27. fejezet
Pest-Budai nyomdák a XVIII-XIX. században


Az 1686-os esztendő a több mint másfél évszázados török uralom alatt szenvedő Buda várának végre meghozta a felszabadulást. A hónapokig tartó ostrom alatt Buda teljesen leégett és elpusztult. E súlyos pillanatokban senki nem törődött a még megmaradt Corvina-kötetek sorsával, az egy Marsigli grófot kivéve, aki a tűzből mentette ki és helyezte biztonságba a könyvtár maradványait.

Budán a felszabadulást követő második évben, 1688-ban tűnt fel az első nyomda, amelyet Heyll Quirinus alapított. Utóda Landerer János Sebestyén, Bajorországból bevándorolt nyomdász volt. Landerer korán meghalt, s özvegye újra férjhez ment a nyomda vezetőjéhez; ennek halála után az özvegy vezette a vállalatot 1738-tól 1752-ig, majd ezt követőleg fia, Landerer Lipót Ferenc került a nyomda élére. Landerer Lipót halála után 1770-ben Katalin nevű özvegye s fia, Landerer Mihály tulajdonába ment a vállalat. Mihály részt vett a Martinovics-féle összeesküvésben, 1794-ben letartóztatták és több esztendei súlyos börtönre ítélték. A börtönben teljesen megtört, és kiszabadulása után rövidesen meghalt.

Landerer János Sebestyén másik fia, Landerer János Mihály életútja sokkal szerencsésebb volt. 1750-ben megvette a jó nevű pozsonyi Royer-féle nyomdát, majd a jezsuita rend feloszlatása után, 1774-ben a kassai jezsuita nyomdát, és 1773-ban Pesten is nyomdát nyitott. A három nyomda olyan jól jövedelmezett, hogy négyszázhúszezer forint készpénzért megvette Füskút Temes megyei falut. Nemesi előnevét később e falu után kapta. Füstkuti Landerer János Mihálynak fia és örököse volt Landerer Mihály János, aki 1795-től 1809-ig dolgozott.

Füstkuti Landerer Mihály János nyomdáját halála után örököse, Landerer Lajos vezette tovább. Az ifjú Landerer nagy tudású és művelt nyomdász volt; vezetése alatt szépen fejlődött a nyomda. Később, 1840-ben társul vette maga mellé még a Wigand-féle könyvkereskedés főnökét, Heckenast Gusztávot, és ettől az időponttól kezdve "Landerer és Heckenast" néven ment tovább a nyomda. Itt készült egyebek között a Kossuth Lajos szerkesztésében megjelenő Pesti Hírlap és Jókai Mór Életképek című lapja.

A Landerer és Heckenast nyomdát az 1848. március 15-i forradalmi események avatták örökre emlékezetessé. A szabad sajtó első termékeit, a Talpra magyart, és a 12 pontot a márciusi ifjak ebben a nyomdában nyomtatták ki. Néhány esztendőre a szabadságharc bukása után (1854) meghalt Landerer Lajos, s a nyomda most már egyedül Heckenast Gusztávé maradt. Az ötvenes években indította meg Pákh Albert szerkesztésében a Vasárnapi Újságot, Arany János Szépirodalmi Figyelőjét, Jókai Mór Nagytükör című humoros újságját, amelynek később Üstökös lett a neve. A mindinkább növekvő vállalata számára a Hatvani utcai helyiség szűk lett már, s ezért Heckenast az Egyetem utca 4. számú házat vette meg nyomdája és kiadóvállalata számára. Ebből a vállalatból alakult 1873-ban a Franklin Társulat, amelynek jelentős kiadói működése nagy lendületet adott a magyar kultúra és irodalom fejlődésének.

Az Egyetemi Nyomdát Mária Terézia 1777-ben az egyetemmel együtt Nagyszombatról Budára telepítette. A nyomda kezdetben úgyszólván semmit sem jövedelmezett. Csak akkor lendült fel, amikor Mária Terézia 1779-ben tankönyvkiadásra kizárólagos szabadalmat adott részére. Négy évvel korábban, 1775-ben a vállalat megvette Novakovics István bécsi cirillbetűs nyomdáját, s ettől kezdve szerb, román és ukrán könyvek kiadására is jogot nyert. A nyomda felszerelése olyan tökéletes volt, hogy külföldön is alig találták párját. 1798-ban betűöntődével is kibővítették, és meghívták Bécsből Bikfalvi Falka Sámuelt, a székely családból származó betűmetszőt, hogy sok szép betűvel, címlappal és könyvdísszel gazdagítsa a nyomdát.

