Előszó

Minden tudományterület legfontosabb kérdései közé tartozik kutatása tárgyának és céljainak meghatározása. Legalább ennyire lényeges ezeknek az időnkénti felülvizsgálata is, hiszen nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy "a kutatás tárgya korántsem adódik mindig közvetlenül. Nem ritkán a hagyományosan adott keretekre (műfajokra, korszakhatárokra, relevánsnak tekinthető forrásokra stb.) is tanácsos rákérdezni." (Békés Vera, A hiányzó paradigma. Db., 1997. 13). A nyelvtudomány keretein belül végzett szlengkutatásnak is egyik központi problémája saját tárgyának azonosítása, a "Mi a szleng?" kérdés megválaszolása. Igazán jó válasszal azonban nem rendelkezünk. Kötetünk írásaiból kitűnik, hogy a nyelvtudománynak nincs olyan elfogadott, a szleng főbb tulajdonságait összefoglaló meghatározása, melynek alapján biztosra vehetnénk, hogy akár csak két kutató is ugyanazt fogja érteni szlengen. Manapság egy-egy nyelvben, illetve az azt vizsgáló tudományosságban még mindig inkább konvenció, nem pedig definíció kérdése, hogy mit tekintenek szlengnek.

Nem várható tehát, hogy sorozatunk e harmadik kötete megválaszolja a szleng-kutatás egyik legfontosabb kérdését; talán még annyira sem, amennyire egy ilyen tematikus gyűjtemény alapján remélhető lenne. Pusztán kisebb-nagyobb érvényességi körű válaszokat ad. Eredeti terveink szerint a kötet felkért munkatársainak feladata egy-egy szlengdefiníció elkészítése lett volna, és e definíciók köré - azt kifejtve - építették volna fel tanulmányukat a szerzők. Ettől a tervünktől azonban el kellett állnunk, ugyanis a válaszokból hamar kiderült, hogy továbbra is érvényes a szlengkutatás egyik legrégibb (és úgy látszik, egyetlen mindenki által elfogadott) "szlengmeghatározása", mely szerint a szlenget "mindenki felismeri, de senki sem tudja meghatározni".

A "Mi a szleng?" kötet három nagyobb egységre tagolódik. Az első részben (Problémavázlatok a közelmúltból) két, eredetileg 1980-ban megjelent munka található. Ezek közül Péter Mihály "Szleng és költői nyelvhasználat" c. dolgozatát már jó néhány esztendeje a modern magyar szlengkutatás határköveként említik a szakirodalomban. Ez indokolja sorozatunkban való újraközlését is. E mellett a mű mellett ugyanabban az évben látott napvilágot egy Magyarországon csak kevéssé ismert, romániai líceumok számára írott magyar nyelvtan egy rövid fejezeteként Szilágyi N. Sándor néhány gondolata is a szlengről. Szemlélete, szakszóhasználata alapján vitathatatlanul a modern szlengkutatás egyik kiváló korai alkotásaként tarthatjuk számon. E két, a szerzők szándékától függetlenül tudománytörténeti jelentőségű munka használta a magyar nyelvtudományban először terminus technicusként a szleng szakszót, ez a két dolgozat vetette fel először annak szükségességét, hogy a korábban használt fogalmakat felváltsuk a szlenggel, és tulajdonképpen ez a két tanulmány tette fel először a szlengről gondolkodók számára a kérdést, hogy mi is a szleng.

Erre a kérdésre nagyon sokféle válasz létezik. Ezt mutatja a második rész (Mai válaszok), melynek szerzői sokféleképpen válaszolnak a feltett kérdésre írásaikban. Akad olyan, aki szerint lehetetlen erre a kérdésre egy rövid definícióval válaszolni, inkább az idevonható jelenségek áttekintése adhat kielégítő választ. Mások úgy vélik, hogy a szleng lényege megragadható, és ennek megfelelően a szlengről mint "játékos kontextuális átvitel"-ről vagy éppen mint "a bioszféra nyelvbe lövellt energiafölöslegé"-ről, passzioláliáról beszélnek. Készültek olyan írások is kötetünk számára, amelyek a szociolingvisztika vagy éppen a diskurzuselemzés eszközeinek segítségével igyekeznek rámutatni a szleng lényegi vonásaira. Kötetünk harmadik része (További megközelítések) tulajdonképpen szöveggyűjtemény, amely tucatnyi, különböző szempontok alapján vizsgálódó újabb és régebbi tanulmány, cikk, könyv- és lexikonrészlet segítségével teszi viszonylag teljessé azt a képet, amit a nyelvtudomány a "Mi a szleng?" kérdés megválaszolási kísérletei során eddig megalkotott. Ezek között az idegen nyelvekből fordított írások között megtalálhatók olyan klasszikusnak számító írások, mint Reves kötetünknek is címet adó tanulmánya vagy Jespersen és Partridge idevágó munkái, valamint olyan újabb eredményeket és módszereket bemutató írások, amelyek például a szociológia, a pszichológia és a nyelvtudomány eszközei segítségével közelítenek szlenghez.

Összeállításunkat elsősorban egyetemi segédkönyvnek szántuk, abban bízva, hogy a magyar és az idegen nyelvek szlengjével ismerkedő diákokon kívül hasznos munkaeszköze lehet a tanároknak és a szlenget kutató tudósoknak is. Ennek a célkitűzésnek és sorozatunk eddigi gyakorlatának megfelelően az idegen nyelven íródott tanulmányokat igyekeztünk minden részükben magyarra fordítani: a szlengre hozott példákat, az idézeteket, a bibliográfiai tételek címeit stb. is. Ha az érdeklődők a kötetünk számára készült írásokat eredeti nyelvükön is szeretnék elolvasni, figyelmükbe ajánljuk, hogy ezeket (e könyv teljes szövege mellett) elérhetik az Interneten a http://mnytud.arts.klte.hu/szleng/szl_kut/03miaszl címen.