foglyokat soha nem engedtek. Számukra a várban megfelelően felszerelt két szobát jelöltek ki. A félreértést az okozta, hogy Jourdain a vártemplomban két fogoly ministráns segítségével misézik ugyan, de utóbbiak nem teremthetnek kapcsolatot a közönséggel.^[991] Kavanagh május 30-án azzal nyugtázta a jelentést, hogy elismételte a foglyoknak a számukra kijelölt helyen kívüli miséztetésének tilalmát, amivel bizonyosan a két ministránsra is célzott."^[992]

Az emigráns francia papok helyzetét az 1795 tavaszán megindult fogolycserék folyamata alapvetően megváltoztatta, hiszen eredeti megbízatásuk szempontjából feleslegessé váltak. Jourdain szeretett volna ugyan hazatérni, de szándékától Bécsben kénytelen volt elállni, hiszen a franciaországi viszonyok ezt nem tették lehetővé. Wallis tájékoztatta Barcót, megismertetve őt a Kinskyhez intézett rendelkezés tartalmával, miszerint Jourdain visszatér Magyarországra, s a többi ott rekedt lelkésszel együtt folytatná tevékenységét. Újbóli szolgálatba állításához immár a lakosság körében, az országbíró és az esztergomi érsek segítsége szükséges. Visszautazásáról a titkosrendőrséget is értesíteni kellett."^[993]

Barco október 28-án minderről tájékoztatta az egyháznagyokat és Végh Péter országbírót, kérve őket az összes itt szolgáló francia pap lehetőség szerinti alkalmaztatására a lakosság között vagy úri házaknál, mivel a fogolycserék befejezése után egyelőre maradniuk kell. Ugyanekkor járt közben az egyébként nem hivatalos úton idekerült, hanem budai rokonainál hosszabb ideje tartózkodott François Roussel atya érdekében, aki az Újépületben díjazás nélkül szolgált. Hogy a felkért méltóságok kellően informálva legyenek, Barco arra utasította érintett parancsnokságait, s kérte Geneyne és Soro tábornokokat, hogy állítsanak ki igazolásokat a lelkészek kvalitásairól.^[994]

A tanúsítványok pár héten belül beérkeztek, így Barco december 6-án tájékoztathatta Végh Pétert és az érsekeket a francia papok iskoláiról, képzettségéről, nyelvtudásáról, s hivatásukkal járó jámbor lelkületükről is bizonyságot tett. A kimutatásoknak köszönhetően a Magyarországon és a magyar korona tartományaiban a tárgyalt időszak végén szolgált francia papi kar válik ismertté.^[995]

Eredetileg Temesváron működött Antoine Maillot, aki ugyancsak itt élt kollégájával, az eddig nem, vagy más okból más néven említett - valószínűleg Vernier-ről van szó - Louis Bretonnal egyetemben, teológiai jártassága mellett anyanyelvén túl a latint használta. A Péterváradon szolgált Pierre-Antoine Royer és az Eszéken élt Louis Pion hasonló képzettséggel rendelkezett. Aimable Jourdain Nagyváradon majd Pesten szolgált, latin és francia mellett egy keveset németül is értett. A 49 éves Benedict Cretin Pozsonyban működött, s a Győrben ténykedett 41 esztendős Jean-Baptiste Jacques-hoz hasonlóan, teológiai képzettségükkel francia és latin nyelvtudás járt. François Rousselt Pesten alkalmazták, s járatos volt filozófiában és matematikában is, de csak franciául és latinul értett. Aradon szolgált Hugo-Vinzenz Pellisot és Jacob (sic!) Jacques, akik teológiai képzettséggel, s francia és latin nyelvismerettel rendelkeztek. A 47 éves Charles Priolet Lipótvárról, filozófiai és teológiai képzettséggel bírt, de ő is csak anyanyelvén és latinul tudott. Az utolsó időszakban Kassán működött Gabriel Pierron teológiai ismeretei mellett francián és latinon kívül egy kevés német nyelvtudással is rendelkezett. Imént felsorolt társaihoz hasonlóan, emberi tulajdonságairól az őt igazoló helyszín a legnagyobb megelégedettséggel nyilatkozott.

A budai Főhadparancsnokság, miközben továbbra is figyelemmel kísérte sorsukat, természetesen feladatának tartotta, hogy a Magyarországon, szolgálatuk során elhunyt lelkészek hagyatéki ügyeit megnyugtatóan rendezze. Az 1796. év iktatókönyvei, mivel az iratok csak nagyon hiányosan maradtak fenn, rövid bejegyzéseik ellenére mégis elég információt nyújtanak. Számos kivonat utal a Nagyváradon, 1795 októberében elhunyt Maurice Langlaise hátrahagyott ingóságai sorsának tisztázására. Ez elárverezésüket jelentette, hogy a befolyt összegből az ápolási és a temetési költségeket fedezhessék. Az elhalt abbé, végrendeletében 111 forintot adományozott a beteg francia hadifoglyok segélyezésére.^[996]

A jó szándék ellenére az 1794 nyarán, Aradon elhunyt Jean Aubin du Hamel hagyatéki ügyének intézése meglehetősen vontatottan haladt, hiszen a még az aradi francia hadifoglyok javára tett 27 forintos adományát is csak 1796 novemberében osztották szét a nagyszombati és a lipótvári foglyok között.^[997]

A száműzetésben élt papok közül 1795 végén először Pellisot adott életjelt magáról, amikor az aradi várparancsnokság december 22-én tolmácsolta kérelmét a budai Főhadparancsnokságnak, miszerint a lelkész egészségi okokból Újaradra költözött volna. A General Commando ennek nem látta akadályát.^[998]

Kollégáját, Jean Jacques-ot a pozsonyi főhadbiztosság 1796. január 7-én kivonta az illetményfizetés alól, mivel akkor úgy tűnt, jó állás adódott számára. Évi 200 forint díjazásért, koszt-kvártéllyal Neuhold udvari kamarai tanácsos házánál helyezkedhetett volna el, két fia nevelőjeként. Ezzel összefüggésben felvetődött, hogy Jacques helyére a rendelkezésre állók közül esetleg újabb papot kellene a Pozsonyban egyedül maradó, név szerint nem említett (valószínűleg Cretin) lelkész mellé küldeni.^[999]

Nem sokkal később, január 25-én a pozsonyi főhadbiztosság kénytelen volt helyesbítést tenni. Egy névrokonságból származó félreértés tisztázása után bizonyossá vált, hogy nem Jean Jacques-ot alkalmazták volna a Neuhold-családnál, ugyanis Jacques Jacques, aki addig Aradon szolgált, kapta meg Nancy püspökétől az engedélyt az állás betöltésére. Pozsony arra is utalt, hogy a környéken új pap felvételére nincs szükség, mivel a lipótvári és a nagyszombati foglyok is el voltak látva.^[1000]

A Helytartótanács még a korábbi tényállás tudatában, január 19-én közvetítette Fengler József győri püspök jóváhagyó véleményét Jean Jacques privát alkalmazásáról a két Neuhold fiú mellett, a már megállapított feltételekkel. Barco február 3-án világosította fel a Helytartótanácsot a változásról, miszerint maga Neuhold tanácsos is Jacques Jacques-ra gondolt eredetileg, s az ő jelentkezését várja. Az aradi várparancsnokság utasítást kapott, hogy a papot értesítse és indítsa útnak szolgálati helyére.^[1001] Arad február 9-i válaszában közölte, hogy Jacques-ot az előző napon Temesváron (sic!) keresztül elindította Győr felé.^[1002]

A Helytartótanács, újabb két pap sorsáról hírt adva, január 26-án, gróf Kollonich László kalocsai érsek és gróf Esterházy Pál pécsi püspök nyilatkozataira utalva közölte, hogy előbbi, az addig Péterváradon szolgált Louis Piont évi 260 forint illetménnyel magához venné, utóbbi pedig egy Temesváron működött lelkészre számít, egyelőre meghatározott fizetség nélkül. A budai Főhadparancsnokság február 20-án tért ki a délen szolgált lelkészek egzisztenciájának rendezésére. Pion a járandóságát a korábban élvezett havi 20 forintos fizetségkeretének fenntartásával kapná. Másrészt, a Helytartótanács tájékoztatása szerint a pécsi püspök a csanádi püspöki tanáccsal megállapodva, s annak hozzájárulásától függően a Temesváron szolgált lelkészek közül Maillot-t vagy Bretont, esetleg mindkettőjüket kikérné.^[1003]

A Helytartótanács újabb, február 23-án kelt átiratából kiderült, hogy Kristovics Imre csanádi püspök Maillot-t segédpapként (Cooperator) foglalkoztatta a Szt. Hubertus plébánián (minden bizonnyal Temesváron) évi 150 forintért, Breton pedig évi 200 forint fizetséggel a temesvári székesegyházban szolgált mint dómkáplán. Tájékoztatása szerint több lelkészt nem tudott volna eltartani. A General Commando február 27-én a Helytartótanácshoz intézett válasza szerint az adott viszonyok között a pécsi püspöknek ekkor még a többi foglalkoztatás nélkül maradt lelkész közül kellett volna választania.^[1004]

A Helytartótanács 1796. március 2-án a hercegprímás nyilatkozataira utalva, újabb lelkészek sorsáról adott hírt. Cretin, Jean Jacques, Pierron és Priolet az esztergomi érseki ellátmányt élvezték, Roussel saját anyagi eszközeiből élt Pesten, míg Royer és Jourdain a kalocsai érsektől kapott bizonyos javadalmazást (Pfründe). Meg nem nevezett, foglalkoztatás és ellátmány nélkül maradt társaikat az esztergomi érsek szívesen "kiközvetítette" volna egyházmegyéjében. Buda erre a lehetőségre március 16-án Szerelem vezérőrnagy, pozsonyi dandárparancsnok, a pozsonyi főhadbiztosság és a nagyszombati rokkantház parancsnoksága figyelmét is felhívta.^[1005]

A bánsági General Commando március 12-én a Temesváron szolgált lelkészek ügyében azt a helyreigazítást tette, hogy a Szt. Hubertus plébánián nem Maillot, hanem Breton nyert alkalmazást segítőként. A dómkápláni helyet végül mással töltötték be. Maillot évi 60 forint orvosság- és öltözeti hozzájárulásért a vallásügyi alaphoz (Religions Fond) folyamodott, a budai Főhadparancsnokság pedig a pécsi püspök figyelmébe ajánlotta őt. A korábban Aradon szolgált és tétlenül ott rekedt Pellisot is azt kérte, hogy a pécsi egyházmegyében találjanak számára elfoglaltságot.^[1006]

A pozsonyi főhadbiztosság március 28-án kelt jelentése szerint sem volt nehézségektől mentes a fogolycserék miatt megbízatás nélkül maradt lelkészek eltartása. A pozsonyi kerületben tartózkodott Cretint, Jean Jacques-ot, Priolet-t és (itt:) Jourdaint a prímás érsekhez utalták egzisztenciájuk további biztosítása érdekében.^[1007]

A nagyszombati rokkantház parancsnoksága még április 6-án is arról adott hírt, hogy Jourdain és Priolet, áthelyezését sürgeti. A budai General Commando április 13-án változatlanul úgy rendelkezett, hogy a lelkészek közvetlenül Batthyány József hercegérsekhez forduljanak."^[1008]

A négy lelkész (közülük Jourdain helyett ismét Pierront említik) Batthyány hercegérsek április 12-én, a budai Főhadparancsnoksághoz intézett átirata szerint végül jelentkezett nála. Az ő jóvoltából április 1-re visszamenőleg továbbra is megkaphatták havi 20 forintos ellátmányukat az egyházmegyei szolgálat fejében. Az esztergomi érsek ajánlata szerint, amennyiben hat társuk eltartását a kalocsai érsek, illetve más püspökök nem vállalhatnák tovább, átvenné a róluk való gondoskodás terhét, a tehetségüknek megfelelő alkalmaztatás ígéretével együtt.^[1009]

A budai General Commando május 4-én írt át a bánsági Főhadparancsnokságnak, a csanádi püspöki tanács nyilatkozatára visszatérve, amelyet a Helytartótanács március 12-én tolmácsolt Maillot és Pellisot ügyében. Eszerint a pécsi püspök válasza még nem érkezett meg Pellisot átvételéről, s a betegeskedő Maillot évi nyugdíjigényét sem tudta teljesíteni a vallásügyi alap. Tehát biztos elhelyezésükig az erre kötelezettséget vállalt egyháznagyok által biztosított havi 20 forintos korábbi illetményt (Sustentations Gehalt) adhatták ki részükre.^[1010]

Pellisot dolgában a Helytartótanács május 31-én tájékoztatta ismét Barcót, aki csupán augusztus 10-én írt le az aradi várparancsnokságnak. A pécsi püspök eszerint alkalmassága esetén hajlandó volt a francia papot lelkiszolgálatra felvenni, így értesíthették őt a kedvező döntésről.^[1011] Az aradi várparancsnokság augusztus 20-án továbbította Pellisot nyilatkozatát, aki a pécsi egyházmegyébe történő áthelyezését köszönettel elfogadta.^[1012]

Kollégájáról, Jacques Jacques-ról, a Helytartótanács augusztus 16-i tudósítása szerint a győri püspök azt a tájékoztatást adta, hogy a pap március elsejétől Neuhold udvari tanácsos két fia tanulmányait irányítja.^[1013]

Pellisot ügye érthetetlen okokból meglehetősen sokáig húzódott, hiszen a Helytartótanács csak október 31-én adta át Esterházy püspök emlékeztetőjét, hogy az abbé nála Mohácson, vagy Pécsett, általános helynökénél nyer alkalmazást.^[1014] Az aradi várparancsnokság pedig csak december 7-én értesítette Budát, hogy Pellisot 27-én indulhat új állomáshelyére.^[1015]

Az 1797. év tavaszán az emigráns lelkészek közössége tovább fogyatkozott. Heismann százados március 14-én jelentette Lipótvárról, hogy Charles-François Priolet végrendeletet hagyva, 12-én elhunyt.^[1016] A temetési költségek és a hagyaték rendezése érdekében hosszú eljárás vette kezdetét. Ennek során Priolet ingóságait zár alá vették, leltározták, s igyekeztek tisztázni a nagyszombati plébánia és a katonai szervek közti méltatlan nézeteltéréseket, amelyek feltárásához a budai General Commando jogügyi osztályának (Juditium Delegatum Militare) beavatkozására is szükség volt.^[1017]

A huzavona csupán az év végére csitult el annyira, hogy az elhunyt pap kollégái, Jourdain és Jean Jacques bevonásával nagyjából lezárhatták az ügyet. Ennek során a Helytartótanács október 24-én küldte meg a budai Főhadparancsnokságnak Priolet végrendeletét és a hagyatéki leltárat. A General Commando december 2-án utasította a nagyszombati rokkantház parancsnokságát, hogy az összes, a hagyatéki eljárással kapcsolatos iratot küldje meg részére. Az igen szűkszavú, szerény végrendelet is hozzájárulhatott az anyagi természetű viták kiéleződéséhez."^[1018]

A francia papok ügyében addig háttérben maradó Udvari Haditanács részéről Tige tábornok 1797. december 9-én érdeklődött afelől, mi történt a Belső-Ausztriában és másutt, a francia hadifoglyok mellett szolgált lelkészekkel. A Haditanács feltűnés nélküli diszkrét utánjárást kért."^[1019]

A budai Főhadparancsnokság december 27-én vette sorra a területén élt lelkészeket. Számadása átfogó képet ad az 1797 végén Magyarországon időző papokról. Eszerint 12 (11) lelkész maradt vissza a Magyarországra, a Bánságba és Szlavóniába küldöttek közül. Louis Cretin, Jean Jacques és Gabriel Pierron 1796. április 1-től tovább kapták az esztergomi érsektől havi 20 forintos illetményüket, míg 6 társuk: François Roussel, Antoine Royer, N. Pellisot (sic!), Aimable Jourdain, Antoine Maillot és Louis Breton a kalocsai érsek jóvoltából tarthatták fenn magukat. Végül 3 társuk közül Jacques Jacques Pozsonyban, Neuhold udvari kamarai tanácsosnál nevelősködött, Louis Pion a kalocsai egyházmegyében, Hugo-Vinzenz Pellisot pedig a pécsi egyházmegyében állt a püspök személyes alkalmazásában.

A budai vezénylő kiegészítése szerint François Roussel, mint ismeretes, eredetileg sem tartozott a hivatalosan Magyarországra érkezett lelkészek közé, mivel pár évvel korábban rokonlátogatásra érkezett Budára, s néhány társa halálát követően saját kérésére bízták meg az Újépületben élt fogolykolónia lelkigondozásával. Barco a Belső-Ausztriában alkalmazott lelkészekről nem tudott adatokkal szolgálni.^[1020]

1798-ban csupán egyetlen iratváltás foglalkozik a papok sorsával: Louis Pion és Jourdain fizetésére kért rendelkezést a pozsonyi főhadbiztosság március 19-én. Az előző évhez hasonlóan a budai Főhadparancsnokság március 24-én csak Jourdain, a kalocsai érsektől továbbra is húzandó havi 20 forintjáról intézkedett, míg Pion ügyében nem tartotta magát illetékesnek a pap folyamatosan fennálló egyházmegyei alkalmaztatása miatt.^[1021] Ennek ellenére a General Commando érintett ügyosztálya értesítése nyomán a budai Főhadparancsnokság április 19-én tudatta a pozsonyi főhadbiztossággal, hogy Pion részére a kalocsai érsek az év elejétől folyamatosan utalja a budai hadipénztárhoz havi 20 forintos alapjárandóságát.^[1022]

1799 fordulópontot jelentett az eredeti megbízásuk szempontjából tétlenségre ítélt emigráns lelkészek számára, ugyanis a nagyszombati rokkantház parancsnoksága július 16-án intézkedést kért a Nagyszombatban és Lipótváron elhelyezett hadifoglyok lelkigondozása ügyében. Buda július 22-i utasítása szerint a pozsonyi főhadbiztosságnak Jourdaint Nagyszombatra kellett rendelnie, s a Pozsonyban tartózkodó társai közül egyet a General Commando nevében Lipótvárra helyeznie.^[1023]

Az 1799 nyarán szintén hadifoglyokat tartott Kiscell esetében a General Commando július 27-én, mint 1794-ben is, a Helytartótanácshoz fordult kegyszerek kölcsönzése ügyében. Mivel az óbudai ruházati-gazdasági bizottmány nem rendelkezett a szükséges tábori kápolnával, Augustin Schmid tábori lelkész a budai templomi raktárból kérte ki az apparamentumokat.^[1024] A budai Főhadparancsnokság július 18-án a személyi kérdésekben úgy döntött, hogy a Kiscellben a parancsnokságot ellátó Wopperer másodkapitány kérése ellenére nem két lelkészt, hanem egyedül a Vízivárosban élt Pierre Royer-t rendelik a foglyok lelkigondozására. Wopperer arra is utasítást kapott, hogy a szóban forgó templomi eszközöket vegye át.^[1025]

Az aradi várparancsnokság július 23-án jelentette be igényét francia papra, de annak odaérkeztéig az ottani egyházközségből egy franciául értő lelkész átvételét fontolgatta. Buda ezzel kapcsolatban augusztus 3-án tudatta a bánsági General Commandóval, hogy amint a hadifoglyok megérkeznek, a korábban a Bánságban szolgált lelkészek közül az egyiket Aradra küldi. Ezért arra is felkérte, adjon tájékoztatást a területén időző papokról.^[1026]

A nagyszombati rokkantház parancsnoksága augusztus 6-án arról tudósított, hogy Aimable Jourdain rendben ellátja feladatát a hadifoglyok mellett. Ugyanakkor Lipótvár még mindig nem kapta meg az ígért papot, így Nagyszombat az ő ismételt kérelmét is továbbította.^[1027]

A helyzet rendezését megnehezítette, hogy a pozsonyi dandár részéről Skaricza vezérőrnagy kénytelen volt jelenteni, hogy a városban élt számbavehető francia papok közül Louis Pion a rendelkezésre álló orvosi bizonyítvány szerint beteg, míg társa, Jean-Baptiste Jacques állandóan gyengélkedik. Ezért egyikük sem vállalhatta a lipótvári lelkiszolgálatot, sőt, utóbbira a Pozsonyba érkező foglyok mellett mindenképpen szükség volt. A General Commando augusztus 14-én arról tájékoztatta a pozsonyi katonai parancsnokságot, hogy a bánsági Főhadparancsnokság jelentésének ismeretében intézkedhet csak a lipótvári igény kielégítéséről. Addig is saját maguknak kellett gondoskodniuk az istentiszteletek megtartásáról.^[1028]

A temesvári főhadparancsnok augusztus 17-én értesítette a budai General Commandót, hogy Temesváron él egy Majlad nevezetű francia pap, hivatalos illetmény nélkül, mivel a városi főtemplomban nyert alkalmazást, s fizetést. Buda az értesítést egyelőre ad acta tette, azzal az augusztus 28-i megjegyzéssel, hogy Arad részére már rendelkezésre áll egy pap.^[1029]

A mindeddig ismeretlen személy mellett a Magyar Tábori Főpapi Hivatal október 6-i előterjesztésében Placidus Langlazes is megjelenik. A javaslat szerint, mivel az eddig Kiscellben szolgált Pierre-Antoine Royer szeptember 15-én, 38 évesen elhunyt, s a környéken maradt egyetlen pap (feltehetően a Pesten működött Roussel) egyszerre két helyen képtelen volt ellátni feladatát, a nemrég érkezett Langlazes léphetne a kiscelli szószékre. A megoldásra a General Commando is áldását adta, így Royer illetményét, a szokásos havi 20 forintot, október 1-re visszamenőleg Langlazes kapta azzal, hogy a kiscelli francia tisztek lelki istápolásán kívül Pesten is besegít.^[1030] A döntés éppen idejében született meg, ugyanis a kiscelli francia tisztek ezirányú kérését aznap továbbította az ottani parancsnokság.^[1031]

Október 19-én a szegedi katonai parancsnokság részéről Klass százados is a budai General Commandóhoz folyamodott, hogy az érkező francia hadifoglyok lelkigondozására, legalább a vasár- és ünnepnapi misék megtartására, illetve a betegek mellé franciául tudó papot rendeljenek. Ők az egész szegedi klérus körében csak egyetlen, valamennyire alkalmas személyt találtak, a piarista iskolaigazgatót, de nyelvtudása nem volt elegendő a feladat megfelelő ellátásához.^[1032]

Kavanagh lovassági tábornok, budai vezénylő, október 26-án írt át Kollonich kalocsai érseknek, hogy tegyen lépéseket újabb francia lelkészek illetményezésének biztosítására, hiszen a korábbiak közül néhányan már meghaltak, más részük pedig magánalkalmazásban állt.^[1033] Kollonich László november 7-i válaszában nagylelkűen 6 francia pap fejenként havi 20 forintos illetményezésére tett ígéretet a háború időtartamára. Egyúttal szükség esetére további lelkészek támogatását is kilátásba helyezte.^[1034]

A függőben maradt ügyek intézésében a Magyar Tábori Főpapi Hivatal fontos szerepet vállalt, ugyanis a General Commando azzal bízta meg, hogy a Budán időző - első ízben említett - Hevé kanonokot Nagyváradra, a Törökszentmiklóson élt Gabriel Pierront Szegedre irányítsa. Illetményezésük amúgyis megoldott volt, utóbbiét a kalocsai érsek biztosította, míg előzőé az időközben elhunyt Batthyány hercegprímás halála után is érvényben maradt.^[1035]

Az aradi várparancsnokság december 3-án arra hivatkozva, hogy mindkét kórházában rengeteg beteg fekszik, továbbá a francia foglyok mellett szolgáló pap is súlyosan megbetegedett, másik lelkészt kért, a szokásos illetményezéssel.^[1036] Arad, amilyen aggodalommal szólt gondjairól, december 7-én arról adott jelentést, hogy a beteg lelkész felgyógyult, sőt a helyi rend provinciálisától - minden bizonnyal a ferencesektől, mivel szeptember folyamán felvették velük a kapcsolatot - egy másik egyházi személyt is rendelkezésükre bocsátottak, aki már meg is érkezett.^[1037]

1800 január 4-én az aradi várparancsnokság jelentette, hogy az ottani foglyok melletti lelki szolgálatot ellátó franciskánus meghalt, miután korábbi betegségéből már nem (mégsem) épült fel. Ezért, az előző év december 3-i megkeresésükre (mégis) visszautalva, kérték egy újabb pap odaküldését. A budai General Commando január 22-én, a reményei szerint hamarosan bekövetkező, a legénységet és az altiszteket teljes mértékben érintő fogolycserékre utalva, - miáltal a magyar területeken alig marad fogoly -, úgy vélte, a mellettük foglalkoztatott francia papokra sem lesz többé szükség. Ennek megfelelően Buda rövid időre Arad türelmét kérte, de segítséget is ígért.^[1038]

Hasonló gondokkal küszködött a temesvári Főhadparancsnokság, amely január 20-án kereste meg Budát az ottani emigráns francia pap halála miatt. Az addig nem, vagy más néven említett Caspar atya az előző év decemberében halt meg, név nélkül említett társa pedig betegsége miatt képtelen volt feladatai ellátására. Arra, hogy a csanádi egyházmegye consistoriuma idejében segíthessen, nem volt esély, ezért Temesvár két francia papot kért, a már bevett 20 forint havi illetmény biztosításával. A budai General Commando hasonló indokból, mint Arad esetében, február elsején intette türelemre bánsági testvérszervét.^[1039]

Az általános kiváró hangulat és nyugtalanság közepette a nagyváradi katonai parancsnokság részéről Bessenyei kapitány jelentése hozott némi enyhülést. Február 3-án tudatta, hogy az ottani helyszínre rendelt Hevé kanonok megérkezett, s ellátmánya rendezését kérte. Buda február 19-én nyugtatta meg Nagyváradot, hogy a kalocsai érsektől Hevé részére biztosított havi 20 forint január elsejére visszamenően nem szenved további késedelmet, mivel a kincstár terhére kifizetik azt.^[1040]

A bánsági General Commando február 22-én sürgette meg Buda intézkedését egy francia lelkész odairányítása tárgyában, mivel félő volt, hogy a francia foglyok hosszabb ideig lelki istáp nélkül maradnak. A budai Főhadparancsnokság, a kétoldalú fogolycserék kezdetét várva, egyelőre félretette az ügyet."^[1041]

Arad, időközben úgy tűnik, megkapta az igényelt papot, ám február 18-án azt jelentette, hogy az megbetegedett, ezért a radnai plébániáról kértek lelkészt, aki már el is foglalta helyét.^[1042]

Itt szakadnak meg a francia hadifoglyok lelkigondozásáról szóló iratváltások, s az emigráns papok további sorsára egyetlen utalás sem történik. Jelenlegi ismereteink szerint az 1800. év az utolsó, amelyben a francia hadifoglyok magyarországi intézményes lelkigondozásának biztosítására sor került. Ezt követően Ausztria koalíciós meghatározottságától függően, csak 1805-ben kerültek területére és a koronatartományokba hadifoglyok, de az ő esetükben és a későbbiekben sem utalnak lelkigondozásra. Elképzelhető, hogy a központi birodalmi szervek irattárai segítséget nyújthatnak a téma megnyugtató lezárásához.

