Végzős pedagógia szakos, másoddiplomás hallgatóként a szakdolgozatom elkészítése kapcsán kerültem szembe azokkal a problémákkal, melyeket írásomban megpróbálok olvasóimmal megosztani. Remélve, hogy hasznos lehet ezek közre adása mindazok számára, akik még a szakdolgozás előtt állnak ill. egy, a pedagógiával kapcsolatos kutatásba kívánnak éppen belefogni.

Legelső gondként maga a kutatási téma kiválasztása jelentkezett. Kézenfekvő volt egy olyan probléma feltérképezése, amelynek magam is részese vagyok. Általános iskolában tanítok, így átélem a NAT fokozatos bevezetésének, a pedagógiai programok és a helyi tantervek elkészítésének mindennapi gondjait. Nemcsak a magam, hanem a kollégák munkáját, véleményét is jól ismerem. Innen már szinte magától adódott a kérdés: A NAT jelentős változást jelent az eddig érvényes 1978-as tantervhez képest. Vajon változott-e ebből kifolyólag valamiben a pedagógusok helyzete is, s ha igen, akkor milyen irányban?

A kérdésfelvetés jogosságát igyekeztem több szempontból is alátámasztani. Első érvként felhasználtam az új alaptanterv pedagógiai funkciói közül azt, mely szerint megnőtt az iskolák és a pedagógusok függetlensége és döntési lehetősége.^[1] Ez már önmagában is egy megváltozott pedagógus-helyzetre utal. A további érvek között szerepelt az, hogy a jelenlegi helyzet diagnosztizálása mind a szakma, mind az oktatáspolitika számára, de említhetem az oktatási intézmények fenntartóit is, jó iránymutató lehet abban az értelemben, hogy léteznek-e olyan problémás területek, amelyekre koncentráltan kellene odafigyelni.

Nem utolsósorban a pedagógusok helyzete és közérzete látens hatásként a gyerekek körében is megjelenhet, hiszen valamennyi iskolában a dokumentumokba foglalt hivatalos tanterv mellett egyidejűleg a "rejtett" tanterv is megjelenik.^[2] Így a pedagógus saját helyzetéről való reális tájékozódása igen fontossá válhat.

A kutatási téma jó és aktuális megválasztását az előbb felsorolt érvekkel sikerült igazolnom. Ezután következett egy lényegesen nehezebb feladat: a kutatási terv elkészítése. Ennek menetét nem írom le részletesen. Egyrészt azért, mert feltehetően sok olvasómnak már vannak ebben a témában tapasztalatai. Másrészt pedig annak a számára, aki teljesen kezdő kutató, inkább egy jó módszertani könyv áttanulmányozását javaslom, mint ahogy azt magam is megtettem.

Itt csak azokkal a kérdésekkel foglalkozom, amelyek munkám során komoly dilemmákhoz vezettek.

Az iskolareform nyomán kialakult pedagógushelyzet vizsgálatát leszűkítettem az általános iskolára, mivel saját tapasztalataim köre is ez. Ellenben célom volt lehetőleg országos viszonylatban foglalkozni a kérdéssel. Itt rögtön felmerült két alapvető probléma:

Az első, hogyan közelítsem meg a "helyzet" fogalmát. A második pedig az, hogy milyen kutatási módszereket válasszak majd ki.

Az első gond megoldásához a pedagógushelyzetről szóló eddigi szakirodalmat hívtam segítségül. Ez alapján vázoltam fel azokat a dimenziókat, amelyekben a pedagógushelyzet megmutatkozhat. Ezek között szerepelt a kereset jól ismert problematikájától kezdve a szakmai önállóság és biztonság, egészen a történeti és szociálpszichológiai tényezőkig nagyon sok minden. Azonnal látszott az, hogy egy szakdolgozat terjedelme, a ráfordítható időm és egyéb lehetőségeim ilyen átfogó elemzésre nem adnak módot. Tudatosan irányított megfigyelések és interjúk során azonban ki lehetett választani ezek közül néhányat, amelyek a jelenlegi pedagógushelyzet szempontjából dominánsnak látszanak. Arról is voltak már feltételezéseim, hogy mely dimenziók mentén mutatkoznak negatív ill. pozitív változások.

