2000. májusától lényeges változás történt a járadékjogosultsággal nem rendelkező munkanélküliek segélyezésében: megszűnt a tartós munkanélküliek jövedelempótló támogatása és helyébe az aktív korú nem-foglalkoztatottak rendszeres szociális segélye lépett. A tanulmány egy követéses vizsgálat adatai alapján vizsgálja, hogy e változás miként érintette a munkanélküliek segélyezését és elhelyezkedését. A szabályváltozás után a járadékkimerítők kevesebben igényeltek további segélyt és az önkormányzatok is az igénylők kisebb hányadának folyósították azt, mint korábban; így lényegesen csökkent a járadék után jövedelempótlásban részesülők aránya. Közhasznú munkában ugyan sokkal többen vettek részt, mint a szabályváltozás előtt, de ez nem ellensúlyozta a segélyben részesülők arányának csökkenését. Megállapítottuk, hogy a segélyezés csökkenti az elhelyezkedési valószínűséget, bár a kimutatott hatás kismértékű és nem változott. Ezért a szűkmarkúbb új szabályozás gyorsította az elhelyezkedés ütemét - miközben az el nem helyezkedők jóléte csökkent.