Végezetül nem haszontalan az 1793 és 1800 között a magyar korona területein ténykedett, név szerint említett 21 és egy ismeretlen emigráns francia papot szolgálati helyeikkel együtt felsorolni, e módon is elismerve vállalkozásukat.

1. Abarchal hadnagy, 47. gyalogezred (gy.e.) (Lorraine), Munkács.
2. Abelin, Pierre alhadnagy, 1. Bataillon (B.) Charente Inférieure, Szeged, Kiscell.
3. Adam tüzér százados, valószínűleg Magyarország.
4. Adenie, alhadnagy, 4. féldandár, Magyarország.
5. Aimont, Jean-Martin alhadnagy, Temesvár, Arad.
6. Alain, Claude-Etienne főhadnagy, 18. gy.e. (Royal (R.) Auvergne), Csákova.
7. Alavoine, Joseph-François alhadnagy, 7. B. de Paris 3. század Újépület, Csákova.
8. Albert hadsegéd, 20. lovasezred (R. Picardie), valószínűleg Magyarország.
9. Alex alezredes, Pest, Csákova.
10. Allard, Thomas-Jacques alhadnagy, 7. B. de Paris, Munkács, Újépület, Gyulafehérvár.
11. Alstorfer, Michel alhadnagy, 21. féldandár, Gyulafehérvár.
12. Amaldieu (Amadieu), Jean főhadnagy, 43. gy.e. (R. Vaisseaux), Újépület.
13. Amand, Gerard (Georges) főhadnagy, 10. huszárezred (Bruconiers), Kiscell, Újépület.
14. Amard, Simon főhadnagy, Magyarország.
15. Ameru, hadsegéd, Magyarország.
16. Amiette, Jean-Pierre főhadnagy, 172. féldandár, Újépület, Gyulafehérvár.
17. Ancel, Charles százados, 37. gy.e. (Turenne), Nagyvárad, Kiscell.
18. Andrau (Audreau), Louis alhadnagy, 1. B. de la Manche, Munkács.
19. André, Félix hadnagy, Magyarország.
20. André, Jean (Joseph) alhadnagy, 4. B. Chasseurs Franc, Nagyvárad, Kiscell, Csákova, Újépület, Fogaras.
21. Angelerquer, François főhadnagy, Magyarország.
22. Angot, Guillaume főhadnagy, 7. B. Seine Inférieure, Temesvár, Arad, Szeged, Kiscell, Újépület.
23. Annequin százados, 4. gy.e. (Provence), Pest.
24. Anselberger (Auchelberger) főhadnagy, Újépület.
25. Antz, Joseph főhadnagy, 4. lovasvadász ezred (Franche Comté), Nagyvárad, Kiscell.
26. Arbey, Auguste-François százados, 58. gy.e. (Rouergue), Szeged, Kiscell.
27. Arina (Arena, Arrenas), Louis-Georges (Louis-François) tüzér főhadnagy, 49. gy.e. (Vintimille), Nagyvárad, Kiscell.
28. Arnault, Alexandre alhadnagy, 5. B. Pas de Calais 5. század, Munkács.
29. Arnaultaine, Arnauld főhadnagy, 5. B. Pas de Calais, Szeged, Kiscell.
30. Arnould (Arnoud), François (Frédéric)-Nicolas főhadnagy, 7. B. de Paris, Szeged, Kiscell, Újépület, Gyulafehérvár.
31. Arnous, Honoré százados, Magyarország.
32. Arnouth (Arnod), Jean alhadnagy, 21. féldandár, Újépület.
33. Arnoux, Auguste főhadnagy, 74. féldandár, Gyulafehérvár.
34. Artique, Jean alhadnagy, 90. gy.e. (Chartres), Újépület.
35. Astier, François-Raymond százados, 38. gy.e. (Dauphiné) 6. század, Szeged, Kiscell, Újépület. Felesége vele volt.
36. Aubert, Louis-Pierre alhadnagy, 6. gy.e. (Armagnac) (7. B. de Paris), Szeged, Kiscell.
37. Aubert, Nicolas százados, 2. B. des Ardennes, Nagyvárad, Kiscell, Újépület.
38. Aublanc, Claude alhadnagy, 9. B. Reservé, Temesvár, Fogaras v. Gyulafehérvár.
39. Aubry, alhadnagy, Magyarország.
40. Aubry, Jean alezredes, 13. lovasezred (Orléans), Újépület.
41. Aubry, Jean-Michel főhadnagy, 15. (16.) B. des Fédérés, Újépület, Fogaras.
42. Aubry, Joseph főhadnagy, "4. Oberrheinische Bataillon", Szeged, Kiscell.
43. Auclaire, Henri főhadnagy, 6. gy.e. (Armagnac), 1794. VIII. 24-én halt meg Pesten.
44. Audiffret, Jean-Louis százados, Magyarország.
45. Auger, Jean-Paul alezredes, 5. lovasvadász ezred (Hainaut), Újépület.
46. Auloge (Holoje), François alhadnagy, 9. B. Reservé, Gyulafehérvár.
47. Auquelaire, Henri hadnagy, 6. gy.e. (Armagnac), Kölnben volt beteg, valószínűleg eljutott Magyarországra.
48. Aussée százados, Csákova.
49. Aussignac, Auguste alhadnagy, 7. B. des Fédérés, Újépület, Fogaras.
50. Bachelier főhadnagy, 16. B. des Fédérés, Magyarország.
51. Bachelut, Michel százados, 15. (4.) árkász zászlóalj, Gyulafehérvár.
52. Badier, Jean százados, 3. tüzérezred (Besançon), Szeged, Kiscell.
53. Badoux, Charles főhadnagy, 24. féldandár, Fogaras.
54. Baer alhadnagy, 7. huszárezred, Újépület.
55. Bafougnie (Bafourgne), Pierre százados, 83. gy.e. (Foix), Munkács.
56. Bagesse, Victor százados, Magyarország.
57. Bagnaniuky (Baynaniuhy), Antoine alhadnagy, 4. féldandár, Magyarország.
58. Bail, Antoine gránátos főhadnagy, 2. (3.) B. de Saône (Rhône) et Loire, Nagyvárad, Kiscell. 1795. X. (14.) 15-én halt meg az Újépületben. (pesti tábori kórházban)
59. Bailly, Pierre alhadnagy, 38. gy.e. (Dauphiné), 6. század, Újépület.
60. Bainville, Mathieu főhadnagy, 4. B. de la Meuse, Újépület.
61. Baline, Charles főhadnagy, 19. gy.e. (Flandre), 1796. I. 3-án halt meg a budai helyőrségi kórházban.
62. Balisson, Urbain-René százados, 1. B. de la Manche, Újépület.
63. Balland, Joseph százados, 1. B. Soignies, Munkács.
64. Balle, Henri százados, Pest, Temesváron halt meg 1795-ben.
65. Balmes főhadnagy, Pest.
66. Balthasar (Baltzer), Philippe alhadnagy, 1. B. du Bas Rhin, Nagyvárad, Kiscell.
67. Banquillot, Joseph főhadnagy, 4. lovasvadász ezred (Franche Comté), Nagyvárad, Kiscell.
68. Bar, Anar főhadnagy, "Flanquers de Hasnon", Nagyvárad, Kiscell.
69. Bar, Rémy főhadnagy, 83. gy.e. (Foix), Munkács.
70. Barant, Jean alhadnagy, Magyarország.
71. Barbe (Barb) alhadnagy, Újépület.
72. Barbet, Jacques főhadnagy, Magyarország.
73. Barbier, Jean alhadnagy, 192. féldandár, Fogaras.
74. Barbier, Joseph alhadnagy, 2. B. de Cambray, Gyulafehérvár.
75. Barbin, Jacques főhadnagy, 1. B. de l'Yonne, Arad, Szeged, Kiscell.
76. Barbinaud, Antoine alhadnagy, Magyarország.
77. Bardeau főhadnagy, 1. B. Soignies, Munkács.
78. Bardou (Bardon), Antoine százados, 58. gy.e. (Rouergue), Újépület.
79. Bardoux, Pierre főhadnagy, 104. gy.e. (Gardes françaises), Újépület, Gyulafe hérvár.
80. Baril, Charles alhadnagy, 149. féldandár, Magyarország.
81. Barlow, Joseph főhadnagy, 4. B. Pas de Calais, Magyarország.
82. Barras, Antoine alhadnagy, 3. féldandár, Magyarország.
83. Barraud (Barot), Amant alhadnagy, 19. gy.e. (Flandre), Kiscell.
84. Bart (Jeanbart), Louis főhadnagy, 1. B. Chasseurs Ardennes, Nagyvárad, Pest.
85. Barthelemy (Bartholome), André alhadnagy, 83. gy.e. (Foix), Szeged, Kiscell, Újépület.
86. Baru, Alexandre főhadnagy, "Flanquers de Hasnon", Nagyvárad, Kiscell.
87. Baudiaux, Bernard százados, 1. B. St. Denis (1. B. du Seine), Újépület, Fogaras.
88. Baudie, Pierre főhadnagy, Magyarország.
89. Baudot, Charles alhadnagy, 43. gy.e. (R. Vaisseaux), Szeged, Kiscell.
90. Baudry, André főhadnagy, 1. B. Charente Inférieure, Szeged, Kiscell, Csákova.
91. Baudry, Jean alhadnagy, 74. féldandár tüzérsége, Magyarország.
92. Bauer, Tipold főhadnagy, Magyarország.
93. Baunelle, Pierre-Auguste főhadnagy, 1. B. St. Denis, Újépület.
94. Bautur, Jean alszázados, 3. tüzérezred (Besançon), Szeged, Kiscell.
95. Baveloir százados, Újépület.
96. Bayer, Jacques alhadnagy, 3. B. Bute des Moulins, Szeged, Kiscell.
97. Bayet, Henri-Nicolas alhadnagy, 4. B. Franc, Újépület.
98. Bayeux, François alhadnagy, 6. B. de Paris, Fogaras.
99. Bayrand, Martial százados, 2. B. Haute Vienne, Magyarország.
100. Bazin, Pierre-André százados, Magyarország.
101. Beau, Daniel főhadnagy, 4. B. Pas de Calais, Magyarország.
102. Beaubassin, Louis százados, 1. B. Charente Inférieure, Nagyvárad, Kiscell, Újépület.
103. Beaugnier, Jean-Pierre alhadnagy, 26. féldandár, Magyarország.
104. Beaujot (Beaudot), Mathieu-Joseph százados, 6. B. de Paris, (sedani nemzeti gárda), Csákova.
105. Beaume, Hypolit százados, Magyarország.
106. Beaupret, Louis százados, 7. B. de Paris 5. század, Szeged, Kiscell.
107. Beauregard, François (Hominaux) százados, főhadsegéd, 3. B. de la Charente, Újépület.
108. Beautot, Jean-Mathieu százados, 6. B. de Paris, Munkács.
109. Beauvais, Auguste alhadnagy, 1. (2.) B. de la Mayenne, Bánság, Újépület, Gyulafehérvár.
110. Bechet, Etienne alhadnagy, 9. B. Reservé, Újépület, Gyulafehérvár.
111. Beghin, Louis gránátos százados, 6. gy.e. (Armagnac), Magyarország.
112. Begnier, Michel alhadnagy, 4. lovasv. e. (Franche Comté), Nagyvárad, Kiscell, Újépület.
113. Belin, Philippe-Joseph százados, 7. B. de Paris 7. század, Szeged, Kiscell, Csákova.
114. Bellon (Bélon), Pierre (Mathieu) alhadnagy, 38. gy.e. (Dauphiné) 8. század, Csákova, Temesváron halt meg 1795. IX. 23-án.
115. Bellot, Claude alhadnagy, 6. gy.e. (Armagnac), Szeged, Kiscell.
116. Bellote (Billoti, Billotte), Denis-Ambroise százados, 6. B. de Paris 3. század, Szeged, Kiscell, Újépület.
117. Belloville főhadnagy, Magyarország.
118. Belprey, Louis százados, 58. gy.e. (Rouergue), Újépület.
119. Benard, Jean-Louis alhadnagy, 104. gy.e. (1. B. de la Charente), Nagyvárad, Kiscell, Újépület, Gyulafehérvár.
120. Benoit, Charles alhadnagy, 206. féldandár, Fogaras v. Gyulafehérvár.
121. Bequet, Denis alhadnagy, 6. gy.e. (Armagnac), Szeged, Kiscell.
122. Berard alezredes, Magyarország.
123. Berard, Jean-Antoine százados, 1. B. St. Denis (4. B. des Ardennes), Csákova, Újépület.
124. Berenger, Le Quesnoy ideiglenes parancsnoka, Magyarország.
125. Beret, Toussaint-Emanuel alhadnagy, 3. B. de Paris, Újépület.
126. Berger, Claude gránátos főhadnagy, 38. gy.e., Szeged, Kiscell.
127. Berger, Pierre főhadnagy, 16. B. des Fédérés, Nagyvárad, Kiscell, Fogaras.
128. Berger, René alhadnagy, 1795-ig halt meg menet közben.
129. Bergeron, tiszt, Magyarország.
130. Berin (Berard), Louis alhadnagy, 1. B. Charente Inférieure, Munkács.
131. Berlemont, Pacifique tüzér főhadnagy, 5. B. Pas de Calais, Szeged, Kiscell.
132. Berlias, Joseph alhadnagy, 4. féldandár, Magyarország.
133. Bernard, Újépület.
134. Bernard, Jean-Baptiste százados, 109. féldandár, Gyulafehérvár.
135. Bernard, Louis alhadnagy, 4. B. de la Meuse, 1795. XII. 23-án halt meg a budai helyőrségi kórházban.
136. Bernardet, Sebastien alhadnagy, Pest, 1795-ig meghalt menet közben.
137. Bernet, Louis főhadnagy, 23. B. Infanterie légére, Újépület, Gyulafehérvár.
138. Bernette alezredes, Pest?
139. Bernez (Bernay), Lambert alhadnagy, 49. gy.e. (Vintimille), Munkács.
140. Berthaud, Guillaume százados, 3. B. de Saône et Loire, Nagyvárad, Kiscell.
141. Berthemy (Berlemy), François (tüzér?) alhadnagy, 3. B. de Paris, Munkács.
142. Bertheville, Louis alhadnagy, 21. féldandár, Újépület.
143. Bertin, Alexandre főhadnagy, 2. tüzérezred (Metz), Nagyvárad, Kiscell, Újépület, Gyulafehérvár.
144. Bertrand, százados-szállásmester, 25. gy.e. (Poitou), Csákova.
145. Bertrand, Jean-Baptiste-Joseph főhadnagy, 4. B. Chasseurs Franc, Magyarország.
146. Bertrand (Berthand), Louis alhadnagy, 16. féldandár 1. zászlóalj, Újépület.
147. Bery, Adrien tüzér főhadnagy, Temesvár, Arad.
148. Betancourt, Jean-François százados, 16. B. des Fédérés, Fogaras.
149. Besson, Eleazard alhadnagy, 3. gy.e. (Piemont), Csákova.
150. Bessont (Beson), Charles főhadnagy, 5. B. Pas de Calais 5. század, Szeged, Kiscell.
151. Bettomourd (Betamourt) százados, 16. B. des Fédérés, Munkács.
152. Bezier (Beziere), Jean-Pierre (François) alhadnagy, 58. gy.e. (Rouergue), Szeged, Kiscell, Újépület, Fogaras.
153. Bezut főhadnagy, 4. B. Pas de Calais, Munkács.
154. Bichemin, Jean, alakulat: "de Santé", Magyarország.
155. Bidault, Louis alhadnagy, 21. féldandár, Magyarország.
156. Bidet, Benjamin alhadnagy, 33. féldandár, Magyarország.
157. Biebiere, Antoine főhadnagy, Magyarország.
158. Biétrix (Biedris, Biedrin), Joseph százados, 11. féldandár, Újépület, Fogaras.
159. Biez (Biéze), François főhadnagy, 12. B. des Vosges, Nagyvárad, Kiscell, Újépület, Fogaras.
160. Bilbeck, Etienne alhadnagy, hadsegéd, Nagyvárad, Kiscell.
161. Billard, Claude főhadnagy, 36. féldandár, Fogaras.
162. Billard (Billiard), Jacques (Michel) alhadnagy, 49. gy.e. (Vintimille), Újépület.
163. Billaud (Billiaud, Billand), Pierre alhadnagy, 3. B. Haute Charente, Nagyvárad, Kiscell.
164. Billecocq, Etienne főhadnagy, Durand tábornok hadsegédje, Nagyvárad, Kiscell.
165. Billeray, Jean-Baptiste alhadnagy, 204. féldandár, Magyarország.
166. Billon, Joseph alhadnagy, 4. B. de la Meuse, Újépület.
167. Billy (Builly), Jean alhadnagy, 1. B. Seine et Marne, Fogaras.
168. Binnet, Mathieu alhadnagy, 4. B. des Fédérés, Szeged, Kiscell.
169. Birlet, Antoine alhadnagy, 23. féldandár, Magyarország.
170. Birot (Birotte), Jacques százados, 140. féldandár, Gyulafehérvár.
171. Bis, Philippe százados, 3. B. du Nord, Szeged, Kiscell, Újépület.
172. Bizaton (Pizaton), Antoine őrnagy, 12. B. et Loire, Kiscell, Csákova?
173. Blanche, Jean főhadnagy, 202. féldandár, Újépület.
174. Blanchemin, Colombo százados, 1. B. de la Somme, Nagyvárad, Kiscell.
175. Blique, Benigne alhadnagy, 13. féldandár 1. zászlóalj, Csákova.
176. Blier százados, Pest.
177. Blochouze, Jean-Henri százados, 1. vadász zászlóalj, Újépület.
178. Blondain alhadnagy, Magyarország.
179. Blondel, Louis alhadnagy, 10. féldandár, Újépület, Gyulafehérvár.
180. Blot, Claude alhadnagy, 6. gy.e. (Armagnac), Magyarország.
181. Bocard, Újépület.
182. Bocard főhadnagy, Munkácson halt meg 1794. I. 21-én.
183. Bocheux főhadnagy, 98. gy.e. (Bouillon), Magyarország.
184. Bochine, Jean-Baptiste alhadnagy, 21. féldandár, Magyarország.
185. Bodard százados, Újépület.
186. Bogard, Etienne alhadnagy, 12. B. des Vosges, Nagyvárad, Kiscell, Újépület.
187. Bogne, Pierre főhadnagy, 40. gy.e. (Soissonais), Nagyvárad, Kiscell.
188. Bohuet, Louis százados, Magyarország.
189. Boileau, Pierre-Antoine főhadnagy, 14. féldandár, Gyulafehérvár.
190. Boinest, Jean-Baptiste-Denis főhadnagy, 6. B. de Paris, Magyarország.
191. Boisard, Charles alhadnagy, 1. B. des Fédérés, Szeged, Kiscell.
192. Boisroger, Auguste Geronet de főhadnagy, 73. gy.e. (R. Comtois), Csákova, Újépület, Fogaras.
193. Boissondy (Borsoudy), Louis főhadnagy, 18. lovasezr. (R. Normandie), Szeged, Kiscell.
194. Boitalis (Boitalir) Auguste főhadnagy, 123. féldandár, Gyulafehérvár.
195. Boiteau, Jean-Baptiste alhadnagy, 1. B. de la Meurthe (Meuse), Nagyvárad, Kiscell, Újépület
196. Bolivant, Pierre hadsegéd, 22. féldandár, Újépület.
197. Bollifrand, Jacques (recte Laurent) alhadnagy, 3. B. du Gard, Nagyvárad, Kiscell, Újépület.
198. Bommerbach, Joseph alhadnagy, hadsegéd, 11. dragonyosezred (Angoulême), Újépület.
199. Bonain, Mathieu alhadnagy, 3. gy.e. (Piemont), Kiscell.
200. Bonale, Quit alhadnagy, Magyarország.
201. Bonelle, Pierre-Auguste főhadnagy, 1. B. de St. Denis, Gyulafehérvár.
202. Bonichon, François főhadnagy, 14. féldandár, Gyulafehérvár.
203. Boniteaux (Bonisteau), Mathieu alhadnagy, 2. B. Saône et Loire, Nagyvárad, Kiscell.
204. Boniton (Bonitor), Martial alhadnagy, 19. B. de la Charente, Temesvár, Szeged, Kiscell.
205. Bonnaire (Bounaire), Mathieu tüzér főhadnagy, 16. B. des Fédérés, Nagyvárad, Kiscell, Újépület.
206. Bonnaire (Bonnain), Mathurin alhadnagy, 1. B. Charente Inférieure, Szeged, Kiscell.
207. Bonnet, Újépület.
208. Bonneville, Marie főhadnagy, (?). B. de Seine et Oise, Magyarország.
209. Bonnot, Georges főhadnagy, 49. gy.e. (Vintimille), (30. gy.e.) Kiscell, Pest.
210. Bonnot, Jean-Auguste főhadnagy, 3. B. de Paris, Szeged, Újépület.
211. Bontems, Jean-Baptiste százados, 91. féldandár, Gyulafehérvár. Felesége vele volt.
212. Bontemps, Nicolas főhadnagy, 12. B. des Vosges, Nagyvárad, Kiscell.
213. Bordé hadsegéd, Újépület.
214. Bormaet, Christian főhadnagy, Magyarország.
215. Bortal, Joseph százados, Magyarország.
216. Borto-Boruton, Martin, alhadnagy, Temesvár, Arad.
217. Bosquet (Posquet), Nicolas főhadnagy, 3. B. du Nord, Nagyvárad, Kiscell.
218. Bost, Charles du, államfogoly, Munkács.
219. Boty, Hubert alhadnagy, 4. B. Chasseurs Franc, Kiscell. Rokona, vagy azonos Mathieu-Joseph B. főhadnaggyal.
220. Boubone, Nicolas alszázados, 75. gy.e. (Monsieur), Szeged, Kiscell.
221. Bouchette, Pierre (Paul) százados, 1. B. S. Denis (2. B. de Saône et Loire), Kiscell.
222. Boudelle, François százados, Magyarország.
223. Bougot, François alhadnagy, Magyarország.
224. Boulanger alszázados, Csákova. Azonos lehet alábbi kettő közül valamelyikkel.
225. Boulanger, François-Marie százados, 6. gy.e. (Armagnac), Szeged, Kiscell.
226. Boulanger, Jean-Baptiste százados, 5. B. Pas de Calais 7. század, Szeged, Kiscell.
227. Boulanger, Mathieu főhadnagy, 3. B. de la Charente, Magyarország.
228. Boulard, Charles alhadnagy, 2. B. de Vauges, 1795. X. 2-án halt meg Kiscellben.
229. Boulard, Etienne-Nicolas százados, 33. féldandár, Gyulafehérvár.
230. Boule, Jean-Baptiste alhadnagy, 1. B. St. Denis, Fogaras.
231. Boullat, Pierre főhadnagy, 19. gy.e. (Flandre) Újépület.
232. Boulleray (Boullaray), Pierre (Jean) alhadnagy, 12. B. des Vosges, Újépület, Fogaras.
233. Boullerez, Jean-Baptiste alhadnagy, (?.) B. des Vosges, Pest. Azonos lehet előzővel.
234. Bour, Jean főhadnagy, Magyarország.
235. Bourgois, Nicolas alhadnagy, 16. lovasezred (R. Bourgogne), Magyarország.
236. Bourguignon, François főhadnagy, 3. B. Saône et Loire (47. gy.e.), Nagyvárad, Kiscell, Újépület.
237. Bourquet, Jean alhadnagy, 3. B. du Gard, Kiscell.
238. Bourre százados, 4. B. Pas de Calais, Munkács.
239. Boursin, Philippe hadsegéd, 1. B. de la Manche, Magyarország.
240. Bouse, Jean főhadnagy, Magyarország.
241. Boussiere, François alhadnagy, 2. B. Haute Vienne, Kiscell.
242. Boutard (Poutard), Claude főhadnagy, 9. B. Reservé, Újépület.
243. Bouteloup, Pierre főhadnagy, 96. féldandár, Gyulafehérvár.
244. Bouvier, "Le Quesnoy, Festungs Parthey", Magyarország.
245. Bouvier, Theront (Jean) főhadnagy, 38. gy.e. (Dauphiné), Szeged, Kiscell, Újépület.
246. Boy (Boyer), Louis-François százados, 4. B. de la Meuse (4. huszárezred), Újépület.
247. Boyer alhadnagy, (?). B. de Bute des Moulins, Szeged, Kiscell.
248. Boyer, Jean alhadnagy, 140. féldandár, Magyarország.
249. Boyer, Joseph százados, 40. gy.e. (Soissonais), Újépület.
250. Börsch, André hadnagy, B. de Strasbourg 5. század, Magyarország.
251. Brachet, Louis főhadnagy, Magyarország.
252. Brachmann, Louis főhadnagy, 31. féldandár, Fogaras.
253. Bras de Seine, Charles-Aubert-Philippe alhadnagy, 6. B. de Paris, Csákova. 1795. XI. 25-én halt meg Pesten.
254. Braine, Antoine alhadnagy, 4. B. de la Marne, Újépület.
255. Brauer, Adolph ezredes, 98. gy.e. (Bouillon), Pesten temették 1794. I. 7-én.
256. Brauer, Theodore (Ludwig) főhadnagy, 98. gy.e. (Bouillon), Nagyvárad, Kiscell. Előző fia.
257. Braungard százados, Pest? Azonos lehet Beauregard-dal.
258. Brebier, Joseph alhadnagy, 2. B. de Cambray, Fogaras.
259. Breda főhadnagy, "B. de Rocroy", Magyarország.
260. Bresson, Régis hadnagy, 104. gy.e. (Gardes françaises), Magyarország.
261. Bressieux, François főhadnagy, 16. B. des Fédérés, Szeged, Kiscell.
262. Brés (Bresse), Paul főhadnagy, 3. B. du Gard, Nagyvárad, Kiscell, Újépület.
263. Briand, Louis főhadnagy, 3. B. de la Charente, Szeged, Kiscell.
264. Bridier hadsegéd, Pest?
265. Brigand százados, Újépület.
266. Brochard, Simon alhadnagy, 6. B. de Paris, Csákova, Kiscell, Újépület.
267. Brosard, Jean alhadnagy, 7. B. de Paris 5. század, Magyarország.
268. Brouquant (Bruquant), François főhadnagy, 38. gy.e. 2. gránátos század (Dauphiné), Szeged, Kiscell.
