24. fejezet
Heltai Gáspár és utódai


Heltai Gáspár a XVI. század magyar irodalmának kiemelkedő alakja. Történetíró, bibliafordító, unitárius lelkész egy személyben. 1550-ben megalapította Kolozsvár első nyomdáját. Heltai német származású, de anyanyelvét felcserélte a magyar nyelvvel, amelyet mint felnőtt ifjú 1536-ban kezdett csak tanulni Kolozsvárott. Világnézeti felfogásában, lelki és szellemi változásában a reformáció minden egyes állomása visszatükröződik. Katolikusnak született, de áttért Luther hitére, majd a kálvinisták vallását követte, és mint unitárius halt meg.

A változatos életű magyar író nyomdai működését Hoffgreff Györggyel társulva kezdte el. Az első időkből két könyve maradt fenn. Az egyik Catechismus Minor, Az az a keresztényi tudománynak rövideden való summája. A címlapon fametszetű keretben foglal helyet a szöveg, a könyv betűi kerekded antiqua vágásúak. Másik könyve, amely töredékben maradt fenn, Ritus explorandae veritatis, tüzesvaspróbákról és Szt. László király sírjánál tett esketésekről, melyet a váradi káptalan végzett 1235-ig.

A két társ, úgy látszik, nem fért össze egymással, mert 1553-ban elváltak, s egy ideig Heltai egedül vezette a nyomdát; könyvei kolofonján ekkor már csak az ő neve szerepel.

Az 1554. év a nyomda életében megint változást hozott. Most Heltai hagyta ott a műhelyt, és Hoffgreff dolgozott egyedül. A hat esztendő alatt, amíg Hoffgreff kezében volt a nyomda, sok latin könyv mellett csupán három magyar könyv látott napvilágot; ezek közül említésre méltó a Cronica Tinodi Sebestien szerzése (1554). Tinódi könyve a hősi énekek gyűjteménye, melyeket a vándor lantos szerte az országban énekelgetett. Tinódi könyve fába metszett hangjegyeivel a XVI. század magyar könyvnyomdászatának egyik figyelemre méltó alkotása. Tinódi épp azért jött Kolozsvárra, hogy könyveit kinyomassa, s az itt töltött időt arra használta fel, hogy Erdély történetéről néhány éneket szerezzen.

Heltai és Hoffgreff között ebben az időben feszült lehetett a viszony, mert Heltai művét, amely 1555-ben Confessio de mediatore generis humani, Jesu Christo (Vallomás az emberi nemnek égi Közbenjárójáról Jesus Christusról) címmel latin nyelven jelent meg, nem a kolozsvári nyomda, hanem Creutzer nyomatta Wittenbergában.

Heltai 1559-ben újra átvette nyomdáját, és első kiadványaként Agenda az az Szentegyházi Cselekedetek című könyvet nyomta ki. Előszavában elmondja, hogy a könyv első terméke újra megkezdett munkájának. "Újra kiadtuk, mivel az előbbi társaság zordsága miatt valóban nem nagy fájdalom nélkül voltunk kényszerítve abban hagyni." 1560-ban adta ki Soltár, az az Szent Dávidnak és egyéb Próféták Psalmusinak könyvét. Az 1561-be az Új Testamentumot, amelynek kolofonja 1561-ről, címlapja 1562-ről keletkezett. Ezt követte 1565-ben A Bibliának Második Része, amelynek előszavában "vén Heltai Gáspár"-nak nevezi magát. Talán öregedése hozta magával, hogy csökkent korábbi nagy munkakedve, mert 1565 után mind kevesebb kiadványát ismerjük. Legnevezetesebb ezek között, a magyar népnek évszázadokon keresztül kedvenc olvasmánya, a Száz fabula mellyeket Esopusból és egyebünnen egybegyűjtött és összeszerzett a fabulának értelmével egyetembe. H. G., Kolozsvárott 1566-ban megjelent könyve.

