Tétel adatlapja
CÍMLAP
Petőfi S. János
Egy poliglott szövegtani-szövegnyelvészeti kutatóprogram

TARTALOM, BEVEZETÉS



Tartalom

Bevezetés

  1. A szövegkutatás diszciplínakörnyezete. Szövegnyelvészet és szövegtan a szövegkutatásban

  2. A szövegnyelvészet és a szövegtan kapcsolata szövegtani és szövegnyelvészeti bevezetésekben, readerekben, kongresszusi aktákban, monográfiákban és szöveggrammatikákban

  3. A szövegalkotó tényezők szövegnyelvészeti/szövegtani elemzésének és leírásának aspektusai
    1. Koreferenciális elemek és koreferenciarelációk
    2. A szövegmondat-összetevők lineáris elrendezhetősége
    3. A koreferencialitás és a szövegmondat-összetevők lineáris elrendezhetősége elemzésének analitikus és kreatív megközelítéséről

  4. A nyelvi rendszernek és a nyelvi rendszer elemei használatának nyelvészete szövegnyelvészeti/szövegtani perspektívából nézve
    1. A nyelvi rendszer és használata elemzésének általános szövegnyelvészeti-szövegtani aspektusai
    2. Megjegyzések a bővítetlen egyszerű mondatok reprezentálásához
    3. Megjegyzések a bővített egyszerű mondatok reprezentálásához
    4. Megjegyzések az összetett mondatok reprezentálásához

  5. A szemiotikai textológia mint szövegtani elméleti keret
    1. A szemiotikai textológiáról, az általam elméleti keretkénthasznált szövegtani diszciplínáról
    2. A szöveg mint komplex jel szemiotikai textológiai fogalmáról
    3. A szemiotikai textológiai interpretációk típusairól és azezek végrehajtására szolgáló bázisokról

  6. Az Officina Textologica sorozat tervezett felépítése

Bibliográfiai tájékoztató

Officina Textologica 1. A polyglot research program in textology/text linguistics



Bevezetés

A nyelvészeti indíttatású szövegtani kutatás a hatvanas évek elejétől egyre intenzívebbé vált. A nyelvészeti indíttatásból következően egyesek szövegnyelvészetnek kezdték nevezni ezt a kutatási ágat, mások - a grammatika szakszó különböző területeken mind jobban elburjánzó használata következtében is - szöveggrammatikának, ismét mások, - elsősorban azok, akik a kutatás teoretikus jellegét kívánták hangsúlyozni - szövegelméletnek. Ezeknek a szakkifejezéseknek megtalálhatók azután azon "ikerpárjai" is, amelyekben a szöveg összetevőt a diskurzus összetevő foglalja el.

Amíg azonban az elmélet hangsúlyozása teljesíthetetlenül ambiciózusnak hat, a nyelvészet, illetőleg grammatika szakszavak alkalmazása egy-egy elméleti keretre vonatkozóan vagy túlságosan tág értelmű, vagy túlságosan leszűkítő.

Abban a meggyőződésben, hogy a szövegek jelentésvizsgálatra is kiterjedő elemzése szükségképpen megkívánja a szigorú értelemben vett nyelvi ismeretekkel operaló nyelvészeti eszköztár kiegészítését egy - a világra vonatkozó ismeretekkel is operálni tudó - szövegtani eszköztárral, én az utóbbira vonatkozóan a szövegtan (textológia), az előbbire vonatkozóan pedig - amely a szövegtan nyelvészeti összetevőjének tekinthető - a szövegnyelvészet szakkifejezést használom. Ennek a terminológiának a használata jut kifejezésre mind e sorozat elnevezésében, mind e kötet címében is.

Az Officina textologica sorozatnak elsődleges funkciója az, hogy sajátos eszmecserefórumot teremtsen a szövegkutatás szövegtani- szövegnyelvészeti kérdéseivel foglalkozó (vagy azok iránt érdeklődő) kutatók számára, legyen céljuk akár egy általános szövegtan vagy általános szövegnyelvészet létrehozása, akár egy-egy adott nyelv szövegeinek (vagy azok valamely aspektusának) szövegtani-szövegnyelvészeti vizsgálata, akár valamely alkalmazási terület számára egy megfelelő szövegtani-szövegnyelvészeti eszköztár létrehozása.

Ennek az eszmecserefórumnak szándékolt sajátossága kettős:

- egyrészt poliglott kíván lenni, már csak abból a meggyőződésből kiindulva is, hogy egyetlen nyelv (szövegeinek a) szövegtani- szövegnyelvészeti tulajdonságai sem ismerhetők meg a kívánt mélységig, ha azt nem nézzük legalább egy másik nyelv szemüvegén keresztül is, hogy ne hivatkozzam a nemzetközi kommunikációban való részvétel által támasztott többnyelvűség nyilvánvaló követelményére;

- másrészt (természetesen a lehetőségek határain belül) integratív kíván lenni, amennyiben szeretné elősegíteni, hogy a különböző érdeklődésű és nyelvű kutatók a vizsgált szövegtani-szövegnyelvészeti jelenségeket közel azonos - vagy legalább explicit módon összemérhető - nézőpontból (vagy abból is) vizsgálják.

Azt hiszem, nem kell külön hangsúlyoznom, hogy itt kutatókról a legáltalánosabb értelemben beszélek, a kutató szóval szakkutatókra, bármilyen szinten tanító tanárokra, valamint egyetemi és főiskolai hallgatókra egyaránt utalva.

Ennek a - programadónak szánt - első kötetnek a felépítése a következő:

az 1. fejezetben a szövegkutatás diszciplínakörnyezetének körvonalazására teszek kísérletet, középpontba állítva abban a szövegtan és a szövegnyelvészet viszonyát;

a 2.-ban azt szemléltetem, hogy milyen típusú szövegtani-szövegnyelvészeti publikációk újraelemzését tartom szükségesnek a szövegtan-szövegnyelvészet tematika aspektusainak minél szélesebb körű számbavétele érdekében;

a 3.-ban a szövegösszefüggés két alapvető hordozója - a koreferencialitás és a téma-réma szerkezet - magyar nyelvű szövegekben található lehetséges megjelenési formáival foglalkozom;

a 4.-ben azt vizsgálom, hogy a szövegek szövegtani-szövegnyelvészeti megközelítése mit vár el a rendszernyelvészettől;

az 5.-ben azt a szövegtani koncepciót vázolom fő vonalaiban, amelynek perspektívájából én e kutatási program témáját szemlélem; végül

a 6.-ban az Officina textologica sorozat felépítésére vonatkozóan teszek néhány megjegyzést;

a kötetet (elsősorban az ötödik fejezet tematikájának a kibővítésére szolgáló) bibliográfiai tájékoztató zárja.

Az a tény, hogy e kötet majd angol nyelven is megjelenik - a sorozat céljával összhangban - a poliglott kutatás számára kíván valamennyi érdeklődő számára közös kiindulási alapot teremteni.


×