269. Brulé, Marie alhadnagy, 1. B. St. Denis, Újépület.
270. Brunner, Lorenz hadnagy, B. de Strasbourg 3. század, Magyarország.
271. Buffet, Jean-Marie százados, 16. B. des Fédérés, Kiscell.
272. Burel százados, 1. B. de l'Aisne, Szlavónia.
273. Bursa, Nicolas alhadnagy, 15. lovasezred (R. Lorraine), Csákova.
274. Bury, Jean-François alhadnagy, 91. féldandár, Magyarország.
275. Businac, Jean százados, Magyarország.
276. Busquet (Burquet, Burguet), François főhadnagy, 2. B. Haute Vienne, Munkács.
277. Bussar százados, 15. B. des Fédérés, Magyarország.
278. Bussat, Joseph alhadnagy, 8. huszárezred, Újépület. Felesége vele volt.
279. Bussy, Jean-Louis (de) alhadnagy, hadsegéd, 15. B. des Fédérés, Munkács. Neje, Emme volt vele.
280. Busseley (Buzeley, Buzelli, Buzelet), Jean-François-Nicolas főhadnagy, 3. B. Charente Inférieure, Szeged, Kiscell, Újépület.
281. Cabosse (Rabosse), Jean alhadnagy, 37. gy.e. (Turenne), Nagyvárad, Kiscell, Újépület.
282. Cadet-Fouche, Charles főhadnagy, 37. gy.e. (Turenne), Nagyvárad, Kiscell.
283. Cagnainer hadnagy, Újépület.
284. Cailhasson (Caillasson, Calhasson), Jean százados, 15. B. des Fédérés, Újépület, Gyulafehérvár.
285. Caille, Simon főhadnagy, Magyarország.
286. Caillieux, Antoine alhadnagy, (?.). B. de Chasseurs, Szeged, Kiscell.
287. Caizeaux, Hyppolite százados, 9. féldandár, Gyulafehérvár.
288. Cambon (Combon), Charles alhadnagy, 1. B. St. Denis, Fogaras.
289. Canevard (Cavenard) de St. Amand főhadnagy, 7. dragonyosezr. (Le Dauphin), Csákova.
290. Capron (Capon), Guislain (Joseph) alhadnagy, 5. B. Pas de Calais 5. század, Nagyvárad, Szeged, Kiscell.
291. Caralt, Germain százados, Magyarország.
292. Carbon, Auguste ezredi hadsegéd, 37. gy.e. (Turenne), Nagyvárad, Kiscell.
293. Carié (Curié), Jean-Michel alezredes, Újépület, Brodban halt meg 1794-ben.
294. Cariffa, Etienne főhadnagy, 6. B. Pas de Calais, Szeged, Kiscell.
295. Carlier, Jacques alhadnagy, 19. gy.e. (Flandre), Kiscell.
296. Caron, Pierre alhadnagy, 24. féldandár, Magyarország.
297. Carpentier, (Joseph)-Alex főhadnagy (százados), 4. B. Pas de Calais, Újépület.
298. Carpentier, Jean-Pierre-Claude százados, 72. féldandár, Fogaras.
299. Carquin, Toussaint-Alexandre főhadnagy, 6. gy. (Armagnac), Magyarország.
300. Carré, Ange alhadnagy, 9. B. de la Réservé, Újépület.
301. Carreaux, Edmonde alhadnagy, 16. B. des Fédérés, Újépület, Fogaras.
302. Carreron, Pierre százados, 3. B. du Gard, Újépület.
303. Carrian, Jean alhadnagy, 94. féldandár, Magyarország.
304. Carrin, Mathieu százados, 4. B. de la Meuse, Újépület.
305. Carriol, Jean-Baptiste alhadnagy, 21. féldandár, Magyarország.
306. Cartier, Jean alhadnagy, 16. B. des Fédérés, Munkács.
307. Cartier, François alhadnagy, 14. féldandár, Magyarország.
308. Casaing tüzér hadnagy, 2. B. du Gard, Magyarországon halt meg 1795-1796 fordulóján.
309. Casoubon, Etienne alhadnagy, 58. gy.e. (Rouergue), Újépület.
310. Catelan, Jean-Baptiste főhadnagy, Magyarország.
311. Caudelle (Gaudelle) François főhadnagy, 49. féldandár, Gyulafehérvár.
312. Cauder, Joseph alhadnagy, 3. B. du Gard, Kiscell.
313. Cauge, François százados, Magyarország.
314. Cauvain főhadnagy, Pest.
315. Cavel, Henri-Sulpice százados, 6. B. de Paris, Szeged, Kiscell.
316. Cazeneuve, Pierre-Aléxis főhadnagy, 6. B. de Paris, Magyarország.
317. Cerret alhadnagy, 2. B. du Gard, Újépület.
318. Cesé, Benedict százados, 4. B. Pas de Calais, Magyarország.
319. Cesvet (Cervetz), Marie-Xavier főhadnagy, 1. B. d'Indre et Loire, Munkács.
320. Cesterre, Pierre alhadnagy, 202. féldandár, Újépület.
321. Ceutée, Jean-Baptiste százados, 24. féldandár, Fogaras.
322. Ceylarq alhadnagy, Újépület.
323. Chabrand, Louis százados, 3. B. du Gard, Kiscell.
324. Chabrolle (Chabreuil), Louis (Pierre) alhadnagy, 4. B. Pas de Calais, (2. B. Haute Vienne), Munkács, Újépület.
325. Chaigneau (Chaignau), Théophile tüzér főhadnagy, 3. B. Haute Charente, Nagyvárad, Kiscell. Fivére, Ambroise közemberként Temesváron volt.
326. Chalamel (Chalameyl), Louis százados, 38. gy.e. 8. század(Dauphiné), Újépület.
327. Chalbos, Joseph alhadnagy, 91. féldandár, Magyarország.
328. Challumant (Chalumaux, Chalumeau), René alhadnagy, 1. B. de la Mayenne, Újépület, Gyulafehérvár.
329. Chamas (Jamas), Denis főhadnagy, 2. B. de la Nievre, (2. B. de Saône et Loire), Nagyvárad, Kiscell, Újépület, Gyulafehérvár.
330. Chambard (Chaubard), Louis-Nicolas főhadnagy, 3. B. des Fédérés, Fogaras.
331. Chambarlhiac, André mérnök-alezredes, törzskar, zlj. parancsnok, Nagyvárad, Kiscell.
332. Chamenoy, Pierre százados, 40. gy.e. (Soissonais), Pétervárad.
333. Champ, Robert alhadnagy, 16. B. des Fédérés, Magyarország.
334. Champenois, Jean százados, 7. B. de Paris 1. század, Szeged, Kiscell.
335. Chand(e), Pierre alias Pilran(u)d, recte Schön alhadnagy, 3. B. Haute Charente, Pesten halt meg 1794. I. 18-án.
336. Chanus, Jean-Baptiste alhadnagy, 3. B. Saône et Loire, Nagyvárad, Kiscell.
337. Chapelet, Pierre-Maurice százados, 21. féldandár, Fogaras.
338. Chaput (Chaupus), Dominique főhadnagy, 2. B. Haute Vienne, Nagyvárad, Kiscell, Újépület.
339. Chapuy, René-Bernard altábornagy, dandártábornok, Újépület.
340. Charant, Jean alhadnagy, 3. B. Haute Charente, Kiscell.
341. Charette, Robert alhadnagy, 202. féldandár, Magyarország.
342. Chareyre, Joseph alhadnagy, 3. lovasvadász ezred (Flandre), Újépület.
343. Charles alhadnagy, Pest.
344. Charles, Nicolas alhadnagy, 9. féldandár, Magyarország.
345. Charon (Charron), Aubain főhadnagy, 1. B. Charente Inférieure, Nagyvárad, Kiscell.
346. Charpentier, Alexandre főhadnagy, 4. B. Pas de Calais 4. század, Nagyvárad, Kiscell, Újépület.
347. Charpentier, Claude alhadnagy, 4. huszárezred (Colonel général), Kiscell.
348. Charpentier, Henri alhadnagy, 33. féldandár, Magyarország.
349. Charpentier, Hilarius tüzér főhadnagy, 7. B. de Paris, Munkács.
350. Chataignier, Jean-François százados, 37. gy.e. 1. zászlóalj (Turenne), Újépület.
351. Chateau, Jean-François alhadnagy, 1. B. St. Denis, Fogaras.
352. Chateau, Jean-Louis főhadnagy, 1. B. Charente Inférieure (3. B. de la Charente), Nagyvárad, Kiscell.
353. Chateau, Louis-Henri alhadnagy, 4. B. de l'Yonne, Nagyvárad, Kiscell.
354. Chatelain (Chatelin), François alhadnagy, 5. B. Pas de Calais 6. század, Nagyvárad, Kiscell, Újépület.
355. Chatelain (Chatelin), Jean-Baptiste főhadnagy, 5. B. Pas de Calais, 7. század, Szeged, Kiscell.
356. Chatelin, Auguste százados, 204. féldandár, Újépület, Fogaras.
357. Chaufange, Charles főhadnagy, 21. B. de la Réservé, Szeged, Kiscell.
358. Chaumont, Jean-Nicolas százados, 38. gy.e. 5. század(Dauphiné), Szeged, Kiscell.
359. Chauprate, François százados, 14. féldandár, Gyulafehérvár.
360. Chauron, Alexandre főhadnagy, 15. B. des Fédérés, Nagyvárad, Kiscell.
361. Chaussard (Choussard) alhadnagy, 3. B. Soignies. Útban Munkács felé, 1794. I. 15-én halt meg.
362. Chautier, Louis ezredi hadsegéd, 1. B. de la Sarthe, Kiscell.
363. Chauvignier, Jean-Baptiste százados, 2. B. Haute Vienne, Újépület.
364. Chavelot mérnök-alezredes, Újépület.
365. Chemin főhadnagy, 2. B. des Ardennes, Munkács.
366. Chemin(e), René alhadnagy, 6. B. de Soissons (2. B. formé a Bruxelles), Újépület, Gyulafehérvár. 1797-ig meghalt.
367. Cheneviel, Philippe-Antoine százados, Magyarország.
368. Chénier (Chésnier), Alexandre százados, 74. féldandár, Újépület, Fogaras.
369. Chery (Chenu), René gránátos százados, 29. gy.e. (Le Dauphin). Pesten halt meg 1793. XII. 8-án.
370. Cherrier (Chevrier), Louis tüzér alhadnagy, 1. B. d'Indre et Loire, Csákova.
371. Chervin zászlóaljparancsnok, Kiscell.
372. Chevalier, Christoph tüzér alhadnagy, 5. B. Pas de Calais (6. B. de Paris), Kiscell.
373. Chevalier (le), François-Jacques százados, 1. B. de la Manche, Pozsony, Újépület.
374. Cheveraux (Chevros), Pierre alhadnagy, 1. B. Seine et Marne 8. század (7. B. de Paris), Szeged, Kiscell, Újépület.
375. Chevrin, Pierre-Gabriel tüzér százados, Magyarország.
376. Chicherean, Germain-Nicolas százados, 7. B. de Paris, Bánság, Kiscell.
377. Chiez alhadnagy, Pest.
378. Choiseul főhadnagy, 2. B. de la Marne, 1794. III. 20-án halt meg a pesti tábori kórházban.
379. Cholet (Colle), Dominique alhadnagy, 5. B. Pas de Calais 1. század, Kiscell.
380. Cholet, Jean-Louis alhadnagy, 7. B. de Paris (3. B. de la Charente), Szeged, Kiscell.
381. Choppin (Copin), Hilarius százados, 37. gy.e. (Turenne), Nagyvárad, Kiscell. Újépület.
382. Chrétien, André főhadnagy, 74. gy.e. (Beaujolais), Újépület.
383. Christain százados, 43. gy.e. (R. Vaisseaux), Újépület.
384. Christain százados, (?.) B. d'Eure et Loire, Pozsony.
385. Christin, Pierre százados, 1. B. Charente Inférieure, Újépület. A három személy esetleg azonos.
386. Chroquin, Christophe alhadnagy, 25. féldandár, Magyarország.
387. Cimetiere, Jean főhadnagy, 5. lovasvadász ezred (Hainaut), Újépület.
388. Cimtieur, Jean százados, Magyarország.
389. Claret, Jean-Claude százados, 7. B. des Fédérés, Újépület.
390. Clarol alhadnagy, Magyarország.
391. Claudier, Louis ezredi hadsegéd, 1. B. de la Sarthe, Magyarország.
392. Clemansot alhadnagy, 58. gy.e. (Rouergue), Magyarország.
393. Clement, Sébastien alhadnagy, 15. B. des Fédérés, Magyarország.
394. Clerget, Pierre-Antoine főhadnagy, 4. árkász zászlóalj, Újépület.
395. Clergé (Clerger), Antoine főhadnagy, 3. tüzérezred (Besançon), Újépület, Fogaras. Azonos lehet előzővel.
396. Cloazet, Claude alhadnagy, Magyarország.
397. Cloué alhadnagy, 4. B. Pas de Calais, Magyarország.
398. Cocquereau (Coquereau), Joseph-Etienne százados, 33. féldandár, Újépület, Gyulafehérvár.
399. Coignet, Jean-Charles-Édouard százados, 7. B. de Paris 6. század, Szeged, Kiscell.
400. Colar főhadnagy, Magyarország.
401. Colin, Nicolas százados, 21. féldandár, Gyulafehérvár.
402. Collé, Julien-Joseph (Guislain) alszázados, 5. B. Pas de Calais 1. század, Szeged, Kiscell.
403. Collet, Jean főhadnagy, Magyarország.
404. Collibet, Újépület.
405. Collignon, Joseph alhadnagy, 11. könnyűgyalog zászlóalj, 1795. XI. 30-án halt meg a budai helyőrségi kórházban.
406. Collion, Justin vadász hadnagy, (Újépület?) Magyarország.
407. Colomb, Henri főhadnagy, Magyarország.
408. Colombani, Louis alszázados, 3. B. de la Ville, Csákova.
409. Colsoule, Jean-Pierre százados, 4. B. Chasseurs Franc. 1794 januárjában halt meg, majd felesége is. 4 árva maradt utánuk Pesten.
410. Combe, Victor alhadnagy, 2. B. du Gard, Újépület, Gyulafehérvár v. Fogaras.
411. Combet, Louis alhadnagy, 38. gy.e. 4. század (Dauphiné), Szeged, Kiscell.
412. Comble, Jacques főhadnagy, 49. gy.e. (Vintimille), Magyarország.
413. Compin, Jean alhadnagy, 2. B. Saône et Loire (3. B. Haute Charente), Szeged, Kiscell.
414. Conder (Couder), Joseph alhadnagy, 3. B. du Gard, Nagyvárad, Kiscell, Újépület.
415. Conilhiere, Antoine alhadnagy, 3. B. du Gard, Újépület.
416. Conrert alhadnagy, 91. féldandár, Magyarország.
417. Constantin, Jean-Baptiste százados, 4. lovasvadász ezred (Franche Comté), Újépület.
418. Conte, Claude főhadnagy, "1. B. des pineux de Paris", Temesvár, Arad, Szeged, Kiscell.
419. Coppin, Etienne főhadnagy, 4. B. de la Meuse, Újépület.
420. Coquet du Sablon tüzér százados, Temesvár (?). Itt halt meg 1795-ig.
421. Corbineau, Henri alhadnagy, 3. B. Haute Charente, Nagyvárad, Kiscell.
422. Cordier, Claude százados, 3. B. Saône et Loire, Nagyvárad, Kiscell. 1797-ben csere után a 79. féldandártól az Újépület és Fogaras foglya.
423. Cornet, Jean-Antoine (François) főhadnagy, 2. önkéntes zlj., Újépület, Gyulafehérvár.
424. Corsin (Corsain), Jean alhadnagy, 4. B. Pas de Calais, Újépület.
425. Corvinnere (Corvinus), Didier (Frédéric) százados, 16. B. des Fédérés, Újépület, Fogaras.
426. Cosset, Frédéric százados, 16. B. des Fédérés, Magyarország.
427. Cosson, Cezard (François) százados, lovas tüzérség 12. század, Újépület.
428. Coste Charles (Paul) százados, 19. gy.e. (Flandre), 1795. XI. 3-án halt meg a budai helyőrségi kórházban.
429. Coste, Pierre alhadnagy, 3. B. du Gard, Nagyvárad, Kiscell, Újépület.
430. Cottel, Christoph (Cottet, Joseph; Collet, Christian) főhadnagy, 15. B. des Fédérés, Nagyvárad, Kiscell, Újépület.
431. Cotton, Jean-Baptiste alhadnagy, 36. féldandár, Újépület.
432. Coulet (Caulet), Joseph-Charlemagne alhadnagy, 1. B. Chasseurs des Ardennes, Nagyvárad, Kiscell, Újépület.
433. Courbet, Louis, alhadnagy, 5. B. Pas de Calais, Kiscell.
434. Couré százados, Munkácson halt meg 1794. I. 25-én.
435. Couré, Louis főhadnagy, 1. B. de la Nievre, Újépület.
436. Courolle, Antoine százados, 13. dragonyosezred (Monsieur), Szeged, Kiscell.
437. Courray, François százados, 1. B. de la Manche 7. század, Munkács.
438. Cousin, Pierre alhadnagy, 4. lovasvadász ezred (Franche Comté), Nagyvárad, Kiscell.
439. Coussier, Jean-Pierre százados, 1. gy.e. (Colonel général), Újépület.
440. Coutar, Louis százados, 1. B. de la Sarthe, Magyarország.
441. Cramaille, Guillaume százados, 2. B. Haute Vienne, Újépület.
442. Crasse főhadnagy, 3. B. formé a St. Trond, Csákova.
443. Crauffon, Jean százados, 2. B. de la Correze, Szeged, Kiscell.
444. Crepin, Honoré alezredes, 10. huszárezred (Bruconiers), Újépület.
445. Crespin, Etienne főhadnagy, 37. gy.e. (Turenne), Nagyvárad, Kiscell, Újépület.
446. Crespin, Jean-Antoine, Fort Louis volt térőrnagya, Nagyvárad, Kiscell.
447. Creveuil, François alhadnagy, 16. B. des Fédérés, valószínűleg Magyarország.
448. Croisier (Crosnier), Etienne főhadnagy, 3. B. formé a St. Trond (3. B. de l'Orme, 4. B. Chasseurs Franc), Csákova, Újépület, Fogaras v. Gyulafehérvár.
449. Croisnier (Cronier), Jean-Antoine főhadnagy, 7. B. des Fédérés, Újépület, Fogaras v. Gyulafehérvár.
450. Croizet, Etienne százados, 7. B. des Fédérés, Újépület, Fogaras.
451. Croizet, Etienne főhadnagy, 3. B. de l'Orme, Fogaras.
452. Croulebois (Crouillebois), André-Honoré százados, 3. tüzérezred (Besançon), Munkács.
453. Crousiliere (Cloubiliere) de la, Bernard ezredes, 39. gy.e. (Isle de France), Újépület.
454. Cruvillier (Crievillier), André (Antoine) főhadnagy, 3. B. du Gard (12. B. des Vosges), Nagyvárad, Kiscell, Újépület.
455. Cuppigny, Jean alhadnagy, 194. féldandár, Magyarország.
456. Curtis (Courtois), Joseph alhadnagy, 16. lovasezred (R. Bourgogne), 1793. XII. 30-án halt meg Cegléden? "Czegla".
457. Dabichon, Richard alhadnagy, 6. féldandár, Magyarország.
458. Dalang, Joseph főhadnagy, 8. féldandár, Fogaras.
459. Dalesmes (D'Alismes, Dalenne), Jean-Baptiste alezredes, zászlóaljparancsnok, 2. B. Haute Vienne, Szeged, Újépület.
460. Dalesmes (D'Alismes, Dallisme), Léonard alhadnagy, 98. gy.e. (Bouillon) (2. B. Haute Vienne), Szeged, Kiscell.
461. Dallies, Antoine főhadnagy, 6. B. de Paris, Kiscell.
462. D'Allemagne (Dalmagne) százados, 4. B. Chasseurs Franc, Pest.
463. Damicus (D'Amicus) alhadnagy, 4. B. Pas de Calais, valószínűleg Magyarország.
464. Damois százados, 7. B. de Paris, Munkács.
465. Damue hadnagy, (?). B. de la Réservé, Újépület.
466. Daniel főhadnagy, 4. B. Pas de Calais, valószínűleg Magyarország.
467. Danozel alhadnagy, 2. B. formé a Bruxelles, Munkács.
468. D'Argoubet, Jean ezredes, 58. gy.e. (Rouergue), Szeged, Kiscell, Újépület.
469. D'Arjot, François százados, 6. gy.e. (Armagnac) Szeged, Kiscell.
470. Darras, Pierre főhadnagy, 2. B. Haute Vienne, valószínűleg Magyarország.
471. Daumagis (Domaingé), Pierre alhadnagy, 3. gy.e. (Piemont), Fogaras, v. Gyulafehérvár.
472. Dauphin, Denis alhadnagy, 58. gy.e. (Rouergue), Szeged, Kiscell.
473. Dautun, Jean-Marie tüzér (al)százados, 3. tüzérezred (Besançon), Kiscell.
474. David, Blaise főhadnagy, 16. B. des Fédérés, Kiscell. 1795. XI. 5-én halt meg a budai helyőrségi kórházban.
475. Davise, Quit százados, Magyarország.
476. Dayre (Derré), Charles-Joseph főhadnagy, 12. féldandár, Gyulafehérvár.
477. D'Ayvaille (Dalongeville), Pierre-Antoine százados, 3. B. formé a St. Trond, Újépület.
478. Deber, Martin főhadsegéd, 2. vadász zászlóalj, Kiscell.
479. Debeugny (de Beugny), Jean-Baptiste százados, 5. B. Pas de Calais 4. század, Szeged, Kiscell.
480. Debez (Debaise), Maurice százados, 33. féldandár, Fogaras.
481. Debierre, Serien százados, 19. gy.e. (Flandre), Kiscell.
482. Deboucq, Joseph főhadnagy, 8. féldandár, Fogaras v. Gyulafehérvár.
483. Debus százados, hadsegéd, Temesvár.
484. De Bourdet, Louis százados, 49. gy.e. (Vintimille), Magyarország. (?)
485. Dechouville alezredes, 3. B. formé a St. Trond, Munkács.
486. Dedon (Dedoux), Pierre tüzér százados, 15. B. des Fédérés, Újépület.
487. Degain, Joseph főhadnagy, 1. tüzérezred (La Fere), Újépület, Gyulafehérvár.
488. De Hayse alhadnagy, Magyarország.
489. Dejardin, François főhadnagy, 5. B. Pas de Calais 8. század, Szeged, Kiscell.
490. Dejardin, Jean-François alezredes, 7. B. de Paris, Nagyvárad, Kiscell. Felesége, Johanna volt vele.
491. Dejean, Joseph-Foulgerand alezredes, 19. gy.e. (Flandre), Újépület.
492. Delafontaine, Nicolas tüzér százados, 6. B. de Paris, Csákova.
493. Delaille, Claude százados, 3. B. Saône et Loire, Kiscell.
494. Delamar, Eleonor hadsegéd, 2. B. de l'Oise, valószínűleg Magyarország.
495. Delard, Jean-Pierre százados, 23. önkéntes zászlóalj, Kiscell.
496. Delatre, Louis-Joseph alezredes, 5. B. Pas de Calais, 1793. X. 15-én valószínűleg Magyarországon halt meg.
497. Delbos (Dalbot, Delbot), Louis alhadnagy, 49. gy.e. (Vintimille), 1795 áprilisában egy magyarországi faluban halt meg.
498. Delcey (Delsay, Delces), Jean-Claude alhadnagy, 12. B. de Jura, Nagyvárad, Kiscell, Újépület.
499. Delcourt, Sébastien tüzér százados, 3. tüzérezred (Besançon), (condéi polgári tüzérség), Szeged, Kiscell.
500. Delentaigne, Louis főhadnagy, 1. B. Isle et Vilaine, Újépület, Gyulafehérvár.
501. Deligneau, Antoine alhadnagy, 92. féldandár, Magyarország.
502. Delombre (Delambre, de L'Ombre), Jean-Baptiste százados, 7. B. de Paris, Brod, Újépület.
503. Delorme, Nicolas főhadnagy, 9. féldandár, Fogaras.
504. Delorme, Pierre főhadnagy, 3. B. Saône et Loire, Nagyvárad, Kiscell.
505. Delory, Jean főhadnagy, 93. gy.e. (Enghien), Újépület.
506. Delpech, Etienne főhadnagy, 43. gy.e. (R. Vaisseaux), Szeged, Kiscell.
507. Delsa, Etienne-Joseph főhadnagy, 3. B. formé a St. Trond, 1. (7.) B. Chasseurs Liegeois, Munkács, Újépület, Fogaras.
508. Delseil, Etienne alhadnagy, 33. féldandár, Magyarország.
509. Delville, Auguste százados, 9. féldandár, Gyulafehérvár.
510. Demarne, François százados, 49. gy.e. (Vintimille), Szeged, Kiscell.
511. Denis, Pierre-François alhadnagy, 1. (7.) B. des Fédérés, Fogaras.
512. Denise, Nicolas főhadnagy, 3. lovasvadász ezred (Flandre), Magyarország.
513. Denoyette, Constant főhadnagy, 178. féldandár, Fogaras v. Gyulafehérvár.
514. Depont, (Dupont) Jean-Marie -(Michel) alhadnagy, 6. B. de Paris, Temesvár, Arad, Csákova, Újépület, Fogaras.
515. Deporte, Guillaume alhadnagy, 33. féldandár, Magyarország.
516. Derny, Pierre alhadnagy, 23. lovasezred (Mestre), Csákova.
517. Derré, Charles százados, 40. gy.e. (Soissonais) 6. zászlóalj, Munkács, Gyulafehérvár.
