Előszó

A Zrínyiek nyomában című tanulmányban - a teljesség igénye nélkül - mélységében és terjedelmében értékes irodalomtörténeti anyagot kívánok az olvasó elé tárni A tanulmánykötetnek van egy rövidebb, bevezető része a Zrínyiek és Lendva címmel, amelyben a tárgyalt korszakban az alsólendvai Bánffy-családra utaló adatok szerepelnek a Zrínyiek és a Bánffyak kapcsolatára, külön hangsúlyozva a 16. század 30-as éveit, amikor a török erőteljes előrenyomulása idején a Zrínyiek családi, baráti és bajtársi kapcsolatban voltak az említett dinasztiával. A tanulmány második része, A Zrínyi-kultusz a történelmi Zala vármegyében címmel, négy fejezetre és több alfejezetre tagolódik. Minden fejezet egy-egy témát ölel fel, amely természetszerűen tovább is kutatható (gondolható) a Zrínyi-kultusz elemzésének a folyamatában. A Zrínyi-kultuszt leíró fejezetek témái: tudományos jellegű publikációk, néphagyománnyal kapcsolatos közlések, a Zrínyi-kultusz hivatalos és szervezett jelei és azok a szépirodalmi alkotásokra, amelyek a Zrínyi-kultuszt erősítették a magyar és a horvát sajtóban 1880 és 1920 között.

A bevezető rész jelentős részét a Magyar Irodalomtörténeti Társaság által szervezett Zrínyi-konferenciára írtam, amelyet 2002-ben tartottak meg Lendván "Adriai tengernek Syrénája Groff Zrínyi Miklós" című Zrínyi-kötet megjelenésének 350. évfordulója alkalmából. Ez a téma is valamennyire kapcsolódik a Zrínyi-kultuszhoz, hiszen a két főnemesi dinasztia, a csáktornyai Zrínyiek és az alsólendvai Bánffyak szorosan kapcsolódtak egymáshoz. Egyrészt házasság révén vált szorosabbá a kapcsolatuk, valamint baráti és hazafiúi tiszteletből is támogatták egymást. A Zrínyiek lendvai kapcsolatairól a Bánffy- naplóban több alkalommal is olvashatunk.

A Zrínyi-kultusz a történelmi Zala vármegyében (1880-1920) volt a szakdolgozatom témája, amelyet 1991-ben írtam a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar-könyvtár szakos hallgatójaként dr. Kovács Sándor Iván egyetemi tanárnál, a Régi Magyar Irodalmi Tanszék vezetőjénél, neves Zrínyi-kutatónál.

Munkámban felhasználtam Horvát Ferenc A Zala megyei hírlapok (1861-1973) című bibliográfiáját is, amelynek segítségével kiválogattam a tanulmányomhoz szükséges folyóiratokat és hírlapokat a tárgyalt korszakra vonatkozóan. A forrásanyag zömét a budapesti Országos Széchényi Könyvtárban találtam meg. A kiválasztott folyóiratokban átnéztem a Zrínyiekről szóló anyagot, azonban hangsúlyozni szükséges, hogy a válogatás korántsem teljes. A tanulmányomhoz elkészítettem az átnézett folyóiratok és hírlapok bibliográfiáját is. Koller Györgyi zalaegerszegi muzeológus segítségét is igénybe vettem a témával kapcsolatosan.

A Zrínyi-kultusz az 1880-1920 közötti időszakban többnyire a magyar és a horvát viszonyokat tükrözi a Muraközben, azaz Csáktornyán és környékén. Ma már sajnos megállapíthatjuk, hogy száz év elteltével Csáktornyának és környékének nincsen magyar kötődésű lakossága, magyar művelődéstörténeti értékekkel azonban kétségkívül bőségesen rendelkezik.

E tanulmánykötetben tehát azokat az eseményeket írtam le, amelyek a 19. és a 20. század fordulóján zajlottak le Csáktornyán és a Muraközben: a Zrínyi-asztaltársaság és a Zrínyi-önképzőkör rendezvényei, a Zrínyi-emlékoszlop létrehozásának a története, a Zrínyi-megemlékezések és -ünnepélyek Csáktornyán, valamint Zrínyi Károly Csáktornya monográfiájának a jelentősége.

Csáktornyán 1886-tól 1918-ig jelent meg a Muraköz-Medjimurje vegyes tartalmú, kétnyelvű, magyar-horvát nyelvű hetilap, amelynek írásai azt bizonyítják, hogy az említett időszakban Csáktornyán és a környező muraközi falvakban volt egy békés magyar-horvát együttélés az Osztrák-Magyar Monarchia határmezsgyéjén. Aligha véletlen, hogy a Zrínyi-kultusz is ebben az időszakban élte a virágkorát.

A muraközi magyarok és horvátok Zrínyi Miklósra mint költőre és hadvezérre 350 év távlatából is felnéznek és példaképüknek tekintik. Az értelmiségiek, tanárok, publicisták, írók és költők, ünnepeiken, társalgásaik közepette, vagy tudományos cikkeikben szintén méltóan és tisztelettel emlékeztek és emlékeznek rá.

Végezetül szeretném hálámat kifejezni mindazoknak, akik szakmai véleményükkel, javaslatukkal munkám során segítségemre voltak. Mindenekelőtt dr. Kovács Sándor Iván egyetemi tanárnak, Koller Györgyinek, a keszthelyi Helikon Kastélymúzeum munkatársának, dr. Varga József nyelvi lektornak és a kiadóm részéről Ruda Gábornak.