Az Elveszett paradicsom színpadra formálódásának folyamatáról csak egy 1959 nyarán írt Sarkadi-levél tájékoztat: "Megírtam közben - persze nem egészen... az Elveszett paradicsom második felvonását. Nyomott hangulat van benne, pedig tavaszi hangulatnak kellene lenni (ősszel), s a szerelmi jelenetek is csak azoknak tetszhetnek, akik nincsenek tisztában vele, hogy ennél mennyivel jobbat is lehetett volna írni."

Az Elveszett paradicsom Sarkadi Imre utolsó drámája. A kétségbeesés és a morális válság lírai fűtöttségű, egy lélegzetre elzokogott, fájdalmas vallomása, ami egy színpadi történetben játszódik.

Hőse, Sebők Zoltán orvos, az életének öntörvényeibe kapaszkodó, alkotó tehetségét elfecsérlő ember, aki már az elkövetett bűn után lép színpadra. Nem tud mit kezdeni lélekben nála fiatalabb, még mindig kísérletező kedvű természettudós édesapja humanista eszméken csiszolódott, rezignált életbölcsességével sem. Számára csak a harmónia világát újra felfedező, a szépséget megmentő szerelem ígérne megváltást.

Találkozik egy fiatal lánnyal, Mirával, s a szerelmi szenvedély felkavarja benne az élet érzékelésének izgalmát. Azonban a lány őszinte szerelme már jóvátehetetlenül későn érkezik. Ez a fellobbanás nem a megmentést hozza, csak a búcsút teszi fájdalmasabbá...

Az Elveszett paradicsomot 1961. május 26-án, néhány héttel Sarkadi Imre halála után vitte színre a Madách Színház, Pártos Géza rendezésében.

Forrás:
http://www.gardonyiszinhaz.hu/hu/sarkadi.html