CÍMLAP
|
TARTALOM, BEVEZETÉS |
Tartalom
Bevezetés
- A szövegkutatás diszciplínakörnyezete. Szövegnyelvészet és szövegtan
a szövegkutatásban
- A szövegnyelvészet és a szövegtan kapcsolata szövegtani és szövegnyelvészeti
bevezetésekben, readerekben, kongresszusi aktákban, monográfiákban és szöveggrammatikákban
- A szövegalkotó tényezők szövegnyelvészeti/szövegtani elemzésének és
leírásának aspektusai
- Koreferenciális elemek és koreferenciarelációk
- A szövegmondat-összetevők lineáris elrendezhetősége
- A koreferencialitás és a szövegmondat-összetevők lineáris elrendezhetősége
elemzésének analitikus és kreatív megközelítéséről
- A nyelvi rendszernek és a nyelvi rendszer elemei használatának nyelvészete
szövegnyelvészeti/szövegtani perspektívából nézve
- A nyelvi rendszer és használata elemzésének általános szövegnyelvészeti-szövegtani aspektusai
- Megjegyzések a bővítetlen egyszerű mondatok reprezentálásához
- Megjegyzések a bővített egyszerű mondatok reprezentálásához
- Megjegyzések az összetett mondatok reprezentálásához
- A szemiotikai textológia mint szövegtani elméleti keret
- A szemiotikai textológiáról, az általam elméleti keretkénthasznált szövegtani diszciplínáról
- A szöveg mint komplex jel szemiotikai textológiai fogalmáról
- A szemiotikai textológiai interpretációk típusairól és azezek végrehajtására
szolgáló bázisokról
- Az Officina Textologica sorozat tervezett felépítése
Bibliográfiai tájékoztató
Officina Textologica 1. A polyglot research program in textology/text linguistics
Bevezetés
A nyelvészeti indíttatású szövegtani kutatás a hatvanas évek elejétől egyre intenzívebbé vált. A nyelvészeti indíttatásból következően egyesek szövegnyelvészetnek kezdték nevezni ezt a kutatási ágat, mások - a grammatika szakszó különböző területeken mind jobban elburjánzó használata következtében is - szöveggrammatikának, ismét mások, - elsősorban azok, akik a kutatás teoretikus jellegét kívánták hangsúlyozni - szövegelméletnek. Ezeknek a szakkifejezéseknek megtalálhatók azután azon "ikerpárjai" is, amelyekben a szöveg összetevőt a diskurzus összetevő foglalja el.
Amíg azonban az elmélet hangsúlyozása teljesíthetetlenül ambiciózusnak hat, a nyelvészet, illetőleg grammatika szakszavak alkalmazása egy-egy elméleti keretre vonatkozóan vagy túlságosan tág értelmű, vagy túlságosan leszűkítő.
Abban a meggyőződésben, hogy a szövegek jelentésvizsgálatra is kiterjedő elemzése szükségképpen megkívánja a szigorú értelemben vett nyelvi ismeretekkel operaló nyelvészeti eszköztár kiegészítését egy - a világra vonatkozó ismeretekkel is operálni tudó - szövegtani eszköztárral, én az utóbbira vonatkozóan a szövegtan (textológia), az előbbire vonatkozóan pedig - amely a szövegtan nyelvészeti összetevőjének tekinthető - a szövegnyelvészet szakkifejezést használom. Ennek a terminológiának a használata jut kifejezésre mind e sorozat elnevezésében, mind e kötet címében is.
Az Officina textologica sorozatnak elsődleges funkciója az, hogy sajátos eszmecserefórumot teremtsen a szövegkutatás szövegtani- szövegnyelvészeti kérdéseivel foglalkozó (vagy azok iránt érdeklődő) kutatók számára, legyen céljuk akár egy általános szövegtan vagy általános szövegnyelvészet létrehozása, akár egy-egy adott nyelv szövegeinek (vagy azok valamely aspektusának) szövegtani-szövegnyelvészeti vizsgálata, akár valamely alkalmazási terület számára egy megfelelő szövegtani-szövegnyelvészeti eszköztár létrehozása.
Ennek az eszmecserefórumnak szándékolt sajátossága kettős:
- egyrészt poliglott kíván lenni, már csak abból a meggyőződésből kiindulva is, hogy egyetlen nyelv (szövegeinek a) szövegtani- szövegnyelvészeti tulajdonságai sem ismerhetők meg a kívánt mélységig, ha azt nem nézzük legalább egy másik nyelv szemüvegén keresztül is, hogy ne hivatkozzam a nemzetközi kommunikációban való részvétel által támasztott többnyelvűség nyilvánvaló követelményére;
- másrészt (természetesen a lehetőségek határain belül) integratív kíván lenni, amennyiben szeretné elősegíteni, hogy a különböző érdeklődésű és nyelvű kutatók a vizsgált szövegtani-szövegnyelvészeti jelenségeket közel azonos - vagy legalább explicit módon összemérhető - nézőpontból (vagy abból is) vizsgálják.
Azt hiszem, nem kell külön hangsúlyoznom, hogy itt kutatókról a legáltalánosabb értelemben beszélek, a kutató szóval szakkutatókra, bármilyen szinten tanító tanárokra, valamint egyetemi és főiskolai hallgatókra egyaránt utalva.
Ennek a - programadónak szánt - első kötetnek a felépítése a következő:
az 1. fejezetben a szövegkutatás diszciplínakörnyezetének körvonalazására teszek kísérletet, középpontba állítva abban a szövegtan és a szövegnyelvészet viszonyát;
a 2.-ban azt szemléltetem, hogy milyen típusú szövegtani-szövegnyelvészeti publikációk újraelemzését tartom szükségesnek a szövegtan-szövegnyelvészet tematika aspektusainak minél szélesebb körű számbavétele érdekében;
a 3.-ban a szövegösszefüggés két alapvető hordozója - a koreferencialitás és a téma-réma szerkezet - magyar nyelvű szövegekben található lehetséges megjelenési formáival foglalkozom;
a 4.-ben azt vizsgálom, hogy a szövegek szövegtani-szövegnyelvészeti megközelítése mit vár el a rendszernyelvészettől;
az 5.-ben azt a szövegtani koncepciót vázolom fő vonalaiban, amelynek perspektívájából én e kutatási program témáját szemlélem; végül
a 6.-ban az Officina textologica sorozat felépítésére vonatkozóan teszek néhány megjegyzést;
a kötetet (elsősorban az ötödik fejezet tematikájának a kibővítésére szolgáló) bibliográfiai tájékoztató zárja.
Az a tény, hogy e kötet majd angol nyelven is megjelenik - a sorozat céljával összhangban - a poliglott kutatás számára kíván valamennyi érdeklődő számára közös kiindulási alapot teremteni.