518. Desbourg, Joseph főhadnagy, 8. féldandár, Újépület.
519. Descamps, Jean alezredes, 7. lovasezred (R. étranger), Újépület.
520. Deschamps, Depracher (de la) százados, 3. B. Haute Charente, Szeged, Kiscell.
521. Desmarais, Jean-Claude százados, 38. gy.e. (Dauphiné), 4. század, Újépület.
522. Desmolens, Thomas főhadnagy, 1. B. Deux Sévres, Gyulafehérvár.
523. Desmur, Philibert százados, 3. B. Seine et Oise, Újépület.
524. Desnomartin-Dorat, Charles alhadnagy, 33. gy.e. (Touraine), Szeged, Kiscell.
525. Desnoyelles, Constantin főhadnagy, 178. féldandár, Gyulafehérvár.
526. Desormaux (Desormeau), Mathieu százados, 9. (21.) féldandár, Újépület, Fogaras.
527. Dessaix ezredes, Magyarország.
528. Dessez, Pierre-Joseph főhadnagy, 105. féldandár, Újépület.
529. Detentaigne (Delentaigne), Louis főhadnagy, 2. (1.) B. de l'Isle et Vilaine, Szeged, Kiscell, Újépület, Gyulafehérvár.
530. Devarein alhadnagy, 1794. I. 3-án halt meg a pesti tábori kórházban, felesége, Marie volt vele.
531. Devaux (Deveaux), Felix alhadnagy, 3. B. de Paris (2. B. de l'Orme), Rácsa, Újépület. 1794. II. 22-én halt meg a pesti tábori kórházban.
532. Didier, Barthélémy őrnagy, 79. féldandár, Újépület.
533. Didiot, Georges százados, 8. féldandár, Gyulafehérvár. Felesége vele volt.
534. Dieu, Jean-Baptiste Pierre százados, hadsegéd, 6. B. de Paris, Szeged, Kiscell, Újépület.
535. Dieudonne, Piette százados, 3. B. Chasseurs Franc, Szeged, Kiscell.
536. Dieudonne-Coche, Jean alhadnagy, 1. B. des Ardennes, Temesvár, Arad, Újépület.
537. Digneffe, Henri százados, 4. (5.) B. Chasseurs Franc, Munkács, Újépület, Fogaras.
538. Diron, Etienne százados, 18. gy.e. (R. Auvergne), Csákova.
539. Diseer, Jean-Baptiste alhadnagy, 204. féldandár, Magyarország.
540. Dissez, Victor alhadnagy, 29. gy.e. (Le Dauphin), Szeged, Kiscell, Újépület.
541. Ditte, Jean-Baptiste gránátos alhadnagy, 5. B. Pas de Calais, Szeged, Kiscell.
542. Dob alhadnagy, Magyarország (?)
543. Dobanton, Théodore másodszázados, 172. féldandár, Fogaras v. Gyulafehérvár.
544. Dochat (Dossat), Jean alhadnagy, 26. féldandár, Gyulafehérvár.
545. Docho, Alexis főhadnagy, 12. féldandár, Lipótvár.
546. Dodel, Paul százados, 6. B. de Paris, Csákova.
547. Dollet, Jean-Joseph százados, 5. B. Pas de Calais, 8. század, Szeged, Kiscell.
548. Domergue (Domerque), Boniface százados, 40. gy.e. (Soissonais), Nagyvárad, Kiscell.
549. Domange, Jean-Pierre százados, 6. B. de Paris, Szeged, Kiscell.
550. Domingue(r) hadsegéd, Újépület.
551. Dominique, Pierre alhadnagy, 14. dragonyosezred, Magyarország.
552. Dommangies (Domingis), Pierre alhadnagy, 3. gy.e. (Piemont), Újépület, Gyulafehérvár.
553. Donneaud, Laurent alhadnagy, 38. gy.e. (Dauphiné) 5. század, Újépület.
554. Dor (D'Or), Henri-Joseph százados, 4. B. Chasseurs Franc, Munkács.
555. Doren, Michel alhadnagy, 33. féldandár, Magyarország.
556. Dorez, Louis-Joseph tüzér főhadnagy, 38. gy.e. (Dauphiné), Nagyvárad, Kiscell, Újépület.
557. Dormoy százados, 7. B. de Paris, valószínűleg Magyarország.
558. Dosnier (Donier), Pierre alhadnagy, 12. B. de Jura, Újépület, Gyulafehérvár.
559. D'Othemont, Pest.
560. Douan hadsegéd, Újépület.
561. Doublet, Jean főhadnagy, 19. B. de la Charente, Szeged, Kiscell, Újépület, Fogaras.
562. Douilly, Gaspard alhadnagy, 4. B. Pas de Calais, valószínűleg Magyarország.
563. Douz, Jacob százados, 4. B. de la Meuse, Újépület.
564. Dravez, Ludwig százados, B. de Strasbourg, Csákova.
565. Drasdiansky, Johann főhadnagy, 2. huszárezred (Chamborant), Újépület.
566. Dreset (Dresset), Joseph alhadnagy, 20. féldandár, Gyulafehérvár.
567. Drocourt (Droucourt, Recourt, Rocourt), Jean-François alezredes, hadsegéd, Szeged, Kiscell, Újépület.
568. Drouard, François százados, 2. B. Chasseurs Franc, Bánság, Kiscell, beteg volt.
569. Drouhin, François alezredes, 12. B. des Vosges, Kiscell, beteg volt.
570. Drouillet alhadnagy, (?). B. Soignies, Munkács.
571. Drouot, Jean főhadnagy, 12. B. des Vosges, Gyulafehérvár v. Fogaras.
572. Drouot, Nicodeme százados, 206. féldandár, Gyulafehérvár.
573. Druelle, Auguste főhadnagy, 4. B. du Nord, Temesvár, Arad, Szeged, Kiscell, Újépület, Fogaras v. Gyulafehérvár.
574. Duban, Etienne százados, 16. B. des Fédérés, Pest.
575. Dubas, Pierre-François (Frédéric) százados, 105. (10.) féldandár, Újépület, Gyulafehérvár.
576. Dubois, Antoine-Joseph hadnagy, 5. B. Pas de Calais, Csákova.
577. Dubois, Martin alhadnagy, 1. gy.e. (Colonel général), Szeged, Kiscell, Újépület.
578. Dubrul főhadnagy, Magyarország.
579. Dubuisson, Pierre-Antoine százados, tüzérség "Equipage de Artill.", Újépület, Gyulafehérvár.
580. Duchany, Jean-André alhadnagy, 108. féldandár, Magyarország.
581. Duchatraut, Voulin alhadnagy, 94. féldandár, Magyarország.
582. Duchemin százados, 2. B. de l'Orme, Újépület.
583. Duchés, Jean-Baptiste őrnagy, Fort Louis térőrnagya, Újépület.
584. Duclos, André-Nicolas alezredes, 6. B. de Paris, Szeged, Kiscell.
585. Ducret, François alszázados, 1. tüzérezred (La Fere), 1794 áprilisában halt meg a pesti tábori kórházban. Felesége, Ernestine volt vele.
586. Dufour, Jean főhadnagy, 7. B. de Paris, valószínűleg Magyarország.
587. Dufour, Jean-Baptiste alezredes, 7. B. des Fédérés, Újépület.
588. Duglos, François főhadnagy, 6. B. de Paris, Csákova.
589. Duhamel (Duamele), Hugue százados, Magyarország.
590. Duhamel, James tüzér százados, 1. B. de la Manche (Sarthe), valószínűleg Magyarország. Azonos lehet előzővel.
591. Duhamel, Paul főhadnagy, 1. B. de la Sarthe, Magyarország.
592. Duhan (Duan, Duant), Charles-Marie alhadnagy, 132. féldandár, Gyulafehérvár.
593. Duinette százados, Magyarország.
594. Dujouny alhadnagy, 2. B. Haute Vienne, valószínűleg Magyarország.
595. Dumazy, Marcel-Laurent főhadnagy, 10 vadász zlj. (du Gévaudan), Szeged, Kiscell.
596. Dupin (Dupain), Adrien főhadnagy, 178. féldandár, Gyulafehérvár.
597. Dupont, Jean alhadnagy, 3. B. formé a St. Trond (1. B. Chasseurs des Ardennes), Munkács, Újépület.
598. Dupont, Louis főhadnagy, 2. B. Chasseurs Franc, Újépület. Azonos lehet előzővel.
599. Dupriere térsegédtiszt (Le Quesnoy), valószínűleg Magyarország.
600. Dupuis (Dupuy), André százados, 5. B. de Rhône et Loire, Nagyvárad, Kiscell, Újépület.
601. Dupuis, Jean főhadnagy, Temesváron halt meg 1795-ben.
602. Dupuis (Dupuy), Martial alhadnagy, 2. B. Haute Vienne, Újépület.
603. Duquesnoy, Rémi főhadnagy, 5. B. de l'Oise, Temesvár, Arad, Szeged, Kiscell. Azonos lehet du Quesnoy hadnaggyal a 90. gyalogezredből, aki 1794. X. 27-én Pesten halt meg.
604. Duquet, Pierre főhadnagy, 8. huszárezred, Temesvár, Arad, Szeged, Kiscell.
605. Durand főhadnagy, Magyarország.
606. Durand (Durant), Antoine százados, 5. B. Pas de Calais. 1795-ig meghalt Magyarországon.
607. Durand, Guillaume vezérhadsegéd, 56. gy.e. (Bourbon), Újépület.
608. Durand, Louis alhadnagy, 14. B. Chasseurs, Magyarország.
609. Durand, Michel dandártábornok, vezérkar, Nagyvárad, Kiscell.
610. Durand, Pierre százados, 3. B. Haute Charente, Újépület.
611. Duras, Pierre főhadnagy, 2. B. Haute Vienne, Újépület.
612. Durero, Gabriel gránátos főhadnagy, 1. B. Saône et Loire, Csákova.
613. Durieux, Louis főhadnagy, 7. B. de Paris 8. század, Magyarország.
614. Durieux, Pierre-Joseph százados, 4. B. Chasseurs Franc, Nagyvárad, Kiscell.
615. Durochal, Hyppolite alhadnagy, 91. féldandár, Magyarország.
616. Durots (Druots), Jean főhadnagy, 12. B. des Vosges, Fogaras.
617. Duru (Durus), Pierre százados, 21. féldandár, Fogaras.
618. Dussault, Auguste-Nicolas hadsegéd, 7. B. de Paris, valószínűleg Magyarország.
619. Dutout (Duton), Louis százados, 16. B. des Fédérés, Szeged, Kiscell, Újépület.
620. Duval, François százados, 7. B. de Paris, Újépület.
621. Duval, Joseph főhadnagy, 5. B. Pas de Calais 4. század, Magyarország.
622. Duval, Pierre alezredes, 4. B. Pas de Calais, Kiscell, Újépület. Neje, Marie-Josepha volt vele.
623. Duvert, Jean százados, 202. féldandár, Újépület.
624. Eckerlet, Philippe alhadnagy, 194. féldandár, Magyarország.
625. Exceid (Ekerth), Jean hidász főhadnagy, Nagyvárad, Kiscell. 1795 előtt meghalt.
626. Edeline, Benoit alhadnagy, 19. gy.e. (Flandre), Újépület, Gyulafehérvár.
627. Eichborn, Friedrich százados, B. de Strasbourg, Csákova.
628. Emmanuel százados, 9. B. du Bas de Rhin, Csákova.
629. Emond, Joseph (Jean) alhadnagy, 19. B. de la Charente, Szeged, Kiscell, Újépület, Fogaras.
630. Erard, Ferdinand főhadnagy, 3. tüzérezred (Besançon), Szeged, Kiscell.
631. Escouvette, Henri hadnagy, Újépület.
632. Esmein (Emin), Nicolas alhadnagy, 1. B. Charente Inférieure, Szeged, Kiscell.
633. Esmelin (Emelin), Jean-Baptiste alhadnagy, 14. féldandár, Gyulafehérvár.
634. Esprie, Jacques hadsegéd, 7. B. de Paris, Szeged, Kiscell.
635. Esperandieu (Esserandieu), Jean főhadnagy, 3. B. du Gard, Csákova, Újépület.
636. Estever, Léonard-Gabriel alhadnagy, 16. B. des Fédérés (1. B. de Chasseurs), Szeged, Kiscell. 1795. XI. 18-án halt meg Pesten.
637. Esther, Jean alhadnagy, 93. gy.e. (Enghien), 1794. XII. 14-én halt meg az Újépületben.
638. Etienne, Jean-Baptiste főhadnagy, 2. B. des Ardennes, Temesváron halt meg 1795. X. (28.) 30-án.
639. Etienne, François százados, 12. B. des Vosges, Nagyvárad, Kiscell.
640. Etienne, Jacques főhadnagy, 1. B. Chasseurs des Ardennes, Szeged, Kiscell, Újépület.
641. Evrard alezredes, 2. B. Deux-Sévres, Újépület. Már 1793-ban kicserélték.
642. Ewerts (Everts), Conrad (Conrads) alhadnagy, 99. gy.e. (R. Deux-Ponts), Szeged, Kiscell.
643. Exeouseau (Exeousean) százados, Újépület.
644. Fabre, Jacques főhadnagy, 1. B. Charente Inférieure, Nagyvárad, Kiscell.
645. Fabre, Pierre-Louis százados, 7. B. de Paris 1. tüzérszázad, Szeged, Kiscell.
646. Facres, (Tempieres-nek mondott) alhadnagy, 202. féldandár, Magyarország.
647. Fadat, Guillaume százados, 7. lovasezred (R. étranger), Újépület.
648. Falaise (Fallaise, Fallaguice), Louis-Ambroise százados, 2. B. du Gard (7. B. Seine Inférieure du Calvados), Újépület, Fogaras.
649. Falconet, Sébastien alhadnagy, 7. B. de Paris, 1. század, Szeged, Kiscell.
650. Falgoux (Falgon), Charles főhadnagy, 38. gy.e. (Dauphiné) 8. század, Kiscell.
651. Famon alhadnagy, 2. B. formé a Bruxelles, Munkács.
652. Fandel (Faudel) alhadnagy, B. de Strasbourg 4. század, Újépület.
653. Fanoelle, Charles-Antoine alhadnagy, 39. féldandár, Magyarország.
654. Farin, Nicolas főhadnagy, 4. vadászezred, Nagyvárad, Kiscell.
655. Faudon, Jean-Louis főhadnagy, Magyarország.
656. Faulaville (Saulaville), Benoit főhadnagy, 9. B. de la Réservé, Újépület, Fogaras v. Gyulafehérvár.
657. Faure gránátos főhadnagy, Újépület.
658. Fauvage, André százados, 7. B. de Paris 8. sz., Csákova. Felesége, Marianne volt vele.
659. Felix, Jean-Baptiste százados, 3. tüzérezred (Besançon), Nagyvárad, Kiscell.
660. Feret, 1796 nyarán Makón halt meg, cserére menet.
661. Ferret, Pierre-Louis alhadnagy, 3. B. de Paris (15. B. des Fédérés), 1794. I. 8-án halt meg, útban Munkács felé.
662. Ferry, Gabriel alhadnagy, 3. B. formé a St. Trond (1. B. Chasseurs des Ardennes), Munkács, Újépület.
663. Févre, Pierre alhadnagy, 3. B. de la Charente, Csákova.
664. Fieffe, Claude-Rémi főhadnagy, (?). B. a Soignies, (11. tüzérezred), Munkács, Újépület.
665. Fieusal, Armand alhadnagy, 23. B. des Fédérés, Újépület.
666. Fillard, François főhadnagy, 6. B. de Paris, Magyarország.
667. Fiteux, Joseph alhadnagy, 16. B. des Fédérés, Újépület.
668. Flamand, Joseph főhadnagy, (?). B. a Soignies (3. B. du Nord), Munkács, Újépület, Fogaras.
669. Flet, Jean-François alhadnagy, 1. B. de la Somme, Újépület.
670. Fleurand (Fleurent, Flurant), Pierre százados, 40. gy.e. (Soissonais), Nagyvárad, Kiscell.
671. Floquet, Jean-Louis főhadnagy, Magyarország.
672. Florainville (Florainville de Luynes), Nicolas alezredes, 16. B. des Fédérés, Pest, Csákova, beteg volt.
673. Floutier, Jacques alhadnagy, 2. B. du Gard, Újépület, Fogaras.
674. Folgens, Charles főhadnagy, 38. gy.e. (Dauphiné), Szeged, Kiscell.
675. Follet alezredes, Újépület.
676. Folley főhadnagy Fort Louis-ból, Nagyvárad.
677. Folley alezredes, 1795. IX. 11-én halt meg Temesváron. Azonos lehet Follet-tel.
678. Fontaine, Jean főhadnagy, 12. B. des Vosges, Nagyvárad, Kiscell.
679. Fontel, Friedrich főhadnagy, B. de Strasbourg, Csákova.
680. Fontenelle százados, 25. gy.e. (Poitou), Újépület.
681. Fort, Pierre alhadnagy, 8. huszárezred, Magyarország.
682. Fortin, Armand főhadnagy, 1. B. de la Mayenne, Újépület.
683. Fortunot, Jean-Nicolas főhadnagy, 37. gy.e. (Turenne), Nagyvárad, Kiscell, Újépület.
684. Foucault, Charles százados, "2. Brigade", Kiscell, beteg volt.
685. Foucher, Jean főhadnagy, 6. gy.e. (Armagnac), Szeged, Kiscell.
686. Foudés, Pierre-René François főhadnagy, 1. B. de la Manche, Újépület.
687. Foulhouze, Louis százados, 1. B. Chasseurs des Ardennes, Újépület.
688. Foulon, Antoine-Joseph százados, 178. féldandár, Újépület, Gyulafehérvár.
689. Fourcaut, Jean-Baptiste százados, 12. B. des Vosges, Kiscell, beteg volt.
690. Foureau, Jean-François, százados, főhadsegéd, 6. gy.e. (Armagnac), Magyarország.
691. Foure, Antoine főhadnagy, 12. B. des Vosges, Nagyvárad, Kiscell.
692. Foureille százados, "könnyűgyalogság", 1797. IV. 4-én halt meg a pesti gránátos kaszárnyában.
693. Fournier, Jean főhadnagy, 3. B. de la Charente, Kiscell, Újépület.
694. Fournier, Jean-Jacques százados, 3. B. du Gard (3. B. de la Charente), Nagyvárad, Kiscell, Újépület.
695. Fournier, Jean-Marie alhadnagy, 6. B. de Paris, Szeged, Kiscell.
696. Fournier, (La Prairie-nek mondott) Joseph alhadnagy, 4. B. de la Marne, Újépület.
697. Fourrier, Pierre főhadnagy, Újépület.
698. Fousart, Joseph alhadnagy, 5. B. Pas de Calais 4. század, Magyarország.
699. Fouvalier főhadnagy, 58. gy.e. (Rouergue), 1794. I. (3.) 31-én halt meg a pesti tábori kórházban.
700. Fraillion alhadnagy, Pest.
701. Francart (Francard, Frincard), Claude százados, 21. féldandár, Fogaras.
702. François, Jean-Nicolas százados, 33. féldandár, Fogaras.
703. François, Etienne százados, 12. B. des Vosges, Csákova.
704. François, Joseph százados, 7. B. de Paris, 1794 nyarán halt meg a pesti tábori kórházban.
705. François, Pierre (Auguste) alhadnagy, 4. lovasvadász ezred (Franche Comté), Nagyvárad, Kiscell.
706. Francourt, Jean tüzér százados, 7. B. de Paris, 1794. II. 11-én Pesten halt meg.
707. Fresse (Treste) hadnagy, Újépület.
708. Friederich százados, 1. vadászezred, Magyarország.
709. Frogerais, Újépület.
710. Fromage alhadnagy, Pest.
711. Froment, Antoine főhadnagy, 6. B. de Paris, Magyarország.
712. Frutiaux, Rémi főhadnagy, 3. tüzérezred (Besançon), 1795-ig meghalt.
713. Gabet, Jean-Pierre alhadnagy, 27. gy.e. (Lyonais), Nagyvárad, Kiscell. 1795-ig meghalt.
714. Gachet, Jean százados, 3. B. de la Charente, Szeged, Kiscell.
715. Gagniere, Pierre alhadnagy, 3. B. du Gard, Nagyvárad, Kiscell.
716. Gaigneau, Martin (?) du százados, mérnökkar, Magyarország.
717. Gaillard, Jacques tüzér főhadnagy, 2. B. de l'Orme, Újépület.
718. Galichet, Jacques főhadnagy, Magyarország.
719. Galina, Jean alhadnagy, 37. gy.e. (Turenne), Nagyvárad, Kiscell.
720. Galing le Grave (Gelin, Denis) százados, 43. gy.e. (R. Vaisseaux), Szeged, Kiscell.
721. Galland, Jean-Louis alhadnagy, 21. féldandár, Magyarország.
722. Gallet, François-Sébastien alhadnagy, hadsegéd, 7. B. de Paris, Szeged. 17 éves fia volt vele.
723. Gallez, Jean-Baptiste alhadnagy, condéi polgári tüzérség, Szeged, Kiscell.
724. Gallifat, Etienne főhadnagy, 6. B. Pas de Calais, Kiscell, beteg volt.
725. Gallois (Calloit), Pierre-Antoine főhadnagy, 3. B. de la Marne, Szeged, Kiscell, Újépület.
726. Gallut, François alhadnagy, 74. féldandár tüzérsége, Magyarország.
727. Galmiche, Jean-Joseph főhadnagy, 3. B. de Paris, Munkács.
728. Gamarre százados, 56. gy.e. (Bourbon), Pest.
729. Gambard, Claude-Michel főhadnagy, 6. B. de Paris, (49. gy.e.), Pozsony, Újépület, Fogaras.
730. Gamen, Louis százados, Magyarország.
731. Gandillon (Gaudilhon), Jean-Baptiste főhadnagy, 15. B. des Fédérés, Újépület.
732. Garcin (Garein), Emanuel főhadnagy, 1. B. Charente Inférieure, Magyarország.
733. Garnerin, André-Jacques a szekerészkar főnöke, közjóléti biztos, pesti tábori kórház, Újépület.
734. Garnier, Jean-Baptiste főhadnagy, 9. B. de la Réservé, Gyulafehérvár.
735. Garo, Jean alhadnagy, 49. gy.e. (Vintimille), Szeged, Kiscell. 1794 nyaráig meghalt.
736. Gasselin, Jean alhadnagy, 6. B. de Paris, Szeged, Kiscell.
737. Gastenet, Jean-Baptiste főhadnagy, Magyarország.
738. Gauderon, Laurent főhadnagy, 104. gy.e. (Gardes françaises), Nagyvárad, Kiscell, Újépület.
739. Gaudin, André alhadnagy, 5. B. Pas de Calais 8. század, Magyarország.
740. Gaury, Etienne alhadnagy, 33. féldandár, Magyarország. Azonos lehet Gausy-val.
741. Gaussoin, Alexandre alhadnagy, 1. B. Chasseurs des Ardennes, Nagyvárad, Kiscell.
742. Gausy, Etienne (Jean) főhadnagy, 58. gy.e. (Rouergue), Nagyvárad, Kiscell, Újépület.
743. Gauthier-Bianzat, François százados, 20. féldandár, Gyulafehérvár.
744. Gave tüzér főhadnagy, Magyarország.
745. Gaveul alhadnagy, Magyarország.
746. Gaither (Geither), Michel százados, 21. féldandár, Újépület.
747. Genard, Jean alhadnagy, 206. féldandár, Magyarország.
748. Genessy alhadnagy, Magyarország.
749. Genevois, Abraham alhadnagy, 19. gy.e. (Flandre), Újépület.
750. Geniet (Genier), Jean-Baptiste (Marquion-nak mondott), százados, 1. B. Chasseurs des Ardennes, Újépület.
751. Genisty, Louis százados, Magyarország.
752. Genotte (Jenotte), Pierre alhadnagy, 6. B. de Paris, Fogaras.
753. Gentil, Jean-Marie százados, 2. B. d'Indre et Loire, Kiscell.
754. Geodfroy (Godefroy, Godesfroit), Denis főhadnagy, 1. B. St. Denis, Újépület, Fogaras.
755. Geoffroy, Léopold főhadnagy, 9. B. des Vosges, Nagyvárad, Kiscell.
756. Georges, Amand alhadnagy, 22. lovasezred (R. Guyenne), Újépület.
757. Georges, Denis százados, 10. B. dit Républicain, ("1. B. République"), Kiscell.
758. Georget, Pierre főhadnagy, 1. B. de la Mayenne, Újépület.
759. Gerard, Claude alhadnagy, 4. B. des Fédérés, Munkács.
760. Gerard, Hubert-Maximilien főhadnagy, 1. B. de l'Aisne, Újépület.
761. Gerin főhadnagy, 3. B. formé a St. Trond, Munkács.
762. Germain, Henri-Louis főhadnagy, 1. B. de la Manche, valószínűleg Magyarország.
763. Gerrand alhadnagy, "B. composé a Soignies", Munkács.
764. Gervilliers, Antoine főhadnagy, 5. (3.) B. de l'Aube, Gyulafehérvár.
765. Gestrand, Pierre százados, 19. B. de la Charente, Szeged, Kiscell.
766. Geudesfroy, Jacques alhadnagy, Magyarország.
767. Gevnet (Bernet?) tüzér hadnagy, Újépület.
768. Gigaux, Pierre-François főhadnagy, 49. gy.e. (Vintimille), Nagyvárad, Kiscell, Csákova.
769. Gilbert, Jacques százados, Magyarország.
770. Gillet (Jillet), Jacques főhadnagy, 8. tüzérezred, Újépület, Fogaras.
771. Gillina, Jean alhadnagy, 37. gy.e. (Turenne), Nagyvárad, Kiscell.
772. Gimaillac, Joseph alhadnagy, 16. B. des Fédérés, Nagyvárad, Kiscell.
773. Gin, Pierre alhadnagy, 3. B. de la Charente, Magyarország.
