Előszó

A finnugor helynévtani kutatások javarészt a magyar, a finn és az észt névanyagok vizsgálatára koncentrálódnak, a kisebb finnugor nyelvek ezen a téren kissé háttérbe szorulnak. Noha számtalan kisebb-nagyobb cikk, tanulmány születik egy-egy járás, település helyneveiről, átfogó, nagyobb közigazgatási területet vagy egy-egy finnugor nép helynévtanának egészét feldolgozó monográfia csak ritkán jelenik meg. Pedig érdemes lenne a kisebb finnugor népek helynévi kutatásaira nagyobb figyelmet fordítani!

E könyv tárgya a mai Mordvin Köztársaság településneveinek vizsgálata, rendszerezése. A Középső-Volga-vidék sajátos nyelvi, földrajzi és történelmi helyzeténél fogva igen hálás témája lehet a helynévtani kutatásoknak. Ez a vidék az évszázadok során számos kisebb-nagyobb népnek, népcsoportnak adott otthont. Ezek egy részének (mint például az egykori Volga-Oka-i népességnek) az emlékét mára már csak a földrajzi nevek őrzik. Sajátos a térség nagy nyelveinek, a mordvinnak, az orosznak és a volgai török nyelveknek a viszonya is: a három eltérő nyelvcsaládhoz tartozó nyelvek egymásra gyakorolt hatását nemcsak a jövevényszavak, nyelvjárások stb. kutatásában, hanem a toponimikában is jól nyomon lehet követni. Ugyancsak figyelmet érdemel a térség legfőbb nyelvének, az orosznak a többi, kisebb nyelvre gyakorolt hatása, ami megmutatkozik a névtani rendszerek átalakulásában, teljes vagy részleges adaptálásában is.

Az etimológiai elemzés legkidolgozottabb része a mordvin réteg bemutatása, a mordvin településnevek rendszerének leírása. Ebben a fejezetben igyekszem a földrajzi determinánsok etimológiai hátterét a volgai török és az orosz rétegeknél lényegesen részletesebben megvilágítani. Ugyancsak alaposabb a mordvin személynevek fejlődéstörténetét, ill. a belőlük képzett településneveket taglaló rész.

Sajnos, a mordvin helynévtan - elsősorban helyi, mordvin - szakirodalmában felhasznált etimológiák sok esetben nemigen pontosak, nem megbízhatóak. A terjedelmesebb névanyaggal foglalkozó kutató mégis ezeket kénytelen felhasználni mindaddig, amíg megbízható etimológiai szótár, ill. a későbbiekben a mordvin földrajzi nevek etimológiai szótára meg nem születik. Mivel ennek a munkának nem az etimológiai szótár pótlása a célja, hanem a településnevek rendszerének leírása, szerzőjének vállalnia kellett a bizonytalan etimológiákból eredő kockázatot. (Ugyanezen okból nem szerepelnek kérdőjelek sem a bizonytalan etimológiák előtt.)

Az etimologizálás szempontjából a legfőbb forrás I. K. Inzsevatov helynévtani szótára (1987) volt. A köznévi eredetű településnevek feldolgozása során a közszó etimológiai magyarázatát illetően elsősorban az uráli nyelvek korszerű etimológiai szótárára (Uralisches Etymologisches Wörterbuch) és Paasonen mordvin szótárának (Mordwinisches Wörterbuch) közelmúltban megjelent három, ill. rövidesen megjelenő negyedik kötetére, valamint Keresztes László Geschichte des mordwinischen Konsonantismus II. (Etymologisches Belegmaterial) című munkájára támaszkodtam. A nem hivatalos nevekre vonatkozó statisztikai adatok viszonylagosak, Inzsevatov szótárán alapulnak, de - véleményem szerint - kiindulópontként szolgálhatnak egy majdani teljes (helyszíni) gyűjtés feldolgozásához.

