Bevezető - részletek

"Az öreg Guttembergnek oda fönt a lelke örül, hogy ily méltó utódja találkozik itt lenn a földön; mert ritka eset az, hogy valaki helyet találjon könyveivel, a szabadságharcra vonatkozólag megírt visszaemlékezéseivel a történet-irodalomban s megmaradjon szerény körében. Imreh Sándornak éles meg figyelő képessége, kitűnő emlékező tehetsége és kellemes előadási modora van s a szabadságharc történet irodalma sok becses adatot bír tollából, ami különben veszendőbe ment volna. Amit ír, az nem csak mint adat értékes, hanem mint olvasmány is kellemes." E sorokat írta Imreh Sándorról a kolozsvári 1848-1849. Történelmi Lapok című folyóirat felelős szerkesztője, Kuszkó István. De ki is volt ez az egyszerű közhuszár - mely "rangjára" igen büszke volt -, akiről ez a maga korában igen ismert és népszerű lap, tiszteknek kijáró módon, több oldalon emlékezett meg, míg egykori bajtársainak haláluk után is többnyire csak rövidke fél sor jutott, hogy emlékük a nemzet emlékezetében fennmaradjon.

Imreh Sándor 1830. április 11-én született a Doboka vármegyei Nagyesküllőn, református vallású, székely származású szülőktől. A család a Marosszéki Káposztásszentmiklósról származott. A szegény sorban élő fiút 1844-ben vette fel Kali Simon tanoncnak a marosvásárhelyi kollégium nyomdájába, ahol autodidakta módon tanulta ki a szakmáját. Innen 1848 májusában Kolozsvárra ment, a református főtanoda könyvnyomdájába, és ott rövidesen az Ellenőr című lapnál dolgozott mint betűszedő. Nyomdászi pályája azonban itt félbeszakadt; júliusban belépett az akkor szerveződő Kossuth-, későbbi nevén a 15. Mátyás-huszárezredbe.

...

Két önálló füzetet jelentetett meg, az elsőt 1880-ban Visszaemlékezés az 1848-1849. évi szabadságharcra Erdélyben címmel. Nem tudjuk, mi motiválhatta, hogy ekkor végre megírja emlékeit, de a könyv nagy sikere bizonyára ösztönzőleg hatott rá a későbbiekben. A munkát a következő sorokkal kezdte:"Fogyunk nagyon, kik az 1848 -49-iki önvédelmi harcban résztvettünk, s éppen azért ne mulasszuk el az utókor számára följegyezni az akkor történt oly csatatéri mozzanatokat, melyekben egyik vagy másik jelesünk, de főkép nemzetünk nagy költője, Petőfi Sándor is résztvett." Tartalma a vízaknai csatától a sárkányi megsebesüléséig terjed, majd a végén Bem nevezetes tetteit emeli ki, s sorait Horváth Mihály erdélyi eseményekre vonatkozó tévedéseinek említésével zárja. Könyvét olyan hamar elkapkodták, hogy még az év júliusában újra kellett nyomtatni, némileg kibővített tartalommal. Ezt már a szelindeki eseményekkel kezdte és az erdélyi sereg egy érdekes alakjának, Nagy Istvánnak bemutatását is belefoglalta. Második füzete, melyben már bővebben írta meg az eseményeket, 1882-ben látott napvilágot, Emlékek az 1848-49-ik évi szabadságharc korszakából Erdélyben címmel. A könyv Kolozsvár felszabadulásával kezdődik, majd követi a korábbiak menetét, ezután fogarasi emlékei következnek, végül pedig az 1848-as őszi-téli események. Mindkét könyvének hasznát Bem nővéreinek megsegítésére szánta. Költségkímélés miatt a terjedelmet vissza kellett fognia, és néhány tévedés is belekerült e kötetekbe. Az utóbbiakat kijavítva végül megírta teljes visszaemlékezését, s egy-egy példányban átadta a Magyar Nemzeti Múzeumnak, illetve a marosvásárhelyi refor- mátus kollégiumnak.

Imreh Sándor írásaiban meg figyeléseit rögzítette, mesélt, élményeit osztotta meg olvasóival, s közel negyven év távlatából - miután egy vidéki város társadalmi vezető rétegének elismert tagjává küzdötte fel magát - sem feledte, a szabadságharc közkatonája volt. A Visszaemlékezés... ekkor már egy kiforrott kész mű, melyben időrendbe téve közölte az eseményeket, részben átfogalmazta a szöveget, kibővítette, de helyenként leegyszerűsítette a fogalmazást. Emlékeinek stílusát ifjúkori szemlélete határozta meg. Tisztjei, és különösen Bem tábornok iránti őszintének ható tisztelete már-már rajongásnak tűnik, a jelző ("dicső vezérünk") szinte egybeforr a névvel. A megszépítő évtizedek távlatából is átüt az egykori fiatal férfi emberformáló élménye, az 1848-49-es másfél év sajátos hangulata, a hazaszeretet, a bajtársiasság. Elbeszélésében a hétköznapiság, az őszinteség uralkodik, s talán legnagyobb érdeme, hogy az események fő sodrától olykor elkanyarodva számos jellemző epizódot őrzött meg; hétköznapi és lelkes pillanatokat.

...

Imreh Sándor visszaemlékezéseinek 206 oldalnyi terjedelmű,fólió méretű kötetes kéziratát az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára őrzi Fol.Hung.1022. jelzeten. Mint korábban jeleztem, a szerző részletekben már közreadta visszaemlékezéseit, de teljes terjedelmében jelen kiadásban lát először napvilágot.