774. Giolle, Jacques alhadnagy, 1795-ben halt meg Temesváron.
775. Giradeaux, François-Aimé főhadnagy, 6. gy.e. (Armagnac), Szeged, Kiscell.
776. Girand, Arnauld főhadnagy, 10. huszárezred (Bruconiers), Nagyvárad, Kiscell.
777. Girard, Jean százados, 3. B. de la Charente, Magyarország.
778. Girardot, Pierre alhadnagy, 8. huszárezred, Nagyvárad, Kiscell, Újépület.
779. Girardville, Pierre-Louis főhadnagy, 1. B. de la Manche, Újépület.
780. Girot (Jirot), Pierre-Joseph főhadnagy, 13. tüzérszázad, Fogaras.
781. Girrerd, Joseph alhadnagy, 91. féldandár, Magyarország.
782. Gligaux százados, 19. gy.e. (Flandre), Csákova.
783. Godard, François százados, 15. B. des Fédérés, valószínűleg Magyarország.
784. Godard, Nicolas alhadnagy, 4. lovasvadász ezred (Franche Comté), Nagyvárad, Kiscell, Újépület.
785. Godardiere, Újépület.
786. Godet főhadnagy, sedani nemzeti gárda, Csákova.
787. Goepp, Jacob százados, B. de Strasbourg, Csákova.
788. Goichot, Joseph gránátos főhadnagy, 2. B. de Rhône et Loire, Újépület.
789. Goisson, Louis alhadnagy, 2. vértesezred, Magyarország.
790. Gollard, Isidore Le Quesnoy-ból, valószínűleg Magyarország.
791. Gombervau(x), Joseph alhadnagy, 6. huszárezred, Kiscell.
792. Gondy, Georges alhadnagy, 9. B. de la Réservé, Újépület, Gyulafehérvár.
793. Gonnet (Gounet), Antoine alhadnagy, 40. gy.e. (Soissonais), Nagyvárad, Kiscell.
794. Goret (Goréz), százados, 26. féldandár, Gyulafehérvár.
795. Gosselin (Gonelin), Jean-Pierre-Guillaume alhadnagy, 6. B. de Paris, Újépület.
796. Gotrore, Vibest alhadnagy, Magyarország.
797. Gottfroy (Godefroy), Thomas-Joseph százados, 3. B.formé a St. Trond, Munkács.
798. Gotty főhadnagy, pesti tábori kórház. Felesége, Therese volt vele.
799. Gouay, Marin (Amand Gouay Marin) főhadnagy, 4. B. du Nord, Csákova.
800. Goubert, Jules főhadnagy (főhadsegéd), 15. B. des Fédérés, Újépület.
801. Goudor, Jean-Baptiste százados, Magyarország.
802. Gougy, Jean-Jacques főhadnagy, 58. gy.e. (Rouergue), valószínűleg Magyar-ország.
803. Gouin, Michel alhadnagy, 1. B. de la Sarthe (Somme), Kiscell, Szeged, Újépület.
804. Goullus (Gouli), François dandártábornok, Le Quesnoy parancsnoka, Újépület.
805. Gourdon, Jacques-Philippe alhadnagy, 3. B. de la Charente, Szeged, Kiscell.
806. Gouré, Louis főhadnagy, 1. B. de la Nievre, Szeged, Kiscell, Újépület.
807. Gourvil, Pierre alhadnagy, 32. könnyűgyalog ezred, Temesvár, Arad.
808. Goussard tüzér főhadnagy, valószínűleg Magyarország.
809. Goussiere százados, Újépület.
810. Goussion, Alexandre alhadnagy, 1. B. Chasseurs des Ardennes, Nagyvárad, Kiscell.
811. Gouttet, Újépület.
812. Gouttin, Jean alhadnagy, 11. vértesezred, Magyarország.
813. Gouvain, Lucas főhadnagy, 3. B. formé a St. Trond, Szeged, Kiscell.
814. Granisand tüzér százados.
815. Gratias, Jacques százados, 159. féldandár, Újépület, Gyulafehérvár.
816. Gregoire, Antoine főhadnagy, 2. B. du Gard, Csákova, Újépület, Fogaras.
817. Greider, Michel százados, 98. gy.e. (Bouillon) 1. zászlóalj 2. század, Újépület.
818. Grejoul de, főhadnagy, Magyarország.
819. Gribling (Pribling), Alex alhadnagy, 16. B. des Fédérés, Újépület, Fogaras.
820. Grignon, Jean százados, 12. (3.) féldandár, Fogaras.
821. Grochin (Groihn), Pierre főhadnagy, 10. huszárezred (Bruconiers), Szeged, Kiscell.
822. Grossot, Aime-Claude százados, 3. B. de l'Yonne, Nagyvárad, Kiscell, Újépület.
823. Guarde la, alhadnagy, Magyarország.
824. Guenin, Abraham százados, 1. B. Charente Inférieure, Munkács.
825. Guenin, Nicolas-Joseph főhadnagy, 49. gy.e. (Vintimille), Munkács.
826. Guer, Laurent főhadnagy, 2. vadász zászlóalj, Szeged, Kiscell.
827. Gueran, Joseph főhadnagy, Legion du Nord, Szeged, Kiscell.
828. Guerguine, Pierre százados, 8. árkász zászlóalj, Újépület.
829. Guerin, Jean alhadnagy, 169. féldandár, Magyarország.
830. Guerin, Richard-Michel százados, 24. könnyűgyalog zászlóalj, Nagyvárad, Kiscell.
831. Guiardelle százados, 7. B. de Paris, valószínűleg Magyarország.
832. Guichard, Bernard százados, 14. féldandár, Gyulafehérvár.
833. Guichard, François főhadnagy, 16. (15.) B. des Fédérés, Munkács, Újépület.
834. Guichard, François főhadnagy, 3. B. de Paris, Munkács. Azonos lehet előzővel.
835. Guichard, François százados, 93. gy.e. (Enghien), Temesvár, Arad, Csákova, Újépület, Fogaras.
836. Guidet (Guidé), Jean-Baptiste alhadnagy, 5. B. de la Somme, Gyulafehérvár.
837. Guignault alhadnagy, 16. B. des Fédérés, Munkács.
838. Guillain, Charles alhadnagy, 3. B. de la Charente, Csákova.
839. Guillaume, Antoine ezredi hadsegéd, 2. B. de Vauges, 1795. X. 2-án halt meg Kiscellben.
840. Guillaume, Joseph alhadnagy, 5. tüzérezred, Magyarország.
841. Guillaume, Pierre-Nicolas százados, 12. B. des Vosges, Fogaras.
842. Guille, Jean-Mathurin százados, 16. féldandár, Gyulafehérvár.
843. Guille, François főhadnagy, 4. B. de l'Oise, Újépület.
844. Guilleminot (Guillemot, Guilemineau), Jean-Baptiste alhadnagy, 3. (5.) B. de Cote d'Or, Újépület, Fogaras.
845. Guillomot (Guillaumot), Jean-Baptiste alhadnagy, 91. féldandár, Nagyvárad, Kiscell, Újépület, Fogaras. Azonos lehet előzővel.
846. Guillory, Louis tüzér főhadnagy, B. composé a Soignies, Munkács, Újépület.
847. Guillotin, Charles alhadnagy, 1. B. de la Manche, valószínűleg Magyarország.
848. Guilot alezredes, Magyarország.
849. Guinant (Guinand), Benoit alhadnagy, 16. B. des Fédérés, Újépület, Fogaras v. Gyulafehérvár.
850. Guiot, Charles főhadnagy, 2. B. du Gard, 1795. X. 26-án halt meg Kiscellben.
851. Guira, Pierre alhadnagy, 75. gy.e. (Monsieur), Pozsonyban halt meg 1793. XI. 27-29 között.
852. Guttier, Claude főhadnagy, 1. B. de Paris, Csákova.
853. Guy, Jean-Claude alhadnagy, 91. féldandár, Magyarország.
854. Guyon, François (Guyon von Poligni) főhadnagy, 93. gy.e. (Enghien) 1. zászlóalj, Nagyvárad, Kiscell, Újépület.
855. Guyot (Guiot), Nicolas (Charles) főhadnagy, 38. gy.e. (Dauphiné) 5. század, 1795-ig meghalt Magyarországon.
856. Hallaire, Claude százados, Magyarország.
857. Hallanzier, Claude-Antoine főhadnagy, 5. dragonyosezred (Colonel général), Szeged, Kiscell.
858. Hamel, Jacques főhadnagy, 3. B. de Paris, Csákova.
859. Hanesse, Louis alhadnagy, 1. (2.) tüzérezred (La Fere, illetve Metz), Újépület, Gyulafehérvár.
860. Harancourt, Etienne főhadnagy, 4. B. de la Meuse, Újépület.
861. Hauchecorne, Auguste alhadnagy, 186. féldandár, Gyulafehérvár.
862. Haussain (Houssain), Jacques főhadnagy, 3. gy.e. (Piemont), Kiscell.
863. Hautiere, Joseph százados, "6. B. Volontaires de Soissons", Nagyvárad, Kiscell.
864. Hauzeur (másképp: Vanderheyden), François-Paul alhadnagy, 1. B. Chasseurs des Ardennes, Nagyvárad, Kiscell.
865. Hauzy, Pierre alhadnagy, 4. B. Chasseurs Franc, Újépület.
866. Hayer, François alhadnagy, 56. gy.e. (Bourbon), Újépület.
867. Hays, Pierre százados, 3. B. de la Charente, Szeged, Kiscell.
868. Heckmann (Hakmann), Martin főhadnagy, 1. hidász zászlóalj, Újépület.
869. Hecquet, Pascale főhadnagy, 34. Division Gens d'Armes, Szeged, Kiscell.
870. Hedouin, Nicolas főhadnagy, 7. B. des Fédérés, Újépület.
871. Hedouville alezredes, Munkács. Felesége, Nanette volt vele.
872. Heitzman, Joseph alhadnagy, "Corps de Franc Chasseurs", Nagyvárad, Kiscell.
873. Helbeck, Emmanuel százados, B. de Strasbourg, Csákova.
874. Hemart (Xemart), Charles alhadnagy, 25. gy.e. (Poitou), Fogaras, v. Gyulafehérvár.
875. Henry, Martin főhadnagy, 4. B. de la Meuse, Újépület.
876. Henzey, Pierre (Louis) alhadnagy, 4. lovasvadász ezred (Franche Comté), Nagyvárad, Kiscell.
877. Herout, Pierre főhadnagy, Magyarország.
878. Herrard alhadnagy, 3. B. formé a St. Trond, Munkács.
879. Herrenberger, Heinrich alhadnagy, 3. B. de Paris, Újépület.
880. Hersens (Hersons) tüzér hadnagy, 7. B. de Paris, Magyarország.
881. Hervieux, Guillaume alhadnagy, 19. gy.e. (Flandre), Kiscell.
882. Hesard, Jeizer (Janvier?) (Denis?) főhadnagy, Magyarország.
883. Hesse, Pierre-Antoine főhadnagy, 9. B. de la Meurthe, Újépület.
884. Hett, Joseph százados, 29. gy.e. (Le Dauphin), Csákova.
885. Heuhey, Pierre alhadnagy, 4. B. Chasseurs Franc, Magyarország.
886. Hillair, Thomas alhadnagy, 7. B. des Fédérés, Kiscell.
887. Hillet, Jean-François főhadnagy, hadsegéd, 7. B. de Paris, Szeged, Kiscell.
888. Hirschberger főhadnagy, Fort Louis-ból, Újépület (?)
889. Hockerel, Charles alhadnagy, 5. tüzérezred, Magyarország.
890. Hoen, Jean alhadnagy, 20. féldandár, Magyarország.
891. Hogemo, Louis alhadnagy, 33. féldandár, Magyarország.
892. Holderbach, Michel alhadnagy, 21. lovasezred, Magyarország.
893. Hollenwegers, Heinrich alhadnagy, 20. féldandár, Magyarország.
894. Holwenbeck főhadnagy, a vadászoktól, Szlavónia.
895. Holzapfel, Jean őrnagy (alezredes), B. de Strasbourg parancsnok, Újépület, Csákova.
896. Hommeau (Homo), Louis százados, 37. gy.e. (Turenne), Újépület.
897. Homo (Home), Jean alhadnagy, 1. B. de la Mayenne 5. század, Újépület.
898. Horn, Marie-François főhadnagy, Temesváron halt meg 1795-ben.
899. Horne, Jean-François alhadnagy, 33. féldandár, Magyarország.
900. Hornet főhadnagy, Pest. Azonos lehet előzővel.
901. Houbat (Houban, Noubat), Joseph alszázados, "5. B. de Tirailleurs" (5. B. du Corps Franc), Temesvár, Arad, Újépület, Fogaras.
902. Houcet alhadnagy, sedani nemzeti gárda, Csákova.
903. Houlbec, Alexandre-Pierre alhadnagy, 3. B. de Paris, Munkács.
904. Hourbelle, Auguste alhadnagy, 20. féldandár, Magyarország.
905. Houssard, Pierre alhadnagy, 4. B. de la Meuse, Szeged, Kiscell.
906. Houssard (Foussard, Goussard), Simon alhadnagy, 1. gránátos zászlóalj, Szeged, Kiscell. Azonos lehet előzővel.
907. Housset, Jean-Pierre százados, 15. B. des Fédérés, Munkács.
908. Huard (Huyard), Jean-Baptiste (François) alhadnagy, 58. gy.e. (Rouergue), (16. dragonyosezred), Újépület, Gyulafehérvár.
909. Hubail, Jean-Joseph százados, 5. B. Pas de Calais 6. század, Újépület.
910. Hubert, Nicolas százados, 2. B. des Ardennes, Nagyvárad, Kiscell.
911. Hubert, Pierre alhadnagy, 16. B. des Fédérés, Munkács.
912. Hubri alezredes, 13. lovasezred (Orléans), valószínűleg Magyarország.
913. Hucher, Louis-Antoine-Joseph százados, 5. B. de Paris, Szeged, Kiscell.
914. Hudoux százados, Rácsa.
915. Hugonay, Jean-François alhadnagy, 33. féldandár, Magyarország.
916. Hulse, Crespin alhadnagy, 7. B. des Fédérés, Újépület.
917. Hunter, Robert százados, 4. árkász zászlóalj, Újépület.
918. Hurion, Louis alhadnagy, 4. B. de la Meuse, Újépület.
919. Husson, Joseph százados, főhadsegéd, 6. B. de Paris, Szeged, Kiscell.
920. Ihesler (Hesler), Andreas alhadnagy, 178. féldandár, Magyarország.
921. Imbert, Jacques tüzér százados, "Artillerie du Quesnoy", Nagyvárad, Kiscell.
922. Isbecque, Alexandre-Joseph alhadnagy, "2. B. de Volontaires Nationaux", Újépület.
923. Issarties alhadnagy, Magyarország.
924. Izambert, Pierre főhadnagy, 7. B. de Paris 7. század, Szeged, Kiscell.
925. Jabouille, Charles alhadnagy, 4. árkász zászlóalj, Magyarország.
926. Jacob, Joseph (Paul) főhadnagy, 12. B. des Vosges, Nagyvárad, Kiscell.
927. Jacquemin, Jean-Baptiste főhadnagy, 1. B. Chasseurs des Ardennes, Újépület.
928. Jacquemont, Gaspard alhadnagy, 2. B. du Gard, Újépület.
929. Jacquet, Claude főhadnagy, 9. B. de la Réservé, Gyulafehérvár.
930. Jadouin (Jadovain), Bertrand alhadnagy, mérnökkar (Bruxelles), Újépület.
931. Jaley, Louis főhadnagy, 2. B. de la Bute des Moulins, Rácsa, Újépület.
932. Jallaguier (Jallagnier), Jean főhadnagy, 2. B. du Gard, Fogaras.
933. Jallet főhadsegéd, 7. B. de Paris, valószínűleg Magyarország.
934. Jamas (Chamas?), Denis főhadnagy, 2. B. de la Nievre (2. B. Saône et Loire), Nagyvárad, Kiscell, Újépület, Gyulafehérvár.
935. Jambert, François százados, 3. B. de la Charente, valószínűleg Magyarország.
936. James, Pierre-François (Frédéric) százados, 162. féldandár, Kiscell, Újépület, Gyulafehérvár.
937. Jan, Théophile főhadnagy, 16. B. des Fédérés, valószínűleg Magyarország.
938. Janin, François-Xavier főhadnagy, 2. B. Basses Alpes, Újépület.
939. Jardin, Louis főhadnagy, 96. féldandár, Újépület.
940. Jardin, Paul alhadnagy, 49. gy.e. (Vintimille), Szeged, Kiscell.
941. Jarnas, Pierre százados, 3. B. de la Charente, Magyarország.
942. Jarzuelle, Jean-Louis alhadnagy, 4. B. Chasseurs Franc (Liegeois), Magyarország?
943. Jau (Jaux, Jeauf), Jean-Pierre főhadnagy, 16. B. des Fédérés, Munkács, Újépület, Fogaras.
944. Jägers, von főhadnagy, Nagyvárad.
945. Jehanin (Jeanin), Claude főhadnagy, (százados), 3. B. de Saône et Loire, (79. v. 72. féldandár), Nagyvárad, Kiscell, Újépület, Fogaras. Kétszer eshetett fogságba.
946. Jerville, Antoine főhadnagy, 5. B. de l'Aube, Újépület.
947. Joannis (Johannis), Mathieu alezredes, 7. B. de Paris, Szeged, Kiscell, Újépület.
948. Jolibois, Nicolas főhadnagy, 6. B. de Paris, Szeged, Kiscell.
949. Jolley alezredes, 12. B. des Vosges, Csákova.
950. Joly, Hyacinthe alhadnagy, 2. B. de la Meurthe, Újépület.
951. Jolly, André főhadnagy, "Flanquers de Hasnon", Nagyvárad, Kiscell.
952. Jolly, Jean-Baptiste (Pierre) százados, "Flanquers de Hasnon", Nagyvárad, Kiscell.
953. Joud, Pierre százados, Magyarország.
954. Joudiou(x), Antoine alhadnagy, 14. féldandár, Gyulafehérvár.
955. Joudioux, Aime (Etienne) főhadnagy, 169. féldandár, Fogaras. Felesége vele volt.
956. Jouillet, Jean százados, 49. gy.e. (Vintimille), Csákova, Kiscell, beteg volt.
957. Joumier, Jean főhadnagy, 3. B. de la Charente, Nagyvárad, Kiscell, Újépület.
958. Jourdan, Louis főhadnagy, 38. gy.e. (Dauphiné) 4. század, Szeged, Kiscell.
959. Journer (Journet), Louis főhadnagy, 6. B. Chasseurs Franc (Bretons), Temesvár, Arad, Szeged, Kiscell, Újépület, Fogaras.
960. Joussand, Théophile főhadnagy, condéi polgári tüzérség, Szeged, Kiscell.
961. Karg, Martin alhadnagy, B. de Strasbourg, Csákova.
962. Kauffmann, Philippe főhadnagy, 5. huszárezred (Lauzun), Újépület.
963. Kayser, Sebastien alhadnagy, 79. féldandár, Magyarország.
964. Keck, Michel százados, Magyarország.
965. Khan százados, Magyarország?
966. Khun, Conrad ezredes, 194. féldandár, Újépület.
967. Klas, François egy ezredes titkára (Secret des Obersten), Magyarország.
968. Knecht, Ulrich százados, 21. féldandár, Fogaras.
969. Koch, Jean-Pierre alhadnagy, 104. gy.e. (Gardes françaises), Nagyvárad, Kiscell, Újépület.
970. Koch, Michel százados, 104. gy.e. (Gardes françaises), Nagyvárad, Kiscell, Újépület.
971. Konquayre de Laranquet, François főhadnagy, Temesvár, Arad.
972. Kopf, François-Joseph százados, 1. B. du Bas de Rhin, Nagyvárad, Kiscell.
973. Koster, Georges alhadnagy, 17. dragonyosezred (Schomberg), Újépület.
974. Labamée, Jean főhadnagy, Temesvár, Arad.
975. Labarre, Antoine százados, hadsegéd, térsegédtiszt (Condé), Újépület.
976. Labarre, Pierre főhadnagy, 4. lovasvadász ezred (Franche Comté), Nagyvárad, Kiscell.
977. Labassée, Charles-Hubert alezredes (kapitány), 5. huszárezred (Lauzun), Csákova, Pest? Kiscell?
978. Labbe, Jacques főhadnagy, Magyarország.
979. Laberteque, Louis alhadnagy, 3. B. de Paris, Szeged, Kiscell.
980. Labeume hadnagy, "9. Niederrheinisches Bataillon", Csákova.
981. Laboissiere, François százados, 71.gy.e. (Vivarais), Szeged, Kiscell.
982. Labon, Ludwig főhadnagy, B. de Strasbourg, Csákova.
983. Laborieu(x), Antoine alhadnagy, 37. (73.?) gy.e. (Turenne), Nagyvárad, Kiscell, Újépület.
984. Labourée, Jean-Baptiste Daniel százados, 4. B.Pas de Calais, Munkács.
985. Labrie, Thomas alhadnagy, 6. B. de Paris, Szeged, Kiscell, Csákova.
986. Labrunie (Labrounis), François százados, 7. gy.e. (Champagne), Kiscell.
987. Lachere, Leonard hadsegéd, 2. B. Haute Vienne, valószínűleg Magyarország.
988. Lacombe, François főhadnagy, 2. B. Haute Vienne, valószínűleg Magyarország.
989. Lacombe, Nicolas százados, 6. gy.e. (Armagnac), Kiscell.
990. La Combe, Pierre alhadnagy, 14. féldandár, Gyulafehérvár.
991. Laconche, François főhadnagy, "3. B. Volontaires Nationaux", Újépület.
992. La Coste, Michel főhadnagy, 74. féldandár, Gyulafehérvár.
993. Lacour, Charles-François százados, 38. gy.e. (Dauphiné), 1. gránátos szd., Magyarország?
994. Lacour, Pierre főhadnagy, 6. huszárezred, Újépület.
995. Lacourte, Claude alhadnagy, 172. féldandár, Újépület.
996. Lacroix, Jacques százados, 40. gy.e. (Soissonais), Kiscell.
997. Lacroix, Louis alhadnagy, 4. B. Chasseurs Franc, Munkács.
998. La Croix, Nicolas alhadnagy, 7. B. de Paris, Újépület, Fogaras.
999. Ladaine alezredes, 16. B. des Fédérés, Munkács.
1000. Lafand (Lafond) tüzér hadnagy, Újépület.
1001. Laferté, Alexandre kapitány, 3. lovasvadász ezred (Flandre), Pesten halt meg 1794 tavaszán, özvegyet hagyva.
1002. Lafontaine, Dominique (La Fontaine-nek mondott Dominic Martial) kapitány, 12. B. des Vosges, Újépület, 1796. okt. 25-én halt meg.
1003. Lafontaine, Jacques főhadnagy, 2. B. des Ardennes, Kiscell, beteg volt.
1004. La Gardiole, Charles-Gilbert ezredes, 38. gy.e. (Dauphiné), Nagyvárad, Kiscell, Újépület.
1005. La Gardiole, François (Charles-Jean) százados, 38. gy.e. (Dauphiné) 7. század, Nagyvárad, Kiscell, előbbi fia.
1006. Lagaspie, Jean százados, 2. B. du Lot, Újépület.
1007. Lagréné, Pierre-Philippe százados, 5. B. Pas de Calais 2. század, Szeged, Kiscell.
1008. Lahay főhadnagy, 3. B. formé a St. Trond, Munkács.
1009. Lahire, Charles főhadnagy, 9. féldandár, Fogaras.
1010. Lajartre, Martial főhadnagy, 19. B. de la Charente, Temesvár, Szeged, Kiscell.
1011. Lajesse, Bruny Emmanuel (Debruny, Pruni Lajesse) mérnökkari százados, Munkács.
1012. La Laitrie, Jean-François százados, 58. gy.e. (Rouergue), Újépület.
1013. Lalboche, Louis alhadnagy, 4. féldandár, Magyarország.
1014. L'Allemand, Pierre főhadnagy, 12. könnyűtüzér század, Újépület, Fogaras.
1015. La Loge, Jacques főhadnagy, Magyarország.
1016. Lambert, Auguste alhadnagy, 7. B. des Fédérés, Fogaras.
1017. Lambert, Claude (Joseph) alhadnagy, 2. tüzérezred (Metz), Nagyvárad, Kiscell, beteg.
1018. Lambert, Jean alhadnagy, 10. féldandár, Újépület.
1019. Lambert, Melchior gránátos alhadnagy, 7. B. de Paris 1. század, Szeged, Kiscell, Újépület.
1020. Lambert, Pierre százados, 83. gy.e. (Foix), Nagyvárad, Kiscell, Újépület.
1021. Lambinet, Nicolas főhadnagy, 9. B. de la Réservé, Újépület, Gyulafehérvár.
1022. Lamblin, Joseph alhadnagy, 58. gy.e. (Rouergue), Újépület, Fogaras.
1023. Lami, André főhadnagy, Magyarország.
1024. Lamiral (Le Ameral), Jean alhadnagy, 1. B. de la Manche (3. B. de Paris), Nagyvárad, Kiscell.
1025. Lamorandieu, Denis főhadnagy, 40. gy.e. (Soissonais), Nagyvárad, Kiscell.
1026. Lamy (Lami), Jacques alhadnagy, 49. féldandár, Gyulafehérvár.
1027. Landon, Louis főhadnagy, 2. (1.) B. de la Somme, Szeged, Újépület, Fogaras.
1028. Landre, Alex százados, Magyarország.
1029. Langen (Lanquen), Sébastien főhadnagy, 4. B. Chasseurs Franc, Nagyvárad, Kiscell, Csákova.
1030. Langlois, Jean-Nicolas főhadnagy, 19. gy.e. (Flandre), Kiscell, beteg volt.
1031. Langlois, Joseph főhadnagy, 83. gy.e. (Foix), Kiscell, beteg volt.
1032. Langlois, Joseph százados, Condé ideiglenes parancsnoka, Szeged, Újépület.
