Bevezetés, avagy az orvostudományi kutatások időszerű kérdései Erdélyben

A hazánkban - és szűkebb pátriánkban Erdélyben - történő orvostudományi kutatások kérdésköre nem választható el azoktól az egyetemes érvényű kihívásoktól, amelyekkel az ezredfordulón ezen tudományág művelőinek szembe kell nézniük. Ezek közül megemlítendő a szemléletváltás nemcsak a patológiában (molekuláris medicina, genetika, szervátültetés), hanem az exponenciálisan növekvő új diagnosztikai módszerek, műszerek, gyógyszerek vonatkozásában is.

Talán az információrobbanás jelenti korunk orvosának az egyik legnagyobb problémát (ma az Index Medicus 2500 orvosi folyóiratot követve évente 250 000 cikkről számol be, csak e címek jegyzéke nyolc kötetet tesz ki). Hasonló kihívás a mindenáron közölni kell szemlélet térhódítása ("publish or perish"), amely az új, objektívebbnek tekinthető értékelési szempontok és kritériumrendszerek megjelenése kapcsán alakult ki.

Fokozódott az orvostudományi ágakon belül is a továbbszakosodás, az un. szuperspecializálódás, ami ugyan lehetőséget teremt a naprakész ismeretekre egy szűkebb területen, de akadályozza az integratív orvosi szemlélet kialakulását.

Világszerte változik az orvosi nyelv szókincse és struktúrája, de ez az angolszász eredetű szakkifejezések dominanciáját vetíti előre, így a nemzeti nyelvet beszélő orvosok intellektuális alkalmazkodóképességét drámai módon próbára teszi (bár már Jenkins megállapította: "a régi orvosok latinul beszéltek, a modern orvosok angolul, de a jó orvosok a beteg nyelvén beszélnek"). A mai orvostudományi kutatásban az angol nyelv ismerete szinte kikerülhetetlen.

Természetesen az orvostudományi kutatásoknak vannak hazai sajátosságai is. Ilyen a Romániát jellemző szerény bruttó nemzeti jövedelem és a költségvetés egészségügyre fordított részének - Európában páratlan - alacsony volta (sokkal kisebb, mint pl. Albániában). Nem meglepő, ha az igazán színvonalas orvosi kutatások (kevés kivételtől eltekintve) egyetemi központokban zajlanak, és ezen belül is magyar vonatkozásban a legfontosabb műhely a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem. Ennek intézetei és klinikai tanszékei adnak elsősorban otthont azon (többségükben 40 év alatti, jelentős magyarországi és nyugati egyetemeket és kutatóközpontokat is megjárt) orvoskutatóknak (e kötet szerzőinek), akiknek eredményei nemcsak a hazai, hanem az egyetemes magyar tudományosság kincstárát is gazdagítják.

Az itt közölt tudományos munkák magyar nyelven jelentek meg, ami bizonyítja, hogy a megfelelő szintű magyar orvosi szaknyelv és szakzsargon elsajátítása (ha többletráfordítással is) lehetséges és szükséges.

Köszönet illeti a Sapientia Alapítvány-Kutatási Programok Intézetét e kutatások pénzügyi és erkölcsi támogatásáért, és hálásak vagyunk a Magyar Köztársaságnak, ahonnan e támogatás anyagi alapja származott.

Külön köszönettel tartozom Bán Erikának a szerkesztői munkában nyújtott segítségért.

A szerkesztő
Marosvásárhely, 2003 márciusában