A vállalat nagyarányú fejlődése Sághy Ferenc nevéhez fűződik, akit 1804-ben neveztek ki a nyomda gondnokává. Sághy nagy irodalmi műveltséggel rendelkező, széles látókörű vezető volt, aki sok kitűnő rézmetszőt foglalkoztatott a nyomdában készülő könyvek díszítésére. 1805-ben megbízta az akkor Bécsben tartózkodó nagynevű részmetszőt, Czetter Sámuelt rézmetszetek készítésével. A nyomdának irodalmi téren is ez a legtermékenyebb korszaka, mert ekkor jelentek meg Verseghy Ferenc, Virág Benedek, Kisfaludy Sándor, Kisfaludy Károly és Kazinczy Ferenc munkái.

 

I. Ferenc király 1811-ben az Egyetemi Nyomdára ruházta a Breviarium és Missale Romanum, majd 1822-ben a Rituale és a Corpus Juris kiadványok szabadalmát. A latin könyveknél azonban nagyobb a magyar könyvek jelentősége, amelyeket már nem saját kiadásban, hanem az írók, könyvkereskedők megrendelésére nyomtatott. A Magyar Tudományos Akadémia megbízásából nyomta ki egyebek között Kisfaludy Sándor és Károly munkáit, Kazinczy Ferenc Eredeti Poetai Munkáit. A húszas, harmincas, negyvenes években megindult magyar folyóiratok majd mind az Egyetemi Nyomdában készültek: Kisfaludy Károly Aurórája, az Akadémia folyóirata, a Tudománytár, Nagy Ignác Színműtára, Petrichevich Horváth Lázár Honderűje, Vahot Imre Pesti Divatlapja.

A negyvenes évek elejétől Eggenberger, Emich, Hartleben pesti kiadók kiadványait nyomtatta. Itt készült Eötvös József A falu jegyzője, Berzsenyi Dániel, Fáy András összes művei, Petőfi Sándor első verseskönyve (1844) s ugyanebben az évben A helység kalapácsa, majd pedig a János Vitéz második kiadása (1846).

Az Egyetemi Nyomda ebben az időben érte el fejlődésének azt a magas fokát, amelyet soha többé elérni nem tudott, még abban a korszakában sem, amikor a két világháború között Klebelsberg Kunó kultuszminiszter költségeket nem kímélve, újjáépíttette a már hanyatlásnak indult vállalatot.

*

Trattner János Tamás bécsi nyomdájának fiókjaként kezdte pályafutását a pesti Trattner nyomda; a fiók vezetője Trattner Mátyás, a bécsi Trattner egyik rokona volt. Trattner Mátyásnak 1789-ben fia született. Keresztapául a szülők a gazdag bécsi Trattnert kérték fel, aki valóban bőkezű ajándékkal örvendeztette meg a boldog szülőket, mert pesti nyomdáját ebből az alkalomból keresztfiának adományozta. Amíg a fiú, Tamás felcseperedett, apja állt a nyomda élén, amely hozzáértő vezetése alatt napról napra fejlődött. A fiú 1813-ban vette át a nyomdát. Trattner János Tamás művelt, nemes gondolkodású fiatalember volt, benső barátság fűzte kora nagy íróihoz, így Kazinczy Ferenchez is. Rövid működése alatt temérdek kiadványa hagyta el a sajtót (97. ábra). Trattner Tamás fiatalon 34 éves korában meghalt.

Halála után, 1824-ben ismét az apa, Trattner Mátyás vette át a nyomda vezetését, majd 1827-ben vejének, Károlyi István ügyvédnek adta át, aki 1863-ban bekövetkezett haláláig vezette a nyomdát.

Nevezetes nyomda volt még a XVIII. század végén és a XIX. század elején a pozsonyi Weber Simon Péteré, aki Nagyszebenből került fel Pozsonyba, és később Komáromban is fióknyomdát nyitott. Legnépszerűbb kiadványai Gvadányi József könyvei voltak. Ezek között is elsősorban Egy falusi nótáriusnak budai utazása (98. ábra).


huszonhatodik fejezet - kezdőlap - huszonnyolcadik fejezet