1033. Langrognet, Jean-Baptiste főhadnagy, 6. gy.e. (Armagnac), Nagyvárad, Kiscell.
1034. Lanneau(x), René alszázados, 1. B. de l'Orme, Gyulafehérvár.
1035. Lannoise, Pierre főhadnagy, 7. B. de Paris, (37. gy.e.), Nagyvárad, Kiscell, beteg volt.
1036. Lanoix (Lanois), Louis alhadnagy, 37. féldandár, Fogaras.
1037. Lapanne, Jean főhadnagy, 4. B. de la Meuse, Szeged, Kiscell, Újépület.
1038. Lapique, Jean-Pierre százados, Magyarország.
1039. Laplace, Charles főhadnagy, 1. B. de République, Újépület, Gyulafehérvár.
1040. Laporte (de la Porte),Charles (Jean)-David főhadnagy, 15. B. des Fédérés, Újépület, Fogaras.
1041. Laporte, David főhadnagy, 3. B. du Gard, Nagyvárad, Kiscell. Azonos lehet előzővel.
1042. Laprade, François főhadnagy, 14. féldandár, Gyulafehérvár.
1043. Larue, Charles (Auguste) főhadnagy, 1. B. Charente Inférieure, Nagyvárad, Kiscell, Csákova.
1044. La Rue, Quentin (Constantin) főhadnagy, 3. (2.) B. des Ardennes (2. B. des Fédérés), Újépület, Gyulafehérvár.
1045. La Saliniere, Jean-Charles alezredes, 6. gy.e. (Armagnac), Munkács. (Guadeloupe szigetén született.
1046. Lasne, Nicolas százados, 1. B. St. Denis (1. B. du Seine), Újépület, Fogaras.
1047. Lasselle, Joseph alhadnagy, 4. B. de la Marne, Újépület.
1048. Latache, Guillaume "état major" (vezérkar), 16. B. des Fédérés, Magyarország?
1049. Latier, François főhadnagy, 19. B. de la Charente, Szeged, Kiscell.
1050. Latroix, André százados, 169. féldandár, Újépület.
1051. Launoy, Pierre-Michel százados, 6. B. de Paris, Magyarország.
1052. Laupy főhadnagy, Magyarország.
1053. Laurent százados, 3. B. de Paris, Munkácson halt meg 1794. I. 27-én. Neje, Catherina volt vele.
1054. Laurent, Claude alhadnagy, 21. féldandár, Magyarország.
1055. Laurent, Jacques-René alezredes, 3. B. Haute Charente, Munkács, Újépület.
1056. Laurent, Laurent alhadnagy, 7. (árkász) utász zászlóalj, Kiscell, beteg volt.
1057. Lauvier, Pierre alhadnagy, 7. B. de Paris, Szeged, Kiscell.
1058. Lavaine, Henri (Jean) gránátos főhadnagy, 33. gy.e. (Touraine), Szeged, Kiscell, Újépület, Gyulafehérvár.
1059. Lavallette, Antoine gránátos főhadnagy, 72. gy.e. (Vexin), Újépület.
1060. Lavellin, Franços főhadnagy, 44. féldandár, Fogaras.
1061. Lavigne (La Vique) százados, 3. B. de Paris, Magyarország.
1062. Lavlaine, François főhadnagy, 44. (14.) féldandár, Újépület. Gyulafehérvár.
1063. Lavrilliere, Pierre alhadnagy, 16. B. des Fédérés, Nagyvárad, Kiscell.
1064. Lebarque, Jean alhadnagy, 9. féldandár, Magyarország.
1065. Le Blanc (Leblanc) alhadnagy, 1. B. St. Denis, Magyarország.
1066. Leblanc, Mathieu kapitány, 4. lovasvadász ezred (Franche Comté), Nagyvárad, Kiscell.
1067. Leblanc, Pierre főhadnagy, 4. B. de la Meuse, Újépület.
1068. Leblanc, Pierre százados, 1. B. de la Manche, Munkács.
1069. Leblond (Le Blond), Pierre-(François) Frédéric főhadnagy, 7. B. de Paris, Gyulafehérvár.
1070. Le Broc (Broc), Armand-Louis alezredes, 2. dragonyosezred (Condé), tévedésből Fogaras és Gyulafehérvár is szerepel internálási helyszíneként.
1071. Lebrun (Le Brun), Jean főhadnagy, 7. B. des Fédérés, Fogaras.
1072. Lebrun, Joseph főhadnagy, 105. féldandár, Újépület.
1073. Lechelle, Pierre kapitány, 10. lovasvadász ezred (Bretagne) (16. könnyűgyalog (vadász) zászlóalj), Temesvár, Szeged, Kiscell, Újépület.
1074. Le Clerc (Clerc), Antoine alhadnagy, 9. (91.) féldandár, Gyulafehérvár.
1075. Le Clerc (Le Claire), Jean főhadnagy, 39. dandár, Lipótvár.
1076. Leclerc, Michel százados, 11. (árkász) utász zászlóalj, Újépület.
1077. Leconte, Jean-Baptiste főhadnagy, 2. B. de l'Orme, 1795. X. 17-én Kiscellben halt meg.
1078. Leconte (Le Comte), Thomas százados, 1. B. Charente Inférieure, Szeged, Kiscell.
1079. Lecoq, Benoit főhadnagy, "houssard de Jemappe", Újépület, Gyulafehérvár.
1080. Lecoq, Charles alezredes, 3. B. Haute Charente, Munkács.
1081. Lecreux, Jean-Baptiste-Joseph alhadnagy, 19. féldandár, Magyarország.
1082. Ledain őrnagy, 16. B. des Fédérés, valószínűleg Magyarország.
1083. Ledé, Helen (?) alhadnagy, 6. B. de Paris, Temesvár.
1084. Ledoux, Amand százados, 9. B. de la Réservé, Csákova.
1085. Lefebvre százados, 12. B. des Vosges, Újépület.
1086. Lefevre alhadnagy, 16. B. des Fédérés, Munkács.
1087. Lefevre, Dominique főhadnagy, 6. féldandár, Fogaras.
1088. Lefevre, François alhadnagy, 4. B. de la Meuse, Újépület.
1089. Lefevre, François-Joseph alezredes, 7. B. de Paris, Szeged, Kiscell, Újépület.
1090. Lefevre, Louis alhadnagy, 3. B. de Paris, Csákova, Kiscell, beteg volt.
1091. Lefort főhadnagy, 16. B. des Fédérés, valószínűleg Magyarország.
1092. Lefranc, Charles-Louis százados, 1. B. de la Manche, Újépület.
1093. Lefranc, Jean-Baptiste százados, 16. könnyűgyalog zászlóalj, Újépület.
1094. Legé, François főhadnagy, 49. gy.e. (Vintimille), Szeged, Kiscell.
1095. Legendre (Le Gendre) Jean-François-Etienne alhadnagy, 1. B. de l'Oise (15. B. Saône et Loire), Nagyvárad, Kiscell, Újépület, Fogaras.
1096. Legobe (Le Gobe), Jean-Louis-Toussaint alhadnagy, 1. B. St. Denis, Újépület, Fogaras.
1097. Legrand százados, 7. B. de l'Oise, Kiscell.
1098. Legrand, Sébastien (Celestin) alhadnagy, 5. Pas de Calais 3. század, Szeged, Kiscell, Újépület.
1099. Legras, Louis alhadnagy, 7. B. de Paris 4. század, Szeged, Kiscell.
1100. Le Gros (Le Cros), Joseph alezredes, 5. tüzérezred, Újépület.
1101. Legroux, François főhadnagy, 38. gy.e. (Dauphiné), Nagyvárad, Kiscell.
1102. Le Guerrier, Jean-Baptiste főhadnagy, 6. gy.e. (Armagnac), Pest.
1103. Lech, Georges főhadnagy, 1. B. Bas Rhin (4. Niederrheinische Bat.), Szeged, Kiscell.
1104. Lejosne, Jacques kapitány, 4. lovasvadász ezred (Franche Comté), Újépület.
1105. Lejuste, Charles alhadnagy, 4. B. de la Meuse, Újépület.
1106. Lelarge, Louis százados, 4. B. des Fédérés, Nagyvárad, Kiscell.
1107. Lelievre, Jacques (Jean)-Pierre alhadnagy, 19. lovasezred, Újépület, Fogaras.
1108. Lemaire százados, Csákova.
1109. Le Maitre, Pierre alhadnagy, 26. féldandár, Magyarország.
1110. Lemblein (Lamblin), Jean-Baptiste-Joseph alhadnagy, 58. gy.e. (Rouergue), Szeged, Kiscell.
1111. Lemonier, François alhadnagy, 1. B. de la Charente, Nagyvárad, Kiscell.
1112. Lemonier, Jean-Baptiste főhadnagy, 1. B. de la Manche, Újépület.
1113. L'Empéreur, Louis-Joseph tüzér főhadnagy, 6. B. de Paris, Szeged, Kiscell, Újépület.
1114. Lenoir, Michel alezredes, 1. B. de la Sarthe, Magyarország?
1115. Leproux (Lepreux), François főhadnagy, 38. gy.e. (Dauphiné) 4. század, Nagyvárad, Kiscell.
1116. Lerique, Jean-François százados, hadsegéd, 5. Pas de Calais, Magyarország?
1117. Le Rouge, Louis-Joseph tüzér százados, 204. féldandár, Újépület.
1118. Le Roux, Nicolas százados, vezérhadsegédi segítő, Újépület, Gyulafehérvár.
1119. Le Roy, François alhadnagy, 1. B. Charente Inférieure, Magyarország?
1120. Lesens, Louis alhadnagy, 49. gy.e. (Vintimille), Magyarország?
1121. Lesoier főhadnagy, Magyarország.
1122. Lésprite, Jacques-Balthasar hadsegéd, 7. B. de Paris, Kiscell.
1123. Letellier huszár hadnagy, Újépület.
1124. L'Etuvé, Nicolas gránátos főhadnagy, 7. B. de Paris 1. század, Szeged, Kiscell.
1125. Leuvere, Pierre alhadnagy, 38. gy.e. (Dauphiné), Kiscell.
1126. Levert (Leverd), Jacques százados, "3. B. Tirailleurs", Újépület, Fogaras.
1127. Levesque (l'Eveque), Nicolas főhadnagy, 4. B. Chasseurs Franc, Nagyvárad, Kiscell.
1128. L'Evigne, Michel főhadnagy, Temesvár, Arad.
1129. Liebault, Joseph százados, 15. B. des Fédérés, Nagyvárad, Kiscell.
1130. Liebert, Jean-Baptiste alhadnagy, 14. vadász zászlóalj, Szeged, Kiscell.
1131. Liebert, Nicolas főhadnagy, 3. tüzérezred (Besançon), Temesvár, Arad, Szeged, Kiscell, Újépület, Fogaras.
1132. Lignon, Antoine százados, 58. gy.e. (Rouergue), Szeged, Kiscell, Újépület.
1133. Limousin, Guillaume százados, 16. B. des Fédérés, Munkács.
1134. Lionville, Joseph főhadnagy, 4. B. de la Meuse, Újépület.
1135. Litzler, François-Joseph százados, 98. gy.e. (Bouillon) 7. század, Nagyvárad, Kiscell.
1136. Livet százados, 1. B. de la Mayenne, Újépület.
1137. Loche, Jean alhadnagy, 3. B. des Ardennes, Szeged, Kiscell.
1138. Lochet, Jean-Nicolas főhadnagy, 4. B. Chasseurs Franc 1. század, Nagyvárad, Kiscell, Bánság, Újépület.
1139. Lohr, Jean főhadnagy, Magyarország.
1140. Lombard alhadnagy, 83. gy.e. (Foix), 1794. jan. 5-én halt meg, útban Munkács felé.
1141. Lombard, Joseph százados, 49. gy.e. (Vintimille), Újépület.
1142. Longagne gránátos százados, 3. B. de Paris, Szlavónia.
1143. Longrais, Olivier-Louis alhadnagy, 1. B. de la Manche, Munkács.
1144. Longue, Joseph alhadnagy, 202. féldandár, Magyarország.
1145. Lonois, Louis alhadnagy, 37. gy.e. (Turenne), Újépület.
1146. Lorain, Jean-Claude főhadnagy, 38. gy.e. (Dauphiné) 6. század, valószínűleg Magyarország.
1147. Lorrain, Nicolas-Louis százados, 6. gy.e. (Armagnac), Szeged, Kiscell.
1148. Louiche, Jacques-Nicolas százados, 26. féldandár, Gyulafehérvár.
1149. Loutier (Doutier) hadnagy, 25. gy.e. (Poitou), Csákova.
1150. Louvier, Pierre-Louis-Claude alhadnagy, 7. B. de Paris 7. század, Szeged, Újépület.
1151. Loyer, Emanuel-Joseph hadsegéd, 3. B. du Nord, Kiscell, beteg volt.
1152. Lucas, Claude főhadnagy, 15. B. des Fédérés, Újépület.
1153. Lucas, Pierre főhadsegéd, 1. B. de la Manche, valószínűleg Magyarország.
1154. Lucet százados, 1. B. de la Mayenne, Pest.
1155. Ludritz (Lüdritz), Emanuel alhadnagy, 132. féldandár, 2. zászlóalj, Újépület, Fogaras.
1156. Macaire, François százados, 21. féldandár, Fogaras.
1157. Macaire, Jean-Pierre alhadnagy, 40. gy.e. (Soissonais), Nagyvárad, Kiscell, Újépület, Fogaras.
1158. Machy, François alezredes, 7. B. de Paris, Szeged, Kiscell, Újépület.
1159. Macrain, René százados, 1. B. de la Sarthe, Szeged, Kiscell.
1160. Magne, Michel alhadnagy, 7. B. de Paris, Kiscell, beteg volt.
1161. Magner (Magné, Manier, Mayner), Servin alhadnagy, 3. (4.) B. Chasseurs Franc, Temesvár, Arad, Szeged, Kiscell, Újépület, Fogaras.
1162. Maille, Jean-Joseph alhadnagy, 11. féldandár, Magyarország.
1163. Maillebait (Malbai), Jean-Baptiste főhadnagy, 2. B. Haute Vienne, Újépület.
1164. Maire, Henri tüzér főhadnagy, 4. B. de la Meuse, Újépület.
1165. Malfret, Joseph alhadnagy, Magyarország.
1166. Malin, Etienne főhadnagy, 4. B. des Fédérés, Kiscell, beteg volt.
1167. Maliot, Jean-Baptiste alhadnagy, 2. B. Haute Vienne, Munkács.
1168. Mallarmé, Louis alhadnagy, 11. lovasvadász ezred (Normandie), Temesvár, Arad, Szeged, Kiscell.
1169. Manger (Mangen), Pierre főhadnagy, 3. B. du Gard, Csákova, Újépület.
1170. Manin, Jean-Michel főhadnagy, 83. gy.e. (Foix), Nagyvárad, Kiscell, Csákova, Újépület,
1171. Manselon, François-Victor százados, 16. B. des Fédérés, Nagyvárad, Kiscell, szolgája Pierre Boulony.
1172. Manton főhadnagy, Munkácson halt meg 1794. I. 24-én.
1173. Marcenaty, Jean-François alhadnagy, 169. féldandár, Magyarország.
1174. Marchal tüzér főhadnagy, "(?). B. a Soignies", Munkács.
1175. Marchal (Maréchal), Mathieu főhadnagy, 47. gy.e. (Lorraine), (21. B. de la Réservé), Szeged, Kiscell.
1176. Marchand, Jean-Pierre vezérhadsegéd, 98. gy.e. (Bouillon), Újépület.
1177. Marchant, Jean-Baptiste alezredes, 1. B. de la Somme, Újépület.
1178. Marchant, Joseph főhadnagy, 1. B. de l'Oise, Csákova.
1179. Marche lovassági alhadnagy, "B. composé a Soignies", Munkács.
1180. Marchon, Dominique főhadnagy, 40. gy.e. (Soissonais), Nagyvárad, Kiscell.
1181. Marchy alhadnagy, Munkács. Felesége, Marie-Barbara, 7 éves fia, 6 éves lánya volt vele.
1182. Marcon, Joseph alhadnagy, 202. féldandár, Magyarország.
1183. Mardelle, Jean alhadnagy, 83. gy.e. (Foix), Újépület.
1184. Mare, Antoine őrnagy, Magyarország.
1185. Maréchal, Jean-Baptiste gránátos alhadnagy, 38. gy.e. (Dauphiné) 1. sz., Újépület.
1186. Marez, André hadnagy, 6. gy.e. (Armagnac), Csákova.
1187. Marie(z), Charles főhadnagy, 12. B. des Fédérés, Fogaras.
1188. Marié, Jean-Frédéric főhadnagy, 12. B. de Jura, Újépület.
1189. Marignat, Jean százados, 2. B. du Gard, Újépület.
1190. Marion, Coquet főhadnagy, Magyarország.
1191. Marion (Marionett, Marioulle), Joseph-Claude százados, 2. B. des Ardennes, Nagyvárad, Kiscell.
1192. Marion, Guillaume alhadnagy, 14. féldandár, Gyulafehérvár.
1193. Marion, Joseph százados, Magyarország.
1194. Mariteau, Cyprien főhadnagy, 58. gy.e. (Rouergue), (38.gy.e. (Dauphiné)), Szeged, Kiscell.
1195. Marneur, Claude százados, 87. gy.e., Fogaras.
1196. Marquerain, Philippe alhadnagy, 3. B. du Nord, Munkács.
1197. Marquerit, Michel (Etienne) alhadnagy, 7. B. de Paris 5. század, Újépület.
1198. Marre (Delamarre), Laurent-Emanuel százados, 56. gy.e. (Bourbon), Eszék, Kiscell, Újépület.
1199. Marsanges (Desmarsanges), Louis százados, 40. gy.e. (Soissonais), (4. gy.e. (Provence)), Újépület, Fogaras. Felesége vele volt.
1200. Martin százados, Újépület.
1201. Martin, Anton főhadnagy, Magyarország.
1202. Martin, Claude alhadnagy, 9. B. de la Réservé, Gyulafehérvár.
1203. Martin, François százados, 3. tüzérezred (Besançon), Pozsonyban halt meg 1793. XI. 27-29. között.
1204. Martin, Gabriel főhadnagy, 37. gy.e. (Turenne), Újépület.
1205. Martin, Guillaume alhadnagy, 2. dragonyosezred (Condé), Fogaras vagy Gyulafehérvár.
1206. Martin, Guillaume százados, 33. gy.e. (Touraine), Újépület.
1207. Martin, Jean-Baptiste tüzér százados, 5. B. Pas de Calais, Szeged, Kiscell.
1208. Martin, Jean-François (Frédéric) főhadnagy, 3. B. de la Meuse, Újépület, Gyulafehérvár.
1209. Martin, Nicolas-Charles százados, 19. gy.e. (Flandre), Kiscell, beteg volt.
1210. Martin, Robert alhadnagy, 2. dragonyosezred (Condé), Gyulafehérvár.
1211. Martinaux, Etienne százados, 3. B. de l'Yonne, Nagyvárad, Kiscell.
1212. Martini, Antoine százados (alezredes), 2. B. Haute Vienne, Újépület.
1213. Martinot, Joseph százados, Magyarország.
1214. Maselet (Masilet), százados, 33. féldandár, Gyulafehérvár.
1215. Massenet, Jean főhadnagy, aknászkar, Bánát, Nagyvárad, Kiscell.
1216. Massenot, Denis százados, 3. B. Saône et Loire, Csákova.
1217. Masson, Dominique alhadnagy, 5. tüzérezred, Magyarország.
1218. Massoulard, Antoine hadsegéd, 2. B. Haute Vienne, Újépület.
1219. Mathieu (Mathiet, Mahiel) tüzér alhadnagy, 3. B. de la Charente (1. B. d' Indre et Loire), Kiscell.
1220. Mathieu, Jacques főhadnagy, Magyarország.
1221. Mathieu, Nicolas-Sebastien főhadnagy, 3. B. de Paris, valószínűleg Magyarország.
1222. Mathis (Matir), Jean-Baptiste főhadnagy, 4. féldandár, Pozsony környéke, Fogaras.
1223. Matissard (Mathisard), Charles főhadnagy, 8. B. Pas de Calais, Újépület, Fogaras.
1224. Matisse alhadnagy, 2. B. formé a Bruxelles, Munkács.
1225. Maugnion százados, 2. B. du Gard, Pest?
1226. Maulnois (Molnois), Maurice százados, 1. B. de Seine et Marne, Fogaras.
1227. Maurice alhadnagy, 104. gy.e. (Gardes françaises), Kiscell, 1794. IV. 3-án Nagyváradon halt meg.
1228. Mauseiller alhadnagy, 4. B. Pas de Calais, valószínűleg Magyarország.
1229. Mayeur, Charles alhadnagy, 12. vadász zászlóalj, Kiscell, beteg volt.
1230. Mayez, François főhadnagy, 1. B. d'Indre et Loire, Nagyvárad, Kiscell.
1231. Mayre (Maigre), Pierre-Joseph alhadnagy, 98. gy.e. (Bouillon), Újépület.
1232. Mechin, Antoine (Etienne) százados, 19. B. de la Charente, Szeged, Kiscell.
1233. Meconté százados, 4. B. de la Somme, Eszék, Kiscell.
1234. Meges, Antoine százados, 38. gy.e. (Dauphiné) 2. század, Szeged, Kiscell.
1235. Megnier, Pierre százados, 8. tüzérezred (Kolonien), Szeged, Kiscell.
1236. Mejean (Mijean), Marcelin főhadnagy, 4. B. Pas de Calais, Munkács.
1237. Meliodon, André főhadnagy, 18. lovasezred (R. Normandie), Szeged, Kiscell.
1238. Mellissard százados, 5. B. Chasseurs Franc, valószínűleg Magyarország.
1239. Menager, Pierre-François főhadnagy, 1. B. de l'Orme, Temesvár, Csákova.
1240. Menard, Jean-François százados, 26. féldandár, Gyulafehérvár.
1241. Mercier, Gabriel százados, 32. könnyűgyalog zászlóalj, Kiscell.
1242. Mercier, Louis alhadnagy, 1. B. d'Indre et Loire, Szeged, Kiscell.
1243. Menetrier (Menestrié), André főhadnagy, 33. féldandár, Gyulafehérvár.
1244. Merceret, Paul alhadnagy, 14. féldandár, Gyulafehérvár.
1245. Merien, Jean (Louis) százados, 3. B. de l'Oise, Temesvár, Arad, Szeged, Kiscell.
1246. Merlinan százados, Újépület?
1247. Merliot, Jean alhadnagy, 2. B. Haute Vienne, Munkács.
1248. Merot, Jean alhadnagy, 20. féldandár, Gyulafehérvár.
1249. Merselly, Comines százados, 2. tüzérezred (Metz), Magyarország?
1250. Mertz, Adam főhadnagy, 6. gy.e. (Armagnac), Szeged, Kiscell, Csákova.
1251. Mesplet, Joseph százados, 16. B. des Fédérés, Újépület, Fogaras.
1252. Messant, Julien alhadnagy, 1. B. de la Mayenne, Temesvár, Arad. 1795. XI. 10-én halt meg visszafelé? Makón?
1253. Messon, Antoine alhadnagy, Magyarország.
1254. Methilly alhadnagy, sedani nemzeti gárda, Csákova.
1255. Methon (Methout, Métout), François főhadnagy, 14. féldandár, Gyulafehérvár.
1256. Metzger, Friedrich százados, B. de Strasbourg, Csákova.
1257. Meunier, Claude főhadsegéd, 4. B. Pas de Calais, valószínűleg Magyarország.
1258. Meuret (Merret), Jacques alhadnagy, 21. féldandár, Fogaras.
1259. Meyer, Pierre alhadnagy, 7. B. de Paris 5. század, valószínűleg Magyarország.
1260. Meynieux, Bernard főhadsegéd, 2. B. Haute Vienne, valószínűleg Magyarország.
1261. Michand (Michaud), Jacques vezérkari százados, Gyulafehérvár.
1262. Michel, Claude alhadnagy, 1. (15.) B. des Fédérés, Nagyvárad, Kiscell, Újépület, Fogaras.
1263. Michel, Jean alhadnagy, Magyarország.
1264. Micoud (Micol), Pierre főhadnagy, 1. B. des Fédérés, Nagyvárad, Kiscell.
1265. Miecamp, Honoré alhadnagy, 38. gy.e. (Dauphiné) 3. század, Magyarország?
1266. Mignot, Jacques százados, 206. féldandár, Újépület.
1267. Millard (Milliard), Lambert alhadnagy, 3. B. formé a St. Trond (7. B. Chasseurs des Ardennes), Újépület, Gyulafehérvár.
1268. Mille, Jacques százados, 20. féldandár, Gyulafehérvár.
1269. Millet (Milliet), Antoine százados, 79. (72.) féldandár, Újépület? Fogaras.
1270. Mireret, Joseph alhadnagy, 91. féldandár, Magyarország.
1271. Mirlin, Nicolas alszázados, 2. tüzérezred (Metz), Gyulafehérvár.
1272. Molarez (Molard), Nicolas százados, 3. B. de Paris, Újépület. Szolgája Lemasle.
1273. Mollet (Milliet), Pierre százados, 1. B. Charente Inférieure, Újépület.
1274. Mondaine, Pierre-Henri (Jean) alhadnagy, 2. dragonyosezred (Condé), Szeged, Kiscell, Újépület.
1275. Mondescourt, Louis (Benoit) mérnökkari alezredes, zászlóaljpnok, Szeged, Kiscell.
1276. Mongazon (Mongaçon), Charles (Jacques-Louis) főhadnagy, 5. B. Pas de Calais (25. gy.e. (Poitou)), Kiscell.
1277. Mongenot (Mangenot, Monginot), Joseph, (Nicolas-Joseph) főhadnagy, (százados), 4. B. de la Meuse (12. B. des Vosges), Nagyvárad, Kiscell, Újépület. Lehet 2 személy is.
1278. Monier, Elie főhadnagy, 7. B. des Fédérés, Újépület, Fogaras.
1279. Monier (Lemonier), François alhadnagy, 2. B. Haute Vienne, Csákova.
1280. Monier, Jean-Baptiste alhadnagy, 104. gy.e. (Gardes françaises), Nagyvárad, Kiscell.
1281. Monier, Joseph százados, 1. B. Seine Inférieure, Újépület.
1282. Monnet, Jean százados, 58. gy.e. (Rouergue), Szeged, Kiscell.