Figyelemre méltó Heltai kiadványai között az 1570-ben megjelent Dávid Ferenc Könyvetske Az igaz Keresztyéni és a Pápa Antichristusnak Majmozássáról. E könyvet flamand nyelvről fordították németre. Fordítója Varsóból küldötte el Dávid Ferencnek, hogy nyomassa ki, "mivel Varsóban a nyomdászok az igazságot kerülik". Dávid Ferenc ezt az anabaptizmusról szóló könyvet lefordította magyarra, és Heltainál nyomtatta ki. Dávid Ferenc és Heltai vallási felfogásban egy és ugyanazt az utat járták: katolikus - evangélikus - kálvinista - unitárius útjelző táblákkal. Bizonyára mindketten hajlottak az abban az időben terjesztett anabaptista tanok felé, s ezzel magyarázható e könyv megjelentetése, amely az egyetlen anabaptista tárgyú magyar könyv.

Heltai 1574-ben adta ki egyik legértékesebb munkáját, a Cancionalét, amelyről azt írja, hogy a bibliabeli szent históriák szép énekeit s zsoltárokat akarta kiadni, de az isten nem engedvén meg ezt neki, a magyar királyokról szóló "históriás énekeket" s egyéb "szép históriákat" gyűjtött össze. A gyűjtemény öt részből áll: Tinódi Sebestyén, Temesvári János, Valkai András és más korabeli költők históriás énekeiből.

Utolsó kiadványa a Chronica az Magyaroknak dolgairól, amely a Bonfinius krónikája után készült szájhagyományokkal is bővítve és 1575. évszámmal jelent meg. A munka kolofonjából tudjuk, hogy Heltai e könyv nyomtatása közben halt meg, mert itt már Heltai Gáspárné szerepel nyomtatóként (82. ábra).

A Heltai nyomda az alapító elhunyta után is tovább virágzott. Kezdetben özvegye vezette, majd pedig fia, ifjabb Heltai Gáspár. Még az özvegye adta ki Melius Juhász Péter Herbarium Az Fáknak Füveknek nevekről természetekről és hasznairól... c. könyvét (83. ábra) amelynek előszavában így fordul olvasóihoz: "Az kinyomtatásnak munkája s költsége enyim. Ezt én töllem, illyen szegény özvegy Asszonytól az Magyar nemzet jó néven vegye."

Ifjabb Heltai Gáspár 1584-ben vette át a nyomda vezetését; születési és halálozási éve egyaránt ismeretlen. Annyit tudunk róla, hogy Kolozsvár szenátora és bírája, különböző kiadványoknak nemcsak nyomtatója, hanem szerzője is volt.

Ifjabb Heltai Gáspár nyomdájában 1592-ben jelent meg a Magyarországon készült első ismeretes kalendárium, vagy ahogyan nevezték: csízió. Ezt Székely Istvánnak Krakkóban nyomtatott kalendáriuma nyomán készült, mint a későbbi kiadók csízió-könyvei is.

Ifjabb Heltai Gáspár halálával a nyomda sógorára, Láng Tamásra szállt át, majd ennek 1621-ben bekövetkezett halála után felesége, Heltai Anna, utána pedig Rávius Mátyás vette át. A nyomda, végig a család kezében, 1660-ig állott fenn, tehát az alapítástól számítva 110 esztendőn keresztül dolgozott.

A Heltai nyomda utolsó évtizedeiben már sokat veszített korábbi színvonalából. Betűi napról napra koptak, anélkül hogy felújították volna. Pápai-Páriz Ferenc, a nagynevű erdélyi tudós így emlékezik meg a Heltai nyomda utolsó korszakáról:

                                            "...de már
Kopott, fogyott mátrix, betü uj mestert vár.
Olly Mester erdélyben s itt körül nem vala;
A Typografia meghanyatla,
Mint árva, csak fogya, kopék, nem ujula;
Kiből e nemzetnek érkezék sok kára."

A Heltai nyomdával egy időben működött Kolozsváron a jezsuiták nyomdája (1581-1587), amelynek adománylevelét Báthory István fejedelem és lengyel király Vilnán állíttatta ki. Mindössze két kiadványa ismeretes. A nyomda hét évig állt fenn, s a jezsuitáknak Erdélyből történt kiűzése volt bizonyára megszűntének oka.

A Heltai nyomda megszűnte után kilenc esztendőre alapította Apafi Mihály erdélyi fejedelem a reformátusok nyomdáját, s vezetésével Veresegyházi Szentyel Mihályt bízta meg, aki kellő hozzáértéssel dolgozott. Apafi 1672-ben a kolozsvári református kollégiumnak adományozta a nyomdát.


huszonharmadik fejezet - kezdőlap - huszonötödik fejezet