Ennek alátámasztására már csak (?!) módszerekre volt szükség. Kezdő kutató lévén hatalmas energiával ástam bele magamat a kérdőívkészítés gyakorlatába, a "legüdvözítőbb" módszernek tartván azt. Menetközben derültek ki a bajok:

Terveim szerint országos helyzetet szerettem volna vizsgálni, ami azt jelenti, hogy ha csak 500 fős reprezentatív mintával számolok, akkor is a kérdőívek szétküldése (esetleg válaszborítékokkal együtt) komoly anyagi akadályokba ütközött volna. Arról nem is beszélve, hogy önmagában a mintavétel is nagy gondot jelentett volna. Amennyiben sikerült volna a kérdőívek elküldése, nem megfelelő számú válasz esetén veszélyeztettem volna az egész kutatás érvényességét. A megbízhatóság kérdése is felmerült bennem, hiszen nem lettek volna egyáltalán garanciáim arra nézve, hogy őszinte válaszokat kapok-e majd.

Be kellett látnom, hogy ezzel a tervvel semmire sem megyek. Az új ötletet G. Ray Funkhouser amerikai kommunikációkutató egy munkája^[3] adta. Így jutottam el a tartalomelemzéshez, amely során pedagógiai szaklapok vizsgálatába fogtam bele. Olyan cikkeket, írásokat kerestem, amelyek valamilyen formában a pedagógusok helyzetével foglalkoznak. Természetesen az érvényesség problematikája ennél a módszernél is felmerül, de ellensúlyozásként lehet számolni - kiváltképpen a legolvasottabb - szaklapok erős, a közvéleményt formáló hatásával. A módszer előnyei között kell említeni azt is, hogy egyáltalán nem költséges, s ha kellő alapossággal dolgozunk, jó kódrendszert alkalmazunk, akkor a megbízhatósági szint is elég magas lesz.

Három országos pedagógiai szaklapot választottam ki a tartalomelemzéshez az olvasottságuk szerint. Lapelőfizetési és könyvtári statisztikák szerint a Köznevelés, A Tanító és a Pedagógusok Lapja a legolvasottabbak a pedagógusok körében. Erre nézve sikerült megfelelő adatokat találni mind az új alaptanterv előkészületeit megelőző^[4] és követő időszakban is^[5].

A lapok egyes számait (valamennyi megjelent példányt beválogattam) az 1990-es évektől volt érdemes átnézni, mivel ekkor kezdődtek meg a NAT előkészületei is. Ez elég sok munkát jelent, viszont módot arra, hogy a pedagógushelyzetben bekövetkezett esetleges változásokat ne csak állapotszerűen, hanem folyamatában is láttatni lehessen.

Az általam vizsgált pedagógushelyzetet meghatározó ill. befolyásoló tényezőket tartalmazó cikkeket nagyon pontosan és jól átgondoltan kellett kódolni a feldolgozhatóság érdekében. Részletezés nélkül mindössze arra hívom fel a figyelmet, nagyon lényeges a kulcsfontosságú elemek mennyiségi és minőségi előfordulására is hangsúlyt fektetni, valamint arra, hogy ezek pozitív vagy negatív kontextusban fordulnak-e elő.

A pedagógushelyzetről kiváló informálódási lehetőséget nyújtanak egyes dokumentumok és statisztikák is. Néhányat felsorolok azok közül, amelyeket magam is vizsgálat alá vetettem: ilyenek pl. a kollektív szerződések, iskolai szervezeti és működési szabályzatok, a pedagógiai intézetek ill. más intézmények által szervezett tanfolyamok, továbbképzések és az ezeken résztvevők listája, a pedagógiai programokról és a helyi tantervekről készült szakértői vélemények stb.

Összegyűjtött adatainkat, információinkat kiválóan lehet illusztrálni egy-egy esettanulmány elkészítésével is.

Végezetül még egyetlen jó tanács: Kutatási eredményeink, következtetéseink megtételekor nagyon pontosan meg kell határozni azt az érvényességi kört, amelyre ezeket valószínűsíthetjük. Még akkor is, ha eredeti céljaink szerint szélesebb körben szerettünk volna gondolkodni, mint ahova sikerült eljutni.

Jó munkát kívánok minden szakdolgozónak és kutatónak abban a reményben, hogy lesz kedvük ötletekben minél gazdagabb módszertani csemegézéshez.


Jegyzetek
^[1] Bárdossy Ildikó: Segédanyag a tantervelmélet és tantervfejlesztés tanulmányozásához, Tolna Megyei Pedagógiai Intézet, Szekszárd, 1990., 27. o.

^[2] Szabó László Tamás: A "rejtett tanterv", Magvető Kiadó, Bp., 1988., 29. o.

^[3] Babbie, Earl: A társadalomtudományi kutatás gyakorlata, Balassi Kiadó, Bp., 1996., 349-351. o.

^[4] Salamon - Széphalmi: Pedagóguséletmód és tevékenység, Tankönyvkiadó, Bp., 1988., 77-78. o.

^[5] Miksa Lajos: Újraéled a pedagógiai információs szakosztály, Köznevelés, 50. évf., 1994., 5. szám, 7. o.