1283. Monquer (Monquet, Mouquet), Charles (Guislain) főhadnagy, 5. B. Pas de Calais 2. század, Szeged, Kiscell.
1284. Montecoz, Gilbert alhadnagy, 36. féldandár, Magyarország.
1285. Montet, Joseph százados, Magyarország.
1286. Montezer (Montezerre), Pierre tüzér alhadnagy, 7. B. de Paris, Munkács, Újépület, Gyulafehérvár.
1287. Montuir, Emanuel főhadnagy, 2. könnyűgyalog zászlóalj, Magyarország?
1288. Moran alhadnagy, Magyarország.
1289. Moreau, Pierre százados, 40. gy.e. (Soissonais), Nagyvárad, Kiscell.
1290. Moreau, Simon százados, Magyarország.
1291. Moreau, Simon-Georges alezredes, 15. B. des Fédérés, Szeged, Kiscell, Újépület, Fogaras.
1292. Morin, François alhadnagy, 1. (4.) B. de la Manche, Csákova, Kiscell, Újépület, beteg.
1293. Morin, François százados, 26. féldandár, Gyulafehérvár. Azonos lehet előzővel.
1294. Morin, Noel alhadnagy, 2. B. de l'Orme, Újépület, Gyulafehérvár.
1295. Mosnier (Mösmer) főhadnagy, 2. B. Haute Vienne, valószínűleg Magyarország.
1296. Mouchard, Jean-Baptiste alhadnagy, 38. gy.e. (Dauphiné) 2. század, Nagyvárad, Kiscell, felesége, Margarethe volt vele.
1297. Mouelle, Louis főhadnagy, 3. B. du Gard, Nagyvárad, Kiscell.
1298. Moulet, Pierre főhadnagy, Magyarország.
1299. Moulette (Moullete, Mourette), Jean-Baptiste alhadnagy, 6. B. de Paris, Fogaras.
1300. Moussette, Antoine főhadnagy, 8. árkász zászlóalj, Újépület.
1301. Mouton főhadnagy, "B. composé a Soignies", Munkács.
1302. Museaux (Muzeau, Mousseau), Jean-Baptiste tüzér alhadnagy, 1. B. de la Réservé (Le Quesnoy), Munkács, Újépület, Fogaras.
1303. Mussot, Charles alhadnagy, 58. gy.e. (Rouergue), Szeged, Kiscell, Újépület.
1304. Müller, Nicolas ezredes, 16. féldandár, Újépület.
1305. Müller, Sébastien tüzér százados, 2. B. de l'Orme, Újépület.
1306. Nadand (Nadaud), François-Baptiste százados, 1. B. Charente Inférieure, 1793. XII. 23-án halt meg a pesti tábori kórházban. Nejét: Arit, s Esztergomban gyermekét hagyta maga után.
1307. Nagarii, Regnier főhadnagy, 4. B. des Fédérés, Kiscell, beteg volt.
1308. Naigeon (Naigean, Neigean, Meignan, Meignon), Jean-Baptiste (Louis) főhadnagy, "Flanquers d'Hasnon", Kiscell, Újépület.
1309. Narfond (Naphon) főhadnagy, 83. gy.e. (Foix), útban Munkács felé, Kálon halt meg 1794. I. 3-án.
1310. Nauzais, Jean főhadnagy, 3. B. de la Charente, Szeged, Kiscell.
1311. Naval, Louis alhadnagy, 19. B. de la Charente, Szeged, Kiscell.
1312. Navet (Nevey), François-André főhadnagy, 1. B. de la Manche, valószínűleg Magyarország.
1313. Nemard, Charles alhadnagy, 25. gy.e. (Poitou), Fogaras.
1314. Neveux (Nepveu, Neveu), Pierre alhadnagy 1. B. d'Indre et Loire, (1. B. de Saône et Loire, 1. B. de la Mayenne), Temesvár, Arad, Szeged, Kiscell, Újépület, Gyulafehérvár.
1315. Nicholas százados, 6. tüzérezred (Auxonne), Kiscell.
1316. Nicole, Louis alhadnagy, 7. B. de Paris, valószínűleg Magyarország.
1317. Noel, Antoine főhadnagy, 10. könnyűgyalog zászlóalj (des Cévennes), Újépület.
1318. Noel, Jean-Baptiste Joseph gránátos százados, 5. Pas de Calais, Nagyvárad, Kiscell.
1319. Nogier, Joseph százados, 2. B. du Gard, Csákova, Kiscell, beteg volt.
1320. Noguette (Noquette, Nogette), Antoine-Simon alszázados, 1. B. St. Denis, Fogaras.
1321. Nolle, Isidore alhadnagy, 6. B. de Paris, Szeged, Kiscell.
1322. Nouvelle, Louis főhadnagy, 3. B. du Gard, Nagyvárad, Kiscell, Újépület.
1323. Oberlin, Jeremias alhadnagy, B. de Strasbourg, Csákova.
1324. Obert, Antoine-Mare őrnagy, Magyarország.
1325. Obest, Vinzenz alhadnagy, 7. B. de Paris, valószínűleg Magyarország.
1326. Obrien, Pierre százados, 26. féldandár, Gyulafehérvár.
1327. Olenes, François százados, 1. B. de la Manche, valószínűleg Magyarország.
1328. Olivier százados, Pest.
1329. Orange, Joseph százados, 15. B. des Fédérés, valószínűleg Magyarország.
1330. Oray, Jean-Baptiste alhadnagy, 2. B. de Calvados, Temesvár, Arad, Szeged, Kiscell, Újépület, Gyulafehérvár.
1331. Ordonneau hadnagy, Újépület.
1332. Orvais, Nicolas gránátos százados, 7. B. de Paris 1. század, Szeged, Kiscell, Csákova, Újépület. Felesége, Magdalena volt vele.
1333. Otter, Joseph alhadnagy, 4. B. de la Meuse, Szeged, Kiscell, Újépület.
1334. Oudet, Auguste alhadnagy, 91. féldandár, Magyarország.
1335. Ouri La Scie, Jean alhadnagy, 58. gy.e. (Rouergue), Újépület.
1336. Ozenné, François százados, 1. B. de la Manche, Újépület.
1337. Paillard (Baillard), Antoine alhadnagy, 9. B. de la Réservé (3. gy.e.), Újépület, Gyulafehérvár.
1338. Paillon százados, 6. B. de Paris, Pest?
1339. Paisat, Simon-Nicolas százados, 4. B. des Ardennes, Magyarország?
1340. Pannichot (Panaissot, Panisot), Joseph alhadnagy, 99. gy.e. (R. Deux-Ponts), Szeged, Kiscell, Újépület.
1341. Paoli, Pierre-Jacques alhadnagy, 6. B. de Paris, Magyarország?
1342. Papeume hadnagy, 1. B. de la Somme, 1794 elején halt meg Pesten. Özvegyét Nagyváradra vitték.
1343. Parant, Alexandre alhadnagy, 15. B. des Fédérés, Munkács, Pest.
1344. Parizet (Pariset, Parisel, Panisel), Claude-Frédéric tüzér főhadnagy (alszázados), 9. B. de la Réservé, Szeged, Kiscell, Újépület.
1345. Paset, Pierre főhadnagy, Magyarország.
1346. Pastid, Paul főhadnagy, 3. gy.e. (Piemont), Kiscell, beteg volt.
1347. Patrieze, Benoit százados, Magyarország.
1348. Pattin, Claude alezredes, 94. féldandár, Gyulafehérvár.
1349. Paul alhadnagy, Pest.
1350. Paulard főhadnagy, 15. B. des Fédérés, valószínűleg Magyarország.
1351. Paulus, Jacques 2. kapitány, 17. dragonyosezred (Schomberg), Nagyvárad, Kiscell, Újépület.
1352. Payen, Felix főhadnagy, 4. B. Chasseurs Franc, Nagyvárad, Kiscell.
1353. Payen, François alhadnagy, 91. féldandár, Magyarország.
1354. Peche, François főhadnagy, 7. B. de Paris 7. század, Szeged, Kiscell.
1355. Pecourt, Claude főhadnagy, 14. féldandár, Gyulafehérvár.
1356. Peguigriol, Jean-Baptiste alhadnagy, 26. féldandár, Magyarország.
1357. Pellegrin (Pelgrin), Christoph főhadnagy, 2. tüzérezred (Metz), Nagyvárad, Kiscell.
1358. Pelletier, Nicolas főhadnagy, 7. B. de Paris, Munkács.
1359. Pennet főhadnagy, 15. B. des Fédérés, Munkács.
1360. Pépe, Michel-Joseph százados, "garde nationale de Ville", Szeged, Kiscell, Újépület.
1361. Pere, François-Charles főhadnagy, 5. B. Pas de Calais 6. század, valószínűleg Magyarország.
1362. Peret, Louis főhadnagy, Magyarország.
1363. Perin (Petit), Nicolas főhadnagy (alhadnagy), 2. tüzérezred (Metz), Nagyvárad, Kiscell.
1364. Pernet (Perney, Pernette), Jean főhadnagy, 15. B. des Fédérés, Újépület, Fogaras.
1365. Peronard, Jean-Victor tüzér főhadnagy, 7. B. de Paris 1. század, Szeged, Kiscell.
1366. Perot, François-Joachim százados, 3. B. de Paris, 1793. XII. 22-én Pesten halt meg.
1367. Perot, Louis alhadnagy, 2. tüzérezred (Metz), Nagyvárad, Kiscell.
1368. Perpette, François főhadnagy, 4. B. de l'Oise, Nagyvárad, Kiscell, Újépület.
1369. Perret, Jean-Antoine alhadnagy, 2. B. du Gard, Újépület.
1370. Perret, Joseph százados, 14. féldandár, Gyulafehérvár.
1371. Perrin, Louis százados (zászlóaljparancsnok?), 94. féldandár, (Rácsa?), Csákova.
1372. Perrin, Nicolas alhadnagy, 2. tüzérezred (Metz), Újépület, Fogaras.
1373. Pertin, Alexandre tüzér főhadnagy, Nagyvárad, Kiscell.
1374. Petet, Sire alhadnagy, 24. féldandár, Magyarország.
1375. Petit, Jean főhadnagy, Magyarország.
1376. Petit, Joseph Bourland százados, 14. féldandár, Gyulafehérvár.
1377. Petit, Pierre-Etienne százados, 140. féldandár, Gyulafehérvár.
1378. Petitjean százados, 16. B. des Fédérés, 1793-94 fordulóján Magyarországon halhatott meg, ugyanis özvegye itt élt.
1379. Petrie, Claude százados, 72. féldandár, Újépület.
1380. Peytavin (Richard-nak mondott) főhadnagy, Újépület.
1381. Pezard, Simon százados, 4. B. des Ardennes, Újépület, Gyulafehérvár.
1382. Picard, Auguste százados, 3. B. de Loiret, Csákova, Újépület.
1383. Picard, François-Louis alhadnagy, 93. gy.e. (Enghien), Újépület.
1384. Picard (Bouard?), (Etienne) Michel főhadnagy, 7. B. de Paris, Temesvár, Arad. 1795. XI. 12-én halt meg Kecskeméten.
1385. Pichard, Louis alhadnagy, "6. B. de Soissons", Munkács, Újépület, Gyulafehérvár.
1386. Picy alhadnagy, 3. B. de Paris, Munkács.
1387. Pigache (Pigage), Adrien alhadnagy, 5. Pas de Calais 7. század, Újépület.
1388. Pigeon (Pigeard-nak mondott), Etienne százados, 4. B. de la Meuse, Újépület.
1389. Pigeon, Jean tüzér főhadnagy, 1. B. de la Manche, Munkács.
1390. Pigniere, Antoine (Jean-Pierre) főhadnagy, 38. gy.e. (Dauphiné) 7. sz., Szeged, Kiscell.
1391. Pinchon, Újépület.
1392. Pinet alhadnagy, Magyarország.
1393. Pingard, Edouard-Charles százados, 6. gy.e. (Armagnac), Kiscell.
1394. Pioux hadnagy, Pest.
1395. Pique, Pierre-Germain alhadnagy, 3. B. de Paris, valószínűleg Magyarország.
1396. Piquerey alhadnagy, 104. gy.e. (Gardes françaises), Pest.
1397. Piret, François százados, Magyarország.
1398. Plantaux, Philippe alhadnagy, 2. vadász zászlóalj, Szeged, Kiscell, Újépület.
1399. Poirson, Claude alhadnagy, 12. B. des Vosges, Nagyvárad, Kiscell, Újépület, Fogaras.
1400. Polcard (Poissard) főhadnagy, 3. B. formé a St. Trond, Munkács.
1401. Pollain, Jorre alhadnagy, Magyarország.
1402. Pommerel (Pommeret) főhadnagy, sedani nemzeti gárda, Csákova.
1403. Pont, Benoit százados, 18. féldandár, Csákova.
1404. Pontavel, François főhadnagy, 3. gy.e. (Piemont), Kiscell.
1405. Pontfort, Benoit hadsegéd, 5. B. Pas de Calais, Újépület.
1406. Porquieon főhadnagy, Pest.
1407. Porquier (Porquir), Felix alhadnagy, 104. gy.e. (Gardes françaises), Újépület, Gyulafehérvár.
1408. Potage, Damien tüzér alhadnagy, 5. B. Pas de Calais, Szeged, Kiscell.
1409. Potier, Adam alhadnagy, 1. féldandár, Magyarország.
1410. Poupel alhadnagy, Pest.
1411. Pourat, Louis százados, 3. B. du Gard, Nagyvárad, Kiscell, Újépület.
1412. Pranger, Jean-Philippe főhadnagy, 5. B. Pas de Calais 1. század, Szeged, Kiscell.
1413. Prenez (Prenes, Prenet), Jean-Claude alhadnagy, 2. (6.) B. du Doubs, Nagyvárad, Kiscell, Újépület, Fogaras.
1414. Prenotte hadnagy, 49. gy.e. (Vintimille), Újépület.
1415. Prevost (Prevot), François alhadnagy "Flanquers de Hasnon", Nagyvárad, Kiscell, Újépület, Gyulafehérvár.
1416. Prevot (Brevot), Pierre főhadnagy, 2. B. de Lothring et Gore, Szeged, Kiscell.
1417. Prieur, Louis százados, "Chasseurs Seine et Marne", Újépület.
1418. Prioul (Prieux, Privul), Jean-Baptiste alhadnagy, sedani nemzeti gárda, Temesvár, Arad, Csákova.
1419. Prive, Vincent alezredes, Magyarország.
1420. Proudhon, Jean-Marie (al)ezredes, dandárparancsnok, 3. B. de Paris, Nagyvárad, Kiscell, Újépület.
1421. Proust, Jean-Gabriel alezredes, 2. B. des Deux-Sevres, 1795. X. 13-án Pesten halt meg.
1422. Provost, Jean alhadnagy, 10. B. Saône et Loire, Szeged, Kiscell.
1423. Quentée (Quente), Jean-Baptiste százados, 24. féldandár, Fogaras.
1424. Quentin, Jean alhadnagy, 3. B. de la Charente, Szeged, Kiscell.
1425. Querand lovas főhadnagy, Temesvár, Arad.
1426. Quesnet, Auguste főhadnagy, 1. B. Seine Inférieure, Szeged, Kiscell.
1427. Qiques, Nicolas le százados, 5. B. Pas de Calais, Újépület.
1428. Quiwadell százados, 7. B. de Paris, Pest.
1429. Rabiere, Pierre főhadnagy, 10. huszárezred (Bruconiers), Munkács.
1430. Rabinat, Jean alhadnagy, 3. B. Saône et Loire, Újépület.
1431. Raffet, Jerome alhadnagy, 7. B. de Paris 3. század, Magyarország?
1432. Rahn százados, "Jäger Legion von Ardennes", Újépület, Csákova.
1433. Raignier (Raignaire), François főhadnagy, 3. B. Saône et Loire, Nagyvárad, Kiscell.
1434. Raignier (Renie), Pierre százados, 6. B. de la Marne (Meuse), Csákova.
1435. Raison, Antoine főhadnagy, 1. B. Chasseurs des Ardennes, Pest, beteg volt.
1436. Rambault (Ramboux, Rambourg), Philippe (Gilbert) főhadnagy, 169. féldandár, Újépület.
1437. Rambour (Rainbour), Georges főhadnagy, 2. B. du Gard, Újépület.
1438. Raoul, Nicolas alhadnagy, 49. gy.e. (Vintimille), Pozsonyban halt meg 1793. XI. 27-29 között.
1439. Rasset, Jerome alhadnagy, 7. B. de Paris 3. század, valószínűleg Magyarország.
1440. Raulet alezredes, 58. gy.e. (Rouergue), valószínűleg Magyarország.
1441. Ravel (Ravelle), Antoine főhadnagy, 40. gy.e. (Soissonais), (79. féldandár), Nagyvárad, Kiscell, Újépület, Fogaras.
1442. Ravel, Antoine-Joseph százados, 3. B. de Paris, Újépület. Azonos lehet előzővel.
1443. Raye főhadnagy, "2. B. formé a Bruxelles", Munkács.
1444. Raysac (Raisac, Raynard, Raissard), Pierre alhadnagy, 40. gy.e. (Soissonais), Nagyvárad, Kiscell, Újépület, Gyulafehérvár.
1445. Redoutey, Charles százados, 3. B. des Fédérés, Újépület, Fogaras.
1446. Reignac (Raignac), Louis százados, 43. gy.e. (R. Vaisseaux), Szeged, Kiscell, Újépület.
1447. Reignier (Reynier), Jean-Pierre-Dominique alezredes, 98. gy.e. (Bouillon), Szeged, Kiscellben halt meg 1794. XII. (14.) 15-én.
1448. Reinert, Jean alhadnagy, 98. gy.e. (Bouillon), Újépület.
1449. Reisinger gránátos hadnagy, Újépület? Magyarország.
1450. Renard, Jean alhadnagy, 3. B. de la Somme (Seine et Loire), Újépület, Fogaras.
1451. Renard, Jean-Baptiste százados, 15. B. des Fédérés, Munkács. Neje, Margarete volt vele.
1452. Renault főhadnagy, Újépület.
1453. René, Michel főhadnagy, 6. B. des Fédérés, Újépület, Gyulafehérvár.
1454. Renne, Martin százados, 1. B. du Gard, Csákova.
1455. Renoux, Jacques százados, 37. gy.e. (Turenne) 1. zászlóalj, Újépület.
1456. Rey, Jacques főhadnagy, 104. gy.e. (Gardes françaises), Újépület, Gyulafehérvár.
1457. Reynier, 10. vadász zászlóalj, Szeged,
1458. Reziot, Georges főhadnagy, 6. B. de Paris, Szeged, Kiscell.
1459. Riber (Rüber), Joseph alhadnagy, 123. féldandár, Újépület, Fogaras.
1460. Ribot (Ribort), Pierre alhadnagy, 3. B. du Gard, Csákova, Újépület.
1461. Ricard, Pierre-Michel főhadnagy, 19. gy.e. (Flandre), Csákova, Kiscell, beteg volt.
1462. Richard (Guichard), Pierre főhadnagy, 178. féldandár, Gyulafehérvár.
1463. Riebel, Daniel százados, Újépület.
1464. Rigal alhadnagy, Magyarország.
1465. Rigalleau, Gabriel-Louis százados, 2. B. Mayenne et Loire, Újépület.
1466. Rigault (Rigeault), Pierre százados, 3. B. de la Somme (123. féldandár), Fogaras.
1467. Rigolot (Vitrey-nek mondott), Laurent alhadnagy, 104. gy.e. (Gardes françaises), Kiscell.
1468. Riveot, Pierre alhadnagy, 33. féldandár, Magyarország.
1469. Rivier (Revier), Claude főhadnagy, 38. gy.e. (Dauphiné), Szeged, Kiscell.
1470. Robert, Antoine (Etienne), alhadnagy, 37. gy.e. (Turenne), Nagyvárad, Kiscell.
1471. Robert, Jean alhadnagy, 16. B. des Fédérés, Munkács.
1472. Robert, Jean-Baptiste alhadnagy, 58. gy.e. (Rouergue), Szeged, Kiscell.
1473. Robert, Joseph alhadnagy, 12. B. des Vosges, Nagyvárad, Kiscell, Újépület, Fogaras.
1474. Robin, André főhadnagy, 88. gy.e., Újépület, Fogaras.
1475. Robin, François főhadnagy, 83. gy.e. (Foix), Újépület.
1476. Robine, François százados, 26. féldandár, Gyulafehérvár. Azonos lehet előzővel.
1477. Robischon százados, 1. B. Charente Inférieure, valószínűleg Magyarország.
1478. Rochette, Claude százados, 16. B. des Fédérés, Szeged, Kiscell, Újépület.
1479. Rochfrisch, Laurent alhadnagy, 7. huszárezred, Újépület.
1480. Roffay, Jerome alhadnagy, 7. B. de Paris, Szeged, Kiscell.
1481. Roger, Louis-Antoine százados, 15. B. des Fédérés, Újépület, Fogaras.
1482. Rohoux, Etienne alhadnagy, 18. lovasezred (R. Normandie), Szeged, Kiscell.
1483. Roire, Jean alhadnagy, Magyarország.
1484. Roland dandártábornok, Landrécies parancsnoka, Kiscell, Újépület.
1485. Roland, Louis százados, 3. B. de Paris, valószínűleg Magyarország.
1486. Rolland, Jacques alhadnagy, 20. féldandár, Magyarország.
1487. Rollet, Edme-Jean-Louis alhadnagy, 39. féldandár, Magyarország.
1488. Ronau, François alhadnagy, 38. gy.e. (Dauphiné), 2. gránátos század, Magyar-ország?
1489. Rondau, Claude-Louis főhadnagy, 1. B. Indre et Loire, Magyarország?
1490. Rondet (Roudet), Émile törzskari vezérhadsegéd, Csákova.
1491. Rondez (Roudet, Rondet), Pierre-François alhadnagy, 38. gy.e. (Dauphiné), Szeged, Kiscell.
1492. Roosé, Joseph főhadnagy, "Légion de la Moselle d'Houssard", Újépület.
1493. Rosé, Nicolas százados, 2. B. des Ardennes, Nagyvárad, Kiscell.
1494. Rosier, Louis-Laurent százados, 6. B. de Paris, Szeged, Kiscell.
1495. Rosingana, Louis alhadnagy, 98. gy.e. (Bouillon), Kiscell.
1496. Rossier, Jacques százados, 1. B. de la Mayenne, Újépület.
1497. Rossier, Jean-Baptiste százados, 32. könnyűgyalog zászlóalj, Kiscell, beteg volt.
1498. Rossier, Joseph alhadnagy, Magyarország.
1499. Rostand, Joseph főhadnagy, 1. B. Charente Inférieure, Nagyvárad, Kiscell, Újépület.
1500. Rottier alhadnagy, "B. composé a Soignies", Munkács.
1501. Rottier (Routier), Nicolas főhadnagy, 1. B. de la Somme, 1794. VII. 9-én halt meg Pesten.
1502. Rouand, François alhadnagy, 38. gy.e. (Dauphiné), Szeged, Kiscell.
1503. Rouet, Michel alhadnagy, 4. féldandár, Magyarország.
1504. Roufort, Pierre főhadnagy, 1. B. Chasseurs des Ardennes, Szeged, Kiscell.
1505. Rouge, Bernard alszázados, 5. B. Pas de Calais (49. gy.e.), Újépület.
1506. Rouget, Jean-Baptiste tüzér főhadnagy, 2. B. Deux-Sévres, Kiscell.
1507. Roumilhac, André-Auguste tábornok (alszázados), 33. gy.e. (Touraine), Szeged, Kiscell, Újépület. 1794. X. 3-án halt meg a pesti tábori kórházban.
1508. Rousfort, Benoit főhadnagy, 5. B. Pas de Calais, Magyarország?
1509. Rousseau, Antoine hadnagy, Magyarország?
1510. Roussel (Rousel, Rousselet), Jean alhadnagy, 12. B. des Vosges (16. B. des Fédérés), Nagyvárad, Kiscell, Újépület, Fogaras.
1511. Rousselet, Antoine alhadnagy, 92. féldandár, Magyarország.
1512. Roux, Alexandre alhadnagy, 1. B. Charente Inférieure, Nagyvárad, Kiscell.
1513. Roux, François-Xavier tüzér alhadnagy, 7. B. de Paris, Munkács.
1514. Roux, Pierre alhadnagy, 1. B. Charente Inférieure, Magyarország?
1515. Rouyer, Claude alezredes, 3. tüzérezred (Besançon), Szeged, Kiscell.
1516. Roy, Pierre-François százados, 40. gy.e. (Soissonais), Pozsonyban halt meg 1793. XI. 15-én.
1517. Royon, Mathieu (Bernard), főhadnagy, 1. B. Charente Inférieure, Szeged, Kiscell, Csákova.
1518. Rödelstür(t)z (Rödelchetiz), François (Jacques) alhadnagy, 178. féldandár, Fogaras.
1519. Ruffier, Jean-Claude alezredes, 10. B. de Paris, Újépület.
1520. Rullier, Louis-Guillaume Toussaint alhadnagy, 3. B. de la Charente, Szeged, Kiscell.
1521. Ruth (Rüts, Rütz, Ritz) von Sternfels, Joseph főhadnagy, 5. lovasvadász ezred (Hainaut) 1. zászlóalj, Temesvár, Szeged, Kiscell, Újépület, Gyulafehérvár.
1522. Sabatier, Pierre (Jean) főhadnagy, 10. vadász zászlóalj (du Gévaudan), Munkács, Szeged, Kiscell, Újépület.
1523. Sabot, Etienne alezredes, 6. B. de Paris, Magyarország?
1524. Sacqmond, Gaspard alhadnagy, 2. B. du Gard, Fogaras.
1525. Sacrot, Jean-Baptiste százados, 14. féldandár, Gyulafehérvár.
1526. Sagnier, Jean alhadnagy, 1. féldandár, Magyarország.
1527. Saillard, Claude-Joseph főhadnagy, 4. lovasvadász ezred (Franche Comté), Nagyvárad, Kiscell, Újépület.
1528. Saint Fusciet, Jean-Baptiste alhadnagy, 8. féldandár, Magyarország.
1529. Saint-Joannis százados, valószínűleg Magyarország.
1530. Saint Pardoux százados, 3. tüzérezred (Besançon), Újépület.