Ugyancsak problematikus a nyelvek és nyelvjárások, ill. a nyelvállapot megítélése. Az etimológiai elemzésben nem tettem különbséget az erza és moksa között, ugyanis egyrészt e munkának nem a két nyelvjárás elkülönítése a célja, másrészt pedig a több száz éves - a településnevek keletkezésének idején létező - alak rekonstruálása lehetetlen. Ugyanilyen okból nem teszek különbséget az egyes orosz nyelvjárások, ill. az átadó törökségi nyelvek között sem, hanem minden etimológia magyarázatakor a mai irodalmi nyelv(ek), ill. a két fő mordvin nyelvjárás alakjait használom, vállalva az általánosítás, a történeti pontosság elhanyagolásának kockázatát. Amennyiben a több száz éves nyelvállapotok, ill. az átadó nyelvek problémáját helyeztem volna előtérbe, akkor nem helynévtani, hanem volga-vidéki (ill. mordvin) nyelvjárástörténeti munka született volna.

A könyv írása során váratlan problémával kellett megküzdenem: a Szovjetunió felbomlása, a politikai rendszer átalakulása miatt a térség közigazgatási egységeinek, ill. az egyes településeknek a neve is megváltozott. A könnyebb áttekinthetőség kedvéért - ahol tudtam - igyekeztem a régi-új neveket használni, pl. Nyizsnyij Novgorod (s nem Gorkij), Szimbirszk (s nem Uljanovszk), Szamara (s nem Kujbisev) stb. Fejtörést okozott az egyes köztársaságok és területek elnevezése is. A könyvben a jelenlegi közigazgatási egységre a Mordvin Köztársaság nevet használom, míg a múlt századi megfelelőjét Mordvinföldnek nevezem.

A mordvin, törökségi, balti, iráni stb. nevek, adatok lejegyzésére a latin betűs transzkripciót használom. Kissé talán meglepőnek tűnhet, hogy az orosz neveket nem hagyom meg cirill betűs formában, hanem átírom őket is. Ennek magyarázata: sok esetben nem lehet eldönteni, hogy az adott név orosz, mordvin vagy mordvin eredetű orosz-e, vagyis melyik helynévtani rendszer része: a mordviné, az oroszé, ill. az eloroszosodott mordviné. Igen bonyolult lenne az egymás mellett (fölött) élő névtani rendszerek - elsősorban történeti - leírása során a latin és cirill betűs írásmód váltogatása. Ez az eljárás esetleg téves etimológiai feltevéseket is sugallhatna, ezért az egységes latin betűs transzkripció mellett döntöttem. Az orosz eredetű nevek transzkripciója során a mechanikus átírás elvét követem. E kényszerű eljárás ugyan sok esetben bizonyára nem fedi pontosan a valóságot, de helyszíni fonetikai lejegyzés hiányában ezt a következetlenséget vállalnom kellett. Ugyancsak problematikus a cirillre átírt mordvin nevek "visszaírása", különösképp az ismeretlen etimológiájú szavakban. A könyv végén lévő névmutatóban a latin betűs átírás mellett feltüntetem a települések cirill betűs nevét is.

A könyv négy fejezetre oszlik. Az első fejezet röviden bemutatja Mordvinföld történelmét, s végigkíséri a népesség alakulásának és a közigazgatás fejlődésének főbb állomásait. A második fejezet a mai Mordvin Köztársaság településneveinek etimológiai rétegeit mutatja be. Ebben a részben esik szó a mordvin neveknek az orosz településnévi rendszerbe való bekerüléséről, az adaptációról is. A harmadik fejezet a településnevek szerkezetét (egyrészes, többrészes, ill. képző nélküli és képzett nevek) vázolja, a legutolsó fejezet pedig a könyvben előforduló hivatalos és nem hivatalos településnevek mutatója.

Végezetül szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik könyvem megírásában segítettek, támogattak: a mordvin etimológiai részhez nyújtott segítségéért Keresztes Lászlónak, D.V. Cigankinnak, M. V. Moszinnak és O. J. Poljakovnak, a törökségi fejezethez kapott tanácsokért Agyagási Klárának, s az általános helynévtani tanácsokért Hoffmann Istvánnak. Köszönöm Martti Kahla segítségét, aki a Mordwinisches Wörterbuch még kéziratban lévő negyedik kötetét a rendelkezésemre bocsátotta. Külön megköszönöm a könyv szakmai lektorának, Zaicz Gábornak az elmúlt években nyújtott szakmai segítségét és türelmét.