Bevezetés - részlet

A felvilágosodás idején és a reformkor időszakában tudatos közönségszervező és olvasó-nevelő tevékenység folyt. Tanulmányunkban egyrészt e tevékenység eszközeit, módozatait és intézményeit vizsgáljuk, másrészt az eredményeként létrejött polgári jellegű, polgárosodó olvasóközönség nagyságát, társadalmi és foglalkozási megoszlását és olvasmányait, olvasási kultúráját. Összefoglaló és átfogó képet kívánunk nyújtani a két időszak közönségviszonyairól, de teljességre nem törekedhetünk, egy minden részletében árnyalt kép megrajzolásához további elemző részkutatások és előtanulmányok szükségesek még. A közönségszervezésnek elsősorban az intézményes, egyesületi formáit vizsgáljuk, mert e keretekben történt a széles rétegek, a nem hivatásukból, foglalkozásukból adódóan olvasók, az ún. átlagolvasók olvasóvá nevelése. Ugyanakkor nem hagyjuk teljesen figyelmen kívül a közéleti események, az irodalom és irodalmi élet, továbbá az időszaki sajtó mozgósító és gyakran spontán közönségnevelő funkcióját, valamint a közönségszervezést akadályozó tényezők gátló szerepét sem. Az eredmények mellett szólunk megvalósulatlan tervekről, elképzelésekről is, mint amelyek szintén jellemzőek a korabeli törekvésekre.

Célkitűzésünknek megfelelően e munka felépítése, szerkezete a következőképpen alakul: Európai kitekintés. Polgári társadalom, polgári könyvkultúra és olvasóközönség című I. fejezete összegezi azt a folyamatot, amely Európának a polgári fejlődésben élenjáró országaiban a politikai események, a kapitalizálódó gazdasági élet, a tudományos és kulturális élet fellendülése nyomán a könyvkultúra fejlődése terén végbement és az olvasás társadalmi méretűvé válásával fejlett olvasóközönség kialakulásához vezetett, s amely Magyarországon is ösztönzőleg hatott és példaképül szolgált a hazai törekvések számára. A dolgozat két főrésze a II. és III. fejezet. A Közönségszervezés, olvasóközönség, olvasmányok című II. fejezet külön alfejezetekben tárgyalja a felvilágosodás, illetve a reformkor időszakát. A közönség fontosságának felismerése. Közönségszervezés a felvilágosodás idején című első része Bessenyeinek és társainak, illetve követőiknek tudatos közönségszervező kezdeményezése után az irodalom, a kritika, a nyelvújítási törekvések, a meginduló magyar időszaki sajtó, a kezdődő színjátszás és a politikai élet irodalomnépszerűsítő és olvasónevelő hatását tekinti át, majd külön részfejezetekben elemzi a kor szélesebb rétegeket olvasóközönséggé nevelő egyleteinek: az olvasóköröknek és kluboknak, az olvasókabineteknek és kölcsönkönyvtáraknak és az irodalmi diáktársaságoknak működését. Kitér végül azokra az intézkedésekre, amelyekkel az udvar a Martinovics-mozgalom felszámolása után az olvasmányok ellenőrzését is biztosítani kívánta, s amelyek időlegesen le is lassították a fejlődést. A II. fejezet második része, a Közönségszervezés és olvasóközönség a reformkorban elsőként a Széchenyi István fellépése, majd a reformkori események nyomán megélénkülő közéletnek, a politikai vitáknak, az egyre radikalizálódó irodalmi életnek, a polgári kritikának és a folyamatosan gyarapodó időszaki sajtótermékeknek hatását követi nyomon, majd ismét külön részfejezetekben vizsgálja a közönségszervezés intézményes formáit: a kaszinókat, társalkodó egyleteket és olvasó egyesületeket, a reformkorban is továbbélő iskolai diáktársaságokat és kölcsönkönyvtárakat, a köznép művelésére és olvasóvá nevelésére létrehozott egyesületeket, s végül a nyilvános könyvtárakat és közgyűjteményeket, amelyek közül néhány már a felvilágosodás idején is működik, de most kezdenek szaporodni és járulnak hozzá hatékonyabban az olvasási kultúra színvonalának emelkedéséhez. A közönségszervezés különböző intézményes formáinak áttekintése során elterjedettségüket, olvasóik, illetve tagságuk létszámát és társadalmi hovatartozását, valamint azt az olvasmányanyagot elemezzük, amely ott az olvasóknak rendelkezésükre állt. Az olvasóközönség nagysága és társadalmi tagozódása, könyvgyűjtés című III. fejezet tulajdonképpen az előzőkben vizsgált több irányú közönségszervezés eredményeinek az összegezése. Annak számbavétele, a lapok és könyvek előfizetési jegyzékei és a különféle egyesületi, társasági névsorok alapján, hogy a reformkorban már a társadalom minden rétegére kiterjedt közönség milyen nagyságú volt s hogyan oszlott meg; továbbá, hogy az egyes rétegek (főrangú olvasók: főpapok és főurak; középrendű olvasóközönség: értelmiség, honoráciorok és hivatalnok-nemesség, vidéki birtokos nemesség, katolikus és protestáns papság; városi polgárság; parasztság) milyen mértékben vállaltak részt az irodalom támogatásából mint előfizetők, hogyan kapcsolódtak be az olvasásba és a könyvgyűjtésbe, milyen jellegűek és összetételűek voltak magángyűjteményeik és olvasmányaik.

A forrásanyag és az irodalom feldolgozási módja a fejezeteken és alfejezeteken belül történeti szempontú; a fejlődési tendenciákat igyekeztük bemutatni minden egyes jelenség, intézmény és problémakör vizsgálatakor. A különböző gyűjtemények könyvállományát műfajok, ismeretágak, problémakörök szerint csoportosítva elemeztük, egyes művek külön, részletesebb vizsgálatára azonban - a kiadványok nagy száma miatt - nem volt lehetőség. Az anyag feldolgozásának mélységét és részletességét tekintve vannak a dolgozatban kisebb, szükségszerű eltérések, aránytalanságok. Az irodalomban már feldolgozott és elemzett kérdéseket - támaszkodva és hivatkozva a megjelent publikációkra - rövidebben és átfogóbban ismertettük, míg az új, eddig ismeretlen eredményeket valamivel részletesebben, bővebben dokumentálva fogalmaztuk meg.

Munkánkkal a magyar művelődéstörténet e fontos időszakának jobb megismeréséhez szeretnénk hozzájárulni.