Előszó

A forrásgyűjtemény a Cseh-és Morvaországból Széchényi Ferencnek írott leveleket tartalmazza az 1780-1816 közötti időszakból. Az anyagot Richard Pražák kezdte gyűjteni az 1960-as években, és elsősorban a Josef Dobrovský als Hungarist und Finno-Ugrist (Brno 1967) című monográfiájában használta fel; a további gyűjtőmunkában Deák Eszter is részt vett. A huszonhárom tudós és arisztokrata most közreadott ötvenkilenc levele két budapesti lelőhelyen található meg: a Magyar Országos Levéltárban, Széchényi Ferenc hagyatékában, a Correspondentiae familiae C. Széchenyi familiares fondban (P 623. 9/54, 55, 56 sz.); és az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában az Original Dankbriefe an Grafen Franz Széchényi über das Erhalten des Cataloges der Landesbibliothek (Fol. Germ. 883.) és a Litterae originales Virorum illustrium et eruditorum ad Comitem Franciscum Széchényi ob perceptos Bibliothecae Regnicolis-Catalogus (Fol. Lat. 1678/III.), továbbá a Fol. Germ. 591, Fol. Germ. 803, Fol. Slav. 14. jelzetű fondokban.

Azokat a leveleket vettük fel kötetünkbe, amelyek részben Széchényi sokirányú tudományos érdeklődését és kapcsolatát dokumentálják a kor neves cseh és csehországi német tudósaival és arisztokratáival (ez utóbbiak közül nem egy maga is "gyakorló" tudós), részben pedig a nemzeti könyvtár létrehozására irányuló gyűjtőmunka egyes állomásait, a könyvtáralapítás fogadtatását mutatják be. A kifejezetten családi vagy magántermészetű, illetve a kevéssé ismert személyek által írt leveleket nem közöljük gyűjteményünkben. (Például a Clam-Gallas és a Desfours család tagjainak Széchényi Ferenchez írott leveleit az 1784-1813 közötti évekből, melyek a Magyar Országos Levéltár említett fondjában találhatók.) Széchényi Ferenc válaszleveleit kötetünk nem tartalmazza, azok feltehetően különböző cseh-és morvaországi hagyatékokban találhatók; ezek összegyűjtése és kiadása további kutatás feladata.

A bevezető tanulmányban Richard Pražák nem csupán a levelezésről ír, hanem általánosságban tekinti át Széchényi Ferenc és szűkebb környezete cseh-és morvaországi kapcsolatait. Az ezt követő forrásközlés a levélírók szerint csoportosítja az anyagot, a levélírók sorrendjét pedig az elsőként közölt levelük dátuma határozza meg. A német és francia nyelvű leveleket Deák Eszter, a latin nyelvűeket Erdélyi Lujza készítette elő kiadásra és látta el jegyzetekkel. (Ettől eltérő esetben a jegyzet íróját monogramja jelöli.)

Köszönetet mondunk Vizkelety András professzornak a szövegközléssel kapcsolatos észrevételeiért és egyes bizonytalan olvasatok feloldásában nyújtott segítségéért. Kiadásunk az Országos Széchényi Könyvtár alapításának kétszáz-éves évfordulójára készült.