1531. Saint-Simon, Pierre főhadnagy, 1. B. Charente (Sarthe), Kiscell, Újépület, Gyulafehérvár.
1532. Saintrone, Jean főhadnagy, 11. lovasvadász ezred (Normandie), Szeged, Kiscell.
1533. Saintvile (Sainville, Fainville), Jean-Baptiste százados, 24. féldandár, Fogaras.
1534. Saizy, Pierre főhadnagy, 3. B. de la Charente, valószínűleg Magyarország.
1535. Sajoux, Pascal főhadnagy, Magyarország.
1536. Saliere (Saline), Gabriel alhadnagy, 12. B. des Vosges, Nagyvárad, Kiscell.
1537. Salmade főhadnagy, Munkács, Újépület.
1538. Salme, Gabriel alhadnagy, 12. B. des Vosges, Újépület, Fogaras. Azonos lehet Saliere-rel.
1539. Salme, Jean-François százados, 12. B. des Vosges, Újépület, Fogaras.
1540. Salmon, Alexandre főhadnagy (százados), "16. B. composé a Soignies", Szeged, Kiscell.
1541. Salomon, Jean-Marquerain alhadnagy, 33. féldandár, Magyarország.
1542. Salvetti (Salvetty) százados, Rácsa, Eszék, Kiscell.
1543. Samiel százados, Basins eszéki szállítmányában halt meg 1794 januárjában.
1544. Sampso, Michel őrnagy (alezredes) zászlóaljparancsnok, 3. B. du Gard, Nagyvárad, Kiscell, Újépület.
1545. Samson, Gilles százados, 26. féldandár, Gyulafehérvár.
1546. Sanotta, Christian alhadnagy, B. de Strasbourg, Nagyvárad, Kiscell, Újépület.
1547. Santaigne, valószínűleg Magyarország.
1548. Sarade, Bernard főhadnagy, 7. B. de Paris, valószínűleg Magyarország.
1549. Sauget, Antoine (Bernard) főhadnagy, 4. lovasvadász ezred (Franche Comté), Nagyvárad, Kiscell.
1550. Saulnier, Desider alhadnagy, 24. féldandár, Magyarország.
1551. Sauset, Louis-Antoine főhadnagy, 3. B. de la Marne, Szeged, Kiscell, Pest.
1552. Sauvage, François (Jean) főhadnagy, hadsegéd, 4. B. Chasseurs Franc, Nagyvárad, Kiscell, Újépület.
1553. Sauvale, Louis alhadnagy, 21. féldandár, Magyarország.
1554. Sauvan százados, Magyarország.
1555. Sauvant, Jean főhadnagy, Magyarország.
1556. Sauveur, Pierre alhadnagy, 38. gy.e. (Dauphiné) 1. század, Magyarország?
1557. Sava (Savar), François alhadnagy, 1. B. de la Marne, Szeged, Kiscell, Csákova.
1558. Schaffer (Schäffer), Jean főhadnagy, B. de Strasbourg, Csákova. Két gyermeke Pozsonyban élt.
1559. Schagner, Pierre százados, Magyarország.
1560. Schaller, Joseph főhadnagy, 1795-ig halt meg Pesten.
1561. Schaller, Pierre százados, 98. gy.e. (Bouillon) 1. zászlóalj 5. század, Újépület.
1562. Scharr (Charr), Jean főhadnagy, 21. féldandár, Fogaras.
1563. Schauvin, Pierre alhadnagy, 21. féldandár, Magyarország.
1564. Schmidt, Mathieu alhadnagy, 204. féldandár, Magyarország.
1565. Schmitz (Schmits), Jean-Jacob főhadnagy, 98. gy.e. (Bouillon), Szeged, Kiscell.
1566. Schneider, Christian alhadnagy, 21. féldandár, Újépület.
1567. Schoker főhadnagy, 1. B. Bas de Rhin, útban Munkácsra, Nagymihályban halt meg 1794. I. 19-én.
1568. Schugas, Sibain alhadnagy, 21. féldandár, Magyarország.
1569. Schuiler alezredes, Magyarország.
1570. Segnau százados, Magyarország.
1571. Semery, Jacques-Philippe százados, 9. B. de la Réservé, Újépület.
1572. Senamand alszázados, 2. B. Haute Vienne, Újépület.
1573. Seneque. Louis százados, 2. B. Haute Vienne, valószínűleg Magyarország.
1574. Senft, Friedrich alhadnagy, 1. B. Chasseurs Franc, Szeged, Kiscell.
1575. Senille százados, Magyarország.
1576. Sennet, Claude főhadnagy, "3. B. Volontaires Nationaux", Újépület.
1577. Serou hadnagy, hadsegéd, Újépület.
1578. Serre, Jacques százados, 49. gy.e. (Vintimille), Újépület.
1579. Servant százados, Újépület.
1580. Sevart, François alhadnagy, Temesvár, Arad.
1581. Sevette, Marie-Xavier alhadnagy, 2. B. Indre et Loire, Munkács.
1582. Sevrain hadnagy, 15. B. des Fédérés, Újépület.
1583. Sevret, René főhadnagy, 2. B. Deux-Sévres, Nagyvárad, Kiscell, Újépület.
1584. Sezane főhadnagy, Újépület.
1585. Sidierie, Jean alezredes, 16. B. des Fédérés, Szeged, Kiscell.
1586. Silly százados, 56. gy.e. (Bourbon), Újépület.
1587. Simon, Antoine-Joseph alhadnagy, 3. B. du Nord ("B. composé a Soignies"), Munkács, Újépület, Fogaras.
1588. Simon, Claude százados, 34. Division Gens d'Armes, Újépület.
1589. Simon, François főhadnagy, 47. gy.e. (Lorraine), Kiscell.
1590. Simon, Georges alhadnagy, 14. féldandár, Gyulafehérvár.
1591. Simon, Pierre-François főhadnagy, 1. (16.) B. de la Sarthe, Szeged, Kiscell, Újépület, Fogaras vagy Gyulafehérvár.
1592. Simon, Simon alhadnagy, 1. B. de la Manche (13. dragonyosezred), Munkács, Újépület.
1593. Simoneau (Simonot) főhadnagy, "B. composé a Soignies", Munkács.
1594. Simonin alhadnagy, 13. gy.e. (Bourbonais), Csákova.
1595. Simonin, Louis százados, törzskari vezérhadsegéd, Újépület, Gyulafehérvár. Azonos lehet előzővel.
1596. Simonyi, Nicolas, csupán levelezésére utalnak.
1597. Sirejean, Louis főhadnagy, 3. B. de Paris, Szeged, Kiscell, Pest.
1598. Sitierre, Jean alezredes, 16. B. des Fédérés, Magyarország?
1599. Sivo, Claude-Charles alhadnagy, 7. B. de Paris 6. sz., 1795-ig meghalt Magyar-országon.
1600. Smerche, Justin főhadnagy, 6. vadász zászlóalj, Temesvár, Arad, Szeged, Kiscell.
1601. Sohaz, Jean főhadnagy, B. de Strasbourg, Csákova.
1602. Somlim, Pierre alhadnagy, 204. féldandár, Magyarország.
1603. Sorbier, Etienne alhadnagy, 3. B. Saône et Loire, Nagyvárad, Kiscell.
1604. Sorelet (Sorlett), Pierre-André alhadnagy, 140. féldandár, Gyulafehérvár.
1605. Sotard, Jean százados, Magyarország.
1606. Souc, Guillaume főhadnagy, 83. gy.e. (Foix), Újépület.
1607. Soudéz, Pierre-René-François főhadnagy, 1. B. de la Manche, Újépület.
1608. Sourdet, Pierre alhadnagy, 32. féldandár, Gyulafehérvár.
1609. Sourlier, Újépület.
1610. Sousselier (Sousseiller, Fousselier), Gabriel százados, 11. féldandár, Gyulafehérvár.
1611. Souvaire, Pierre alhadnagy, 38. gy.e. (Dauphiné), Szeged, Kiscell.
1612. Soyer, Honoré (Louis) alhadnagy, 18. (R. Auvergne), (48.) gy.e., Újépület, Gyulafehérvár.
1613. Spicquet főhadnagy, 5. huszárezred (Lauzun), Újépület.
1614. Stabel (Estabel), Antoine-François tüzér alhadnagy, 7. B. de Paris, Kiscell.
1615. Stamm, Daniel, Custine hadsegédje volt, "Nationalagent", Munkács.
1616. Stammler, Gottfried hadsegéd, B. de Strasbourg, Nagyvárad, Kiscell.
1617. Starck, Christian főhadnagy, 98. gy.e. (Bouillon), Szeged, Kiscell, Újépület.
1618. Steinmetz százados, Újépület.
1619. Stiegler, Theobald főhadnagy, 98. gy.e. (Bouillon), valószínűleg Magyarország.
1620. Stigre, Jean-Martin alhadnagy, 7. B. de Paris, Magyarország?
1621. Sulpici százados, 2. B. Haute Vienne, valószínűleg Magyarország.
1622. Szamois, Jean-Pierre le főhadnagy, 1. B. de la Manche, valószínűleg Magyar-ország.
1623. Tabourin, Charles alhadnagy, 4. B. de la Meuse, Újépület.
1624. Tabre alhadnagy, Magyarország.
1625. Taffoureux (Tassoureux) százados, 4. B. Pas de Calais, Munkács.
1626. Tallard százados, 9. gy.e. (Normandie), Csákován halt meg 1795-ig.
1627. Tallard, Claude-Antoine százados, 7. B. de Paris 1. század, Brod, Kiscell.
1628. Tallon, Jean-François Marie (Desbrosses-nak mondott) főhadnagy, 5. B. de l'Aisne, Újépület.
1629. Taupet főhadnagy, Magyarország.
1630. Tavernier mérnökkari tiszt, Magyarország?
1631. Teissiere (Tissiere), Jacques kapitány, 4. lovasvadász ezred (Franche Comté), Nagyvárad, Kiscell, Újépület.
1632. Tenniere (Teniere), Jean főhadnagy, 178. féldandár, Gyulafehérvár.
1633. Tepier (Texier), Jean főhadnagy, 1. B. Charente Inférieure, Kiscell.
1634. Termonia, Jean-Baptiste főhadnagy, 1. B. Chasseurs Franc, Szeged, Kiscell.
1635. Teron, Jean főhadnagy, 38. gy.e. (Dauphiné) 8. század, valószínűleg Magyar-ország.
1636. Terre, Jacques százados, 5. (6.) tüzérezred (Auxonne), Gyulafehérvár.
1637. Terre, Pierre-Claude alhadnagy, 202. féldandár, Magyarország.
1638. Terrier, Jacques százados, 47. féldandár, Fogaras.
1639. Tertoret, Etienne főhadnagy, Magyarország.
1640. Tervillier, Jean főhadnagy, 3. B. de l'Aube, Kiscell.
1641. Tesserre, Joseph főhadnagy, Magyarország.
1642. Thamand, Nicolas százados, Magyarország.
1643. Thebaut (Thebaud), Jacques főhadnagy, 14. féldandár, Gyulafehérvár.
1644. Therien, Jean-Louis, 45. gy.e. 1795. XII. 25-én halt meg a budai helyőrségi kórházban.
1645. Thervay, Pierre-Antoine kapitány, 7. lovasezred (R. étranger), Újépület.
1646. Thessier, Auguste alhadnagy, 3. B. du Gard, 1795. XI. 30-án halt meg a budai helyőrségi kórházban.
1647. Theuré, Louis főhadnagy, 19. gy.e. (Flandre), Kiscell, beteg volt.
1648. Thevenon, Jean alhadnagy, 27. B. de la Réservé, valószínűleg Magyarország.
1649. Thibault (Thébaut), Jean-Baptiste (tüzér) alhadnagy, 6. B. de Paris, Csákova, Szeged, Kiscell.
1650. Thibault, Nicolas-François főhadnagy, 2. B. de la Meurthe, Temesvár, Arad, Szeged, Kiscell, beteg volt.
1651. Thier, Jean-François főhadnagy, 38. gy.e. (Dauphiné), (35. gy.e.), Újépület, Gyulafehérvár.
1652. Thierry, Joseph főhadnagy, 4. B. de la Meuse, Újépület.
1653. Thierry, Louis főhadnagy, 49. gy.e. (Vintimille), (3. B. de l'Yonne), Újépület.
1654. Thievange, Pierre (Petit) százados, 40. gy.e. (Soissonais), Kiscell.
1655. Thivol, Claude főhadnagy, 2. dragonyosezred (Condé), Fogaras vagy Gyulafehérvár.
1656. Thomas, Claude alezredes, 2. B. de valenciennes, Újépület, Fogaras.
1657. Thomas, Jean-Pierre főhadnagy, 3. B. de la Charente, Szeged, Kiscell.
1658. Thomas, Joseph százados, 3. B. de la Charente, Szeged, Kiscell. Azonos lehet előzővel.
1659. Thomas, Laurent százados, 1. gy.e. (Colonel général), Kiscell.
1660. Thomasin, André-Louis alhadnagy, 22. gy.e. (Viennois), 1794. VII. 22-én Pesten halt meg.
1661. Thoumin, Julien százados, 1. B. de la Mayenne, Újépület.
1662. Thuilliere, Charles-Joseph törzskari alezredes (vezérhadsegéd), Újépület.
1663. Tiera alhadnagy, Munkács, felesége, Marie volt vele.
1664. Tierce, Jacques alhadnagy (hadsegéd), 4. B. Pas de Calais, Munkács.
1665. Tiffenat (Tiffana), Pierre hadsegéd, 6. gy.e. (Armagnac), Szeged, Kiscell.
1666. Tiget, Thomas alhadnagy, 4. B. des Fédérés, Nagyvárad, Kiscell.
1667. Tirand (Tyrand), Louis főhadnagy, 2. B. Deux-Sevres, Nagyvárad, Kiscell.
1668. Titeux (Fiteux), Jacques-Joseph alhadnagy, 2. B. Saône et Loire (16. B. des Fédérés), Szeged, Kiscell, Újépület.
1669. Torniaciny, Joseph százados, Magyarország.
1670. Touaillier, Jean főhadnagy, 58. gy.e. (Rouergue), valószínűleg Magyarország.
1671. Toulone, Jean-Baptiste százados, Magyarország.
1672. Touppet, Louis alhadnagy, 19. gy.e. (Flandre), Kiscell, beteg volt.
1673. Toure, Jacques főhadnagy, 1. B. Charente Inférieure, Munkács.
1674. Tournay (Tournais), Louis alezredes, 104. gy.e. (Gardes françaises), Nagyvárad, Kiscell, Újépület.
1675. Tournes főhadnagy, Magyarország.
1676. Travers, Jean alhadnagy, 91. féldandár, Magyarország.
1677. Travinet, Claude főhadnagy, Magyarország.
1678. Trayon, Jean-Louis alhadnagy, "1. lovasdandár", Kiscell.
1679. Trippiere, Bartholome alhadnagy, 1. B. de la Mayenne, Újépület.
1680. Trondette, Pierre tüzér alhadnagy, 3. B. de la Charente, Szeged, Kiscell.
1681. Trouvet százados, 15. B. de Paris, Munkács.
1682. Tulles, Mathieu alezredes, 18. lovasezred (R. Normandie), Szeged, Kiscell.
1683. Turin, Simon főhadnagy, Magyarország.
1684. Tyroll, Claude főhadnagy, 2. dragonyosezred (Condé), Szeged, Kiscell.
1685. Ullech hadsegéd, Basins eszéki szállítmányában halt meg 1794 januárjában.
1686. Uocanson, Charles alhadnagy, 91. féldandár, Magyarország.
1687. Urbain hadsegéd, Magyarország?
1688. Urie, Jacques alhadnagy, 32. gy.e. (Bassigny), Csákova.
1689. Vachot, Jacques százados, 3. (39.) féldandár, Gyulafehérvár.
1690. Vacquery, Joseph főhadnagy, 93. gy.e. (Enghien), Újépület.
1691. Vacte (Vacle), Claude-Marie alezredes, 3. B. Saône et Loire, Pest, Csákova, Kiscell, beteg volt.
1692. Valentin, Louis alhadnagy, 33. féldandár, Magyarország.
1693. Valette tábornok, Magyarország.
1694. Vallette (Vallete), Jean főhadnagy, 169. féldandár, Gyulafehérvár.
1695. Vallette (Vallete, Vallet), Jean százados, 14. féldandár, Gyulafehérvár.
1696. Valhubert, Jean-Marie (Roger) alezredes, 1. B. de la Manche, Nagyvárad, Kiscell, Újépület.
1697. Valier (Valliere, Vallier), Jean alhadnagy, 1. B. St. Denis, Újépület, Fogaras.
1698. Valin, Pierre főhadnagy, (hadsegéd?) 7. könnyűlovas ezred (Picardie), Temesvár, Arad, Szeged, Kiscell. Beteg volt.
1699. Valois, François (Lazare) főhadnagy, 7. B. de Paris 1. század, Szeged, Kiscell.
1700. Vanderlan, Louis-Philippe főhadnagy, 3. B. de Paris, 1795. X. 11-én halt meg Kiscellben.
1701. Vanderse hadnagy, 16. B. de Paris (?), (Fédérés), valószínűleg Magyarország.
1702. Vanier, Claude főhadnagy, 2. B. d'Indre et Loire, Szeged, Kiscell, Újépület.
1703. Vasispule, Henri alhadnagy, 7. B. de Paris, valószínűleg Magyarország.
1704. Vasserot, Philippe alhadnagy, 1. tüzérezred (La Fere), Szeged, Kiscell.
1705. Vasset, Jean-Michel alhadnagy, 15. B. des Fédérés, Munkács, Újépület, Gyulafehérvár.
1706. Vatillau(d) alhadnagy, 4. B. Pas de Calais, valószínűleg Magyarország.
1707. Vaucheret, Alexis gránátos százados, 3. B. Haute Somme, Nagyvárad, Kiscell, Újépület.
1708. Vaudenaire főhadnagy, 16. B. des Fédérés, valószínűleg Magyarország.
1709. Vaudrelan (Vandrelan), Louis-Philippe főhadnagy, 3. B. de Paris, Kiscell, Bánság.
1710. Vaudrelan (Vandrelan), Louis alhadnagy, 15. B. des Fédérés, Csákova.
1711. Vauthier (Vaultier) főhadnagy, 16. B. des Fédérés, Munkács.
1712. Vautré, Victor százados, 7. százados, Nagyvárad, Kiscell, Újépület.
1713. Vautrin, Jacques alhadnagy, ... B. de la Marne, Nagyvárad, Kiscell.
1714. Veaurigaud (Vaurigaud), Eli alhadnagy, 1. B. Charente Inférieure, Újépület.
1715. Veaut, Jacques alhadnagy, 202. féldandár, Magyarország.
1716. Vegtiis, Louis százados, 6. gy.e. (Armagnac), 1793. XII. 27-29 között Pozsonyban halt meg.
1717. Vergés, François dandártábornok, Temesvár, Szeged, Kiscell.
1718. Vergés, Jean-Baptiste alezredes, 43. gy.e. (R. Vaisseaux), Szeged, Kiscell. Előbbi rokona.
1719. Vernadet, Claude alhadnagy, 91. féldandár, Magyarország.
1720. Verniajoux (Vernajoux, Verniagoux), Antoine főhadnagy, 1. (8.) B. de la République, Újépület, Fogaras.
1721. Verniault (Verniaud), Antoine főhadnagy, 3. B. Saône et Loire, Fogaras. Azonos lehet előzővel.
1722. Vernier, Charles százados, 7. B. de Paris 8. század, Brod, Nagyvárad, Kiscell, Újépület.
1723. Verrat, Pierre alhadnagy, 21. féldandár, Magyarország.
1724. Veruelle alezredes, Újépület.
1725. Vesien, Jacques főhadnagy, 6. B. Pas de Calais, Kiscell, beteg volt.
1726. Vevre, Michel tüzér százados, 3. B. de la Charente, Magyarország.
1727. Viallier, Philippe alhadnagy, 3. B. Rhône et Loire, Szeged, Kiscell, Újépület.
1728. Viard (Niard), Antoine alhadnagy, 6. gy.e. (Armagnac), Magyarország?
1729. Vicquet, Ferdinand főhadnagy, 5. huszárezred (Lauzun), Újépület.
1730. Victor, Jean-Sebastien alezredes, 22. gy.e. (Viennois), Temesvár, Szeged,Kiscell.
1731. Victor, Salamon főhadnagy, 3. B. de l'Orme, Csákova.
1732. Vidal, François tüzér százados, főhadsegéd, 1. B. Indre et Loire, Csákova,Újépület.
1733. Vieux, Eugene főhadnagy, 58. gy.e. (Rouergue), Újépület.
1734. Vigne, Antoine alhadnagy, 37. gy.e. (Turenne), Nagyvárad, Kiscell, Újépület.
1735. Vignette ezredes, 4. B. Chasseurs Franc, Szegeden, vagy Pesten halt meg.
1736. Vignette, Jean-Baptiste főhadnagy, 7. B. Chasseurs Franc, Szeged, Kiscell, Csákova. Előbbi fia.
1737. Vignette, Nicolas főhadnagy, 4. B. Chasseurs Franc, Fogaras. Azonos lehet előzővel.
1738. Vigogne, Toussaint százados (alhadnagy), 6. gy.e. (Armagnac), Szeged, Kiscell.
1739. Vigouroux (Vigoureaux), Jean százados, 3. B. du Gard, 1795. XI. 3-án halt meg a budai helyőrségi kórházban.
1740. Ville, Etienne főhadnagy, 63. féldandár, Lipótvár.
1741. Villedieu (Vildrein), Jean százados, 7. B. de Paris 4. század, Szeged, Kiscell.
1742. Villemur, Jean főhadnagy, 6. B. de Paris, Magyarország.
1743. Villeneuve, Dominique alhadnagy, 12. gy.e. (Auxerrois), Szeged, Kiscell.
1744. Villers, Joseph százados, 98. gy.e. (Bouillon) 1. zászlóalj 6. század, Szeged, Kiscell.
1745. Villet (Villete), Charles-Joseph százados, 94. (92.) féldandár, Gyulafehérvár.
1746. Villet, Joseph alhadnagy, 33. féldandár, Magyarország.
1747. Villierme, Antoine alezredes, 140. féldandár 3. zászlóalj parancsnoka, Újépület, Gyulafehérvár.
1748. Villiermot hadnagy, Újépület.
1749. Vinache, Charles mérnökkari irányzó (designateur), Újépület.
1750. Vincent, Jean alhadnagy, 7. B. de Paris, Munkács.
1751. Vinot (Vinet), Jean főhadnagy, 22. lovasezred (R. Guyenne), Kiscell, beteg volt.
1752. Vistot (Visto), Jean-Joseph (Seraphique) alhadnagy, 6. B. de Paris Nagyvárad, Kiscell.
1753. Vivenot, Louis gránátos százados, 4. B. de la Meuse, Újépület.
1754. Vochet, Jean kapitány, 13. dragonyosezred (Monsieur), Szeged, Kiscell.
1755. Voillesmot hadnagy, Újépület.
1756. Voillot, Antoine alezredes, 10. huszárezred (Bruconiers), Kiscell.
1757. Voirier, Joachim alhadnagy, 12. dragonyosezred, Magyarország.
1758. Voirin (Voirain), Pierre százados, 27. (47.) B. de la Réservé, Szeged, Kiscell.
1759. Voirnol, Dominique alhadnagy, 16. féldandár, Magyarország.
1760. Voisin, Blaise alhadnagy, 26. féldandár, Magyarország.
1761. Volant (Voland), Gabriel-Sebastien százados, 1. B. Bute des Moulins, Temesvár, Arad, Újépület. 1795. XII. 30-án halt meg Pesten.
1762. Volley, Nicolas (Jean) főhadsegéd, 12. B. des Vosges, Kiscell, beteg volt.
1763. Vollosson (Voillason), Jean-Baptiste alhadnagy, 91. féldandár, Magyarország.
1764. Vollpelliert, François alszázados, 2. B. du Gard, Újépület.
1765. Vraier, François alhadnagy, 49. gy.e. (Vintimille), Nagyvárad, Kiscell.
1766. Vüt, Buist la százados, Magyarország.
1767. Walkemar (Valckenaere, Valzenaer), Pierre-François százados, 3. B. du Gard, Temesvár, Arad, Szeged, Kiscell, Újépület.
1768. Wallard, Louis mérnökkari százados, hazatérés közben, 1795 októberében halt meg Alsó-Ausztriában.
1769. Wallard, Louis kapitány (főhadnagy), 12. lovasezred (Champagne), Szeged, Kiscell, Újépület.
1770. Wallet (Nallet) alhadnagy, 1. B. de la Manche, valószínűleg Magyarország.
1771. Warin, Nicolas főhadnagy, 4. lovasvadász ezred (Franche Comté), Nagyvárad, Kiscell.
1772. Wasset alhadnagy, 15. B. des Fédérés, Munkács.
1773. Wattersberger, Auguste alhadnagy, 1795-ig halt meg menet közben.
1774. Waudeau, Claude százados, Magyarország.
1775. Wächter, Paul százados, 178. féldandár, Fogaras.
1776. Wiant (Viand), André alhadnagy, 49. gy.e. (Vintimille), Nagyvárad, Kiscell.
1777. Winkler, Gottlieb százados, B. de Strasbourg, Csákova.
1778. Witay százados, Magyarország.
1779. Wolf, Antoine százados, 67. féldandár, Újépület, Fogaras.
1780. Wolff, Clement alhadnagy, 178. féldandár, Magyarország.
1781. Wolff, Philippe százados, 178. féldandár, Fogaras.
1782. Xavier utász (árkász) főhadnagy, Munkács.
1783. Xavier, François alhadnagy, 7. B. de Paris, valószínűleg Magyarország.
1784. Ychanson százados, Pest?
1785. Ythier, Florentin százados, 4. B. de l'Yonne, Újépület.
1786. Zerre, Antoine százados, 6. gy.e. (Armagnac), Fogaras.
1787. Zeysolf, Ludwig százados, B. de Strasbourg, Csákova.
1788. Zingraff, Nicolas százados, 6. B. Chasseurs Franc, Csákova.