Előszó

A hungarológiai kongresszusok - jellegükből eredően - kitűnő alkalmat adnak a magyarságot érintő társadalomtudományok interdiszciplináris eredményeinek feltárására, bemutatására. A 2001-ben a finnországi Jyväskyläben megrendezett V. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus központi témaköre (Hatalom és kultúra) természetes módon állította előtérbe a nyelvhasználat, a nyelvi mozgások társadalmi és kulturális beágyazottságát. A perspektíva bővítésével azonban a társadalmi- kulturális nézőpont kiegészülhet a tér és az idő dimenziójával, és ezzel a nyelvvizsgálat olyan koordinátarendszerbe kerül, amely segít egymásra vetíteni fontos kutatási eredményeket, amelyek egyébként a szaktudományok specializálódása miatt virtuális távolodásban vannak egymástól (erről bővebben lásd Juhász Dezső előadását).

A szemlélet és módszer síkján fellépő szintézisigény a kongresszus számos szimpóziumát és előadását jellemezte, a tudomány minden ágában. Ismeretesek azonban olyan részdiszciplínák, amelyek együttműködésének tudománytörténeti hagyományai vannak. Megmutatkozik ez abban is, hogy művelőik szívesen lépnek át a rokon területekre akár önálló kutatások céljából, akár a mások által elért új eredmények integrálásának szándékával. Az V. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus is számos szép példáját nyújtotta annak, hogy a résztvevők több szimpóziumban tartottak előadást, illetőleg kölcsönösen meghallgatták egymás előadásait, értékes hozzászólásokkal gazdagítva a tárgyalt témakört. A rendezvény műhelymunka jellegét erősítette a kongresszus szervezőinek az a szándéka, hogy a tanácskozás tudományos programjának fő színterévé az egyes szimpóziumokat tegyék.

Amikor az elhangzott előadások kötetbe szerkesztésére került a sor, szinte magától értődő természetességgel alakult ki három szimpózium összekapcsolása, melyeknek tematikája a szinkrón és diakrón szociolingvisztika, a szinkrón és diakrón dialektológia, valamint a szinkrón és diakrón névtan körül összpontosult. A szimpóziumok témaszerkezete az említett területeket sajátos módon fedte le, sőt akár további tanácskozások anyagaiból is válogathatunk volna arculatunkhoz illő előadásokat, de több oldalról is határt kellett szabni vállalkozásunknak.

A három szimpózium a következő:

S 14: Név és kultúra (Szimpóziumvezető: Hoffmann István.)
S 16: A történeti szociolingvisztika és dialektológia kérdései (Szimpóziumvezető: Juhász Dezső.)
S 31: Nyelvi presztízs, nyelvmegtartás - identitás- és nyelvvesztés a kisebbségi kétnyelvűségben (Szimpóziumvezető: Péntek János.)

A szimpóziumvezetők előadásai általánosabb kérdéseket feszegetnek, mintegy bevezetőül is szolgálnak az adott tanácskozáshoz, ezért a szimpóziumok anyagának élére kerültek, a többi előadás a szerzők nevének betűrendjét követi.

Kötetünk végső tartalmát az is meghatározta, hogy néhány előadótól nem kaptuk meg kongresszusi előadásának a szövegét, ellenben többen igent mondtak utólagos felkérésünknek azok közül, akik szerettek volna jelen lenni, de különböző okok miatt nem utazhattak el Finnországba. (Erre a körülményre az adott helyeken jegyzetben utalunk.)

A kötet szerkesztőségi központja a Debreceni Egyetem Magyar Nyelvtudományi Tanszékén volt. A kongresszus szervezőivel és kötetünk szerkesztőivel Hoffmann István tartotta a kapcsolatot, a technikai szerkesztés áldozatos és hozzáértő munkáját Tóth Valériának köszönjük. Külön köszönet illeti a kongresszus szervezőbizottságának elnöki tisztét is ellátó Tuomo Lahdelma urat, a Jyväskyläi Egyetem Hungarológiai Intézetének igazgatóját, hogy a kötet megszerkesztésére buzdított bennünket, s a kiadás anyagi költségeinek jó részét nagyvonalúan biztosította.

A szerkesztők